A Móra Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere bemutatja a lelkileg sérült, komplexusokkal teli Daelyn történetét, akinek talán csak 23 napja maradt hátra, mielőtt örökre véget vetne életének.
2015. augusztus 14-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszekKiadó: Móra Kiadó
ISBN: 9789631199871
Oldalszám: 248 oldal
Fordító: M. Szabó Csilla
Fülszöveg:
Daelyn az iskolai kegyetlenkedések céltáblája, tele van lelki sérülésekkel, komplexusokkal. Egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt nem tud beszélni, a némaság magánya veszi körül. Szeretne elmenekülni az iskolától, a szüleitől, az életétől… Korábbi öngyilkossági kísérletei kudarcot vallottak, de miután rátalál egy honlapra, amely öngyilkosságot tervezők számára készült, már tudja: ezúttal sikerrel jár majd. 23 napja marad, hogy esetleg változtasson a döntésén. És rögtön az első napon találkozik valakivel: egy különös fiúval, aki barátkozni szeretne vele, aki segíteni akar rajta. Megkezdődik a visszaszámlálás.
Saját véleményem:
Az öngyilkosság, és az arra való hajlam, olyan téma, ami mindegy, milyen évet írunk, mindig aktuális lesz, soha nem évül el. Furcsa kimondani, de szeretek ilyen könyveket olvasni (mértékkel persze). Egyrészt hajt a kíváncsiság, hogy mi az a pont, ahonnan egy ember úgy érzi, nincs tovább, másrészt pedig érdekel, hogy ezt az egészet, ki hogyan dolgozza fel, éli meg. Keresem az okot, hogy megérthessem azokat, akik nem hisznek a pontosvesszőben. Ami nem azt jelenti, hogy elítélem vagy megvetem őket. Nem. Sőt, azt se gondolom, hogy gyávák lennének, mert egyáltalán nem azok. Mindezt pedig tökéletesen alátámasztja az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek, melyről túlzások nélkül állíthatom, az egyik legjobb mű a témában. Az írónő nem köntörfalaz, kimondja a nyers valóságot, még ha az kegyetlen, sokkoló vagy felháborító is. Ha a kezedbe veszed a könyvet, készülj fel, hogy egy olyan utazásban lesz részed, mely felráz, a falhoz vág, kiszakítja a szívedet, és megmutatja az élet sötét szegletét.
"Huszonegy napom van rá, hogy létezésem legapróbb nyomait is eltüntessem. Huszonegy perc alatt meg tudnám tenni."
A történet egy merőben új szerkezeti felépítéssel operál. Kezdetben egyszerre indulunk egy alapról (a 23 napos program) és csúcspontról (Daelyn öngyilkossági szándéka), melyek a későbbiekben párhuzamosan közelítenek a kiteljesedés felé (23 napos program), valamint bomlanak alkotóelemeikre (Daelyn szándékának okai). Ez az egymás melletti haladás teszi lehetővé azt, hogy teljes mértékben megismerhessük főszereplőnket, s tervének mozgatórugóit.
Daelynből sokáig csak annyit látunk, hogy egy fiatal lány, tele sérülésekkel, kívül-belül, melyeknek eredetét foggal-körömmel igyekszik titkolni a világ elől. Holott pont ezek miatt jutott arra az elhatározásra, hogy véget vet életének. Ám ezúttal tényleg.
Mivel a múltban több, meghiúsult próbálkozása is volt, most biztosra akar menni. Felkeres egy direkt az öngyilkosok számára kifejlesztett weboldalt, ahol egy program keretén belül felkészülhet a távozásra. Szándékát bizonyítandó, különböző tesztekkel kell megerősítenie, hogy nem csupán egy hirtelen jött ötletről van szó. 23 napot kap arra, hogy mindent elrendezzen. A weboldal segítségével különböző témájú fórumokon oszthatja meg sérelmeit, továbbá tudakozódhat, milyen módszerekkel lehet öngyilkos.
Őszinte leszek, amikor először megláttam leírva az egyik öngyilkossági módot, részletesen, mindenféle hatásfokkal és pontozással, tányérnyira kerekedett a szemem. Aztán jött a következő és a következő, és ahogy haladtunk előre, egyre durvábbak bukkantak fel. Végül rádöbbentem, hogy egy egészséges, lelkileg stabil olvasó, amint túljut az első sokkon, meglátja ennek a leírásnak a valódi okát. Azt, hogy a távozni készülőnek, válasszon bármit, igencsak határozottnak kell lennie, mert egytől-egyig kegyetlenek, fájdalmasak, szörnyűek a rendelkezésére álló lehetőségek. Ráadásul tudományos szempontból is sok új infóval gazdagodhat az olvasó. Részemről tehát pluszpont az írónőnek a bátorsága miatt, hogy ezt bemerte vállalni, annak dacára, hogy kaphat érte hideget-meleget.
Maga a történet 23 nap alatt játszódik, és ahogy telnek a napok, úgy kerülünk egyre közelebb az igazsághoz, s nyílik fel előttünk a Daelyn által rejtegetett, titkokkal teli szelence. Kiindulásként mindössze annyit tudunk róla, hogy jelenleg néma, állandóan egy nyakmerevítőt hord, csak összeturmixolva képes megenni az ételt, valamint, hogy egykor nagyon duci volt. Nem kommunikál senkivel, nincsenek barátai, még a szüleivel is majdhogynem idegenként viselkedik, egyedül a könyveket bújja.
A fentebbi összefoglaló alapján úgy tűnhet, ezek jelentős hányada bárkivel megtörténhet. Igen, valóban így van. És hogy akkor mégis mitől lesz más Daelyn esete? Tőle, magától, attól, ahogyan ezt az egészet feldolgozza. És a környezetétől. Ugyanis nem vagyunk egyformák, minden ember másként éli meg az őt érő támadásokat, negatív élményeket, Daelyn pedig sokat kap egyszerre, hosszan, amiknek a terhe alatt megroppan. Persze összeszedhette volna magát, mehetett volna tovább, de nem tette. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor egy szomorú, fájdalmas, ámde annál tanulságosabb élménynek lehetünk részesei.
Jómagam nagyon megszerettem őt. Átéreztem a gyötrelmeit, és mindazt, amit a külseje miatt elszenvedett. Szívem szerint bebújtam volna a könyvbe, hogy megvigasztaljam, kiálljak mellette és észrevegyem, akkor, amikor még nem volt minden veszve. Annak viszont örültem, hogy - ha Daelyn életének végéhez közelítve is, de - az írónő megajándékozta Santanával, az idegesítő, nyomulós, örök optimista sráccal, aki annak dacára, hogy Daelyn folyamatosan ellökte, nem hagyta magát, és szép lassan társává vált. Santanát leginkább úgy képzeljétek el, mint a Csillagainkban a hiba Augustusát. Imádtam őt!
De ha már szóba került a Csillagainkban a hiba, akkor muszáj hozzátennem, hogy a regény bizonyos pontjától rádöbbentem valamire. Egy ismerős érzés lett úrrá rajtam: a TFiOS hangulat. Az egész mű olyan érzékeset váltott ki belőlem, mint John Green története, és ezt most abszolút pozitívumként mondom.
Az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek egy olyan vonat, amiről a szíved mélyén tudod, hogy nem a happy end felé hajt, mégis felülsz rá, és reménykedsz. Reménykedsz, hogy van valamiféle folytatás, hogy nem érnek véget a sínek. Hogy valóban van-e? Ó, nem, azt nem árulom el. Azt viszont igen, hogy nem az történt, amire számítottam. És előre szólok: hatalmasat üt a vége. Figyeljetek a könyvbeli, és kívüli jelekre, ismerjétek meg Daelynt. Tényleg.
Mindent egybevetve nekem hatalmas kedvencemmé vált, az idei olvasmányaim egyik legjobbja volt. Szerettem Daelynt és a regényeit, Santanát, a patkányát, a padjukat, de legjobban az aprónak tűnő részleteket szerettem: a folyamatot, ahogyan Daelyn szép lassan eltüntette magát az életből. Ahogy tudatosan elválasztotta magát a szüleitől; amit az elolvasott oldalakkal művelt, és ahogy egyre merészebben megnyílt a múltjával kapcsolatban. (Apropó! Érdemes meglátni, hogy mi, emberek, mennyire nem figyelünk oda a társaink szavára. Elbeszélünk egymás mellett.)
Ajánlom... tudjátok mit? Mindenkinek ajánlom! Kortól, nemtől függetlenül úgy gondolom, hasznos olvasmány lehet mindnyájunknak. Kinek ezért, kinek azért. Mert Julie Anne Peters regénye rólunk, emberekről és az életről szól. Lehet, hogy fáj, de nem baj. Ennek fájnia kell! Mert csak akkor tudjuk, hogy maradt bennünk egy cseppnyi emberség.
A fentebbi összefoglaló alapján úgy tűnhet, ezek jelentős hányada bárkivel megtörténhet. Igen, valóban így van. És hogy akkor mégis mitől lesz más Daelyn esete? Tőle, magától, attól, ahogyan ezt az egészet feldolgozza. És a környezetétől. Ugyanis nem vagyunk egyformák, minden ember másként éli meg az őt érő támadásokat, negatív élményeket, Daelyn pedig sokat kap egyszerre, hosszan, amiknek a terhe alatt megroppan. Persze összeszedhette volna magát, mehetett volna tovább, de nem tette. Ha ezt el tudjuk fogadni, akkor egy szomorú, fájdalmas, ámde annál tanulságosabb élménynek lehetünk részesei.
Jómagam nagyon megszerettem őt. Átéreztem a gyötrelmeit, és mindazt, amit a külseje miatt elszenvedett. Szívem szerint bebújtam volna a könyvbe, hogy megvigasztaljam, kiálljak mellette és észrevegyem, akkor, amikor még nem volt minden veszve. Annak viszont örültem, hogy - ha Daelyn életének végéhez közelítve is, de - az írónő megajándékozta Santanával, az idegesítő, nyomulós, örök optimista sráccal, aki annak dacára, hogy Daelyn folyamatosan ellökte, nem hagyta magát, és szép lassan társává vált. Santanát leginkább úgy képzeljétek el, mint a Csillagainkban a hiba Augustusát. Imádtam őt!
De ha már szóba került a Csillagainkban a hiba, akkor muszáj hozzátennem, hogy a regény bizonyos pontjától rádöbbentem valamire. Egy ismerős érzés lett úrrá rajtam: a TFiOS hangulat. Az egész mű olyan érzékeset váltott ki belőlem, mint John Green története, és ezt most abszolút pozitívumként mondom.Az Amikor ezt olvasod, én már nem leszek egy olyan vonat, amiről a szíved mélyén tudod, hogy nem a happy end felé hajt, mégis felülsz rá, és reménykedsz. Reménykedsz, hogy van valamiféle folytatás, hogy nem érnek véget a sínek. Hogy valóban van-e? Ó, nem, azt nem árulom el. Azt viszont igen, hogy nem az történt, amire számítottam. És előre szólok: hatalmasat üt a vége. Figyeljetek a könyvbeli, és kívüli jelekre, ismerjétek meg Daelynt. Tényleg.
Mindent egybevetve nekem hatalmas kedvencemmé vált, az idei olvasmányaim egyik legjobbja volt. Szerettem Daelynt és a regényeit, Santanát, a patkányát, a padjukat, de legjobban az aprónak tűnő részleteket szerettem: a folyamatot, ahogyan Daelyn szép lassan eltüntette magát az életből. Ahogy tudatosan elválasztotta magát a szüleitől; amit az elolvasott oldalakkal művelt, és ahogy egyre merészebben megnyílt a múltjával kapcsolatban. (Apropó! Érdemes meglátni, hogy mi, emberek, mennyire nem figyelünk oda a társaink szavára. Elbeszélünk egymás mellett.)
Ajánlom... tudjátok mit? Mindenkinek ajánlom! Kortól, nemtől függetlenül úgy gondolom, hasznos olvasmány lehet mindnyájunknak. Kinek ezért, kinek azért. Mert Julie Anne Peters regénye rólunk, emberekről és az életről szól. Lehet, hogy fáj, de nem baj. Ennek fájnia kell! Mert csak akkor tudjuk, hogy maradt bennünk egy cseppnyi emberség.
Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Santana, Emily, Daelyn
Kedvenc jelenet: Santana felbukkanásai, főként a nála töltött órák
Negatívum: -
Borító: 5/3,5
Pontosvessző tetoválás
Az írásjel felhelyezése jelzi, hogy az illető részt vesz a semicolon projectben, amit az amerikai Amy Blueul alapított Green Bay-ben, Wisconsin államban. A 31 éves nő apja 2013-ban lett öngyilkos. Ekkor döntött úgy, hogy más szuicid hajlamú embertársait úgy támogatja, hogy a „semicolon” szimbólummal létrehoz egy különleges projektet. (A semicolon a pontosvessző angol elvezése.)
A pontosvessző hátterében az a gondolat áll, hogy mindig van egy olyan ok, ami miatt ne vess véget az életednek. A történet nem ér véget, hanem folytatódik a pontosvessző után. Ehhez néha csak változtatni kell, vagy elég egy nyugodt pillanat átgondolni a dolgokat.
Az angol The Independent híroldalnak Blueul hangsúlyozta, hogy aki a mozgalomhoz szeretne csatlakozni, annak „nem kell valamilyen istenben hinnie” és az is a célja, hogy más mentális zavarral küszködő embereket is inspiráljon és bátorítsa őket.
Sokan a saját belső motivációjukat fejezik ki a tetoválásukkal, tehát a pontosvessző nem csak a szuicid gondolatokkal küzdőknek segít.
(forrás: www.ma.hu)
Nyereményjáték
Mostani játékunk középpontjában nem is állhatna más, mint az öngyilkosság igen komoly témája, mely számtalan írót megihletett már.
Minden blogon találtok egy rövid leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, melyik könyves karakterre gondoltunk, s ha ez megvan, akkor beírni a nevét (egyetlen kivétellel kereszt- és vezetéknév is kell!) a rafflecopter megfelelő sorába.
Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Továbbá láthattok egy keresztrejtvényt is, melyet gondosan töltögetve egy fontos üzenetet kaptok a pirossal jelölt fősorban, amit a turné befejeztével szintén be kell írnotok a rafflecopter doboz erre kijelölt sorába.
Tehát hat darab karakternek a nevét, valamint a rejtvény főmegfejtését várjuk tőletek. Jutalmatok pedig ezúttal sem marad el, ugyanis a kiadó jóvoltából megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.
1. karakter:
Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t. - Ő így meséli el a döntése okát.
Nézzetek be a többi állomásra is
08/14 Dreamworld - Pontosvesszős tetoválás
08/15 Bibliotheca Fummie
08/16 Always Love a Wild Book
08/17 Zakkant olvas
08/18 CBooks
08/19 Könyvszeretet
Szerintem az első karakter Hannah Baker, a "13 Okom volt"-ból.
VálaszTörlés