Suzanne Collins - Az aratás hajnala

Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író!

Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.

 

 

Suzanne Collins: Az aratás hajnala

 

Kiadó: Agave Könyvek

ISBN: 9789635983391
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:

Ha ​elvesznek tőled mindent, amit szerettél, mi marad, amiért harcba szállnál?
Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.
Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.
Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Saját véleményem:

Haymitch Abernathy az egyik legszerethetőbb, ugyanakkor legmegfejthetetlenebb karakter volt Az éhezők viadala trilógiában. Olyan figura, akinél kezdetben talán nehéz elfogadni az alkoholizmusát, pesszimizmusát, de aztán, ahogy felébred benne a remény, egyre jobban belopja magát az ember szívébe. Az, hogy Suzanne Collins megírta a személyes történetét, s megmutatta miért is vált azzá, akivé, az egyik legcsodálatosabb dolog, mindemellett szívfacsaró, megdöbbentő, sokkoló, szomorú és tragikus.

"– És részben ez a mi nagy bajunk. Hogy azt gondoljuk, a dolgok elkerülhetetlenek. Nem hisszük, hogy lehetséges a változás."

Hölgyeim és uraim, üdvözli Önöket Panem és a második Nagy Mészárlás! E jeles jubileum során a Kapitólium dupla mennyiségű fiatal kiválasztásával igyekszik emelni a  szórakoztatás mértékét és színvonalát, nem feledkezve meg az extra érzelmi löketről sem: még több dráma, még több fordulat, vér és tragédia. 

És hogy mit gondolnak ezzel kapcsolatban a learatott fiatalok? Ja, hát az továbbra sem érdekli a Kapitóliumot. Számukra egyetlen dolog fontos: a látszat. Na meg a gyengék feletti erőfitogtatás. S ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, nem restek manipulációhoz, netán csaláshoz folyamodni, legyen szó akár igazságtalan learatásról vagy megmásított kampányról.
A történet Haymitch születésnapjával indít, ami történetesen egybeesik az aratás napjával is, ünneplésre tehát semmi ok. Annál is inkább, mivel ez az év különleges, az Éhezők viadala ötven éves jubileumát ünnepli, így a második Nagy Mészárlásra duplaannyi fiút és lányt választanak ki, mint egy átlagos évben, Haymitchnek pedig majd' két tucat cetlin szerepel a neve (a családjuknak kikért fejadagok miatt). Ám nem csak magáért, hanem barátnőjéért, Lenore Dove-ért, a lázadó covey lányért is aggódni kényszerül. Nem alaptalanul... A kiválasztás ugyan megkegyelmez nekik, ám az utolsó learatott fiú elmenekül, így az egész procedúra vérengzésbe torkollik, Haymitch pedig Lenore Dove védelmezése miatt hirtelen a másik fiú helyében és a Panembe suhanó vonaton találja magát. Az egyetlen bökkenő - már azon túl, hogy a halálukba sietnek -, hogy a tizenkettedik körzetre mindenki esélytelenként és vesztesként tekint, az egyetlen ember pedig, aki nem csupán emberséggel, hanem segítő szándékkal fordul feléjük, olyan módon teszi mindezt, amitől a családja óva intette fiút.

Ha azt gondolnátok, ennyi Az éhezők viadala kötettel a háta mögött Suzanne Collins nem képes már újat mutatni, netán új szintre emelni az elborzadást, akkor az a nagyon jó hírem, hogy de. Amikor már azt hinnéd, mindent láttál, megéltél, akkor jön Haymitch és az ő tragédiája, és úgy érzed, sosem leszel már az az ember, aki Az aratás hajnala előtt voltál.
A felnőtt Haymitch iszákos, életunt, leszarom típusú fazonként bukkant fel a trilógiában, olyan alakként, akinek már nincs mit vesztenie és nyernie se. Nem pislákolt benne a remény... Aztán Katniss mégis felpiszkált benne valamit, és szép lassan  megismerhettünk belőle valamennyit - nem sokat, de annyit igen, hogy a szívünkbe zárjuk. A karaktere mögött rejlő múltat és érzelmi megpróbáltatásokat viszont még csak nem is sejthettük... mostanáig. Az aratás hajnala ugyanis minden kétséget kizáróan megmutatja azt, miért is vált azzá az iszákos alakká az életvidám, szerelmes kamasz, akivé. És az a helyzet, hogy ebbe a történetbe most az én lelkem is összetört. Azt gondoltam, hogy Az énekesmadarak és kígyók balladája után nincs fentebb, de tévedtem. Méghozzá óriásit. Suzanne Collins egy kegyetlen zseni, olyan, aki párszor megpofoz, majd körül ölel, elhiteti veled, hogy van remény, majd amikor végre hinni kezdenél, akkor nem csak gyomron rúg, de rommá is őröl. Haymitch története valóságos érzelmi hullámvasút tele érdekes életutakkal, fordulatokkal, drámával, színes és élő karakterekkel, utalásokkal a korábbi kötetek szereplőire, és egy olyan tragédiával, amire garantáltan nem készültél fel. Mert az éhezők viadala soha nem lehet happy end.
Nem akarok spoilerezni, ugyanakkor muszáj elmondanom, hogy még négy kötet, négy viadal után is vannak ebben a játékban olyan játékmesteri vagy épp karakteri fordulatok, megoldások, amik izgalmassá, kiszámíthatatlanná és újjá teszik. Az aratás hajnalában például ilyen a viadalt megelőző szakasz is, amiben igen nagy hangsúly helyeződik a játékosokra és a kapcsolatukra.

Az aratás hajnala nem pusztán a 2025-ös év legjobban várt olvasmánya, hanem a legjobb is. Messze felülír mindent, amit más regények adni tudnak. Megrázó, izgalmas, fordulatokban és érzelmekben gazdag, drámai és mélyen tragikus. Az biztos, hogy antialkoholistaként én most gondolatban és lélekben megyek és beülök a felnőtt Haymitch mellé, remélve, hogy megkínál az itókájából.

 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Haymitch és még sokan mások

Kedvenc jelenet: nem spoilerezek

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Az éhezők viadala #0,5

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő)
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Kitablar 

04/10 Sorok között 

04/16 Csak olvass! 

04/17 Hagyjatok! Olvasok! 

04/18 Utószó 

04/20 Pandalány olvas 

04/22 Spirit Bliss Sárga könyves út 

04/26 This is my (book) universe

04/28 Dreamworld
04/29 Kelly és Lupi olvas

Shannon Mayer - Taken by Fate

 

Shannon Mayer: Taken by Fate - Elragadva

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635709588
Oldalszám: 336 oldal

Fordító: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Lehull ​a Fátyol
Kiszakítottak a gyűjtők karámjaiból, eladtak a vámpíroknak, majd az óceánon át az Alfa Birodalomba küldtek – nos, nem épp így terveztem eltölteni a hetemet.
Na jó, igazság szerint az első felét beterveztem. De arra számítottam, hogy a vérfarkasoknak adnak el, hogy meg tudjam menteni a barátomat, Jordant a halálnál is rosszabb sorstól. Ehelyett a vérszívóknál kötöttem ki. És hogy milyen itt? Eddig nem túl fényes. Fűzőbe tuszkoltak, és úgy átalakítottak, mintha a Bridgerton egyik szereplője lennék, mindezt azért, hogy részt vegyek a szüreti játékon. Kicsit olyan, mint A nagy Ő, csak a 19. században játszódik, ahol a férfiak mind vámpírok – megbolondítva egy kis Nyerd meg az életed hangulattal.
A célom – amellett, hogy a testemben lévő lyukak számát a jelenlegi normán belül tartom – több, mint a túlélés. El akarok menekülni erről a lehetetlen helyről, hogy megtaláljam a vérfarkasok területére vezető utat és hazavigyem Jordant.
Ehhez nem árt képben lenni a politikai intrikákkal.
Sok fegyverem nincs egy szuperéles hajtű, a megkérdőjelezhető bájom és az irracionális mennyiségű optimizmusom mellett, de teljes gőzzel készülnek a tervek, hogy kijuttassam innen magamat és a barátomat.
Jobban mondva ez így volt egészen addig, míg a vámpírhadsereg tábornoka és gyönyörű szeme lángra nem lobbantott, mert azóta azon gondolkodom, hogy talán mégsem akarok én annyira elszökni.
Talán nem is lenne olyan rossz, ha szereznék pár pluszlyukat…

Saját véleményem:

Shannon Mayer neve nemhogy nem csengett idegenül számomra, épp ellenkezőleg... ezúttal miatta csaptam le erre a regényre, ugyanis a Méz és jég trilógia nagy kedvencem volt. Kíváncsi voltam, Mayer mit alkot szerzőtárs nélkül, egyben reméltem, hogy korábbi kedvencemhez hasonlóan most is egy pörgős, izgalmas, szexi fantasy-t tarthatok majd a kezemben.

"– Néha az a részlet lesz a legfontosabb, amit mindenki… jelentéktelennek tart."

Nem tudom, emlékeztek-e, de néhány bejegyzéssel ezelőtt említettem nektek, hogy jelenleg reneszánszukat élik az Éhezők viadala típusú fantasy disztópiák, és az a helyzet, hogy a Taken by Fate is egy közülük. Méghozzá vámpíros, perzselően szexi verzióban.
A történet egy jövőbeni világban játszódik, amikor technikai fejlődés és repülő autók helyett a természetfeletti veszi át az emberiség feletti uralmat azt követően, hogy lehull a lepel, s oly sok évezrednyi bujdosás után előrelépnek a Mások: vámpírok, vérfarkasok, tündérek, bukott angyalok és démonok. Egy viszonylagos békeszerződés értelmében az embereknek áldozatokat kell felajánlaniuk az Alfa Birodalom lényei számára, akik cserébe nem igázzák le és döntik káoszba a világot. Vannak, akik feleségüket adják oda, mások testvéreiket, gyermekeiket vagy épp a razzia gyűjti be őket, és vannak, akiket tartozásuk miatt terelnek a karámba, vagyis abba a gyűjtőbe, ahonnan további karámokba osztva rendszerezik a pórul jártakat. Az egyik karámba kerülnek azok, akiket szexre használnak majd a Mások, mások élelemként végzik, a szerencsésekből rabszolga válik, a legszerencsétlenebbekből csali.
Sienna, a történet hősnője önkényesen esik a razzia áldozatául, azzal a céllal, hogy kiszabadítsa legjobb barátját, akit egy korábbi razzia során fogtak el és vittek a vérfarkasokhoz. Annak érdekében, hogy kiszabadíthassa Jordant, a lány pontos tervet készít, csakhogy számításaiba hiba csúszik és véletlenül egy vámpír liciten találja magát, ahol a rémálmaiban őt üldöző szörnyeteg vásárolja meg. Ezek után Siennának egy szüreti játékon kell részt vennie, ahol az az elsődleges feladata, hogy elcsábítson egy vámpírurat, így téve szert életben maradása zálogára, a játék ugyanis hétről hétre komolyodik - és bizony nem mindenki élheti túl. Az egyetlen bökkenő, hogy Siennának esze ágában sincs a vámpírok birodalmában maradni, hatvan napot szabott magának arra, hogy kimenekítse barátját és együtt megszökjenek a Másoktól. A szökésért viszont halál vagy annál is rosszabb büntetés jár, ráadásul az őt megvásároló vámpír, Dominic Blackthorn is buja vágyakat ébreszt benne mindkettejük szerencsétlenségére...

Az elragadva egy piszkosul szexi, kissé mocskos, de nagyon is érdekfeszítő, izgalommal teli történet. Sienna erős, kissé (na jó, nagyon) öntörvényű lány, óriási szájjal és kíváncsisággal. E tulajdonságai pedig nem feltétlenül előnyösek egy olyan királyi udvarban, ahol az embereket kajának nézik. Sienna viszont képtelen lakatot tenni a szájára vagy nyugton maradni, folyamatosan keresi a menekülőutat és minden eszközt megragad arra, hogy tervét sikeresen véghez vihesse. Tilosban járkálása nem kevés adrenalinnal jár, ugyanis hiába mozoghatnak a lányok viszonylag szabadon a kastély és birodalom területén, ő olyan részekre is betéved (például a katonák lakrészébe térképet lopni), ahova nem kéne, máskor pedig a szexi tábornok kezelhetetlen lovával vágtat el a vámpírbirodalom széléig - ami önmagában is kemény határfeszegetés. Ám azt még ő is tudja, hogy ott töltött ideje alatt muszáj behódolnia és rendes lányként azt tennie, amit a verseny, illetve az őket koordináló hercegnő kíván. Szerencsére Sienna hamar szert tesz egy barátra, szobalánya Bee személyében, aki amellett, hogy a józanság hangja, információkkal és tanácsokkal látja el makrancos barátnőjét.
A verseny egyébként nagyon érdekes, ahogyan a fülszöveg is utal rá, díszleteiben olyan, mint a vámpír verziós Bridgerton (bálok, ruhák, szokások, kastély), de van benne némi Nagy Ő feeling is (a lányok a verseny elején kapnak egy különleges medált, mely az urak vágyától színeződik el, s minél sötétebb egy versenyző medálja, annál jobb helyen szerepel a mezőnyben), nem beszélve az Éhezők viadala hangulatról (hisz mégiscsak az életben maradás a tét). Szóval egyszerre izgalmas, látványos, buja és veszedelmes. Olyan, ami kielégíti a vámpírok szórakozás iránti vágyát.
A háttérben viszont jóval komplikáltabb politikai és családi szálak is meghúzódnak. A Siennát megvásároló tábornok, Dominic a király fattya: veszedelmes katona, akit csatákra képeztek ki élete háromszáz éve alatt. Őt nem érdeklik a bájolgós események, a bálok, Sienna és öccse, Will révén mégis belekényszerül az egészbe. Dominic ízig-vérig harcos, olyan férfi, aki tudja, hogy az érzelmek gyengeséget jelentenek, ezért igyekszik távol tartani magát a vörös hajú, aranyszemű, buja lánytól, aki jellemével és külsejével is kilóg a mezőnyből, mégis rendre felé kalandoznak gondolatai, s napról-napra testi vágyak kínozzák. Mindazonáltal nehezen birkózik meg érzéseivel, hisz egyetlen célja van, megvédeni öccsét, aki épp úgy a trón várományosa, mint bátyjuk, akit legszívesebben megölne. S e testvéri-örökösödési harc az, ami a háttérben jócskán összekuszálja a szálakat, s olyan politikai játszmákkal turbózza fel a sztorit, amik még veszélyesebbé és érdekfeszítőbbé teszik azt. Ráadásul akad a történetben egy igazi rohadék antihős is, egy vámpírgróf személyében, aki Dom minden mozzanatát lesi, s rögvest kész lecsapni bármilyen annak legapróbb gyengeségre. Sienna határozottan ilyen.

A regény egyébként két szemszögből játszódik, melynek köszönhetően felváltva követhetjük nyomon az eseményeket Sienna és Dominic narrációján keresztül, még teljesebb képet kapva a Mások világáról, életéről és szabályairól, magáról a játékról, na meg az egymás iránt érzett vad és buja szenvedélyükről. Mert igen, a páros között első pillanattól kezdve izzik a levegő, duzzad és feszül, aminek kell, továbbá nincs hiány fantáziálásból és erotikus jelenetekből sem - olykor kicsit vulgáris verzióban is. De az az igazság, hogy ez a fajta tűz és piszok nagyon is jól illik a sztorihoz és mindahhoz, amit a vámpíroktól, na meg a gyilkos-áldozat felállástól várna az ember. Ettől függetlenül, ha lehet, ne tömegközlekedésen olvassátok, mert bizony sokszor sercegnek azok az oldalak! Mit sercegnek? Felgyulladnak!
Mindent egybevéve szerintem a Taken by Fate egy baromi izgalmas, tüzes, mocskos és veszélyekkel teli történet, ami megidézi a 19. század eleganciáját és romantikáját, ugyanakkor adrenalinnal és bujasággal tölti fel a verseny okán. Engem abszolút levett a lábamról, kikapcsolt, szórakoztatott és egy percig sem bírtam lerakni. Alig várom, hogy kezemben tarthassam a folytatást!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Sienna, Dominic, Bethany

Kedvenc jelenet: íjászat

Negatívum: van pár furcsa fordítói szókapcsolat, kifejezés, ami zavaró

Borító: 5/5
Sorozat: Alfa #1

Megtetszett? Vidd haza!

Lauren Roberts - Powerless

A Lampion Könyvek gondozásában jelent meg az év talán legvártabb regénye: a Powerless - Hatalom nélkül. Lauren Roberts regénye egy kitalált fantasy-világba kalauzol el bennünket, ahol egy birodalom megtesz mindent, hogy uralmát stabilizálja. Akár embereket is a halálba küld. Kai Azer a jövendőbeli király Végrehajtója, neki a halál a munkaeszköze, de amikor egy nyomornegyedbeli lány, Paedyn Gray megmenti az életét, azzal örökre összefonta a sorsukat. Vajon mi lesz a herceg és a tolvaj történetének vége? Tarts Te is velünk, hogy megnyerhess egy példányt a kötetből!

 

Lauren Roberts: Powerless - Hatalom nélkül

 

Kiadó: Lampion Könyvek

ISBN: 9789636144128
Oldalszám: 528 oldal

Fordító: Sepsi László

Fülszöveg:

Vadász és préda.
A sors egymásnak rendelte őket. Ilyában évtizedek óta csak az Eliteket tűrik meg. Amióta a király kihirdette, hogy minden Átlagost száműzni kell a birodalomból, bűnnek számít, ha valakinek nincs természetfeletti képessége.
Paedyn Átlagos, gyerekkora óta az életét kockáztatja azzal, hogy a város nyomornegyedében bujkál, és Látnoknak adja ki magát. Egy nap tudtán kívül megmenti Kait, Ilya egyik hercegét, majd arra kényszerítik, hogy részt vegyen egy könyörtelen viadalon, aminek az egyedüli célja, hogy az Elitek fitogtathassák az erejüket. A lányra nemcsak a nála jóval tapasztaltabb ellenfelei jelentenek veszélyt, hanem a herceg iránt egyre erősödő érzései is…

Saját véleményem:

forrás: pinterest

Az olvasmányaim nagy részét mostanában impulzív módon választom ki, főként a borítóra és/vagy a fülszövegre támaszkodva. Ez most sem történt másként: a Powerless esetében egyértelműen a látvány vitt el, amit a hazai kiadó még egy csodaszép éldekorációval is megfűszerezett... És hát fantasy-rajongó könyvmoly legyen a talpán, aki ellen tud állni neki! Nekem nem sikerült. Szerencsére.

"– Egy nő legerősebb fegyvere az, hogy gyakran alábecsülik."

A történet egy kitalált világban, Ilya királyságában játszódik, ahol egy évtizedekkel korábban pusztító Dögvész nevű járvány szenvedést, halált és elnyomást hozott az emberek számára. A királyságra évekre vesztegzárat rendeltek el, hogy a betegség ne terjedjen át a szomszédos városokra, míg Ilyában csak a legerősebbek élték túl a kórt. Ez viszont az emberek és az emberiség alapvető felállását is megváltoztatta: erő, rendeltetés és teljesítmény szempontjából változatos természetfeletti képességekkel ruházta fel az ilyaiak többségét. Belőlük lett az Elit, a rendkívüliek és kivételesek társadalma. Míg azok a kevésbé szerencsés emberek, akik nem szereztek semmiféle képességet, megkapták az Átlagosok címet. Egy ideig az Átlagosok és az Elit békében éltek egymással, mígnem a hatalmon lévő király új rendeletének értelmében az Átlagosok nem kívánatosak lettek a birodalomban. Mi több, holmi hazugságoknak köszönhetően kezdetét vette a Tisztogatás, az Átlagosak kiirtása, üldözése, elszigetelése.
Hősnőnk, Paedyn Átlagos, de nem átlagos. Kiváló tolvaj, aki fondorlatos és ravasz módon próbál barátnőjével karöltve túlélni az utcán. Éjjelente kéményekbe surran be ételt és szövetet lopni, nappal pedig kizsebeli, akit lehet és mindent elkövet annak érdekében, hogy korgó gyomrukat megtömje, mit sem törődve a veszéllyel. Az utcán töltött évek alatt már megtanulta, miként szabjon gátat mohóságának, kerülje el a katonákat és a lebukásért járó korbácsütéseket, s azt is, hogyan adja ki magát Látnoknak. Megtanult beleolvadni a tömegbe. Ám amikor véletlenül megmenti Kai, Ilya egyik hercegének életét, saját élete fenekestől felfordul: Pae lesz az a kiválasztott, aki a Tisztogatás emlékére létrehozott, ötévente megrendezésre kerülő Purgáló Próbatételeken képviselheti a Dézsmát. Egy olyan versenyen, melynek az Elit fiatal tagjai mellett legfőbb szereplője a halál. 

Úgy látszik, mostanában reneszánszukat élik az Éhezők viadala típusú történetek, ugyanis rövid időn belül a Powerless immár a sokadik halálos viadal alapon nyugvó olvasmányom. Persze ez nem baj, inkább csak mókás, és azt jelzi, hogy ha kicsit más zsáneri körítésben is, de kezdenek újra visszaszivárogni a disztópiák. Ennek pedig őszintén örülök, tekintve, hogy élek-halok éltük és hosszú-hosszú éveken át nélkülöznöm kellett őket. Na, de magára a történetre visszakanyarodva, azt kell mondanom, hogy a Powerless egy jól felépített, izgalmas, eseménydús sztori, ami nem csupán olvastatja magát, de minden értelemben erős is. A szerző hangjától kezdve, a világ- és karakterépítésen át, egészen az atmoszféráig, tényleg minden részlete átütő! 

Kai és Pae váltott szemszögű narrációja jól elkülönül egymástól, tehát érzékelhető a férfi-női különbség, miközben egyéb ellentéteket is megmutat; ilyen például az Elit élet, amibe Kai született, és a nyomornegyed mocska, a nélkülözés és éhezés, ami ezzel szemben Pae osztályrészéül jutott, vagy a mágikus képesség, aminek előbbi van birtokában, a másik meg nem. A sort még hosszan lehetne folytatni, de ennél talán érdekesebbek maguk a karakterek: a féltestvér szerepében tetszelgő, szexi Kai, aki minden ízében katonának született, merész, bátor, és egy kissé (na jó, nagyon ) pökhendi, és persze a másik oldalon ott van a ravasz, taktikus, mindenre elszánt Pae is, aki az évek során megtanulta, hogyan használja ki a neméből és származásából adódó lenézést és alábecsülést, vagy hogy miként viszonyuljon az Elithez. Önállóan és párt alkotva is zseniális, alaposan kidolgozott karakterek, nem mellesleg "arcpirítóan hűha" módon működik köztük a kémia.  A szerelem viszont veszélyes dolog, pláne, ha két ennyire elkülönülő társadalmi réteghez tartozik az ember, nem beszélve a versenyről... A versenyről, amit az Elit magasztalására és a Tisztogatás dicsőítésére rendeznek. Míg Kai beleszületett ebbe az egészbe, és mindig is tudta, hogy egyszer részt fog venni rajta, addig Pae sosem vágyott erre... sőt! 

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy a Powerless szenzációs! A nyilvánvaló hasonlóságoktól függetlenül olyan, amilyennek egy erős szerkezetű és hangulatú fantasynek és disztópiának lennie kell. Érzelmekkel, motivációkkal teli, világa alaposan átgondolt, jól kidolgozott, kellően mocskos és zsarnoki, míg karakterei szerethetőek, nem mellesleg azonosulásra alkalmasak. Nem véletlenül vált nemzetközi bestsellerré és tiktok szenzációvá.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Pae, Kai

Kedvenc jelenet: nem spoilerezek

Negatívum: számomra fura fordítási megoldás született a karakterek gondolatainak jelölésére

Borító: 5/5
Sorozat: Hatalom nélkül #1

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

A nyereményjáték középpontjában kedvenc fantasy-szereplőink állnak. A nevükből kihagytunk pár betűt - a Ti feladatotok rájönni, kit is rejt a feladvány! A megfejtést írjátok a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Ju_e    D_ar_e

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/14 Kitablar
11/17 Sorok Között
11/18 Dreamworld
11/20 Kelly és Lupi olvas
11/28 Könyv és más

Astrid Scholte - Négy halott királynő

Astrid Scholte: Négy halott királynő

 

Kiadó: Alexandra Kiadó

ISBN: 9789635822928
Oldalszám: 448 oldal

Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Kvadria ​világának négy régiója csak egymásra utalva képes létezni: Árkia termékeny földjei látják el élelemmel a birodalom népét, Eóniának köszönhetőek a legújabb technológiai csodák, Lüdia kreatív lelkei nyújtanak szellemi táplálékot, és Tória a kvadránsokat összekötő kapocs. A birodalom törékeny békéjét négy királynő óvja.
A tizenhét éves Kerália első látásra ugyan ártalmatlannak tűnik, de valójában ő Kvadria legelszántabb és legügyesebb tolvaja és szélhámosa. Ezzel szemben Varin Kvadria legfelvilágosultabb régiójának józan, becsületes polgára – nem csoda, hogy találkozásukból semmi jó sem sülhet ki. Kerália mindkettejük életét veszélybe sodorja, amikor ellop egy csomagot Varintól, ráadásul pedig belekeverednek egy, a teljes birodalmat átszövő összeesküvésbe, amely a négy királynő életét követeli.
Kezdetben kelletlen érdekszövetségük tétova románccá alakul, de a túléléshez és a közös élet esélyéhez fel kell fedniük a négy halott királynőt maga mögött hagyó összeesküvés sötét titkait – és szembe kell nézniük saját múltjukkal is. Az óra pedig ketyeg…
Astrid Scholte kíméletlen tempót diktáló, fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a krimi, a fantasy és a sci-fi elemeit, és nem hiányzik belőle a kaland és a szerelem sem.

Saját véleményem:

Astrid Scholte regénye azóta piszkálta a fantáziámat, mióta megláttam a csodaszép magyar borítóját. A borítót, ami alapján - a fülszöveg ellenére is - könnyű téves következtetéseket levonni. Na nem a történet minőségét, sokkal inkább a zsánerét illetően.
Töredelmesen bevallom, hogy én egy ízig-vérig fantasy kötetre számítottam királynőkkel, orgyilkossal, titkokkal, intrikákkal és minden egyébbel megfűszerezve, ami elengedhetetlen egy izgalmas sztorihoz. A Négy halott királynőben mindez megvan,  azonban sokkal inkább sorolható a sci-fi és disztópia zsánereibe, mintsem a fantasyébe. De hogy ez baj lenne? Nem, cseppet sem!

"– Néha egyszerűen azért vallunk kudarcot, mert arra vagyunk ítélve, nem pedig sikerre.
– Néha pedig a kudarc a siker kezdete."

Élt egykoron egy király, aki négy feleséget hagyott maga után. Ezek a nők úgy döntöttek, négy egységes részre darabolják Kvadriát, és mindegyikük egy-egy rész felett fog uralkodni. Hogy kötelességükről ne vonja el más a figyelmüket, létrehoztak egy szabályrendszert, melynek értelmében megállapodtak, hogy a majdani királynők nem pazarolhatják idejüket szerelmi viszonyokra, kötelesek negyvenöt esztendős korukig leányutódot nemzeni, akit a saját kvadránsában, anyjától távol nevelnek és készítenek fel az uralkodásra, illetve, hogy megkoronázásuk után nem hagyhatják el többé az aranykupolás palotát, ahol együtt, közösen élnek és uralkodnak. Sok-sok generáción át mindez működött is, azonban történetünk jelenében rengeteg titok, ármány, vágy és káosz gyengíti Kvadria uralkodóházát, ami jogos örökösök híján romba dőlni látszik, amikor valaki elkezdi meggyilkolni a királynőket. 

Hat nő szemszögén keresztül követhetjük az eseményeket, ami egyszerre több idősíkon játszódik. Egyrészt mind a négy kvadriai királynő saját fejezet(ek)et kap, melyek során megismerhetjük őket, a személyiségüket, a mások elöl gondosan leplezett álmaikat, vágyaikat, viszonyaikat, titkait - amikből bőven kijut. Hiába a szigorú szabályok, a négy uralkodó is ember: éreznek, sóvárognak, terveket szövögetnek. Mindemellett pedig az egymással kialakított királynővéri viszonyuk sem annyira egyértelmű, mint ahogy a  látszat mutatja. Zsarolás, titkos viszony, sorsdöntő titok és megannyi intrika szövi át Harmónia palotájának sötét, veszélyekkel teli folyosóit, ahol a halál árnyként suhan keresztül. 

A királynők fejezetei közé ékelődve azonban megismerhetünk egy másik történetet és sorsot is, Keráliáét, az ugyancsak súlyos titkokat rejtegető tóriai tolvajlányét. Fiatal kora ellenére Kerália a tolvajhálózat legjobbja, ügyesen emel el bármit, amire főnöke rámutat, legyen szó ékszerről vagy különleges információkat rejtő chipekről. Ezenfelül Kerália az események legfőbb mozgatórugója és a külvilági kalauz is. Míg a királynők révén a palotabéli élettel és rendszerrel ismerkedhetünk meg, addig a családjától megszökött, nincstelen lány végigkalauzol minket a tóriai bűnbandák alvilági központjától kezdve két másik kvadránson, melyek során bepillantást nyerhetünk abba, miként is él a nép. 

A történet egyik legsarkalatosabb pontja a világépítés. Astrid Scholte egy igazán komplex világot álmodott meg, melynek történelme épp olyan hangsúlyos, mint egyes részei. Kvadria négy, egymástól jócskán eltérő részre oszlik mind fejlettségét, mind színvonalát, mind pedig eszméit tekintve: Árkia a legvisszamaradottabb, ahol földműveléssel foglalkoznak és elutasítják a technikát, míg a zord, hideg Eóniában felhőkarcolókban élnek az emberek, kiölve magukból minden érzést. Itt még azt is megszabják genetika alapján, kinek mikor kell meghalnia (igen, mesterséges elaltatással). Ezzel szemben Lüdiában a művészeteké, a féktelen élvezeteké és a bohém életé a főszerep, Tória pedig egyféle kikötőként és kereskedelmi központként működik. Illetve itt üzemel a Dokk, ami a sötét üzelmek központja, s itt húzza meg magát Kerália is.

Az első száz oldal főként a világ feltérképezésére szolgál, ami őszintén szólva elég megterhelő és unalmas. Nehéz átlátni a nagy egészet, amin a különféle cirkalmas elnevezések sem segítenek. Mindazonáltal érdemes átrágni magunkat rajta, mert a folytatás igazán kalandos, fordulatokban és cselszövésekben gazdag. 

Keráliának sikerül egy eóniai futárfiútól ellopnia egy olyan chipet, ami tartalmazza a négy királynő halálának pontos részleteit, s amikor a lány válik a gyilkosságok egyetlen tudójává, megkezdődik az üldözés. Egykori barátja és főnöke hajtóvadászatot indít ellene, miközben a meglopott eóniai futár, Varin válik Kerália egyetlen szövetségesévé. Bizalmatlanságuk ellenére kénytelenek lesznek megbízni egymásban és kideríteni ki és mi áll a gyilkosságok hátterében.
Az erkölcstelen tolvaj, valamint a talpig becsületes futár versenyfutása az idővel és ellenségeikkel nem csupán ütemes folytatást, de vérpezsdítő kalandot és tengernyi érzelmet ígér, mely során hőseinknek szembe kell nézniük múltjukkal, s mindazzal a teherrel, ami a lelküket nyomja, miközben gyengéd érzelmek lobbannak közöttük. 

Vajon mikor jön el Varin halálnapja? Mi nyomja Kerália szívét? Kié lesz a HIdRa nevű csodaszer, mely megmenthet egyetlen életet? És a legfontosabb: ki áll a gyilkosságok hátterében?

 

A Négy halott királynő a lassabb indítás ellenére egy pergő történet, amiben senki és semmi nem az, aminek látszik. Ha szeretitek a nyomozós, meghökkentő csavarokkal tűzdelt, intrikákon alapul történeteket, akkor szívből ajánlom. Akkor is, ha nem vagytok oda a romantikáért, ugyanis Kerália és Varin kapcsolata leheletfinomságú, épp csak annyira van jelen, hogy még jobban összekuszálja a dolgokat. Sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a karakterekre, azok mozgatórugóira, valamint múltjukra.

Hangulatában engem sokszor emlékeztetett a Hat varjúra, illetve A beavatottra, és bár eleinte furcsa volt a piszkos, bűnözőktől hemzsegő kikötői légkör, a technológiailag csúcson járó, steril Eónia és a palota középkori atmoszférájának keveréke, idővel mégis szépen összeállt az egész. Szerettem Kerália küzdelmeit, és azt, ahogyan pimaszságával előcsalogatta az érzelemmentes Varin érző oldalát, a nyomozás pedig elképesztett. Mint ahogyan a hatodik narrátor, akinek maradjon rejtve a kiléte. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Kerália, Varin

Kedvenc jelenet: a palotabéli "nyomozás", Varin titkos álma

Negatívum: sajnálom, hogy a nevek magyarosítva lettek, semmi értelme, mivel nem beszélőnevek, így meg inkább csak gyerekes és idegen

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Jaymin Eve & Leia Stone: Anarchy

 

Jaymin Eve - Leia Stone: Anarchia

 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

ISBN: 9789634578345
Oldalszám: 272 oldal

Fordító: Sziklai István

Fülszöveg:

Soha ne mondd, hogy nincs rosszabb, mert akkor az élet kényszert érez rá, hogy bizonyítsa, hogy van.
Charlie Bennett elmondta nektek valaha, hogy a vámpírok a gonoszság sarjai?
Mert hát azok!
Már nagyon teli van velük a hócipője, és amikor bekövetkezik az elképzelhetetlen, úgy dönt, elérkezett a pillanat, hogy a vérét fegyverként vesse be ellenük.
Eljött az ideje egy kis anarchiának.
Kapaszkodj, ez nagy menet lesz!

Saját véleményem:

Kezdetektől fogva érdekesen alakult a viszonyom a Kaptár-trilógiával, olyannyira, hogy a fura fülszöveg miatt majdnem passzoltam is az első részt. Szerencsére a sok pozitív visszajelzés meggyőzött arról, hogy adjak neki egy esélyt, én pedig kellemesen csalódtam benne. Jaymin Eve és Leia Stone vámpír-ember hibridjei üdítő újdonságként hatottak rám, akárcsak az a disztopikus - kezdetben némileg A beavatott vs. Az éhezők viadala feelingű - világ, melyben a parazsak elszigetelve élnek a világtól, keményen alárendelve a vámpírok hóbortjainak. Ám ami igazán levett a lábamról, az a főszereplőlány, Charlie nem kissé szarkasztikus humora és felvágott nyelve volt. Személyében egy igazán tökös, badass hősnőt ismertem meg.

 

"– Charlie, édesem, keményebb vagy, mint hiszed. És nem vagy egyedül… Soha nem vagy egyedül. Együtt meg tudjuk csinálni. Bármit zúdítson ránk a Kaptár, elbírunk vele."

Négy évvel az első kötet függővége után végre ismét fejest ugorhattam Charlie és a Szexi hatos történetébe, de őszintén bevallom, nem ilyen élményre számítottam. Megvan az a pillanat, amikor boldogsággal vegyes izgatottsággal nekifuttok, hogy fejest ugorjatok a medencébe, de ugrás közben kiderül, hogy épp leengedték azt? Nos, az Anarchiával valahogy én is így jártam.
Foghatnám arra, hogy négy év hosszú idő, ami alatt idősebb lettem, de ez nem változtat a tényen, miszerint valami nagyon félrement ebben a könyvben: nevezetesen Charlie viselkedése. A humoros, badass csajszi egy állandóan hisztiző, nyálazó libává alakult, s ahelyett, hogy valódi történetet kaptunk volna, az ő ömlengéssel teli belső monológjai töltötték meg az oldalakat. Húsz százalék történet mellé adódott nyolcvan százaléknyi áradozás arról, milyen jól néznek ki a Szexi hatos tagjai - különös tekintettel Ryderre -, mennyire formás a seggük vagy éppen mennyire bizsergető az akcentusuk. Mindegy, hogy épp egy életveszélyes bevetés kellős közepén voltak, vagy egyszerűen csak a Kaptárban dekkoltak. Emiatt pedig Charlie korábbi szerethetősége valahogy megkopott - ráadásul a szabadszájúsága is valahogy alpáribb lett. Pedig ez egy igazán izgalmas folytatás is lehetett volna, ugyanis Charlie a Szexi hatos tagjává, vagyis a Kaptár egyik elit rendfenntartójává vált, hogy a srácok így védhessék meg az egyetlen lényt, aki képes kigyógyítani bárkit a vámpírvírusból. 

Ahogyan azt az imént említettem, Charlie a Szexi hatos tagjává válik az Anarchiában, ezáltal pedig belekóstolhat a rendfenntartók életébe, mely ezúttal rengeteg izgalmas és veszélyes akciót ígér. A folytatásban egy emberi vallási szekta kezd őrült ámokfutásba, s Isten nevében vérbosszút hirdet a Parazsak ellen. Hőseink többször is összetűzésbe keverednek velük, halálos kimenetelű harcokban mérik össze erejüket, miközben a vámpírok is egyre nagyobb fenyegetést jelentenek Charlie-ra. A csapat számára nem marad más lehetőség, mint megtervezni a menekülésüket, csakhogy minden lépésüket figyelemmel követik, mozgásukat pedig egyre inkább korlátozzák.

Mindennek fényében, ha kivonjuk a képletből Charlie ömlengését, akkor egy kifejezetten fordulatos folytatásról beszélhetünk, melyben tovább szélesedik a sorozat világa, és egy több ponton is érdekes történetet kapunk. Politikai ármánykodás, sikkasztás, zsarolás, korrupció, vallási fanatizmus - ez mind-mind megtalálható az Anarchiában. Épp ezért haragszom a szerzőpárosra, hisz annyira, de annyira jó lehetett volna ez a rész! Amikor végre túl tudtunk lépni a Szexi hatos szexiségén vagy Ryder és Charlie nulla érzelmes viszonyán, és valóban pörögtek az események, akkor valósággal faltam a lapokat. Imádtam a meghökkentő csavarokat, a világban rejlő potenciált, míg a kötet orbitális függővége felért egy kiadós pofonnal. Biztosan folytatni fogom a trilógiát, és csak remélni merem, hogy a befejezésre nem kell újabb négy évet várnom.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: a mentőakció

Negatívum: a srácokról való ömlengés

Borító: 5/4 (fura, hogy a sorozat közepén váltott a kiadó)
Sorozat: Kaptár-trilógia #2

Megtetszett? Vidd haza!

Liz Braswell - Egy új élmény

A Manó könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a Sorsfordító történetek legújabb tagja, az Egy új élmény. Ennek örömére bloggereink varázsszőnyegre pattanva meg sem állnak Agrabah-ig, hogy nyomonkövessék, mi történik akkor, ha Aladdin helyett Jafar kaparintja meg a csodalámpát.

Tartsatok velünk ezen a különleges utazáson, ígérjük,élményekből & nyereményből nem lesz hiány.

Liz Braswell: Egy új élmény

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789634039877
Oldalszám: 400 oldal

Fordító: Herman Alexandra

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha nem Aladdin lesz a dzsinn gazdája?
Aladdin egy csavargó. Megannyi sorstársához hasonlóan, mindig csupán még egy újabb napot próbál túlélni az elszegényedett Agrabah-ban. Jázmin egy hercegnő, aki épp házasságra készül lépni kijelölt vőlegényével. Semmit sem akar jobban, mint elkerülni a rá kiszabott sorsot, hogy megláthassa, mi rejlik a palota falain kívül. Amint azonban a Szultán legbizalmasabb tanácsadója, Jafar hirtelen hatalomra tör, minden megváltozik. Egy ősi lámpa segítségével Jafar a varázslat törvényeit megtörve képessé válik a szerelem és halál uralására. Hamarosan nagy feladat vár Aladdinra és a hercegnői címtől megfosztott Jázminra: ők vezetik majd Agrabah népét a királyság szétszakításával fenyegetőző, hataloméhes uralkodó elleni lázadásban. Ez nem az a történet, amit már oly jól ismersz. Ez a történet a hatalomról, a forradalmárokról, és a szerelemről szól. És arról, hogyan képes mindent megváltoztatni egyetlen pillanat.

Saját véleményem:

Alig vártam, hogy újabb Sorsfordító történetet tarthassak a kezemben, és az, hogy ez végül éppen az Aladdin feldolgozása lett, kiváltképp örömmel töltött el. Amióta csak az eszemet tudom, ez a második legkedvesebb Disney mesém - hovatovább Jázmin a kedvenc hercegnőm, Aladdin pedig az első szerelmem. Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy hatalmas elvárásokkal vetettem bele magam az olvasásba.

"Van másik út. Nem kell ezt az életet választanod. Dönthetsz úgy is, hogy valami több leszel."

Az Egy új élmény izgalmas felütéssel indít, rögtön a nyitányban megismerkedhetünk Aladdin édesanyjával, és az ekkor még gyermek tolvajjal. Ezt követően az általunk is ismert történet elejére ugrunk, az ominózus piacos-kenyérlopós-üldözős jelenetre, ahonnan viszonylag sokáig, a könyv feléig a már ismert mederben haladnak az események. 

Elsőre talán meglepőnek tűnik az elnyújtás, ugyanakkor jelentősége van. Ahhoz, hogy  a későbbi események értelmet nyerjenek, szükség van arra, hogy teljes hosszában átéljük Aladdin és Jázmin első találkozását a piacon, a fiú rabul ejtését, vagy a barlangba küldését. Ráadásul amellett, hogy a már ismert jelenetek kibővülnek - akár belső monológok, akár valós történések vagy érzelmek formájában -, a nosztalgia érzést is felerősítik. Meséből vett mondatok, szófordulatok, ismerős mozzanatok melengetik az olvasó szívét, miközben Agrabah utcáin megállás nélkül zajlik az élet. És én ezt hihetetlenül imádtam! Masszív mosollyal az arcomon, hol dalokat dúdolva, hol a már jól ismert szinkronok hangját hallva a fejemben, haladtam sorról sorra, egészen a nagy fordulatig.

Az, hogy Jafar szerzi meg a lámpást, izgalmas elgondolás, s ebből kifolyólag számítani lehet a borongósabb jövőképre is, amit a szerző ténylegesen meg is ad. Így az Egy új élmény merőben más, sokkalta disztópikusabb hangulatú mesét tár az olvasó felé, mint az eredeti verzió: Jafart ugyanis nem kisebb cél vezérli, mint az, hogy átlépjen a varázslat törvényein, élők és holtak választóvonalán, leigázza a világot, és elérje, hogy mindenki tisztelje, Jázmin pedig feltétel nélkül szeresse. Ezzel persze nem mindenki ért egyet, a nép számára hiába tűnik vonzónak az új, nagylelkű szultán, Aladdin, Jázmin és a tolvajok titkos bandája nem így gondolja. Főhőseink tehát szövetkeznek Aladdin gyerekkori barátaival, és az általuk vezetett szervezettel, hogy letaszítsák a zombikat teremtő Jafart, aki mindeközben nem fél bemocskolni a kezét.

"– Ne engedd, hogy az élet igazságtalansága és a szegénység határozza meg, hogy ki vagy! "

Alapvetően mindez izgalmasan hangzik, ugyanakkor amennyire imádtam a könyv első felét, annyira nem jött be a folytatás. Ahogy egyre jobban távolodtunk a fordulóponttól, úgy vesztettem el előbb a szereplők hangját, majd azok személyiségét és a történet hangulatát, legvégül pedig a lelkesedésemet. Végig azt éreztem, hogy Liz Braswell képtelen megtalálni az egyensúlyt az eredeti Aladdin és az általa elképzelt folytatás között, s ennek következtében folyamatosan elvesztette az alappal - úgy a karakterekkel, mind a történettel - való kapcsolatot. Jázmin a Jafar elleni háború megtervezése során kifordult önmagából, lázadó lány helyett fanatikus szultánává változott, miközben kártyavárként omlott szét a világ, és sorra hullottak a főszereplők. 

Ezzel pedig el is érkeztünk a második nagy problémámhoz. 

Számomra a sorsfordító azt jelenti (ezeknek a könyveknek az esetében), hogy adott ponton a szerző csavar egyet a történeten, de végül mégis ugyanannál a befejezésnél lyukad ki, amit eredetileg ismerünk - nekem pedig ebbe beletartozik az is, hogy mind a világ, mind a fő, ikonikus karakterek túlélik a történteket. Ebben az esetben viszont többjüket irracionális módon és indokkal veszítjük el, aminek az elfogadásában a logikátlanságok sora sem segít. Mert bizony onnantól, hogy a szerző saját útra téved, megindul a logikai bakik és értelmetlenségek sora.
Mindemellett ugyanakkor azt is hozzá kell tennem, hogy a történet rendkívül gördülékeny, könnyen és gyorsan lehet vele haladni. Továbbá a hibái ellenére a második résznek is akadnak izgalmas vagy éppen szerethető aspektusai: ilyenek például Aladdin barátai, akik segítenek bemutatni a szegénynegyed világát és a tolvajlét nem feltétlenül fekete vagy fehér mivoltát. De igazából ide sorolhatnám a regény disztópikus hangulatát, a társadalmi problémákat vagy az arab mondavilágból kölcsönvett elemeket-lényeket. Tetszett, hogy Liz Braswell mert nagyot álmodni és sötétebb színezetet adni ennek a történetnek, illetve ugyanígy értékeltem, hogy nem feledkeztünk meg a kultúráról és a mitológiáról sem. 

Mindent összevetve tehát azt gondolom, hogy bár az Egy új élmény közel sem tökéletes regény, mégis bőséggel tartogat izgalmat, nosztalgiát, miközben kikapcsolja olvasóját. Érdemes elengedni az eredeti alapot és szereplőket, úgy talán még jobb élményt nyújthat.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Aladdin, Morgiana, Abu

Kedvenc jelenet: Aladdin piaci üldözése, és a meséből átemelt mondatok

Negatívum: ismert szereplők halála, logikátlanságok, mellőzött kedvencek

Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek, önállóan olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Az Aladdin zenéje nem véletlenül nyert Oscar-díjat, elválaszthatatlanul hozzátartozik a történethez, és valószínűleg nincs olyan ember, aki legalább az egyik dalt ne tudná fejből eldúdolni. Mostani játékunkon tehát ezeké a daloké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy dalszövegrészletet, melyből hiányzik egy szó, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a három megadott opció közült kiválasztani, melyik, majd annak a betűjelét beírni a Rafflecopter doboz kijelölt sorába.
A játék itt azonban nem ér véget, extra pontokat szerezhettek, ha a kijelölt napokon ellátogattok bloggereink instagram oldalára, és az aladdinos posztjaikban (az állomáslistában linkeljük) feltett kérdésükre megírjátok a választ a rafflecopter dobozban is.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“Légvárként omlik szét a ________,

Mert csak melletted vár az új világ.”

a) félelem b) büszkeség c) önteltség

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/23 Csak olvass!
Instagram: csak_olvass
05/25 Dreamworld
Instagram: dreamworld_blog
05/27 Csak olvass! - Könyvjelzők
05/28 Hagyjatok! Olvasok! - Idézetek
05/30 Utószó
Instagram: utoszo
05/31 Fanni's Library
Instagram: fannislibrary
06/01 Dreamworld - Érdekességek a Disney mese kapcsán
06/02 Readinspo
Instagram: readinspo.blog
06/04 Hagyjatok! Olvasok!
Instagram: anitiger_mosolya
06/06 Readinspo - Film vs mese

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak ​és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Kiadó: Agave Könyvek
ISBN:9789634198154
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:

Az Éhezők Viadala hivatalos előzményregénye!
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával... és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

Saját véleményem:

Coriolanus Snow az egyik legösszetettebb karakter, akivel könyves-filmes pályafutásom során találkoztam, és az, hogy Suzanne Collins megírta a személyes történetét, az egyik legzseniálisabb dolog, ami ezzel a sorozattal történhetett. Látni, tapasztalni, hogyan lett Coriolanusból Mr. Snow egyszerre megdöbbentő, sokkoló, szomorú és tragikus.

"Nem vehetik el a múltam,
Nem vehetik el a történetem."

Panem majdani elnöke nem nevezhető eredendően gonosznak - persze jónak sem. A körülmények és azok az elvárások, terhek és események formálják idővel olyanná, amilyennek később látjuk, melyek élete során folyamatosan ránehezednek. Az Énekesmadarak és kígyók balladájában láthatjuk, miként küzd meg az ifjú Snow családi terhével, azzal, hogy egykor előkelő, jóhírű családjuk a háború utáni években épp úgy éhezik és napról napra él a Kapitólium szívében, mint a legszegényebb körzetiek, miközben mindenki azt hiszi róluk, hogy jól szituáltak. A fiúnak ezenfelül mindenért meg kell küzdenie: titkai leplezéséért, az előrelépésért, a dicsőségért, a pénzért, és az olyan lehetőségekért, melyek lehetővé tehetik számára, hogy idővel kiemelkedjen a posványból, és a nagyanyja által mantrázott szavaknak ("elnök leszel") megfeleljen. Suzanne Collins Coriolanus személyében tehát egy hihetetlenül sokrétű karaktert teremtett meg, mindezt úgy, hogy a körülmények dacára sem válik mártírrá.

Előzményregények esetében könnyű a "húzzunk le még egy bőrt" csapdájába esni, ezzel mintegy csorbítva a korábbi kötetek fényét. Nem úgy az Énekesmadarakban! Ha van spin-off, aminek létjogosultsága van, akkor az ez a könyv. Mindamellett, hogy Snow előéletét és jellemének fejlődését helyezi fókuszba, rengeteget ad az általunk ismert világhoz is.
Egészen szürreális és már-már sokkoló élmény látni, mekkora szakadék van a tizedik és hetvennegyedik viadal között, s felfedezni, hogy egy-egy későbbi újítás - legyen szó ajándékokról, mentorokról, hibridekről vagy fogadásról - hogyan, milyen körülmények között születnek meg, vagy éppen minek-kinek a hatására jönnek létre. Mi több, az itt felvázolt viadalok puritánsága, valamint a kiválasztottak már-már Auschwitzi tartása is számtalan érdekességgel kecsegtet... akárcsak az a tény, hogy ezúttal is egy tizenkettedik körzetbeli lány állítja feje tetejére a Kapitólium és Coryo életét.

Az Énekesmadarak és kígyók balladájában a tizedik aratásnap reggelén kapcsolódunk be a történetbe, amikor is az ambiciózus Coriolanus az egyetemre igyekszik, élete sorsdöntő eseményére. A viadal során a kiválasztottak először kapnak mentort az egyetem végzőseinek személyében, ami a kapitóliumi fiatalok számára óriási jelentőséggel bír - kiváltképp Coryoéban. A jövője függ attól, győz-e vagy sem.
Számításaival ellentétben viszont nem az első, második vagy harmadik-, hanem a tizenkettedik körzet lány kiválasztottját kapja, a legrosszabbat mind közül... Lucy Gray Baird azonban rögvest kitűnik a tömegből valóságos lázadó jellemével, s már az aratásnapon bevési magát az emberek emlékezetébe. Innentől a furfangos fiún és fondorlatos taktikáján áll, mit kezd a gyönyörű hangú lánnyal, hogyan kamatoztatja színes, vadóc egyéniségét.
Bevallom, én nagyon szerettem Lucy Grayt, a nyitottságát, azt, hogy bár elsőre könnyű Katniss 2.0-ként azonosítani, mégis a tökéletes ellentéte a maga vidám, optimista, esendő magatartásával. Ráadásul remek ötletnek tartom, hogy Collins általa behozta a zene és balladák szálát, mintegy utalások tucatjait csempészve ezáltal a sorozatba (ezekből a későbbiekben sincs hiány).
Lucy Gray egyébként nagyon üde színfoltja a történetnek, egyszersmind az egyik legkiismerhetetlenebb karaktere is. Tökéletesen kiegészíti a céltudatos Coriolanust, akit rajta és az általa generált érzéseken kívül senki és semmi nem tud megingatni, a lány miatt viszont számtalan alkalommal szembemegy elveivel, vagy éppen máshogy tekint dolgokra.
Mindazonáltal Lucy Gray csak a kulcs, ami beindítja az eseményeket, a valódi motor a tizennyolc éves Coryo, épp ezért, az Énekesmadarakban nem a viadal jelképezi a főattrakciót, hanem az, ami utána jön.. És bátran kijelenthetem, hogy az nagyon kemény, nagyon fájdalmas, és alapjaiban rengeti meg az olvasó erkölcsi normáit.

Suzanne Collins valami olyasmit alkotott az Énekesmadarak és kígyók balladájával, amire szavak sincsenek. Coiolanus története mélyen beleitta magát a lelkembe, rabul ejtett, minden gondolatom - még az álmaim is - körülötte forogtak, és egyre csak Coriolanus neve zakatolt az agyamban. Vele keltem és feküdtem, ott volt a napjaimban, a pórusaimban. Nagyon-nagyon régen nem hatott rám így könyv... Mindezek után talán senkit nem lep meg, ha azt mondom, nálam magasan ez lett az év könyve - Coriolanus pedig az egyik legkedvesebb szereplőm! Utóbbi nem tudom, mit árul el rólam, de nem is érdekel: IMÁDOM az egészet az első betűtől az utolsóig! Biztos vagyok benne, hogy még rengetegszer újra fogom olvasni.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Coriolanus, Sejanus, Tigris, Lucy

Kedvenc jelenet: az egész könyv és a balladák

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Az éhezők viadala előzményregénye

Nyereményjáték

Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

“A 74. éhezők viadalán az 1. körzet férfi kiválasztottja. 12-ből, 9 pontot kapott a kiképzése alatt. A viadal eleji vérfürdőben több kiválasztottat megölt, ezután részt vesz Katniss hajtóvadászatában, a szövetség többi tagjával és Peeta-val.”
(függőleges 3)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/12 Kelly és Lupi olvas
06/14 Dreamworld (extra)
06/16 Utószó
06/18 Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06/20 Hagyjatok! Olvasok!
06/22 Csak olvass!
06/24 Csak olvass! (extra)
06/26 Dreamworld
06/28 Fanni's Library
06/30 Könyvvilág
07/02 Utószó (extra)

Sara Holland - Everless

A pénzed az időd. Az időd a pénzed. Everless világában a kettő ugyanaz. A Blogturné Klub 5 állomásos turnéra indul Sempere királysága, hogy együtt próbálja meg felfedni a rejtélyeket Julesszel. Tarts velünk, és ha ügyes vagy, a Maxim Kiadó által felajánlott három kötet egyikét is megnyerheted.

Sara Holland: Everless - A varázslónő és  az alkimista

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632619699
Oldalszám: 336 oldal
Fordító: Bihari György

Fülszöveg:

Sempera királyságában idővel fizetnek, amelyet kivonnak a vérből, vashoz kötnek és meg is esznek azok, akik tovább akarnak élni. A tehetős arisztokraták, például a dúsgazdag Gerling-család, halálra adóztatják a szegényeket, hogy évszázadokkal megtoldhassák saját életüket. Senki sem gyűlöli jobban a Gerlingeket, mint Jules Ember, aki tíz éve az apjával együtt a szolgálatukban állt, amíg egy végzetes baleset arra nem kényszerítette őket, hogy éjnek évadján meneküljenek el a fényes kastélyból. Amikor Jules rájön, hogy az apja haldoklik, tudja, hogy vissza kell térnie Everlessbe, időt kell szereznie az apjának, mielőtt örökre elveszítené. Ám a visszatérés Everlessbe több veszéllyel – és kísértéssel jár – mint Jules várta. Hamarosan beletéved a sötét titkok mocsarába, és nem tud választani két testvér között, akikről azt hitte, hogy sohasem fogja viszontlátni őket. Döntéseivel megváltoztathatja a sorsot – sőt, magának az időnek a sorsát.

Saját véleményem:

Sempera népéhez hasonlóan én is idővel - olvasási idővel - fizettem azért, mert elcsábultam a regény gyönyörű borítója láttán. Nem bántam meg. Meglehet, az Everless nem tökéletes, az alapötlete viszont zseniális! Egy királyság, ahol a pénz az idő, az idő a pénz... önmagában is lenyűgöző ötlet, főleg akkor, ha hozzám hasonlóan kimaradt az életetekből Justin Timberlake azonos tematikájú filmje.

"Az erdőtől majdnem mindenki fél, mert elhiszik a régi meséket a tündérekről, akik megfagyasztják a vérünkben az időt, vagy a boszorkányokról, akik egyetlen elsuttogott szóval éveket onthatnak ki a hóra."

Sempera királyságában az idő a legdrágább kincs, s egyben a fizetőeszköz is. Az emberek ereiből, vérük megcsapolásával kivonják az időt, és vérvas érméket kovácsolnak belőlük, amikkel aztán megfizethetik az adót vagy élelmet vásárolhatnak. A dúsgazdag családok pedig - földhasználat és védelem jogcímén - havonta megtöltik ládáikat a szegényektől elkobzott vérvassal, amit aztán teájukban feloldva elfogyasztanak, s életidőt nyernek - annyit, amennyit az adott érme ért: néhány hónapot, egy évet. Ebből kifolyólag nem ritka, hogy a történetben is főszerepet játszó Gerling-családhoz hasonló nemesek kora a többszáz évet is meghaladja, míg a nyomorgó nép szenved, s idejekorán meghal.
Jules apjának is fogytán az ideje, úgyhogy bármennyire is ódzkodik a gondolattól, a lánynak döntenie kell: saját idejével fizet, most hogy betöltötte a tizenhetedik életévét, vagy visszamegy Everlessbe, a Gerling-család otthonába - oda, ahonnan tíz esztendővel korábban elmenekültek azért, mert szemtanúja volt egy családi testvérgyilkos merényletnek -, ahol cselédlányokat toboroznak gyerekkori szerelme, Roan esküvőjére. Noha utóbbival a lebukást, s egyben az életét kockáztatja, a fizetség nagysága miatt amellett dönt, bízva abban, hogy a brutálisnak vélt Liam nem ismeri őt fel...

"Megragadhatom az időt, de akárhogy összpontosítok, nem kényszeríthetem, hogy visszafelé folyjon."

Maga a történet nekem ugyan egy kicsit összeollózottnak tűnt (bár az is igaz, hogy nehéz újat mutatni ezen keretek között), az idő témájának ilyen szintű beemelése viszont határozottan tompított rajta, s egyben annyira érdekfeszítővé tette, hogy mindenféle hibát semmissé varázsolt. Nem gondolkoztam biológiai, fizikális, megfoghatatlan dolgokon, csak hagytam, hogy a szerző szavai magukkal ragadjanak, s élveztem az így megelevenedő, borongós hangulatú, kissé balsejtelmes mesét. 
Mióta világ a világ, próbáljuk megérteni, megfogni és megmásítani az időt, az életünk meghosszabbításáról nem is beszélve. De vajon jó-e belenyúlni a természet rendjébe, megváltoztatni azt, s irreális módon kitolni a határainkat? Meddig marad ember az ember? Ilyen és ehhez hasonló kérdések is megjelennek az Everlessben, amellett, hogy a klasszikus fantasy és akció elemekről sem szabad megfeledkezni.
Jules az apja miatt tér vissza a Gerling-család otthonába, ami ellentmondásos érzéseket vált ki belőle. Egyrészt erősen dominál benne a nosztalgia, a sok régi, kedves emlék, melyek közül a legerősebb a Roanhoz fűződő viszonya, másrészt retteg. Retteg attól, hogy a fiú bátyja észreveszi őt, mint egyetlen szemtanút, aki látta, miként akart végezni egykoron öccsével, s annyi év után végre elhallgattatja. E kettős végig nagyon meghatározó, annyira, hogy Jules Liam iránti gyűlölete sok esetben túlzó, akárcsak a szinte oldalanként előtörő flashback pillanatok. Ám mindemellett még ott van Roan menyasszonya, Ina, a királynő, és a meg-megdermedő pillanatok, amikor is Jules körül megfagy az idő. Mindezek jóval hangsúlyosabbak is, mint a fivérek (aki egyébként szintén tartogatnak meglepetéseket).

Az Everlesst elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az önálló mitológiával rendelkező, udvari intrikákkal átszőtt, rejtélyes történeteket, melyekben a hősnő talpraesett, de nem tökéletes. Fura módon egyébként - a gyönyörű borítója mellett - azért is adtam neki esélyt, mert a fülszöveg alapján reménykedtem benne, hogy Az Ékkő nyomán keletkezett űrt kitölti majd, és valami ahhoz hasonló élményben, körítésben részesít; legnagyobb meglepetésemre, ezt többé-kevésbé meg is kaptam. Szóval részemről, hibák ide vagy oda, abszolút pozitív élményként könyvelődött el Jules története; kíváncsian várom a folytatást.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Jules, Liam

Kedvenc jelenet: az idő, mint központi téma

Negatívum: sok, apró flashback pillanat

Borító: 5/5
Sorozat: Everless trilógia #1
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Az Everless világában minden az időről szól - ahogy most a játékunkban is. A borító és a regény világa inspirálta ugyanis mostani játékunkat.
Keresd a homokórákat! A feladat egyszerű: számoljátok meg az állomásokon található homokórákat - majd a végén adjátok is össze, mennyit találtatok.Előfordulhat, hogy egy állomáson több, de az is, hogy egyetlen homokórát sem rejtettünk el.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/08 Deszy könyvajánlója
11/10 Nem félünk a könyvektől
11/12 Sorok között blog
11/14 Kelly & Lupi olvas
11/16 Dreamworld

Kass Morgan - Hazatérés

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Kass Morgan: Hazatérés című regényét, amely a The 100 sorozat harmadik része és az azonos című amerikai tv széria forgatókönyvének alapjául szolgált. Folytatódnak a Százak kalandjai, a Kolóniáról újabb űrkompok érkeznek és a Földlakók nem örülnek az újabb “betolakodóknak”. Érdemes követni az állomásokat, a kiadó felajánlásában három példány kerül kisorsolásra a játékunk megfejtői között.

Kass Morgan: Hazatérés

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618548
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Őri Péter

Fülszöveg:

A százaknak eddigi legnagyobb kihívásukkal kell szembesülniük. Merthogy… az emberiség hazatér.
A vad, zavaros környezet ellenére a százaknak sikerült valamiféle rendet kialakítaniuk a Földön. Ennek a kényes egyensúlynak az újabb űrkompok érkezése vet véget. A landolók a szerencsések köze tartoznak, a Kolónián ugyanis fogytán volt az oxigén. De ahogy mondani szokták, a szerencse mulandó. Az alkancellár erőszakos törekvései és a vad földi lakók minden életet veszélybe sodornak. Mindeközben Wells és Sasha pengeélen táncolva próbálja elérni a békét, mit sem sejtve a szerelmüket fenyegető baljós erőkről; Glass és Luke a sorsot kísértik, amikor egy meghitt erdei házban védtelenül magukra maradnak; Clarke a szüleit kutatja, miközben élete szerelme, a fékezhetetlen Bellamy múltja halálos veszélyekkel fenyegetve mutatja meg, hogy még nem merülhet feledésbe. Eljött tehát az ideje, hogy a százak összefogjanak, és harcba szálljanak a Földön megtalált szabadságért, máskülönben elveszíthetik mindazt, amit addig szerettek.

Saját véleményem:

Minden évben értetlenül állok a könyvek (itthoni) alulértékeltsége előtt. Emberek, ez egy lehengerlően jó sorozat! Mit jó? Zseniális! Tessék esélyt adni neki, higgyétek el, nem fogjátok megbánni. Főként, ha nem láttátok a filmváltozatot, mert meggyőződésem, hogy ez a kulcs.
Kass Morgan regényfolyama jól kidolgozott, szövevényes, apró cliffhangerekkel teli, kalandos sztori, melynek lendülete viszi magával az olvasót.
Most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk a Hazatérést:

A harmadik kötet ugyanott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért. A Százak végre viszonylagos nyugalomban boldogulni látszanak, miközben Glass és néhány(száz) kolóniai a Föld felé tart. Landolásuk számos veszteséget követel, óriási pusztítást okozva csapódnak be. Többen életüket vesztik, míg a túlélők többsége ellátásra szorul. A feladat Wellsék csapatára hárul, akik mindent megtesznek, hogy mentsék egykori társaikat. Ám míg Clarke éjt-nappallá téve ápolja a sebesülteket, Octavia rögtönzött árvaházat nyit, Wells pedig jó vezetőhöz híven intézkedik, addig Bellamy számára nem marad más, mint a bujkálás, ugyanis az utasok között ott rejlik Rhodes, az alkancellár és megannyi katona. Például az, aki többször is molesztálni próbálta Clarke-ot.

A történet első része a hazatérés okozta káoszra koncentrál, meglehetősen életszerűen ábrázolva az eset hátterében álló tragédiát - a sérülteket, veszteségeket, valamint a Kolónia sorsát. És akárcsak korábban, úgy most is láthatjuk az érme mindkét felét. Azt, hogy miként élik meg a járulékos dolgokkal együtt a Százak közt lévő narrátoraink (Clarke, Bellamy, Wells) a többiek csatlakozását, illetve hogy mennyire új és kirekesztett érzés kolóniaiként (Glass) belecsöppenni valamibe, ami teljesen idegen.
Kass Morgan remekül mozgatja, egyszersmind prezentálja a két oldalt. Mint ahogy sikerült kiküszöbölnie az ismétlés feelinget is.
Könnyű lenne ugyanis beleesni abba a hibába, hogy Glassék érkezése hasonló menetrendre épüljön, mint a Százaké, szerencsére itt erről szó sincs... hála a drága alkancellárnak, aki olyan pökhendiséggel sétál be a táborba és veszi át az irányítást, mint Ratcliff kormányzó a Pocahontasban.
Rhodes (aki már a Kolónián is megannyi szemétségért volt felelős) nemes egyszerűséggel kinevezi magát főnöknek, s mindent az uralma alá von, új törvényeket vezetve be - ezzel mintegy megfosztva a Százakat a korábban nekik tett ígéretektől.
Önmagában ez a szituáció is rengeteg bonyodalmat ígér, és a kialakult helyzet is érdekes esettanulmányként szolgál (pl.: jócskán átrendezi az erőviszonyokat és felbolygatja az életet), ám az alkancellár első ügye még tovább fokozza az izgalmakat, azzal, hogy elfogatja Bellamy-t, s méltónak vélt büntetést szab ki rá...
Kass Morgan eme húzással újabb bonyodalmat hozott a történetbe, ami a korábban napvilágra került információk és kialakult kapcsolatok értelmében alapjaiban rengette meg a sorozatot, olyan helyzeteket alakítva ki, amik azt jelzik: az igazi küzdelem még csak most kezdődik. Tulajdonképpen olyan, mintha visszarepülnénk a történelemben.

Imádom a 100 könyvekben, hogy miközben az akciódús helyzetekre is nagy hangsúly kerül, az egyéni karakterdrámák sem szorulnak háttérbe. Mindegyik főbb szereplőnek megvan a maga tragédiája, ami ugyan folyamatosan, részről részre épül/bontakozik ki (ehhez a visszaemlékezések is hozzájárulnak), de közben a jelenben is valamiféle bonyodalmul szolgál. Legyen szó testvéri kötelékről, szerelemről, barátságról vagy árulásról, mind zseniálisan működik. Ráadásul mindannyian kiforrott, önálló személyiséggel rendelkező figurák.
Az én kedvencem továbbra is a Glass-Luke, valamint a Bellamy-Clarke páros, amiknek tagjai a Hazatérésben ugyancsak izzasztó, életveszélyes és megható pillanatokkal kénytelenek szembenézni. Szeretem bennük, hogy nem tökéletesek, nincsenek túlidealizálva, mindannyian követnek el hibákat, mégis többrétűek és ha kell, kemények a habitusuknak megfelelően.

Egyetlen negatívumot tudnék csak megemlíteni a harmadik résszel kapcsolatban, méghozzá az első nagyjából hatvan oldal vontatottságát, ami jelentős részben a hosszú belső monológokból fakad. Ezt leszámítva minden sorát imádtam, és alig várom, hogy a kezemben tarthassam a negyedik kötetet!
Ajánlom a sorozatot mindenkinek, aki szereti a pörgős, akció- és eseménydús posztapokaliptikus disztópiákat, valamint a szövevényes háttértörténetet szolgáltató karaktereket.
Előre is elnézést: A 100 egy rohadt jó könyvsorozat! Felejtsétek el a sorozatot és adjatok a regényeknek egy esélyt. Megérdemlik.

Pontszám: 5/4,75

Kedvenc szereplő: Bellamy, Clarke, Glass, Luke

Kedvenc jelenet: Glass és Wells találkozása

Negatívum: dialógusok hiánya

Borító: 5/5
Sorozat: 100 sorozat 3. kötete
Megtetszett? Vidd haza! 

Nyereményjáték

Mostani játékunk azoknak szól, akik olvasták az előző részeket: idézeteket kaptok, amit fel kell ismernetek, melyik szereplőtől hangzottak el. A karakter nevét írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

Én vettem el a gyógyszereket.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/15 Kelly és Lupi olvas

12/17 CBooks

12/23 Sorok között

12/29 Deszy könyvajánlója

12/26 Dreamworld