Kevin Hearne - Tricked

“Az eddigi legjobb átverésem az volt, amikor láttam magam meghalni.” Csakhogy halottnak lenni nem egyszerű feladat. A Blogturné Klub bloggerei egy négy állomásos turné során most bemutatják, mennyire nehéz dolga is van Atticusnak és barátainak, ha túl akarják élni a kalamajkát, amibe keveredtek. Kaland, humor, átverés - ebben mind részetek lesz, ha velünk tartotok. Ráadásul, ahogy az lenni szokott, meg is nyerhetitek a könyv egy példányát.

Kevin Hearne: Tricked - Átverve

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633997239
Oldalszám: 344 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Az eddigi legjobb átverésem az volt, amikor láttam magam meghalni.
Atticus O’Sullivan, az utolsó druida nem maradt volna életben a kelta ravaszság nélkül kétezer évig. Így amikor a bosszúálló norvég istenek végezni akarnak vele, a még ravaszabb navahó isten, Prérifarkas segítségével elhiteti velük, hogy sikerült megölniük, felaprították az arizonai sivatag kellős közepén.
De a trükkös Prérifarkas nem osztogatja ingyen a segítségét. Mire kettőt pislogna, Atticus vérszomjas, sivatagi alakváltókkal találja magát szemközt, amiket a navahók bőrcserélőknek hívnak. Amikor a druida már azt hiszi, hogy kézben tartja a dolgokat, csúnyán elárulja valaki, akitől soha nem várta volna. Atticus elhatározza, hogy ha ezt túléli, soha többet nem hagyja magát átverni.
Milyen szép utolsó szavak!

Saját véleményem:

Ó, hogy én mennyire vártam ezt a könyvet - főleg a harmadik kötet kínzó végszava után. Kíváncsi voltam, Atticus miként menti ki magát abból a hatalmas csávából, amibe került a skandináv istenek és mitológiai alakok megtizedelésével. Mert bár drága druidánk legyen bármilyen körmönfont is, azért Thor és a többiek megölése mégiscsak olyasmi, amit nem lehet csettintésre helyrehozni.
Atticus bölcsen be is látja ezt, s úgy dönt, társaival karöltve egy időre kivonja magát a forgalomból. Prérifarkas segítségével megrendezi saját halálát, hogy aztán gondtalanul, Granauile-t tanítgatva bujdokolhasson a sivatagban. Csakhogy mint mindennek, úgy a segítségnek is ára van, Prérifarkas pedig nem kisebb dolgot kér, mint egy aranybányát a semmiből. Hogy főhősünk megfizethesse adósságát, meg kell puhítania a helyi, féltékeny elemi lényt.
Mindez azonban eltörpül Hel felbukkanása mellett, aki alkut ajánl Atticusnak: vagy segít neki beindítani a Ragnarököt, vagy Loki leszármazottainak ellenségévé válik... És nos igen, a helyzet még lehet ennél is rosszabb.

Kevin Hearne ötlet- és mitológia tára kifogyhatatlan. Ezúttal is számtalan galibába keveri druidáját, miközben újabb és újabb vallásokkal ismertet meg minket, olvasókat. Tudom, a negyedik részhez érve már nem kéne meglepődnöm azon, mennyire mesterien is szövi egybe a valóság és az egymástól merőben eltérő mitológiák, vallások szálait, ám az a helyzet, hogy nem tudok nem földön hajlongani zsenialitása előtt. Eszméletlen! De most komolyan, mutassatok még egy olyan szerzőt, aki nem csak egybeolvasztja a kelta, skandináv és indián hitvilágot, de ráadásul a másik szerves részévé is varázsolja azt.

A címhez hűen, központi szerepet kap az átverés, melyre már maga Jézus is utalt korábban. Élete során Atticusnak számtalan ellenséggel meg kellett már küzdenie, ám ezúttal valaki a közvetlen környezetéből válik ellenlábasává. Bevallom, engem nem kicsit lepett meg az illető pálfordulása, mivel nagyon szeret(t)em őt.
Ám ezen felül is egyre sűrűsödnek a felhők a druida csapat felett.
Izgalmas volt látni, hogy az, ami köteteken át, lépésről lépésre építkezett, most valódi éles helyzetté nőtte ki magát, s talán most először lehetett valóban azt érezni, hogy tartunk valamerre. A tengernyi izgalom ellenére mégis úgy éreztem, maga a tempó belassult. Tényleg imádom a sorozatot, de eleinte fárasztó volt a sok leírás, a hosszú monológok, és a helyben tötyörgés. Hiányzott a lendület.
Ami viszont nem változott, az a humor; Oberon még mindig hatalmas figura, annyi marhaságot tud összehordani, hogy arra szavak sincsenek - teszi mindezt 70 kilós szeretetcsomagként. Atticus pedig Atticus, aki immár igyekszik kinevelni méltó társát.

No, de nem szaporítom tovább a szót: olvassátok! Zseniális sorozat, kortól, nemtől, stílustól függetlenül mindenki találhat benne olyasmit, amiért nem fogja tudni letenni. Vicces, izgalmas, egyedi, a karakterek szerethetőek és különlegesek.
Jómagam pedig nagyon várom a folytatást, és bízom benne, hogy addig is minél többen találtok rá erre a méltánytalanul elfeledett gyöngyszemre.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Oberon, Atticus

Kedvenc jelenet: minden, ami Oberon

Negatívum: lassú tempó

Borító: 5/5
Sorozat: A Vasdruida Krónikái 4.

Nyereményjáték

Játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a sorozat szereplőit.
Minden állomáson találtok egy idézetet, mely alapján ki kell találnotok, ki mondta/gondolta, majd a nevét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Idézet:

“Szerintem a Testvérbosszú, mert abban az írek győznek. És a macska is csúnyán végzi… Ez a film pozitív visszacsatolás a világképemnek, és megerősítve érzem magam tőle.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/22 Angelika blogja
11/24 Olvasónapló
11/28 CBooks
11/30 Dreamworld

Peter Lerangis - A kolosszus feltámasztása

A világ hét csodája még sok-sok ezer év elteltével is csupa rejtély. A Blogturné Klub három tagja most ezeknek a rejtélyeknek a nyomába szegődik, A kolosszus feltámasztása történetén keresztül. Először egy ráhangoló extra állomáson merülhettek el a világban, utána pedig két értékelést is olvashattok a könyvről. Játékra is invitálunk titeket: ha ügyesen találjátok meg az új csodákat, a könyv egy példányát is megnyerhetitek.

Peter Lerangis: A kolosszus feltámasztása

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633995136
Oldalszám: 304 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Egy ​​srác…
Jack McKinley hétköznapi srác nem hétköznapi problémával. Jack hat hónap múlva meghal.
Egy küldetés…
Miután Jack összeesik a forgalmas utcán, egy különös helyen lévő különös kórházba kerül. Fegyveres őröket talál, fura srácokat, és fantasztikus élőlényeket. Szülők a közelben sincsenek, ahogy nincs telefon és menekülési lehetőség sem. A kórházat egy Bhegad nevű, különös professzor vezeti, aki elmondja Jacknek, hogy betegségét egy gén okozza, amit egy régen elveszett civilizáció hercegétől örökölt, és a gén azzal öli meg Jacket, hogy túl erőssé és gyorssá teszi. Pedig erősnek kell lennie, mert rá vár a világ megmentése.
Egy probléma…
A civilizáció akkor tűnt el, amikor a hét mágikus loculust ellopták és elrejtették a világ különböző tájain. Jacknek és a társainak kell megtalálnia őket, mielőtt rossz kezekbe kerülnének. Mert akkor Jackék meghalnának, az elveszett világ felbukkanna, az óceánok kiöntenének, és a most ismert világnak befellegezne.
Hét csoda…
Jacket senki sem kérdezte meg arról, hogy hős akar-e lenni. Neki egyszerűen hősnek kell lennie. Egy srác. Egy küldetés. Egy nagy probléma.
Az izgalmak A kolosszus feltámasztásával elkezdődnek, és nem is érnek véget, amíg a sikerszerző Peter Lerangis sorozata be nem fejeződik…

Saját véleményem:

Még a magyar megjelenés körül figyeltem fel Peter Lerangis történetére, ugyanis élek-halok az ókori sztorikért, legendákért, mítoszokért, és a rész, illetve a sorozat címe olyasmit sugallt, ami miatt kíváncsi lettem rá. Amikor pedig adódott a lehetőség, hogy elolvashatom, teketóriázás és tájékozódás nélkül vetettem rá magam. Most viszont azt gondolom, vissza kéne szoknom a fülszövegekre.
A kolosszus feltámasztásától egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, szóval ha hozzám hasonlóan a világ hét csodájára és/vagy egy Percy Jackson-féle, mitológiával átitatott kalandregényre vágytok, ne ezt a könyvet emeljétek le a polcról. Ha viszont egy modernizált, sci-fi és szuperhős-szerű  Indiana Jones hajszához lenne kedvetek, génmódosult fiatalokkal és (egy másfajta) Atlantisszal a főszerepben, akkor ez a ti könyvetek.

A történet főhőse egy tizenhárom éves srác, Jack, aki egyik percről a másikra összeesik a suli előtt, majd előbb kórházban, később pedig egy, a civilizációtól távoli intézetben ébred. Itt megtudja, hogy már csak hat hónapja van hátra, köszönhetően módosul atlantiszi génjeinek, melyek szupererővel párosulnak. Tulajdonképpen ez a szupererő lesz az, ami végül megöli a testét. Ám van remény!

A sziget - Atlantisz - tudósai kifejlesztettek egy gyógymódot, melynek segítségével életben tudják tartani a srácot, és másik három társát, csakhogy ez is ideig óráig hat. A teljes gyógyulás reményéhez a négy gyereknek meg kell találnia Atlantisz hétbe osztott erejét, majd visszavíve a szigetre, megkeresni az erő eredeti forrását. 

Kaotikusan és szürreálisan hangzik? Nem vagy egyedül. Amíg le nem tisztázódtak a dolgok, és el nem fogadtam őket, addig folyamatosan úgy éreztem, a szerző fogott mindent, amihez affinitást érzett, és bedobálta egy turmixba. Nem mondom, hogy nem működött, mégis úgy vélem, ebben a helyzetben a kevesebb, néha több elv jobban érvényesült volna. A szupererő génmódosulással, high-tech környezettel, Atlantisszal, a világ hét csodájával, s mindenféle mitológiai és dinoszaurusz nevű lénnyel vegyítve nem szokványos elegy. Bár kétségtelen, az MG korosztály számára abszolút nyerő kombináció. Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz, hogy ez a történet elsősorban a 10-14 éves korosztályé, ők azok, akik számára nem csupán emészthető, hanem izgalmas, kalandos és informatív lehet, kortól, nemtől függetlenül.

A némileg lassabb felvezetés után egyik akciódús kaland követi a másikat. Kis hőseink, beletörődve sorsukba, belevágnak a kutatásba, melynek során nem csak deja vu álmokat látnak, hanem a régi ereklyéket és a beléjük vésett titkos szövegeket fejtegetik, míg nyomról nyomra közelebb nem érnek céljukhoz. Ám útjuk rengeteg veszélyt és izgalmat rejt. A tudósok információi ellenére Atlantisz szigete számos félelmetes ókori lényt rejt, s ezek mindegyike vérszomjas fenevadként támad Jackékre, újabb és újabb galibába sodorva őket. Általuk még egy valódi Indiana Jones barlangtúrának is részesei lehetünk - ami szerintem a sztori csúcspontja.
A cselekmény ezen része tényleg tartalmas, pörgős, szerethető, lehet rajta rettegni, izgulni, vagy éppen a szereplőkért szorítani, esetleg kellő tudással rejtvényt fejteni. Mindennek dacára mégis ott motoszkált bennem, hogy oké, hogy az van, ami, de eltelt a kötet kétharmada, és a hét csoda még szóba sem került. Utólag azért látom már, hogy a megtett kitérők szükségszerűek voltak a későbbi történések tekintetében, de ettől a véleményemet még tartom. A kolosszus feltámasztása minden ízében felvezető kötet a valódi eseménysorozat előtt, mely arra hivatott, hogy lefektesse az alapokat, és helyzetbe hozza annak karaktereit, és azok egymáshoz köthető viszonyát. (Adott két titkos szervezet, mely az egykori atlantiszi, más-más nézeteket valló testvérpár eszméit szem előtt tartva, a hét ősi loculus nyomába ered. A tét pedig nem kisebb, mint élet és halál.)
Biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot, bízva benne, hogy a gyengébb kezdés után kisülhet még ebből egy olyan élmény, mely valóban azt nyújtja, amit reklámoz. És bár én, 25 éves fejjel, teljesen más elvárásokkal (melyektől nem tudtam szabadulni) nem tudtam úgy belakni Peter Lerangis világát, mint kellett volna, úgy vélem, a 10-14 éves korosztály tetőtől talpig elmerülhet benne. Az ő kezükbe bátran odaadnám.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Aly, Cass

Kedvenc jelenet: barlangtúra, rejtvények fejtése

Negatívum: turmix effektus, és a kolosszus meg az olaj esete

Borító: 5/4

Rodoszi kolosszus

A rodoszi kolosszus Héliosz isten óriási méretű szobra volt Rodosz városában. A világ hét csodája közül hatodikként tartották számon. A szobor ókori források szerint 70 könyök magas volt.
Építésekor azért esett Héliosz istenre a választás, mert a monda szerint Zeusz legkisebb fia, miután apja, Zeusz főisten felosztotta a világot gyermekei között, kimaradt a felosztásból. Kárpótlásul azt kérte apjától, hogy adja neki Rodosz szigetét, amelynek neve rózsát jelent. Így a rodoszi nép Hélioszhoz imádkozott.
A kolosszus bronzból épült és kövekkel volt kitömve. Állítólag a város tenger felőli bejáratánál állt, az egyik lábával az egyik parton, a másikkal a másikon. Ezt később megcáfolták, mivel így az építés idejére le kellett volna zárni a kikötőt, és mivel igen fontos kikötő volt, a város ezt nem engedhette volna meg. Néhány feljegyzés szerint mikor összedőlt, házakra zuhant, így valószínűleg egy dombtetőn állhatott. Ezután terjedt el az a tévhit, hogy később a kikötő fölött állt.
A szobor építésénél – a feljegyzésekből tudjuk – 15 tonna bronzot és 9 tonna vasat használtak fel. Maga a szobor 33-35 méter magas volt, és egy 15 méteres talapzaton állt. Így magassága (talapzattal) körülbelül akkora lehetett, mint a New York-i Szabadság-szobor talapzat nélkül.
Kr. e. 225-ben erős földrengés rázta meg Rodoszt, a szobor egyik lába összetört, és ennek a következtében maga a szobor is összedőlt. Rodosz lakosai újra akarták építeni, sőt III. Ptolemaiosz király anyagi segítséget ajánlott fel, de a városban levő orákulum ezt megtiltotta. 653-ban, amikor az arabok meghódították Rodosz szigetét, a kolosszus megmaradt részeit eladták egy szíriai zsidónak, aki a monda szerint 900 tevén szállította el.

(forrás: wikipedia)

Nyereményjáték

A kolosszus feltámasztása történetében fontos szerep jut az ókori világ hét csodájának. Mostani nyereményjátékukban egy kis csavarral építünk erre. Az ókori csodákat megismerheted a könyvekből, de tudtad, hogy létezik a világ hét új csodája is? És bizony ezekről még nem maradt le senki, egytől egyig látogathatók.
A turné minden állomásán egy nyomot találsz, ami valamelyik csodára utal. Nincs más feladatod, mint beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, melyikre.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A szerelem szépségének megtestesülése, és a fájdalomé, amit a kedves elvesztése jelentett.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/11 Sorok között
08/13 Dreamworld
08/15 Deszy könyvajánlója

Rachel Hawkins - School Spirits

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rachel Hawkins School Spirits - Kísértetsuli című regénye, mely a Hex Hall sorozat spin offja. Ennek örömére a Blogturné Klub három bloggere bemutatja Izzy Brannick varázslatos, humorban és romantikában bővelkedő történetét.

2016. június 26-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: School Spirits - Kísértetsuli

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996324
Oldalszám: 248 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Soha ne húzz ujjat a természetfelettivel!
A tizenöt éves Izzy Brannick-et arra nevelték, hogy szörnyekkel küzdjön. Családja évszázadok óta a varázslények üldözésének szentelte életét. De amikor Izzy nővére egy akció során nyom nélkül eltűnik, anyjuk úgy dönt, ideje egy kicsit pihenni. Új városba költöznek, ahol az iskolában furcsa dolgok történnek. Hogy rátermettségét bebizonyíthassa, Izzynek kell felgöngyölítenie a könnyűnek tűnő ügyet. De egy átlagos tinédzser bőrébe bújni nehezebb, mint amilyennek hiszi. A magányos és kemény lány tapasztalatlan a barátságok terén, és akkor még nem is beszéltünk a szerelmi ügyekről… Vajon képes annyira megbízni új barátaiban, hogy elfogadja segítségüket, mielőtt még több embernek baja esik?
Rachel Hawkins regénye ismét hozza a Hex Hall-sorozattól megszokott fanyar humort és bájt.
Készülj fel még több titokra, varázslatra és románcra.

Saját véleményem:

A Hex Hall trilógiával való hullámzó viszonyom dacára izgatottan vártam a spin off kötetet. Kíváncsi voltam, miként alakul tovább Izzy élete, és hogy mi lesz új kedvencemmel, a tükörben rekedt, 400 éves sráccal, Torinnal.
Beismerem, nem olvastam el előre a fülszöveget, de azért a korábban megkapirgált dolgok miatt élt bennem egy kép, hogy mégis merre haladunk majd tovább. Hát tévedtem. Nem Torin kiszabadítása és a vele kapcsolatos jövendölés került fókuszba, de mégcsak nem is a badass Brannick életforma. Ám ami ennél is jobban meglepett, az az, hogy a Kísértetsuli nem egy önálló könyv, szépen elvarrt szálakkal! Vagyis... a szerző szerint igen, tekintve, hogy nem tervez több regényt ebben a világban. Amikor ezt  megtudtam, szívem szerint a földhöz csaptam volna a könyvemet, hogy utána páros lábbal ugráljak rajta, majd egyesével tépkedjem ki a lapjait. Persze, oké, buta voltam, a Hex Hallt sem zártuk le maradéktalanul, na de ez?! Őszintén remélem, Rachel Hawkins meggondolja magát, és megadja mindazt a választ, amire várok.

Félretéve a (nem)befejezéssel kapcsolatos csalódottságomat, a történet többi részén nagyon jól szórakoztam. Tipikus könnyed, fiatalos regény, csipetnyi rejtéllyel, humorral és romantikával megfűszerezve. És ami kimondotta tetszett benne, hogy a szerző csavart egyet a dolgon, és ezúttal olyan főszereplőt választott narrátornak, aki szerves része a természetfeletti világnak, mi több, abban él, elszigetelődve a mai társadalomtól.
Érdekes volt egy prodigium-vadász lány szemén keresztül szemlélni a mi világunkat, és rájönni, hogy az emberi faj is lehet legalább annyira talányos, mint a természetfeletti. Rengeteg vicces, Izzy számára pedig kínos szituációt szül a lány tájékozatlansága a hétköznapi tinik világával kapcsolatban, tekintve, hogy a legifjabb Brannick hölgy egész életét a vámpírok, vérfarkasok, szellemek, tündérek, stb.-k üldözésével és gyilkolásával töltötte, némi járőrözéssel és harci kiképzéssel kitoldva. Korábban soha nem érintkezett hétköznapi kortársaival, így az iskolai élet nehézségei és drámái is elkerülték. Ám amikor anyja friss nyomot szimatol az egy éve eltűnt nővérének ügyével kapcsolatban, melyhez egy iskolai szellemügy is társul, Izzy hirtelen a normalitás útvesztőjében találja magát. Be kell illeszkednie a helyi suliba - leplezve képességeit -, ami a legfinomabban szólva is nehezen megy neki.

Ha most azt gondoljátok, a School Spirits "egy újabb gimis, paranormális-misztikus sztori", igazatok van. Valóban az. De! ezt tudja is magáról, és ilyetén él az önparódia eszközével is.
Például hatalmas fricska, ahogy Izzy (és Torin) gimis sorozatokat nézve próbál eligazodni a suli és a diákság keszekusza életében. Tudjuk, mennyire reálisak, kisarkítottak, túldramatizáltak ezek a filmek, vagyis borítékolható a szájszéli görbület, amikor Iz ezek alapján próbál elevickélni. Arról nem is beszélve, mennyire aranyosak a lány rádöbbenései az emberi dolgokra (randira hívás, érintés, kidobózás).
Eltúlozva: képzeljétek el Tarzant a sulitok folyosóján.
Persze a kötelező klisés elemekből sincs hiány: szerelmi szögek, barátok, sulis ügyek, szakkörök, rejtélyes események, ám ezeket a szerző humorral, kellő érdeklődést szító titkokkal és jó karakterizálással oldja.
Izzy egy harcias, bátor, talpra esett lány, aki minden áron bizonyítani szeretné rátermettségét édesanyjának. Mindemellett pedig aranyos, szerethető, egyszerű csajszi, ésszel és némi humorral megáldva. Na, nem annyival, mint Sophie.
A humorzsák szerepe ezúttal a történet egyik új karakterére, a csupa kérdőjel Dexre hárul. Dex első perctől csupa talány mind Izzy, mind pedig a mi számunkra. Régiesen beszél, kortársaitól eltérően öltözködik, és van valami vele kapcsolatban, ami gyanakodásra adhat okot. Ugyanakkor ontja magából a vicceket, miközben teljes gőzzel ostromolja a lányt. Arról nem is beszélve, hogy tagja a PMS-nek. Nem, nem annak, amire gondoltok, hanem egy szellemvadász szakkörnek, mely egészen pontosan három - Izzy-vel együtt négy - főből áll. A PMS-esek a suliban gyűlésezve vesézik ki a paranormális eseményeket, melyekből a történet idején nincs hiány. Csakhogy kérdés, mennyi jó sülhet ki abból, ha mi, emberek, tudatlanul beleavatkozunk a természetfelettibe. Márpedig itt döglött, ajtóra szegelt békák, agyonszurkált babák, és egy régi kísértethistória kerül terítékre.
A PMS csapat egyébként nagyon aranyos, izgalmas társaság mind szellemvadászat, mind hétköznapi megnyilvánulások terén, mégsem őket emelném ki, hanem régi szerelmemet, Torint, aki ha számomra nem is kellő mennyiségben, de azért megjelenik.
Torin egy négyszáz éve tükörbe zárt srác, aki figyelemmel kísérte a Brannick család generációinak sorát. Segítette őket hullámzó látomásaival, vagy éppen bosszantotta őket - függően attól, éppen mihez volt kedve. Mindazonáltal Torin úgy véli, s homályos utalásaival folyamatosan ezt sugallja, hogy Izzy fogja kiszabadítani börtönéből... A lány azonban hallani sem akar erről.
Kettejük között furcsa, nem a megszokott macska-egér játszma zajlik. Izzy hiába utálja a srácot, és tiltakozik az ellen, hogy Torin belopózzon álmaiba, mégsem tud elszakadni tőle. Megvan köztük a kémia, az tuti.
Én a magam részéről rettentően szorítottam nekik, és alig vártam a közös jeleneteiket, amik hol megmosolyogtatóak voltak, hol drámaibbak, hol álomszerűek.

Mindent egybevetve a School Spirit kiforrottabb, összeszedettebb, mint az anyasorozata, miközben tartalmazza a jól megszokott misztikumot, humort, üde bájt, és a lendületességet. Egyedül a nyitott vége az, ami levon az értékéből. Ám ha ezen az olvasó túl tud lendülni, akkor kellemes kikapcsolódás egy laza nyári délutánhoz, vagy takaró alá kucorodós hideg estéhez.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Torin, Izzy, Dex

Kedvenc jelenet: Torinos filmezések, a csónakázás, és az első tesi

Negatívum: az elvarratlan szálak

Borító: 5/5

Audrey Hollister

A borítót szemlélve feltűnhet nektek egy ismerős alak, aki nem más, mint Audrey Hollister, a Párválasztó sorozat borítóival ismertté vált hölgyemény. Bizony, az Americát életre keltő lány ezúttal Izzy-t formálja meg Brannick felszerelésben.

 

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a tükröké lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy közismert varázstükörrel, nektek pedig ki kell találnotok, ki a mágikus tárgy eredeti tulajdonosa (!). Ha ez megvan, a megfejtést (az illető nevét) írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába, és amennyiben minden állomáson teljesítettétek a feladatot, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott School Spirits - Kísértetsuli c. regény egy példányát.
Figyelem! A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Továbbá a kiadó csak magyarországi címre postáz.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/26 Deszy könyvajánlója
06/28 Sorok Között
06/30 Dreamworld

Rachel Hawkins - Spell Bound

A végéhez ért a Hex Hall trilógia, az utolsó kötetet búcsúztatja a Blogturné Klub három bloggere. Sophie-ra pokoli kalandok várnak, és még azelőtt kell vissza szereznie a varázserejét, mielőtt túl késő lenne...
Tarts velünk, és ne feledd, a könyv egy példányát meg is nyerheted!

Rachel Hawkins: Spell Bound - Megbűvölve

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633996027
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

A démon benned él…
Sophie Mercer épp csak belenyugszik, hogy démonnak született, a Tanács máris elveszi tőle varázserejét.
Sophie most védtelen, magányos, és ráadásul a prodigiumokra vadászó Brannick amazonok jóindulatára szorul.
Sophie legalábbis ezt hiszi, amíg érdekes felfedezést nem tesz:
a Brannickok tudják, hogy háború közeleg, és azt állítják, hogy egyedül ő képes meggátolni a világvégét.
Ám ebben a varázserejétől megfosztott Sophie nem olyan biztos. Főhősünkre újabb pokoli kalandok várnak. Vajon vissza tudja szerezni a varázserejét, még mielőtt késő lenne?

Saját véleményem:

A korábbi kötetek hullámzó minősége után kíváncsian bár, de kissé félve vártam, miként zárul Sophiék története. Noha a Spell Boundnak nem sikerült hoznia a Hex Hall magas színvonalát, sem cselekményileg, sem karakterileg, azért jóval élvezhetőbbre sikeredett, mint a Démonüveg, melynek végén Sophie elindult a félelmetes Brannick család felé.
A trilógia zárókötete pedig pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az korábban abbamaradt. Főhősünk megérkezik a kissé megfogyatkozott Brannick amazonokhoz, akik első - és későbbi - ránézésre elég harciasnak tűnnek, mégsem az őket jellemző tulajdonságokkal lepik meg a lányt, hanem egy titokkal, mely után már csak hab a tortán a tarsolyukban lévő jóslat. A jövendölés szerint (most lepődjetek meg!) Sophie-nak kell megmentenie a világot a félelmetes démonhordától. A dologban azonban azért van egy kis rizikófaktort jelentő csavar, ami a YA könyvet még életében nem olvasó közönség számára körömrágást jelenthet, míg Sophie-nak plusz őrlődést és terhet. Sablonos, hatásvadász húzás, nálam mégis működött. Hiába tudtam, hogy csak elbizonytalanításra szolgál, szerettem azt a dilemmát, amibe Sophie-t kergette.

Picit eltértem a mondandómtól, úgyhogy ugorjunk vissza ahhoz a meghökkentő titokhoz, amivel az írónőnek nem csak ereje fosztott démonunkat sikerült meglepnie, hanem engem is. Vén, YA olvasó rókaként egy olyan kaliberű sorozat esetében, mint a Hex Hall, nem gondoltam volna, hogy érhetnek még váratlan események, pedig de. Rachel Hawkins ütős kis húzással állt elő, amit legnagyobb sajnálatomra, egyelőre (?) nem aknázott ki teljesen, de minthogy van még egy Spin off kötet, melynek az egyik Brannick lány a főszereplője, még bőven megvan rá az esély. Én bízom benne. Hogy pontosan mire gondolok, maradjon titok.
Ami ellenben a Brannickeket illeti, új, érdekfeszítő színfoltjai a sorozatnak. Jelenlétük fizikai szempontból nem kifejezetten érdemre méltó, ám a mögöttes háttér, amit jelentenek, annál inkább. Vérbeli harcos amazonok, akik férfiak segítsége nélkül veszik fel a küzdelmet az - szerintük - elpusztítandó prodigiumokkal szemben. Napközben edzenek, terveket szövögetnek a kiiktatásra váró lények ellen, míg éjszaka teszik a dolgukat. Ebből kifolyólag vicces és komfortzónából való kimozdulásra sarkalló jeleneteknek lehetünk tanúi, amikor Sophie ilyen vagy olyan módon behozza a saját, prodigiumokkal szembeni nézeteit - netán barátait, társait.
Mielőtt azonban tovább mennék, muszáj megemlítenem a legfiatalabb Brannick testvért, Izzy-t, aki a Spin off rész főszereplője lesz. Ő egy olyan lány, akinek bár nincs sok jelenete, mégis érdemes rá, és az őt övező apró részletekre figyelni, hisz egy bizonyos, tükörbe zárt, többszáz éves, pimasz fiúval együtt izgalmas pillanatokat tartogathatnak még számunkra, a jövőre nézve.

A történet cselekményéről ténylegesen nehéz mesélni, minthogy gyakorlatilag az első fejezetektől kezdve spoiler zóna az egész, az élmény pedig úgy az igazi, ha nem lövöm le előre. Mindenesetre, a hogyanokat nem számítva, a kezdőcsapat újra a Hex Hallba kényszerül, serény diákként.
Az egész helyzet rettentő szürreális, tinihorror szerű, ugyanakkor zseniális! Nem is tudom szavakba önteni, mennyire örülök, hogy a szerző, mintegy keretet adva a trilógiának, a fináléra visszatért a jól megszokott, és hőn imádott szörnysuliba. Az meg még fantasztikusabb, hogy mindezt úgy, hogy érzékeltesse, a végső összecsapáshoz közeledve, mennyit változtak a dolgok.
Imádtam a régi környezetet új "hangulatelemekkel" feldobva. A maga, fiataloknak szóló módján kellően hátborzongató hangulatot kölcsönzött a regénynek; és tudom, hogy beteg vagyok, de annyira megnézném úgy a sulit! Főleg, hogy az érzékletes leírásoknak hála, sokszor láttam magam előtt a gomolygó ködöt, a betört ablakokat, és minden egyebet.

Ami miatt viszont csalódottabb vagyok, az a varázspálca suhintásnyi problémamegoldások kivitelezése, és a szerelmi háromszög(ecske). Utóbbi tekintetében egyszerűen falra tudok mászni attól, ha egy hősnő, "megsajnáltam, bátorítás" gyanánt csókolgatja az olyan srácokat, akikhez vonzalmon kívül semmi egyéb nem fűzi. Mert hát tényleg, mekkora nagylelkűség csak úgy smárolgatni valakivel, akit megsajnálunk, miközben a pasink élete miatt aggódunk! A Cal-Sophie szál ebben az esetben abszolút felesleges, felszínes, kidolgozatlan hajtépést szolgáló elemként funkcionál, mindenféle különösebb bonyodalom nélkül. Szerencsére Rachel Hawkins is csak csipetnyi mértékben adagolja.

Korábban már világossá vált, és most is bizonyítást nyert, hogy a sorozat legfőbb erénye a humorban rejlik. Sophie egyszerűen sziporkázó jelenség, aki csípőből ontja magából a vicceket, szarkasztikus beszólásokat, melyekben Archerben és Elodie-ban is társra lel.
Számomra külön öröm, hogy az írónő újra visszahozta azt az igaz Cross-Mercer-féle flörtölős csipkelődést, amit az első kötetben annyira szerettem. A párosuk igazi védjegye a csókcsaták helyetti szócsata, mely sokkal romantikusabb töltetű, mint a nyálas vallomásokba bocsátkozás.
Az igazi meglepetés mégis Elodie szelleme, de hogy miért, azt nem árulom el. Sophie-val együtt félelmetesen gördülékeny, megmosolyogtató, és bizonyos fokig szívszorító páros.

Összességében tehát úgy gondolom, a Spell Bound, ha nem is tökéletes, mégis kielégítő lezárása a sorozatnak. Bennem ugyan maradtak kérdések, és kicsit sajnálom is, hogy az ígéretes kezdés után a trilógia leeresztett, mégis örülök, hogy részese lehettem. Már csak a humora miatt is. És az az igazság, hogy - a Cal csókokat leszámítva - olvasás közben egyetlen negatív gondolatom, érzésem sem volt a sztorival kapcsolatban, a fentebb felsorolt dolgok leülepedés, és racionális szemlélet után bugyogtak fel bennem. Úgyhogy azt mondom, a sorozat rajongói semmiképp se hagyják ki! Olvasás közben élvezettel lehet elmerülni benne, az utána pedig nem fontos.
A Hex Hall trilógiát elsősorban azoknak ajánlom, akik szeretik az ízig-vérig YA könyveket, azok minden kliséjével és pozitívumával együtt. A maga műfajában szuper kis sorozat a fiatalabb olvasóközönség számára. Az ifjabb generáció Alkonyata. Ha néhány évvel korábban kerül a kezembe, biztos, hogy örök kedvenc marad - de még így is mosolyogva fogok emlékezni Cross és Mercer ugratásaira, Jenna egyediségére, vagy arra a szívszorító szépségű búcsúra az iskola kertjében.    


Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Elodie, Archer, Sophie, Torin

Kedvenc jelenet: a Hex Hall-beli élet, és a fűélesztős, szigethez kötős pillanat

Negatívum: szerelmi háromszög és a túl könnyű megoldások

Borító: 5/4 (noha köze nincs a könyvhöz, jól néz ki)

Öltözz a könyvhöz

Nyereményjáték

A könyvben fontos szerepet kap a Brannick család. A harcias nők életüket a gonosz legyőzésére áldozzák fel, életre-halálra tartó csatát vívnak a démonok, a vámpírok, a vérfarkasok és minden gonosz lény ellen.
A mostani játékunk során olyan erős, női karaktereket kell kitalálnotok, akik gond nélkül beilleszkedhetnének a Brannick családba. A szereplőket filmekből és sorozatokból ismerhetitek. Az rafflecopter doboz megfelelő sorába az adott karakter nevét írd.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül tud postázni. A győztest e-mailben értesítjük, ha 72 órán belül nem válaszol a levélre, újra kell sorsolnunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/02 Media-Addict.hu
05/03 Dreamworld
05/04 Deszy könyvajánlója

Rachel Hawkins - Démonüveg

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Rachel Hawkins: Démonüveg című regénye, a Hex Hall sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sophie démon kalandját!

2014. október 12-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Rachel Hawkins: Démonüveg

Kiadó: Könyvmolyképző

ISBN: 9789633738733

Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe, de rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.
Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a Megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.
De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra. Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?

Saját véleményem:

Egy májusi napon, Sophie épp Ms. Vandy prodigiumüldözési óráján szenved, amikor a tanárnő kiszúrja, mint kísérleti alanyt. Noha a lány mindent elkövet annak érdekében, hogy kibújjon a feladat alól, a jó öreg Vandy nem ismer kegyelmet. Csakhogy a próba következtében Sophie kis híján a tóba fullad. És amikor már azt hinné, a helyzet nem lehet még ennél is rosszabb, megjelenik soha nem látott apja, aki azzal a céllal érkezik, hogy közölje lányával, megvétózza Megfosztási kérelmét. Ám mielőtt a fiatal démon haragja elhatalmasodhatna, James ajánlatot tesz neki. Arra kéri, töltse vele, Angliában a nyarat, és ismerje meg jobban a démon létet, s ha a nyár végén még mindig úgy gondolja, hogy alá szeretné vetni magát a ceremóniának, áldását adja rá. Sophie beleegyezik, de egyetlen kikötéssel: Jennát, különc vámpírbarátnőjét is magával viszi. James elfogadja a feltételeket, sőt Calt - akiről kiderül, hogy Sophie jegyese - is kikéri Mrs. Casnofftól, így a három fiatal együtt vág neki a kalandoknak.

Londonban, a Tanács nyári szállásán, Sophie két új, korabeli démonnal, Daisy-vel és Nickkel is találkozik, akik bár meglehetősen furán viselkednek, Sophie mégis velük tart egy prodigium buliba, ami nagyon hamar mészárlásba torkollik, amikor megjelennek a Szem emberei... és velük együtt Archer is.

"- Én démon vagyok, ő meg A Szem tagja. Képzeld el, milyen kínosak lennének a családi ünnepek, ha összejönnénk! Csak úgy repkednének a varázslatok, meg a tőrök, még a karácsonyfát is felborítanák..."

A Hex Hall után élvezettel vetettem bele magam újra a Prodigiumok világába, és örömmel tapasztaltam, hogy a sorozat színvonala továbbra is megmaradt. A Démonüveg sokkal pörgősebb, pikírtebb és izgalmasabb lett elődjénél.

És ha valaki nem emlékezne, mi történt az első kötetben, probléma egy szál se, ugyanis kezdésként, Sophie szokásos szarkasztikus humorával fűszerezve, gyorsan felelevenítjük a legfontosabb dolgokat, majd ezt követően egy vicces jelenettel felvezetve beindulnak a tényleges események. Megjelenik Sophie apja, a hideg, kimért, talpig angol James, aki mindenáron azt szeretné, ha lánya megismerné saját fajtáját, és megpróbálna együtt élni azzal, ami ő maga. Ezért eléri, hogy Sophie nyáron Londonba utazzon.

A Tanács londoni, nyári rezidenciáján néhány tag és két fiatal démon köszönti Sophie-t, Jennát és Calt, majd kezdetét veszi a lány kiképzése. Legalábbis elméletileg. Gyakorlatilag ugyanis szinte semmi nem történik azon kívül, hogy James egyszer leül a lányával és mond neki pár bölcsességet, valamint ad egy démonológiai könyvet - ami Sophie-t halálosan untatja és nem is foglalkozik vele -, illetve tíz perc alatt megtanítja koncentrálni. Ezen a téren tehát kissé csalódnom kellett. Abban reménykedtem, hogy James és a fülszövegben ígért démon lakótársak majd jól kiképzik a mi szabadszájú hősnőnket, de hát mégsem. Továbbá Nick és Daisy szerepe is elnagyoltra sikeredett. Fogalmam sincs mit vártam, de az biztos, hogy nem ezt. Rengeteg lehetőség rejlett bennük, a sejtelmességükben, és ehelyett két kiszámíthatatlan, hol jófej, hol bunkó tinit kaptam, akiknek össz-vissz annyi szerepük volt, hogy elvitték Sophiékat a Prodigium szórakozóhelyre (ami pont olyan, mint Cassandra Clare Pandemoniumja). És a gondok is villámcsapásra oldódtak meg. Ha apuci azt mondta, Sophie koncentrálj, Sophie megpróbálta, de nem ment, majd jött, apuci, hogy próbáld erősebben és tádááám. Pedig ha az írónő egy kicsit nagyobb erőfeszítést tett volna, sokkal nagyobbat tudott volna ütni - véleményem szerint. Így viszont maradtak az állapotos nők hangulatingadozásaival megegyezően viselkedő új szereplők (James, Daisy, Nick). 

Ám ha mindezen túl tudunk lendülni, és elfogadjuk, hogy ez a könyv nem akar több lenni, egy könnyed kis szórakoztató sztorinál, akkor kényelmesen hátradőlve élvezhetjük a sok izgalommal, feszültséggel, humorral, könnyekkel, fájdalommal, és rejtéllyel teli kalandot. Aminek a minősége határozottan javul Archer felbukkanásával.

Mivel Sophie és Archer két hadban álló csapathoz tartozik, ezért már-már borítékolható a kettejük kapcsolatában megjelenő bonyodalom. Bár Archer korábbi késes mutatványa sem jelent igazán előnyt... Ámde a kémia az mégiscsak kémia, és sokan hiába nem akarják, az mégiscsak működik.

Kettejük kapcsolata és magánakciója az, ami igazán tetszett. Mint már mondtam, remek páros (akár ölik egymást, akár nem). Jó érzékkel látnak hozzá a titkok felgöngyölítésének, és számos galibába keverednek, ami rengeteg színt visz a történetbe. 

Ám a regény legerősebb pontja, minden kétséget kizáróan a humor, amiből sosincs hiány. Sophie csak úgy ontja magából a jobbnál jobb beszólásokat, és ha épp nem beszélne, akkor belső monológjaival sziporkázik.
Illetve, ami még nagyon tetszett, az a kezdetektől jelenlévő, jó időben, jó helyen elejtett baljóslatú megjegyzések sokasága. Folyamatosan kapjuk az izgalomra és rettegésre okot adó kis löketeket, és ahelyett, hogy azok megoldódnának, csak méginkább pattanásig feszítik az olvasó idegeit. Már nem pusztán a Szem vs. Prodigiumok közt kitörni készülő háború a legjelentősebb probléma. Valaki démonokat támaszt fel a legfélelmetesebb varázslatokat rejtő grimoire-ból kitépett útmutató szerint, és a Hex Hallban végbemenő események is új fordulatot vesznek.

És vége! Te jesszusatyaúristen! Rachel Hawkins minden titkos fegyverét az utolsó fejezetekben kapta elő. Csak úgy pörögtek az események. Nem győztem kapkodni a fejem a nem várt csavarok láttán, és amikor az érzelmek és az indulatok a tetőfokára hágtak, akkor puff, vége lett. Komolyan sikítófrász környékezett, hogy ott és akkor szakadt félbe minden. Bár hozzáteszem, Sophie-ra haragszom. A történtek fényében én tuti nem azt tettem volna, amit ő.

Összességében tehát úgy vélem, aki szerette az első részt, az ezt is fogja. Új karakterek, új helyszín, baromi sok megválaszolatlan kérdés, titkos ügyletek és... Archer Cross.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Archer, Sophie, Jenna

Kedvenc jelenet: Nick-Sophie ruhapárbaja, Archer-Sophie tervezgetése ott

Negatívum: összecsapottság + jegyesség (minek ide szerelmi háromszög? felesleges)

Borító: 5/5

 

Itineris

Az itineris latinul utat vagy utazást jelent, de hogy pontosan mi is ez? Egy átjáró, ami segítségével a prodigiumok utazgatni tudnak. Funkcióját tekintve valahogy úgy képzeljétek el, mint az Árnyvadászok Portálját. De nézzük az itineris gyorstalpalót!

Hogy néz ki?

 "Egy nagy nyílás tátongott a legalább három méter magas falon, és egy ajtóra hasonlított, de a nyíláson túl csak sötétséget láttam."

Az első alkalom mindig kemény...

"(...) a halántékom vadul lüktetni kezdett. Mintha migrént kaptam volna, csak ez százszor rosszabb volt. (...). (...) nem voltam felkészülve a koponyámban tomboló dübörgésre, sem a mindent elnyelő sötétségre. De a repülés érzése is elmaradt, pedig egy varázsút esetében minimum erre számítottam. Minden teljesen mozdulatlan maradt, csak a sötétség omlott rám."

Milyen távolságot képes megtenni?

"Őrültség százhatvan kilométernél messzebb menni az első utazáskor."

Bárhová elrepít?

"- Várj! Csak odavonulunk ehhez a kapuhoz, és bármilyen úti célt megadhatunk neki? - kérdezte Jenna.

- Bármilyet - vonta meg a vállát Nick."

Mindenkire ugyanolyan hatása van az utazásnak?

"-Az itinerisutazás a vámpíroknak különösen megterhelő - felelte Nick "

Hogy jön létre az itineris? Kik hozzák létre?

"Csak nagyon erős boszorkányok képesek létrehozni a kapukat (...). Vagy démonok persze..."

Nyereményjáték

Miután Sophie megtudta, hogy démon, és olyan erő van a birtokában, ami a szeretteire is veszélyes, elhatározta, hogy aláveti magát egy rituálénak, mely során vagy a varázserejét veszti el örökre vagy az életét. Ám mielőtt ez bekövetkezne, meg kell ismernie a démonság mibenlétét. Mostani játékunk során tarts velünk, és tudj meg többet ezekről a lényekről!
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Valamint, ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol, új nyertest sorsolunk!

Sophie apja szerint ezeknek a lényeknek a különböző alfajától ered az összes prodigium, beleértve a démonokat is.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/12 Kelly Lupi olvas - Idézetek

10/14 Könyvszeretet

10/16 Media Addict

10/18 Függővég - Részlet

10/20 Deszy könyvajánlója - Megfosztás

10/22 MFKata gondolatai - Divattippek

10/24 Dreamworld - Itineris

Kevin Hearne - Hammered

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Kevin Hearne Hammered - Elkalapálva című regénye, a Vas Druida krónikái sorozat harmadik része. Ennek örömére a Blogturné Klub három druida tanítványa egy blogturné keretein belül bemutatja Atticus izgalmas kalandját, mely ezúttal egészen Asgardig nyúlik!

2014. július 14-től minden harmadnap, vagyis a Hold, Thor és a Nap napján egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Kevin Hearne: Hammered - Elkalapálva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633738191
Oldalszám: 310 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

A norvég mennydörgésisten rosszabb minden kötekedő rohadéknál – ő ugyanis életek ezreit tette tönkre, és ugyanennyi ártatlannal végzett. A viking vámpír, Leif Helgarson több évszázad után elérkezettnek látja az időt, hogy bosszút álljon rajta, de a norvég lidércnyomásba csak barátja, Atticus O'Sullivan, az utolsó druida segítségével juthat el. Atticus első számú túlélési stratégiája a következő volt: a lehető legnagyobb ívben kerüld el a villámokat dobáló ürgét! De Atticus hazai pályáján sem túl rózsás a helyzet: vámpírháború közeleg, a magukat Isten Kalapácsainak nevező orosz démonvadászok pedig egyre többen lesznek. Atticus és Leif egy vérfarkas társaságában minden figyelmeztetés és várható következmény ellenére elindulnak Asgardba, a norvég panteon síkjára, ahol kommandójuk kiegészül egy varázslóval, egy orosz mennydörgésistennel és egy kínai vándorral. És megindul a felejthetetlen harc a valkűrök, a feldühödött istenek és a mennydörgésisten ellen.

Saját véleményem:

Atticus Asgardba indul, hogy megszerezze a Lakshának ígért aranyalmát, csakhogy összefut Ratatoskkal, az óriási mókussal. Szerencséjére azonban a lény nem túl eszes, így végül sikerül saját javára fordítani a helyzetet.

Asgardba érve viszont a nornák már várnak rá, és feltett szándékuk, hogy elpusztítsák a látomásaikban fenyegetést jelentő druidát. Atticusnak döntenie kell, vagy a saját bőrét menti, nem dacolva a következményekkel, vagy holtan végzi. A válasz pedig igen egyszerű. 

Miután végzett a nornákkal, útra kel, hogy végre megkaparintsa az almákat. Ám eredeti terve, miszerint észrevétlen marad Asgardban, és feltűnés nélkül elcseni a gyümölcsöt, kissé máshogyan alakul. Számtalan bajba keveredik, melyekből csak gyilkolás árán tudja kivágni magát. Ezzel azonban magára zúdítja a skandináv istenek haragját.  De hazai pályáján sem jobb a helyzet. Vámpírháború közeleg, s az Isten Kalapácsai nevű társaság is üldözi. Mindeközben pedig Leiffel és Gunnarral, valamint három másik segítővel, vissza kell térnie Asgardba, hogy társai végre elégtételt vehessenek a Mr. Magas Szőke miatt ért fájdalmaik miatt.

"Ha almát lopsz, észrevétlenül elbújhatsz. Ahogy terveztem. De ha a sors megtestesítőit lemészárolod, akkor Hans Gruber mondata válik érvényessé a Drágán add az életedből: ,,megtalálnak!" "

A történet kezdése a többi részhez képest nagyon ütősre, akciódúsra sikerült. Már rögtön az első oldalakon Atticus asgardi bevetésébe csöppenünk, ami kedvenc druidánk ismeretében egyaránt tartalmaz körömlerágós helyzeteket, csínytevéseket és összecsapásokat. 

Ezt követően viszont Kevin Hearne visszavesz a tempóból. Nem is kicsit. Hiába történik ez-az, jelennek meg vámpírok, vagy az előző részben szereplő rabbi és csapata - akiknek feltett szándéka, hogy végezzenek Atticusszal -, egyik sem okoz katartikus pillanatokat. 

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy unalmas, mert abszolút nem az. Rengeteg humor van benne (sőt, talán több is, mint a 2. részben), de tény, hogy a megtorlás témája sokkal jobban piszkálja az olvasó fantáziáját.

Aztán elérkezik a pont, amikor rájövünk, hogy ez az egész nem véletlenül van így. Kevine Hearne direkt húzta be a kéziféket. 

Egyrészt előkészítette a terepet a folytatásoknak, másrészt időt adott Atticusnak, hogy elbúcsúzhasson a hozzá közelálló személyektől és helyektől, valamint, hogy elrendezhesse üzleti és magánéleti dolgait, ha netán valami nem jól alakulna asgardi küldetése során. Ennek következtében tanúi lehetünk egy csodálatos elköszönésnek. 

Minden kétséget kizáróan mondhatom, hogy Atticus és Mrs. McDonagh búcsúja az eddigi három kötet egyik leggyönyörűbb, legszívszorítóbb, és legvalódibb pillanata. Megmutatja, hogy egy több ezer éves druida számára milyen is lehet az elválás, és a halandóság tényének elfogadása.

"Vannak olyan találkozások, amikről az ember tudja, hogy egyszer fordulnak elő az életben. (...) Aztán vannak olyan pillanatok is, amik észrevétlenül suhannak el, mert el vagyunk foglalva valamivel, és csak később tudatosul bennünk nagyszerűségük, amikor az ember már csak bánhatja, hogy nem figyelt jobban a  jelenre."

Elmúlás, keserűség, fájdalom, bosszúvágy - leginkább ezekkel a szavakkal lehetne jellemezni a folytatást, ami már magára a megthorlásra (bocsi, nem tudtam kihagyni ezt szóviccet :D ) koncentrál. 

Valószínűleg nem vagyok egyedül, ha azt mondom, Leif az egyik kedvenc szereplőm. Kezdetektől fogva érdekelt a múltja, a vámpírrá válása, majd később az a sérelem, ami miatt képes akár az életét áldozni, csak, hogy elpusztíthassa Thort.
Ergo mindvégig reménykedtem valamiféle magyarázatban, de amit kaptam, az bőségesen túlszárnyalta mindennemű kívánságomat. Ugyanis rendhagyó módon öt, saját maguk által elmesélt novella által ismerhetjük meg Leif, Gunnar és a három új mellékszereplő történetét.

Kivétel nélkül mindegyikben volt valami, ami miatt elfacsarodott a szívem. Mélyen érintettek a sztorijaik, és azt vettem észre, hogy míg hozzájuk egyre jobban kötődöm, addig Thort egyre nagyobb rohadéknak tartom. Kedvem lett volna begubózni és megsiratni a múltjukat, de csakis azután, hogy a szőke fickót megsimogattam kedvenc kalapácsával.
A vége pedig... hát az odacsap. Minden megvan benne, ami kell: vér, könnyek, kemény összecsapások, jó adagnyi skandináv mitológia, és mégtöbb vér, fájdalom, és orbitális függővég, ami folytatásért sikít.
Szóval, ha szerettétek az első két részt, akkor nem is kérdés, hogy ezt is olvasnotok kell, ha pedig most hallotok először Atticusról, akkor dobjatok el mindent, és irány a könyvesbolt, webshop vagy a könyvtár! Atticus és Oberon nélkül lehet élni, de nem érdemes. 


Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő:Atticus, Oberon, az özvegy, Leif és Gunnar

Kedvenc jelenet: Leif és Gunnar meséje, Atticus és Mrs. McDonagh búcsúja

Negatívum: Thor

Borító: 5/5

Thor

Thor a skandináv-germán mitológiában a mennydörgés, a vihar és a termékenység istene. Nevéből ered az angol Thursday és a német Donnerstag szó, ami a hét napjai közül mindkét nyelven a „csütörtököt” jelenti.

A skandináv mitológiában Thor az Ázok közül való isten, Odin után a második legjelentősebb. Égi lakhelye a Trúdheim, fegyvere pedig a Mjölnir nevű harci kalapács (amely visszatér eldobójához, mint a bumeráng), s kecskék vonta szekéren jár. Ám a kecskék nemcsak „lóként” funkcionálnak, hanem kiapadhatatlan táplálékforrásként is. Mielőtt Thor nyugovóra tér, megöli, és vacsorára megsüti a kecskéket, majd érintetlenül hagyott csontjaikból új életre támasztja fel őket.

Thor a skandináv mitológiában elsősorban kultúrhős, vagy Midgardot és Asgardot védelmező dalia, aki az óriások ellen küzd. Ellenfele a világkígyónak, Jörmungandnak.

 

Nyereményjáték

Atticus egy korábbi ígérete miatt arra kényszerült, hogy betörjön Asgardba, és ellopjon egy aranyalmát Iduntól. Ám ahhoz, hogy bejusson, meg kellett másznia Yggdrasilt, a Világfát. Több ezer éves druidaként azonban hiába rendelkezett igen komoly ismeretekkel a kőrisfáról, ő sem ismerte az összes járatot.
Szerencséjére akadt egy segítője… csakhogy a dolgok kicsit másképp alakultak, mint azt tervezte, és jóakarója holtan végezte… Így hát ha egyszer úgy döntenétek, hogy Ti magatok is az örök fiatalságra vágytok, nem árt, ha már most feltérképezitek Yggdrasilt!

Tartsatok velünk, és az Edda versekhez hasonló segítségek alapján, találjátok ki milyen helyeket vagy lényeket rejthetnek az egyes számok.

A Nornák legyenek veletek!

Vándor, válaszd hát a középső gyökeret,
s halandó társaid otthonában (11)
gyűjtsd magadnak nemes sereget.
Találd meg a földet és eget összekötő szivárvány hidat (12),
majd istenek égi lakhelyén (13) áthaladva
juss el, dicső harcosok csarnokába (14).

Végezetül, tekints hát fel Yggdrasil csúcsára (15)!

a Rafflecopter giveaway

Nézz be a többi állomásra

07/14 Angelika blogja - Idézetek

07/17 CBooks

07/20 Dreamworld- Thor

Kevin Hearne - Hexed

Kevin Hearne: Hexed - Megátkozva

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633734094
Oldalszám: 294 oldal
Fordító: Acsai Roland

Fülszöveg:

Atticus O’Sullivant nem izgatják túlságosan a boszorkányok. Most mégis arra készül, hogy egy mindkét fél számára előnyös, kölcsönös megnemtámadási egyezményt írjon alá velük, amikor napjaink arizónai Tempéjének boszorkánynépessége hirtelen megnégyszereződik. Ám az új lányok nem csak gonoszak, de a második világháború alatt meglehetősen sötét szerepet töltöttek be a németek oldalán.

Miközben egy bukott angyal a helyi középiskola diákjaira vadászik, és a bacchánsnők vegasi hordája a városba özönlik, hogy ott terjessze az őket jellemző halálos romlást, és egy veszélyesen szexi, kelta tűzistennő Atticus kegyeit keresi, hősünknek ki kell vennie részét a boszorkányüldözésből. De varázskardja, a szomszédjától kölcsönzött gránátvető, valamint vámpír ügyvédje segítségével Atticus készen áll rá, hogy megtisztítsa a várost, és megmutassa a boszorkányos fehérnépeknek, hogy rossz druidával kukoricáztak.

Saját véleményem:

Atticus számára továbbra sincs nyugalom, ugyanis az Aengusszal vívott csatájuk közben néhány démon elszabadult, s közülük egy, a helyi középiskola diákjait szemelte ki áldozatául. Így hát Atticus kénytelen szembenézni, és leszámolni a fenevaddal, csakhogy közel sem ez az egyetlen és legnagyobb problémája.
Aenghus halálával belecsöppen Morrigan és Brighid hatalmi harcába; továbbá olyan dologra kényszerül a helyi boszorkánykörrel, amire azelőtt még nem volt példa, történetesen egy kölcsönös megnemtámadási egyezményt próbálnak kötni, s ettől a druida - érthető módon - kissé ódzkodik. Ráadásul - ha mindez nem lenne elegendő -, bacchásnők veszedelmes csapata, valamint egy újabb, ártó szándékú boszorkánykör lepi el a várost, azzal a céllal, hogy végezzenek vele és a helyi boszorkánykör tagjaival. S noha Atticusnak akadnak segítői, azok igen magas, nem éppen karmabarát árat szabnak munkájukért cserébe. Laksha Idun aranyalmáira vágyik, míg Leif Thor halálát követeli. Atticusnak tehát döntenie kell: egyedül néz szembe a két gyilkos szándékú csapattal, vagy vállalva, hogy magára haragítja a skandináv isteneket, elfogadja a segítséget.

"Kiderült, hogy ha kinyírsz egy istent, hirtelen megugrik a népszerűségi indexed."

Már az első résznél érezhető volt, hogy Kevin Hearne valami egészen egyedit és újat alkotott a Vas Druida krónikái megteremtésével. Ám míg a Hounded esetében kissé megterhelő volt az egyszerre nyakunkba zúduló nagyobb mennyiségű információ, addig a Hexednél kényelmesen hátradőlhetünk, és ennek a hasznos tudásnak a birtokában élvezhetjük kedvenc druidánk cseppet sem unalmas hétköznapjait. És hétvégéig.
Ebben a részben nincs megállás, folyamatosan pörögnek az események. Mindig jön valami, ami miatt Atticus képtelen megpihenni, vagy kellőképpen feltöltődni. Aenghus Óg megölésével nem hogy lenyugodtak volna körülötte a kedélyek, még inkább a figyelem középpontjába került. Pedig neki semmi más vágya nincs, mint békében élni, visszakapni elvesztett fülét, és meggyógyítani a csatában tönkrement erdőt.
Csakhogy ezt mások nem így gondolják, s ennek következtében számos izgalmas, akcióval teli jelenetnek lehetünk részesei, melyekben az író, szokásához híven, most sem finomkodik. Nyersen, a maga letaglózó valóságában festi le a harcjelenetek. Nem használ nagy, drámaiságot fokozó háttérelemeket, nincsenek hatásvadász, kimerevített képre emlékeztető leírások. Színtiszta küzdelem van.

"Nem csak Idun eredne utánam – kezdtem számolni az isteneket az ujjaimon –, ott lenne Freya, Odin a rohadt hollóival, meg Mr. Magas Szőke Férfi felemás villámokkal a kezében."

A történet (és a sorozat) további erősségei az egyedi, sokszínű karaktereken, a rengeteg viccen és a különféle hitrendszerek megfelelő keverésén alapszik.
Oberon megjegyzéseitől például minden alkalommal kifekszem. Halálos az a kutya! Sőt... továbbmegyek. Oberon a valaha volt egyik legjobb, legszerethetőbb mellékszereplők egyike. De McDonagh néni sem sokkal marad el mögötte.
Komolyan nem hittem, hogy egy öreg néni ennyire szórakoztató és élettel teli lehet. Az, ahogyan a meztelen Atticusra reagál, fergeteges. A regény egyik legkiemelkedőbb pillanata a rövidsége ellenére. De rajtuk kívül ugyanígy megemlíthetném Leifet, Halt, vagy Granuaile-t, sőt még Lakshát, valamint a helyi boszorkánykör tagjait is.
Atticus pedig - a szó legjobb értelmében - egy teljesen átlagos srác... extrákkal. Nincsenek allűrjei, nagyra törő álmai, egyszerű mégis nagyszerű. Humoros (simán hozza a hülye, kocka tinisrácot, csak azért, hogy bolondot csináljon a rendőrökből), okos, és a druidasága révén rengeteg fantasztikus trükköt tud, amikről élvezet olvasni. A földdel és a természettel való kapcsolata több alkalommal és helyzetben megmutatkozik; érdekes és izgalmas látni, miként használja fel ezeknek az erejét egy-egy műveletéhez. Plusz bónusz, hogy újabb szeletét ismerhetjük meg korábbi életeinek, bizonyos emlékeknek köszönhetően.
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki valami újra, izgalmasra vágyik, vagy szimplán elege van a romantikából. A Hexed kiváló szórakozást nyújt az év 365 (366) napján. Mi több, a fordítás is bravúros!


Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő:Atticus, Oberon, az özvegy és Leif

Kedvenc jelenet: amikor Atticus átveri a zsarukat, valamint a meztelen jelenet

Negatívum: az iskolás jelenet

Borító: 5/5