A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Liz Braswell regénye, a Nemszületésnap, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Alice immáron felnőtt kalandjait Csodaországban, ahol nem kisebb feladat vár rá, minthogy megállítsa a Szív Királynőt.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789635846702
Oldalszám: 528 oldal
Oldalszám: 528 oldal
Fordító: Vörös István
Fülszöveg:
Alice más, mint a többi tizennyolc éves lány Kexfordban - és ezt egyáltalán nem bánja.
Sokkal szívesebben tölti a délutánokat hűséges fényképezőgépével vagy nagynénje, Vivian nyüzsgő szalonjában, minthogy nővére kívánságát teljesítve "rendes" úrihölgy váljon belőle, ahogy azt az illem diktálná. Alice szívesen betér Yao kisasszony teázójába, vagy nézi a gyerekeket, ahogy a Téren játszanak. És persze nem bánja, ha véletlenül összefut azzal a fiatal ügyvéddel, akivel nemrég találkozott - természetesen csak kíváncsiságból, nem azért, mert olyan kedves és sármos lenne...
Ám amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok - a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann.
Miután újra visszatér a varázslatos Csodaországba, Alice rájön, hogy fontos feladat vár rá: meg kell állítania a Szív Királynő kegyetlen uralmát, és meg kell találnia a saját helyét - mindkét világban. Vajon sikerrel járhat... mielőtt még késő lenne?
Saját véleményem:
Sokkal szívesebben tölti a délutánokat hűséges fényképezőgépével vagy nagynénje, Vivian nyüzsgő szalonjában, minthogy nővére kívánságát teljesítve "rendes" úrihölgy váljon belőle, ahogy azt az illem diktálná. Alice szívesen betér Yao kisasszony teázójába, vagy nézi a gyerekeket, ahogy a Téren játszanak. És persze nem bánja, ha véletlenül összefut azzal a fiatal ügyvéddel, akivel nemrég találkozott - természetesen csak kíváncsiságból, nem azért, mert olyan kedves és sármos lenne...
Ám amikor Alice előhívja a városban készült legutóbbi fényképeit, valami különös történik: a képeken nem azok látszanak, akiket lefotózott, hanem régi, ismerős arcok - a Szív Királynő, az Őrült Kalapos, a Hernyó. Még Csodaország lényeihez képest is van bennük valami nyugtalanító. De akkor rémül meg igazán, amikor egy önarcképet hív elő: a fotón egy sötét hajú, sebekkel teli lány jelenik meg, aki segítségért könyörög: Mary Ann.
Miután újra visszatér a varázslatos Csodaországba, Alice rájön, hogy fontos feladat vár rá: meg kell állítania a Szív Királynő kegyetlen uralmát, és meg kell találnia a saját helyét - mindkét világban. Vajon sikerrel járhat... mielőtt még késő lenne?
Saját véleményem:
1865-ben jelent meg Lewis Caroll nonszensz meseregénye, az Alice Csodaországban, ami a megjelenést követően óriási sikerré, mára pedig igazi klasszikussá vált. Azóta számtalan feldolgozást megért: többek között színház, film, animáció, képzőművészet, sőt pszichológiai és filozófiai elemzések tárgya is lett.
A könyv a nonszensz irodalom egyik alapműve: a nyelvi játékok, a logikai ellentmondások és szürrealitás uralják, és bár eredetileg gyerekkönyvnek indult, tele van logikai paradoxonokkal, nyelvi rejtvényekkel és szatírával, így a felnőttek számára is sokat mond. Emellett pedig meglehetősen sok párhuzam vonható a mű és a korabeli Anglia történelmével: a Szív Királynőben könnyen felismerhető a hirtelen haragú Viktória királynő, a pipogya királyban Albert herceg, de megtalálhatjuk a könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.
Az Alice Csodaországban tehát nem csupán egy mesekönyv, hanem a viktoriánus Anglia egyik legkülönlegesebb irodalmi öröksége, amely egyszerre játékos, szatirikus és gondolatébresztő.
A könyv a nonszensz irodalom egyik alapműve: a nyelvi játékok, a logikai ellentmondások és szürrealitás uralják, és bár eredetileg gyerekkönyvnek indult, tele van logikai paradoxonokkal, nyelvi rejtvényekkel és szatírával, így a felnőttek számára is sokat mond. Emellett pedig meglehetősen sok párhuzam vonható a mű és a korabeli Anglia történelmével: a Szív Királynőben könnyen felismerhető a hirtelen haragú Viktória királynő, a pipogya királyban Albert herceg, de megtalálhatjuk a könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.
Az Alice Csodaországban tehát nem csupán egy mesekönyv, hanem a viktoriánus Anglia egyik legkülönlegesebb irodalmi öröksége, amely egyszerre játékos, szatirikus és gondolatébresztő.
"- Ha nem tévedek, valamikor, réges régen sokkal, de sokkal több dologban hittél, mint manapság, nemde?"
Liz Braswell neve valószínűleg ismerősen cseng a Sorsfordító történetek rajongói számára, hisz' a Nemszületésnap immár a hatodik, magyarul is megjelent regénye ebben a sorozatban, mely a klasszikus Disney mesék újragondolásán alapszik (mert bizony a Disney is hozzányúlt Lewis Caroll meséjéhez). Alice története azonban némileg kilóg a sorból, ugyanis a szerző nem a már mindannyiunk által ismert sztori egy pontján nyúlt bele a cselekménybe, hanem egyfajta alternatív folytatást álmodott meg hozzá. A Nemszületésnap Alice-e mondhatni már felnőtt. A tizennyolc éves, kexfordi lány haladott kora ellenére szüleivel és nővérével él, s ahelyett, hogy férjjelölteken gondolkozna vagy épp rendes úrilánnyá válna, szabadidejét inkább fényképezőgépével vagy nagynénje szalonjában tölti. Ám egy napon, amikor a lány előhívja a városban készült képeit, különös dolog történik, a fotókon régi, ismerős arcok bukkannak fel egy elfeledett álomvilágból. Alice fontos feladat vár, vissza kell térnie Csodaországba, hogy megmentse a gonosz Szív Királynőtől.
Bár nem szoktam kiemelni, ám ezúttal érdemes egy pillantást vetni az élénk, kontrasztos borítóra, amely tökéletesen előrevetíti a történet egyszerre bohókás, ámde sötét hangulatát. A Nemszületésnap egy merész, pörgős, ám igencsak baljóslatú folytatása az alapműnek, amiben a szerző Lewis Carollhoz hasonlóan fontos témákat és viktoriánus kori elvárásokat boncolgat. Többek között ilyen a társadalmi elvárásokkal (például a házasság vagy úrihölgyhöz méltó viselkedés) szembeállított egyéni szabadság kérdése, ami alapjaiban meghatározza Alice karakterét és karaktertörténetét. Alice egy viktoriánus korban élő fiatal hölgy, akitől társadalmi szinten elvárják, hogy bizonyos dolgok iránt ne érdeklődjön, ne gondolkodjon, inkább koncentráljon az illemre és a családalapításra. A lány azonban sokkal szabadabb és haladóbb szellemű, megvan a maga hobbija és jövőképe, ami nem minden esetben felel meg a társadalmi normáknak. Braswell persze további társadalmi és politikai témaköröket is beemel, úgy mint a zsarnokság, önkényuralom, elnyomás, hatalommal való visszaélés, diktatórium, de ugyanígy megjelenik a másság témaköre és az idegenekkel szembeni ellenségesség, előítélet.
A Nemszületésnap egy sokkal érettebb, felnőttesebb történet, akárcsak Alice, aki gyerekkori önmagával ellentétben immár egy talpraesett, bátor és tudatos nő képét mutatja, aki nem a véletlenek, hanem tudatos cselekedetek alapján jut előbbre. És még így is hatalmas jellemfejlődésen esik át kexfordi és csodaországi utazása során, miközben számos dologra rádöbben.
Szerintem ez a fajta tudatosság nagyon jót tett a karakterének. Liz Braswellről már kiderült, hogy szereti hősnőit lázadó, harcias irányba terelni, de míg a legtöbb esetben ez visszafele sült el, most azt mondanám, megtalálta a tökéletes, formálható alanyt, aki elbírja e jellemvonásokat - már csak azért is, mert a kislányból nővé cseperedett lány időben és más módokon is elbírja ezt a transzformációt.
Összességében tehát úgy gondolom, hogy a Nemszületésnap egy pörgős, sötét tónusú, érdekfeszítő regény, ami érdekes és sokszor aktuális társadalmi kérdéseket feszeget mesei köntösbe csomagolva.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő:Alice, Kalapos
Kedvenc jelenet: -
Negatívum:
Borító: 5/5Sorozat: Sorsfordító történetek #14
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
Mostani játékunk során a 2010-ben bemutatott Alice Csodaországban c. filmé lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik szereplőt ábrázolja, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Nézzetek be a többi állomásra is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése