Gareth Hinds - Odüsszeia képregény

A Maxim kiadónak köszönhetően új formában vehetjük kézbe a régi, még a középiskolából megismert klasszikust, az Odüsszeiát: képregényként. Tartsatok Odüsszeusszal és blogturnés társainkkal a hosszú utazáson, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

 

 

Gareth Hinds: Odüsszeia képregény

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789636903213
Oldalszám: 256 oldal

Fordító: Beke Zsolt

Fülszöveg:

Gareth Hinds merész képi világgal, de a homéroszi eposz zeneiségével értelmezi újra az ókori klasszikust.
Odüsszeusz, Ithaka királya a győztes trójai háború után végre haza akar térni szerető családjához. Tetteivel azonban magára haragítja Poszeidónt, a tengerek istenét, aki bosszúból elsüllyeszti a hős hajóját, akinek így esztendőkön át hontalanul kell vándorolnia. Odüsszeusznak emberevő szörnyetegekkel, viharokkal, valamint szirének és más természetfeletti lények csábításával is meg kell küzdenie. Minden erejére és ravaszságára szüksége van – meg némi segítségre is az Olümposz hegyéről –, hogy hazatérhessen, és visszaszerezhesse királyságát a trónjára és a felesége kezére áhítozó kérőktől.
Gareth Hinds az Odüsszeia mellett képregény-adaptációt készített már Edgar Allan Poe ismert műveiből, a Beowulfból, a Macbethből, a Lear királyból és A velencei kalmárból. Washington D.C. közelében él.

Saját véleményem:

Vannak történetek, melyek sosem merülnek feledésbe. Miközben a világ változik, mi, emberek is változunk, újabb és újabb történelmi korszakok váltják egymást, addig ezek a művek eltörölhetetlenül megmaradnak. Ugyanazt a történetet mesélik el újra és újra, mégis mindig egy kicsit mást, attól függően, hogy az adott kor embere miként értelmezi őket. Homérosz Odüsszeiája pontosan ilyen.

"Ezek a halandók folyton minket okolnak minden bánatukért, holott ők a felelősek a szenvedéseikért!"

Odüsszeusz történetével valószínűleg mindannyian találkoztunk már, ráadásul Christopher Nolan filmjének köszönhetően éppen reneszánszát éli Homérosz eposza. Felmerül a kérdés, mégis mit tud még ehhez hozzátenni Gareth Hinds. A válasz az, hogy semmit, mégis sokat. Hinds olyan módon nyúl ehhez a klasszikushoz, ami nem csak azok számára teszi befogadhatóbbá Homérosz eposzát, akik most ismerkednek vele, hanem azoknak is adhat valami újat, akik már jól ismerik. A képregényes formátumnak megvan az az előnye, hogy sokkal feszesebbé tudja tenni a sztorit,  a látványvilág által pedig olyan oldalait is megmutatja, amik felett olvasás közben könnyebben átsiklunk. 

Az Odüsszeia történetét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: Odüsszeusz a trójai háborút követően csapatával hazaindul Ithakába, ám az út, amelynek eredetileg néhány nap alatt véget kellene érnie, tíz évig elhúzódik. Odüsszeusz útja során küklopsszal, szörnyekkel, istenekkel, varázslónőkkel és tengeri veszélyekkel találkozik, miközben odahaza felesége, Pénelopé és fia, Télemakhosz várják és próbálják feltartóztatni a kérőket, akik mind arra várnak, hogy Ithaka új királyává léphessenek elő. Vagyis adott egy kalandtörténet, melyben egy férfi próbatételekkel és veszélyekkel tarkított utazáson vesz részt, amit végigkísér az emberi gyarlóság.
Csakhogy az Odüsszeia ereje szerintem sosem csak a kalandokban rejlett, hanem a hazatérésben. Nem véletlen a mesélési formája sem. Nem jelen időben követjük figyelemmel az eseményeket, legalábbis Odüsszeusz próbatételeit nem. 
Odüsszeusz számára Ithaka az otthon, a család és a régi élet szimbóluma. Olyan elképesztő hajtóerő, ami útja során végig segít neki kitartani, hogy ne adja fel a legnagyobb borzalmak vagy a legbujább ölelések közepette se. Egy évtizeden át vágyakozik a hazatérésre (plusz előtte tíz évig háborúzik Trójánál), otthona melegére, szerető felesége ölelésére, fiára, kutyájára, a valódi életére. Csakhogy húsz év után már ő sem az az ember, aki egykor hajóra szállt és útnak indult. És véleményem szerint pont ezért annyira időtálló ez a történet, mert mindannyian tudunk vele azonosulni. Mindannyiunk számára ismerős a régi élethez való ragaszkodás, miközben az idő és a tapasztalat akaratlanul is átformál minket.

Gareth Hinds adaptációjában különösen szerettem, hogy nem próbálja meg elrejteni a történet sötétebb oldalát. Az Odüsszeia sokszínű és izgalmas ugyan, sok esetben mégis kegyetlen és tragikus. Az istenek szeszélyesek, az emberek esendők, a hősiességnek pedig gyakran nagy ára van. Odüsszeusz nem hibátlan. Okos, leleményes és kitartó férfi, ugyanakkor büszke, önfejű, gyarló, és bizony előfordul, hogy saját döntéseinek következményeivel is meg kell küzdenie.
És persze ott van Pénelopé is.
Homérosz eposzát könnyű lenne Odüsszeusz történetének titulálni, ahogy azt rendszerint teszik is. De véleményem szerint tagadhatatlan, hogy a háttérben ott van a nő, aki kitartóan, hűségesen, reménykedve várja haza szeretett férjét, s minden asszonyi fortélyt bevet, hogy távol tartsa magától a kérőket és megőrizze férjének helyét és királyságát. 

Míg Odüsszeusz többnyire úton van, addig Pénelopé otthon maradva próbál időt nyerni neki. Gareth Hinds pedig nagyszerűen érzékelteti ezt a kettős utazást:míg Odüsszeusz térben halad előre (legalábbis többnyire), Pénelopé pedig érzelmileg éli át azt a tíz plusz tíz évet.

 

Magáról a történetről nem is szeretnék ennél többet mondani, hisz úgyis ismeritek, vagy hamarosan fogjátok. Hinds képregénye nyilván nem helyettesíti Homéroszét, annak jóval zanzásítottabb, feszesebb verziója, ami tényleg a lényeg magjára összpontosít, így téve még feszesebbé a történetet. Ugyanakkor van itt valami, amiről muszáj beszélnem: a vizuális tartalom. 
Elsőként, amikor kézbe vettem ezt a könyvet, súlya mellett az tűnt fel, hogy nagyon hasonlít a régi művészetismeretek könyvemre, az illusztrációk kevésbé tűntek realisztikusnak, kicsit tényleg olyan törikönyv feelingje volt. Aztán elkezdtem olvasni és nézni a lapokat, és rájöttem, hogy ennek direkt így kell lennie. A szerző által használt képi világ látványosan épít a görög mitológiára színek, kompozíciók és karakterábrázolás tekintetében. Mi több, a képek tökéletesen kiegészítették a kötött szövegi részeket, érzelmeket, életet lehelve a műbe. 

Mindent egybevetve szerintem ez a képregény egy jó belépési pont, ha eddig idegenkedtél a régies nyelvezetű eposz verziótól, de mégiscsak szeretnéd megismerni Homérosz klasszikusát mozivászontól függetlenül. Gareth Hinds saját vizuális nyelvén meséli el neked Odüsszeusz és a többiek viszontagságokkal teli történetét, melynek középpontjában mindvégig a hazatérés áll. De akkor is bátran elolvashatod, ha már volt szerencséd az eredeti változathoz, mert a képregényes formátum garantáltan új életet lehel bele.
Az Odüsszeia képregényben az a nagyszerű, hogy Gareth Hinds képes volt közelebb hozni a mai kor olvasójához ezt a több ezer éves történetet anélkül, hogy megfosztotta volna valódi erejétől. Megmaradt benne a kaland, a mitológia, a szörnyek és az istenek, de mindezek mögött ott maradt az emberi történet is. Odüsszeusz gyarlósága és elbizakodottsága, a kérők hataloméhsége, Pénelopé reménykedése és félelmei.
Talán ezért nem évül el az Odüsszeia. Mert nem arról szól, hogy milyen hosszú és viszontagságos az út Ithakáig, hanem arról, mit tesz velünk az út, amit járunk - fizikailag vagy érzelmileg. 

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Pénelopé, Télemakhosz, kutya

Kedvenc jelenet: a kutyás jelenet (sorry, de ez a legmeghatóbb)

Negatívum: -

Borító: 5/3
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ezúttal néhány az Odüsszeiával kapcsolatos kérdésre kell válaszolnotok a játék során. Írjátok be a helyes választ a Tally megfelelő helyére.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Mely város királya Odüsszeusz?

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

08/11 Spirit Bliss Sárga könyves út
08/12 Dreamworld
08/14 Könyv és más
08/16 Kitablar
08/18 Kelly és Lupi olvas
08/20 Hagyjatok! Olvasok!
08/22 Utószó

Emma Steinkellner - Az éhes árnyék

A Maxim Kiadó jóvoltából megérkezett A kis boszi naplója második része, amelyben Luna ismét izgalmas – boszorkányos – kalandokba keveredik. Ismerd meg ezt a middle grade képregényt a blogturné során, és játssz velünk, hogy megnyerhesd Az éhes árnyék egy példányát!

 

 

Emma Steinkellner: Az éhes árnyék

 

Kiadó: Maxim Könyvek

ISBN: 9789636900069
Oldalszám: 256 oldal

Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Luna Hush éppen kezdi megszokni nemrégiben megtalált boszorkányörökségét és erejét, azonban az iskolában továbbra is nehéz az élete. Még a legjobb barátja, Charlie sem érti meg igazán, milyen érzés, ha mindig ő az, akit gúnyolnak, és bármit tesz, csak súlyosabb lesz a helyzet. A dolgok pedig még rosszabbra fordulnak, amikor Luna anyukája randizni kezd az iskola legflúgosabb tanárával.
Mindenki azt mondja, csak legyintsen a csúfolódókra – de hogy lehet elfogadni, ha zaklatnak? A lányban fortyogó düh és mély elkeseredettség oda vezet, hogy mikor egy titokzatos talizmánra bukkan, ami elő tudja hozni lényének egy másik oldalát, egy olyat, aki magabiztos, laza, menő és rendkívül népszerű, Luna kérdés nélkül belemegy a varázslatba. De vajon jó ötlet egy mágikus és ismeretlen erőnek átadni az irányítást?

Saját véleményem:

Társadalmunk már egészen korán arra nevel minket, hogy bizonyos érzéseinket elnyomjuk. Ne haragudj, ne irigykedj, ne félj, ne sírj, ne legyél gyenge, ne lógj ki a sorból. Mintha léteznének jó és rossz érzések, amelyeket aszerint válogathatunk meg, hogy éppen melyik illik bele környezetünk elvárásaiba.  Emma Steinkellner Az éhes árnyék c. képregényében azonban egészen más üzenetet fogalmaz meg. Azt, hogy nem az érzéseink tesznek minket rossz emberré vagy nevetség tárgyává, hanem az, ha úgy teszünk, mintha nem is léteznének. De vajon mi történik akkor, ha annyira szeretnénk megfelelni másoknak, hogy közben lassan elveszítjük önmagunkat?

"(...) nem az érzéseiddel van baj. Éppen az visz előre, ha hagyod, hogy érezz."

Emma Steinkellner már az első kötet során bebizonyította, hogy a boszorkányság számára nem egyszerű díszlet. A mágia mögött, a tolerancia mentén mozogva olyan kérdések lapultak, amikkel előbb vagy utóbb mindannyian szembesülünk: kik vagyunk, hova tartozunk, hogyan fogadjuk el önmagunkat vagy másokat. Az éhes árnyék azonban ennél is tovább megy. Bár első pillanatra a folytatás is varázslatos kalandnak tűnik, valójában egy rendkívül érzékeny, a fiatal olvasók nyelvére kódolt történet az önazonosságról, a megfelelési kényszerről és azokról az érzéseinkről, amiket legszívesebben elrejtenénk mások elől. 
A történet középpontjában ezúttal is Luna áll, akinek a korábbinál nagyobb ellenséggel kell szembenéznie: önmaga démonával. Az előző kötet eseményei és a téli szünet biztonsága után Luna nehezen akar visszatérni iskolájába, ahol kiközösítés és gúnyolódás céltáblája. És amikor már az első napon beüt a krach, elszabadulnak a lány érzelmei. Elege lesz abból, hogy bármit tesz, osztálytársai rajta gúnyolódnak, és bármennyire is szeretné kifejezni nem tetszését, édesanyja és környezete csendre inti. Emma Steinkellner pedig tökéletesen egybeolvasztotta a lányban dúló érzelmi viharokat és a boszorkányos fantasy elemeket. Luna ugyanis ráakad nagymamájánál egy amulettre, ami segíthet elérni neki azt, amire vágyik: tiszteletet, megbecsülést, barátokat. Csakhogy ennek ára van. 

Emma Steinkellner olyan érzéseket ölt testbe, amikkel kivétel nélkül minden korosztály képes azonosulni, legfőképpen az a korosztály, akiknek íródott. Sajnos az iskolai zaklatások, csúfolások, kiközösítések nagyon is jelen vannak az iskolákban, számtalan gyerek életét keserítve meg - szélsőséges esetekben még öngyilkosságig is vezethet az út. Tehát az, hogy itt van nekünk Luna, aki egy boszorkányüldöző örökséggel rendelkező városban, boszorkányként és színes bőrűként próbál meg beilleszkedni, egyáltalán nem légből kapott konfliktus. Ellenkezőleg. A szerző egy boszorkányos fantasy történet keretei között beszél olyan valós problémákról, amelyek nap mint nap jelen vannak az iskolák folyosóin. Arról, milyen érzés kívülállónak lenni. Milyen, amikor bármit teszel, valaki mindig talál rajtad valami kifogásolnivalót. És arról is, milyen könnyű elhinni egy idő után, hogy valóban veled van a baj.

Erre nagyon jól reflektál Az éhes árnyék központi metaforája. A történetben megjelenő árnyék nem egyszerű gonosztevő. Persze, részben az (mégiscsak boszorkányokról, átkokról és talizmánokról van szó), ugyanakkor Luna elfojtott érzéseinek a megtestesülése is. Azé a sok haragé, dühé, csalódásé és ki nem mondott szóé, amit folyton folyvást lenyel. 
Míg az első kötetben jóval nagyobb hangsúlyt kapott a mágia és a boszorkányvilág, addig a befejező rész sokkal inkább Luna emberi oldalára koncentrál. Sajnálom, hogy a mérleg nem volt kicsit kiegyensúlyozottabb e téren, mert kifejezetten szerettem ezt a vonalat, ugyanakkor az volt az érzésem, hogy Emma Steinkellner a duológiával Luna emberi és boszorkány oldalát szerette volna bemutatni. És míg Luna az első részben felfedezte mágikus tehetségét, addig itt azt kellett megtanulnia, emberi érzéseit miként dolgozza fel anélkül, hogy mágiához folyamodna. 
Az ötlet, az üzenet dicséretes, de ha lehetek veletek őszinte, bennem a történet végére érve, maradt némi hiányérzet. Egy kicsit több akciót vártam talán. Persze így is élveztem az olvasottakat, szinte faltam a sorokat és oldalakat, az pedig különösen tetszett, hogy a feldolgozott téma kapcsán az író nem feledkezett meg a mellékszereplők fontosságáról sem. A történetben egyrészt megjelenik a kiközösítő, gúnyolódó közeg, azok az iskolatársak, akik szóban és érzelmileg bántalmazzák Lunát. Másrészt viszont ott van mellette egy támogató közeg is, akik folyamatosan emlékeztetik arra, hogy mindig lesznek olyan emberek, akik nem azt várják tőle, hogy valaki más legyen, hanem éppen azért szeretik, aki valójában. A két oldal pedig együttesen hat Lunára, szerintem meglehetősen életszerűen bemutatva, melyik milyen hatással van az adott szituációban lévő egyénre, és hogy mennyit jelent, ha valaki nincs egyedül. 
És ha már szóba került a történet érzelmi mélysége, nem mehetek el szó nélkül a képi világ mellett sem. Az illusztrációk a Heartstopper kötetekhez hasonlóan, tökéletesen támogatják a történet mondanivalóját. A karakterek mimikája, az árnyék ábrázolása, a színek használata sokszor többet mond bármilyen szónál. 

Mindent egybevetve örülök, hogy Emma Steinkellner duológiává bővítette Luna történetét (és annak is, hogy a kötet elején nem feledkezett meg egy rövid összefoglalóról az előzményekből). Bár számomra az első rész erősebb olvasmányélményt nyújtott, Az éhes árnyék olyan fontos témákhoz nyúlt, amelyekről nem lehet eleget beszélni – különösen annak a korosztálynak, amelynek ez a történet elsősorban szól. Emma Steinkellner nem próbálja meg elhitetni, hogy a harag, félelem vagy a csalódottság rossz érzések. Éppen ellenkezőleg: arra emlékeztet, hogy ezek ugyanúgy hozzánk tartoznak, mint az öröm vagy a szeretet. Mert végső soron nem az tesz bennünket erőssé, ha elrejtjük az árnyékainkat, hanem az, ha megtanulunk együtt élni velük. Hiszen csak így maradhatunk igazán önmagunk.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Luna, Charlie, Peter, cica

Kedvenc jelenet: a két pulcsis jelenet

Negatívum: kevés az akció

Borító: 5/5
Sorozat: Egy kis boszi naplója #2

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Te is imádod a boszorkányos történeteket? Akkor bizonyára könnyedén kitalálod az idézetek alapján, hogy melyik könyvre gondoltunk! Ha pedig megvan a megfejtés, csak be kell írnod a címet a Tally form megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

„Az még hagyján, hogy belegázolok Matthew magánéletébe, és erkölcsileg megkérdőjelezhetően viselkedem, de nem fogok megrongálni egy antik bútordarabot.”

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/20 Utószó
07/21 Csak olvass!
07/23 Dreamworld
07/24 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/25 Könyv és más

Alice Oseman - Heartstopper 6.

Az utolsó részéhez ért az imádott Hearstopper könyvsorozat. Vegyél te is búcsút Nick és Charlie történetétől a Blogturné Klub bloggereivel, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyv egyik példányát.

 

 

Alice Oseman: Heartstopper 6. - Fülig beléd zúgtam

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9786151172988
Oldalszám: 480 oldal

Fordító: Riesenberger Mónika

Fülszöveg:

TRUHAM ÉS HIGGS
VÉGZŐS BÁL
Kezdés: 19:00
St George's Hotel
1 fő részére
szia
szeretlek,
örökké :)
C x

Saját véleményem:

Vannak sorozatok, amiket egyszerűen nem akarunk elengedni. Számomra ilyen a Heartstopper is. Alice Oseman hat (teljes és néhány kiegészítő) köteten át mesélte el nekünk Nick és Charlie történetét, amely jóval túlmutat egyszerű tinirománcon. A fiúk által végigkövethettük, milyen felnőni, hibázni, félni, bátornak lenni, gyógyulni és szeretni, ráadásul több, a korosztályukat nagy mértékben érintő, fontos témával is szembesülhettünk. Nem túldramatizálva, hanem egyszerűen, a valóságnak megfelelően megjelenítve. 

"Ami köztünk van, talán változni fog, és lehet, hogy valaki eltűnik, vagy megint előkerül, nem tudom. Az életünk különböző irányt fog venni. De a szeretetünk szőtte háló összeköt minket, és nem szakad el soha. Mi szőttük. És összetart."

Ha visszatekintek arra az időszakra, amikor először fogtam a kezembe a Heartstoppert, és végigtekintek az elmúlt éveken, mindazon, ami az itthoni közéletben történt, kezdve a fóliázáson át, addig, hogy rengeteg könyvesboltból ki lettek tiltva az ilyen jellegű kötetek, szinte hihetetlen, hogy most a befejező kötetnél tartunk. De itt van. 

Vártam és tudtam, hogy egyszer elérkezik ez a pillanat, mégsem voltam rá felkészülve. És talán arra sem, amit végül kaptam. Alice Oseman még mindig képes meglepetést okozni, és olyan élethelyzeteket, témákat középpontba helyezni, amik ugyanúgy sorsdöntőek egy tini életében, mint az, hogy coming-outoljon, felismerje az egészségügyi vagy mentális problémáit, vagy egyszerűen eligazodjon az érzelmek útvesztőjében. A hatodik kötettel nem csupán a sorozat végéhez érkeztünk el mi, olvasók, hanem a fiúk is megkezdték a végzős évüket. A legkeserédesebb évet mind közül, mely egyszerre izgalmas és szomorú. Ennek megfelelően itt már nem a nagy romantikus egymásra találások kapják a rivaldafényt, hisz a srácoknak volt elég idejük megküzdeni a szerelmükért. Egy pillanatig sem kérdés, hogy Nick és Charlie szeretik-e egymást, viszont a végzős év magával hoz egy gyomorszorító, csendes bizonytalanságot. Közeledik az iskola vége, a jövő egyetemet, továbbtanulást hoz, s mindezekkel kérlelhetetlenül együtt jár az elszakadás gondolata is, ami bizony tengernyi kérdést, kétséget rejt magában. 
Évekig azért hajtunk, hogy az iskola végére érjünk, aztán, amikor ez kézzel fogható közelségbe kerül, legtöbbünket elfogja a kétség. Jól döntök? Merre induljak? Ki is vagyok én igazából, és ki akarok lenni, ha felnövök? Ez csak néhány gondolat, ami végigfut rajtunk. És akkor még nem beszéltünk az emberi kapcsolatainkról, a barátságokról és a szerelmekről, azokról, amik esetében minden korábbi próbatétel gyerekjátéknak tűnik. 

Nagyon szeretem, hogy Alice Oseman nem idealizálja a kapcsolatokat/élethelyzeteket, hanem őszintén kezeli őket. Ebben az esetben megmutatja, hogy egy egészséges, stabil párkapcsolatban is lehetnek félelmek, kimondatlan aggodalmak és nehéz beszélgetések. Ettől nem lesz kevesebb vagy rosszabb az adott kapcsolat, sőt! Nick és Charlie esetében kapcsolatuk erejét korábban is az adta, hogy nem elfutottak a problémák és beszélgetések elöl, hanem megpróbálták együtt megoldani őket. Tulajdonképpen itt is ezt láthatjuk. Miközben egyikük élvezi, hogy végre kinyílt és olyan ügy mellé állhatott, ami a szívügye, addig a másikukban bizony ott motoszkálnak azok a nagy, végzősöket foglalkoztató kérdések és kételyek, amiket nem könnyű kibökni, de szükséges. 
A Heartstopper azonban sosem csak Nickről és Charlie-ról szólt, hanem azokról a mellékszereplőkről is, akik az életükben fontos szerepet játszottak. A srácok barátai, osztálytársai egytől-egyig üde színfoltjai voltak ennek a történetnek, és a főszereplőkhöz hasonlóan rengeteg megélendő problémát és érzelmi állapotot hoztak magukkal. Még, ha nem is kerültek rivaldafénybe, a saját életük főszereplőiként nekik is meg kellett küzdeni a maguk démonaival, megélni mélységeket, magasságokat, így nem is volt kérdés, hogy a fináléban helyük van-e. Szerencsére Alice Oseman sem feledkezett meg róluk, így azt éreztem, hogy nem csak a srácoktól búcsúzom, hanem a teljes baráti társaságtól és a komplett iskolától, annak minden fontos karakterével. 

Talán a legelső Heartstopper postomban említettem nektek, hogy nem vagyok egy nagy képregényolvasós típus, így eleinte nem igazán tudtam, mire számíthatok majd, mennyire lesz képes ez a forma visszaadni azt az érzelmi mélységet, amit a téma megkövetel. A félelmeim azonban alaptalannak bizonyultak, Alice Oseman elképesztően jól tud mesélni apró gesztusok, kifejezések által. És az az igazság, hogy elképzelni sem lehetne jobb formát ennek a történetnek, mint ez, ahol írott gondolatok, szavak és vizuális ingerek keverednek egymással, és ahol sok esetben egyetlen apró gesztus felér több oldalnyi monológgal. Ha esetleg ez tartott volna vissza benneteket az olvasástól, akkor bátran vágjatok bele. És bár ezt mindig elmondtam, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: ez a történet ugyan LMBTQ karakterek történetét meséli el, mégsem kizárólag erről szól. Alice Oseman pont azt szeretné megértetni az olvasóval, hogy a szerelem az szerelem mindenféle bélyeg vagy címke nélkül. 
A Heartstopper számomra mindig is több volt egy romantikus történetnél. A Heartstopper egy olyan sorozat, amely képes érzékenyen, mégis természetesen beszélni az önelfogadásról, családról, barátokról, mentális egészségről, és arról, milyen rögös út vezet a felnőtté váláshoz. Nem akar tökéletes lenni, nem akar hibátlannak tűnni, ezek helyett a hitelességre törekszik, arra, hogy a saját nyelvükön és valóságukon szólítsa meg olvasóit - és legfőképpen a fentebbi témákban érintett korosztályt. 
Fáj búcsút venni Nicktől, Charlie-tól és a többiektől, de örül a szívem, hogy olyan méltó lezárást kaptak, amilyet megérdemeltek. Bár talán nem is a lezárás a legjobb szó rá, hisz Alice Osrman nem lezárta őket, hanem elengedve kezüket hagyja, hogy tovább éljék az életüket. Lehet, hogy lesznek kapcsolatok, amik megváltoznak? Biztosan. Olyanok, amik megmaradnak? Biztosan. De a Heartstopper hatodik kötete nem azért született, hogy egy túlidealizált életvonalat mutasson be a sírig tartó happy enddel, hanem hogy megmutassa, az egymás felé fordulás mindig megéri, és hogy a bizonytalanság, aggodalmak, nehéz beszélgetések nem gyengepontjai egy kapcsolatnak, hanem ellenkezőleg: erőssége.
Az biztos, hogy bár a sorozatot most befejeztem, a Heartstopper kis családja örökre velem marad a szívemben. 

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Nick, Charlie és a többiek

Kedvenc jelenet: az egész könyvet mondhatom?

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Szívdobbanás #6

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Tudtad, hogy a Hearstopper írójának több regénye is megjelent magyarul? :) Most ezen kötetekből találtok idézeteket minden állomáson, a feladatotok pedig, hogy megtaláljátok melyik könyvhöz tartozik az idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"– Jimmy – mondja Dave –, hogy érzel a rajongóiddal kapcsolatban?
Felvillan az elmémben a fénykép, mielőtt megállíthatnám. Egy rajongólány áll Rowan és fölöttem, miközben a hálószobámban alszunk, a szeme üres, fekete gödör, hegyes cápafogakkal vigyorog.
– Szeretem a rajongókat – mondom robothangon."

Tally űrlap

Nézzetek be a többi állomásra is

07/08 Sorok Között
07/09 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/10 Booktastic Boglinc
07/12 Hagyjatok! Olvasok!

07/14 Utószó
07/16 Readinspo
07/18 Dreamworld
07/20 Ambivalentina
07/22 Könyv és más

Nathan W. Pyle - Furcsa planéta

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a Furcsa planéta kis űrlényei most már könyvalakban is szórakoztathatnak minket. Ezúttal öt bloggerünk mondja el a véleményét nektek erről a cuki kis képregényről, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt belőle.

 

 

Nathan W. Pyle: Furcsa planéta

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789635978823
Oldalszám: 144 oldal

Fordító: Winecker Ágnes

Fülszöveg:

Távoli világ? Talán nem is annyira, mint gondolnánk.
Már az Apple TV-csatornán is tobzódik! 1. díjas a Goodreads Award Humor kategóriájában. Bájos és szellemes. Ideális ajándék szeretteidnek és magadnak. Szerezz ragyogó perceket!
Ess neki, és dobd fel vele a napod!

Saját véleményem:

Olykor jól esik a lelkemnek egy-egy könnyedebb olvasmány vagy képregény. Utóbbi esetében kiváltképp szeretem az olyanokat, amik ironikusak, szarkasztikusak, humorosak, vagy egyszerűen csak görbe tükröt tartanak elénk. Nathan W. Pyle gyűjteménye pedig éppen ilyen. 

"Az élet tele van kellemetlen érzésekkel.
Meg kell őket tapasztalnod, hogy felismerd az igazán rosszakat."

A szerző munkássága teljesen ismeretlen volt számomra, egészen mostanáig elkerültek a bolygónkra tévedt, nagyfejű, mindent tudományosan analizáló idegenek és az őket övező hype. Fogalmam sem volt, mire számítsak a kötettől, és sajnos a totál értelmetlen fülszöveg sem igazán vitt közelebb a megoldáshoz, így mondhatni, vakon vágtam bele az olvasásba... És hogy őszinte legyek veletek, sokáig nem is igazán tudtam hova tenni ezt az egészet. 

A Furcsa planétának nincs bevezetője, nem derül ki, hogyan kerültek ezek a nagyfejű, emberi életet átvevő idegek a bolygónkra, mi több, az egésznek története sincs. Vagyis a gyűjtemény ebben az esetben teljes mértékben helytálló: minden egyes képregény egymástól független, önálló kis sztori, ami az idegen létforma szemén és rácsodálkozásán keresztül próbálja bemutatni életünk egyszerű, hétköznapi dolgait, mindazt, amit mi alapnak veszük. 

A Furcsa planéta szereplői görbe tükröt tartanak elénk hétköznapi szokásaink, hagyományaink, érzéseink, tetteink kapcsán, hol egészen új megvilágításba helyezve a számunkra oly' egyértelmű dolgokat, hol kissé kikarikaturozva azt. Ez önmagában vicces, izgalmas és elgondolkodtató, ugyanakkor kell hozzá idő, hogy az ember megértse, átszellemüljön,  és felvegye a ritmusát, mert elég darabos.

Bevallom, bennem némileg ambivalens érzések keringenek: jó volt más szemszögből tekinteni az olyan egyszerű dolgokra, mint a napégés, alvás, bizalom, viszont valahogy végig azt éreztem, hogy kívül maradok. Nem szippantott úgy be, ahogyan vártam. Számomra egy kicsit túl nyers, kifejtetlen maradt az egész. 

Mindent egybevetve maradt bennem hiányérzet, viszont ha szeretitek az egyszerű kis történeteket, amik hol viccesek, hol pedig komolyak, akkor érdemes tenni vele egy próbát. Nagy előnye, hogy gyorsan olvasható.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: kutyás

Negatívum: -

Borító: 5/4
Sorozat: Furcsa planéta #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ezúttal híres képregények kockáit találhatjátok elrejtve az állomásokon. Keressétek meg ezeket, és írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére az adott képregény címét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/03 Könyv és más

09/04 Szembetűnő 

09/05 Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra
09/06 Dreamworld
09/07 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/08 Hagyjatok! Olvasok!

Alice Oseman - Heartstopper 5.

Hosszú idő után 2024-ben végre kezünkbe vehetjük a Heartstopper sorozat következő kötetét, melyben Nick és Charlie életük nagy döntéseit készülnek meghozni.
Tarts bloggereinkkel, ha szeretnél már a megjelenés előtt betekintést kapni az új részbe, és ha velünk játszol, esélyed lehet megnyerni a kiadó által felajánlott példányt!

 

 

Alice Oseman: Heartstopper 5.

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789635977994
Oldalszám: 336 oldal

Fordító: Riesenberger Mónika

Fülszöveg:

Nick és Charlie szerelmesek
EGYETEMI TÚRATERV
Írta: Tara, Elle és Nick :)
De most hogyan tovább?

Saját véleményem:

Nick és Charlie történetét olvasni olyan, mintha lélek bonbonnal kényeztetném magam. Mert tudjátok, a Heartstopper könyvekben van valami megmagyarázhatatlan könnyedség, kedvesség és bájosság, ami annak ellenére is beburkolja az ember szívét, hogy a szerző rendre komoly, nem ritkán pedig kemény témákat is érint bennük. 

"Mégis mit jelent az, hogy barát meg barátnő? Ezek csak szavak, arra, hogy a kapcsolatokat címkézhessük. Tökre nem kéne, hogy jelentőségük legyen."

Nick és Charlie mostanra felnőttek. Vagy legalábbis ráléptek a felnőtté válás ösvényére, ami egyben azt is jelenti, hogy gondolniuk kell a jövőjükre. Így hát az ötödik kötet egyik központi témája mi más is lehetne, mint a továbbtanulás? 

Nicknek hamarosan el kell hagynia a középsulit és egyetemre kell mennie. Ám mielőtt ez megtörténne, komoly döntést kell hoznia, olyat, ami kihatással lehet egész későbbi életére. De vajon készen áll egy tizenéves, hormonoktól fűtött, magát és környezetét épp csak felfedező tini arra, hogy eldöntse, mit akar csinálni hátralévő életében? Nem beszélve arról az extra dilemmáról, amit egy meglévő párkapcsolat (Charlie instabilitásáról nem is beszélve) tud okozni? Pedig Nicknek bizony választania kell, hogy mit akar: közel maradni Charlie-hoz,  cserébe viszont olyan egyetemre menni, amit nem feltétlenül szeret, vagy fejest ugrani a távkapcsolat ijesztő bizonytalanságába egy olyan egyetem miatt, amivel nagyon tudna azonosulni?

Minden tini számára ijesztő a gondolat, hogy elsöntse, mi az a szakma, amiben évtizedeken át szeretne majd tevékenykedni. Ám túl nagy horderejű dolog ez ahhoz, hogy könnyedén át lehessen rajta lépni, az ember ilyenkor tele van kérdésekkel, kételyekkel, és nem ritkán az idő szűke miatt megalkuvó pozícióba is kerülhet. Persze felnőttként már tudjuk, hogy sosem késő változtatni, de a gimi/középsuli utolsó évében ez egy igenis sorsdöntő pillanat. Olyan, ami rengeteg stresszel jár(hat). 

Alice Oseman ezt az érzelmi nyomást nagyon szépen és hitelesen közvetíti az olvasó felé, miközben megpróbál rávilágítani arra, hogy bizonyos helyzetekben muszáj önzőnek és bevállalósnak lennünk, ugyanakkor kiemeli annak fontosságát is, hogy jó, ha vannak mellettünk olyanok, akikkel mindezt megbeszélhetjük. Bevallom, nekem talán ez volt az eddigi kedvenc témám. A kamaszkor egyik legmeghatározóbb pillanata, mégis fájdalmasan kevés szó esik róla könyvekben. 

A másik téma pedig, amit az ötödik kötet erőteljesen érint, az nem más, mint a párkapcsolat újabb szintre emelése, vagyis a testiség. Biztos lesznek most olyanok, akik ezt hallva papot hivatnak meg szentelt vizet locsolnak a monitorra és még körbe is tekerik azt fóliával, de az az igazság, hogy annak ellenére, hogy a Heartstopperben többnyire azonos nemű párok jelennek meg, a szerző által közvetített üzenet uniszex. A nemi vágy természetes velejárója egy kapcsolatnak, mindegy mennyi idő telik el a megismerkedéstől, előbb vagy utóbb el fog érkezni a pillanat, amikor a páros tagjai szintet lépnek. Az első alkalom és az odáig vezető út pedig éppen olyan fontos és meghatározó élmény, mint a suliválasztás. Sőt... Rengeteg érzelemmel, bizonytalansággal és sok egyébbel jár függetlenül attól, milyen nemű az illető. Lássuk be, ez nem olyasmi, amit az ember a szüleivel szeretne megtárgyalni, a sulis felvilágosító órákról meg jobb nem is beszélni. A tiniket egyáltalán nem a biológiai folyamatok, sokkal inkább az aktus érzelmi része érdekli, és pontosan ez az, amit Charlie-n meg a barátain keresztül mi is átélhetünk, méghozzá elég reálisan. 

Mindezeket figyelembe véve úgy gondolom, a mostani Heartstopper lett az egyik legjobb kötet a sorozatból. Persze Alice Oseman mindig nagyon aktuális tini témákat érint, de most sikerült két olyat beválogatnia, amivel kivétel nélkül minden embernek szembe kell néznie élete során. Mind a suliválasztás, mind pedig az első intim együttlét megkerülhetetlen része az életünknek. És jó tudni, hogy immáron van, aki értve a korosztály lelki világát, nyelvét és mentalitását, biztonságos támaszul tud szolgálni. Ha egy olyan világban élnénk, ahol az emberek képesek lennének meglátni a fától az erdőt, akkor releváns lenne azt mondani, hogy a Heartstopper képregényeket kötelező olvasmányokká kellene tenni. De erre sajnos vajmi kevés esélyt látok, így csak annyit mondanék: olvassátok! 

Nick és Charlie ezúttal is nagyon cuki, és nyugi, minden éppen csak annyira van kifejtve, amennyire kell. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Nick és Charlie

Kedvenc jelenet: az egész kötet

Negatívum: Charlie anyukája

Borító: 5/5
Sorozat: Szívdobbanás #5

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mivel ebben a részben nagy szerepet kap a továbbtanulás, és az egyetemválasztás, ezért játékunk során felsőoktatási intézményeket fogunk keresni. A feladatod annyi, hogy felismerd a képen látható iskolát, és megírd a Rafflecopter megfelelő sorába annak nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Booktastic Boglinc
04/10 Booktastic Boglinc (extra)
04/12 Spirit Bliss Sárga könyves út
04/14 Könyv és más
04/16 Hagyjatok! Olvasok!
04/18 Csak olvass!
04/20 Utószó
04/22 Dreamworld

Yehuda Devir & Maya Devir - Ez egy ilyen nap

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a híres izraeli házaspár első képregénye, Ez egy ilyen nap címmel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a szívmelengető, vicces és sokunk számára ismerős helyzeteket tartalmazó képregénygyűjteményt, melyben Maya és Yehuda Devir hétköznapi hullámvölgyeiket örökítették meg. Tartsatok velünk, ismerjétek meg a szerzőpárost és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

 

 

Yehuda Devir & Maya Devir: Ez egy ilyen nap

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789635974221
Oldalszám: 272 oldal

Fordító: Kereki Noémi Valentina

Fülszöveg:

Hogyan birkózzunk meg a házasság apró kihívásaival?
A kötet a rendkívül népszerű alkotópáros életét és szerelmét mutatja be, ahogy megbirkóznak a hétköznapok hullámvölgyeivel és a friss szülőséggel járó jelentős változásokkal.
Yehuda és Maya Devir akkor kezdték képregényben illusztrálni az életüket, amikor friss házasként az első közös lakásukba költöztek Tel-Avivban. Az azóta eltelt években az Ez egy ilyen nap az egyik legnépszerűbb alkotás lett az interneten, világszerte több millió követővel.
Ez az első alkalom, hogy a Devir-képregények egy kötetben élvezhetők. Ebben a gyűjteményben szívmelengető, vicces és mindannyiunk számára ismerős helyzeteket osztanak meg. Úgyhogy még azok is, akik nem gondolják, hogy gépkarabéllyal kellene hadat üzenni egy csótánynak, könnyedén azonosulni tudnak a Devir házaspár küzdelmeivel és sikereivel. Hiszen ki nem mondta már maga is, hogy ez egy ilyen nap?!
Lepd meg vele magad és a szeretteidet, barátaidat!

Saját véleményem:

Az internetfelhasználók többsége legalább egyszer már biztosan találkozott a Devir házaspár vicces, szókimondó, sokszor nyers vagy éppen őszinte alkotásaival. A közösségi média felületeit például lehetetlen úgy végigpörgetni, hogy ne jöjjön szembe az emberrel Maya és Yehuda tusolós képe, amin azt ábrázolják nagyon is reálisan, milyen hőfokon szeretnek tusolni a nők és a férfiak. Jómagam is így találkoztam velük először, és azóta is lelkesen követem őket, amikor pedig megláttam, hogy a Könyvmolyképzőnél érkezik az első képgyűjteményük, nagyjából madarat lehetett volna fogatni velem.

Az Ez egy ilyen nap a klasszikus értelemben nem nevezhető képregénynek, inkább amolyan helyzetkomikumokat ábrázoló képgyűjtemény, melyben az egyes alkotások a hétköznapokra reflektálnak. 

Maya és Yehuda Tel-Avivba költözésükkor kezdték el humorral átitatott, illusztrált formába önteni hétköznapjaikat, abban a reményben, hogy sikerül megfelelő lakást találniuk. Viszont rövid időn belül akkora sikere lett a képeknek, hogy újabb és újabb alkotások követték egymást, az izraeli házaspár pedig mára egyfajta szupersztárrá nőtte ki magát. Népszerűségük abban rejlik, hogy képeik által sok olyan nem fotogén pillanatot és valós küzdelmet is megosztanak, amivel a párok (vagy bárki más) könnyen tudnak azonosulni. Ilyen például a teherbeesés, a házasság különböző fázisai, a női lét nehézségei, a férfi sors, a két nem közti különbségek, és még sok más, amivel mi magunk is nap, mint nap szembesülünk. 
A kötet első része Maya és Yehuda friss házasságával indít és egészen az első baba megszületéséig tartó időszakot öleli fel, olyan témákat érintve, mint a költözés, az együttélés, a női napok, hobbik, házimunka, stb. Ráadásul tipikus geek házaspár révén nagyon modernek is, és sokkal inkább a mai kor szellemiségét tükrözik, megszólítva a húszas-harmincas korosztályt. Pont ezért, noha jelenleg nem élek párkapcsolatban, sikerült azonosulnom az általuk közvetítettekkel, nem egy képnél magamra ismertem (khm, Trónok harca), míg máskor szimplán jókat röhögtem, képzeletben bólogatva, hogy "igen-igen, mennyire igaz!".

Nekem külön tetszett, hogy rájuk jellemzően nem a szövegen volt a lényeg - sőt, az igen elenyésző mennyiségben fordult elő -, hanem az illusztrációkon. Egyetlen kép felér egy komplett történettel, szépen átadva annak üzenetét és érzelemvilágát. 

Mindent egybevetve szívből ajánlom az ez egy ilyen napot, ha szeretitek a szívmelengető, vicces, kicsit mindannyiunkat kiparodizáló képeket, amik mosolyt csalnak az ember arcára. Maya és Yehuda szuperhősszerű ábrázolásában igazán mókás szembesülni azzal, milyenek is vagyunk valójában. Ráadásul egy olyan, időálló kötetről van szó, ami sosem veszít aktualitásából, bármikor elő lehet kapni és feldobni vele a hangulatot.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Maya, Yehuda

Kedvenc jelenet: Trónok harcás

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Ez egy ilyen nap #1, önállóan olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során ki másoké is lehetne a főszerep, mint a képregényeseké? Minden állomáson láthattok egy borítórészletet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az alapján megfejteni a kötet szerzőjét, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/08 Hagyjatok! Olvasok!
12/10 Dreamworld - extra
12/12 Booktastic Boglinc
12/14 Dreamworld
12/16 Deszy könyvajánlója
12/17 Spirit Bliss Sárga könyves út - extra
12/18 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/20 Utószó
12/21 Könyv és más
12/22 Fanni's Library

Alice Oseman - Heartstopper 4.

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Alice Oseman nagysikerű képregény sorozatának folytatása, a Heartstopper a negyedik része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Charlie és Nick felismerésekkel és vallomásokkal teli tanévkezdését, mely ezúttal bőveb tartogat nehézséget… és még annál is több szeretetet.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak szereplőit, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

 

 

Alice Oseman: Heartstopper 4.

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789635974320
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Riesenberger Mónika

Fülszöveg:

Nick naplója
Azt hiszem, szerelmes vagyok Charlie-ba. Csodálatos volt együtt tölteni vele és a barátainkkal ezt a nyarat, és annyira szeretném kimondani neki, hogy szeretem, de… azt hiszem, vannak más dolgok, amik jobban aggasztanak mostanában…
Ha boldogságra van szükséged, lapozz bele!

Saját véleményem:

Negyedik kötetéhez érkezett Alice Oseman Heartstopper sorozata, melyben tovább folytatódik Charlie és Nick története. A középpontban viszont ezúttal főként Charlie mentális problémája - annak felismerése és a gyógyuláshoz vezető útja - áll. A szerző pedig a korábbiakhoz mérten most is igyekezett reálisan ábrázolni, mind Charlie, mind az őt körülvevők helyzetét.

"De tudd, hogy… vannak problémák, amiknek a megoldásához egy gondoskodó társ nem elég. Erről szól a szeretet."

A párizsi utazás során már láthattunk, hogy Charlie evészavarokkal küzd, egész egyszerűen elutasítja a kaját. A negyedik kötetre mindez csak fokozódni látszik (mi több, egyéb tünetek is társulnak hozzá), olyannyira, hogy míg barátaik jól érzik magukat és igyekeznek kiélvezni a nyári szünetet, a fiú szorong. Nick természetesen látja ezt, és a maga módján igyekszik megoldást találni rá, de ahogy arra anyukája rávilágít, a szerelem nem lehet gyógyír mindenre (kiváltképp nem mentális problémákra), igenis eljön az a pont, amikor azzal tehetünk a legtöbbet a másikért, ha segítünk, hogy maga találja meg a gyógyuláshoz vezető utat. A negyedik rész pedig éppen erről szól: mindazon szorongásokról, belső harcokról, amik elvezetik Charlie-t a felismeréshez, hogy kiálljon családja elé és beismerje, orvosi segítségre van szüksége.
A kérdés csak az, hogy elég erős-e a srácok kapcsolata ahhoz, hogy mindezt túlélje?

Nos, a választ azt hiszem mindannyian tudjuk, mégis szívszorító, őszinte és megható utazás ez. A témájából adódóan sokkal komolyabb, kevésbé könnyed részről van szó, mint az előzőek, ám épp olyan bájos, szerethető és cuki. Na meg persze tanulságos is.
Úgy gondolom, óriási szükség van arra, hogy a fiatal olvasók szembesüljenek azzal, miben nyilvánul meg a mentális betegség, mi az a határ, ahol már nem lehet eltusolni az egészet, és hogy kívülállóként miként is álljunk ehhez. És ha valaki, hát akkor Alice Oseman tökéletesen képes arra, hogy az ifjúság nyelvére kódolja mindezt, hűen prezentálva a támogató közeget, s azt az üzenetet közvetítve, hogy bár nem egyszerű a felépüléshez vezető út, mégsem lehetetlen. Manapság, amikor annyi szorongó tini van, elengedhetetlen erről beszélni, sok esetben életmentő is lehet.
Nekem egyébként külön tetszett, hogy mind Charlie, az elszenvedő, mind pedig Nick, a kívülálló társ lelkébe/fejébe bepillantást nyerhettünk, mert ahogy fontos megtapasztalni, min megy át a beteg, úgy arra is szükség van, hogy lássuk, tudjuk, mit tehet a féltő, óvó társ/barát/családtag ilyen helyzetben.

Mindent egybevetve a Heartstopper 4. egy kicsit komolyabb, melankolikusabb hangulatú, fontos témákat boncolgató folytatás lett, de aggodalomra semmi ok, ugyanis a sorozatra jellemző cukiság továbbra is megvan, mint ahogy a támogató baráti és egyre inkább egybeolvadó családi közeg is, a srácok kapcsolata pedig talán sose volt ennyire erős, mint ebben a részben. Imádom a kapcsolatuk tisztaságát, a rájuk jellemző őszinteséget és végtelen szeretetet. Charlie és Nick példaértékű karakterek, akik megmutatják, mennyire egyszerű lehet a szerelem akkor is, ha minden más rohadt nehéz. Olvassátok!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Nick, Charlie, Tori

Kedvenc jelenet: a Nick&Charlie részek, és amikor Tori beolvas Charlie bátyjának

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Heartstopper #4

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a könyvek szereplőit. Minden állomáson összekevertük egy-egy karakter nevét, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a betűket helyes sorrendbe rakni, majd az így kapott vezeték- és keresztnevet beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

HARCILE RINGPS

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/12 Dreamworld
12/13 Dreamworld - Karakteradatlapok
12/14 Csak olvass!
12/15 Booktastic Boglinc
12/16 Hagyjatok! Olvasok!
12/17 Booktastic Boglinc - Fanartok
12/18 Spirit Bliss Sárga könyves út - Idézetek
12/19 Könyv és más
12/20 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/21 Fanni's Library
12/22 Utószó

Alice Oseman - Heartstopper 3.

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Alice Oseman nagysikerű képregényének folytatása, a Heartstopper 3. része. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Charlie és Nick csodálatos párizsi utazását, ami cseppet sem mentes zökkenőktől.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak szereplőit, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.

 

 

Alice Oseman: Heartstopper 3. - Fülig beléd zúgva

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789635974313
Oldalszám: 392 oldal

Fordító: Riesenberger Mónika

Fülszöveg:

CARTE POSTALE
Szia Tori!
Párizs csodálatos! Én, Nick és a barátaink szuperül érezzük magunkat! Viszont… volt némi dráma Taóval, és… hát, csomó minden történt. Majd otthon elmesélem!!
Charlie
x x x

Saját véleményem:

Nick és Charlie párosa jött, látott és győzött. Teljesen elrabolták a szívemet, epekedve vártam, hogy kezemben tarthassam történetük folytatását, ami ezúttal is épp olyan bájos, mint a korábbiak.

"És egy ponton rájöttünk, hogy akármit is gondolnak vagy mondanak mások, mi tudjuk, kik vagyunk, és hogy érzünk.
És így is szeretjük magunkat."

A harmadik rész középpontjában a srácok kapcsolata, illetőleg annak felvállalása és az azzal kapcsolatos félelmeik állnak. Miközben mind a ketten szeretnék megélni boldogságukat, úszkálni abban az örömmámoros, felfokozott állapotban, ami a szerelem és a randizás kezdeti időszakára jellemző, titkolózni kényszerülnek. Nick ugyanis nem rég jött rá, hogy mindkét nemhez vonzódik, felismerése önmaga számára is friss, e-képp tapasztalásra szorul azelőtt, hogy coming outolna, Charlie-t pedig múltbéli élményei gyötrik. Párjával ellentétben ő pontosan tudja, milyen gonoszak, megbélyegzőek is tudnak lenni az emberek, s hogy átgondolatlan sértéseik miféle károkat képesek okozni - akár hosszabb távon is.

Alice Oseman ebben a részben nem kisebb kihívás elé állítja a srácokat, mint önmaguk és partnerük megismerése. Hiába alkotnak ugyanis egy párt, kapcsolatuk friss és sebezhető, ahhoz, hogy megszilárduljon, meg kell tanulniuk milyen párkapcsolatban élni. Ennek pedig elengedhetetlen része a másik valódi megismerése, a kölcsönös bizalom kialakítása, valamint a félelmeik elengedése. Mindemellett pedig egy másik nagyon komoly téma is felüti a fejét, méghozzá a mentális egészség kérdése, ami a könyvben főként önkárosító evészavar formájában nyilvánul meg. Ahogy a szerző az utószavában is utal rá, a fő hangsúly a támogatáson, gyógyuláson és a felépülésen van. Ezekben sorsdöntő jelentőséggel bír a környezet, úgy mint család, barátok vagy épp tanárok.
Alice Oseman ehhez mérten több példán keresztül mutatja be, milyen az, ha a család elfogadó vagy éppen bántó, s hogy mekkora erővel bír, ha olyan emberek vesznek körbe minket, akik nem ítélkeznek, hanem egyszerűen elfogadnak, támogatnak, bátorítanak és segítenek nekünk abban, hogy azok lehessünk, akik akarunk - nemi identitástól vagy bármi egyébtől függetlenül. A Heartstopper 3. tehát a szó minden értelmében valódi utazás.

Nick és Charlie Franciaországi kalandja rendkívül bájos, épp mint ők maguk. Hihetetlenül cukik, ahogy ott vannak egymás mellett, óvják-védik-féltik és támogatják a másikat, miközben együtt fedezik fel, mit jelent szerelmesnek lenni. Igazi első szerelem ez, a maga esetlen, cuki, pirulós módján. Ráadásul egyre nagyobb teret kapnak a barátaik is, akik között szintén sok érdekes karakter és élettörténet akad. 

Charlie és Nick történetében mindig öröm elmerülni, megmelengeti a szívemet. Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy üdítően könnyed, friss és imádni való sztorira vágyik. Egyetlen baja van csak: súlyos függőséget okoz!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Charlie, Nick és még sokan

Kedvenc jelenet: a nyakkiszívós részek, és a Charlie-Harry jelenet

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Heartstopper #3

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során LMBTQ párokat keresünk. Minden állomáson megtaláljátok egy könyves karakter nevét, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, ki lehet a párja, és beírni annak a szereplőnek a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát minden esetben a páros hiányzó tagját keressük.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

ALEC LIGHTWOOD


a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/04 Hagyjatok! Olvasok!
10/05 Dreamworld
10/06 Csak olvass!
10/07 Csak olvass! - Könyvjelzők
10/08 Spirit Bliss Sárga könyves út - Idézetek
10/09 Spirit Bliss Sárga könyves út
10/10 Utószó
10/11 Fanni's Library
10/12 Booktastic Boglinc
10/13 Fanni's Library - Fanartok
10/14 Könyv és más
10/15 Sorok Között - Interjúfordítás
10/16 Dreamworld - Extra