A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dark academia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: dark academia. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. október 11., péntek

Laura Thalassa - Bewitched


Az Anassa Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent a nagy népszerűségnek örvendő szerző, Laura Thalassa legújabb regénye, a Bewitched - Megbabonázva. A Blogturné Klub bloggerei ennek örömére bemutatják ezt az ízig-vérig boszorkányos, gyilkosságokkal, szenvedéllyel és mágiával teli történetet, mely az Alkusz sorozat világában játszódik!
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.
 
 
Laura Thalassa: Bewitched - Megbabonázva
 
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507433
Oldalszám: 480 oldal
Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:
Jöjj hozzám, Császárné...
A húsz éves Selene Bowers kétségbeesetten reméli, hogy bejut a Henbane-re, a különleges intézménybe, melyet fiatal boszorkányok számára alapítottak. A felvételi kritériumok egyike a természetfeletti erejével való kapcsolódás egy vadkalandon keresztül, ezért a lány egy utazást foglal Dél-Amerikába. Amikor egy gonosz erő célba veszi a repülőjét az égen, a különleges képessége életre kel, hogy megmentse, ám cserébe borzalmas árat követel: az emlékeit.
Ráadásul, amikor Selene felfedezi rejtélyes támadóját a dzsungelben, egy ősi gonoszt enged szabadjára: Memnont, az Átkozottat, aki ráadásul őt a régen elhunyt, áruló feleségével téveszti össze. Selene végül képes elmenekülni és megkezdeni a tanulmányait Henbane-ben, de amikor Memnon megjelenik a kollégiumban, és boszorkányokat találnak holtan az egyetem területén, gyilkos vádak és veszélyes összeesküvések kereszttüzében találja magát…

Saját véleményem:
Laura Thalassa munkásságával az Alkusz sorozat kapcsán ismerkedtem meg, és nem titok: egyből megnyert magának. Történetei feszesek, olvasmányosak, kellő mértékben átitatja őket a mágia, ugyanakkor izgalomból, rejtélyből, humorból és szenvedélyből sincs hiány bennük. Így hát nem is volt kérdés, hogy érkezzen tőle magyarul bármi, azt olvasni akarom-e.

"– Te vagy a gyengepontom, császárnő – vallja be szelídebb hangon. – Mindig is az voltál."

Gondolom, mindannyian emlékeztek még a közel egy évtizeddel ezelőtt tomboló vámpír, vérfarkas, boszorkány őrületre, amikor elárasztották a könyvpiacot (is) az ilyen témájú könyvek. Nos, ez valakinek bejött, valakinek nem, én viszont kezdettől fogva szomjazom egy ízig-vérig boszorkányos, mágiával és sötétséggel átitatott történetre, ami egyszerre varázsol el és borzongat meg. Valami olyanra, amiben a boszorkányság aktív elem, nem pedig háttérkellék. Sokat kellett rá várnom, de Laura Thalassa végre megajándékozott vele: ez a könyv valami istennőtelenül jó volt!
A történet hősnője Selene egy fiatal boszorkány, akinek egyetlen álma van, hogy bekerüljön a Henbane-be, ami voltaképp egy bentlakásos boszorkány egyetem, ahol a boszik kovenben élhetnek és tanulhatnak, később pedig, ha úgy döntenek, letelepedhetnek az iskola szomszédságában. Csakhogy Selene hiába próbálkozik, sorozatosan elutasítják állapota miatt. A lány memóriája ugyanis nem a legjobb, mágiája felemészti hosszabb- és rövidebb távú emlékeit, feljegyzésekből és cetlikből él. Ám legutolsó próbálkozásánál felcsillan a remény: amennyiben sikerül egy izgalmas küldetésen részt vennie és szerez egy familiárist, felvételt nyer a kovenbe. Selene hanyatló elméjének és egy vakmerő estének hála gépre száll, hogy teljesítsen egy egzotikus küldetést, csakhogy a gépen egy fura hang és mágiafoszlány környékezi meg, egyre magához vonzva őt, aminek az lesz a vége, hogy a gépe lezuhan és a dzsungel közepén köt ki.
Ezen a ponton légyszi ne rohanj el fejvesztve, mert igen, a Lost és Indiana Jones crossovert idéző dzsungeles kitérő irtó fura, de nagyon is szükséges a folytatáshoz, figyelembe véve, hogy Selene nem csak egy igen vad familiárisra tesz szert, hanem a hangot követve sikerül felébresztenie egy kétezer éve elátkozott szuperdögös harcos királyt is, akinek szent meggyőződése, hogy Selene valódi neve Roxilana és az ő császárnője, szerelme.
Az események innentől már a Henbane-en folytatódnak, ahol Selene igyekszik beilleszkedni, megismerni erejét, annak mibenlétét és kitanulni a boszorkányság minden csínját-bínját. A dolgát azonban nem csak fogyatkozó emlékei nehezítik meg, hanem Memnon, a felébresztett király is, akinek szent meggyőződése, hogy Selene átka zárta koporsóba, ráadásul a koven területén kegyetlen gyilkosságok történnek.

A Megbabonázva egy rejtélyekben és izgalmakban bővelkedő, sötét hangulatú regény, melyben mágia, múlt, ősi átok és perzselő vágy keveredik egymással. Az Alkusz sorozat rajongóinak további jó hír, hogy ez a sztori ugyanabban, a miénkkel egybeolvadó, ám azon túlmutató világban játszódik, mint Callie és Des története, s említés szintjén többször is utalnak a Peel Akadémiára és Másvilágra, továbbá a politia - egy természetfeletti rendőrség - aktívan résztvevője ennek a sorozatnak is. A cselekmény java viszont a Henbane-en játszódik, amit leginkább egy elszigetelt akadémiaként jellemezhető: egyszerre ősi az iskolai és boszorkányos részek miatt, ugyanakkor akadnak modern, lányszövetségre jellemző, bulis részei is. Ez a kettősség engem levett a lábamról, és nem csak azért, mert a Vámpírnaplók sorozat vibe-jára emlékeztetett, hanem azért is, mert szuper egyensúlyt teremtett a két főszereplő között, és hangulatilag is jól alátámasztotta (vagy épp megerősítette) az eseményeket.
És hogy a karakterekről is essen némi szó: Selene a modern világot képviseli. Tipikus szomszéd lány típus, aki a maga módján küzd a memóriájával, ugyanakkor óriási akarat és bizonyítási vágy munkál benne. Szeretné bebizonyítani önmagának és a világnak, hogy az emlékvesztései ellenére is képes önálló életre és jó boszorkány válhat belőle. A másik oldalon viszont ott van Memnon, aki amellett, hogy egy ősi, vad, megfékezhetetlen király, maga a kétlábon járó piszkosul szexi veszély és erotika. Ne haragudjatok, nem tudok másképp fogalmazni: Memnon tényleg az a típus, akiről tudod, hogy messzire el kéne kerülnöd, mégis inkább az ágyadba rángatnád. Eszméletlenül mocskos, felbőszült, pimasz, félelmetes, birtokló... és védelmező. Selene és közte irtó jó a kémia, és ezt csak még magasabb fokozatra kapcsolja az, hogy Memnon meggyőződése, hogy Selene Roxilana, a lelki társa, császárnője, asszonya, aki átkot szórt rá, míg Selene ezt folyamatosan hárítja. Az így kapott vonzalom bosszúvággyal keverve bombasztikus, papírlapot perzselő, elemi és sóhajtásra késztető. Ebből következik, hogy a Megbabonázva bizony tartalmaz tizennyolc karikás részeket (basszus, Memnon maga a kétlábon járó erotika!): de meglehetősen piszkos és galád módon.
A cselekmény fókuszában természetesen ez a fura gyűlöllek-szeretlek kapcsolat áll, ám mindemellett akad itt még gyilkossági sorozat is, titkos, sötét mágiát használó társaság, na meg Memnonék múltja, ami bizonyos mértékig magával hozza a történelmet is. Laura Thalassa úgy másfél évtizeddel ezelőtt, egyetemi tanulmányai során, sírhelyeket tanulmányozva beleszeretett a szarmaták, a pásztor nomádok csoportjába, s történetüket, kultúrájukat, sőt még egyes alakjaikat is beleszőtte regényébe. Na nem túl hivalkodóan, épp ellenkezőleg. Az egész szarmata múlt, Memnon zabolátlansága remekül passzol ehhez a kísérteties, borongós dark academia vonalhoz, illetve a boszorkányos istennői dolgokhoz is.

Mindent egybevetve én ezt rohadtul imádtam! Az egész regény olyan, mint egy óriási érzelemgömb. Olvasás közben, hol összeszorult a gyomrom, hol epekedve sóvárogtam, míg máskor félelmetesen jókat szórakoztam, de bizony olyan is előfordult, hogy remegő kézzel, iszonyatos ideg- és felfokozott izgalmi állapotban faltam a sorokat és lapokat, hogy megtudjam, hova fajulnak az események. Ritkán van rám ilyen hatással egy regény, de Laura Thalassa minden kétséget kizáróan egy zseni. Meg egy szemét dög is. Nem fogok zsákbamacskát árulni: pusztítóan függővéges a sztori.
A Bewitched úgy hatott rám mint a drog: minél többet vettem magamhoz, annál jobban felpörgetett és egyre többre szomjaztam, a végén pedig valóságos idegronccsá váltam a megvonástól. Szóval ide nekem a folytatást, de most azonnal!


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Memnon, Selene, Nero
Kedvenc jelenet: egy bizonyos éjszaka
Negatívum: a Lost és Indiana Jones crossovert idéző dzsungeles kitérő
Borító: 5/5
Sorozat: Megbabonázva #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során híres filmes boszorkányokat keresünk. Minden állomáson láthattok egy képet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni az adott boszi nevét, majd beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Extra pontszerzési lehetőségért pedig látogassatok el a Blogturné Klub blogjára és találjátok meg szókereső játékunkban minél több boszorkány keresztnevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

10/05 Könyv és más
10/07 Insane Life
10/09 Zakkant olvas
10/11 Dreamworld

2024. január 10., szerda

Ava Reid - A Tündérkirály rejtélye

 
Ava Reid: A Tündérkirály rejtélye
 
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507181
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Kéri Andrea

Fülszöveg:
Effy-t, ​az építészhallgatót sok mindennek nevezték már: hazugnak, cédának, problémás fiatal nőnek, de ő mindenekelőtt túlélő. Amikor megpillant egy pályázati hirdetést kedvenc írója, Emyrs Myrddin családi birtokának megtervezésére, biztos benne, hogy ez a végzete. A férfi leghíresebb művének, az Angharadnak – ami egy lányról szól, aki beleszeret a Tündérkirályba –, szakadt, szamárfüles példánya állandóan Effy éjjeliszekrényén hever. Míg mások kitalációként olvassák a történeteit, a lány tud valamit, amit ők nem: a Tündérkirály valóságos.
Amikor Effy megérkezik a Hiraeth Kúriába, egy süllyedő házba az éhező tenger szélén, találkozik egy földhözragadt, fiatal akadémikussal, Preston-nal, aki azzal a szándékkal érkezett, hogy bebizonyítsa, a lány kedvenc írója csaló volt. Preston a tanulmányainak szentelte az életét, nem hisz a végzetben vagy a mágiában. Azonnal versengeni kezdenek; a levelek, könyvek és naplóbejegyzések alapján rakosgatják össze a nyomokat, de sötét erők, mind halandó, mind mágikus egyaránt összeesküvést szőnek ellenük, és az igazság mindkettőjüket a vesztükbe sodorhatja.

Saját véleményem:
Az utóbbi időben egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a dark academia könyvek, melyek sötét atmoszférája különleges alaphangulatot biztosít a történethez. Ava Reid hazánkban elsőként debütáló gótikus, slow burn románca, A Tündérkirály rejtélye is ebbe a kategóriába sorolható.

"– Romlásig szeretni foglak – szólt a Tündérkirály.
– A te romlásodig vagy az enyémig?"


A történet hősnője Effy, az egyetlen női építészhallgató, akit női mivolta miatt sokféle atrocitás és megbélyegzés ér iskolájában. A kor eszméi úgy tartják, a nők csak bajt okoznak, nem valóak iskolába; s éppen emiatt kell hősnőnknek beérnie az építészettel, ahelyett, hogy a szívének oly' kedves irodalmat tanulhatná. Effy ugyanis rajong a történetekért, kedvenc írója a fél éve elhunyt Emrys Myrddin, akinek leghíresebb művét, az Angharadot képes fejből idézni. Ez a regény azonban jóval több számára: túlélése záloga, mivel Effy más, mint az átlag. Olyan dolgokat lát, s olyan félelmek gyötrik, amik miatt a családja elmebetegnek titulálja, gyógyszereket kell szednie, hogy tompítsa látomásait. Ám amikor Effy visszautasíthatatlan ajánlatot kap (elutazhat kedvenc írója otthonába, hogy tervrajzokat készítve segítsen felújítani a kúriát), elszabadul a pokol. A Hiraeth kúria olyan helyen fekszik, ahol a babonák és mítoszok egybeérnek a valósággal, és ahol a Tündérkirály hatalma nagyobb, mint amit néhány rózsaszín pirula képes lenne elnyomni. De vajon mindez valós veszedelem vagy csupán Effy képzeletében létezik?

A regény kulcsfigurája Emrys Myrddin, az elhunyt író, akit halála után már-már szentként tisztelnek, és akire maga Effy is mérhetetlen rajongással tekint. A lány számára a lehetőség, hogy néhány hétre otthonának nevezheti a férfi kúriáját és annak környékét, olyasfajta euforikus örömet jelent, amit mi, könyvmolyok is könnyen át tudunk érezni. Hisz melyikünk ne szeretne elveszni kedvencünk feljegyzései, levelei között, végigsétálni élete legfontosabb színterein, s e-képp kicsit eggyé válni vele? Effy is ebben a bódult kábultságban úszik, még balsejtelmeit és rossz érzéseit is igyekszik elnyomni, csakhogy a kúriában tartózkodik egy akadémikus srác is - a riválisa -, aki minden áron be akarja bizonyítani, hogy Myrddin csaló volt. A dolog pikantériájaként ehhez Effy segítségét kéri, felajánlva, hogy cserébe eléri, hogy a lányt is felvegyék az irodalmi karra.
Effy és Preston kapcsolata egy ellenségekből szerelmesekké formálódó slow burn románc, amit nagyon szépen építget és adagol a szerző: mondhatni leheletfinomsággal. A kezdeti ellenségeskedésük, a fiú kissé öntelt, csipkelődő stílusa és a lány visszaszúrásai észrevétlenül olvadnak valamiféle bajtársiassággá, majd válnak eltéphetetlen kötelékké nyomozásukkal párhuzamosan. Az egyetlen ellentétet Preston földhözragadtsága, valamint Effy látomásai okozzák, mert míg srác elutasít mindenféle babonát, mítoszt, addig a lány egyre több túlvilági élményben részül. A Tündérkirály el akarja ragadni, Myrddin fia pedig ijesztő módon igyekszik kisajátítani, hol bókokkal, hol egyéb birtokló módszerekkel, ráadásul Effy mindenféle hangokat hall és szellemeket lát az omladozó kúriában, melynek falai között egyre nagyobb tered hódít a víz.

Ava Reid regénye meglehetősen komor hangvételű, a szerző remekül játszik a különféle természeti és érzékszervi elemekkel. Hiraeth kúriája olyan, mintha maga is élne, s minden nappal egyre jobban bekebelezné a benne élőket, foglyul ejtve annak lakóit. Olvasóként minden egyes padlócsikorgástól, deszkák közül csöpögő víztől, ablakokat tépkedő széltől, titkos rejtekhelytől, furcsa festménytől égnek állt a szőr a tarkómon, legjobban mégis a kavargó szempároktól, a tenger tombolásától, a sötétben felbukkanó, vizes hajú, csontkoronás lénytől, s annak görbe karmaitól féltem... míg Preston és Effy nyomozása miatt vadul száguldozott az ereimben az adrenalin. Zseniális írói húzásnak tartom a félelem és izgalom efféle keverését, azt a pulzusemelő, szívdobogtató állapotot, amikor az olvasó azért drukkol, hogy a főszereplők rájöjjenek a titokra, közben meg izgul az egyre közelebb érő fenevad miatt, mert tudja, hogy egyszerre fognak célt érni. Kevés az ennyire jól felépített és kivitelezett történet.
Ráadásul A Tündérkirály rejtélye jóval komolyabb mondanivalókat is rejteget. A nem túltolt feminizmus mellett olyan témák is felbukkannak benne, mint a szexuális bántalmazás, a nők kihasználása, vagy épp elnyomása a tudományos életben, de szó esik mentális egészségről, annak (nem)elfogadásáról, megbélyegzésről és a származás miatti ítélkezésről. Meglehet, elsőre soknak tűnik ez a felsorolás, mégsem az. Ava Reid tökéletes arányokkal dolgozik, mindenből annyi van, ami szépen bele tud idomulni a történetbe, anélkül, hogy tolakodónak hatna. 

A történet egyetlen kifogásolható pontja az a világépítés. A szerző ugyan saját világot álmodott meg, ám az nagy mértékben megegyezik az általunk ismert 1900-as évek közepével. Az egyetlen különbséget két birodalom hadban állása jelenti, viszont ez az ellentét is inkább a Preston és Effy közti ellentétet hivatott erősíteni, magához a sztorihoz nem ad semmit, inkább csak lóg. Illetve még beszélhetnék a fantasy szálról is, de mivel a rejtély részét képezi, hogy ez valódi vagy csupán elképzelt, így nem lőném le. Véleményem szerint a hangzatos nevek és az egy-két babona, mítosz, jövendölés ellenére teljesen felesleges volt egy a semmiben lógó világot kreálni, ennek ellenére mégsem zavaró. Én legalábbis könnyen el tudtam fogadni, semleges élmény maradt számomra.

Mindent egybevetve A Tündérkirály rejtélye teljesen megbabonázott, magába szippantott és nem eresztett. Azt is mondhatnám, hogy a bőröm alá lopózott, s olyannyira átjárt, hogy napokkal később sem tudtam szabadulni a hangulatától. Szívből ajánlom, ha szeretnétek egy ütős, erős atmoszférájú, dark academia regényt olvasni lassú égésű románccal és egy kísértetiesen jó fantasy szállal megfűszerezve. További előnye, hogy standalone kötet!


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Effy, Preston, Angharad
Kedvenc jelenet: közös éjszaka
Negatívum: világépítés
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

2023. november 15., szerda

R. F. Kuang - Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége


R. F. Kuang köszöni szépen, nem áll le a fantasy regények gyártásával a Mákháború-sorozat után – mindenki legnagyobb örömére! 2023 őszén mi, fantasy-imádó könyvmolyok a Bábelért rajongunk, melyet az Agave Kiadó hozott el számunkra magyar nyelven. Ne feledd, ha végigköveted a turnét, akár a tiéd is lehet egy példány a regényből!
 
 
R. F. Kuang: Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége
 
Kiadó: Agave Könyvek
ISBN: 9789635981694
Oldalszám: 632 oldal
Fordító: Horváth Vivien

Fülszöveg:
Traduttore, ​traditore: A fordítás mindig egyben árulás is.
1828, Kanton. Robin Swift elárvul a kolera következtében, és hamarosan Londonban találja magát a titokzatos Lovell professzornak köszönhetően. Ott éveken keresztül tanul latint, ógörögöt és kínait, hogy felkészüljön a napra, amikor beiratkozik a patinás Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe – másnéven a Bábelbe. A torony és annak hallgatói a fordítói világ szíve, és ami még fontosabb, a mágiáé is. Az ezüstmunka – a fordítások közben elsikkadó jelentést ezüstrudak segítségével hasznosító tevékenység – a briteket páratlan hatalommal ruházta fel, mivel ezt a misztikus eljárást a Birodalom gyarmati terjeszkedésének szolgálatába állították.
Robin számára az Oxford utópia, amely által tudásra tehet szert. A tudás azonban meghajol a hatalom előtt, és mint Britanniában nevelkedett kínai rájön, hogy a Bábelt szolgálni nem jelent mást, mint elárulni a szülőföldjét. Ahogy halad a tanulmányaival, Robin a Bábel és az árnyak közt rejtőző, a birodalmi terjeszkedést megállítani akaró szervezet, a Hermész Társaság közé szorulva találja magát. És, amikor Britannia alaptalan háborút hirdet Kína ellen az ezüst és az ópium miatt, Robinnak döntenie kell…
Meg lehet változtatni egy nagyhatalmú intézményt belülről, vagy elkerülhetetlen az erőszak, ha forradalomról van szó?

Saját véleményem:
forrás: Danielle Hatt
R. F. Kuang neve valószínűleg a legtöbb hazai könyvmoly számára ismerősen cseng, hála az Agave kiadónál megjelent  Mákháború c.  sorozatnak.  Természetesen jómagam is hallottam a szerzőről, ugyanakkor bevallom, egészen mostanáig nem sikerült közelebbi ismertségbe keverednem munkásságával. Ám a Bábel esetében szerettem volna változtatni ezen - részben a hangos külföldi sikerek, részben pedig a történet miatt.  És milyen jól tettem!

"A hazugság nem hazugság, ha sosem hangzik el; a fel nem tett kérdéseket nem kell megválaszolni."

Az biztos, hogy a Bábel az idei évem egyik legkülönlegesebb olvasmányaként maradt meg bennem. Amellett, hogy egy ízig-vérig dark academia történetről van szó, tulajdonképpen jóval több annál. Egy gyönyörűen megírt - és igényesen fordított -, rendkívül komplex műről van szó, melyben egyszerre keveredik történelem, politika, fantázia, mágia, tudás és nyelvészet. 
A regény főhőse Robin, az árva kínai fiú, akit a titokzatos Lovell professzor kiemel Kantonból és Londonba visz. Ezek után Robin élete a tanulás köré összpontosul, egyetlen célja - vagy ha úgy tetszik, feladata - van, mégpedig bejutni az Oxfordi Egyetem Királyi Fordítói Intézetébe, vagyis a Bábelbe. A torony hallgatói a fordítói munka mellett azonban egy sokkal hatalmasabb játszma részei, ugyanis, ahogy a fülszöveg is említi, van az a pont, amikor a tudás meghajol a hatalom előtt, Robin pedig kénytelen rájönni, hogy ha a Bábelt szolgálja, azzal elárulja szülőföldjét. De vajon mit tehet egy árva, kantoni fiú egyedül Londonban?
A történet roppant izgalmas és érdekfeszítő, mindazonáltal cselekménye - már csak terjedelméből adódóan is - lassabb lefolyású. A Bábelen nem lehet átrohanni, időt kell rá szánni, megélni, megízlelni és megérteni szavait. Ahogy már fentebb is említettem, egy igazán különleges, mondhatni egyedi kötetről van szó, melynek nem csupán témái, hanem hangvétele is formabontó. Azt is mondhatnám, hogy hangulatkönyv, aminek jókor, jó időben kell megtalálnia olvasóját, hogy átadhassa üzenetét, s hogy a szerző szavai eljuthassanak az olvasó lelkéig. De további előnyei közé sorolható a kiterjedt kutatómunka, amit a szerző végzett, és ami teljes mértékben átjön a lapokon, illetve sokrétű mágiarendszere, és a különleges párhuzamok, amit Kuang a mi valóságunkkal használ.

Mindent egybevetve én csak és kizárólag szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a Bábelről. Ezeken a borongós-esős novemberi napokon keresve sem találhatnátok jobb olvasnivalót. Ismerjétek meg a Bábelt, annak hallgatóit, az általuk végzett fordítói tevékenységet, az életüket, és merüljetek el egy jól felépített, komplex dark academia regényben.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelenet: az egész kötet!
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Játékunkban a szerzőre fókuszálunk. Az állomásokon kérdéseket teszünk fel az életével, illetve eredményeivel kapcsolatosan, melyre nektek fel kell kutatnotok a helyes választ. A Rafflecopter doboz megfelelő sorába a válasz betűjelét és/vagy szövegét másoljátok be.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Mennyi idős volt Kuang, mikor megjelent az első könyve, a Mákháború?
a) 22    b) 24    c) 26




Nézzetek be a többi állomásra is