Shannon Mayer & Kelly St. Clare - Szirmok és jég koronája

 

Shannon Mayer & Kelly St. Clare: Szirmok és jég koronája

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705641
Oldalszám: 394 oldal

Fordító: Szilágyi Zsófi

Fülszöveg:

A sorsom elválaszt attól, akit szeretek…
Irtózattal tölt el a felismerés, hogy az én vállamat nyomja két világ sorsa anyám végső áldozata után. A tündérudvarok királynője lettem. Reménytelen küzdelmet kell vívnom.
Rubezahl sokkal hamarabb visszatért, mint én azt lehetségesnek gondoltam. Nem állok még készen. Nem győzhetek. Ráadásul elvett valamit, ami nélkül nem élhetek.
Eldőlt, hol lesz a végső csata, ahol a két sereg összecsap egymással. A régi mágia is felemelkedik, és megköveteli magának mindazt, ami jár neki.
Nincs más választásom, mint rohanvást összerakni a mozaikdarabkákat, hogy megmentsem a férfit, akit szeretek, és a tündér és ember barátaimat, akik még az életemnél is fontosabbak.
Két világ. Egy kiválasztott. Vajon mi lesz a végkimenetel?
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer trilógiájának befejező kötete az eddigieknél is több izgalmat és vágyódást ígér. „Szerelemben és háborúban mindent szabad.”

Saját véleményem:

Harmadik- egyben befejező kötetéhez érkezett a Méz és jég trilógia, melyben a mindent eldöntő összecsapásé a főszerep. Kalliknak immár a tündérudvarok királynőjeként kell helyt állnia, szem előtt tartva népe érdekeit, miközben szerelme bajba kerül.

"Van úgy, hogy mindent fel kell adnunk, azért, hogy a miénk lehessen."

A történet néhány nap eltéréssel ugyanott folytatódik, ahol a második rész véget ért: Kallik, minden tündérek királynőjeként felel a Fény- és Árnyudvarbeliekért. Interjúkat ad az embereknek, politikai megbeszéléseket folytat, s próbál felkészülni Rubezahl visszatérésére, míg szerelmével egyre távolabb sodródnak egymástól. Csakhogy Ruby hamarabb megjelenik, mint azt bárki remélni merte volna, agymosott seregével készek a végső ütközetre, ráadásul sikerül túszul ejteniük Lant is. Kalliknak napjai maradnak arra, hogy uralkodói hidegvérrel felkészítse seregét, kieszeljen egy jó stratégiát, s kitalálja, miként juttatja el katonáit a végső csata helyszínére, a vad és veszedelmes Hegyaljára. 

Vér, halál, mágia, jóslatok, árulás, szerelem és küzdelem. A Szirmok és jég koronája pergő ütemű, s fordulatokban gazdag lezárása a trilógiának. Elődeihez hasonlóan magával sodorja az olvasót, és egészen addig nem ereszti, míg az az utolsó szóhoz nem ér. Nem tökéletes, bőven akadnak benne furcsaságok, mégis van benne valami megkapó, ami miatt könnyebb szemet hunyni e tökéletlenségek felett. 

Persze hazudnék, ha azt mondanám, bizonyos részeknél nem húztam fel a szemöldökömet vagy pislogtam lesokkolva, leginkább mégis a szerzőpáros kapkodását sérelmeztem. Már a korábbi részeknél is érezhető volt, hogy túl sok történést szeretnének egy viszonylag rövid terjedelembe belezsúfolni, ez pedig mostanra csúcsosodott ki igazán. Kallik királynővé válása, az ezzel kapcsolatos teendői és az ezt megsínylő párkapcsolata, valamint a végső ütközet túl soknak bizonyult egyszerre, s így az eredmény egy kissé kifejtetlen, kapkodós-pattogós végjáték lett. Normál esetben emiatt valószínűleg kiakadnék, itt azonban annyira jó lendülete és ereje volt a sztorinak, hogy szó szerint magával húzott és nem engedett bosszankodni. Eszméletlenül addiktív, de én épp ezt szeretem benne. Mert hát valljuk be, van az a helyzet, amikor a könyv és olvasó közti kémia felülírja az észérveket. Nos, ez épp ilyen. 

Az utolsó részben egyébként Kallik minden korábbinál nagyobb kihívással szembesül: fel kell nőnie a rá kiszabott feladathoz - vagy ha úgy tetszik, sorshoz. Ám ez csak akkor sikerülhet, ha először önmagához nő fel, s megtanul átlépni önnön korlátain. A feladat nem könnyű, hisz amellett, hogy Ruby fenyegeti, az emberek és tündérek diplomáciai viszonya is vékony jégen táncol, arról nem beszélve, hogy az elmúlt kötetek során ingadozó státusza is jócskán bekavar uralkodói mivoltába. 

Ebben a részben végigkövethetjük, hogy az árvából előbb királygyilkossá, majd királynővé vedlett lány miként próbálja megszilárdítani hatalmát, szembenézni a népét fenyegető óriással, illetve meghozni élete legnehezebb döntéseit. Ám mint mindennek, a sikernek is ára van. Vajon Kallik mit lenne képes feláldozni ezért? És lehet-e jövőjük Lannel, vagy szerelmük csak halállal végződhet? Egyáltalán, egy királynőnek jogában áll népe és diplomáciai partnerei elé helyezni bármi mást? 

Drámai, fordulatos és egy picit döcögő lezárása ez egy igazán különleges trilógiának, ami tökéletlensége ellenére is mélyen belopta magát a szívembe. Szerettem a szabadszájúságát, azt, hogy ki mert szakadni a zsáner sajátosságaiból, hogy fanyar humorával egyszerre csalt mosolyt az arcomra, fordulataival sokkolt, s hogy minden egyes sorával elsodort. 

Amennyiben tehát szeretitek a tündéres, kalandos, izgalmas és romantikával is átitatott, szórakoztató, helyenként szeleburdi, máskor vérkomoly fantasyket, akkor adjatok neki egy esélyt. Nem fogjátok megbánni. 

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Kallik, Lan, szárazföldi kelpie

Kedvenc jelenet: spoileres lenne

Negatívum: itt-ott összecsapott

Borító: 5/5
Sorozat: Méz és jég #3

Megtetszett? Vidd haza!

Shannon Mayer & Kelly St. Clare - Toll és csont trónja

 

Shannon Mayer & Kelly St. Clare: Toll és Csont trónja

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705665
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

Az ​a végzetem, hogy soha ne érinthessem meg a szerelmem…
Nemrégiben még úgy nézett ki, hogy jó irányt vesz az életem, de rosszul gondoltam… Az apám, aki egész életében megtagadott, most holtan fekszik. Mindkét udvarban hatalmas a felfordulás, és vért kívánnak. Az én véremet. Meg kell találnom apám gyilkosát, pedig a halálát övező rejtély eltörpül a tündéreket összeroppantó őrület mellett.
Minden vágyam megtalálni Hegyalja bejáratát, mielőtt kitör az igazi anarchia. A válaszok, amelyeket keresek, odaát vannak. Ebben egészen biztos vagyok.
Két ajándékba kapott kard, egy mágikus pajzs, némi szeszélyes varázserő és belső kétely kísér. Fel kell derítenem a szülőotthonunkhoz vezető utat. Eközben minden lépésemet figyelik, és folyton a nyomomban járnak az Árnyudvar-béliek.
Kelly St. Clare és Shannon Mayer, a New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa visszarepít minket a tündérek világába, ahol továbbra is sodró a lendület, a történetet pedig átszövi egy átok sújtotta szerelem kínzó szenvedélye.

Saját véleményem:

Második kötetéhez érkezett a Méz és jég trilógia, melyben tovább bonyolódnak az események. Kallikot királygyilkosság vádjával üldözik, elszakad legjobb barátnőjétől, távolra sodródik a kitaszítottak csapatától, ráadásul nem érintheti meg a férfit, akit szeret, különben egyikük az életével fizet hevességükért. 

"Mindig van egy út előre, ami arrafelé vezet, amit akarunk"

Míg Háznélküli Kallikként a lánynak az volt a legnagyobb problémája, hogyan fog élni a próbatétel után, addig mostanra, királyi sarjként sokkal komolyabb gondokkal kell szembenéznie. Ugyan a kivégzést megúszta hű társainak hála, mégis menekülni kényszerül. Meglepő módon Kallik első útja az Árnyudvarba vezet, ám ott épp úgy nincs maradása, mint Fényudvarban. Jelenléte vonzza az orgyilkosokat, mi több, veszélybe sodorja az udvarok közti békét, így nem hát tehet mást, minthogy Faolan kíséretében nekivág az útnak, s megkeresi a valódi Hegyalját. 

A Toll és Csont trónjában tovább bonyolódnak az események, mégjobban összekutyulva az eddigieket. Kalliknak és Faolannak együtt kell szembenézniük a rájuk leselkedő veszélyekkel, felkutatni Hegyalját, s válaszokat találni a kettejüket érintő problémára. 

Míg az első kötetben a romantika mondhatni jelentéktelenné törpült, addig a folytatásban nagyon is aktív szerepet tölt be. Lan és Kallik között fejezetről fejezetre egyre jobban izzik a levegő, valósággal zizeg köztük az a szexuális feszültség, amit románcuk tiltottsága jelképez. Egy árnyudvari tündér ugyanis nem létesíthet kapcsolatot fényudvarival, mert mágiájuk különbözősége végzetes következményekkel járhat - ami rendre bizonyítást is nyer, ahogy a párost a kelleténél jobban elragadja a hév. Éles szócsaták, szenvedélytől izzó érintések és balsejtelem határozza meg kettejük viszonyát. Különleges kapcsolatuk ugyanakkor jóval nagyobb erővel bír, Lan aktív szerepet tölt be Kallik küldetésében. Márpedig a kötet fókusza egyértelműen Hegyaljára irányul. 

Ahhoz, hogy Kallik tisztázhassa nevét, gyógyírt találjon a tündéreken eluralkodó tébolyra és, hogy válaszokat kapjon, fel kell kutatnia a bejáratot. Megtalálni a tündérek otthonát egyszerre könnyű és nehéz feladat. A lány számára olyan az egész, mint egy kötélhúzás: az egyik vége egyre hívja és segíti, míg a másik azon munkálkodik, hogy megakadályozza ebben. A kérdés csak az, hogy kinek áll és állt érdekében eltüntetni a valódi Hegyalját? Ki a barát és ki az ellenség? Mit akarnak a szellemek, miért sodorják állandó veszélybe Kallikot, s milyen próbatételek elé állítja őt Ruby? A lánynak el kell döntenie, hogy együttműködik a szellemvilággal, s megbízik a tanácsaikban, vagy saját eszét követi és előbb megpróbálja megérteni saját mágiáját? A válasz nem egyszerű. Annál is inkább, mert Kallik élete folyamatosan veszélybe kerül, szusszanásnyi ideje sem jut, hogy átgondolja az egészet. Egyik megpróbáltatás követi a másikat, hol vérszomjas lények törnek az életére, hol mágikus események, vagy épp felbőszült tündérek. 

Az első részhez hasonlóan a folytatás is akció- és kalanddús, olyannyira, hogy az olvasónak még felócsudni sincs ideje. Ám míg a nyitányban ez jól működött, itt voltak részek, amiknél úgy éreztem, hogy a kevesebb több lett volna. A szerzőpáros annyi akadályt és összecsapást sürített háromszáznyolcvannégy oldalba, amihez az ötszáz is kevés lett volna. S ez bizony néha összecsapottság érzést keltett. Na nem nagyon, épp csak annyira, hogy egy csillagot levonjak. 

Az igazság viszont az, hogy én továbbra is rettentően élvezem ezt a sorozatot, a hibái ellenére sodor magával. Olvasás közben állandóan azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni a könyvet, s szó szerint iszom a szerzőpáros minden szavát. Számomra ez jelenti a valódi értéket. Egy könyv esetében sokkal fontosabb, miként hat rám, mint az, hogy mennyire hibátlan. A Toll és Csont trónja pedig épp úgy levett a lábamról, mint az első rész. 

Nagyon ajánlom, ha szeretitek a tündéres fantasyket, a lendületes szerzői stílust, a pengeéles szócsatákat, a megannyi kalandot, vagy egyszerűen csak feltöltődnétek egy jó kis komfortolvasmánnyal. Én a magam részéről epekedve várom a trilógia lezárását, kíváncsi vagyok, hogy egy ilyen fordulat után, miként zárul Kallikék háborúja. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Kallik, Lan, Orákulum, vértündér, Cinth

Kedvenc jelenet: az Orákulumnál

Negatívum: egy-két rész kidolgozatlansága

Borító: 5/5
Sorozat: Méz és jég #2

Megtetszett? Vidd haza!

Shannon Mayer & Kelly St. Clare - Méz és hamu udvara

 

Shannon Mayer & Kelly St. Clare: Méz és hamu udvara

 

Kiadó: Álomgyár

ISBN: 9789635705627
Oldalszám: 384 oldal

Fordító: Szilágyi Zsófia

Fülszöveg:

Titkon ​szeretek egy férfit, akinek sosem kellettem…
Alli vagyok, egy árva, félig ember tündér. Harcra edzettek, és arra, hogy félve tiszteljem Hegyalja hatalmát. Végre felfelé kezd ívelni az életem. Mindössze huszonnégy évembe telt elérni ezt.
Ám Hegyalja – a tündérek ősi otthona – összeomlik, a tündérek pedig többé nem juthatnak oda, és egyedül én tudom, ki a felelős érte.
Ez a titok megöl engem, ha nem teszek valamit.
A tündéreken brutális őrület vesz erőt, amikor elveszítik kapcsolatukat Hegyaljával, én pedig népem megmentése érdekében nem tehetek mást, mint magam mögött hagyom mindazt, amiért küzdöttem. Menekülnöm kell. Ha nem jövök rá, mi rombolta le egyetlen érintéssel az idők kezdete óta létező varázslatot, mit sem érnek múltbéli tetteim.
Meg kell fejtenem Hegyalja összeomlásának rejtélyét, de közben a nyomomban van az a férfi, akinek egykor a szívemet adtam.
A New York Times és a USA Today bestsellerszerző-párosa, Kelly St. Clare és Shannon Mayer egy kalandban és izzó vágyakban gazdag regénysorozattal kápráztatja el a magyar fantasyrajongókat. Egy olyan világba nyerhetünk betekintést, aminek mi is szívesen a részesei lennénk, csupa bűbáj és izgalom.

Saját véleményem:

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt a Méz és hamu udvara borítóját, amikor pedig a fülszöveget is átfutottam, tudtam, hogy olvasnom kell. Kedvenc zsánerem a fantasy, a tündérek pedig mindig izgalmas témaválasztásnak bizonyulnak, nem is beszélve a különleges helyszínről, Alaszka vadregényes vidékéről.

"– Néha úgy érezzük, hogy a világ egy olyan irányba hajt minket, amit rossznak gondolunk, mert nem a mi választásunk. Ez nem jelenti azt, hogy rossz célhoz érünk, csak, hogy azt az ösvényt nem láttuk előre."

A szerzőpáros in medias res indít, kellő ritmust, egyben ízelítőt adva a folytatáshoz, ami az utolsó oldalig épp olyan ütemes és lendületes, mint a történet nyitánya, ahol rögtön egy akció kellős közepén találjuk magunkat és főszereplőnket, Allit. Nyolc évnyi felkészülés után a félig ember-félig tündér lánynak tündértársaival együtt ki kell állnia a végső próbát, hogy eldőljön későbbi sorsa. Alli számára mindez több szempontból is fontos: nőként, árvaként és félvérként is bizonyítania kell rátermettségét, azt, hogy igenis ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többieket. Ám a próba végén, éppen akkor, amikor a lány letenné szent esküjét, összeomlik a tündérek birodalma, Hegyalja, méghozzá az ő vére miatt - de erről látszólag csak ő és az Orákulum tud.
Hazatérve azonban nem sokáig élvezheti kiváltságait, apja, a király előtt (aki nem hajlandó leányaként elismerni) tett esküjét követően menekülni kényszerül, s ha nem akarja, hogy az Árnyudvar- és Fényudvar-béliek elkapják és kivégezzék, ki kell derítenie, mi történt Hegyaljával, s milyen szerepet játszott benne ő. Útja a Háromszöghöz vezet, ahol számkivetett tündérek élnek furcsa kis közösséget alkotva, nyomában viszont ott lohol a két udvar, s köztük gyerekkori szerelme, Faolan, akihez gyengéd szálak és nem kevés fájdalom fűzi.

A Méz és hamu udvara egy akciódús kalandregény, amiben fordulat fordulatot követ, tele van akciódús jelenetekkel, ármánykodással, árulással, titokkal és rengeteg mágiával. És soha, egyetlen pillanatra sincs benne megállás! Elképesztően pergő cselekményű történet, melynek középpontjában végre nem a romantika, hanem ténylegesen a világ megmentése áll. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a romantikus könyveket is, ugyanakkor mostanság a szerzők előszeretettel billentik el ilyen irányba a fantasy történeteitek, itt viszont kellemes meglepetésként ért, hogy a szerelmi szál inkább csak ott zizegett a felszín alatt, fokozva a téteket, de nem terelte el a figyelmet másról. Mi több, számomra így még kiélezettebb is lett a dolog.
Ahhoz, hogy mindez működőképes legyen, elengedhetetlen volt a jól kidolgozott, feszített ívű és tempójú cselekmény, a színes és érdekes történetszálak behozatala, valamint a főszereplő karakteressége. És hát azt kell mondanom, egyikből sincs hiány.
Alli egy talpraesett, badass, kissé mocskos szájú, a jég hátán is megélő lány, aki már gyerekként szembesült a tündérek kegyetlenségével, s árvasága valamint félvérsége okán hamar megtanulta, miként tud érvényesülni - vagy konkrétan életben maradni - ebben a világban. Bátor, mindenre elszánt harcos, aki ennek megfelelő elszántsággal veti bele magát a nyomozásba, s félelem nélkül szembeszáll azzal, aki hátráltatja. Útja számos megpróbáltatáson át vezet, ráadásul ahhoz, hogy kiderítse, mi történt Hegyaljával és visszaállítsa azt mielőtt a tündéreken úrrá lesz az őrület, meg kell ismernie saját mágiáját, annak működését és mibenlétét.

A hozzá hasonló szököttek számára viszont veszélyes hely a Háromszög, ami olyan, mint az emberek által ismert Bermuda-háromszög: sorra tűnnek el az emberek, veszélyes teremtmények lakják, és a szellemek is szüntelenül furcsa jóslatokat suttognak a lány fülébe. Az idegesítően szexi Faolanról nem is szólva, aki állandóan Alli nyomában jár, hogy információkat gyűjtsön királynőjének és pökhendiségével felpaprikázza a féltündért.

A Méz és Hamu udvara ízig-vérig fantasy, ami kalandossága mellett egyéb elemeiben is megmutatkozik, legyen szó a fajok sokszínűségéről (óriások, sárkányok, jetik, kelpie-k, farkasemberek, mindenféle tündérek), a világfelépítéséről (két tündérudvar, azok szabályai-szimbiózisa, számkivetettek), vagy az általa felvázolt konfliktushelyzetről. Van itt minden az ellentétes oldalaktól kezdve, az intrikákon át, ellenséges leszámolásig, hogy a kialakulófélben lévő háborúról ne is beszéljünk. 

A kezdeti döccenő ellenére (sokáig hiányoltam Hegyalja mibenlétének tisztázását) a szerzőpáros engem megvett kilóra. Imádtam Alaszka havas tájain barangolni, tetszett, ahogy a modern világban emberek és tündérek keveredtek, lenyűgözött a mágikus világ, elképesztett a politikai cselszövés, felhevített Faolan és Alli adok-kapok viszonya, megmosolyogtatott Alli barátnője, és rettenetesen bírtam Alli tökösségét is. Epekedve várom hát a folytatást, ami még ennél is sokkal több izgalommal és immár emelkedett tétekkel kecsegtet, nektek pedig szívből ajánlom az első részt, ha szeretnétek egy pörgős fantasyt, ami tényleg azt nyújtja, amit a zsánertől várunk.

Pontszám: 5/4,75

Kedvenc szereplő: Alli, Faolan, Cinth

Kedvenc jelenet: Cinth beszólása Faolannak, Alli első órája, és Alli és Faolan kapcsolata

Negatívum: volt egy-két fura fordítás (pl. humás az ember helyett és kocsi a szekér helyett), és ami miatt levontam negyedpontot: sokáig nem lett tisztázva, mi is Hegyalja

Borító: 5/5 (imádom!)
Sorozat: Méz és jég trilógia #1

Megtetszett? Vidd haza!