Jason Aaron - Thor

Loki után ezúttal a mennydörgés istenének, Thornak a kalandozásait követhetjük végig a Fumax kiadó jóvoltából! Rejtélyes módon, sorra tűnnek el az ősi istenségek galaxis-szerte, s Thor a rejtély nyomába ered, fittyet hányva a talán még az ő erejét is meghaladó, pusztító veszélyre. Vajon sikerrel járhat az északi istenség? Ha tudni akarod a választ a kérdésre, akkor kövesd most a Blogturné klub öt bloggerét, s játssz velünk, hogy a végén tiéd lehessen egy példány ebből a lenyűgöző képregényből!

Jason Aaron: Thor - A mennydörgés istene

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9789634701057
Oldalszám: 272 oldal
Fordító: Lunczer Gábor
Illusztrálta: Esad Ribic, Butch Guice, Tom Palmer

Fülszöveg:

Eltűnt istenek. Kozmikus nyomozás. Ősi fenyegetés. 

Amikor Thor kutatásba fog, hogy kiderítse, mi történt egy távoli világ elnémult istenségeivel, ijesztő felfedezést tesz: egy rejtélyes erő szisztematikusan levadássza az univerzum halhatatlan urait. Thor a nyomába ered, de könnyen lehet, hogy olyasmire vállalkozik, ami még az ő erejét is meghaladja… 

Jason Aaron Eisner-díjas sorozatát méltán tartják minden idők egyik legjobb Thor-történetének. Aaron lenyűgöző sagáját Esad Ribic (Loki) lélegzetelállító rajzai kísérik és teszik látvány terén is kihagyhatatlanná. 

A kötet a Thor: God of Thunder sorozat 1-11. számában megjelent, önálló történetet tartalmazza.

Saját véleményem:

Thor rajongóként nem is volt kérdés, hogy nekem ezt a gyűjteményt olvasnom kell, még úgyis, hogy a képregény, mint irodalmi műfaj, kissé távol áll tőlem. Szerencsére a Loki alapján nagyjából azért sejtettem, mi vár rám.

"– A szavak idejének már vége. Mostantól a kalapácsok beszélnek."

A kötet egyetlen összefüggő történetet mesél el tizenegy fejezeten át (melyek egykor külön lapszámonként jelentek meg), középpontjában az Istenölő áll, egy veszedelmes gyilkos, aki brutális kegyetlenséggel irtja az isteneket. Célja, hogy mindannyiukat elpusztítsa, s megszabadítsa a különböző népeket bálványaiktól.
Miután Thor 893-ban összeakad vele, s tudomást szerez a gyilkosságokról, eltökéli, hogy megállítja a fenevadat. Ám ami eleinte megtorlásnak indul, az évezredek alatt személyes bosszúvá, már-már életcéllá alakul.

"– Várjunk csak! Ha te én vagy… nem kellene erre az egészre emlékezned? Nem rémlik, hogy idejöttél, és találkoztál magaddal?
– Én már arra sem emlékszem, hogyan gomboljam be a gatyámat! Különben is időutazásról van szó, hogy a kutya vigye! Mindenféle idegesítő szabályok érvényesek rá."

Thor neve hallatán elsőre mindenkinek a kissé együgyű, izmoktól duzzadó, pörölyös skandináv harcos képe ugrik be. De ha félretesszük a külsőségeket, és kicsit a felszín alá lesünk, akkor rájövünk, hogy Thor épp annyira sokrétű, mint Loki. Jason Aaron pedig érezhetően felismerte a mennydörgés istenében lappangó lehetőségeket, érzelmeket, motivációkat - amik mindig is ott voltak benne, csak ezidáig nem sokan foglalkoztak vele -, hisz mindezt gyönyörűen ábrázolta, az üresfejű papírmasénak korábban nem tapasztalt mélységet adva. Épp ezért (és persze témájából fakadóan is), a kötet sokkal sötétebb, komorabb, mint ahogyan azt az olvasó várná.
A történet mindemellett rendkívül összetett, egyszerre három szálon, három idősíkon futnak az események, ami egyben azt is jelenti, hogy Thor három generációjával is találkozhatunk: a 893-as, vikingekkel harcoló, siheder Thorral, aki épp csak összeakad az Istenölővel és megtapasztalja annak kegyetlenségét. A jelenbéli, eltűnt istenek után kutató mennydörgés istennel, akiben buzog a tettvágy, valamint az utolsó asgardi, leigázott, meggyötört Thorral, aki öregebb, mint megboldogult atyja, és a halálon kívül egyetlen vágya van, végezni ellenségével. A három szál furfangos módon egészíti ki egymást, fokozatosan adagolva a kirakóshoz szükséges darabkákat. Izgalmas összecsapások, nyomozás, apokaliptikus jövőkép és időutazás jellemzi a fejezeteket, melyeket a lélegzetelállító illusztrációk tesznek még fantasztikusabbá.

A Thor összességében igazi gyöngyszem a rajongók számára. A kötet tartalmát és felépítését tekintve is kidolgozott, minőségi darab. Elsőre talán kicsit komorabb annál mint, amit Thor neve hallatán várna az ember, de az Istenölő rejtélye kellően sodró erejű. Bár azért bevallom, eleinte meglepett ez a fajta ingoványos terep, és a saját ízlésemből kifolyólag később is nehezen tudtam azonosulni a töménytelen halállal és kínzással, de azért a kíváncsiságomnak mégiscsak sikerült felülkerekednie rajta. Olyannyira, hogy a "csak még egy fejezetet olvasok"-ból az lett, hogy egyszerre felfaltam az egészet. Jó volt ezt a három generációs Thort megismerni, látni, hogy miben és mennyit fejlődött, változott az eltelt évek alatt, egyszersmind teljesen elkápráztatott az a fajta szövevényesség, amivel a szerző ezt az egész történetet kezelte, beleértve az idősíkokat is.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: mindhárom Thor

Kedvenc jelenet: a három Thor találkozása, a vége

Negatívum: az én ízlésemhez mérten kicsit túl dark lett a hangulat

Borító: 5/4
Sorozat: Thor - A mennydörgés istene #1 (1-11.), de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

Thornak nem csak ebben a képregényben kellett megküzdenie a gonosszal, de számos másik történet képkockáin is. Az egyes állomásokon ezúttal Thor egy-egy ellenségének nevét találjátok összekevert betűkkel, illetve kis könnyítésképpen egy a karaktert ábrázoló képet is láthattok. A feladat egyszerű: írjátok be a szereplők nevét helyesen a rafflecopter doboz megfelelő helyére. Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

ILKU - fotó

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/11 Nem félünk a könyvektől
09/13 Hagyjatok! Olvasok!
09/15 Olvasónapló
09/17 Könyv és más
09/19 Dreamworld

Rob Rodi & Esad Ribic - Loki

A Fumax elhozta, a Blogturné Klub pedig bemutatja a Marvel univerzum legkedveltebb cselszövőjének legújabb történetét. A 4 részből álló képregény minisorozat Loki szemszögéből egy intő mese arról, hogy minden éremnek két oldala van és, hogy néha a vágyaink teljesülhetnek, de aztán rájövünk, hogy valójában többet kaptunk, mint akartunk.

Rob Rodi & Esad Ribic: Loki

Kiadó: Fumax
ISBN: 9789634700364
Oldalszám: 104 oldal
Fordító: Matolcsy Kálmán

Fülszöveg:

Minden érmének két oldala van. Thor történetét már jól ismerjük – itt az idő, hogy meghallgassuk Lokit is! Odin legbecstelenebb fia saját szemszögéből írja újra az asgardi mítoszt ebben a forradalmian újszerű kötetben. Új oldaláról ismerhetjük meg Loki csillapíthatatlan hatalomvágyát, Sif iránti, zavaros érzelmeit, Balderrel szembeni gyűlöletét, valamint bátyja, Thor, és érzéketlen apja, Odin szeretetére irányuló, mélyen gyökerező és sértettséggel keveredő vágyódását.
Rob Rodi formabontó fantasy történetét Esad Ribic lélegzetelállító festményei teszik még emlékezetesebbé.
Tartalmazza a teljes Loki 1-4 minisorozatot.

Saját véleményem:

Azt már így a legelején szeretném leszögezni, hogy a képregények világa elég távol áll tőlem, szökőévente, rendkívül kivételes esetekben csábulok csak el egy-egyre. A Marvel filmekért ellenben rajongok, és úgy gondolom, Loki az univerzum egyik legsokrétűbb karaktere. Kiszámíthatatlan, soha nem tudni, melyik oldal felé húz, míg a tettei hátterében megbúvó, s őt nagymértékben befolyásoló érzelmi hatások kifejezetten emberközelivé varázsolják. De esetében talán mégis a Thorral való se veled-se nélküled viszonya a legérdekesebb.

"Micsoda Loki Thor nélkül?"

Az iménti idézet akár a képregény (vagy úgy unbloc a Loki jelenség) mottója is lehetne. Miután Loki végre leigázza Odint, Thort és annak barátait, hamar másfajta problémákkal szembesül. Egyfelől ott a kérdés, hogy mi van akkor, ha mindent megkaptunk, amire vágytunk? Lokié a trón, az őt bántalmazók megalázva, láncra verve szenvednek, nincs új cél, véget ért a játék. Másrészt pedig Hela elülteti Loki fejében a kétség magvait: amíg Thor él, addig megvan rá az esély, hogy bármikor kiszabadulhat és megtorolhatja az őt ért sérelmeket, mert ha Thor valamit nagyon nem bír elviselni, az az, hogy csorbát szenvedjen az egoja. Tehát Lokinak meg kell ölnie Thort; a nagy kérdés csak az, képes-e rá?

"…mert nincs olyan a teremtésben, mi ellentéte nélkül létezhetne. A sötétség határozza meg a világosságot. A fájdalom ad jelentést az örömnek. A hiányból tudjuk, mi a jelenlét."

A képregény mindössze egyetlen napot ragad ki a címszereplő életéből, mely során Thor kivégzéséig Loki sorra látogatja testvére segítőit, s Sif, Balder, valamint Odin által visszaemlékezik egy-egy olyan múltbeli történésre, mely nagyban hozzájárult a jelen eseményeihez. Ezek a pillanatok pedig hűen prezentálják, mennyire árnyalt is az ő karaktere.
Fentebb említettem, hogy semmiféle kötődésem nincs a képregényekhez, mégis azt kell mondanom, a kötet tökéletesen hozta azt a hangulatot Loki mibenlétével egyetemben, amit vártam-ismerek. Gond nélkül fel tudtam venni a fonalat; egy percig sem éreztem, hogy hátrányban lennék a tudatlanságom miatt. Sőt! Szóval bátran ajánlom a hozzám hasonlóaknak, nem fogjátok megbánni. Már csak azért sem, mert bár a könyv rövidke a maga 104 oldalával, mégis rengeteget hozzáad az egyes karakterekhez, legyen szó akár Lokiról vagy Odinról. Izgalmas élmény Loki szemszögéből látni, milyen is az, ha ő kerekedik felül a családján. 

"Olykor egy isten is túlzásba eshet… Àm a származás, a végzet és a kozmosz nyomása ellenére is mondhat nemet."

Minthogy egy képregényről van szó, muszáj kitérnem a fizikai jellemzőire is, végtére is ez az a formátum, ahol a grafika épp akkora súllyal esik latba - ha nem nagyobbal -, mint a szöveg. Fontos, hogy a rajzok kipótolják azokat a részeket, legyen szó érzelemről, hangulatról vagy tettről, amiket az írott részek kötöttségük okán képtelenek átadni. Ez itt remekül működik, Esad Ribic festményei - Loki ábrázolását leszámítva - rettentő élőek, mindig azt a vonalat erősítik, amire adott helyzetben szükség van. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a Fumax mindezt megkoronázta egy minőségi papírtípussal is. Azt hiszem, a rajongók igazán elégedettek lehetnek... már csak azért is, mert a kötet végében különleges meglepetések lapulnak. És újfent jó hír a magamfajta képregényes antitalentumok számára: a végén többek között van egy kétoldalas, négy hasábos összefoglaló is, ami lényegében elmeséli a történetet, helyrekattintva elég sok mindent (én legalábbis ámuldoztam rendesen).
Egy szónak is száz a vége, ha szeretitek Lokit (nem, nem Tomot), akkor mindenképpen olvassátok el, megéri. Nem mondom, hogy lezárt, végtére eleje sincs, de hát Lokiról beszélünk...

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Loki, Sif

Kedvenc jelenet: Loki megvilágosodása

Negatívum: Loki ábrázolásával nem sikerült megbarátkoznom

Borító: 5/4
Sorozat: Rodi's Loki & Thor #1-4, önálló

Nyereményjáték

A mostani játékunkban az igazi Loki rajongókat keressük. Azokat, akik betéve tudják Loki minden egyes mondatát, amik a Thor és a Bosszúállók filmekben elhangzottak. Ha magadra ismertél, a feladatod, hogy megfejtsd melyik filmből származnak a blogturné minden állomásán található egy-egy Loki idézetek.
A kiadó felajánlásával egy példányt sorsolunk ki a helyesen válaszolók között.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"Van egy Hulkunk."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/09 Függővég
10/10 Olvasónapló
10/11 Dreamworld
10/12 Hagyjatok! Olvasok!
10/13 Kelly & Lupi olvas
10/14 Nem félünk a könyvektől

Sarah Andersen - Macskapásztor

A méltán híres Felnőni kiábrándító, és a Puha boldog puffancs után újra itt van Sarah Andersen és képregénye, aminek a karakterével mindenki tud azonosulni egy kicsit. Vagy inkább nagyon.
A Blogturné Klub 8 bloggere elmondja, hogy miért is szerette annyira a Macsakapásztort, amiben nem csak cuki macskák vannak, hanem nagyon sok olyan dolog, ami művészek (vagy akár mindennapi emberek) életét megkeserítik, vagy éppen feldobják. Tarts velünk a macskás turnén, és nyerd meg a képregény egyikét!

Sarah Andersen: Macskapásztor

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 112 oldal
Fordító: Tót Barbara

Fülszöveg:

Nem is olyan egyszerű az élet világhírű művészként! Rémisztő határidők, műkajás dobozok halmai a villogó monitor alatt és a kisállatok örökké gyarapodó hordája... Ööö, mindegy – igazából ez mindennapos.
Sarah Andersen képregényeinek és rajzokkal ellátott személyes jegyzeteinek harmadik gyűjteményes kötete a korábbiakra jellemző szellemességgel és eleganciával nyújt túlélési tanácsokat a modern élet őrületéhez: a korán kelő emberek elkerülésén át az internetes trollok elleni védekezésig, egészen a nagytakarítás életet-nem-igazán-megváltoztató haszontalanságáig. Ha minden kötél szakad és összeomlik körülötted a világ, készíts egy forrócsokit, számold a napokat Halloweenig és öleld meg a remény bundás-bolyhos szimbólumát!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni művész. Épp azon dolgozik, hogy csökkentse a reggelente lenyomott szundik számát. Messze még a cél.

Saját véleményem:

Az előző két gyűjteményhez hasonlóan, a Macskapásztor is egy olyan ön- és társadalomismereti kötet, mely nem csak arra döbbenti rá olvasóját, hogy a problémái közel sem annyira egyediek, mint gondolná, hanem olyan tanulságokra is rávilágít, amiket hajlamosak vagyunk inkább a szőnyeg alá söpörni vagy elfelejteni. S teszi mindezt jól megszokott humorával.

Párkapcsolat, egyéni komfort, háziállatok, iskola, karrier, politika - ezek mind-mind olyan témák, melyek meghatározzák az életünket, nemtől és lakhelytől függetlenül. A Macskapásztor pedig pontosan ezekre épít a maga egyszerű megfogalmazásában. Bár talán helyesebb lenne úgy mondanom, hogy: Sarah gondolataink tolmácsa.
Még így, a sokadik képkocka után is hihetetlen, hogy ez a fiatal lány mennyire reálisan, egyszersmind önironikusan képes ábrázolni emberek millióiban megfogalmazódó érzéseket. Olyan, mintha az ember magáról olvasna, az egész egy nagy AHA! élmény.
Az viszont tagadhatatlan, hogy a mostani kötetben az "én" mellett érződik az alkotó személyisége: Sarah Andersen saját reakciói a vele és világban történtekkel kapcsolatban. A szokásos humoros, könnyedebb témákat körbejáró képkockák mellé magvasabb, komolyabb gondolatokat tartalmazóak is csatlakoznak. A szerző például hosszan fejtegeti a művészet mibenlétét, és buzdítja arra olvasóit, hogy merjenek kiállni az álmaik mellett, érje őket bármiféle atrocitás is.
Érdekes módon, a többitől szerkezetileg is elkülönül ez a rész; a szöveg-kép mérlegén az előbbi felé billen el a súly, ami kiváltképp érzékelteti, mennyire fontos lehet a szerző számára, hogy átadhassa a tapasztalatait... Hogy miért, abba most nem mennék bele, de úgy gondolom, aki kicsit is ismeri Sarah-t, netán ott volt a budapesti bemutatón, az pontosan tudja a válaszokat.

Ugyanakkor az egész Sarah Scribbles jelenség leginkább a humorra és az öniróniára épít, ami alól természetesen a Macskapásztor sem kivétel. Rengeteg új történetecske gondoskodik arról, hogy az eddigieknél is mélyebbre nézzünk a felénk tartott görbetükörben, vagy hogy visszatekintsünk a múltba, amikor még képesek voltunk internet meg mindenféle kütyük nélkül létezni. És természetesen a háziállatok sem hiányozhatnak (bár el tudnék viselni több kutyát; #teamkutyák), mint ahogy a többi közkedvelt téma sem.
A Macskapásztor tehát úgy tökéletes, ahogy van. Az előző rész döcögőssége után ismételten egy érdekes, vicces, izgalmas, szarkasztikus, ugyanakkor tanulságos könyvet tarthattam a kezemben, olyat, amit még sokszor fel fogok lapozni a jövőben.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: "én"

Kedvenc jelenet: volt egy pár

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Sarah's Scribbles-gyűjtemény #3

Nyereményjáték

Ahogy a képregényben a főszereplőnek, úgy a való életben is sok művésznek (írónak, színésznek, festőnek stb.) is van/volt egy-egy doromboló kedvence. A Macsakapásztor turnén most arra keressük a választ, hogy ki látható azon a cicás fotón, amit a bloggereinknél látsz. Egy is segítséget azért adunk a macskás gazdikhoz, a te feladatod csak annyi lesz, hogy Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírd, hogy ki látható a képen. A turné végén egy képregényt sorsolunk ki a helyesen válaszolók között. Hajrá! Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

A 127 óra sztárja, aki épp úgy volt már hatalmas varázsló, mint hősszerelmes lovag, imádja a cicákat. 

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/28 Olvasónapló
05/30 Deszy Könyvajánlója
05/31 Angelika blogja
06/01 Szembetűnő
06/04 Zakkant olvas
06/05 Spirit Bliss
06/06 Bibliotheca Fummie
06/07 Sorok Között
06/08 Dreamworld

Matthew J. Kirby - A kán sírja

A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent az Assassin’s Creed: Last Descendants-sorozat második kötete, A kán sírja. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Owen és barátai legújabb, viszontagságokkal teli kalandját, melyben tovább folytatódik a hajsza az Édenszigony maradék két darabjának megtalálásáért. A fiatalok szimulációja ezúttal a háború tépázta mongol Kínába vezet.

Matthew J. Kirby: A kán sírja

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514937
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba

Fülszöveg:

Owen és barátai vesztettek. Pedig amikor a lehetetlennel dacolva rábukkantak egy ősi és nagy hatalmú relikvia, a legendás Édenszigony egy darabjára, úgy tűnt, semmi sem állíthatja meg őket. Az Édendarab után rajtuk kívül két rivális szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend is kutatott, ám mielőtt még bármelyikük rátehette volna a kezét, egy ismeretlen harmadik fél szerezte meg. A tizenévesek csapata menthetetlenül szétesett: Owen és barátja, Javier az orgyilkosok oldalára állt, míg a többiek a templomosokkal tartottak.
Az Édenszigony maradék két darabja még mindig felfedezésre vár, és mindkét titkos társaság kész arra, hogy elmenjen a végsőkig. A következő darabot jó eséllyel a mongol hadúrral, Batu kán unokájával, Möngke kánnal együtt temették el, akinek a sírját sohasem találták meg. A két ellentétes oldalon álló fiataloknak vissza kell térniük az Animusba, hogy alámerüljenek a háború tépázta mongol Kína szimulációjába és az idővel versenyt futva felkutassák és biztonságba helyezzék a következő Édendarabot, még mielőtt az ellenség birtokába kerülne.

Saját véleményem:

A tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmányának bizonyult a Last Descendants sorozat első része, A New York-i felkelés, melyben Matthew J. Kirby olyan megdöbbentő realitással ábrázolta a történelmi eseményeket, mintha azok az olvasó DNS-ébe kódolva, egy Animus szimuláció részeként jelentek volna meg.
Ez a jelenség a második kötetre is jellemző, függetlenül attól, milyen terjedelmű az adott szimuláció. Merthogy bizony A kán sírja amellett, hogy főként a címben megjelenő emlékre épít, több kisebb-nagyobb utazást is tartalmaz, a történelmi idővonal széles palettáján mozogva.

Owenék csapata az előző kötet végén két részre bomlott: Owen és Javier az orgyilkosokhoz, míg Natalya, Grace, Sean és David a templomosokhoz került, ellentétes oldalakat szolgálva.
Noha Matthew J. Kirby továbbra sem foglal álláspontot egyik vagy másik fél mellett sem, azért jócskán kiérezni, kik a rossz(abb) fiúk ebben a játszmában, kik azok, akik aranykalitkába zárva tartják a srácokat, s állapotukkal mit sem törődve igyekeznek megszerezni az Édenszigony hiányzó darabjait.
A templomosok részéről Natalya tölti be a kulcsfigura szerepét, neki kell mongol őse, Bayan vérzivataros emlékeit átélve az Édendarab nyomába erednie. Ám ez nem jelenti azt, hogy a többiek a háttérbe szorulnának, a történet-, karakterfejlődés-, valamint a Rend tekintetében mindannyiuknak megvan a maga feladata... Mint ahogy Owenék csapatának is, ahol az említett fiú az, aki Natalya ősének ellenségeként kutatja a darabot, míg Javier egészen más típusú szerepet tölt be.

Nehéz olyan folytatást írni, ahol a legfőbb cél megegyezik az előző kötetével (gondolok itt az Édendarabra), hisz fennáll az önismétlés veszélye. A kán sírja esetében szerencsére szó sincs ilyesmiről, a kikerülhetetlen elemek (szimulációs keresgélés) ellenére a szerzőnek sikerült kellő mennyiségű újítást csempésznie a cselekménybe, és olyan szerteágazóvá varázsolnia, hogy véletlenül se fulladjon unalomba. Minden szálon akad valami izgalom, legyen szó érdekfeszítő szimulációról, mely érdekes élettörténetet prezentál, vagy éppen olyan történelmi eseményről, korról, mely ébren tartja az olvasó kíváncsiságát, de a jelenbéli akciók, felfedezések is bőven felpörgetik az ember adrenalinszintjét.
A New York-i felkeléssel ellentétben itt jóval inkább egyensúlyba kerülnek a jelen és szimulációs emlékek élményei, ami már csak azért is nagyszerű mert nem ragadunk bele a "videójáték effektusba", mi több, a rend és testvériség modern világa is kiszélesedik előttünk.

Egyébiránt imádom, ahogy Matthew J. Kirby a szimulációkhoz viszonyul, mintha engem is beszíjazna az Animusba, hogy aztán a történelem olyan részleteivel ismertessen meg testközelből, amikkel egyetlen történelem könyvben sem találkozni. Mindezt pedig hol szerethető emberi életutakkal, hol véres összecsapásokkal vegyíti. És akkor még nem is ejtettem szót az olyan formabontó elemekről, mint az eltérő nemű vagy jellemű ős.
Míg A kán sírjában Owen női ős bőrébe bújva, azonos érzelmeikkel azonosulva hidalja át a nemi különbségeket, és mutatja be, milyen egy 13. századi női orgyilkos, addig Natalya az eltérő nemű őse vérszomjának feldolgozásával küszködik.
Owen esetében kifejezetten érdekes volt látni, miként fogadja el egy fiú, hogy nőként kell boldogulnia, és hogy a nemi szerepek ilyen szempontból mennyire jelentéktelenek tudnak lenni - főleg abban az esetben, ha kettejük életében számos érzelmi egyezés fedezhető fel. Párosukat tehát könnyű volt megszeretni...
...nem úgy Natalya és Bayan kettősét. Velük rettentő nehezen sikerült érzelmi köteléket kialakítanom, sőt... Eleinte minden szimulációval töltött oldal kínszenvedésnek bizonyult, abszolút hidegen hagyott a mongol kultúra. Bár nem is ez a legtalálóbb kifejezés rá, inkább azt mondanám, túl száraz és tömény érzést keltett bennem a megannyi mongol tisztség, katonai alakzat, és a sok cs betűs név.
Nem tudom, hogy eleve ez volt-e a szerző célja, netán a saját érdektelenségem okolható miatta, mindenesetre kellett egy kis idő, mire Natalya részeinek is sikerült lekötniük. Ettől eltekintve A kán sírja szövevényes, kalandokkal és izgalmakkal teli folytatása a sorozatnak.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Owen

Kedvenc jelenet: a legtöbb szimuláció (vikinges, ír, aranykereskedő, Cse)

Negatívum: Natalya kezdeti szimulációi

Borító: 5/5
Sorozat: Last Descendants 2. része, Assassin's Creed 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a nyomozásé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy szófelhőt, mely valamelyik Assassin’s Creed regény fülszövegét tartalmazza. Nincs más dolgotok, mint a szavak alapján kitalálni, mi is az adott mű címe, majd a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/09 Bibliotheca Fummie
03/11 CBooks
03/13 Dreamworld

Sarah Andersen - Puha boldog puffancs

A Fumax kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Sarah Andersen képregényeit tartalmazó második kötet, a Puha Boldog Puffancs. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere hosszas könyvtapizást követően, figyelmen kívül hagyva a való világbeli kötelezettségeit, elmerült a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit rejtő gyűjteményben.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a pulcsilopás ősi hagyományát, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott könyv egy példányát.

Sarah Andersen: Puha boldog puffancs

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514951
Oldalszám: 128 oldal
Fordító: Tót Barbara

Fülszöveg:

Itt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked!
… Őöö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs!
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós- pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre!
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.

Saját véleményem:

A Puha boldog puffancs úgy kellett nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér... vagy, hogy stílusosabb legyek, mint didergőnek a pulcsi - tekintve, hogy a blogturnés lányok néhány hónappal ezelőtt olyan lejtőn indítottak el, melynél nincs megállás. Hiába kezdtem el követni a magyar Doodle Time oldalt, mind többre és többre vágytam, mert hát valljuk be, Sarah tanulságos kis képkockáival nem lehet betelni. Így amikor kiderült, hogy érkezik a folytatás, kis híján indiántáncot jártam örömömben. És ami a legfontosabb: szőrös a borítója! Amolyan imádni- és simiznivalóan szőrös (kezdem érteni a macskák-gombolyag dolgot); nem lehet vele betelni, az ember csak simizi és simizi és... Szóval ja, kellett néhány perc... khm, óra... míg átvergődtem magam a beltartalomig.

Ez a kötet kicsit másabb, mint a Felnőni kiábrándító. Persze Sarah most is megdöbbentő hitelességgel és humorral ábrázolja a hol kínos, hol pedig emberi dolgokat, amik mindegyikünk sajátjai, ám ezúttal a gyűjtemény második fele tematikusabb lett, vagyis immár összefüggőbb sztorik is helyet kaptak benne. Ilyetén két részre osztható a Puha boldog puffancs.
Az első felében mindenféle random, rövid történetet találhatunk, melyek legtöbbje a női-férfi ellentétekre, kapcsolatokra épít, de mellettük előfordulnak érzelmi, iskolai, illetve emberi (anti)aktivitással kapcsolatos igazságok is.
Fogalmam sincs, Sarah miként csinálja, mindazonáltal minden egyes alkotása olyan, mintha a lényem legmélyéből került volna a lapokra. Az emberi görbetükör effektus pedig, amit alkalmaz, felszínre hozza az idióta kislány énemet, és eléri, hogy sipítozva ismételgessem magamban, "ez én vagyok, ez én vagyok!".

De ahogy fentebb említettem, a PBP tematikailag két részre osztható; a második felében, a címhez kapcsolódóan két hosszabb, összefüggő történet található. Az első a nők és macskák viszonyát prezentálja (amiben még úgyis magamra ismertem, hogy 1) kutya párti vagyok, 2) habár szeretem a cicákat, nem tudnék velük egy lakásban élni), míg a második egy ősi, női ösztönt mutat be, nevezetesen a párunk pulcsijához(/ruhadarabjához) való ragaszkodásunkat. Ez utóbbi olyasmi, ami szerintem legtöbbünkbe genetikailag kódolt, kívülről nézve mégis rettentő vicces.

A PHP összességében felhőtlen szórakozást nyújtott, ugyanakkor muszáj megemlítenem, párszor azért belefutottam egy-két képregénybe (nem vagy igazi rajongó, kismadár, április 20., stb.), amit akárhányszor olvastam át, nem sikerült megfejtenem. És bár ezen képsorok kicsit kizökkentettek, azért félelmetesen jól mulattam.
A Sarah's Scribbles-gyűjtemény jobb, mint bármilyen önismereti vagy életmód könyv; a maga egyszerű (és azáltal felettébb szórakoztató) valójában szembesíti olvasóját saját magával.
Szívből ajánlom mindenkinek, aki néhány percnyi felhőtlen boldogságra, szórakozásra vágyik, illetve nem riad vissza attól, hogy magáról olvasson. A női lét ebben a formában is igencsak élménydús. 

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Sarah

Kedvenc jelenet: középsuli, rövid haj, pubertás, önbecsülés

Negatívum: akadt néhány (számomra) érthetetlen kép, ami kizökkentett

Borító: 5/5
Sorozat: Sarah's Scribbles-gyűjtemény második része, de abszolút önálló kötet

Nyereményjáték

A Puha Boldog Puffancsban jelentős szerep jut a macska- és pulcsilopásnak. És hát ki tudna ellenállni egy édes puffancsnak vagy puha, pasi illatú pulcsinak? Mi biztosan nem, úgyhogy mostani játékunkhoz eltulajdonítottunk néhány cicát és ruhadarabot.
A feladatotok egyszerű, az egyes állomásokon látható képek alapján találjátok ki hogy:
a) ki a pulcsi eredeti tulajdonosa (lehet filmes vagy könyves szereplő).
b) ki a macska eredeti gazdája (lehet könyves, filmes, valós - több gazdi esetén mindegy, melyiket írjátok).
Azok között, akik minden állomást teljesítenek, kisorsolunk egy, a kiadó által felajánlott Puha Boldog Puffancs c. képregényt.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/08 Deszy könyvajánlója
05/09 Always Love a Wild Book
05/10 Zakkant olvas
05/11 Dreamworld
05/12 Bibliotheca Fummie
05/13 Angelika blogja
05/14 Olvasónapló
05/15 Sorok között
05/16 Insane Life
05/17 Szembetűnő

Christie Golden: Assassin's Creed - A hivatalos filmregény

A Blogturné Klub három bloggere ismét a sötétbe húzódik, hogy onnan kövesse nyomon az Assassin’s Creed univerzum legújabb orgyilkos-templomos összecsapását, mely ezúttal a XV. századi Spanyolországba repíti el az Éden almáját kereső főszereplőit. 

Tartsatok velünk az április 4-én induló blogturnénkon, ismerjétek meg a filmváltozat alapjául szolgáló regényt, annak szereplőit és világát, és ha szerencsétek van - a gyűrűsujjatok birtokában -, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát

Christie Golden: Assassin's Creed - A hivatalos filmregény

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514913
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Bayer Antal

Fülszöveg:

A sötétben munkálkodva szolgáljuk a fényt. Orgyilkosok vagyunk.
Callum Lynch nem jó ember.
A halálsoron várja kivégzését, amikor váratlanul új esélyt kap az Abstergo iparvállalattól: amíg nekik dolgozik egy titkos kutatóbázison, életben hagyják.
Egy a genetikai emlékezetet előhívó forradalmi technológiának, az Animusnak köszönhetően Callum Lynch a cég megbízásából átéli ősének, Aguilar de Nerha XV. századi Spanyolországban végbement kalandjait.
Callum a régmúlt újraélése közben rádöbben, hogy egy rejtélyes titkos társaság, az Orgyilkosok tagjainak leszármazottja. Saját kíváncsiságától hajtva igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyeket, amikkel szembesül Aguilar életén keresztül, és mérhetetlen tudásra tesz szert.
A jelenbe visszatérve minden újdonsült képességére szüksége lesz, hogy szembeszállhasson az orgyilkosok ősellenségével, a nagyhatalmú és elnyomó Templomos renddel.
A Michael Fassbender főszereplésével készült Assassin’s Creed mozifilm hivatalos regényváltozata.

Saját véleményem:

Számomra minden a filmmel kezdődött. Az csigázott fel bámulatos ízelítőivel, s adta meg a végső lökést. Persze hazudnék, ha azt mondanám, Michael Fassbendernek és Jeremy Ironsnak semmi köze nem volt elcsábulásomhoz...
Ami pedig a filmet illeti, imádtam! Sokakkal ellentétben engem minden egyes képkockája megbabonázott, olyannyira, hogy a teremből kijőve legszívesebben a háztetőkön és szárítóköteleken ugrálva indultam volna haza.
Nem mondom, hogy tökéletes, vannak hiányosságai, a vége pedig hatalmas wtf, de épp ezek összessége miatt vártam annyira, hogy könyv formájában is kezemben tarthassam a történetet. Reméltem, hogy ad valamiféle pluszt, amitől teljesebbé válik az egész.

A történet középpontjában ezúttal az Édenalma áll, mely a szabad akarat ereklyéje. Birtokában a templomosok képesek lennének végleg leszámolni évszázados ellenségeikkel, az orgyilkosokkal. Érthető hát, hogy mind a két fél között beindul a versengés, melybe Cal Lynch, a halálsoron várakozó elítélt akaratán kívül csöppen.
Sofia Rikkin alkut ajánl a halál markából kimentett férfinak, aki annak az Aguilar de Nerhának az őse, aki utoljára találkozott az almával. A nő egész életét az ereklye kutatásának és az Animus fejlesztésének szentelte, hogy beteljesíthesse leghőbb vágyát, és elpusztíthassa az emberi agresszivitást. Sofia mit sem sejtve apja és a templomosok terveiről, szeretné, ha Cal a partnere lenne mindebben, csakhogy a vészesen fogyó idő, valamint Alan Rikkin kegyetlensége egészen más mederbe tereli az eseményeket. Cal végül úgy csöppen bele az Animus világába, hogy semmit sem tud vagy ért, ráadásul a XV. századi rokona nem csak, hogy döbbenetes és nem kissé véres kalandokra hívja, de még éber és alvó pillanataiba is beszivárog.
Mindeközben pedig a madridi intézet többi lakója is mozgolódni kezd...

A regény egy az egyben a film írott változata a legutolsó mozdulatig. Mégsem tudnám azt mondani, hogy bizonyos tekintetben nem adott többet, mint az. Míg a moziban a vizuális része jelentette a pluszt, addig itt a karakterek története. Sokkal érthetőbbé és logikusabbá váltak ebben a formában, ráadásul olyan kapcsolatok, valamint emlékek is világosabbak lettek, amik a vásznon nem jöttek át. A legjobb példa erre talán a kedvenc párosom, Aguilar és Maria. De épp úgy említhetném a Calt és Aguilart összekötő traumát, Sofia gyerekkorát és mozgatórugóit, vagy az Abstergo-ban raboskodó többi orgyilkost. Netán egy bizonyos a versikét. Számomra a könyv rengeteg dolgot kattintott a helyére, vagy éppen mélyített el.

A leginkább mégis Cal, Aguilar és Maria triója babonázott meg.
A két férfi - nem véletlenül - roppant hasonló figura, mind élettörténetileg, mind habitusilag. Mind a kettejük lelkét megmérgezte családjuk meggyilkolása, ami egyébként egész életükre is kihatással volt. Csak míg Calt ez a börtönbe terelte, addig Aguilar új családot és bosszúja legfőbb eszközét találta meg az orgyilkosok között. Éppen ezért érdekes találkozásuk, egybeolvadásuk - ahogy fokozatosan válnak egymás részévé.
És ha már egybeolvadásról beszélünk, muszáj megemlítenem Mariát, aki amellett, hogy egy igazán badass assassin (és imádom a tetoválásaival együtt), az Aguilarral való romantikus(abb) szálával hasonló szituáció alakít ki Callal, mint a Heresy-ben Simon, Gabriel és Jeanne. Már ott is szerettem Simon reakciót ősei érzelmeire, de itt, egy ennyire szerethető és jól felépített női karakter mellett imádtam! Nehéz ezt ennél jobban elmagyarázni, de ha elolvassátok, megértitek, mire gondoltam.
Számomra azt hiszem örökre érdekfeszítő terep marad ez a bevérzés dolog, ahogy az ősök bizonyos mértékben beszivárognak leszármazottaikba és valamilyen szinten tanítják és összeolvadnak vele.

Az AC regényekben mindig izgalmas a múlt és jelen aránya. Eddigi olvasmányaim során azt tapasztaltam, vagy egyensúlyban vannak, vagy a történelem felé billen el a mérleg, ebben az esetben viszont sajnos a jelen tűnt többnek. Alapvetően nincs ezzel gond, hisz könyv formájában a több nézőpontnak és a karakterek fontos gondolatainak hála pörgött a történet, és mindig volt valami, ami vitt tovább, mégis sajnálom, hogy így alakult. Sajnálom, mert Aguilar, Maria és a XVI. századi Spanyolország félelmetesen jó alapanyagnak bizonyult, az ütemes összecsapásokról, szorult helyzetekről, és az egészen elképesztő menekülésekről nem is beszélve. Nem hittem, hogy pusztán a betűk halmaza vissza tudja majd adni azt a székbepréselő, csodálatos zenei alappal és hangeffektusokkal aláfestett, fenomenális látványt, amik ezeket a pillanatokat jellemezték a filmben, de sikerült. (Nem mondom, hogy vizuális emlékeim nem segítettek ebben...)

Összességében tehát úgy vélem, az Assassin's Creed - A hivatalos filmregény egy baromi jó filmregény. Történetileg ugyanazt adja, mint az alapjául szolgáló film, a vizuális rész hiányáért cserébe viszont elmélyíti annak karaktereit. 

Azt ellenben hangsúlyozni szeretném, még így, kezdő AC-sként is, hogy ez nem a hivatalos AC világába illeszkedő sztori, inkább csak annak elemeit tartalmazza. Mindez egyben azt is jelenti, hogy önállóan is olvasható. Ráadásként pedig nagyon jó kis regressziós "novellák" vannak olyan mellékszereplőkről, akik az AC univerzumban már fel-fel bukkantak.

(Utóiratos extraként, mindenki megnyugtatása végett elárulom, ha a film után nem is jött össze az épületeken való ugrálás, azért a könyvnek sikerült olyan mély nyomot hagynia bennem, hogy első éjszaka, álmomban kipróbálhattam. Kérek mééég!)

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Aguilar, Maria, Cal

Kedvenc jelenet: Aguilar és Maria minden jelenete, plusz a beavatások

Negatívum: a végén Sofia (valaki magyarázza már el nekem, mi a fene zajlott le ebben a nőben)

Borító: 5/5
Sorozat: AC univerzumon alapul, de önálló kötet

Kaszkadőrös hitugrás

Nyereményjáték

A történetben ezúttal az Éden almájáért folytatnak vérre menő küzdelmet orgyilkosok és templomosok egyaránt. Ám arról fogalmuk sincs, hogy a Blogturné Klub bloggerei is beszálltak a versenybe, és megszereztek néhány kulcsfontosságú adatot. Csupán egy a bökkenő, ezek valójában elég hiányos információk.

Ahhoz tehát, hogy megnyerjétek a könyv egy példányát, nincs más dolgotok, mint a meglévő információk alapján kitalálni, mikor melyik híres történelmi személynél járt az alma, majd az utolsó tulajdonos alapján kitalálni, most hol is lehet.
Vagyis:
1) Az állomásokon olvasható szöveg alapján meg kell fejtenetek az aktuális tulajdonost, és a nevét beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. (pl.: VIII. Henrik)
2) Főmegfejtés gyanánt elküldeni az Éden almájának jelenlegi lelőhelyét. (Fontos, ez nem ugyanaz, mint a filmben.) Ebben sokat segít az utolsó tulajdonos személye, valamint a közös blogunkon (www.blogturneklub.com) található segítség. 

3) Az első tulajdonost a www.blogturneklub.com oldalon találjátok.

Utolsó tulajdonos

Név: ismeretlen
Latin név: (olvashatatlan) Rex
Rang: uralkodó
Élt: 144_ - 14_0.__.06.
Elhunyt: é. sz. 48° 12′ 30″, k. h. 16° 22′ 23″
Nyughely: é. sz. 47° 11′ 30″, k. h. 18° 24′ 38″

Éden almája - megszerzési mód: az előző tulajtól származó Nagy Sándor dombormű által

Egyéb információk:
Hazája legnagyobb uralkodójaként tartják számon. Ismert híres seregéről, valamint 2000-nél is többet számláló könyvtáráról.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/04 Kelly & Lupi olvas
04/05 CBooks
04/07 Dreamworld

Christie Golden - Eretnekség

A legújabb blogturné során ismét az Assasin’s Creed világába kalauzolunk el benneteket, ahol most Jeanne d’Arc történetét ismerhetitek meg egy teljesen új szemszögön keresztül. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, és ha részt vesztek a nyereményjátékban, megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Christie Golden: Heresy - Eretnekség

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514906
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Bayer Antal

Fülszöveg:

Végtelen ​összecsapás.

Ősi bűn.

Új felfedezés.

Simon, mint a templomosok Belső Szentélyének tagja hideg fejjel és a szokott gyakorlatias hozzáállásával lát munkához az Abstergo Industry történelemkutatási részlegének új vezetőjeként.

Azonban csillapíthatatlan kíváncsiságának köszönhetően magával ragadja a lehetőség, hogy őse, a legendás Jeanne d’Arc mellett harcoló Gabriel Laxart emlékein keresztül első kézből tapasztalja meg a történelmet.

Amikor első projektje részeként belép egy újonnan tervezett Animusba, meglepő tényekre bukkan arról, hogy milyen mélyen húzódik a templomosok és az orgyilkosok közötti konfliktus, és hogy mi mindenre képes Gabriel a nőért, akit egyszerre szeret és csodál. És köztük a legveszélyesebb igazságra: Hogy ki az eretnek… és ki az igazhitű.

Saját véleményem:

Az AC film új szenvedélyt hozott az életembe, méghozzá az assassinok imádatát. Azóta nem csak a kívánságlistám bővült nyolc könyvvel (plusz egy színezővel), de kiéhezett fenevadként vetettem rá magam a legújabb megjelenésekre is, mit sem törődve a korosztályi besorolásokkal.
Februárban a Last Descendants - A New York-i felkelés bebizonyította számomra, mennyire nagyszerű, lehetőségekkel teli világ ez, s hogy milyen széles körben képes kiszolgálni az olvasói igényeket. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, a Heresy esetében nem rettegtem a korosztályi szintlépéstől. Sejtettem, hogy sok szempontból más(abb) lesz, érettebb, nyersebb, tömörebb, és igazam is lett, Christie Golden vérprofi történetet állított össze.

A Heresy-ben történelem (és középkor) imádóként leginkább Jeanne d'Arc alakja vonzott, kíváncsi voltam, ha fikcióval vegyítve is, de milyen lehetett egy olyan legendás hős, mint ő testközelből; miféle kalandokon esett át, hogyan látták kortársai, ismerősei, és hogy miként is jutott el szörnyű haláláig. Az assassinok és templomosok jelen- és múltbéli csatározása pedig már csak extra habként szolgált.
Kívánságaim dacára meglepett, hogy a történelem ténylegesen milyen nagy szerephez jutott a regényben, eleinte többször is úgy éreztem, mintha egy izgalmas töriórán ücsörögtem volna, aztán ez középtájon átcsapott egy enyhe fokú fásultságba. Élveztem, amit olvastam, de egyrészt nem láttam, hogy bármelyik szálon haladtunk volna előre, másrészt hiába kalandoztam Jeanne d'Arc oldalán, őt magát nem ismertem meg. Jeanne számomra az utolsó egyharmadig egy túlhypeolt lánynak (valamint Főveréb és Septa Unella szerelemgyerekének) tűnt. Hiányoltam a kultuszának és tényleges tetteinek bemutatását. És nagyjából ugyanezt tudnám elmondani a vele kapcsolatos történelmi eseményekről, csatákról. Ott is voltam, láttam is meg nem is.

Jeanne helyett azonban kaptam két érdekes férfi főszereplőt.
Simonnal, a történet mozgatórugójával a beavatása kellős közepén ismerkedünk meg. A templomosok Belső Szentélyének tagjaként, az Abstergo történelemkutatási részlegének új vezetőjeként lát munkához, hogy bebizonyítsa forradalmi ötlete jövedelmező lehet a templomosok számára. Feltételezése szerint az Animus használatával nem csupán az Éden Darabokat lehet megtalálni, hanem olyan nyomokat is, melyek alapján kideríthető, mire és hogyan használták őket, illetve, hogy miként javíthatóak meg.
Simon hét napot kap, hogy őse által fontos információkat szerezzen Jeanne d'Arc kardjáról, az Éden Darabja 25-ről, ami működésképtelen. Ehhez kap egy társat, Victoriát, aki felügyeli utazásait, és azt, érzelmileg nehogy túlságosan is eggyé váljon felmenőjével, Gabriellel.
Gabriel fattyúként jelentéktelen alakja a történelemnek, nincsenek róla feljegyzések, személyét és tetteit sehol sem említik, a küldetés szempontjából mégis fontos, mivel ő volt az egyetlen és legjobb barátja Jeanne-nak (ebben a fikcióban) -  mondhatni végigkísérte rögös útján, s testközelből látta a kardot. A küldetés és a cél tehát adott, bonyodalomként pedig beúszik a képbe a filmből ismert Rikkin (a templomosok Belső Szentélyének egyik tagja), aki bizony nem rest szabotálni Simon munkáját, és a háttérből úgy irányítani a szálakat, hogy az elsőtől az utolsó oldalig jelen legyen a feszültség.

A cselekmény jelentős részét a szimulációk teszik ki, mégsem elhanyagolhatóak a jelen eseményei, melyet szerteágazósága miatt több nézőpontból is követhetünk. Miközben Rikkinék azon munkálkodnak, Simon nehogy olyasmikre bukkanjon, amiket nem szeretnének, ha napvilágra kerülnének, a templomosok iránt elkötelezett kutató, őse révén kénytelen olyan dolgokkal és eseményekkel szembesülni, amik feje tetejére állítják világát, és átrendezik szemléletmódját. És tulajdonképpen ez a folyamat, valamint Simon-Gabriel párosa az, ami feledhetetlenné teszi a történetet. Ketten együtt remekül működnek, Simon változása és a Gabriel érzéseivel kapcsolatban mutatott reakciói nagyon érdekesek, míg Gabriel egy alulértékelt fattyú hatalmas szívvel-lélekkel.
Nagyon szerettem az ő útját, ahogy végigkísérte Jeanne-t, kiállt mellette, és akkor is hűséges maradt hozzá, amikor minden veszni látszott. És hát hazudnék, ha azt mondanám, plátói érzelmei nem dobogtatták meg a szívemet. Leginkább mégis egyéni felemelkedése, erősödése és útja fogott meg, továbbá az, ahogyan az előtte összefutó assassin szálakat kezelte. Mindig megdöbbenek, mennyire nem csak fekete vagy fehér egyik vagy másik csapat; és hogy mennyire bele tudnak folyni ebbe a játszmába a történelem híres alakjai.
Az Assassin's Creed világában azonban nem csak a történelem és történelmi személyek felbukkanása a különleges, hanem a nagy egész, amiként a korábbi, párhuzamos vagy későbbi regényekkel egybefonódik. Nem mondhatnám magam nagy AC gurunak az egy - illetve most már kettő - regény- és filmélményemmel, de már ennyi alapján is lenyűgözött, mennyire egymásra épül és kisebb-nagyobb jelentéssel kapcsolódik a Heresy-hez akár a Last Descendant, akár a film. (És ezen a ponton illene megjegyeznem, mennyire örülök, hogy végül mégsem ez a sztori lett megfilmesítve - hiszen tökéletes példája annak, hogy van, ami könyvben, van, ami filmben működik.)

Egy szónak is száz a vége, a Heresy kalandos, brutális csavarokkal teli regény, mely úgy mutatja be a történelmet, hogy annak szereplőjévé varázsol. Christie Golden pedig zseniális szerző, lendületes, olvasmányos, tartalmas stílusa még a nagyok között is megállja a helyét.

Jómagam továbbra is emésztek, a középtáji fásulás után Christie Golden úgy felrázott és falhoz vágott, hogy míg élek, nem felejtem el. Brutális fordulatok, izgalmas karakterfejlődésekkel - ezt tartogatja az Eretnekség fináléja. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a történelmi kalandregényeket.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Simon, Gabriel

Kedvenc jelenet: a hitugrás és a csavar

Negatívum:

Borító: 5/4
Sorozat: Assassin's Creed 9., de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

Ezúttal, Jeanne-hoz hasonlóan, híres asszonyokat kell majd felismernetek a játék során, a képeik alapján. Mindhárman, a maguk módján ugyan, de komoly hatást gyakoroltak a történelemre. Nincs más dolgotok, mint a képhez tartozó nevet (nem muszáj a teljes nevet, lehet ez titulussal együtt is, mint például Viktória királynő) beírni a Rafflecopter megfelelő dobozába. A helyesen válaszolók között egy példányt fogunk kisorsolni az Eretnekség című könyvből.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/31 Dreamworld

04/01 CBooks

04/02 Kelly & Lupi olvas

Matthew J. Kirby - A New York-i felkelés

Biztosan sokan ismeritek az Assasin’s Creed játékokat, most pedig - második alkalommal - a könyvek világába is bepillantást nyerhettek. A Fumax Kiadó jóvoltából tavaly október végén megjelent A New York-i felkelés. amiben ezúttal tizenévesek bújnak a történelmet alakító őseik bőrébe. Tartsatok a Blogturné Klub négy bloggerével február 4-e és 10-e között, és ismerjétek meg Owent és barátait, akik az Éden Szigony nyomába erednek. Ha velünk játszotok megnyerhetitek a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt.

Matthew J. Kirby: Last Descendants - A New York-i felkelés

Kiadó: Fumax Kiadó
ISBN: 9786155514869
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba

Fülszöveg:

Owen ​élete fenekestül felfordul, amikor apja, akit a fiú meggyőződése szerint ártatlanul ítéltek el, meghal a börtönben. Monroe, a fiú iskolájának informatikusa felajánlja neki, hogy egy Animus használatával lehetővé teszi Owen számára, hogy tisztázza apja nevét. Az eszköz segítségével ugyanis feltárhatja a saját DNS-ében rejlő genetikus emlékeket. Ám Owen nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint hitte. A szimuláció alatt ugyanis felfedez egy ősi és nagy hatalmú, rég elveszettnek hitt relikviát – az Édenszigonyt. Két rivális titkos szervezet, az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend semmitől sem riad vissza, hogy megszerezze ezt az ereklyét. Owen számára hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy csak úgy menekülhet meg, ha ő találja meg először a Szigonyt. Monroe irányítása alatt Owen és néhány másik fiatal egy olyan szimulációba lépnek be, amely a DNS-eikben lévő közös emlékeken alapul: az 1863-as New York-i felkelés idejébe térnek vissza. Owen és társai súlyos kihívásokkal kerülnek szembe a forrongó város utcáin, ott megélt tapasztalatiknak pedig hosszú távú következményei lesznek a jelenben. A többszörösen díjnyertes Matthew J. Kirby trilógiájában egy az Assassin’s Creed világában játszódó teljesen új történetet ismerhetünk meg, amely szorosan illeszkedik a kánonba, számtalan utalással a játékokra és a decemberben mozikba kerülő filmre.

Saját véleményem:

Az Assassin's Creed világa évek óta foglalkoztat, ám mostanáig mindig akadt egy "de", ami miatt visszakoztam tőle. Ha őszinte akarok lenni, leginkább attól féltem, hogy nem én leszek az az olvasóréteg, akinek ez(ek) készült(ek). Aztán jött a film és A New York-i felkelés, és úgy éreztem, ennél jobban nem fognak együtt állni a bolygók: a YA műfaj számomra otthonos terep, vagyis ebben könnyen tesztelhetem, mennyire fekszik nekem ez az egész assassin vs. templomosok dolog, míg a film elrendezheti a vizuális részét és bepillantást engedhet a nagyok játszmájába.
Mielőtt leszidhatnám magam (de most tényleg, hogy lehettem ekkora marha, hogy évekig húztam-halasztottam?!), muszáj elmondanom, mennyire örülök, hogy kezdőként előbb a filmet láttam (amit sokakkal ellentétben imádtam - talán pont az AC szüzességem miatt), mert az valóban megadta azt az alapot, ami ehhez a világhoz kellett, és kellő magyarázattal is szolgált a szimulációk működését-kivitelezését illetően. Természetesen a regény is elmagyarázza, amit kell - végtére is ez egy különálló sorozat -, ám annyira pereg a cselekmény, hogy jobb, ha az ember eleve képben van.

Minden reményem dacára csöppet döcögősen indult Matthew J. Kirby-vel a kapcsolatunk. A sztorival és annak szereplőivel minden rendben volt, de a szerző stílusához kellett néhány fejezet, mire megszoktam és ő is belerázódott. Vagyis pontosítok, a jelenbéli részeihez kellett idő; eleinte ugyanis kissé egyszerűre vette a figurát. Szerencsére hamar megérkezett a nagyobb lélegzetvételű szimuláció, ami mindkettőnk számára meghozta a feloldozást, és onnantól mindegy, merre jártunk, én csillogó szemű kislányként követtem az eseményeket, és imádkoztam, hogy lehetőleg minél később legyen vége. Ami már csak azért is nagy szó, mert a történelem ezen időszaka abba a kategóriába tartozik, amit nem kifejezetten szeretek.
Az 1800-as évek közepétől az egész történelem - beleértve mindenféle divathullámokat, hangulatot - idegen számomra, hát még a munkás réteg által indított felkelés. Olyannyira, hogy csak olvasás közben tudatosodott bennem, melyik korba is teszünk kitérőt, és amikor ez megtörtént, be is pánikoltam rendesen, mi lesz velem. Hála az égnek, a félelmem alaptalannak bizonyult. Persze ez nem történhetett volna meg az hat remek karakter és a hangulatot, valamint a képi világot teljes mértékben átadó szöveg nélkül. Konkrétan abban a pillanatban, ahogy a srácok beléptek az Animusba, én is velük tartottam; eltűnt körülem a valóság, s a helyén felépült New York.

A fülszöveg sugallatával ellentétben ez a történet azonban nem csak Owenről szól, ő csupán egy - a többinél nagyobb - darabkája a kirakósnak, ráadásul, számomra meglepő módon, nem is az orgyilkosoké a főszerep. De hogy akkor mégis miről szól ez az egész?
A magát informatikusnak álcázó Monroe felajánlja néhány tininek, hogy kipróbálhatják az Animust, csakhogy az egész projektből váratlanul sokkal monumentálisabb játszma kerekedik, mint azt a résztvevők gondolni merték volna. Kiderül, hogy hatuknak - őseik révén - vannak közös emlékeik, méghozzá olyanok, melyek elvezetnek az Orgyilkos Testvériség és a Templomos Rend által keresett Éden darabjainak egyikéhez. Ez a darab pedig igen veszélyes lehet az emberiségre nézve, tekintve, hogy gazdája képes vele befolyásolni mások elméjét. A srácoknak tehát végig kell élniük egy közös szimulációt, hogy kiderítsék, egykori tulajdonosai hova rejtették el.
A küldetés önmagában véve is izgalmas, meg szükségszerű is, ráadásul Owen azt reméli, így rájöhet, miért történt az az apjával, ami. De persze a biztonság sem utolsó szempont, hisz mind a Testvériség, mint a Rend életükre tör.
Ami a szimulációt illeti, zseniális! Komolyan. Történelmileg, hangulatilag, karakterileg és cselekményileg is iszonyat jól felépített, a különböző elemek egymással és kiegészítőleg is remekül működnek. Teljes mértékben átjön a felkeléssel párosuló lázongó, veszélyes állapot, a puskaporos légkör, a négerekkel szemben tanúsított gyűlölet, valamint az új rendelet okozta káosz. De a történelmi hűség mellett a karakteri interakciók is épp ily fantasztikusak. Imádtam a srácok rokonainak egymásba fonódó szálait, ahogy együtt és külön-külön léteztek. És bár mindig necces a sok nézőpontos mesélés, ebben az esetben működött. Nem mondom, hogy a fiúk-lányok és őseik között nem voltak kedvenceim, nem vártam némelyiküket jobban a másiknál, ám a sztori előrehaladtával egytől egyig annyira izgalmas és színes egyéniségekké nőtték ki magukat, hogy mindegyikük karaktertörténete egyformán izgatott.
Külön kiemelném még az egymással ellentétben álló rendeket, akik egy történeten belül egyforma mértékben jelen tudtak lenni, méghozzá úgy, hogy a szerző nem akarta kijelenteni, kik a jó-, és kik a rosszfiúk; illetve azt, hogy mind a szereplők, mind mi, olvasók megtapasztalhattuk, milyen, ha valaki rendelkezik templomos és assassin őssel is.
Magába a szimulációs cselekménybe külön nem másznék bele. Ha ismeritek a New York-i felkelést, azért, ha nem, azért (is) olvassátok el, mert szerintem kiválóan visszaadja a lényegét. Az Éden darabjáért folyó küzdelem pedig jócskán felturbózza az egészet.

Egy szónak is száz a vége, piszkosul megszerettem ezt a világot. A legfőbb célom ebből kifolyólag a rejtett penge megszerzése lett, ám amíg ez bekövetkezik és megtanulok úgy épületeken és azok között ugrálni, mint az assassinok, a pénztárcám legnagyobb bánatára, beérem a többi könyv beszerzésével. Ami pedig ezt a regényt illeti, bátran ajánlom mindenkinek, függetlenül attól, ismeritek-e az AC világát vagy sem. A New York-i felkelés izgalmas, kalandos, hangulatos, pergő sorozatnyitó kötet.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Owen/Varius, Sean/Tommy, Natalya/Adelina, David/Abraham, Grace/Eliza

Kedvenc jelenet: Tommy és Adelina beszélgetése a parkban, az assassin-templomos összecsapások

Negatívum: a kötet eleji egyszerűbb szöveg

Borító: 5/4
Sorozat: Last Descendants 1. része; Assassin's Creed

Nyereményjáték

Mostani játékunkban minden állomáson találtok egy kérdést a történet gerincét képző New York-i felkeléssel kapcsolatban. A válaszokat megtaláljátok az adott posztban. Akik velünk játszanak, megnyerhetik a kiadó által felajánlott nyereménypéldányt. Sok sikert mindenkinek! 

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk..

Kérdés:
Melyik társadalmi réteg kezdte a felkelést?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/06 CBooks
02/08 Bibliotecha Fummie
02/10 Dreamworld
02/12 Függővég