Joe Abercrombie - Half the World

Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half the World - A harcos című regénye, a Szilánkos-tenger sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Yarvi kalandjainak folytatását, melyben az immár miniszterré és atyává vált fiú cselszövéseit követhetjük figyelemmel. Gettföldet háború fenyegeti, Yarvi kezében a döntés: mit képes feláldozni országa megmentésért?

2015. december 17-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Joe Abercrombie: Half the World - A harcos

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632934945
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre. Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.

Saját véleményem:

Abercrombie egy isten! A Half the Worldnél pedig keresve sem találhattam volna méltóbb könyvet a 2015-ös évem zárására. Egyszerűen lehengerlő! Epikus. Sodró lendületű. Fondorlatos. Tele van feszültséggel. Imádtam!
Amennyire a fülszöveg miatt féltem belekezdeni, annyira a kezemhez ragadt, és még hajnali 4-kor is azon kaptam magam, hogy olvasok. Előjött a tipikus, csak még egy utolsó fejezet, aztán leteszem dolog. És szerencsére a Yarvi miatti aggodalmam is alaptalannak bizonyult.
Rettegtem attól, hogy az immár miniszteri hivatalt betöltő fiú átvedlik antihőssé, és az ármánykodásaival beszennyezi a róla kialakult képemet, de hála az égnek nem így történt. Persze ettől függetlenül Yarvi nem egy szent, soha nem is volt az, de hát éppen ezt a kiszámíthatatlan kettősséget szerettem meg benne - és szeretem mind a mai napig.

A Half the Worldben azonban nem Yarvié a főszerep, hanem Tüskéé és Brandé; az ő váltott szemszögeik által követhetjük figyelemmel az első kötet után, kb. 2 évvel zajló eseményeket. Mindketten harcosnak készülnek, ez minden álmuk, ám a jellemük és habitusuk igen eltérő.
Tüske egy harcos szenvedélytől fűtött, dühös, mogorva lány, akit csak a csata heve és a bosszú éltet. Legfőbb álma, hogy a férfiak között elismerést szerezzen, hősi énekek zengjék dicső tetteit, s hogy végezhessen szeretett apja gyilkosával, Gorm-gil-Grommal.
Vele ellentétben Brand jóval nyugodtabb típus, aki anyja hitvallásának fényében szeretne harcossá válni. Halk szavú (túlságosan is),  mindig a háttérbe húzódik, amolyan szürke kisegér, aki inkább csendben marad, akár jót tesz azzal, akár nem.
Az események váratlan fordulatával azonban egy ismeretlen kaland kellős közepén találják magukat. Tüskét gyilkosnak kiáltják ki, hamis vádakkal illetik, s ezáltal halálra ítélik. Egyedül Brand az, aki megmentheti, feltárhatja az uralkodói család és Yarvi atya előtt az igazságot. Hosszas tépődés után meg is teszi, amivel kivívja edzője és társai ellenszenvét, megfosztják álmaitól, Tüske pedig kénytelen egy nem ismert feltételű eskübe bonyolódni Yarvival.
Mindezek önmagukban is óriási horderejű válságok, hát még úgy, hogy a Főkirály háborúra készül, Gettföldnek pedig szövetségeseket kell kerítenie, ha fent akar maradni. S itt jön képbe Yarvi atya, az ő tervei, és a nagy kaland melynek Brand és Tüske mellett új és régi kedvencek egyaránt szereplői lesznek.

"Nem lett volna szabad reménykednie, de a remények olyanok, mint a gyom: mindegy, milyen gyakran tépi ki az ember, mindig újra kihajtanak."

Eleinte szokatlan volt ugyanabban a világban, ámde új narrátorok mellett mozogni. Abercrombie stílusának, s sokrétű-, egyáltalán nem papírmasé karaktereinek hála viszont könnyen belerázódtam a dologba. Mi több, kissé megkopott emlékeim is özönvíz szerűen tértek vissza, ahogy egy-egy ismerős helyszín, figura vagy tárgy felbukkant.

Tüske első perctől kezdve megvett magának. Tragikus múltja dacára nem tipikus sebzett karakterként kesergett a sarokba kucorodva, hanem erőt merített fájdalmából, s nagyon is élő, ambiciózus lányként, határozott elképzelésekkel azon ügyködött, hogy véghez vihesse, amit csak akar. Sőt, többet is. De legjobban azt szerettem benne, hogy hiába kapott virtuális vagy valós pofonokat, egyetlen pillanatig sem törődött bele. Hiába taposták a földbe, mondtak neki ellent, hárították el, ő csak ment, és utat tört magának. Ha zsákutcába került, keresett egy másik kiutat.
Konoksága ellenére, buzgott benne a fejlődés iránti vágy. Fejlődésre pedig bőven nyílt alkalma, ugyanis Yarvinak hála, amikor nem az evezőlapátot húzta, éjt-nappallá téve gyakorolhatott egy igazán kivételes mester társaságában.
A kiképzés természetesen rengeteg humort, bölcsességet, vért és verítéket tartogat Tüske és az olvasó számára. Az öreg Szkifr egyáltalán nem kíméli tanítványát, nincs tekintettel nemére, fizikai állapotára, sőt, semmi másra.
Részben az asszony keménykezűsége, részben az út során szerezett tapasztalatok befolyására Tüske jellemfejlődése nagy utat tesz meg a történet kezdete és vége között. Felnő. Felnő az álmaihoz, a történethez, és a sorsdöntő összecsapáshoz - aminél megjegyzem, virtuálisan lerágtam háromszor mind a tíz körmömet.

Branddel már nehezebben sikerült megbarátkoznom. Ő nekem az a tipikus Peeta Mellark karakter volt, aki ott van, jelen van, cuki meg minden, de mindenki érzi, hogy ez a bonyodalom nem neki való, és nehéz mit szeretni vagy tisztelni benne. Szép lassan persze azért csak belopja magát az olvasó szívébe; sokat fejlődik (mi több, talán ő fejlődik a legtöbbet), bravúros dolgokat művel, és Laithlin szavainak megfelelően cseperedik hőssé.

"A bolond dicsekszik azzal, amit tenni készül. A hős megteszi."

Az első résszel ellentétben itt kapunk szerelmi szál(ak)at is, amolyan Abercrombie stílusban (csak semmi nyál, fokozatosan kialakuló, icipicit gyengéd, de leginkább nyers, emberi érzések), ami hála az égnek nem nő túl a tényleges sztorin, nem csökkenti annak értékét, inkább hozzáad. (És csak nagyon halkan mondom, mennyire örültem, hogy végre a régi shippem is részesülhetett egy icipici jóban!)
Mindezek mellett kötelességemnek érzem megemlíteni a világot, melynek felépítése továbbra is rendkívül kidolgozott, stabil alapokon nyugvó, csak éppen ezúttal jóval szélesebbre tárul előttünk. Hőseink mellett új, eddig ismeretlen területeket, népeket, szokásokat térképezünk fel, melyek némelyében felfedezni véltem a saját világunkkal való egyezéseket is. Ilyen és egyéb jelentéktelennek tűnő dolgok miatt érdekes feltételezések merültek fel bennem, amikre kíváncsian várom, az utolsó kötetben, választ kapok-e, vagy a szerző meghagy kérdések és kétségek között vergődve. Mindenesetre figyeljetek az apró részletekre, hisz Abercrombie ugyanolyan rafinált, mint örök kedvencem, Yarvi.

Összegezve úgy vélem, a Half the World kiforrottabb, felnőttebb elődjénél, mind cselekmény, mind karakterek, mind pedig érzelmek terén. Aki szereti a harcos, kalandozós, minden szenvelgéstől mentes, szavakkal és acéllal vívott csatázós, ravasz taktikázással átszőtt történeteket, ne hagyja ki!
Én a magam részéről szerelembe estem ezzel a könyvvel, úgy ahogy van. Imádtam a karaktereket, a történet lendületességét, hogy egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, unatkoznék. Tetszettek az új helyszínek, a megnövekedett tétek, a visszatérő karakterek és elemek (utóbbiak esetében extra pacsi Abercrombie-nak, hogy képes volt úgy visszahozni őket, hogy valami egészen újat alkotott belőlük - gondolok itt a Déli Szélre vagy az evezésre), a fondorlatosság pedig elvarázsolt. Epekedve (és mivel véletlenül belefutottam egy spoilerve, félve) várom a befejezést.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Tüske, Yarvi, Rulf, Szkifr, Laithlin

Kedvenc jelenet: a végső csata, Tüske edzései, kardkészítés

Negatívum: -

Borító: 5/4

Hild 'Tüske' Bathu

Nyereményjáték

A könyv két főszereplője két kiváló harcos. Összeszedtünk nektek négy hozzájuk hasonlóan remek harcost a történelemből, akiket fel kell ismernetek, majd a nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. De ez nem minden, az ünnepekre sem hagyunk titeket unatkozni. Karácsonykor a közös blogon találtok majd egy puzzle-t, amely kirakva egy hajót ábrázol. Írjátok be a hajó nevét a rafflecopterbe, és ezzel extra pontokat szerezhettek!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Bibliotheca Fummie
12/21 Tekla könyvei
12/24-25 Blogturné Klub
12/28 Always Love a Wild Book
12/31 Dreamworld

Shannon Hale - Holnemvolt Csodaország

Folytatódik az Ever After High blogturné a sorozat harmadik részével, Holnemvolt Csodaország címmel. Ezúttal Lizzie Hearts, Cedar Wood és Madeline Hatter kerülnek a középpontba, hogy megmentsék a barátaikat. 

Kövesd a Blogturné Klub három bloggerének bejegyzéseit és újabb mesés posztok várnak rád, merülj el ebben az izgalmas mesevilágban! A Móra Kiadó felajánlásában ráadásul kettő példány a szerencsés nyertesekre vár!

Shannon Hale: Holnemvolt Csodaország 

Kiadó: Móra Kiadó

ISBN: 9789631198508

Oldalszám: 293 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Minden a feje tetejére állt.
De kinek a feje tetejére?
Az Ever After High diákjai eddig kötelességtudóan aláírták a Mesehősök Végzetkönyvét, ezzel megfogadták, hogy eljátsszák a mesében előre megírt szerepüket.
A suliba azonban betoppant Raven Queen, és már az elején mindent felbolygatott! Az örökség napján szembeszegült a sorsával, s azóta senki meséje nincs biztonságban, még az előkelő Apple White-é sem! A világ azonban akkor áll csak igazán a feje tetejére, amikor egy különös csodaországi lény beszabadul Holnemvoltországba, és kerge varázserejével mindent összezavar. Úgy tűnik, egyedül Lizzie Hearts, a Szívkirálynő lánya és Csodaország trónörököse nem bolondult meg teljesen. És persze a fából faragott Cedar Wood, Pinokkió lánya, és Madeline Hatter, a Bolond Kalapos lánya sem. (Vagy legalább nem lett bolondabb, mint volt.) Most rajtuk áll, hogy megmentsék barátaikat a csodaországi varázslattól, ami megfosztaná őket és Holnemvoltország összes meséjét a boldog fusselvélétől.

Saját véleményem:

Az Ever After High függőséget okoz. Én pedig büszkén vállalom, hogy függő vagyok, és eszem ágában sincs kigyógyulni belőle. Minden alkalommal, amikor kinyitom a könyvet, csillogó szemű kislánnyá változom, s néhány órára jómagam is az Ever After High tanulójává avanzsálok.
Szeretem ezt a világot, a szereplőket, a mesés szójátékokat, az izgalmas helyszíneket és tanórákat, a kalandokat, de leginkább azt szeretem, ahogyan rám hat. Csapjátok le a fejét!
Most azonban egy kicsi üröm is vegyült az örömömbe, ugyanis – a novelláskötetet leszámítva – Shannon Hale utoljára bújt a Mesélő bőrébe, s utoljára csavargatta Holnemvoltország szálait, méghozzá nem is akárhogyan. Ezúttal egészen különleges, már-már mesésen szürreális színhellyé változtatta át a már megszokott közeget, s három bolondos, átlagosságot és hétköznapiságot nélkülöző szereplő otthonát hozta hozzánk közelebb, feje tetejére állítva, s kifordítva mindent és mindenkit. Üdv, Holnemvolt Csodaországban!

A történet nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a második rész véget ért. Az összetört dutyikornisból kiszabadult Csodaország egyik legrettegettebb lénye, a gruffacsór, aki rettentő mérges és elégedetlen. Semmi nem emlékezteti hazájára, ráadásul a hasa is kong az ürességtől, így hát eltökéli, hogy Csodaország másolatává változtatja ezt a sivár vidéket, és annak lakóit. Csupán egy bökkenő van, varázsereje jócskán megcsappant, tehát szüksége van csodaországi lényekre, akik jelen esetben nem mások, mint Maddie és az apukája, a Szívkirálynő lánya, Lizzie, valamint a Nevető Macska gyermeke, Kitty.
Mindeközben az iskola tanulói, mit sem sejtve a lappangó veszélyről, szokásos osztálykirándulásukra igyekeznek, csoportokra bontva. Ravenék osztálya az Északi szélhez látogat el, ám szórakozásuk nem tarthat sokáig, ugyanis csodaországi lényekké alakult medvék támadják meg először Cedart, majd az egész csapatot, akik mindezek tekintetében kénytelenek a suliba menekülni. Csakhogy ott sincsenek biztonságban. Egyik percről a másikra, mindenféle élőlényekké, tárgyakká változnak a diákok, leszámítva a három csodaországit, és Cedart, aki fabábuból emberré alakul. S ha mindez nem lenne elegendő, az igazgató, és a Vasorrú Bába varázsburokba vonja az iskolát, vele együtt a bent rekedt diákokat, és a gruffacsórt, így védelmezve az ország többi részét a fenevadtól. Más választás nem lévén, ezen a furcsa négyesen múlik mindenki sorsa.

A regény ugyan végig a gruffacsór megölésén, és a többiek megmentésén alapszik, mégis van egy sokkal fontosabb háttérüzenete: valódi önmagunk megtalálása.
Nagyon tetszett, hogy Shannon Hale ezúttal kiválasztotta a négy legfurcsábbnak tűnő lányt, akik első pillantásra, így vagy úgy, de jobban kitűntek a tömegből, s esélyt adott nekik a kibontakozásra, és az önmegvalósításra.
Elsőnek rögtön ott van Cedar, a fabábú lány, aki mindig kénytelen az igazat mondani, és aki emiatt rengeteg hátránnyal indul. Magányosnak és kívülállónak érzi magát. A gruffacsór varázslatának köszönhetően azonban alkalma nyílik megtapasztalni álmait, és rájönni, hogyha nem köti átok, vajon milyen is lenne igazából.
Csodálatos és egyben szívszorító pillanatokat okoz ez a megtört, tisztalelkű lány nekünk, olvasóknak. Egészen elképesztő módon mutatja be, milyen fanteasztikus lélegezni, örömöt és fájdalmat érezni, füllenteni, vagy hősnek lenni. Imádtam a gondolatait, a jó és rossz közti kísérletezgetéseit, mindazonáltal a szívem szakadt meg érte.

Hozzá társult a három csodaországi hölgy, akikről összefoglalva annyit érdemes tudni, hogy a maguk módján elég zizik, s számukra a hétköznapiság életidegen. A varázslat viszont pont ezt éri el, kifordítja eredeti valójukat, hátborzongatóan normális gondolatokkal töltve meg buksijukat.

A regény főszerepe ezúttal Lizzie-re hárul. Tudjátok, ő az, aki állandóan azt ismételgeti: Csapjátok le a fejét! Bevallom, nem gondoltam volna, hogy pont az ő személyében fogok új kedvencet avatni, de így lett.
Lizzie minden szempontból furcsa lány. Mindenkit megvet és lenéz, ahogyan azt anyjától tanulta. Utálja Holnemvoltországot, nincsenek barátai, idegesítik a tündi-büni, fecsegő, állandóan vidám hercegnők. Jópofizás helyett saját kis kertjét gondozza. A kialakult helyzet következtében viszont rengeteg új dolgot, érzést tapasztal meg, és bár foggal-körömmel küzd ellene, egy sor olyat tesz, ami ellenkezik elveivel.
Komolyan mondom, Lizzie az egyik legütősebb és legzseniálisabb karakter, akivel valaha találkoztam! Persze csak örök kedvencem, Maddie után, aki ezúttal is hű marad szerepéhez.
Végre! Végre minden eddiginél nagyobb reflektorfény jut ennek a bolondos leányzónak, s egészen új oldalát csillogtathatja meg egy váratlan fordulat következtében. Tegyünk fel, hogy Maddie-re hárulna a mesélő szerepe... na, persze ez lehetetlen... vagy mégsem?

Ezt a kötetet tagadhatatlanul a karakterek, és az ő fejlődésük teszik varázslatossá. A gruffacsórral folytatott harc számomra kicsit gyerekesebbre sikeredett - ami persze nem baj, mert hát nem a 24 évesek, hanem a gyerekek a célközönség -, mint azt megszoktam.
És amit még muszáj kiemelnem, az a fordítás. Nem szoktam erre külön kitérni, de itt és most megemelem virtuális kalapomat a fordító előtt, mesésen fantaesztikus lett! Elképzelni sem tudom, ezt a sok szójátékot hogyan tudta ennyire élően, szövegbe simulóan magyarosítani, de megcsinálta. Éppen pont mesés!

Az Ever After High sorozatot pedig ajánlom minden gyereknek és gyereklelkű felnőttnek, ha szeretnétek egy igazán aranyos, vicces, jól kidolgozott, olvasóját komolyan kezelő, szerethető karakterekkel, és varázslatos világgal rendelkező mesét olvasni.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Maddie, Lizzie,Cedar, Kitty, Raven

Kedvenc jelenet: Cedar nagy rádöbbenései, és Lizzie minden megmozdulása

Negatívum: a Gruffacsórral való harc

Borító: 5/5

Karakter kalauz

Felül a szereplő nevét, alul pedig a szülőt találjátok. (Nagyobb méretért katt a képre)

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!

A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/15 Kelly és Lupi olvas
09/17 Deszy Könyvajánlója

09/19 Dreamworld 

Shannon Hale - Ever After High 2.

Folytatódik az Ever After High blogturné a sorozat második részével. Ki a leggonoszabb a vidéken? teszi fel a kérdést a szerző, és bizony nem könnyű a válasz, miután Raven alaposan összekuszálta a szálakat. 

Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerének bejegyzéseit és újabb mesés posztok várnak rád, merülj el ebben az izgalmas mesevilágban!

Shannon Hale: Ki a leggonoszabb a vidéken?

Kiadó: Móra
ISBN: 9789631197549
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Az örökség napja után az Ever After High-ban minden a feje tetejére áll! Mivel Raven Queen nem írta alá a Mesehősök Végzetkönyvét, és nem fogadta el benne szereplő sorsát, akaratlanul is veszélybe sodorta Holnemvoltország lakóinak életét. Raven sem vágyik másra, mint hogy boldogan éljen, amíg meg nem hal, de akkor Hófehérke lánya, Apple White sem harapna soha mérgezett almába, és nem ébresztené őt fel soha csókkal a hercege. És még hányan vannak, akik a papírforma szerint szeretnék élni mesebeli életüket?!
Raven nem akarta követni anyja, a Gonosz Királynő példáját, de talán mégis éppen ettől lesz ő a leggonoszabb. Tette ugyanis példaképül szolgál a zendülők számára, akik hozzá hasonlóan szabadon szeretnének dönteni saját sorsuk felől.
Az iskola két csoportra szakad: előkelőkre és zendülőkre. Ellentétük káoszt, felfordulást és bizonytalanságot hoz az Ever After High-ba.
A CSATÁROZÁSOK ÁRTATLAN ÁLDOZATOT KÖVETELNEK!

Saját véleményem:

Az első rész után - gyermekien - nagy lelkesedéssel vágtam bele a folytatásba, és ha azt imádtam, akkor erre már nincsenek szavaim. A második kötet még sokkal jobban sikerült, mint az első. Letehetetlen!

Az alapgondolat, miszerint a jól ismert mesehősök gyermekeinek sorsát követjük figyelemmel, zseniális, és most, hogy már előzőleg feltérképeztük a világot - vagy legalábbis egy részét -, valamint az alapkonfliktust, lehetőségünk van alaposabban megismerni a szereplőket. 

Ravent az elejétől fogva imádtam. Amellett, hogy tökéletes példája annak, hogy külsőségek és minden egyéb nélkül nem szabad senkit meg- vagy elítélni, egy talpraesett, okos, szerethető és szabadságvágyó hősnőt is kapunk személyében, kinek tettei példaértékűek kicsiknek-nagyoknak egyaránt.

A Ki a leggonoszabb a vidéken?-ben Raven tovább küzd döntési szabadságáért, és minden tőle telhetőt megtesz, hogy bizonyítékot szerezzen arra, jól döntött, amikor nem írta alá a Mesehősök Végzetkönyvét. Csakhogy tette kihatással van az egész sulira, ugyanis a diákok két társaságra bomlanak: zendülőkre és előkelőkre.

Egyik csapat, a hercegek és hercegnők - akiknek boldogan éltek míg meg nem-mel végződik meséjük -, mindenáron azt akarják, hogy a zendülők, akik változtatni akarnak sorsukon, hódoljanak be előre megírt meséiknek. Ám azok nem hajlandóak feláldozni magukat. Így a két csapat között éles ellentét alakul ki, melynek középpontjába Raven és Apple kerül.
A két lánynak nincs könnyű dolga. Egyrészt barátnők, másrészt két külön nézetet vallanak, harmadrészt pedig kezdeniük kell valamit a melléjük álló csapatokkal. És ez a három dolog az, ami lényegében meghatározza a második kötetet. 

"Az emberek sok mindenre képesek, ha él bennük a remény, hogy végül sikerrel járnak."

A zendülés következtében több karakter is megmutatja valódi énjét, míg mások érdekes felfedezéseket tesznek önmagukkal kapcsolatban. Legyen szó bármelyikről, mind igazán élvezetes.
Nem titok, hogy Maddie a szívem csücske, de véletlenül sem szeretnék olyan lenni, mint a Mesélő, így róla nem mondok semmit, azt leszámítva, hogy személye és a vele történtek fontosak, és több szempontból is meghatározóak.
Azonban van itt valaki, aki már az első részben is nagyon titokzatos volt, és most végre felfedi titkát. Ő pedig nem más, mint Piroska lánya, Cerise.
Nem mondom, hogy megdöbbentő vagy egyedi fordulatról van szó, mert találkoztam már ilyesmivel (elég csak az OUAT Piroskájára gondolni), de a fiatalabbakat azért még érheti meglepetés. Ennek ellenére, rettentően élveztem a leleplezés módját és az azt övező eseményeket.
Cerise egy érdekes és izgalmas fénypontja a sztorinak. Tetszett az a fajta megközelítés, ahogy leleplezte- és kiállt magáért, és azért, aki. Amolyan történet a történetben jellegű megmutatkozásról van szó.

Raven erényeit már említettem korábban, ez továbbra is áll, csak méginkább felerősítve, új képességekkel kiegészülve. A válaszok és megoldás keresgélése közben új dolgokat kell tanulnia. És ugyanez érvényes Apple-re is, aki sokáig rettentően sekélyes, önző, akaratos, hisztis liba képét mutatja, de szép lassan, rá kell döbbennie, hogy mégsem annyira tökéletes. Ahhoz, hogy jó vezető és királynő váljon belőle, merőben át kell értékelnie az addigi nézeteit.

Összességében tehát úgy vélem, Shannon Hale a második kötettel még nagyobbat robbantott. Amellett, hogy izgalmas, rejtélyekkel és fordulatokkal teli történetet szőtt, karakterei által fontos értékeket próbál eljuttatni az olvasói számára, melyekből sokat lehet tanulni. Kortól függetlenül ajánlom minden lánynak és gyermeklelkű felnőttnek. És továbbra is óriási elismerésem a fordítónak, aki bravúros módon adja át a szó- és egyéb, a szövegben rejlő játékokat. Most pedig, ide nekem a folytatással!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Raven, Maddie, Cerise

Kedvenc jelenet: a Csuklyás-Farkas futam

Negatívum: -

Borító: 5/5
Tetszett? Rendeld meg!

Előkelő vagy Zendülő vagy?

Regisztrálj, töltsd ki a tesztet, és tudd meg, melyik csoportba tartoznál, ha az EAH diákja lennél! Katt IDE!

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!

A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/23 Deszy könyvajánlója

03/25 Kelly Lupi olvas

03/27 Függővég

03/29 Insane Life

04/01 Dreamworld

Shannon Hale - Ever After High 1.

Ki ne akarná megismerni a mesehősök gyermekeit? Itt az alkalom, hogy a Móra Könyvkiadó jóvoltából belepillantsunk a híres utódok középiskolai életébe az Ever After High sorozatban. 

Vajon az összes tini korú csemete elfogadja a neki szánt sorsot, vagy esetleg fellázad a már megírt története ellen? Megtudhatjuk A Mesehősök Végzetkönyve segítségével, amely az első regény a sorozatban.

Tartsatok a Blogturné Klub öt bloggerével és fejtsétek meg az állomások feladványait! A sorozat első két megjelent részét mutatjuk be az olvasóknak összesen tíz állomáson keresztül.

Shannon Hale: Ever After High - A Mesehősök Végzetkönyve

Kiadó: Móra
ISBN: 9789631197532
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Az Ever After High varázslatos gimi! Itt készülnek fel a híres mesehősök tinigyermekei arra, hogy beteljesítsék előre elrendelt végzetüket, és átvegyék szüleik helyét a mesékben. Belőlük lesz majd a következő Hófehérke, Daliás Herceg vagy éppen Gonosz Királynő – akár tetszik, akár nem. Az örökség napján ugyanis ünnepélyesen el kell fogadniuk a Mesehősök Végzetkönyvében megírt sorsukat, és mindenki tudja, hogy aki ezzel szembeszegül, annak örökre eltűnik a meséje.
A Gonosz Királynő lánya, Raven Queen is hamarosan anyja nyomdokaiba lép, de éppen a kellő rosszindulat hiányzik belőle. Mi lenne, ha átírná élete meséjét?
Az előkelő Apple White a vidék legszebb lánya. Gondosan eltervezte, hogyan él majd boldogan, amíg meg nem hal, de ehhez el kell fogadnia Raventől a mérgezett almát, ahogyan a mese szól.
Ám ha Raven nem írja alá a Mesehősök Végzetkönyvét, mindkettejük számára…

Saját véleményem:

Raven Queen élete nem egyszerű. Már születésekor elrendeltetett a sorsa, ugyanis Holnemvoltországban az a szokás, hogy amint a mesehősök gyermekei betöltik megfelelő életévüket, ünnepélyes keretek között alá kell írniuk a Mesehősök Végzetkönyvét, s ezzel együtt elfogadniuk szüleik sorsát. Csakhogy Raven egyáltalán nem szeretne anyja, a Tükörbörtönben sínylődő, velejéig romlott Gonosz Királynő nyomdokaiba lépni. Ő inkább olyan, mint jóságos édesapja, mégis minden osztálytársa úgy kezeli, mintha máris mérgezett almákkal járkálna. De nem pusztán az emberek rettegnek tőle, hanem az állatok is. 

Raven ennek ellenére mindent elkövet, hogy bebizonyítsa, ő nem olyan, mint az anyja. Ráadásul képtelen elfogadni a neki szánt sorsot. Igyekszik minden követ megmozgatni, hogy megváltoztathassa végzetét. Ezt azonban nem csak a tanárai, de Apple White, Hófehérke lánya sem nézi jó szemmel. Apple már mindent előre eltervezett, elfogadta a rögös utat, ami rá vár az élete végéig tartó boldogság előtt, és ebből nem hajlandó engedni. Bármire képes, hogy meggyőzze Ravent, írja alá a könyvet, akár még súlyos szabályokat is áthág... Hisz, ha az egyik szereplő nem fogadja el a sorsát, a mese és annak további szereplői is megszűnnek...

"Minden mesébe kell egy gonosz! Egy ellenfél, aki miatt a hős nem kaphatja meg túl gyorsan azt, amire vágyik. Ellenfél nélkül nem is lenne mese!"

Mint a legtöbb gyerek a korosztályomból, úgy én is Disney meséken nőttem fel: Hamupipőke, Hófehérke, A kishableány, Csipkerózsika - hogy csak a hercegnőseket említsem. Ráadásul a Grimm mesék sem hiányozhattak az esti meseolvasós repertoáromból. És bár már közel sem vagyok kislány, a lelkem mélyén még mindig gyerek vagyok. A szívemnek örökké kedvesek lesznek azok a karakterek, akik hosszú-hosszú éveken át szórakoztattak, és akikből sosem volt elég. Így hát amikor megláttam az EAH fülszövegét, teljesen bezsongtam. Most komolyan: ki ne akarna Hófehérke, Ariel, a Gonosz Királynő vagy a többiek gyerekeiről olvasni? A szerző személye pedig már csak extra hab volt azon a bizonyos képzeletbeli tortán (Shannon Hale írta az Austenlandet is, ami nálam nagy kedvenc lett).

Az Ever After High egy bűbájos történet! Ciki, nem ciki, vállalom, EAH fan lettem, túl a két x-en. Nem is kicsit! Olyan szinten elvarázsolt ez az egész, hogy órákat töltöttem el az EAH weblapján, teszteket töltve, videókat nézegetve, sőt még regisztráltam is. Ó, és nekem kell egy Maddie és Raven baba! *kikapcsolja a fangirl énjét*
Ami a mesét illeti, hát az Csipkejó! Nem is tudnék konkrétan egy dolgot kiemelni belőle, mert minden tetszett az első szótól az utolsóig, beleértve a szóközöket és az írásjeleket is.
A helyszín varázslatos. Visszaköszönnek a mesékből jól ismert elnevezések, gyönyörű parkokban, csodaszép kastélytermekben, titkos szobákban vagy félelmetes erdőkben bolyonghatunk, miközben felbukkannak az olyan, mai korban divatos kiegészítők, amik manapság már a fiatalabb tinik körében is divatosak és nélkülözhetetlenek, gondolok itt elsősorban a facebookra, mobilra vagy a tabletre. De nehogy azt higgyétek, hogy csak így szimplán jelennek meg, ó nem! Mesésítve: Talebook, tükörfon, stb.
Mindemellett a suli és az órák is a szerző szédületes képzelőerejéről tesznek tanúbizonyság, hisz Shannon Hale olyan tanórákat talált ki, mint a grimmnasztika, általános gonoszkodás, kémitológia, mérgezettgyümölcs-tan, rémuralom-tan, megmentőre várás, vagy a  mesebédlő.
És ha már itt tartunk, egyúttal meg is ragadnám az alkalmat, hogy őszinte elismerésemet fejezzem ki a fordító irányába, amiért ilyen fantasztikusan sikerült átültetnie ezt a cseppet sem egyszerű szöveget a mi nyelvünkre. Ugyanis annyi beszélő név és elnevezés van benne, amik fontosak a hangulat megteremtéséhez, hogy nem lehetett kis munka ezt ennyire korrekten összehozni. Bár van egy olyan érzésem, hogy a gyerekek nem fognak minden, az eredeti mesékre utaló kis plusz poént észrevenni, de ettől függetlenül a mi szívünket melengetni fogja.

A történet látszólag Ravenről és Apple-ről szól, a döntéseik mégis kihatással vannak osztályukra, sőt, ha jobban belegondolunk egész világukra.
Raven egyébként egy aranyos, kedves, szerethető lány, akit végzete és gonosz édesanyja miatt beskatulyáznak. A legtöbb diák fél tőle, kerüli őt, s hiába tartozik az uralkodói réteghez, az kiveti magából. Mindössze két barátnője van, akik látják igazi valóját, egyikük Pinokkió lánya, Cedar,  másikuk a Bolond Kalaposé, Maddie.
Maddie hatalmas figura, nekem óriási kedvencem lett! Származását tekintve, gondolom nem lepődtök meg, ha az mondom: őrült egy csaj. Elképesztő dolgokat művel, furán beszél, tonnányi dolgot húz ki a kalapjából, a falon ülve teázik, és még sokáig sorolhatnám. Ráadásul az írónő remekül játszott a karakterével, hisz ő volt az egyetlen, aki képzeletbeli szócsatákat tudott vívni a mesélővel - mert naná, hogy még olyanunk is van -, s ezáltal még interaktívabbá vált a mese, hisz szegény mesélő bizony néha-néha elkotyogta magát...
A többi karakter elemzésébe azonban nem mennék bele, mert akkor egy soha véget nem érő bejegyzésbe torkollnánk. Röviden annyi, hogy mindannyian megfelelnek mesebeli szüleiknek. Irtó jókat nevettem egy-egy megmozdulásukon. De őszintén szólva szavakkal kifejezhetetlen az az élmény, amit ez az egész nyújt.
Ám akad még valaki, aki mindenképpen fontos: Apple. Elvileg ő lenne a jókislány, a megmentésre szoruló, szegény, meghurcolt hercegnő... Ellenben szerény véleményem szerint ő egy buta, sekélyes, önző lány, aki csak a saját érdekeit nézi. Neki legyen jó, aztán más le van ejtve. És bár utáltam őt, a Ravennel való kapcsolatát imádtam.  
Raven és Apple groteszk módon együtt igyekszik kideríteni, hogy meg lehet-e változtatni végzetüket, s ebben a kalandban noha végig összetartanak, támogatják egymást, mégis két ellenpólust képviselnek. Egyikük ragaszkodik a hagyományokhoz, másikuk viszont nem hajlandó beletörődni a kijelölt sorsába. Raven az, aki mer nyitni az új felé. Tulajdonképpen ő képviseli a döntési szabadság jogát. És ezzel egy olyan üzenetet közvetít, hogy merjünk önmagunk lenni, és harcoljunk az álmainkért. Ne engedjük, hogy olyasmit kényszerítsenek ránk, amik nem mi vagyunk, vagy nem tudunk azonosulni vele.
Mindent egybevetve tehát azt mondom, ha szeretnétek egy hihetetlenül bájos, vicces, varázslatos, izgalmas, fordulatos könyvet, melyben a modern és a régi mesevilág elemei keverednek, vagy egyszerűen egy kis kikapcsolódásra vágytok, akkor az EAH a Ti könyvetek. Nullától kilencvenkilenc éves korig, a család apraja-nagyja élvezni fogja! Ez a könyv kívül-belül csodálatos!

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Maddie, Raven, Dexter, Nevermore

Kedvenc jelenet: a harkályos

Negatívum: -

Borító: 5/5

Tetszett? Rendeld meg!

Kedvcsináló jelenet a könyvből

"Ekkor egy harkály reppent ki az erdőből, meglátta Cedart, és vidám, éles hangot hallatott.
- Ááá! - A lány futásnak eredt. A túl barátságos harkály utána. - Ááá! Harkály! Segítség! Harkály! Fából készült lány! Nem illik össze!
- Megmentelek! - kiáltotta Hunter.
- És kezdődik! - dörzsölte a tenyerét Cupid. - Jön az ingtépés!
Hunter valóban letépte az ingét, és hősies pózba vágta magát. Láthatatlan hangszerek dicső fanfárt zengtek. A fiú felkapta a fejszéjét, és üldözni kezdte a harkályt, ami Cedart üldözte.
- Ááá! Fejsze! - sikítozott Cedar még hangosabban futás közben. - Harkály! És fejsze! Ááá!
Egyre gyorsabban futott. A harkály vidáman libben utána, Hunter pedig fejszéjét lóbálva loholt a nyomukban.
Maddie ugrált és tapsikolt örömében."

Ever After High babák

balról: Briar, Apple, Raven és Maddie

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy szereplő nevét rejtettük el, nincs más dolgod, mint helyes sorrendbe rakni a kiemelt betűket, és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Segítenek a karakterképek!

A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre. Sok szerencsét!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

03/10 Kelly Lupi olvas - Youtube sorozat
03/12 Deszy könyvajánlója - Az írónőről
03/14 Insane Life
03/16 Függővég
03/18 Dreamworld - Rövid jelenet & babák

Joe Abercrombie - Half a King

Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodó című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja a félembernek csúfolt Yarvi izgalmas történetét, melyben kiderül, hogy a fiú miként állja meg helyét a számkivetettek furcsa seregének élén.

2015. március 11-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Joe Abercrombie: Half a King - Az uralkodó

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934075
Oldalszám: 384 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése teríti le. 

Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 

De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

Saját véleményem:

Yarvi, a király legkisebb fia születési rendellenességgel jön a világra, jobb kezén mindössze egyetlen, görcsös ujj található, emiatt pedig mindenki félembernek bélyegzi. Így hát a fiú úgy dönt, beáll miniszternek, ezzel mintegy lemondva uralkodói címéről.
Hosszú éveket tölt tanulással, megfigyeléssel, ám amikor már csak karnyújtásnyira lenne tőle a felavatása, váratlan dolog történik. Apját, Uthrik királyt, és bátyját meggyilkolják egy béketárgyalásra vezető út során, s örökös híján Yarvinak kell betöltenie ezt a pozíciót.
A fiú teljesen kétségbeesik, hisz álmai egy csapásra szertefoszlanak, és olyan helyzetbe kényszerül, amit mindennél jobban igyekezett elkerülni. Ráadásul anyja és nagybátyja bosszúra szomjazik, s felkészületlenül belehajszolják az ifjú királyt egy olyan hadjáratba, melyben még önmagát sem tudja megvédeni, nemhogy egy egész sereget elvezetni... Csakhogy Yarvit elárulják, mélybe taszítják, amit mindössze óriási szerencséjének köszönhetően él túl. De még mielőtt magához térhetne, előbb egy rabszolgakereskedő ketrecében, majd egy iszákos kalóznő hajóján találja magát szolgaként. De bosszút esküszik, hogy megtorolja Odem árulását.

"- Az emberek képesek minden szörnyűségre, ami a meséhez kell."

Joe Abercrombie könyveivel már szemeztem egy ideje, de valahogy mindig elsiklottunk egymás mellett, ám a Half a Kinggel végre megtörtem a jeget! Ezzel mindössze azt szeretném tudatni, hogy úgy vágtam bele a könyvbe, hogy nem rendelkeztem semmiféle korábbi tapasztalattal az író műveivel kapcsolatban. A borító és a fülszöveg alapján viszont teljesen mást kaptam, mint amire számítottam.
A borítóból kiindulva egy érettebb korosztálynak szánt, vérbeli high fantasy-re asszociáltam, ami egyrészt csalóka, ha valaki ilyen indokok alapján szeretne belevágni, másrészt nem igazán éri el azt a korosztályt, akiknek tulajdonképpen ez szólna. (És azt már csak félve merem mondani, hogy szerintem nem kicsit spoileres is - de ez persze csak utólag derül ki.) Merthogy műfajilag ez inkább az ifjúságot célozza meg. Érzésre (nem tartalomra!) az Üvegtrónhoz tudnám hasonlítani, úgyhogy bátran ajánlom azoknak, akik nem keményvonalas high fantasy rajongók. És most, hogy ezt tisztáztuk, lássuk a többit.

A történet világfelépítése szenzációs! Egyébként is imádom az önálló világgal rendelkező sztorikat, jó új helyszínekről, törvényekről, vallásról és hasonlókról olvasni - ráadásul teljesen odáig vagyok a különleges hangzású nevekért, elnevezésekért -, mert megvan bennük az újdonság varázsa, tengernyi felfedezésre váró dologgal, és ez itt mind-mind jelen van.
Abercrombie mesterien adagolja az infókat. Nem rohanja le és zúdítja az olvasója nyakába a töménytelen mennyiségű magyarázatot, épp csak annyit és úgy mutat meg belőle, ami elegendő a kezdetleges megértéshez. Majd később továbbépítgeti, szélesítgeti a látókörünket. (És külön hatalmas elismerésem a fordítónak, akinek ilyen remekül sikerült magyarosítani a kifejezéseket, helyszíneket és minden egyebet.) Mondjuk azért az Istenhasadás előtti és körüli eseményekre, meg az elfekre kicsit bővebben kíváncsi lettem volna. Az a szál kissé - na jó, nagyon - hiányos, de megbocsátható, mivel nem képezi szorosan a regény részét (legalábbis jelenleg).
Ugyanilyen módon a karakterei felépítésére sem lehet panaszom. Egytől-egyig élő, sajátos személyiségjegyekkel rendelkező figurák, akiknek megvan a maguk története. Ha röviden jellemeznem kéne őket, azt mondanám: emberiek. Senki nem csak fekete vagy fehér. Ugyanúgy megvannak az erényeik, mint a hátrányaik, akárcsak nekünk, olvasóknak. A negatív szereplőknek éppúgy van érthető vagy kedvelhető részük, mint a pozitívaknak önző, önös hajtórugója. Rengeteg meglepetést tartogatnak számunkra, az biztos. De közülük is Yarvi az, akit jobban megismerhetünk.
A sztori elején egy alázatos, tanulásra szomjazó miniszternövendék (papnövendék), aki születési rendellenességének köszönhetően a háttérbe húzódik, a láthatatlanságot választja. Kívülről tudja az összes földalatti folyosót, ahol minden gond nélkül elkerülheti a vár lakóit. És pont ezért is éri váratlanul a királlyá való szentelése, és a ranggal járó rivaldafény, hisz a koronával a nép automatikusan különféle elvárásokat támaszt vele szemben. Csakhogy Yarvi felmenőivel ellentétben közel sem olyan jó harcos, aki csatákba vezethetné seregét. Csak egy báb az anyja és a nagybátyja kezében.

"(...) a dicsőséges harcosok éppen úgy halnak meg, mint mindenki más."  

Miután elárulják és az életére törnek, egyedül marad a nagyvilágban, kiszolgáltatva a természetnek, és tulajdonképpen mindenkinek. A baj természetesen meg is történik, népe leghatalmasabb ellensége elfogja, s noha megkíméli életét, eladja rabszolgának, ahol megtapasztalja, hogyan válhatnak emberek puszta vadállatokká. Ugyanakkor csavaros észjárásának hála, sikerül megvetetnie magát, ezzel is közelebb érve a szabaduláshoz és esküjéhez, miszerint megtorolja apja és árulója vétkét.
Egy kereskedőhajóra kerül, evezős rabnak, ahol keze miatt megvetik, s megjárja a pokol minden bugyrát. Azonban ez a kegyetlen szituáció az, ami meg is erősíti. Yarvinak rengeteg dolgon kell átesnie, hogy rájöjjön, vannak helyzetek, amikor az acél mit sem ér, az ész, a tudás és a logika ellenben annál többet. Ekképpen sikerül megnyerni evezőstársai, a morcos aggastyán, Rulf, és a fiatalabb Jaud barátságát.

A hajón töltött időszak váltakozó. Hol monoton, hol pörgős, ám az biztos, hogy kulcsfontosságú. Yarvi itt indul el azon az úton, hogy naiv, jólelkű gyerekből az életéért minden eszközt megragadva küzdő felnőtté váljon. S ez a folyamat fokról-fokra erősödik a könyv második felében, amikor szövetségeseivel kiegészülve nekivág az útnak, hogy behajtsa ígéretét.
Számomra viszont a bandukolós rész tartalmilag kevés lett. Csak mentünk, mentünk, mendegéltünk, volt egy-két izgalom, de olyan hamar megoldódtak, hogy izgulni sem volt időm, nem éreztem azt, mitől is kovácsolódott össze úgy a csapat. Kivéve egy alkalmat, a romoknál.
Ellenben a vége az brutálisan odacsapott. Ott olyannyira felpörögtek az események, szövetségek alakultak ki, nem várt fordulatok jöttel elő, titkok lepleződtek le, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Annyira összezavarodtam, hogy már nem tudtam, kiben bízhatok, kiben nem, ki az ellenség és ki a barát. És itt, ezen a ponton érte el Yarvi személyiségének a változása a tetőfokát.
Mitöbb, a szerző bravúros csatajeleneteket tud teremteni, melyek minden alkalommal filmszerűen jelennek meg, és olyan feszített tempójúak, hogy az olvasó szinte lélegzetet sem bír venni az adrenalintól.
Mindent egybevetve tehát azt mondom, aki szereti az önálló világgal rendelkező fantasy-t, melyben a karakter fejlődése van előtérbe, kiegészítve lenyűgöző összecsapásokkal, az olvassa el. A szerző stílusa gördülékeny, az egész mű olvastatja magát, és bár lehet számítani egy-két dologra, azért meglepően sok csavarral számolhatunk, és egy ütős, meglehetősen emberi befejezéssel. Izgatottan várom a folytatást!

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Yarvi, Semmi, Rulf, Szumael, Laithlin és Jaud

Kedvenc jelenet: Yarvi legutolsó jelenete

Negatívum: a barangolós rész, amikor nem történt semmi

Borító: 5/3,5

Borítók

Nyereményjáték

Yarvi csonka jobb kezének köszönhetően sosem remekelt a kardforgatás művészetében. Ahelyett, hogy a vívást gyakorolta volna, elméjét pallérozta. Megfigyelte a környezetében élőket. Tanulmányozta a helyzeteket és elraktározta a hasznos információkat, melyek később olyan szituációkban lehetnek segítségére, ahol az acél már hasztalan.
Mostani játékunk során éles szemre és jó megfigyelésre lesz szükség ahhoz, hogy megnyerhessétek a kiadó által felajánlott Half a King - Az uralkodó c. regény egy példányát.


Feladat:
1) Minden blogon találtok egy rövid leírást. Ezalapján keressétek meg azt a helyszínt vagy személyt, akire gondoltunk, és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe a megoldást.
2) Jobbról balra, balról jobbra, lentről fel, fentről le, és átlósan is kereshetitek a neveket, helyeket.
3) A www.blogturneklub.com oldalon, a turné bejegyzésénél szintén találtok egy kérdést.
4) Ha kihúztátok az összes állomás megfejtését, a megmaradt betűkből egy olyan - fiktív - személy nevét kapjátok meg, akit születési rendellenessége miatt, Yarvi-hoz hasonlóan sokan lenéznek, csúfolnak - saját családja is megveti. Az ő nevét is írjátok be a rafflecopter megfelelő sorába.
5) Csak az nyerhet, aki minden feladatot teljesített!
6) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

Mai karakter:

Morcos, alacsony öregember. A félember idősebb evezőtársa a Déli Szél fedélzetén. Mielőtt eladták volna rabszolgának, harcos volt. Tizenkét évadot szolgált egy Halstam nevű kapitány mellett.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására is

03/11 Dreamworld - Borítók
03/13 Függővég - Extra állomás: trailer
03/15 Bibliotheca Fummie - Térkép
03/17 Tekla könyvei
03/18 Könyvszeretet - Folytatásokról
03/19 Always Love a Wild Book - Az íróról