Travis Coates akár átlagos tinédzser is lehetne, ha nem történt volna meg vele a legnagyobb csoda - új testet kapott. Viszont mint mindennek, ennek a csodának is ára van: öt év telt el a két műtéte közt, a világ pedig nem állt meg. Travisnek meg kell szoknia, hogy semmi nem olyan, mint régen volt. A Blogturné klub hat bloggere vállalkozott arra, hogy lélekben támogassa a fiút. Ha pedig ti is velünk tartotok, megismerhetitek Travist, Kylet, Hattont és Catet, valamint esélyetek lehet megnyerni John Corey Whaley regényét.
Kiadó: Merit Könyvek
ISBN: 9789635132379
Oldalszám: 256 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin
Fülszöveg:
„Képzeld csak el, Travis, hogy szépen elalszol ebben az életben, és egy nap felébredsz egy újban.”
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét. A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.
A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.
Amikor a Saranson Életmegőrző Központ tudósa felajánlja Travisnek, a gyógyíthatatlan betegsége végső stádiumában lévő tizenhat éves fiúnak, hogy a kriogenika segítségével ragadja meg utolsó esélyét az életben maradásra, Travis igent mond. Aláveti magát az eljárásnak, melynek során fejét eltávolítják és lefagyasztják annak reményében, hogy néhány évtized múlva újraéleszthetik, és a fiú donortesten folytathatja életét. A tudomány azonban rohamléptekkel fejlődik – mindössze öt év telik el, és Travis visszatér az életbe.
Bár a világ, amibe csöppent, látszólag ugyanaz maradt, Travis körül minden és mindenki megváltozott. Beleértve a szüleit, az otthonát, legjobb barátját és a barátnőjét. A fiú az egyre növekvő zavar és bizonytalanság mellett csak egyetlen dologban biztos: ez a jövő nem az a jövő, amit elképzelt magának, mikor a műtét előtt lehunyta a szemét.
A múltjához makacsul ragaszkodó Travisnek meg kell találnia a módját, hogy a jövőben létezhessen. És úgy tűnik, szerez néhány friss sebet is, mire összeilleszti régi életét az újjal.
Saját véleményem:
Kezdjük azzal, hogy ha valaki, miután láttam a borítót és olvastam a fülszöveget, azt mondja nekem, hogy én erről x héttel később bejegyzést fogok írni, biztosan megmosolygom. Egyszerűen annyira távol állt tőlem a téma, annyira idegennek és befogadhatatlannak éreztem, hogy teljesen elhatárolódtam tőle. De aztán Szandival, az Always Love a Wild Book bloggerével többször is beszéltünk róla, illetve láttam, milyen lelkesen áradozik róla, és merő kíváncsiságból megnyitottam a beleolvasót. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam, ledöntöm önnön korlátaimat, és adok a Kobaknak egy esélyt. Hogy jól tettem? Határozottan.
Kezdetben viszont rettegtem attól, miként fogom én - ha nem is megérteni, de - elfogadni a kriogenikát, mert ha a sebészi dolgokon túl is léptem, még mindig ott motoszkált bennem a kérdés: na, és mi van azzal, amitől az egyén egyén lesz? Azt hogy teszik át? Hogy maradhat Travis Travis és nem a donorteste Travis fejével?
Számomra rettentő nehéz volt ezt a kiindulási helyzetet elfogadni, erről az tehet, hogy John Corey Whaley egy olyan témát boncolgat, mely hétköznapjainkban ugyancsak előrehaladott állapotban van. Na, de nem akarok én itt filozofálgatni, és ha rám hallgattok, ti sem teszitek. Egy YA regénytől kár ősi viták kérdésének megoldását várni, hagyni kell, hogy azt tegye, amiben a legjobb.
A Kobak szívszorító, keserédes történet egy fiúról, akinek az idő mulandóságával és az azzal párosuló változásokkal kell szembenéznie, miután ötévnyi nemlét után visszatér az élők sorába. Öt év, nem nagy idő - mondhatnánk egy vállrándítás kíséretében, ám elolvasva ezt a regényt, rájöhetünk, hogy de, igenis az. És nem csak annak, akinek kiesik ennyi, hanem a környezetének is.
Travis - pontosabban Travis feje - öt évet tölt lefagyasztva és olyan donortestre várva, akire rátehetik a fejét. Aztán amikor mindez bekövetkezik és újra visszatér hallottaiból, mindenki megdöbbenve tapasztalja, hogy a lehetetlen lehetségessé vált. Csakhogy az eltelt idő alatt Travis nem öregedett semmit, mindent olyannak talál, érez és vél, mintha csak aludt volna egyet, holott egykori barátai, családtagjai és szerelme felnőtt, megtanult nélküle élni, és újra boldognak lenni. Mintha varázsütésre feje tetejére állt volna a világ. Főhősünk mindezzel talán meg is birkózna, de abba képtelen belenyugodni, hogy barátnője, akivel oly sok mindenen átestek a betegsége előtt és alatt, és akivel annyira szerették egymást, ígéreteket tettek a másiknak, immár gyűrűs menyasszony.
A fő cselekményszál tehát Cate visszaszerzésére összpontosul, de közben végigkövethetjük, Travis miként birkózik meg mindazzal a változással, ami a köztes időben történt, s hogy mindez, milyen érzéseket vált ki belőle.
Az egész történet végtelenül szomorú, mégis tele van magvas gondolatokkal, értékes életüzenetekkel. Jómagam sokszor szerettem volna bebújni a lapok közé és megölelni vagy bátorítani ezt a fiút, akinek kihúzták a talpa alól a talajt.
Szinte elképzelhetetlen, miket élhetett át, még úgyis, hogy a narrációjából azért sok minden átjött. Néha komolyan megfordult a fejemben, vajon megérte mindez a második esélyt?
Travis karaktere egyébként egy rendkívül szerethető, ámde labilis figura - utóbbi azonban aligha felróható neki. Imádtam őt a dilijeivel, a dilemmáival, az elszántságával, a pánikrohamjaival együtt - sőt még a mániákus viselkedésében is volt valami szerethető a félelmetes mellett. A narrációja pedig minden ízében megfelel egy 16 éves srácénak. Olyan, mintha valóban maga Travis beszélne hozzánk szülőatyja helyett. John Corey Whaley ezt egyszerű, letisztult, lényegre törő mondatokkal érte el.
És ha már belemásztunk a szövegbe, muszáj még kiemelnem a fejezetcímeket, melyek roppant egyedi és ötletes módon mindig az előző fejezet utolsó mondatából önállósultak. Azt viszont ne kérdezzétek, mennyire tükrözik az adott rész tartalmát, mert ahányszor eszembe jutott, hogy ezt teszteljem, mindig azon kaptam magam, hogy nyakig elmerültem a történésekben, és ahelyett, hogy statisztikákat gyártottam volna, egyik lapot faltam a másik után, hol szomorkodva, hol mosolyogva - ha éppen Hatton, Travis legújabb barátja valami őrültséget talált ki.
Összességében tehát imádtam a Kobakot! Meglehet, nem tökéletes, de épp ezek az apró "hibái" teszik élővé. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy keserédes, érdekes témát körbejáró történetet olvasni, ifjúsági közegbe ágyazva. Azoknak pedig, akik hozzám hasonlóan ódzkodnak tőle, azt mondom, ne tegyék! Maradandó élménytől fosztja meg magát, aki kihagyja ezt a kis gyöngyszemet. Merthogy a Kobak a Young Adult műfaj egyik gyöngyszeme. Olvasmányos stílusban megírt, fiatalos hangvételű, borongós történet egy újfajta második esélyről.
Travis Coates nevére még sokáig emlékezni fogok.
Számomra rettentő nehéz volt ezt a kiindulási helyzetet elfogadni, erről az tehet, hogy John Corey Whaley egy olyan témát boncolgat, mely hétköznapjainkban ugyancsak előrehaladott állapotban van. Na, de nem akarok én itt filozofálgatni, és ha rám hallgattok, ti sem teszitek. Egy YA regénytől kár ősi viták kérdésének megoldását várni, hagyni kell, hogy azt tegye, amiben a legjobb.
A Kobak szívszorító, keserédes történet egy fiúról, akinek az idő mulandóságával és az azzal párosuló változásokkal kell szembenéznie, miután ötévnyi nemlét után visszatér az élők sorába. Öt év, nem nagy idő - mondhatnánk egy vállrándítás kíséretében, ám elolvasva ezt a regényt, rájöhetünk, hogy de, igenis az. És nem csak annak, akinek kiesik ennyi, hanem a környezetének is.
Travis - pontosabban Travis feje - öt évet tölt lefagyasztva és olyan donortestre várva, akire rátehetik a fejét. Aztán amikor mindez bekövetkezik és újra visszatér hallottaiból, mindenki megdöbbenve tapasztalja, hogy a lehetetlen lehetségessé vált. Csakhogy az eltelt idő alatt Travis nem öregedett semmit, mindent olyannak talál, érez és vél, mintha csak aludt volna egyet, holott egykori barátai, családtagjai és szerelme felnőtt, megtanult nélküle élni, és újra boldognak lenni. Mintha varázsütésre feje tetejére állt volna a világ. Főhősünk mindezzel talán meg is birkózna, de abba képtelen belenyugodni, hogy barátnője, akivel oly sok mindenen átestek a betegsége előtt és alatt, és akivel annyira szerették egymást, ígéreteket tettek a másiknak, immár gyűrűs menyasszony.
A fő cselekményszál tehát Cate visszaszerzésére összpontosul, de közben végigkövethetjük, Travis miként birkózik meg mindazzal a változással, ami a köztes időben történt, s hogy mindez, milyen érzéseket vált ki belőle.
Az egész történet végtelenül szomorú, mégis tele van magvas gondolatokkal, értékes életüzenetekkel. Jómagam sokszor szerettem volna bebújni a lapok közé és megölelni vagy bátorítani ezt a fiút, akinek kihúzták a talpa alól a talajt.
Szinte elképzelhetetlen, miket élhetett át, még úgyis, hogy a narrációjából azért sok minden átjött. Néha komolyan megfordult a fejemben, vajon megérte mindez a második esélyt?
Travis karaktere egyébként egy rendkívül szerethető, ámde labilis figura - utóbbi azonban aligha felróható neki. Imádtam őt a dilijeivel, a dilemmáival, az elszántságával, a pánikrohamjaival együtt - sőt még a mániákus viselkedésében is volt valami szerethető a félelmetes mellett. A narrációja pedig minden ízében megfelel egy 16 éves srácénak. Olyan, mintha valóban maga Travis beszélne hozzánk szülőatyja helyett. John Corey Whaley ezt egyszerű, letisztult, lényegre törő mondatokkal érte el.
És ha már belemásztunk a szövegbe, muszáj még kiemelnem a fejezetcímeket, melyek roppant egyedi és ötletes módon mindig az előző fejezet utolsó mondatából önállósultak. Azt viszont ne kérdezzétek, mennyire tükrözik az adott rész tartalmát, mert ahányszor eszembe jutott, hogy ezt teszteljem, mindig azon kaptam magam, hogy nyakig elmerültem a történésekben, és ahelyett, hogy statisztikákat gyártottam volna, egyik lapot faltam a másik után, hol szomorkodva, hol mosolyogva - ha éppen Hatton, Travis legújabb barátja valami őrültséget talált ki.
Összességében tehát imádtam a Kobakot! Meglehet, nem tökéletes, de épp ezek az apró "hibái" teszik élővé. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy keserédes, érdekes témát körbejáró történetet olvasni, ifjúsági közegbe ágyazva. Azoknak pedig, akik hozzám hasonlóan ódzkodnak tőle, azt mondom, ne tegyék! Maradandó élménytől fosztja meg magát, aki kihagyja ezt a kis gyöngyszemet. Merthogy a Kobak a Young Adult műfaj egyik gyöngyszeme. Olvasmányos stílusban megírt, fiatalos hangvételű, borongós történet egy újfajta második esélyről.
Travis Coates nevére még sokáig emlékezni fogok.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Travis, Hatton, Travis anyukája
Kedvenc jelenet: utolsó ünnepek, Cumi és a hamvas ügy
Negatívum: az Audrey körüli szerzői csapongás kicsit érthetetlen
Borító: 5/4
Travis dala és fametszete
A történetben van egy dal és egy híres fametszet, melyek mindegyikének jelentős szerep jut, ezeket láthatjátok alább.
 |
| Kacusika Hokuszai: A nagy hullám Kanagavánál |
Nyereményjáték
Travis története fikcionális, azonban a való világban is történtek olyan esetek, amelyeket igazi csodának tekinthetünk. A mostani nyereményjátékban az lesz a feladatotok, hogy a megadott információk alapján kitaláljátok, kikkel történt meg az elképzelhetetlen. A játékban helyes válaszokat adók közt pedig kisorsolunk három példányt John Corey Whaley: Kobak című regényéből.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.
Az akkor 33 éves férfit cápatámadás érte Sidney partjainál szörfözés közben. / A keze 3 cm-nyi bőrön lógott, mikor kórházba szállították. / A műtét során piócákat használtak, hogy fenntartsák a vérkeringést.
Nézzetek be a többi állomásra is
07/25 Sorok között
07/27 Kelly & Lupi Olvas
07/29 Deszy könyvajánlója
07/31 CBooks
08/02 Dreamworld
