Jane Austen - Meggyőző érvek

Jane Austen népszerűsége megkérdőjelezhetetlen. Regényei rengeteg írót és rendezőt megihlettek az évek során. A Menő Könyvek nemrég gyönyörű kiadásban jelentette meg Jane Austen életművének egyik újabb darabját. A már megjelent kötetek mellett az írónő egy újabb klasszikusát tarthatjuk a kezünkben lenyűgöző változatban. Tarts bloggereinkkel a turnén, olvasd el az ajánlóinkat, és légy az a szerencsés olvasónk, aki a blogturné végén megnyeri a Meggyőző érvek legújabb kiadását!

 

 

Jane Austen: Meggyőző érvek

 

Kiadó: Menő Könyvek

ISBN: 9789635841875
Oldalszám: 304 oldal

Fordító: Tomori Gábor

Fülszöveg:

Jane Austen hatodik, egyben utolsó regénye már halála után, 1818-ban jelent meg először. A történet Sir Walter Elliotról és három lányáról szól, akik közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez. A legidősebb, Elisabeth hiába vár gőgösen somersetshire-i kastélyukban rangos házasságra, a középső testvért, a regény főhősét, Anne-t pedig, lebeszélték arról, hogy házasságot kössön szerelmével, a fiatal, vagyontalan Wentworth tengerésztiszttel. Az egykori szerelmesek nyolc év után véletlenül újra találkoznak, ami azért is érdekes, mert az idő múlásával aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát, és elköltözni, az azóta kapitányi rangra emelkedett korábbi udvarló viszont fényes pályát futott be, meggazdagodott, és most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet... csak Anne Elliot nem...
Hosszas bonyodalmak, kölcsönös büszkélkedés és féltékenykedés után vajon végül újra egymásra találnak hőseink?
A Meggyőző érvek a legérettebb - és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott - Austen-regény, amit nem az erény és a hűség felemelő példái tesznek maradandóvá, hanem a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű, páváskodó, csacska alakok pompás galériája.

Saját véleményem:

Forrás: Little Moon Dance

A Meggyőző érvek Jane Austen utolsó befejezett regénye, ami halála után hat hónappal jelent meg. És bár már a 19. században is jól fogadta az olvasóközönség, valódi hírnevet és elismerést csak a 20-21. században kapott. Azóta rengeteg tudományos értekezés látott napvilágot a szerzőről és műveiről, ám mind közül e történetét tartják a legérettebbnek - főként hősnője, Anne érettsége miatt.

"– Úgy van. Mi bizony nem feledjük el olyan könnyen a férfiakat, mint ők bennünket. De ez inkább végzetünk talán, mint érdemünk."

Az események középpontjában Anne Elliott áll, aki második gyermekként látta meg a napvilágot. Családja többi tagjával ellentétben ő egy szerény, jólelkű, éles eszű, intelligens lány, tele jó meglátásokkal, ám atyja és testvérei részéről efféle értékei rendre elutasításra találtatnak. Anne azonban engedelmes lány lévén bölcsen (vagy bizonyos esetekben balgán) fejet hajt a többiek akarata előtt, legyen szó bármiről is. Mindezt jól példázza tizenkilenc éves kori önmaga:
Annak ellenére, hogy fiatalon beleszeret és elfogadja a kimagasló eredményekkel rendelkező Wentworth tengerésztiszt házassági ajánlatát, később családja és egy családi barát nyomására mégis felbontja azt, annak ellenére, hogy őszintén és tiszta szívből szereti a rangjához nem méltó férfit. Olyannyira, hogy az évek múlásával sem tud másra gondolni vagy elfogadni más házassági ajánlatát. Mint ahogyan Wentworth is képtelen más nőbe beleszeretni.

A regény első harmadában főként Anne családjával, azok anyagi helyzetével és jellemével ismerkedünk meg, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy megérthessük és átérezhessük mindazt, ami a több mint hét esztendővel későbbi folytatásban ígérkezik. Évek múltával Anne családja arra kényszerül, hogy pazarló életvitelük miatt kiadásra kínálják szeretett otthonukat, Kellynch Hallt, ők maguk pedig egy szerényebb otthonba költözzenek Bathban, míg anyagi helyzetük rendeződni látszik. Anne azonban nem követi őket, régi otthonához közel, betegeskedő nővérénél marad. 

Döntése mondhatni sorsszerű, ugyanis az új bérlők szoros rokoni kapcsolatban állnak egykori vőlegényével, aki az elmúlt esztendők során mesés vagyonra és kapitányi rangra tett szert. Mi több, Wenthworth kapitány éppen most dönt úgy, hogy ideje letelepednie, megnősülnie és családot alapítania. Mindössze egyetlen kitétele van: bárki lehet a felesége, csak Anne Elliot nem. 

A Meggyőző érvek nem egy nagyívű, pergő történet, hanem lassan csordogáló, érzelmileg visszafojtott, ám annál intelligensebb mű, amihez le kell lassulni és hagyni, hogy a korra jellemző, finom visszafogottság eluralkodjon rajtunk. A szerző mondatai terjengősek, jóval túlbonyolítottabbak, mint korábbi történetei esetében. És ha őszinte akarok lenni (márpedig miért ne akarnék?), akkor nem rejthetem véka alá azon véleményemet sem, hogy számomra bizony néha túlságosan is kacifántosak, túlhúzottak. Az első harmadon igen nehezen sikerült túljutnom, a túl sok név, leírás és mindenféle végnélküli infó csak lassan akart összeállni, a figyelmem pedig rendre el-elkalandozott. Ezen egy ponton annyira felháborodtam, hogy feltettem magamnak a kérdést: mi lehet a baj? Jane Austentől korábban négy művet olvastam, amiből hármat kitörő lelkesedéssel faltam, és azoknál gond nélkül működött ugyanez a felvezető séma, akárcsak a szerző lírai fogalmazásmódja. Nem tudom, hogy a modernebb fordításokkal van gondom, vagy csak a kései művei túlkomplikáltak számomra, de mindenképp szeretném majd újraolvasni ezt a könyvet egy másik fordításban, mivel maga a történet, valamint a központi témája nagyon tetszett, akárcsak a szereplők közt feszülő, visszafojtott érzelmi állapot.

De mi is az a téma, ami egységesíti a Meggyőző érveket? Nos, az maga a meggyőzés, ami végigível az egész történeten, s igen jó kor- és társadalomrajzot ad arról, hogy a korábbi évszázadokban miként is működött ez a nők esetében. Akkor, amikor igen kevesen házasodtak szerelemből, amikor a rang, a vagyon és az érdek jóval fontosabbnak számított a család szemében. Itt is pontosan ez történik: Anne-t meggyőzik arról, hogy bontsa fel jegyességét szerelmével, aki mind vagyonban, mind rangban alatta áll.
A sors furcsa fintora, hogy kevesebb, mint egy évtized alatt fordul a kocka és Wentworth kerül jobb anyagi szituációba, mint a hősnő. Azonban nem Jane Austen regény lenne, ha a szerelem és az eleve elrendelés nem törne utat magának, még ha oly' hosszan, sóvárgón is. Anne és Wentworth pedig két érett, intelligens, szerethető karakter, akik elé akadályt állít a dac, önnön elveik, valamint saját maguk. Egymásra találásuk a korhoz mérten visszafogott, belülről mégis igazán feszítő. Csodálatos szerelmi történet büszkeségről, ballépésről, második esélyről.

Pontszám: nem szeretnék pontozni, míg nem olvastam el más fordításban

Kedvenc szereplő: Anne, Wentworth

Kedvenc jelenet: spoileres lenne

Negatívum: túl nyakatekert fogalmazás/fordítás (?)

Borító: 5/5
Sorozat: -

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Jane Austen könyvei óriási népszerűségnek örvendenek az egész világon. Generációk nőttek fel regényein, rengeteg kiadást megélt már mindegyik írása. A mostani játékunkban arra vagyunk kíváncsiak, hogy felismeritek-e, hogy melyik regényből származik az adott idézet.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

"Ami engem illet, én azt a könyvet, amelyik jól van megírva, mindig túlságosan rövidnek találom."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

08/22 Csak olvass!
08/24 Spirit Bliss Sárga könyves út
08/26 Szaffi polca
08/30 Dreamworld
08/31 Könyvvilág
09/01 Sorok között
09/09 Readinspo