Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half the World - A harcos című regénye, a Szilánkos-tenger sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Yarvi kalandjainak folytatását, melyben az immár miniszterré és atyává vált fiú cselszövéseit követhetjük figyelemmel. Gettföldet háború fenyegeti, Yarvi kezében a döntés: mit képes feláldozni országa megmentésért?
2015. december 17-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Joe Abercrombie: Half the World - A harcosKiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632934945
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás
Fülszöveg:
Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre. Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre. Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.
Saját véleményem:
Amennyire a fülszöveg miatt féltem belekezdeni, annyira a kezemhez ragadt, és még hajnali 4-kor is azon kaptam magam, hogy olvasok. Előjött a tipikus, csak még egy utolsó fejezet, aztán leteszem dolog. És szerencsére a Yarvi miatti aggodalmam is alaptalannak bizonyult.
Rettegtem attól, hogy az immár miniszteri hivatalt betöltő fiú átvedlik antihőssé, és az ármánykodásaival beszennyezi a róla kialakult képemet, de hála az égnek nem így történt. Persze ettől függetlenül Yarvi nem egy szent, soha nem is volt az, de hát éppen ezt a kiszámíthatatlan kettősséget szerettem meg benne - és szeretem mind a mai napig.
A Half the Worldben azonban nem Yarvié a főszerep, hanem Tüskéé és Brandé; az ő váltott szemszögeik által követhetjük figyelemmel az első kötet után, kb. 2 évvel zajló eseményeket. Mindketten harcosnak készülnek, ez minden álmuk, ám a jellemük és habitusuk igen eltérő.
Tüske egy harcos szenvedélytől fűtött, dühös, mogorva lány, akit csak a csata heve és a bosszú éltet. Legfőbb álma, hogy a férfiak között elismerést szerezzen, hősi énekek zengjék dicső tetteit, s hogy végezhessen szeretett apja gyilkosával, Gorm-gil-Grommal.
Vele ellentétben Brand jóval nyugodtabb típus, aki anyja hitvallásának fényében szeretne harcossá válni. Halk szavú (túlságosan is), mindig a háttérbe húzódik, amolyan szürke kisegér, aki inkább csendben marad, akár jót tesz azzal, akár nem.
Az események váratlan fordulatával azonban egy ismeretlen kaland kellős közepén találják magukat. Tüskét gyilkosnak kiáltják ki, hamis vádakkal illetik, s ezáltal halálra ítélik. Egyedül Brand az, aki megmentheti, feltárhatja az uralkodói család és Yarvi atya előtt az igazságot. Hosszas tépődés után meg is teszi, amivel kivívja edzője és társai ellenszenvét, megfosztják álmaitól, Tüske pedig kénytelen egy nem ismert feltételű eskübe bonyolódni Yarvival.
Mindezek önmagukban is óriási horderejű válságok, hát még úgy, hogy a Főkirály háborúra készül, Gettföldnek pedig szövetségeseket kell kerítenie, ha fent akar maradni. S itt jön képbe Yarvi atya, az ő tervei, és a nagy kaland melynek Brand és Tüske mellett új és régi kedvencek egyaránt szereplői lesznek.
"Nem lett volna szabad reménykednie, de a remények olyanok, mint a gyom: mindegy, milyen gyakran tépi ki az ember, mindig újra kihajtanak."
Eleinte szokatlan volt ugyanabban a világban, ámde új narrátorok mellett mozogni. Abercrombie stílusának, s sokrétű-, egyáltalán nem papírmasé karaktereinek hála viszont könnyen belerázódtam a dologba. Mi több, kissé megkopott emlékeim is özönvíz szerűen tértek vissza, ahogy egy-egy ismerős helyszín, figura vagy tárgy felbukkant.Tüske első perctől kezdve megvett magának. Tragikus múltja dacára nem tipikus sebzett karakterként kesergett a sarokba kucorodva, hanem erőt merített fájdalmából, s nagyon is élő, ambiciózus lányként, határozott elképzelésekkel azon ügyködött, hogy véghez vihesse, amit csak akar. Sőt, többet is. De legjobban azt szerettem benne, hogy hiába kapott virtuális vagy valós pofonokat, egyetlen pillanatig sem törődött bele. Hiába taposták a földbe, mondtak neki ellent, hárították el, ő csak ment, és utat tört magának. Ha zsákutcába került, keresett egy másik kiutat.
Konoksága ellenére, buzgott benne a fejlődés iránti vágy. Fejlődésre pedig bőven nyílt alkalma, ugyanis Yarvinak hála, amikor nem az evezőlapátot húzta, éjt-nappallá téve gyakorolhatott egy igazán kivételes mester társaságában.
A kiképzés természetesen rengeteg humort, bölcsességet, vért és verítéket tartogat Tüske és az olvasó számára. Az öreg Szkifr egyáltalán nem kíméli tanítványát, nincs tekintettel nemére, fizikai állapotára, sőt, semmi másra.
Részben az asszony keménykezűsége, részben az út során szerezett tapasztalatok befolyására Tüske jellemfejlődése nagy utat tesz meg a történet kezdete és vége között. Felnő. Felnő az álmaihoz, a történethez, és a sorsdöntő összecsapáshoz - aminél megjegyzem, virtuálisan lerágtam háromszor mind a tíz körmömet.
Branddel már nehezebben sikerült megbarátkoznom. Ő nekem az a tipikus Peeta Mellark karakter volt, aki ott van, jelen van, cuki meg minden, de mindenki érzi, hogy ez a bonyodalom nem neki való, és nehéz mit szeretni vagy tisztelni benne. Szép lassan persze azért csak belopja magát az olvasó szívébe; sokat fejlődik (mi több, talán ő fejlődik a legtöbbet), bravúros dolgokat művel, és Laithlin szavainak megfelelően cseperedik hőssé.
"A bolond dicsekszik azzal, amit tenni készül. A hős megteszi."
Az első résszel ellentétben itt kapunk szerelmi szál(ak)at is, amolyan Abercrombie stílusban (csak semmi nyál, fokozatosan kialakuló, icipicit gyengéd, de leginkább nyers, emberi érzések), ami hála az égnek nem nő túl a tényleges sztorin, nem csökkenti annak értékét, inkább hozzáad. (És csak nagyon halkan mondom, mennyire örültem, hogy végre a régi shippem is részesülhetett egy icipici jóban!)
Mindezek mellett kötelességemnek érzem megemlíteni a világot, melynek felépítése továbbra is rendkívül kidolgozott, stabil alapokon nyugvó, csak éppen ezúttal jóval szélesebbre tárul előttünk. Hőseink mellett új, eddig ismeretlen területeket, népeket, szokásokat térképezünk fel, melyek némelyében felfedezni véltem a saját világunkkal való egyezéseket is. Ilyen és egyéb jelentéktelennek tűnő dolgok miatt érdekes feltételezések merültek fel bennem, amikre kíváncsian várom, az utolsó kötetben, választ kapok-e, vagy a szerző meghagy kérdések és kétségek között vergődve. Mindenesetre figyeljetek az apró részletekre, hisz Abercrombie ugyanolyan rafinált, mint örök kedvencem, Yarvi.Összegezve úgy vélem, a Half the World kiforrottabb, felnőttebb elődjénél, mind cselekmény, mind karakterek, mind pedig érzelmek terén. Aki szereti a harcos, kalandozós, minden szenvelgéstől mentes, szavakkal és acéllal vívott csatázós, ravasz taktikázással átszőtt történeteket, ne hagyja ki!
Én a magam részéről szerelembe estem ezzel a könyvvel, úgy ahogy van. Imádtam a karaktereket, a történet lendületességét, hogy egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, unatkoznék. Tetszettek az új helyszínek, a megnövekedett tétek, a visszatérő karakterek és elemek (utóbbiak esetében extra pacsi Abercrombie-nak, hogy képes volt úgy visszahozni őket, hogy valami egészen újat alkotott belőlük - gondolok itt a Déli Szélre vagy az evezésre), a fondorlatosság pedig elvarázsolt. Epekedve (és mivel véletlenül belefutottam egy spoilerve, félve) várom a befejezést.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Tüske, Yarvi, Rulf, Szkifr, Laithlin
Kedvenc jelenet: a végső csata, Tüske edzései, kardkészítés
Negatívum: -
Borító: 5/4
Hild 'Tüske' Bathu
Nyereményjáték
A könyv két főszereplője két kiváló harcos. Összeszedtünk nektek négy hozzájuk hasonlóan remek harcost a történelemből, akiket fel kell ismernetek, majd a nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. De ez nem minden, az ünnepekre sem hagyunk titeket unatkozni. Karácsonykor a közös blogon találtok majd egy puzzle-t, amely kirakva egy hajót ábrázol. Írjátok be a hajó nevét a rafflecopterbe, és ezzel extra pontokat szerezhettek!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.
Nézzetek be a többi állomásra is
12/21 Tekla könyvei
12/24-25 Blogturné Klub
12/28 Always Love a Wild Book
12/31 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése