Samantha Shannon - A leszálló éj napja

 

Kevesebb mint egy évvel azután, hogy magyarul is megjelent Samantha Shannon monumentális fantasy regénye, A Narancsfa-kolostor, a Next21 Kiadó elhozta a történet előzményéül szolgáló kötetet is, A leszálló éj napját. Pillants be te is ennek a lenyűgöző világnak a történelmébe, és tarts bloggereinkkel, hiszen ha követed az állomásainkat, valamint játszol velünk, akkor a tiéd lehet a könyv egy példánya is!

 

 

Samantha Shannon: A leszálló éj napja

 

Kiadó: Next21 Kiadó

ISBN: 9786156606990
Oldalszám: 968 oldal

Fordító: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla

Fülszöveg:

Négy nő tettei nemzedékeken át meghatározták a történelem menetét
A Narancsfa-kolostor előzménykötete
Tunuva Melim nővér a kolostorban. Ötven éven át tanulta, hogyan mészárolja le a férgeket, de a Névtelen felbukkanása óta egy se jött – ezért az ifjabb nemzedék kezdi megkérdőjelezni a kolostor létjogosultságát.
Északon, az Inysi Királynőség birodalmában Becsvágyó Sabran hozzáment Hróth királyához, és ezzel kevés híján, de sikerült elkerülnie mindkét birodalom pusztulását. Lányuk, Glorian, az árnyékukban időzik – ő pont ott érzi jól magát.
A Kelet sárkányai már évszázadok óta szunnyadnak. Dumai egy hegyi templomban élt Szeíkiben, próbálta felkelteni az isteneket hosszú álmukból. Most azonban felbukkan valaki az édesanyja múltjából, hogy mindent felforgasson.
Amikor a Rém-hegy kitör, a rettegés és az erőszak korszaka következik el, és ezeknek a nőknek minden erejüket össze kell szedniük, hogy megvédjék az emberiséget a rájuk leselkedő fenyegetéstől.

Saját véleményem:

Samantha Shannon nevével és munkásságával tizenkét évvel ezelőtt, a Csontszüret kapcsán ismerkedtem meg, ami már akkoriban kitűnt aprólékos kidolgozottságával. S nem mellesleg világossá vált számomra, hogy Samantha Shannon az a szerző, aki szeret alapos munkát végezni mind világépítés, mind pedig  karakterbemutatás tekintetében. Majd ugyanerről győződhettem meg A Narancsfa-kolostor esetében is, ami éppen ugyanilyen precízen és részletekbe menően kidolgozott mű volt.

"– Amikor a világ kizökken a rendjéből, van, aki a régi hiedelmekben talál megnyugvást."

A fentiek tekintetében immár nem ért váratlanul A leszálló éj napja, ami ha lehet, a szerző minden korábbi alkotásánál részletesebb, összetettebb és monumentálisabb. Utóbbi fizikai megjelenésében is érzékelhető... Bevallom, míg a beltartalom milyenségére fel voltam készülve, addig arra nem, hogy gyakorlatilag egy dupla téglával lesz dolgom, ami nem csak agyban, hanem fizikailag is megedz majd. No, de viccet félretéve, Samantha Shannon szavakkal leírhatatlan csodát alkotott. Már megint! Elképesztő, mennyire gazdag a fantáziája és a szókincse, és hogy milyen magas irodalmi szinten áll. Épp ezért, ahogyan A Narancsfa-kolostornál sem mertem kísérletet tenni arra vonatkozóan, hogy megpróbáljam elmesélni, miről is szól a történet (összetettsége miatt ez majdhogynem lehetetlen), így ezúttal sem fogom megtenni. Azt viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy bár A leszálló éj napja A Narancsfa-kolostor nagyjából félezred évvel korábban játszódó előzménykötete, mindenképp az után ajánlott olvasni. Természetesen lehet fordítani a sorrenden, az olvasásélmény úgyis megmarad, de talán nem véletlen, hogy ez a mű négy évvel később szökkent ki a szerző "tollából". Na, meg míg A Narancsfa-kolostor egy rengeteg szálat és karaktert mozgató, feszítettebb tempójú történet, addig ez kicsit lassabban hömpölygő sztori. Felkészületlenül könnyű beletörni. Mégiscsak egy ezer oldalas könyvről van szó, ami egyfajta történelemkönyvként is felfogható, és ha az olvasóban nincs kellő motiváció, esetleg épp most próbál megismerkedni a szerzővel, akkor könnyű belefásulni vagy ráunni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy unalmas a történet, egyszerűen csak arról van szó, hogy szellemileg borzalmasan megterhelő még a leggyakorlottabb könyvmolyok számára is.
A leszálló éj napja egy lassan olvasható, nehezebben emészthető mű, ami annyira összetett és informatív, hogy csak kisebb adagokban fogyasztható. Elsőre talán ijesztőnek és feleslegesnek tűnhet mindenre kiterjedő aprólékossága és az általa felvonultatott szereplők sokasága, de valójában nagyon is fontos. Érdemes ezt észben tartani, s ennek szellemében beütemezni ezt a kívül-belül csodás történetet. Ne féljetek belevágni, de ne akarjatok átszaladni rajta, hagyjátok magatokat elvarázsolódni és felejtsétek el az időt, nem számít mennyit időztök el rajta. Higgyétek el, megéri. Ezzel együtt úgy gondolom, nem való mindenkinek, épp úgy nem, mint egy A gyűrűk ura vagy Trónok harca könyv sem.

Nem mellesleg engedjétek meg, hogy kiemeljem a fordítók embertelen, ámbár elképesztően minőségi munkáját. Bravúros!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Dumai

Kedvenc jelenet:  az egész könyv

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A káosz gyökerei #0

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A leszálló éj napjának fontos szereplői a sárkányok, legyenek a víz, vagy a föld szülöttei. Ezért a mostani játékunkban híres sárkányokat keresünk: minden állomáson egy sárkányt találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy megmondjátok a sárkány nevét, és a film vagy sorozat címét, amelyben feltűnt.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/17 Utószó
11/18 Readinspo
11/19 Könyv és más
11/20 Dreamworld
11/21 Bookstatic Boglinc

Samantha Shannon - A Narancsfa-kolostor

 

A Next21 Kiadó jelentette meg Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor című, hatalmas sikerű epikus fantasy regényét, mely számos más irodalmi díj mellett 2019-ben a Goodreads Choice Awards Fantasy kategóriájában az előkelő negyedik helyet szerezte meg. Bloggereink alig várták már, hogy bemutathassák nektek a történetről alkotott véleményüket, mert ez a regény méltán ejti ámulatba az olvasókat! Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

 

Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

 

Kiadó: Next21

ISBN: 9786156606051
Oldalszám: 862 oldal

Fordító: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla

Fülszöveg:

Egy megosztott világ.
Egy királynő birodalma örökös nélkül.
Egy ősi ellenség tudatra ébred.
Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól - de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak.
Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi.
A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.
Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.

Saját véleményem:

Samantha Shannon nevével és munkásságával tizenegy évvel ezelőtt, a Csontszüret kapcsán ismerkedtem meg, ami már akkoriban kitűnt aprólékos kidolgozottságával. S nem mellesleg világossá vált számomra, hogy Samantha Shannon az a szerző, aki szeret alapos munkát végezni mind világépítés, mind pedig  karakterbemutatás tekintetében. És hogy miért írom mindezt? Nos azért, mert A Narancsfa-kolostor éppen ugyanilyen precízen és részletekbe menően kidolgozott mű.

"– Minden história az igazság magvából fejlődik ki."

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mostanában nehezebben veszem rá magam a hosszabb, terjengősebb regényekre, jobban csúsznak a pörgős, rövid történetek. Viszont Samantha Shannon esetében egy percig sem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e, azzal együtt, hogy tudtam, ez nem az a kötet lesz, amit egy-két nap alatt elolvasok. Mert bizony A Narancsfa-kolostor egy lassan olvasható, nehezebben emészthető mű, ami annyira összetett és informatív, hogy csak kisebb adagokban fogyasztható. Szellemileg roppant megterhelő. Elsőre talán ijesztőnek és feleslegesnek tűnhet mindenre kiterjedő aprólékossága és az általa felvonultatott szereplők sokasága, de valójában nagyon is fontos. Érdemes ezt észben tartani, s ennek szellemében beütemezni ezt a kívül-belül csodás történetet. A lényeg, hogy hagyjatok magatoknak elegendő időt, éljétek át és vesszetek el ebben a szerteágazó, fordulatos, kontinenseken átívelő regényben, aminek szerves részét képezik a sárkányok.

Őszinte leszek, rengeteget gondolkodtam azon, miként is foglalhatnám össze néhány mondatban azt, amit a szerző több mint nyolcszáz oldalon át mesél, de rá kellett jönnöm, hogy ez egyrészt lehetetlen, másrészt jobb, ha saját magatok fedezitek fel és értitek meg. Ahogy korábban említettem, egy igazán komplex, nem mellesleg szerteágazó, rengeteg szereplőt mozgató műről van szó, amiben ezeréves legendák, hitvilágok, kelet és nyugat találkozik, ahol a sárkányok különféle habitussal és jellemzőkkel bírnak, ahol halál, gyilkosság, intrika és viszály dúl, királynők, sárkánylovasok, varázslók vívják saját csatáikat, és ahol mindenféle emberi érzelem és kapcsolat kerül felszínre. 

Úgy gondolom, A Narancsfa-kolostor az a regény, amit nem elmesélni kell (azt megteszi a szerző), hanem érzésekkel átadni. Én pedig büszkén mondhatom, hogy minden egyes sora elvarázsolt! Samantha Shannon tizenegy évvel ezelőtt belopta magát a szívembe, és olyasmit adott, amire ennyi idő elteltével is emlékszem. Most pedig nem csak megismételte mindezt, hanem jócskán felül is múlta! Mert garantálom, hogy megfordulhat ezer és egy regény a kezetekben, erre egy évtized múlva is emlékezni fogtok. Fantasy rajongó énem csak szuperlatívuszokban tud róla nyilatkozni az okozott érzelmi megrázkódtatások ellenére is. 

Szóval bátran ajánlom, ha szeretnétek egy kemény, megterhelő, ámde alaposan kidolgozott, ízig-vérig fantasyt olvasni, olyat, ahol bár a szerelem megjelenik a maga változatos formáiban, mégis képes azon túllépni és egyéb emberi kapcsolatokban formát önteni. A Narancsfa-kolostor egyszerre ad remek párhuzamokat a mi világunkkal, és kalauzol el olyan kontinensekre, ahol a sárkányok lehetnek bölcsek vagy épp vérmesek, ahol az uralkodó vállát súlyos terhek nyomják, és ahol a sárkánylovas sorsdöntő lépés elé kerül. Négy nézőpontkarakter által ismerhetjük meg ezt a különleges és sokszínű világot, bonyolult mágiarendszerét, lehetünk tanúi fájdalmas veszteségeknek és élhetünk át kalandokat. Ne féljetek belevágni, de ne akarjatok átszaladni rajta, hagyjátok magatokat elvarázsolódni és felejtsétek el az időt, nem számít mennyit időztök el rajta. Higgyétek el, megéri. Ezzel együtt úgy gondolom, nem való mindenkinek, épp úgy nem, mint egy A gyűrűk ura vagy Trónok harca könyv sem. Én a magam részéről viszont alig várom, hogy kezemben tarthassam az előzménykötetet!

Utóiratként pedig engedjétek meg, hogy kivételesen kiemeljem a fordítók embertelen, ámbár elképesztően minőségi munkáját. Bravúros!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ead

Kedvenc jelenet: rengeteg van

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A káosz gyökerei #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Természetesen sárkányos a játék, minden állomáson láthattok egy híres sárkányt, először is ismerjétek fel. A feladat az, hogy beírjátok a sárkány nevét, vagy a film címét amiben szerepelt a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/30 Kelly és Lupi olvas
02/02 Utószó
02/05 Dreamworld
02/08 Readinspo
02/11 Könyv és más
02/14 Booktastic Boglinc

Jessie Ann Foley - Egyszerű dal

A ‘80-as, ‘90-es években még hódított a Nirvana és a grunge, amiből mi sajnos kimaradtunk, mert túl fiatalok vagyunk, de az Egyszerű dal elhozza nekünk a hangulatot, és leírja, milyen volt tininek lenni abban az időszakban.

Július 14 és 18 között ti is megismerhetitek Maggie-n keresztül, elég, ha követitek az állomásokat, és a turné végén még a könyv egyik példánya is a tiétek lehet a Ciceró kiadó jóvoltából.

Jessie Ann Foley: Egyszerű dal

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió
ISBN: 9789635399956
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Kleinheincz Csilla

Fülszöveg:

1993-at írunk, és az X-generáció Kurt Cobain és a grunge mozgalom zenéjére dübörög. A tizenhat éves Maggie Chicago nagyvárosából az Ír-tenger partjára kerül, egy szélfútta városkába, ahol rockzenész nagybátyja, Kevin által küldött magazinokon és édességeken tengődik, és nem tudja, valaha is megtalálja-e a helyét ebben az új világban. Amikor lecsap rá az első szerelem és egy hirtelen haláleset, Maggie tiltott zarándokútra indul, hogy teljesítsen egy utolsó kívánságot: „élj!”

Saját véleményem:

Annak idején, amikor először találkoztam az Egyszerű dal magyar borítójával, egyből magára vonta a figyelmemet. Nem mondhatnám, hogy álmaim fedlapjára leltem benne, mégsem eresztett, úgyhogy adtam egy esélyt a fülszövegnek is, amiben először Írország, majd a születési évtizedem fogott meg. Aztán amikor elkezdtem olvasni a könyvet, a lelkesedésem valahogy tovapárolgott. Úgy éreztem, mintha vasgolyókat láncoltak volna hozzám - lefordítva: hiába olvastam, nem haladtam. Nem láttam, hova szeretnénk kilyukadni, nem kapott el sem a '90-es évek hangulata, Kevint leszámítva a karakterek sem nyúltak ki értem, és valahogy semmi nem volt kerek. Még a túlbonyolított leírások is csak süppedő mocsárként húztak lefele. Éreztem, hogy le kell tennem, és időt kell adnom neki, magamnak és kettőnk kapcsolatának. Másnap újra megpróbáltam, és miután átrágtam magam a kezdeti semmin (kb első 50 oldal), arra lettem figyelmes, hogy felfaltam a háromnegyed regényt. Mindössze annyit kellett elfogadnom, hogy ez nem egy átlagos ifjúsági történet, nevén nevezhető cselekménnyel/konfliktussal/bonyodalommal, hanem egy fiatal lány életének sorsdöntő szakasza, mely egyszerű és emberi, mentes minden mondvacsinált drámától és sallangtól.
Biztos vagyok benne, hogy az Egyszerű dal nem fog mindenkinek tetszeni, nem lesz pár hónap alatt hiánycikk a webshopokban, és még csak a közösségi oldalakon sem fog kitűnni a csillagozása, de ez jól is van így. Nem világmegváltó történet, a szerző stílusa és karakterei is távol állnak ettől, mégis... Az Egyszerű dal ahelyett, hogy a toplistám élére ugrott volna, a szívemet célozta meg. Oldalról oldalra, mondatról mondatra lopózott be a bőröm alá, és alakított szavakból formált családtaggá. Nem tudom másként leírni, amit éreztem, mint úgy, hogy Maggie, Kevin, Eoin, a többiek és a világ, amiben éltek, az otthonommá váltak. Ne kérdezzétek, miért, mert nem tudom.

Akárhogy is osztok-szorzok, Jessie Ann Foley regénye rétegkönyv, méghozzá elsősorban azon rétegé, amelyik élt a '90-es években, szerette/ismerte az évtizeddel járó különleges hangulatot, melyben egyszerre keveredett a múlt és a jövő, amit átitatott a zene, és amiben még nem siklottak el egymás mellett az emberek.
Jó volt kicsit visszaidézni vagy látni, milyen is volt akkoriban az élet, amikor a srácok a szabadban játszottak, amikor a randiknak volt értéke, és az egész udvarlást átitatta a szexuális feszültséggel teli édes, évődő, tilos, kacérkodó érzés, amikor az emberek valós kíváncsisággal elegyedtek társalgásba szomszédaikkal barátaikkal, amikor meghatározó volt a zenei ízlés, vagy amikor húrokat feszegetve próbálgatta a társadalom a szabadság felfedezését, és tucatnyian keresték önkifejezési formájukat. Ám a legbravúrosabb az egészben az, hogy mindezt a szerző nem zúdította a nyakamba, pusztán jól irányzott karakteri megnyilvánulásokkal vagy háttérelemekkel érzékeltette. Úgyhogy ha valakit ez tartana vissza, ne féljen, se a '90-es évek hangulata, se Kurt Cobain, se a Nirvana nem olyan eleme a könyvnek, ami kizárná azokat, akik nem ismerik, nem szerették ezt a fajta életérzést. Inkább csak emlékbeindító csemegék a másik oldalnak.

Maga a történet tehát a változásról, a fejlődésről, és a szárnybontogatásról szól. Egy fiatal kamaszlánynak köszönhetően figyelemmel kísérhetjük, mit jelent egy, a 90-es évek köztes állapotára jellemző életszakaszba lépni, ahol az ember már nem gyerek, de még nem is felnőtt.
Maggie ugyanolyan dilemmákat él meg, mint bármelyik tini. Meg kell tapasztalnia, mit jelent felnőni, pasizni, testi kapcsolatot létesíteni, miközben fel kell dolgoznia a komfortzónájából való kiszakítást, az elválást számára kedves családtagoktól, és mindennek tetejébe még be is kell illeszkednie egy új kultúrába.
A kamaszkor a legmeghatározóbb, legjellemformálóbb időszak egy ember életében, ilyenkor minden apróság elefántméretűnek tűnik. De ha az illetőt olyan sokkhatások érik, mint a válás, vagy egy új mostohaszülő elfogadása, netán új helyre (földrészre) való költözés, ami miatt távolra kerül szeretteitől, az bizony keményen megviseli az embert. Maggie-nek pedig mindezt egyszerre kell megélnie. Írországba költözve magába fordul, nem találja helyét, meggyűlöli anyját, és emiatt néha hülyeségeket csinál. Mindez egészen addig így megy, míg az idő és egy tragédia új célt, más megvilágítást nem ad életének.
Az Egyszerű dal legnagyobb erőssége a karakterfejlődés; hősnőnk nagy utat jár be, én valahogy érzelmileg mégsem tudtam Maggie-hez közel kerülni. Kívülállóként például nem mindig értettem a fene nagy ellenszenvét az anyjával szemben, viszont az tetszett, hogy kettejük kapcsolata eszközként is szolgált a karakterfejlődés tekintetében.
Akik ellenben minden szempontból hatottak rám, azok a mellékszereplők. Imádtam az öreg Dan Sean házában iszogatni és beszélgetni, belezúgtam a mindenki által utált és meg nem értett, jószívű, ámde problémás nagybácsiba, Kevinbe, és ellágyultam az édes ír fiútól, aki fényt vitt Maggie életébe.

Mindent egybevetve bár nem lett életem regénye az Egyszerű dal, maradandó nyomot hagyott bennem. Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, kicsit különc regényeket, amik nem akarnak olvasójuktól nagy dolgokat, csak úgy vannak, kikapcsolnak, elgondolkodtatnak.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Kevin, Dan Sean, Eoin

Kedvenc jelenet: Kevin minden jelenete, és az egynapos dublini túra Eoinnal

Negatívum: túlírtság

Borító: 5/4

A magyar címről

A regény magyar címe sokaknak ismerősen csenghet, nem véletlenül, ugyanis a Tankcsapda egyik népszerű dalának is ez a címe. Ám ennél jóval jelentősebb párhuzam vonható a kettő között, mely a történet szempontjából többszörösen is találó. 

Hogy mégis miféle párhuzam? Az a Tankcsapda nyilatkozatából egyértelművé válik:

"A dal címe mögött zárójelben látható I. M. K. C. azt jelenti, hogy In Memoriam Kurt Cobain, de ezt nem akartuk direktben kiírni. Egyrészt mert nem róla szól, másrészt meg nem azért készült, mert szegény Cobain meghalt és akkor most írjunk egy emlékdalt. Nem vagyok én ilyen emlékdalíró srác... Viszont annyira rápasszolt a dal hangulata ezekre a Nirvanás dolgokra, konkrétan a Polly című szám kezdő riffjei hallhatóak is a dalban. Ha nem írjuk ki a dolgot, akkor esetleg valaki azt hihetné, hogy \´hát ez meg itten ánplágdium, vagy, hogy is mongyák\´! Ha-ha! Szóval nem akartuk, hogy bárki is plágiummal vádoljon minket, ráadásul utalás szinten megjelenik a dalban Kurt Cobain, így arra gondoltam, hogy így a dolgot mindenestül el lehet intézni. A Polly-s téma onnan jött, hogy már megvolt az Egyszerű dal, amikor elkezdtem filózni, hogy honnan a fenéből olyan ismerős ez az akkordmenet? Honnan a f... ból lophattam? ! Ha-Ha! És beugrott, hogy egy akkord különbséggel ez a Polly, és akkor akár össze is köthetném a kettőt.
A többiek mit szóltak hozzá?
Cseresznye az, aki az ilyen típusú dalokat nem annyira kedveli, de ez még neki is nagyon tetszett. Buzsiknak pedig egyenesen ez a kedvenc dala a lemezről!"

(forrás: Nirvana - magyar rajongói oldal)

És hogy miért volt még remek választás az Egyszerű dal, mint cím?
- A Tankcsapda dal pont annyira szól Kurt Cobainről, amennyire a regény. Benne van, meghatározó, de mégsem ő a kulcsfigura.
- Tartalmilag a regény baromi egyszerű, nem akar világot megváltani, nem akar adrenalinnal feltölteni, egyszerűen csak van, mert néha ilyen is kell.
- A hangulata tökéletesen visszaadja a könyvét. A laza nemtörődömséget, a szabadságot, az életigenlést, és vele együtt a halál szelét, ami ott ólálkodik. 

Olvassátok el az Egyszerű dal dalszövegét, vagy hallgassátok meg a Tankcsapda számát és az eredeti Nirvana-féle Polly-t.

Öltözz úgy, mint Maggie!

Nyereményjáték

A zene főszerepet játszik ebben a könyvben, több előadó dala is megszólal, de a főszerep mégiscsak Kurt Cobainé és a Nirvanáé. Nincs más dolgotok, mint egy részlet alapján felismerni az adott számot, és azt beírni a rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/14 Bibliotheca Fummie
07/15 Szembetűnő
07/16 Sorok között
07/17 Deszy könyvajánlója
07/18 Dreamworld

Kleinheincz Csilla - Üveghegy

Kleinheincz Csilla egy különleges világba vezette be az Ólomerdő című regényében az olvasókat. Az utazás folytatódik az Üveghegyben, ahol még többet megtudhatunk Emese sorsának alakulásáról. Kövesd te is a három állomásos blogturnét, amelyet ennek az igazán különleges fantasymesének szentelünk! Ráadásul 3 szerencsés meg is nyerheti a regényt, ha helyesen válaszol a lent feltett kérdésekre!

Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789636899943
Oldalszám: 384 oldal
Illusztálta: Cserny Timi Pookah

Fülszöveg:

„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”
A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.
Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Saját véleményem:

Az Ólomerdő végén történt váratlan események érezhetően nagy hatással vannak az életben maradt karakterekre.
Lóna, megszabadulva az Özvegy átkától, igyekszik helytállni az emberek-, valamint a tündérek világában egyszerre. Ám hattyútündérként egészen más értékrendekkel bír, s a gondolkodása is nagyban különbözik a halandókétól. Ugyanakkor egy félig tündér-félig ember kislány anyjaként ezek az eltérések még inkább kiéleződnek. Hiába szeretne szerető és felelős szülője lenni Emesének, a dolog közel sem annyira egyszerű... 
S Lónához hasonlóan Emese sem találja a helyét. Nem tudja ki ő, melyik világba tartozik, milyen célt szolgál az élete. Súlyos hibájáról, mely fél karjába került, nem is beszélve.
A lány egyszerre érzi otthon és mégis kívülállónak magát a Rengetegben és az emberi világban egyaránt. Mind a két hely az otthona, és egyik se. Így hát útra kel, hogy válaszokat találjon, csakhogy útja során egyre gyakrabban botlik bele az Ezüstkezű legendájába, és minél több képzeletbeli ajtót nyit ki, annál több megoldásra váró feladat zúdul a nyakába. Fájdalmas titkok, elfeledett történetek, kitörni készülő lázadások...

"De olykor, hogy valóban visszatérhessen valaki, előbb messzire kell mennie – és szörnyeket kell legyőznie, kincseket találnia, hogy amikor újra hazaviszi a lába, az lehessen, aki valóban ő."

Míg az Ólomerdő önmagában egy komplex történet volt, addig ez a kötet két kisregényből áll. Az elsőben Lóna kerül előtérbe, a másodikban pedig Emese. Ám az mind a kettőről elmondható, hogy az akciódús jelenetek helyett, a hangsúly ezúttal a lelki részre kerül. A lányoknak szembe kell nézniük tetteikkel, és azok következményeivel, továbbá meg kell találniuk önmagukat, hogy beteljesíthessék azt, amire hivatottak.

Ami a könyvet illeti, bevallom, kezdetben kicsit megrémültem, mivel tavaly, az ólomerdős interjúban Csilla elárulta, hogy a kedvenc szereplőmet ebben a kötetben sajnos nélkülöznöm kell (és hát Rabonbán híján a Rengeteg olyan, mint szivárvány színek nélkül - legalábbis az én kicsi szívemben). A lehetőségek így hát igencsak leszűkültek, konkrétan két főre, akik közül korábban egyik sem igazán lopta be magát a szívembe. Utólag visszagondolva azonban, hálás vagyok, hogy bepillanthattam a lelkükben zajló harcokba. De nem is húzom tovább az időt, térjünk rá a lényegre:

Az Üveghegy címet viselő kisregény nem sokkal István halála után játszódik. Adél és Emese gyászol, Lóna viszont igyekszik erdője úrnőjeként és anyaként viselkedni. Fejébe veszi, hogy lányát magához költözteti, és kitanítja a tündérlét minden csínjára-bínjára.
Ám mind a ketten erős személyiségek. Emese akaratos kislány, aki nemcsak, hogy haragszik anyjára annak évekkel korábbi eltűnése miatt, de még István halála miatt is őt okolja. Lóna pedig képtelen elviselni az emberi allűröket, zsarnokságot. Ebből kifolyólag, újsütetű kapcsolatuk nem alakul túlságosan zökkenőmentesen.
A cselekmény többé-kevésbé az ő anya-lánya viszonyuk kompromisszumkötéséből áll. Végigkövethetjük milyen engedményeket tesznek, miként próbálnak meg nem idegenekként, hanem rokonokként működni. Nagy szavak helyett apró lépésenként közelítenek egymás felé, már amennyire ez természetükből fakadóan lehetséges.
Számomra például kifejezetten érdekes volt látni, hogy az alapjáraton magányos típusú, magának való Lóna, hogyan próbál emberi értelemben vett anyaként viselkedni, mindazok után, amiket tett. Első perctől érződik rajta, hogy szereti a gyermekét, csak nem tudja, hogyan és milyen formában mutassa ezt ki úgy, hogy a tekintélye is megmaradjon, Emese anyaképének is megfeleljen, és saját egyénisége se csorbuljon.
Rettentően összetett, izgalmas személyiség. Sokszor hibázik, de ha az olvasó odafigyel rá, minden lépése, ha nem is megérthető, de érthető. Én ebben a rövid kisregényben nagyon a szívembe zártam ezt az aranyos, makacs, indulatos nőt. Jót tett a karakterének, hogy bizonyos mértékben ingoványos terepre került. Emese mellett megtapasztalhatta milyen szeretni és féltékenynek lenni. A civakodásaik éppoly' szórakoztatóak voltak, mint azok a pillanatok, amikor tanítgatták a másikat. Imádtam a közös iralás órákat, a gyógynövényismeretet,  és igazán sajnáltam, hogy olyan hamar véget ért ez a kisregény. De még milyen véget! Csilla akkorát csavart az addig nyugis történetszálon, hogy nem győztem a padlóról összekaparni az államat. Mondjuk ki: kisebb sokkot kaptam.

"Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből."

Miután sikerült többé-kevésbé feldolgozni az előző csattanót, kíváncsian estem neki a Kősárkánynak, melyben néhány év elteltével, Emese vándorévbe kerül. Ez annyit tesz, hogy útra kerekedik, hogy megtalálja valódi önmagát, és rájöjjön, mit szeretne kezdeni az életével, hol képzeli el azt, milyen céljai vannak.
A történet kezdetben két szálon fut - amire a tagolás miatt kicsit nehezen jöttem rá, eleinte csak néztem, hogy most mi van. Az egyiken Emese embervilágbeli útkeresését ismerjük meg, ami a mostani sztori előtt játszódik, s inkább csak hozzátesz a jelenlegi főrészhez, amikor is a lány Szépországba, a tündérek országába indul.

Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy Emesét, mint karaktert sosem kedveltem. Az én szememben ő egy kissé önző, hisztis, önfejű kislány - és ezt továbbra is tartom.
Nem éreztem azt a nagy mozgatórugót, ami emögött a fene nagy útkeresése mögött rejlett. Persze, csinált hülyeségeket, elveszítette az apját, ingázott a két világ között, mégis hiányzott az érveléséből az a löket, ami ahhoz kellett volna, hogy megértsem, miért most indult el, miért nem akkor, amikor megtette, amit... Ettől eltekintve az útja viszont nagyon tetszett.
A kalandja által előttünk, olvasók előtt is egészen új színterei nyíltak meg ennek a gyönyörű, veszélyes és rejtélyes világnak.
Elhagyva a Rengeteget bebarangolhatjuk az Üveghegyet, megismerhetjük Szépország tündérfalvait, azok működését, a tündérek falvakban betöltött szerepeit. Részt vehetünk egy fergeteges vásári kavalkádon, mely tengernyi színt, varázslatos hangulatot, és  útkereső, tündérfiatalok tehetségének kibontakozását mutatja be. És ez még közel sem minden!
A békés, csupa báj világ hátterében bizony akadnak olyanok, akik másként gondolkodnak, éreznek, mint a többség. Lázongás szele járja körbe a varázslatos világot, s rettegett lények ébredeznek.
Bizony, a kép nem véletlen. A tündérek mellett a sárkányok is felbukkannak! A spoilertartalom miatt róluk nem mondok semmit, csak azt, hogy igen jelentős szereppel ruházta fel őket Csilla, és rengeteg mítosz, legenda kapcsolódik hozzájuk és teremtéstörténetükhöz a könyvben.
Sárkányfanatikusként léleksimogató volt a jelenlétük. És - végre! - végre úgy istenigazából megmutatták, milyenek ők természetüknél fogva. Veszélyesek, kiszámíthatatlanok, félelmetesek, hatalmasak... és szerethetőek. A hozzájuk fűződő háttértörténet pedig egészen egyszerűen zseniális és egyedi!
Összegezve tehát azt mondom: az Üveghegy elképesztő lett! Más, mint az első rész, de talán éppen emiatt, nekem sokkal jobban is tetszett. Közelebb került a szívemhez - Lónával és a sárkányokkal együtt.
Minden megvan benne, ami csak kell: útkeresés, féltékenykedés, kaland, tündérek, varázslatok, sárkányok, izgalmak, rengeteg fájdalom, könny, szívfacsaró pillanatok, elképesztő háttérvilág, csodálatos helyszínek, titkok, rejtélyes jóslatok, és egy olyan befejezés, ami után sikítok a folytatásért... és Rabonbánért! Sok-sok Rabonbánt kérek! És sárkányt.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Lóna, Kő, sárkányok, Firene, Ispiláng, Kökény

Kedvenc jelenet: Kő és Emese szertartása

Negatívum: Emese hisztijei

Borító: 5/5

Dreamcast

A Dreamcast készítése előtt még csak nem is sejtettem, mekkora fába vágtam a fejszém. A fejemben ugyanis minden szereplőről élénk képek éltek, csakhogy mivel még nem találták fel a google/pinterest és egyéb helyek keresőjébe való gondolatátviteles keresést, így hát Firene-vel, Kővel és Adéllal igencsak meggyűlt a bajom.

Ami Lónát és Emesét illeti, velük viszont rettentő könnyű dolgom volt. Emese az Ólomerdőtől kezdve Katniss húgaként, Primként élt a buksimban, és az Üveghegy első kisregényében Lóna arca is körvonalazódott előttem. Számomra ő külsőre-belsőre olyan, mint a Trónok harca Cersei-je (Lena Headey).

Nyereményjáték

Aki szeretne Emese és a tündérek világába elutazni, nincs más teendője, mint kitölteni az alábbi Rafflecoptert, és izgulni, hogy ő legyen a 3 szerencsés nyertes egyike! Varázsolni nem ér. :)
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/16 Könyvgalaxis - Playlist
02/18 Deszy könyvajánlója - Üveghegy pinterest
02/20 Dreamworld - Dreamcast

Kleinheincz Csilla - Ólomerdő

Egyszer volt, hol nem volt, a valóság határain túl, volt egyszer egy elvarázsolt rengeteg. Ahol a fák az égig értek, sötétek és titokzatosak voltak, mint az éjszaka, ahol a tündérek uralták az erdő teremtményeit és a szél halk varázsszavakat suttogott…
Isten hozott az Ólomerdőben!Tarts velünk, engedd, hogy végigkalauzoljunk az erdő titokzatos helyszínein, ismerd meg velünk az erdő lakóit és teremtőjét, Kleinheincz Csillát! 

Április 19-24. között az Ólomerdő blogturné keretein belül izgalmas kalandok és sok-sok érdekesség vár Rád! S ha megtöröd az átkot, Tiéd lehet a Gabo Kiadó által újra kiadott, átdolgozott könyv egy példánya is! Törd meg a varázst!

Interjú Kleinheincz Csillával

A mostani interjúalanyom nem más, mint Kleinheincz Csilla, az Ólomerdő írónője, akinek a 2014-es Könyvfesztiválon, a GABO kiadó jóvoltából, ismét megjelenik regénye, immár átdolgozott, és új köntöst kapott kiadásban. Ennek - valamint az Ólomerdőt népszerűsítő blogturnénak - apropójából kerestem meg őt egy interjúval, és nagyon készségesen igent mondott.

Az új kiadás nem véletlen, hiszen ez hivatott megágyazni a folytatásoknak, melyekről az interjúban is bővebben olvashattok.

Kleinheincz Csilláról, valamint az Ólomerdőről és annak folytatásairól még több információt találhattok Csilla facebook oldalán vagy blogján.

Az Ólomerdő első megjelenése óta közel 7 év telt el. Milyen érzés volt az átírás során újra találkozni a szereplőiddel és a világgal, melyet teremtettél?

Teljesen sosem engedtem el a világát, mert az elmúlt években folyamatosan kerestem a folytatást, de igazán akkor nyílt ki előttem ismét, amikor végre rátaláltam az Üveghegy történetére. Lóna és Emese drámája nemcsak a karaktereket árnyalta jobban, de a helyére tett egy sor ötletet, amik addig külön-külön éltek a fejemben. Most már mindig itt van a világ, csak befelé kell figyelnem hozzá – a gondot inkább az jelenti, hogyan és mennyit mutassak meg belőle.

Van olyan karakter, akit egy kicsit jobban kedvelsz, közelebb áll a szívedhez, mint a többiek, vagy egyformán szereted őket?

Mindig éppen azt a karaktert szeretem a legjobban, amelyik épp a fókuszban van, és ez jelenetről jelenetre változhat. De ennek így is kell lennie, ha nem az övé lenne az osztatlan figyelmem, ha unnám, az átjönne az íráson is.

De talán (érthető módon) Emese izgat a leginkább, benne van a legtöbb feszültség és rajta csapódik le a legtöbb esemény következménye.

Emese egy nagyon zárkózott lány, nem kimondottan társaságkedvelő, ráadásul korához képest érettebb, mint az átlag. Akár azt is mondhatnánk róla, hogy öreg, bölcs lélek, fiatal testbe zárva. Az élet, a származása és a családjával történtek formálták ilyenre, vagy egyszerűen ilyen típus? Gyerekként te mennyire hasonlítottál rá?

Emese más, mint én. Beemeltem ugyan olyan elemeket a személyiségébe, amik nálam is megtalálhatóak (én is szerettem rajzolni, metalt meg rockot hallgatok, háromszori iskolaváltás miatt pedig többször is kívülálló voltam az osztályomban), de ő sokkal zárkózottabb, bizalmatlanabb – egyrészt a származása, másrészt a vele történtek miatt. Hagyom, hogy a történet formálja őt és viszont, ettől a kölcsönhatástól lesz érdekes szereplő, még ha nem is kimondottan bájos vagy vicces. Aligha lehetne az ilyen élmények után. De azt remélem, hogy mások is meglátják benne az erőt, ami átsegíti a nehézségeken.

Az erdőkben lakó lények közül mind személyiségre, mind pedig kinézetre kitűnik Tartód és Firtos. Egyfajta átmenetet képeznek az emberek/tündérek és a többi mágikus lény között. Hogyan születtek meg a gondolataidban? Mennyire volt nehéz belelátni a fejükbe vagy egyikről a másikra váltani?

Őszintén szólva nem emlékszem pontosan, hogyan születtek meg, az első jelenetekben, amikor feltűnnek, még egy karakter járt a fejemben, akkor vált ketté, amikor találkozott Rabonbánnal, mert nem akartam egyszerű sidekicket teremteni az Özvegy mellé. Aztán megtalálta a helyét, mert minden szereplőben munkál a belső küzdelem – az övé egyszerűen jobban látható.

A Héterdőben mindegyik erdőnek megvan a maga uralkodója. Van valamilyen különleges jelentősége annak, hogy melyiket ki kapta?

Annak, hogy ki melyik fémerdőt kapta, nincsen jelentősége, bár az ólom jobban illik egy boszorkányhoz és a vas egy lovaghoz…

Ha választhatnál, melyikben szeretnél leginkább élni?

Igazság szerint egyik erdőben sem. Én továbbmerészkednék a tündérek birodalmába, és ott keresném meg a nekem való falut.

Az ígéretek megtartása a regény egyik legfőbb támpillére. Miért lett ez ilyen fontos és kiemelkedő?

Amikor elkezdtem a meséket olvasni és kutatni a regényhez, az egyik, ami (ismét) feltűnt, az, hogy a hősök és segítők mindig betartják az ígéreteiket, sőt, a legkisebb fiú sikere sokszor épp azon múlik, hogy a bátyjaival ellentétben, amikor segít másoknak, azok későbbi segítséget ígérnek neki. Egyszerűen elkezdtem gondolkodni azon, miért van ez így, ha a meséket valós történetek sematikus összefoglalójának tekintem, kényszeríti-e valamiféle törvény vagy mágia a szereplőket arra, hogy így viselkedjenek. Ez szépen passzolt a karma elvéhez, és a többi már adta magát.

A fogadalmak betartása mellett, kulcsfontosságú szerep jut a különféle átkoknak, babonáknak is. Te magad hiszel ezekben?

Átkokban nem hiszek, abban viszont igen, hogy számolni kell a következményekkel, ha úgy tetszik, „mindennek megvan az ára”.

Amennyiben Rapsonné elvarázsolna, milyen állat szeretnél lenni?

Gyerekkoromban biztos mondtam volna mindent őztől kezdve a fekete párducig… Nem tudom. Tartósan semmiféle állat nem szeretnék lenni, de rövid időre bármiféle madarat vagy emlőst el tudnék viselni. Legyen mondjuk vidra, őket szeretem.:)

Az Ólomerdő számos mesei elemet tartalmaz. Gyerekként mi volt a kedvenc meséd? Melyik volt rád a legnagyobb hatással? Esetleg akadt olyan, amelyiktől féltél?

A magyar népmesék közül A deszkavári királyfi volt a kedvencem, de sokat olvastam a különféle népek meséit és persze műmeséket is. Nagy hatással inkább már későbbi olvasmányok voltak rám, amiket saját magam olvastam, a leginkább talán A Végtelen Történet. Arra nem emlékszem, hogy mesétől féltem volna, de egy Stephen King novella miatt évekig széket toltam a szekrényajtó elé éjszakára.

Az első rész azt az érzést próbálja kelteni az olvasóban, mintha le lenne zárva, közben pedig rengeteg elvarratlan szál marad. A legfelcsigázóbb mégis sokunk kedvenc karakterének sorsa, aki továbbra is a szívére, valamint a megváltásra vár.

Elárulnál nekünk egy apró kulisszatitkot a második résszel kapcsolatban? Vagy Rabonbánról?

Azt hiszem, csalódást kell okoznom, mert az Üveghegy kötetben még nem jön vissza Rabonbán (csak egy cameóra), ugyanis időrendben haladok, és amíg Emese lassan felnő, Rabonbánnak nyoma vész. A szíve hiánya és az átok is kezdi megtörni, és ezért előbb le kell jutnia a pokolba. A harmadik kötet első történetének viszont egyértelműen ő lesz a sztárja, és a sorozat lezárásában is hangsúlyos szerepet kap.

Sokan kíváncsiak – köztük én is -, hogy mikorra várhatóak a folytatások? Hány részesre tervezed az Ólomerdőt?

Három kötet és öt történet, a második és harmadik kötet két-két kisregényt tartalmaz majd. A második kötet még idén megjelenik, a harmadikkal pedig igyekszem nem hét évet várni. De most tudom, honnan hova tartok, így talán könnyebb lesz haladni.

Köszönöm az interjút!

Sherry Gammon - Szerethetetlen

Sherry Gammon Port Fare trilógiájának első része december 3-án jelenik meg a Maxim kiadó gondozásában Szerethetetlen címmel. Maggie és Seth hihetetlen szerelmi történetét a Blogturné Klub 10 bloggere turné keretében mutatja be Nektek.
November 27-től minden nap egy-egy ajánlóval várunk Benneteket, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok, ha velünk tartotok.

Sherry Gammon: Szerethetetlen 

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632613437
Oldalszám: 404 oldal
Fordító: Kleinheincz Csilla

Fülszöveg:

A tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.
Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.

Saját véleményem:

Maggie egy egyszerű középiskolás lány, akivel az élet nem bánt túl kegyesen. Nagyszülei halála után alkoholista édesanyjához került, ám a nő a szeretet legapróbb jelét sem mutatja lánya felé, noha az mindent megtesz, hogy az asszony kegyeiben járjon. Rendezi a számlákat, beosztja a pénzt, jól tanul, ápolja az alkoholmámorban vagy éppen másnaposságban szenvedő anyját, s soha nem rója fel neki, hogy lyukas cipőben avagy éppen kabát nélkül kénytelen járni a csontig hatoló hidegben. Mindezek együttes hatása miatt, Maggie úgy néz ki, akárcsak egy drogos. Sovány, haja fakó, arccsontja kiugrik, szeme pedig karikás. 

Így hát nem véletlen, hogy a Port Fare gimibe beépült MET ügynökök felfigyelnek rá. Booker, a nyomozás vezetője úgy véli, a lánynak mindenképpen köze van a drogügyletekhez, ha nem is közvetlenül. Seth, az egyik beépült ügynök hiába állítja, hogy Maggie annál tisztességesebb, barátja és egyben főnöke hajthatatlan. Megbízza a srácot, hogy álljon rá lányra és annak anyjára. Ám Seth számára ez cseppet sem egyszerű feladat, ugyanis teljesen odáig van a lányért...

Bár a borítóba már rögtön az első percben beleszerettem, a történettel kapcsolatban eleinte mégis fenntartásokkal viseltettem, mert a nyomozós-rendőrös történetek nem állnak annyira közel hozzám. De őszintén örülök, hogy ennek a regénynek mégis megadtam az esélyt, hogy megfogjon, ugyanis teljesen elvarázsolt, és megvett magának. 

Ha jellemeznem kéne, azt mondanám, kicsit olyan, mint a A gyufaárus kislány, a 21 Jump Street és az Elakadó lélegzet keveréke, és ezek mindegyike garancia arra, hogy az ember egy minőségi, megkapó és felettébb izgalmas, érzelemdús sztorival álljon szemben. 

Sherry Gammon gyönyörűen fogalmaz, és szinte minden szavát inni lehet. És ami talán még ennél is fontosabb, az a sorok között megbúvó mögöttes tartalom, melyben jelentős szerepe van mind a témának, témáknak, mind maguknak a szereplőknek. 

Maggie személyében egy fantasztikus főhőslányt kapunk, aki bár rengeteg problémával küzd, mégsem válik idegesítővé, és nem az ezeken való kesergésre van kihegyezve az egész, sokkalta inkább arra, hogy miként éli meg ezeket, ez a cseppet sem mindennapi lány.

Maggie-be az élet és az anyja, Barbara is azt sulykolta, hogy szerethetetlen. Ám ez abszolút nem igaz. Ő egy roppant okos, segítőkész, olykor kissé naiv, de igenis szerethető csajszi. Nem hisztizik, ha kilyukadt a cipője, vagy nem éppen a legutolsó divat szerinti ruhákban kell járnia, sőt az sem érdekli, hogy éhen hal, ha a kezében lévő kevéske étellel  segíthet az anyján. 

Számomra nagyon érdekes és izgalmas volt látni, miként alakul, fejlődik Seth közelében, és, hogy mennyire rombolja le a maga köré épített falakat. 

Sethnek pedig óriási elismerésem. Ritka és kivételes srác. Igazán emberien kezelte az útjába gördülő nehézségeket, és birkózott meg a munkája és a szíve utasításaival. Maggie-vel együtt hihetetlenül édes páros voltak.

Ritkán esik meg velem, hogy egy srácba többször is belezúgjak egyetlen történet alatt, de neki sikerült ezt elérnie, ugyanis legalább három alkalommal estem bele. Annyit elárulok, hogy a második a szalonnás-matekozós jelenet volt. 

Egyébként nagyon hosszan lehetne beszélni róla, mert kedves, aranyos, jószívű, vicces, segítőkész, közben pedig bátor, és hát egy fegyveres, pisztolytáskás, sötéthajú, izmos srác kinek ne jönne be? Főként, ha nem egy üres plakátfiúról van szó. 

De van neki két barátja is, Cole, a kicsit Bella-szindrómás (mindig szerez valami sérülést) doki, valamint Booker, a százados. Mind a ketten haláliak, bár Book magasan viszi a pálmát. Az a srác kész. Már tűkön ülve várom a harmadik részt, hogy jóval többet kapjak ebből a cicából. Egyszerűen ontja magából a poénokat, és a beszólásai, meg a csipkelődései!

Viszont maga a téma, a különféle narkotikumokkal nagyon kemény. Ráadásul itt rögtön két változatával is találkozhatunk. Egyrészt ott van az alkoholista anya képe, és az ő függőségének kihatása a környezetére, valamint a mindennapjaira, és a múltjára. Másrészt a főszálat is adó drogok és drogkereskedelem is igen intenzíven jelen van. És azzal, hogy az írónő betekintést engedett a dílerek, gyilkosok (mert, hogy itt bizony az is van) fejébe, egészen olvasóközelivé, és életszerűvé varázsolta az egészet. Valóban olyan érzés volt olvasni az ő részeiket, mintha bűnözők társaságában ücsörögnénk. A tetteik kegyetlenek és hátborzongatóak voltak, és a gondolataik pedig - főként az egyiküké - gusztustalanok és betegesek. 

Mercedes Benz SLR
McLaren Roadster

A gyilkosságok, a nyomozás és az adrenalinnal dúsított részek mellett, rengeteg emberi gesztussal, és nagyon megható pillanattal is találkozhatunk. Volt pár alkalom, amikor igencsak meg kellett küzdenem a könnyeimmel. Ha valamiből, akkor emberségből biztos, hogy csillagos ötös ez a regény. 

De a különféle helyszíneknek is megvolt a maguk varázsa, és mindegyiknél úgy éreztem, mintha képesek lennének életre kelni előttem. Ott volt például a vidámpark, a plázás rész, a veterán bácsi lakása, Maggie-ék lakókocsija, Seth háza, a Roadsteres jelenet, vagy akár még a sulit is említhetném. 

Összességében tehát ajánlom mindenkinek! Ez az a típusú könyv, amit minél több embernek el kellene olvasnia, függetlenül attól, hogy érintett-e a témában valamilyen szinten, vagy sem. Tökéletes példája annak, hogy mindenkiben van valami, amitől több lesz, és, hogy a szeretet minden fajtája mennyire fontos. 

Pontszám: 5/5**

Kedvenc szereplő: Maggie, Seth, Booker
Kedvenc jelenet: az összes Seth-Maggie rész
Negatívum: Hillary és Zack akciója

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"Mrs. Gianchi átadta az utasításokat, és ahogy a kis pulthoz léptem, véletlenül Sethbe ütköztem. Még mindig levegőnek nézve elkezdtem kimérni és a lábosba önteni a hozzávalókat.

- Szeretnéd, hogy segítsek, vagy inkább álljak itt és nézzek ki jól? - kérdezte."

"- Tudod, meglep, hogy elférünk hárman az autódban.

- Hárman? Úgy hiszem, csak ketten vagyunk. 

- Én, te és a túlméretezett egód. Az három."

"- Hadd tisztázzam. Azt mondod, a népszerű srácok a beképzelt, egoista, sznob csajokra buknak, igaz? - Szerettem volna olyan hangot megütni, mintha szegény, eltévelyedett lélekként csak információra éheznék, és ő az élet nagy rejtélyeibe avatna be.

- Nem, te ostoba. A kurvás lányokkal játszadoznak, amíg meg nem unják, vagy el nem használják őket. Aztán elveszik a jó lányokat.

- Gondolom, ez megmagyarázza, miért veled jár pillanatnyilag és nem velem. Nyilvánvaló, hogy még nem áll készen a házasságra. Úgy értem, most komolyan, még csak tizennyolc éves."

"- Pszt. - Rá sem hederítettem. - Pszt - pisszegett ismét. Intett nekem, hogy hajoljak felé, és átfutott az agyamon, vajon most milyen kínzásnak akar alávetni. Arcomhoz nyúlt, és hüvelykujjával lassan végigsimított alsó ajkamon, mire elakadt a lélegzetem. Szájába vette ujját, és megnyalta, mire a vérem embertelen sebességgel kezdett száguldozni ereimben. Némán formálta a szót: - Sajtkrém -, ami szerencsére segített visszanyerni hidegvéremet. Visszasúgtam: - Idegesítő - majd elfordultam. Szemem sarkából láttam, ahogy hangtalanul nevet."

"- Jól hangzik. Mi a címe?

Megmondtam, mire felnyögött. - Mags, a vámpírok nem csillognak - mondta szárazon

- Seth, a vámpírok valójában nem is léteznek, te pedig azon akadsz fent, hogy ezek csillognak? - Megrázta a fejét. - Te pedig, gondolom, tényleg azt hiszed, hogy az emberek a valóságban az utcán sétálva spontán dalra fakadnak és táncolni kezdenek? - ugrattam, a szívének kedves musicalek miatt. 

- Azok a filmek klasszikusok. - Vele együtt formáltam a szavakat ajkammal."

"- Ugye nem csak miattam találtad ki ezt az állást? - néztem rá gyanakodva.

- Nem, a titkárnőnk gyereket vár. Nagy szívességet tennél vele, bár mi tagadás, van hátsó szándékom vele - mosolygott baljósan. - Mivel laptopot használsz majd, néha az én házamban is dolgozhatnál. És ígérem, jó főnök leszek, és ahányszor csak alkalmam nyílik rá, elvonom a figyelmedet a munkádról. 

- Hmm, ez szexuális zaklatásnak hangzik. 

- Így van. Talán vissza kéne mennünk hozzám, és megmutatom, hogyan terveztem elvonni a figyelmedet - mondta."

"- Az micsoda? - Lehetetlen volt nem lenézni. A Roadster mellett a szegény öreg tragacs még rosszabbul  festett.

- Az Booker autója, egy 1983-as RH, vagyis Roncshalmaz, ha nem jöttél volna rá magadtól. - Sam összevonta a szemöldökét.

- Egyszerű ember vagyok egyszerű ízléssel - mondta hősiesen Booker.

- Inkább egyszerű ember egyszerű ronccsal - helyesbített Sam.

- Nincs szükségem egy buta autóra, hogy a férfiasságomat bizonyítsam. 

- Még jó, mert az az autó szinte ordítja, hogy nyomi - mondta Seth, és megvető pillantást vetett Bookerre."

"Több kör után Seth megnyomott egy kis, sárga gombot, és a két megviselt célpont egy-egy dróton előresiklott. Booker tíz ponttal nyert. - Ki kell várnod a megfelelő pillanatot, barátom.

- Igenis, Jack Sparrow kapitány, vagy nagyon szerencsésnek kell lennem - mondta Seth morcosan.  - Látod, itt teljesen elvétetted a célt - mutatott egy lyukra a célpont alatt egy hüvelyknyivel."

"- Mi a baj? - kérdezte Booker.

- Semmi.

Igazi morgást hallatott.

- Jól van, na, hiányzik Seth. Most már boldog vagy?

Az égnek emelte tekintetét. - Biztosan nehéz volt számodra ez a huszonnégy óra.

Valójában harminc óra." 

 
"Tudom, arrogáns dolog tőlem, hogy tanácsot akarok adni. De azért itt van: akármivel sújt is az élet, soha ne add fel! Az élet kemény, és vannak alkalmak, amikor a dolgok legyőzhetetlennek tűnnek."

Nyereményjáték

1) Töltsd ki a Rafflecopter dobozt és lájkold a kért oldalakat
2) Minden blogon keressetek egy kiemelt betűt, majd a 10 betűből kirakott szót (amiből kiderül, hogy Maggie miben kéri Seth segítségét) írjátok be a Rafflecopter megfelelő rublikájába.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

11/27 Szilvamag olvas - A sorozatról
11/28 Nem harap a... - A megfilmesítésről
11/29 Angelika blogja - Zenelista
11/30 MFKata gondolatai - Trailer
12/01 Kristina blogja - Dreamcast
12/02 Deszy könyvajánlója - Interjú
12/03 Kelly & Lupi olvas - Deleted scene
12/04 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
12/05 Roni olvas - Karakterek
12/06 Könyvszeretet