Emma Lira - Bújj a bőrömbe

Az Alexandra Kiadó jóvoltából megjelent hazánkban Emma Lira fordulatos regénye, mely a szépség és a szörnyeteg valódi történetét dolgozza fel. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják annak a férfinak a történetét, akinek születése pillanatától kezdve újra és újra bizonyítania kellett, hogy az emberek világába tartozik. De vajon létezhet happy end egy olyan ember számára, akit a kutya fiának csúfolnak? Győzedelmeskedhet az ész, a kedvesség és a szív, vagy ez csak a tündérmesék kiváltsága?
Kövesd turnénkat, ismerd meg a Bújj a bőrömbe történetét és vidd haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

 

Emma Lira: Bújj a bőrömbe

 

Kiadó: Alexandra Kiadó

ISBN: 9789635824182
Oldalszám: 544 oldal

Fordító: Kiss Viktória

Fülszöveg:

1547-ben, ​az éj leple alatt a tenerifei barlangok egyikében egy fiatal nő ad életet gyermekének. Az őt segítő asszonyok iszonyodva kapják szájuk elé a kezüket: a kis újszülött testét tetőtől talpig szőr borítja. Ez lehet az istenek büntetése azért, mert apja szent nőre vetett szemet? Vagy talán az apja nem is ember, hanem valamiféle démon, a kutyaisten? A kisfiúnak születése pillanatától újra és újra bizonyítania kell, hogy az emberek világába tartozik. Sorsa gyermekként a francia királyi udvarba sodorja, ahol az uralkodó különleges lehetőséget kínál esélyét kínál neki: a királyi neveldébe küldi, ahol a nemesek gyerekeivel, hercegekkel és hercegnőkkel tanulhat együtt. Rövidesen utoléri a szerelem is, de vajon győzedelmeskedhet intelligenciája, kedvessége, erénye segítségével előnytelen külseje felett? És vajon érdekében áll-e bárkinek a királyi udvarban, hogy a vadember megtalálja a boldogságot?
A spanyol Emma Lira fordulatos regénye a szépség és a szörnyeteg igaz története – nem pont úgy, mint a tündérmesében.

Saját véleményem:

A Szépség és a Szörnyeteg, mint oly' sokaknak, nekem is az egyik kedvenc mesém, szeretem az általa közvetített üzenetet, miszerint a belső értékek az igazán fontosak, nem az, milyen a külsőnk. A tiktokot pörgetve néhány héttel ezelőtt szembejött velem egy videó, ami ennek a sztorinak az eredeti történetéről és alakjairól szól. Az alig néhány perces összefoglaló ellenére Petrus Gonsalvus megpróbáltatásokkal teli élete nagyon megragadott és napokkal később is a fejemben motoszkált. 

Szokták mondani, hogy nincsenek véletlenek, ugyanis néhány nap elteltével belebotlottam Emma Lira regényébe, ami éppen az eredeti alapokhoz nyúl vissza, s egyfajta történelmi fikcióként tárja az olvasó elé a Szörnyeteg karakterének valódi ihletőjét, s tündérmesébe egyáltalán nem illő történetét.

"– A szerelem minden akadályt legyőz, Barbet. Ha teljes szívedből szeretsz valakit, a tiéd lesz."

A Bújj a bőrömbe egy igazán különleges kötet, ami a retellingek korában nem újragondolja a Disney klasszikusát, hanem éppen fordítva: a kezdetekhez repíti az olvasót, s azt a - helyenként kissé kiszínezett - valóságot ismerteti meg vele, ami később számos feldolgozás, film, mese, regény ihletőjéül szolgált. Ennél fogva ez a könyv meglehetősen őszinte és tényszerű. A regényes forma sokszor elvész a történelmi tények sűrűjében, párbeszédek helyett pedig hosszas leírásokkal teli. Nem az a típusú regény, amin végigszaladhat az ember, ehhez idő kell. 

Én magam rajongok a történelemért, alapvetően könnyen átlátom a rokoni szálakat és dátumok tekintetében sincsenek gondjaim, ám a Bújj a bőrömbe még nekem is keményen feladta a leckét. Egy meglehetősen hatásos nyitás után (amiben megismerhetjük az éppen világra jövő furcsa gyermeket, akit csak az isteni csoda ment meg attól, hogy megöljenek) egyből a dolgok közepébe vág a szerző, és tekervényes mondatokba szőve megannyi történelmi alak nevét, kapcsolatrendszerét puffogtatja, időt sem adva arra, hogy az ember feldolgozhassa az olvasottakat. Idő, türelem és nyitottság szükségeltetik ahhoz, hogy be tudd fogadni, megérteni és átlátni az egyes nézőpontkarakterek helyzetét. Ám ahogy fogynak a lapok, úgy válik egyre olvasmányosabbá, érthetőbbé és szerethetővé ez a nem mindennapi történet. 

Emma Lira több évtizedet átölelően, három nézőpontkarakter által, négy részre tagoltan mutatja be milyen volt a 16. századi udvari élet, hogyan kezelték a Petrushoz hasonló, különleges embereket, milyen sors jutott a király fattyának, és a lánynak, akinek meggyilkolták a családját. Háború, politika, babona, megvetés, lenézés, megaláztatás itatja át a lapokat, miközben a szerző gondos kutatómunkájának hála feltárul előttünk egy ritka genetikai rendellenességel született férfi és az őt kísérő nők életútja. 

Petrus Gonsalvus nem megszületett, hanem megszülték, hogy világrajövetele pillanatától megvetéssel tekintsen rá a világ, s egyfajta cirkuszi látványosságként, kutyákhoz hasonló bánásmódban részesítsék. Noha útja Tenerifétől egészen a francia királyi udvarig és még tovább tartott, valójában jóval nagyobb utat járt be, megmutatva, hogy mi magunk vagyunk önnön sorsunk kovácsai: kellő szorgalommal, akarattal, igyekezettel, kedvességgel és intelligenciával szinte bármit elérhetünk. Még akkor is, ha a kilátásaink nem túl fényesek.

A kérdés csak az, hogy mindezek az erények mennyit számítanak a szerelemben? A külső vagy a belső győzedelmeskedik végül? Egyáltalán, lehet-e boldog olyasvalaki, aki más, mint az átlag? Aki megbotránkoztatja és szórakoztatja az embereket, s akit leginkább állat- mintsem emberszámba vesznek? Vajon képes-e egy szépséges leány olyan férfit szeretni, akinek az egész testét vastag szőrzet borítja?

Nos, a választ nem árulom el, olvassátok el és ismerjétek meg Petrus Gonsalvust, az egykor élő, létező "Szörnyeteget".

Mindazonáltal fontos megjegyeznem, hogy bár a  Bújj a bőrömbe tartalmaz romantikát, mégis inkább történelmi fikciónak nevezhető, mintsem romantikus lányregénynek. Elsősorban akkor ajánlom, ha nem riadtok meg a száraz, sokszor túlkomplikált történelmi tényektől, szálaktól, és szeretnétek megismerni honnan is ered a Szépség és a Szörnyeteg eredeti története. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Petrus

Kedvenc jelenet: Petrus születése

Negatívum: az eleje nagyon száraz és túl bonyolult egy regényhez képest

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Az egyik legkedvesebb tündérmesénk a Szépség és a Szörnyeteg, ami számtalan filmkészítőt is megihletett már… És hát ki másé is lehetne a főszerep mostani játékunk során, mint a Szörnyetegé? Mostani játékunk során tehát olyan színészeket keresünk, akiknek alkalma nyílt megformálni ezt a karaktert.
Minden állomáson láthattok egy képet, rajta a Szörnyeteg valamelyik megformálójával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni az adott színész nevét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/29 Spirit Bliss Sárga könyves út
12/01 Csak olvass!
12/03 Utószó
12/05 Dreamworld

Astrid Scholte - Négy halott királynő

Astrid Scholte: Négy halott királynő

 

Kiadó: Alexandra Kiadó

ISBN: 9789635822928
Oldalszám: 448 oldal

Fordító: Babits Péter

Fülszöveg:

Kvadria ​világának négy régiója csak egymásra utalva képes létezni: Árkia termékeny földjei látják el élelemmel a birodalom népét, Eóniának köszönhetőek a legújabb technológiai csodák, Lüdia kreatív lelkei nyújtanak szellemi táplálékot, és Tória a kvadránsokat összekötő kapocs. A birodalom törékeny békéjét négy királynő óvja.
A tizenhét éves Kerália első látásra ugyan ártalmatlannak tűnik, de valójában ő Kvadria legelszántabb és legügyesebb tolvaja és szélhámosa. Ezzel szemben Varin Kvadria legfelvilágosultabb régiójának józan, becsületes polgára – nem csoda, hogy találkozásukból semmi jó sem sülhet ki. Kerália mindkettejük életét veszélybe sodorja, amikor ellop egy csomagot Varintól, ráadásul pedig belekeverednek egy, a teljes birodalmat átszövő összeesküvésbe, amely a négy királynő életét követeli.
Kezdetben kelletlen érdekszövetségük tétova románccá alakul, de a túléléshez és a közös élet esélyéhez fel kell fedniük a négy halott királynőt maga mögött hagyó összeesküvés sötét titkait – és szembe kell nézniük saját múltjukkal is. Az óra pedig ketyeg…
Astrid Scholte kíméletlen tempót diktáló, fordulatokban gazdag Young Adult regénye mesterien ötvözi a krimi, a fantasy és a sci-fi elemeit, és nem hiányzik belőle a kaland és a szerelem sem.

Saját véleményem:

Astrid Scholte regénye azóta piszkálta a fantáziámat, mióta megláttam a csodaszép magyar borítóját. A borítót, ami alapján - a fülszöveg ellenére is - könnyű téves következtetéseket levonni. Na nem a történet minőségét, sokkal inkább a zsánerét illetően.
Töredelmesen bevallom, hogy én egy ízig-vérig fantasy kötetre számítottam királynőkkel, orgyilkossal, titkokkal, intrikákkal és minden egyébbel megfűszerezve, ami elengedhetetlen egy izgalmas sztorihoz. A Négy halott királynőben mindez megvan,  azonban sokkal inkább sorolható a sci-fi és disztópia zsánereibe, mintsem a fantasyébe. De hogy ez baj lenne? Nem, cseppet sem!

"– Néha egyszerűen azért vallunk kudarcot, mert arra vagyunk ítélve, nem pedig sikerre.
– Néha pedig a kudarc a siker kezdete."

Élt egykoron egy király, aki négy feleséget hagyott maga után. Ezek a nők úgy döntöttek, négy egységes részre darabolják Kvadriát, és mindegyikük egy-egy rész felett fog uralkodni. Hogy kötelességükről ne vonja el más a figyelmüket, létrehoztak egy szabályrendszert, melynek értelmében megállapodtak, hogy a majdani királynők nem pazarolhatják idejüket szerelmi viszonyokra, kötelesek negyvenöt esztendős korukig leányutódot nemzeni, akit a saját kvadránsában, anyjától távol nevelnek és készítenek fel az uralkodásra, illetve, hogy megkoronázásuk után nem hagyhatják el többé az aranykupolás palotát, ahol együtt, közösen élnek és uralkodnak. Sok-sok generáción át mindez működött is, azonban történetünk jelenében rengeteg titok, ármány, vágy és káosz gyengíti Kvadria uralkodóházát, ami jogos örökösök híján romba dőlni látszik, amikor valaki elkezdi meggyilkolni a királynőket. 

Hat nő szemszögén keresztül követhetjük az eseményeket, ami egyszerre több idősíkon játszódik. Egyrészt mind a négy kvadriai királynő saját fejezet(ek)et kap, melyek során megismerhetjük őket, a személyiségüket, a mások elöl gondosan leplezett álmaikat, vágyaikat, viszonyaikat, titkait - amikből bőven kijut. Hiába a szigorú szabályok, a négy uralkodó is ember: éreznek, sóvárognak, terveket szövögetnek. Mindemellett pedig az egymással kialakított királynővéri viszonyuk sem annyira egyértelmű, mint ahogy a  látszat mutatja. Zsarolás, titkos viszony, sorsdöntő titok és megannyi intrika szövi át Harmónia palotájának sötét, veszélyekkel teli folyosóit, ahol a halál árnyként suhan keresztül. 

A királynők fejezetei közé ékelődve azonban megismerhetünk egy másik történetet és sorsot is, Keráliáét, az ugyancsak súlyos titkokat rejtegető tóriai tolvajlányét. Fiatal kora ellenére Kerália a tolvajhálózat legjobbja, ügyesen emel el bármit, amire főnöke rámutat, legyen szó ékszerről vagy különleges információkat rejtő chipekről. Ezenfelül Kerália az események legfőbb mozgatórugója és a külvilági kalauz is. Míg a királynők révén a palotabéli élettel és rendszerrel ismerkedhetünk meg, addig a családjától megszökött, nincstelen lány végigkalauzol minket a tóriai bűnbandák alvilági központjától kezdve két másik kvadránson, melyek során bepillantást nyerhetünk abba, miként is él a nép. 

A történet egyik legsarkalatosabb pontja a világépítés. Astrid Scholte egy igazán komplex világot álmodott meg, melynek történelme épp olyan hangsúlyos, mint egyes részei. Kvadria négy, egymástól jócskán eltérő részre oszlik mind fejlettségét, mind színvonalát, mind pedig eszméit tekintve: Árkia a legvisszamaradottabb, ahol földműveléssel foglalkoznak és elutasítják a technikát, míg a zord, hideg Eóniában felhőkarcolókban élnek az emberek, kiölve magukból minden érzést. Itt még azt is megszabják genetika alapján, kinek mikor kell meghalnia (igen, mesterséges elaltatással). Ezzel szemben Lüdiában a művészeteké, a féktelen élvezeteké és a bohém életé a főszerep, Tória pedig egyféle kikötőként és kereskedelmi központként működik. Illetve itt üzemel a Dokk, ami a sötét üzelmek központja, s itt húzza meg magát Kerália is.

Az első száz oldal főként a világ feltérképezésére szolgál, ami őszintén szólva elég megterhelő és unalmas. Nehéz átlátni a nagy egészet, amin a különféle cirkalmas elnevezések sem segítenek. Mindazonáltal érdemes átrágni magunkat rajta, mert a folytatás igazán kalandos, fordulatokban és cselszövésekben gazdag. 

Keráliának sikerül egy eóniai futárfiútól ellopnia egy olyan chipet, ami tartalmazza a négy királynő halálának pontos részleteit, s amikor a lány válik a gyilkosságok egyetlen tudójává, megkezdődik az üldözés. Egykori barátja és főnöke hajtóvadászatot indít ellene, miközben a meglopott eóniai futár, Varin válik Kerália egyetlen szövetségesévé. Bizalmatlanságuk ellenére kénytelenek lesznek megbízni egymásban és kideríteni ki és mi áll a gyilkosságok hátterében.
Az erkölcstelen tolvaj, valamint a talpig becsületes futár versenyfutása az idővel és ellenségeikkel nem csupán ütemes folytatást, de vérpezsdítő kalandot és tengernyi érzelmet ígér, mely során hőseinknek szembe kell nézniük múltjukkal, s mindazzal a teherrel, ami a lelküket nyomja, miközben gyengéd érzelmek lobbannak közöttük. 

Vajon mikor jön el Varin halálnapja? Mi nyomja Kerália szívét? Kié lesz a HIdRa nevű csodaszer, mely megmenthet egyetlen életet? És a legfontosabb: ki áll a gyilkosságok hátterében?

 

A Négy halott királynő a lassabb indítás ellenére egy pergő történet, amiben senki és semmi nem az, aminek látszik. Ha szeretitek a nyomozós, meghökkentő csavarokkal tűzdelt, intrikákon alapul történeteket, akkor szívből ajánlom. Akkor is, ha nem vagytok oda a romantikáért, ugyanis Kerália és Varin kapcsolata leheletfinomságú, épp csak annyira van jelen, hogy még jobban összekuszálja a dolgokat. Sokkal nagyobb hangsúly helyeződik a karakterekre, azok mozgatórugóira, valamint múltjukra.

Hangulatában engem sokszor emlékeztetett a Hat varjúra, illetve A beavatottra, és bár eleinte furcsa volt a piszkos, bűnözőktől hemzsegő kikötői légkör, a technológiailag csúcson járó, steril Eónia és a palota középkori atmoszférájának keveréke, idővel mégis szépen összeállt az egész. Szerettem Kerália küzdelmeit, és azt, ahogyan pimaszságával előcsalogatta az érzelemmentes Varin érző oldalát, a nyomozás pedig elképesztett. Mint ahogyan a hatodik narrátor, akinek maradjon rejtve a kiléte. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Kerália, Varin

Kedvenc jelenet: a palotabéli "nyomozás", Varin titkos álma

Negatívum: sajnálom, hogy a nevek magyarosítva lettek, semmi értelme, mivel nem beszélőnevek, így meg inkább csak gyerekes és idegen

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Mackenzi Lee - Útmutató hölgyeknek a kalózélethez

Mackenzi Lee: Útmutató hölgyeknek a kalózélethez

Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789634475026
Oldalszám: 432 oldal
Fordító: Horváth Beatrix

Fülszöveg:

Egy ​évvel azután, hogy bátyjával, Montyval kalandos útra vállalkoztak, Felicity Montague visszatér Angliába. Egyrészt menekül egy házassági ajánlat elől, másrészt szeretne beiratkozni egy orvosi iskolába. Ám hiába intelligens és szenvedélyes, az iskola vezetősége elutasítja, mert szerintük csak férfiak képviselhetik a tudományt.
Hirtelen azonban új lehetőség nyílik meg előtte: egy híres orvos, akit ismeretlenül is csodál, feleségül veszi Németországban élő gyerekkori barátnőjét. Felicity rendületlenül hiszi, hogy megváltozna az élete, ha találkozhatna az orvossal, csakhogy van egy bökkenő: nincs pénze a hosszú útra. Szerencsére egy titokzatos fiatal nő hajlandó állni a költségeket, ha vele mehet mint a szobalánya.
Felicity kételyei ellenére beleegyezik, amikor azonban fény derül útitársa valódi indítékára, már együtt sodródnak egy veszedelmes küldetés során a német vidékről Zürich utcáira, majd onnan az Atlanti-óceán mélyén rejtőző titkok felé.

Saját véleményem:

A Montague testvérek első kötete során kaptunk némi ízelítőt a különleges álmokat dédelgető Felicityből, aki mindenáron orvossá szeretett volna válni, akárcsak híres példaképe, Dr. Platt. A bátyjával tett nem mindennapi utazás során pedig a lány heves természetével is megismerkedhettünk, miközben férfiakat megszégyenítő bátorsággal és talpraesettséggel igyekezett helyt állni az észveszejtőbbnél észveszejtőbb kalandokban. Ezek után bátran kijelenthető, hogy epekedve vártam Felicity önálló történetét, melynek már pusztán a címe is izgalmasan hangzott.

Felicity Montague egy tanulni vágyó nő, akit béklyóba köt a kor szellemisége (a 18. század elején járunk), ám az orvostudományok iránti szenvedélye nem ismer határokat. Vérbeli feminista karakter, amire csak méginkább ráerősít aszexuális és aromantikus személyisége, nem hagyván, hogy buta romantikus ábrándok megzavarják a fejét, netán eltántorítsák céljaitól. Így hát amikor a skót pékségben senyvedő lány házassági ajánlatot kap, továbbá kérője közli vele, hogy ostobaság minden álma, ő fogja magát és lelép, meg sem állva elszegényedett bátyja és Percy angliai otthonáig, abban a reményben, hogy ott majd felvételt nyer az orvosi iskolába. Furmányos terve azonban kudarcba fullad, s minden reménye szétfoszlani látszik, amikor újabb lehetőség nyílik meg előtte: ha elég gyors és ügyes, példaképével tarthat legújabb expedíciójára. Épp csak annyi a bibi, hogy Dr. Platt azt az egykori egyetlen és legjobb barátnőjét készül nőül venni, akivel korábban végérvényesen megromlott a viszonya... Felicity azonban nem tágít álmai mellől, s egy berber kalózhercegnő oldalán nekivág a kalandnak, mit sem sejtve arról, hogy az Németországtól kezdve, Zürichen át, egészen az algíri partokig tart majd, miközben régi titkok látnak napfényt, kimondatlan sérelmek kerülnek felszínre, és egy mesebelinek tűnő kincs felkutatása is képbe kerül.

Az első rész kalandos kincskeresése után olybá tűnt, Felicity oldalán másfajta izgalmakban lesz részem, amolyan lassan csordogáló, feminista alapokon nyugvóéban, amivel önmagában semmi gond nem lett volna, csakhogy a főszereplő hölgyemény kezdeti steril, borúlátó személyisége meglehetősen ellenszenvesen hatott. Emlékeim szerint Monty és a húga közel sem ápolt olyan rossz viszonyt, mint ahogyan Felicity hivatkozott rá ezen részeknék. De aztán elindult a hajó Németország felé, ahol az érzelemmentes lány egy csomó, érzelmeit megmozgató akadállyal került szembe, melyek majd mindegyike kijózanító pofonként hatott rá, és máris minden a helyére került. Felicityből fantasztikus, talpraesett, elveiért és álmaiért végletekig harcoló, hősnő kerekedett, olyan, aki valós példaértékkel szolgálhat az olvasó számára.
Mackenzi Lee gyönyörűen nyúlt a női sorshoz, s fogalmazott meg olyan, évszázadokon átívelő problémákat, amikkel a gyengébb nemként fémjelzett nők akkor és most is szembesülni kénytelenek. Ráadásul mindezt három, egymástól eltérő személyiségű nőn keresztül.

Az Útmutató hölgyeknek a kalózélethez a valaha volt legjobb feminista ifjúsági regény, amiben a célokért való küzdelem, kaland és az önmagunkért való kiállás játssza a főszerepet. Ó és igen, romantikától mentes (ha nem számítjuk az időnként felbukkanó Montyt és Percyt)! Végre egy női regény, ami saját jogán, férfiak nélkül is megállja a helyét! Remek példája annak, hogy nincs szükség mindig romantikára, egy nő anélkül is izgalmas kalandokba keveredhet, hogy közben bárkiért is epekedne.
Tizennyolcadik századi road trip jellegű kincskeresés ez, ütős poénokkal, erős karakterekkel, jól felépített rejtélyekkel, magvas gondolatokkal, tudománnyal és kalózokkal fűszerezve. A legutolsó betűjéig élvezetes. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a humoros, izgalmas, formabontó, merész regényeket!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Monty, Felicity, Johanna és Sim

Kedvenc jelenet: a megmentés

Negatívum: Felicity viselkedése a történet elején

Borító: 5/3
Sorozat: Montague testvérek #2, önállóan is olvasható

Mackenzi Lee - Úriemberek kézikönyve

Mackenzi Lee: Úriemberek kézikönyve - A bujaságtól az erényekig

Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789634472018
Oldalszám: 560 oldal
Fordító: Seres Noémi

Fülszöveg:

Henry ​Montague úriembernek született, és annak is nevelték, de soha nem tudott igazán azzá válni. Anglia legjobb iskolái és az apja folyamatos rosszallása ellenére sem képes gátat szabni korhely szenvedélyei­nek. Nem tud felhagyni a szerencsejátékkal, az átmulatott éjszakákkal, és az azt követő reggelekkel, amikor is egy nő vagy egy férfi karjai közt ébred.
De amikor Monty elindul az arisztokrata fiataloknak kijáró Grand Tourjára, hogy bejárja Európa nevezetességeit, azon igénye, hogy az élete tele legyen szórakozással és bujasággal, meghiúsulni látszik. Az apja elvárja tőle, hogy átvegye a családi birtok irányítását, de Monty gyengéd érzelmeket dédelget legjobb barátja és útitársa, Percy iránt.
Montyra nem jellemző, hogy bármit is feladjon. Még a húgával, Felicityvel a nyakában is arra törekszik, hogy ezt az egy évig tartó utazást hedonista kalanddá változtassa, s flörtöljön Percyvel Párizstól Rómáig. Egy óvatlan döntés miatt azonban a külföldi utazás egész Európán átívelő, félelmetes embervadászattá változik, Monty számára pedig minden megkérdőjeleződik, még az imádott fiúval folytatott viszonya is.

Saját véleményem:

A külföldi megjelenés óta annyiszor futottam bele ennek a kötetnek a borítójába, és annyiszor kívántam azt, bárcsak nálunk is megjelenne, hogy a két kezem se lenne elég ahhoz, hogy megszámoljam. Ám, amikor ténylegesen elérkezett a megjelenés pillanata, elbizonytalanodtam. Részben a förtelmesnek tetsző magyar borító (ami élőben nem is annyira vészes), részben pedig a róla olvasott vegyes vélemények miatt. Végül megkérdeztem egy olyan blogger ismerősömet, akinek nagyon adok a véleményére - és még olvasta is a könyvet -, hogy mit gondol, bele merjek-e vágni? Mire visszakérdezett: mit vársz tőle?
Nem tudtam, mit felelhetnék. Mondjam azt, hogy valami Biffy & Lord Akeldama-féle (Napernyő protektorátus sorozat) bohókás komédiát? Netán egy könnyed történelmi romantikust? Vagy egyszerűen csak lepjen meg? Egyszerre vártam semmit és mindent. Megkaptam.

A történet az 1700-as években játszódik, amikor is két ifjú nemes megkezdi a Grand Tourját - vagyis azt az egy éven át tartó európai körutat, amiről úgy vélik, tele lesz duhajkodással.
Főhősünk, Monty számára az élet csak és kizárólag szerencsejátékból, alkoholból, bujaságból, na meg szeretett barátjából, Percy-ből áll. Ám a mókának hamar vége szakad, amikor Mr. Montague közli fiával: vagy véget vet a tivornyázásnak, főként a szodómiának, s helyette inkább eleget tesz kötelezettségeinek, vagy kitagadtatik a családból.
Az út - melyre velük tart Monty könyvmoly húga, merev kísérőjük, Lockwood társaságában - tehát nem indul valami jól, ám a kötelező városnézéssel, hajbókolásokkal és formalitásokkal teli zötykölődés hamar észveszejtő kalanddá fajul, hála egoista főhősünknek, aki nem csak, hogy meztelenül szeli ketté a párizsi palota kertjét, de puszta dacból még magával is viszi az őt megsértő Bourbon herceg egyik jelentéktelennek tetsző tulajdonát is. Egy olyan dobozkát, mely veszélybe sodorja az egész csapat életét; útonállók törnek rájuk, s kergetik őket Európa szerte. Mint utóbb kiderül, a kis csecsebecse hatalmas kincset rejt...

"– Mi értelme a csábításnak, ha nem engedünk neki?"

Az Úriemberek kézikönyve kapcsán rengeteg mindenre számítottam, de arra nem, hogy kincskeresős kalandregénybe torkollik, csipetnyi alkímiával fűszerezve. Hogy az általa feszegetett, meglepően nagy horderejű témakörökről ne is beszéljünk.
Adott három fiatal, akik első látásra az önimádó, introvertált és jólelkű jelzőkkel illethetőek, ám ahogy peregnek az oldalak, hamar kiderül, hogy a könyvmoly nem is szimplán könyvmoly, mindinkább tanulni vágyó nő, akit béklyóba köt a kor; az élvhajhász testvére pedig olyan súlyos terheket cipel, mint a családon belüli erőszak rémképei, és akkor még nem beszéltünk Percy titkáról. Valójában viszont mindez csak a felszín, míg a mélyben ott rejlik a faji megkülönböztetés (bőrszín, rabszolgaság), szexuális indentitás, betegség, élet-halál kérdése a 18. századba ágyazva.
Mackenzi Lee óvatosan bár, de annál érzékletesebben jeleníti meg az imént felsoroltakat, odafigyelve az arányokra. A mértékletesség egyébként mindenféle szempontból jellemző a kötetre, a szerző remekül eltalálta mi az a mennyiség, amitől harmonikussá válik a történet, ahelyett, hogy kuszaságba torkollna.

"(...) Istenem, Percy, én is alig tudom elviselni magam. Vannak napok, amikor kifejezetten nehéz."

Henry Montague különleges figura. Könnyű rásütni a léhűtő, bosszantó, önimádó címkéket, engem mégsem idegesített. Sőt! Kifejezetten üdítőleg hatott jellembeli mássága, hisz annyi tökéletes vagy éppen sérült főszereplővel találkoztam már... Igen, Monty bohém, szerénytelen és még sokáig lehetne sorolni a negatív jelzőit, mégis szórakoztató. Van benne valami Jack Sparrow kapitányos. Nem mellesleg rendkívül viccesek a gondolatai, ügyetlenkedései. Gondoljatok csak bele: egy nemes piperkőc, aki a divatnak és az élvezeteknek él, majd hirtelen nincstelenné válik, a természetbe kényszerül, kitéve mindenféle veszélynek, oldalán furcsa húgával (aki ugyancsak izgalmas, nem mellesleg szerethető karakter) és a sráccal, akibe évek óta szerelmes, mégsem mer színt vallani neki. Mi ez, ha nem a legbrutálisabb próba, amit csak kiállhat?

Az Úriemberek kézikönyve szédületes történet, minden sorát imádtam! Tizennyolcadik századi kincskeresős road trip, ütős poénokkal, erős karakterekkel, jól felépített rejtélyekkel, magvas gondolatokkal, alkímiával és kalózokkal fűszerezve. A legutolsó betűjéig élvezetes. Ajánlom mindenkinek, aki szereti a humoros, izgalmas, formabontó, merész regényeket. És ami a legjobb, önállóan is olvasható... bár megnyugtatok mindenkit, úgyis epekedni fogtok Felicity könyvéért; a Montague testvérekért nem lehet nem rajongani.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Monty, Felicity

Kedvenc jelenet: meztelen futkosás, kalóz alku, Felicity rajtakapása, Monty és Percy kapcsolatának ábrázolása

Negatívum: -

Borító: 5/3,5
Sorozat: Montague testvérek #1

George R. R. Martin - Álomdalok 1.

George R. R. Martin: Álomdalok 1.

Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789633579725
Oldalszám: 704 oldal
Fordító: Novák Gábor, Nemes István, Körmendi Ágnes, Kornya Zsolt, Juhász Viktor, Bujdosó István

Fülszöveg:

Martin már A tűz és jég dala világrengető sikere előtt is komoly hírnévre tett szert, a fantasytől a science fictionön át a horrorig számos műfajban alkotott maradandót. Az Álomdalok első kötete e csodálatosan sokszínű életmű első húsz évéből válogat. Különleges csemege ez Martin rajongóinak: bepillantást enged abba az írói életútba, amelynek során a képregényrajongó kölyökből többszörösen díjnyertes író lett. Az Álomdalok remekbe szabott írásaiban megtalálható minden, ami miatt olvasók tízmilliói rajonganak George R. R. Martin történeteiért.

Saját véleményem:

George R. R. Martin neve mára összeforrt a Trónok harcával, de nem mindig volt ez így.  Nagy utat járt be, számos műfajban alkotott, méghozzá maradandót, az Álomdalok pedig ezt a helyenként rögös, ámde csodálatos életutat hivatott bemutatni. És ha valamit el lehet mondani Martin bácsiról, akkor az az, hogy eszméletlenül gazdag fantáziával rendelkezett már fiatalon is, ami az eltelt évek során csak tovább gyarapodott.
Az Álomdalok első kötete pályájának első húsz évéből tartalmaz műveket, és öt nagy fejezetre tagolódik: Egy képregényrajongó kölyök, Az alávaló hivatás, A távoli csillagok fényei, A teknőcvár örökösei, Hibridek és Rémségek.
Mindegyik fejezet előtt található egy hosszabb lélegzetvételű bevezető-memoár, amiben a szerző mesél aktuális életszakaszáról, az adott művek keletkezéséről vagy az őt inspiráló dolgokról, mintegy közelebb hozva az olvasót önmagához és az adott részhez. Ezek többsége rettentően informatív, általuk rengeteg érdekességet lehet megtudni George R. R. Martinról, ami egy keményvonalas rajongó számára élvezet. Ugyanakkor, ha valaki nem kíváncsi magára a szerzőre, nemes egyszerűséggel átlapozhatja, nem származik belőle hátránya.

Maguk a novellák műfajilag elég széles spektrumon mozognak, a science fictiontől a fantasy-ig van minden, ám egytől egyig tartalmazzák a martini jegyeket. A Kárhozott vidékenben meg aztán végképp minden megtalálható - az én szívemhez ez került legközelebb A jégsárkány mellett.
Nem titok, nem vagyok egy nagy sci-fi rajongó, ám olykor-olykor megpróbálkozom vele, az Álomdalok során pedig több ízben is belekóstoltam a műfajba. Nem mondom, hogy mindegyik lekötött, de szép számmal akadtak olyanok, amik valamiféle érzelmet váltottak ki belőlem.  És ez az ízlésvilágomat tekintve nagy szó.

Legjobban mégis a fantasy-t vártam, az az én terepem, és véleményem szerint Martiné is. Ebben a műfajban szárnyra kel, s olyan otthonossággal vezet végig minket, olvasókat a különböző meséken, mintha eggyé válna velük. A világai kiszakadnak a lapok közül: életre kelnek a színek, illatok, testet öltenek az érzések. Szavakkal leírhatatlan, amit e novellák kínálnak.
A jégsárkányról korábban már írtam nektek, akkor westerosi Sárkányszívként jellemeztem ezt a gyönyörű mesét családról, szeretetről, elvekről és önfeláldozásról, melynek középpontjában Adara és a jégsárkány áll. Nem lehet nem szeretni. Mint ahogyan a korábban említett Kárhozott vidékent sem, ami egyáltalán nem gyerekeknek való. Olyan az egész, mint egy tizennyolc oldalba sűrített Trónok harca - csak annál jóval komorabb. "Szürke Alystől megvehetsz mindent, amire vágysz. De jobb, ha nem teszed." 

Az Álomdalok 1. része izgalmas idő- és világok közti utazás a szerző életében és fantáziájában. Ha rajongó vagy, kötelező darab, de ha csak a három felsorolt műfaj valamelyikében keresel jó novellákat, akkor is bátran hazaviheted - nem fogsz csalódni.
Végezetül szeretném még megjegyezni, mennyire örülök, hogy a kiadó ügyelt arra, hogy a kötet fizikai kivitelezésében is passzoljon A tűz és jég dala könyvekhez. Jól mutatnak egymás mellett a polcon.

Pontszám: 5/5

Kedvenc novella: Kárhozott vidéken, A jégsárkány

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

George R. R. Martin - A jégsárkány

George R. R. Martin: A jégsárkány

Kiadó: Alexandra Kiadó
ISBN: 9789633577486
Oldalszám: 120 oldal
Illusztrálta: Louis Royo
Fordította: Bujdosó István

Fülszöveg:

Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás.
De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.
George R. R. Martin meséje egyszerre megrendítő és csodálatos, olyan olvasmány, amiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik.
A tűz és jég dala sorozattal világhírűvé vált szerző A jégsárkánnyal is bizonyítja, hogy számára a műfaji határok inspirációt jelentenek, nem korlátokat.

Saját véleményem:

Aki ismer vagy követi a blogot, az tudja, hogy óriási Trónok harca rajongó vagyok. Mindennek fényében talán nem meglepő, ha elárulom, amikor megláttam, hogy magyarul is érkezik A jégsárkány, kedvem lett volna körbetáncolni a szobámat. Sejtettem, hogy hasonló eredményeket fog elérni nálam, mint egy általam korábban már olvasott Dunk & Egg novella (nem A Hét Királyság lovagjára gondolok, bár arra is fenem a fogamat), ami szintén Westeros világában játszódik. 

Szeretem ezeket a kis westerosi történeteket, mondákat, melyekre az anyasorozatokban is utalnak - különlegesek, hangulatosak, és érdekes olyan mesékről olvasni, amin esetleg a westerosi gyerekek is felnőhettek. A jégsárkány esetében meg hát ugye ott vannak a sárkányok is... őket meg ki ne szeretné? 

Vagyis röviden és tömören, alig vártam, hogy rávethessem magam.

A történet egy kivételes kislányról, Adaráról szól, aki a legkegyetlenebb télvíz idején született, s ennek megfelelően más, mint a többi ember. Bőre fakó kék, haja világos-, majdhogynem fehér, teste pedig legyen bármilyen évszak, fagyos. A tél gyermekeként mindössze egyetlen öröme van, ha megérkezik a tél. Akkor hóvárat épít, jéggyíkokkal játszik, vagy a rettegett jégsárkánnyal barátkozik. Szívében a sárkányon kívül nincs másnak hely, még apjának, két testvérének és nagybátyjának se.  

A mese(regény) majd kilencven százaléka a kislány megismerésére épül. Végigkövethetjük, az évszakok váltakozásával, évről-évre Adara miként kerül egyre szorosabb és szorosabb kapcsolatba a jégsárkánnyal, hogyan válnak szinte eggyé, vagy hogy az idő múlásával milyen módon tudatosul a kislányban egy korábban kihallgatott, róla szóló beszélgetés apja és nagybátyja között. Továbbá, ha csak a háttérből is, de szemtanúi lehetünk egy, a királyságot fenyegető háborúnak, mely előttünk formálódik, s csúcsosodik ki. 

Adara téli világának, a családjával kapcsolatos ridegségnek, problémáknak, a tavaszonta felbukkanó nagybátyjnak, s a tőle hallott királyi csatározásoknak látszólag nem sok köze van egymáshoz, ám nem Martinról beszélnénk, ha nem fűzné össze őket fondorlatos módon, hogy a végén, egy epikus fináléban minden apró pici momentum értelmet és jelentést nyerjen. 

Plusz érdekesség az egészben, hogy bár nincs kimondva, de tudható (az illusztrációknak hála, látható is), hogy Westeroson járunk, vagyis rajongóként számtalan kis easter egget lehet kihámozni a körülírásokból. Ám akkor sincs baj, ha valaki nem ismeri/látta/olvasta a Trónok harcát (nincs ilyen, ugye?!), hisz George R. R. Martin olyan bravúrosan oldotta meg a dolgot, hogy önállóan és kiegészítőként is értelmezhető, s élvezhető legyen A jégsárkány. 

A szereplőket egyébként önmagukban nehéz megkedvelni, ilyen terjedelemben és műfajban egyszerűen nincs mód a részletes kidolgozásukra, mégis a sok kis infómorzsa elég ahhoz, hogy kellő pillanatban megfelelő érzelmet váltsanak ki belőlünk. 

Amire viszont nagyon is van mód, az a sárkány- és környezet bemutatása. Elképesztő, hogy Martin bácsinak ilyen szellős sorokkal is sikerült átadnia a piciny falu hangulatát, a káprázatos téli birodalmat, vagy magát a lenyűgöző jégsárkányt. Persze azért ne lexikális leírásokra gondoljatok, elvégre ez mégiscsak egy mese.

A meseiséget igazolja a szöveg is, ami messze van A tűz és jég dalától, mégis egy olyan határon áll, mely gyerekek és felnőttek számára is élvezhető, érthető és értékelhető. Arról azonban nem árt nem elfeledkezni, hogy a szerző neve George R. R. Martin, kinek esetében az első és legfontosabb szabály: Senkit és semmit ne szeress meg! 

Nekem naivan sikerült ezt figyelmen kívül hagynom, de kellően megkaptam az emlékeztetőt. A tisztelt szerző még 120 oldalban is képes embereket ríkatni, szíveket-lelkeket összetiporni. 

Összességében tehát imádtam A jégsárkányt - a westerosi Sárkányszívet! Gyönyörű mese családról, szeretetről, elvekről és önfeláldozásról, sárkányokkal a főszerepben, csodálatos, már-már megszólalni vágyó illusztrációkkal tűzdelve. Csak ajánlani tudom kicsiknek és nagyoknak, rajongóknak és nem rajongóknak egyaránt. Ha pedig szeretitek a sárkányokat, akkor pláne! A magam részéről biztos, hogy néhányszor még átélem Adara és a jégsárkány szívszorító szépségű történetét. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: jégsárkány

Kedvenc jelenet: a tavaszi sárkányos

Negatívum: -

Borító: 5/4

Veronica Rossi - Végtelen ég alatt

Az Alexandra jóvoltából december 5-én megjelent Veronica Rossi: Végtelen ég alatt című könyve. Ennek örömére a Blogturné Klub tíz bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Aria és Perry kalandjait!
2013. december 9-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, hanem ahogy az lenni szokott, nyerhettek is!

Veronica Rossi: Végtelen ég alatt

Kiadó: Alexandra
ISBN: 9789633571538
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Bujdosó István

Fülszöveg

A bioszféra falain túli világot Halálzónának hívják. Odakint millió arca van a halálnak. Aria soha nem hitte volna, hogy egyszer ilyen közel kerül hozzá.
Aria egészen eddig a külvilágtól elszigetelt, biztonságot jelentő Reverie-ben élt. Elképzelni sem tudta, mi lehet a város határain túl. Amikor azonban édesanyja eltűnik, tudja, hogy meg kell találnia. Még akkor is, ha ehhez át kell hágnia a szabályokat.
A vad Perry a külső világból való, nem ismeri a kupolák nyújtotta biztonságot, s nap mint nap meg kell harcolnia az életben maradásért. Ariához hasonlóan ő is kitaszított, és talán ő az egyetlen, aki segíthet a lánynak… a lány pedig neki.
Az éterviharok által sújtott Halálzónában Aria és Perry csak egymásra számíthatnak. Minden ellenszenvük ellenére együtt kell működniük, ha le akarják győzni a rájuk leselkedő ezernyi veszélyt, és válaszokat akarnak kapni a kérdéseikre.

Saját véleményem:

Aria a Belsősök csoportjához tartozik. Egy külön burokban élnek, ahol az emberek sosem betegszenek, vagy sebesülnek meg, és minden tökéletes. E-szemüknek köszönhetően pedig képesek utazni a Világok között. Virtuálisan bárhová eljuthatnak, nincsenek idő-, és térbeli korlátaik. Ha kedvük támad, akkor az ókori Rómában tesznek látogatás, vagy éppen valamelyik opera színpadán énekelnek. Egyetlen dolog tilos a számukra: elhagyni a védelmet biztosító bázisukat. 

Ám egy nap Aria és néhány másik fiatal kiszökik, csakhogy kalandjuk vége tragédiába torkollik. A srácok felgyújtják az egész erdőt, és a tűzbe veszik Aria legjobb barátnője, valamint két fiú is. Maga Aria megmenekül egy idegennek köszönhetően, aki kimenekíti, és leteszi egy ajtónál. 

Miután a lány újra magához tér, az orvosi szobában találja magát, és kénytelen szembenézni a valósággal. Ezután behívatják kihallgatásra, majd egy légpárnással elviszi néhány őr, mondván, hogy édesanyjához viszik, akivel napok óta elvesztette a kapcsolatot. Azonban az őrök kidobják a lányt a külső világban, a Halálzónában. Ez pedig egyet jelent a halállal. A belsősök szervezete nincs a külvilághoz szokva, és még ha így is lenne, akkor is ott van a feje felett tomboló étervihar, és az a rengeteg veszély, mely rá leselkedik. 

Mikor már azt hinné, hogy utoléri a vég, találkozik Perry-vel, a sráccal, aki a tűzvészből kimenekítette. Perry alkut ajánl neki: a lány visszakapja a balesetben elvesztett e-szemét, ha segít a srácnak előkeríteni az unokaöccsét, akit a belsősök raboltak el...

Puszta véletlenségből akadtam rá a könyv trailerére, de rettentően megfogott, és a film alapján nagyon izgalmasnak és ígéretesnek tűnt, de akkoriban még nem halottam semmit a magyar kiadásról. Aztán pár héttel később kiderült, hogy napokon belül megjelenik nálunk is, az Alexandra kiadó gondozásában, így hát nem is volt kérdés, hogy én akarom ezt a könyvet. 

Az írónő nagyon olvasmányosan ír, szinte észre sem veszi az ember, és már a történet felénél jár.

Különösen tetszett, hogy két szemszögből íródott a regény, mert így tökéletes átfogóképet kaphattunk mind a két főszereplőről. Sokkal jobban megismerhettük őket, a céljaikat, az érzéseiket, gondolataikat. 

Bevallom, nekem Perry fejezetei egy fokkal közelebb álltak a szívemhez. Több olyan dolog volt az életében, amitől izgalmassá vált. Néha ugyan olyan érzésem volt, mintha két személy bújt volna meg benne, mert egyszer kedves volt, már-már kisfiú, és legszívesebben megölelgettem volna, máskor pedig egy vérbeli harcos, aki nem ismert határokat. Amolyan modern barbár. (És köztudomású, hogy odáig vagyok az íjazó pasikért.)

Az út során, melyet Ariaval tettek meg, mind a ketten sokat változtak. Nem vesztették el a személyiségüket, de kölcsönösen formálták egymást. 

Nagyon érdekes volt, hogyan fejlődött a kapcsolatuk, és miként alakult át a kezdeti ellenséges viszony, először "eltűrlek, ha te is engem"-mé, majd védelmezővé, barátsággá, végül pedig... hát arra úgyis rájöttetek. A szedres-bogyós részt kiváltképp imádtam!

Az Aria és Perry közt lévő kémia a legelső perctől fogva megvolt. Hiába ölték és gyűlölték a másikat, a szikrák azért ott repkedtek. Az első csókjuk pedig igazán intenzívre sikerült. Érződött belőle a kétségbeesett vágyódás, és az, hogy mindennél jobban kellenek egymásnak. 

A többi szereplő közül Roar az, aki még megfogott. Ő az ügyeletes humorzsák. És halkan megjegyzem, tökéletes álompasi jelölt is. Mindezek mellett végletekig hűséges, és kitartó barátja Perry-nek. 

A kettejük kapcsolata szintén nagyon érdekes. Az a szimbiózis, és a saját kódjeleik, melyek a közös munka során segítik őket, izgalmas, és tökéletesen megmutatja, mi is az a barátság. 

Történet szempontjából inkább azt mondanám erre a részre, hogy egy bevezető kötet, melyben megismerjük a szereplőket, a világot, és annak felépítését, valamint elkezdenek kibontakozni a különféle emberi kapcsolatok, és maga a konfliktushelyzet is.   

Eget rengető akciót még ne várjon senki, mert bár van benne néhány, egyelőre (!) nem ez a hangsúlyos. 

Ami viszont mindenképpen szót érdemel, az az írónő által alkotott világ. Egyszerűen zseniális! Nem is igazán tudnék kiemelni egy dolgot azok közül, amik tetszettek. 

Az éterfelhők, -viharok, a maguk félelmetes módján káprázatosak lehetnek, legalábbis a sorok közül nekem ez jött át. 

Aztán ott van még a külsősök (Barbárok) és a belsősök (Vakondok) különböző élőhelye. Remek kontrasztot nyújt a kettő. Míg a belsősök egy hipermodern jövőben élnek, tele csúcstechnológiás kütyükkel, és virtuális utazgatással, addig a külsősök a régi nomád népek életmódja szerint tengetik a napjaikat. Kunyhókban élnek, vadásznak, törzsekre oszlanak, és  népük, családjuk számára előnyös házasságokat kötnek. Az ő esetükben nagyon tetszett a különféle képességek birtoklása, és az, ahogyan ezek kiütköztek a történet során. 

Összességében tehát Veronica egy remek alapba ágyazta a sorozatát, ami egyszerre káprázatos és izgalmas, modern és ősi. 

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Perry, Roar

Kedvenc jelenet: Aria és Perry első csókja

Negatívum: a menstruációs dolog

Borító: 5/5
 

 Borítók

Nyereményjáték

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására 

12/09 Deszy könyvajánlója - Trailer
12/11 Nem harap a.... - Karakterinterjú
12/13 Kelly & Lupi olvas - Képességek
12/15 Függővég
12/16 Insane Life - Dreamcast
12/19 MFKata gondolatai - akönyves világ megteremtése
12/20 Dreamworld - borítók
12/21 Fantazmo - Behind the scenes
12/22 Always Love a Wild Book
12/23 Roni olvas