Jodi Picoult & Smantha Van Leer - Lapról lapra

Az Atheneaum Kiadó jelentette meg Jodi Picoult első young adult regényét: Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el közösen írtak. Nagy sikert aratott a könyv a magyar olvasók körében és máris örülhetünk az újabb résznek: megjelent a folytatás Lapról lapra címmel. A történet izgalmas fordulatokkal folytatódik, és számos új szereplőt is megismerhetünk. Tartsatok velünk a Lapról lapra blogturnéján! Vajon Edgar hogyan állja a helyét a mesében, és Olivér a való világban? A kiadó jóvoltából két szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!

Jodi Picoult & Samantha Van Leer: Lapról lapra

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632935478
Oldalszám: 392 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.
A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Saját véleményem:

Néhány hónappal ezelőtt teljesen megbabonázott és szerelembe ejtett a Sorok között. Örültem, hogy végre olyan sztorit olvashatok, mely életre kelti minden könyvmoly álmát, és megmutatja, mi történik akkor, ha a sorok között megbúvó álompasi életre kel és belénk szeret.
Tudtam, hogy lesz folytatása is, ám mivel annyira lezártnak éreztem Oliverék (nem, továbbra sem vagyok hajlandó Olivérnek hívni) sztoriját, arra számítottam, Edgar veszi át a főszerepet, és általa végigkövethetjük, milyen a másik véglet, amikor húsvér emberből válik könyvszereplővé valaki. Nos, ami azt illeti, részben igazam lett, ugyanis Edgar saját fejezetei valóban prezentálják a felsoroltakat, ám mellette figyelemmel kísérhetjük azt is, mi van Delila és Oliver boldogan éltekje után.
A szomorú valóság az, hogy semmi jó. Fizikailag hiába vannak közel egymáshoz, a hétköznapi élettel párosuló dolgok megkoptatják románcuk fényét. Szüleik előtt hazudniuk kell - főként Olinak -, a suliban egyik kényes szituációból csöppennek a másikba, ráadásul a mesekönyv, és annak szereplői sem hagyják nyugodni őket.

A szerzőpáros (vagy ha engem kérdeztek, inkább Samantha) pontosan azokat a kényes témákat kapta el és járta körbe, amik egy Deliláékhoz hasonló esetben mindenki fejében megfordulnának. Miként boldogul Oliver a hétköznapokkal és a modern technikával? Mennyire jön ki új anyukájával, hogyan veszi át Edgar szerepét? Milyen módon képes beleolvadni a számára ismeretlen iskolarendszerbe? Szerez új barátokat/elfelejti a régieket? Most, hogy minden komolyabb akadály elhárult, miként élik meg Delilával párkapcsolatukat? Viszonyukat nem befolyásolják a kitáruló világgal együtt járó egyéb lányok?
Kezdetben tehát nagyjából ezekre a kérdésekre kapjuk meg a választ, és annyit elárulhatok, Oliver ügyetlenkedése rettentően mókás! Roppant jókat szórakoztam rajta. Szegénykém olyan volt mintha magát Tarzant eresztették volna be az suliba, középkori(as) kiadásban. És az a helyzet, számomra mindvégig ő maradt a - ha nem is az egyetlen, de a - legértékelhetőbb pont. Minden más... mintha kifordult volna önmagából. Delilára például rá se ismertem. Átvedlett egy mindenen kiakadó, csapongó érzelemvilágú, hisztis tinilánnyá. Ám amit végképp nem tudtam, és a mai nem tudok hova tenni, az a szerzői stílus. Őszintén kíváncsi lennék, mennyi köze is volt ehhez Jodi Picoultnak, ugyanis mintha az egész visszafejlődött volna gyermekibb hangra. Túl elnagyolt/mesei lett, s ezzel elvesztette a hitelességét. Ráadásul az a rengeteg "S"-re magyarított "and" se javított rajta... sőt...

S (haha, bocsi) míg álompárunk küzd a saját problémáival, addig Edgar éli önnön által megteremtett életét... ami ideig-óráig buli, de hosszútávon már nem. Ugyanis, ha egy könyvnek nincs olvasója, a sztori sem zajlik, mindenki azt teszi, amihez kedve van épp, vagy amire lehetősége van. Csakhogy a szereplők többsége nem boldog új környezetében, karakterében, és maga a könyv is kezd összeomlani. Egyre több megmagyarázhatatlan esemény történik, majd amikor Oliverék is belekeverednek a dologba, minden összekuszálódik. Szereplők cserélnek helyet, új emberek ismerik meg a mesei világot, és a rengeteg különböző álom annyira összegabalyítja a dolgokat, hogy azt lehetetlen kibogozni. Mindez a nagy csavarig élvezetes, mókás és izgalmas, mi több, a körülményeket tekintve, a maga szürrealitásában még hihető is, de a szerző(k) által meghozott, nem várt lépés túl sok és túl valóságos ehhez a meséhez. Egyszerűen nem passzol ide. Főleg nem úgy, hogy effektíve tönkre vág egy újonnan, szépen felépített szálat.
Kimondom: haragszom érte.

Összességében tehát a Lapról lapra felemás élményeket hagyott bennem. Szerettem a felmerülő, reális kérdéseket és azok boncolgatását, Oliver ügyetlenkedéseit, az állati karaktereket (régieket és újakat egyaránt); továbbá örültem, hogy Delilah bolond barátnője, Jules is komolyabb szerephez jutott végre. Ami viszont keserű ízt hagyott maga után, az az egyes szereplők és a stílus visszafejlődése, karöltve a váratlan fordulattal.
Mindebből kifolyólag azt tudom mondani, ha kíváncsiak vagytok Oliverék és Edgar jövőjére, akkor olvassátok el, jókat lehet rajta mosolyogni; ám, ha úgy döntötök, megálltok az első rész után (amit mindenkinek tiszta szívből ajánlok!), úgyis teljesen kerek a dolog.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Oliver, Frocli, Fuszekli, Jules, Hapci

Kedvenc jelenet: Oliver bakijai a hétköznapi életben

Negatívum: stílus és a fordulat

Borító: 5/5
Sorozat: Sorok között 2.

Nyereményjáték

Előnyben azok, akik más olvasták az első részt! A blogturné mind az öt állomásán a bejegyzésekben elrejtettünk egy-egy szereplő nevét. Gyűjtsd össze a kiemelt betűket, tedd helyes sorrendbe és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 

Figyelem! A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/08 Kelly és Lupi olvas
09/10 Szembetűnő
09/13 Deszy könyvajánlója
09/15 CBooks
09/17 Dreamworld

Jodi Picoult & Samantha van Leer - Sorok között

Az Atheneaum Kiadó jelenteti meg Jodi Picoult első young adult regényét Sorok között címmel, melyet a lányával, Samantha Van Leer-el közösen írtak. A történetben szereplő 15 éves Delila különösen vonzódik egy tündérmeséhez, amit ezerszer is elolvasott már, mégis újra és újra felnyitja a könyvet. A mesében szereplő herceg akár álmai pasija is lehetne… És ha ez nem is olyan eszement ötlet? Tartsatok velünk a Sorok között blogturnéján, ismerjétek meg Oliver herceg világát! A kiadó jóvoltából egy szerencsés játékos megnyerheti a könyvet a nyereményjátékunkon!

Jodi Picoult - Samantha van Leer: Sorok között

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632935218
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?
Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

Saját véleményem:

Jodi Picoult nevét nagyjából minden könyvmoly hallotta már. Én is. Ezidáig azonban tudatosan kerültem őt és műveit, noha csupa jót olvastam róla. Hogy miért? A magyarázat egyszerű: féltem a fájdalomtól, amit esetleg okozna. Ám amikor megláttam a Sorok közöttet, tudtam, hogy elérkezett az idő, hogy megtörjem kimondatlan fogadalmamat.
Egyfelől még 24 éves fejjel is élek-halok a (tündér)mesékért, másrészről pedig melyik könyvmoly ne kívánta volna már azt, bár bemászhatna a könyvbe, vagy kihúzhatna onnan bizonyos karaktereket (?). De leginkább az a zseniális ötlet ragadott meg, hogy egy-egy könyv becsukása után saját életet élnek a szereplők. És tulajdonképpen ez az a három pont, amitől igazán varázslatos a Sorok között.

A cselekmény két szálon fut. A valóságban ott van Delila, a 15 éves, kissé antiszociális könyvmoly lány, aki él-hal egy egyedi mesekönyvért, a Sorok közöttért. Fejből tudja a szöveget, kismilliószor újraolvasta már, mégsem tud ráunni, akarva-akaratlanul is az élete részévé válik Ez főként Olivernek, a sztori hercegének köszönhető, aki  bár más formában, de Delilához hasonlóan elvesztette édesapját. A lány képtelen feldolgozni a szülei válása után érzett fájdalmát, ám úgy érzi, a jóképű herceg megértheti őt. Delila Oliverbe vetett hite és szeretete egy nap azonban különös dolgot eredményez: a herceg életre kel a lapokon és megszólítja.
Mostanra gondolom, kitaláltátok már, hogy a másik szál Oliver hercegé (nem, nem vagyok hajlandó Olivérnek hívni), akinek elege van abból, hogy ahányszor kinyílik a könyv, újra és újra el kell játszania egy olyan szerepet, ami távolabb nem is állhatna valódi jellemétől. Egyetlen vágya van: kijutni onnan és végre önálló életet élni, kalandozni - későbbi módosulás szerint gyönyörű olvasójával karöltve. Azonban látszólag ezzel a kívánságával egyedül van. A többi szereplő tökéletesen elégedett életével, s szerepével.

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy ez az alap számos izgalmat és lehetőséget hordoz magában, egyszersmind megtestesíti minden könyvmoly legfőbb álmát, ráadásul számos érdekes kérdést vet fel.
Vajon mit csinálnak a karakterek, miután bezártuk a könyv fedelét: Milyenek valójában? A gonosz tényleg gonosz, s a szép hercegnő valóban oly' nemes jellem, mint hisszük? A herceg boldog szíve hölgyével? A családokat tényleg vérszerinti kötelék fűzi össze? - csupa olyan kérdés, amin legalább egyszer mindenki elmerengett már, vagy ha nem, hát úgy mostantól biztos megfordul majd a fejében.
Na, meg hát ott van az első számú kérdés: Mi lenne, ha kedvenc álompasink egyszercsak megszólítana minket olvasás közben (később meg szerelmet vallana)?
A válaszokon általánosságban is rengeteget lehet merengeni, de a szerzőpáros is kínál némi izgalmas vagy éppen vicces alternatívát. Például gondoltátok volna, hogy egy ló önértékelési gondokkal küszködhet, csak mert pattanás nőtt a nóziján vagy kövéríti az illusztráció? Vagy, hogy a gonosz sárkány fogsora a fogszabályozó miatt lesz szép? Netán azt, hogy a főgonosz hobbija a lepkegyűjtés?

Tehát ahogy fentebb említettem, az alapgondolatok és a vicces kis apróságok miatt az a Sorok között, ami. Ezeknek hála teljes mértékben el lehet vonatkoztatni a számtalan sebtől, amitől vérzik. A karakterizálás ugyanis elnagyolt - főként Delila esetében -, a szerelem instant, a tempó kicsit gyors, az írásmód egyszerű, mégis... lehetetlen és varázslatos mű!
Ha az olvasó el tudja fogadni, hogy nem egy világmegváltó, magvas gondolatokkal teli regényt tart a kezében, hanem egy tündérmesét - a könyvmolyok tündérmeséjét -, akkor garantáltan maradéktalan lesz az élmény.
Delila esetében engem például abszolút nem zavart, hogy nem ismerhettem meg, mert a legalapvetőbb infók annyira általánosak voltak, hogy simán el tudtam képzelni, hogy én vagyok az Olvasó. Én vagyok Delila, Oliver pedig bármely fiktív szerelmem. Mondjuk azért Oliver herceg is felkerült képzeletbeli álompasijaim listájára...

De hogy a cselekményről is beszéljek: izgalmas! Delila és Oliver találkozása után mindketten azon kezdenek el munkálkodni, hogy a herceget valamilyen módon kivarázsolják a lapok közül. Valljuk be, nem egyszerű feladat, sokan talán azt is mondanák, lehetetlen. Ám aki így gondolja, jobb ha elkerüli ezt a regényt, itt ugyanis a hité, a reményé és az álmoké a főszerep (mintegy hátsó üzenetként). Ennek dacára mindvégig ott bujkál a háttérben a csalódás lehetősége.
Hőseink számtalan utat bejárnak, millió dologgal próbálkoznak - megjegyzem baromi ötletes módokon -. lehetetlen nem a szívünkbe zárni őket, vagy szorítani nekik. Hiába tudtam, hogy elsőre vagy másodjára, de még harmadjára sem sikerülhet a dolog, mégis minden alkalommal tövig rágtam a körmömet s drukkoltam nekik, hogy sikerüljön, majd pedig elkámpicsorodva szerettem volna megölelgetni őket, ha kudarcot vallottak. De legalább ennyit nevettem is!

Mindent egybevetve beleszerettem ebbe a könyvbe. A végén azt kívántam, bárcsak megkereshetném én is a szerzőket és megkérhetném őket, hogy írjanak bele engem, vagy írják ki nekem Olivert, Delilát, Froclit, Fuszeklit és a többieket.
A Sorok közöttet elsősorban azoknak a könyvmolyoknak ajánlom, akik szeretik a felnőtt tündérmeséket, mernek nagyot álmodni, netán szívesen kiderítenék, miként is vélekednek szerepükről a könyvszereplők. Nem fogjátok megbánni. A Sorok között egy igazi gyöngyszem, tele gyönyörű illusztrációval. Ó, és képzeljétek, a mese, Delila, valamint Oliver szemszöge is más-más színnel íródott!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Oliver, Fuszekli, Frocli

Kedvenc jelenet: az egész könyv

Negatívum: -

Borító: 5/2

Nyereményjáték

A játékunkhoz Yvonne Gilbert illusztrációit hívtuk segítségül, aki a Sorok között gyönyörű rajzait is készítette. Minden állomáson egy-egy híres mesét kell felismernetek és beírnotok a címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levélre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/01 Kelly és Lupi olvas
03/03 CBooks
03/05 Deszy könyvajánlója
03/07 MFKata gondolatai

03/09 Dreamworld

Joe Abercrombie - Half the World

Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half the World - A harcos című regénye, a Szilánkos-tenger sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Yarvi kalandjainak folytatását, melyben az immár miniszterré és atyává vált fiú cselszövéseit követhetjük figyelemmel. Gettföldet háború fenyegeti, Yarvi kezében a döntés: mit képes feláldozni országa megmentésért?

2015. december 17-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Joe Abercrombie: Half the World - A harcos

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632934945
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre. Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.

Saját véleményem:

Abercrombie egy isten! A Half the Worldnél pedig keresve sem találhattam volna méltóbb könyvet a 2015-ös évem zárására. Egyszerűen lehengerlő! Epikus. Sodró lendületű. Fondorlatos. Tele van feszültséggel. Imádtam!
Amennyire a fülszöveg miatt féltem belekezdeni, annyira a kezemhez ragadt, és még hajnali 4-kor is azon kaptam magam, hogy olvasok. Előjött a tipikus, csak még egy utolsó fejezet, aztán leteszem dolog. És szerencsére a Yarvi miatti aggodalmam is alaptalannak bizonyult.
Rettegtem attól, hogy az immár miniszteri hivatalt betöltő fiú átvedlik antihőssé, és az ármánykodásaival beszennyezi a róla kialakult képemet, de hála az égnek nem így történt. Persze ettől függetlenül Yarvi nem egy szent, soha nem is volt az, de hát éppen ezt a kiszámíthatatlan kettősséget szerettem meg benne - és szeretem mind a mai napig.

A Half the Worldben azonban nem Yarvié a főszerep, hanem Tüskéé és Brandé; az ő váltott szemszögeik által követhetjük figyelemmel az első kötet után, kb. 2 évvel zajló eseményeket. Mindketten harcosnak készülnek, ez minden álmuk, ám a jellemük és habitusuk igen eltérő.
Tüske egy harcos szenvedélytől fűtött, dühös, mogorva lány, akit csak a csata heve és a bosszú éltet. Legfőbb álma, hogy a férfiak között elismerést szerezzen, hősi énekek zengjék dicső tetteit, s hogy végezhessen szeretett apja gyilkosával, Gorm-gil-Grommal.
Vele ellentétben Brand jóval nyugodtabb típus, aki anyja hitvallásának fényében szeretne harcossá válni. Halk szavú (túlságosan is),  mindig a háttérbe húzódik, amolyan szürke kisegér, aki inkább csendben marad, akár jót tesz azzal, akár nem.
Az események váratlan fordulatával azonban egy ismeretlen kaland kellős közepén találják magukat. Tüskét gyilkosnak kiáltják ki, hamis vádakkal illetik, s ezáltal halálra ítélik. Egyedül Brand az, aki megmentheti, feltárhatja az uralkodói család és Yarvi atya előtt az igazságot. Hosszas tépődés után meg is teszi, amivel kivívja edzője és társai ellenszenvét, megfosztják álmaitól, Tüske pedig kénytelen egy nem ismert feltételű eskübe bonyolódni Yarvival.
Mindezek önmagukban is óriási horderejű válságok, hát még úgy, hogy a Főkirály háborúra készül, Gettföldnek pedig szövetségeseket kell kerítenie, ha fent akar maradni. S itt jön képbe Yarvi atya, az ő tervei, és a nagy kaland melynek Brand és Tüske mellett új és régi kedvencek egyaránt szereplői lesznek.

"Nem lett volna szabad reménykednie, de a remények olyanok, mint a gyom: mindegy, milyen gyakran tépi ki az ember, mindig újra kihajtanak."

Eleinte szokatlan volt ugyanabban a világban, ámde új narrátorok mellett mozogni. Abercrombie stílusának, s sokrétű-, egyáltalán nem papírmasé karaktereinek hála viszont könnyen belerázódtam a dologba. Mi több, kissé megkopott emlékeim is özönvíz szerűen tértek vissza, ahogy egy-egy ismerős helyszín, figura vagy tárgy felbukkant.

Tüske első perctől kezdve megvett magának. Tragikus múltja dacára nem tipikus sebzett karakterként kesergett a sarokba kucorodva, hanem erőt merített fájdalmából, s nagyon is élő, ambiciózus lányként, határozott elképzelésekkel azon ügyködött, hogy véghez vihesse, amit csak akar. Sőt, többet is. De legjobban azt szerettem benne, hogy hiába kapott virtuális vagy valós pofonokat, egyetlen pillanatig sem törődött bele. Hiába taposták a földbe, mondtak neki ellent, hárították el, ő csak ment, és utat tört magának. Ha zsákutcába került, keresett egy másik kiutat.
Konoksága ellenére, buzgott benne a fejlődés iránti vágy. Fejlődésre pedig bőven nyílt alkalma, ugyanis Yarvinak hála, amikor nem az evezőlapátot húzta, éjt-nappallá téve gyakorolhatott egy igazán kivételes mester társaságában.
A kiképzés természetesen rengeteg humort, bölcsességet, vért és verítéket tartogat Tüske és az olvasó számára. Az öreg Szkifr egyáltalán nem kíméli tanítványát, nincs tekintettel nemére, fizikai állapotára, sőt, semmi másra.
Részben az asszony keménykezűsége, részben az út során szerezett tapasztalatok befolyására Tüske jellemfejlődése nagy utat tesz meg a történet kezdete és vége között. Felnő. Felnő az álmaihoz, a történethez, és a sorsdöntő összecsapáshoz - aminél megjegyzem, virtuálisan lerágtam háromszor mind a tíz körmömet.

Branddel már nehezebben sikerült megbarátkoznom. Ő nekem az a tipikus Peeta Mellark karakter volt, aki ott van, jelen van, cuki meg minden, de mindenki érzi, hogy ez a bonyodalom nem neki való, és nehéz mit szeretni vagy tisztelni benne. Szép lassan persze azért csak belopja magát az olvasó szívébe; sokat fejlődik (mi több, talán ő fejlődik a legtöbbet), bravúros dolgokat művel, és Laithlin szavainak megfelelően cseperedik hőssé.

"A bolond dicsekszik azzal, amit tenni készül. A hős megteszi."

Az első résszel ellentétben itt kapunk szerelmi szál(ak)at is, amolyan Abercrombie stílusban (csak semmi nyál, fokozatosan kialakuló, icipicit gyengéd, de leginkább nyers, emberi érzések), ami hála az égnek nem nő túl a tényleges sztorin, nem csökkenti annak értékét, inkább hozzáad. (És csak nagyon halkan mondom, mennyire örültem, hogy végre a régi shippem is részesülhetett egy icipici jóban!)
Mindezek mellett kötelességemnek érzem megemlíteni a világot, melynek felépítése továbbra is rendkívül kidolgozott, stabil alapokon nyugvó, csak éppen ezúttal jóval szélesebbre tárul előttünk. Hőseink mellett új, eddig ismeretlen területeket, népeket, szokásokat térképezünk fel, melyek némelyében felfedezni véltem a saját világunkkal való egyezéseket is. Ilyen és egyéb jelentéktelennek tűnő dolgok miatt érdekes feltételezések merültek fel bennem, amikre kíváncsian várom, az utolsó kötetben, választ kapok-e, vagy a szerző meghagy kérdések és kétségek között vergődve. Mindenesetre figyeljetek az apró részletekre, hisz Abercrombie ugyanolyan rafinált, mint örök kedvencem, Yarvi.

Összegezve úgy vélem, a Half the World kiforrottabb, felnőttebb elődjénél, mind cselekmény, mind karakterek, mind pedig érzelmek terén. Aki szereti a harcos, kalandozós, minden szenvelgéstől mentes, szavakkal és acéllal vívott csatázós, ravasz taktikázással átszőtt történeteket, ne hagyja ki!
Én a magam részéről szerelembe estem ezzel a könyvvel, úgy ahogy van. Imádtam a karaktereket, a történet lendületességét, hogy egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, unatkoznék. Tetszettek az új helyszínek, a megnövekedett tétek, a visszatérő karakterek és elemek (utóbbiak esetében extra pacsi Abercrombie-nak, hogy képes volt úgy visszahozni őket, hogy valami egészen újat alkotott belőlük - gondolok itt a Déli Szélre vagy az evezésre), a fondorlatosság pedig elvarázsolt. Epekedve (és mivel véletlenül belefutottam egy spoilerve, félve) várom a befejezést.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Tüske, Yarvi, Rulf, Szkifr, Laithlin

Kedvenc jelenet: a végső csata, Tüske edzései, kardkészítés

Negatívum: -

Borító: 5/4

Hild 'Tüske' Bathu

Nyereményjáték

A könyv két főszereplője két kiváló harcos. Összeszedtünk nektek négy hozzájuk hasonlóan remek harcost a történelemből, akiket fel kell ismernetek, majd a nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. De ez nem minden, az ünnepekre sem hagyunk titeket unatkozni. Karácsonykor a közös blogon találtok majd egy puzzle-t, amely kirakva egy hajót ábrázol. Írjátok be a hajó nevét a rafflecopterbe, és ezzel extra pontokat szerezhettek!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Bibliotheca Fummie
12/21 Tekla könyvei
12/24-25 Blogturné Klub
12/28 Always Love a Wild Book
12/31 Dreamworld

Salla Simukka - Ébenfekete

Hol volt, hol nem volt egy lány, aki fiatal kora ellenére rengeteg titkot megtudott már a világról és a magáról is. Ez a lány nem volt hercegkisasszony, de sok mesés és izgalmas dologban volt már része az életében. Ha nyomon követtétek Salla Simukka krimisorozatát, akkor a trilógia befejező kötetével is tarts a Blogturné Klub 5 bloggerével, mert végre minden titokra fény derül és megtudhatod, hogy mi lesz Lumikkivel.

A turné végén, ahogy az lenni szokott meg is nyerhetitek a magatoknak a Hófehér trilógia befejező részét, ehhez nincs más dolgotok, mint Lumikki utolsó kalandjának elszórt morzsáit követni.

Salla Simukka: Ébenfekete

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632932828
Oldalszám: 208 oldal
Fordító: Panka Zsóka

Fülszöveg:

Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett nagy titokra is.
Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót…
Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba. 

Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.

Saját véleményem:

A trilógia első kötetével, a Vérvörössel nem alakult ki köztünk instant szerelem (akkor még nem igazán találtam ennek okait, de mostanra rájöttem, hogy az északi stílus más, mint a nagy átlag), a kíváncsiságom mégis a sorozat folytatására ösztökélt.  Jól döntöttem, hisz a Hófehér sokkal olvasmányosabb, izgalmasabb és átélhetőbb lett elődjénél. Ráadásul felbukkant egy Lumikki magánéletét érintő szál is, mely a kötet végeztével függőben maradt, én pedig égtem a vágytól, hogy végre megtudjam az igazságot. Aztán megjelent az Ébenfekete, és izgalommal vegyes kíváncsisággal vetettem bele magam.

Biztos láttatok már olyan filmeket, amikor az egyik szereplő nagy hévvel beleveti magát az előtte álló medencébe, azzal a szándékkal, hogy aztán jókat lubickoljon benne - csakhogy a fejest követően kiderül, a víz pusztán a térdéig ér. Na, én valahogy így éreztem magam, miután a történet úgy vette kezdetét, hogy Lumikki lemondott a válaszok kutatásáról, s helyette egy totál átlagos életet élő lánnyá lényegült, aki a szabadidejében a pasijával romantikázik, sulidarabokban játszik és jóban van osztálytársaival.
Nem mondom, hogy a hétköznapibb, szürke Lumikki és az ő új élete nem tetszett, mert de. Sokkal jobban elkapott, mégis ott motoszkált bennem, hogy akárhogy is örülök a tizenkettő egy tucat Lumikkinek, ez mégsem ő. Nem az az elvont, melankolikus, nehezen szerethető, rideg, furcsa lány, akit megismertem. De úgy voltam vele, biztos, megvan az oka, és majd az események felpörgésével rátalál önmagára. Tévedtem.
Nem Lumikkit illetően, ő szép lassan visszanyerte valódi személyiségét, és újra távolra sodródtunk egymástól. A cselekményt illetően tévedtem.

A Vérvörös és Hófehér során megszokhattunk, hogy főszereplő hölgyeményünk állandóan belekeveredik valami életveszélyes galibába, ami nyomozással és idegőrlő vagy éppen adrenalindús pillanatokkal társul. Természetesen most sincs ez másként, hisz Lumikki névtelen, fenyegető tartalmú leveleket kap valakitől, aki állandóan zaklatja és olyan dolgokat tud róla, amiket senki más. Árnyékkal (így hívják a zaklatót) pedig újra előjön a Lumikki családját érintő titok is. De mindennek ellenére  engem valahogy nem kapott el a gépszíj. Sokáig vártam, hogy történjen valami nagy dolog, valami, ami felpezsdít, körömrágásra késztet, de aztán rá kellett jönnöm, hogy itt bizony nem ezen van a hangsúly.

A történet ezúttal Lumikkire és az ő múltjában rejlő titokra fókuszál. Árnyék csak egy eszköz ahhoz, hogy az a mélyre temetett ládika előkerüljön és felfedje a benne rejlő dolgokat, legyenek azok szépek vagy éppen szörnyűségesek.
Mielőtt azonban belemennék ebbe a titokba, el kell mondanom, hogy Árnyék karaktere zseniális! Imádtam a rövidke fejezeteit, amikből sütött, hogy egy pszichopatával van dolgunk, és bevallom, a kiléte is feladta számomra a leckét. Lehet, hogy én vagyok fájdalmasan járatlan a műfajban, de nagyjából mindenkire gondoltam, csak arra nem, aki Árnyékk "álarca" mögött rejlett, pedig... Ám amikor kiderült, nem Heuréka! pillanatként éltem meg, inkább csalódtam. Csalódtam, mert kilógott a trilógiából, és csalódtam, mert a magyarázatai több sebből is véreztek, és valahogy túl gyorsan átsiklottunk rajta.

Ami viszont minden aspektusában tetszett, az a Csipkerózsika szál, vagyis a múlt. Kellően felépített, kidolgozott, rejtélyes, meglepő, és húsbavágó. Mi több, az újabb hátborzongató, szürreális formába öntött tündérmesei kidolgozás is ötletes húzás volt a szerzőtől. Akárcsak a műben megjelenő horrorisztikus Hófehérke darab. Az olyannyira jól sikerült, hogy szó szerint megelevenedett lelki szemeim előtt, és képszerűen láttam az egészet. Nagyon elvont, de zseniális megközelítés! Arról nem is beszélve, hogy mennyire keretbe foglalja a trilógiát, Lumikki személyét és életét.
És csak halkan mondom, nehogy pszichopatának nézzetek: én annyira, de annyira megnézném ezt a darabot színházi vagy mozifilm változatban is!

De ha már utolsó kötet, akkor természetesen van még valami, aminek a végére pont dukál, mégpedig a kezdetektől ott lappangó szerelmi szálnak. Ez most jóval nagyobb adagban jön elő, mint korábban.
Lumikki életében volt egy nagy szerelem, Szikra személyében. Csakhogy a lány elhagyta Lumikkit a nemátalakító műtétje előtt, hősnőnk pedig összetört. Az ebből fakadó ridegségének két köteten át lehettünk néma megfigyelői. Most azonban azzal szembesülünk, hogy Lumikki megpróbál talpra állni, felejteni és normális életet kezdeni. Ebbe beletartozik iskolatársa, a kedves, aranyos, nyíltszívű, odaadó srác, Sampsa is. Kapcsolatuk ugyan nem tökéletes, Sampsa hiába van odáig Lumikkiért, az még nem képes teljes szívvel szeretni, de próbálkozik... aztán a semmiből felbukkan Szikra, és mintha mi sem történt volna, jogot formál Lumikkire.
Lássuk be, nem egy szokványos szerelmi háromszögről van szó - és itt elsősorban nem csak a nemi szerepekre gondolok. Sampsa tényleg egy édes srác, imádtam őt, még a pillanatnyi elpapucsosodása ellenére is, de az a helyzet, hogy a kémia közte és Lumikki között nyomokban sincs meg. Vagyis de, Sampsa részéről - viszont Lumikki olyan mellette, mint egy fadarab. Ellentétben Szikrával.
Szikra első látásra lángra lobbantja Lumikkit, serceg köztük a levegő, csakhogy óriási szakadék húzódik kettejük között, aminek áthidalásában Szikra viselkedése sem sokat segít. Baromi unszimpatikus csaj/srác.
Mindennek fényében, a szerelmi szálak végkimenetelét illetően annyit elárulok, hogy minden tiszteletem az írónőé. Úgy oldotta meg, ahogy az Lumikkihez leginkább illett.

Összességében tehát az Ébenfekete ugyan lassabb lefolyású, passzívabb, mint elődjei, mégis gyönyörűen keretbe foglalja a trilógiát. Bennem rendkívül szélsőséges érzéseket mozgatott meg, ami talán a bejegyzésből is látható.
Salla Simukka sorozatát az ifjúsági skandináv krimik kedvelőinek ajánlom, illetőleg azoknak, akik szeretnének megismerkedni egy nagyon más stílussal, kultúrával, és nyitottak az északi országok mentalitására.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Sampsa

Kedvenc jelenet: a múlt eseményei, a Hófehérke darab és a vidámpark

Negatívum: a "krimi"-szál

Borító: 5/4

Borítók

 

Nyereményjáték

A regény fő helyszínét Tampere adja, ez a csodálatos finn város az ország déli részén. Számos látványosság található itt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a kép alapján kitalálni, hogy hívják ezeket az épületeket, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha szerencsések vagytok, tietek lehet a könyv egy példánya.Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy az általunk kiküldött e-mailre válaszoljon, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/18 Bibliotheca Fummie

12/20 Zakkant olvas

12/22 Deszy filmajánlója

12/24 Tekla könyvei

12/27 Dreamworld

Gwenda Bond - Lány a kötélen

Az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg Gwenda Bond: Lány a kötélen című ifjúsági regénye, mely a cirkusz világában játszódik. Három blogger mutatja be nektek ezt az izgalmas, feszültséggel és misztikummal teli történetet, melynek fiatal főszereplő párosa két régóta ellenséges artista család sarja. Vajon sikerül kideríteniük családjaik múltjának titkait? 

Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv kettő példányát a kiadó felajánlásában.

Gwenda Bond: Lány a kötélen

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934617
Oldalszám: 362 oldal
Fordító: Robin Edina

Fülszöveg:

Üdvözli nézőit a Cirque American!
A tizenhat éves Jules Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait. A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként kerülik egymást...
Jules azonban nem hajlandó tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De amikor felfedez egy pávatollat - egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat - a jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön, nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.
De mitől óvja annyira nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?

Saját véleményem:

Kislányként is rajongtam a cirkuszokért, képes voltam ugyanazt a műsort tucatszor újra és újra megnézni. És bár az igazi varázslatot a Fővárosi Nagycirkusz showja jelentette, mégis a valódi kedvenceim a vándorcirkuszosok voltak. Minden évben csillogó szemmel vártam, hogy a néhány méterrel arrébb levő parkba megérkezzenek, tábort verjenek, és jómagam ott nyüzsöghessek az előadókat, a sátor felhúzását és az állatokat figyelve.(Óriási szívfájdalmam, hogy már nem jönnek.)
Az egyik legnagyszerűbb dolog bennük az, hogy az előadások idejére a lehetetlen is lehetségessé válhat. S mindezt valódi, húsvér emberek, állatok teszik lehetővé. Mindegy, hogy milyen trükkök segítségével kápráztatják el a közönséget, lényeg a befektetett munka, odaadás, alázat, és elhivatottság. Bámulatos, hogy a fellépők - sokszor - egész  életüket ennek szentelik, kiskoruktól a nyugdíjig. Olyan életstílus ez, aminek elfogadására, megélésére, szeretetére születni kell. Sajnos külsősként csak egy egészen picike elképzelésünk lehet a fények mögötti valóságról. De éppen emiatt esett a választásom Gwenda Bond regényére, mely a cirkuszok világába nagyon is jól beleolvadó misztikus szállal, s némi romantikával fűszerezve hivatott bemutatni a vándorlétet reflektorokon innen és túl. 

"– A múlt terhe örökké ott áll mögötted, Jules. Nem ismered fel, mert mindig is ott volt. Így láttad meg a napvilágot, amikor a Maroni családba születtél."

A történet középpontjában a Garciák és Maronik közti ellentét áll. Két híres, több generációra visszanyúló artistacsalád ősi gyűlöletet táplál egymás iránt egy múltbeli sérelem miatt. Hiába hívják őket ugyanahhoz a cirkuszhoz, nem hajlandóak egy közösségben élni. Egészen addig, míg a regény főszereplője, a tizenhat éves Jules rafinált módon rá nem kényszeríti családját, hogy szerződjenek a Cirque Americannal, akiknél jelenleg a Garciák is vannak.
Jules minden álma, hogy példaképei - édesapja és Bird Millman - nyomdokaiba léphessen. Óriási szenvedéllyel és lelkesedéssel műveli a mesterséget. Ám ahhoz, hogy valódi sztár válhasson belőle, biztos háttér kell, és pontosan ezt kínálja a legjobbakból összeválogatott társulatú Cirque American.
Jules (Julieta) nem törődik nagymamája és szülei figyelmeztetésével, mely a Garciákkal való együttműködés veszélyeire intik, azonban a szerződés megkötése után egy sor furcsaság történik vele. Felforgatják lakókocsijukat, elátkozott talizmánokkal bombázzák, és sok-sok év után, többször is meginog a magasban. Így hát Jules, bár vonakodva, de eltökéli, hogy a két család közti átok és ellentét végére jár, a nyomozásban pedig nem más szegődik társául, mint a jóképű Garcia fiú, Rómeó, vagyis becenevén Remy.

A Lány a kötélen misztikus, babonákkal, évtizedes titkokkal, és nyomozással átszőtt Rómeó és Júlia történet, cirkuszi díszlettel megspékelve. De míg a legtöbb Rómeó és Júlia alapú regény esetében kissé elnagyolt a fiatalokat szétválasztó szakadék, addig Gwenda Bond tényleg nyomós okot szolgáltat Remy és Jules tiltott szerelmére.
A Garciák és Maronik közt feszülő heves gyűlölet a történet kezdetétől nagy lánggal ég, s a kevés infó ellenére is érezheti az olvasó, hogy itt bizony tényleg valami jelentőségteljes dologról van szó. A Garciák boszorkányként tekintenek a Maroni nagymamára, míg a Maronik tűzként kerülik a másik családot. Tehát nem csak egy sima nézeteltérésről van szó, hanem egy, a cirkuszok sejtelmes világába is tökéletesen beleillő, közepesen misztikus szálról is.
A társulat idősebb generációi, akik ebben nőttek fel, baromi komolyan veszik a különféle hiedelmeket, szokásokat, babonákat, rituálékat, kártyalapokat, jóslatokat, rossz óment sugárzó talizmánokat, hisz olyan világ ez, melyben a régi keveredik az újjal, a lehetetlen a lehetségessel, a mindennapi a nem mindennapival. Így amikor újabb és újabb ártó szándékú tárgyak, meglepő balesetek-megingások történnek, a szunnyadó családi háború új erőre kap.

"Bármely pillanatban minden véget érhet. A halált mindössze egyetlen lélegzet választja el az élettől, egyetlen másodperc, egyetlen cselekedet. Ami azt jelenti, hogy az élet mindent megér, minden nap minden egyes percében."

Ami a nyomozás részét illeti, nagyon izgalmas. Folyamatosan csepegnek az infók, melyek ahelyett, hogy segítenének a kirakós összeállításában, csak még több kérdést vetnek fel. Remy és Jules egészen mélyre ás a két család történetében, miközben számtalan érdekességgel is szolgálnak a múltbeli cirkuszi élettel kapcsolatban. A rejtély pedig szerencsére végig rejtély tud maradni. Folyamatosan ébren- és izgalomban tartja az olvasó figyelmét.  Míg főhőseink valósággal remekelnek.
Jules igazán okos, értelmes, rafinált lány, aki kellő bátorsággal, kíváncsisággal és eltökéltséggel áll az elé gördülő akadályokhoz. Szerettem benne a kitartását, a fejlődni akarását, hogy a kitűzött cél érdekében képes volt kockáztatni, és ahelyett, hogy a sült galambra várt volna, cselekedett. Remyvel tökéletesen kiegészítették egymást. A fiú merészsége, pimaszsága jól ellensúlyozta a lány egyszerűségét, míg a fejlődni akarás, és a nagy célok ugyanúgy közösek voltak bennük.

A romantika és nyomozás miatt azonban nem állhatott meg az élet, a Cirque American városról városra bandukolt, s tehetséges kis csapatunk estéről-estére csillogtathatta meg tehetségét a közönség előtt.
Jómagam, mint a cirkusz szerelmese, rettentően élveztem, hogy olykor becsüccsenhettem a nézőtérre, és az írónő érzékletes leírásainak hála, ámulhattam az előadásokon. Ám még ennél is jobban elkápráztatott a kulisszák mögötti élet. Érdekes, és merőben új élmény, tapasztalat volt látni a műsorban elfoglalt sorrendért folyó versenyt, a felkészülést, és úgy egyáltalán azt, hogyan élnek ezek az emberek. Miből áll a napi rutinjuk, hogyan élhetnek családi életet, tanulhatnak, szórakozhatnak.
A címből kiindulva sejthető, melyik műsorszám kerül fókuszba, s noha vannak egyéb előadások is, a hangsúly ezúttal a kötéltáncosokon (és artistákon) van. Jules szenvedélyessége által egész közel kerülhetünk ehhez a cseppet sem veszélytelen produkcióhoz, mind érzésileg, mind technikailag, mind pedig cirkusztörténelmileg.

Összességében tehát azt mondom, aki imádja a cirkuszokat, semmiképp se hagyja ki! A Lány a kötélen nem egy tucatsztori. Szép ívű, elejétől a végéig izgalmas, érdekes hangvételű történet egy másik világról, tele titkokkal, ősi viszályokkal, meghökkentő eseményekkel, tragédiákkal, babonákkal, szenvedéllyel és egy kis romantikával.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Jules, Remy, Dita, Sam

Kedvenc jelenet: Jules és Remy első csókja, és a lopott pillanataik

Negatívum: az, amivel Jules rávette a szüleit, hogy szerződjenek

Borító: 5/4

Bird Millman

Nyereményjáték

Minden állomáson cirkuszos filmekből láthattok egy-egy jellemző képet. A feladat: ismerjétek fel, mely filmekből választottuk a képet és írjátok be a filmcímet a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Magyar és angol filmcímeket is elfogadunk. 

A kisorsolt nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/23 Szembetűnő

09/25 Kelly & Lupi olvas

09/27 Dreamworld

Rachel Van Dyken - Egyetlen méreg

A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 14-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel, Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere pedig válallkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek.

Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934488
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea

Fülszöveg:

Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából.
A szenvedély.
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?

 

Saját véleményem:

Az Egyetlen olvasása során akadt egy mellékszereplő, aki ha felbukkant, teljes mértékben magára vonta a figyelmemet. Laza, vicces, olykor igazi seggfej jellemvonásaival, rosszfiús viselkedésével és kinézetével egyaránt megbabonázott. Olyannyira, hogy életre kelt a buksimban. Hallottam a hangját, láttam magam előtt a mimikáját, a járását, és úgy mindent. Ő pedig nem volt más, mint az agyontetovált, fekete hajú Gabe, az egyéjszakás kapcsolatok koronázatlan királya.

A fentebb felsoroltak miatt már alapból kíváncsi lettem Gabe regényére, az Egyetlen végén történő drasztikus változása után pedig végképp. És bár már ott éreztem, hogy neki is valami sötét titka van, de arra, amit végül kaptam, őszintén nem számítottam.

Gabe szekrényben rejtegetett csontvázával Rachel Van Dykennek sikerült egy olyan csavart, s egyben újítást belevinnie a történetbe, mely ezúttal felülkerekedett minden sablonon.

Az Egyetlen méreg fényévekkel túlszárnyalja az első részt, mind történetileg, mind érzelmileg, mind pedig karakterileg. Keserédes történet emberi sorsokról, az igaz szerelem erejéről, emberfeletti kitartásról, szenvedéllyel és gyönyörű dallamokkal, gondolatokkal fűszerezve.

A történet Wes és Kiersten sztorija után néhány héttel később veszi fel a fonalat. Ezalatt az idő alatt, a minden alkalmat megragadó Gabe-ből valóságos pap lett, aki rá se néz a csajokra, nemhogy megdöntse őket. Viselkedése pedig komolyan aggasztja barátait.

Nem ok nélkül, ugyanis a mindig vidámnak látszó srác önmaga árnyékává változott, és minden eddiginél nagyobb erőfeszítésébe kerül megjátszania vidámságát, mivel gondosan titkolt múltja szép lassan elhatalmasodni látszik rajta. Egyre több hívást kap a helyi rehabilitációs központból, és egyre többször kell ellátogatnia a nyaktól lefele bénult Hercegnőhöz, akinek az állapota napról napra romlik.

Gabe egy ilyen alkalom után, kétségbeesésében beront az egyetem zongoratermébe, ahol a hangszer segítségével kiadhatja a benne dúló érzelmeket. S ekkor figyel fel rá Saylor, az elsős jótanuló, aki mindent megtesz azért, hogy ösztöndíjjal tanulhasson tovább.

Gabe és Saylor találkozása roppant sorsszerű. Tipikusan a fehér és fekete bárány esete, ahol a fekete bárány vad, érzelmes, szenvedélyes, ugyanakkor veszélyes, az ártatlan bárány viszont hiába tehetséges, pont az hiányzik belőle, ami a másikban túlteng. A tűz.

Mindkettejük lételeme a zene, csak míg egyikük minél jobban elnyomja magában a tehetségét, addig a másikuk kétségbeesetten, minden szabályt betartva próbálkozik jobbá válni.

Saylor számára ez az egyetlen kiút, ha szeretné valamire vinni, és jobb életet biztosítani a beteg kisöccsét egyedül nevelő édesanyja számára. Azonban hiába zongorázik tökéletesen, játéka unalmas, rideg, élettelen, míg Gabe dühe könnyfakasztóan szép dallamokat csalogat elő a hangszerből.

Valószínűleg nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, Gabe bizony segíteni fog Saylornak. De még hogy! Imádtam kettejük közös óráit, azt, ahogyan Gabe fellobbantotta a szürke kisegérben a lángot, illetve nagyon-nagyon megfogott mindaz, ahogyan a zenéről, mint érzésről, létről beszéltek, s élő-lélegző dologként kezelték. Zenerajongók számára valóságos lélekgyönyör.

Ugyanakkor nem a zene az egyetlen és legfontosabb közös pont Saylorék életében, hanem a rehabilitációs központ.

Gabe évek óta részese a központ életének, hetente több alkalommal látogatja Hercegnőt – akiről többet nem mondanék, mert spoileres –, míg Saylor egy egyetemi óra miatt jelentkezik oda önkéntes zenetanárnak, s akarva-akaratlanul szereti meg a beteg lányt. És tulajdonképpen ez az a hely, ahol Gabe és Saylor kapcsolata végérvényesen megpecsételődik.

A regényben hamar kiderül, ki is valójában Hercegnő, és miért fontos Gabe-nek, emiatt azonban az egész szerelmi szál iszonyú bonyolulttá, keserédessé, szívszorítóvá és lehetetlenné válik. Komolyan mondom, minden egyes mondattal megszakadt egy kicsit a szívem.

Nehéz bármit mondani erről az egész helyzetről úgy, hogy ne áruljak el valami fontosat, ezért nem teszem, pedig milliónyi gondolat sikítozik bennem. A lényeg, hogy nincs helyes vagy jó út. Bármerre is induljon el Gabe vagy Saylor, az fájdalommal jár. Sokkal.

Ami a szereplőket illeti, Saylor személyében egy aranyos, egyszerű lányt kap az olvasó, akit könnyű szeretni, megérteni, azonosulni vele. Okos, kedves csajszi, mentes minden idiótaságtól. Továbbá ékes bizonyítéka annak, hogy még mindig nagyon jól működik az átlagos lány - fékezhetetlen rosszfiú párosítás, ugyanis olyan kémia alakul ki legelső perctől kezdve közte és Gabe között, ami épphogy fel nem gyújtja a lapokat. Édesek, viccesek, perzselőek együtt. Tökéletes páros.

Gabe pedig… Gabe-ről lehullik minden maszk, és egy teljesen új énjét mutatja meg, melyről ugyancsak nehéz bármit is mondani úgy, hogy ne lőjem le a lényeget. Ezúttal rendkívül sebzett, összetört, reménytelen srácként jelenik meg, olyan tulajdonságokkal vegyítve, mint a kétségbeesés, tehetetlenség, és az ez okozta düh, kitartás, hűség, a mindenekfelett álló becsület, szeretet és odaadás. Olyan, mintha nem is ugyanaz a srác lenne? Pedig az. Mindezen tulajdonságok korábban is ott lappangtak benne, aki odafigyelt már fel-felfedezhette az Egyetlenben is. Gabe sokszorosan összetett személyiség, de minden oldala igaz, és belőle fakad.

Mellettük természetesen újra felbukkannak a korábbi szereplők; Kierstenék kapcsolatát például, mint háttéreseményt követhetjük tovább. De, és ez egy nagy de, Wes némileg hangsúlyosabbá válik a mellékszereplők táborában. Ő, mint Gabe legjobb barátja rengeteget segít, mind fizikálisan, mind mentálisan az összezavarodott srácnak. Igazi barátként viselkedik. Remek közös kis pillanataik vannak.

Végül, de nem utolsósorban ott van még Hercegnő, aki szintén egyfajta főszereplő… Iszonyú nehéz róla beszélni. Olyan, mintha nem lenne ott teljesen, közben mégis. Nagyon is. Szörnyű, ami vele történt, történik, ép ésszel felfoghatatlan. Az viszont mindenképp figyelemre méltó, hogy általa Rachel Van Dyken egy olyan világot is megmutat az olvasója számára, amiről a való életben igyekszünk nem tudomást venni, holott létező dolog, probléma… nem is tudom, mi a megfelelő szó rá. Dicséretre méltó, hogy Hercegnővel eléri, a sajnálkozás és szánalom szeretetté, figyelemmé alakuljon.

Összességében tehát azt mondom, aki szerette az első részt, semmiképp ne hagyja ki ezt. Az Egyetlen méreg mérföldekkel jobb lett annál. Mindemellett pedig ajánlom azoknak, akik szeretik a komoly témákat, a tényleg súlyos terheket cipelő szereplőket, a keserédes szerelmi sztorikat, a zenét, vagy a csupa gyönyörű, igaz, mély mondanivalóval rendelkező történeteket. Ó, és igen, önállóan is olvasható, bár tagadhatatlan, hogy az egyetlen ismeretében lesz teljes az élmény az apró visszautalások miatt. És természetesen ezúttal se tegyétek messzire a zsepicsomagot.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Gabe, Saylor, Wes, Lisa, Hercegnő 

Kedvenc jelenet: a zongoraóra

Negatívum: Gabe apja

Borító: 5/2

Borítók

Nyereményjáték

Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek SZERZŐinek nevét.

A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/06 Angelika blogja
09/07 Kristina blogja
09/08 Szembetűnő
09/09 Dreamworld
09/10 Kelly & Lupi olvas
09/11 CBooks
09/12 Deszy könyvajánlója
09/13 Könyvszeretet
09/14 MFKata gondolatai
09/15 Zakkant olvas