2020. november 19., csütörtök

Elizabeth Lim - Ez hát a szerelem


Ki ne ismerné Hamupipőke történetét, a hányatott sorsú fiatal lány meséjét, akinek a mostohája és két mostohatestvére keserítette meg az életét? Egy nap azonban a Tündérkeresztanya segítségével varázslatos dolgok történtek vele és rátalált a szerelem.
De mi történt volna akkor, ha nem a meséből ismert módon alakul a történet? Mi lett volna, ha Hamupipőke soha nem próbálta volna fel az üvegcipellőt? A Manó Könyvek Kiadó gondozásában megjelent Sorsfordító történetek legújabb részéből ez is kiderül. Tartsatok velünk, merüljetek el Hamupipőke világában és vigyétek haza a kiadó által felajánlott nyereménykönyvet.

Elizabeth Lim: Ez hát a szerelem

Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789634039068
Oldalszám: 440 oldal
Fordító: Bús Teodóra

Fülszöveg:
Mi lett volna, ha Hamupipőke sosem próbálja fel az üvegcipellőt?
Hamupipőke hősiesen tűrte sorsát, de eljött a perc, amikor képtelen továbbra is eltitkolni, hogy hiányzik neki a herceg, és mostohájával is végképp elviselhetetlenné vált az élete. Nagy döntésre szánja el magát: varrónőnek jelentkezik a palotába.
Azonban amikor a király udvarban vendégeskedő nővérének szolgálatába áll, fültanúként egy nagy összeesküvés közepén találja magát. A konspirálók nem csupán a király és a herceg hatalmára törnek, de a tündérek is az ármánykodásuk céltáblái, így Hamupipőke Tündérkeresztanyja is veszélybe kerül.
Hamupipőkének meg kel találnia a módját annak, hogyan állítsa meg a cselszövőket még mielőtt túl késő lenne...

Saját véleményem:
Vannak olyan mesék, amiket jobban, míg másokat kevésbé szeretünk, és olyanok is akadnak, amiket csak később, egy felújított adaptáció által kedvelünk meg. Én pont így voltam Hamupipőkével. Sosem tudtam őt úgy istenigazán a szívembe zárni, egészen az élőszereplős filmig, ami véleményem szerint sokkal árnyaltabbá tette az árva, kihasznált lány figuráját, és bebizonyította, hogy a naivitás nem feltétlenül egyenlő az ostobasággal.
Ettől a könyvtől is ezt vártam. Szerettem volna, ha Elizabeth Lim épp úgy hozzátesz akár magához, Hamupipőkéhez, akár a történetéhez valami extra mélységet, mint Mulanékhoz a Fénytörésekben.

"– De ne felejtsd el, hogy a boldogság nem csak egy mosoly. Ha erőlteted, nem lesz igazi."

A történetbe a bál éjszakáján csatlakozunk be, amikor is Hamupipőke egy csodálatos estét tölt Károly herceg társaságában anélkül, hogy bármit is sejtene a férfi kilétéről. A sorsfordító pillanat azonban akkor következik be, miután az üvegcipellős incidens másnapján, a mostoha otthonába látogató Ferdinánd nem hallja és látja meg a padlásszobába zárt lányt, és továbbáll. Ezt követően mostohaanyja eladja Hamupipőkét egy rossz életű férfinak, aki magával ragadja zsákmányát, hogy egy távoli helyen áruba bocsáthassa (igen, olyan szándékkal), ám a viharos időjárásnak hála, az árva lánynak sikerül megszöknie. Másnap pedig egy kedves ismeretlen segítségével Hamupipőke és kutyája, Brúnó új otthonra lel a kastélyban, ahova először varrónőként jelentkezik, végül azonban sokkal fontosabb feladatot kap: ő lesz a király nővérének, a rettegett Ginevrának a cselédje. Új pozíciójában Hamupipőke rengeteg titokkal, ármánykodással találja szemben magát, és míg ő arra próbál megoldást találni, hogyan is érhetné el, hogy a kitagadott tündéreket visszaengedjék a birodalomba, Ferdinánd, a Nagyherceg mindent elkövet azért, hogy saját céljainak megfelelően irányítsa az uralkodócsalád férfitagjait - beleértve Károlyt, és az egyre romló egészségi állapotban lévő királyt.

Amikor a fülszöveget olvastam, fellelkesített, hogy végre a Tündérkeresztanya is kiemelkedő szerephez jut, és bíztam benne, hogy a vele kapcsolatos nyomozás majd megadja Hamupipőkének a lehetőséget arra, hogy kiléphessen az ostoba, üresfejű lány szerepéből, aki magát háttérbe helyezve mindig azt teszi, amit mondanak neki. Mert mindez igenis benne van a karakterbe - a Lily James által megformáltba mindenképp. De az az igazság, hogy olvasás közben végig ambivalens érzések kerítettek hatalmukba. Egyfelől imádtam az egész történetet, Elizabeth Lim olvasmányos stílusát, ami szellőként sodort magával, ugyanakkor ahogy leraktam a könyvet, egyből realizálódott bennem, hogy a semmit olvasom, és egy-két előremozdulástól eltekintve, nem haladunk semerre a bál-szökés-ármánykodás-sopánkodás körein kívül. Hamupipőke ugyanolyan fakó maradt, mint azelőtt. Nem sikerült annyira megerősödnie, hogy önálló főszereplőként elvihesse a sztorit, és voltaképp nem is gyarapította erényei számát - hacsak a takarítás mellé nem írjuk fel az öltöztetés, könyvcipelés képességét is. Furcsa, de mind nála, mind Károlynál sokkal erőteljesebb szerepet kapott Ferdinánd (a cipópróbálgatós Nagyherceg), és Ginevra, a két nagy játékos, akik a háttérből körmönfont módon alakítgatták az eseményeket. 
Érdekes, egyben izgalmas döntés volt a hatalmi játszmákra alapozni a történetet, ezzel mintegy kiemelni a mesei keretek közül, ráadásul Elizabeth Lim szuper ötletekkel adott neki más irányt - olyannyira, hogy akár egy egészen jó kis fantasy is kerekedhetett volna belőle. Mindennek fényében talán megértitek, ha azt mondom, most, hetekkel a könyv olvasása után sem tudok dűlőre jutni az érzéseimmel. Folyamatosan zsonganak a fejemben az érvek és ellenérvek, de miközben az eszem újabb és újabb gyengeségeket sorol fel, a lelkem olvadozva rajong. Úgyhogy igen, a racionális oldalam kevesli a karakteri mélységet, és sérelmezi az eseménytelenséget, vagy éppen a bálok periodikus ismétlését, de az érzelmeim fittyet hánynak az egészre, azt követelve, hogy fogjam be, és legyek újra gyerek, ne analizáljak annyit. Már csak azért se, mert az ember nem mindennap bolyonghat csodaszép kastélyban, pöröghet-foroghat susogó ruhák, finom csipkék között, hogy aztán lopott csókok és huncut cselédlányok társaságában, plafonig tömött könyvtárszobákban vagy éppen lélegzetelállító kertekben andalogjon. Az olykor fel-fel bukkanó Tündérkeresztanyáról, és titkos folyosókról nem is beszélve.
Az Ez hát a szerelem azt üzeni, merjetek újra gyerekek lenni, és higgyetek a tündérmesékben: abban, hogy a jó elnyeri méltó jutalmát, és hogy a világon semmi más nem számít, csak az őszinte, igaz szerelem.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Ginevra, Hamupipőke, Brúnó
Kedvenc jelenet: Ginevra és Hamupipőke beszélgetése
Negatívum: eseménytelenség
Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek #3, önállóan olvasható




Nyereményjáték


Ebben a játékban most minden az üvegcipellők körül forog. Tudjuk, hogy a bálon Hamupipőke elveszti a cipőjét, most rajtatok a sor, hogy segítsetek neki. Nincs más dolgotok, mint mindegyik bejegyzésben megkeresni azt a szót, amelyik az üvegcipellőt rejti és beírni a Rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!




Nézzetek be a többi állomásra is

11/19 Dreamworld
11/21 Csak olvass! - 4+1 retelling
11/24 Flora the Sweaterist
11/27 Readinspo
11/30 Csak olvass!
12/03 Fanni's Library

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése