A következő címkéjű bejegyzések mutatása: GABO SFF. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: GABO SFF. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. május 12., szombat

Charlie N. Holmberg - A mestermágus


Charlie N. Holmberg: A mestermágus

Kiadó: GABO SFF
ISBN: 9789634066224
Oldalszám: 224 oldal
Fordító: Márton Zsófia

Fülszöveg:
Ceony Twill súlyos titkot őriz, amit még tanárával, Emery Thane-nel sem mer megosztani. Miközben olyan kísérleteket végez, amelyeket korábban egy mágus sem tartott lehetségesnek, készül a végső vizsgájára is.
Emery Thane, hogy a részrehajlás látszatát is elkerülje, régi riválisához küldi Ceonyt, hogy ott készüljön fel a sorsdöntő vizsgára, ám a lány nem tudja teljes mértékben a tanulásnak szentelni idejét, múltjából ugyanis felbukkan egy gyilkos bűnöző. Ceony a családját féltve a szökött fegyenc nyomába ered, akinek mágiája talán erősebbnek bizonyul, mint a papírmágustanonc minden képessége együttvéve, bosszúszomja pedig csillapíthatatlan.

Saját véleményem:
A papírmágus trilógia tipikusan az a sorozat, ami bár nem tökéletes, mégis nyomot hagy az olvasóban - így volt ez az első két kötet során, és így van A mestermágus esetében is.

A finálé érzelmi szempontból kiváltképp erőteljesre sikeredett, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy Charlie N. Holmberg annak ellenére is képes volt reálisan, egyszersmind erőteljesen átadni a történetben megjelenő szerelmi szálat, hogy effektív kihagyta az olvasót Emery és Ceony párrá válásának folyamatából. Merthogy bizony a második és harmadik rész között több év telik el. A mestermágusban főszereplőink immár ténylegesen romantikus kapcsolatban állnak egymással, s bizonyos korlátok között, házon belül párként élik életüket.
Hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányoltam Ceony-ék kapcsolatának kezdeti szakaszát, mert dehogyisnem, rettentő kíváncsi lettem volna hogyan is tört meg kettejük között a jég, miként tették meg az újabb és újabb szinteket... ám való igaz, történet szempontjából nem volt rá szükség. Sőt, tulajdonképpen kellemes meglepetésként ért a révbe ért tanár-diák szerelem.
Ezzel az idilli képpel a szerzőnek sikerül annyira elterelnie a figyelmemet, hogy lazán elfelejtsem, mit is vártam a finálétól. Merthogy rengeteg mindenre számítottam, kesze-kusza krimiszálaktól elkezdve, régi ellenségek felbukkanásáig, de arra nem, hogy maga Ceony áll majd a középpontban.
Hogy a szerző eme döntése mennyire volt jó vagy sem, az egyéni ízlés kérdése - attól függően, ki mit tart fontosabbnak -, ám az biztos, hogy ilyen módon minden, a sorozatot és annak kulcsszereplőit meghatározó kérdésre választ kaphattunk.

A mestermágus első és legfontosabb témája Ceony papírmágus vizsgája, ami amellett, hogy keretbe foglalja a sorozatot, egyben zöld utat is ad(hat) a szerelem újabb szintre emelkedésének, mely hölgyeményünk számára a papírjósdában látottak óta épp oly fontos, mint családja biztonsága.
Ceony annyi viszontagság után immár profi hajtogatóként jelenik meg, gond nélkül kreálja az újabbnál újabb bűbájokat akár saját szórakoztatására, akár fizetség gyanánt. Szakértelme pedig lehetővé teszi, hogy a többi mágiában is el-elkalandozhasson, titokban ugyanis előszeretettel gyakorolja azokat, jócskán kibővítve repertoárját. Így, ha csak kicsit is, de mi magunk is bepillantást nyerhetünk a többi ágazatba; a tilosban járás izgalmairól nem is beszélve...
De hogy Ceony élete ne legyen annyira kerek, és hogy a vizsgáját se érje szó, a legnagyobb idill közepette Emery  úgy dönt, néhány hétre ellenségére, az általa korábban oly' sokat bántott papírmágusra bízza a lányt, hogy az annál tehesse le a vizsgáját. Ezzel párhuzamosan az egykor Ceony családjának meggyilkolásával megbízott indiai metsző is megszökik, miközben Ceony nagyobbik húga is épp akkor dönt a lázadás és kétes társaságokba járkálás mellett. Hősnőnk tehát halmozott problémák tömkelegében találja magát, ám minden balsejtelme ellenére eltiltják a nyomozástól, és arra kényszerítik, hogy egy új helyen a vizsgájára készüljön. (A folytatást gondolom, sejtitek...)

A kötet rövidsége ellenére Charlie N. Holmberg viszonylag sok témát zsúfolt bele: Új tanár, aki válogatott szemétkedésekkel igyekszik megkeseríteni Ceony életét, így torolva meg saját sérelmeit. Testvéri viszály. Titokzatos tanár-diák szerelem, mely körül ott lebeg a lebukás veszélye. Vizsga. Ceony mestermágusi titkai. És mindközül a legfontosabb: a régi ellenség.
Érezhetően túl sok ez egy aprócska fináléhoz, az írónőnek sem sikerült kellő alapossággal kifejtenie őket; mindbe bele-belekapott hol kicsit, hol jobban, de egyik sem kapott akkora szerepet, amekkorát megérdemelt volna. Mindazonáltal a cselekmény annyira sodró lendületű, viszi magával az embert, hogy olvasás közben könnyű megfeledkezni az ilyesfajta gyengeségekről.

A hajtogatás mágiája számomra még mindig elképesztő, az, hogy egy ilyen semmiségnek tűnő anyag ennyire erőteljes tud lenni, bámulatos. Persze a többi ágazat is rengeteg meglepetést rejt önmagában. De talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, leginkább Ceony nyomozását élveztem, ami teret adott annak, hogy láthassunk, annyi tanulás és bonyodalom után, miként állja meg önállóan, a mágusi vizsga kapujában a helyét. Hogy mennyit fejlődött vagy, hogy miként tudja előnyére fordítani megszerzett tudását. Akár úgy is jellemezhetném az egészet, mint a trilógia vizsgáját, mely során Ceony bebizonyítja az olvasónak, mekkora utat járt be, és hogy megérdemli-e a végső jutalmat.
Az én szememben: meg. A mestermágus ugyan közel sem tökéletes, több pontjába is bele lehet kötni, de érzelmileg és összhangot tekintve, engem megvett kilóra. Örülök, hogy részese lehettem a sorozatnak, biztos, hogy nem fogok elfelejtkezni róla.
A papírmágus trilógiát őszintén és tiszta szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a(z alternatív) viktoriánus kori, fantasy elemekkel operáló történeteket, melyet a szerző határtalan fantáziája, és egyedi ötletei tesznek különlegessé.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Ceony, Emery, Kömény
Kedvenc jelenet: a közös Emery-Ceony jelenetek
Negatívum: Ceony húgának lázadása - felesleges volt
Borító: 5/5 (elképesztően gyönyörű)
Sorozat: A papírmágus trilógia 3. része


2018. január 16., kedd

Charlie N. Holmberg - Az üvegmágus



Megjelent a GABO SFF jóvoltából Charlie N. Holmberg A papírmágus trilógia második része Az üvegmágus.
Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere mutatja be a késő viktoriánus kori Angliában játszódó, különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kalandokkal teli történet folytatását, melyet a Disney tervez megfilmesíteni.


Charlie N. Holmberg: Az üvegmágus

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789634065500
Oldalszám: 232 oldal
Fordító: Márton Zsófia

Fülszöveg:
Ceony Twill folytatja papírmágusi tanulmányait, ám tanárával, Emery Thane-nel nem tud olyan könnyen dűlőre jutni, mint a tananyaggal. Amikor ő és Thane macska-egér játékba keverednek egy bosszúszomjas varázslóval, Ceonynak el kell döntenie: hagyja, hogy mások megvédjék, vagy ő próbálja megóvni a szeretteit a fenyegetéstől.
Eközben pedig olyan titok birtokába jut, amely az egész mágikus világot kifordíthatja a sarkából, és csak rajta áll, hogy képes-e megakadályozni, hogy ez a veszedelmes tudás rossz kezekbe kerüljön.
A papírmágus folytatása még magasabbra emeli a téteket, és egyaránt elbűvöli majd a fiatal és idősebb olvasókat is.

Saját véleményem:
A papírmágust minden hibája ellenére nagyon szerettem, hosszabb távon is mély nyomokat hagyott bennem, úgyhogy nagyon megörültem a viszonylag gyorsan érkező folytatásnak. Hogy mire számítottam, azt magam sem tudom, de kellőképp fel voltam vértezve egy, az elsőhöz hasonló, szívmelengető, ámde kissé szürreális kalandra. Ezzel szemben kellően megdöbbentem, hogy nem azt kaptam. Sőt, tovább megyek: Charlie N. Holmberg pont azokat az elemeket hagyta ki Az üvegmágusból, amik miatt anno levontam a pontozásból. Bizonyos tekintetben a történet előnyére vált a túlzott szürrealitás hiánya, ám hazudnék, ha azt mondanám, nem hiányzott. Remélem, a harmadik kötetben sikerül elcsípni az aranyközéputat.

A folytatásban tovább szélesedik a mágusok-, s velük együtt kedvenc tanonc-tanár párosunk világa. Miközben Ceony és Emery igyekeznek maguk mögött hagyni a Lirával történteket, s folytatni a tanulást, a háttérben sötét alakok gyülekeznek. Egy egyszerű tanulmányi kirándulás után pedig elszabadul a pokol, olyannyira, hogy nem az lesz Ceony legfőbb gondja, miként is leplezze tanára iránti érzéseit, amiről az megpróbál tudomást sem venni...  mindez a második helyre szorul.
Oké, oké, viccet félretéve Az üvegmágusban két szálon haladnak az események, folyamatosan ébren tartva a leheletnyi romantikát és a jóval fajsúlyosabb akciót. A kettő pedig gyönyörűen egybesimul, teret biztosítva a másiknak.
Romantikus alkatként szerettem, hogy ha csak óvatosan is, de kikerülhetetlenné vált a Ceonyék közt vibráló kémia.
Charlie N. Holmberg nagyon szépen kezeli, finoman építgeti a kapcsolatukat, lépésről-lépésre haladva, megfelelve a tanár-diák szabályoknak és társadalmi elvárásoknak, nem feledkezve meg a korhűségről. Ceony hebrencssége és Emery merevsége remek kontrasztot alkot, ebből kifolyólag apró gesztusaik hol mókásak, hol sóhajtozásra késztetőek.
Ám az egész nem áll meg ennyiben, ugyanis mágusaink arra kényszerülnek, hogy elhagyva otthonukat, a pezsgő fővárosban, egyszersmind sok-sok mágus előtt találják magukat, akik között bizony akadnak olyanok, akik nem nézik jó szemmel szoros barátságukat.

És akkor itt jön képbe az izgalmat szolgáltató szál, az akció. Mágus párosunknak nem véletlenül kell elhagyniuk nyugalmas otthonukat, tekintve hogy egyszerre két alak is Ceony életére tör. Egyikük életben akarja tartani és olyasmire használni, amivel pusztulás szélére sodorhatná a világot, míg másikuk szimplán csak a lány életét akarja kioltani. Hogy miért, az maradjon titok, ám azt elárulhatom, miközben Emeryék az okokat keresik, rengeteg bonyodalommal vegyes, hajmeresztő élményben lesz részük, hol élet-halál harcba bonyolódva, hol nyomok után kutatva.
A második kötetet egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy unalmas, nem pörögnek az események, hisz folyamatos mozgásban vannak a karakterek. Végre képbe kerülnek a mágus világ fejesei (rendőrök, politikusok), míg a barátoknak, ellenségeknek hála újabb matériák is megmutatkoznak - nem feledve a papírt.
Ahogy az a címből kiderül, ezúttal az üveg játszik központi szerepet, ami a papírhoz hasonlóan igencsak izgalmas anyag; bizonyos tekintetben ravaszabb is - bár hozzáteszem, sérülékenysége ellenére nálam továbbra is a papír a nyerő. Szóval véres, halálos, látványos, körömrágós pillanatokból nincs hiány.
De... Nekem nagyon hiányzott a tanonckodás, az, hogy terjedelmileg is hosszabban lássam együtt az Emery-Ceony párost. Hiába erősödött a romantikus szál és kapcsolt magasabb fokozatra az akció, Az üvegmágusból pontosan az a szív hiányzott, ami A papírmágusban megvolt. Emiatt nem adom meg a maximum pontszámot.

Mindent egybevetve, bár A papírmágus trilógia közel sem tökéletes, megvannak a maga hibái, mégis egy nagyon szerethető, tartalmas, kicsit romantikus, kicsit vicces, kalandokban bővelkedő sorozat. Az én szívemet teljesen elrabolta, és azt hiszem, annál nagyobb elismerés nem is kell egy történetnek, mint az, hogy maradandó tud lenni; hogy sokszáz könyv után mit sem fakul az élmény, amit kínál.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Emery, Kömény
Kedvenc jelenet: csók, Emery fejezet
Negatívum: rövid Emery-Ceony jelenetek
Borító: 5/5
Sorozat: A papírmágus trilógia 2. része




Emery második kedvence


Már A papírmágusban is kiderült, Ceony mennyire szeret főzőcskézni, s jóllakatni tanárát. Eme jószokásától a második részben sem tud szabadulni, számtalanszor készít ilyen-olyan finomságot, például Thane mágus második kedvencét, a pásztor pitét.
A pásztor pite néhány hónapja piszkálja a fantáziámat, többször elhatároztam már, hogy elkészítem, de a végső lökést Az üvegmágus adta meg, úgyhogy arra gondoltam, megosztom veletek a receptet, mely nem az eredeti, de ahhoz elegendő, hogy megértsük, miért is ez Emery második kedvence.


Hozzávalók:
  • 20 dkg borsó
  • 2-3 db répa
  • 50 dkg darált sertéshús
  • só, bors
  • 0,5 liter húsleves alaplé
  • 2 ek. paradicsompüré
  • 1 db hagyma
  • 50 dkg burgonya
  • tej, margarin

Elkészítés:
1) A krumpliból, tejből, margarinból krumplipürét készítünk a szokott módon.
2) Sós vízben előfőzzük a borsót.
3) Felkockázzuk a hagymát és a répát, majd kevés olajon üvegesre pároljuk a hagymát. Ezután hozzáadjuk a felaprított répát.
4) Amikor megdinsztelődött (kb. 3-4 perc), hozzáadjuk a húst, amit fehéredésig pirítunk.
5) Ezt követően hozzákeverjük a paradicsompürét és a húslét, sózzuk, borsozzuk, majd lefedve hagyjuk főni.
6) Ha kész, hozzákeverjük a borsót, hagyjuk 2-3 percet főni együtt, majd lezárjuk a tüzet.
7) Vékonyan kivajazunk egy hőálló tálat, beleöntjük a húst (ha sok lé marad, azt leöntjük róla),, majd rákanalazzuk a krumplit és elsimítjuk.
8) Villával begereblyézzük a tetejét.
9) Sütőben addig sütjük, míg megpirul a burgonya.






Nyereményjáték


Az üvegmágusban a papír anyag mellett igen fontos szerepet kap az üveg, de legfőképpen a tükör. Ismerünk számos történetet amiben tükrökben látnak, utaznak a szereplők vagy mágikus hatalommal bírnak. Most minden állomáson képet találtok egy filmből, esetleg meséből ahol valamilyen szempontból fontos szerepet játszik a tükör. Nektek fel kell ismernetek őket, majd a Rafflecopter megfelelő dobozába írjátok be a címüket.






Nézzetek be a többi állomásra is

01/10 Könyvvilág
01/12 KönyvParfé
01/14 Insane Life
01/16 Dreamworld

2017. május 16., kedd

Charlie N. Holmberg - A papírmágus



A GABO SFF jóvoltából hazánkban is megjelent Charlie N. Holmberg A papírmágus című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja a késő viktoriánus kori Angliában játszódó, különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kalandokkal teli történetet, melyet a Disney tervez megfilmesíteni.


Charlie N. Holmberg: A papírmágus

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789634064633
Oldalszám: 240 oldal
Fordító: Márton Zsófia

Fülszöveg:
Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják - de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni.

Saját véleményem:
Borongós hangulatú, viktoriánus kori Angliában játszódó történet, melyet átitat a mágia? Kell!
Élek-halok a hasonló típusú regényekért, a papírmágia pedig önmagában is izgalmasan hangzik. De nem tagadom, annak ellenére, hogy felkeltette a figyelmemet a mágiának ez a formája, Ceony-hoz hasonlóan bennem is támadt némi kétség. Mert hát azért valljuk be, bármennyire is szép és kreatív az origami, elég korlátozottak a lehetőségek. A szemfényvesztésen kívül látszólag semmire sem jó. Ebből kifolyólag kíváncsi voltam, mit tud vele kezdeni az írónő, milyen, eddig nem ismert előnyeit tárja elém, s legfőképpen arra, mit kínál a papírmágusok élete.

Ceony, a történet hősnője reményfosztottan érkezik meg Emery Thane mágus magányos otthonába, mivel hiába küzdött oly' keményen álmaiért, lett évfolyamelső a varázslóképző iskolában, törekvései visszájára sültek el. Ahelyett, hogy az általa hőn áhított fémhez köthetné magát, s annak mesterségét tanulhatná, kénytelen egy mellőzött ágnak szentelni egész életét. Minek által, ha egy mágust hozzákötnek valamelyik anyaghoz, nincs visszaút. És hát ki szeretne mindenféle haszontalanságot hajtogatni, ha fegyvereket, töltényeket, és ezernyi más, izgalmas dolgot is megformálhatna?
Ceony karaktere remekül visszaadja a csalódottságtól kissé durcás, kötelességtudó lány figuráját. Olvasóként könnyű azonosulni aggályaival, és megérteni érdektelenségét. Ugyanakkor megfigyelhető benne a kor által elvárt illemtudás, s a behódolás az őt irányító emberek (tanárok) akaratának.
Ceony, akárcsak újdonsült mestere, sokrétű figura, személyisége lapról lapra bontakozik ki az olvasó előtt; a kezdetben csendesen háborgó lány nagy utat tesz meg a sztori végéig. Ugyanez elmondható Thane mesterről is, aki a lánnyal ellentétben sokáig árnyként funkcionál, egyetlen feladata a lány okítása.
Emery vonzó, ámde komor, kimért, titokzatos karaktere, különleges teremtményei, kertje, zord lakása, valamint  rejtélyes emeletének együttesével engem leginkább a Szörnyetegre emlékeztetett. Sőt... tulajdonképpen az írónő által felvázolt helyzetek is magukban hordoztak a mese néhány elemét.
Ezek után azt hiszem, senkit nem lep meg, ha azt mondom, imádtam Ceony és Thane mágus összecsiszolódásának folyamatát, ahogy kerülgették és ismergették egymást, a mágus tanításai pedig elkápráztattak. Nem akarok spoilerezni, de szerintem nincs olyan könyvmoly, aki egyik-másik varázslatnak ne szeretne birtokában lenni.

Egy regény viszont nem regény, ha nincs valamiféle bonyodalom benne, ami előre lendíti. Ebben az esetben ez nagyjából középtávon üti fel a fejét, egy olyan csavar képében, amit szerintem még Tim Burton is megirigyelhetne. Charlie N. Holmberg részéről brutális, s egyben zseniális ötlet volt a forma, mellyel rétegről-rétegre csupaszította le Emery Thane-t. Bár bevallom, nálam egy idő után némi unalomba fulladt a dolog, nem bántam volna, ha rövidebbre veszi a kalandozást, vagy legalább olyan eseményeket tár elém, melyek valóban tartalmasak. Illetve volt egy kis hiányérzetem a világfelépítés kapcsán is. Ezzel együtt mélyen meghajlok a szerző fantáziája előtt, az általa életre keltett díszlet valami eszméletlen. Egészen új szintre emeli a hajtogatás fogalmát, és az origami figurák jelentőségét, melyek a maguk egyszerűségében korábban nem látott világot nyitnak meg.

A papírmágus lélegzetelállító, komor hangulatú történet némi Szépség és a Szörnyeteg, valamint Óz, a nagy varázsló beütéssel, na meg jóadag fantáziával megspékelve. Papír-steampunk a javából.
Elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik a különleges, kalandos, egyszerű, de nagyszerű történeteket, vagy rajonganak a korral párosuló atmoszféráért. Engem a hibáival együtt is elvarázsolt, úgyhogy kíváncsian várom a folytatást - ami úgy hiszem, meghozza a hiányzó lendületet és tartalmat.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Thane mágus, Emery, Kömény
Kedvenc jelenet: a kanyonos, és a regény eleje úgy unblock
Negatívum: elnyújtott kaland
Borító: 5/5
Sorozat: A papírmágus 1.




Nyereményjáték


Játékunk során megismerkedünk a papírmágia csodálatos világával.Minden állomáson találtok egy hajtogatási útmutatót, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, milyen alakzat jön ki belőle. Extra pontokért természetesen el is készíthetitek őket (a képi dokumentációt a rafflecopter doboz megfelelő részébe illesszétek be).






Nézzetek be a többi állomásra is

05/16 Dreamworld
05/18 Könyvvilág
05/20 Insane Life
05/22 KönyvParfé

2016. május 1., vasárnap

Naomi Novik - Rengeteg



A Temeraire sorozatával híressé vált Naomi Novik most egy másik műfajjal varázsolja el az olvasókat. Ebben a regényben a Sárkány most egészen máshogy van jelen. A Gabo kiadó jóvoltából április 26 és 30 között öt állomáson ismerhetitek meg a Rengeteget, a sok érdekes információ mellett pedig nyerhettek is.


Naomi Novik: Rengeteg

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789634062233
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Heinisch Mónika

Fülszöveg:
Agnyeska szereti csendes faluját a völgyben, az erdőket és a csillogó folyót. Kis világának peremén túl azonban a gonosz varázslattól sötétlő Rengeteg burjánzik, melynek árnyéka a lány életére is rávetül.
Népét egy szigorú varázsló oltalmazza a Rengeteg hatalmától, a Sárkányként ismert mágus azonban szörnyű árat követel a segítségéért: tízévente egy hajadont. Ahogy közeleg a kiválasztás ideje, Agnyeska félelme egyre nő, mert tudja, hogy legjobb barátnőjére, a szépséges és bátor Kasjára fog esni a Sárkány választása, és senki sem mentheti meg a rá váró rettenetes sorstól.
Amikor azonban a Sárkány eljön, nem Kasja lesz az, akit elragad.

Saját véleményem:
A Rengetegre a kiadó tervezett megjelenései között bukkantam rá; előbb a (külföldi) borítója, majd pedig a rövid ismertetője babonázott meg és ejtett szerelembe.
Kislányként éltem-haltam "a sárkány elrabolja a hercegnőt" mese minden változatáért, ám titkon mindig is azért szorítottam, hogy az a buta királyfi ne ölje meg a sárkányt és vigye el szíve hölgyét, hanem a sárkány jöjjön össze a királylánnyal. Sőt volt, hogy kifejezetten megkértem tatámat, hogy így alakítsuk a sztori végét. (Igen, egy pszichológus valószínűleg ebből sok mindent levonhatna engem illetően; az eredmény pedig az elfajzottsági skála tetején mozogna.) Ebből kifolyólag rettentően megörültem, hogy immár felnőtt változatban, de Naomi Novik életre keltette titkos álmaim egyikét. Nem is volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell... egészen addig míg meg nem láttam a hazai borítót. Nem fogok hazudni, nagyon elszomorodtam és néhány napra még a kedvem is elment az egésztől. Alapvetően a rajz teljesen rendben van, tetszik, csak az én mércémmel ez nem fedlapra illő alkotás, hanem belső illusztráció. De hát azt szokták mondani, nem a külső a lényeg, hanem a belső, az pedig valami egészen elképesztő.

A Rengeteg olyan, mintha a régi, sárkányos-királylányos mese felnőtt volna olvasójával együtt, hogy aztán egy Ólomerdő hangulatú, A Szépség és a Szörnyeteg történetté forrja ki magát. 

A Szépség és a Szörnyeteg párhuzamtól sokáig nem tudtam elvonatkoztatni. Onnantól, hogy Agnyeska, faluja legcsodabogarabb, állandóan piszkos lánya a Sárkány kihalt tornyába került, ahol először félve bolyongott, majd egyre nagyobb kíváncsisággal fedezte fel a szobákat, egészen a mogorva, szörnyetegszerű fogva tartóján át, a vacsorás, könyvtáras jelenetekig, mindenben egyik kedvenc mesém vonásait láttam - ami számomra kifejezetten öröm volt. És valószínűleg a Szörnyeteg és sárkány fétiseim keveréke miatt, nagyjából a Sárkány legelső, flegma, zsörtölődő megnyilvánulása után kész voltam megküzdeni a Blogturné Klub összes hölgyeményével, aki akár egyetlen szerelmes gondolatot is táplált magában Sárkány iránt.
Sárkányról azt kell tudni, hogy (az enyém, pont!) ő a neve ellenére nem egy sárkány, hanem egy hatalmas mágus, aki megóvja az embereket a gonosz, egyre inkább terjeszkedő Rengetegtől, cserébe viszont 10 évente magával visz egyet a 17 éves lányok közül.
A faluban számos pletyka kering arról, mit tesz a lányokkal, mire használja őket és mit csinál velük, ám ezek mindegyike puszta kitaláció, ugyanis a tíz év leteltével szabaduló hölgyek kifinomultan, ámde teljesen kifordulva, megváltozva térnek vissza szülőföldjükre - nem is igazán tudnak már beilleszkedni egykori lakóközösségükbe.

A szerző részéről már ez a kis falusi pletyka jó alapnak bizonyult ahhoz, hogy kíváncsian várjam, hogy kiderüljön, ténylegesen mire is kell a Sárkánynak a tízévenkénti szűz, vagy, hogy egészen pontosan miért is fordulnak ki önmagukból rabjai. Agnyeska megérkezésével természetesen egyből világossá vált számomra, hogy szerencsétlen öreg lelkű, ifjú kinézetű mágusunk semmi rosszat nem tesz áldozatával, azt leszámítva, hogy nem túl civilizáltan viselkedik vele.
A történet egy része erre a folyamatra épül. Szép lassan kibontakozik előttünk, mi vezérli a férfit, és figyelemmel kísérhetjük, miként vezeti be főszereplőnket a mágia rejtelmeibe. A folyamat ugyan lassú, lírai, sok leírással, kitérő magyarázattal, ám egyáltalán nem száraz, unalmas vagy felesleges. Naomi Novik mindezt gyönyörű leírások kíséretében tárja elénk - olykor enyhén mesei stílusban.
A fentebbiekből kiindulva könnyű lenne arra asszociálni, hogy A Szépség és a Szörnyeteg vonalon haladva, az Agnyeska és Sárkány között szövődő szerelemé a főszerep, pedig nem. Meglehet, valóban van egy lassú ívű, ámde annál gyönyörűbb romantikus szál is, mégis inkább a mágiáé és a Rengetegé a főszerep.
A Rengeteg erdő milliónyi veszélyt, rejtélyt, lényt, s izgalmat tartogat számunkra, az egész ki- vagy mibenléte egy nagy kérdőjel, mégis annyira erős, önálló személyiség, hogy nem lehet nem karakteri pozícióba emelni.

A történetről nem beszélnék többet az eddigieknél, valamint a fülszövegnél, mert úgy gondolom, ez egy olyan út, ami sokkal izgalmasabb, ha mindenki maga járja ki és fedezi fel. Márpedig arra buzdítalak titeket, hogy tegyétek meg! Ha szeretitek a felnőtt meséket, az egyedi történeteket, melyek részletesen kidolgozott világgal rendelkeznek, akkor ez a ti könyvetek!
A Rengeteg sötét hangulatú, varázslatos nyelvezetű, képszerű leírásokkal teli regény, tele rejtéllyel, izgalommal, meseszerű és valósághű karakterekkel, valamint sok-sok mágiával. Ráadásul - sajnos - önálló kötet!   
 

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő:Sárkány, Agnyeska
Kedvenc jelenet: Sárkány és Agnyeska összes jelenete
Negatívum: -
Borító: 5/2




Nyereményjáték


Agnyeska faluja melletti Rengeteg sok veszélyt rejt, de nem ez az egyetlen híres erdő, amivel vigyázni kell. Minden állomáson találtok egy-egy ismert erdőről leírást, amely alapján ki kell találnotok annak nevét (ami nem minden esetben egy konkrét név, és lehet létező hely is)
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van a kiküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


Melyik erdőt rejti a leírás?
Az ebbe az erdőbe tévedt lány először megijedt, majd szerencséjére rálelt egy aprócska házra, melyben hét icipici ágyat talált. Végül a ház lakói segítettek neki elbújni gonosz mostohája elől.




Nézzetek be a többi állomásra is

04/26 Always Love a Wild Book
04/27 Deszy könyvajánlója
04/28 Bibliotheca Fummie
04/29 Kelly & Lupi olvas
04/30 Dreamworld

2015. november 17., kedd

Mary E. Pearson - Az árulás csókja



A Gabo SFF jóvoltából hazánkban is megjelent Mary E. Pearson Az árulás csókja című regénye, A Fennmaradottak Krónikái trilógia első része. Ennek örömére a Blogturné Klub öt bloggere bemutatja Lia hercegnő és két társa titkokkal, s árulással átszőtt történetét, melyből a szerelem sem hiányozhat.

2015. november 5-től minden harmadnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


Mary E. Pearson: Az árulás csókja

Kiadó: GABO SFF
ISBN: 9789634061274
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:
EGY HERCEGNŐ KERESI A HELYÉT AZ ÚJJÁSZÜLETETT VILÁGBAN.
Megszökik az esküvője napján. Ősi iratokat lop el a kancellár titkos gyűjteményéből. A saját apja küld fejvadászokat utána.
Ő Lia hercegnő, Morrighan királyságának Első Leánya.
Morrighan Királyságának rendjét hagyományok és egy letűnt világ történetei szabják meg, de bizonyos hagyományoknak Lia nem hajlandó engedelmeskedni. Az elrendezett házasság elől menekülő és új életre vágyó lány az esküvője reggelén egy távoli halászfaluba szökik. Egy fogadóban talál munkát, ahová hamarosan két idegen érkezik, de Lia mit sem tud arról, hogy egyikük az elhagyott herceg, a másik pedig egy ellene küldött orgyilkos.Megtévesztés és árulás szövi hálóját a három fiatal köré, és Lia veszedelmes titkokra bukkan, amelyek elpusztíthatják a világát. A titkokon túl azonban olyasmit is talál, amire nem számított - szerelmet.

Saját véleményem:
Mary E. Pearson regényére már megjelenéskor felfigyeltem, a borító megkapó és egyben gyönyörű mivolta egyből megragadta a tekintetemet, a fülszöveg alapján pedig tudtam, ez az én könyvem lesz. Így amikor megláttam molyon, hogy készül a fordítás, kábé madarat lehetett volna fogatni velem, szóval örök hálám a kiadóé, a fele királyságommal együtt. Bár azt azért beismerem, hogy amikor megkaparintottam ezt a szépséget, tányérnyira kerekedett a szemem az oldalszám és a picike betűméret kombinációja révén, de mint kiderült, ha valami egyszer jó, akkor lehet féltégla, vagy akár kettes betűmérettel írott, úgy a kezedhez ragad, hogy észre sem veszed, hány száz oldal röppent el. És itt bizony ez a helyzet.

Az írónő egyszerű, könnyed, mégis érzékletes leírásainak hála csak úgy repülnek az oldalak. Arról nem is beszélve, hogy Mary E. Pearson olyan lenyűgözően játszik a betűkkel, hogy minden egyes szavával elemről-elemre építi fel olvasója előtt történetének virtuális képmását. Amiről ír, az már-már tapinthatóan, érzékelhetően valószerűvé válik.
Látni a szereplők által bejárt tájakat, érezni az illatokat, tapintani a különféle kelmék anyagát, hallani a szamarak iázását. S ennek hála akkor sem unalmas a történet, ha éppen nem történik semmi, hisz mindig van mit magunkba szívni, legyen szó egy tetoválás részletezéséről, egy illatozó ágról, vagy akár a közeli erdők szépségéről. Bámulatos.

A gördülékeny, olvasmányos stílus mellett a regénysorozat világképe is figyelemre méltónak tűnik. A fantasy-khez híven itt is egy saját világot kreált a szerző, mely a komolyabb high fantasy-ktől eltérően a műfaj (és annak alkategóriái) kevésbé jártas olvasói számára is teljes mértékben befogadható, megemészthető - elvégre is a Young Adult - körüli - korosztály a célcsoport.
Mindazonáltal egyelőre csupán a felszínt láthattuk, (ősi családok, királyságok, féltve őrzött titkok, mágikus képességek) és csak apró mondatfoszlányok, utalások, valamint a fejezetek előtti idézetek, versek alapján sejthetjük, hogy ténylegesen milyen mélyen is gyökerező, komplex, komoly történelemmel rendelkező világgal is állunk szemben A Fennmaradottak Krónikái esetében.

Ami a történetet illeti, főhősnőnk, a tizenhét éves konok Lia, a királyi pár Első Leánya épp a királyság jövőjét biztosítandó diplomáciai esküvőjére készül. Vagyis készülne, mert neki esze ágában sincs hozzámenni egy vén disznóhoz, akit még soha életében nem is látott. Így hát az egyik cselédlány segítségével megszökik a ceremónia napján, és Pauline szülőföldjére menekülnek, ahol mind a ketten csaposnak állnak.
Mindeközben a vőlegény, aki minden csak nem vén, és kövér, úgy dönt, arája után indul. Kíváncsi rá, milyen lehet az a királylány, akinek volt bátorsága meglépni azt, amit neki nem. Csakhogy nem ő az egyetlen, aki Lia nyomába ered. Amellett, hogy a király parancsára mindenki a renitens lányt keresi, egy fiatal, szakmáját mesteri szinten űző, hidegvérű orgyilkos is felkerekedik,  hogy végezzen a szépséggel.
A dolog pikantériája, hogy Mary E. Pearson úgy döntött, nem csupán Lia előtt leplezi a két, nyomára bukkanó férfi kilétét, hanem előttünk is. Hiába van saját szemszöge a hercegnek és az orgyilkosnak, egészen a mű végéig lehetetlen kibogozni, melyikük melyik. Mind a ketten egyedi, megkapó személyiségek, bőséggel lehet miattuk sóhajtozni, epekedni, mégis annyira megvezető a viselkedésük... Kicsit olyan ez az egész, mint a Láthatatlan kiállítás, ahol mindössze az érzékeidre tudsz hagyatkozni. És az sem utolsó szempont, hogy így a szerelmi háromszög is átérezhetőbb. Liának nincs könnyű dolga, az egyszer biztos. Bár azt azért elárulom, én a herceget egy hajszálnyival jobban szerettem.

A fiúkról most kivételesen nem ejtenék szót, véletlenül sem szeretném őket leleplezni, az élmény akkor az igazi, ha Ti magatok is átestek a személyüket érintő kitalálósdin. Ellenben Lia olyan hősnő, aki mellett nem lehet csak úgy elmenni. Ő azon női főszereplők közé tartozik, akiket csak imádni lehet. Okos, határozott, bátor lány, buzog benne a szabadság-, és tettvágy. Csipkeverés helyett sokkal szívesebben lovagolna ki bátyjaival, vadászna, vagy végezne bármilyen kétkezi munkát. Számára a rejtőzködéssel járó munka nem büntetés, hanem megváltás. Örömmel tölti el, hogy dolgozhat, hasznosnak érezheti magát. Mindemellett egy igazi kis lázadó (már fiatal lányként képes volt berontani a királyi gyűlésre, hogy felszólaljon az új oktatási rendelet ellen!). Noha nem olyan badass, mint az Üvegtrón Celaenája, érzetileg mégis hozzá tudnám leginkább hasonlítani. Nálam mindenképp bekerült az élmezőnybe. A Pauline-nal való szoros barátsága pedig szintén megér egy misét, mivel egészen egyszerűen gyönyörű volt.

Összességében tehát csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a könyvről. A történetvezetés remek, a karakterek szerethetőek, emberiek, egyediek, a szerelmi szál pont jó mennyiségben és minőségben jelenik meg, fordulatos, tele van titkokkal, izgalommal, a trió helyzete miatt a humor sem hiányozhat, de drámai jelenetekből sincs hiány. A világ pedig jól kidolgozott, kellő felfedeznivalót tartogat még magában. Egyetlen hibája van, mégpedig az, hogy egy ilyen kegyetlen függővég után még nincs a kezemben a folytatás!
Ajánlom mindenkinek, aki új kedvencet szeretne avatni!


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lia, Pauline, Rafe, Kaden
Kedvenc jelenet: az első betűtől az utolsó írásjelig minden
Negatívum: -
Borító: 5/5




Térkép


A trilógiához tartozó térképet a képre kattintva elérhetitek nagyobb méretben is, de ha tüzetesebben szeretnétek tanulmányozni, akkor ide kattintva egy nagyobb felbontású változatot is találtok.






Nyereményjáték


Mostani játékunk során a Liához hasonlóan álruhát öltő hősnőké a főszerep. Minden állomáson találtok egy puzzle-t, melyek kirakásával egy olyan hölgy képét kapjátok, aki valamilyen okból álruhába bújt.
Nektek nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter megfelelő sorába a karakter nevét, ezt megismételni minden állomáson (a www.blogturneklub.com oldalon is találtok egyet!), és máris esélyetek nyílik megnyerni a GABO SFF által felajánlott 3 példány egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.


Megfejtendő puzzle:




Nézzetek be a többi állomásra is

11/05 Always Love a Wild Book - Playlist
11/08 Kelly & Lupi olvas - Interjú
11/11 MFKata gondolatai - Öltözz a könyvhöz
11/14 Deszy könyvajánlója - Az írónőről
11/17 Dreamworld - Térkép