Natalie Haynes - Medusza pillantása

Natalie Haynes a görög mitológia berkeibe kalauzol el bennünket. A Medusza pillantása a címszereplő mitológiai lény történetét helyezi új megvilágításba, és felteszi a kérdést: mitől nevezhetünk valakit vagy valamit szörnyetegnek. A kinézetétől függ? A tetteitől? Tarts velünk, és ha jól felelsz az állomásokon található feladványokra, akkor esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

 

 

Natalie Haynes: Medusza pillantása

 

Kiadó: General Press

ISBN: 9789634528937
Oldalszám: 392 oldal

Fordító: Tóth Bálint Péter

Fülszöveg:

Az ​istenek nemzetségének egyetlen halandó tagja, Medusza a legfiatalabb a gorgók közül. A nővéreivel ellentétben ő megtapasztalja az idő múlását, a változást, a gyengeséget és a sebezhetőséget. Halandó élete olyan sürgető érzéssel tölti el, amelyet a családja soha nem fog megismerni. Amikor Poszeidón megbecsteleníti őt Athéné templomában, az istennő égtelen haragra gerjed a szentély megsértése miatt, és a fiatal nőn áll bosszút a tengeristen tettéért. Medusza hajkoronáját tekergő kígyók váltják fel, és egyetlen pillantása bármely élőlényt kővé változtat, ezért magányra és önkéntes vakságra kárhoztatja magát. Mindeközben Perszeusz elindul egy végzetes küldetésre, hogy mindenen és mindenkin átgázolva elhozza az elátkozott gorgó fejét…
A Women’s Prize for Fiction 2023 hosszú listájáról az Ezer hajó, a Kirké és a Klütaimnésztra rajongóinak

Saját véleményem:

Két évvel ezelőtt a szerző másik könyve, az Ezer hajó olyan módon és mélységben hatott rám, hogy nehezen találtam rá a szavakat. Natalie Haynes húsba maróan őszintén tárta elém Trója valódi - emberek által megélt - történetét, szívfájdító élmény volt. Emlékszem, akkoriban alig vártam, hogy a kiadó újabb regényt hozzon tőle, és ez most végre meg is történt. 

"Lehetséges, hogy egy szörnyeteg egyszerre szép és rémisztő?"

A cím alapján könnyű lenne azt mondani, hogy a jelenlegi történet főszereplője Medusza, de az az igazság, hogy ő mindössze egyetlen aprócska porszem ebben az egészben. Az Ezer hajóhoz hasonlóan a Medusza pillantása is igen szerteágazó, rengeteg szálon futnak az események, sokszor egymástól függetlenül - mi több, egyik-másik meglehetősen távolról nyúlik vissza. Ám míg a korábbi kötetnél ott volt közös nevezőnek Trója, addig itt nehéz kapaszkodót találni. Persze mondhatnánk azt, hogy valamilyen módon minden szereplő kötődik Meduszához és az őt érintő eseményekhez, de ez nem teljesen igaz. Érzelmi értelemben semmiképp. Mert míg Trója bukása valamilyen módon hatással volt az érintettekre, itt ez helyzet nem áll fenn, és emiatt jóval kuszább, összeszedetlenebb benyomást kelt a történet. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy istenek, istennők, halandók és egyéb élőlények is megszólalnak, s egy olyan bonyolult elegyet alkotnak, amit olvasó legyen a talpán, aki rögtön kibogoz. A könyv elején ugyan található egy összefoglaló arról, ki kicsoda, de őszintén szólva azzal együtt is nehéz felvenni a fonalat, még akkor is, ha az ember jártas a görög mitológiában. Rengeteg a név, a keszekusza szál, és bizony jócskán kell idő ahhoz, hogy átlásd és megértsd istenek és halandók játszmáit, motivációit. 

Jómagam nagy rajongója vagyok a görög mitológiának, eképp azzal is tisztában vagyok, hogy isteneik meglehetősen szívtelenek, önzőek, és sok esetben valóságos kéjencek. Elég csak Zeuszra és az afférjaira gondolni... Ez a könyv viszont a maga nyers mivoltában tárja az olvasó elé, mennyire kegyetlenek, önteltek, hiúak és szarkavaróak is ezek az istenek. A szerző egyszerűen, mégis fájdalmasan őszintén - a maga hétköznapiságában - vezet végig minket azon, hogyan képes egyetlen aprócska érzelem, fellángolás, rossz kifejezés tönkre tenni a halandó emberek - vagy éppen népek - életét. És erre valóban maga Medusza a legjobb példa, aki egyszerű halandó lányként, szeretetben nevelkedik nővérei gondozásában, majd jön Poszeidón, aki megkívánja, megzsarolja, megerőszakolja - hogy fényezze saját egóját -, majd színre lép egy újabb, kicsinyes isten, aki az erőszakolóval kapcsolatos dühe miatt még jobban tönkreteszi a már amúgy is meggyalázott halandót. És Medusza csak egy példa a sok közül, akikről ti magatok is olvashattok ebben a regényben. 

Egyszerre izgalmas és borzasztó bepillantani abba, milyen apró, jelentéktelen dolgokon dőlhetnek el életek, s hogy egyes személyek döntése milyen nagy horderővel és kihatással bírnak mások jövőjére. S voltaképpen ez az, amitől lehetetlenné válik ez a könyv. 

Ugyanakkor nem fogok zsákbamacskát árulni, a regény nagyjából harmada kínkeserves szenvedés volt számomra. Nem tudom, hogy a fordítóváltás miatt, vagy eleve megváltozott a szerző stílusa, de nehezen találtam a ritmust, sem a szövegi, sem az érzelmi rész nem vitt, túl darabos és steril benyomást keltett az egész. És ezen az sem segített, hogy máskor meg indokolatlanul hosszúra lett eresztve a semmi leírása. Bevallom, bőven akadtak részek, amiket lazán átlapoztam (pedig nem szokásom). Aztán valahol félúton elkezdett összeállni az egész, feszesebbé vált a történetvezetés, lemorzsolódott a sallang és vagy Stockholm-szindrómám alakult ki, vagy csak simán elkapott a gépszíj, de elkezdtem élvezni az  olvasottakat, s valósággal vágytam rá, hogy elmerülhessek a görög Barátok köztben. 

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy bár a Medusza pillantása nem hozza az Ezer hajó minőségét és színvonalát, mégis kellően érdekfeszítő. Nagyon bonyolult, nagyon kusza, csapongó, túlírt, máskor meg túl steril, mégis odaragad az ember kezéhez. 

Nem ajánlom mindenkinek, de ha szereted a görög mitológiát, vagy egész egyszerűen csak szeretnél jobban elmélyedni a görög istenek  drámáiban, akkor adj neki egy esélyt.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Medusza testvérei

Kedvenc jelenet: Medusza és testvérei összetartása

Negatívum: Athéné unszimpatikus ábrázolása

Borító: 5/4
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában a görög mitológiát feldolgozó történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészletből kitaláljátok, melyik könyvet rejti a feladvány. A szerzőt és a könyv címét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“A félelmetes Minósz király lányai, Ariadné és a húga, Phaidra a krétai palota alatti labirintusba zárt Minótaurosz patadobogását és üvöltését hallgatva nő fel.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/03 Kitablar
10/06 Könyv és más
10/09 Dreamworld

Kika Hatzopoulou - Sorsfonalak

 

Aki kicsit is szereti a görög mitológiát, annak ez a könyv kihagyhatatlan. Io a Sorsistennők leszármazottja testvéreivel együtt. A Moirák leszármazottai a társadalom egy kirekesztett rétegét képzik, hiszen ők hozzáférnek és rendelkeznek a legbecsesebb dolog felett, magát az élet fonalát képesek módosítani. Ez a könyv egy magával ragadó történet, melyben Io egy olyan bűncselekmény sorozat nyomába ered, amely során elvágott fonalú nők követnek el gyilkosságokat. Az Ő feladata rájönni, ki állhat a háttérben, és miért teszi.

 

 

Kika Hatzopoulou: Threads That Bind - Sorsfonalak

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789635979103
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Presér Ágnes Judit

Fülszöveg:

A ​görög Sorsistennők leszármazottai hármasával születnek: egy, aki szövi, egy, aki gombolyítja, és egy, aki elvágja a szálainkat.
A szálakat, melyek összekötik az embereket az élettel és a dolgokkal, amiket szeretnek. Ez alól az Ora nővérek sem kivételek. Io, a legfiatalabb, magánnyomozóként kamatoztatja a Sorstól örökölt képességeit a félig elsüllyedt Alante városában.
Legújabb megbízatása azonban szörnyű felfedezéshez vezet: valaki nőket rabol el, megcsonkítja az életfonalaikat, és az így létrehozott lidérceket szabadon engedi a városban gyilkolni. Hogy megtalálja a tettest, Iónak együtt kell dolgoznia Edei Rhunával, a hírhedt söpredékkirálynő jobbkezével – ráadásul ő Io lelki társa, akivel különleges sorsfonal köti össze.
A nyomozás személyessé válik, amikor Io elhidegült legidősebb nővére felbukkan a legfőbb gyanúsított karján. A múltja titkai és az Edei iránti egyre erősödő érzései közepette Io a város legsötétebb zugaiba követi a nyomokat, mígnem a végzete őt is eléri.

Saját véleményem:

Olvasmányaimat tekintve az utóbbi időben sajnos meglehetősen kevés ifjúsági regényt olvastam, ami részben a történetek egysíkúságának tudható be (tisztelet a kivételnek), na meg annak, hogy úgy igazán egyiknél sem éreztem azt a pluszt, ami képes lenne berántani. Ugyanakkor a görög mitológia olyasfajta aduász, amire nem tudok nemet mondani. Így történt, hogy egy hosszabb kihagyás után ismét a Young Adult irodalom felé fordultam.

"Mindent tudott arról, milyen nehéz lehet felülvizsgálni valakinek a hűségét. Ízekre szedni azokat az embereket, akiket szeretsz, és eldönteni, hogy ami megmaradt, azt megérte-e szeretni."

Kika Hatzopoulou regénye más, mint a többi - általam olvasott - mitológiai alapokon nyugvó mű, ami főként a szerző egyedi világteremtésének köszönhető. A történet az Összeomlás utáni jövőben, egy disztopikus világban játszódik. 

Jóval az istenek halála után az egyetlen Hold három részre szakadt, ami a tengerszint globális megemelkedését okozta. "Egész népeket nyeltek el a sötét vizek, és a néhány megmaradt tengerparti városnak olyan árral kellett szembenéznie, ami minden éjjel félig a víz alá meríti őket. Az emberek eleinte a magasabban fekvő helyeken kerestek menedéket, és várták, hogy a dagály levonuljon. De minden tudományos jóslat és természeti törvény ellenére a föld és a tenger mozgása soha nem csillapodott. Helyette a katasztrófák véget nem érő sora következett: neomonszunok és hőviharok, a vizekből előbukkanó chimerinek, északabbra a jég alól kitörő, hatalmas és rendkívül nehezen megölhető leviatánok – és a másféle születésűek megjelenése, akik generációról generációra egyre többen és többen lettek. A káoszból új rend emelkedett ki, másféle születésűek alakjában. Hórusz-ivadékok, akik meg tudták változtatni az idő múlását, múzsa-ivadékok, akik látták a művészetekben a múltat és a jövőt, moira-ivadékok, akik kötelékeket tudtak teremteni és felbontani."

Végül ugyan az emberiség újra virágzásnak indult, de a megmaradtak úgy vélték, az Összeomlás az istenek büntetése volt. S mind tudjuk:a végén mindig az istenek győznek.

A történet hősnője, Io a Sorsistennők leszármazotta, akárcsak nővérei, s aki kicsit is ismeri a görög mitológiát, az sejteni vélheti, hogy ez pontosan mit is takar: ők azok, akik szövik, gabalyítják, végül pedig elvágják életünk fonalát. Io ez utóbbiért felel, ő vágja el azokat a szálakat, melyek összekötik az embereket az élettel és a dolgokkal, amiket szeretnek. 

Látni e szálakat és rendelkezni felettük egyszerre áldás és átok, na meg olyan lehetőség, ami jócskán megkönnyíti az ember munkáját, ha az épp magánnyomozó, mint Io. Gondoljatok csak bele, mennyivel egyszerűbb, ha nem csupán az alanyok tetteit látja a nyomozó, hanem azokat az érzéseket, érzelmeket is, amik a legtöbb szem számára rejtve maradnak! Na de visszakanyarodva a lényegre:
A történet kezdetén in medias res épp egy bevetésen láthatjuk hősnőnket, aki egy esetleges házasságtörés esetében nyomoz, ám az akció Io szeme láttára gyilkosságba torkollik. Na nem a szeretők gyilkolják meg egymást, hanem egy olyan létforma kerül be a képbe - egy lidérc -, aminek nem lenne szabadna léteznie. S mindez csak a jéghegy csúcsa. Valaki ugyanis lidérceket teremt és szabadít a városra, s Ióra hárul a feladat, hogy a söpredékkirálynő jobbkezével, Edei Rhunával kiderítse, ki is állhat a dolgok hátterében. Viszont a feladatot némileg bonyolítja, hogy Io nyomozópartnere egyben a lelki társa is, amiről a másik félnek nincs tudomása, ráadásul a lány legidősebb nővére egyszer csak a legfőbb gyanúsított oldalán bukkan fel. 

A Sorsfonalak egy pergő ütemű, olvasmányos, rejtélyekben és nyomozásban gazdag történet, melynek - a zsáner sajátosságait tekintve - meglepő módon nem a romantika áll a középpontjában. S ez bizony kedvezően hat magára a történetre is, ami így teljes mértékben arra tud fókuszálni, amire kell: a rejtély megoldására. Mi több, maga a hősnő is rendkívül szerethető, értelmes, talpraesett karakter, aki a sztori során nagy utat jár be, szép karakterívet rajzolva. 

Mindent egybevetve üdítő újdonságként tudnám fémjelezni Kika Hatzopoulpu regényét, ami több aspektusában is kitűnik az átlag közül: ilyen az imént említett romantika mentesség, valamint az a disztopikus világkép, ami egyszerre ötvözi a jövőt és a múltat, az emberi katasztrófát és a mitológia isteni mesésségét.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Io

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: néha kicsit túl egyszerű a szöveg

Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfonalak #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A játék során nincs más feladatod, mint kitalálni, mely híres görög alakokra gondoltunk, és beírni a helyes megfejtést a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

A Moirák egyike, aki a sors fonalát elvágja.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/07 Milyen könyvet olvassak?
09/09 Könyv és más
09/11 Dreamworld - Idézetek
09/13 Dreamworld

Bea Fitzgerald - Girl, Goddess, Queen

A Menő Könyveknek köszönhetően nemrég megjelent Hádész és Perszephoné történetének feminista feldolgozása Pokolba a szerelemmel! címmel. Tartsatok öt bloggerünkkel az alvilágba, a turné végén pedig ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

 

 

Bea Fitzgerald: Girl, Goddess, Queen - Pokolba a szerelemmel

 

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789635844883
Oldalszám: 480 oldal

Fordító: Frei-Kovács Judit

Fülszöveg:

Több ezer évvel ezelőtt az istenek előálltak egy hazugsággal. Azt állították, hogy Perszephoné más istenek politikai játszmáinak áldozatává vált. Hogy Hádész elrabolta, és a feleségévé tette. Hogy Démétér annyira belebetegedett, hogy a Föld haldokolni kezdett miatta.
Ám a valódi történet ennél sokkal érdekesebb.
Perszephonét nem levitték a pokolba, hanem leugrott oda. Esze ágában sem volt hozzámenni valami önelégült istenséghez, aki sokkal jobban szerette saját magát, mint őt.
Most már csak annyit kell tennie, hogy meggyőzi az Alvilág idegesítően szexi, pimasz és igazán goromba urát, Hádészt, hogy segítsen megvalósítani a tervét. Egy olyan tervet, amely alapjaiban rengeti meg az Olümposzt.
Ám a következmények halálosak lehetnek, különösen, ha az ember a pokolban van...
Egy szenvedélyes, friss és hihetetlenül szórakoztató ifjúsági regény egy feltörekvő Tik-Tok szupersztár tollából.

Saját véleményem:

Hádészra mondom, életem eddigi legjobb Hádész és Perszephoné történetéhez volt szerencsém a Girl, Goddess, Queen által! Mióta az eszemet tudom, rajongok a mitológiákért, az utóbbi időben pedig engem is jócskán elkapott a Hádész-Perszephoné láz, válogatás nélkül falom a róluk szóló regényeket. Emiatt esett a választásom Bea Fitzgerald történetére is, ám azt legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ekkora meglepetést fog okozni. Beleestem abba a hibába, hogy a Barbie-pink borító, valamint az ifjúsági címke alapján ítéltem meg a könyvet, jó előre elkönyvelve, hogy egy cuki, ámde kissé tinisen bugyuta sztorihoz lesz majd szerencsém. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna!

"Talán tényleg van hatalmam, egyszerűen azért, mert úgy döntöttem, hogy cselekszem, amikor mások tétlenek maradtak."

A Girl, Goddess, Queen egy jól kidolgozott, okos, tettvágytól és női erőtől fűtött újragondolása Hádész és Perszephoné történetének. Egy igazi girlpower regény, ami már rögtön az első mondatával megmutatja, mire számíthat az olvasó. A nyolcéves Perszephoné a név- és uralkodási terület választó ceremóniáján nem kisebb dolgot kíván atyjától, mint a világot. Szavai félelmet váltanak ki Zeuszból, aki válaszul a virágok istennőjévé nevezi ki egy olyan semmitmondó név (Koré) kíséretében, ami örök emlékeztetőül szolgál gyengeségére és majdani szerepére. Koré ezt követően tíz éven keresztül vegetál édesanyja és néhány nimfa társaságában egy eldugott szicíliai szigeten, elszigetelve mindentől és mindenkitől. Szülei célja a lány tisztaságának, szűziességének és rejtélyességének megőrzése, hogy a megfelelő időben olyan férjet találhassanak neki, aki politikailag kedvező családjukra nézve. Déméter engedelmességre, tisztaságra, szolgalelkűségre, szűzies viselkedésre neveli lányát, nem törődve annak álmaival. Egyre csak azt sulykolja Koréba, hogy mindenben ki kell szolgálnia jövendőbeli urát, jó és csendes feleségnek és anyának kell lennie, s mindebből örömet meríteni. Csakhogy Koré nem erre vágyik, ő világot akar látni ahelyett, hogy apja figyelő tekintetének keresztüzében hozzámenne valami ősöreg istenhez. Így hát kétségbeesett lépésre szánja el magát, mikor szülei elmennek férjet választani neki: leugrik az Alvilágba, s egy fondorlatos csellel ráveszi a pimasz Hádészt, hogy otthonába és védelmébe fogadja. 

Bea Fitzgerald regényének üzenete egyértelműen a női erő. Mióta világ a világ, mi, nők elnyomásban éltünk (és bizonyos szinten még ma is ebben élünk), háttérbe tolt, csendes kisegerekként, akiknek a cincogása a legkisebb mértékben sem kívánatos. Az elvárt viselkedési forma alapján a nő húzódjon háttérbe a szó minden értelmében: szolgálja ki urát, családját, helyezze azok érdekeit a sajátja elé, és ne álmodozzon. Legyen szerény, szűzies, ugyanakkor odaadó, csendes, szófogadó. S örüljön, hogy a felette álló férfi oltalmat nyújt számára a többiekkel szemben. 

Koré is ebben a szellemben nevelkedik. Anyja abban látja biztosítva lánya védelmét, ha jó férjet talál számára, Zeusz pedig szeretné jelentéktelenné degradálni lányát és hasznot húzni belőle. Emiatt Koré fuldoklik, s mikor önmagára utalva helyt kell állnia az alvilágban, szép lassan elkezd lélegezni, s felfedezni magában azt a hihetetlen erőt és tettvágyat, amit éveken át elnyomott. A kihaltnak tűnő alvilág az élet lehetőségével kecsegteti, Koré pedig igen hamar rátalál arra, mi is teszi boldoggá. Célra lel Hádész birodalmában, méghozzá olyanra, amiért hajlandó bárkin és bármin átgázolni, hogy megvalósítsa, még az Alvilág urától sem retten vissza. De őszintén szólva nincs is miért. Bea Fitzgerald egy olyan Hádészt ábrázolt, aki méltó társa lehet Korénak oly módon, hogy egyenrangú partnerként tekint rá, s ahelyett, hogy elnyomná, ő maga húzódik háttérbe, ha a helyzet úgy kívánja. 

Idejét sem tudom, mikor olvastam ennyire egészséges, férfi és női szerepeket jól kezelő kapcsolatról, ahol mindkét fél erős tud maradni saját jogán, anélkül, hogy ehhez el kellene nyomnia a másikat. Úgyhogy nyugi, Hádész abszolút nem papucs, sőt! Az első pillanattól kezdve imádnivaló a pasi, karizmatikus, pimasz, pökhendi, ráadásul félelmetesen jó a karakter hangja is!  
A fókusz azonban teljes mértékben Korén van, azon az istennőn, aki eddig báb volt saját törtében. Most viszont egy jól irányzott szerzői csavarral a virágok istennője lehetőséget kap arra, hogy bebizonyítsa, mi mindenre képes az ember lánya. Ehhez pedig nem kell más, csak az, hogy önmaga legyen, hogy felhagyjon a megfelelési kényszerével, felülemelkedjen a családi és társadalmi elvárásokon, s hogy bizonyos mértékben önzővé váljon: mások helyett magát helyezze előtérbe. Koré mindezt egy olyan lecsupaszított helyen tudja megtapasztalni, ahol nincs rajta nyomás, és ahol egyedül önmagára számíthat. És ahogy ez megvan, szemtanúi lehetünk annak, miként válik az egykori kislány és kigúnyolt istennő az alvilág királynőjévé. 

Természetesen e folyamat magával hozza Perszephoné és Hádész szerelmi szálát is, ami a kezdeti adok-kapok után előbb megfoghatatlan vággyá, majd valódi szerelemmé alakul. De a hangsúly továbbra is Korén és az ő felemelkedésén van. Na jó, azért néhány vicces beintés, seggfejezés meg szájalás belefér az alvilág pimasz, könyvmoly urával.

Mindent egybevetve azt kell mondanom, hogy a Girl, Goddess, Queen az idei évem egyik legnagyobb meglepetése volt. Szerethető, okos, ambíciózus főszereplők, dinamikus történetvezetés, jóadagnyi mitológia, szarkaztikus humor és leheletnyi románc a recept fő összetevőinek listája, na meg a feminista szellemiség. Természetesen mindez Hádész és Perszephoné történetével ötvözve. Bea Fitzgerald ugyanis bravúrosan szőtte egybe a női erőt és az alvilági szerelmesek időtlen történetét. Imádtam elveszni ebben a sztoriban, megismerni Hádészt és az ő valódi birodalmát, azt, ami a mitológiákban nem feltétlenül hangzik el, s látni, hogyan építi fel együtt a király és királynő az Alvilág végleges formáját. Végezetül pedig muszáj még megemlítenem Koré és Déméter anya-lánya kapcsolatát is, ami a regény egyik sarkalatos pontja. Remekül prezentálja, hogyan csúszhat el egy szereteten alapuló szülő-gyerek kapcsolat, ha a felek nem képesek kommunikálni és megérteni egymást. Hiába az anya aggadolma, ha a gyerek úgy érzi, hogy minden, amire ő vágyik, boldogtalanná teszi a szülőt. Véleményem szerint ez egy nagyon szívbemarkoló üzenet, még akkor is, ha nem feltétlenül ezen van a fő hangsúly. 

Szóval, ha szeretnétek egy igazán jól felépített, pergő ütemű, humoros, romantikus és kissé füstös regényt olvasni, vagy odáig vagytok a mitológiáért, netán egyenesen Hádész és Perszephoné fanok vagytok, akkor a legőszintébb szívvel ajánlom ezt a vattacukros csomagolásba bújtatott gyöngyszemet. Vagy nevezzem inkább gránátalmának? Ha belekóstolsz, garantáltan a rabja leszel!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Hádész, Koré, Sztüx

Kedvenc jelenet: az egyik spoileres, a másik Hádész és Sztüx cukkolásai

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ezúttal olyan könyvek íróit keressük, akik szintén a görög mitológiát választották történetük témájául. A blogjainkon található betűkből rakjátok össze a neveiket, és írjátok be a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

MOOWAARAGRETTD

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/15 Spirit Bliss Sárga könyves út

06/18 Könyv és más 

06/21 Hagyjatok! Olvasok!
06/24 Dreamworld
06/27 Kelly és Lupi olvas

Jennifer Saint - Ariadné

 

Az ókori Görögország kultúrája nem csupán lefektette a ma ismert világunk alapjait, de a mai napig meghatározza azt. Mítoszait rengetegféle adaptációban láthattuk és olvashattuk már. Ezúttal Ariadné történetének újragondolását olvashatjuk, melyben természetesen Thészeusz és a Minótaurosz is szerepet játszik. Jennifer Saint regénye a Könyvmolyképző Zafír Pöttyösei között jelent meg magyarul. Tarts velünk, ha kíváncsi vagy, mit gondolunk a kötetről!

 

 

Jennifer Saint: Ariadné

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789635610501
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Szabó Krisztina

Fülszöveg:

A ​görög mitológiából jól ismert Thészeusz és a Minótaurosz történetének igéző újramesélése.
A félelmetes Minósz király lányai, Ariadné és a húga, Phaidra a krétai palota alatti labirintusba zárt Minótaurosz patadobogását és üvöltését hallgatva nő fel. A szörny – Minósz legnagyobb szégyene és egyben Ariadné öccse – minden évben vért követel.
Amikor Thészeusz, Athén hercege áldozatként Krétára érkezik, Ariadné beleszeret. De azzal, hogy segít Thészeusznak megölni a Minótauroszt, elárulja a családját és az otthonát, és Ariadné pontosan tudja, hogy a világot szeszélyes istenek uralják – ha az ember magára vonja a figyelmüket, mindene odaveszhet.
Vajon elhozhatja-e Ariadné számára a boldogságot, ha elárulja Krétát Thészeuszért egy olyan világban, ahol a nők nem többek a befolyásos férfiak bábjainál? Vagy végül ő is áldozatul esik a szeretett férfi becsvágyának?
Az Ariadné az egyik legismertebb görög mítosz elfeledett nőalakjainak ad hangot, és elmeséli, miféle erőről tettek tanúbizonyságot a haragos, dacos istenekkel szemben. Gyönyörűen megírt, magával ragadó, kivételes kötet.
Hagyd, hogy magával ragadjon!

Saját véleményem:

A görög mitológia mindig is kedves volt a szívemnek. Szeretek elmerülni ezekben a sokszor lehetetlen, szövevényes, érzelmekkel, isteni viszályokkal, intrikákkal, bosszú- és hatalomvággyal átitatott mesékben. Szerencsére erre az utóbbi időben egyre több alkalmam nyílik, hisz egyre több szerző nyúl vissza hozzájuk, akár azért, hogy újragondolja, akár azért, hogy regényes, szélesebb körben befogadható köntösbe csomagolja őket. A közismert, avagy épp népszerű alakok/párosok mellett pedig egyre gyakrabban jelennek meg az elfeledett, korábban kissé háttérbe szoruló figurák is. Ilyen Jennifer Saint hősnője, Ariadné (és húga) is, akiről legtöbbeknek a Minótaurusz és a fonál jut eszébe. De vajon ki lehet ő valójában?

"(...) ráeszméltem a női sors egyik nagy igazságára: bármilyen ártatlan életet élünk is, a férfiak szenvedélye és kapzsisága elpusztíthat bennünket, és ez ellen az égvilágon semmit sem tehetünk."

Az Ariadné egy gyönyörűen megírt, rengeteg érzelmet felvonultató regény, ami jóval túlmutat önmagán. Jennifer Saint nem csupán Ariadné és családja történetét tárja az olvasó elé, hanem elfeledett női alakokon keresztül bemutatja ókori nőtársaink sorsát is. Rávilágít, mennyire végtelenül, isteneknek s halandó férfiaknak kiszolgáltatva élték napjaikat ezek a lányok-asszonyok, és hogy mennyi gyalázaton, kínon vagy épp szenvedésen kellett átesniük mások döntései miatt. Van, aki férje bűnei végett szenved el megaláztatást, míg mások önnön jóhiszeműségük vagy szabadságvágyuk miatt kénytelenek megtapasztalni az élet kegyetlenségét. 

Úgy gondolom, hogy aki kicsit is ismeri a görög mitológiát, az tudja, mennyire szeszélyes, egyben intrikus népek is az isteneik. Számukra nem okoz gondot az emberek eltiprása, bábként való használata. És tulajdonképpen épp egy ilyen szituáció adja a kötet alapját is, ugyanis a  Minótaurusz megszületése Minósz király büntetése, egy olyan büntetés, amit valójában felesége szenved el. Csakhogy míg a nő, anya, feleség megroppan ennek terhe alatt, addig maga a király saját javára fordítja az eseményeket. Ennek eredményeként Ariadné és húga is úgy nőnek föl, hogy a talpuk alatt érzik a föld remegését, amit öccsük, a vérszomjas fenevad vérengzése generál. 

Daidaloszról, a Minótauruszról és labirintusáról, a tizennégy athéni fiatalról meg Ariadnéről és fonaláról valószínűleg mindenki hallott már. A tudós, aki megépíti a fenevadat fogva tartó útvesztőt, a hét-hét athéni fiatal, akit évente feláldoznak neki, és a krétai hercegnő, aki úgy dönt, egyikük segítségére siet. Talán a folytatásról is hallottatok, talán nem. De nem is ez a lényeg, hanem mindazon érzelmek, folyamatok és események sora, amik ehhez kötődnek. Jennifer Saint igyekszik megadni olvasójának a lehetőséget, hogy megismermerje a közismert események és hősök mögött álló valódi hősöket, azokat a nőket, akikről a mítoszok és a történelem is előszeretettel feledkezik meg. Mert, ha valami kijelenthető az ókori görögökről (meg úgy kb. az összes nemzetről), az az, hogy a férfiak uraltak mindent. Az ő bűneikért, hibáikért, mind halandó, mind isteni szinten a nők szenvedték el a büntetést, míg a lányok-asszonyok dicső és bátor tetteiért a férfiak aratták le a babérokat. 

Az Ariadné ezt a csorbát kellemes feminista felhanggal hivatott kompenzálni. Ez ne riasszon el senkit, az egész nagyon természetes, egyszersmind finoman szövi át a sorokat, a fő hangsúly a női teherbíráson van. 

Ariadné és húga, Phaedra két különböző, ámde roppant izgalmas karakter. Életútjuk is rendkívül eltérő, ám múltjuk, s mindaz a családi teher, ami gyerekkoruk óta rájuk nehezik, egy. Bevallom, hozzám Ariadné közelebb került, részben megfontolt, okos, segítőkész jelleme miatt, részben meg talán azért is, mert a történet kezdetén sokkal többet kapunk belőle, az életéből, gondolataiból és abból a dilemmából, ami alapjaiban határozza meg jövőjét. Ariadnénak ugyanis tizennyolc esztendős korában, mindössze néhány óra leforgása alatt kell eldöntenie, hogy engedelmes leányként hozzámegy ahhoz az undorító férfihoz, akihez apja kényszeríti, vagy a véletlenül megpillantott, halálra ítélt athéni herceg mellé áll, ezzel mintegy elárulva saját népét. De vajon a hirtelen lobbant vágy elegendő lesz-e ahhoz, hogy egy életen át tartó boldogságot nyerjen öccse gyilkosa oldalán? Nem beszélve az istenekről, akiknek a figyelmét felkeltheti egy leány ilyen kaliberű ténykedése. 

Jennifer Saint elsősorban tehát nem a Minótaurusz legendáját meséli el, hanem azokét a lányokét, asszonyokét, akik ennek a balszerencsés történetnek a hátterében álltak. 

Mindent egybevetve szívből ajánlom ezt a csodálatos, ugyanakkor szívszorító regényt mindazoknak, akik az Akhilleusz dalához hasonló, katartikus élményre vágynak. Az Ariadné egy egészen kivételes hangvételű történet nőkről, női sorsokról nem csak nőknek. Ha szeretitek a mitológiát, esetleg elmélyednétek egy közismert mítosz hátterében, vagy egyszerűen csak olvasnátok valami kiemelkedőt, akkor adjatok egy esélyt Jennifer Saint könyvének. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Ariadné

Kedvenc jelenet: nehéz lenne egyet kiemelni, inkább a hangulatát mondanám, az egészen kivételes 

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunk az ókori görög istenekre fókuszál. A feladatotok, hogy az állomásokon felsorolt jelzők alapján kitaláljátok, melyik istenre gondoltunk.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

otthon, család, szív

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/26 Readinspo
11/28 Könyv és más
11/30 Dreamworld - Idézetek
12/04 Insane Life
12/05 Dreamworld

Katee Robert - Alvilági szerelem

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Katee Robert Neon Gods sorozatának első részét, Neon Gods - Alvilági szerelem címmel. Hádész és Perszephoné történetét sokan ismerik és szeretik a görög mondavilágból, ebben a regényben egy sötét, de szexi feldolgozást olvashatunk, mai modern környezetben. Gyere velünk, fedezzük fel Olümposz sötét oldalát, ha szerencsés vagy, a játékunk során megnyerheted a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet!

 

 

Katee Robert: Alvilági szerelem

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634991731
Oldalszám: 432 oldal

Fordító: Németh Anikó

Fülszöveg:

Úgy volt, hogy ő csak a mítoszokban létezik. De attól a pillanattól fogva, hogy átkeltem a Sztüx folyón, teljesen megigézett…
Az ultramodern Olümposz elitjének üdvöskéje, Perszephoné Dimitriou azt tervezi, hogy megszökik, és új életet kezd valahol máshol, távol az Olümposzt uraló istenek, a tizenhármak tisztességtelen politikájának világától. Azért döntött így, mert anyja a tudtán kívül Zeusznak ígérte a kezét, aki a csillogó-villogó látszat mögött meghúzódó sötét világ veszélyes, teljhatalmú ura. Mivel nem marad más választása, Perszephoné a tiltott alsó városba menekül, ahol eladja a lelkét Hádésznak, akit korábban csak egy mitikus hősnek gondolt… a férfi pedig bevezeti egy olyan világba, amelynek létezéséről fogalma sem volt. Hádész mindig is az árnyékos oldalon élte az életét, és továbbra sem áll szándékában kilépni a fényre. Ám amikor rátalál Perszephonéra, ráeszmél, hogy ezzel lehetősége nyílik az évek óta tervezett bosszú végrehajtására. ennél több ürügyre nincs is szüksége ahhoz, hogy segítsen a lánynak — aminek persze megkéri az árát. Igen ám, de minden egyes szenvedélyes éjszakával, amelyet együtt töltenek, egyre jobban a szívébe zárja Perszephonét, és úgy dönt, készen áll akár az egész Olümposszal szembeszállni csak azért, hogy ne kelljen elválnia tőle…
Hádész és Perszephoné modern átdolgozása, amely édes, mint a bűn…

Saját véleményem:

Reneszánszukat élik a Hádész & Perszephoné történetét feldolgozó sztorik, ez pedig egy magamfajta mitológia rajongó számára leírhatatlanul nagy boldogságot jelent. Még akkor is, ha jócskán modernizált változatokról van szó.

"Előfordulhat, hogy akkor is neked kell viselned a következményeket, ha nem te, hanem a szüleid űztek ilyen játékokat. Sírhatsz és zokoghatsz persze amiatt, hogy igazságtalan a világ, de akár tehetsz is ellene valamit."

Sokat hezitáltam viszont, hogy esélyt adjak-e az Alvilági szerelemnek, minthogy meglehetősen vegyes véleményekkel találkoztam külföldi platformokon. Végül mégis győzött a kíváncsiságom és a görög mitológiáért való rajongásom, na meg a tény, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva mégiscsak csábított ez a regény. És hogy megbántam-e a döntésemet? Nem, határozottan nem. Az viszont tagadhatatlan, hogy a Katee Robert által életre keltett történet csak személyiségjegyek és nevek szintjén érinti a mitológiai alakokat, a Neon Godsban ugyanis ezek szimpla titulusok, amiket örökölni- vagy szavazás útján elnyerni lehet. Olümposz meg tulajdonképpen egy két részre osztott modern város (vagy ha úgy tetszik, mini New York), aminek felső részét Zeusz és a Tizenhármak további tizenegy tagja uralja és határozza meg, míg az alsó, baljósabb részét a halottnak kikiáltott Hádész birtokolja.
Sajnos a kötet legnagyobb gyengesége a világépítés. Fájdalmasan elnagyolt, kifejtetlen vagy éppen sok sebből vérző. Olvasóként nehéz kitalálni, hogy itt most egy mágiával átitatott fantasyről van szó, vagy egy cosplayes MOB románcról, ahol a maffiatagok elvetemült módon rajonganak a görög mitológiáért. De segítek, nagyobb részben az utóbbi lesz a helyes válasz.
Olümposz lakói felett a Tizenhármak uralkodnak, akik a tizenhárom főbb görög isten nevét, mint titulust viselik. Zeusz, Hádész és Poszeidón címei családon belül öröklődnek, ám a többi pozícióra bármilyen befolyásos vagy híres ember jelentkezhet. Tulajdonképpen tehát ők a város celebjei, velük és családtagjaikkal vannak tele a címoldalak, rájuk irányul a média figyelme. A fő sztár pedig egyértelműen Zeusz, aki mellől úgy hullanak a Hérák, mint a legyek. És ezzel el is érkeztünk a történet fő konfliktusához, ugyanis hősnőnk, Perszephoné váratlanul egy eljegyzés kellős közepén találja magát, ahol Zeusz neki teszi fel a nagy kérdést: lesz-e az újabb Héra? Azoknak a Héráknak a sorában, akik holtan végezték. Természetesen Olümposz urának senki sem mondhat nemet, ám a boldogító igen kimondása után a lány hirtelen kereket old, és elkeseredésében egészen az Alsóvárosig fut, ahol Hádész karjaiban talál menedékre. 

Mindketten megvetik Zeuszt, egyikőjüktől a szabadságot, másikjuktól a családot rabolta el, ezért alkut kötnek: három hónapon át nyilvános viszonyt fognak folytatni, melynek eredményeként Zeusz megundorodik megrontott arájától, Hádész pedig revansot vehet.

Önmagában mindez baromi izgalmas felállásnak tűnik, de a teljes képhez hozzátartozik az az aprócska tény, hogy Hádész nem veti meg a nyilvános szexet, otthonában igen fülledt orgiákat rendez (helló, trón a borítón), és hát Perszephoné sem az az ártatlan nebáncsvirág, mint a mitológiában. Alkujuk tehát nem kevés aktussal és pajzánsággal kecsegtet, s egészen mélyen belenyúl a BDSM világába is. 

Párosuk között tagadhatatlanul forr a levegő, nagyon jó a karakterek kémiája ágyon belül és kívül egyaránt. Perszephoné rendre meglepi és meghökkenti Alsóváros urát, aki ugyan morgós, valójában mégis rendkívül odaadó és figyelmes fickó, olyan, aki százszázalékosan odafigyel partnerére. Talán egy kicsit túlságosan is. A világépítés hiánya mellett számomra Hádész figurája is inkább esett a jófiúk kategóriájába, mint a veszélyesen vonzó, erkölcsileg megkérdőjelezhetőekébe, ami titulusát tekintve inkább elvárható lett volna. Továbbá - mivel két nézőpontos regényről van szó - az ő hangja nekem némileg feminimre sikeredett szerintem. Ám a regény atmoszférája, a páros kisebb-nagyobb szócsatái, közös (ágyon túli) élményei, továbbá az egész maffia jelleg, és a Hérák titokzatos halála körüli rejtélyek kárpótoltak a hiányokért.

Az Alvilági szerelem tehát közel sem tökéletes, mégis kellően olvasmányos mű ahhoz, hogy az ember túllépjen bosszúságain, és élvezze az előtte kibontakozó maffiarománcot annak minden előnyével és hátrányával egyetemben.
Őszinte leszek, nem kicsit ijedtem meg, amikor tudatosult bennem, hogy sikerült belenyúlnom egy BDSM sztoriba, mivelhogy nem kifejezetten rajongok értük, ám a szerző szépen egyensúlyozott az erotikus részeknél, és amennyire a zsáner követelményei engedték, igyekezett nem átcsúszni pornóba.  Ám még így sem ajánlom mindenkinek, kell hozzá egy bizonyos szintű érettség, hogy az olvasó helyén kezelhesse az olvasottakat. De ha ez megvan, kedvelitek az erotika központú, öltönyös-maffiás-krimi jellegű románcokat, amit megszínesít némi mitológiai szál, akkor nyugodtan adjatok neki esélyt. Borongós, vad, szexi és pimasz újragondolása Hádész és Perszephoné történetének.

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Hádész

Kedvenc jelenet: kutyás jelenet

Negatívum: világteremtés hiánya, és az én ízlésemhez túl sok volt az erotika

Borító: 5/5
Sorozat: Sötét Olümposz #1, önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Olümposzi istenekkel játszunk, velük akár találkozhattok is ebben a regényben! Célratörő leírásunk alapján találjátok ki, melyik görög istenre gondoltunk az adott blogon, és írjátok be a megfejtést a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

A tengerek, folyók és források, az árvizek és földrengések istensége.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/29 Kelly & Lupi olvas
10/02 Olvasónapló
10/05 Sorok között
10/10 Dreamworld
10/11 Szaffi polca

Natalie Haynes - Ezer hajó

A ókori görög történelem szerelmesei újabb nagyszerű regényt tarthatnak a kezükben. Mindannyian hallottunk már a trójai háborúról. Azt azonban nem tudjuk, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a háború történetét. Tartsatok velünk, ismerjétek meg Natalie Haynes regényét és merüljünk el együtt a ebben a lenyűgöző történetben.

 

 

Natalie Haynes: Ezer hajó

 

Kiadó: General Press

ISBN: 9789634526049
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Szántó András

Fülszöveg:

Az ​Akhilleusz dala rajongóinak
Ez nem egy vagy két nő története. Ez mindannyiuk története.
Az éjszaka közepén Aineiasz felesége, Kreúsza arra ébred, hogy szeretett városa, Trója lángokban áll. A tíz éve tartó háborúnak vége, a görögök győztek. Az asszony kétségbeesetten próbál menekülni a tűz elől, hogy elérje a városkaput, és reményei szerint találkozzon kedves férjével és kicsi fiával. Az utcákat azonban már ellepték a görög katonák. Vajon sikerül Kreúszának elkerülnie őket… és a végzetét?
Mindenki hallott már a trójai háborúról. Azt azonban jóval kevesebben tudják, mi lett a sorsuk azoknak a lányoknak, nőknek és asszonyoknak, akikre általában az események mellékszereplőiként gondolunk. Mi várt rájuk a háború után? Miért küzdött meg az amazon hercegnő Akhilleusszal? Hogyan cselezte ki Pénelopeia a férje trónjára áhítozó kérőit?
Az Ezer hajó az ő szemszögükből meséli el a nyugati világ egyik legnagyszerűbb és legmeghatóbb történetét.
Natalie Haynes író és rádiós műsorvezető. Íróként több műfajban is kipróbálta már magát: krimi és ismeretterjesztő könyvek is fűződnek a nevéhez. Regényeiben, valamint saját rádióműsorában előszeretettel foglalkozik az antik szerzőkkel és műveikkel. 2015-ben a klasszikus irodalom szélesebb körben való megismertetéséért a Classical Association Prize díjjal jutalmazták. Az Ezer hajó a harmadik regénye, amely szerepelt a Women's Prize for Fiction 2020-as rövid listáján.

Saját véleményem:

Van, amikor elfogy a szó, amikor az ember bárhogyan is szeretné szavakba-mondatokba önteni mindazt, ami benne tombol, képtelen rá. Itt ülök most az Ezer hajó felett, fáj, sajog a lelkem, vérzik a szívem, miközben egyszerre tudnék üvölteni, sírni és csak úgy csöndesen meredni a semmibe - a mindenbe.

"Ő nem egy lábjegyzet, hanem egy személy. És őrá - minden trójai nőre - ugyanannyira emlékezni kell, mint bárki másra. A görög megfelelőikre is. A háború nem egy versenyszám, amit egy vitatott földsávon gyors csörtében döntenek el. Ez egy háló, amely a világ legtávolabbi pontjaiig nyúlik el, és mindenkit magába szippant."

Trója történetét számtalan művész feldolgozta már, filmek tucatjait láthattuk, könyvek százait olvashattuk, ahogy elregélik a tízéves háború történetét. De ez idáig egyikük sem mesélte el a valóságot, azt, ami igazán számít: az emberi sorsokat. Anyákét, lányokét, feleségekét, férjekét, apákét, fiúkét, istenekét és istennőkét. Kivétel nélkül minden egyes háborút emberek vívnak: tehát a csatatéren eleső fiút anya szüli, és meglehet, otthon várja, miképp a felesége, gyermeke(i) is. Vajon mit éreznek ők, az otthon maradottak a rettegett hír hallatán, a hír hallatán, amitől az első pillanattól kezdve tartanak? S vajon mit érez egy esküvőjére készülő leány, akit a saját apja ver át és áldoz fel az isteneknek pusztán azért, hogy kedvezően alakuljon a háború? Milyen érzelmek játszódnak le egy anyában, aki ugyan megmenekül lányaival, menyeivel, mégis tudja, milyen sors vár mindannyiukra az ellenség karmai között?
Nos, Natalie Haynes tűpontosan bemutatja mindazt, ami a filmekből és könyvekből kimaradt. Az Ezer hajóban egészen új szemszögből követhetjük végig a háború eseményeit, kezdve egy bizonyos aranyalmától, a szajhának titulált Helenén át, egészen a háború utáni évekig, miközben betekintést nyerünk az olimposzi, trójai és görög nők sorsába.

"De ez legalább annyira a nők háborúja, amennyire a férfiaké, és a költő látni fogja a fájdalmukat - azoknak a nőknek a fájdalmát, akiket mindig a történet peremére száműztek, a férfiak áldozataiként, a férfiak túlélőiként, a férfiak rabszolgáiként -, és vagy ezt meséli el, vagy egyáltalán nem mesél el semmit. Elég sokáig vártak a sorsukra."

Trója történetét sokan, sokféleképpen elregélték már, ebben a kötetben viszont egy egészen sajátos formát választott a szerző. Nem lineárisan halad, olyannyira nem, hogy az első mesélőnk, Kreúsza éppen arra riad fel az éjszaka közepén, hogy lángol a város, s miközben férje és gyermeke miatt aggódik, megpróbál kimenekülni a görögök által bevett városból. Innentől kezdve pedig hol a háborút megelőző órákban járunk, hol az azt követőekben, míg megint máskor heteket-hónapokat, de nem ritkán éveket ugrálunk, annak függvényében, éppen merre visz az adott szereplő sorsa. Ám bármennyire is kaotikusan hangzik mindez, nem az, sőt ebben a formában sokkal átláthatóbbak a kisebb-nagyobb összefüggések, az ok-okozati tényezők, és az, hogy egyetlen ember tette milyen mértékben képes befolyásolni egy háború kimenetelét. 

Görög és trójai lányok, anyák, feleségek, nimfák és amazonok épp úgy szót kapnak, mint istennőik, egyikük sem emelkedik a másik fölé, függetlenül attól, hogy csak egy rövidebb-hosszabb novellányi játékidő jut számukra, vagy vissza-visszatérnek. És ez az az egyenlőség, ami lényegében meghatározza a könyvet, hisz Trója hallatán legtöbbünknek Akhilleusz, Hektor, Odüsszeusz, Parisz és Helené jut eszünkbe, ők a háború sztárjai, valójában viszont csak emberek, akik épp úgy félnek, küzdenek, sírnak, ölnek, hibáznak, szeretnek, reménykednek mint mindenki más. Natalie Haynes azonban nem csak az emberi egyenlőséget, hanem a kor által elnyomott nőket is előtérbe helyezi, s betekintést enged abba, miként élték meg ezek a homokszemcsényi asszonyok a háborút, annak veszteségeivel egyetemben. 

Nem fogok hazudni, kegyetlenül nehéz e nők sorsáról olvasni. Annyira húsba maróan őszinte a szerző, és annyi érzelem árad a sorok közül, hogy minden egyes oldallal egyre jobban és jobban elszorult a szívem. Szörnyű tragédiák, halálnál is rosszabb sorsok, megválasztott vagy éppen váratlanul ért tragédiák sorát regélik el, sokszor kemény gyomrost adva az olvasónak. Az első görög halott király özvegyéről épp annyira szívfájdító olvasni, mint azokról a túszul ejtett trójai nőkről, akiket az ellenség zsákmányként oszt szét maga között. Olvasóként nem is gondolnánk, mennyiféle sors létezik, s hogy egyazon háború hány és hányféle fájdalmat, veszteséget és borzalmat szül. Hisz vannak, akik a szemük láttára vesztenek el mindent, míg mások árulásra kényszerülnek, hogy megmentsék magukat és szeretteiket, de olyan is akad, aki idő előtt szembesül az elkerülhetetlen véggel, vagy épp borzasztó jóslátomások gyötrik, míg egyesek boldogan lovagolnak halálba, netán épp bőrrel megússzák, csak épp a kedvesük nem köszönti már őket soha többé. Ezek az egyszerű vagy éppen magasabb rangú nők bár porszemeknek tűnnek, mégis ugyanúgy a trójai háború részesei, mint Akhilleusz vagy Hektor, hiába vesztek neveik a történelem és az idő homályába, ott voltak, át- és megélték saját tragédiáikat.

Az Ezer hajó szívfájdítóan gyönyörű történet, méltán megérdemli az év könyve titulust. Szíve-lelke van, szinte hallani lehet a vér lüktetését, ami minden egyes elolvasott fejezettel egyre erőteljesebben pulzál. Szívből, őszintén és igazán ajánlom hát e könyvet, ha érdekelnek a női sorsok, és kíváncsiak vagytok arra, milyen is valójában egy háború - mert a háború nem csak fegyverek összecsapásáról és férfiak harcáról szól, annál jóval komplexebb. Ugyanakkor előre szólok: ez nem tündérmese. Véres, kegyetlen, igazi.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Kreúsza, Oinóné, Briszéisz, Khrüszéisz és még sokan mások

Kedvenc jelenet: majd' minden nő sorsában volt valami ilyen

Negatívum: Pénelopeia férjéről férjének írt levelei kissé erőltetettek voltak, bár értem, miért kellettek

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Ebben a játékban az ókori görög történelemre és kultúrára koncentrálunk. Minden állomáson találtok egy kérdés, nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni a helyes választ.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Hogy nevezik a három görög oszlopfőt?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/05 Sorok között
06/08 Csak olvass! (extra állomás)
06/11 Olvasónapló
06/14 Könyv és más
06/17 Dreamworld
06/20 Utószó
06/24 Fanni's Library
06/26 Csak olvass!
06/29 Booktastic Boglinc

Jen Calonita - Bírnod kell a célig

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Jen Calonita Bírnod kell a célig c. regénye, mely a Sorsfordító történetek legújabb tagja. A történet során Hercules és Megara megpróbáltatásokkal teli kapcsolatának nyomába eredünk, melyben nem kisebb a tét, mint a szerelmesek közös jövője. Vajon Meg képes lesz felülkerekedni a múltján, megtalálni önmagát, s felismerni önnön erényeit, vagy a félelem végérvényesen éket ver közé és Csodafickó közé?

 

 

Jen Calonita: Bírnod kell a célig

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635840700
Oldalszám: 416 oldal

Fordító: Herman Alexandra

Fülszöveg:

Miután Herkules bebizonyítja, hogy igazi hős, és újra istenné válik, úgy tűnik, végre helyreáll a világ rendje.
Egészen addig, amíg Zeusz ki nem jelenti, hogy Meg nem lehet együtt a fiával, mert - ha tetszik, ha nem - halandó. Héra azonban szerencsére felajánl egy lehetséges megoldást: esélyt ad Megnek, hogy bebizonyítsa, igenis van helye az Olümposzon - istennőként.
Ráadásul ehhez csupán egy titokzatos küldetést kell teljesítenie. Hogy mi is ez a küldetés? Csupán annyi, hogy Megnek ki kell szabadítania volt szerelme kedvesének a lelkét az Alvilágból.
Igen, arról az exéről van szó, aki miatt eladta a lelkét Hadésznak, és aki azonnal beleszeretett egy másik nőbe, miután Meg eltűnt. Vajon képes lesz Meg maga mögött hagyni a múltját, és gyors észjárásának segítségével legyőzni a szörnyetegeket és gonosz isteneket, az alattomos Hadészt is beleértve?
Sikerül rátalálnia igazi otthonára, és felfedezni, hogy mi minden lakozik benne? Vagy az elköteleződéstől való félelme miatt lemond az örökké tartó istenlétről a Csodafickóval?

Saját véleményem:

Nem titok, hogy Disney fan vagyok, de azt már kevesebben tudjátok, hogy a két legkedvesebb hősnőm Jázmin és Megara. Látszólag két különböző habitusú lányról van szó, ám a bennük rejlő erő és szabadságvágy azonos. És ez az, amit annyira kedvelek bennük, illetve Meg esetében imádom a pimaszságát is. Úgyhogy, ha volt Sorsfordító történet, amit nagyon vártam, akkor az ez volt - már csak azért is, mert Megara szerintem egy  méltánytalanul elnyomott figura a többi Disney hősnő között.

"Önbizalom és hit – ez kell ahhoz, hogy véghez vidd, amire készülsz."

A Bírnod kell a célig az eredeti mese végénél veszi fel a fonalat, azon a ponton, amikor az olümposziak Herculest éljenzik. Ám a valódi befejezéssel ellentétben ebben a történetben Zeusz megvétózza fia és Megara viszonyát, Herculest nem engedi vissza szerelméhez, a lányból viszont nem hajlandó istent faragni. Héra, látva a fiatalok gyötrelmét, alkut ajánl Megnek: istennői rangra emeli, amennyiben a lány tíz napon belül teljesíti a kiszabott küldetést, melynek részletei homályba vesznek. 

Héra bölcs istennőként sorsdöntő megpróbáltatások elé állítja a lányt, melyek mindegyike egyetlen célt szolgál: Megnek felül kell kerekednie gyengeségein. 

Aki ismeri a mesét, az pontosan tudja, hogy Megnek nem egyszerű a múltja: korábban eladta a lelkét Hádésznek, hogy megmentse haldokló szerelmét, aki ezt követően lelépett egy másik nővel. Na de vajon mi történt valójában? És mi volt Aigeusz előtt, hogyan cseperedett fel ez a megkérgesedett szívű, pimasz lány, aki a mostban képtelen megbízni másokban vagy elköteleződni? Jen Calonita erre keresi a választ legújabb Sorsfordító regényében.

A történet során - párhuzamosan a jelen eseményeivel - megismerhetjük a kis Megarát, édesanyját, kettejük viszonyát, illetve bepillanthatunk a felnőtté váló lány első és egyetlen kapcsolatába, ami végül Hádész birodalmába űzi, miközben Héra küldetése egyre veszedelmesebb helyzetekbe sodorja őt. E kalandok bár bőségesen tartogatnak izgalmat, közel sem annyira meghatározóak, mint mögöttes üzenetük. Meg számára nem a rátámadó vérszomjas, mitológiai lények jelentik a legnagyobb veszélyt, hanem önmaga. Onnantól kezdve, hogy Pegazussal az oldalán elhagyja az Olümposzt és Herculest, kirántják talpa alól a talajt, ezzel egyidejűleg pedig eltűnik a már jól ismert pimasz, talpraesett kislány is, aki képes egyedül is megkötni a szandálját. Kiszolgáltatottá, sérülékennyé lesz, hibát hibára halmoz, pusztán azért, mert képtelen felülkerekedni önmagán. 

Meg számára elsősorban ez egy lélektani utazás, ahol szembe kell néznie minden egyes emberrel és tettel, ami és aki lelki sebet ejtett rajta. A tét nem az, hogy istennővé válhat-e, hanem az, hogy lesz-e elég ereje felülkerekedni sértettségén, s megtanulni hinni és bízni önmagában és másokban. Ettől viszont nagyon mássá válik a karaktere, elveszti megszokott hangját.
Bevallom, olvasás közben sokszor eszembe jutott, hogy ez nem az a Meg, akit én annyira bírok - az előttem lévő lány egy szerencsétlen, eszetlen liba, aki képtelennek bizonyul arra, hogy használja az agyát. Ám ennél is jobban kiborított a tény, miszerint Meg számára a Herculessel való örökkön örökké sokkal kevésbé tűnik opciónak, mint az istennői lét. Értetlenül állok a szerző ezen húzása felett, már csak azért is, mert Megara, a lány, aki megfogadta, hogy többé nem adja oda a szívét egyetlen férfinak sem, feláldozta az életét csak azért, hogy megmenthesse Herculest. Aki képes ekkora horderejű tettre, az nem fog úgy gondolni a szerelmére, hogy "úristen, én nem biztos, hogy örökké vele akarok maradni". Ha ezt nem is, azért a karakter instabilitását megértettem, hisz voltaképp Meg nyakába szakadt az egész múltja, miközben életek függtek tőle és a sikerétől. 

Maga a történet tehát elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem; amellett, hogy érdekes és izgalmas volt, egyes helyeken hiteltelennek vagy éppen kiforratlannak éreztem (és nem értem, hogy egy korrektor miért nem tudta egységesíteni Meg exének a nevét, amit egy mondaton belül sem sikerült kétszer ugyanúgy leírni, a sok félregépelésről nem is beszélve). Ugyanakkor a nosztalgiafaktor nagyon is működött, számos közönségkedvenc karakter tette tiszteletét, és csalt mosolyt az arcomra, illetve az új szereplők közül is sokakat sikerült megkedvelnem. Örülök, hogy nagyobb szerephez jutottak az istenek, annak pedig kiváltképp, hogy nem csupán Meg életében. Imádtam azt a bizonyos tiltott románcot, irtó vicces volt látni, miként hatott a szerelem valakire... Khm. És persze maga a küldetés is nagyon kalandosra és érzelemdúsra sikeredett. 

Összességében úgy gondolom, hogy bár a Bírnod kell a célig nem a legerősebb Sorsfordító történet, mégis sokat hozzátesz az eredetihez. Ráadásul végre Meg-Mag is megkapja a jól érdemelt rivaldafényét. Könnyen, gyorsan olvasható, eseménydús regény, ami garantáltal mosolyra fakasztja az olvasót. Jutalomkönyv ez a magamfajta mese- és mitológiarajongók számára.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Hádész, Phil, Pegazus, Hercules, a többit nem spoilerezem le

Kedvenc jelenet: Phil és Meg szócsatái, illetve a Hádész-Meg pillanatok

Negatívum: Meg megingása, és az a hihetetlenül idegesítő Aigeusz vs Ageusz dolog

Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek, önállóan olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek Hercules és Meg mesebeli történetét. Minden állomáson találtok egy kérdést két válaszlehetőséggel, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes megfejtés betűjelét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Ha pedig extra pontokat is gyűjtenétek, rakjátok helyes sorrendbe a jónak vélt válaszok betűjeleit, és az így kapott szót ugyancsak írjátok be a rafflecopter erre kijelölt sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Minek nevezi Meg Herkulest?
K) Csodafickó          M) Csodafiú

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/13 Fanni’s Library
11/15 Booktag
11/17 Csak olvass!
11/18 Szaffi polca
11/19 Csak olvass!
11/20 Pandalány olvas
11/21 Readinspo
11/23 Hagyjatok! Olvasok!
11/25 Utószó
11/27 Dreamworld

Terry Deary - Ütődött görögök

 

Terry Deary: Ütődött görögök

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789634576464
Oldalszám: 136 oldal

Fordító: Hegyesi Gabriella

Fülszöveg:

A történelem borzalmas tud lenni!
Az Ütődött görögök azokról a dolgokról szól, amiről a tanárok mélységesen hallgatnak! Soha nem mondják el a teljes igazságot. Azt hiszik, hogy túl fiatal vagy még az olyan dolgokhoz, mint például, hogy milyen disznóságokat követett el az ifjú Nagy Sándor! Az is előfordul, hogy a tanárok azért nem beszélnek valamiről, mert ők maguk sem tudják pontosan, hogy miről is van szó! Ez a könyvecske mindennel megismertet, amivel a tanárok nem mertek. Rengeteg érdekes dolgot találsz benne:
– meztelenül szaladgáló lányokat, akik azt képzelték, hogy ők vad medvék…
– a világ legelső vízöblítéses vécéjét…
– egy tucatnyi őrült politikust…
– mókás dolgokat, amik amelyek összehasonlíthatatlanul izgalmasabbak, mint egész álló nap édességgel tömni az arcodat…
– olyan tényeket, amelyek sokkal viccesebbek, mint a tanárod poénjai, undorítóbbak, mint egy háromhetes büdös zokni, vagy szomorúbbak, mint egy háromlábú birka látványa. Remélem, hogy borzasztóan fogod élvezni őket!

Saját véleményem:

Az előző bejegyzésemben már meséltem arról, milyen szenvedélyesen rajongok a görög történelemért és mitológiáért. Amennyire csak lehet, igyekszem minden lehetőséget megragadni, és minél több infót szívni magamban, legyen szó regényről, ismeretterjesztő kötetről vagy humoros köntösbe csomagolt törikönyvről.

"A görögök 2500 évvel ezelőtt „találták fel” a történelmet…"

A Rettentő történelem sorozat nem volt ismeretlen számomra, ám míg az egyiptomi verzióért rajongtam, addig a római hagyott némi kívánnivalót maga után. Az viszont tagadhatatlan, hogy Terry Deary rendkívül befogadhatóvá, egyszersmind szórakoztatóvá varázsolja a történelemkönyvekben sokszor oly' száraznak tűnő eseményeket és tényeket. Felnőttek és gyerekek számára is sokkalta emészthetőbb ebben a játékos, extra érdekességekkel tarkított formában - célja egyértelműen a játszva tanítás. Utóbbi már csak azért is kiemelendő, mert a kötetben számos játékos rész található, kezdve a "próbáld ki" jellegűtől, a kvízen át, egészen a képregényes részekig.  

Nekem személy szerint egyébként nagy kedvenceim az ókori receptek, illetve azok az oldalak, ahol a korabeli gyerekek és felnőttek játékairól ír - mai emberként is kivitelezhető utasításokkal. 

Az ütődött görögök egyébként egy rendkívül komplex kis könyvecske, ami szót ejt a görög híres hőseiről, mitológiai alakjairól, csatáiról, ám épp így betekintést enged a politikába, hétköznapi életbe, törvényekbe és találmányokba. Rövid, de annál velősebb összefoglalója a görögök történelmének humoros, s nem mellesleg szórakoztató köntösbe csomagolva. A szerző hangja laza, fiatalos, poénjai mindenki számára érthetőek, a nagy egész viszont tanulságos.
Végül, de nem utolsósorban engedjetek meg egy jó tippet: a sorozat részei ugyan önállóan is olvashatóak, de ha valaki mindegyikre kíváncsi, akkor érdemes az egyiptomival kezdeni, majd jöhetnek a görögök, utánuk pedig a rómaiak. így lesz maximális az élmény. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő:-

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: valami pici fűszer még hiányzott

Borító: 5/5
Sorozat: RRRrrrrettentő töri #3, önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!