Serena Valentino - Bezárt szív

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Serena Valentino Gonosztevők c. sorozatának nyolcadik része, a Bezárt szív. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják Hamupipőke mostohájának, Lady Tremaine-nek megdöbbentő történetét, melyből kiderül, hogyan vált az egykor jószívű, férjét gyászoló asszonyból kegyetlen mostoha.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 

 

Serena Valentino: Bezárt szív

 

Kiadó: Manó Könyvek

ISBN: 9789635844692
Oldalszám: 256 oldal

Fordító: Halmai Gergely

Fülszöveg:

Ismerős ​a mese: adott egy kedves és gyönyörű fiatal lány, aki édesanyját gyászolja; egy odaadó apa, aki mindent megtesz, hogy visszahozza az anyai szeretetet a lánya életébe. És egy önző, kegyetlen asszony, aki beférkőzik a családba: a jéghideg szívű, könyörtelen mostoha, aki az új férje halála után szolgasorba taszítja a lányt a saját házában.
De ki ez a gonosz mostohaanya, a ház rideg asszonya? Mitől vált ilyen érzéketlenné, hogy még egy gyászoló gyermek mellett is csak az érdekli, hogy vagyont és hatalmat szerezzen magának s otromba leányainak? A végzetes bál, az üvegcipellő és a herceg eljövetele előtt bizony volt egy másik történet is, mely szerelemről, veszteségről, reményről és összetört álmokról szólt: Lady Tremaine története.
Néha a legkönyörtelenebb gonosztevők is feleségek és anyák voltak, akik egykor maguk is szerettek, gyászoltak és reménykedtek, hogy az életük jobbra fordul… réges-rég, a meséken innen, az álmokon túl.
Serena Valentino ínycsiklandóan borzongató Gonosztevők-sorozatában ezúttal a leghírhedtebb és leggyűlöltebb gonosz mostoha mutatkozik be – de minden, amit eddig tudtunk róla, most új megvilágításba kerül.

Saját véleményem:

Nyolcadik kötetéhez érkezett Serena Valentino Gonosztevők c. sorozata, melynek mindegyik részében egy újabb Disney antihős múltját ismerhetjük meg. A Bezárt szív Lady Tremain - Hamupipőke mostohája - történetét meséli el, emellett pedig hidat képez a Gonosz nővérek által képviselt tündérmesei világ és a valóság között. 

Ha emlékeztek még, a sorozat első hat kötete teljes mértékben a mesék birodalmában játszódott, központi alakjuk – vagyis inkább alakjaik – pedig a hibbant nővérek voltak, ám az előző részben Szörnyella teljes mértékben a valós – általunk ismert – világba kalauzolt el bennünket. Lady Tremain által most viszont mind a kettőből kaphatunk egy kis ízelítőt!

A regény kezdetén Lady Tremain a kávéfüggő, gyermekeivel és személyzetével is engedékeny özvegyasszony szerepében tűnik fel. Az asszony évek óta gyászolja hitvesét, a fegyelem mániás férfit, aki éltében szigorú szabályokkal viseltetett családja és alkalmazottai iránt, megkövetelte a rendet. Nem úgy Lady Tremain, aki sokkoló igazsággal kénytelen szembesülni: túlságosan elkényeztette lányait, valóságos kis hisztérikákat nevelt belőlük. Így hát mentve a menthetőt, úgy határoz, hogy a sarkára áll, s egymaga utazik el legjobb barátnőjéhez, annak partijára – még gyermekei toporzékolása sem hatja meg. 

Lady Tremain természetesen mit sem sejt arról, hogy ez az utazás gyökeresen megváltoztatja majd mindhármuk életét. A partin megismerkedik egy különleges királyságból származó jóképű férfival, aki teljesen megbabonázza: az asszony leveti gyászruháját, szerelemre lobban, a hirtelen megejtett eljegyzést követően pedig csapot-papot hátrahagyva magával hurcolja lányait egy idegen királyságba, ahol gyorsan hozzámegy Hamupipőke édesapjához. Csakhogy ez a házasság teljesen mást ad számára, mint amit kezdetben ígért: Lady Tremain a személyes poklába kerül. De vajon hogyan válik csendes, szerelemre éhes asszonyból gonosz mostoha? És mi köze van mindehhez a gonosz nővéreknek?

Szeretem azt, ahogyan Serena Valentino megközelíti az antihősöket. Minden esetben igyekszik olyan megvilágításba helyezni őket, ami emberibbé teszi a karakterüket. Nem mentséget vagy kibúvót keres számukra, hanem bemutatja, mekkora hatással lehet az emberek sorsára egy-egy esemény, történés vagy érzelem. Ezzel pedig tulajdonképpen azt is alátámasztja, hogy az antihősök is csak emberek, olyan emberek, akik a problémájuk megoldása helyett rossz útra tévelyednek. Ezzel szemben Lady Tremain volt az első, akinél úgy éreztem, hogy ez nem sikerült. Mármint persze, ha szimplán a történéseket nézzük, akkor érthetővé válik, miért válik azzá a mostohává, akit ismerünk, ugyanakkor ehhez a szerzőnek be kellett piszkolnia a hősöket, méghozzá nem is kicsit. Hamupipőke, de legfőképpen az apukája az, aki itt most egészen új szerepkörbe keveredik. Számomra pedig ez se szimpatikus, se hihető nem volt, szimplán csak karaktergyilkosságnak tűnt az egész, mintha Serena Valentino nem tudott volna más mentségül szolgálni Lady Tremain és lányai számára. 

Ettől függetlenül maga a könyv és a történet abszolút élvezhető, sőt, ha nem ezekről az ismert szereplőkről lenne szó, még hitelesnek is nevezném. A szerző stílusa épp oly sodró lendületű, mint eddig, könnyen elviszi az olvasót. És azt hiszem, végső soron ez az, ami igazán számít.

Engem teljes mértékben kikapcsolt, s elérte azt, hogy az általam legjobban rettegett karakter felé érdeklődve forduljak. Lady Tremain számomra mindig is félelmetes figurának tűnt, jobban rettegtem tőle, mint bárki mástól... Ezúttal viszont sikerült közelebb engednem magamhoz, és ha nem is azonosulni vele, de jobban megérteni mit miért tett Hamupipőkével. Arról nem is beszélve, mennyire jó volt újra látni a nővéreket, és látni, hogyan kuszálják össze a szálakat. Hiányoztak. 

Mindent egybevetve kicsit ambivalens érzéseim vannak a történettel kapcsolatban: szerettem olvasni, de sajnáltam a szerző döntéseit. 

Önmagában olvasni nem feltétlenül ajánlom, mert vannak olyan részei, amiknek a megértéséhez elengedhetetlenek az előzmények, de a sorozat kedvelői semmi esetre se hagyják ki! A Bezárt szív sötét, baljós hangulatú mese arról, hogyan foszlanak szét egy asszony álmai, s miként válik a szerelem a legkínzóbb börtönné. 

Olvassátok! Én pedig kíváncsian várom a folytatást, és azt, mivé áll össze ez a kalózos-ékköves vonal. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Dadus

Kedvenc jelenet: a vidéki napok

Negatívum: Hamupipőke és apukája besározása

Borító: 5/5
Sorozat: Gonosztevők #8

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Egérvadászatra fel! A Számtalan Királyságba érkezve Lady Tremaine megdöbbenve tapasztalja, hogy mostohalánya egereket tart házikedvencként. Segíts neki összeszámolni, mennyi bundás jószág lapul otthonában! Minden állomáson látsz egy képet, neked pedig nincs más dolgod, mint megszámolni, hány egeret látsz rajtuk. Ha megvagy, írd be a számot a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/08 Dreamworld
04/09 Csak olvass!
04/11 Utószó
04/13 Szembetűnő

Elizabeth Lim - Ez hát a szerelem

Ki ne ismerné Hamupipőke történetét, a hányatott sorsú fiatal lány meséjét, akinek a mostohája és két mostohatestvére keserítette meg az életét? Egy nap azonban a Tündérkeresztanya segítségével varázslatos dolgok történtek vele és rátalált a szerelem.
De mi történt volna akkor, ha nem a meséből ismert módon alakul a történet? Mi lett volna, ha Hamupipőke soha nem próbálta volna fel az üvegcipellőt? A Manó Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül. Tartsatok velünk, merüljetek el Hamupipőke világában és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem

Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789634039068
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Bús Teodóra

Fülszöveg:

Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?
Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.
Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.
Hamupipőkének meg kel találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne...

Saját véleményem:

Vannak olyan mesék, amiket jobban, míg másokat kevésbé szeretünk, és olyanok is akadnak, amiket csak később, egy felújított adaptáció által kedvelünk meg. Én pont így voltam Hamupipőkével. Sosem tudtam őt úgy istenigazán a szívembe zárni, egészen az élőszereplős filmig, ami véleményem szerint sokkal árnyaltabbá tette az árva, kihasznált lány figuráját, és bebizonyította, hogy a naivitás nem feltétlenül egyenlő az ostobasággal.

Ettől a könyvtől is ezt vártam. Szerettem volna, ha Elizabeth Lim épp úgy hozzátesz akár magához, Hamupipőkéhez, akár a történetéhez valami extra mélységet, mint Mulanékhoz a Fénytörésekben.

"– De ne felejtsd el, hogy a boldogság nem csak egy mosoly. Ha erőlteted, nem lesz igazi."

A történetbe a bál éjszakáján csatlakozunk be, amikor is Hamupipőke egy csodálatos estét tölt Károly herceg társaságában anélkül, hogy bármit is sejtene a férfi kilétéről. A sorsfordító pillanat azonban akkor következik be, miután az üvegcipellős incidens másnapján, a mostoha otthonába látogató Ferdinánd nem hallja és látja meg a padlásszobába zárt lányt, és továbbáll. Ezt követően mostohaanyja eladja Hamupipőkét egy rossz életű férfinak, aki magával ragadja zsákmányát, hogy egy távoli helyen áruba bocsáthassa (igen, olyan szándékkal), ám a viharos időjárásnak hála, az árva lánynak sikerül megszöknie. Másnap pedig egy kedves ismeretlen segítségével Hamupipőke és kutyája, Brúnó új otthonra lel a kastélyban, ahova először varrónőként jelentkezik, végül azonban sokkal fontosabb feladatot kap: ő lesz a király nővérének, a rettegett Ginevrának a cselédje. Új pozíciójában Hamupipőke rengeteg titokkal, ármánykodással találja szemben magát, és míg ő arra próbál megoldást találni, hogyan is érhetné el, hogy a kitagadott tündéreket visszaengedjék a birodalomba, Ferdinánd, a Nagyherceg mindent elkövet azért, hogy saját céljainak megfelelően irányítsa az uralkodócsalád férfitagjait - beleértve Károlyt, és az egyre romló egészségi állapotban lévő királyt.

Amikor a fülszöveget olvastam, fellelkesített, hogy végre a Tündérkeresztanya is kiemelkedő szerephez jut, és bíztam benne, hogy a vele kapcsolatos nyomozás majd megadja Hamupipőkének a lehetőséget arra, hogy kiléphessen az ostoba, üresfejű lány szerepéből, aki magát háttérbe helyezve mindig azt teszi, amit mondanak neki. Mert mindez igenis benne van a karakterbe - a Lily James által megformáltba mindenképp. De az az igazság, hogy olvasás közben végig ambivalens érzések kerítettek hatalmukba. Egyfelől imádtam az egész történetet, Elizabeth Lim olvasmányos stílusát, ami szellőként sodort magával, ugyanakkor ahogy leraktam a könyvet, egyből realizálódott bennem, hogy a semmit olvasom, és egy-két előremozdulástól eltekintve, nem haladunk semerre a bál-szökés-ármánykodás-sopánkodás körein kívül. Hamupipőke ugyanolyan fakó maradt, mint azelőtt. Nem sikerült annyira megerősödnie, hogy önálló főszereplőként elvihesse a sztorit, és voltaképp nem is gyarapította erényei számát - hacsak a takarítás mellé nem írjuk fel az öltöztetés, könyvcipelés képességét is. Furcsa, de mind nála, mind Károlynál sokkal erőteljesebb szerepet kapott Ferdinánd (a cipópróbálgatós Nagyherceg), és Ginevra, a két nagy játékos, akik a háttérből körmönfont módon alakítgatták az eseményeket. 

Érdekes, egyben izgalmas döntés volt a hatalmi játszmákra alapozni a történetet, ezzel mintegy kiemelni a mesei keretek közül, ráadásul Elizabeth Lim szuper ötletekkel adott neki más irányt - olyannyira, hogy akár egy egészen jó kis fantasy is kerekedhetett volna belőle. Mindennek fényében talán megértitek, ha azt mondom, most, hetekkel a könyv olvasása után sem tudok dűlőre jutni az érzéseimmel. Folyamatosan zsonganak a fejemben az érvek és ellenérvek, de miközben az eszem újabb és újabb gyengeségeket sorol fel, a lelkem olvadozva rajong. Úgyhogy igen, a racionális oldalam kevesli a karakteri mélységet, és sérelmezi az eseménytelenséget, vagy éppen a bálok periodikus ismétlését, de az érzelmeim fittyet hánynak az egészre, azt követelve, hogy fogjam be, és legyek újra gyerek, ne analizáljak annyit. Már csak azért se, mert az ember nem mindennap bolyonghat csodaszép kastélyban, pöröghet-foroghat susogó ruhák, finom csipkék között, hogy aztán lopott csókok és huncut cselédlányok társaságában, plafonig tömött könyvtárszobákban vagy éppen lélegzetelállító kertekben andalogjon. Az olykor fel-fel bukkanó Tündérkeresztanyáról, és titkos folyosókról nem is beszélve.
Az Ez hát a szerelem azt üzeni, merjetek újra gyerekek lenni, és higgyetek a tündérmesékben: abban, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, és hogy a világon semmi más nem számít, csak az őszinte, igaz szerelem.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Ginevra, Hamupipőke, Brúnó

Kedvenc jelenet: Ginevra és Hamupipőke beszélgetése

Negatívum: eseménytelenség

Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek #3, önállóan olvasható

Nyereményjáték

Ebben a játékban most minden az üvegcipellők körül forog. Tudjuk, hogy a bálon Hamupipőke elveszti a cipőjét, most rajtatok a sor, hogy segítsetek neki. Nincs más dolgotok, mint mindegyik bejegyzésben megkeresni azt a szót, amelyik az üvegcipellőt rejti és beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/19 Dreamworld
11/21 Csak olvass! - 4+1 retelling
11/24 Flora the Sweaterist
11/27 Readinspo
11/30 Csak olvass!
12/03 Fanni's Library

Jennifer Donnelly - Stepsister

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jennifer Donnelly nagysikerű regénye, a Stepsister - Egy sötét mese. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja Hamupipőke mostohatestvérének, a félelmet nem ismerő, bátor, erős akaratú Isabelle-nek a történetét, melyből kiderül, mik késztették arra, hogy azzá a gonosz mostohanővérré váljon, akit a mesékből ismerhetünk.

Tartsatok velünk, ismerjétek meg az érem másik oldalát, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.

Jennifer Donnelly: Stepsister - Egy sötét mese

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634991281
Oldalszám: 400 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

Van, aki sosem tudja megváltoztatni a Párkák által neki elrendelt sorsot. De Isabelle-nek most esélye lehet rá. Hogy ki is ő? Ismered Hamupipőke meséjét, igaz? Isabelle nem más, mint az egyik gonosz mostohanővér. Amikor a herceg meglátogatta a családot a bálban megismert csodaszép lány után kutatva, Isabelle volt az, aki bezárta Ellát, gyönyörű mostohatestvérét a padlásszobába, aztán levágta a saját lábujjait, hogy beleférjen a lába az üvegtopánba, és az övé legyen a királyi férj jutalma. Azonban a sebe felszakadt, a cipő elkezdett megtelni vérrel, Ella pedig valahogy kiszabadult, és elment, hogy boldogan éljen a herceggel, amíg meg nem… Innen már úgy tűnt, nincs visszaút Isabelle sötét végzete felé.
Pedig egykoron még olyan más volt a lány élete. Nem érdekelte, hogy nem szép, élvezte az életet és boldog volt. Jobban vívott, mint a fiúk, és olyan akadályokon ugratott át vad vágtában, melyeken senki emberfia nem mert. Mindezt a fiúval, akiért őrült szerelemmel dobbant a szíve. Azonban mindez mit sem számított, sőt, botrányos volt. Engedelmessé, csinossá és illedelmessé kellett válnia, hogy megfeleljen mások elvárásainak.
A szerelmétől pedig, aki nem nemesi származású volt, elszakították, és ez végzetesen megkeserítette őt.
Most viszont Isabelle esélyt kap, hogy megváltoztassa a sorsát, és bizonyítsa, amit a rút mostohanővérek mindig is tudtak: a szépség nem minden, és egy lányt nem tör meg végleg a szívfájdalom; ahhoz sokkal több kell.

Saját véleményem:

Élek-halok a retellingekért, és ha azok a "míg meg nem" részre koncentrálnak, akkor egyenesen végem van; szeretem látni, mi történt azután, hogy a mese véget ért. Ám Jennifer Donnelly ezen is túlment! Ahelyett, hogy a jól ismert és közkedvelt hősnőt, Hamupipőkét választotta volna története központi alakjának, az egyik mostohanővért helyezte fókuszba.
Valljuk be, ez elég szokatlan, s nem kevéssé merész döntés, hisz egy antihőst szerethetővé varázsolni, nem könnyű... de tagadhatatlanul izgalmas vállalkozás.

"Néha könnyebb kimondani, hogy gyűlölünk, mint bevallani, milyen nagyon vágyakozunk."

A történet egy igazán figyelemfelkeltő prológussal indít, melyben a három párka éppen különféle emberi életutakat vet papírra, amikor is Sansz márki rájuk tör, és ellop egy már elkészült tekercset, azzal a céllal, hogy megváltoztassa az illető életútját. Természetesen Sors, a legidősebb párka nem hagyja annyiban, útra kel, hogy megakadályozza a férfit, s egyben a tekercs tulajdonosát abban, hogy letérjen a neki elrendelt útról.
Ezt követően a Hamupipőke történet végén, az ominózus üvegcipellős rész kellős közepében találjuk magunkat, amikor is az egyik testvért éppen arra kényszeríti a mostoha, hogy vágja le lábujjait. Noha Isabelle habozik, végül mégis eleget tesz kötelességének... Csakhogy a hazugság kitudódik, Ella kiszabadul, királynévá válik, egykori kínzói pedig a birodalom kitaszítottjaivá lesznek. A falusiak kirekesztik a sánta, rút nővéreket, bántják és épp úgy alázzák őket, ahogy egykoron ők tették szépséges húgukkal. Ám míg Octavia hamar túllendül a kudarcon és az őket ért sérelmeken, addig Isabelle elgondolkozik azon, mikor változott meg az élete, hogyan lett kedves, álmokkal teli gyermekből gonosz mostohatestvérré.

"A történelemkönyvek azt írják, hogy a háborúkat királyok és hercegek és generálisok kezdik. Ne hidd el! Mi kezdjük, te meg én. Valahányszor elfordulunk, hallgatunk, kivonjuk magunkat, viselkedünk. Mi rontjuk meg a dolgokat, mi választjuk a gyávaságot, a könnyebb utat."

A Stepsister főként Isabelle útkereséséről szól, arról, hogyan fejtegeti vissza a lány a múltat, miként próbálja meg kiköszörülni a csorbát, s újra összerakosgatni összetört szíve darabkáit, miközben mit sem sejt arról, hogy élete Sors és Sansz játszmájában csupán egy aprócska tét. Egy tét, mellyel egyik fél azt akarja bebizonyítani, hogy az egyénnek igenis joga van saját döntéseket hozni, megvalósítani álmait, ahelyett, hogy beletörődne a neki rendelt sorsba, míg másikuk igyekszik meggátolni ezt, nehogy önálló tudatra ébredjenek az emberek. Mindezt úgy, hogy közben Franciaországot háború fenyegeti, és a sötét tündérkirálynő is színre lép. Mese és történelem vegyül ebben a fantasy közegbe ágyazott, letehetetlenül izgalmas feminista regényben, mely épp oly sötét, mint a legmélyebb kút feneke.

"A félelem a leginkább félreértett teremtmény. Csak a legjobbat akarja az embernek. Segít, ha hagyjuk."

Nagyon sok mindent szerettem ebben a sztoriban: az alapötletét, a gótikus hangulatot, a végletekig kidolgozott szálakat, szereplőket és mellékszereplőket, a mostohatestvéreket, a történelmet, de leginkább talán azt, ahogy a szerző körbejárta a nők helyzetének kérdéskörét. Míg Ella a tipikus, sablonos Disney hercegnőt képviselte, addig mostohatestvérei a valóságot - annak is a két végletét. Imádtam, ahogy Tavi fellélegezve, hogy megszabadult a "férjet kell fogni" nyomástól, belevetette magát abba, ami igazán érdekelte, a tudományokba, és hogy ezt a környezetét kihasználva, gyakorlatban is kamatoztatta. Míg vele ellentétben Isabelle azt az elnyomott, szabad akaratától megfosztott lányt testesítette meg, ami évszázadokig történelmünk részét képezte, sőt bizonyos fokig még manapság is aktuális téma. Isabelle sokáig hagyja megvezetni, alárendelni magát, mígnem végül arra ébred, hogy oda az álmai, a jövője és a szíve, nem maradt más, csak egy burok, amit a múlt szellemei kísértenek. És itt jön a képbe a Tündérek királynője, Sansz márki, Sors és a háború, akik valamilyen úton-módon mind hajtják az egyik vagy másik irányba, megmutatva azt, hogy lehet hibázni, letérni az útról vagy követni azt - rajtunk áll, mit teszünk.

Összességében tehát nagyon izgalmas, misztikus, jól kidolgozott regény a Stepsister, jócskán kilóg a tucatkönyvek sorából. Egyetlen hibája van csak, mégpedig Jennifer Donnelly stílusa, ami elég filmszerű - forgatókönyves értelemben. Ezzel én annyira nem tudtam azonosulni, pedig alapvetően ez akár egy húszcsillagos mű is lehetne. Ettől függetlenül bátran ajánlom a retellingek és a dark hangulat kedvelőinek, kellően izgalmas és fantasztikus történet - a szó minden értelmében.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Isabelle, Tavi, Sansz

Kedvenc jelenet: Isabelle és a tündérkirálynő első találkozása, Tavi kísérletezgetése

Negatívum: a szerző stílusa

Borító: 5/5
Sorozat: -

Playlist

Nyereményjáték

Mostani játékunk során a mostohanővéreké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, mely alapján ki kell találnotok, mi a neve az adott mostohatestvérnek (persze ehhez nem árt tudni, melyik filmből származik a fotó), és beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

11/24 A Szofisztikált Macska
11/26 Nem félünk a könyvektől
11/28 Hagyjatok! Olvasok!
11/30 Könyv és más
12/02 Sorok között
12/04 Olvasónapló
12/06 Dreamworld