A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Farkas Veronika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Farkas Veronika. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. április 28., hétfő

Suzanne Collins - Az aratás hajnala


Térjünk vissza Panembe, ugyanis Suzanne Collins ezúttal az 50. Éhezők Viadaláról, a második Nagy Mészárlásról mesél. Ezúttal sokunk kedvencének, Haymitch Abernathy-nek a tragikus történetét ismerteti meg velünk az író!
Tartsatok bloggereinkkel, hogy megtudjátok, mit gondolnak Az éhezők viadala legújabb kiegészítő kötetéről! És ne felejtsetek el játszani se! Két szerencsés olvasónk megnyeri Az aratás hajnala regényt az Agave Könyvek kiadónak hála.
 
 
Suzanne Collins: Az aratás hajnala
 
Kiadó: Agave Könyvek
ISBN: 9789635983391
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:
Ha ​elvesznek tőled mindent, amit szerettél, mi marad, amiért harcba szállnál?
Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.
Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.
Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

Saját véleményem:
Haymitch Abernathy az egyik legszerethetőbb, ugyanakkor legmegfejthetetlenebb karakter volt Az éhezők viadala trilógiában. Olyan figura, akinél kezdetben talán nehéz elfogadni az alkoholizmusát, pesszimizmusát, de aztán, ahogy felébred benne a remény, egyre jobban belopja magát az ember szívébe. Az, hogy Suzanne Collins megírta a személyes történetét, s megmutatta miért is vált azzá, akivé, az egyik legcsodálatosabb dolog, mindemellett szívfacsaró, megdöbbentő, sokkoló, szomorú és tragikus.

"– És részben ez a mi nagy bajunk. Hogy azt gondoljuk, a dolgok elkerülhetetlenek. Nem hisszük, hogy lehetséges a változás."

Hölgyeim és uraim, üdvözli Önöket Panem és a második Nagy Mészárlás! E jeles jubileum során a Kapitólium dupla mennyiségű fiatal kiválasztásával igyekszik emelni a  szórakoztatás mértékét és színvonalát, nem feledkezve meg az extra érzelmi löketről sem: még több dráma, még több fordulat, vér és tragédia. 
És hogy mit gondolnak ezzel kapcsolatban a learatott fiatalok? Ja, hát az továbbra sem érdekli a Kapitóliumot. Számukra egyetlen dolog fontos: a látszat. Na meg a gyengék feletti erőfitogtatás. S ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, nem restek manipulációhoz, netán csaláshoz folyamodni, legyen szó akár igazságtalan learatásról vagy megmásított kampányról.
A történet Haymitch születésnapjával indít, ami történetesen egybeesik az aratás napjával is, ünneplésre tehát semmi ok. Annál is inkább, mivel ez az év különleges, az Éhezők viadala ötven éves jubileumát ünnepli, így a második Nagy Mészárlásra duplaannyi fiút és lányt választanak ki, mint egy átlagos évben, Haymitchnek pedig majd' két tucat cetlin szerepel a neve (a családjuknak kikért fejadagok miatt). Ám nem csak magáért, hanem barátnőjéért, Lenore Dove-ért, a lázadó covey lányért is aggódni kényszerül. Nem alaptalanul... A kiválasztás ugyan megkegyelmez nekik, ám az utolsó learatott fiú elmenekül, így az egész procedúra vérengzésbe torkollik, Haymitch pedig Lenore Dove védelmezése miatt hirtelen a másik fiú helyében és a Panembe suhanó vonaton találja magát. Az egyetlen bökkenő - már azon túl, hogy a halálukba sietnek -, hogy a tizenkettedik körzetre mindenki esélytelenként és vesztesként tekint, az egyetlen ember pedig, aki nem csupán emberséggel, hanem segítő szándékkal fordul feléjük, olyan módon teszi mindezt, amitől a családja óva intette fiút.

Ha azt gondolnátok, ennyi Az éhezők viadala kötettel a háta mögött Suzanne Collins nem képes már újat mutatni, netán új szintre emelni az elborzadást, akkor az a nagyon jó hírem, hogy de. Amikor már azt hinnéd, mindent láttál, megéltél, akkor jön Haymitch és az ő tragédiája, és úgy érzed, sosem leszel már az az ember, aki Az aratás hajnala előtt voltál.
A felnőtt Haymitch iszákos, életunt, leszarom típusú fazonként bukkant fel a trilógiában, olyan alakként, akinek már nincs mit vesztenie és nyernie se. Nem pislákolt benne a remény... Aztán Katniss mégis felpiszkált benne valamit, és szép lassan  megismerhettünk belőle valamennyit - nem sokat, de annyit igen, hogy a szívünkbe zárjuk. A karaktere mögött rejlő múltat és érzelmi megpróbáltatásokat viszont még csak nem is sejthettük... mostanáig. Az aratás hajnala ugyanis minden kétséget kizáróan megmutatja azt, miért is vált azzá az iszákos alakká az életvidám, szerelmes kamasz, akivé. És az a helyzet, hogy ebbe a történetbe most az én lelkem is összetört. Azt gondoltam, hogy Az énekesmadarak és kígyók balladája után nincs fentebb, de tévedtem. Méghozzá óriásit. Suzanne Collins egy kegyetlen zseni, olyan, aki párszor megpofoz, majd körül ölel, elhiteti veled, hogy van remény, majd amikor végre hinni kezdenél, akkor nem csak gyomron rúg, de rommá is őröl. Haymitch története valóságos érzelmi hullámvasút tele érdekes életutakkal, fordulatokkal, drámával, színes és élő karakterekkel, utalásokkal a korábbi kötetek szereplőire, és egy olyan tragédiával, amire garantáltan nem készültél fel. Mert az éhezők viadala soha nem lehet happy end.
Nem akarok spoilerezni, ugyanakkor muszáj elmondanom, hogy még négy kötet, négy viadal után is vannak ebben a játékban olyan játékmesteri vagy épp karakteri fordulatok, megoldások, amik izgalmassá, kiszámíthatatlanná és újjá teszik. Az aratás hajnalában például ilyen a viadalt megelőző szakasz is, amiben igen nagy hangsúly helyeződik a játékosokra és a kapcsolatukra.

Az aratás hajnala nem pusztán a 2025-ös év legjobban várt olvasmánya, hanem a legjobb is. Messze felülír mindent, amit más regények adni tudnak. Megrázó, izgalmas, fordulatokban és érzelmekben gazdag, drámai és mélyen tragikus. Az biztos, hogy antialkoholistaként én most gondolatban és lélekben megyek és beülök a felnőtt Haymitch mellé, remélve, hogy megkínál az itókájából.
 

Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Haymitch és még sokan mások
Kedvenc jelenet: nem spoilerezek
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Az éhezők viadala #0,5
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Az Éhezők Viadala rajongóknak könnyű dolga lesz, ugyanis hipp-hopp rá fognak jönni, kiknek a nevét rejtettük el az egyes állomásokon. A kiemelt betűkből összeálló szereplő nevet írjátok be a rafflecopter dobozkába. (1 állomás = 1 szereplő)
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!




Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Kitablar 
04/16 Csak olvass! 
04/18 Utószó 
04/28 Dreamworld
04/29 Kelly és Lupi olvas

2020. június 27., szombat

Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája



Az Éhezők Viadalának előzményregényének főszereplője a 18 éves Coriolanus Snow, akit már mindannyian jól ismerünk az alaptrilógiából, ahol igyekszik eltenni Katnisst láb alól. Ám ebben a történetben a fiatal Snow feladata ezúttal az, hogy segítse túlélni a 10. Éhezők Viadalát a mentoráltjának, aki egy 12. körzetből származó lány. Tartsatok bloggereinkkel az Énekesmadarak ​és kígyók balladájának blogturnéján, hogy megtudjátok, ők mit szólnak Coriolanus Snow mesterkedéseihez, és ne feledjétek, hogy a turné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a regényt az Agave Könyvek kiadó jóvoltából!


Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája

Kiadó: Agave Könyvek
ISBN:9789634198154
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:
Az Éhezők Viadala hivatalos előzményregénye!
A becsvágy hajtja.
A küzdelem élteti.
De a hatalomnak megvan az ára.
Annak az aratásnapnak a reggelén járunk, amely a tizedik Éhezők Viadalát előzi meg. A Kapitóliumban a tizennyolc éves Coriolanus Snow élete nagy dobására készülődik, a mentori posztjára a Viadalban. Az egykor nagy hatalmú Snow-házra nehéz idők járnak: a jövőjük azon múlik, hogy Coriolanus képes lesz-e elbűvölőbbnek, ravaszabbnak és taktikusabbnak bizonyulni diáktársainál, és győztest tud-e faragni a saját kiválasztottjából.
Az esélyek azonban ellene szólnak. Azt a megalázó megbízatást kapja ugyanis, hogy a 12. körzet lány kiválasztottját mentorálja, a legaljának a legalját. Sorsuk ezzel végleg összefonódik – Coriolanus minden döntése kedvezményekhez vagy kudarchoz, csillogáshoz vagy csődhöz vezethet. Az arénán belül életre-halálra szóló harc következik, az arénán kívül pedig Coriolanus elkezd együttérezni megpecsételt sorsú kiválasztottjával... és mérlegelnie kell, hogy a szabályok követése a fontosabb, vagy a túlélés. Kerül, amibe kerül.

Saját véleményem:
Coriolanus Snow az egyik legösszetettebb karakter, akivel könyves-filmes pályafutásom során találkoztam, és az, hogy Suzanne Collins megírta a személyes történetét, az egyik legzseniálisabb dolog, ami ezzel a sorozattal történhetett. Látni, tapasztalni, hogyan lett Coriolanusból Mr. Snow egyszerre megdöbbentő, sokkoló, szomorú és tragikus.

"Nem vehetik el a múltam,
Nem vehetik el a történetem."

Panem majdani elnöke nem nevezhető eredendően gonosznak - persze jónak sem. A körülmények és azok az elvárások, terhek és események formálják idővel olyanná, amilyennek később látjuk, melyek élete során folyamatosan ránehezednek. Az Énekesmadarak és kígyók balladájában láthatjuk, miként küzd meg az ifjú Snow családi terhével, azzal, hogy egykor előkelő, jóhírű családjuk a háború utáni években épp úgy éhezik és napról napra él a Kapitólium szívében, mint a legszegényebb körzetiek, miközben mindenki azt hiszi róluk, hogy jól szituáltak. A fiúnak ezenfelül mindenért meg kell küzdenie: titkai leplezéséért, az előrelépésért, a dicsőségért, a pénzért, és az olyan lehetőségekért, melyek lehetővé tehetik számára, hogy idővel kiemelkedjen a posványból, és a nagyanyja által mantrázott szavaknak ("elnök leszel") megfeleljen. Suzanne Collins Coriolanus személyében tehát egy hihetetlenül sokrétű karaktert teremtett meg, mindezt úgy, hogy a körülmények dacára sem válik mártírrá.

Előzményregények esetében könnyű a "húzzunk le még egy bőrt" csapdájába esni, ezzel mintegy csorbítva a korábbi kötetek fényét. Nem úgy az Énekesmadarakban! Ha van spin-off, aminek létjogosultsága van, akkor az ez a könyv. Mindamellett, hogy Snow előéletét és jellemének fejlődését helyezi fókuszba, rengeteget ad az általunk ismert világhoz is.
Egészen szürreális és már-már sokkoló élmény látni, mekkora szakadék van a tizedik és hetvennegyedik viadal között, s felfedezni, hogy egy-egy későbbi újítás - legyen szó ajándékokról, mentorokról, hibridekről vagy fogadásról - hogyan, milyen körülmények között születnek meg, vagy éppen minek-kinek a hatására jönnek létre. Mi több, az itt felvázolt viadalok puritánsága, valamint a kiválasztottak már-már Auschwitzi tartása is számtalan érdekességgel kecsegtet... akárcsak az a tény, hogy ezúttal is egy tizenkettedik körzetbeli lány állítja feje tetejére a Kapitólium és Coryo életét.

Az Énekesmadarak és kígyók balladájában a tizedik aratásnap reggelén kapcsolódunk be a történetbe, amikor is az ambiciózus Coriolanus az egyetemre igyekszik, élete sorsdöntő eseményére. A viadal során a kiválasztottak először kapnak mentort az egyetem végzőseinek személyében, ami a kapitóliumi fiatalok számára óriási jelentőséggel bír - kiváltképp Coryoéban. A jövője függ attól, győz-e vagy sem.
Számításaival ellentétben viszont nem az első, második vagy harmadik-, hanem a tizenkettedik körzet lány kiválasztottját kapja, a legrosszabbat mind közül... Lucy Gray Baird azonban rögvest kitűnik a tömegből valóságos lázadó jellemével, s már az aratásnapon bevési magát az emberek emlékezetébe. Innentől a furfangos fiún és fondorlatos taktikáján áll, mit kezd a gyönyörű hangú lánnyal, hogyan kamatoztatja színes, vadóc egyéniségét.
Bevallom, én nagyon szerettem Lucy Grayt, a nyitottságát, azt, hogy bár elsőre könnyű Katniss 2.0-ként azonosítani, mégis a tökéletes ellentéte a maga vidám, optimista, esendő magatartásával. Ráadásul remek ötletnek tartom, hogy Collins általa behozta a zene és balladák szálát, mintegy utalások tucatjait csempészve ezáltal a sorozatba (ezekből a későbbiekben sincs hiány).
Lucy Gray egyébként nagyon üde színfoltja a történetnek, egyszersmind az egyik legkiismerhetetlenebb karaktere is. Tökéletesen kiegészíti a céltudatos Coriolanust, akit rajta és az általa generált érzéseken kívül senki és semmi nem tud megingatni, a lány miatt viszont számtalan alkalommal szembemegy elveivel, vagy éppen máshogy tekint dolgokra.
Mindazonáltal Lucy Gray csak a kulcs, ami beindítja az eseményeket, a valódi motor a tizennyolc éves Coryo, épp ezért, az Énekesmadarakban nem a viadal jelképezi a főattrakciót, hanem az, ami utána jön.. És bátran kijelenthetem, hogy az nagyon kemény, nagyon fájdalmas, és alapjaiban rengeti meg az olvasó erkölcsi normáit.

Suzanne Collins valami olyasmit alkotott az Énekesmadarak és kígyók balladájával, amire szavak sincsenek. Coiolanus története mélyen beleitta magát a lelkembe, rabul ejtett, minden gondolatom - még az álmaim is - körülötte forogtak, és egyre csak Coriolanus neve zakatolt az agyamban. Vele keltem és feküdtem, ott volt a napjaimban, a pórusaimban. Nagyon-nagyon régen nem hatott rám így könyv... Mindezek után talán senkit nem lep meg, ha azt mondom, nálam magasan ez lett az év könyve - Coriolanus pedig az egyik legkedvesebb szereplőm! Utóbbi nem tudom, mit árul el rólam, de nem is érdekel: IMÁDOM az egészet az első betűtől az utolsóig! Biztos vagyok benne, hogy még rengetegszer újra fogom olvasni.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Coriolanus, Sejanus, Tigris, Lucy
Kedvenc jelenet: az egész könyv és a balladák
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Az éhezők viadala előzményregénye




Nyereményjáték


Mivel szeretnénk kedveskedni az írónő rajongóinak, játékunk főszereplői ezúttal Az éhezők viadala-trilógia korábbi karakterei lesznek! Minden állomáson találtok egy pár mondatos leírást valakiről, akinek ki kell találnotok a NEVÉT, és beírni a rafflecopter megfelelő mezőjébe. Ha mindenkit kitaláltatok, és szeretnétek még egy extra lehetőséget a nyerésre, akkor töltsétek ki a Blogturné Klub oldalán található keresztrejtvényt, és írjátok be a rafflecopter dobozba a színes mezőkből összeálló nevet! Jó játékot, és sose hagyjon el benneteket remény!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“A 74. éhezők viadalán az 1. körzet férfi kiválasztottja. 12-ből, 9 pontot kapott a kiképzése alatt. A viadal eleji vérfürdőben több kiválasztottat megölt, ezután részt vesz Katniss hajtóvadászatában, a szövetség többi tagjával és Peeta-val.”
(függőleges 3)




Nézzetek be a többi állomásra is

06/12 Kelly és Lupi olvas
06/14 Dreamworld (extra)
06/16 Utószó
06/18 Hagyjatok! Olvasok! (extra)
06/20 Hagyjatok! Olvasok!
06/22 Csak olvass!
06/24 Csak olvass! (extra)
06/26 Dreamworld
06/28 Fanni's Library
06/30 Könyvvilág
07/02 Utószó (extra)

2014. február 20., csütörtök

Richelle Mead - Vámpírakadémia


 A Blogturné Klub ezúttal egy rendhagyó turnéval jelentkezik. Az idén nem csak a legfrissebb megjelenésekre, de a régebbi, elfeledett/kevésbé ismert könyvekre is szeretnénk koncentrálni. 

Legtöbbünk nevetséges fanatizmussal várja a Március 6-át, amikor is egy újabb könyvadaptáció kerül a hazai mozikba. Így nem is kezdhettük volna “retro“ turnénkat jobb könyvvel, mint Richelle Mead világhírű Vámpírakadémia könyvével.

A BTK 7 napon át (02.16-02.22) próbál majd titeket meggyőzni írról, hogy miért érdemes ellátogatni erre a különleges akadémiára, illetve a közelgő filmről is megtudhattok pár érdekességet.

Jó hír? Ezúttal sem jöttünk üres kézzel, hiszen ismét készültünk egy nyereményjátékkal.
Még jobb hír? 5 szerencsés nyertes egy páros belépőt nyer a Vámpírakadémia film premier előtti vetítésére a Big Bang Media Kft és a Hivatalos Magyar VA rajongói Klub felajánlásából!!


Richelle Mead: Vámpírakadémia

Kiadó: Agave
ISBN: 9789639868618 / 9786155442940
Oldalszám: 236 oldal / 240 oldal
Fordító: Farkas Veronika

Fülszöveg:
A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

Saját véleményem:
Rose és Lissa próbál a lehető leghétköznapibb módon élni, beilleszkedni az emberek világába, miközben bujkálnak az őket kereső fajtársaik elől.
Egy este azonban Rose felfigyel a kollégium udvarán egy sötét alakra, aki nem elég, hogy utánuk leselkedik, még annak is szemtanúja lesz, hogy Lissa Rose vérét issza, ez pedig bűnös és elítélendő a dampyrok és morák társadalmában.
A lányok a gyors menekülés mellett döntenek, csakhogy elkapják őket és Rose bármennyire is jó testőr(tanonc), a túlerővel és Dmitrijjel szemben még ő is tehetetlen. Mind a ketten visszakerülnek a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémiára, ahol Rose csak egy utolsó esélynek köszönhetően maradhat az iskola tanulója. Ám ennek az a feltétele, hogy a kötelező tanórákon kívül nem járhat el sehova, valamint naponta plusz edzéseket kell vennie Dmitrijtől. S ha mindez nem lenne elegendő, a lányoknak ismét be kell illeszkedniük a suliba, ami cseppet sem könnyű feladat, főként, hogy az egyik mora lány minden tőle telhetőt megtesz, hogy megkeserítse az életüket. Ám a legnagyobb problémát mégis a Lissa szobájában, táskájában időnként elhelyezett állati tetemek és azok fenyegetése jelenti.

Nem először olvastam a Vámpírakadémiát (és nem is utoljára), de ha lehetséges, akkor másodszorra még sokkal jobban tetszett. Jobban bele tudtam élni magam, a poénokon is nagyobbakat nevettem és minden felfokozódott. A Dmitrij iránti szerelmem is, de erről majd később.
Tudom, hogy manapság rengetegen húzzák a szájukat a vámpír szó hallatán, mert az utóbbi években rengeteg formában találkozhattunk már velük, és talán sok volt, elsablonosodott a figurájuk. Ám Richelle Mead sorozata más. Az itteni vámpírok több fajra oszlanak, mindegyikőjüknek vannak sajátos jellemvonásaik, s közül páran vért is isznak. Igazit. Emberből. Nem tasakból szívószállal (meg pálmafa pálcikával), vagy utánzatot, sőt még csak Bambi vérével sem érik be.
Ha valaki megkérdezné, hogy miért is szeretem annyira ezt a történetet, akkor az mondanám, hogy az egyedisége miatt. Imádom a mitológiáját! Az írónő azzal tette egyedivé, hogy történelmet adott neki, saját múlttal, törvényekkel és társadalommal. 
Persze a humor sem mellékes. Rose beszólásai, gondolatai egészen egyszerűen halálosak. És végre egy igazi badass csaj! Nem nyavalyog, nem hisztizik, hanem feltalálja magát. Talpraesett. Ezáltal kifejezetten élvezetes volt az ő szemén keresztül követni az eseményeket.
A legtöbb YA regény buktatója a szerelmi szál lehet. Sokszor túl cukros, rózsaszín. Hát itt nem. Teljesen korrekt, nem csöpög, nem veszi át a valódi történések felett a hatalmat, mégis vibrál a levegő, ha Dmitrij és Rose egy légtérben van.
Dmitrij *hatalmas sóhaj*. Szóval ő... hogy Masont vagy Rose-t idézzem: "egy antiszociális isten." Ráadásul orosz. És szexi bőrkabátja van. Meg akcentusa, ami nyilván nem hallatszik, de akkor is van.

"– Te… te cipeltél be engem ide?
– Miután széttörtük a padot, és kiszabadítottuk a lábadat – Istenem. És erről is lemaradtam. Csak egy vonzóbb dolgot tudok elképzelni annál, hogy Dmitrij a karjában visz valahova: hogy a karjában visz valahova, és nincs rajta ing."

Ami Lissát illeti, vele kapcsolatban már kicsit vegyesebbek az érzéseim. Tudom, hogy min ment keresztül, és, hogy milyen problémákkal kellett megküzdenie, mégsem sikerült igazán a szívembe férkőznie. Teljesen más világ, mint Rose. Számomra ő sokkal merevebb és ridegebb volt. Persze akadtak jelenetek, amikor kedveltem, de összességében közömbös maradt. A Christian és közte lévő kapcsolat viszont kifejezetten aranyos volt, és Christiant, mint önálló karaktert, nagyon szerettem. Benne rengeteg potenciált látok a későbbiekre nézve.

Maga a történet izgalmas. Richelle-nek sikerült megtalálnia azt az egyensúlyt a lányok iskolába való beilleszkedése és a tényleges akció között, amitől mindvégig érdekfeszítő tudott maradni, és soha nem laposodott el.  
Nekem kifejezetten tetszett, hogy olykor sulis problémákkal is meg kellett birkózniuk Lissáéknak, mert ez is azt mutatta, hogy valahol ők is olyanok, mint az emberek. Ugyanakkor ott volt a nyomozás, a döglött állatok, a fenyegetés és Lissa nem mindennapi képességei is. Nem mondom, hogy néhány dolgot nem találtam ki előbb, mint a szereplők, de egy percig sem zavart. És ez a lényeg, mert így is fent tudta tartani az érdeklődésemet.
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti a természetfeletti YA regényeket, a vámpírokat, a különféle mitológiákat, vagy az izgalmas és humoros történeteket.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Rose, Dmitrij, Christian
Kedvenc jelenet: Amikor Gyimka bekeni/ápolja Rose kezét
Negatívum: -
Borító: 5/5




Tetoválások


Molnyija
A megölt strigák számát jelzi. Minden megölt striga után jár egy.
Mindig a nyak hátsó részére tetoválják. Emiatt a női testőrök általában levágatják hajukat, hogy mindenki számára jól láthatóak legyenek a jeleik.



Ígéret/Hűség jele

Őrzők jele.
A dampyrok azután kapják meg a hűség/ígéret jelét, miután elvégezték az iskolát, valamit sikeresen letették a vizsgáikat és testőrökké/őrzőkké váltak. 




Zvezda

A csata jele. Jelentése csillag. Azok kapják, akik elég nagy csatában vettek részt ahhoz, hogy ne tudják számon tartani a strigaöléseket. Szintén a nyak hátsó részére kerül


 SPOILERes lehet az utolsó jel!


Alkimista

A tetoválás arany és mora vér, vízzel és földdel elvarázsolva.
A víz és a föld köti az Alkimisták bőréhez, és ad pár olyan tulajdonságot, mely a morákra jellemző (hosszú élet, jó egészség).
Ha az Alkimisták segítenek a moráknak és a dampyroknak, akiknek a társadalma titokban marad az emberek előtt, akkor kapnak egy ilyen tetoválást a moráktól, ami megakadályozza, hogy beszéljenek erről a világról.




Nyereményjáték


A BigBang Media Kft és a Hivatalos Magyar VA rajongói Klub felajánlásából, 5 darab páros jegyet sorsolunk ki a Vámpírakadémia film premier előtti vetítésére.
Játékszabályok:

1.) A rafflecopter MINDEN feladatának értelemszerűen való teljesítése (minden feladat KÖTELEZŐ!). A kvízkérdések válaszaihoz segítséget a turné bejegyzéseiben találtok.

2.) A premier előtti vetítés Budapesten lesz, 2014. február 25-én 19:00-kor a Lurdy Moziban. Megkérünk Benneteket, csak az játsszon, aki részt tud venni a budapesti vetítésen!




Nézzetek be a többi állomásra

02/16 Függővég - Idézetek
02/17 Bibliotheca Fummie - Fajhatározó
02/18 Nem harap a... - A képregényről
02/19 Deszy könyvajánlója - Mora képességek
02/20 Dreamworld - Tetoválások
02/21 Kelly & Lupi olvas - Film vs. könyv