.png)
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634998310
Oldalszám: 448 oldal
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Ladányi Csilla
Fülszöveg:
Lightlark szigete csak százévente egyszer közelíthető meg, hogy otthont adjon a Centenáriumnak, annak a halálos játéknak, amelyre kizárólag a hat birodalom uralkodói kapnak meghívást. Ez egyben kihívás is, melynek elfogadása esetén a résztvevők kénytelenek szembenézni a sorsukkal, akármi is vár rájuk: győzelem vagy vereség, jutalom vagy végső pusztulás. A most következő Centenárium az utolsó esély a hat uralkodó számára: csak a részvétel által válhatnak képessé a birodalmaikat évszázadok óta sújtó egyedi, kegyetlen átkok megtörésére. Csakhogy minden uralkodó rejteget valamit. Ráadásul megtudják: az átkok megszüntetéséhez az egyiküknek meg kell halnia.
Isla Crown a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója. A Vadoncok veszélyes csábítók, akiket az az átok sújt, hogy meg kell ölniük a szerelmüket. Rettegett és megvetett népnek számítanak, így csak Islában bízhatnak, hogy a Centenáriumnak köszönhetően képes lesz megtörni az őket sújtó átkokat.
A túlélés érdekében Isla bármit hajlandó megtenni, akár hazugságra és csalásra is kész, hogy megmentse népét… A szerelem pedig egyáltalán nem könnyíti meg a feladatát.
Saját véleményem:
Isla Crown a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója. A Vadoncok veszélyes csábítók, akiket az az átok sújt, hogy meg kell ölniük a szerelmüket. Rettegett és megvetett népnek számítanak, így csak Islában bízhatnak, hogy a Centenáriumnak köszönhetően képes lesz megtörni az őket sújtó átkokat.
A túlélés érdekében Isla bármit hajlandó megtenni, akár hazugságra és csalásra is kész, hogy megmentse népét… A szerelem pedig egyáltalán nem könnyíti meg a feladatát.
Saját véleményem:
"Eddig tolvaj voltam. És hazug. – Sóhajtott. – Épp ideje, hogy szélhámos is legyek."
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Lightlark nevű sziget, ahol minden nép békében élt egymással egészen addig, míg ki nem tört a káosz és a legtöbb birodalom el nem menekült, hogy új vidékeket népesítsen be. A sziget lakói egykoron kezükben tartották a napot, uralták a tenger hullámzását, felhővárakban laktak és tiszta erőt virágzó virágok között éltek. Még azelőtt, mielőtt Lightlark önmaga árnyékává lett volna, azzá a hellyé, ami immár az örök vihar csapdájában vergődik, s aminek a megközelítése lehetetlenné vált... egyetlen alkalmat kivéve. Százévente Lightlark szigete vendégül látja a birodalmak uralkodóit, hogy részt vegyenek a száz napig tartó Centenárium nevű, halálos játékon, melynek végén egy uralkodó és népe örök pusztulásra lel, míg a többieknek esélye nyílik arra, hogy a mérhetetlen hatalom elnyerése mellett megtörje a népét sújtó átkot. Ötszáz évvel korábban ugyanis mind a hat királyságot - a Vadoncokat, a Csillagfény, a Holdfény, az Égkék, a Verőfény és az Éjszaka birodalmát - átok sújtotta, mely által a rájuk leginkább jellemző erejük vált a legfélelmetesebb mérgükké.
A történet hősnője Isla, a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója, népére pedig kettős átkot mértek, arra kárhoztatva őket, hogy mindenkit megöljenek, akibe beleszeretnek, és hogy kizárólag emberi szívekkel táplálkozzanak. Kirívó szépségük után félelmetesen gyönyörű szörnyetegekké lettek. Így hát Isla - aki néhány uralkodóval ellentétben először készül részt venni a versenyen, mely könnyen az életébe kerülhet - arra vágyik, hogy az átok megtörésével visszanyerje birodalma becsületét. Csakhogy a lánynak nincsenek hiú ábrándjai, pontosan tudja, hogy nagy eséllyel ő lesz az, aki veszít, s ezzel a Vadoncok is végleg eltűnnek a világból.
Vajon Isla-nak sikerül túlélnie a Centenáriumot, túljárni a másik öt birodalom uralkodójának ravaszságán? S mit tesz egy olyan elátkozott nő, akinek az életébe belép két férfi a fény és a sötétség oldaláról?
Nem fogok hazudni, az ígéretes alap ellenére elég döcögősen indult a regénnyel való kapcsolatom, valahogy nem igazán olvastatta magát és nehezen vettem rá magam a folytatásra. Hiányzott az a megfoghatatlan kis valami, ami odatapasztott- és elérte volna, hogy megszűnjön számomra a külvilág. Vártam, hogy a Centenárium véres és ravasz világa beszippantson, hogy beinduljon a taktikázás, emelkedjenek a tétek és azt érezzem, hogy a gyomrom csomóba szorult az izgalomtól. Nem mondom, hogy teljes mértékben elérkezett ez a pillanat, de határozottan van egy pont, ahonnan a kezdeti teszetoszaság más szintre emelkedik és megkezdődik a nagybetűs játék, amikor emelkednek a tétek, új fordulatok és meglepetések várják az olvasót. Ehhez jó narratíva Islaé, a fiatal uralkodóé, aki a legtöbb játékoshoz képest újoncnak, egyszerűnek és kevésbé vérmesnek tűnik, mégis hajtja a bizonyítási vágy, az, hogy megmentse népét, s tisztára mossa hírnevüket. Mindez azonban nem kis teher egy Islahoz hasonló lány esetében, s ezt a tényt hivatott ellensúlyozni - vagy ha úgy tetszik, lágyítani - az életébe belépő két férfi, Oro és Grim. Noha mindketten Isla vetélytársai, hármójuk kapcsolata kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen. Hogy ez mennyire jó, az egyéni preferencia kérdése. Tagadhatatlan, hogy visz egy kis izgalmat bele. Ettől függetlenül számomra Isla sokkal izgalmasabb karakternek bizonyult.
Vajon Isla-nak sikerül túlélnie a Centenáriumot, túljárni a másik öt birodalom uralkodójának ravaszságán? S mit tesz egy olyan elátkozott nő, akinek az életébe belép két férfi a fény és a sötétség oldaláról?
Nem fogok hazudni, az ígéretes alap ellenére elég döcögősen indult a regénnyel való kapcsolatom, valahogy nem igazán olvastatta magát és nehezen vettem rá magam a folytatásra. Hiányzott az a megfoghatatlan kis valami, ami odatapasztott- és elérte volna, hogy megszűnjön számomra a külvilág. Vártam, hogy a Centenárium véres és ravasz világa beszippantson, hogy beinduljon a taktikázás, emelkedjenek a tétek és azt érezzem, hogy a gyomrom csomóba szorult az izgalomtól. Nem mondom, hogy teljes mértékben elérkezett ez a pillanat, de határozottan van egy pont, ahonnan a kezdeti teszetoszaság más szintre emelkedik és megkezdődik a nagybetűs játék, amikor emelkednek a tétek, új fordulatok és meglepetések várják az olvasót. Ehhez jó narratíva Islaé, a fiatal uralkodóé, aki a legtöbb játékoshoz képest újoncnak, egyszerűnek és kevésbé vérmesnek tűnik, mégis hajtja a bizonyítási vágy, az, hogy megmentse népét, s tisztára mossa hírnevüket. Mindez azonban nem kis teher egy Islahoz hasonló lány esetében, s ezt a tényt hivatott ellensúlyozni - vagy ha úgy tetszik, lágyítani - az életébe belépő két férfi, Oro és Grim. Noha mindketten Isla vetélytársai, hármójuk kapcsolata kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen. Hogy ez mennyire jó, az egyéni preferencia kérdése. Tagadhatatlan, hogy visz egy kis izgalmat bele. Ettől függetlenül számomra Isla sokkal izgalmasabb karakternek bizonyult.
Mindent egybevéve egy kicsit többet vártam a Lightlarktól, de végül kellemes kikapcsolódássá vált a nyári kánikulában. Ha szerettétek a Caravalt, és valami hasonlót keresnétek, vagy egyszerűen kíváncsiak vagytok egy veszélyes élet-halál játékra, akkor érdemes lehet adni neki egy esélyt. Van benne potenciál, ígéretes az alapja, és a szerző vitt bele olyan csavarokat, amik alapján a folytatás magasabb szintre emelheti.
Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő:Isla
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: valami hiányzott belőle
Borító: 5/4Sorozat: Lightlark
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
A játék során különböző idézeteket találhattok, amelyek a Maxim Kiadó által megjelent könyvek egyikében fellelhető. A feladat nem más, mint megtalálni, melyik könyvre gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
“Nem minden sebhelyünk olyan látványos, mint ez itt. Biztos vagyok benne, hogy te is számtalan másikat hordozol a lelkeden. De sose feledd, hogy minden egyes sebhely gyönyörű. És soha, de soha nem szabad szégyellned őket.”
Nézzetek be a többi állomásra is
07/17 Kitablar
07/21 Kelly & Lupi olvas
07/22 Dreamworld
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése