Serena Valentino - A végzet lángja

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának tizedik része, A végzet lángja. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Hádész, az elkeseredett és bosszúszomjas isten történetét.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Serena Valentino: A végzet lángja

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635846320
Oldalszám: 192 oldal

Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

A jól ismert mítosz szerint a három testvér: Zeusz, Poszeidón és Hádész tíz éven át háborúztak az apjuk ellen. Kronosz, és a többi rettentő erejű titán legyőzése után Zeusz három részre osztotta a világot. Az övé lett az ég és alatta a föld, Poszeidón megkapta a tengerek fölötti uralmat, a legidősebb fivér, Hádész pedig az Alvilág ura lett.
Hádész igyekezett magányos birodalmát a legjobb tudása szerint irányítani, ám az örökkévalóság túl hosszú idő, ha olyan helyen kell élni, amit gyűlölünk. S bár erről ritkán mesélnek, de akit mindig gazemberként kezelnek a családtagjai, az kétségbeesésében könnyen gonosszá válik.
Az elkeseredett és bosszúszomjas isten egy véletlennek köszönhetően összebarátkozik a különleges nővérekkel. A holtak ura alkut köt a három boszorkánnyal, ám ha egy istenről van szó, akkor egy ilyen esemény mások történetét is átírhatja, nem csak az övét…

Saját véleményem:

Tizedik kötetéhez érkezett Serena Valentino Gonosztevők c. sorozata, melynek mindegyik részében egy újabb Disney antihős múltját ismerhetjük meg. A végzet lángja  Hádész történetét meséli el, emellett pedig egyre tovább gabalyítja a tündérmesék már ismert és még felfedezésre váló szálait, mi több, jól belekavar nagyjából minden másba is.

Ha emlékeztek még, a sorozat első hat kötete teljes mértékben a mesék birodalmában játszódott, központi alakjuk – vagyis inkább alakjaik – pedig a hibbant nővérek voltak, ám az elmúlt kötetek főként a való világba kalauzoltak el bennünket. Most azonban teljes mértékben összekuszálódni látszanak a világok és az idősíkok is. És hogy ez pontosan mit is jelent? Röviden: őskáoszt.

"Úgy tűnik, az egyetlen dolog, amit még mi sem tudunk irányítani, a saját sorsunk."

No, de ne ugorjunk ennyire előre, kezdjük az elején. Például ott, hogy ha van a sorozatnak olyan kötete, amit nagyon vártam már, akkor az egyértelműen Hádészé - s, ha mindehhez hozzávesszük azt a minőséget, amit az utóbbi részeknél kaptunk Serena Valentino-tól, akkor bátran kijelenthetem, hogy nagy (mit nagy? óriási!) reményekkel vágtam bele a tizedik rész olvasásába. És ez bizony öreg hibának bizonyult. Nem fogok zsákbamacskát árulni vagy épp a forró kását kerülgetni, leírom kerek perec: nem szerettem ezt a részt. Sőt, ki merem jelenteni, hogy szerintem a sorozat egyik leggyengébb tagja lett (persze csak a Szörnyetegé után). 

Hogy miért? Véleményem szerint ennek három oka is van. Az első az, hogy Hádész nemes egyszerűséggel tényleg egy antihős, olyan figura, akiből nem lehet pozitív hőst varázsolni anélkül, hogy elveszítené valódi önmagát. És bizony innen ered a második ok: Hádész karaktere olyan szinten zseniális, hogy ha valaki megpróbálja formálni, abba bizony bele fog törni a bicskája. Ő egy szarkasztikus, hatalommániás seggfej nulla empátiával. Legalábbis a Disney-féle elgondolásban. Míg a legtöbb gonosz gonoszságának hátterébe beilleszthető valami trauma, addig az alvilág istenéébe nem, hisz Hádész eleve így született, maximum csak az alapviselkedésére tett rá a Zeusz sztori. És ezt tök jól példázza ez a regény is, ami végig azon van, hogy kettészakítsa Hádészt, ezáltal próbálva elhitetni velünk, hogy az alvilág flegma ura másra sem vágyik, mint a tündérmesei erdőre, a sötét nővérekkel való kuncorászásra és Demóna dajkálására, de azért jó lenne az öcsköstől is elkobozni az Olümposzt. Valahol itt kezdődik a baj. Hádész mozgatórugója egyértelműen Zeusz megbuktatása, csakhogy míg ezen ügyködik, a fókusza - vagy talán szerencsésebb vágynak nevezni - egyre inkább eltolódik a mesei birodalom irányába, és hirtelen azon kapja magát, hogy előbb létrehoz magának egy sötét palotát (Demóna kastélyát) abban a világban, majd ahelyett, hogy az alvilági kecójaban ücsörögne, letáborozik ott. Ez persze azt is jelenti, hogy elhagyja a saját világát és idősíkját, ugyanakkor Hádész köszöni, másra sem vágyik, minthogy a Sötét nővérekkel barátkozzon és nevetgéljen tortát majszolva, őrizze a sárkányalakban rekedt Demónát, és persze arról ábrándozzon, milyen jó lenne, ha kettészakadhatna, hogy a másik fele elvégezze a Zeusz-sztorit. Ahhoz, hogy ezt megvalósíthassa, szüksége lesz a hibbant nővérek segítségére és figyelmére, amit úgy ér el, hogy kiiktatja Kirkét - mármint az eredetit. 

És akkor ezzel el is érkeztünk a kötet bukásának harmadik pontjához, ami nem más, mint a felrobbantott idővonal. Most először érzékeltem azt, hogy ez az egész sorozat, illetve maga a világ túlnőtt a szerzőn. Korábban annyira feszesre vette az idővonalat és egybeszőtte a különféle mesehősök szálait, hogy mostanra elérkeztünk oda, hogy már nincs hely, ahová beszuszakolhatná az újakat, akik közül sokan korábbi időkhöz köthetőek, ráadásul akadnak más világból érkezők is. Noha Serena Valentino utolsókat kapkodva próbál ilyen-olyan indokokat kitalálni, az egész ingatag és ahelyett, hogy értelmet nyerne, inkább csak önmagának mond ellent. Sok esetben úgy is, hogy utólag másként próbál megmagyarázni korábbi történéseket.
Ami viszont számomra pozitívumként hatott, az az, hogy a katyvasz közepette több karakter, karaktertörténet is a helyére került, lelepleződött, kiemelt tekintettel a három nővérre. Nem mondom, hogy a lezárásig vezető út tökéletesre sikeredett ebben a részben, de az biztos, hogy szépen el lett varrva a száluk, és azért csak sikerült Hádészt is kipöckölniük a saját könyvéből.
További pozitívumként még felhoznám Azeláét, Kankalint és Jákob lovagot a Sötét erdővel, mint egyre erősödő szálat, illetve a Hádész-humort. Szerencsére bőséggel akadtak pillanatok, amikor a szerzőnek sikerült elcsípni azt a tipikus, Hádészra jellemző csipkelődést, és ez bizony nagyon sokat lendített a dolgokon. A halloweenes részt például egyenesen imádtam a párkákkal!

Mindent egybevetve bennem felemás érzéseket keltett ez a rész. Többet és mást vártam a kedvenc antihősömtől, aki csak nyomokban tartalmazta önmagát, ugyanakkor szerettem a történet a történetben megoldást, és jó volt végre lezárni a hibbant nővérek szálát és méltó módon búcsút venni tőlük, hogy valami új vehesse kezdetét olyan szereplőkkel, akik legalább annyi izgalmat ígérnek a jövőre nézve, mint Lucinda, Ruby és Martha.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: a halloweenező párkák mindent vittek, de a lezárás is szép lett

Negatívum: Hádész elpuhítása

Borító: 5/5
Sorozat: Gonosztevők #10

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismered a mitológiai Hádészt. Minden állomáson találsz egy vele kapcsolatos kérdést, neked pedig nincs más dolgod, mint a helyes választ beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Hogy hívják Hádész feleségét?

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Dreamworld
04/10 Csak olvass!
04/12 Szembetűnő
04/14 Utószó