Jennifer E. Smith - Feljegyzések a szerelemről

A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Jennifer E. Smith: Feljegyzések a szerelemről című road-trip regényét, melyben két egymásnak idegen fiatal vonatozik végig az Államokon New Yorktól Kaliforniáig. Az egyhetes utazás alatt sok minden történhet, olyan döntéseket hozhatnak, ami megváltoztathatja a további életüket. Kövessétek az útjukat bloggereinkkel, és a játékunk során a regény egy példányát meg is nyerhetitek a kiadó felajánlásában!

 

 

Jennifer E. Smith: Feljegyzések a szerelemről

 

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789634996941
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Kovács Mercédesz

Fülszöveg:

Egy együtt töltött romantikus hét tökéletes ötlete: egy vonatút Amerikán át.
Hugót azonban dobja a barátnője, és a búcsúajándéka: jegyek a régóta tervezett főiskola előtti utazásukra. Csakhogy a jegy a lány nevére lett lefoglalva. Át nem ruházható, nincs kivétel.
Mae még mindig nem tudja elhinni, hogy nem vették fel a Dél-Kaliforniai Egyetem filmszakára. Amikor rábukkan Hugo hirdetésére, melyben azt kéri, hogy helyettesítse Margaret Campbellt (ez az ő teljes neve is!), úgy gondolja, pontosan ez az a kaland, amelyre szüksége van, hogy megszabaduljon a csalódottságától.
Egy országon átívelő vonatutazás egy totál idegennel talán nem a legjobb ötlet. De Mae és Hugo számára, akik a rendes életükből próbálnak megszökni, tökéletes értelmet nyer. Ám amikor a vonaton kívüli élet utoléri őket, megtalálhatják a módját, hogy az egymás iránti érzelmeiket megóvják a kisiklástól?

Saját véleményem:

forrás: pinterest

Jennifer E. Smith már évekkel ezelőtt belopta magát a szívembe egyedi stílusával. Történetei végtelenül bájosak, olykor kissé álomszerűek, míg befejezésük hétköznapisága kijózanító. Mindemellett minden egyes regényében megjelenik valami komolyabb téma, ami ezúttal sincs másként.

"– Érezted már, hogy muszáj kicsit felráznod a dolgokat? Vagy csak kilépni az életedből egy percre?"

A Feljegyzések a szerelemről két fiatal sorsszerű találkozásáról szól, akik annak ellenére, hogy ötvenezer kilométerre laknak egymástól, közös kalandra indulnak. Hugo arra készül, hogy a középiskola végeztével egy New Yorkból San Franciscóig tartó vonatos road tripen vegyen részt barátnőjével, ám a lány szakít vele a jövőbeni távkapcsolat, s a srác iránt érzett baráti érzelmek miatt. Csakhogy Hugo kezében ott van a születésnapjára kapott utazás, amin részt kéne vennie. A dolog pikantériája, hogy minden jegyen, foglaláson exbarátnője neve szerepel, így, ha valóban el akar utazni, keresnie kell egy másik lányt, akit Margaret Campbellnek hívnak, ez pedig őrültség.

Mae álma mindig is az volt, hogy felvegyék az egyetem filmszakára, és amikor ez nem történik meg, képtelen feldolgozni az eseményeket. Amikor rábukkan Hugo képtelen hirdetésére és tudatosodik benne, hogy a saját neve szerepel a leírásban, úgy érzi, lépnie kell: megragadni az alkalmat. Az alkalmat, ami talán abban is segítségére lehet, hogy mégiscsak valóra váltsa álmait. De vajon nem felelőtlenség egy ismeretlen srác hirdetésére jelentkezni és vakon belevágni az utazásba? Milyen kapcsolat alakul ki a két fiatal között? Egyáltalán: egy utazás képes lehet megváltoztatni a jövőt? És vajon Mae és Hugo csak egy megálló lesz egymás életében, vagy az ötvenezer kilométer nem jelenthet gondot a későbbiekben - még akkor sem, ha előzőleg mind a ketten a távolság miatt mentek szét párjaikkal?

El sem tudom mondani, mennyire jó érzés volt Jennifer E- Smith regényt olvasni! Hiába tudom, hogy a történet egy pontján bele fog sajdulni a szívem a realista megközelítés miatt, imádok elveszni a szerző által ábrázolt szeleburdi, kissé álomszerű kapcsolatokban, a szereplőkkel együtt átélni a szerelem és a felfedezés varázsát, majd rájönni, hogy a rengeteg cukorszirup ellenére ezek mégiscsak a valóságot, a valódi emberi kapcsolatokat bemutató történetek, amik ennek megfelelően maradnak majd félbe. Mert bizony Jennifer E. Smith regényeinek nincs vége, épp úgy, ahogy az életnek sem. Mi, olvasók általában a szereplők életének egy megállójába kapunk betekintést, ami egyszerre csodás és bosszantó, lélekemelő és fájdalmas - de pont ettől annyira különleges. Hugo és Mae utazása izgalmas road trip: csodás helyeken visz keresztül, miközben jobban megismerhetjük ezt a két fiatalt, közben viszont jóval több is annál. Ez egy utazás a szó szó szerinti és átvitt értelmében is. 

Ha megkérdeznétek, miről szól valójában a Feljegyzések a szerelemről, azt mondanám, Hugoról és Maeről, saját maguk útkereséséről, az önmagukra való találásról és arról, hogy rájöjjenek, kik is ők. Hugo számára ez az út maga a szabadság, a saját lehetősége, amit távol a családja árnyékától élhet meg. A srác Anglia híres hatosikreinek egyike, akikre különlegességük okán hatalmas figyelem hárult, többek között - testvéreihez hasonlóan - születésének köszönheti egyetemi felvételijét is. Mae pedig egy szivárványcsalád tagja, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy valóra válthassa álmait - s ezért foggal-körömmel harcol. Két eltérő habitusú, más világból, más neveltetésből származó fiatal, egy közös út és együtt megélt élmények, tapasztalások, felismerések - ez mind a Feljegyzések a szerelemről.

Szívből ajánlom, ha szeretitek a szerző ifjúsági regényeit, vagy szeretnétek egy igazán különleges, mégis egyszerű, cuki romantikus történetet olvasni, aminek az amerikai road trip adja az extra különlegességét.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Mae, Hugo, Nana

Kedvenc jelenet: a vége

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Hugo melyik testvérével lakik egy szobában?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/03 Kelly&Lupi olvas
08/07 Pandalány olvas
08/11 Dreamworld

Jennifer E. Smith - Greta James, az elsüllyeszthetetlen

A 21. Század Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a sokak által méltán kedvelt Jennifer E. Smith legújabb könyve, a Greta James, az elsüllyeszthetetlen. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt az édes-bús történetet, mely nem csak Alaszka legvadabb vidékeire kalauzolja el olvasóját, hanem végigvezeti a gyászfeldolgozáson is. Továbbá kiderül, mi köze Jack Londonnak a regényhez, valamint hogy helyrehozható-e a megromlott szülő-gyermek kapcsolat.
Tartsatok velünk, járjátok be a kirándulás helyszíneit és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

 

 

Jennifer E. Smith: Greta James, az elsüllyeszthetetlen

 

Kiadó: 21. Század Kiadó

ISBN: 9789635682348
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Katona Ágnes

Fülszöveg:

Vannak utazások, amelyeknek nem vághatsz neki egyedül.
Árnyaltan dolgozza ki gyász és sebezhetőség témáit ez a megkapó, lendületes irodalmi alkotás. Greta James az ismertség küszöbén álló, feltörekvő zenész, szinte már rocksztár, de nevetségessé tette magát a színpadon. Közvetlenül édesanyja váratlan halála után és a karrierje szempontjából sorsdöntő, második albuma megjelenése előtt. A kínos jelenetről készült felvétel virális lesz, Greta lemondja a további élő fellépéseket, a pályafutása kockán forog.
Szülei negyvenedik házassági évfordulójukra lefoglaltak egy alaszkai hajókirándulást, amelyre most neki kell elkísérnie megözvegyült édesapját – enyhén szólva nincs hozzá túl sok kedve. Az utazás mégis jól alakul: a hajón Greta megismerkedik Ben Wilderrel, a megnyerő történésszel, aki Jack London: A vadon szava című könyvéről tart előadást a hajó utasainak. Önelemzés, kérdések és megnyugvás: ahhoz, hogy továbblépjünk, meg kell értenünk, kik vagyunk – mondja ez a bölcs és szerethetően kifinomult regény.

Saját véleményem:

Jennifer E. Smith már évekkel ezelőtt belopta magát a szívembe egyedi stílusával. Történetei végtelenül bájosak, olykor kissé álomszerűek, míg befejezésük hétköznapisága kijózanító. Mindemellett minden egyes regényében megjelenik valami komolyabb téma, ami a Greta James, az elsüllyeszthetetlen esetében maga a gyászfeldolgozás.

– (...) Hány ember él igazán? Mármint hány csinál valami igazán nagyot az életével? (...) Jó életem van. De mostanáig kicsi is volt. És ezzel általában nincs bajom. De időről időre körülnézek, és fejbe vág az egész. Hogy mennyire behatárolt."

Greta James egészen édesanyja váratlan haláláig azon kiváltságosak örömteli, s nem mellesleg fényűző életét éli, akiknek sikerült valóra váltaniuk álmukat. A kisvárosi lányból világhírű zenész lett, híres magazinok címlapján szerepel, telt házas koncerteket ad, dalai pedig a slágerlisták élét ostromolják. Ám legfőbb támogatója, vagyis édesanyja halála annyira megviseli, hogy előbb szakít barátjával, majd összeomlik a színpadon, s a bukásáról készült felvételek futótűzként terjednek szerte a médiában és a világhálón. Greta élete kártyavárként omlik össze, második lemezbemutatóját hónapokra elnapolják, miközben kétségek mardossák és megözvegyült édesapjával a korábbiaknál is távolabb sodródnak egymástól. Szülei azonban negyvenedik házassági évfordulójukra befizettek egy alaszkai hajókirándulásra, így most Gretára hárul a feladat, hogy elkísérje édesapját. 

Ez az utazás azonban jóval több egyszerű utazásnál, összezárva egy hajón Gretának és az apukájának is szembe kell nézniük a gyászukkal, az őket összekötő nő elvesztésével, valamint kettejük ingatag, ellenérzéseken alapuló kapcsolatával, ráadásul egy kissé antiszociális, Jack London rajongó író is jócskán összekuszálja a lány érzelmeit. 

Szívszorítóan fájdalmas utazás ez, tele kétséggel, haraggal, megbántottsággal, magánnyal, aggodalommal, meg nem értéssel, veszteséggel.

Greta James egy igazi álmodozó, olyan, aki már egészen fiatal korától kezdve a szívét követi, mit sem törődve az árral, amit ezért fizetnie kell. Nem vágyik kisvárosi életre, családra, kötöttségekre, mindene a zene, a szabadság. Nem kér a házasság intézményéből, nem akar rendes munkát, vagy bármi mást, amiben az emberek többsége stabilitást lát. S ezek azok a dolgok, amiket édesapja kezdettől fogva rossz szemmel néz, s amik miatt rendre megbántja lányát. Apa és lánya között a fájdalmas, bántó szavak és tettek áthidalhatatlannak tűnő szakadékot képeznek, amit Greta szabad szelleműsége vagy a férfi degradáló megjegyzései csak még tovább mélyítenek. Alaszka pedig csak újabb sebeket tép fel. A kérdés az, hogy a békebíró anyuka elvesztésével, Gretáék vajon képesek-e megbeszélni sérelmeiket, elfogadni egymás álláspontjait, és hogy egyáltalán, ennyi bántás után megjavítható-e még ez a kapcsolat? A válasz nem egyértelmű, kettejük útja rendkívül keserédes, nem mellesleg igazán reális. Annak, aki átélt vagy átél hasonlót, minden megnyilvánulásuk egy késszúrásként fog hatni. Greta édesapjának szavai engem is ugyanúgy megsebeztek, pityergésre késztettek, mint a főszereplőt, ekképp könnyű volt együttérezni vele, megérteni, miért írt meg egy bizonyos dalt (vicces, ez a vonal is mennyire hasonlít kettőnk között), vagy hogy miért nem tud beállni a sorba és elfogadni az átlagost. Ugyanakkor Greta egy kissé passzív karakter is - pontosabban a világra passzív -, olyan, aki bár megéli az álmait, mégsem érez.

És itt jön a képbe a híres, válófélben lévő, antiszoc író, aki maga is megannyi problémával és önképzavarral küzd, aki a lányhoz hasonlóan - igaz más fronton - megfeneklett az életében. Ben a kétlábú megtestesítője mindannak, amire Greta nem vágyott és nem vágyik: stabilitás, család, kötelezettség, gyerekek. Távolabb nem is állhatnának egymástól, hisz míg Greta maga a kaland, a pezsgő élet, addig Ben az a típus, aki nem mer kilépni a keretei közül. És pont ezért annyira dinamikus kettejük párosa. Nem, nem változtatják meg egymást, ennél jóval hétköznapibb a kapcsolatuk, mentes mindenféle hollywoodi giccstől vagy túlzástól, ugyanakkor tökéletesen bemutatják, hogy néha elég megélni a pillanatot, sodródni az árral, függetlenül attól, mennyi időre szól a dolog. Talán örökre, talán egy hétre, de nem ez a lényeg, hanem a most. 

A Greta James, az elsüllyeszthetetlen különleges, érzelmi utazásra hívja az olvasót, melyhez Alaszka vadregényes világa egyedülálló hangulatot szolgáltat. A témák komolysága vagy épp nehézsége dacára pergő, könnyen olvasható történet, sodorja magával az olvasót, könnyű inni a szerző szavait. Felépítése pedig igazán különleges, a fejezetek az utazás napjai szerint vannak felosztva, így tökéletesen kimaxolható minden egyes állomás, illetve az utazást megelőző és követő időszak is.

Mindemellett muszáj kitérnem magára az utazásra és Alaszkára, hisz gyanítom, hogy hozzám hasonlóan sokaknak fog még felcsillanni a szeme az alaszkai hajókirándulás gondolatára. Sajnos vagy sem, nem ez élvez prioritást, voltaképp egészen elenyésző részét képezi a történetnek, és épp csak annyira jelenik meg, amennyire szükséges, vagy ami segíti a cselekmény előrehaladását. Egyfelől sajnálom, hisz szívesen olvastam volna még e vadregényes világról jóval többet is, másfelől viszont belátom, ez nem egy ismeretterjesztő történet, így teljesen rendben van, hogy más témákra helyeződik a hangsúly, s inkább a karakterközpontúság dominál.

Összességében tehát azoknak ajánlom, akik szeretik az önmegtalálós utazásokat, ahol a szereplők képletesen is végigjárják a fejlődésükhöz vezető utat, megállókat. A Greta James, az elsüllyeszthetetlen kivételes történet gyászfeldolgozásról, apa és lánya kapcsolatáról, és a most megélésének lehetőségéről. Karakterei hétköznapiak, a barátok imádni valók, a táj gyönyörű, a Jack London szál meg kifejezetten aranyos. (Az pedig, hogy Jennifer E. Smith főszereplői immár nem tinik, hanem a harmincas-negyvenes éveiket taposó emberek, egyben azt is jelenti, hogy felnőttem, mint ahogyan az is, hogy értem a régi idők filmjeire való utalásokat.)

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Ben, Greta, Maryék, és a naptejes öreglány

Kedvenc jelenet: bálnales, gleccseres-elengedős-veszekedős

Negatívum: Greta passzivitása a világra (könyörgöm, ki ne akarna legalább egy fotót lőni Alaszkáról?)

Borító: 5/3
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Greta James hétnapos alaszkai hajókirándulásra indul édesapjával, mely során több alaszkai várost is érintenek, ezért mostani játékunk során rendhagyó utazásra invitálunk benneteket. Minden állomáson találtok egy-egy plakátot, melyek által kicsit jobban is megismerhetitek a könyvben szereplő megállókat és New Yorkot, nektek pedig nincs más dolgotok, mint azokat elolvasva, válaszolni a hozzájuk kapcsolódó kérdésekre.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Milyen színű a felvonó?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

07/15 Dreamworld
07/17 Olvasónapló
07/19 KönyvParfé
07/21 Sorok Között
07/23 Könyvvilág

Jennifer E. Smith - Vajon ránk talál a szerencse?

Ki ne ábrándozott volna még a telitalálatos lottószelvényekről hallva, hogy milyen jó lenne, ha ő nyerné meg azt a sok pénzt? De vajon áldás vagy átok egy hirtelen jött gazdagság?

Jennifer E. Smith: Vajon ránk talál a szerencse?

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618654
Oldalszám: 368 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Alice soha nem hitt a szerencsében – legfeljebb a balszerencsében. A szerelemben viszont nagyon is hisz, és már jó ideje vágyódik a legjobb barátja, Teddy után. A fiú tizennyolcadik születésnapjára – épp, amikor úgy tűnik, talán kialakulhat kettőjük között valami – Alice viccből egy lottószelvényt vesz neki ajándékba. Legnagyobb döbbenetükre Teddy száznegyvenmillió dollárt nyer a telitalálatos szelvénnyel.
Eleinte olyan az egész, mint egy valóra vált álom, főleg, mivel a két fiatalnak bőven kijutott már a balszerencséből. Alice-nek gyerekkorában szörnyű lapokat osztott az élet, amikor alig egy év eltéréssel meghalt mindkét szülője; Teddy édesapja pedig nem sokkal később elhagyta a családját, miután óriási szerencsejáték-adósságot halmozott fel.
A nehéz időkben Teddy és Alice mindig is egymásra támaszkodtak. Most azonban, miközben igyekeznek megbirkózni a fi ú hirtelen meggazdagodásának hatásaival, egyre jobban eltávolodnak egymástól. A pénz egyre inkább tűnik átoknak, mint áldásnak. Miközben Alice és Teddy próbálnak visszatalálni egymáshoz, a lány nemcsak saját magát ismeri meg sokkal jobban, hanem a szerencse és a szerelem kiszámíthatatlan kapcsolatát is.

Saját véleményem:

Ki ne játszott volna már el a gondolattal: mi lenne, ha nyerne a lottón és hirtelen felfoghatatlan mennyiségű pénz ütné a markát? Jennifer E. Smith is ezt használta fel legújabb regénye témájául.

"Mindenféle szóval lehet jelemezni minket. De mi magunk dönthetjük el, hogy melyiket tartjuk a legfontosabbnak."

 A Vajon ránk talál a szerencse? szereplői kilencéves koruk óta elválaszthatatlan barátok, rengeteg mindent éltek már át közösen, jót és rosszat is, de egymásra mindig számíthattak. Kapcsolatuk idilli, ítélkezéstől mentes - egyetlen titok árnyékolja csupán, méghozzá a főszereplő lány gyengéd érzelmei Teddy iránt. Ám a srác tizennyolcadik születésnapja kapóra jön Alice számára, aki úgy dönt, levél formájában szerelmet vall; az üdvözlőlap mellé pedig viccből mellékel egy lottószelvényt is.
Noha a vallomás elvesztődik, a barátok között alakulni kezd valami, csakhogy megtörténik az, amire egyikük sem számít: Teddy nyer a lottón. Innentől kezdve fenekestül felfordul az életük, s új irányt vesz a barátságuk, ugyanis az addig mélyszegénységben élő srác teljesen kifordul önmagából.

Őszinte leszek, Teddy-t a legelső perctől gyűlöltem, szegényen is rinyáló, egoista majomnak tűnt, de amikor jobbra fordult a sorsa, minden negatív tulajdonsága megsokszorozódott, és annyira irritáló, beképzelt tahó lett belőle, hogy kínszenvedés volt minden egyes sor, amit róla kellett olvasnom. Nála visszataszítóbb, antipatikusabb álompasival könyvmoly pályafutásom során még nem találkoztam.
Teddy figurája által viszont Jennifer E. Smith alaposan bemutatja, mit tehet a pénz valakivel, és hogy milyen előnyei, illetve hátrányai lehetnek a gazdagságnak. Hogy mennyire könnyű átesni a ló túloldalára, bevonzani a pénzhajhászokat és megfeledkezni a valódi értékekről.
Ebből a szempontból igen fontos a történet mondanivalója, és bármennyire is rosszul voltam Teddy-től, tagadhatatlan, hogy a vele történtek kívülről szemlélése tanulságos: rávilágít arra, hogy a pénz, a siker, a nyájasság és körülrajongás mit sem ér.

A pénz mellett azonban olyan témák is felbukkannak, mint az önkeresés, gyász, család, múlt, másság, szegénység és az álmok megvalósítása. Jennifer E. Smithben azt szeretem, hogy cuki köntösbe csomagolva, abszolút hétköznapi módon, mindenféle felesleges sallangtól mentesen, tartalmas életigazságokat ad át olvasóinak.
Ebben az esetben külön kiemelném a másságot, ami épp attól lesz különleges, hogy tök természetes dologként jelenik meg, és nem abból fakad a dráma, hogy a meleg párost milyen coming-out okozta gyötrelmek kínozzák, hanem egy olyan problémából (továbbtanulás, távolság, álmok), ami kortól és nemtől függetlenül bármelyik párkapcsolatban megjelenhet. (Mellesleg magasan Leo és a pasija voltak a legédesebbek az egész sztoriban.)

"- (...) Harry árva volt, de sok minden más is jellemezte. Ahogy rád is sok szó igaz, nem csak az, hogy árva."

A Vajon ránk a talál a szerencse? főként a hirtelen jött sikerről, annak feldolgozásáról és következményeiről szól, de a háttérben van egy másik szál is, ami legalább ennyire hangsúlyos, méghozzá az önkeresés.
Alice gyerekként egy év különbséggel elveszti szüleit, akikről éveken át különféle ideákat őriz. Akaratlanul is az ő eszményeik szerint él, önkénteskedik, akárcsak ők, és olyan álmokat kerget, amik nem feltétlenül a sajátjai, így őrizve meg szülei emlékét. Unokatestvérééknél pedig kívülálló szigetnek érzi magát, holott Leo szülei sajátjukként szeretik, és mindent elkövetnek, hogy Alice ne csak árvaként jellemezhesse magát. Számomra ez tetszett legjobban.

Összességében megint egy aranyos, tartalmas regényt hozott össze Jennifer E. Smith, ami talán kicsit komolyabb is, mint az eddigiek. Egyetlen hátránya a férfi főszereplő. Teddy sajnos rengeteget ront a történeten, karakterfejlődése pedig túl kései ahhoz, hogy ne vonjak le miatta másfél pontot. Ettől függetlenül J.E.S. rajongóknak kötelező!

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Leo és a szülei, Alice

Kedvenc jelenet: Leo-Alice jelenetek

Negatívum: Teddy

Borító: 5/4
Sorozat: önálló
Megtetszett? Vidd haza!

Ferry Building piac

A helyiek által kedvelt kézműves vásár a több mint száz éve kompvégállomásként üzemelő épületben kapott helyet, több menő étterem és egyéb üzlet mellett. Kedden, csütörtökön és szombaton az épület előtti téren termelői piac várja az érdeklődőket. A Ferry Building a kikötőt és a Twin Peaks környékét összekötő Market Street végén tornyosul. 

Szellős központi folyosója igazi ínyencparadicsom, tele kávézókkal, tea shopokkal, fűszeresekkel, bio piacokkal, borbárokkal, pékségekkel és lebilincselő látnivalókkal.

A kompház óratornyát a 12. századi sevillai harangtoronyról mintázták, és minden egész és fél órában megszólal a harangjáték. A torony a világ legnagyobb mechanikus óráját őrzi, amelyet még 1898-ban készített egy bostoni órásmester. 

(forrás: fuggetlenutazo.com; iranyusa.hu)

Nyereményjáték

Mostani játékunkban a szerencséhez és balszerencséhez köthető babonák nyomába eredünk. Minden állomás megfejtése egyetlen tárgy vagy állat, azaz csupán egyetlen szót kell helyesen beírnotok a nyereménydoboz minden egyes sorába.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Szilveszterkor tilos kivinni, hacsak nem akarunk megszabadulni a szerencsétől egy álló esztendőre.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/13Angelika blogja
11/14 MFKata gondolatai
11/15 Deszy könyvajánlója
11/16 CBooks
11/17 Könyvvilág
11/18 Dreamworld
11/19 Zakkant olvas

Jennifer E. Smith - Ilyen a boldogság

Jennifer E. Smith egy édes ráadással lepte meg a Milyen is a boldogság regényébe beleszerelmesedő olvasóit. Egy hosszabb novella erejéig ismét betekintést nyújt Graham Larkin és az ő Ellie-je életébe, hogy megtudjuk, hogyan is fest az ő boldogságuk...

Jennifer E. Smith: Ilyen a boldogság

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617527
Oldalszám: 120 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Ellie O’Neill és Graham Larkin azonnal egymásba szerettek, amikor egy elírt e-mail cím váratlanul összehozta őket. Már több mint egy év eltelt azóta, hogy elbúcsúztak egymástól. Akkor megígérték, hogy írnak egymásnak, de a levélváltások egyre ritkábbak lettek, végül teljesen elmaradtak.
Ellie elsős az egyetemen, és úgy érzi, tovább kellene lépnie, és maga mögött hagynia a múltat. Graham pedig azzal próbálja elterelni a figyelmét, hogy film- és reklámszerepeket vállal. Egy nap azonban Graham New Yorkba érkezik. Ellie-ben megelevenednek a régi szép emlékek, de fél, hogy az érzései nem találnak viszonzásra. Ennek ellenére barátnőivel elmennek a fiú filmpremierjére.
És amikor Ellie és Graham újra szemtől szemben állnak, fellobbanhat-e újra a láng? Vajon túl tudnak lépni a többhónapnyi hallgatáson és a fájdalmas érzéseken, és megtalálják a boldog végzetüket?

Saját véleményem:

Mi, könyvmolyok annyiszor puffogunk a reálisnak nem mindig mondható happy endeken, aztán amikor megkapjuk a valóságot, az összetöri kis lelkünket. Jó példa erre a Milyen is a boldogság?, mely nem szépít, nem táplál hiú reményeket, helyette a lecsupaszított igazságot kínálja. És az a helyzet, hogy a csalóka cím ellenére Jennifer E. Smith ezúttal sem másítja meg a mára már védjegyévé vált egyszerű hétköznapiságot a maga minden boldogságával és szívfájdalmával együtt. Szóval, aki enyhülést vár a sebeire, netán sírig tartó fogadalmakat, csalódni fog. Az Ilyen a boldogság egy falatnyi keserédes nyalánkság a tünetek pillanatnyi enyhítésére. Ám hogy mennyire boldog vagy szomorú a kötet vége, azt nem árulom el, csak annyit hogy pont Grahamhez és Ellie-hez méltó.

Annak idején úgy hagytuk ott párosunkat, hogy megegyeztek, érzelmeik ellenére, mind a ketten külön utakon folytatják életüket, aztán majd meglátják, miként hozza a sors. Nem tipikusan az a lezárás, amit látni szeretnénk, de mégis ott rejlik benne a lehetőség, amit a magamfajta álmodozók cukormázas irányba terelhetnek. Én például fejben tök jól el is képzeltem, mi lesz majd, aztán jött ez a novella, és mint valami romboló golyó lezúzott mindent. Ellie és Graham megszakította a kapcsolatot, és az életüket övező események hatására elhidegültek egymástól.
Csakhogy terveikkel ellentétben egyikőjük sem mondható túl boldognak... Graham a gyorshajtásba menekül, kihágásaival vannak tele a lapok, míg Ellie akárhogy is igyekszik megváltozni, nyitottabbá válni, sehogy sem képes beilleszkedni az egyetemi életbe. Hiába került távol az otthonától, lelke mélyén ugyanaz maradt, mint egykor. Szívesebben tanul, minthogy bulizni menjen, és a társadalmi élete is a béka popója alatt mozog. Ám egyik alkalommal úgy dönt, a koleszos lányokkal tart egy New York-i kiruccanásra, ahol puszta véletlenből belefutnak egy film premierjébe. A filmnek, amit Graham Ellie szülővárosában forgatott, és amihez annyi emlék köti őket.
Ezek után persze borítékolható kettejük ismételt találkozása, mely nem kimondottan zökkenőktől mentes, de a végeredmény mégiscsak a találkozó.
Tetszett, hogy még ez a kis összefutás is a realitás talaján maradt, és a sok "Na, most!" pillanat ellenére akkor történt meg, amikor nem is számítottam rá. Mint ahogyan az is tetszett, hogy még a nagy viszontlátás előtt ízelítőt kaphattam Ellie új életéből, megtudhattam, mi lett vele azután, hogy elváltunk tőle, és láthattam, mivé cseperedett. Bár megjegyzem, kicsit el is szomorított a helyzete.
Az, hogy ugyancsak annak a filmnek köszönhető a fiatalok találkája, ami annak idején összeboronálta őket, nagyon aranyos és sorsszerű lépés volt Jennifertől; ráadásul így láthattuk a végkifejletét és sikerét is a dolognak.
Annak ellenben már kevésbé örülök, hogy a hosszúra nyúlt felvezetés értékes oldalakat vett el Grahaméktől. Bevallom, jobban örültem volna, ha nem csak néhány órányi idő jut számukra (és számomra), a befejezéstől függetlenül.  Ám még ez a kevés is elég volt arra, hogy újra lángra lobbantsa a páros közt tomboló tüzet, és megmutassa, miért is szeretem őket annyira. Graham és Ellie párosa az egyik valaha volt legjobb könyves páros, őket az ég is egymásnak teremtette. Kihozzák egymásból a maximumot, miközben az egész felhajtás ellenére egy abszolút átlagos, hétköznapi páros képét mutatják. Viccesek, aranyosak, valóságosak.
A könyv, vagy hát most már a sorozat rajongójaként öröm volt újra velük lenni, olvasni róluk, még ha csak egy picikét is; olyannyira, hogy az elválás tőlük komoly lelki fájdalmat okozott.

Mindent egybevetve úgy vélem, aki szerette az első részt, az ezt is imádni és értékelni fogja, már csak azért a bizonyos lépésért is, amit megteszünk (akár előre, akár hátra). Az Ilyen a boldogság egy fájdalmasan valóságos folytatása egy tinédzserkori szerelemnek, mely nem tesz nagy fogadalmakat, inkább kihasználja az itt és mostot.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Graham

Kedvenc jelenet: "harci arcot fel!"

Negatívum: későn befutó, kevés Graham

Borító: 5/- (egyáltalán semmi, de tényleg semmi köze a sztorihoz)
Tetszett? Vedd meg!

Nyereményjáték

Ellie-t és Grahamet a véletlen, pontosabban egy elírt email címre küldött üzenet hozta össze, ezért mostani játékunkban a leveleknek jutott a főszerep. A blogturné minden állomásán egy-egy híres ember szerelmes leveléből találtok egy idézetet. A ti feladatotok, hogy kitaláljátok, azokkal a szavakkal ki öntötte írásba gyengéd érzelmeit. Ha ügyesek vagytok, s Fortuna is mellétek szegődik, megnyerhetitek a regény három példányának egyikét.
Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Idézet:
“Rettenetesen szeretlek, mit szólsz hozzá? Mint a mennydörgős mennykő, úgy vágott főbe az a furcsa lehetetlen feltevés, hogy talán… talán… Te is.“

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

06/01 Angelika blogja
06/03 Always Love a Wild Book
06/05 Deszy könyvajánlója
06/07 Kelly & Lupi olvas
06/09 CBooks
06/11 Dreamworld

Jennifer E. Smith - Milyen lesz a búcsú után?

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg hamarosan Jennifer E. Smith új regényét, Milyen lesz a búcsú után? címmel. A blogturnésok közül heten is kíváncsiak a szerző immár negyedik magyarul megjelenő regényére, amelynek témája természetesen most is a szerelem körül forog. 

Tartsatok velünk és a könnyű játékunk megfejtői közül három szerencsés játékos gazdagodhat a könyv egy-egy példányával a kiadó felajánlásában.

Jennifer E. Smith: Milyen lesz a búcsú után?

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616629
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Clare és Aidan számára lassacskán véget érnek a középiskolás évek. Bizakodva és céltudatosan várják a jövőt. Ám a várakozásokkal teli időszakra rányomja bélyegét, hogy a szerelmesek útja, úgy tűnik, különválik. Vágyaik és elképzeléseik külön városba viszik őket. Egyetlen kérdés marad hátra: ki kell találniuk, hogy együtt maradjanak vagy szakítsanak. A 12 órás beszélgetés során felidézik kapcsolatuk minden egyes fontos pillanatát, jelentős eseményét, hátha találnak valamit a múltjukban, ami meghatározza a jövőjüket. Az este barátokhoz, a családhoz, régi emlékekhez és különleges helyekre vezeti őket, ahol kemény igazságokkal és meglepő felfedezésekkel néznek szembe. Ahogy az óra jár, és eléri őket a reggel, úgy közeleg elkerülhetetlen búcsújuk is. A kérdés csak az, hogy a búcsú csupán reggelre szól avagy örökre? Mennyit bír ki a szerelem? Bájos, édesen keserű, bölcsességgel és szeretettel teli, ellenállhatatlan regény. Hogyan döntsünk, ha a szívünk és az élet más-más irányt diktál?
Meddig szól a búcsú?
Holnapig vagy örökre?

Saját véleményem:

Jennifer E. Smith egyike a YA műfaj királynőinek. Történeteiből árad a báj, és minden alkalommal igyekszik valami olyan témát felhozni, ami a korosztály sajátja. Karakterei kivétel nélkül egyszerű, átlagos fiatalok, akikkel könnyű azonosulni, míg a sztori cselekménye sokszor tartogat álomszerű momentumokat. Ez a kettősség - természetes karakterek, akik akár mi magunk is lehetnénk + hétköznapi probléma + vágyálomszerű elemek - mára védjegyének számít.
Olvashattunk már tőle elvált szülők gyermekéről, akinek apja új életével kellett megbirkóznia, miközben egy repülőtéren talált rá a szerelem; kisvárosi lányról, akinek ismeretlen barátjáról kiderült, hogy híres színés, ami által a nyári románcok, és azok jövőjének témáját barangoltuk be; és olyan párosról is, akik egy áramszünet következtében, a liftben ragadva ismerkedtek össze, hogy aztán távkapcsolatuk kibontakozása mellett megtalálják valódi helyüket az életben, és rendezzék szüleikkel kapcsolatos viszonyaikat.
Ezekhez hasonlóan a Milyen lesz a búcsú után?-ban is egy sok fiatalt érintő kérdéskört járunk körbe (csak jóval hétköznapibb módon), ami ezúttal a szeretett személy elengedését jelenti - magába foglalva a saját jövőnk vagy első szerelmünk oltárán hozott áldozatot.

"Igaz, hogy az élet tele van jelekkel. Csak éppen minden embernek valami mást jelentenek."

Clare és Aidan boldog kapcsolatban él egymással. Imádják a másikat, minden tökéletes köztük. Csakhogy a gimi végeztével szembe kell nézniük a közelgő főiskolás léttel, mely felveti a kérdést: maradjanak együtt vagy szakítsanak? Kockáztassák meg, hogy gyönyörű kapcsolatukat szétzilálja a távolság, és minden, ami ezzel jár, vagy a csúcson hagyják abba, hátuk mögött szép emlékekkel?
Mindebből látható, hogy Clare és Aidan tényleg szereti egymást. Az, hogy képesek elengedni a másikat, és hagyni, hogy az kihasználhasson minden fősulis élményt, ahelyett, hogy a másikra gondolva kihagyna vissza nem térő alkalmakat, őszinte, mély, tiszta érzésekről árulkodik. Épp ezért nehéz meghozni a döntést, melyre csupán néhány órájuk maradt.
Clare a szakítás fele tendál, Aidan pedig az együtt maradásért küzd, így hát nekivágnak az éjszakának, hogy kiderítsék, hogyan tovább, s egyszersmind felelevenítsék kapcsolatuk meghatározó állomásait.

Aidanék a rendelkezésükre álló éjszaka alatt sorra látogatják meg kisvárosuk azon helyszíneit, melyek fontos szerepet játszottak kapcsolatukban. Ezeknek az állomásoknak köszönhetően megismerjük a kezdeteket, mely elemről elemre építkezve, kirakósként áll össze, s azzal párhuzamosan, hogy ezáltal felépül előttünk kapcsolatuk, a jelenben rohamosan közelítünk a - kimeneteltől független -  búcsúzás felé.
A Milyen is a búcsú után? olyan, mint egy best of road trip utazás Aidan és Clare kapcsolatának térképén.
Mindegyik megállónak van valami különlegessége, ami hol mosolyt csal arcunkra, hol könnyeket fakaszt, hol elképeszt vagy éppen sóhajtozásra késztet.  
A cselekmény tartalmát pedig nagyon jól összefoglalja az eredeti cím: "Helló, viszlát, és minden, ami közte van" - ennél találóbban nem lehetne leírni, miről is szól ez az egész.

"- Néha pont azok a dolgok érik meg a legjobban, amiket a legnehezebb megtenni."

Jennifer rendesen feje tetejére állította, és kifordította a világot azzal, hogy egy pár összejövetele helyett, annak felbomlását helyezte előtérbe. És az az igazság, hogy látva a fiatalok kötelékét, már kezdetektől fogva úrrá lesz az olvasón egyfajta keserédes hangulat.
Az én torkomban legalábbis egyből felbukkant az a fránya gombóc. Pedig felkészültem a legrosszabbra, hisz pontosan tudtam, hogy a kedves írónő mennyire szereti az életszerű befejezéseket, de arra nem számítottam, hogy fejezetről-fejezetre roppantja össze a szívemet.

Ami a karaktereket illeti, már említettem, hogy mindketten átlagos, természetes figurák. Mindazonáltal számomra Clare kevésbé volt szimpatikus. Akadtak pillanatok, amikor úgy tűnt, feladta a dolgot, s éppen ezét meg sem próbált teljes gőzzel küzdeni. Máskor pedig azt láttam, hogy retteg Aidan elvesztésétől. Elég kusza lány, tele ellentmondással és egy kis önzőséggel.
Ellenben Aidan egy nyíltszívű, kicsit lökött, de nagyon szerethető srác, tele szenvedéllyel és tettvággyal. Az ő szemléletmódját sokkal jobban szerettem, és ezáltal közelebb is került a szívemhez.

Összességében rettentően szerettem ezt a történetet. Érzelmileg talán a legjobb Jennifer E. Smith regény, és más téren sem sokkal marad el a Vajon létezik szerel első látásra?-tól. Szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a könnyed stílusban tálalt, romantikus, életszerű témákat boncolgató regényeket.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Aidan

Kedvenc jelenet: a tóparti

Negatívum: Clare Aidannel, valamint barátnőjével szembeni önzősége

Borító: 5/4 (a magyar változaton túl idős a páros)

Megtetszett? Vidd haza!

Kedvcsináló idézetek

"Talán a világ nincs tele jelekkel, csak az emberek használnak bizonyítéknak bármit, amit csak bírnak, hogy megpróbálják meggyőzni magukat arról, amit igaznak remélnek."

"- Most már emlékszem. Határozottan úgy rémlik, hogy azt mondtam neked, te vagy a legszebb lány, akit valaha láttam, aztán ott helyben megkérdeztem, nem járnál-e velem.
- Majdnem - feleli a lány mosolyogva. - Megkértél, hogy adjam oda a parmezánt.
- Á, igen - vágja rá Aidan. - Az az egyik ritkábban használt befűzős dumám."

"- Szóval ez most egy időrendi kincsvadászat.
- Egyáltalán nem kincsvadászat. Inkább gondolj rá úgy, mint egy összefoglalóra.
- Mit foglalunk össze?
Clare rámosolyog a kocsi fölött.
- A kapcsolatunkat.
- Szóval ez most kábé olyan, mint egy ,,best of" válogatásalbum - mondja Aidan (...)."

"- Na, látom, szerelem első látásra - poénkodott Aidan mögéje lépve.
- Hogyhogy szereled? - kérdezett vissza ugyanúgy viccelődve Clare.
- Lehet, hogy szerinted nem nagy különbség, de azért nem mindegy, hogy az ember szerelő szerető, vagy szerető szerelő.
A lány elmosolyodott.
- Én akkor is nagyon szerelem ezt a képet.
- Én meg szerelem, hogy ennyire szereled - vette rögtön a lapot Aidan, mire Clare feléje fordult, és átkulcsolta a nyakát. - Szerelek itt lenni veled.
- Én téged szerellek - felelte Clare, és lábujjhegyre állt, hogy megcsókolja a fiút."

"(...) a szerelem olyasmi, amit nem lehet visszavonni. Olyan, akár egy varázsige: amint az ember kimondja a szót, már nem uralhatja, az átalakít és megváltoztat mindent, ami addig igaz volt."

"- Megváltoznak a dolgok, ahogy az ember idősebb lesz - mondta az apukája. - De nekünk szerencsénk volt. Nálunk a második szerelemről kiderült, hogy az a legjobb. - Megfogta a felesége kezét. - Ezért van, hogy én nem egyszerűen szeretem édesanyádat. Hanem nagyon-nagyon-nagyon szeretem őt.
- De akkor miért kell három ,,nagyon"? - kérdezte Clare. - Ha ez csak a második szerelem?
- Mert kettő messze nem elég - felelte mosolyogva az apja. - De ha ezerszer elmondanám, akkor elkésnék a munkából."

Nyereményjáték

A regénybeli páros, Clare és Aidan az utolsó estéjükön felkeresik az együtt töltött két évük fontosabb helyeit. Egy-egy képet mutatunk minden állomáson ezekről a helyekről, nincs más dolgotok, mint beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A megfejtéseket kellő lazasággal kezeljétek, elfogadunk többféle megoldást! Pl: ha láttok a képen egy játszóteret, akkor a megfejtés játszótér, nem pedig konkrétan az xy chichagói játszótér.

Figyelem! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni a megküldött e-mailre. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/12 Angelika blogja

11/12 Deszy könyvajánlója

11/14 Dreamworld

11/16 Kelly & Lupi olvas

11/18 Zakkant olvas

11/20 Always Love a Wild Book

11/22 CBooks

Jennifer E. Smith - Létezik térkép a szerelemhez?

Már megtapasztaltuk, hogy ha első látásra nem is, első olvasásra szerelembe eshetünk Jennifer E. Smith könyveivel, és közben megtapasztalhatjuk néhány órácskára, milyen is a boldogság. Most pedig térképpel a kezünkben keressük az utat a szerelemhez.
De a turnénkhoz nem lesz szükség GPS-re, elég, ha egymásután végigjárjátok a tizenkét állomást a tizenkét blogon május 19. és június 10. között.
Az értékelésen kívül olvashattok a nagy New York-i áramszünetről, a nulladik pontról Párizsban és még sok másról. Közben pedig a játékunk keretében bejárhatjátok Ti is az utat főszereplőinkkel, Owennel és Lucyval a világ körül. És ha ügyesen olvassátok a térképet, három példányt nyerhettek is a könyvből!
Szóval dőljetek csak hátra. Jó utat kívánunk!

Jennifer E. Smith: Létezik térképhez a szerelemhez?

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632614809
Oldalszám: 354 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Lucy a huszonnegyedik emeleten lakik. Owen az alagsorban él. Nem meglepő tehát, hogy pont félúton találkoznak: beragadnak a liftben két emelet közé New York-i társasházukban, amikor egy áramszünet megbénítja az egész várost. Miután kiszabadítják őket, Lucy és Owen egész éjjel a sötét utcákon sétálnak együtt, a Manhattan fölött kivehetővé váló csillagok ritka látványát csodálva. Ám amint visszakapcsolnak a fények, az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Lucy hamarosan külföldre költözik a szüleivel, Owen pedig nyugatra indul az édesapjával. A rövid, együtt töltött idő mindkettejükre nagy hatást gyakorol. És ahogy az élet Edinburghba, San Franciscóba, Prágába és Portlandbe sodorja őket, Lucy meg Owen folyamatosan tartják a kapcsolatot, képeslapokkal, időnként e-mailben, vagy éppen telefonon. De vajon megtalálják a módját – bármely kicsi is rá az esély –, hogy viszontláthassák egymást?
Jennifer E. Smith éleslátással teli és csodálatosan romantikus új regénye bizonyítja, hogy a világ közepe nem feltétlenül egy hely. Néha lehet akár egy személy is.

Saját véleményem:

Lucy és Owen egy áramszünetnek köszönhetően beragad a liftbe. Miután kiszabadítják őket,  továbbra is együtt maradnak. Sétálnak az utcán, fagyiznak, Lucy képeslapjainak béna szövegein viccelődnek, majd felmennek a társasház tetejére, hogy csillagokat nézzenek, és végül ott töltik az egész éjszakát.
Lucy reggel felébredve sehol sem találja a fiút, így csalódottan visszamegy a házba, ahol éppen egyedül van, ugyanis szülei, mint szinte mindig, külföldön vannak, bátyjai pedig távoli egyetemeken. Nem sokkal később Lucy megtudja, hogy szüleivel Európába kell költöznie, felhagyva egész addigi életét New Yorkban.
Mindeközben Owen az apját ápolgatja, aki napszúrást kapott és kiszáradt, míg az áramszünet következtében gyalog próbált hazajutni a város másik végéből. Csakhogy apja kis kiruccanásának komoly következményei lesznek, minek következtében kirúgják a társasházi állásából, így Owennel kénytelenek elhagyni a helyet. Haza semmiképp sem akarnak menni, mivel ott minden Owen elhunyt édesanyjára emlékezteti őket, ezért a srác legnagyobb örömére, autóval vágnak neki Amerikának. Noha Owen és Lucy két eltérő irányba tart, a kapcsolat mégsem szakad meg köztük.

Jennifer E. Smith történetei végtelenül aranyosak, bájosak és fiatalosak. Továbbá főjellemzőjük valamilyen komolyabb téma boncolgatása. Nincs ez másként most sem, hisz adott nekünk egy fiú, aki nemrég vesztette el édesanyját, és egy lány, akire nem figyelnek szülei.
Owennek a gyász mellett meg kell birkóznia édesapja magányával, egy új élettel, melyben csak ketten vannak, valamint rengeteg új helyszínnel, távol eddigi otthonától. Ráadásul el kell döntenie, melyik egyetemre akar majd járni. S mindeközben anyagi terhek is gyötrik őket.
Ezzel szemben Lucy-nak látszólag mindene adott. Szülei gazdagok, van egy biztos házuk New Yorkban, és lányukat drága, elit iskolába járatják. Csakhogy sosincsenek együtt. Állandóan utazgatnak, egyik országból a másikba, gyerekeiket hátrahagyva. És ha még együtt is vannak, akkor sem figyelnek egymásra.
Ezen tényeket alapul véve, valamint hozzáadva a világjárást, képeslapküldözgetést, egy remek kis alapot kapunk, amiből izgalmas, erős sztorit lehet kreálni. Jól érzitek, itt jön a "de". Jennifer E. Smith sajnos nem aknázta ki teljes mértékben az ötletében rejlő lehetőségeket, és ezt őszintén sajnálom. 
Mindennek alapján a regényt három fő részre lehet osztani.
Van a kezdés, ami jól indul, rengeteg potenciállal. Owen és Lucy sorsszerű találkozása aranyos, ahogy lakhelyeik között akadnak el a lifttel, közvetlenül  félúton, ami egyfajta hídként szolgál a két különböző társadalmiosztályból érkező fiatal között. És még ennél is bájosabb az a néhány óra, amit együtt töltenek. Rengeteg igazságra világítanak rá, többek között a történet egyik alappilléréül szolgáló képeslapok béna szövegeivel és üzeneteivel kapcsolatban.

 "A fiú olyan volt, akár az egyik regénye, amit még nem olvasott ki, amit csak a megfelelő időben lehetett igazán megérteni.

Alig várta, hogy elolvassa a hátralévő oldalakat."

Aztán jön a főrész, amikor mind a ketten elindulnak más-más irányba, családjukat követve. Na, ez az a rész, amit hiányosnak érzek. Owen és Lucy sok helyen megfordul, melyek mindegyike gyönyörű, és jó lett volna, ha részletesebben olvashatunk róluk, de nem. Néhány mondattal le lettek tudva. Ami viszont ennél is nagyobb probléma, hogy a szereplők közti kilométerek növekedésével egyenes arányban szűnik meg a közös történetük. Kicsit olyan, mintha két különálló sztori lenne egy könyvbe zsúfolva. Lucy és Owen között nemhogy kémiát, de még csak parányi szikrát sem érezni. Ráadásul a gyors helyváltoztatások miatt nem is igazán marad idő arra, hogy az esetleges felbukkanó lehetőségeket jobban megismerjük. Gondolok itt Lucy új sulijára és Liamre, valamint Owen új barátnőjére, Paisley-re. Bonyodalomnak lettek szánva, mégsem zavartak sok vizet. Összességében ezt a szakaszt összecsapottnak és elnagyoltnak mondanám. De azért önmagukban megállják a helyüket.

Ami viszont mindenképp pozitívum, hogy a szereplők és szüleik közti viszonyt tüzetesebben megismerhetjük és átláthatjuk. Érdekes végigkövetni, miként fejlődik Lucy anyukája, és veszi észre, hogy igen, van egy lánya. És idővel - gyermekei felé - hanyag nőből valódi anyává válik, bölcs tanácsokkal. Míg Owen és az apukája kapcsolata ugyancsak érdekes. Nekik a gyásszal és a szeretett nő által hagyott űrrel kell megküzdeniük.
És végül jön a harmadik rész, ami zseniális! Ott az írónő szárnyra kapott és hihetetlen magasságokba repítette történetet. Owen és Lucy szála végre ismét találkozott - attól eltekintve, hány száz vagy ezer kilométer volt köztük - és eggyé vált. A befejezés pedig nagyon jenniferes lett (=életszerű).
A Létezik térkép a szerelemhez? igazi könnyed, nyári olvasmány, amiben ugyan van romantika, mégis sokkal nagyobb hangsúly van a családon és az összetartáson. Akik szeretik az írónő stílusát, azok ezt is élvezni fogják. Fiatalos, üde és aranyos.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Lucy, Liam, Owen apukája

Kedvenc jelenet: Skócia, Párizs, társasház tetején

Negatívum: elnagyoltság

Borító: 5/5

Arthur széke

"De amikor megfordult, valóban eléje tárult Edinburgh városa: a lila és arany árnyalataiban terült el, templomok, tornyok meg tündöklő fények kavalkádjában. Lucy kilépett a szikla szélére, elkerekedett a szeme, elszorult a mellkasa. A távolban fehéren derengett a vár, körülötte az esti égre törtek az egyéb műemléképületek."

Arthur széke panoráma (nagyobb méretért katt a képre)

Arthur széke egy vulkanikus hegylánc csúcsa, amely egy lapuló oroszlánra hasonlít. A mintegy 335 millió éve szunnyadó vulkán a földtörténeti karbon időszakban tört fel a víz alól, jelentősen átalakítva környezetét. Úgy a csúcson, mint az északi és délnyugati lábánál tavak alakultak ki, melyeket parkok öveznek
Edinburg központjában, a Holyrood parkban található a 250,5 méter magas hegy, nagyjából 1 mérföldre az edinburgh-i kastélytól. Tetejéről lenyűgöző kilátás nyílik az egész városra.
Nevét nem véletlenül kapta. Egyes legendák gyakran említik Camelot lehetséges helyszíneként, míg mások szerint Arthur erről a dombról nézett le, mielőtt leverte a szászokat. 

Nyereményjáték

A Létezik térkép a szerelemhez? főszereplőit elválasztják a kilométerek. A távolság egyre nagyobbra nő közöttük, miközben Owen Amerikát, Lucy pedig Európa nagyvárosait járja be. Mégis sikerül áthidalniuk a kettejük közötti sok-sok mérföldet, képeslapok segítségével.
Ha velünk tartotok a játékban, akkor Ti is megkapjátok a saját térképeteket Lucy és Owen történetéhez!
Nincs más dolgotok, mint megfejteni, melyik városok szerepelnek az egyes állomásokon található képeslapokon, majd ezeket minden nap beírni a Rafflecopter doboz megfelelő soraiba.Ha ügyesek vagytok és a szerencse is mellétek áll, megnyerhetitek a 3 darab Létezik térkép a szerelemhez? kötet egyikét, hogy a lapokon keresztül Ti is Owenékkel kalandozhassatok.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

05/19 Deszy könyvajánlója - Áramszünet

05/21 Angelika blogja - Ahol minden elkezdődött...

05/23 Always Love a Wild Book

05/25 Book Heaven - Egyetemek

05/27 MFKata gondolatai - Taco recept

05/29 Roni olvas - Playlist

05/31 Dreamworld - Arthur széke

06/02 Kelly Lupi olvas - Interjú

06/04 Nem harap a...

06/06 Bibliotheca Fummie - Point Zero

06/08 CBooks - Jennifer E. Smith

06/10 Zakkant olvas - Idézetek

Jennifer E. Smith - Milyen is a boldogság?

A Maxim Kiadó gondozásában október 15-én megjelenik Jennifer E. Smith Milyen is a boldogság? című legújabb regénye, ezért a Blogturné Klub hat bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja, Ellie és Graham történetével, valójában milyen is az a boldogság.

Október 8-i kezdéssel minden nap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel találkozhattok, ha velünk tartotok.

Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereményjátékok részleteiről a poszt alján olvashattok!

Jennifer E. Smith: Milyen is a boldogság?

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632613154
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

Két vadidegen, Graham Larkin és Ellie O’Neill akkor ismerkednek meg – legalábbis virtuálisan –, amikor Graham véletlenül e-mailt küld Ellie-nek kedvenc háziállatáról, Wilburről. A két tizenhét éves fiatal e-mailezni kezd egymással, bár az ország átellenes felén élnek, és még egymás keresztnevét sem tudják.
Szellemes és feledhetetlen levelezésükben Graham és Ellie feltárják egymás előtt az életüket, reményeiket és félelmeiket. De mindent azért nem osztanak meg a másikkal: Graham nem tud Ellie családjának titkáról, Ellie-nek pedig fogalma sincs, hogy Graham a rivaldafényben él.
Miután Graham kihasználja a lehetőséget, hogy elutazhasson Ellie otthonába, a maine-i Henley városkájába, netes kapcsolatuk végre valóban személyessé válik. De vajon lehet-e egy pár két ennyire különböző hátterű fiatalból úgy, hogy minden ellenük szól?
Egy sorsdöntő nyár történetét elmesélve Jennifer E. Smith új regénye bizonyítja, hogy az élet – akárcsak a szerelem – tele van meglepő felfedezésekkel és szerencsés tévedésekkel.
Ha a szerelem e-mailben jelentkezik, vajon megéri válaszolni?

Saját véleményem:

Ellie egy egyszerű maine-i lány, édesanyjával és kutyájával, Snoopy-val él együtt. A nyári szünet ideje alatt pedig a helyi fagyizóban, valamint anyja ajándékboltjában dolgozik, mivel legfőbb célja, hogy összeszedje a pénzt egy három hetes harvardi kurzusra. 

Graham Larkin sikeres hollywoodi színész. Fiatal kora ellenére óriási népszerűségnek örvend, és hatalmas felhajtás kíséri, bármerre is tart. Szerepajánlatokkal halmozzák el, fiatal lányok sikítoznak, ha meglátják valahol. Élete másból sem áll csak forgatásból, sajtóbemutatókból, rendezvényekből, és premierekből. Családja megváltozott, állandóan igyekeznek a kedvére tenni, mialatt kihunyt köztük az egykori meghitt, szoros kapcsolat. 

Egy nap Graham véletlenül Ellienek küldi el másnak címzett e-mailjét, ám hamarosan újabb és újabb követi az elsőt; a kezdeti vicces levelezgetésekből mély és őszinte beszélgetések alakulnak. Az egyetlen, amit nem árulnak el egymásnak, az a nevük. Így mind a ketten tisztalappal, ismeretlenül, feszélyezettség nélkül társaloghatnak. Önmaguk lehetnek.

A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor Graham és a stábja megérkezik Henley-be, abba a városkába, ahol Ellie él. Ugyanis a lány édesanyja évekkel korábban nem véletlenül bújt el ott, és kezdett új életet.

Nagyon vártam már ezt a könyvet a Vajon létezik szerelem első látásra? után, és kifejezetten örültem, hogy itt is megjelentek azok a dolgok, amik miatt beleszerettem Jennifer stílusába. Amellett, hogy igen lendületesen ír, és nagyon fiatalosan fogalmaz, mindig van egy mögöttes mondanivalója a történeteinek. És ezeket olyan ügyesen szövi bele a cselekménybe, és a szereplők személyiségébe, hogy az üzenete mindenkihez eljuthasson kortól függetlenül. 

Általában az egyik ilyen szál valamilyen családi probléma, ami mind a két főszereplőnél más-más módon jelenik meg, ám emellett még rengeteg egyéb hasonló tartalommal találkozhatunk. A Milyen is a boldogság? esetében sincs ez másként.

 

Graham - akinek már a nevéért adnék egy külön pluszpontot, mert egyszerűen imádom - szülei teljesen kifordultak önmagukból, mióta fiúk ismert színésszé vált. Amikor csak találkoznak, Graham direkt olyan dolgokat művel, amik miatt régebben kiakadtak, ám most mindent elnéznek neki, ráhagyják. Ráadásul teljesen el is idegenedtek egymástól. A srác számára nincs többé olyan, hogy otthon. Egyedül él luxusvillájában, nincsenek igazi barátai, csak felületes, pénz- és hírnévsóvár ismerősei. Egyetlen őszinte és hű társa Wilbur, a malaca. 

Ám amikor megismerkedik E-vel (Ellie-vel), végre önmaga lehet: egyszerű hétköznapi srác. 

Bátran mer beszélni a hobbijairól, érzéseiről, és minden egyébről, amikről másokkal nem tud, mert a lány még csak nem is sejti, hogy ismeretlen levelezőpartnere egy valódi híresség. A hetekig tartó levelezgetés eredményeként pedig egyre közelebb kerülnek egymáshoz.

Graham azon kapja magát, hogy szeretné megismerni a titokzatos maine-i lányt; pont kapóra jön számára, hogy eredeti forgatási helyszínük ötlete fuccsba megy, és gyorsan felveti a stábnak ötletét, miszerint menjenek Henley-be forgatni. 

"A gyermekkori emlékek olyanok voltak, akár a repülőgépre felvihető poggyász; mindegy, milyen messzire vagy milyen hosszú időre utazik az ember, csomagja nem lépheti túl a limitet. "

Grahamhez hasonlóan Ellie-nek is megvannak a maga problémái. Apját soha nem ismerte személyesen, mindig csak a távolból figyelte annak életét és családját. És a titok, mely szüleinek kapcsolatából fakadt, világéletében óriási súlyként telepedett rá. Anyján és rajta kívül senki más nem ismerte múltjukat, még legjobb barátnőjének sem mesélhetett róla. Ha kellett, akár hazudott is emiatt.

Ellie egy olyan főhőslány, aki roppant hétköznapi, akár mi magunk is lehetnénk a helyében. Vannak hibái, álmai, aranyos, vicces, és szerethető. Akárcsak Graham. Azt hiszem, mind a kettejük esetében az átlagosság és az egyszerűség a kulcsszó, persze a szó legnemesebb értelmében. Egyikük sem akar többnek látszani, mint ami. Egyszerű halandók, akik küzdenek a maguk démonaival, és rengeteg az életüket szabályzó korláttal. 

A köztük lévő szerelmi szál pedig hihetetlenül szép, aranyos, vicces és megható. Nem hangzanak el köztük világmegváltó szavak, nyálas, filmekbe illő mondatok, vallomások. És ettől lesz annyira igazi az egész. 

Imádtam őket együtt; a hajókázást, a sütikeresést, a szerep gyakorlását, egyszóval tényleg mindent, amit közösen éltek át!

A vége az egész egyszerűen szívbemarkoló! Azt hiszem, kénytelen leszek elfogadni, hogy Jennifer mindegyik könyvével így vagy úgy, de megsirattat. Nem árulom el, hogy miért, de az biztos, hogy akkor is lehet sírni, ha valami boldog, és akkor is, ha nem. 

Összességében pedig egy nagyszerű - leginkább nyári - olvasmány, amit főként vízpartra ajánlanék, de hideg őszi, téli estéken is kiváló, mert visszavarázsolja az olvasót a nyárba. 

A helyszínek gyönyörűek, szinte érezni lehet a fülledt meleget, a lábujjaink közt gördülő homokszemcséket, hallani a sirályokat, és a morajló tengert. Valamint a forgatással és a filmkészítéssel járó háttérdolgok is igazán érdekesek. Rendkívül jó átfogó képet adnak arról, hogyan is zajlik az ilyesmi, vagy, hogy egy ilyen esemény miként mozgatja meg az embereket, milyen hangulatot teremt az utcán. Ugyan én nem vagyok színész, és belsősként sem voltam még ilyenen, de a másik oldalon, a rajongókén már álltam. És abból ítélve teljesen átjött a hangulat.

Tehát ajánlom mindenkinek, aki egy könnyed, aranyos, kedves, vicces, de tartalmas és életszerű olvasmányra vágyik, minden természetfeletti szálat, és giccset mellőzve.

Pontszám: 5/5*
Kedvenc szereplő: Graham és Ellie
Kedvenc jelenet: szerepgyakorlás, az utolsó sütis/napfelkeltés jelenet
Negatívum: Wilburt szívesen megismertem volna

Borító: 5/5

Kedvcsináló idézetek

"Ott üldögélve, az előző esti levelezésen gondolkozva, Ellie-t elöntötte az életkedv. És bár furcsának tűnt, hogy még mindig nem tudta a srác nevét, valamiért vonakodott rákérdezni. Tudta, hogy az a két kis szó elkerülhetetlenül láncreakciót indítana be: először irány a Google, aztán a Facebook, aztán a Twitter, és így tovább, elmélyedve az internet minden bugyrában, míg a dolog minden titokzatossága oda nem veszett.

Talán a tények nem is voltak olyan fontosak, mint minden más: a várakozás izgalma, ahogy ujjai a billentyűzet felett haboztak, vagy hogy az egész éjjel a lelkében lüktető kérdőjel reggel az e-mail láttán azonnal felkiáltójellé változott. Talán volt valami biztonságos a tudatlanságban, talán úgy érezte, hogy az általában kötelezően felteendő, unalmas kérdések nem is olyan fontosak."

"A lány úgy gondolta, sok mindent elárul valakiről, hogy miként tart titkot: milyen gondosan őrzi, milyen hamar fecsegi ki, hogy viselkedik, amikor megpróbálja magába fojtani."

"- Lesifotósok Henley-ben! Őrület, nem?

- De - felelte Ellie, lopva anyukájára pillantva. - Kész őrület.

- Kár, hogy nem akarok színésznő lenni. Se valóságshow sztár vagy ilyesmi - mondta Quinn. - Különben ez isteni lehetőség lenne. 

- Hát igen - felelte az asszony, összeszedve magát. - Borzasztó nagy kár, hogy csupán tengerbiológusi babérokra pályázol. Gondolom, sokkal hasznosabb lenne számodra, ha egy bálna hívott volna vacsorára.

Quinn elnevette magát.

- Viszont a bálnákkal hírhedten nehéz elcsevegni."

"Már várta egy fejhallgatóval meg csíptetős írótáblával felszerelkezett gyakornok, hogy a felvétel mindössze három és fél méterre lévő kezdőpontjához kísérje, mintha netán eltévedhetne út közben. Graham mostanra már hozzászokott a szakmája ezen oldalához: időnként félistenként, időnként meg négyévesként kezelték."

"Nem találtam meg a sziklát, amiről beszéltél, de azt hiszem, jó helyen járok. Csak sirályok vannak itt rajtam kívül, úgyhogy nem lesz nehéz észrevenned...

(Én vagyok az, akinek nincs tolla.)"

"Mégiscsak az apjának volt igaza: a sérülékeny és értékes dolgokat - legyen szó antik távcsőről vagy Graham szegény szívéről - jobb elzárni, gondosan elrejteni a világ elől"

"- (...) Honnan tudod, hogy boldoggá tenne, ha még egyszer sem élted át?

- A boldogságnak több fajtája létezik - mondta a lány. - Egyes fajtáihoz nem kell bizonyíték."

"- Igen, de mindenki tudja, hogy az éjszaka ijesztőbb, mint a nappal.

Ellie felkacagott. 

- Akkor talán meg kéne fordulnunk.

- Miért?

- Mert semmi sem olyan félelmetes, ha nem váratlanul ér, hanem szembenézel vele."

"- Ajjaj!

- Mi van?

- Nincs nálam a mobilom.

- És akkor?

- Akkor hogy fogunk most e-mailezni?

- Azt hiszem, kénytelenek leszünk beszélgetni."

"Hosszú ideig ült ott, óvatosan fogva a papír szegélyét, a gondolataiba merülve. Aztán felállt, magával vitte a rajzot az üzlet hátuljába, kiválasztotta az egyik új - nagy és fekete - képkeretet, és levette a hátulját. A keretbe csúsztatta a rajzot, de gondosan ügyel rá ,hogy eltakarja az alján látható szignót, az egyetlen szürke vonalat, amely elárulta volna a művészt.

Amikor kivitte a képet a kirakathoz, az anyja a homlokát ráncolta.

- Ez nem vers - mondta, Ellie azonban nem törődött vele. (...)

- Dehogynem - felelte. - Csak nem szavakból."

Nyereményjáték

"Az élet a boldogság állandó keresése. Sokszor azonban észre sem vesszük, ha a boldogság ott van a szemünk előtt.
Ellie és Graham most segítenek, hogy észrevegyük az apróságokat, amelyek boldogságot csempészhetnek a hétköznapokba.
A Milyen is a boldogság? című könyv egyes fejezeteinek elején Ellie és Graham elárulják, számukra mi a boldogság. Nektek nincs is más dolgotok, mint ezeket megkeresni a mi blogbejegyzéseinkben, majd beírni a Rafflecopter megadott sorába. (Nem kell megijedni, egyik sem lesz spoileres!)
Minden blogbejegyzésben egy újabb boldogságmorzsát találtok, és minden morzsa egy újabb esélyt jelent arra, hogy megnyerjétek a nyereménykönyvek egyikét!"
Az viszont fontos, hogy jelenleg csak Magyarország területéről lehet játszani a postázás miatt!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

10/08. Roni olvas - Whoopie pie recept

10/09. Nem harap a... - Fancast

10/10. Dreamworld - Idézetek
10/11. Kelly & Lupi olvas - Zenelista
10/12. Angelika blogja - Fagyi meglepetés

10/13. Deszy könyvajánlója - Interjú az írónővel