Rachel Van Dyken - The Matchmaker's Playbook

A Könyvmolyképző Kiadónál a könyvhétre megjelent a várva várt új Rachel Van Dyken regény, az imádnivaló The Matchmaker's Playbook - A csábítás szabályai - amiből film is készült Nick Bateman főszereplésével.
A Blogturnén végigkövetheted a könyv értékeléseit, és a szerencsések között három példányt ki is sorsolunk a könyvből a kiadó felajánlásában.

Rachel Van Dyken: The Matchmaker's Playbook - A csábítás szabályai

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN:
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Sándor Alexandra Valéria

Fülszöveg:

Minden ​szabályt megszeg, hogy övé legyen a lány.
Miután egy baleset véget vet profi sportolói karrierjének, Ian Hunter visszatér az egyetemre – és készen áll arra, hogy egy újfajta játékban vegyen részt. Az ő agyából pattan ki a Szárnysegéd Bt. gondolata, ami, szájról szájra terjedő sikeres és titokzatos szerelmi tanácsadó szolgáltatást nyújt a szerelemre éhes lányoknak. Amikor Blake Olson jelentkezik, hogy igénybe vegye a Szárnysegéd Bt. szolgáltatásait, Ian megismeri minden idők legreménytelenebb ügyfelét.
A slampos sportruhákban és tangapapucsban pompázó Blake-nek csodára van szüksége ahhoz, hogy megszerezze a kiszemeltjét. Csak egy profi randiguruval van rá esélye. Ian tudja, hogy a tanácsai és az átváltoztató munkája nyomán Blake is sikerrel járhat. Ám ahogy a lány lassan átváltozik, Ian rájön, hogy komoly veszély fenyegeti az első számú alapszabályát… Ne ess bele az ügyfélbe!
Frappáns és szenvedélyes szerelmi történet, amiből az olvasó a fejét fogva döbbenhet rá a férfi és a női gondolkodás különbségeire.
Bájos, pajkos, humoros.

Saját véleményem:

Az eredeti borító fotózása óta figyelemmel kísértem ennek a könyvnek az útját, úgyhogy nagyon megörültem, amikor kiderült, jön magyarul is - halkan megjegyzem, Van Dyken fordító- és kiadóváltásának nem kevésbé.
A The Matchmaker's Playbook egyébként tipikusan az a humorbomba limonádé, amiről tudod, hogy egy képtelen - jó értelemben vett - baromság az egész, mégis élvezed. Tele van szürreális, valótlannak tetsző jelenetekkel és reakciókkal, olykor erőltetetten rájátszott poénokkal, illetve a szerző barokkos körmondataira se lehet panasz, ám mindennek ellenére működik. Épp úgy, mint azok a vígjátékok, amiket egy laza kikapcsolódás reményében tolunk be a lejátszóba.

A történet narrátora Ian, az egyetemista, Robin Hood komplexusos Stifler (Amerikai Pite), aki minden - számára - értéktelen csajt meghúz, míg a többieket pedig Mike Chadway (Csúf Igazság - Gerard Butler) módjára terelgeti kiszemelt álompasijuk karjába. A srác ugyanis legjobb haverjával, Lexszel egy titkos céget üzemeltet, mely arra érdemes lányoknak kínál szerelmi tanácsadást... némi extrával.
Ian pontosan tudja, hogyan kell úgy a legjobb formájukat kihozni a csajokból hogy azok alapjaiban ne változzanak, mint ahogyan azzal is tisztában van, miként hívhatja fel rájuk az általuk áhított pasi figyelmét. Segítségére Lex, néhány teszt és szabály van, melyek összessége hibátlan működést eredményez... Legalábbis addig, míg fel nem bukkan ügyfelei listáján a kisvárosi Blake, aki nem csupán úgy öltözködik, mint egy pasi, de fogalma sincs arról, mi az a kámaszutra, ráadásul soha életében nem csókolózott még (hogy a tangapapucsáról ne is beszéljünk).
A randiguru mentor-ügyfél kapcsolat témája ugyan sablonos (nem kevésbé kiszámítható), ám nem is ez a lényeg. Rachel Van Dyken Ian személyében egy röptében a legyet típusú, egoista, nagymenő figurát teremtett, ugyanakkor olyan, fiktív tulajdonságokkal is felruházta, amiket mi, csajok, szeretnénk, ha a valóságban is visszaköszönnének: úgy néz ki, mint egy félisten, mégis megbecsüli az összes nőt súlytól, típustól, habitustól függetlenül. Merthogy Ian bizony azt az elvet képviseli, hogy mindegy hány kiló, milyen magas vagy dögös egy csaj, igenis értékes tagja a társadalomnak, és megérdemli a boldogságot. Mindez a sztori több pontján is visszaköszön, mintha Ian az olvasót is terelgetné egy kicsit. A csábítás szabályai tehát amellett, hogy szórakoztat, ízig-vérig női lélektuning is.

Mindent egybevetve én végig remekül szórakoztam a könyvön. Nem mondom, hogy életem regényét tartottam a kezemben, mert azért Rachel Van Dyken távol áll a tökéletes szerzőtől, a stílusa kicsit darabos, soraiból hiányoznak a komolyabb érzelmek (és itt most nem a nyálra és csöpögésre gondolok, hanem általánosságban mindenre), de kikapcsolt. Megnevettetett, önbizalmat és megszívlelendő tanácsokat adott.
Azért pedig minden elismerésem, hogy a szerző nő létére be merte vállalni, hogy az egész történetet egy egoista szépfiú szemszögéből narrálja végig. Meglehet, hogy Ian gazdagodott némi feminim jelleggel, ugyanakkor remekül átjött a női-férfi szemléletmód és érzelemvilág közti különbség, az, hogy mennyire más dolgok fontosak egy nő és férfi számára, és hogy mennyire másként kezeljük a szituációkat.
Elsősorban tehát azoknak ajánlom A csábítás szabályait, akik szeretik a könnyed, humoros, szenvedélyes történeteket, és a kikapcsolódáson kívül nem várnak világmegrengető élményeket. De nyári hőségben is ideális választás lehet.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Ian, Lex, Gaby

Kedvenc jelenet: melltartó vásárlás

Negatívum: hiányzott az érzelmi oldal (minden téren), a két kicsi lego poén (bocs, nem bírom Flourt)

Borító: 5/4 (nem rossz, de nem ehhez a könyvhöz)
Sorozat: Szárnysegéd Bt. #1

Nyereményjáték

A Passionflix jóvoltából film is készült Rachel Van Dyken regényéből! De kik is szerepeltek benne? A mostani játékunk kissé talán nehéz lesz, de tudjuk, hogy megoldjátok! Minden állomáson találtok egy képet az egyik színészről, a feladatotok, hogy beírjátok a rafflecopter dobozba a színész nevét, és hogy mely karaktert alakította. Például: Mekk Elek - Jakab Sok sikert!
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésükre a megküldött értesítő levélre válaszolni. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/10 Kelly & Lupi olvas
06/12 Angelika blogja
06/14 Deszy könyvajánlója
06/16 CBooks
06/18 Kristina blogja
06/20 Könyvvilág
06/22 Dreamworld
06/24 Sorok között

Rachel Van Dyken - Egyetlen méreg

A hazánkban is nagy sikert aratott Egyetlen sorozat második része jelenik meg 2015. szeptember 14-én az Athenaeum Kiadó gondozásában, Egyetlen méreg címmel, Rachel Van Dyken tollából. A Blogturnésok tíz bloggere pedig válallkozott arra, hogy Wes legjobb barátja, a balhés Gabe történetét véleményezze nektek.

Érdemes követni a turnét, mert a különböző értékelések és érdekességek mellett a kedves olvasóknak a játék helyes megfejtéséért cserébe esélyük nyílik megnyerni a könyv egy példányát a kiadó felajánlásában.

Rachel Van Dyken: Egyetlen méreg

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632934488
Oldalszám: 328 oldal
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea

Fülszöveg:

Wes és Kiersten legjobb barátja, Gabe igazi balhés srác: egyik lányt fogyasztja a másik után, sötét haja és tetovált karja sem riaszt el senkit. Sőt.
Saylor igazi mintadiák: nagyszerű eredményei vannak, ösztöndíjat kap, kiválóan zongorázik, de valami mégis hiányzik az életéből – és a játékából.
A szenvedély.
Ők ketten egy zaklatott délutánon egy gyakorlóterembe futnak össze – szó szerint –, és bár elsőre taszítják egymást, hamar kiderül, hogy valami furcsa módon egy húron pendülnek.
Aztán egy napon Saylor önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézetben. Az ápoltak közül kiragyog Hercegnő, a nyaktól lefelé bénult lány. De mit keres ott Gabe minden nap? Mire Saylor választ talál a kérdésre, menthetetlenül belegabalyodik Gabe életébe. Vajon együtt sikerül megküzdeniük a múlt döntéseinek következményeivel?

 

Saját véleményem:

Az Egyetlen olvasása során akadt egy mellékszereplő, aki ha felbukkant, teljes mértékben magára vonta a figyelmemet. Laza, vicces, olykor igazi seggfej jellemvonásaival, rosszfiús viselkedésével és kinézetével egyaránt megbabonázott. Olyannyira, hogy életre kelt a buksimban. Hallottam a hangját, láttam magam előtt a mimikáját, a járását, és úgy mindent. Ő pedig nem volt más, mint az agyontetovált, fekete hajú Gabe, az egyéjszakás kapcsolatok koronázatlan királya.

A fentebb felsoroltak miatt már alapból kíváncsi lettem Gabe regényére, az Egyetlen végén történő drasztikus változása után pedig végképp. És bár már ott éreztem, hogy neki is valami sötét titka van, de arra, amit végül kaptam, őszintén nem számítottam.

Gabe szekrényben rejtegetett csontvázával Rachel Van Dykennek sikerült egy olyan csavart, s egyben újítást belevinnie a történetbe, mely ezúttal felülkerekedett minden sablonon.

Az Egyetlen méreg fényévekkel túlszárnyalja az első részt, mind történetileg, mind érzelmileg, mind pedig karakterileg. Keserédes történet emberi sorsokról, az igaz szerelem erejéről, emberfeletti kitartásról, szenvedéllyel és gyönyörű dallamokkal, gondolatokkal fűszerezve.

A történet Wes és Kiersten sztorija után néhány héttel később veszi fel a fonalat. Ezalatt az idő alatt, a minden alkalmat megragadó Gabe-ből valóságos pap lett, aki rá se néz a csajokra, nemhogy megdöntse őket. Viselkedése pedig komolyan aggasztja barátait.

Nem ok nélkül, ugyanis a mindig vidámnak látszó srác önmaga árnyékává változott, és minden eddiginél nagyobb erőfeszítésébe kerül megjátszania vidámságát, mivel gondosan titkolt múltja szép lassan elhatalmasodni látszik rajta. Egyre több hívást kap a helyi rehabilitációs központból, és egyre többször kell ellátogatnia a nyaktól lefele bénult Hercegnőhöz, akinek az állapota napról napra romlik.

Gabe egy ilyen alkalom után, kétségbeesésében beront az egyetem zongoratermébe, ahol a hangszer segítségével kiadhatja a benne dúló érzelmeket. S ekkor figyel fel rá Saylor, az elsős jótanuló, aki mindent megtesz azért, hogy ösztöndíjjal tanulhasson tovább.

Gabe és Saylor találkozása roppant sorsszerű. Tipikusan a fehér és fekete bárány esete, ahol a fekete bárány vad, érzelmes, szenvedélyes, ugyanakkor veszélyes, az ártatlan bárány viszont hiába tehetséges, pont az hiányzik belőle, ami a másikban túlteng. A tűz.

Mindkettejük lételeme a zene, csak míg egyikük minél jobban elnyomja magában a tehetségét, addig a másikuk kétségbeesetten, minden szabályt betartva próbálkozik jobbá válni.

Saylor számára ez az egyetlen kiút, ha szeretné valamire vinni, és jobb életet biztosítani a beteg kisöccsét egyedül nevelő édesanyja számára. Azonban hiába zongorázik tökéletesen, játéka unalmas, rideg, élettelen, míg Gabe dühe könnyfakasztóan szép dallamokat csalogat elő a hangszerből.

Valószínűleg nem árulok el nagy titkot, ha elárulom, Gabe bizony segíteni fog Saylornak. De még hogy! Imádtam kettejük közös óráit, azt, ahogyan Gabe fellobbantotta a szürke kisegérben a lángot, illetve nagyon-nagyon megfogott mindaz, ahogyan a zenéről, mint érzésről, létről beszéltek, s élő-lélegző dologként kezelték. Zenerajongók számára valóságos lélekgyönyör.

Ugyanakkor nem a zene az egyetlen és legfontosabb közös pont Saylorék életében, hanem a rehabilitációs központ.

Gabe évek óta részese a központ életének, hetente több alkalommal látogatja Hercegnőt – akiről többet nem mondanék, mert spoileres –, míg Saylor egy egyetemi óra miatt jelentkezik oda önkéntes zenetanárnak, s akarva-akaratlanul szereti meg a beteg lányt. És tulajdonképpen ez az a hely, ahol Gabe és Saylor kapcsolata végérvényesen megpecsételődik.

A regényben hamar kiderül, ki is valójában Hercegnő, és miért fontos Gabe-nek, emiatt azonban az egész szerelmi szál iszonyú bonyolulttá, keserédessé, szívszorítóvá és lehetetlenné válik. Komolyan mondom, minden egyes mondattal megszakadt egy kicsit a szívem.

Nehéz bármit mondani erről az egész helyzetről úgy, hogy ne áruljak el valami fontosat, ezért nem teszem, pedig milliónyi gondolat sikítozik bennem. A lényeg, hogy nincs helyes vagy jó út. Bármerre is induljon el Gabe vagy Saylor, az fájdalommal jár. Sokkal.

Ami a szereplőket illeti, Saylor személyében egy aranyos, egyszerű lányt kap az olvasó, akit könnyű szeretni, megérteni, azonosulni vele. Okos, kedves csajszi, mentes minden idiótaságtól. Továbbá ékes bizonyítéka annak, hogy még mindig nagyon jól működik az átlagos lány - fékezhetetlen rosszfiú párosítás, ugyanis olyan kémia alakul ki legelső perctől kezdve közte és Gabe között, ami épphogy fel nem gyújtja a lapokat. Édesek, viccesek, perzselőek együtt. Tökéletes páros.

Gabe pedig… Gabe-ről lehullik minden maszk, és egy teljesen új énjét mutatja meg, melyről ugyancsak nehéz bármit is mondani úgy, hogy ne lőjem le a lényeget. Ezúttal rendkívül sebzett, összetört, reménytelen srácként jelenik meg, olyan tulajdonságokkal vegyítve, mint a kétségbeesés, tehetetlenség, és az ez okozta düh, kitartás, hűség, a mindenekfelett álló becsület, szeretet és odaadás. Olyan, mintha nem is ugyanaz a srác lenne? Pedig az. Mindezen tulajdonságok korábban is ott lappangtak benne, aki odafigyelt már fel-felfedezhette az Egyetlenben is. Gabe sokszorosan összetett személyiség, de minden oldala igaz, és belőle fakad.

Mellettük természetesen újra felbukkannak a korábbi szereplők; Kierstenék kapcsolatát például, mint háttéreseményt követhetjük tovább. De, és ez egy nagy de, Wes némileg hangsúlyosabbá válik a mellékszereplők táborában. Ő, mint Gabe legjobb barátja rengeteget segít, mind fizikálisan, mind mentálisan az összezavarodott srácnak. Igazi barátként viselkedik. Remek közös kis pillanataik vannak.

Végül, de nem utolsósorban ott van még Hercegnő, aki szintén egyfajta főszereplő… Iszonyú nehéz róla beszélni. Olyan, mintha nem lenne ott teljesen, közben mégis. Nagyon is. Szörnyű, ami vele történt, történik, ép ésszel felfoghatatlan. Az viszont mindenképp figyelemre méltó, hogy általa Rachel Van Dyken egy olyan világot is megmutat az olvasója számára, amiről a való életben igyekszünk nem tudomást venni, holott létező dolog, probléma… nem is tudom, mi a megfelelő szó rá. Dicséretre méltó, hogy Hercegnővel eléri, a sajnálkozás és szánalom szeretetté, figyelemmé alakuljon.

Összességében tehát azt mondom, aki szerette az első részt, semmiképp ne hagyja ki ezt. Az Egyetlen méreg mérföldekkel jobb lett annál. Mindemellett pedig ajánlom azoknak, akik szeretik a komoly témákat, a tényleg súlyos terheket cipelő szereplőket, a keserédes szerelmi sztorikat, a zenét, vagy a csupa gyönyörű, igaz, mély mondanivalóval rendelkező történeteket. Ó, és igen, önállóan is olvasható, bár tagadhatatlan, hogy az egyetlen ismeretében lesz teljes az élmény az apró visszautalások miatt. És természetesen ezúttal se tegyétek messzire a zsepicsomagot.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Gabe, Saylor, Wes, Lisa, Hercegnő 

Kedvenc jelenet: a zongoraóra

Negatívum: Gabe apja

Borító: 5/2

Borítók

Nyereményjáték

Minden állomáson találtok egy YouTube videót, egy-egy fülbemászó zongorajátékkal. Írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába a videókon szereplő művek SZERZŐinek nevét.

A kisorsolt nyertesnek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az értesítő levélre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz, ezt kérjük vegyétek figyelembe.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/06 Angelika blogja
09/07 Kristina blogja
09/08 Szembetűnő
09/09 Dreamworld
09/10 Kelly & Lupi olvas
09/11 CBooks
09/12 Deszy könyvajánlója
09/13 Könyvszeretet
09/14 MFKata gondolatai
09/15 Zakkant olvas

Rachel Van Dyken - Egyetlen

Rachel Van Dyken: Egyetlen

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632933559
Oldalszám: 296 oldal
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea

Fülszöveg:

Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel, aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval – szó szerint –, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen kiugrik a helyéről. Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves, akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni. Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?

Saját véleményem:

Rachel Van Dyken regényére a magyar megjelenéskor figyeltem fel, azóta epekedtem iránta. Így amikor végre kezemben tarthattam könyv formájában is, óriási lelkesedéssel vágtam bele az olvasásba. Na, meg persze félelemmel, mert hát a fülszöveg utolsó sora nem túl sok jóval kecsegteti az olvasót.
Hiába tudom ép ésszel, hogy egy romantikus New Adult regénytől milyen befejezést várhatok – az esetek többségében -, azért a „halálos kór” nem egy könnyed lélegzetvételű téma, még akkor sem, ha kellő humorral van körítve. Mint itt.
Az Egyetlen egy igazán édes, aranyos, szórakoztató, ugyanakkor szívszorító történet két sérült fiatalról, és az ő élettel folytatott küzdelmükről. Kezdetben pihe-puha selyembe burkolja a szívedet, míg a szádat fülig érő mosolyra görbíti, majd később, minden egyes oldallal egyre lentebb és lentebb kunkorítja azt, hogy az arcodon végiggördülő könnycseppek szabadon csordogálhassanak.

"Hányszor tapasztalja meg az ember a veszteség érzését, mielőtt maga is meghal? Mielőtt felemészti belülről a szíve fájdalma?"

Kiersten, a kisvárosi fiatal, zárkózott lány, elsőéves hallgatóként igyekszik belerázódni az egyetemi életbe. Ami számára egyáltalán nem egyszerű feladat. Kortársaitól eltérően nem egy nyitott, társasági lény, sőt. Szörnyű rémálmokkal, és depresszióval küzd, mióta elvesztette szüleit. Nemhogy párkapcsolata, de még barátai sincsenek. Számára az élet nem tartogat boldog jövőt. Legalábbis ő maga így véli. Egészen addig, míg szó szerint bele nem szalad a nyolc kockával rendelkező Westonba, az egyetem nagymenőjébe.

Wes hírneve nem csupán gazdag, befolyásos apjának köszönhető, hanem iskolai sportteljesítményének, valamint egy nemi erőszak vádjának is. A srác nem a hűség és a tartós kapcsolatok mintaképe, mégis teljesen megbabonázza a lányt, és Kiersten is őt. Számos ugratás, és igencsak vicces véletlen után kiderül, hogy Wes a vörös hajú elsős egyetemi mentora, amit jócskán ki is használva, állandóan a nyomában liheg.

Nos, a fentebbiek alapján könnyen leszűrhető, hogy az alapszituáció teljesen átlagos, már-már New Adult sablon szerint íródott. Igen, valóban, sőt az egész regény egy nagy sablon, ennek ellenére mégis olyan műről van szó, ami teljes mértékben elfeledteti veled, hogy tucatnyi ehhez hasonlót olvastál már.

Rachel Van Dyken érezhetően más szempontokra helyezte a hangsúlyt, ahelyett, hogy görcsösen ki akart volna szabadulni a saját maga alkotta keretek közül. Nem akart többnek látszani, mint ami, inkább az olvasó érzelmeire hatott. Nálam bevált.

A karakterek, legyen szó fő-, vagy mellékszereplőkről, egyaránt nagyon szerethetőek. Kiersten lakótársa, az őrült, duracell nyuszi módjára pörgő, Mickey egér fóbiás Lisa, valamint az agyontetovált, nőcsábász rosszfiú, Gabe, amellett, hogy üde színfoltjai a sztorinak, legalább annyira érdekesek is, mint Wes vagy Kiersten. Főleg Gabe. Te jó ég! A lányok álmainak megtestesítője: pimasz, megszelídíthetetlen, titokzatos, ugyanakkor rendkívül gondoskodó. Engem teljesen levett a lábamról – és akkor még enyhén fogalmaztam. Kezdetben azt hittem, Gabe révén az írónő kialakít egy szerelmi háromszöget, de szerencsére nem tette, amiért nem győzök elég hálásnak lenni.

Ami Kierstent illeti, nos, ő egy teljesen átlagos csaj, akivel olvasóként könnyen lehet azonosulni. Olyan, mintha az Alkonyat Belláját, és a (sorozatos) Vámpírnaplók Elenáját egybegyúrták volna. De mielőtt hanyatt-homlok menekülni kezdenétek, elmagyarázom, mire gondoltam.

Sokszor keveredik édesen cikis helyzetekbe – főként Wes miatt vagy által –, amit képtelenség mosolygás vagy hangos nevetés nélkül megélni, és ahogy ezeket a szituációkat megéli, az csak még pozitívabbá varázsolja az egészet.

De minthogy New Adult regény – általában – nem létezhet lelkisérült, vagy súlyos gondokkal küzdő főszereplők nélkül, úgy Kierstennek is megvan a maga keresztje. Mióta édesanyja és édesapja egy közös búvárkodás során megfulladt, számára megszűnt az élet, és a boldogság. Éjszakáról-éjszakára rémképek kísértik, ordítozva, zihálva, leizzadva ébred. Nem közelít senkihez, kizárja az érzelmeket, nehogy újabb veszteség érje. És itt jön képbe Wes, aki szép lassan visszaráncigálja az életbe. Megmutatja neki a hétköznapok szépségét, s hogy van még olyan, aminek lehet örülni.

Wes tulajdonképpen életcéljának tekinti a lány megmentését, mindent elkövet annak érdekében, hogy sikerrel járjon. Akár pimaszkodással, ugratással, flörtöléssel, akár komolyan. Gyönyörű folyamat, melyen ketten együtt mennek át. Tudatosan, vagy tudatlanul, de segítik, támogatják egymást. Ennek eredményességét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint Kiersten „bakancslistája”, tele őrült dolgokkal. Apropó, említettem már mennyire imádom az ilyen listákat?

"– Még ne add fel. Néha oda, ahová Isten azt írta, Vég, azt igazából úgy érti, hogy Kezdet." 

Sajnos azonban Kiersten problémája nem az egyetlen, és még csak nem is a legsúlyosabb. Wes titka, mely egyben a sorsa is, sokkal tragikusabb kimenetelű. Rachel Van Dyken kezdetben csak sejteti, hogy a nagymenő életében van valami baj, számtalan apró jellel utal rá, amikből egyre több és több lesz a sztori előrehaladtával.

Nem mondom, hogy nem található ki, milyen betegséggel küzd Wes, mert ez nem igaz, és nem is a meglepetés ereje a lényeg, hanem ennek az egésznek az érzelmi töltete. Az, ahogy az önfeledt, boldog percek eleinte csak keserédessé, majd torokszorítóvá válnak. Komolyan mondom, a könyv utolsó harmada kegyetlen. Kegyetlenül fájdalmas. Mert tudod, hogy az a bizonyos vonat gőzerővel hasít a szakadék felé. Attól pedig csak még szomorúbb, ahogyan a baráti-, családi- és férfi-nő közti szeretet megnyilvánul ezekben a pillanatokban. És igen, szükségetek lesz zsepire is, mert bizony könnyfakasztó percekben is részetek lesz, ha adtok egy esélyt az Egyetlennek.

Mindent egybevetve, úgy vélem, az Egyetlen egy olyan történet, amit minden NA rajongónak olvasni kell. Ha szeretitek a lelkisérült fiatalok egymásra találásáról szóló könyveket, melyek a fájdalom mellett jócskán tartogatnak boldog perceket is, akkor semmiképp ne hagyjátok ki. 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Gabe, Wes, Kiersten, Lisa

Kedvenc jelenet: Kiersten listájának teljesítése; Wes és Kiersten találkozása; ápolónő

Negatívum: a kicsit lóléptékű haladás

Borító: 5/3,5