2024. október 31., csütörtök

Samantha Shannon: Csontszüret

 
Samantha Shannon nagy sikerű, Csontszüret című sorozatának első kötete 11 évvel ezelőtt, 2013-ban jelent meg. Azóta Shannon világlátása olyannyira megváltozott, hogy úgy döntött, a tizedik évfordulóra némileg újraírja a sorozat köteteit. Hazánkban eredetileg nem kapott elegendő figyelmet a széria, ezért az első két könyv megjelenését követően elkaszálták azt. A Next21 Kiadó azonban úgy döntött, Samantha Shannon munkássága van annyira értékes, hogy megpróbálja ismét felkelteni a magyar olvasóközönség érdeklődését. A Csontszüret és A Mímes Rend új, átdolgozott kiadása az ő gondozásukban olvasható. Ti pedig tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a két kötetről!
 
 
Samantha Shannon: Csontszüret
 
Kiadó: Next21 Kiadó
ISBN: 9786156821034
Oldalszám: 576 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:
2059-ben ​járunk, a Scion Köztársaság két évszázada radikálisan kampányol minden és mindenki ellen, ami szerintük természetellenes. Európa több nagyvárosát sikerült uralmuk alá hajtaniuk. Paige Mahoney Londonban él, magas posztot tölt be a szervezett bűnözés világában, egy Hét Pecsét nevű sejtben. Paige álomjáró, vagyis egy ritka, félelmetes hatalmú látnok. Behatol mások tudatába, így szerez értesüléseket. Az alvilág egyik könyörtelen vezérének, a Fehér Béklyózónak a jobbkeze. 
A Scion Köztársaság törvényei szerint az álomjáró már a puszta létével is bűncselekményt, mégpedig hazaárulást követ el. 
Paige-et letartóztatják, és olyan hatalmasságokkal találkozik, akik még a Scion vezetőinél is elvetemültebbek. Fogvatartóinak terveik vannak vele a ritka, különleges képességei miatt. Paige-nek minden erejét mozgósítania kell a túlélésért, a kiszabadulásért. Az ellenségeiben kell megbíznia.

Saját véleményem:
Paige a különleges képességekkel rendelkező Hét Pecsét szervezet egyik legértékesebb tagja, ugyanis álomjáró. Hétköznapjait a társaival tölti búvóhelyükön, és elvégzi Jax, a főnöke által kiosztott teendőket.
Egy nap, amikor Paige az apjához igyekszik - aki mit sem tud lánya abnormalitásáról -, a metrón rajtaütnek Scion őrei, ám mielőtt elfoghatnák, a tizenkilenc éves álomjáró olyat tesz, amit még életében soha. Betör az egyik őr álomplánjába, és megöli, a másiknak pedig elveszi a józan eszét. Tudja, hogy már csak órái vannak, míg az állam emberei elfogják, és a Towerbe viszik, ezért összepakolja a legszükségesebb holmijait, hogy minél gyorsabban elmenekülhessen, csakhogy néhány felfegyverzett idegen váratlanul beront a lakásukba; egyikük pedig menekülés közben eltalálja egy Flux lövedékkel Paige-t, aki így kénytelen feladni a harcot.
Miután újra magához tér, egy számára teljesen idegen helyen találja magát, néhány fiatal kíséretében, akik hozzá hasonlóan szintén rendelkeznek valamifajta különleges képességgel. Ám ami ezek után következik, arra Paige álmában sem gondolt volna. Oxfordba, a rég eltörölt városba viszik őket - a XX. Csontszüret áldozataiként -, ahol különböző Rephaiták kiválasztják maguknak őket, mint egyfajta rabszolgát, és segítenek a kiképzésükben, hogy képességeiket a lehető legjobban kihasználhassák.
A lányt viszont maga a vérhitves választja ki - a Rephaiták úrnőjének jegyese -, csakhogy azelőtt a Nagymester, Arcturus még soha nem tett ilyet, senkit sem fogadott be otthonába...

"Nem ölheted meg a halált. Létezik tűz, ami megperzselheti a Napot? Ki fojthatná vízbe az óceánt?"

Ha egy könyvet a megjelenés előtt a világon mindenhol olyan nagy címekkel reklámoznak, mint a Trónok harca, Éhezők viadala, avagy a Harry Potter, akkor az kétféle hatást válthat ki az olvasóközösségből: óriási várakozást vagy ódzkodást. Egyik sem jó, mert, akik a fentebbi regényóriásokat várják, könnyen meglepődhetnek, ugyanis a Csontszüretnek semmi köze hozzájuk; míg azok, akik éppen emiatt zárkóznak el tőle, kimaradnak egy übergigamegafantasztikus történetből, merthogy a fiatal írónő nem véletlenül vált hirtelen ilyen népszerűvé.
Eleinte az első kb. 70 oldallal nagyon lassan haladtam - két nap kellett hozzá -, de nem azért, mert nem volt jó, hanem mert rengeteg az információ, új lények, szervezetek, kifejezések, és emiatt szellemileg roppant megterhelő. Három oldalanként szünetet kellett tartanom. Ám ez is azt bizonyítja, hogy nem egy habkönnyű, bugyuta, egyszerű kis sorozatról van szó, hanem egy gondosan felépített, teljesen új elemeket felvonultató remekműről.

A világfelépítés bravúros. Nagyon tetszett az a fajta megoldás, amivel Samantha egybeolvasztotta a természetfeletti lényeket az abnormálisokkal, és az egyszerű, hétköznapi emberekkel. Mint ahogyan a különböző csoportok szabályai is tökéletesen kiegészítették egymást. Míg az egyik világban nyíltan az abnormálisok tudtára adták, hogy nem érnek semmit, nincs hatalmuk, addig a Rephaiták ugyanezt díszpapírba csomagolva, masnival átkötve tálalták védenceiknek, akiknek emiatt szent meggyőződése volt, hogy Oxfordban ők igenis lehetnek valakik.
Karakterek terén pedig újfent csak áradozni tudok, mert mindegyik figura önálló volt, és ami talán még ennél is sokkal fontosabb, hogy egyediek. Megvan a maguk története, indoka és célja; plusz a mellékszereplők sem olvadnak a háttérbe. Fontos szerepet játszanak a szálak mozgatásában, alakításában.

Paige szerethető hősnő. Okos, bátor, merész, független, kitartó. Ugyanakkor a múltja révén van egy sebezhető oldala is, amit igyekszik titkolni a világ elől. A karakterfejlődés talán az ő esetében a legjelentősebb. Egyrészt meg kell tanulnia kezelni a képességét, és azt, ami ő valójában, másrészt el kell fogadnia önmagát, és bízni. Ez utóbbi alól pedig Arcturus sem kivétel.
A nagymester első ránézésre egy hatalmas, sötét és félelmetes alaknak tűnik, akinek már pusztán a lényéből árad a veszélyesség. Ám, én abban a pillanatban, ahogy megjelent, elvesztem. Persze, mondhatnánk rá, hogy na már megint egy klisés alak, aki a zord külső ellenére jófiú, de ez mégsem teljesen helytálló, mert itt nem csak fekete vagy fehér valaki.
Tetszett, hogy ahogy egyre közeledtünk a végéhez, és ahogy Paige is közelebb került hozzá (nem romantikus téren értem), úgy ő is egyre többet és többet szerepelt. Sorra derültek ki a vele kapcsolatos titkok.
És, ha már megkapargattam a romantika témáját, akkor muszáj megemlítenem, hogy igen, van benne, de nagyon minimálisan, körülbelül a könyv 1%-át teszi ki, mert ebben a részben sokkal fontosabb és jelentőségteljesebb dolgokról van szó. (Persze, azért néha érződik a feszültség és az a bizonyos vibrálás a levegőben.)
 
Cselekményszálat tekintve volt egy A és egy B pontunk, ami köré épült a történet, ám a kezdet-végkifejlet között is rengeteg olyan esemény történt, ami tartogatott jó néhány izgalmas pillanatot. És mivel egy sorozat kezdőkötetéről van szó, ezért valamilyen szinten fontosabb, hogy az olvasó megismerhesse, és átláthassa a világot, amiben a szereplők mozognak, mint egy mindent eldöntő csata. Na, nem mintha az nem lenne, mert a végére olyannyira felpörögnek a dolgok, hogy nemegyszer azon kaptam magam, hogy elfelejtettem levegőt venni. Az utolsó fejezetek szó szerint olyanok, mint egy adrenalinbomba. Rengeteg izgalom, akció, és jól megkoreografált összecsapás.
Részemről hatalmas pluszpont azért, hogy nem lett összecsapva a befejezés, hanem az előzményekhez mérten, megfelelő hosszúságúra és jelentőségűre nyúlt. Ez pedig ritka. És hát a legvége... az kegyetlenül brutális. Készüljetek a legrosszabbra, hogy szem nem marad szárazon!

A Csontszüret olyannyira összetett, hogy képtelenség mindent leírni róla. Olvassátok el, tényleg nem fogjátok megbánni!
Ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igazán fantasztikus és egyedi történetet olvasni mai és középkori díszletek közé ágyazva, valamint a disztópia kedvelői se hagyják ki.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Arcturus, Nick, Liss, Paige
Kedvenc jelenet: minden Arcturus-Paige rész
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Csontszüret #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Játékunkban a disztópiáké a főszerep. Mutatunk néhány borítórészletet, nektek az a feladatotok, hogy kitaláljátok, melyik disztópiához tartozik (szerzőt és címet kérünk a Rafflecopter dobozba).
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

10/27 Readinspo
10/29 Utószó
10/31 Dreamworld
11/02 Hagyjatok! Olvasok!
11/04 Könyv és más
11/06 Spirit Bliss Sárga könyves út

2024. október 30., szerda

Heather Fawcett - Emily Wilde atlasza a Másvidékről


Alig fél évvel az Emily Wilde tündérenciklopédiájának megjelenését követően már olvashatjuk is magyarul Heather Fawcett nagysikerű sorozatának következő részét! Az Emily Wilde atlasza a Másvidékről című regényben az Alpokba kalandozunk, ahol a főhőseink a Wendell Bambleby királyságába vezető ajtót keresik. Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, mit gondolunk a könyvről!
 
 
Heather Fawcett: Emily Wilde atlasza a Másvidékről
 
Kiadó: Agave Kiadó
ISBN: 9789635983155
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Ballai Mária

Fülszöveg:
Emily ​Wilde nagyszerű tudós, aki nemrég írta meg a világ első átfogó tündérenciklopédiáját. Kalandjai során a rejtettek számos titkára fényt derített, mint ahogy tudóstársát és korábbi riválisát, Wendell Bamblebyt is leleplezte. 
Mert Bambleby nemcsak őrjítően megnyerő férfi, hanem száműzött tündérkirály is egyben, aki mostohaanyja elől menekülve a birodalmába visszavezető ajtót keresi. S amíg nem jár sikerrel, Emily nem áll készen arra, hogy elfogadja a házassági ajánlatát – gyengéd érzései ellenére jól tudja, hogy egy tündért szeretni veszélyes dolog. 
Mindeközben Emily új célt is kitűz maga elé: meg szeretné rajzolni a különböző tündérbirodalmak térképeit. A kutatásai előkészítése közben pedig Bambleby ismét bajba sodorja, amikor Cambridge-t megszállják a mostohaanyja által küldött orgyilkosok. Kettejükre új kalandok várnak az osztrák Alpok festői vidékén, ahol Emily szerint Bambleby birodalmának ajtaja is rejtőzhet, melynek megtalálása segíthetne a férfinak megmenekülni családja gyilkos cselszövései elől. 
Heather Fawcett nagy sikerű trilógiájának második részében Emilyre ismét nagy veszély vár. Minden erdőben és hasadékban veszedelmes szerzetek leselkednek rá, miközben nemcsak a tündérajtók, de szívének rejtélyes működését is meg kell fejtenie, mielőtt kifut az időből.

Saját véleményem:
Az Emily Wilde tündérenciklopédiája cozy olvasmány volt a javából, teljesen elvarázsolt. Szerettem a különleges hangvételét, az otthonosságát és a nem mindennapi környezetet, ahol főszereplőink kalandoztak. Nagyon vártam már, hogy kezemben tarthassam a folytatást, de arra bevallom, nem számítottam, hogy ilyen hamar teljesül majd az álmom. Az Agave kiadó mondhatni fénysebességgel hozta el nekünk Emily Wilde és Bambleby kalandjainak folytatását. 

"(…), a „viszonylag biztos” nem ideális forgatókönyv tündérszörnyek esetén."

Miután Emily befejezte az enciklopédiáját, határozatlan idejű kinevezést és egy új irodát kapott az egyetemen, ám ahelyett, hogy kiélvezhetné mindazt, amire vágyott, új gondok gyötrik. Fogalma sincs, mit feleljen Wendell házassági ajánlatára, minthogy a házasság intézményét mindig is értelmetlennek tartotta, olyasminek, ami legjobb esetben is elterelné a figyelmét munkájáról, legrosszabb esetben pedig nem hagyna rá időt, mi több, unalmas társasági eseményekre kényszerítené. Drüadológusként pedig azzal is tisztában van, hogy ember és szerzet közötti frigy ritkán sült el jól. Ugyanakkor visszautasítani sem tudja az ajánlatot. Emily tipródását azonban háttérbe szorítja a tény, hogy Wendell Bambleby-t - akiről korábban már kiderült, hogy a Silva Lupi birodalom trónfosztott uralkodója - mostohaanyja megmérgezteti. 
Noha a méreg nem jelent halálos veszélyt a férfira, erejétől megfosztja, így pedig képtelen szembeszállni a ráküldött orgyilkosokkal. Emily és szedett-vedett kompániája nem tehet mást, minthogy megkeresik a birodalomba vezető átjárót, s megszerzik az ellenmérget. Útjuk ezúttal Ausztriába vezet, a nő ugyanis úgy véli, ott kell keresniük az ajtót... Ráadásul az új kaland is kapóra jön számára, minthogy az enciklopédiája megjelenése után újabb feladatra vállalkozott: szeretné egy atlaszban összefűzni az összes ismert tündérbirodalom, valamint a hozzájuk vezető ajtók térképét. 
Vajon Bamblebynek sikerül megmenekülnie? És ezúttal lehet Emily a megmentő?

Kalandból, izgalomból, nyomozásból és kutatásból ezúttal sincs hiány a történet során, még úgy sem, hogy érezhető az átkötő jelleg. Míg az első rész újdonságával, az expedícióval, Bambleby rejtélyével és a főszereplők csipkelődésével valami egészen újat és szokatlant adott a piacon megjelenő többi regényhez képest, addig a mostani rész helyenként elég lassú és nehézkes. Kicsit olyan térkitöltő, ami segíti a bábuk elhelyezkedését a sakkjátszma fináléjához. Persze aggodalomra semmi ok, még így is végtelenül izgalmas, olvasmányos és akciódús. Na és persze a körítés - úgy, mint a táj vagy épp az új mellékszereplők - is élvezetessé és könnyen fogyaszthatóvá varázsolja. 

Mindent összevetve nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a nyomozással, megoldásra váró feladatokkal teli történeteket és szeretne egy igazán jól kidolgozott cozy fantasyt olvasni. 


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Árnyék, Bambleby
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Emily Wilde #2
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Játékunkban a tündérek, elfek mítoszát járjuk körül – pontosabban azt, mely kultúrákban milyen formában bukkantak fel ezek a természetfeletti lények.
A feladatotok mindössze annyi, hogy helyesen válaszoljatok az állomásokon feltett kérdésekre.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Hol élnek a sötéttündérek a skandináv mitológia alapján?




Nézzetek be a többi állomásra is

10/22 Readinspo
10/24 Utószó
10/26 Hagyjatok! Olvasok!
10/28 Spirit Bliss Sárga könyves út
10/30 Dreamworld

2024. október 21., hétfő

Nisha J. Tuli - A Napkirályné próbája



A 21. Század kiadó elhozta nekünk Nisha J. Tuli nagysikerű történetét, A Napkirályné próbáját. Egy múltját nem ismerő fiatal lány, egy király, aki a jövendőbeli hitvesét keresi és egy birodalom, melyet csak egy hajszál választ el a háborútól. Tarts te is velünk, hogy megtudd a történet végét! Az állomások mindegyikén egy feladványt találsz, amit ha helyesen oldasz meg, akkor esélyed nyílik megnyerni egy példányt A Napkirályné próbájából!
 
 
Nisha J. Tuli: A Napkirályné próbája
 
Kiadó: Next21
ISBN: 9786156606808
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:
Két nő. Egy halálos viadal. Csak egyikük nyerheti el a Napkirály szívét.
Lor tizenkét hosszú, szenvedésteli esztendőt töltött börtönben az Aurórakirály uralkodása alatt. Egyetlen vágya, hogy kiszabaduljon, és megtoroljon rajta minden egyes nyomorúságos pillanatot.
Egy véletlen folytán a Napkirály színe elé kerül, és a rivaldafényben találja magát: kilenc másik jelölttel együtt esélyt kap – talán belőle lesz a királyné. Ha elnyeri a király szívét, akkor szabad lesz, és végre bosszút állhat.
De Lor kívülálló: nem érti, miért helyezték szabadlábra, hiszen ő nem is a Napkirály udvarának alattvalója. A többi jelölt ellenszenvezik vele, és mindent megtesznek, hogy végleg eltávolítsák a játéktérből.
Muszáj nyernie, hiszen ha veszít, meghal. Vagy, ami még rosszabb: visszaküldik az Aurórakirály karmai közé.

Saját véleményem:
@Kyara_Vi
Nagyon sokat hezitáltam, hogy szeretném-e olvasni A Napkirályné próbáját vagy sem, ugyanis nehezen tudtam beazonosítani a történetet, egészen másra asszociáltam a Napkirály szóból és a borító gazdag aranyozottságából ítélve. Szerencsére végül jól döntöttem, mert Nisha J. Tuli határozottan az a szerző, akire érdemes odafigyelnie minden fantasy rajongónak.

"Mindent csak rövid időre kapunk kölcsön, a testünket és – főként – a lelkünket is."

A történet hősnője Lor, aki tizenkét éve senyved az Auróra királyság börtönében. Noha a hely maga a reménytelenség és mocsok, Lor nem tágít álmai mellől: hiszi, hogy egy napon elhagyhatja a Nosztrazát és magával viheti vele raboskodó testvéreit. Ám miután összetűzésbe keveredik egy másik rabbal, a börtönigazgató két hétre a Gödörbe száműzi, ami egyenlő a biztos halállal. Csakhogy néhány napnyi szenvedés és téboly után a lány egyszer csak puha ágyban ébred, finom ételekkel kínálják és közlik vele, hogy ő az utolsó Hódoló. Lornak kilenc másik lány ellenében meg kell mérettetnie magát a próbán (a próbán, ahol a tíz legszebb és legügyesebb hölgy mérkőzik meg az etikett, a kecsesség, az állóképesség, a logika, a szellemesség és a csábítás terén), hogy ő lehessen Aphélium új királynéja. A győzelemhez azonban rögös út vezet, a lányokra nyolc hét és négy kihívás - na meg halál - vár. Ahhoz, hogy Lor a tündérfi, Atlas hitvese, egyben Aphélium Napkirálynéja lehessen, el kell sajátítania a túléléshez és a győzelemhez szükséges erényeket.

Azok, akik régebb óta követik a blogot, tudhatják, hogy nem szeretem a könyveket egymáshoz hasonlítani, mert hiszem, hogy minden történet egyedi és megismételhetetlen. Ugyanakkor akadnak kivételes helyzetek, amikor kár tagadni a nyilvánvalót. A Napkirályné próbája bizony olyan, mint egy jó turmix, amibe beledobták A Párválasztót, megspékelték némi Éhezők viadalával, és hozzáadtak egy csipetnyi Üvegtrónt és Acotart. Mindez azonban nemhogy nem zavaró, egyenesen vérpezsdítő! A sztori túlmutat holmi koppintáson, minthogy a szerzőnek sikerült kinyerni az imént említett művek legjobb részeit, s egybegyúrva olyan fenomenális, izgalmas, élvezetes és őrületes történetet kerekítenie, aminek valósággal faltam az oldalait. Imádtam Lor keménységét, a tragédiáját, mindazt a mocskot, ami beszennyezte, és olyan lazán flegmává tette, mint az Üvegtrónban megismert Celaenát. Valósággal lubickoltam ebben a történetben, ami annak ellenére, hogy érezhetően bevezető kötet, tengernyi izgalmat és élményt tartogatott. Már az első fejezet képen törölt, mivel Nisha J. Tuli egyáltalán nem félt bemutatni, mennyire kemény is a börtönélet, s hogy egy rabnak mi mindent kell megtennie ahhoz, hogy életben maradhasson és olyan apró kiváltságban részesüljön, mint egy szappan. És pont az ilyen jelentéktelennek tűnő dolgok adják meg a történet súlyát leginkább. De persze a folytatás is bőven tartogat izgalmakat, rejtélyt... na meg kusza romantikát.
Atlas, a tündérfi kedves, figyelmes, és hát naná, hogy hamar egy hullámhosszra kerülnek Lorral. Ez a vonzalom pedig elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy extra motivációval ruházza fel a lányt a verseny során. A kérdés csak az, hogy Atlas nyájassága valódi? Lehet minden tökéletes, könnyed, szép, ha tündérekről van szó, vagy van benne valami csavar?
És ha már csavarról van szó, az bizony dögivel akad ebben a sztoriban... A verseny során minden hölgy mellé kirendelnek egy lovagot, aki segít a lányoknak a felkészülésben és a túlélésben. Lor mellé Gabriel kerül, aki maga a kétlábon járó kiismerhetetlenség, az a típus, akiről nem tudod eldönteni, hogy meg akar ölni, vagy meg akar csókolni. 

Mindent egybevetve, A Napkirályné próbája kellemes meglepetésként hatott rám. Az érezhető inspirálódás és a kötet bevezető jellegét egyáltalán nem éreztem hátránynak, sőt! Leginkább úgy tudnám nektek jellemezni, mint egy brutálisan kemény sakkparti kezdetét, ahol a bábuk addig-addig helyezkednek, mígnem felveszik a stratégiailag legjobb pozíciójukat a valódi összecsapás előtt. Ha egy pergő ütemű, olvasmányos fantasyre vágytok tele titokkal, rejtéllyel, küzdelemmel, tündéri álnoksággal, vággyal és a túlélésért folytatott harccal, akkor ne keressetek tovább! Szerencsére már megjelent a folytatás is, amire garantáltan szükségetek lesz a kegyetlen függővég után.


Pontszám: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Lor, Gabriel
Kedvenc jelenet: nem spoilerezek
Negatívum: Egy picit jobban is ki lehetett volna fejteni ezt az egészet.
Borító: 5/5
Sorozat: Uranosz Ereklyéi #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Prythian




Nézzetek be a többi állomásra is


10/15 Kitablar 
10/17 Kelly és Lupi olvas
10/19 Dreamworld

2024. október 11., péntek

Laura Thalassa - Bewitched


Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a nagy népszerűségnek örvendő szerző, Laura Thalassa legújabb regénye, a Bewitched - Megbabonázva. A Blogturné Klub bloggerei ennek örömére bemutatják ezt az ízig-vérig boszorkányos, gyilkosságokkal, szenvedéllyel és mágiával teli történetet, mely az Alkusz sorozat világában játszódik!
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.
 
 
Laura Thalassa: Bewitched - Megbabonázva
 
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507433
Oldalszám: 480 oldal
Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:
Jöjj hozzám, Császárné...
A húsz éves Selene Bowers kétségbeesetten reméli, hogy bejut a Henbane-re, a különleges intézménybe, melyet fiatal boszorkányok számára alapítottak. A felvételi kritériumok egyike a természetfeletti erejével való kapcsolódás egy vadkalandon keresztül, ezért a lány egy utazást foglal Dél-Amerikába. Amikor egy gonosz erő célba veszi a repülőjét az égen, a különleges képessége életre kel, hogy megmentse, ám cserébe borzalmas árat követel: az emlékeit.
Ráadásul, amikor Selene felfedezi rejtélyes támadóját a dzsungelben, egy ősi gonoszt enged szabadjára: Memnont, az Átkozottat, aki ráadásul őt a régen elhunyt, áruló feleségével téveszti össze. Selene végül képes elmenekülni és megkezdeni a tanulmányait Henbane-ben, de amikor Memnon megjelenik a kollégiumban, és boszorkányokat találnak holtan az egyetem területén, gyilkos vádak és veszélyes összeesküvések kereszttüzében találja magát…

Saját véleményem:
Laura Thalassa munkásságával az Alkusz sorozat kapcsán ismerkedtem meg, és nem titok: egyből megnyert magának. Történetei feszesek, olvasmányosak, kellő mértékben átitatja őket a mágia, ugyanakkor izgalomból, rejtélyből, humorból és szenvedélyből sincs hiány bennük. Így hát nem is volt kérdés, hogy érkezzen tőle magyarul bármi, azt olvasni akarom-e.

"– Te vagy a gyengepontom, császárnő – vallja be szelídebb hangon. – Mindig is az voltál."

Gondolom, mindannyian emlékeztek még a közel egy évtizeddel ezelőtt tomboló vámpír, vérfarkas, boszorkány őrületre, amikor elárasztották a könyvpiacot (is) az ilyen témájú könyvek. Nos, ez valakinek bejött, valakinek nem, én viszont kezdettől fogva szomjazom egy ízig-vérig boszorkányos, mágiával és sötétséggel átitatott történetre, ami egyszerre varázsol el és borzongat meg. Valami olyanra, amiben a boszorkányság aktív elem, nem pedig háttérkellék. Sokat kellett rá várnom, de Laura Thalassa végre megajándékozott vele: ez a könyv valami istennőtelenül jó volt!
A történet hősnője Selene egy fiatal boszorkány, akinek egyetlen álma van, hogy bekerüljön a Henbane-be, ami voltaképp egy bentlakásos boszorkány egyetem, ahol a boszik kovenben élhetnek és tanulhatnak, később pedig, ha úgy döntenek, letelepedhetnek az iskola szomszédságában. Csakhogy Selene hiába próbálkozik, sorozatosan elutasítják állapota miatt. A lány memóriája ugyanis nem a legjobb, mágiája felemészti hosszabb- és rövidebb távú emlékeit, feljegyzésekből és cetlikből él. Ám legutolsó próbálkozásánál felcsillan a remény: amennyiben sikerül egy izgalmas küldetésen részt vennie és szerez egy familiárist, felvételt nyer a kovenbe. Selene hanyatló elméjének és egy vakmerő estének hála gépre száll, hogy teljesítsen egy egzotikus küldetést, csakhogy a gépen egy fura hang és mágiafoszlány környékezi meg, egyre magához vonzva őt, aminek az lesz a vége, hogy a gépe lezuhan és a dzsungel közepén köt ki.
Ezen a ponton légyszi ne rohanj el fejvesztve, mert igen, a Lost és Indiana Jones crossovert idéző dzsungeles kitérő irtó fura, de nagyon is szükséges a folytatáshoz, figyelembe véve, hogy Selene nem csak egy igen vad familiárisra tesz szert, hanem a hangot követve sikerül felébresztenie egy kétezer éve elátkozott szuperdögös harcos királyt is, akinek szent meggyőződése, hogy Selene valódi neve Roxilana és az ő császárnője, szerelme.
Az események innentől már a Henbane-en folytatódnak, ahol Selene igyekszik beilleszkedni, megismerni erejét, annak mibenlétét és kitanulni a boszorkányság minden csínját-bínját. A dolgát azonban nem csak fogyatkozó emlékei nehezítik meg, hanem Memnon, a felébresztett király is, akinek szent meggyőződése, hogy Selene átka zárta koporsóba, ráadásul a koven területén kegyetlen gyilkosságok történnek.

A Megbabonázva egy rejtélyekben és izgalmakban bővelkedő, sötét hangulatú regény, melyben mágia, múlt, ősi átok és perzselő vágy keveredik egymással. Az Alkusz sorozat rajongóinak további jó hír, hogy ez a sztori ugyanabban, a miénkkel egybeolvadó, ám azon túlmutató világban játszódik, mint Callie és Des története, s említés szintjén többször is utalnak a Peel Akadémiára és Másvilágra, továbbá a politia - egy természetfeletti rendőrség - aktívan résztvevője ennek a sorozatnak is. A cselekmény java viszont a Henbane-en játszódik, amit leginkább egy elszigetelt akadémiaként jellemezhető: egyszerre ősi az iskolai és boszorkányos részek miatt, ugyanakkor akadnak modern, lányszövetségre jellemző, bulis részei is. Ez a kettősség engem levett a lábamról, és nem csak azért, mert a Vámpírnaplók sorozat vibe-jára emlékeztetett, hanem azért is, mert szuper egyensúlyt teremtett a két főszereplő között, és hangulatilag is jól alátámasztotta (vagy épp megerősítette) az eseményeket.
És hogy a karakterekről is essen némi szó: Selene a modern világot képviseli. Tipikus szomszéd lány típus, aki a maga módján küzd a memóriájával, ugyanakkor óriási akarat és bizonyítási vágy munkál benne. Szeretné bebizonyítani önmagának és a világnak, hogy az emlékvesztései ellenére is képes önálló életre és jó boszorkány válhat belőle. A másik oldalon viszont ott van Memnon, aki amellett, hogy egy ősi, vad, megfékezhetetlen király, maga a kétlábon járó piszkosul szexi veszély és erotika. Ne haragudjatok, nem tudok másképp fogalmazni: Memnon tényleg az a típus, akiről tudod, hogy messzire el kéne kerülnöd, mégis inkább az ágyadba rángatnád. Eszméletlenül mocskos, felbőszült, pimasz, félelmetes, birtokló... és védelmező. Selene és közte irtó jó a kémia, és ezt csak még magasabb fokozatra kapcsolja az, hogy Memnon meggyőződése, hogy Selene Roxilana, a lelki társa, császárnője, asszonya, aki átkot szórt rá, míg Selene ezt folyamatosan hárítja. Az így kapott vonzalom bosszúvággyal keverve bombasztikus, papírlapot perzselő, elemi és sóhajtásra késztető. Ebből következik, hogy a Megbabonázva bizony tartalmaz tizennyolc karikás részeket (basszus, Memnon maga a kétlábon járó erotika!): de meglehetősen piszkos és galád módon.
A cselekmény fókuszában természetesen ez a fura gyűlöllek-szeretlek kapcsolat áll, ám mindemellett akad itt még gyilkossági sorozat is, titkos, sötét mágiát használó társaság, na meg Memnonék múltja, ami bizonyos mértékig magával hozza a történelmet is. Laura Thalassa úgy másfél évtizeddel ezelőtt, egyetemi tanulmányai során, sírhelyeket tanulmányozva beleszeretett a szarmaták, a pásztor nomádok csoportjába, s történetüket, kultúrájukat, sőt még egyes alakjaikat is beleszőtte regényébe. Na nem túl hivalkodóan, épp ellenkezőleg. Az egész szarmata múlt, Memnon zabolátlansága remekül passzol ehhez a kísérteties, borongós dark academia vonalhoz, illetve a boszorkányos istennői dolgokhoz is.

Mindent egybevetve én ezt rohadtul imádtam! Az egész regény olyan, mint egy óriási érzelemgömb. Olvasás közben, hol összeszorult a gyomrom, hol epekedve sóvárogtam, míg máskor félelmetesen jókat szórakoztam, de bizony olyan is előfordult, hogy remegő kézzel, iszonyatos ideg- és felfokozott izgalmi állapotban faltam a sorokat és lapokat, hogy megtudjam, hova fajulnak az események. Ritkán van rám ilyen hatással egy regény, de Laura Thalassa minden kétséget kizáróan egy zseni. Meg egy szemét dög is. Nem fogok zsákbamacskát árulni: pusztítóan függővéges a sztori.
A Bewitched úgy hatott rám mint a drog: minél többet vettem magamhoz, annál jobban felpörgetett és egyre többre szomjaztam, a végén pedig valóságos idegronccsá váltam a megvonástól. Szóval ide nekem a folytatást, de most azonnal!


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Memnon, Selene, Nero
Kedvenc jelenet: egy bizonyos éjszaka
Negatívum: a Lost és Indiana Jones crossovert idéző dzsungeles kitérő
Borító: 5/5
Sorozat: Megbabonázva #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során híres filmes boszorkányokat keresünk. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni az adott boszi nevét, majd beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Extra pontszerzési lehetőségért pedig látogassatok el a Blogturné Klub blogjára és találjátok meg szókereső játékunkban minél több boszorkány keresztnevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

10/05 Könyv és más
10/07 Insane Life
10/09 Zakkant olvas
10/11 Dreamworld

2024. október 10., csütörtök

Natalie Haynes - Medusza pillantása


Natalie Haynes a görög mitológia berkeibe kalauzol el bennünket. A Medusza pillantása a címszereplő mitológiai lény történetét helyezi új megvilágításba, és felteszi a kérdést: mitől nevezhetünk valakit vagy valamit szörnyetegnek. A kinézetétől függ? A tetteitől? Tarts velünk, és ha jól felelsz az állomásokon található feladványokra, akkor esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!
 
 
Natalie Haynes: Medusza pillantása
 
Kiadó: General Press
ISBN: 9789634528937
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Tóth Bálint Péter

Fülszöveg:
Az ​istenek nemzetségének egyetlen halandó tagja, Medusza a legfiatalabb a gorgók közül. A nővéreivel ellentétben ő megtapasztalja az idő múlását, a változást, a gyengeséget és a sebezhetőséget. Halandó élete olyan sürgető érzéssel tölti el, amelyet a családja soha nem fog megismerni. Amikor Poszeidón megbecsteleníti őt Athéné templomában, az istennő égtelen haragra gerjed a szentély megsértése miatt, és a fiatal nőn áll bosszút a tengeristen tettéért. Medusza hajkoronáját tekergő kígyók váltják fel, és egyetlen pillantása bármely élőlényt kővé változtat, ezért magányra és önkéntes vakságra kárhoztatja magát. Mindeközben Perszeusz elindul egy végzetes küldetésre, hogy mindenen és mindenkin átgázolva elhozza az elátkozott gorgó fejét…
A Women’s Prize for Fiction 2023 hosszú listájáról az Ezer hajó, a Kirké és a Klütaimnésztra rajongóinak

Saját véleményem:
Két évvel ezelőtt a szerző másik könyve, az Ezer hajó olyan módon és mélységben hatott rám, hogy nehezen találtam rá a szavakat. Natalie Haynes húsba maróan őszintén tárta elém Trója valódi - emberek által megélt - történetét, szívfájdító élmény volt. Emlékszem, akkoriban alig vártam, hogy a kiadó újabb regényt hozzon tőle, és ez most végre meg is történt. 

"Lehetséges, hogy egy szörnyeteg egyszerre szép és rémisztő?"

A cím alapján könnyű lenne azt mondani, hogy a jelenlegi történet főszereplője Medusza, de az az igazság, hogy ő mindössze egyetlen aprócska porszem ebben az egészben. Az Ezer hajóhoz hasonlóan a Medusza pillantása is igen szerteágazó, rengeteg szálon futnak az események, sokszor egymástól függetlenül - mi több, egyik-másik meglehetősen távolról nyúlik vissza. Ám míg a korábbi kötetnél ott volt közös nevezőnek Trója, addig itt nehéz kapaszkodót találni. Persze mondhatnánk azt, hogy valamilyen módon minden szereplő kötődik Meduszához és az őt érintő eseményekhez, de ez nem teljesen igaz. Érzelmi értelemben semmiképp. Mert míg Trója bukása valamilyen módon hatással volt az érintettekre, itt ez helyzet nem áll fenn, és emiatt jóval kuszább, összeszedetlenebb benyomást kelt a történet. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy istenek, istennők, halandók és egyéb élőlények is megszólalnak, s egy olyan bonyolult elegyet alkotnak, amit olvasó legyen a talpán, aki rögtön kibogoz. A könyv elején ugyan található egy összefoglaló arról, ki kicsoda, de őszintén szólva azzal együtt is nehéz felvenni a fonalat, még akkor is, ha az ember jártas a görög mitológiában. Rengeteg a név, a keszekusza szál, és bizony jócskán kell idő ahhoz, hogy átlásd és megértsd istenek és halandók játszmáit, motivációit. 

Jómagam nagy rajongója vagyok a görög mitológiának, eképp azzal is tisztában vagyok, hogy isteneik meglehetősen szívtelenek, önzőek, és sok esetben valóságos kéjencek. Elég csak Zeuszra és az afférjaira gondolni... Ez a könyv viszont a maga nyers mivoltában tárja az olvasó elé, mennyire kegyetlenek, önteltek, hiúak és szarkavaróak is ezek az istenek. A szerző egyszerűen, mégis fájdalmasan őszintén - a maga hétköznapiságában - vezet végig minket azon, hogyan képes egyetlen aprócska érzelem, fellángolás, rossz kifejezés tönkre tenni a halandó emberek - vagy éppen népek - életét. És erre valóban maga Medusza a legjobb példa, aki egyszerű halandó lányként, szeretetben nevelkedik nővérei gondozásában, majd jön Poszeidón, aki megkívánja, megzsarolja, megerőszakolja - hogy fényezze saját egóját -, majd színre lép egy újabb, kicsinyes isten, aki az erőszakolóval kapcsolatos dühe miatt még jobban tönkreteszi a már amúgy is meggyalázott halandót. És Medusza csak egy példa a sok közül, akikről ti magatok is olvashattok ebben a regényben. 
Egyszerre izgalmas és borzasztó bepillantani abba, milyen apró, jelentéktelen dolgokon dőlhetnek el életek, s hogy egyes személyek döntése milyen nagy horderővel és kihatással bírnak mások jövőjére. S voltaképpen ez az, amitől lehetetlenné válik ez a könyv. 
Ugyanakkor nem fogok zsákbamacskát árulni, a regény nagyjából harmada kínkeserves szenvedés volt számomra. Nem tudom, hogy a fordítóváltás miatt, vagy eleve megváltozott a szerző stílusa, de nehezen találtam a ritmust, sem a szövegi, sem az érzelmi rész nem vitt, túl darabos és steril benyomást keltett az egész. És ezen az sem segített, hogy máskor meg indokolatlanul hosszúra lett eresztve a semmi leírása. Bevallom, bőven akadtak részek, amiket lazán átlapoztam (pedig nem szokásom). Aztán valahol félúton elkezdett összeállni az egész, feszesebbé vált a történetvezetés, lemorzsolódott a sallang és vagy Stockholm-szindrómám alakult ki, vagy csak simán elkapott a gépszíj, de elkezdtem élvezni az  olvasottakat, s valósággal vágytam rá, hogy elmerülhessek a görög Barátok köztben. 

Mindent egybevetve úgy gondolom, hogy bár a Medusza pillantása nem hozza az Ezer hajó minőségét és színvonalát, mégis kellően érdekfeszítő. Nagyon bonyolult, nagyon kusza, csapongó, túlírt, máskor meg túl steril, mégis odaragad az ember kezéhez. 
Nem ajánlom mindenkinek, de ha szereted a görög mitológiát, vagy egész egyszerűen csak szeretnél jobban elmélyedni a görög istenek  drámáiban, akkor adj neki egy esélyt.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő: Medusza testvérei
Kedvenc jelenet: Medusza és testvérei összetartása
Negatívum: Athéné unszimpatikus ábrázolása
Borító: 5/4
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A nyereményjáték középpontjában a görög mitológiát feldolgozó történetek állnak. Nektek az a feladatotok, hogy a fülszövegrészletből kitaláljátok, melyik könyvet rejti a feladvány. A szerzőt és a könyv címét írjátok a Rafflecopter doboz megfelelő sorába!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“A félelmetes Minósz király lányai, Ariadné és a húga, Phaidra a krétai palota alatti labirintusba zárt Minótaurosz patadobogását és üvöltését hallgatva nő fel.”




Nézzetek be a többi állomásra is

10/03 Kitablar
10/06 Könyv és más
10/09 Dreamworld

2024. október 9., szerda

Holly Black - White Cat



A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően nemrég új borítóval jelent meg Holly Black A fehér macska című regénye, amely átokvetőkről és gengszterekről szól. Kövessétek végig bloggereinkkel a turnét, és a végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből, ha helyesen válaszoltok a kérdéseinkre.
 
 
Holly Black: A fehér macska
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635979837
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Kovács Krisztina

Fülszöveg:
Cassel átokvetők családjából származik. Hatalmukban áll, hogy kezük legkisebb érintésével megváltoztassák az érzéseidet, az emlékeidet, a szerencsédet. Mivel az átokvetés törvényellenes, ők mindannyian bűnözők. Gengszterek vagy szélhámosok. Kivéve Casselt.
Az ő érintése nem varázslatos, úgyhogy ő kívülálló – az egyenes srác egy görbe úton járó családban. Ha nem vesszük figyelembe azt az apróságot, hogy három évvel ezelőtt meggyilkolta a legjobb barátját, Lilát.
Azóta Cassel – beleolvadva a tömegbe – gondosan felépítette a normalitás látszatát. Ám a látszat bomlásnak indul, amikor egy éjszaka elkezd alva járni.
Szörnyű álom űzi, amiben egy fehér macska akar szólni hozzá. Más felkavaró dolgokat is észrevesz, két bátyjának furcsa viselkedését is beleértve. Titkolnak előle valamit, amiből egy rejtélyes történet bontakozik ki.
Ahogy Cassel elkezdi gyanítani, hogy részese egy óriási csalásnak, szeretné tisztázni a múltját és az emlékeit. Hogy kiderítse az igazságot, Casselnek túl kell járnia az összes körülötte lévő szélhámos eszén.

Saját véleményem:
Cassel igazi különc. Az iskolában alig akad olyan, akit barátjának mondhat, a diákok bukiként tekintenek rá, akinél akár a legostobább dolgokra is megtehetik tétjeiket. Családja minden egyes tagja birtokában van valamely átokvető képességnek... kivéve őt. Apja meghalt, egyik bátyja fiatalon apává vált, anyja pedig börtönben ül. Az egyetlen dolog, amit Cassel már-már mesteri fokon űz, az az átverés és a hazudozás.
Ám a múltja még ennél is sötétebb, ugyanis évekkel ezelőtt megölte legjobb barátját, Lilát, akibe szerelmes volt. Az egyetlen gond csak az, hogy nem emlékszik semmire az egészből. Kivéve a véres késre a kezében, és a lány holttestére.
Cassel egy éjszaka a kollégium tetején találja magát, rémálomból ébredve. Ezek után a suli kényszerpihenőre küldi, ám a srác feltett szándéka, hogy ilyen vagy olyan módon, de visszajusson az iskolába, ezáltal minél távolabb kerülve a családjától. Csakhogy az élete nem várt bonyodalmak sokaságába fut. Bátyjai furcsán viselkednek, sógornője szintén, ráadásul folyamatosan egy fehér macskába botlik. Hol álmaiban, hol nagyapja istállójában.

"Az emlékezet bizonytalan. Alkalmazkodik ahhoz, ahogy a világot értjük, megváltozik, hogy illeszkedjen az előítéleteinkhez. Megbízhatatlan."

Eleinte ugyan kicsit azt éreztem, hogy ismét bedobtak egy új világba, ahol fogalmam sem volt róla, ki kicsoda, az átokvetőket eszik-e vagy isszák, vagy, hogy egyáltalán miként is működnek a dolgok. De miután minden a helyére kattant, rájöttem, hogy nem is olyan bonyolult ez. Az viszont biztos, hogy kell egy kis idő, míg az olvasó belerázódik.
Tetszett, hogy Holly valamivel lazábbra vette a gyeplőt kezdés terén, mert így nincs az, hogy a feszített tempóban annyira elveszik az ember, hogy a végén már semmit sem ért. Ez persze nem jelenti azt, hogy unalmas és eseménytelen lenne a könyv első harmada, mert ezáltal a valódi akció előtt jobban beleláthatunk a szereplők világába, megtudhatjuk, hogy kik is az átokvetők, valamint a különböző kapcsolatokra is fény derül... nagyjából. Mert soha, de soha ne dőljetek be Holly-nak!

Valahogy úgy tudnám jellemezni A Fehér Macskát, mintha összegyúrták volna a Vámpírakadémiát a Harry Potterrel, és mindezt megfűszerezték volna a Keresztapával, vagy valami maffiafilmmel/könyvvel. Az egészet átlengi egy különös, komor hangulat, ami mindvégig veszélyt sugall. Ráadásul a díszlet és a különféle háttérelemek is ezt a célt szolgálják. Viszont itt akkor fel is hívnám rá a figyelmeteket, hogy van benne egy-két ijesztőbb, hátborzongatóbb jelenet. Személy szerint én imádtam őket, mert általuk tényleg olyan volt, mintha egy rémálomba (vagy épp egy gyilkosságba) csöppentünk volna.

Karakterek terén igen színes a paletta. Nincs két egyforma figura. Vannak hasonló személyiségek, de mindenki egyedi. És tulajdonképpen senkire nem lehet azt mondani, hogy csak és kizárólag pozitív szereplő, mert mindegyikőjüknek megvan a maga árnyoldala, múltja, vagy éppen jelene.
Casselben azt szerettem legjobban, hogy noha tudjuk, hogy helyes srác, mégsem erre épített az írónő. Helyette nyomon követhettük miként fejlődik, és jön rá újabbnál újabb titkokra. Mindemellett vicces, okos, és roppant ravasz/találékony.
A többiek elemzésébe viszont nem mennék bele, mert az felérne egy hatalmas spoilerrel. Az ő megismerésük egybecseng a cselekményszállal.

Ami pedig a történet második felét illeti, hát az atyaúristen! Felpörögnek az események, rejtély rejtély hátán, amik után én a padlóról kapargattam az államat. Voltak ugyan tippjeim, de azokból nem sok minden alakult úgy, ahogy én azt elképzeltem.
Ritkán találkozni ennyire jól felépített cselekményszállal. Az újabb nyomok mindig akkor jöttek, amikor szükség volt rájuk, és szépen fokozatosan épültek egymásra, egészen addig, mígnem összeálltak egy egésszé. És ahogy közeledtünk az összecsapáshoz, úgy egyre többször kúsztak be a képbe váratlanabbnál váratlanabb fordulatok.

A nagy finálé viszont falhoz vág! Holly belecsempészett egy óriási csattanót, és amikor azt hinnéd, hogy már sikerült feldolgoznod, akkor csavar rajta még párat, és te csak nézel, és hápogsz, mint egy kiskacsa. És igen, még az utolsó oldalon is tud újat mutatni.
Pluszpont jár a világfelépítésért is, mert egy teljesen új világot teremtett, saját történelemmel, szokásokkal, szabályrendszerrel. Tetszett az amulettek-, kesztyűk szerepe; a varázslómaffia életvitele, svindlijei. Imádtam a különféle helyszíneket, mert hangulatosak-, élethűek voltak.

Összességében tehát ajánlom mindenkinek (fiúknak is!), aki szereti az akciódús, izgalmas történeteket, imádja a kiszámíthatatlanságot, a fordulatokat, és valami egyedire vágyik. Ó, és a Cassandra Clare, valamint Jace rajongóknak, mert árnyvadász barátunk is felbukkan egy rövid időre!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Cassel
Kedvenc jelenet: menhelyes átverés
Negatívum: a tudományos rész
Borító: 5/4
Sorozat: Átokvetők #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Ezúttal a játék során olyan könyvek címét kell kitalálnotok fülszövegrészletekből, amelyekben fontos szerepet játszanak a macskák. A dolgotok annyi, hogy a könyv magyar címét beírjátok a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


„A kilenc éves Harry nagyon szeretne egy házi kedvencet, de sajnos az apja nem engedi, hogy kisállatot tartson otthon. Így hát jobb híján a helyi állatmentő központban segít, amikor csak ideje engedi.”




Nézzetek be a többi állomásra is


10/03 Spirit Bliss Sárga könyves út – Extra 

2024. október 3., csütörtök

Rachel Gilling - One Dark Window


Sötét hangulatú fantasy-t keresel az őszi időszakra? Vess egy pillantást Rachel Gillig könyvére! Az Egy sötét ablakban fenyegető mágiáról, lázadókról és egy olyan fiatal lányról olvashatsz, akiben egy valóságos szörnyeteg lakozik. A Lidérc kilencéves kora óta osztozik a tudatán, és Elspeth azóta keresi a módszert, amellyel megszabadulhat tőle. A regény a Könyvmolyképző gondozásában jelent meg idén szeptemberben, és nálunk most nyerhetsz is belőle egy példányt.
 
 
Rachel Gilling: One Dark Window - Egy sötét ablak
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635979660
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Ódor Anna

Fülszöveg:
Ha szabadon engedi a benne élő szörnyet, megmentheti a királyságát?
Elspeth Spindle biztonságra vágyik a kísérteties, ködös királyságban, ahol él. Ám ehhez a puszta szerencsénél többre van szüksége… A Lidérc – ahogyan Elspeth hívja – egy szeszélyes, ősi szellem, aki a fejében lakozik. Védelmezi a lányt, és megőrzi a titkait. Azonban mindennek megvan az ára, a varázserőnek különösen. Amikor Elspeth az erdőben összetalálkozik egy rejtélyes útonállóval, az élete drámai fordulatot vesz. Csatlakozik egy csoporthoz, amelynek célja, hogy megtisztítsák Blundert a sötét mágiától, amihez össze kell gyűjteniük a Gondviselés tizenkét kártyáját. És hogy ki az útonálló? A király unokaöccse, Blunder legveszélyesebb embereinek parancsnoka, a magas, sötét hajú és piszkosul jóképű Ravyn Yew, a felségáruló. A tét egyre nő, akárcsak Elspeth és Ravyn egymás iránt érzett vonzalma. A lánynak pedig lassan szembe kell néznie a legsötétebb titkával: a Lidérc egyre nagyobb befolyást szerez az elméje felett, és talán nem is lesz képes megállítani őt…

Saját véleményem:
Emlékszem, hogy egy szép nyári napon, a Vörösmarty téren sétálgatva,  kíváncsisággal vegyes izgalommal böngésztem az egyik könyvmolyképzős könyvheti szerzeményemet: a várható megjelenéseket tartalmazó kis leporellót. Az örömködések közepette, ahogy megpillantottam Rachel Gilling regényének gyönyörűséges borítóját, hangosan is kiszakadt belőlem egy örömujjongás, egy "végre, ez az!". És hogy miért is olyan érdekes ez? Nos, azért, mert rájöttem, hogy életemben akkor és ott láttam először ezt a könyvet, de tudat alatt már tudtam, hogy olvasni akarom.

"A legjobb hazugságok mind ilyenek – van bennük egy szemernyi igazság."

A One Dark Window az egyik legszuperebb őszi olvasmány, ami az utóbbi években megjelent. A komor, kísérteties hangulata, a sötét mágia jelenléte, valamit a sztori egész ködös, átoksújtotta atmoszférája kiválóan passzol ahhoz, a már-már pinterest-szerű álomképhez, amit a borongós, kuckózós, kissé baljóslatú évszakhoz társítunk. És erre egyébként kiválóan ráerősít a regény cselekményét mozgásban tartó szál, a mágia is. Blunder elszigetelt, ködben úszó királysága bűzlik a sötét mágiától, amit a hatalmasok nem néznek jó szemmel, ugyanis hivatalosan csak az a tizenkét személy birtokolhat mágiát, akinek birtokában van valamelyik a Gondviselés kártyáiból. Csakhogy a királyságban jelen van egy, a ködből táplálkozó fertőzés is, melynek mellékhatásaként az emberek természetfeletti képességekre tehetnek szert. Ugyanakkor, ha a beteg erei megfeketednek, a sorsa is megpecsételődik: sötét mágia birtokába kerül, egyszersmind meg is indul a hajtóvadászat utána - legyen szó gyermekről vagy felnőttről. És akkor itt jön a csattanó, hisz történetünk hősnője, Elspeth kilencéves korában megbetegszik, ám nagynénje és egy fura hang segítségével mégis megmenekül. Elspeth ténylegesen nem tesz szert mágiára... egy láthatatlan társra igen. Egy sárgaszemű, bundás szörnyeteg, a Lidérc állandó társává válik, mondhatni egybeolvad a lány elméjével: védelmezi, óvja titkait, suttog neki. Csakhogy mindennek ára van. És amikor Elspeth csatlakozik egy jóképű útonállóhoz (aki nem más, mint a király öccse) és csapatához - akiknek az a célja, hogy összegyűjtsék a kártyákat és megtisztítsák a királyságot a sötét mágiától -, minden összekuszálódik.

Ahogy fentebb is említettem, a One Dark Window egy igazán kísérteties, baljós és borongós hangulatú olvasmány, amihez elképzelni sem tudnék jobb időszakot az ősznél. Már csak azért sem, mert a szerző nagyon ügyesen játszik a természet és a mágia kapcsolatával: a kártyák, a köd és a vér össze vannak kötve, olyan érzékeny egyensúlyt alkotva, mint egy pókháló. 
Blunder népe egykor istenként tisztelte az Erdő szellemét, vágyták és keresték a mágiája - vagyis a só - illatát. Áldást és ajándékot kértek tőle, cserébe tisztelték az erdeit, sőt fái nevét is felvették. E különleges kapcsolat okán az isten különleges képességgel ruházta fel a Pásztor királyt, aki szerette volna népével is megosztani ajándékát, így hát elkészítette a Gondviselés kártyáit. Csakhogy mint tudjuk, a mágiának ára van, a király minden egyes lapért odaadott az Erdő szellemének egy darabot a lelkéből. A pakli elkészülte után viszont már maguk az emberek is képesek voltak varázsolni, így elfordultak az ősi istentől, aki haragjában bosszúszomjassá és gonosszá vált: ködbe borította a királyságot. 
Sokan belevesztek a ködbe, másokat megfertőzött és veszélyessé váltak a Szellemtől kapott képességeik kezelhetetlen ereje miatt, Blundert pedig egyre inkább elszigetelte a terjedő köd a többi királyságtól. Kétségbeesésében a Pásztor király alkut kötött a Szellemmel, s pontosan lejegyezte, miként szabadítható meg Blunder az átoktól, ám ő maga nem tehette meg mindezt. És akkor itt jön képbe Ravyn, a titokzatos útonálló, aki eltökéli, hogy végrehajtja az Éger ősi könyvében leírtakat.
Eddig egyszerűnek tűnik, ugye? Csakhogy nem az:

"– Volt egyszer egy lány – mormolta –, okos és jó, aki az erdő mélyén, az árnyak között járt. Volt egyszer egy király, a botja nyomán Pásztornak nevezték, aki uralta a mágiát, s megírta az ősi könyvet. Ketten együtt voltak, így e kettő ugyanaz volt: a lány, a király… s a szörny, amivé e kettő vált. "

A versikét olvasva talán már ti magatok is kezditek sejteni, hogy itt bizony jócskán lesz bonyodalom. A tizenkét kártya összegyűjtése (birtokosuktól elveszik az erőt), az átok, valamint Elspeth és a benne lakozó Lidérc, nem ígér egyszerűséget. Izgalmat és konfliktust annál inkább, amit csak még jobban megédesít, illetve felszít a Ravyn és Elspeth között kialakuló kapcsolat. De mielőtt megijednétek, hogy egy újabb romantikus YA, ami a romantika áldozatául esik, mindenkit megnyugtatok: szó sincs ilyesmiről. Noha kétségkívül ad egy extra fűszert, már csak a karakterek titokzatossága okán is, nem veszi át az uralmat. Nekem ez például kifejezetten tetszett, visszaidézte a nem olyan régmúlt fantasy olvasmányaimat, amik nem a szexről és az őrült vágyról szóltak, hanem teret engedtek a valódi tartalomnak, akciónak és cselekménynek is. Szóval én csak ajánlani tudom nektek Rachel Gilling regényét, ha szeretnétek egy igazán ütős, izgalmas, borongós hangulatú, gótikus őszi olvasmányt. Én a magam részéről nagyon szerettem, élvezettel faltam az oldalakat, és alig várom, hogy kezemben tarthassam a duológia zárókötetét.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Elspeth, Ravyn
Kedvenc jelenet: a könyv atmoszférája és a kártyás megoldás
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: A Pásztor király #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A játékunkban híres gótikus stílusú regények szereplőinek nevét rejtettük anagrammák mögé. A feladatotok, hogy feloldjátok az anagrammát és a Rafflecopter megfelelő helyére a könyv címét írjátok, amelyben az adott karakter szerepel. Ne aggódjatok, többnyire főszereplők neveit rejtik az anagrammák, illetve segítségként a nevek kezdőbetűit nagybetűk jelölik.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


sttFAiui ncch




Nézzetek be a többi állomásra is

09/19 Readinspo (extra: idézetek)
09/21 Readinspo
09/23 Csak olvass!
09/25 Csak olvass! (extra: fanartok)
09/27 Fanni's Library
09/30 Könyv és más
10/01 Dreamworld