Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író!
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.
Kiadó: Agave Könyvek
ISBN: 9789635983391
Oldalszám: 400 oldal
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Farkas Veronika
Fülszöveg:
Ha elvesznek tőled mindent, amit szerettél, mi marad, amiért harcba szállnál?
Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.
Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.
Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.
Saját véleményem:
Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.
Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.
Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.
Saját véleményem:
Haymitch Abernathy az egyik legszerethetőbb, ugyanakkor legmegfejthetetlenebb karakter volt Az éhezők viadala trilógiában. Olyan figura, akinél kezdetben talán nehéz elfogadni az alkoholizmusát, pesszimizmusát, de aztán, ahogy felébred benne a remény, egyre jobban belopja magát az ember szívébe. Az, hogy Suzanne Collins megírta a személyes történetét, s megmutatta miért is vált azzá, akivé, az egyik legcsodálatosabb dolog, mindemellett szívfacsaró, megdöbbentő, sokkoló, szomorú és
tragikus.
"– És részben ez a mi nagy bajunk. Hogy azt gondoljuk, a dolgok elkerülhetetlenek. Nem hisszük, hogy lehetséges a változás."
Hölgyeim és uraim, üdvözli Önöket Panem és a második Nagy Mészárlás! E jeles jubileum során a Kapitólium dupla mennyiségű fiatal kiválasztásával igyekszik emelni a szórakoztatás mértékét és színvonalát, nem feledkezve meg az extra érzelmi löketről sem: még több dráma, még több fordulat, vér és tragédia.
És hogy mit gondolnak ezzel kapcsolatban a learatott fiatalok? Ja, hát az továbbra sem érdekli a Kapitóliumot. Számukra egyetlen dolog fontos: a látszat. Na meg a gyengék feletti erőfitogtatás. S ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, nem restek manipulációhoz, netán csaláshoz folyamodni, legyen szó akár igazságtalan learatásról vagy megmásított kampányról.
A történet Haymitch születésnapjával indít, ami történetesen egybeesik az aratás napjával is, ünneplésre tehát semmi ok. Annál is inkább, mivel ez az év különleges, az Éhezők viadala ötven éves jubileumát ünnepli, így a második Nagy Mészárlásra duplaannyi fiút és lányt választanak ki, mint egy átlagos évben, Haymitchnek pedig majd' két tucat cetlin szerepel a neve (a családjuknak kikért fejadagok miatt). Ám nem csak magáért, hanem barátnőjéért, Lenore Dove-ért, a lázadó covey lányért is aggódni kényszerül. Nem alaptalanul... A kiválasztás ugyan megkegyelmez nekik, ám az utolsó learatott fiú elmenekül, így az egész procedúra vérengzésbe torkollik, Haymitch pedig Lenore Dove védelmezése miatt hirtelen a másik fiú helyében és a Panembe suhanó vonaton találja magát. Az egyetlen bökkenő - már azon túl, hogy a halálukba sietnek -, hogy a tizenkettedik körzetre mindenki esélytelenként és vesztesként tekint, az egyetlen ember pedig, aki nem csupán emberséggel, hanem segítő szándékkal fordul feléjük, olyan módon teszi mindezt, amitől a családja óva intette fiút.
Ha azt gondolnátok, ennyi Az éhezők viadala kötettel a háta mögött Suzanne Collins nem képes már újat mutatni, netán új szintre emelni az elborzadást, akkor az a nagyon jó hírem, hogy de. Amikor már azt hinnéd, mindent láttál, megéltél, akkor jön Haymitch és az ő tragédiája, és úgy érzed, sosem leszel már az az ember, aki Az aratás hajnala előtt voltál.
A felnőtt Haymitch iszákos, életunt, leszarom típusú fazonként bukkant fel a trilógiában, olyan alakként, akinek már nincs mit vesztenie és nyernie se. Nem pislákolt benne a remény... Aztán Katniss mégis felpiszkált benne valamit, és szép lassan megismerhettünk belőle valamennyit - nem sokat, de annyit igen, hogy a szívünkbe zárjuk. A karaktere mögött rejlő múltat és érzelmi megpróbáltatásokat viszont még csak nem is sejthettük... mostanáig. Az aratás hajnala ugyanis minden kétséget kizáróan megmutatja azt, miért is vált azzá az iszákos alakká az életvidám, szerelmes kamasz, akivé. És az a helyzet, hogy ebbe a történetbe most az én lelkem is összetört. Azt gondoltam, hogy Az énekesmadarak és kígyók balladája után nincs fentebb, de tévedtem. Méghozzá óriásit. Suzanne Collins egy kegyetlen zseni, olyan, aki párszor megpofoz, majd körül ölel, elhiteti veled, hogy van remény, majd amikor végre hinni kezdenél, akkor nem csak gyomron rúg, de rommá is őröl. Haymitch története valóságos érzelmi hullámvasút tele érdekes életutakkal, fordulatokkal, drámával, színes és élő karakterekkel, utalásokkal a korábbi kötetek szereplőire, és egy olyan tragédiával, amire garantáltan nem készültél fel. Mert az éhezők viadala soha nem lehet happy end.
Nem akarok spoilerezni, ugyanakkor muszáj elmondanom, hogy még négy kötet, négy viadal után is vannak ebben a játékban olyan játékmesteri vagy épp karakteri fordulatok, megoldások, amik izgalmassá, kiszámíthatatlanná és újjá teszik. Az aratás hajnalában például ilyen a viadalt megelőző szakasz is, amiben igen nagy hangsúly helyeződik a játékosokra és a kapcsolatukra.
Az aratás hajnala nem pusztán a 2025-ös év legjobban várt olvasmánya, hanem a legjobb is. Messze felülír mindent, amit más regények adni tudnak. Megrázó, izgalmas, fordulatokban és érzelmekben gazdag, drámai és mélyen tragikus. Az biztos, hogy antialkoholistaként én most gondolatban és lélekben megyek és beülök a felnőtt Haymitch mellé, remélve, hogy megkínál az itókájából.
A történet Haymitch születésnapjával indít, ami történetesen egybeesik az aratás napjával is, ünneplésre tehát semmi ok. Annál is inkább, mivel ez az év különleges, az Éhezők viadala ötven éves jubileumát ünnepli, így a második Nagy Mészárlásra duplaannyi fiút és lányt választanak ki, mint egy átlagos évben, Haymitchnek pedig majd' két tucat cetlin szerepel a neve (a családjuknak kikért fejadagok miatt). Ám nem csak magáért, hanem barátnőjéért, Lenore Dove-ért, a lázadó covey lányért is aggódni kényszerül. Nem alaptalanul... A kiválasztás ugyan megkegyelmez nekik, ám az utolsó learatott fiú elmenekül, így az egész procedúra vérengzésbe torkollik, Haymitch pedig Lenore Dove védelmezése miatt hirtelen a másik fiú helyében és a Panembe suhanó vonaton találja magát. Az egyetlen bökkenő - már azon túl, hogy a halálukba sietnek -, hogy a tizenkettedik körzetre mindenki esélytelenként és vesztesként tekint, az egyetlen ember pedig, aki nem csupán emberséggel, hanem segítő szándékkal fordul feléjük, olyan módon teszi mindezt, amitől a családja óva intette fiút.
Ha azt gondolnátok, ennyi Az éhezők viadala kötettel a háta mögött Suzanne Collins nem képes már újat mutatni, netán új szintre emelni az elborzadást, akkor az a nagyon jó hírem, hogy de. Amikor már azt hinnéd, mindent láttál, megéltél, akkor jön Haymitch és az ő tragédiája, és úgy érzed, sosem leszel már az az ember, aki Az aratás hajnala előtt voltál.
A felnőtt Haymitch iszákos, életunt, leszarom típusú fazonként bukkant fel a trilógiában, olyan alakként, akinek már nincs mit vesztenie és nyernie se. Nem pislákolt benne a remény... Aztán Katniss mégis felpiszkált benne valamit, és szép lassan megismerhettünk belőle valamennyit - nem sokat, de annyit igen, hogy a szívünkbe zárjuk. A karaktere mögött rejlő múltat és érzelmi megpróbáltatásokat viszont még csak nem is sejthettük... mostanáig. Az aratás hajnala ugyanis minden kétséget kizáróan megmutatja azt, miért is vált azzá az iszákos alakká az életvidám, szerelmes kamasz, akivé. És az a helyzet, hogy ebbe a történetbe most az én lelkem is összetört. Azt gondoltam, hogy Az énekesmadarak és kígyók balladája után nincs fentebb, de tévedtem. Méghozzá óriásit. Suzanne Collins egy kegyetlen zseni, olyan, aki párszor megpofoz, majd körül ölel, elhiteti veled, hogy van remény, majd amikor végre hinni kezdenél, akkor nem csak gyomron rúg, de rommá is őröl. Haymitch története valóságos érzelmi hullámvasút tele érdekes életutakkal, fordulatokkal, drámával, színes és élő karakterekkel, utalásokkal a korábbi kötetek szereplőire, és egy olyan tragédiával, amire garantáltan nem készültél fel. Mert az éhezők viadala soha nem lehet happy end.
Nem akarok spoilerezni, ugyanakkor muszáj elmondanom, hogy még négy kötet, négy viadal után is vannak ebben a játékban olyan játékmesteri vagy épp karakteri fordulatok, megoldások, amik izgalmassá, kiszámíthatatlanná és újjá teszik. Az aratás hajnalában például ilyen a viadalt megelőző szakasz is, amiben igen nagy hangsúly helyeződik a játékosokra és a kapcsolatukra.
Az aratás hajnala nem pusztán a 2025-ös év legjobban várt olvasmánya, hanem a legjobb is. Messze felülír mindent, amit más regények adni tudnak. Megrázó, izgalmas, fordulatokban és érzelmekben gazdag, drámai és mélyen tragikus. Az biztos, hogy antialkoholistaként én most gondolatban és lélekben megyek és beülök a felnőtt Haymitch mellé, remélve, hogy megkínál az itókájából.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Haymitch és még sokan mások
Kedvenc jelenet: nem spoilerezek
Negatívum: -
Borító: 5/5Sorozat: Az éhezők viadala #0,5
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő)
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Nézzetek be a többi állomásra is
04/10 Sorok között
04/16 Csak olvass!
04/17 Hagyjatok! Olvasok!
04/18 Utószó
04/20 Pandalány olvas
04/26 This is my (book) universe
04/28 Dreamworld
04/29 Kelly és Lupi olvas
04/29 Kelly és Lupi olvas
én nem látok kiemelt betűket
VálaszTörlés