Felkészültél rá, hogy felálljon a hátadon a szőr a félelemtől? Igen? Akkor tarts velünk A rossz lányok nem halnak meg blogturnén! Garantált borzongás vár rád!
Kilenc nap, kilenc kísértetkastély és persze megrázó tények a könyvről!
A turné végén megnyerheted a könyvet is, csak aztán vigyázz, bele akarsz-e vágni! Mi figyelmeztettünk!
Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633733738
Oldalszám: 310 oldal
Fordító: Szabó Krisztina
Fülszöveg:
A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?
Saját véleményem:
Alexis mióta elvesztette legjobb barátnőjét, megváltozott. Nincsenek barátai, zárkózott, és előszeretettel lógja el az egyes órákat. A pomponlányokat pedig úgy kerüli, mint más a tüzet. Elvégre is miattuk költözött el Beth, és Lexi is miattuk vált az iskola kirekesztett különcévé.
Menedéket és nyugalmat csak otthon, és legkedvesebb hobbijában, a fotózásban talál. Ha csak teheti, legyen az éjjel vagy nappal, előkapja gépét, hogy szebbnél szebb képeket készíthessen.
Egyik éjszaka, mint már oly sokszor azelőtt, újra kilopózik a szobájából, hogy megörökíthesse a házukat, és a borús felhőket. Közben a tizenhárom éves húga, Kasey is felbukkan. Ám Lexi egy furcsa fényre figyel fel, és rögtön betereli testvérét a házba.
Másnap Kasey a pincében kuporog, és amikor nővére rálel, arra kéri, hogy meséljen neki valamit. Alexis belefog, és saját meglepetésére, egy történet kezd kibontakozni lelki szemei előtt, és csak úgy ömlenek belőle a szavak. Ezt követően egyre több furcsaság történik körülötte. Babamániás húga szeme néha zöldre vált, nem emlékszik tetteire, a légkondi magától működik, a tűzhely bekapcsol, és a fotópapírjai is tönkremennek...
Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy el sem olvastam a fülszöveget. Egyszerűen beleszerettem a borítójába és a címébe (amiről folyamatosan a Big Girls Don't Cry jut eszembe... áh, nem Milo miatt). Tehát fogalmam sem volt, mire számítsak, ám az biztos, hogy arra, ami kisült belőle, álmomban sem gondoltam. Hozzáteszem, utólag elolvasva a fülszöveg tökéletesen összefoglalja a tartalmat.
Mindenkinek más a para mértéke, és ettől függően különbözőképpen éljük meg az egyes szituációkat, viszont az enyém finoman szólva sem verdesi a plafont, tehát egy jó tipp a hozzám hasonlóan bátraknak: Ne vágjatok bele este, szeles, esős, ködös időben, vagy, ha éppen tudjátok, hogy dolgotok van, és csak sötétedés után értek haza; a húgotokat meg küldjétek el pizsamapartizni.
Oh, és minden nyikorgó nyílászárót olajozzatok be, vigyétek ki a pattogós üvegeket, és szerezzetek be egy keresztet, fokhagymát, vagy bármit. Ha mindezzel megvagytok, akkor kézbe vehetitek a könyvet. Persze, ha valaki horrorfilmeken nőtt fel, vagy jól tűri az ilyesmit, akkor lehet, hogy neki ez meg sem fog kottyanni, de erről sajnos nem tudok nyilatkozni.
Az viszont biztos, hogy a rettegős hangulathoz minden adott. Régi, ódivatú ház, nagy telekkel és hatalmas tölgyfával. Önmaguktól működő berendezési tárgyak, suttogó hangok, különféle szagok, hőmérséklet különbségek, és babák.
Lexi húga, Kasey megrögzött babagyűjtő. Imádja őket, és olyannyira félti őket az emberektől, hogy senkit nem enged a szobájába, nehogy véletlenül megsérüljenek a porcelánfigurák. Ám vele kapcsolatban nem ez az egyetlen furcsaság. Tizenhárom éves létére rettentően zárkózott, nem igazán vannak barátnői. Minden házit az utolsó utáni pillanatra hagy. Aztán később még ennél is sokkal furcsább lesz.
Erről nem mondanék semmi konkrétumot, mert nem szeretnék semmit előre lelőni, de az tuti, hogy az írónőnek sikerült elérnie, hogy frászt kapjak a kiscsajtól, és soha nem tudtam eligazodni rajta. Vele kapcsolatban a legmegfelelőbb szó talán a hátborzongató.
Ami Alexist illeti, ő számomra annak ellenére, hogy a suliban furcsán néztek rá, és különcnek vélték, abszolút egy átlagos lány volt. Nem lett a kedvencem, de nem is utáltam. Viszont imádtam a haját! Meg a kedvenc hobbiját. Én magam is szeretem a fotózást, és különösen tetszett, hogy egyszer-egyszer bővebb betekintést nyerhettünk abba, miként készít el egy képet. Nem főként a kattintást megelőző pillanatra gondolok, sokkal inkább az előhívásra, ahogyan egy tekercsből papírkép válik.
Alexis révén a szerelmi szál is felüti a fejét, pedig teljes mértékben kihagyható lett volna. Ez a történet anélkül is megállná a helyét, hogy mindenféle párkapcsolati bonyodalom vegyülne bele.
Szerencsére Carter nem sokszor volt jelen, csak néha-néha. Én személy szerint jobban értékeltem volna, ha nem egy hirtelen kialakuló, és rengeteg klisét felvonultató szerelemről lett volna szó, hanem egy már régebb óta folyamatban lévőről. Carter maga volt a kliséhalmaz. A háttértörténete pedig teljesen érthetetlenül lett megkapirgálva... Történet szempontjából semmi lényege nem volt.
Mondjuk ez igaz még egy-két másik dologra is.
Katie felpiszkált bizonyos dolgokat, majd nyitva hagyta őket. Például soha nem tudtuk meg, mit vitt magával Megan a táskájában, amikor Alexisékhez ment, mint ahogyan azt sem, miért is vonzódott már kiskorától fogva ehhez a világhoz. Vagy, hogy a könyvtáros és a szomszédnéni miért reagált úgy, ahogy. Meglehet, hogy ezek apróságok, és nincs sok jelentőségük, de az én fantáziámat mégiscsak piszkálják...
A főszál viszont rettentően tetszett. Nem emlékszem, hogy olvastam-e volna hasonlóról a YA műfajon belül. Egyszerre volt nagyon valóságos, és paranormális. Akik hisznek hasonló dolgokban biztos másként fogják megélni, mint azok, akik nem.Ráadásul az írásmód is nagyon jó, olvastatja magát, és gyorsan lehet vele haladni. A különféle háttérelemek, helyek, tárgyak pedig rengetek pluszt adnak hozzá
Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretnek borzongani, vágynak valami izgalmasra; szeretik a rejtélyeket, és a horrorfilmekbe illő hangulatot. Valamint a paranormális lényekért, főként szellemekért rajongóknak is igazi csemege lehet.
Sanford Orcas kúria
Angliában található a Sanford Orcas Manor, melyet az 1530-as években építettek A szorgalmas szellemvadászok feljegyzései szerint összesen 14 különböző hazajáró lélek kísérti a kúriát: a legrémísztőbb közülük egy több mint két méter magas lakáj szelleme, aki elsősorban fiatal lányokat ijesztett halálra, bár az utóbbi évtizedekben már csak kevés alkalommal látták. Hasonlóan kellemetlen figuraként emlékeznek arra a papnak kinéző alakra, aki rendszerint éjszaka ébresztette fel a Sanford Orcasban alvókat, és mindenáron egy fekete csuklyát igyekezett az arcukra teríteni.
A különleges szlovén kastély azzal került be a köztudatba, hogy igen látványos, köszönhetően annak, hogy egy barlang szájába épült.
A San Diegóban található házról az 1960-as években az amerikai
kormány hivatalosan állította, hogy kísértetek lakják. Egyik
legismertebb szelleme Yankee Jim Robinson, akit itt akasztottak fel 1852-ben. A ház későbbi tulajdonosa, James Whaley
és felesége is itt kísért, a látogatók gyakran érzik jellegzetes
szivarjuk és parfümük illatát. Mindemellett többen is látni vélte egy
fiatal lányt korabeli, hosszú ruhában.
A londoni Tower
A 11. századból származó erődítmény a századok során leginkább politikai börtönként, valamint Anglia leghíresebb kivégzéseinek helyszíneként híresült el. A helyi mondák szerint máig itt kísért Thomas Beckett, Sir Walter Raleigh, illetve Lady Jane Grey, nem utolsósorban pedig az 1536-ban kivégzett, Boleyn Anna levágott fejű kísértetét is többen látni vélték már. Testét úgy helyezték végső nyugalomba, hogy levágott
fejét a hóna alá rakták.
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?
Saját véleményem:
Alexis mióta elvesztette legjobb barátnőjét, megváltozott. Nincsenek barátai, zárkózott, és előszeretettel lógja el az egyes órákat. A pomponlányokat pedig úgy kerüli, mint más a tüzet. Elvégre is miattuk költözött el Beth, és Lexi is miattuk vált az iskola kirekesztett különcévé. Menedéket és nyugalmat csak otthon, és legkedvesebb hobbijában, a fotózásban talál. Ha csak teheti, legyen az éjjel vagy nappal, előkapja gépét, hogy szebbnél szebb képeket készíthessen.
Egyik éjszaka, mint már oly sokszor azelőtt, újra kilopózik a szobájából, hogy megörökíthesse a házukat, és a borús felhőket. Közben a tizenhárom éves húga, Kasey is felbukkan. Ám Lexi egy furcsa fényre figyel fel, és rögtön betereli testvérét a házba.
Másnap Kasey a pincében kuporog, és amikor nővére rálel, arra kéri, hogy meséljen neki valamit. Alexis belefog, és saját meglepetésére, egy történet kezd kibontakozni lelki szemei előtt, és csak úgy ömlenek belőle a szavak. Ezt követően egyre több furcsaság történik körülötte. Babamániás húga szeme néha zöldre vált, nem emlékszik tetteire, a légkondi magától működik, a tűzhely bekapcsol, és a fotópapírjai is tönkremennek...
Úgy vágtam bele ebbe a könyvbe, hogy el sem olvastam a fülszöveget. Egyszerűen beleszerettem a borítójába és a címébe (amiről folyamatosan a Big Girls Don't Cry jut eszembe... áh, nem Milo miatt). Tehát fogalmam sem volt, mire számítsak, ám az biztos, hogy arra, ami kisült belőle, álmomban sem gondoltam. Hozzáteszem, utólag elolvasva a fülszöveg tökéletesen összefoglalja a tartalmat.
Mindenkinek más a para mértéke, és ettől függően különbözőképpen éljük meg az egyes szituációkat, viszont az enyém finoman szólva sem verdesi a plafont, tehát egy jó tipp a hozzám hasonlóan bátraknak: Ne vágjatok bele este, szeles, esős, ködös időben, vagy, ha éppen tudjátok, hogy dolgotok van, és csak sötétedés után értek haza; a húgotokat meg küldjétek el pizsamapartizni.
Oh, és minden nyikorgó nyílászárót olajozzatok be, vigyétek ki a pattogós üvegeket, és szerezzetek be egy keresztet, fokhagymát, vagy bármit. Ha mindezzel megvagytok, akkor kézbe vehetitek a könyvet. Persze, ha valaki horrorfilmeken nőtt fel, vagy jól tűri az ilyesmit, akkor lehet, hogy neki ez meg sem fog kottyanni, de erről sajnos nem tudok nyilatkozni. Az viszont biztos, hogy a rettegős hangulathoz minden adott. Régi, ódivatú ház, nagy telekkel és hatalmas tölgyfával. Önmaguktól működő berendezési tárgyak, suttogó hangok, különféle szagok, hőmérséklet különbségek, és babák.
Lexi húga, Kasey megrögzött babagyűjtő. Imádja őket, és olyannyira félti őket az emberektől, hogy senkit nem enged a szobájába, nehogy véletlenül megsérüljenek a porcelánfigurák. Ám vele kapcsolatban nem ez az egyetlen furcsaság. Tizenhárom éves létére rettentően zárkózott, nem igazán vannak barátnői. Minden házit az utolsó utáni pillanatra hagy. Aztán később még ennél is sokkal furcsább lesz.
Erről nem mondanék semmi konkrétumot, mert nem szeretnék semmit előre lelőni, de az tuti, hogy az írónőnek sikerült elérnie, hogy frászt kapjak a kiscsajtól, és soha nem tudtam eligazodni rajta. Vele kapcsolatban a legmegfelelőbb szó talán a hátborzongató.
Ami Alexist illeti, ő számomra annak ellenére, hogy a suliban furcsán néztek rá, és különcnek vélték, abszolút egy átlagos lány volt. Nem lett a kedvencem, de nem is utáltam. Viszont imádtam a haját! Meg a kedvenc hobbiját. Én magam is szeretem a fotózást, és különösen tetszett, hogy egyszer-egyszer bővebb betekintést nyerhettünk abba, miként készít el egy képet. Nem főként a kattintást megelőző pillanatra gondolok, sokkal inkább az előhívásra, ahogyan egy tekercsből papírkép válik.
Alexis révén a szerelmi szál is felüti a fejét, pedig teljes mértékben kihagyható lett volna. Ez a történet anélkül is megállná a helyét, hogy mindenféle párkapcsolati bonyodalom vegyülne bele.
Szerencsére Carter nem sokszor volt jelen, csak néha-néha. Én személy szerint jobban értékeltem volna, ha nem egy hirtelen kialakuló, és rengeteg klisét felvonultató szerelemről lett volna szó, hanem egy már régebb óta folyamatban lévőről. Carter maga volt a kliséhalmaz. A háttértörténete pedig teljesen érthetetlenül lett megkapirgálva... Történet szempontjából semmi lényege nem volt.
Mondjuk ez igaz még egy-két másik dologra is.Katie felpiszkált bizonyos dolgokat, majd nyitva hagyta őket. Például soha nem tudtuk meg, mit vitt magával Megan a táskájában, amikor Alexisékhez ment, mint ahogyan azt sem, miért is vonzódott már kiskorától fogva ehhez a világhoz. Vagy, hogy a könyvtáros és a szomszédnéni miért reagált úgy, ahogy. Meglehet, hogy ezek apróságok, és nincs sok jelentőségük, de az én fantáziámat mégiscsak piszkálják...
A főszál viszont rettentően tetszett. Nem emlékszem, hogy olvastam-e volna hasonlóról a YA műfajon belül. Egyszerre volt nagyon valóságos, és paranormális. Akik hisznek hasonló dolgokban biztos másként fogják megélni, mint azok, akik nem.Ráadásul az írásmód is nagyon jó, olvastatja magát, és gyorsan lehet vele haladni. A különféle háttérelemek, helyek, tárgyak pedig rengetek pluszt adnak hozzá
Összességében tehát ajánlom azoknak, akik szeretnek borzongani, vágynak valami izgalmasra; szeretik a rejtélyeket, és a horrorfilmekbe illő hangulatot. Valamint a paranormális lényekért, főként szellemekért rajongóknak is igazi csemege lehet.
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Megan, Lexi
Kedvenc jelenet: fotóelőhívás, Shara sztorija
Negatívum: Carter és Lydia
Borító: 5/5
Kísértetházak
Glamis kastély
A skóciai Angus tartományban álló Glamis kastély Nagy-Britannia talán legismertebb kísértetkastélya. Itt nevelkedett II. Erzsébet édesanyja is.
A kastély mai urai természetesen hasznot húznak a hely legendáriumából. A glamisi szellemjárásban hívők rendszerint azt sem felejtik el megjegyezni, hogy a vár három bibliai elnevezésű helyi falu, Jericho, Zoar és Pandanaram háromszögében fekszik.
A hagyomány szerint 1034-ben a skót lázadók itt, azaz az erődítmény elődjében gyilkolták meg II. Malcolm királyt, akinek vérnyomai állítólag a mai napig látszanak a tett színhelyén. A tragédiák később folytatódtak: az 1500-as években a kastély úrnőjét boszorkányság vádjával máglyára küldték. Az igazi balsors azonban a 17. században sújtott le Glamisre, az akkori gróf, Patrick személyében, aki állítólag kora egyik legborzalmasabb természetű főnemese volt, kegyetlen, kicsapongó és bosszúálló. Nyomoréknak született gyermekét pedig a helyiek szerint befalaztatta egy szobába. Ez az úgynevezett szörny talán a legismertebb Glamis minden hazajáró lelke közül.
A kastély mai urai természetesen hasznot húznak a hely legendáriumából. A glamisi szellemjárásban hívők rendszerint azt sem felejtik el megjegyezni, hogy a vár három bibliai elnevezésű helyi falu, Jericho, Zoar és Pandanaram háromszögében fekszik.
A hagyomány szerint 1034-ben a skót lázadók itt, azaz az erődítmény elődjében gyilkolták meg II. Malcolm királyt, akinek vérnyomai állítólag a mai napig látszanak a tett színhelyén. A tragédiák később folytatódtak: az 1500-as években a kastély úrnőjét boszorkányság vádjával máglyára küldték. Az igazi balsors azonban a 17. században sújtott le Glamisre, az akkori gróf, Patrick személyében, aki állítólag kora egyik legborzalmasabb természetű főnemese volt, kegyetlen, kicsapongó és bosszúálló. Nyomoréknak született gyermekét pedig a helyiek szerint befalaztatta egy szobába. Ez az úgynevezett szörny talán a legismertebb Glamis minden hazajáró lelke közül.
Sanford Orcas kúria
Angliában található a Sanford Orcas Manor, melyet az 1530-as években építettek A szorgalmas szellemvadászok feljegyzései szerint összesen 14 különböző hazajáró lélek kísérti a kúriát: a legrémísztőbb közülük egy több mint két méter magas lakáj szelleme, aki elsősorban fiatal lányokat ijesztett halálra, bár az utóbbi évtizedekben már csak kevés alkalommal látták. Hasonlóan kellemetlen figuraként emlékeznek arra a papnak kinéző alakra, aki rendszerint éjszaka ébresztette fel a Sanford Orcasban alvókat, és mindenáron egy fekete csuklyát igyekezett az arcukra teríteni.
Predjama kastély
A különleges szlovén kastély azzal került be a köztudatba, hogy igen látványos, köszönhetően annak, hogy egy barlang szájába épült.
Az 1200-as években felállított, majd több mind hétszáz éves története során többször is újjáépített épület állítólag a kísértetek kedvenc tartózkodási helyei közé tartozik.
Whaley-ház
Whaley-ház
A San Diegóban található házról az 1960-as években az amerikai
kormány hivatalosan állította, hogy kísértetek lakják. Egyik
legismertebb szelleme Yankee Jim Robinson, akit itt akasztottak fel 1852-ben. A ház későbbi tulajdonosa, James Whaley
és felesége is itt kísért, a látogatók gyakran érzik jellegzetes
szivarjuk és parfümük illatát. Mindemellett többen is látni vélte egy
fiatal lányt korabeli, hosszú ruhában.A londoni Tower
A 11. századból származó erődítmény a századok során leginkább politikai börtönként, valamint Anglia leghíresebb kivégzéseinek helyszíneként híresült el. A helyi mondák szerint máig itt kísért Thomas Beckett, Sir Walter Raleigh, illetve Lady Jane Grey, nem utolsósorban pedig az 1536-ban kivégzett, Boleyn Anna levágott fejű kísértetét is többen látni vélték már. Testét úgy helyezték végső nyugalomba, hogy levágott
fejét a hóna alá rakták.
A fehér ruhába öltözött boldogtalan sorsú
Annát, hol fejetlenül, hol teljes valójában látni vélik, ahogyan a Tower
körül kísért, a foglárok kíséretében.
Kivégzésének évfordulóján egy fejetlen kocsis
hajtotta hintóban jár vissza. Anna egyenes háttal ül a
szellemhintójában, fejét ölében tartja. A boldog emlékektől vezérelve
látták kísérteni Heverben, ahol felnőtt. Ugyanakkor Norfolkban is
többször látták, a Blickling Hallban.
Anna a leggyakrabban felbukkanó szellemek egyike.
Kivégzése óta 120 helyszínen, több mint, 30 ezerszer látták, amint
keresi kegyetlen férjét.
Nyereményjáték
Járjunk
végig kísértetjárta házakat! Kitaláljátok, hogy melyik kísértetház van a
képen? Segítségképpen elrejtettük a betűket a blogbejegyzésekben. A
lenti rafflecopter dobozba írjátok be minden állomáson a szellemjárta
hely nevét, és máris nagyobb eséllyel indultok a nyereményjátékon!
Nézzetek be a többi állomásra
12/10 Deszy könyvajánlója - Q&A az írónővel
12/11 Insane Life - Szellemek
12/12 Nem harap a...
12/13 Always Love a Wild Book
12/14 Roni olvas - Hangulatfokozó dalok
12/15 Kelly & Lupi olvas - Dreamcast
12/16 Dreamworld - Kísértetházak
12/17 Könyvszeretet - Alexis sötétszobája
12/18 MFKata gondolatai - Trailer
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése