.png)
A Kossuth Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Margaret Rogerson Vespertine - Holtak tisztítója c. regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Artemisia baljós történetét, melyben a Szürke Nővérnek tanuló apácanövendéknek egy visszajáró szellemmel, vagyis magával az ártó gonosszal kell szembe szállnia.
Tarts velünk, kövesd a turné állomásait és nyerd meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.
Kiadó: Kossuth Kiadó
ISBN: 9789636368357
Oldalszám: 416 oldal
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba
Fülszöveg:
A holtak szellemei nem nyugszanak…
Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson – máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.
Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt – de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.
Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz – feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt.
Saját véleményem:
Artemisia Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki az elhunytak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson – máskülönben éhes, veszélyes szellemként élednek fel. Artemisia szívesebben tölti idejét a holtakkal, mint az élőkkel, akik heges kezéről és zűrös múltjáról suttognak.
Amikor zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia egy szent relikviájához kötött ősi szellem felébresztésével védi meg otthonát. Ez egy visszajáró, rosszindulatú lény, melynek iszonyatos ereje csaknem felemészti őt – de eljöttek a holtak, és csak egy vespertine, azaz egy főrelikvia használatára kiképzett papnő állíthatja meg őket. Mivel a vespertine-ek minden tudása rég elveszett, Artemisia az utolsó még létező szakértőhöz fordul segítségért: magához a visszajáróhoz.
Miközben felgöngyölíti a szentek, a titkok és a sötét mágia baljós rejtélyét, Artemisia rájön, hogy az ártó gonosszal talán csak úgy szállhat szembe, ha elárul mindent, amiben hisz – feltéve, hogy a visszajáró nem árulja el őt még azelőtt.
Saját véleményem:
"– Néha, ha meg akarsz menteni valakit, először a saját túlélésedről kell gondoskodnod."
Az már a borítóból is kiderül, hogy a Vespertine esetében egy kellően komor és sötét hangulatú regénnyel lesz dolgunk, amit tovább erősít a fülszöveg is. És ez bizony így is van. A Vespertine egy igazán sötét hangulatú fantasy, melyben természetfeletti erők, ősi titkok és egy erős hősnő kapják a főszerepet.
A történet főhőse Artemisia, egy fiatal novícia, aki Szürke Nővérnek tanul, vagyis olyan apácának, aki a holtak testét tisztítja meg, hogy a lelkük békében távozhasson. A világot holtak szellemei veszélyeztetik, amelyek megfelelő rituálé nélkül különböző erősségű, ámde pusztító fenyegetéssé válnak - akár meg is szállhatják egy-egy ember testét. Artemisia múltja, s jelenbéli törekvései miatt mindent elkövet, hogy életét e zárda falai között élhesse le, felkészítve a holtakat végső pihenésükre. Ám amikor a zárdáját megszállott katonák támadják meg, Artemisia kénytelen kapcsolatba lépni egy rendkívül hatalmas szellemmel, egy visszajáróval, akit egy szent relikviájához kötöttek. Ez a döntés viszont igen súlyos következményekkel jár, amik a lány identitásáról és erejéről alkotott képet is próbára teszik, amellett, hogy kihatással van világukra is. Ahhoz, hogy valaki egy ilyen hatalmas lényt kiszabadítson és uraljon, megfelelő képzettség kell, amivel Artemisia novícia lévén nem rendelkezik. Így hát bármennyire is sikeresnek bizonyul a mentőakciója, a következmények sokkal nagyobb horderejűvé válnak, alapjaiban megkérdőjelezve saját magát és a királyság sorsát.
Artemisia egy visszahúzódó, rideg, magányos karakter, aki egész életében kívülállónak érezte magát. Nem találja a helyét más emberek között, kényelmetlenül érzi magát társaságban, így számára a zárda és az általuk végzett tevékenység mondhatni, hogy a biztonságot jelenti. Mindemellett viszont rendkívül okos, felelősségteljes, szomjazik a tudásra. Kimondom: nem egy hőstípus. Ő nem azért cselekszik, mert bátor vagy mert hírnevet szeretne, hanem azért, mert adott helyzetben azt a döntést ítéli helyesnek.
Artemisia személyiségét tekintve különösen zseniális írói húzásnak tartom a szerző részéről azt, amit a visszajáró kiszabadításával okoz a lánynak. A kiszabadított lény veszélyes, gúnyos, ereje pedig hatalmas. Komoly fenyegetést jelent bárkire, kiváltképp hordozójára. Nagyon érdekes, ahogy kettejük kapcsolata fokozatosan alakul, ahogy e szellem, aki a világ rossznak ítél fokozatosan rávilágít dolgokra, melyek alapjaiban formálják hősnőnk személyiségét, világnézetét, miközben az egymás életében betöltött szerepük és megítélésük is folyamatos változásban van. Nehéz erről spoilerek nélkül beszélni, de az biztos, hogy a regény egyik legjobb része ez a kapcsolat, és az, ahogyan formálja a főszereplők karakterét.
Összességében úgy gondolom, hogy a Vespertine egy izgalmas, nem teljesen tökéletes, ámde annál szerethetőbb történet. A sztori eleje kicsit döcögős, itt-ott vannak hiányosságai (főleg világépítés szempontjából), de amint beindul a buli, úgy válik egyre szerethetőbbé és érdekfeszítővé. Kimondottan ajánlom a sötét hangulatú történetek kedvelőinek, azoknak a középkori atmoszférát kedvelőknek, akik szeretik, ha egy fantasy történetben van nyomozás, titkok, sötét mágia és sok-sok morally grey vonás. Ráadásul muszáj kiemelnem, hogy a szerző ezúttal is remekel hangulatteremtésben - én legalábbis nagyon szeretem az érzékletes leírásait. Szerintem megéri adni neki egy esélyt, még azt is megkockáztatom, hogy remek őszi olvasmány egy borongós napon.
Sorozat:
Artemisia egy visszahúzódó, rideg, magányos karakter, aki egész életében kívülállónak érezte magát. Nem találja a helyét más emberek között, kényelmetlenül érzi magát társaságban, így számára a zárda és az általuk végzett tevékenység mondhatni, hogy a biztonságot jelenti. Mindemellett viszont rendkívül okos, felelősségteljes, szomjazik a tudásra. Kimondom: nem egy hőstípus. Ő nem azért cselekszik, mert bátor vagy mert hírnevet szeretne, hanem azért, mert adott helyzetben azt a döntést ítéli helyesnek.
Artemisia személyiségét tekintve különösen zseniális írói húzásnak tartom a szerző részéről azt, amit a visszajáró kiszabadításával okoz a lánynak. A kiszabadított lény veszélyes, gúnyos, ereje pedig hatalmas. Komoly fenyegetést jelent bárkire, kiváltképp hordozójára. Nagyon érdekes, ahogy kettejük kapcsolata fokozatosan alakul, ahogy e szellem, aki a világ rossznak ítél fokozatosan rávilágít dolgokra, melyek alapjaiban formálják hősnőnk személyiségét, világnézetét, miközben az egymás életében betöltött szerepük és megítélésük is folyamatos változásban van. Nehéz erről spoilerek nélkül beszélni, de az biztos, hogy a regény egyik legjobb része ez a kapcsolat, és az, ahogyan formálja a főszereplők karakterét.
Összességében úgy gondolom, hogy a Vespertine egy izgalmas, nem teljesen tökéletes, ámde annál szerethetőbb történet. A sztori eleje kicsit döcögős, itt-ott vannak hiányosságai (főleg világépítés szempontjából), de amint beindul a buli, úgy válik egyre szerethetőbbé és érdekfeszítővé. Kimondottan ajánlom a sötét hangulatú történetek kedvelőinek, azoknak a középkori atmoszférát kedvelőknek, akik szeretik, ha egy fantasy történetben van nyomozás, titkok, sötét mágia és sok-sok morally grey vonás. Ráadásul muszáj kiemelnem, hogy a szerző ezúttal is remekel hangulatteremtésben - én legalábbis nagyon szeretem az érzékletes leírásait. Szerintem megéri adni neki egy esélyt, még azt is megkockáztatom, hogy remek őszi olvasmány egy borongós napon.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Vespertine és a visszajáró
Kedvenc jelenet: spoileres
Negatívum: eleje kicsit lassabban indult be
Borító: 5/5Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
Mostani játékunk során nincs más dolgotok, mint elolvasni a kiadó oldalán található beleolvasót és megválaszolni az állomásokon olvasható kérdéseket.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Kinek a szemében szentek a hollók?
Nézzetek be a többi állomásra is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése