.png)
Alice Oseman legújabb magyarul megjelent regényének főszereplője örök
romantikusként definiálja magát, ám még sosem volt igazán szerelmes
senkibe és nem is csókolózott soha. Ez a történet nem csak Georgia első
egyetemi évéről szól, hanem arról, hogy bogozza ki a szerelemhez és a
testiséghez kapcsolódó érzéseit, majd fogadja el önmagát.Tartsatok
bloggereinkkel a Loveless – Szerelem nélkül című regény blogturnéján,
és ne feledjetek el játszani se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak
köszönhetően egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635979776
Oldalszám: 408 oldal
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Hujder Adrienn
Fülszöveg:
Mikor kezdődik már az ő szerelmi története?
A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.
Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.
Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.
Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
Saját véleményem:
A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.
Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.
Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.
Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!
Saját véleményem:
És hogy miért is olyan különleges ez? Nos, amellett, hogy a Lovelesst leszámítva más könyvek nem igazán foglalkoztak még ennyire mélyrehatóan a témával, Alice Oseman saját bevallása szerint maga is ász és aro. Ám annak ellenére, hogy merített saját tapasztalataiból, azt fontos tisztázni, hogy a kötet nem önéletrajzi ihletésű!
"Azt gondolom, igazán csodálatos, hogy te nem érezted a társaink nyomását
mostanáig, hogy bármit csinálj. Nem kényszerítetted magad semmire, amit
nem akartál megtenni. Nem csókoltál meg valakit, csak mert féltél
attól, hogy lemaradsz. Igazából, azt hiszem, ez a legérettebb dolog,
amiről valaha hallottam."
A Loveless pozitív kritikai fogadtatásban részesült a külföldi irodalomkritikusok és sajtóorgánumok szerzői részéről, sőt, többeknek segített felfedezni saját aromantikus vagy épp aszexuális identitásukat. Mindennek fényében talán nem meglepő, hogy neves portálok olyan kritikai jelzőkkel illették, mint a "legfigyelemreméltóbb", "fantasztikus" vagy "legnépszerűbb". Én személy szerint ide sorolnám a hiánypótlót is, ugyanis a másság egyre szélesedő palettáján az aszexualitás és az aromantikus beállítottság alulreprezentáltnak nevezhető.
No, de nézzük, zanzásítva mit is jelentenek ezek a fogalmak!
Az aszexuális emberek nem éreznek késztetést a testiségre, míg aromantikus társaik nem vágynak romantikára. E két tulajdonság járhat kéz a kézben is egymással, de épp így független is lehet. Ami közös bennük és az LMBTQ-ban, az a másság, valamint az ezzel járó szorongás, felfedezés, önelfogadás, megértés. Mert azért lássuk be, legyen szó bármiféle másságról, a legtöbb ember nehezen ismeri ezt fel vagy be, ha pedig mégis, még mindig ott a szorongás. S pont emiatt tartom nagyon jónak Alice Oseman történeteit, mert mindig emberi módon igyekszik edukatív tartalmakat átadni olvasóinak. Ráadásul ahhoz, hogy bárki élvezhesse ezeket a regényeket, képregényeket, nem feltétlenül kell hasonló nemi identitással rendelkeznie az olvasónak, minthogy a másság ezer és egy módon megnyilvánulhat, az ismeretbővítésről nem is beszélve.
Az aszexualitás fogalma nem volt teljesen idegen a számomra, talán még azt is mondhatom, hogy többé-kevésbé tisztában voltam a jelentésével is, mégis érdekes volt olvasni erről a beállítottságról. Ez pedig annak köszönhető, hogy Alice Oseman nagyon érti az olvasóközönségét. A szó legjobb értelmében a hétköznapi ember nyelvén szól olvasójához, pontosan ismerve annak egyszerűségét. Alice Oseman könyvet olvasni voltaképp éppen olyan, mint baráti csevejt folytatni egy hozzád közelálló ismerőssel: kötetlen, sallangoktól mentes, egyszerű, ugyanakkor üdítő és élő.
Az aszexuális emberek nem éreznek késztetést a testiségre, míg aromantikus társaik nem vágynak romantikára. E két tulajdonság járhat kéz a kézben is egymással, de épp így független is lehet. Ami közös bennük és az LMBTQ-ban, az a másság, valamint az ezzel járó szorongás, felfedezés, önelfogadás, megértés. Mert azért lássuk be, legyen szó bármiféle másságról, a legtöbb ember nehezen ismeri ezt fel vagy be, ha pedig mégis, még mindig ott a szorongás. S pont emiatt tartom nagyon jónak Alice Oseman történeteit, mert mindig emberi módon igyekszik edukatív tartalmakat átadni olvasóinak. Ráadásul ahhoz, hogy bárki élvezhesse ezeket a regényeket, képregényeket, nem feltétlenül kell hasonló nemi identitással rendelkeznie az olvasónak, minthogy a másság ezer és egy módon megnyilvánulhat, az ismeretbővítésről nem is beszélve.
Az aszexualitás fogalma nem volt teljesen idegen a számomra, talán még azt is mondhatom, hogy többé-kevésbé tisztában voltam a jelentésével is, mégis érdekes volt olvasni erről a beállítottságról. Ez pedig annak köszönhető, hogy Alice Oseman nagyon érti az olvasóközönségét. A szó legjobb értelmében a hétköznapi ember nyelvén szól olvasójához, pontosan ismerve annak egyszerűségét. Alice Oseman könyvet olvasni voltaképp éppen olyan, mint baráti csevejt folytatni egy hozzád közelálló ismerőssel: kötetlen, sallangoktól mentes, egyszerű, ugyanakkor üdítő és élő.
A történet hősnője Georgia, akit végzősként az utolsó gimis bulin vág mellbe a felismerés, hogy kortársaitól eltérően nemcsak, hogy nem csókolózott még senkivel, de úgy igazán szerelmes sem volt senkibe. Nem élte meg a nagy tinédzserálom izgalmát és ifjonti varázsát, ami már csak azért is furcsa, mert valójában imádja a szerelmet. Szereti a romantikus történeteket, a Disneyt, a fanfictionöket, szeret az esküvője minden részletéről elmélkedni, és úgy egyáltalán: szereti a szerelmet. Érezni viszont sosem érezte.
Amikor lehetősége adódik arra, hogy még az utolsó pillanatban megtapasztalja mindazt, amiről fantáziált, amire várt, és amiről olyan sokan meséltek már neki, rádöbben, hogy fizikailag képtelen rá, és ez rémülettel tölti el. Elhatározza hát, hogy az egyetem kezdetével újraalkotja magát, s valaki olyasvalakivé válik, aki képes szerelembe esni, aki illeszkedik a családjába, a kortársai közé, a világba. Új barátokat szerez, egyletekhez tartozik, összeszed egy pasit... vagy csajt, szexelni fog, és nem egyedül, vénkisasszonyként hal meg. Georgia álma, hogy valaki olyanná váljon, aki nem csak gondolatban, hanem fizikai mivoltában is megéli a nagybetűs szerelmet.
A kérdés csak az, mi van akkor, ha az érzés nem jön? Ha az ember valójában azt sem tudja, melyik nemhez vonzódik pusztán azért, mert képtelen testileg szerelmet érezni bárki iránt is? És mi van a társadalmi nyomással, azzal, hogy a világ elvárja tőle, hogy párt találjon, hogy ne egyedül öregedjen meg, hogy kipipálja a kötelezőnek vélt elemeket, mint férj, házasság, gyerek?
A mai világban a pártalálás amúgy is nehéz, viszont Georgiának még az átlagnál is keményebb feladat jut osztályrészéül: annak felismerése, hogy ilyen szempontból más, mint a többség. Végtelenül megható és szívszorító mindaz a folyamat, amin átmegy, ahogyan rádöbben, hogy a fejében élő álomképek legnagyobb gátja önmaga. Szerencsére Alice Oseman nem hagyja magára, a tőle szokott módon olyan emberekkel veszi körbe, akik felkarolják, támogatják és barátként segítik ezen a nem mindennapi utazáson - ezzel is azt prezentálva, mennyire fontos a támogató közeg egy ilyen sérülékeny helyzetben.
A Loveless egy igazán szívszorító, nem mindennapos, ugyanakkor bájos és érzelmes történet másságról, önelfogadásról és a szeretet szabadságáról.
Sorozat:
Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Georgia és a barátai
Kedvenc jelenet: spoileres
Negatívum: olykor éreztem üresjáratokat
Borító: 5/5Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
Alice Oseman előszeretettel ír LGBTQIA+ karakerekről, a Loveless - Szerelem nélkül főszereplője például két, az irodalomban ritkán reprezentált “címkét” is magáénak tudhat, és játékunk is ezzel kapcsolatos! Mostani játékunkban a különféle LGBTQIA+ zászlókat kell felismernetek, és megírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, hogy kikhez tartoznak.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!
Nézzetek be a többi állomásra is
07/23 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/25 Utószó
07/28 Dreamworld ~ idézetes extra
07/29 Dreamworld
07/30 Hagyjatok! Olvasok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése