Book a Sloth Club - unboxing IV

A februári doboznál még abban a hitben éltem, hogy némi szünet következik a BASC unboxingolás terén, végül azonban a sors úgy alakította, hogy mégiscsak befutott hozzám a márciusi lajhár is. A téma ezúttal az Ötórai teára esett, amiről nekem automatikusan Gail Carriger ugrott be, de hát az ő könyvei több okból sem kerülhettek a dobozkába. Második nekifutásra persze már megvilágosodtam, a nyakamat tettem volna a tippemre (haha, micsoda szóvicc a megfejtés tekintetében). Ezzel együtt hősiesen bevallom, nem igazán csigázott fel a téma, az ötletadós játék dacára elképzelni sem tudtam, milyen elemek kerülhetnének bele meglepetés gyanánt.

Mire kézhez kaptam a "kis" csomagomat, internetszerte áradozásba botlottam, olyan reakciók sorával találkozva, hogy még a februárinál is jobban sikerült. Ezek után nem csoda, ha a kíváncsiságom, elvárásaimmal karöltve némileg magasabb szintre törtek az átlagnál...
...aztán jött a koppanás. A többséggel ellentétben egyáltalán nem éreztem azt, hogy igen, ez valóban egy fantasztikus doboz lenne. Akárhonnan néztem, inkább csalódott voltam, mintsem boldog. Egy jó félnapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy meglássam az előnyeit, és valahova, a BASC dobozok középmezőnyébe soroljam. Bár hozzáteszem, az ár-érték arány egymástól még így is igen távoli...

Csomagoláskor szokás szerint az összefoglaló kártya volt az első, amivel találkoztam, majd azzal a lendülettel gyorsan félre is raktam, nehogy belefussak valami spoilerbe, ám így utóbb elmondhatom, a grafikája és minősége ezúttal is gyönyörű lett.
Ezt követte a bögre, amin azóta sem tudok napirendre térni.
Utánanéztem, nem kifejezetten olcsó termék... sőt! A szememben mégis olyan hatást kelt, mintha a nagymamám vette volna a helyi százas boltban. Van rajta sajt, torta, kolbász(!) - igen, egy hosszú, lógó kolbászkupac -, mindenféle kitchen feliratok, benne teaszűrő, a tetején pedig egy túlméretezett porcelántető. Nem hittem volna, hogy visszasírom a dobbys bögrét, de igen... Úgyhogy nálam ez a tétel  felért egy hidegzuhannyal.
Másodikként egy - újabb - fürdőbomba akadt a kezembe, ami kisebb, mint a tesztdobozos elődje, ámde illatra milliószor finomabb és intenzívebb. Az egész dobozt átjárja tőle a levendula, ugyanis bár az összefoglaló szerint több fajta került belőle a dobozokba, nekem a levendulásat sikerült kifogni (rettegjetek fürdőben tanyázó molyok!).

Az ötórai tea nem is lenne ötórai tea, ha a dobozba nem került volna tea, teasüti vagy kandiscukor. Ahogy a lentebbi fotókon láthatjátok, mindegyik képviseltette magát: kaptunk 2 db felföldi kekszet (ahogy láttam, dobozonként ennek is változott az ízesítése), 2 db gluténmentes felföldi kekszet (ami a mindenféle érzékenységgel küzdők miatt dicséretes), egy kandiscukrot (dobozonként ennek is eltérő volt a színe), és egy kis doboznyi fekete teát (a doboz ebben az esetben is dobozonként változott), aminél angolabb dolog nem is létezik.
Önmagában ez mind szuper és elengedhetetlen része a tematikának, a buszos teadobozt pedig egyenesen imádom, de értékben igen kevés.
Adott kétszer nyolcvan forintos keksz, egy maximum kilencven forintos kandiscukor és körülbelül hatszáz forintos tea, amihez társult egy bögre, könyvjelző, apró fürdőbomba és egy teatojás (erről később).
Tisztában vagyok vele, hogy a csapat nem vásárolhat olyan értékben, amennyiért a dobozt adja, ezt nem is várom el, ám azt igen, hogy elhitessék velem ennek ellenkezőjét. A februári doboz esetében sikerült, viszont a márciusi a sok ehető-iható-elhasználható (fürdőbomba) termékével ugyanazt az érzést idézte bennem vissza, mint a régi, papírcuccokkal teletömött időkben.
Ezen túlmenően én rettentően hiányoltam valami könyvhöz köthető, szerzői (vagy bármilyen) meglepit, ami eddig mindig visszaköszönt.

De hogy jót is mondjak, rejlett még a dobozban egy nagyon szép, minőségi, idézetes könyvjelző, és egy eszméletlenül cuki, szilikon teatojás lajhár formájában! Iszonyú cuki, illik a csapathoz, a témához, egyedi és képtelenség letenni. Szóval telitalálat, akárcsak a fekete tea. Engem a buszos dobozka és a kis lajhár (na meg a doboz illata) kilóra megvett.
Ó, és a könyv!
Ugyan jó előre kitaláltam, hogy a Lady Jane bújik majd meg a dobozban, ami nekem megvan már, ám ez mit sem von le abból, hogy nagyon passzol a témához, új, és sokan vágytak rá.

Összességében úgy vélem, a csapatnak maximálisan sikerült elkapnia az ötórai tea - ezzel együtt az angol - témát, a doboz minden eleme erre épült. Csak kellett volna még egy-két apróság, ami ellensúlyozza a fogyasztható tételek illékonyságát. Illetve szerintem a bögre kiválasztásánál ildomosabb lett volna olyan mintát választani, ami jobban passzol a YA korosztályhoz vagy a könyvek világához - de ez csak az egyéni meglátásom.
Mindenesetre az oldalvonalról továbbra is figyelemmel kísérem majd a csapat munkáját, hisz ahogy azt többször hangoztattam is, rendkívül nyitottak, befogadóak és fejlődésorientáltak. Minőségileg nagy utat jártak be az elmúlt 5-6 hónapban, láthatóan kezdik kiismerni a vevői igényeket, és annak megfelelően alakítani dobozaikat, szóval minden elismerésem. Csak így tovább!

Book a Sloth Club - unboxing III

A teszt- és januári doboz csalódásai után félve bár, mégis reménykedve vártam a februári BASC dobozt, mint utolsó próbálkozásom fizikai megnyilvánulását. Ha emlékeztek, idestova egy hónapja azt írtam, "Bízom benne, hogy februárban végre megtapasztalhatom a meglepetésdobozokban rejlő örömmel vegyes elégedettséget.". Nos, ha nem is száz, de kilencven százalékos elégedettségi szinttel sikerült! 

Az ehavi doboz a Mágikus lények köré összpontosult, ami önmagában félsiker, hisz ki ne imádná a sárkányokat, unikornisokat, sellőket, vagy az e szavak hallatán, lelki szemünk előtt megjelenő Furkászt? Nem valószínű, hogy lenne ilyen.
Részben ezért, részben pedig a csapat által meghirdetett játéknak hála, ahol a vásárlók ajánlhattak dobozba kerülő tartalmakat, bíztam a sikerben... És láss csodát, nem tévedtem!
Végre őszintén írhatom, hogy a BASC rálelt arra az irányra, ami ár-érték arányban is kifizetődő.

 

Mire a karmaim közé került a lajháros doboz, már tudtam, mi rejlik benne. Ám ez egyáltalán nem rontott azon a varázslatos, semmi máshoz nem fogható élményen, amikor te magad bontod ki a sajátodat és csodálkozol rá testközelből a tartalmára. Szóval izgalommal vegyes kíváncsisággal láttam neki, hogy sorra kiszedegessem és megtapizzam a kincseket.
A korábbi dobozokkal szembeni fejlődés már a tartalmat részletező kártya esetében feltűnt, ami méretileg ugyan összezsugorodott, ám grafikai és fizikai szempontból is előnyös design váltáson esett át, így egy pixelektől mentes, strapabíró képet tarthattam a kezemben.  Erről ti magatok is meggyőződhettek, ha felnagyítjátok a bal oldali képet.
A jobb oldali fotó, a Sneak Peakként beharangozott párnahuzatot ábrázolja, ami önmagában és mint ötlet, tök cuki. Egyedül az anyag minősége és a kép enyhén homályossága az, amin lehetett volna még dolgozni... De hát unikornis... úgyhogy engem még így is megvett kilóra. Ráadásul díszpárnaként, távolabbról nézve tökéletes dísze a szobának.

A Mágikus lények tematikánál maradva, kaptunk egy könyvjelzőt is, ami nem csak a mágikus lény - sellő - vonalat követte, hanem az összefoglalón és a párnahuzaton megjelenő színárnyalatot is. Ez mindenképp dicséretes, jó összefüggő, egymással harmonizáló termékeket látni.
Egyébként a könyvjelzőn nem csak sellő, hanem csikóhal is látható, ami az én szívemet különösen megdobogtatta, minthogy rajongok értük.

A párnahuzat után valóságos meglepetésként ért, amikor az ujjaim porcelánt érintettek, a Sneak Peak szerint ez ugyanis az angol dobozok elemeként jelent volna meg. Pontosabban meg is jelent.
Őszinte leszek, számomra ez a bögre volt az egyedüli csalódás. Félreértés ne essék, imádom a bögréket, ez viszont nem nyerte el a tetszésemet. Egyrészt a Dobby-ról kiválasztott kép nem túl előnyös, sem színeiben, sem egyéb módon, másrészt a hátoldalon megjelenő felirat tipográfiája is paint hatást kelt élőben. Ráadásul az én bögrémre, a kép és fül közé - nyomtatási hibából adódóan - ugyancsak került szövegfoszlány, ami inkább kosznak hat, mintsem bármi másnak.
Amennyire láttam, többen kaptunk hibás bögréket, viszont a csapat minden esetben felajánlotta, hogy kicseréli őket - amiért maximális elismerés jár nekik.

A doboz minden kétséget kizáróan legfontosabb eleme a könyv. Februárban Kai Meyer A betű mágusa c. regénye lapult az ajándékok tengere alatt, aminek én a magam részéről nagyon örültem, régóta szemeztem már vele. És ha a fülszövegnek is hihetünk ("De ez a könyvtára különbözik az összes többitől: tele van mágikus lényekkel és mágiával."), a havi témának is tökéletesen megfelelt.
A könyvhöz járt egy exkluzív szerzői előszó, ami a korábbiakkal ellentétben immár minőségi papíron, igényes grafikával jelent meg. Sokkal jobb érzés volt így kézbe venni, mint lengedező, leheletvékony, pixeles elődjeit. Arról nem beszélve, hogy valóban úgy éreztem, exkluzív tartalmat kaptam.
A regény nyomvonalán haladva kaptunk egy Libropolis feliratú, igen masszív, s gyönyörűen kidolgozott könyvtári jegyet (=könyvjelzőt) is. Meglehet, apróság, mégis az egyik legszívmelengetőbb ajándék az összes közül. Azt sugallja, hogy a csapat odafigyelt a kiválasztott regényre, és megpróbálta azt közelebb hozni az olvasóhoz úgy, hogy megalkottak egy olyan jegyet, ami a műben megjelenő könyvtárba nyújt belépést.

Három további ajándék lapult még a dobozban: egy robbanócukorkás nyalóka (amiből én a trollosat kaptam, de volt minionos is), madártoll alakú toll (4 színvariáció köszönt vissza a dobozokban), és egy eszméletlenül cuki Furkász kulcstartó.
Azt hiszem, a kis furkász nem igényel különösebb áradozást, elég ránézni és az ember elolvad. Na meg az sem utolsó szempont, hogy általa aranyos visszakötés jön létre a mágikus lények témával és Göthe Salmanderrel kapcsolatban.
A nyalókát nem igazán tudom hova tenni, lévén kinőttem a nyalókás korszakból, de például a toll jópofa, szépen ír. Extra öröm, hogy az én aranyszínű tollam teljes mértékben harmonizál a könyv aranyozásával is.

Mindent összevetve, bár a februári doboznak is akadtak még gyengébb részei, de már sokkal jobban megközelítette azt, amit én egy meglepetésdoboztól elvárnék. Dicséretes a csapat fejlődésorientáltsága, és az, hogy ennyire adnak a vásárlói véleményekre. Úgyhogy végre kimondhatom, a februári BASC doboz zseniális lett!

Book a Sloth Club - unboxing II

A BASC tesztdobozáról még októberben írtam nektek. Sajnos nem voltam maradéktalanul megelégedve vele, de láttam benne fantáziát, így továbbra is figyelemmel kísértem a csapat sorsát, oldalvonalról szurkolva nekik. És bár izgalmas témákat láttam, egyik sem keltette fel annyira a figyelmemet, mint a januári fantasy hősnők. 

Amennyiben rendszeresen követitek a blogot, tudhatjátok, mennyire rajongok a fantasy regényekért, tehát kézenfekvőnek tűnt egy újabb próba.

Alig győztem kivárni a január 15-ét (ami a BASC által meghirdetett szállítási időszak első napja volt), hogy végre kezemben tarthassam... de csak nem jött. Mint később kiderült, az első szállítási nap ténylegesen január 17-e volt. Ekkor már reggel rátapadtam az ablakra, úgy várva a postást, mint a Messiást. Amikor pedig megérkezett, komoly erőfeszítésembe került higgadtan kivárni, míg a bácsi kiveszi a csomagomat szépen, lassan, komótosan, ahelyett, hogy kitéptem volna a kezéből.  (A kép után spoileresen folytatom.)

Ami kézbe véve elsőként feltűnt, az a pehelykönnyű súlya, bár a bontás előtti pillanatokban ezzel valahogy nem foglalkoztam, pedig árulkodó lehetett volna...

A sors úgy hozta, hogy ismételten a kutyám, Topi társaságában láttam hozzá a bontáshoz, aki a karácsonyfa árnyékában most aztán végképp azt hitte, másodszor is karácsonyi ajándékot kap (nem tudom, melyikünk akart hamarabb a doboz aljára érni, ő vagy én). Mindenesetre a dobozkámat feltárva, a csomag tartalmát tételesen felsoroló levélke fogadott, szépen beágyazódva a selyempapír tetejébe. Rutinosan ezt most is félrepakoltam, nehogy elrontsam a meglepetést. 

A kék védőpapír alatt Arya Stark és Tű nézett velem farkasszemet (haha, micsoda szóvicc!). Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a bennem - nem kifejezetten - szunnyadó Trónok harca fanatikus pillanatok alatt utat tört magának, és nagyjából minden más megszűnt létezni körülöttem. Halványlila fogalmam sem volt, mi lehet Arya pontosan: kép vagy könyvecske, de kiemelve már láttam, hogy füzet formája van. Amikor megfordítottam, Brienne köszöntött, én pedig kis híján táncot lejtettem, hogy kaptam egy képes füzetet... ám amikor kinyitottam, kipukkadt az álomvilágom. Szimpla, homemade üres füzet csücsült a kezemben, olyan, amit bárki el tud készíteni, ha összehajt és megtűz néhány A/4-es lapot. Öröm az ürömben, hogy legalább a "borító"  belső oldalain is ott figyelt egy-egy erős, okos, bátor hölgy a sorozatból. Én viszont jobban értékeltem volna, ha négy A/5-ös karakterfotót kapok, annak nem lett volna olcsó szaga...

A szemem ezután a doboz fénypontjára fókuszált, miközben gyanítom, az utcánkban mindenki megsüketült, mert egy Dany mini Funko várta, hogy kiemeljem. Az összefoglaló szerint a másik lehetőség egy Hermione baba lett volna, úgyhogy sokszorosan örülök, hogy a sors kegyeibe fogadott és a khaleesit kaptam. Szóval nálam ez a tétel 5/5 pontos.
Második kedvencként a vászontáskát említeném meg, amin igényes tipográfiával a Just one more chapter áll. Jó választás, hisz egy könyvmolynak lételeme az ilyen szatyor, és azzal, hogy nincs rajta kiadói/csapat logó, nem is érzem azt, hogy ingyenes reklámfelület lennék. A felirat maga pedig roppant találó. Ezért is jár a dicséret.

A doboz ezenkívül tartalmazott egy Hermione fanartot, két kis matricát könyves fanartokkal, könyvjelzőt, ami passzol a könyvhöz, rajongói üzenetet a könyv szerzőjétől, bascos mágneses naptárat, könyvet és egy olyan matricát, ami leverte a biztosítékaimat.

A könyv remek választás, nagyszerű történet, még azt se bánom, hogy nekem már megvan; a hozzáillő könyvjelző úgyszintén igényes, szép, betalált. A naptár is jópofa, egyedi ötlet. Önmagában nézve a fanart és a két karaktermatrica is cuki. 

Ami a szerző üzenetét illeti... jó, hogy már magyarul és angolul is olvasható, de egy kicsit minőségibb, nem csomagolópapír fajtájú papírt el tudtam volna viselni.

Végül, de nem utolsósorban a matrica, amin kiakadtam. Értem én, hogy vannak közösségek, amik ötletekkel látják el a csapatot, na de hogy a megvehető dobozba az ő logójukat reklámozó cucc szerepeljen, az számomra olvasóként is kínos és visszás... bloggerként meg aztán végképp. Akkor már ezerszer inkább legyen benne bascos matrica, vagy a dobozban lapuló könyv kiadójáé. 

Összességében tehát egy kicsit csalódott vagyok, számomra ez a doboz talán még a tesztdobozt is alulmúlta, egyáltalán nem érzem azt, hogy megérné az árát. Igen, tele van jópofa, tematikus dolgokkal, amik önmagukban aranyosak, megdobogtatják a könyvmoly szívét, de ha egészében nézem, 6990 forintért túl sok a filléres papírtétel, egyedül a könyv és a funko képvisel jelentősebb értéket, plusz néhányszáz forintot a vászontáska, minden más... 

Optimista vagyok, szóval a februári doboz (mágikus lények! hip-hip hurrá!) még tutira jönni fog, aztán meglátjuk, lesz-e márciusi. Bízom benne, hogy februárban végre megtapasztalhatom a meglepetésdobozokban rejlő örömmel vegyes elégedettséget. 

És akkor a doboz:

Book a Sloth Club - unboxing

Derült égből villámcsapásként jött a hír, hogy hazánkban is érkeznek a könyves meglepetés dobozok, ami teljesen felcsigázott, hisz hosszú ideje epekedve szemléltem a külföldi könyvmolyok unboxing tartalmú képeit, videóit.

Kíváncsiságomat enyhítendő felkerestem a Book a Sloth Club csapatát és készítettem velük egy interjút (amit ide kattintva el is olvashattok). Ezek után jött a meglepetés, felajánlottak egy tesztdobozt, én pedig örömmel elfogadtam. 

Amikor először megpillantottam a dobozt, hihetetlenül izgatott lettem, legszívesebben azonnal ki is nyitottam volna. Ám még időben kapcsoltam, rájöttem, nem ártana dokumentálni érintetlen állapotában is. Ez az idő viszont tökéletes volt arra, hogy kicsit tüzetesebben is megszemléljem a csomag fizikai és esztétikai megjelenését. 

Előbbi tekintetében nincs hiba, biztonságosan óvja a benne rejlő kincseket, és bevallom, nekem a dizájnnal sem akadt semmiféle gondom. Egyedül a csúnya, gonosz posta próbált belerondítani a képbe a ráragasztott feladószelvénnyel (vagyis nálam még egész rendesek voltak), de úgy láttam, a csapat részéről azóta már erre a problémára is született megoldás. 

Miután végeztem a fotózással, már egész komoly társaságom gyűlt össze édesanyám, nagymamám és a kutyám személyében, akik kíváncsian várták, mit rejt a titokzatos doboz. 

Felnyitva először a hangulatos narancssárga papírral találtam szembe magam, ami nem csak védelem szempontjából bizonyult nyerőnek, de esztétikailag is sokat dobott a látványon. Hogy ezek után mi milyen sorrendben követte egymást, nem tudnám megmondani, mert az egész átalakult egy össznépi minikarácsonnyá, ahol én szedtem elő az újabbnál újabb meglepiket és hol ide, hol oda adogattam, miközben ajándékmániás kutyám végképp bepörögve toporgott, vakkantott, bökdösött abban a reményben, hogy másodszor is megünnepeljük a születésnapját. 

A sors furcsa fintora, hogy Topi is mellettem volt, hisz a tesztdoboz témája "Állati" lett, ami a lajháros logóból kiindulva igazán stílszerűen adta magát. 

A tesztdoboz tartalmazott két Roald Dahl és egy állatos képeslapot, finom fürdőbombát, teasüteményt, BaSC matricákat, magyar készítésű teát,  üzenetet a szerzőtől, akinek a könyve a csomag alján lapult,  könyvet, tappancsos mágneses könyvjelzőt, valamint egy levelet, mely tételesen felsorolta az ajándékokat. 

Ezeket látva vegyes érzések lettek úrrá rajtam. Egyrészt hatalmas élmény volt bontogatni, újabb és újabb dolgokat húzni elő, megtapizni, megszemlélni - pont, mint karácsonykor. Másrészt nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy én ezért bizony nem fizetnék hétezer forintot. 

Fontos kiemelnem, a Book a Sloth Club csapata által végig az lett felénk kommunikálva, hogy ez csak egy tesztdoboz, és mint ilyen nem tartalmaz majd olyan termékeket, amiket az éles, megvehető igen; tehát nem árultak zsákbamacskát. De minthogy a lényege az előnyök és hátrányok megismerése volt (és persze azért is, mert nem kenyerem a füllentés), őszinte leszek. Kissé kaotikusként tudnám jellemezni a tartalmat. Akadtak benne tök jó ötletek, cuccok, meg olyanok is, amiket nem igazán sikerült hova tennem. 

Első és legfontosabb észrevételként a műfajt emelném ki. 

A csapat kezdetektől hangsúlyozta, hogy YA romantikus és fantasy kötetekre alapoznak, ezzel szemben a tesztdobozunknál ez nem köszönt vissza. Kaptunk egy memoárt, valamint gyermekszerző műveit ábrázoló képeslapokat, amik tökéletesen ellentmondtak egymásnak. 

De éppígy, tematikailag is instabilnak éreztem az ajándékokat, melyek közül egyedül a könyv, a képeslap, valamint a könyvjelző utalt az "Állati" témára. 

Harmadik problémaként pedig az ár-érték arány ingatott meg. 

Az, hogy én ezt most ingyen megkaptam, tök szuper és egy szavam se lehet. De eljátszottam a gondolattal, hogy ha fizettem volna érte, bizony mérges lennék. A könyv, a fürdőbomba és a tea az a hármas, melyek dominánsabb pénzbeli értéket képviselnek, ám még ezek összértéke is jócskán alulmúlja a hétezret, amit a képeslapok, matricák, picike könyvjelző, szerzőtől származó üzenet kísérete sem tompít. (Apropó üzenet: a jövőben érdemes lenne fordítást is mellékelni hozzá, hogy azok is értsék, akik nem tudnak angolul.)

A negatívumok mellett viszont jócskán akadt pozitívum is. Például a hazai teakeverék vagy a süti. Ezek olyasmik, amik tök jól passzolnak az olvasáshoz, főleg így ősszel, amikor az ember szeret bekuckózni egy pokróc alá, egyik kezében forró teával, másikban jó könyvvel. 

És ha már könyv: hatalmas örömként ért, hogy egyrészt olyat kaptam, ami még nem volt meg, másrészt az, hogy a csapat odafigyelt arra, hogy minőségit válasszon. Sokat elárul róluk. 

Önmagában véve egyébként tetszettek a Dahl képeslapok is, mert egyediek, mint a fürdőbomba vagy a szerzőtől származó üzenet. A tappancsos könyvjelzőtől pedig egyenesen elolvadtam. Komolyan, talán annak örültem legeslegjobban. Könyvmolyként imádom, gyűjtöm a könyvjelzőket, ez pedig annyival is többet nyújtott, mint az eddigi gyűjteményem darabjai, hogy van sorjelölő nyilacskája! 

Mindent egybevetve vegyes élményként ért az első doboz, de hiszem, hogy lesz ez jobb is. A csapat részéről megvan minden, ami ehhez kell: nyíltság, alázat, fejlődni akarás, közvetlenség. Én a magam részéről nagyon drukkolok nekik, hogy sikerüljön megvalósítaniuk, amit célul tűztek ki. Abszolút jó úton járnak, ha jobban odafigyelnek a téma- és műfaji hűségre, valamint tartalmilag feltunningolják a dobozt (mint ahogyan azt említették is a rendes boxok kapcsán), nem lesz baj. Érdeklődés, igény van rá, amit az is alátámaszt, hogy már nem sikerült rendelnem éles dobozt, mert nagyjából egyetlen óra alatt elfogytak a novemberiek. (Ezzel kapcsolatban annyi meglátásom lenne még így a végére, hogy érdemes lehet a jövőben úgy időzíteni a rendelési időt, hogy azok is élni tudjanak vele, akik reggel munkába vagy iskolába igyekeznek.)

Köszönöm a dobozt és a lehetőséget!

Könyves dobozok Magyarországon - interjú a Book a Sloth Clubbal

Epekedve szemlélitek a külföldi könyvmolyok, bloggerek és vloggerek fotóit, videóit, amint izgalmasabbnál izgalmasabb könyves dobozokat nyitnak ki, és örülnek a benne lévő ugyancsak könyves vonatkozású ajándékoknak? Közben pedig arról álmodoztok, bárcsak nálatok is landolna egy ilyen? Jó hír: hazánkban is érkeznek az úgynevezett Subscription Boxok a Book a Sloth Club jóvoltából!

Ennek örömére felkerestem a csapatot, akik boldogan vállalták, hogy egy interjú keretein belül mesélnek nektek tevékenységükről.



1) Honnan jött az ötlet, hogy hazánkban is meghonosítsátok a külföldön már óriási sikerrel futó Subscription Box típusú dobozokat? 

BaSC: Először is köszönjük az interjút, szeretnénk minden lehetőséget megragadni arra, hogy a közeledő első dobozunkra felhívjuk a figyelmet. Az ötlet onnan ered, hogy a csapatból van, aki nem Magyarországon lakik és ott ezek a dobozok nagy népszerűségnek örvendenek, viszont Magyarországon nem láttunk csak más, beauty vagy háziállat témájú dobozokat. Felvetődött az ötlet, hogy mi lenne, ha mi megpróbálnánk. Láttunk blogposztokat, amik pont ezidőtájt “panaszkodtak”, hogy itt nálunk nincsenek ilyen kezdeményezések, így úgy gondoltuk, jól látjuk, hogy van rá kereslet.

2) A Book a Sloth Club jelenleg kifejezetten könyves dobozokra fókuszál. Miért pont erre a kategóriára esett a választásotok? Netán ti magatok is könyvrajongók vagytok? 

BaSC: Mi is imádunk olvasni, és azt szeretnénk, ha mások is megszeretnék az olvasást. A könyves témájú doboz az első lenne a dobozainkból, később megfelelő tapasztalatokkal felvértezve más témájú dobozra is lehet majd számítani tőlünk, de most elsősorban erre a dobozra és a premierünkre koncentrálunk.


3) Mire számíthatnak azok, akik előfizetnek a könyves dobozokra? Hasonló tartalommal lehet számolni, mint a külföldi minták esetében, vagy teljesen új arculatot igyekeztek kialakítani, és ennek megfelelően egyedi meglepetések lapulnak majd a csomagokban? 

BaSC: A külföldi mintákból mi főleg az owlcrate csapatát tartjuk példaképnek. Ugyanúgy kezdték, ahogy mi most, és népszerűek lettek, annak köszönhetően, hogy zseniális ízléssel rendelkeznek. A minta dobozunkban még nem, de az első, megvásárolható dobozunkban már szeretnénk, ha visszatekintene ez a fajta rajongás részünkről. Azaz a könyves témájú meglepetések egyediek lennének, azokat magyar vagy akár külföldi kézművesek készítenék. A könyv kiválasztásánál segítségünkre lesz a kildara csapata, illetve a prológus blogolói is felajánlották segítségüket, amiket szívesen fogadunk, hisz a könyv kiválasztása a legkritikusabb a dobozoknál. Természetesen a végső szót mi mondjuk ki, reméljük a kurátoraink jól fogják végezni a munkájukat.


4) Külföldi és magyar szerzők könyvei egyaránt előfordulnak majd a dobozokban? Illetve minden esetben a friss megjelenésekre fókuszáltok, vagy régebbi művek is terítékre kerülnek? 

BaSC: Ez nagyon jó kérdés, és szerettük is volna kihangsúlyozni, hogy nem mindig a legfrissebb megjelent könyvekre fogunk csak koncentrálni, mert van, hogy egy fél éves könyv is lehet kevésbé ismert, viszont nagyon-nagyon jó és érdemes arra, hogy bekerüljön a dobozba. Az írók között szeretnénk magyar írókat is szerepeltetni a külföldiek mellett és közelebb hozni az írókat az olvasókkal.


5) Hogyan képzeljük el ennek a fantasztikus kezdeményezésnek a működését? Milyen időközönként érkeznek új dobozok? 

BaSC: A dobozaink havonta fognak kijönni. A tervek szerint minden hónap 15-étől következő hónap 5-éig lehetne előfizetni és 15-20-ig küldenénk ki őket. Tehát például az első dobozra (kivételesen előbb) október 13-tól lehet majd előfizetni november 5-éig, limitált 100 darab dobozra, amit november 15-20 között postázunk.


6) Az első témája a – nagyon beszédes – Siker lesz. Pár szót elárulnátok róla? 

BaSC:  Igen, az első hónap témája a “Siker” lesz és ezalatt egyéni sikert, önbizalmat és kitartást értünk. Ennyit árulhatunk el most még.


7) Végül, de nem utolsó sorban muszáj rákérdeznem a Book a Sloth Club név eredetére, és a logóként is látható eszméletlenül aranyos lajhárra. Miért pont erre esett a választásotok? Van bármilyen rejtett üzenete, vonatkozása? 

BaSC: Sokat gondolkodtunk a doboz fantázianevén. Egyik csapattagunk pont egy külföldi áruházból rendelt és a rendelés végén ki kellett választania a kiszállítási időpontját, amit “Book a slot” gombra kattintással tehetett meg. Egymásra néztünk és tudtuk, hogy megtaláltuk. A szóvicc azonnali volt. Slot - Sloth, így véglegesítettük is. Jelezzük itt is, hogy a logónk még kialakítás alatt van, egy hazai grafikus dolgozik most rajta, de biztosan tetszeni fog a végleges formája is.

Köszönöm az interjút!

További információkért látogassatok el a Book a Sloth Club facebook oldalára, és előregisztráljatok a honlapjukon értesítésért.