Samantha Shannon - A maszk lehull

Folytatódik a Csontszüret-sorozat, és bár a negyedik részben főszereplőink Londont elhagyva Franciaországba érkeznek, itt sem vár rájuk kevesebb megpróbáltatás. Kövesd Paige-et ezen az új, lenyűgöző, de sötét titkokkal teli helyszínen, és játssz bloggereinkkel, amellyel akár meg is nyerheted A maszk lehull egy példányát a Next21 felajánlásából.

 

 

Samantha Shannon: A maszk lehull

 

Kiadó: Next21 Kiadó

ISBN: 9786156821560
Oldalszám: 560 oldal

Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Paige újra elkerülte a halált. Kiszabadult a fogságból, és a Párizsi Scion Citadellába küldték, biztonságos helyre. Két tűz közé került: egyesek a Scion bukását készítik elő, mások az életük árán is védelmeznék a bábbirodalmat. 

A titkos Domino programnak tervei vannak Paige-dzsel, de a lány saját céljait akarja megvalósítani ebben az új citadellában. A lány oldalán ott van Arcturus Mesarthim – a kettejük közötti kapocs egyre erősebb. Nekivágnak egy küldetésnek, miközben a Scion kiterjeszti hatalmát, és a szabadság egyre komolyabb veszélybe kerül. 

Paige-dzsel és Arcturusszal kezdődött a forradalom – de vajon velük is ér véget? 

Samantha Shannon napjaink egyik legsikeresebb fantasyszerzője. A maszk lehull a hétkötetes Csontszüret-regényfolyam negyedik könyve. Eredetileg 2021-ben látott napvilágot. A mostani kiadáshoz szerzője jelentősen átdolgozta és kibővítette.

Saját véleményem:

Samantha Shannon nevével és munkásságával tizenhárom évvel ezelőtt, a Csontszüret kapcsán ismerkedtem meg, s ő volt azon szerzők egyike, aki már akkoriban is kitűnt a tömegből. Samantha Shannon ugyanis nem csupán egy egyedi hangú szerző, de munkái kivétel nélkül alaposan kidolgozottak, részletekbe menően finomra csiszoltak, és olyannyira komplexek, amivel ritkán találkozni a zsánerben. 

"(...) egy történetnek több oldala van, mint egy csiszolt gyémántnak, és értékesebb az aranynál is."

Júliusban azt írtam, hogy furcsán új érzés belekezdeni a sorozat soron következő kötetébe, mivel A lázadás dala számomra is egy új sztori volt a sorozaton belül. Az újdonság varázsa mostanra sem múlt el, még mindig hihetetlen érzés, hogy több mint egy évtized után nem csak, hogy folytathatom Paige és Arcturus történetét, de immár befordulhatok velük a véghajrát jelentő utolsó előtti kalandba. És hogy mit tartogat számunkra a Csontszüret negyedik része, A maszk lehull? A sok újdonság és akció mellett egy igazán szövevényes, változó tempójú folytatást, ami kezdetben megadja Paige számára a gyógyulás és újraegyesülés lehetőségét, majd a végéhez közeledve valóságos örvényként ránt magával mindent és mindenkit.

Hősnőnk az előző kötet végén testileg és lelkileg is alaposan meg lett gyötörve, melynek fizikai és mentális hatásait nem könnyű kiheverni, még egy olyan erős karakter számára sem, mint amilyen ő. Paige-nek el kell fogadnia, hogy nem sebezhetetlen, miközben kínzása egyéb utóhatásokkal is kínozza - ezzel pedig még sebezhetőbbé válik. Megállásra azonban nem sok idő jut, ugyanis a Domino nevű szervezet titkos programja keretén belül Londonból Párizsba kell utaznia, hogy újabb küldetéseket hajtson végre. És itt jön az a csattanó, amire szerintem sokan vártunk, hisz útitársa, egyben gyógyítója nem más lesz, mint maga a Nagymester. 
Arcturus felbukkanása nagyon sok szempontból jelentős, s más-más módokon hat a cselekményre és Paigere, nem beszélve kettejük kapcsolatának alakulásáról. A Csontszüret sosem volt az a rózsaszín ködben úszó romantasy, de épp emiatt annyira megkapó. És tudom, hogy ezen a ponton a cselekményről illene beszélnem, annak változatosságáról, újdonságairól, ám ha lehetek veletek őszinte, nekem ezt a részt magasan Paige és a Nagymester kapcsolata vitte el. Egyszerűen imádom ezt a párost, azt a mélységet, lehetetlenséget, egyszerűséget, amit képviselnek. S ha mindehhez hozzávesszük Paige állapotát, akkor egészen új jelentőségeket is felfedezhetünk egykori mestere felbukkanásában. 
Magáról a cselekményről nem fogok nektek írni, hisz Samantha Shannon kötetről-kötetre egyre inkább túllicitálva saját magát, gabalyítja a szálakat, miközben félelmetesen mozgatja a résztvevőket. Azt viszont mindenképp szeretném kiemelni, hogy az új helyszín ismételten tengernyi lehetőséget kínál, Párizs jóval több egyszerű díszletnél. 

 

Samantha Shannon mostanra bebizonyította, hogy mennyire komplex világokat és sokrétű karaktereket képes életre kelteni. Szinte szó szerint, hisz az ő történetei élnek. Épp ezért ez a rész sem nevezhető könnyűnek, nem az a regény, amin az ember gyorsan átszalad. Olyannyira nem, hogy szerintem A maszk lehull minden tekintetben túlszárnyalja elődeit. Paige immár nem egy forrófejű lázadó, sokkal tapasztaltabb, megfontoltabb, elszántabb, ámde megtört karakter, akin nyomot hagynak a vele és a világban történtek. Egy lány, egy vezető, aki olykor hoz rossz döntéseket, de mindig annak reményében cselekszik, amiben hisz. Míg a történet mély érzelmekkel operál, komoly erkölcsi és politikai kérdéseket feszeget, s a végéhez közeledve egyre szaporább szívverést okoz.
Mindent egybevetve elképesztő az a mélység és összetettség, amivel Samantha Shannon elmélyed a világ- és karakterépítésben, nem is beszélve a cselekményről. S pontosan ez az, amitől annyira hiteles és nem utolsósorban valóságos lesz mindaz, amin Paige és a többiek átmennek. Pont ezért, ahogy júliusban, úgy most sem fogom elsorolni kinek ajánlom ezt a részt, hiszen ha itt vagy, remélhetőleg olvastad a korábbi köteteket, s ha olvastad őket, akkor egy pillanatig sem kérdés, miért kötelező fejest ugranod a folytatásba! Ha pedig úgy olvasod e sorokat, hogy nem olvastad a sorozat egyetlen könyvét sem, akkor sipirc a boltba! Mert ha van különleges, egyedi, az utolsó eleméig kidolgozott történet, amiben nem a két főhős közti szerelmi huzavona áll fókuszban, akkor ez az. Én pedig kérem az ötödik felvonást. Most!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Paige, Arcturus

Kedvenc jelenet:

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Csontszüret #4

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A negyedik részre már biztosan te is jól ismered a Csontszüret-sorozat szereplőit, és könnyedén be tudod őket azonosítani egy-egy rövid leírás alapján. Így hát nem is várunk tőled többet ebben a játékban: ismerd fel, hogy mely szereplőre gondoltunk az egyes blogokon, és írd be a nevét a form megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

A Hét Pecsét alapítót tagja, aki Paige-et is beszervezte, és ettől kezdve a legjobb barátjává vált. Orvosként belülről igyekszik bomlasztani a rendszert, és hírt vinni az aktualitásokról az alvilág számára.

TALLY űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

12/12 Utószó
12/14 Readinspo
12/18 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/20 Könyv és más
12/21 Hagyjatok! Olvasok!
12/22 Dreamworld

Samantha Shannon - A leszálló éj napja

 

Kevesebb mint egy évvel azután, hogy magyarul is megjelent Samantha Shannon monumentális fantasy regénye, A Narancsfa-kolostor, a Next21 Kiadó elhozta a történet előzményéül szolgáló kötetet is, A leszálló éj napját. Pillants be te is ennek a lenyűgöző világnak a történelmébe, és tarts bloggereinkkel, hiszen ha követed az állomásainkat, valamint játszol velünk, akkor a tiéd lehet a könyv egy példánya is!

 

 

Samantha Shannon: A leszálló éj napja

 

Kiadó: Next21 Kiadó

ISBN: 9786156606990
Oldalszám: 968 oldal

Fordító: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla

Fülszöveg:

Négy nő tettei nemzedékeken át meghatározták a történelem menetét
A Narancsfa-kolostor előzménykötete
Tunuva Melim nővér a kolostorban. Ötven éven át tanulta, hogyan mészárolja le a férgeket, de a Névtelen felbukkanása óta egy se jött – ezért az ifjabb nemzedék kezdi megkérdőjelezni a kolostor létjogosultságát.
Északon, az Inysi Királynőség birodalmában Becsvágyó Sabran hozzáment Hróth királyához, és ezzel kevés híján, de sikerült elkerülnie mindkét birodalom pusztulását. Lányuk, Glorian, az árnyékukban időzik – ő pont ott érzi jól magát.
A Kelet sárkányai már évszázadok óta szunnyadnak. Dumai egy hegyi templomban élt Szeíkiben, próbálta felkelteni az isteneket hosszú álmukból. Most azonban felbukkan valaki az édesanyja múltjából, hogy mindent felforgasson.
Amikor a Rém-hegy kitör, a rettegés és az erőszak korszaka következik el, és ezeknek a nőknek minden erejüket össze kell szedniük, hogy megvédjék az emberiséget a rájuk leselkedő fenyegetéstől.

Saját véleményem:

Samantha Shannon nevével és munkásságával tizenkét évvel ezelőtt, a Csontszüret kapcsán ismerkedtem meg, ami már akkoriban kitűnt aprólékos kidolgozottságával. S nem mellesleg világossá vált számomra, hogy Samantha Shannon az a szerző, aki szeret alapos munkát végezni mind világépítés, mind pedig  karakterbemutatás tekintetében. Majd ugyanerről győződhettem meg A Narancsfa-kolostor esetében is, ami éppen ugyanilyen precízen és részletekbe menően kidolgozott mű volt.

"– Amikor a világ kizökken a rendjéből, van, aki a régi hiedelmekben talál megnyugvást."

A fentiek tekintetében immár nem ért váratlanul A leszálló éj napja, ami ha lehet, a szerző minden korábbi alkotásánál részletesebb, összetettebb és monumentálisabb. Utóbbi fizikai megjelenésében is érzékelhető... Bevallom, míg a beltartalom milyenségére fel voltam készülve, addig arra nem, hogy gyakorlatilag egy dupla téglával lesz dolgom, ami nem csak agyban, hanem fizikailag is megedz majd. No, de viccet félretéve, Samantha Shannon szavakkal leírhatatlan csodát alkotott. Már megint! Elképesztő, mennyire gazdag a fantáziája és a szókincse, és hogy milyen magas irodalmi szinten áll. Épp ezért, ahogyan A Narancsfa-kolostornál sem mertem kísérletet tenni arra vonatkozóan, hogy megpróbáljam elmesélni, miről is szól a történet (összetettsége miatt ez majdhogynem lehetetlen), így ezúttal sem fogom megtenni. Azt viszont fontosnak tartom kiemelni, hogy bár A leszálló éj napja A Narancsfa-kolostor nagyjából félezred évvel korábban játszódó előzménykötete, mindenképp az után ajánlott olvasni. Természetesen lehet fordítani a sorrenden, az olvasásélmény úgyis megmarad, de talán nem véletlen, hogy ez a mű négy évvel később szökkent ki a szerző "tollából". Na, meg míg A Narancsfa-kolostor egy rengeteg szálat és karaktert mozgató, feszítettebb tempójú történet, addig ez kicsit lassabban hömpölygő sztori. Felkészületlenül könnyű beletörni. Mégiscsak egy ezer oldalas könyvről van szó, ami egyfajta történelemkönyvként is felfogható, és ha az olvasóban nincs kellő motiváció, esetleg épp most próbál megismerkedni a szerzővel, akkor könnyű belefásulni vagy ráunni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy unalmas a történet, egyszerűen csak arról van szó, hogy szellemileg borzalmasan megterhelő még a leggyakorlottabb könyvmolyok számára is.
A leszálló éj napja egy lassan olvasható, nehezebben emészthető mű, ami annyira összetett és informatív, hogy csak kisebb adagokban fogyasztható. Elsőre talán ijesztőnek és feleslegesnek tűnhet mindenre kiterjedő aprólékossága és az általa felvonultatott szereplők sokasága, de valójában nagyon is fontos. Érdemes ezt észben tartani, s ennek szellemében beütemezni ezt a kívül-belül csodás történetet. Ne féljetek belevágni, de ne akarjatok átszaladni rajta, hagyjátok magatokat elvarázsolódni és felejtsétek el az időt, nem számít mennyit időztök el rajta. Higgyétek el, megéri. Ezzel együtt úgy gondolom, nem való mindenkinek, épp úgy nem, mint egy A gyűrűk ura vagy Trónok harca könyv sem.

Nem mellesleg engedjétek meg, hogy kiemeljem a fordítók embertelen, ámbár elképesztően minőségi munkáját. Bravúros!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Dumai

Kedvenc jelenet:  az egész könyv

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A káosz gyökerei #0

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A leszálló éj napjának fontos szereplői a sárkányok, legyenek a víz, vagy a föld szülöttei. Ezért a mostani játékunkban híres sárkányokat keresünk: minden állomáson egy sárkányt találtok, a ti feladatotok pedig az, hogy megmondjátok a sárkány nevét, és a film vagy sorozat címét, amelyben feltűnt.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/17 Utószó
11/18 Readinspo
11/19 Könyv és más
11/20 Dreamworld
11/21 Bookstatic Boglinc

Samantha Shannon - A Narancsfa-kolostor

 

A Next21 Kiadó jelentette meg Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor című, hatalmas sikerű epikus fantasy regényét, mely számos más irodalmi díj mellett 2019-ben a Goodreads Choice Awards Fantasy kategóriájában az előkelő negyedik helyet szerezte meg. Bloggereink alig várták már, hogy bemutathassák nektek a történetről alkotott véleményüket, mert ez a regény méltán ejti ámulatba az olvasókat! Kövesd az állomásokat és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

 

Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

 

Kiadó: Next21

ISBN: 9786156606051
Oldalszám: 862 oldal

Fordító: Tamás Gábor, Kleinheincz Csilla

Fülszöveg:

Egy megosztott világ.
Egy királynő birodalma örökös nélkül.
Egy ősi ellenség tudatra ébred.
Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól - de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak.
Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi.
A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.
Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.

Saját véleményem:

Samantha Shannon nevével és munkásságával tizenegy évvel ezelőtt, a Csontszüret kapcsán ismerkedtem meg, ami már akkoriban kitűnt aprólékos kidolgozottságával. S nem mellesleg világossá vált számomra, hogy Samantha Shannon az a szerző, aki szeret alapos munkát végezni mind világépítés, mind pedig  karakterbemutatás tekintetében. És hogy miért írom mindezt? Nos azért, mert A Narancsfa-kolostor éppen ugyanilyen precízen és részletekbe menően kidolgozott mű.

"– Minden história az igazság magvából fejlődik ki."

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mostanában nehezebben veszem rá magam a hosszabb, terjengősebb regényekre, jobban csúsznak a pörgős, rövid történetek. Viszont Samantha Shannon esetében egy percig sem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e, azzal együtt, hogy tudtam, ez nem az a kötet lesz, amit egy-két nap alatt elolvasok. Mert bizony A Narancsfa-kolostor egy lassan olvasható, nehezebben emészthető mű, ami annyira összetett és informatív, hogy csak kisebb adagokban fogyasztható. Szellemileg roppant megterhelő. Elsőre talán ijesztőnek és feleslegesnek tűnhet mindenre kiterjedő aprólékossága és az általa felvonultatott szereplők sokasága, de valójában nagyon is fontos. Érdemes ezt észben tartani, s ennek szellemében beütemezni ezt a kívül-belül csodás történetet. A lényeg, hogy hagyjatok magatoknak elegendő időt, éljétek át és vesszetek el ebben a szerteágazó, fordulatos, kontinenseken átívelő regényben, aminek szerves részét képezik a sárkányok.

Őszinte leszek, rengeteget gondolkodtam azon, miként is foglalhatnám össze néhány mondatban azt, amit a szerző több mint nyolcszáz oldalon át mesél, de rá kellett jönnöm, hogy ez egyrészt lehetetlen, másrészt jobb, ha saját magatok fedezitek fel és értitek meg. Ahogy korábban említettem, egy igazán komplex, nem mellesleg szerteágazó, rengeteg szereplőt mozgató műről van szó, amiben ezeréves legendák, hitvilágok, kelet és nyugat találkozik, ahol a sárkányok különféle habitussal és jellemzőkkel bírnak, ahol halál, gyilkosság, intrika és viszály dúl, királynők, sárkánylovasok, varázslók vívják saját csatáikat, és ahol mindenféle emberi érzelem és kapcsolat kerül felszínre. 

Úgy gondolom, A Narancsfa-kolostor az a regény, amit nem elmesélni kell (azt megteszi a szerző), hanem érzésekkel átadni. Én pedig büszkén mondhatom, hogy minden egyes sora elvarázsolt! Samantha Shannon tizenegy évvel ezelőtt belopta magát a szívembe, és olyasmit adott, amire ennyi idő elteltével is emlékszem. Most pedig nem csak megismételte mindezt, hanem jócskán felül is múlta! Mert garantálom, hogy megfordulhat ezer és egy regény a kezetekben, erre egy évtized múlva is emlékezni fogtok. Fantasy rajongó énem csak szuperlatívuszokban tud róla nyilatkozni az okozott érzelmi megrázkódtatások ellenére is. 

Szóval bátran ajánlom, ha szeretnétek egy kemény, megterhelő, ámde alaposan kidolgozott, ízig-vérig fantasyt olvasni, olyat, ahol bár a szerelem megjelenik a maga változatos formáiban, mégis képes azon túllépni és egyéb emberi kapcsolatokban formát önteni. A Narancsfa-kolostor egyszerre ad remek párhuzamokat a mi világunkkal, és kalauzol el olyan kontinensekre, ahol a sárkányok lehetnek bölcsek vagy épp vérmesek, ahol az uralkodó vállát súlyos terhek nyomják, és ahol a sárkánylovas sorsdöntő lépés elé kerül. Négy nézőpontkarakter által ismerhetjük meg ezt a különleges és sokszínű világot, bonyolult mágiarendszerét, lehetünk tanúi fájdalmas veszteségeknek és élhetünk át kalandokat. Ne féljetek belevágni, de ne akarjatok átszaladni rajta, hagyjátok magatokat elvarázsolódni és felejtsétek el az időt, nem számít mennyit időztök el rajta. Higgyétek el, megéri. Ezzel együtt úgy gondolom, nem való mindenkinek, épp úgy nem, mint egy A gyűrűk ura vagy Trónok harca könyv sem. Én a magam részéről viszont alig várom, hogy kezemben tarthassam az előzménykötetet!

Utóiratként pedig engedjétek meg, hogy kivételesen kiemeljem a fordítók embertelen, ámbár elképesztően minőségi munkáját. Bravúros!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ead

Kedvenc jelenet: rengeteg van

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: A káosz gyökerei #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Természetesen sárkányos a játék, minden állomáson láthattok egy híres sárkányt, először is ismerjétek fel. A feladat az, hogy beírjátok a sárkány nevét, vagy a film címét amiben szerepelt a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

01/30 Kelly és Lupi olvas
02/02 Utószó
02/05 Dreamworld
02/08 Readinspo
02/11 Könyv és más
02/14 Booktastic Boglinc

Samantha Shannon - A Mímes Rend

A hazánkban is nagyon népszerű Csontszüret sorozat második része 2015. szeptember 7-én jelenik meg az Athenaeum Kiadó gondozásában, A Mímes Rend címmel. 

A Blogturnésok öt bloggere alig várta, hogy újra belemerülhessen Paige világába. Itt az alkalom, hogy elmondják a véleményüket a folytatásról, a kedves olvasóknak pedig a játék helyes megfejtéséért esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Samantha Shannon: A Mímes Rend

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934501
Oldalszám: 560 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Paige a Csontszüret sorozat első kötetének végén kiszabadul a Sheol I brutális világából, de a bajok csak most kezdődnek: sok szökevény még mindig bujkál, őt pedig mind közül a legveszélyesebbnek nyilvánították… Ahogy a Scion mindent látó szeme Paige után fordul, a mímeslordok és mímeskirálynők bandái számára összehívják az Abnormális Unió tanácsát. Jaxon Hall és a Hét Pecsét vezető szerepre készül, de egy végzetes fenyegetés híre terjed a látók között, és mindenhol sötét titkok sejlenek.

Saját véleményem:

Nagyjából két évvel ezelőtt olvastam a Csontszüretet, ami akkoriban teljesen megbabonázott. Rettentően vártam, hogy folytathassam Paige (és persze Arcturus) történetét. Aztán amikor elérkezett az idő, és ott hevert előttem A Mímes Rend, tengernyi kétségem támad, úrrá lett rajtam a félelem.

Abban egy percig sem kételkedtem, hogy Samantha Shannon ismételten el fog kápráztatni, de rettegtem attól, mi vár rám. Hiába gyűlöltem a Sheolt és a rephaitákat, mégis egy biztos pontot, zárt közösséget jelentettek, melyet már ismertem, belaktam.

Ráadásul két év alatt igencsak megkoptak az emlékeim, melyek hiányosságával bizony már az első néhány oldal során szembesültem, így a pánik méginkább elhatalmasodott rajtam. Mindezt azért írom le, mert biztos vagyok benne, hogy lesznek hozzám hasonló olvasók, nekik pedig azt ajánlom, ne pánikoljanak. Ha nem is rögtön a regény legelején, de hamar jön majd egy rövidke emlékeztető a főbb történésekről – melynek az a nagyszerű tulajdonsága, hogy egyáltalán nem szájbarágós, így azok számára sem lesz erőltetett, akiknek nem kellett hosszú-hosszú éveket várniuk a második részre.

A történet hajszálpontosan ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az első véget ért. Paige a barátaival, és a többiekkel együtt szökésben van, ám hiába távolodnak messzire a Sheoltól, egy pillanatra sem dőlhetnek hátra. Londonba érkezve át kell jutniuk a Toweren, az őrökön, s ha mindez sikerül is, el kell vegyülniük a nép között.

Paige előtt pedig két út áll. Vagy visszamegy mímeslordjához, Jaxonhoz, aki kis híján végzett vele, vagy megpróbál egyedül életben maradni egy olyan világban, ahol a különféle bandák, mint csúcsragadozók, felfalják a magányos egyedeket. Nem könnyű döntés, Paige számára pláne nem, s ez a lamentálása sokáig húzódik.

Az esze azt diktálná, kullogjon vissza a biztonságba, kössön békét Jaxonnal, és tegye a dolgát, mint régebben. Csakhogy Paige szabadságvágya, önfejűsége sokkal erősebb. Rengeteg sértettség, harag, dac és elszántság munkál benne. Hiába tűnik úgy, hogy minden út, logikus döntés Jaxonhoz és régi bandájához vezet, küzd ellene. Legnagyobb vágya, hogy az Abnormális Unió elé tárhassa Sheolt, és az ott történt dolgokat. Mindent elkövet annak érdekében, hogy összehívják a gyűlést.

Bevallom, kezdetben a Csontszürethez hasonlóan nagyon lassan haladtam a könyvvel. Az első ötven oldalt nagyjából két nap alatt olvastam el, annyira tömör volt. Persze a korábbi tapasztalatokból kiindulva felkészültem rá, hogy itt is előállhat ez a helyzet, de az az igazság, hogy A Mímes Rendre ez általánosan jellemző volt.

Olyasfajta regény ez, amin nem lehet néhány óra vagy nap alatt átszaladni. Időt kell szánni rá, hogy megértsd, átéld, és szép lassan magadénak érezd.

És nos, igen, a Sheolt ugyan már kiismertük, de az csak egy icike-picike szeletkéje volt ennek a nagy, komplex birodalomnak.

Samantha Shannon bámulatos, és igencsak jól felépített világa A Mímes Rend során minden eddiginél jobban kiszélesedik, és egy grandiózusabb darabba enged betekintést. A mímes lordok, -királynők és a bandák uralta világba, melynek hierarchiája a legszebb fogalmazásban is meglehetősen kiterjedt, szerteágazó és komplikált. Ó, és persze veszélyektől sem mentes.

Miközben Paige foggal-körömmel küzd önmagáért, a tervéért, s legfőképpen azért, hogy ne kelljen újra Jaxonnak dolgoznia, részletgazdag, izgalmas, hangulatos leírások kíséretében térképezhetjük fel Londont, és ezt a – számunkra – új világot.

Imádtam Samantha Shannon érzékletes leírásait, ahogy a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgok által felépítette körülöttem a ködös, borongós, macskaköves, sült gesztenye illatú, ugyanakkor félelmetes Londont, ahol vigyáznom kellett merre fordulok, kibe futok bele, mert soha, egyetlen percig sem lehettem biztonságban, mint ahogyan Paige sem.

Hősnőnk számára nincs megállás, és mint korábban, most is csak magára számíthat – legalábbis többnyire. Számtalan dolgot kell megoldania, kitapasztalnia kiben bízhat, és visszazökkennie abba az életbe, melyből kiragadták. Taktikusnak, ravasznak, okosnak kell lennie, ha túl akarja élni mindazt, ami az útjába gördül.

Új és régi szereplőkből sincs hiány, nehéz lenne mindenkit felsorolni, így meg sem kísérlem. De míg a szívem eszeveszetten tombolt a fájdalmasan kevés, Mr. Rejtélyes Arcturus miatt (nem mintha az Arcturus jelenlét/per oldalszámot valaha is túl lehetne adagolni), addig Jaxon előtérbe kerülése némileg enyhítette a kínjaimat.

Jaxon kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen figura volt a kezdetektől, olyan, akitől egyszerre lehetett rettegni, és olvadozni, úgyhogy kifejezetten örültem annak, hogy most jobban megismerhettem.

Mindent egybevetve, a Mímes Rend a lassabb kezdés ellenére is rengeteg izgalmat, rejtélyt, akciót, és fordulatot tartogat. Na, meg persze egy kiforrott világot, melynek minden négyzetcentimétere lehengerlő, akárcsak a bravúrosan megalkotott karakterei. De előre szólok, készüljetek, hogy falat fogtok kaparni a folytatásért.

Ajánlom minden Csontszüret rajongónak, valamint azoknak, akik szeretnének egy minőségi, tartalmas, jól átgondolt és megalkotott könyvet a kezükben tartani.  

Pontszám: 5/5
Kedvenc karakter: Paige, Jaxon, Arcturus
Kedvenc jelenet: túlzás, ha azt mondom, az elejétől a végéig?
Ami nem tetszett: a borító - vérzik a szívem az eredeti miatt
Borító: 5/-

Térkép

- 2059, London -

Nyereményjáték

A Csontszüret sorozat szimbólumait kell kitalálnotok minden állomáson a kiemelt betűk segítségével. Természetesen képeket és egy kis körülírást is kaptok. A megoldásokat a rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. A játékhoz tartozik még a kiadó facebook oldalának tetszikelése, és már csak a szerencsére kell várni! 

A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

Mai szimbólum:

Scion szimbóluma: Nincsen biztonságosabb hely.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/03 Kelly & Lupi olvas
09/04 Deszy könyvajánlója
09/05 Always Love a Wild Book
09/06 Dreamworld
09/07 Zakkant olvas

Samantha Shannon - Csontszüret

 

A Blogturné Klub ezúttal egy olyan regényfolyam bevezető kötetét veszi górcső alá, amelyet a világ 24 országában a legjobb ifjúsági és fantasy kiadók adnak ki, s melynek első része a megjelenést követően azonnal a sikerlisták élén landolt.

Reméljük, a történet Nektek is hamarosan elnyeri majd a tetszéseteket, hiszen október 28-án, az Athenaeum Kiadó jóvoltában Magyarországon is megjelenik a regény!

Kedvcsinálónak látogassatok el a turné 6 állomására, olvassátok el a véleményeket, tudjatok meg minél több érdekességet a könyvről, a karakterekről, a helyszínekről, és végső soron: játsszatok Velünk és nyerjétek meg a 2 Csontszüret egyikét!

Samantha Shannon: Csontszüret

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632932873
Oldalszám: 528 oldal
Fordító: Juhász Viktor

Fülszöveg:

2059. Scion London. Paige Mahoney látszólag egy átlagos tizenéves lány, aki titokban egy alvilági szervezetnek dolgozik. Kisstílű lopások helyett ő nagyobb tétben játszik. Paige egy álomhacker, aki feltöri mások elméjét, és a gondolataikban kutat fontos információk, összeesküvési tervek után. Mindezt pénzért. Egy nap azonban sötét és gonosz erő keríti hatalmába... beláthatatlan következményekkel.
Oxford több évszázada lekerült a térképről, azóta titkos börtönváros, ahol a paranormális bűnözőket tartják fogva egy idegen faj felügyelete alatt. A Rephaimok belőlük toboroznak hadsereget, hogy véghezvigyék titkos tervüket. Paige mentora és kiképzőtisztje Arcturus, a vérhitves, aki mestere és halálos ellensége is egyben. Ahhoz, hogy szabaduljon, be kell törnie mestere elméjébe, és felfedni a titkát...

Saját véleményem:
Paige a különleges képességekkel rendelkező Hét Pecsét szervezet egyik legértékesebb tagja, ugyanis álomjáró. Hétköznapjait a társaival tölti búvóhelyükön, és elvégzi Jax, a főnöke által kiosztott teendőket.
Egy nap, amikor Paige az apjához igyekszik - aki mit sem tud lánya abnormalitásáról -, a metrón rajtaütnek Scion őrei, ám mielőtt elfoghatnák, a tizenkilenc éves álomjáró olyat tesz, amit még életében soha. Betör az egyik őr álomplánjába, és megöli, a másiknak pedig elveszi a józan eszét. Tudja, hogy már csak órái vannak, míg az állam emberei elfogják, és a Towerbe viszik, ezért összepakolja a legszükségesebb holmijait, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen, csakhogy néhány felfegyverzett idegen váratlanul beront a lakásukba; egyikük pedig menekülés közben eltalálja egy Flux lövedékkel Paige-t, aki így kénytelen feladni a harcot.
Miután újra magához tér, egy számára teljesen idegen helyen találja magát, néhány fiatal kíséretében, akik hozzá hasonlóan szintén rendelkeznek valamifajta különleges képességgel. Ám ami ezek után következik, arra Paige álmában sem gondolt volna. Oxfordba, a rég eltörölt városba viszik őket - a XX. Csontszüret áldozataiként -, ahol különböző Rephaiták kiválasztják maguknak őket, mint egyfajta rabszolgát, és segítenek a kiképzésükben, hogy képességeiket a lehető legjobban kihasználhassák.
A lányt viszont maga a vérhitves választja ki - a Rephaiták úrnőjének jegyese -, csakhogy azelőtt a Nagymester, Arcturus még soha nem tett ilyet, senkit sem fogadott be otthonába...

Ha egy könyvet a megjelenés előtt a világon mindenhol olyan nagy címekkel reklámoznak, mint a Trónok harca, Éhezők viadala, avagy a Harry Potter, akkor az kétféle hatást válthat ki az olvasóközösségből: óriási várakozást vagy ódzkodást. Egyik sem jó, mert, akik a fentebbi regényóriásokat várják, könnyen meglepődhetnek, ugyanis a Csontszüretnek semmi köze hozzájuk; míg azok, akik éppen emiatt zárkóznak el tőle, kimaradnak egy übergigamegafantasztikus történetből, merthogy a fiatal írónő nem véletlenül vált hirtelen ilyen népszerűvé.
Eleinte az első kb. 70 oldallal nagyon lassan haladtam - két nap kellett hozzá -, de nem azért, mert nem volt jó, hanem mert rengeteg az információ, új lények, szervezetek, kifejezések, és emiatt szellemileg roppant megterhelő. Három oldalanként szünetet kellett tartanom. Ám ez is azt bizonyítja, hogy nem egy habkönnyű, bugyuta, egyszerű kis sorozatról van szó, hanem egy gondosan felépített, teljesen új elemeket felvonultató remekműről. (Igaz, hogy néha jól jött volna egy mini fogalomtár, de, ha követitek a blogturnét, akkor nektek ez már meglesz, mert igyekeztünk mindent kigyűjteni, ami segíthet átlátni az egészet.)

Arcturus

A világfelépítés bravúros. Nagyon tetszett az a fajta megoldás, amivel Samantha egybeolvasztotta a természetfeletti lényeket az abnormálisokkal, és az egyszerű, hétköznapi emberekkel. Mint ahogyan a különböző csoportok szabályai is tökéletesen kiegészítették egymást. Míg az egyik világban nyíltan az abnormálisok tudtára adták, hogy nem érnek semmit, nincs hatalmuk, addig a Rephaiták ugyanezt díszpapírba csomagolva, masnival átkötve tálalták védenceiknek, akiknek emiatt szent meggyőződése volt, hogy Oxfordban ők igenis lehetnek valakik.
Karakterek terén pedig újfent csak áradozni tudok, mert mindegyik figura önálló volt, és ami talán még ennél is sokkal fontosabb, hogy egyediek. Megvan a maguk története, indoka és célja; plusz a mellékszereplők sem olvadnak a háttérbe. Fontos szerepet játszanak a szálak mozgatásában, alakításában.
Közülük leginkább Nick, Jax és Liss volt az, aki megfogott. Jax veszélyes, és roppant titokzatos alak, akinek bőven van még meglepetés a tarsolyában. Míg Nicket szerintem nem lehet nem szeretni, és a vele kapcsolatos csattanótól percekig csak néztem, és tátogtam, mint egy partra vetett hal. Körülbelül pont úgy éreztem magamat, mint Paige. De örülök, hogy az írónő meg merte húzni ezt a lépést, mert a kezdeti sokkhatás után, talán még sokkal jobban is megkedveltem a szőke doktort. Liss pedig egy csupaszív lány, tarot kártyástól, függönyöstől együtt. Ráadásul még meg is bőgetett...
De van nekünk két főszereplőnk is, akik szintén nem panaszkodhatnak. Paige szerethető hősnő. Okos, bátor, merész, független, kitartó. Ugyanakkor a múltja révén van egy sebezhető oldala is, amit igyekszik titkolni a világ elől. A karakterfejlődés talán az ő esetében a legjelentősebb. Egyrészt meg kell tanulnia kezelni a képességét, és azt, ami ő valójában, másrészt el kell fogadnia önmagát, és bízni. Ez utóbbi alól pedig Arcturus sem kivétel.
A nagymester első ránézésre egy hatalmas, sötét és félelmetes alaknak tűnik, akinek már pusztán a lényéből árad a veszélyesség. Ám, én abban a pillanatban, ahogy megjelent, elvesztem. Persze, mondhatnánk rá, hogy na már megint egy klisés alak, aki a zord külső ellenére jófiú, de ez mégsem teljesen helytálló, mert itt nem csak fekete vagy fehér valaki.
Tetszett, hogy ahogy egyre közeledtünk a végéhez, és ahogy Paige is közelebb került hozzá (nem romantikus téren értem), úgy ő is egyre többet és többet szerepelt. Sorra derültek ki a vele kapcsolatos titkok.
És, ha már megkapargattam a romantika témáját, akkor muszáj megemlítenem, hogy igen, van benne, de nagyon minimálisan, körülbelül a könyv 1%-át teszi ki, mert ebben a részben sokkal fontosabb és jelentőségteljesebb dolgokról van szó. (Persze, azért néha érződik a feszültség és az a bizonyos vibrálás a levegőben.)

Liss

Imádtam minden olyan jelenetet, amiben Paige és Arcturus szerepelt. A sebek ellátásától kezdve, a kötelező beszélgetésen át a mezős-tanítós részig mindent. A színpad alatti kis dologról már nem is beszélve!

Cselekményszálat tekintve volt egy A és egy B pontunk, ami köré épült a történet, ám a kezdet-végkifejlet között is rengeteg olyan esemény történt, ami tartogatott jó néhány izgalmas pillanatot. És mivel egy sorozat kezdőkötetéről van szó, ezért valamilyen szinten fontosabb, hogy az olvasó megismerhesse, és átláthassa a világot, amiben a szereplők mozognak, mint egy mindent eldöntő csata. Na, nem mintha az nem lenne, mert a végére olyannyira felpörögnek a dolgok, hogy nemegyszer azon kaptam magam, hogy elfelejtettem levegőt venni. Az utolsó fejezetek szó szerint olyanok, mint egy adrenalinbomba. Rengeteg izgalom, akció, és jól megkoreografált összecsapás.
Részemről hatalmas pluszpont azért, hogy nem lett összecsapva a befejezés, hanem az előzményekhez mérten, megfelelő hosszúságúra és jelentőségűre nyúlt. Ez pedig ritka. És hát a legvége... az kegyetlenül brutális. Készüljetek a legrosszabbra, hogy szem nem marad szárazon!

A Csontszüret olyannyira összetett, hogy képtelenség mindent leírni róla, részemről is rengeteg dolog kimaradt, például: az emiták, a rephaita világ, a tunikák színei-jelentései, a különféle növények ilyesfajta alkalmazása, a szellemek, az álomplánok, a harlekinek, csodálatos helyszínek, valamint Nashira is. Olvassátok el, tényleg nem fogjátok megbánni!
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán fantasztikus és egyedi történetet olvasni mai és középkori díszletek közé ágyazva, valamint a disztópia kedvelői se hagyják ki.
   

 

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Arcturus, Nick, Liss, Paige
Kedvenc jelenet: minden Arcturus-Paige rész
Negatívum: hogy lehet ÍGY befejezni???
Borító: 5/5

Álomcast

Igaz, hogy még csak pár hónapja debütált külföldön a Csontszüret, de a filmes jogai máris elkeltek! Ráadásul nem kisebb céghez került, mint az Imagination Studios.
Ebből kifolyólag eljátszottam egy picit a gondolattal, mi lenne, ha én ülnék a rendezői székben, mely színészeket választanám....
Paige karaktere egy határozott, talpraesett csaj, aki megél a legzordabb körülmények között is. Külsőre pedig rövid, göndör/hullámos haja van. Az ő megformálására rengeteg ötletem volt. Az egyik jelöltem Sarah Bolger (Tudorok, OUAT) volt, aki a Tudorokban már bizonyította, mennyire önálló, és, hogy a jég hátán is megél egymaga, ha a helyzet azt kívánja. De rajta kívül esélyes volt még Saoirse Ronan (A burok, Hannah, Újra lesz nyár...), és maga Emma Watson is. Ám végül Alexz Johnson lett a befutó, mert az arcában és az egész külsejében van valami, amitől ő tökéletes Paige Mahoney lehetne.
Arcturusszal már kicsit nagyobb gondban voltam. Róla azt érdemes tudni, hogy magas, igazán férfias, sötét hajú pasi, akinek a lényéből sugárzik a veszély, és a felsőbbrendűség. Jelölteim között szerepelt Henry Cavill (Tudorok), akinek minden külső adottsága megvan a szerephez, illetve Chris Hemsworth (Thor) is, de a végső voksomat Danila Kozolovsky (Vámpírakadémia) kapta, mégpedig azért, mert azon kívül, hogy az arca pont olyan, mint a fejemben lévő Nagymesteré, van valami a kisugárzásában, amitől elhiszem, hogy akár 200 éves is lehet.
Nick, Paige legjobb barátja, és támogatója, a Hét Pecsét dokija sokkal könnyebb ügy volt, mert a történet elejétől egy arc lebegett előttem, ha rá gondoltam: Chace Crawford. És ugyanez a helyzet Jaxon Hall esetében is. A Hét Pecsét mímeslordja egy igazán ravasz, de roppant okos férfi, aki tisztában van vele, mekkora a hatalma. Mindezek mellett pedig soha nem tudni, hogy ő most mennyire is jó vagy rossz. Ezek után nem is kérdés, hogy ki lehetne jobb a szerepre, mint Rumpeltiltskin/Zörgőfürge megtestesítője, Robert Carlyle.
Nashira, a Rephaiták vérúrnője, Arcturus hitvese, minden ízében egy veszedelmes nőszemély, akinek mindene a hatalom. Emellett pedig igazán vonzó. Az egyetlen gond, hogy nem kaptunk róla külső leírást, ezért sokáig vacilláltam Charlize Theron (Hófehér és a Vadász) és Angelina Jolie között. Mind a ketten magukba foglalják azt, ami Nashira, ám a végső rostán Angelinát választottam. Ő kellően dög és dögös is ahhoz, hogy eljátssza a vérúrnőt.

Nagyobb méretért katt a képre

Nyereményjáték

Az ősz a betakarítás, az aratás, a szüret ideje. Van, aki szőlőt, van aki almát szüretel, mi azonban most egészen másra vadászunk. Tartsunk Csontszüretet!

Samantha Shannon hamarosan megjelenő könyve kapcsán a blogturné részvevő állomásainak oldalain kell egy-egy csontot „leszüretelnetek”, a segítségetekre álló meghatározások alapján.

A nyereményjáték során 2 példányt sorsolunk ki a könyvből: egyet azok között, akik like-olták a kiadó és a Blogturné Klub facebook oldalát, egy másikat pedig azok között az ügyes játékosok között, akik emellett megtalálták valamennyi "csontunkat"!

Rajta hát, szüretre fel!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

10/20 Roni olvas - Paige és Arcturus bemutatása
10/21 Deszy könyvajánlója - A Hét Pecsét bemutatása
10/22 Dreamworld - Álomcast
10/23 Nem harap a … - Sheol városáról
10/24 MFKata blogja - A Tisztánlátók fajtái 

10/25 Kelly Lupi Olvas -