A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A.O. Esther. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: A.O. Esther. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. december 8., kedd

Rúzsa Magdolna - Ordódy Eszter: Angyalkert

Rúzsa Magdolna - Ordódy Eszter: Angyalkert

Kiadó: Helikon
ISBN: 9789634795667
Oldalszám: 72 oldal
Illusztráció: Máthé Kata, Matyus Dóra

Fülszöveg:

Rúzsa Magdolna első mesekönyve és a történet alapján készülő Angyalkert című musical részletei a CD-mellékleten.
Pollyt, a csodálatos hanggal megáldott kislányt konok betegség gyötri. Lázálmából egy gyönyörű helyen, mézillatú fák és éneklő virágok között ébred. Az Angyalkertben őrangyalok, egy beszélő macska, a madarak kórusa veszi körül, akik kiderítik, a kislány tévedésből került hozzájuk, és ha nem ér haza időben, beteljesül a gonosz Démia ördögi terve és leghőbb vágya: nem lesz többé zene, és sötétség borul a Földre. Vajon sikerrel jár Gábriel, Ámor és Polly? – erről szól a népszerű énekesnő első mesekönyve, mely alapján musical is készül, aminek részletei a könyv mellékletében található CD-n hallhatók először.

Saját véleményem:
Kép: Rúzsa Magdolna fb
Eszternél bukkantam rá az Angyalkert tündéri borítójára, ami első pillantásra felkeltette a figyelmemet és nosztalgiát ébresztett bennem - egy pillanatra visszaidézte a régi Füzesi Zsuzsa könyveimet, amiket annyira imádtam. 
Eszter neve számomra egyébként is garancia, így nem is volt kérdés, hogy olvasni szeretném-e Polly történetét, arról nem is beszélve, hogy imádom Rúzsa Magdit (aki voltaképp az Angyalkert valódi megálmodója). Éreztem, hogy kettejük együttműködéséből csakis valami szenzációs sülhetett ki. Szívből köszönöm hát a Helikon Kiadónak, hogy megtiszteltek a könyv egy példányával, mely amellett, hogy rendes mesekönyv, tartalmaz egy cédét is, rajta a készülő musical szöveg- és dalrészleteivel.

A kötet fizikai megjelenését tekintve lélegzetelállító, minden ízében megfelel annak, amit egy mesekönyvtől elvárunk: színes, gazdagon illusztrált és bájos. Manapság ritka ennyire aranyos ábrázolásokkal találkozni, pedig szerintem sokkal értékesebbek és gyerek-kompatibilisebbek, mint a bugyuta figurák. Máthé Kata és Mátyus Dóra remek munkát végzett, olyannyira, hogy végig az járt a fejemben, bárcsak rajzfilmként is megelevenedhetne egyszer ez az álomvilág. Persze ennek elengedhetetlen része maga a történet is, amiről ugyancsak kijelenthető, hogy nem mindennapi.
Az Angyalkert odaát a mennyországban, pontosabban annak előterében játszódik. Kis főhőse, Polly egy átok miatt haldoklik, s míg édesanyja az ágya mellett imádkozik érte, addig a kislány egy különleges, élénk színekkel teli helyen ébred. Noha Polly eleinte nem érti, mit keres a virágos réten, Pierre, a cica segít neki. Ám hamar kiderül, hogy a lány tévesen került a várórészbe, Gábriel arkangyalnak még nem kell átkísérnie... csakhogy az idő ketyeg. Ha az angyalok meg akarják menteni Pollyt, és vele együtt a világot, akkor segíteniük kell hazajuttatni. A feladat viszont nem egyszerű, mert az ördögi Démia mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza Gábrielt, Ámort, Pierre-t és a többieket. 

Őszinte leszek: olvasás közben, noha nagyon szerettem a történetet, sokszor keveselltem, kuszának vagy éppen kifejtetlennek éreztem. Úgy tűnt, mintha csak úgy átrobognánk az egészen, ahelyett, hogy valódi kifejtést kapnának bizonyos dolgok, vagy hogy a megannyi szereplőt néhány mondatos jelenlétnél jobban megismernénk. És bár továbbra is örülnék, ha születne ebből egy felnőttesebb, bővebb változat, időközben rájöttem, hogy a valódi célcsoport számára ez úgy tökéletes, ahogy van. A kevés szöveg és bő illusztráció kombinációja gyerekek számára gond nélkül befogadható és érthető. A lényeg pedig - az, hogy sosem szabad feladni, és hogy a zene gyógyító erejű - átjön. Mindemellett persze van egy egészen másfajta üzenete is, méghozzá az angyalok létezése, az ő világuk, és a túlvilág.
Nehéz témák ezek, és bizonyos szinten talán hit kérdése is, de úgy gondolom, aki egy kicsit is nyitott, az be tudja fogadni. És jó, hogy már ily' módon is meg lehet ismertetni a kicsikkel, akik amúgy is fogékonyabbak még az angyali dolgokra. Ebből a szempontból tehát mindenképp hiánypótló műről beszélünk, én pedig őszintén örülök, hogy az emberiség végre eljutott arra a szintre, ahol nyíltan lehet erről beszélni, tabuk nélkül. 

Összességében tehát úgy gondolom, az Angyalkert egy végtelenül bájos, szerethető történet, amiből árad minden rajta és vele dolgozónak a szeretete. Kis lélekbonbon. A dalok pedig - kiváltképp Bereczki Zoltáné és Majer Jázminé - hidegrázósak. Kíváncsian várom a musicalt.


Kedvenc szereplő: Pierre, Gábriel, Démia
Kedvenc jelenet: kapus rész
Negatívum: néhány logikai furcsaság
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!

2015. október 31., szombat

II. Halloween blogturné - Interjúk




A nagy sikerre való tekintettel, idén ismét szeretnénk egy Halloween-napot, turnét és nyereményjátékot tartani Nektek. Igaz, hogy mind könyvesbloggerek vagyunk, de most nemcsak könyvekről írnánk, hanem érdekességekkel is színesítenénk a turnénkat - sok mindenről lesz benne szó, amelyek mind a Halloweenhez kapcsolódnak.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg ezt a Magyarországon is egyre népszerűbb eseményt és játsszatok a nyereményekért!




Halloween interjú
öt szerzővel


1) A Halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31. éjszakáján, mostanra azonban az egész világon elterjedt. Hazánkban sincs ez másként, nálunk is egyre nagyobb felhajtás övezi.
Mi a véleményed erről az ünnepről? Mennyire preferálod? Esetleg szoktál tököt faragni vagy beöltözni?


A.O. Esther: Mindig is vonzódtam a kelta mitológiához és a pogány ünnepekhez, így a Halloween magyarországi térhódítása engem egyáltalán nem zavar, sőt úgy gondolom, ezzel csak színesedik az ünnepeink díszes palettája. Az embereket ősidők óta foglalkoztatja az elmúlás és a túlvilág kérdése. Adta magát, hogy előbb-utóbb begyűrűzik hozzánk is a Mindenszentek és a Halottak napja mellé valami "nyugati bohóság". Mindannyiunknak vannak veszteségei, fájó emlékei, amik a halottainkhoz kötnek. Úgy érzem, kifejezetten jó, hogy van valami, ami ezt egy picit ellensúlyozza. Imádom a faragott töklámpásokat (mi is minden évben faragunk), hisz gyönyörűek, ahogy gyöngysorként ragyognak végig az utcánkban. Szerencsére nálunk mindenki ilyen "bolond", szinte minden ház előtt ott pislákolnak a töklámpások. Ráadásul az apukák igencsak kreatívak, és eszméletlen vagány "arcokat" faragnak a sütőtököknek. A gyerekeinket eddig minden évben meghívták az ovis társaik Halloween "bulira", ahol minden kicsi beöltözött boszinak, vámpírnak, szellemnek és egyebeknek - édesek, viccesek voltak. A dekoráció is "halloween-es" volt: vaskos pókhálók, denevéres díszek, sejtelmes fények, az édességek is kifejezetten erre az alkalomra készített "szörny" sütik voltak. Persze, a szülők is beöltöztek, minimum, mágusnak. J Mindannyian jól szórakoztunk, a sok-sok apró vámpír és boszi pedig egy kis időre elfeledtette velünk, hogy ez amúgy az év legsötétebb időszaka lenne…


Helena Silence: Érzelmileg nem kötődöm hozzá különösebben, úgy rémlik, régen nem volt ekkora felhajtás körülötte. Sokan valószínűleg nem ismerik a szó mögött rejtőző tartalmat, az ünnep eredetét, egyszerűen egy jó lehetőséget látnak a bulizásra, de ezzel sincsen semmi baj. Én nem szoktam ünnepelni, sőt még beöltözős buliban sem voltam, illetve a tökfaragást sem próbáltam.


Kae Westa: Fantasyt írok és metált hallgatok, márpedig - ahogy azt nemrégiben egy rokonszenves facebook-posztban is láttam - a halloween a legmetálabb ünnep. Mindemellett van két kicsi gyerekem, családanyaként pedig az efféle alkalmak már inkább szólnak róluk, mint rólam. Kifejezetten halloweenezni nem szoktunk, de az még lehet, hogy aznap stílszerűen a Helloween zenekaros pólómba fogok bebújni, hangulati aláfestésnek pedig Alice Coopert hallgatunk majd. Viszont úgy érzem, hozzá kell tennem, hogy épp tegnap este nézegettem őszinte vágyakozással az Assassin's Creed télikabát-kollekciót…


On Sai: Nagyon jópofa ünnep, jól szórakoznék, ha itt a környékemen is jönnének cukorkát zsákmányoló gyerekek. Az ezoterikus-thrilleres része is izgalmas, ilyenkor ugyebár a legendák szerint elvékonyodik a határ a túlvilág és evilág között. A legjobb időszak a rémisztő sztorik meséléshez.
Tököt mindig faragunk, habár én meg a kés az nem jó párosítás. Általában a lányom faragja, sokkal ügyesebb nálam.


Rácz-Stefán Tibor: Nem vagyon egy nagy Halloween rajongó. November 1. számomra fájdalmas időpont, mivel ez az egyetlen nap az évben, amikor temetőbe megyek édesapám sírjához, így nem tudnék előtte való este ünnepelni. Érzelmi szempontból nálam a Halloween nem játszik, tököt sem faragok. Alapvetően úgy teszek, mintha nem is létezne. :)
Persze megértem, ha más szereti, és jó bulinak tartja, és jól néznek ki azok a kifaragott tökök is.




2) Amennyiben semmi nem akadályozna, és bármit el tudnál készíteni, milyen motívumot faragnál egy töklámpásba?


A.O. Esther: Egy gyönyörű, kitárt szárnyú angyalt faragnék bele.


Helena Silence: Mesekastélyt! Hercegkisasszonynak látszó boszit! Öregedő Hófehérkét! Jaj, egy csomó mindent készítenék, ha bármire képes lennék!
 

Kae Westa: Az egyik (még megírandó) történetem legendái között szerepel a beszámoló egy őrült királyról, aki a saját koponyájából csiszolt koronát óhajtott viselni, és nem átallott kivégzéssel fenyegetőzni, hogy ezt elérje. Az utódja azt adta először parancsba, hogy fejezzék be ezt a bizonyos koponyakoronát, amit a halála után vele együtt temettek el. Sosem derült ki, melyiküké a kísértő lélek, ami időnként felkel a sírjából… Azt hiszem, valahogyan ezt örökíteném meg.


On Sai: Imádom a nonfiguratív mintákat, ezek biztos lennének lámpásként, de Vasarely képei is. Meg persze valami sci-fis, mondjuk egy helyes csillagköd. Csillagködből sosem lehet elég...


Rácz-Stefán Tibor: Egyszerűen elkezdeném a műveletet, és hagynám, hadd vezessen a nem létező szuper tökfaragási tehetségem, és valami csudajót alkossak anélkül, hogy előre meghatároznám, mi legyen az.




3) Egy kis képzeletbeli játék során tételezzük fel, hogy saját történeted/történeteid főszereplői, vagy akár kedvenc karaktered Halloween buliba indul. Minek öltözne be? És miért pont annak?


A.O. Esther: Nem tudom, miért, de rögtön Diril ugrott be, aki jóindulattal sem nevezhető pozitív karakternek, hisz egyike a leggonoszab boszorkányaimnak. Hogy miért pont ő? Jó kérdés. Mert benne annyi mélység van... Annyira kiismerhetetlen és izgalmas a személyisége. Ráadásul küllemre is vagány. Nagy fekete haj, tűzben égő szemek, fekete, szexi ruha. Mi kell még? Buliba való jelenség.


Helena Silence: Lena valószínűleg eleinte tanácstalan lenne. Zoe megpróbálna segíteni neki, de valószínűleg nem jutnának dűlőre, mert nagyon eltérő az ízlésük, így hűen önmagukhoz: Zoe Csubakkának öltözne, mert ő a kedvenc szereplője a Star Wars sorozatból, Lena pedig Wednesday Addamsnak az Addams Family-ből, mert kiskorában mindig olyan menő akart lenni, mint ő.


Kae Westa: Maradjunk a saját szereplőknél. A démon és a papnő Mortuájából gyakorlatilag bármit kinézek - leginkább azt, hogy elkezdené nyaggatni a többieket, hogy öltözzenek össze. Szinte látom őket magam előtt a Scooby-Doo rajzfilmből jól ismert csapatként (csak azt nem tudom, melyikük lenne maga Scooby). Mortua mindenesetre elsőrangúan szórakozna, a többiek pedig igen-igen fancsali képet vágnának…


On Sai: Ha az Apa, randizhatok egy lovaggal? kötetből beöltöznének a szereplők, akkor Kósza lovag fa alakú szörny lenne, vagyis olyan dólény, ami ellen sokszor harcol. Mia Anne középkori ruhát viselne arcán valami zombis festéssel, míg Amon, az agykutató apa valami átlagembernek teljesen érhetetlen fogalomnak öltözne, mondjuk a retikuláris rendszer felszálló ágának.


Rácz-Stefán Tibor: Ó, ez nagyon egyszerű! Dávid, a Fogadj el! főhőse könyvmolyként imád olvasni, de nem az a típus, aki nagyon sokat foglalkozna azzal, hogy menő kosztüme legyen. Szóval elintézné annyival, hogy magára kap egy „Made in Brooklyn” pólót és egy szemüveget, aztán reménykedne benne, hogy lesz, aki rájön, ő Simon A végzet ereklyéiből :)




4) Végül, de nem utolsó sorban: ajánlanál az olvasóknak egy olyan könyvet/filmet, ami illene ehhez a sejtelmes, kissé hátborzongató, misztikus éjszakához?


A.O. Esther: Nagyon szerettem Nicol Kidman Másvilág című filmjét. Tökéletesen illik ehhez a naphoz. Ne egyedül nézzétek meg…


Helena Silence: Könyv: Josh Malerman – Madarak a dobozban
Film: Adsz vagy kapsz (Trick 'r Treat, 2007)


Kae Westa: A héten végre eljutottam a moziba a Bíborhegy vetítésére - azt őszintén ajánlom, de ki tudnék mazsolázni vagy fél tucat epizódot a Buffy, a vámpírok réme című nagyszerű sorozatból is, ami igazán illik az alkalomhoz. Olvasnivalók közül érdekes módon elsőként az Üvöltő szelek ugrik be, de a magam részéről szívesen olvasnék valami klasszikus, gót kísértethistóriát is.


On Sai: Két filmet is ajánlok, elvontabb percekre Ingmar Bergman régi, fekete-fehér filmjét A hetedik pecsétet, ahol a keresztes lovag a Halállal sakkozik egy pestisjárvány alatt. És újabb filmként a Hatodik érzéket, ahol Bruce Willis segít egy kisfiúnak, aki szellemeket lát.


Rácz-Stefán Tibor: Inkább sorozatot ajánlanék, méghozzá az egyik nagy kedvencemet, Az Internátust. Elég borongós sorozat, tele félelmetes jelenetekkel, de van benne egy csomó vidámság, romantika és ármány is. Az átívelő rejtélyes szál pedig egyszerűen zseniális. Kezdjétek el Halloweenkor és garantálom, hogy hamar a végére értek :)

Azért hogy könyvet is mondjak, jó választás lehet Mindee Arnettől az Akkordél Akadémia első része. Nagyon vicces kis könyv, de időnként olyan kellemesen borongós tud lenni. Oh, alig várom már, hogy olvashassam a második kötetet :)



Nyereményjáték


Most kivételesen nem szeretnénk tőletek semmilyen extra dolgot kérni, csupán annyit, hogy kommentben írjátok le vagy linkeljétek be, hogy mi a kedvenc alkotásotok, ami a Halloweenhez kapcsolódik. Lehet ez töklámpás, fantasy kép, rajz, cosplay, illetve bármi, rátok bízzuk a választást. 
Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll a rendelkezésére a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Összesen 6 nyertest választunk, a nyeremények pedig a következő könyvek lesznek:
- Rachel Ward: Nem enged a mélység (dedikált)
- Mindee Arnett: The Nightmare Affair - A rémálom ügy
- Kim Harrington: Perception - A hatodik érzék
- Katie Alender: Bad girls don’t die - A rossz lányok nem halnak meg
- T.S. Thomas: Londinium hercege
- Ann Aguirre: Menedék




Nézzetek be a turné többi állomására is

08:00 Deszy könyvajánlója - Könyvajánló & Harry Potter és a Halloween
10:00 Szembetűnő - Hókusz Pókusz
12:00 Tekla könyvei - Sorozatajánló
14:00 Insane Life - Halloween története & jelmezek
16:00 Függővég - Könyvsorozat ajánló
18:00 Kelly & Lupi olvas - Tökfaragás, é annak hagyománya
20:00 MFKata gondolatai - Halloween körmök - Interjú I.
22:00 Dreamworld - Halloween Interjú Szerzőkkel II.

2015. augusztus 9., vasárnap

A. O. Esther - Frigg rokkája


A. O. Esther: Frigg rokkája

Kiadó: Decens
ISBN: 9786158018906
Oldalszám: 450 oldal

Fülszöveg:
Valaki vár valahol, akivel összetartozol. Aki a halálnál is erősebben szeret, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld… 
A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…
Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.
A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…
Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…
Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?
 
Saját véleményem:
Az első reakcióm, amikor kezemben tarthattam a könyvet, az volt, hogy: végre! Évek - de legalábbis hosszú hónapok - óta vártam, hogy megszülessen, ugyanis az Eszterrel folytatott beszélgetéseim során több alkalommal is szóba került, hogy valamikor, a közeli jövőben szeretne írni egy vikinges történetet. Noha ennél többet nem tudtam róla, nekem ennyi is bőven elegendő volt ahhoz, hogy tűkön ülve várjam, mert hát "Eszter + vikingek = kell nekem" kategória. 
 
Ezúttal sem kellett csalódnom, egy kalandos, misztikus, romantikus kezdőkötetet kaptam, mely szépen lefektette az alapokat a jövendőbeli folytatások számára. Arra azonban nem számítottam, hogy rögtön az első oldalakon könnyekben török ki. De a prológus egyenesen a szívem közepébe talált. Sajnos pont egy elég friss sebet tépett fel, mely kísérteties hasonlóságban állt a Sonja nagymamájával történtekkel. Hála az égnek a mi esetünk valamelyest boldogabban ért véget, ám ettől eltekintve, Eszter tökéletesen visszaadta azt a hangulatot, amit egy féltő, izguló, várakozó, reménykedő családtag érez, amikor az orvosok diagnózisára, vagy szerette javulására vár.

"Mindannyian cipelünk fájó dolgokat, és mindenkinek a magáé tűnik a legnehezebbnek… Az élet már csak ilyen."

Az alaptörténet szerint, Sonja, nagymamája halálát követően testvéréhez, a rockzenész Alexhez költözik. Az ő segítségével próbálja visszanyerni életkedvét, miközben együtt dolgozzák fel a szeretett asszony hiányát. Ehhez azonban hosszú hónapok kellenek, amit Alex idegesítő, érzéketlen barátnője (óriási késztetést éreztem aziránt, hogy bepréseljem magam a könyvbe, betonba öntsem a csaj lábát, és bedobjam a tó fenekére) nem igazán tolerál. A sok vita végül egy Szen Iván éji jelmezbálon szakításba torkollik. Ám míg Alex életének egy újabb szakasza ér véget, Sonjáé épp ez idő alatt veszi kezdetét. 
Az éjjeli erdőben kóborolva, Sonja összetalálkozik a viking ruhás Einarral, akivel az időjárásnak köszönhetően az egész éjszakát együtt töltik. Reggel a férfi, az érezhető szikra ellenére is arra kéri a lányt, hogy soha többet ne lépje át a kerítést. Noha Sonja nem igazán tudja mire vélni a dolgot, megígéri. Később mégis kénytelen megszegni szavát, melynek végzetes következményei lesznek: 924-ben ébred, s vikingek fogságába kerül. 
Az igazi, vérpezsdítő kaland innen veszi kezdetét. A szerény, visszahúzódó lánynak hirtelen helyt kell állnia egy számára teljesen ismeretlen, vad világban, ahol az ész helyett inkább az ösztönöké, valamint a nyers erőé a főszerep. Nem elég, hogy fogalma sincs, miként utazott vissza az időben, de ráadásul még egy börtönbe is bezsuppolják, Kószának nevezik, és azt várják tőle, testével fizessen a jobb rablét fejében. Aztán hirtelen megjelenik Einarr, akiről egészen addig azt hitte, egy korabeli pasi, jelmezben, s miközben mindenféle rémisztő dolgot mond és kér, magával hurcolja falujába.
 
Kettejük párosa bizonyos mértékben olyan, mint a Sophiel-Elijah és a Mia-Liam duó. Einarr személyében adott egy ízig-vérig férfi, határozott, magabiztos, saját tulajdonát védelmező jellemmel, s óriási szívvel párosítva. Ám mint a legtöbb pasi, női fortélyok tekintetben ő sem lát tovább az orránál. 
Külsejét tekintve... khm... igencsak lábrogyasztó. Elég annyit mondanom: izmos, tetovált, vikingekre jellemző jegyekkel rendelkező úriember, akiből egyértelműen túl keveset kapunk (na, nem mintha túl lehetne őt adagolni)?
És persze ott van a gyámoltalan, visszahúzódó, szerény lány is, aki egy teljességgel szerethető karakter. Sonja szerencsére azonban képes megmaradni azon a szinten, ahol vívódása érdekfeszítő, és teljességgel logikus, ahelyett, hogy átbillenne tétova hisztérikává. 
Egyetlen gondolat erejéig, visszatérve Miára és Sophielre, Sonja velük ellentétben nem az a fejjel a falnak típus. Átgondolja a cselekedeteit. Megfontolt, okos lány. 
 
Ami viszont Einarr és Sonja kapcsolatát illeti, a regény kilencven százalékában icipicit gyors léptékűnek éreztem, még annak tudatában is, hogy mind a kettejüket szenvedélyes, vagy éppen érzelmes vérmérsékletű embernek ismertem meg. Sokkal jobban megfogott bennük a múltjuk, a jelennel való hadakozásuk, vagy éppen a jósálmaik. Ritka dolog.
Ezzel kapcsolatban imádtam, ahogy elemről elemre építkezett a háttérben egy titokzatos, s olykor nem kicsit hátborzongató történet, ami az egyre több részletnek köszönhetően végül összeállt egy egésszé, s immár annak tudatában rengeteg dolog került új megvilágításba. Nem mondom, hogy nem kitalálható a dolog, mert de, mégis a hozzá társuló aprónak tűnő részletek teszik igazán rejtélyessé. Jelképek, emlékek, vér, mindent felemésztő szerelem, gyilkosság.

A történet több szálon fut, Sonja és Einarr mellett Alex is jelentős szerepet kap.
Alex, testvére halála után letargiába süpped. Úgy érzi, nincs miért élnie, egyedül maradt a világban. Még zenésztársai, egyben legjobb cimborái sem képesek kirángatni az ingoványból, ahova került. Ám amikor már végleg azt hinné, nincs tovább, egy balesetet követően, haverjaival ő is 924-ben landol, teljes zenekari felszereléssel.
Sonjától eltérően a fiúk találékonyabbak, s miközben a lány nyomába erednek, izgalmas kalandokat élnek át. Hogy hajót szerezhessenek, vándorzenészeknek kell kiadniuk magukat. Elképzelhetitek hát, egy norvég rockbanda mit produkál a tradicionális viking faluban. Főleg, ha olyan őrült srácokról van szó, mint ők. 
Komolyan mondom, a srácok hatalmasak! Sokszor pukkadoztam a nevetéstől. Nem mellékesen, Alex nevét (is) érdemes megjegyezni, lévén egy fenemód érdekes karakter, akiben jóval több rejlik, mint amit megmutat. Hiszem, hogy számtalan meglepetést fog ő még okozni nekünk a későbbiekben, mint ahogyan azt is, hogy számtalan női olvasó szívét ejti majd rabul. 
 
Összességében tehát azt mondom, Frigg rokkája egy nagyon jó bevezető kötet, ami szépen előkészíti a terepet a grandiózus folytatásnak. 
Elsősorban a kalandos-romantikus műfaj kedvelőinek ajánlom. Nem tudom, a későbbiekben mennyire fog ez változni, de jelenleg még nagyobb hangsúly van a szerelem témáján, mint a háttérvilágon. Persze abból sincs hiány, de aki vérben tocsogó, fejszét lóbáló vikinghordára számít, csalódni fog. Inkább a kultúra, és a korabeli hitvilág mutatkozik meg. 
Ami miatt érdemes még elolvasni, az az időutazás témájának új megfogalmazása. Szerintem baromi jó ötlet volt Esztertől, hogy hagyta a manóba a tudományos alapokat, és inkább a misztikumra építkezett. Arról nem is beszélve, hogy egy nagyon jó kis hagyományt kerekített az egész köré. Én, a magam részéről rettentően várom a folytatást, minthogy a kegyetlen függővég miatt majdnem falhoz vágtam a könyvet...


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő:Alex és a zenekara, Einarr, Sonja
Kedvenc jelenet:a zenekar megérkezése 924-be
Negatívum: Alex exbarátnője
Borító: 5/5

2015. március 29., vasárnap

A. O. Esther - Gombnyomásra 2.


A. O. Esther: Gombnyomásra 2.

Kiadó: Decens
ISBN: 9789631211665
Oldalszám: 494 oldal

Fülszöveg:
Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?

Saját véleményem:
A történet ott veszi fel a fonalat, ahol az első - galád módon - véget ért. Mia és Russel Manipurában reked, míg Liam, Dylan és Amanda arra vár, hogy kivessék őket a vadonba, a mutánsok közé.
Az előbbi párost Talbot házába szállítják, ahol az ezredes távollétében Miát gyógyszerekkel és mindenféle módszerekkel arra próbálják felkészíteni, hogyan legyen jó menyasszonya, majd felesége az öreg, kegyetlen és perverz férfinek, Russel pedig fontos feladatot kap. 
Esélyük sincs megszökni, hisz fegyveres őrök, biztonsági kerítés, egy különleges karperec, valamint Veronica, a ház intelligens számítógépe figyeli minden lépésüket, és bünteti őket, ha valamit nem az előírtaknak megfelelően tesznek. Ráadásul barátaik és családjaik hiányában nem számíthatnak senkire, csak és kizárólag egymásra. De ha kütyükről, számítógépekről és egyéb tudományos dolgokról van szó, akkor Russel nem ismer lehetetlent...
A srác egy zseni, aki végre teret kapott a kibontakozásra (és hozta magával Emmát, a szintén intelligens számítógépszoftvert, aki óriási figura). Miával együtt, ők képviselik a manipurai vonalat, s általuk pörög tovább az egész sorozatot mozgató szál. 
Miközben egyik veszélyből a másikba csöppennek, újabb és újabb titkokat fedeznek fel a tökéletesség képét mutató várossal kapcsolatban, melyek alapjaiban rengetik meg az eddigieket. Kiderül, hogy hiába gyönyörű kívülről az alma, belül igencsak rohadt. 

Továbbra is nagyon élveztem a Manipurában való kalandozást, eddig ismeretlen részei bukkantak fel, melyek valami egészen elképesztőek, Eszter fantáziája pedig káprázatos! A különböző negyedek, az üvegépületek, a világító törzsű fák, a különféle színekben pompázó dolgok, mind-mind erről tesznek tanúbizonyságot. De, ami minden közül kiemelkedik, az a faleveles-csúszkálós központ (kicsit úgy képzeltem el, mint az Oroszlánkirály 2. részében Upendit). 
Annyira jó lenne, ha valaki megvalósítaná! Szabályos késztetést éreztem arra, hogy valamilyen - lehetetlen - módon bepasszírozzam magam a lapok között ebbe a történetbe, hogy ne csak lelkileg és vizuálisan lehessek ott, hanem fizikailag is. Ugyanakkor továbbra is a kinti világ az, ami az én szívemhez közel áll. Manipurának rengeteg érdekessége van, vonzó a csillogó-villogó épületeivel és mindenével együtt... de csak ideig-óráig. Főként úgy, hogy most végre bepillanthattunk a felszín mögött rejlő valódi életbe. Az ottani emberek számára a tökéletesség, a testi jólét, harmónia mindennél fontosabb, de már egészségtelen szinten. Valahol útközben kiveszett belőlük a lélek, a mások iránti szeretet. Csak és kizárólag a saját jólétük fontos, ami számtalan érdekes erkölcsi kérdést vet fel.
Ellenben Russelnek és Miának helyt kell állnia, bármit is sodorjon eléjük az élet, és bizony nem kevés bonyodalom gördül eléjük, melyek ráadásként igencsak kimozdítják őket a komfortzónájukból, tekintve, hogy két hasonlóan jólelkű, kedves természetű emberről van szó. Az ő feladatuk - a kutatáson és a kijutáson kívül -, hogy megtanuljanak küzdeni az életükért, hinni és megbízni egymásban, legyen szó akár gyilkolásról, elvesztett szülőkről, vagy bármilyen egyéb szörnyűségről. És ha valamiből, hát szörnyűségből bőven kijut ebben a kötetben.

"Azért nem baj, ha szembenézünk a rosszal, mert akkor fel tudunk rá készülni, és nem ér váratlanul minket, érted?"

Kezdésnek rögtön ott van Liamék problémája, akiket elfogásuk után egy konténerbe zsúfolnak a többi lázadóval együtt, hogy majd kidobják őket a vadonba. Nem is akárhogyan!
Manipura kegyetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy vérrel tucatnyi mutánst csalogatnak az egyes körzetekhez, és úgy, mindenféle fegyver nélkül engedik ki az embereket, akik félelmükben bevizelnek...
Nyilván tudjuk, hogy Liam és Dylan túléli ezt az egészet, mégis iszonyú durva olvasni a mészárlásról.
A könyv kilencven százalékában áldás, hogy Eszter varázslatos képességének, írásmódjának hála filmként látjuk magunk előtt a helyszíneket, történéseket, itt mégis inkább átok. Hallani lehet a csontok recsegését, a hús szakadását, a csámcsogó fenevadakat, a halálsikolyokat, a bűzt és minden egyebet. Az a néhány oldal lelkileg baromi megterhelő, szívszorító; görcsben tartja az ember gyomrát.
Lélegzetvisszafojtva figyeltem, hogyan alakulnak az események, és miként menekülnek meg Dylanék. Én kis butus, azt hittem, ennél rosszabb nem lehet... de rá kellett döbbennem, hogy mutánsok ide vagy oda, az emberi kegyetlenség, mindent felülmúl.

"(...) a könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat, érted?"

A sorozat kulcsszereplője minden kétséget kizárólag Mia, ugyanakkor a Gombnyomásra 2. része Stelláé és Dylané, az indiáné. Míg a háttérben zajlanak a főesemények, addig ez a két karakter kicsit előrelép, és megmutatja magát.
Nem véletlenül mondtam, hogy az emberi kegyetlenségnél nincs rosszabb. Stellával történik egy olyan dolog, ami egy nő számára majdhogynem mindennél szörnyűbb. Még a legerősebbeket is megviselné az ilyesmi, hát még egy ártatlan, naiv, jólelkű, álmodozó, törékeny kislányt, aki hisz az igaz szerelemben, és az emberekben.
Ez az esemény pedig teljesen összetöri a kicsi lányt. Groteszk módon meg kell tapasztalnia mindazt, amit az anyja és legjobb barátnője átélt. A kérdés csak az, túl tudja-e élni ezeket a borzalmakat? Elmúlnak valaha a lelki sebei? Lehet-e még ép az, ami megsérült?

Bevallom, legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy Eszter meglépi azt, amit. De amikor megtörtént, az még a mutánsok mészárlásánál is borzasztóbb volt a valóságossága miatt. Merthogy sajnos ilyesmi a mi világunkban is megtörténhet, és meg is történik.
Talán nem is a tényleges folyamat a legdurvább, hanem az, ami utána marad. Szinte elképzelhetetlen, ami az elszenvedő alanyban végigmegy ezután. De azért Eszternek sikerült kellően jól bemutatnia. Porig rombolta Stellát, majd elemről-elemre újjáépítette Dylan és a többiek segítségével. És bár nem számítottam arra, hogy ekkora hangsúlyt kap ez az egész, mégis boldog vagyok, mert Stella és Dylan két olyan figura, akiket az első részben a szívembe zártam, és titkon mindig is több Dylant szerettem volna. Megkaptam, és emiatt hálás vagyok - egyúttal szeretném jelezni, hogy kérnék egy külön kötetnyi Russelt és Masont is! -, még úgyis, hogy Liam a háttérbe szorult.

Dylan és Stella kapcsolata olyan, mint egy tánc, ahol a felek kezdetben óvatosan, puhatolózva közelítenek egymáshoz, majd kiélvezik a tapintás minden örömét, mígnem elmosódik a határ, és végül arra eszmélnek, hogy szenvedélyes ritmusra mozognak... együtt.
Megható és szívet melengető, ahogyan az indián megpróbálja elnyerni a lány bizalmát, majd szép lassan, kézenfogva vezeti lépésről-lépésre a gyógyulás ösvényére.
Rengeteg szomorú vagy éppen boldog percet okoznak. Kedvem lett volna az összes jelenetüket kiidézni a paintball meccstől kezdve az úszáson át a festésig, vagy a hiúzig. Minden lánynak olyan pasit kívánok, mint Dylan!
Ettől függetlenül nehogy valaki azt gondolja, hogy más sincs, csak lelkizés, ó nem! Egyik akcióból csöppenünk a másikba. Vérből, pusztításból, harcból, menekülésből legalább annyi jut, mint a jóból. S régi mutánsaink mellé újabb ellenség is csatlakozik, feje tetejére állítva mindent. 

Mindent egybevetve nekem ez a rész még az elsőnél is jobban tetszett. Most, hogy már ismertük a főbb momentumokat, és a karaktereket, több tér jutott a kibontakozásukra.
Egyre több és több szeletét ismerhetjük meg Manipurának, a Hobbs-birtoknak és a kinti világnak, Eszter gyönyörű részletgazdag, érzékletes leírásában.
A Gombnyomásra 2. az első szótól az utolsóig izgalmas, tele van fordulatokkal, sötét titkokkal, emberi kegyetlenséggel, szerelemmel, misztikummal, humorral és fájdalommal. A disztópia és a romantikus műfaj kedvelői egyaránt megtalálják benne, amit keresnek. Egyikből sincs túl sok vagy túl kevés. Én például külön örültem, hogy ezúttal az erotika picit kevésbé volt jelen, és inkább a különféle emberi kapcsolatokra fókuszáltunk. A végével kapcsolatban pedig senkinek ne legyenek illúziói.... amikor már azt hihetnéd, hogy végre nem kell a kelleténél is jobban falat kaparnod a folytatásért, akkor jön még egy oldalnyi érdekfeszítő párbeszéd, ami mikor is maradna félbe, ha nem a legizgalmasabb kérdésnél?
Tiszta szívből ajánlom mindenkinek ezt a sorozatot. Egyedi, önálló személyiséggel rendelkező, cseppet sem hibátlan, ámde annál szerethetőbb karakterek, ~ 500 oldalnyi pergő cselekmény, csodálatos tájak,  perzselő szerelem, igaz barátságok, rengeteg humor, olvasmányos, gördülékeny írásmóddal fűszerezve - ez mind a Gombnyomásra.


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Liam, Dylan, Stella, Russel, Emma, Mason, Ria mama
Kedvenc jelenet: Dylan-Stella minden jelenete; Stella a lovával; a Ria mamánál töltött idő
Negatívum: Pamela
Borító: 5/5

2015. január 30., péntek

A. O. Esther - Megbocsátás


A. O. Esther: Megbocsátás

Kiadó: Decens
ISBN: 9789631205251
Oldalszám: 448 oldal
Érdekel? Vidd haza!

Fülszöveg:
Elijah és társai a Halál Angyalának börtönébe kerülnek, ahol Azrael könyörtelen kínzással akarja rávenni őket, hogy fogadják el őt vezérüknek.
Sophiel, Gabriel, Ramodiel, Muriel, Machiel és a két viking király eközben rettegve várják a naplementét, hisz tudják, ahogy a véres korong alábukik, a déróriások elevenen felfalják őket. Mi mást tehetnének, mint hogy imádkoznak? Az egész tömeg egyszerre ismétli Gabriel arkangyal szavait, és csodák csodájára a segítség nem marad el: Valkűrök mentik meg az embereket és az angyalokat. Ezután azt is elárulják, hol rejtőznek a maradék kristálykoponyák, melyek segítségével az angyalok kiszabadíthatják társaikat. A koponyákat a leghátborzongatóbb helyeken őrzik, kígyókkal, medvékkel, sárkánnyal kell megküzdeniük értük. Megannyi lélekvesztő út, megannyi veszély leselkedik rájuk, miközben csendben szárnyait bontogatja a szerelem.
Eközben Elijah csak nem hajt fejet Azrael előtt, így az cselhez folyamodik. Tudja jól, csakis egy módon törheti meg a vezért, ha Sophielt használja fel ellene. Miközben a féltékenység, a gyűlölet és a békétlenség tetőfokára hág a régen testvérként élő angyalok között, Arshamon démoni serege is rájuk támad a túlvilági kincsek reményében. A démonokkal szemben egyetlen esélyük marad, ha összefognak. Vajon képesek lesznek rá, hogy vállvetve harcoljanak?
Van-e olyan bűn, ami nem megbocsátható? Van-e olyan seb, amit soha nem gyógyít be a szerelem? Vajon eltörölhető-e a föld színéről a gonosz?

Saját véleményem:
A Kristályfény után úgy kellett ez a kötet, mint sivatagban bolyongónak a víz, hiszen az előző rész vége olyan módon és helyen fejeződött be, ami nem pusztán felőrölte az idegeimet, hanem kész ronccsá tett. Jó, persze egy percig sem gondoltam, hogy Sophielék egytől-egyig életüket vesztenék a déróriások fogságában, de azért ismerve Esztert, nem vetettem el egy-két áldozat lehetőségét. Na meg ott volt Elijahék fiúcsapata (a háremem fele) is, akiket Azraelék elvonszoltak várukba - nyilvánvalóan nem teapartira.
Ezek után a Megbocsátás pont ott vette fel a fonalat, ahol az ötödik kötet véget ért: Sophielék rettegve várják a naplementét, amikor is a déróriások megölik őket, míg Elijahék egykori társaik várának börtönében sínylődnek. 
A történet kezdetben két szálon fut. Egyiken Gabriel, Ramodiel, Sophiel, Muriel, Machiel és a két viking király azon munkálkodik, hogy valamilyen módon túléljék a lehetetlent, ám be kell látniuk, ez esélytelen, így hát rábízzák magukat Gabrielre, aki egy nagy, közös imádságot javasol. A fülszöveg után talán nem lövök le túl nagy spoilert azzal, ha elárulom, fohászuk meghallgatásra talál, ugyanis nem mások, mint a gyönyörű, ámde annál félelmetesebb valkűrök érkeznek segítségükre.
A győzelmet követően, a csábító szépségű valkűrök meghívják a kis csapatot otthonukba, ahol minden jóval ellátják őket, de ami ennél is fontosabb, egy mágikus tükör által megmutatják nekik, milyen párosokra osztódva, milyen feladatot kell kiállniuk, hogy megszerezhessék a maradék kristálykoponyákat.
A jóslatok mind-mind hátborzongatóak, nehezek. Van akiknek óriáskígyóval kell szembenézniük, míg másoknak varjakkal, faggyal, vagy sárkánnyal. És ha ez mind nem lenne elegendő, a már amúgy is megkínzott lelkű Sophiel egy extra, nem túl biztató, meglehetősen komor és fájdalmas jövőképpel gazdagszik, mely Elijah-val való kapcsolatát vetíti előre. S míg ő ezen mereng, a többiek kiélvezik az amazonok vendégszeretetét... amelyben újabb buktató rejlik. A kacér és ledér valkűrök előre figyelmeztetik őket, hogy a velük testi kapcsolatot létesítő és szerelembe eső férfiak soha többé nem hagyhatják el a helyet...

"A megbocsátás a világ legnehezebb dolga."

A másik szálon pedig ott vannak a bebörtönzött angyalfiúk, akikről nagyon nehéz beszélni. Öt rész és többezer oldal alatt, számos kegyetlenséget láttam, olvastam már az Összetört Glóriákban, de egyik sem ér nyomába annak, ami velük történik. Áldás vagy átok - ebben az esetben -, mely Eszter csodálatos leírásainak következtében a betűket egy, a lelki szemünk előtt játszódó filmmé konvertálja, nem tudom. De azt igen, hogy lelkileg iszonyatosan megviselt és mélyen érintett.
Azrael és csapata azt szeretné, ha Elijahék fejet hajtanának előttük, és elismernék őket vezéreikként, de amikor azok megtagadják ezt, új módszerhez folyamodnak Mizariellel és Baamiellel karöltve. 
Egyesével, majdhogynem halálközeli állapotig kínozzák őket, úgy, hogy kikötözik őket egy oszlophoz, és testükről fegyvereik segítségével lemarják a bőrt, húst, egészen a csontokig.
Önmagában ez is eléggé sokkoló, de Trónok harcán edződve, látványban még úgy ahogy elviselném. Ám az, ahogyan Elijah, Bardo, Uriel és Ariel tűri a folytonos gyötrelmeket, egy mukk nélkül, lélekben mégis romokban heverve, ráadásul úgy, hogy azt hiszik, csapatuk másik felét elpusztították a déróriások, na az a megterhelő. Látni, olvasni, hogy összeszorított foggal inkább magukba fojtanak mindent, csak, hogy ne okozzanak elégtételt a pszichopata triónak, engem rettentően megviselt. Hát még az, amikor visszakerülnek a cellájukba, és az ottmaradtak különböző reakcióival kell szembesülni. Egészen hátborzongató és szívfacsaró, ahogyan ezek a nagy, erőteljes férfiak darabjaikra törnek, és könnyeikkel küzdenek. Más, mint a lányok pityergései, mert tudod, hogy valami oltári nagy dolognak kell történnie ahhoz, hogy így megreccsenjenek. Az pedig különösen fájó, ha el kell engednünk egy kedvencünk kezét.
Ugyanakkor óriási elismerésem mindezért Eszternek! Aki ilyen érzelmeket képes kiváltani az olvasójából, az nagyon tud valamit. Hiába gyűlöltem ezeket a részeket, mégis imádtam. Arról nem is beszélve, hogy megkaptam, amit a negyedik-ötödik kötetekben hiányoltam, kifogásoltam. 
A negatív figurák végre újra teljes gőzzel teszik a dolgukat: kegyetlenkednek, nem is akárhogyan! Mielőtt valaki azt hinné, komoly lelki torzulásom van, hogy én ennek örülök, megnyugtatok mindenkit, nincs, pusztám szeretem, ha a rosszak tényleg rosszak, és ezáltal imádhatom utálni őket. Azraelt, Baamielt és főként Mizarielt pedig most nagyon lehet. Pokolian kegyetlenek! Nem is csodálom, hogy szegény Ruchielnek ez sok volt.

"Mindenkinek szüksége van arra, hogy néha odabújjon valakihez, és megmutassa a legsérülékenyebb arcát. Szeretném, ha egy nap az a valaki én lennék neked…"

Amíg Bardoék Azraelék fogságában sínylődnek és próbálnak tervet kovácsolni, addig szabadon lévő társaik, párokra osztódva nekivágnak az útnak. A kristálykoponyákért folytatott expedíciók számtalan veszélyt, kalandot, izgalmat és meglepetést tartogatnak hőseink számára. Mindegyiküknek más és más bonyodalommal kell megküzdenie.
Véleményem szerint nagyon jót tett a sorozatnak, hogy ha csak rövid időre is, de elváltak útjaik, és mindenki egy-egy olyan társával tölthetett el több időt, ami segítette a kapcsolatuk kibontakozását, előrehaladását, vagy éppen megértését. Ilyen szempontból sokkal jelentősebbnek érzem ezeket, mint a küldetéséből, lévén, hogy az összes megért volna egy hosszabb lélegzetvételű novellát.
Ramodiel régi nagy kedvencem, még azokból az időkből, amikor csak a háttérben mozgolódott, így kiváltképp öröm, hogy Sophiel mellett, ekkora hangsúlyt kapott.
Ketten együtt olyanok, mint a gyerekek. Bolondosak, szeleburdik. Rengeteget lehet nevetni rajtuk. Egyedül az nem tetszett, hogy annyit ittak. Még az óriáskígyóval való küzdelmük előéjszakáján is, amikor tudhatták volna, hogy másnap a józanság mindennél fontosabb.
Rajtuk kívül ott volt még Machiel és Harald, akikre soha lehet ráunni, és akik által minden alkalommal újabb és újabb szeletet ismerünk meg a viking kultúrából. Valamint Gabriel és Muriel.
Nos, aki ismer, az tudja, hogy Gabriel sosem volt a szívem csücske úgy, mint Elijah, Bardo, Ramodiel, Ariel vagy Harald. Most viszont nagyot nőtt a szememben. Az angyalok közül talán ő járta be a legnagyobb utat, így a kezdetekhez képest sokat változott ő maga is, és a látásmódja, értékrendszere is. Mostanra angyali múlttal rendelkező emberi férfivá vált, aki bizony néha-néha gyarló. Muriel mellett viszont lépésről lépésre csiszolódik. És óriási tiszteletem Murielnek, hogy bármit is súgnak az ösztönei vagy az érzései, tartja magát. Nem rohan fejjel a falnak. Játszik Gabriellel. Eléri, hogy megküzdjön érte. Jó kis követendő példa a mai lányoknak.
Visszatekintve ez a rész kicsit komorabb lett, ami nem baj, sőt! Ettől függetlenül akadtak benne vicces pillanatok, nem is kevés, amiket főként Bardonak és Ramodielnek köszönhettünk. Emellett pedig úgy látom, Eszter kezd visszatérni a kalandozós, összecsapós, fantasy elemekkel tűzdelt, több kultúrát vegyítő eredeti változathoz, aminek én szívből örülök. Őszinte kíváncsisággal váron a folytatást/befejezést!
Szerelem, árulás, szakítás, fájdalom, szenvedély, kaland, veszély, izgalom, új szövetségek és kultúrák, könnyek, veszteségek, véres összecsapások és rengeteg mitológiai lény - ez mind a Megbocsátás. Olvassátok!


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Elijah, Harald, Bardo, Ramodiel, Muriel, Gabriel
Kedvenc jelenet: falmászás és Ramodiel személyes esőfelhője
Negatívum: az a Sophieles dolog - sok volt
Borító: 5/5*

2014. november 26., szerda

A. O. Esther - Kristályfény


A. O. Esther: Kristályfény

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630892971
Oldalszám: 498 oldal

Fülszöveg:
Az angyalok megérkeznek a törpék birodalmába a varázsporért, de a szívük is megszakad attól, amit ott találnak.
Az anyját sirató Frídr, aki bűbájjal hatalmába kerítette Joshuát, bosszúért remeg. Elijah szemére rémálmokat küld, melyekben Sophiel más férfiaknál keresi a gyönyört. Alig várja, hogy a féltékenységtől őrjöngő Elijah megölje szerelmét, majd a varázsital bódulatából felébredve maga is belehaljon a bánatba.
A még mindig Arielről ábrándozó Machiel az Azraeltől ellopott néhány kristálykoponyával Birca szigetére menekülne, ám foglyul ejti a kegyetlenségéről híres norvég király, Harald.
A kristálykoponyák pusztító erejét tudva Muriel, az Ásványok Angyala alászáll, hogy hatástalanítsa azokat, de halálos veszedelembe kerül. A démoni megszállás alól megszabadult Gabriel siet a segítségére, és nocsak, mintha gyengéd vonzalom ébredezne köztük.
Persze, a békésebb időkre vágyakozó Sahranfer és Azura sem tétlenkednek, és bár békejobbot nyújtanak Elijahnak, ki tudja, a kristálykoponyák nem kísértik-e meg őket is újra.
Azraelék eközben a déróriások kíséretében elindulnak, hogy végső csapást mérjenek az angyalokra és a vikingekre. Soha nem látott háború veszi kezdetét, és Elijah csapata tudja, nincs esélyük ekkora túlerő ellen.
De vajon a sors miként munkálkodik? Felülkerekednek Frídr ármányán a szerelmesek? Valóban végleg Pokolra szállt Arshamon? Megbékélnek a hajdanán egymást testvérként szerető angyalok? Na és Machiel mihez kezd egy halandó király szerelmes rajongásával?
Kedves Olvasóm! Megdöbbentő válaszok és még több izgalmas kérdés vár legújabb kötetemben, a Kristályfényben.
 
10 gondolat a regényről:
A rendhagyóbb értékelés során összegyűjtöttem azt a 10 dolgot, amit kiemelendőnek tartok a könyvben, legyen az pozitív, negatív, izgalmas, vicces, vagy érdekes.
 
1.  Helyszínek és skandináv mentalitás
A Kristályfény jelentősebb hányadában kedvenc szereplőink a skandináv vidékeken kalandoznak, kerülnek bajba vagy esnek szerelembe. Ez persze nem újdonság, hisz az előző kötetek során is érezhető volt, hogy az írónő szíve merrefelé húz, de most végre egy egész könyvön keresztül élvezhetjük a vikingek és svédek lélegzetelállító és vadregényes helyszíneit, valamint temperamentumos mentalitását. 
Látszik, hogy Eszter mennyire szereti ezeket a népcsoportokat és az ő kultúrájukat, csak úgy lubickolt az általuk nyújtott lehetőségekben, és ezáltal mi, olvasók is rengeteg új dolgot tanulhatunk az északiakról. 
Én, a magam részéről rettentően élveztem a mulatságaikat, és a különféle szertartásaikat. Érdekes volt látni, miként állnak a temetés vagy az esküvő kérdéséhez, milyen ruhákban járnak, milyen fegyverekkel rendelkeznek, vagy, hogy milyen hierarchia szerint élnek. Illetve a táj sem elhanyagolható, a hideg folyóival, melyeken viking hajók ringatóznak, vagy vadakkal és egyéb veszélyekkel teli erdőivel.

2. Új szereplők
A régebbi szereplőkről - Sophiel, Bardo, Ramodiel, stb. - most direkt nem mondanék semmit, mivel őket már ismerjük, és bár folyamatosan fejlődnek, alapjaikban ugyanazok a szerethető figurák, akiket valószínűleg minden Összetört glóriák rajongó imád. Viszont társaságukhoz csatlakozik néhány új karakter, akik bizony így vagy úgy, de felbolygatják az életüket. 
Elsőként rögtön ott van Harald, a svéd király, akibe én úgy belezúgtam, mint Micimackó a mézesbödönbe. Harald belépője roppant hatásos. Akkor ismerkedünk meg vele, amikor a cserfes, állandóan bajba keveredő Machiel megpróbál elmenekülni előle, ám ehelyett pont Harald városába szalad, és a szeleburdi lány egyből felkelti a svéd király érdeklődését. Ha azt mondom, ezek ketten halálos páros, akkor nem túlzok. Két konok, ámde annál szenvedélyesebb ember, akik ezer fokon égnek. Olyan szócsatákat nyomnak le, hogy fetrengtem tőlük. Emellett Harald, ez a védelmező, jólelkű, mégis tekintély parancsoló férfi (akit én pont őgy képzeltem el, mint Elijah Mikaelsont a The Originalsból - jellemre és kinézetre is) az, aki igazán megmutatja nekünk Machielt. 
Számomra Machiel egészen addig aranyos volt, de különösebben nem érintett meg. A Haralddal való találkozása után viszont kinyílt, és potenciális kedvenccé vált... természetesen a svéd királlyal együtt. Minden spoiler nélkül annyit mondhatok, hogy rengeteg izgalmat, könnyeket és nevetést tartogatnak számunkra.
Harmadikként pedig Murielt emelném ki, az ásványok angyalát, aki új tagként csatlakozik Sophielék földi csapatához. Ez az angyallány teljesen más, mint Sophiel vagy Machiel. Ő egy vérbeli talpraesett, harcos lány, határozott elképzelésekkel.

3. Baráti-, testvéri- és bajtársi összetartás
Ahogy egyre nagyobbak lesznek a tétek, úgy válnak ezzel együtt párhuzamosan egyre jelentősebbé a különféle barátságok, szövetségek. Ősellenségeknek kell összefogniuk azért, hogy legyőzhessenek egy mindük felett álló hatalmat. És testvéreknek kell végletekig kitartaniuk egymás mellett.
Nagyon jó volt látni, miként tesznek félre régi sérelmeket Elijahék vagy Erikék, azért, hogy szeretteiket és/vagy népüket megvédhessék. Gyönyörű folyamat a bizalom megalapozása, elfogadása.

4. Elijah
Elijah óriási utat járt be az első rész óta. Rengeteget fejlődött, és kötetről kötetre egy-egy újabb rétegét ismerhetjük meg. Tudom, hogy még közel sem járunk ott, hogy teljesen ki- és megismerjük a lényét, gondolatait, érzéseit, de nekem már az is nagy boldogság, ha csak újabb és újabb falatokat kapunk belőle. 
Valamilyen szinten ő testesíti meg A Férfit. (Direkt nem a tökéleteset mondom, mert közel sem az, de a hibáitól lesz emberi és esendő.) Bátor, kiváló harcos, pusztító, félelmetes, gyengéd, megbízható, becsületes és még sokáig sorolhatnám. 
A Kristályfényben (is) több okból is érdekes. Egyrészt újabb viszontagságokat kell kiállnia Frídrnek, a boszorkánynak köszönhetően, aki fondorlatos módon hamis illúziókkal táplálja. Elhiteti Elijah-val, hogy Sophiel minden férfival kikezd és ágyba bújik. A Sötét Angyalnak pedig ez a legnagyobb félelme. És emiatt betekintést nyerhetünk egy vad, fékevesztett, féltékeny szerelmes elkeseredettség vezérelte tetteibe és megbánásába. 
Másrészt pedig, Machiel révén megismerhetjük, milyen az oltalmazó báty szerepében.

5. Frídr
El is érkeztünk az első negatívumhoz. Gyűlöltem ezt a nőszemélyt. Olyan undort váltott ki belőlem, mint senki más ebben a világban. Pedig vannak még itt negatív hősök, akik bőven cselekednek szemét dolgokat, ám az ő indokaikat meg tudom érteni, vagy ha nem is teljesen, de mégis imádom utálni őket. Nem úgy, mint Frídrt.
Számomra teljesen érthetetlen volt ez a 180 fokos fordulata, és a Joshua szál is. Tudom, hogy kellett a bonyodalom, de én simán meglettem volna nélküle. Pláne anélkül, amit Joshua karakterével művelt.

6. Negatív karakterek
Az előző résznél kifogásoltam, hogy az anti hősök is olykor inkább a pozitív oldal felé billennek, és emiatt kevésbé hitelesek. Ám most végre összeszedték magukat és megint ezer fokon gonoszkodtak!
Igaz, hogy egyelőre csak a háttérben készülődtek, és kicsit kevesebbet szerepeltek, de amikor megjelentek, akkor romlottabbak voltak minden eddiginél.

7. Bakik
A Kristályfénybe becsúszott egy-két baki, ami nem is csoda ennyi szál kézben tartásánál, és szerencsére nem is nagy dolgokról van szó, csak apróságokról.
Például Muriel azt mondta, hogy a kristálykoponya, amit meg kell keresniük, a valkűröknél van, aztán mégis a Lupomok szigetén kötöttek ki.

8. Humor
A humorból most sem volt hiány. Bardo, Ramodiel és a többiek is csak úgy sziporkáznak. Fergeteges poénokat, szócsatákat nyomnak le, sőt nem csak szóbeli megnyilvánulásaikkal, hanem tetteikkel is mosolyt fakasztanak. Hihetetlenül bolondok együtt!
Ráadásul ahogy fentebb említettem Harald és Machiel is bőven szolgáltat okot a nevetésre. Főként ismertségük kezdetén. Ha másért nem, már önmagában ezért is megérné elolvasni a könyvet!

9. Alapozás
Eddig minden rész tele volt pergő izgalmakkal, hőseink ide-oda kalandoztak, és ez részben most is megmaradt, ám sokkal kisebb százalékban. Inkább a különféle érzelmeké volt a főszerep, valamint egy monumentálisabb összecsapás előkészületéé. Amolyan vihar előtti csendként jellemezhető a Kristályfény.

10. Befejezés
Eszterről tudjuk, hogy néha szereti megfacsargatni az olvasói szívét, vagy bosszantó, levegőben lógó befejezéssel félbehagyni egy-egy kötete végét. Ám a Kristályfényé nem csak úgy lengedezik, vagy folytatásért sikít. Ó, nem. Ez torkaszakadtából üvölt! Ilyen brutális, kegyetlen, megdöbbentő, sokkoló, idegőrlő befejezést én még nem láttam! Egy olyan szituáció közepén hagyjuk ott hőseinket, ráadásul úgy, hogy az ember legszívesebben a haját tépkedné, hogy az valami hihetetlen... Bravúros, ezt aláírom. Hatásos is. De, ha jót akartok, akkor mielőtt belevágnátok a Kristályfénybe, magatok mellé teszitek, elérhető közelségbe a folytatást is.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Elijah, Harald, Bardo, Ramodiel, Machiel
Kedvenc jelenet: Harald és Machiel szócsatája, és Baroék vívóórája, ami vízbe fulladt
Negatívum: Frídr
Borító: 5/5  
 

2014. július 25., péntek

A. O. Esther - Gombnyomásra 1.



Megjelent A. O. Esther - az Összetört glóriák sorozat szerzője - legújabb regénye, a Gombnyomásra, mely egy trilógia kezdőkötete. Ennek örömére a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Mia és Liam izgalmakkal és rejtélyekkel teli kalandját!

2014. július 24-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!


A. O. Esther: Gombnyomásra 1.

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630892605
Oldalszám: 480 oldal

Fülszöveg:
A 19 éves Mia Milton élete fenekestül felfordul, amikor álmában megjelenik dr. Cohen, a halott tudós szelleme, és arra kéri, segítsen befejezni a munkáját, amely egy gombnyomásra megváltoztatja majd a világot…
2222-ben járunk, Manipura városában. A Föld már nem hasonlít régi önmagára. A húsz évvel korábbi Dimenzióváltás óta az emberek látják egymás auráját, így nem titok többé, kinek mit rejt a lelke. A „jók” megalopoliszokba gyűlnek és energiafalakkal veszik körül magukat, a „rosszakat” pedig száműzik a vadonba. Míg a fal egyik oldalán tengernyi luxusban élnek az emberek, a másik oldalon éhínség, nyomor és katonai vérengzés tizedeli őket.
Mia tisztában van azzal, mit kockáztat, amikor a szellem utasítására sírt rabol és betörést követ el, mégis jeges zuhanyként éri a hír, miszerint kettős gyilkossággal vádolják. Menekülnie kell hát a rengetegbe, holott ártatlan. A sors Liam Blackwood, a fejvadász karjába sodorja, aki zsigerből gyűlöli a manipuraiakat, miközben súlyos adósság nyomja a vállát bajba került öccse, Russel miatt. Döntenie kell, hogy a becsületére hallgat és a lány pártjára áll, vagy inkább a Mia fejére kitűzött vérdíjjal menti saját bőrét.
Eközben a rémséges vadonban, a Hobbs-birtokon élő két fiatal lány, Ruby és Stella arról álmodnak, hogy szerencsét próbálnak a csillogó nagyvárosban. Munkát vállalnak odaát, ám hamar rájönnek, hogy a mesés aurák fénye súlyos titkokat rejteget. A felismerés sajnos későn érkezik, és a lányoknak küzdeniük kell, ha élni akarnak.
A vadonban szüntelenül tart a vérontás, gyilkos mutánsok szedik az áldozataikat, akiket mesterségesen tenyésztett ki a katonaság a népesség-szabályozásra. Dylan, Mason és Liam gyerekkori jó barátok, akik a Hobbs-birtokon élők biztonságát vigyázzák, ám ők sem számítanak a lavinára, amit a Milton-lány üldözése eredményez, és ami mindannyiuk életére hatással lesz.
A halálesetek sorra követik egymást. Mia egyre mélyebbre merül a látomásokkal teli rejtélyben, miközben a világ véres valósága is fenyegeti. Öl vagy megölik – nincs más választása, miközben a fojtogatóan sötét múltjából előtörő démonjai is kísértik.
Hőseink útjai ezúttal két, egymástól merőben különböző világba vezetnek. Miközben a halál számolatlanul szedi áldozatait, és az élet oly szívbemarkoló csapásokat mér rájuk, mi más segíthetné őket tovább, mint az élet egyszerű szépségeibe vetett hit, a tábortűz hevében sistergő erotika és a latin ritmusra ringatózó szerelem? Kedves Olvasóm, készen állsz a nagy utazásra?

Saját véleményem:
Miután az elhunyt dr. Cohen arra kéri Miát, hogy segítsen neki befejezni valamit, a lány két barátjával belopózik a temetőbe, hogy kiássa a tudós sírját, és megkeresse azt a medált, amire a férfi szelleme utasította. Csakhogy elkapják és behurcolják a kapitányságra, ahonnan befolyásos apja hozza ki. De a büntetés, amit tettéért kap, minden képzeletet és rémálmot felülmúl.
Nem sokkal később Mia rajtakapja a pasiját, amint az éppen a konyhapulton hempereg egy másik nővel, és kitör rajta a pánikroham. Hogy bánatáról elterelje a figyelmét, meggyőzi barátnőjét, hogy tartson vele egy betörésre. Amanda vonakodva ugyan, de végül beleegyezik, így a két lány belopózik dr. Cohen házába. Utána, mintha mi sem történt volna, beülnek egy bárba, ahol Mia először egy rejtélyes jóslattal szembesül, majd azzal a ténnyel, hogy betörésük után néhány perccel megöltek egy másik tudóst ugyanabban a lakásban. Mia úgy véli, valaki direkt bajba akarja keverni őt, ezért úgy dönt, elmenekül Manipurából, és a falon túlra szökik, ahol ezernyi veszély les rá.
Mindeközben Liam, a vadonban élő fejvadász, azon töri a fejét, miként kaparja össze sebesült testvére kezelési költségeit. Azonban a válasz nem sokat várat magára: egy Manipurából megszökött, gyilkossággal és sírrablással vádolt lány pontosan annyi kreditpontot ér, mint amennyi Liam adóssága. Így hát nem is kérdés, hogy a lány nyomába ered.

A. O. Esther az Összetört glóriák sorozat eddig megjelent köteteivel már bizonyította tehetségét. Megmutatta, milyen fantasztikusan bánik a szavakkal. A Gombnyomásrával - ami egy teljesen új trilógia kezdőkötete - pedig ismét kiragadja az olvasót a hétköznapok mókuskerekéből, és egy varázslatos, ugyanakkor veszélyekkel és rejtélyekkel teli utazásra hívja.
Olvasás közben a történet önálló életre kel,  beszippant, és Te magad is a részesévé válsz. Mintha nem is fekete-fehér betűket, hanem egy filmet néznél. Nem véletlen. Ha valaki képes bánni a szavakkal, akkor birtokában van a legnagyobb varázslatnak. Ebben az esetben az olvasónak pedig nincs más dolga, mint hátradőlni és élvezni a történetet, sodródni az árral. Megéri. A Gombnyomásránál mindenképp. Nálam bekerült az idei év legjei közé!

"Honnan tudod, milyen a fény, ha nem ismered a sötétséget?"

A regényben két merőben eltérő világ létezik. Az egyikben látszólag minden ember kedves, aranyos, jólelkű. Már-már hibátlanok. Életükben fontos szerepet játszik a spiritualitás, az egészséges életmód és az egészség megőrzése. Erről különféle technikai kütyük gondoskodnak otthon, az utcákon, sőt még az autókban is. Ha valaki például ingerült, egyből bekapcsol a nyugtató, relaxálós zene.
Mindemellett Manipura egyszerre hipermodern és zöld. A gigantikus épületek, robotok és egyéb találmányok közt tökéletesen megférnek a mesterségesen kialakított zöldterületeket is. A kis szökőkutak, vagy a fás ligetek. Eszter pedig gyönyörű leírásokkal, kisebb darabokban mutatja be az általa megalkotott világot.
Ami engem illet, imádtam a foszforeszkáló utakat, a magasban lévő kerteket, vagy magát az Inhalálót. Érdekes élmény volt elképzelni, milyen lenne, ha valóban ilyen dolgok vennének körbe nap, mint nap. Egy ideig biztosan élvezném, de ha választani kellene, egyértelműen a falon túli világra tenném le a voksomat. Hiába mászkálnak odakint vérszomjas mutáns fenevadak, és veszélyes fejvadászcsapatok, a Hobbs-birtok teljesen elvarázsolt a maga vadregényes kinézetével és életstílusával. Az ott élők élete rengeteg izgalmat rejt. Kicsit olyan, mintha a középkor keveredett volna a 21. századdal.
Ám a legfőbb erényük kétségtelenül az összetartás, aminek rengeteg alkalommal és szituációban lehetünk a tanúi. Csak hogy néhányat említsek: közös tábortüzes, táncolós mulatság, uszoda, vagy a raktár, ahonnan mindenki azt vihet el, amit szeretne.

"Van úgy, hogy a fájdalom olyannyira megmérgezi az ember lelkét, hogy egy-egy újabb csapás már nem számít, ha végül a bosszúja célba ér."

Mindazonáltal a lélegzetelállító környezet csak egyetlen apró szeletkéje a Gombnyomásrának. Maga a cselekmény rengeteg titkot, izgalmat, szenvedélyt és szeretetet rejt. Nincsenek üres járatok, egy másodpercig sem unatkozhatunk, hisz mindig történik valami. Ha épp nem menekülünk, akkor romantikázunk vagy könnyeket hullajtunk vagy rejtvényeket fejtünk.
Eszter úgy kalauzol végig bennünket, mintha érzelmi hullámvasúton ülnénk. Egyre magasabbra és magasabbra repít, majd végül jön a lejtő és… nincs megállás. Felemel, szétcincál, megnevettet, szívritmuszavart okoz, megríkat, és a libabőrről is gondoskodik. Na meg a tövig rágott körmökről.
Számos jelenetnél visszafojtott lélegzettel, összeszorult szívvel vártam, mi történik a következő pillanatban, annyira mélyen érintett. Fizikálisan és lelkileg egyaránt. A három legintenzívebb pillanat egyértelműen Stellához, Dylanhez, Liamhez, Miához és Rubyhoz kötődik. Ahányszor visszagondolok ezekre, kiráz a hideg.
És ha már a karaktereknél járunk... Menthetetlenül és fülig belezúgtam Liambe… na jó, Dylan-be is. Meg Masonbe. És Russelbe. Szóval olyan fekete bárány alapon a nyáj felébe. De természetesen a lányok között is akadnak kedvenceim. Például Mia, Ruby vagy Stella, akiket egytől-egyig nagyon megkedveltem.
Eszter karaktereiben az a jó, hogy hiába vannak rengetegen, mégis mindegyikünk 3D-s figura, eltérő, egyedi személyiségjegyekkel. Véletlenül sem lehet összekeverni őket. Van amelyikük tipikus alfahím. Amolyan ragadozó-védelmező. Van aki igazi mókamester. Akad nőcsábász; talpraesett, harcos csaj és sok egyéb jellemvonással rendelkező is. Ám amit még ennél is jobban szeretek bennük, az az, hogy közel sem hibátlanok. Szinte mindannyiuknak van valamilyen bűne, amitől valóságossá válnak.
A Liam és Mia közötti kapcsolat már a legelső pillanattól kezdve érdekfeszítő. A kezdeti ellenségeskedés sok vicces szituációt szül a két dacoskodó, külön világból érkező figura között, majd később, ahogyan szép lassan egymásba bonyolódnak, egy csodálatos érzelmi megnyílásnak lehetünk szemtanúi. Arról nem is beszélve, hogy a jól működő kémiának köszönhetően valósággal szikrázik közöttük a levegő.
Összességében tehát ajánlom mindenkinek, aki szereti Eszter korábbi könyveit, de azok is egészen nyugodtan kézbe vehetik, akik eddig csak szemeztek vele. Nem fogjátok megbánni! Remek történet két különböző világ találkozásáról, mely egyszerre több életutat is magába foglal. Ha szeretitek a vérengző mutánsokat, a sok kalandot, rejtvényt, nyomozást, vagy a romantikát, esetleg kíváncsiak vagytok, milyen az aurátok láthatóságának következtében nyitott könyvként élni, akkor ez a ti könyvetek lesz. Arra viszont készüljetek, hogy extragigamegabrutál függővége van. Én szóltam! :)


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Liam, Dylan, Mia, Stella, Ruby, Russel (nem, nem soroltam fel mindenkit)
Kedvenc jelenet: Dylan-Stella a fán, az úszásoktatás, Mia-Liam csipkelődései az elején
Negatívum: Dylan kis afférja
Borító: 5/5




Hobbs-birtok


Míg a Dimenzióváltás után a vadonban élők többsége rabolt és fosztogatott, addig az akkori Hobbs megnyitotta birtoka kapuit az elesettek és a városon kívül rekedtek előtt, a kastély pedig megtelt. Az emberek azóta is töretlenül, egyetlen hatalmas családként élnek itt, s tiszteletük jeléül minden évben megünneplik a beköltözés napjának évfordulóját, valamint megemlékeznek azokról, akik már nincsenek köztük. Ilyenkor lámpafüzérekkel és virágokkal díszítik fel a birtokot, és nagyot lakomáznak, táncolnak és buliznak.

A kétszáz
hektáros, elkerített, ősfás birtok közepén egy ódon kastély áll, ami azonban csak formáját tekintve idézi a régmúlt időket, hisz szerkezetét és felszereltségét nézve vetekedik a legmodernebb épületekkel. 
A kastély impozáns főbejáratához, melynél vastag, tölgy zsalugáterek védik a belső üvegajtót, kavicsos út vezet. Odabent hűvös levegő van, így kandallókkal melegítik fel a szobákat.
Az épületben két étkező is található, de étkezésekhez leginkább a földszinti konyhát használják, melynek fehérre meszelt falait karamell színű kerámia virágok díszítik, s felettük sötétbarna gerendák nyújtóznak, melyekről szárított gyógynövénycsokrok lógnak le. A konyhában a főzéshez, edények-, és étkészletekhez tárolásához szükséges felszereléseken kívül egy tömör bükkfából készült robosztus asztal helyezkedik el, körülötte háromlábú lócákkal.
A kastély alagsorában kapott helyet a fegyverszoba. Ajtaját erős vasrács és különleges védőrendszer védi. A helyiség kék fényben úszik, vaskos falai mélyéről pedig króm fiókok gördíthetőek ki, tele puskákkal, pisztolyokkal, kardokkal, és egyéb fegyverekkel.

A ház körüli teendőket mindenki önszántából végzi, ki-ki a saját tudása szerint. A férfiak a fizikai munkát látják el, és vigyázzák a birtokot, a nők pedig házimunkával és a gyerekekkel foglalkoznak, továbbá az ő hatáskörükbe tartozik még az üvegház és az állatok gondozása is. 
A kiskorúak a helyben működő iskolában tanulhatnak, az idősek pedig a kertből nyíló termálvizes fürdőben pihenhetnek.
A termálfürdőt a birtokon élő emberek saját kezűleg újították fel, káprázatos munkát végezve. A terem teteje aranyberakásos, lágy kupolák sokaságából áll, mely visszaveri a víz ragyogó zöld színét. Maga a medence kör alakú, olyan, mint egy sokszirmú virág. A szirmok között karcsú oszlopok ívelnek fel a magasba, hogy a kupola csúcsában találkozzanak. Ám a medence egy része a szabadba nyúlik, és a kilógó rész peremét terméskövek, valamint magas sás szegélyezi.
A termálfürdő járólapja lapos, fekete kavicsok tengeréből tevődik össze, s száraz állapotában is olyan, mintha vizesen csillogna. A helyet a nagy ládákban lévő zöld növények és ólomüveg ablakok teszik még hangulatosabbá.  

A birtokon ezeken kívül található egy gyógyítóintézmény, ahol sok más mellett az aurablokkolásra is képesek. Az eljárás cseppet sem fájdalommentes, ezért a hasra fekvő pácienst minden esetben leszíjjazzák, majd a doki hátul szikével megvágja a bőrt, azután óvatosan szétfeszíti az izmokat és egy mozdulattal benyomja a parányi átlátszó anyagot, ami akárcsak egy bogár, a szöveteket érzékelve önálló életre kel, s a gerincoszlop közelébe fúrja magát, kinyújtja csápjait és szorosan rátapad a csigolyákra.

Az itteni emberek öltözködése és tápláléka jelentős mértékben eltér a manipuraiakétól, sokkal jobban hasonlít a 21. századiakéhoz. Testhezálló ruhák helyett farmert, pólót, bakancsot hordanak, illetve nyári-,  estélyi- és fürdőruhából sincs hiány. Ami pedig az étkezést illeti, kenyeret, húst, és minden olyasmit esznek, amihez sikerül hozzájutniuk, vagy megtermelniük.
Van egy közös raktáruk, aminek Valentin Baron a felelőse. Ő szerzi be a környező városokból azokat a dolgokat, amikre szükségük van, s mivel a vadászok kreditjeivel fizet, ezért a birtokon senkinek nem kell külön fizetnie semmiért. Azt vihet el, amit szeretne.




Nyereményjáték


Manipura vezetői különböző nagyságú vérdíjat tűznek ki az általuk veszélyesnek ítélt emberekre, akiknek a levadászását előszeretettel bízzák a városfalon kívül élő fejvadászokra A vadászok munkájukért cserébe kreditpontokat kapnak, amiket különféle dolgokra válthatnak be.
A turné ideje alatt Ti is belekóstolhattok, milyen is a fejvadászok élete. Segítsetek nekünk megtalálni a hat eltűnt szereplőt!

Feladat:
1. Lájkoljátok A. O. Esther és a Blogturné Klub facebook oldalát. (Kötelező!)
2. Olvassátok el a szökevények adatait, és a szöveg, valamint az eltűntekért járó kreditpontok segítségével, találjátok ki, melyik blogon, melyik szereplőt keressük. Ha megvan, írjátok be a nevét a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Kötelező!)
3. Nem kell mind a 9 betűt felhasználni.
4. Segítségetekre vannak a betűk alatti pontszámok.
5. Mindegyik karakter a Gombnyomásra c. regényben szerepel.
6. Szólj hozzá az egyes állomásokhoz, és növeld a nyerési esélyeidet. Üzenete(i)d linkjét írd be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. De figyelem, maximum 6 linket hozhatsz! (Nem kötelező!)

Vadászatra fel!
 

A szökevény adatai:
nem: férfi
kor: 27
haja színe: fekete
szeme színe: barna
lakhely: Hobbs-birtok
kreditpont: 720 pont



Nézzetek be a többi állomásra is

07/24 Kelly Lupi olvas - Manipura
07/25 Dreamworld - Hobbs-birtok
07/27 Nem harap a... - Interjú
07/29 Media Addict
07/31 Always Love a Wild Book
08/02 Zakkant olvas - Auraszínek