A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zakály Viktória. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Zakály Viktória. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 19., hétfő

Zakály Viki - ;Egyszeregy



A Libri Kiadó az Insomnia könyvek sorozatában jelentette meg Zakály Viki: ; Egyszeregy című regényét, mely a Gábriel - duológia első része. A fiatal szerző harmadik regénye egy városi legenda nyomába ered, megpróbálja kideríteni a választ a következő kérdésre. Tényleg létezik egy srác, akivel egy éjszakára boldog lehetsz, és ez akár megváltoztathatja az életed is? Kövesd végig a négy állomásos blogturnét, ha a játék során minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.


Zakály Viki: ;Egyszeregy

Kiadó: Insomnia
ISBN: 9789634331339
Oldalszám: 336 oldal

Fülszöveg:
Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.
Liza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…
Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?
Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem?

Saját véleményem:
A fülszöveg kétélű fegyver; mi sem igazolja ezt jobban, mint az ;Egyszeregy. Zakály Viki egyébként is reménytelien kecsegtető neve mellett maga a fülszöveg is jól - mit jól? remekül! - hangzott. Valami egészen egyedit és igazán érdekeset ígért.
Csak az a baj a fülszövegekkel, hogy az ember akarva-akaratlanul is továbbgondolja őket, hol jobb, hol rosszabb képest alkotva a még nem is ismert sztoriról, mint amit az valójában kínálni tud. Én az első csapdájába estem, s olyan hatalmas elvárással estem neki, amivel nem kellett volna. Mert egyébként kellemes kis könyv ez. Nem világmegváltó, nem forradalmi, de jó. A szerző stílusa pedig gyönyörű. Minőségi, részletgazdag, gördülékeny, olvasmányos.
Viki a szavakkal fest. S ezt mi sem bizonyítja jobban, mint rögtön az elején a filmszerű bevezető, mely olyan elevenen mutatja be és vezeti fel hősnőnk, Liza életét, történetét, mintha egy moziban ülve az első képkockákat látva térképeznénk fel, hol és kivel is fogjuk eltölteni azt a néhány órát, ami ránk vár.

A történet főhőse Liza, egy újságíró gyakornok, aki sokunkhoz hasonlóan próbál megfelelni korunk elvárásainak, célt és hivatást találni magának, valamint saját lábára állni. Ám legfőbb álma, hogy híres író apjához hasonlóan ő is minőségi regényeket alkothasson. De valahogy semmi sem sikerül neki. A nagy sztori elkerüli, az otthon melegének elhagyása sem annyira kecsegtető opció, magánélete kuszább nem is lehetne, ráadásul a munkahelyén is kutyába veszik. Egészen addig, míg egy napon a magazin főszerkesztőasszonyának figyelme rá nem terelődik. Ekkor Liza ultimátumot kap: vagy előáll egy értékelhető cikkel, vagy ki van rúgva.
Utolsó pillanatokban ott talál rá a téma, ahol nem is, gondolná: egy női mosdóban. Néhány lánytól megtudja:
"Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg."

Azt hiszem, ez olyasmi, amire a legtöbb nő felkapja a fejét. Különleges, merész, nem mindennapi ötlet, ami egyszerre izgalmas, veszélyes és kecsegtető is. Bevallom, az én fantáziámat is életre keltette. Itt hibáztam, mert úgy képzeltem Gábrielen és az ő mítoszán lesz a hangsúly, ehhez képest vajmi keveset kaptam belőle. Az ;Egyszeregy sokkal inkább Liza története, ami itt még csak érinti Gábrielét. Hozzáteszem ez nem baj vagy rossz, mindössze jó, ha ennek tudatában van az ember és nem táplál hiú reményeket.
Hogy helyette mit kapunk? Egy Szex és New York hangulatú, Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? fonalon haladó, Az ördög Pradát visel elemekkel vegyített, ízig-vérig (nagy)városi sztorit, némi romantikával és sok-sok problémával, na meg színes karakterekkel fűszerezve.
Mindent egybevetve - a hibáival együtt -, az ;Egyszeregy egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, romantikus történet, tele reális élethelyzetekkel, komoly traumákkal - gyönyörű csomagolásban.


Pontszám: 5/3,75
Kedvenc szereplő: Barni, Gábriel
Kedvenc jelenet: az első fejezetes futás, valamint Liza és Gábriel első találkozása
Negatívum: a bipoláris zavar PTSD-nek való beállítása és (nem)kezelése, és a sok popkult utalás
Borító: 5/5




Nyereményjáték


Főszereplőnk Liza nagyon szereti a zenét, futás közben, rádióban, úton-útfélen. Az Egyszeregy blogturné minden állomásán találsz egy-egy sort különböző népszerű dalszövegekből, nincs más dolgod, mint kitalálni melyik dalról van szó és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát négy különböző dalcímet és előadót várunk megfejtésként.
A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!


Dalszöveg:
O Baby don’t you know I suffer?




Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Kelly és Lupi olvas
12/19 Dreamworld
12/21 Sorok között
12/23 CBooks

2013. április 30., kedd

Zakály Viktória - Szívritmuszavar

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454672
Oldalszám: 208 oldal

Fülszöveg:
Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. Egy hely, melyet soha nem feledsz. Egy vágy, mely örökre a szívedben marad. A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba. Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte. De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaiból? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? A sóvár vágyakozásról és egy gyönyörű, felkavaró szerelemről szól ez a regény, mely igaz történeten alapul. Tudod, mi a szerelem másik neve? Csönge.

Saját véleményem: 
A Szívritmuszavar lenyűgöző és magával ragadó. Annyira mély és őszinte érzelmeket tár az olvasó elé, hogy nem egyszer – a jó értelemben vett – hideg futkosott a hátamon! Érzelmes és szívszaggató történet, mely minden pontján érdekfeszítő, az olvasó együtt izgul a szereplőkkel. Igazán lebilincselő!

Ennél a könyvnél kicsit rendhagyóbb leszek, mert más, mint a többi, általam olvasott történet.
Nem igazán találkoztam eddig még olyan regénnyel, ahol az író ennyire bele vitte volna a saját életét. És pont ez teszi érdekessé, ha lehet még szívszorítóbbá. Hisz az olvasó nem tudhatja, melyik része fikció, melyik az, ami ténylegesen megtörtént.
Az viszont biztos, hogy lelkileg nem egy üde, könnyed, strandon olvasós sztori. Nagyon kemény, és úgy gondolom, aki esett már át hasonlókon, vagy csak érezte már azt a mindent elsöprő szerelmet, az pontosan érteni fogja, hogy ez a könyv miért is fájdalmasabb, mint az átlag.
Viki olyan mesterien bánik a szavakkal és a legkülönfélébb érzelmekkel, hogy az olvasó úgy érzi, mintha ő maga lenne a Lány. Megadja azt a lehetőséget, hogy teljes mértékben hasonuljunk a főszereplővel. 
Ebben talán még a roppant egyedi E/2-es írásmód is segítségünkre van, mert olyan, mintha mi magunk mesélnénk el Neki (fiúnak) az egészet. Ezzel egyrészt nagyobb, mélyebb belátást enged a történtekbe, másrészt intimebb hangvételt is képez.

A Szívritmuszavarnál a pergő események helyett az érzelmek kerülnek előtérbe. Végigkövethetjük, miként lobban lángra egy szerelem, milyen intenzitással ég, illetve, mik azok a tényezők, amik ezt képesek befolyásolni. Ilyen formán bemutatja, hogy még egy csodálatos, már-már mennyei dolognak is megvannak az árnyoldalai. És, hogy a boldogsággal átitatott percekkel ugyanannyi,
ha nem több fájdalom is jár. Hisz csak az érezheti, értékelheti a jót, aki a poklot is megjárta.

"Szeretni csak úgy lehet, ha teljesen feladod magad, ha elveszíted mindened, amit valaha is a sajátodnak hittél, amit magadról gondoltál, vagy gondoltak rólad mások. Ha feladsz mindent, amit elértél. Ha kész vagy mindent odadobni, de mégis ragaszkodni mindenhez, mindenáron, míg végre valóban önmagaddá válsz és először meglátod az igazi arcodat a másik szenében. "

Ami még nagyon tetszett, az az, hogy magyar helyszíneket és szereplőket kaptunk. Tudom, vannak akik ódzkodnak ettől - őszintén bevallom, valamiért én is közéjük tartozom-, de itt mégis jó volt. Sokkal átélhetőbbé, személyesebbé varázsolta az, hogy akár mi magunk is ülhettünk már az alatt a bizonyos gesztenyefa alatt vagy padon, járhattunk azokon az utcákon, tanulhattunk abban az iskolában vagy bulizhattunk azokon a szórakozóhelyeken, mint a szereplők. Ez is azt jelzi, hogy egy-egy számunkra jelentéktelennek tűnő tárgy, mennyi emléket őriz mások múltjából. 

A karakterek pedig mind életszerűek, a beszélgetéseiktől elkezdve a viccelődéseiken át a tetteikig. Van aki támogatja a másikat, van aki rossz döntéseket hoz - pont, mint a valóságban. Rengeteg ilyen emberrel, tettel találkozhatunk akár a közvetlen környezetünkben, akár más módon. 
Persze a főhősök tetteit lehetne firtatni - beléjük kötni, hogy miért csináltak ezt vagy azt-, főként a fiúét, de nem kell, mert más külső szemlélőként, mint a szituáció részeseként. 
És, ha már itt tartunk, muszáj megjegyeznem, hogy a könyvben lévő levelek fenomenálisak! Mindegyiket imádtam, még akkor is, ha olykor könnyfakasztóak voltak.

Eleinte ugyan volt pár olyan rész, amit nem értettem, és féltem, hogy azok nem is lesznek már tisztázva, de az írónő mindent megmagyaráz a maga idejében. 
A múlt és a jelen dolgai folyamatosan egymásra épülnek, és a szereplőkkel egy időben ismerjük meg mi is a miérteket, és az ok-okozatot.

"Meghalni a szerelemért? Nem nagy dolog, könnyű feladni, és a könnyebb utat választani, de élni a szerelemért, vagy anélkül, ez az igazi küzdelem."

Összességében úgy gondolom, hogy a Szívritmuszavar inkább az érzelmileg már megérett -ami, mint tudjuk nem korfüggő - olvasókat fogja megérinteni. (Én ezért inkább az Arany Pöttyös kategóriába sorolnám)
Nyilván, más is élvezheti, csak talán úgy más élményt nyújt. 
Viszont arra ajánlott felkészülni, hogy az érzelmek átragadnak az olvasóra, a könyv letétele után is ott fognak motoszkálni még egy jó darabig.



Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: -
Kedvenc jelenet: az utolsó Csöngei éjszaka és az első hosszú levél, amit a fiú írt
Negatívum: A fiú egyik levele
Borító: 5/5
 

2012. december 15., szombat

Könyvfieszta - VP szerzők


  Amikor megláttam, hogy lesz könyvfieszta, tudtam, hogy nekem ott a helyem. Azonban sokáig bizonytalan volt, hogy tudok-e menni, vagy sem. Végül úgy alakult, hogy részt tudok venni a szombati napon, mert eredetileg is akkor akartam menni, a Vörös Pöttyös szerzők dedikálásaira, beszélgetésre.

  Tegnap este beállítottam a telefonom ébresztőjét, reggel 7-re. Csörgött is szegénykém, de nekem sikerült úgy lenyomnom, hogy következőnek 8kor keltem fel...
  Ezután következett egy kisebb túlélőtúra a buszmegállóig, ami során balett-táncosokat megszégyenítő spárgákat produkáltam szinte, ugyanis a járda is, és az út is le volt fagyva, nekem meg dombról lefele kellett mennem... :D
  Végül fél 11-re megérkeztem a Deákra, ott egyből észrevettem a fakutyákat, amikről Greylupus mesélt (ott találkoztunk volna, ha nem aludtam volna el :D ), ezért gondoltam, hogy jó helyen vagyok, elindultam egyenesen... aztán a Bazilikához érve úgy gondoltam, hogy talán kicsit túljöttem rajta. Felhívtam Greylupus-t, hogy tudna-e kicsit segíteni, ő meg kijött értem. Itt is köszi :)
  Bementünk az Akváriumba, de elég kihalt volt a hely, viszont Helena Silence és Kemese Fanni már ott ültek a kiadó standjánál, hátuk mögött sok-sok gyönyörű könyvvel. Egyből letáboroztunk Fummie mellé, szembe a kiadóval. Gyorsan dedikáltattam a saját Pippámat, aztán beszélgettünk egy kicsit az ott lévőkkel. Egészen addig, amíg el nem kezdődött a beszélgetés a szerzőkkel. :)
A napszemű Pippa Kenn
  Ekkor egy másik terembe vonultunk, és mivel elég kevesen gyűltünk össze, így nagyon hangulatos, családias légkörű, kanapés buli alakult ki az egészből.
  Szerzők közül, Beninát leszámítva mindenki jelen volt. Spirit Bliss, B.M. Grapes, Helena Silence, Kemese Fanni, Zakály Viktória és Szurovecz Kitti képviseltették magukat.
  Varga Bea  bemutatta mindegyikőjüket, majd jöttek a különböző kérdések, amire hol sorban, hol össze-vissza válaszoltak az írónők. Megtudhattuk, hogy van olyan szerző, aki a főhős fiúkat a saját ízlésének megfelelően írja le, életre keltve az álompasijukat (Helena Silence és Grapes) - bár végül megegyeztünk abban, hogy tökéletes férfi nem létezik, mint ahoyan tökéletes nő sem -, míg akadt olyan is, aki a saját életéből merítette az urat, sőt Kitti megpróbál a főhősnő fejével gondolkodni, és az ő ízlése szerint hozza létre az adott férfi karaktert.

  Szó esett a könyvek címeiről is. Míg Grapes elmondása szerint nem kedveli a rövid címeket, mint pl.: Szikla; de a nagyon hosszúakat sem, ezért igyekszik betartani az arany középutat.
  Vikitől megtudtuk, hogy a szívritmuszavar nem csak ezt a betegséget jelképezi, hanem magát a szerelmet is, mert olyankor az ember úgy érzi, mintha ki-ki maradna egy-egy ütemet a szíve, vagy éppen hogy felgyorsul.
  Kittinél a Gyémántfiú címe onnan jött, hogy amikor hazánkban forgatott Robert Pattison, néha azt mondogatták rá, hogy úgy hordozzák szegényt, mintha valami gyémánt volna. 
  Helena Silence Enigma elnevezéséről nem árulok el semmit, mert a megfejtését megtaláljátok a könyvben. Azáltal teljes mértékben megértitek majd.

  Felmerültek az esetleges folytatások, újabb történetek is:
  Fanni először befejezné Pippa sorozatát, azonban már vannak azutáni tervei is, amiket szeretne majd megvalósítani.
Enigma
  Helena Silence-nek ott van az Enigma folytatása, a Misztérium, illetve további két történet is motoszkál benne. Az egyik a Másvilág, egy poszt-apokaliptikus regény, illetve egy másik, amiben Lucifer és a lánya a főbb szereplők (személy szerint, én ennek nagyon örülnék, mert anno, amikor felkerült belőle egy kis részlet Helena blogjára, nagyon beleszerettem a történetbe). Ide kattintva bele is tudtok olvasni.
  Adri szeretné befejezni a Démoni érintés sorozatát, és az Árnyékvilág 3-at is, utána pedig tervben van az Egy bohóc könnyei, ami egy magyar lány és egy olasz fiú szerelmét mutatja be, a helyszín pedig egy cirkusz! Sőt, nála is van még egy második lehetőség, méghozzá a Lelkek börtöne.
  Viki úgyszintén a Szívritmuszavar 2. részével jönne ki, amiben végre kiderül, hogy mi a neve a két főszereplőnek az első részből. De, mint a többieknek, neki is vannak már újabb tervei.
  Grapes következő könyve a Halhatatlan álom lesz, amit reméljünk, hogy hamarosan már a kezünkben tarthatunk.
  Kitti pedig befejezi mind a két sorozatát, majd az Álmodó holdra szeretne koncentrálni, mert nagyon motoszkál benne. Ami egy mindent megélt 40-es, orosz balett-táncos férfi, és egy pályakezdő, fiatal balett-táncos lány szerelméről szól majd.

Szívritmuszavar
  Szó volt még arról is, hogy mennyire mintázzák a karaktereiket valós személyekről. Vikinél szinte mindenki az, hiszen az ő története a saját életéből született. Viszont a legnagyobb érdekesség a szereplőit illetően az, hogy mindegyikük neve a mintázott személy vezetéknevének az első betűjével kezdődik.

  És, ha már a neveknél tartunk, akkor ezekről is beszéltek nekünk, megtudhattuk, hogyan is választanak nevet a karaktereiknek. Kitti fejében már eleve mindenki névvel jelenik meg. Spirit, egy több ezer nevet tartalmazó könyvből lesi ki őket, figyelembe véve a jelentésüket is ( nála ajánlott utána nézni, hogy melyik név mit jelent, mert nem véletlenek!), Grapes facebook-ról lesi a neveket, míg Fanni internetről.

Felmerült egy olyan kérdés, ami engem is nagyon foglalkoztatott. Mégpedig az, hogy miért lett más minőségű Fanni, Viki és Helena könyve. Sajnos nem direkt csinálták így, hisz szerették volna ugyanolyan jó minőségűre, mint akár a Muskétásokét, de ez így alakult most.
  Ezeken kívül még rengeteg minden elhangzott, de igyekeztem összeszedni a legfontosabb dolgokat, azokat, amik titeket is érdekelhetnek.
  Sajnos a Calderon bemutatójára nem tudtam maradni, de majd legközelebb. Annak viszont örülök, hogy ezen részt tudtam venni, és annyi mindenkivel tudtam beszélgetni, nevetgélni. Nagyon jó társaság volt.
  Az új szerzők közül én eddig még egyedül Viktóriával nem találkoztam egyszer sem, de azt kell mondanom, hogy a válaszai és a kisugárzása alapján egy nagyon aranyos, kedves íróval állunk szemben.
  Kívánom, hogy minél több könyvet olvashassunk még mindegyiküktől!

Démoni érintés 2.
Fényemberek 2.
Jóslatok hálójában