2016. április 2., szombat

Amie Kaufman & Megan Spooner - Lehullott csillagok


A Könyvmolyképző Kiadó jelenteti meg hamarosan Amie Kaufman és Meagan Spooner sci-fi sorozatának első részét: These Broken Stars - Lehullott csillagok címmel. A könyv hatalmas sikert könyvelhet el az olvasók és a kritikusok részéről is, számos díjban részesült többek között a Goodreads-en a legjobbak közé jutott a Best Young Adult Fantasy & Science Fiction of 2014 kategóriában.
Kövessétek végig a hét állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon megnyerhetitek Lilac és Tarver történetének három példányát a kiadó felajánlásában.


Amie Kaufman & Megan Spooner: These Broken Stars - Lehullott Csillagok

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 8799633995013
Oldalszám: 488 oldal
Fordító: Ipacs Tibor

Fülszöveg:
Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten.
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.

Saját véleményem:
Azt hiszem, senkit nem lep meg, ha azt mondom, a Lehullott csillagok a borítója miatt került a "Kell a polcomra!" kategóriába. Csakhogy a fedlap csalóka, ugyanis ez nem egy hagyományos értelemben vett sci-fi (még akkor sem, ha YA). Igazából nem is tudnám meghatározni a műfaját, mert bár van benne romantika, mégsem kimondottan romantikus, ahogy nem is sci-fi vagy disztópia (esetleg sciropia - de ilyen meg nem létezik). Valahogy úgy képzeljétek el, mintha a Titanic süllyedése után Jack és Rose amolyan The 100-as landolást követően, Lost módra elveszne egy lakatlannak látszó, rejtélyekkel teli bolygón, ami mellesleg könnyen lehetne az Éhezők Viadala egyik pályája is. De ehelyett a kusza hasonlítás helyett maradjunk a rövidebb verziónál: egyedi, nem unásig ismételt elemekből felépülő regény, lélegzetelállító világgal.

A történet egy Icarus nevű űrhajón indul (ennek eloszlását, mind rangban, mind felépítésben a Titanicéval megegyezően képzeljetek el), ahol a szegénysorból felemelkedett katona, Tarver, egy est során találkozik egy gyönyörű lánnyal, akinek valódi kilétéről ekkor még mit sem sejt. Jól érzik magukat egymás társaságában, Lilac végre az lehet, aki a lelke mélyén; ám ahogy előkerülnek a rokonai, barátai, úgy kénytelen visszavedleni a világuk egyik legbefolyásosabb emberének lánya szerepébe, s ehhez mérten drasztikus módszerekkel ellökni magától a fiút. Ám a sors furcsa fintoraként, az Icarus meghibásodása után Lilac és Tarver egy mentőkabinba kerül, s együtt zuhannak le a terraformált, ismeretlen bolygóra - ahova az Icarus is követi őket,  nulla túlélővel.
Egészen eddig a pontig a regény a Titanic 2.0-ás verziója, annyi fricskával, hogy itt Rose némi tépelődés árán, de azért mégiscsak szorít helyet a nagyobb férőhelyű kabinjában szerencsétlen Jacknek. Ami ellenben már itt is látható, hogy bár főhőseink más világból jönnek, azért mindkettejükben jóval több rejlik, mint amennyit láttatnak. Meglehet Lilac egy gazdag lány, akinek az a dolga, hogy rangjabeli srácokkal flörtöljön vagy meseszép ruhakölteményekben tetszelegjen, mégis ért az áramköri dolgokhoz; míg Tarver kemény katonaként versíró, családcentrikus énjét leplezi a külvilág elől. Kettejük viszonyát mindazonáltal kellő mértékben megpecsételi Lilac űrhajós viselkedése, ahol porig alázva hessegette el az udvariasan bókoló srácot. Ennek következményében kutya-macska viszonyban vágnak neki a felderítésnek, majd pedig a túlélőtúrának.

A Lehullott csillagok nagyon sokáig a fiatalok dzsungel- és szavannaharcos bandukolása közbeni összecsiszolódósáról, s karakterfejlődéséről szól, megfűszerezve némi misztikummal, valamint az új helyszín megismerésével. Konkrétan olyan, mint egy Bear Grylls túra, kameraszünet és svédasztal nélkül, egy egymást gyűlölő párral a főszerepben, akikben szép lassan feléled a vonzalom is.
Tarveréknek dzsungeleken, síkságokon és hegyeken kell átvágniuk ahhoz, hogy eljussanak az egykori űrhajó roncsaiig, melyet reményeik szerint mentőcsapatok fognak ellepni. Helyzetüket azonban több dolog is súlyosbítja. Olyan fenevadakkal találják szembe magukat, melyekkel eddig soha nem találkoztak (hisz az általuk ismert bolygókon tudatosan kerülik az ilyen veszélyes állatok megteremtését), nem rendelkeznek kellő milyenségű és mennyiségű felszereléssel, ráadásul Lilac is hangokat kezd hallani, mely az őrület egyértelmű jele. Vagy talán mégsem?
Noha a sziget látszólag lakatlan, az éjszakai égbolton minden este megjelenik egy furcsa, második holdszerű objektum, és a misztikus látomások, hangok és az azokkal együtt járó egyéb következmények is riadtságra és gyanakodásra adnak okot. 
Azonban mindez nem lenne elég ahhoz, hogy az olvasó kezébe ragassza a könyvet, ha nem párosulna iszonyat jól felépített karakterfejlődéssel, vagy képszerű leírással. Hőseink hiába menetelnek, táboroznak több mint 2-300 oldalon át, a szerzők stílusának hála nem, hogy nem tűnik száraznak a dolog, de még lehengerlő is. Kaufmanéknak sikerült olyan elképesztően átadni a tájleírásaikat, mintha mi magunk is a kis csapat tagjai lennénk, s saját bőrünkön tapasztalnánk az időjárási viszontagságokat, vagy látnánk a szemünk elé táruló látványt.

Karakterek tekintetében Tarver abszolút telitalálat. Ő az, aki az első perctől az utolsóig szerethető. Személyében egy hivatásában sikeres fiút ismerhetünk meg, aki joggal érdemelte ki rangját. Kiváló katona, akit többek között túlélésre képeztek ki, s ennek értelmében ügyesen veszi az akadályokat, s amolyan a jég hátán is megél módban nagyjából bármilyen szituációban képes élelmet vagy táborhelyet varázsolni. Hozzáteszem, mindezt abszolút hitelesen teszi, nem úgy, hogy hopp, a kellékesek ideszórtak nekem egy öngyújtót meg némi mirelitet, hogy tudjak vacsorát rittyenteni. Ténylegesen a természeti adottságokat aknázza ki.
Tarver úgy tud pasi tud lenni, hogy nem tipikus alfahím.

Ami Lilacet illeti... hát ő keményebb dió. Nehezen lopta be magát a szívembe, mert bár meg-megcsillantotta mélyre száműzött tehetségeit, sokáig mégsem igazán sikerült kiszakadnia a sztereotipikus nyafka, apuci kislánya szerepből, aki csak azért sem hajlandó lentebb adni akaratosságából.
Ám pont emiatt kirívó a karakterfejlődése. Míg Tarver nagyjából marad az, aki, addig Lilac szinte lapról lapra változik egy picikét, s mire a könyv feléig jutunk, már egy egészen más, sokkal szimpatikusabb hősnővel találjuk szembe magunkat.
Lilac egy olyan hősnő, aki bár elköveti a tipikus sablonos, dacból elkövethető bakikat, mégis becsülendő tartással és erővel rendelkezik. Nem szeretnék spoilerezni, de feltehetően nem sokan lennénk képesek báli ruhában, tűsarkúval a lábunkon végigbaktatni a dzsungelen, kidőlt fákon mászva át, fenevadak elől menekülve.
Mindezek mellett pedig nagyon szerettem, ahogy az effektív burokban (értsd luxusban, ahol mindent - még az időjárást is - az emberek szabályoznak kényük és kedvük szerint) felnőtt lány kikerült a valódi vadonba, ahol először tapasztalta az eső, a hó vagy a vadvirágok természetességét.

De ha már Lilac-ről és Tarverről beszéltem, akkor egy picit kikanyarodnék a romantika irányába. Az a helyzet, hogy a szerzőpáros ezt is baromi jól oldotta meg. Nincs az olvasó arcába tolva, és a szereplők sem teperik le egymást két mondat után. Lassan, apránként, szinte észrevétlenül alakul ki a srácok közti vonzalom, ami azok számára is könnyen emészthető, akik irtóznak tőle. Sőt! Giccses és nyálas helyett inkább szórakoztató szócsatákkal gyilkolják egymást.
Az elkeserítő helyzet ellenére humorból egyáltalán nincs hiány.
A regény második felében viszont minden a feje tetejére áll. Begyorsulnak az események, váratlanabbnál váratlanabb dolgok kúsznak be a képbe - olykor egészen szívfacsaró módon -, és a misztikus rejtély is nagyobb méreteket ölt.
A szerzőpáros fenomenálisan csűrte-csavarta a szálakat, s képesek voltak a rejtélyt az utolsó pillanatokig megtartani annak, ami.

Mindent egybevetve bátran ajánlom a Lehullott csillagokat mindenkinek, aki szereti a kutya-macska viszonyú párosok közt kibontakozó szerelmet, az elveszett vidékeken való bandukolást, vagy a rejtélyeket. Továbbá kiváló olvasmány lehet akkor is, ha nem rajongtok a csöpögős romantikáért, de szívesen olvasnátok végre valami újat és egyedit. Ráadásul hiába egy sorozat első része, abszolút kezelhető önálló könyvként, hisz a folytatásban már más párosok szerepelnek.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Tarver
Kedvenc jelenet: az esős
Negatívum: -
Borító: 5/5




Történelmi utalások


A történetben két történelmi, avagy éppen legendabeli név is elhangzik. Az egyik Korinthosz, a bolygó, ahonnan Lilac származik, a másik pedig az ominózus űrhajó, az Icarus, ami lezuhan. Lilac egyébiránt említi is, hogy az apja rajong a mitológiáért, úgyhogy lássuk, miért is annyira érdekesek ezek az elnevezések.

Icarus története:
Ikarosz (latin változata Icarus) Daidalosz fia a görög mitológiában. A lázadás, a szófogadatlanság, a kíváncsiság megtestesítője.
Gyermekként érkezett apjával Kréta szigetére. Ikarosz apjával együtt akart elszökni Knósszoszból. Mindketten tollakból és viaszból készített szárnyakat készítettek maguknak, amivel megpróbáltak elrepülni. Sikerült is a levegőbe emelkedniük. Mielőtt azonban még felszálltak volna, apja megmondta fiának, se túl alacsonyan ne repüljön, mert elragadják a hullámok, se túl magasan, mert a Nap megolvaszthatja a viaszt. Apja szavát egy ideig megtartotta, de a magasság megigézte, megszegte az ígéretét, s egyre magasabbra repült. A Nap így megolvasztotta a viaszt, a tollak leváltak, Ikarosz a tengerben lelte halálát. Apja a parton leszállva gyászolta meg, s átkozta találmányát.

Korinthosz:
Az ókorban egyike volt az erős hellén városállamoknak.A mitológia szerint a települést Héliosz isten fia, egy másik történet szerint Efíra istennő lánya alapította. A mükénéi uralom alatt dórok kíséreltek meg letelepedni a mai város területén, de az első támadásukkor nem jártak sikerrel, viszont másodszor el tudták foglalni a területet. A Trójai háborút követően a település Agamemnón kezére került, sok más poliszzal együtt.
A Római Birodalom széthullása után a város bizánci uralom alá került. 856-ban földrengés rázta meg, melynek során 45 000 ember vesztette életét.

(forrás: wikipedia)




Nyereményjáték


Sokak kedvencei közé tartoznak az űrhajós filmek, ebben a játékban most a sci-fi rajongóknak kedvezünk. Egyetlen jellemző kép alapján kell kitalálnotok a filmcímeket, amiket be kell írnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. 
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz. A nyertesek jelentkezését 72 órán belül várjuk az értesítő e-mail elküldésétől számítva. Sok szerencsét a játékhoz!






Nézzetek be a többi állomásra is

03/21 Kelly és Lupi olvas
03/23 MFKata gondolatai
03/25 CBooks
03/27 Bibliotheca Fummie
03/29 Deszy könyvajánlója
03/31 Media Addict
04/02 Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése