A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Enigma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Enigma. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 26., vasárnap

Enigma blogturné



Lena sokáig nem tudja, hogy érző. Egyetlen érintésével láthatja a múltat, a jelent és a jövőt. Szülei tragikus halála után sosem látott nagybátyjához kerül, ahol megismeri Alexet, a fiút, aki folyton felkavarja, feldühíti, máskor meg olyan kedves hozzá. Lenának a szerelemen túl súlyos fenyegetésekkel is szembe kell néznie…

A Blogturné Klub különleges utazásra hív. Ismerd meg az Enigmát, és ha szerencsés vagy, meg is nyerheted a könyvet.


Helena Silence: Enigma

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454634
Oldalszám: 360 oldal

Fülszöveg:
Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.




Interjú az írónővel
- részlet -


Az Enigma megjelenésekor – a mai formájában - még nem igazán létezett az Aranymosás, így a kezdő íróknak akkoriban bizonyos szempontból nehezebb dolguk volt, ha vörös-, vagy bármilyen színű pöttyöt szerettek volna látni regényükön. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a kiadó rábólintott a történetedre? Milyen érzés volt? Hogyan reagáltál?

Végre valaki, aki tudja, hogy nem az Aranymosáson fogadták el az Enigmát! :)
A pillanatra mindig emlékezni fogok, de azt hiszem, mindenki így lenne vele a helyemben Akkoriban már egy ideje ment a levelezés a kiadó vezetőjével, azonban sokat kellett várni a végleges döntésre. Minden nap kétszer néztem a postafiókomat, hátha érkezik hír, és amikor megérkezett, dobogó szívvel legalább ötször elolvastam az e-mailt. Épp dolgoztam, ezért igyekeztem észrevétlenül ujjongani a monitor takarásában, aztán kirohantam az irodából, be a szomszéd irodába, ahol a lakótársam dolgozott (először neki újságoltam el személyesen), aztán visszarohantam a folyosóra, és felhívtam a szüleimet. Össze-vissza beszéltem, dadogtam, de sikerült végül elmondani nekik. Utána következtek a tesóim. Hosszú, őrült nap volt, tele annyi örömmel, amennyiben rég nem volt részem.


Az Enigma egy igazán különleges történet, akárcsak a helyszín, ahol játszódik. Miért éppen Coloradóra esett a választásod?

Először elképzeléseim voltak csak a tájról. Az éghajlatot hasonlónak gondoltam, mint az ittenit, de hófedte hegyeket is akartam, széles legelőket, az égbolttal összeolvadó tavakat. A helyszín a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. Olyan hely kellett, ahol mindezek megtalálhatók, és a történethez is jól passzol. Némi olvasás és térképböngészés után döntöttem Colorado mellett. Tökéletesen illett a történethez.


Colorado önmagában is lélegzetelállító hely, ám érzékletes leírásaidnak hála, az olvasó úgy érezheti, mintha valóban ott lenne a szereplők mellett. Mennyire fontos számodra a háttérvilág felépítése? Mennyire mélyedsz bele egy-egy helyszín tanulmányozásába?

Úgy gondolom, a szerkesztés során ez a terület is rengeteget javult, amiért Varga Beát, a szerkesztőmet illeti köszönet. Ő ébresztett rá, hogy mennyivel jobb lehet az Enigma, ha alaposabb vagyok ezen a téren. Ezért végigmentem a kéziraton az elejétől, és igyekeztem minden hiányosságot javítani. Utazós blogokat, cikkeket olvastam, tájképeket, utcaképeket néztem, miközben próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet ott élni, azt a levegőt beszívni, arra a látványra ébredni.


Úgy tudom, Te magad is a fővárosban élsz. Mi történne, ha egyik napról a másikra, Lenához hasonlóan neked is egy farmra kéne költöznöd, ahol nem ismersz senkit?

A gondolat kiborítana először, az biztos. De tudok alkalmazkodni, értékelem a csendet és a nyugalmat. Így nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Főleg egy Enigmához hasonló helyen, ahol egész nap csak írhatnék, olvashatnék és lovagolhatnék.


A karaktereid – akár az Enigmában, akár az Ezüsthídban – teljes mértékben fiktív figurák, vagy részben, netán egészben megesik, hogy magadról, családtagjaidról, barátaidról, ismerőseidről, esetleg ismert személyekről mintázod őket, vagy kölcsönzöl nekik egy-egy tulajdonságot?

Kitaláltak mind. Főleg a férfi karakterek. Az biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy Victorhoz és Alexhez hasonló férfiak nincsenek a valóságban. A hibáikkal és esendőségükkel együtt ők olyan vágyálmok, amik sosem elevenedtek meg a való életben. Zoéban van egy csipetnyi egy régi ismerősömből, aki mindig nyuszizott. Nagyon aranyosnak találtam, ezért ezt a vonását tőle kölcsönöztem. Ethel sokban hasonlít a nagymamámra, aki már meghalt. Ő nagyon jól tudott mesélni, de még jobban sütni és főzni.
Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy Lena egy-két tulajdonságát magamból kiindulva írjam meg, hiszen az ő szemén keresztül láttatok mindent. A könyv eleji Lena természete közelebb áll hozzám, de nagyon büszke vagyok a jellemfejlődésére és a bátorságára.


Ha kíváncsiak vagytok, melyik karakter áll legközelebb Helenához; honnan ered az a meglepő brutalitás, ami vissza-visszaköszön a regényeiben; mik a jövőbeni tervei, vagy csak szeretnétek megtudni néhány kulisszatitkok az Enigmával kapcsolatban, akkor olvassátok el a teljes interjút, amit ide kattintva érhettek el.




Nyereményjáték


Az Enigmában fontos szerepet kap Victor és Alex csodás farmja, ahol pompás lovak vannak, akiket Lena nagyon megszeret.
A mostani játék során leírást és képet találtok egy lóról, a feladat pedig megfejteni, hogy milyen fajtájú lóról van szó. A ló fajtáját kéretik beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába :)
A helyes megfejtők között egy könyvet sorsolunk ki. A győzteseket e-mailben értesítjük, és kérjük, hogy 72 órán belül válaszoljatok, különben újra kell sorsolnunk. A kiadó sajnos csak Magyarország területén belül tud postázni.


Mai paci:
"A ........ tulajdonképpen nem egy külön fajtát, hanem egy színt jelöl. A Spanyolok hozták be Amerikába, és ma már a Quarter Horse-ban és a Saddlebred-ben is előfordul. A nevét egy spanyol donról, Juan De ........-ról, vagy egy aranyfakó színű spanyol szőlőfajtáról kapta. Bár nem szigorúan különálló fajta, tenyésztése mégis népszerű az USA-ban. 
Izabella királyné több mint 150 ........ lovat tartott annak idején a királyi birtokán."






Nézzetek be a többi állomásra is

07/23 Media Addict - Borítótervek
07/26 Dreamworld - Interjú az írónővel
07/29 Deszy könyvajánlója

Helena Silence interjú


Mostani interjúalanyom nem más, mint Helena Silence, az Enigma és az Ezüsthíd írónője, akinek első regénye immár a második kiadásnál tart, és amellyel a napokban egy retro blogturné is kezdetét vette. Ennek apropójából kerestem meg őt egy interjúval, amire nagyon készségesen igent mondott.


forrás: Könyvmolyképző
Az Enigma megjelenésekor – a mai formájában - még nem igazán létezett az Aranymosás, így a kezdő íróknak akkoriban bizonyos szempontból nehezebb dolguk volt, ha vörös-, vagy bármilyen színű pöttyöt szerettek volna látni regényükön. Emlékszel még arra a pillanatra, amikor a kiadó rábólintott a történetedre? Milyen érzés volt? Hogyan reagáltál?

Végre valaki, aki tudja, hogy nem az Aranymosáson fogadták el az Enigmát! :)
A pillanatra mindig emlékezni fogok, de azt hiszem, mindenki így lenne vele a helyemben Akkoriban már egy ideje ment a levelezés a kiadó vezetőjével, azonban sokat kellett várni a végleges döntésre. Minden nap kétszer néztem a postafiókomat, hátha érkezik hír, és amikor megérkezett, dobogó szívvel legalább ötször elolvastam az e-mailt. Épp dolgoztam, ezért igyekeztem észrevétlenül ujjongani a monitor takarásában, aztán kirohantam az irodából, be a szomszéd irodába, ahol a lakótársam dolgozott (először neki újságoltam el személyesen), aztán visszarohantam a folyosóra, és felhívtam a szüleimet. Össze-vissza beszéltem, dadogtam, de sikerült végül elmondani nekik. Utána következtek a tesóim. Hosszú, őrült nap volt, tele annyi örömmel, amennyiben rég nem volt részem.


Az Enigma egy igazán különleges történet, akárcsak a helyszín, ahol játszódik. Miért éppen Coloradóra esett a választásod?

Először elképzeléseim voltak csak a tájról. Az éghajlatot hasonlónak gondoltam, mint az ittenit, de hófedte hegyeket is akartam, széles legelőket, az égbolttal összeolvadó tavakat. A helyszín a szerkesztés során vált nyilvánvalóvá. Olyan hely kellett, ahol mindezek megtalálhatók, és a történethez is jól passzol. Némi olvasás és térképböngészés után döntöttem Colorado mellett. Tökéletesen illett a történethez.


Colorado önmagában is lélegzetelállító hely, ám érzékletes leírásaidnak hála, az olvasó úgy érezheti, mintha valóban ott lenne a szereplők mellett. Mennyire fontos számodra a háttérvilág felépítése? Mennyire mélyedsz bele egy-egy helyszín tanulmányozásába?

Úgy gondolom, a szerkesztés során ez a terület is rengeteget javult, amiért Varga Beát, a szerkesztőmet illeti köszönet. Ő ébresztett rá, hogy mennyivel jobb lehet az Enigma, ha alaposabb vagyok ezen a téren. Ezért végigmentem a kéziraton az elejétől, és igyekeztem minden hiányosságot javítani. Utazós blogokat, cikkeket olvastam, tájképeket, utcaképeket néztem, miközben próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet ott élni, azt a levegőt beszívni, arra a látványra ébredni.


Úgy tudom, Te magad is a fővárosban élsz. Mi történne, ha egyik napról a másikra, Lenához hasonlóan neked is egy farmra kéne költöznöd, ahol nem ismersz senkit?

A gondolat kiborítana először, az biztos. De tudok alkalmazkodni, értékelem a csendet és a nyugalmat. Így nem hiszem, hogy nagy gond lenne. Főleg egy Enigmához hasonló helyen, ahol egész nap csak írhatnék, olvashatnék és lovagolhatnék.


A karaktereid – akár az Enigmában, akár az Ezüsthídban – teljes mértékben fiktív figurák, vagy részben, netán egészben megesik, hogy magadról, családtagjaidról, barátaidról, ismerőseidről, esetleg ismert személyekről mintázod őket, vagy kölcsönzöl nekik egy-egy tulajdonságot?

Kitaláltak mind. Főleg a férfi karakterek. Az biztosan mindenki számára nyilvánvaló, hogy Victorhoz és Alexhez hasonló férfiak nincsenek a valóságban. A hibáikkal és esendőségükkel együtt ők olyan vágyálmok, amik sosem elevenedtek meg a való életben. Zoéban van egy csipetnyi egy régi ismerősömből, aki mindig nyuszizott. Nagyon aranyosnak találtam, ezért ezt a vonását tőle kölcsönöztem. Ethel sokban hasonlít a nagymamámra, aki már meghalt. Ő nagyon jól tudott mesélni, de még jobban sütni és főzni.
Azt hiszem, elkerülhetetlen volt, hogy Lena egy-két tulajdonságát magamból kiindulva írjam meg, hiszen az ő szemén keresztül láttatok mindent. A könyv eleji Lena természete közelebb áll hozzám, de nagyon büszke vagyok a jellemfejlődésére és a bátorságára.


Van olyan karakter, akit egy kicsit jobban kedvelsz, közelebb áll a szívedhez, mint a többiek, vagy egyformán szereted őket?

Victor áll a legközelebb a szívemhez. Olyan döntéseket kellett meghoznom vele kapcsolatban, amik néha nehezek voltak, de az ő útja valahogy mindig tisztábban látszott előttem.


Az Enigmával, netán az Ezüsthíddal kapcsolatban létezik olyan kulisszatitok, amit szívesen elárulnál nekünk?

Sokan szerintem tudják, hogy az Enigma olyan siker lett, amiről álmodni sem mertem, amikor elküldtem a kéziratot a kiadónak. Azt gondoltam, nem veszíthetek semmit, és bejött. Nagyrészt szerencsének éreztem, de most már tudom, hogy nem az volt. Az Ezüsthídnál már megvolt a nyomás az olvasók felől. Várták a folytatást, ugyanakkor sokan tartottak tőle, hogy nem lesz olyan jó, mint az Enigma. Ezért igyekeztem úgy megírni a könyvet, hogy a végén azt érezhessék az olvasók, megérte várni rá, mert még jobb lett, mint az első rész.
Sokan azt is biztos tudják, hogy Kemese Fannival sokszor írtunk együtt egy pesti könyvtárban, és beszéltük át a benyomásainkat. Úgy gondolok rá, hogy húztuk egymást a jó irányba, és végül sikerült együtt is megjelennünk. Ezek az alkalmak nagyon sokat segítettek mindkettőnknek.
Egyszer kivettem egy hét szabadságot, és minden napot a könyvtárban töltöttem, az Ezüsthíd végét írtam, és közben ordítós zenét hallgattam. Azt hiszem, ez is kulisszatitoknak számít. :)


Az írói álneved igencsak beszédes, és azok, akik egy-egy dedikálás, vagy könyvbemutató során találkoznak veled, maguk is megtapasztalhatják, mennyire találó a személyiségedhez. Ugyanakkor, ha kezükbe veszik az Ezüsthidat – vagy akár az Enigmát -, egészen sokkoló élményben lehet részük. Muszáj tehát megkérdeznem, hogy egy magadfajta csendes, visszafogott, aranyos lánynak honnan jön az a fajta brutalitás, kegyetlenség, aminek aláveted egyik-másik szereplődet?

Szerintem nem létezik olyan ember, aki ugyanazt az arcát mutatja a külvilágnak, amilyen valójában. Ezért is volt részben ijesztő a könyvek megjelenése. Leleplezésnek éreztem, hisz ezzel több ezer ember beleláthat a fejembe. Az írói álnévnek is ez lett az egyik oka. Nem akartam, hogy túl sokan tudják, azok az én gondolataim, az én képzeletem szülte alakok és események. Idővel persze ez is könnyebb lett, de még mindig furcsa számomra is belegondolni. Én ismerem a legjobban önmagam, számomra nem voltak olyan meglepőek a könyvekben olvasott fordulatok. Imádtam írni a véresebb részeket, van a kegyetlenségben és a halálban valami kettősség. A hűvös elegancia és a mocsok. Nehéz jól ábrázolni. Igyekeztem úgy alakítani a történeteket, hogy minden részem ott legyen benne, de bevallom, akkoriban többet olvastam és több filmet néztem a sorozatgyilkosokról és a halálról, mint a szerelemről. Mégis, az Enigma sorozat véleményem szerint inkább a pozitívabb érzelmekre fekteti a hangsúlyt. Ez az énem úgy tűnik, mindig felülkerekedik.


Végül, de nem utolsósorban: a jövőben számíthatunk tőled újabb történetekre? Ha igen, mondanál róluk pár szót?

Persze, most egy új könyvön dolgozom, ami remélhetőleg önálló kötet lesz, de még nem látom a végét, ezért nem tudom biztosan. A történetről egyelőre nem szeretnék semmit elárulni, mert még nem bízom magamban eléggé ahhoz, hogy biztosan tudjam, menni fog-e. Amint sikerül ráakadnom a megfelelő útra, mesélni fogok róla.


Köszönöm az interjút! :)

2014. november 23., vasárnap

Helena Silence - Ezüsthíd



November 20 és 22 között a Blogturné Klub három bloggere mutatja be Nektek Helena Silence: Ezüsthíd című regényét, Lena nem mindennapi, kissé hátborzongató történetét.Az értékelések mellett extrákkal, interjúval és a már megszokott játékkal is készültünk, ahol három példányt nyerhettek meg a könyvből.


Helena Silence: Ezüsthíd

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633990704
Oldalszám: 552 oldal

Fülszöveg:
Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről.
Vagy talán ezek sem.
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet.
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett?
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

Saját véleményem:
Az Ezüsthíd egy nagyon különleges és egyedülálló történet. Éppen ezért rengeteget filóztam azon, mit is írjak róla. Egyrészt, ha tehetném valószínűleg életem leghosszabb bejegyzését hoznám össze, de ugyanakkor mégsem lehet. Nem írhatok rövid bevezetőt, nem ordíthatom a világba, mennyire fájtak bizonyos dolgok, és nem vesézhetem ki azokat a részeket, amik őrjöngve bökdösik az oldalamat, hiába pukkadok ki.
Hogy miért nem? Nos, azért, mert az a meglepő fordulat - amiben egyébként később sincs hiány - állt fel, hogy gyakorlatilag a 2. fejezettől kezdve minden óriási spoilernek minősül, és véletlenül sem szeretnék senkit megfosztani attól a megdöbbentő, izgalmas, brutális és csodálatos élménytől, amit ez jelent. (Hozzáteszem, szerintem a fülszöveg is spoileres.)

Mielőtt belevágtam az olvasásba, rengeteg ötletem volt. Számtalan dolgot elképzeltem, hogyan is folytatódhat Alex és Lena története. De amit ténylegesen kaptam, az a legfinomabban szólva is sokkolt és földhöz vágott. Félreértés ne essék, tisztában voltam vele, hogy Helenában, az aranyos, kedves, romantikus lélek mellett lakozik egy, az olvasók szívét, érzéseit gyilkoló, brutálisabb is, és azt is tudtam, hogy a krimi, mint műfaj sem áll távol tőle - elég csak az Enigma bizonyos jeleneteire gondolni - ám amit itt kapunk, az leginkább egy nagy váó!-val írható le.
Már rögtön maga a kezdés is megrendítő és fenomenális volt! Minden egyes szóval egyre nagyobbra nyílt a szemem, és az elképedésembe nem csupán trauma, hanem csodálat is vegyült, méghozzá nem is kicsi. Aztán jött egy kis megnyugvás, de az is csak azért, hogy nem sokkal később, Lenával együtt rommá zúzzanak. Ott álltam megsemmisülve, hápogva, értetlenül, dühösen, és még ezer másik érzelemmel a szívemben. Egyszerre lett volna kedvem csapkodni és meghajolni Helena előtt, aki az elmúlt évek során még többet fejlődött, bár őszintén szólva nem tudom, hova tudja még ezt fokozni, mert már az Enigmánál is bravúros volt.
A történet minden aspektusát tekintve a kettősség az a szó, amivel leginkább jellemezhető az Ezüsthíd. Bipoláris érzéseket váltott ki belőlem, mivel egy bizonyos pontig úgy éreztem, hogy jobb lenne, ha ez nem az Enigma folytatása lenne, és nem Lenáék lennének az alanyok (tudom, a fránya szívem, ami rettegett), hanem valaki mások, ugyanakkor viszont nagyon imádtam! Másrészt műfajilag is két egymástól igen eltérő kategória üti fel a fejét: a krimi és a romantika.
Míg az Enigmában sokkal erőteljesebb volt a romantika, némi krimi szállal, addig az Ezüsthídban jobban kiegyenlítődtek az arányok. És mind a kettő ezer fokon pörgött.
De, hogy a történetről is beszéljek... Helena fogta Lenát és lebombázta - most lényegtelen miként -, majd szép fokozatosan, az alapoktól elkezdte felépíteni a szemem láttára. És ez az a folyamat, ami a főszálat képezi.
(Nem lehetett könnyű lépés meghozni ezt a döntést, kivitelezni pedig mégannyira se, és bár nem tudom, miken ment át az írónő, de azt igen, hogy marha nagy feladat lehetett, lélektanilag és szerkezetileg is így, ilyen módon felépíteni az egészet. Rengeteg szerteágazó és valamilyen módon összefutó szál, gigantikus csavarok, csattanók, milliónyi érzelem, és ezt mind kézben és fejben tartani! Hát le a kalappal!)
Szerencsére Lenának nem egyedül kellett megvívnia az élettel szembeni csatáját, azt, hogy a továbbtanulási vágya végül nem várt fordulatokat hozott és egy olyan szituációban találta magát, amivel mi magunk még rémálmunkban sem szeretnénk találkozni. Az első részben is kemény dolgokon ment át, de mindaz gyerekjáték volt ahhoz képest, ami itt várt rá.
Segítségül viszont nagyszerű embereket kapott, újakat és régieket egyaránt, akik a bajban is mellette álltak. Elsőre például ott volt Theo, a nyomozó srác, aki fontos szerepet vívott ki magának a lány életében.
Theo tipikusan az a fajta pasi, akiről minden lány álmodozik. Kedves, aranyos, jóképű, megértő, gondoskodó, önzetlen, és még sokáig sorolhatnám. Ha most arra gondoltok, hogy általa egy szerelmi háromszög alakul ki, akkor nagyjából jó helyen jártok. És bár én nagyon a szívembe zártam, mégis rettegéssel töltött el, hogy ez mit jelent Alexre nézve. Annyira szerettem volna Theonak szurkolni, mert megérdemelte, mégis ott lebegett előttem Alex képe, aki már az Enigmában is olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy itt szinte bármit csinálhatott volna - és azért csinált is ezt-azt -, képtelen lettem volna gyűlölni. (Vannak hibái, de épp ettől olyan élő, igazi.) Theo minden megmozdulása után legszívesebben fejbe vertem volna magam, hogy én még mindig azért izgulok, hogy ne jöjjön össze neki Lenával. És ne legyen kétségetek afelől, hogy Helena nagyon sokáig kétségben tart minket a végkimenetelt illetően. Folyamatosan azon kattogtam, hogy lehet ebből úgy kijönni, hogy ne fájjon... nagyon.
De nem csak Theo-t szerettem meg az újak közül, hanem mindenkit. Gilit az őrült, szabad szájú csajszit, Mirandát, az édes kislányt, Theo szüleit, vagy a dokit. Jó, akadt egy személy, akitől a hideg rázott, de róla egy szót sem ejthetek. Ő minden baj forrása. Egy undorító alak. 
A másik, amit nagyon szerettem, az Lena új munkahelye és az ott történtek. Más világ, de amennyit a kórházas jeleneteknél libabőrözött a karom a mirandás és többi hasonló jelenetnél, az ritkaság. Gyönyörű és megható pillanatoknak lehetünk tanúi.
Mindent egybevetve egy kemény, ütős, fájdalmas, ugyanakkor csodaszép regényt és befejezést kapunk. Ami lehet, hogy helyenként fáj és megkínoz, összetör, de meg is nevettet és elvarázsol. Ha szeretitek a romantikus regényeket és/vagy a krimit, akkor semmi esetre se hagyjátok ki! Kikapcsol, felráz, gyönyörű helyekre kalauzol, és mindezt gördülékeny és olvasmányos stílusban teszi. Szívből ajánlom mindenkinek, kortól és nemtől függetlenül!


Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Lena, Alex, Theo, Gili, Victor, Zoe, Miranda
Kedvenc jelenet: az első betűtől az utolsóig minden
Negatívum: -
Borító: 5/5 




Kedvcsináló idézetek


"Ez az én utam. Ott vagyok, ahol lennem kell, és azzal, akihez tartozom."

"A kétségbeesés őrült dolgokra sarkallhatja az embert."

"Fogalmam sincs, ki lehetek, honnan jöttem vagy mi történt velem. Egy váz vagyok, semmi más."

"Kint akartam lenni! Pontosan a vihar közepébe vágytam. Arra, hogy az eső vágjon végig a bőrömön, a szél tépje a hajamat, és együtt sikíthassak a végtelen éggel. Szabadságot akartam. Hogy többé senki se mondhassa meg, hogyan éljem az új életem. Mert hosszú idő óta először, újra élni akartam."

"- Privát lift?
- Okos vagyok, és piszkosul szexi! Ennyi jár nekem.
- Egy nagyobb adag szerénység szintén járna neked, de azt sajnos kihagyták a csomagból - mondtam fejcsóválva, majd besétáltam a tágas felvonóba."

"- (...) Ejnye, öcsi, még mindig önbizalom problémákkal küzdesz? Kiskorában - fordult felém, miközben már a kabátját vette fel -, azzal ugrattam, hogy a pici kuki pici bátorságot jelent, és ezért sosem lesz belőle igazi férfi.
- El sem hiszem, hogy ezt mondtad! - Theo vörös volt, mint egy frissen főtt rák, de vigyorgott. (...)
(...)
- Kizárólag a rend kedvéért, nincsen semmiféle méretbeli problémám, és ezt bármikor hajlandó vagyok bebizonyítani bárkinek.
- Bárkinek? - robbant ki belőlem a nevetés. - Azt talán mégsem kéne. Mégis csak a rend tiszteletre méltó őre vagy."




Nyereményjáték


A regény helyszíne az Egyesült Államok és egy fontos jelenete egy hídon játszódik. Ezért úgy döntöttünk, hogy a könyvhöz kapcsolódó nyereményjátékban amerikai hidakat kell felismernetek és a képek alapján beazonosított hidakat a raffle megfelelő mezőjébe kell beleírnotok.
Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.






Nézzetek be a többi állomásra is

11/20 Kelly Lupi olvas - borítótervek
11/21 Media Addict - Interjú
11/22 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek

2012. december 26., szerda

Helena Silence - Enigma

Helena Silence: Enigma

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789632454634
Oldalszám: 360 oldal


Fülszöveg: 
Lena nem tudja, de rendkívüli képességgel rendelkezik: ő egy érző. Ha megérint valamit, zavaros képeket lát, furcsa álmok lepik meg, és megsúgnak múltat, jelent, jövőt. De nem hallgat az ösztöneire, így a szülei meghalnak. Túl lehet élni, ha a szeretteid miattad nincsenek? Lena sosem látott nagybátyjához költözik, miközben fuldoklik a bűntudattól. Mélyen magába zárja a fájdalmat, amely fokozatosan felemészti. Megtagadja magától az érintés melegét is, nehogy még több emberbe belelásson, és az őrületbe sodródjon, mint néhány őse. Csakhogy jön egy különös fiú. És egy még különösebb nagybáty. Lena ráébred, hogy rokona házában menedékre lel, és arra is, hogy a képessége nem átok, hanem áldás. De mit érez Alex iránt? A fiú folyton felkavarja, hol dühíti, hol vágyakozik utána. Lena nem tud mit kezdeni ezzel a kapcsolattal. Csakhogy történik valami: egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Saját véleményem:
  Régóta olvasgatom a Helena Silence blogján lévő írásait, főként a Pénzes Ő-t. Így nagyon vártam már, hogy végre megjelenhessen az Enigma, mert őszintén kíváncsi voltam rá.
  Aztán a megjelenés előtt felkerült belőle pár fejezet, amikre gyorsan rá is vetettem magamat. Na, az volt az a pont, ahol véglegesen beleszerettem.
Colorado
  Két dolgot is kiemelnék, ami újdonságként hatott a YA könyvek világában. Az egyik nem más, mint a választott helyszín. Colorado.
Annyira gyönyörűen sikerült lefestenie Helenának a tájat, hogy az olvasó végig úgy érzi, mintha megelevenedne előtte a kép. A havas hegycsúcsok, ahogy körbeveszik a legelőket, ahol a lovak legelésznek békésen, és a csillogó vizű patakot. Már-már érezni lehet az ottani friss levegőt. Elképesztő és varázslatos.
  És itt külön ki kell emelnem a csillámló vizű patakot, aminek ugyan nincs jelentős szerepe a könyvben, mégis nagyon korrekten le lett írva, és meg lett magyarázva a története. Imádnám belelógatni a kezemet, lábamat, mint a lányok.

  A második, amit szintén ki kell emelnem az a farmer élet. Ennek újfent nagyon megörültem, mert kiskorom óta mindig azt hangoztattam anyunak, hogy, ha felnövök lesz egy saját farmom, tele állatokkal. Szóval számomra hatalmas boldogság volt, hogy, ha nem is az életben, de a képzeletem lévén ott élhettem pár napig. A lovas, istállós, vágtatós részek egytől-egyig telitalálatnak bizonyultak, átjött az egésznek a hangulata. Ezáltal az olvasó is kicsit belekóstolhat a farmerek életébe.

  A történek a reptéren kezdődik, ahol Lena kuporog egy mosdóban és a gyógyszereit kapkodja. Itt rögtön megtudjuk, hogy ez azért van, mert ő egy érző. Ha valaki megérinti, vagy éppenséggel ő ér valakinek a bőréhez, akkor látja az illető jelenét, múltját vagy jövőjét. Ezek sokként hatnak rá. Pláne, hogy nem olyan régen vesztette el szüleit egy repülős balesetben. És éppen emiatt kell a soha nem látott nagybátyjához, Victorhoz költöznie, aki az apjának az öccse.
  Miután Lena elbúcsúzik Norától, a házvezetőnőjüktől, elindul a magángép felé, amit Victor küldött érte. Ám mielőtt azt gondolhatná Lena, hogy pár óráig egyedül maradhat az utastérben, megjelenik Zoe, egy igazán beszédes, életvidám lány. Kiderül róla, hogy Victor szomszédja. És mivel Zoe nem az a hallgatag típus, beszélgetésbe elegyednek. Ezáltal, bár Lena az elején ódzkodott a másik lánytól, összebarátkoznak. Viszont az is hamar kiderül, hogy Zoe anyja, Emma nem igazán kedveli Lena nagybácsikáját, a Mindenhatót... Ennek még a történet folyamán fontos jelentősége lesz, de erre nem szeretnék kitérni, mert nem akarok lelőni semmilyen poént.
  Végül megérkeznek Coloradoba, ahol Zoét, a kissé hűvösséget sugalló bátyja, Alex várja. Lenát pedig a repülő pilótája fuvarozza Victorhoz, de a lány elalszik útközben.
kör alakú szoba
  Másnap, Lena egy csodálatos és igen különleges kinézetű szobában ébred, amit leginkább Zsákos Bilbóék és a Holdhercegnőben lévő szobák keverékeként tudnék leírni.
  (Az a ház szintén annyira jól el lett találva, a folyosók hálozata, a padlástér, a játszószoba, a könyvtár... Szívesen körbejárnám egyszer.)
   Ezután megismerkedik a szakácsnővel, Ethel-lel, majd nemsokkal később Victorral is.
  Itt kapunk egy kis múltba tekintő fejezetet, amiből jobban megismerhetjük Lenát, a szüleit és a képességének kialakulását.


  Maga a történet eleje leginkább Lena beilleszkedésére, és képességének fejlesztésére épül. Mindeközben a különböző szereplők által még több betekintést nyerünk a Wall és Tree birtokra, megtudjuk, mi is az az Enigma. És, hogy Lena miért érhet a házban bárkihez, bármihez anélkül, hogy különböző képek árasztanák el a fejét.
  Később, a vége felé érve pedig kapunk egy nagy adag izgalmat, nyomozást, rejtélyt, ami még inkább felpörgeti az egész történetet. Olyannyira, hogy képtelenség letenni, míg az utolsó lap aljáig nem érsz.
  Korrekt módon le van zárva az egész, megismerjük mindenki titkát.

Lena Wall
  A cselekmény- és tájleírás mellett, a karakterek is teljesen rendben vannak, nagyon jól kidolgozottak.
  Lena például nem egy butácska liba. Megvannak a maga gondjai amik még egy felnőttet is megviselnének , de ennek ellenére igyekszik túlélni ezeket. Elindul a mélypontról, majd ahogy halad a történet, ő úgy kapaszkodik feljebb és feljebb, persze néha megcsúszik és visszahuppan egy pár fokot, de ez sosem fárasztó az olvasó számára.
  Persze csinál pár butaságot, de, ha azok nem lennének, akkor sok más sem jöhetne létre. Mindezek ellenére nagyon bátor, ki mer állni az igazáért, a szeretteiért és mindenki másért is, noha a lelke elég sérülékeny.
Nagyon tetszett, hogy egy-egy olyan résznél, mikor képletesen belerúgtak, nem süppedt olyan letargikus állapotba, ami számunkra is fárasztó lett volna. Mindig megpróbált talpra állni.
  Az ahogy a lovakkal viselkedett, annyira belém ivódott, főként a Nefelejcses és Futórózsás részek.

Victor Wall
  Victor, a nagybácsi. A vele kapcsolatos dolgot a történet 40%-ánál leszűrtem, de ez nem gond. Viszont ő egy olyan karakter volt, aki nagyon belopta magát a szívembe. A viselkedése, az érzései, ahogy támogatja Lenát, ahogy az állataival és az embereivel bánik, és úgy minden.
  Szerettem azokat a pillanatokat, amikor tanítgatta Lenát, azok annyira különlegesek és szívhez szólóak voltak. Látszik, hogy egy csupaszív ember, aki, ha tud segít, kivétel nélkül bárkinek.
  Nagyon összetett karakter, pláne a háttértörténeteit tekintve. tulajdonképpen voltak olyan dolgok, amik miatt nagyon sajnáltam, még ha ő is hibázott párszor. 



Zoe Tree
  Zoe. Na, ő egy óriási színfolt az egészben. Amint megjelenik, az ember automatikusan vigyorog. Remek barát, és egy igazi mókamester. Persze megvannak a saját kis álmai, amiket így vagy úgy, de megvalósít. Cserfes, humoros, talpraesett, nőcis, de mégsem nyávogós.
  Nagyon sokat segít Lenának, már csak azzal is, hogy megmutat neki mindent. És az, hogy varrt neki egy olyan gyönyörű ruhát, igazán kedves gesztus volt. Sajnos manapság egyre kevesebb az ilyen önzetlen barát, aki szívből cselekszik.
  És testvérnek sem utolsó. Annyira irigyeltem a viszonyukat Alexszel.





Alex Tree
És a végére hagytam azt a karaktert, aki bár egy igazi tapló volt nagyon sokáig, mégis az első felbukkanásától kezdve megvett magának. Kérek szépen egy hús-vér Alexet!!!
Hűvös, bunkó, férfias, szívdöglesztő, szarkasztikus – ezek jutnak eszembe róla. Leginkább Jace-hez, Carlos Fuenteshez és Ash-hez, a télherceghez tudnám hasonlítani, de nem koppintás értelmében, hanem stílusra.
  Végig vibrált a levegő, amikor megjelent. Noha sokszor beszólogatott Lenának, és sértegette, mégsem lehetett nem szeretni. Azok a szituációk roppant jók voltak.
  Közben a húgának köszönhetően megtudtuk, miért olyan, amilyen, illetve az érintések is sokat segítettek az előélete megismerésében.
  És miután megfordult, felvállalta az érzéseit, még akkor sem vesztett a férfiasságából, nem lett csöpögős, csak olyan minden lány álma. És az erkélyes megjelenéseit nagyon imádtam :D
  Az is plusz pont, hogy a kapcsolatuk nem hátráltatta a történetet, nem ragadtunk meg miatta, hanem mindig sodródtunk előre.
  Alex egy olyan srác, akiben megvannak azok az értékek, amik a mai pasik legtöbbjében már nincsenek. Nem sokan áldoznák fel a boldogságukat azért, amiért ő képes lett volna.

  Még így a végén, külön ki kell emelnem néhány jelenetet, fejezetet, amik különösen elnyerték a tetszésemet:
  • Amikor kiderül, hogy Alex nem egy ló :D
  • A bálos fejezet
  • Utolsó fejezet :DD és a legvége
  • Alex-Lena szurkálódásai
  • A különböző becézések (nyuszkó, hercegnő, kölyök)
Aki szeretne egy igazán remek, pörgős, csodálatos helyszínen játszódó történet részese lenni, az bátran olvassa el, mert nem fog csalódni.
Én már alig várom a folytatást!

Nevek:
 Olvastam már, hogy páran a vezetéknevek rövidségét, egyszerűségét kritizálták. Nos, szerintem, a Wall vezetéknév nem véletlen...


Pontszám: 5/5* 
Kedvenc szereplő: Alex, Victor, Zoe (és Lena is) 
Kedvenc jelenet: A már említett, Alex nem ló rész, és a vége, mikor Victor benyit... 
Negatívum: Hol a folytatás??? :D Illetve még több Zoét kérek... meg Alexet  :) 
Borító: 5/5