Kiadó: Decens
ISBN: 9786158018906
Oldalszám: 450 oldal
Fülszöveg:
Valaki vár valahol, akivel összetartozol. Aki a halálnál is erősebben szeret, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld…
A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?
Saját véleményem:
Az első reakcióm, amikor kezemben tarthattam a könyvet, az volt, hogy: végre! Évek - de legalábbis hosszú hónapok - óta vártam, hogy megszülessen, ugyanis az Eszterrel folytatott beszélgetéseim során több alkalommal is szóba került, hogy valamikor, a közeli jövőben szeretne írni egy vikinges történetet. Noha ennél többet nem tudtam róla, nekem ennyi is bőven elegendő volt ahhoz, hogy tűkön ülve várjam, mert hát "Eszter + vikingek = kell nekem" kategória.
Ezúttal sem kellett csalódnom, egy kalandos, misztikus, romantikus kezdőkötetet kaptam, mely szépen lefektette az alapokat a jövendőbeli folytatások számára. Arra azonban nem számítottam, hogy rögtön az első oldalakon könnyekben török ki. De a prológus egyenesen a szívem közepébe talált. Sajnos pont egy elég friss sebet tépett fel, mely kísérteties hasonlóságban állt a Sonja nagymamájával történtekkel. Hála az égnek a mi esetünk valamelyest boldogabban ért véget, ám ettől eltekintve, Eszter tökéletesen visszaadta azt a hangulatot, amit egy féltő, izguló, várakozó, reménykedő családtag érez, amikor az orvosok diagnózisára, vagy szerette javulására vár.
"Mindannyian cipelünk fájó dolgokat, és mindenkinek a magáé tűnik a legnehezebbnek… Az élet már csak ilyen."
Az alaptörténet szerint, Sonja, nagymamája halálát követően testvéréhez, a rockzenész Alexhez költözik. Az ő segítségével próbálja visszanyerni életkedvét, miközben együtt dolgozzák fel a szeretett asszony hiányát. Ehhez azonban hosszú hónapok kellenek, amit Alex idegesítő, érzéketlen barátnője (óriási késztetést éreztem aziránt, hogy bepréseljem magam a könyvbe, betonba öntsem a csaj lábát, és bedobjam a tó fenekére) nem igazán tolerál. A sok vita végül egy Szen Iván éji jelmezbálon szakításba torkollik. Ám míg Alex életének egy újabb szakasza ér véget, Sonjáé épp ez idő alatt veszi kezdetét.
Az éjjeli erdőben kóborolva, Sonja összetalálkozik a viking ruhás Einarral, akivel az időjárásnak köszönhetően az egész éjszakát együtt töltik. Reggel a férfi, az érezhető szikra ellenére is arra kéri a lányt, hogy soha többet ne lépje át a kerítést. Noha Sonja nem igazán tudja mire vélni a dolgot, megígéri. Később mégis kénytelen megszegni szavát, melynek végzetes következményei lesznek: 924-ben ébred, s vikingek fogságába kerül.
Az igazi, vérpezsdítő kaland innen veszi kezdetét. A szerény, visszahúzódó lánynak hirtelen helyt kell állnia egy számára teljesen ismeretlen, vad világban, ahol az ész helyett inkább az ösztönöké, valamint a nyers erőé a főszerep. Nem elég, hogy fogalma sincs, miként utazott vissza az időben, de ráadásul még egy börtönbe is bezsuppolják, Kószának nevezik, és azt várják tőle, testével fizessen a jobb rablét fejében. Aztán hirtelen megjelenik Einarr, akiről egészen addig azt hitte, egy korabeli pasi, jelmezben, s miközben mindenféle rémisztő dolgot mond és kér, magával hurcolja falujába.
Kettejük párosa bizonyos mértékben olyan, mint a Sophiel-Elijah és a Mia-Liam duó. Einarr személyében adott egy ízig-vérig férfi, határozott, magabiztos, saját tulajdonát védelmező jellemmel, s óriási szívvel párosítva. Ám mint a legtöbb pasi, női fortélyok tekintetben ő sem lát tovább az orránál.
Külsejét tekintve... khm... igencsak lábrogyasztó. Elég annyit mondanom: izmos, tetovált, vikingekre jellemző jegyekkel rendelkező úriember, akiből egyértelműen túl keveset kapunk (na, nem mintha túl lehetne őt adagolni)?
És persze ott van a gyámoltalan, visszahúzódó, szerény lány is, aki egy teljességgel szerethető karakter. Sonja szerencsére azonban képes megmaradni azon a szinten, ahol vívódása érdekfeszítő, és teljességgel logikus, ahelyett, hogy átbillenne tétova hisztérikává.
Egyetlen gondolat erejéig, visszatérve Miára és Sophielre, Sonja velük ellentétben nem az a fejjel a falnak típus. Átgondolja a cselekedeteit. Megfontolt, okos lány.
Ami viszont Einarr és Sonja kapcsolatát illeti, a regény kilencven százalékában icipicit gyors léptékűnek éreztem, még annak tudatában is, hogy mind a kettejüket szenvedélyes, vagy éppen érzelmes vérmérsékletű embernek ismertem meg. Sokkal jobban megfogott bennük a múltjuk, a jelennel való hadakozásuk, vagy éppen a jósálmaik. Ritka dolog.
Ezzel kapcsolatban imádtam, ahogy elemről elemre építkezett a háttérben egy titokzatos, s olykor nem kicsit hátborzongató történet, ami az egyre több részletnek köszönhetően végül összeállt egy egésszé, s immár annak tudatában rengeteg dolog került új megvilágításba. Nem mondom, hogy nem kitalálható a dolog, mert de, mégis a hozzá társuló aprónak tűnő részletek teszik igazán rejtélyessé. Jelképek, emlékek, vér, mindent felemésztő szerelem, gyilkosság.
A történet több szálon fut, Sonja és Einarr mellett Alex is jelentős szerepet kap.
Alex, testvére halála után letargiába süpped. Úgy érzi, nincs miért élnie, egyedül maradt a világban. Még zenésztársai, egyben legjobb cimborái sem képesek kirángatni az ingoványból, ahova került. Ám amikor már végleg azt hinné, nincs tovább, egy balesetet követően, haverjaival ő is 924-ben landol, teljes zenekari felszereléssel.
Sonjától eltérően a fiúk találékonyabbak, s miközben a lány nyomába erednek, izgalmas kalandokat élnek át. Hogy hajót szerezhessenek, vándorzenészeknek kell kiadniuk magukat. Elképzelhetitek hát, egy norvég rockbanda mit produkál a tradicionális viking faluban. Főleg, ha olyan őrült srácokról van szó, mint ők.
Komolyan mondom, a srácok hatalmasak! Sokszor pukkadoztam a nevetéstől. Nem mellékesen, Alex nevét (is) érdemes megjegyezni, lévén egy fenemód érdekes karakter, akiben jóval több rejlik, mint amit megmutat. Hiszem, hogy számtalan meglepetést fog ő még okozni nekünk a későbbiekben, mint ahogyan azt is, hogy számtalan női olvasó szívét ejti majd rabul.
Összességében tehát azt mondom, Frigg rokkája egy nagyon jó bevezető kötet, ami szépen előkészíti a terepet a grandiózus folytatásnak.
Elsősorban a kalandos-romantikus műfaj kedvelőinek ajánlom. Nem tudom, a későbbiekben mennyire fog ez változni, de jelenleg még nagyobb hangsúly van a szerelem témáján, mint a háttérvilágon. Persze abból sincs hiány, de aki vérben tocsogó, fejszét lóbáló vikinghordára számít, csalódni fog. Inkább a kultúra, és a korabeli hitvilág mutatkozik meg.
Ami miatt érdemes még elolvasni, az az időutazás témájának új megfogalmazása. Szerintem baromi jó ötlet volt Esztertől, hogy hagyta a manóba a tudományos alapokat, és inkább a misztikumra építkezett. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyon jó kis hagyományt kerekített az egész köré. Én, a magam részéről rettentően várom a folytatást, minthogy a kegyetlen függővég miatt majdnem falhoz vágtam a könyvet...
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Alex és a zenekara, Einarr, Sonja
Kedvenc jelenet:a zenekar megérkezése 924-be
Negatívum: Alex exbarátnője
Borító: 5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése