A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szurovecz Kitti. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szurovecz Kitti. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 15., szombat

Könyvfieszta - VP szerzők


  Amikor megláttam, hogy lesz könyvfieszta, tudtam, hogy nekem ott a helyem. Azonban sokáig bizonytalan volt, hogy tudok-e menni, vagy sem. Végül úgy alakult, hogy részt tudok venni a szombati napon, mert eredetileg is akkor akartam menni, a Vörös Pöttyös szerzők dedikálásaira, beszélgetésre.

  Tegnap este beállítottam a telefonom ébresztőjét, reggel 7-re. Csörgött is szegénykém, de nekem sikerült úgy lenyomnom, hogy következőnek 8kor keltem fel...
  Ezután következett egy kisebb túlélőtúra a buszmegállóig, ami során balett-táncosokat megszégyenítő spárgákat produkáltam szinte, ugyanis a járda is, és az út is le volt fagyva, nekem meg dombról lefele kellett mennem... :D
  Végül fél 11-re megérkeztem a Deákra, ott egyből észrevettem a fakutyákat, amikről Greylupus mesélt (ott találkoztunk volna, ha nem aludtam volna el :D ), ezért gondoltam, hogy jó helyen vagyok, elindultam egyenesen... aztán a Bazilikához érve úgy gondoltam, hogy talán kicsit túljöttem rajta. Felhívtam Greylupus-t, hogy tudna-e kicsit segíteni, ő meg kijött értem. Itt is köszi :)
  Bementünk az Akváriumba, de elég kihalt volt a hely, viszont Helena Silence és Kemese Fanni már ott ültek a kiadó standjánál, hátuk mögött sok-sok gyönyörű könyvvel. Egyből letáboroztunk Fummie mellé, szembe a kiadóval. Gyorsan dedikáltattam a saját Pippámat, aztán beszélgettünk egy kicsit az ott lévőkkel. Egészen addig, amíg el nem kezdődött a beszélgetés a szerzőkkel. :)
A napszemű Pippa Kenn
  Ekkor egy másik terembe vonultunk, és mivel elég kevesen gyűltünk össze, így nagyon hangulatos, családias légkörű, kanapés buli alakult ki az egészből.
  Szerzők közül, Beninát leszámítva mindenki jelen volt. Spirit Bliss, B.M. Grapes, Helena Silence, Kemese Fanni, Zakály Viktória és Szurovecz Kitti képviseltették magukat.
  Varga Bea  bemutatta mindegyikőjüket, majd jöttek a különböző kérdések, amire hol sorban, hol össze-vissza válaszoltak az írónők. Megtudhattuk, hogy van olyan szerző, aki a főhős fiúkat a saját ízlésének megfelelően írja le, életre keltve az álompasijukat (Helena Silence és Grapes) - bár végül megegyeztünk abban, hogy tökéletes férfi nem létezik, mint ahoyan tökéletes nő sem -, míg akadt olyan is, aki a saját életéből merítette az urat, sőt Kitti megpróbál a főhősnő fejével gondolkodni, és az ő ízlése szerint hozza létre az adott férfi karaktert.

  Szó esett a könyvek címeiről is. Míg Grapes elmondása szerint nem kedveli a rövid címeket, mint pl.: Szikla; de a nagyon hosszúakat sem, ezért igyekszik betartani az arany középutat.
  Vikitől megtudtuk, hogy a szívritmuszavar nem csak ezt a betegséget jelképezi, hanem magát a szerelmet is, mert olyankor az ember úgy érzi, mintha ki-ki maradna egy-egy ütemet a szíve, vagy éppen hogy felgyorsul.
  Kittinél a Gyémántfiú címe onnan jött, hogy amikor hazánkban forgatott Robert Pattison, néha azt mondogatták rá, hogy úgy hordozzák szegényt, mintha valami gyémánt volna. 
  Helena Silence Enigma elnevezéséről nem árulok el semmit, mert a megfejtését megtaláljátok a könyvben. Azáltal teljes mértékben megértitek majd.

  Felmerültek az esetleges folytatások, újabb történetek is:
  Fanni először befejezné Pippa sorozatát, azonban már vannak azutáni tervei is, amiket szeretne majd megvalósítani.
Enigma
  Helena Silence-nek ott van az Enigma folytatása, a Misztérium, illetve további két történet is motoszkál benne. Az egyik a Másvilág, egy poszt-apokaliptikus regény, illetve egy másik, amiben Lucifer és a lánya a főbb szereplők (személy szerint, én ennek nagyon örülnék, mert anno, amikor felkerült belőle egy kis részlet Helena blogjára, nagyon beleszerettem a történetbe). Ide kattintva bele is tudtok olvasni.
  Adri szeretné befejezni a Démoni érintés sorozatát, és az Árnyékvilág 3-at is, utána pedig tervben van az Egy bohóc könnyei, ami egy magyar lány és egy olasz fiú szerelmét mutatja be, a helyszín pedig egy cirkusz! Sőt, nála is van még egy második lehetőség, méghozzá a Lelkek börtöne.
  Viki úgyszintén a Szívritmuszavar 2. részével jönne ki, amiben végre kiderül, hogy mi a neve a két főszereplőnek az első részből. De, mint a többieknek, neki is vannak már újabb tervei.
  Grapes következő könyve a Halhatatlan álom lesz, amit reméljünk, hogy hamarosan már a kezünkben tarthatunk.
  Kitti pedig befejezi mind a két sorozatát, majd az Álmodó holdra szeretne koncentrálni, mert nagyon motoszkál benne. Ami egy mindent megélt 40-es, orosz balett-táncos férfi, és egy pályakezdő, fiatal balett-táncos lány szerelméről szól majd.

Szívritmuszavar
  Szó volt még arról is, hogy mennyire mintázzák a karaktereiket valós személyekről. Vikinél szinte mindenki az, hiszen az ő története a saját életéből született. Viszont a legnagyobb érdekesség a szereplőit illetően az, hogy mindegyikük neve a mintázott személy vezetéknevének az első betűjével kezdődik.

  És, ha már a neveknél tartunk, akkor ezekről is beszéltek nekünk, megtudhattuk, hogyan is választanak nevet a karaktereiknek. Kitti fejében már eleve mindenki névvel jelenik meg. Spirit, egy több ezer nevet tartalmazó könyvből lesi ki őket, figyelembe véve a jelentésüket is ( nála ajánlott utána nézni, hogy melyik név mit jelent, mert nem véletlenek!), Grapes facebook-ról lesi a neveket, míg Fanni internetről.

Felmerült egy olyan kérdés, ami engem is nagyon foglalkoztatott. Mégpedig az, hogy miért lett más minőségű Fanni, Viki és Helena könyve. Sajnos nem direkt csinálták így, hisz szerették volna ugyanolyan jó minőségűre, mint akár a Muskétásokét, de ez így alakult most.
  Ezeken kívül még rengeteg minden elhangzott, de igyekeztem összeszedni a legfontosabb dolgokat, azokat, amik titeket is érdekelhetnek.
  Sajnos a Calderon bemutatójára nem tudtam maradni, de majd legközelebb. Annak viszont örülök, hogy ezen részt tudtam venni, és annyi mindenkivel tudtam beszélgetni, nevetgélni. Nagyon jó társaság volt.
  Az új szerzők közül én eddig még egyedül Viktóriával nem találkoztam egyszer sem, de azt kell mondanom, hogy a válaszai és a kisugárzása alapján egy nagyon aranyos, kedves íróval állunk szemben.
  Kívánom, hogy minél több könyvet olvashassunk még mindegyiküktől!

Démoni érintés 2.
Fényemberek 2.
Jóslatok hálójában


2012. december 14., péntek

Szurovecz Kitti - Fényemberek 2.

Szurovecz Kitti: Fényemberek 2. - A fény árnyéka

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó Kft.
ISBN: 9789632457024
Oldalszám: 444

Fülszöveg:
Egy lány, akiben tudatosul, hogy ő nem csak egy new yorki, szürke egérke, hanem egy természetfeletti lény. Egy lány, aki egyetlen döntésével képes megváltoztatni a világban a jó és rossz egyensúlyát. Egy lány, akinek kegyeiért az Égi Fény és az Örök Sötétség világa egyaránt küzd. Egy lány, akit egyik napról a másikra elhagy a szerelme… Jane Andrews összeomlik. Miközben próbálja megragasztani darabokra tört élete üvegcserepeit, egyik jel a másik után utal arra, hogy ami történt, nyomokban sem véletlen. Feltűnik valaki, akivel senki sem számolt…
„Az élőhalott magához láncolja azt, aki egykor szerette. Megbűvöli, így az áldozat nem vesz észre maga körül senki mást. A zombi pedig szépen, lassan, gyöngéden kiszívja a szerencsétlenből az éltető erőt. Az energiavámpír a világ legborzalmasabb teremtménye.”
Jane misztikus léte, a szerelmi élete, sorsának egésze összefonódik azzal, hogy a jó és rossz világában bekövetkező változás szükségszerű. Eljön, utolér, hiába menekül előle Fényember, Őrangyal, Pokolszolga vagy épp Halandó. Létezik-e olyan ügy, amiért Égiek és Sötétek képesek összefogni? Mindez kiderül a Fényemberek misztikus trilógia sodró, eseménydús, romantikus második részéből.

Saját véleményem: 
Sokáig filóztam azon, hogy megírjam-e erről a könyvről az őszinte véleményemet, mert tudom, hogy ezért még kaphatok hideget-meleget, de úgy gondolom, hogy azért is kezdtem el blogolni, hogy leírjam a saját véleményemet azokról a történetekről, amiket olvastam.

Chris
  Nekem sokakkal ellentétben tetszett a Fényemberek 1. része. Volt benne valami egyediség, új lények, új elképzelések. Meg persze nem kevés romantika. Ezzel szemben erre a második részre nem tudok jobb szót használni, mint azt, hogy MONTÁZS.
  Nagyon sok olyan szereplő van, akik más történetekből lehetnek ismerősek. Itt konkrétan a Twilight sagára célzok, na meg egy másik magyar szerző egyik szereplőjére. Ezenfelül rengeteg olyan cselekmény, tárgy, stb. is belekerült, amik szintén ismerősek lehetnek más történetekből. Számomra ez nagyon illúzióromboló volt.
  A történet elején még Chris és Jane a legnagyobb boldogságban élnek, körbelengi őket a szerelem rózsaszín fátyla. Jane suliba jár, Electránál dolgozik és készül a vizsgáira, emellett küzd az új képességeivel, amik Amphibia léte miatt kerülnek felszínre. Gyorsaság, fáradhatatlanság... stb. Chris úgyszintén dolgozik, egy színházban díszleteket készít. De folyamatosan azon kattognak, hogy nemsokára lejár az az 1 év, amit Astrid-tól kaptak, hogy nyugodtan éljenek. Chris és Jane egyszerre kezdik el hallani a Sors hangját, így a fiú számára egyre sürgetőbbé válik, hogy minél előbb találkozhasson rég nem látott családjával, és, hogy bemutathassa nekik Jane-t, aki eleinte ugyan vonakodik elmenni, de végül mégis rábólint a dologra. És itt kezdődnek a bonyodalmak, mert váratlanul megjelenik Chris egykori felesége, Keira (akit Jane és Chris nem mellesleg egész nyáron keresett, de végül nem találták meg sem őt, sem Adamet). A dolog pikantériája, hogy nem más viszi fel a hölgyeményt a Hopevalley házba, mint Chris nővére...
   Abban a percben, ahogy Chris megpillantja Keirát, elfelejti a Jane iránt érzett szerelmet, majd pár órával később ki is dobja a lányt.
Jane
  Onnantól kezdve Jane szenved, meginog a Sötétek felé, majd a Fényesek irányába is. Döntésképtelenné válik. Közben persze mind a két oldal megakarja nyerni magának az Amphibiát.
  Damian megbízza Matt-et, akiből már az első részben Pokolszolgát csinált, hogy állítsa maguk mellé Jane-t. Emiatt meghagyja Matt-ben a lány iránti érzéseit, akárcsak Jane apjában. Végül a két Pokolszolga együtt indul útra, hogy megnyerjék Jane-t, bár nem mindegyikük szeretné, ha valóban Sötétté válna a lány.
  Őszintén bevallom, hogy az első 8 fejezettől rosszul voltam. Chris totálisan papuccsá változott, Jane pedig úgy elszállt magától, mint egy lufi. Arról nem beszélve, hogy az egész annyira ragacsos lett, mint egy rózsaszín rágógumi. Egyedül Matt szemszöge tetszett, de sajnos ő is hitelét vesztette az állandó sírásával, hisz ki látott már főgonoszt állandóan sírni? Persze, tudom, miért volt szomorú, de bőven elég lett volna egyszer.
  Aztán a 9. fejezettől olvashatóvá vált, gördülékenyebb volt a történet és maga az írásmód is, egészen addig míg megtalálták az átjárót.
  A beharangozó alapján arra számítottam, hogy valóban több betekintést nyerünk a Szárnyasok világába, de ez kifulladt egy fejezetben, pedig én kíváncsi lettem volna rájuk. Számomra kicsit sokk volt a vízipipázó angyalok világa, bármennyire is megpróbálta Kitti szépen lefesteni a környezetet, nem illett bele a bulizó, pipázó angyalok képe.
  A következő sokk akkor ért, mikor kiderült, hogy Jane-nek vissza kell mennie a múltba, hogy megváltoztassa a jövőt... Sőt, hogy fokozzam a dolgokat, a múltban még egy repülő seprű is előkerül!
  Tele van az egész könyv logikátlan dolgokkal:
  •  Az első részben Chris azt mondja, hogy van egy FIA (Adam), de a 2. részben már nem is a fia, csak mostohafia...    
  • 1. rész végén Astrid 1 kerek évet ad nekik arra, hogy emberként éljenek, majd Chrisből újra Fényember válik. Viszont itt erről szó sincs. Itt mindvégig arról beszélnek, hogy ember marad...
  • Zombi, aki vámpír, méghozzá energiavámpír? Na ne! Számomra teljesen más egy zombi, mit egy energiavámpír...
  • A végére már-már majdnem Fényesekké váló Abraham és Matt
A másik dolog amit sajnos nem tudok szó nélkül hagyni: az  S.S. -es poénok. Lehet, hogy sokan nem tudják a valódi jelentését (én sem tudtam egészen addig, amíg fel nem világosítottak), de azért egy szerkesztő csak látta ezt nem?! Bár abból ítélve, hogy Victor néha Viktor...kétlem.
Most pedig jöjjenek a pozitívumok: 
  • a vége egész jól sikerült, sőt a Helena rész nagyon megható lett
  • Kitti írói stílusa rendkívül jó  
  • a végén lévő utcai jelenet is nagyon jól sikerült
  • Matt és Abraham, illetve Roxie
  Összességében azt kell mondanom, hogy nekem csalódás volt ez a könyv. Örültem, hogy Linette előtérbe került, de a többiek szinte eltűntek. 
  Az egésszel az a legnagyobb gond, hogy mindenki túl jó akar lenni, még a rosszak is, továbbá nagyon kiszámítható a történet.
Viszont senkit nem szeretnék eltántorítani tőle, mert attól, hogy nekem nem jött be, még sokaknak tetszhet.
Szereplők:
Jane: mindvégig idegesített, főként az elején
Chris: totális papucs vált belőle emberként, de remélem a 3. részre visszakapjuk a régi Chris-t. Viszont a múltban lévő Chris tetszett, ott önmaga volt.
Matt: őt nagyon kedveltem, az ő szemszögei felüdülést jelentettek
Linette (Alice): eddig ő volt a kedvencem, de erre a részre annyira megváltozott... fekete haj, vásárlási mánia, túlbuzgóság... viszont a történet végére kezdett megint az a Linette lenni, akit megszerettem...
Helena (Rosalie): az ő lénye annyira ismeretlen, rideg volt végig, de az utolsó Fényember jelenete nagyon jó lett
Alex (Jasper)
Nassar (Emmett)
Roxie: Üde színfolt, remélem megmarad olyannak, amilyen, egy tökös csajnak
Nolessel és Victor: nekem ők túl keveset szerepeltek, pedig ők jó negatív karakterek
Nolessel
Pontszám: 5/2 pont
Kedvenc szereplő: Roxie
Kedvenc jelenet: Helena áldozata
Negatívum: montázs
Borító: 5/5