2024. július 30., kedd

Ali Hazelwood - Bride


Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?
Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!
 
 
Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634997825
Oldalszám: 430 oldal
Fordító: Stier Ágnes

Fülszöveg:
Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló... ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért... már megint.
A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van...
Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie... magával a farkassal.
Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Saját véleményem:
Vannak olyan napok, amikor nem vágyom semmi másra, csak egy kis léleksimogató cukiságra. Az ilyen pillanatokban előszeretettel nyúlok Ali Hazelwood regényei után, amiket, ha eredetiséggel nem is lehet vádolni, tagadhatatlanul jó kis komfortolvasmányok. Kiszakítják az embert a hétköznapok mókuskerekéből, megmelengetik a szívét, s mosolyt csalnak az arcára. 
Mindez igaz is lenne, ha a szerző valamelyik jelenkori, egyetemi románcáról lenne szó. Csakhogy ezúttal Ali Hazelwood nem a STEM-, de még csak nem is az emberi világba kalauzolja el olvasóját, hanem a vámpírok és vérfarkasok földjére!

"– Talán vannak dolgok, amik túlnőnek a viszonzáson. Talán nem minden arról szól, hogy a tied."

Ahogy fentebb már kitértem rá, hullámzó kapcsolatunk dacára előszeretettel nyúlok a szerző regényei után, amiktől pontosan tudom, mit várhatok. És az általában nem tartalmaz semmiféle természetfelettit... vérfarkasokat meg vámpírokat aztán főleg nem. Így bár elsőre jócskán meglepett ez a fajta éles váltás a pararománcok világába, mégsem volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a Bride-ot. Hát, hogy a fenébe ne akarnám pont én, aki a vámpír- és vérfarkas időszak kezdetén vált könyvmollyá? És tudjátok mit? Ciki vagy sem, én még mindig élek-halok ezért az oldschool felállásért - gyakorlatilag annyira ki vagyok rá éhezve a nagy tündér mánia közepette, hogy akkor is ráharapnék (haha, bocs a béna szóvicc miatt), ha nem Ali Hazelwood fejéből pattant volna ki!
Ugyanakkor nem fogok hazudni, volt bennem némi félsz - vagy talán nevezzük inkább bizonytalanságnak - azt illetően, hogy fog a romantikus könyvek koronázatlan királynője boldogulni a természetfeletti közegben, de elöljáróban maradjunk annyiban, hogy megoldotta. Mi több, a tőle megszokott stílusban egy szexi, humoros, romantikus és fordulatos történetet alkotott.

"Ez a házasság nem jelent majd gondot.
A lány jelent majd gondot."

A történet hősnője Misery Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának lánya. Apja titulusa pedig kötelezettségekkel jár, még akkor is, ha ezeknek a lány issza meg a levét. A Bride világában ugyanis törékeny béke honol emberek, vérfarkasok és vámpírok között, amit többek között azáltal tartanak fent, hogy tízévente cserélgetnek egy zálog-embert/vámpírt/vérfarkast. Maga Misery is egy ilyen vámpír-zálog volt kiskorában, amikor is apja beleegyezett, hogy az emberek közé vigyék, ott felneveljék, s azzal a tudattal éljen, hogy a vámpírok legkisebb hibájára is tőrt döfhetnek a szívébe. Egyetlen társa, mondhatni testvére volt ezalatt az idő alatt, Serena, aki egy napon eltűnik. Az ügyben mindössze egyetlen nyom van, méghozzá egy név. Egy olyan név, amit Misery apja egészen más okból ejt ki a száján: azt követeli lányától, hogy az emberi rabságot követően ismét legyen zálog, csakhogy ezúttal a vérfarkasoknál. A dologban azonban van egy kis csavar: Miserynek hozzá kell mennie Lowe Morelandhoz, a helyi alfához, és egy évig látszatházasságban élnie vele, míg Lowe társa feleségül megy egy vámpírhoz. A lány először hallani sem akar róla, ám amikor rájön, hogy talán az alfának köze van Serena eltűnéséhez, beleegyezik. 
De vajon sikerül beilleszkednie a vérfarkasok közé? Hogyan sül el hirtelen kötött házassága a mogorva vérfarkassal, s a férfinek mi köze Serena eltűnéséhez? 
Hatalom, politika, csavaros fordulatok és szellemes párbeszédek, gondolatok és a szerzőtől megszokott, pikáns romantika jellemzi a Bride-ot, ami egy ellenségekből szeretők toposzon alapuló, politikai játszmákkal fűszerezett nyomozós történet. De azért elsősorban mégiscsak inkább romantikus. 
 
Kíváncsian vágtam bele a Bride-ba, felcsigázott a nosztalgiás lehetősége, ugyanakkor félelemmel töltött el a szerző zsánerben való járatlansága, mégis azt kell mondanom, hogy Misery és Lowe története már a legelső oldalakon megvett kilóra. Ali Hazelwood magával az esküvővel indít, ami véleményem szerint zseniális szerzői húzás volt, a főhősnő pikírt humora ugyanis egyből leveszi a lábáról az olvasót és széles mosolyt varázsol az arcára. A folytatás pedig mi mást is ígérhetne egy nagy, domináns alfával és egy pimasz, dögös vámpírral, akik még csak kommunikálni sem hajlandóak egymással, mint rengeteg izgalmat? És bár tagadhatatlan, hogy a regény középpontjában a romantika, illetve annak lassú kiteljesedése áll, de azért a háttérben bőven folynak hatalmi játszmák, keszekusza politikai viszályok, Serena titokzatos eltűnéséről és egyéb spoileres dolgokról nem is beszélve.
Mindennek fényében a lehető legőszintébben ajánlom nektek ezt a szexi, vicces és izgalmas paranormális románcot akár, ha nosztalgiára, akár egy jó olvasmányra vágytok.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Misey, Lowe
Kedvenc jelenet: az első fejezet úgy, ahogy van
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Milyen végzettsége van a vérfarkas férjnek?




Nézzetek be a többi állomásra is


07/15 Angelika blogja 
07/19 Utószó 
07/30 Dreamworld 

2024. július 29., hétfő

Alice Oseman - Loveless

 

Alice Oseman legújabb magyarul megjelent regényének főszereplője örök romantikusként definiálja magát, ám még sosem volt igazán szerelmes senkibe és nem is csókolózott soha. Ez a történet nem csak Georgia első egyetemi évéről szól, hanem arról, hogy bogozza ki a szerelemhez és a testiséghez kapcsolódó érzéseit, majd fogadja el önmagát.Tartsatok bloggereinkkel a Loveless ​– Szerelem nélkül című regény blogturnéján, és ne feledjetek el játszani se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!
 
 
Alice Oseman: Loveless - Szerelem nélkül
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789635979776
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Hujder Adrienn

Fülszöveg:
Mikor kezdődik már az ő szerelmi története?
A fanficmegszállott Georgia még sosem volt szerelmes, sosem csókolózott, még csak bele sem zúgott senkibe, soha. De örök romantikusként biztos benne, hogy egy nap meg fogja találni az Igazit.
Amikor elkezdi az egyetemet, készít egy tervet, hogy miként találhat rá a szerelemre. Ám a tettei fájdalmat okoznak a barátainak, így felteszi magának a kérdést, miért tűnik olyan könnyűnek a romantika mások számára, míg neki nem az.
Új címkéket aggatnak rá – aszexuális, aromantikus –, és ezek miatt Georgia még inkább elbizonytalanodik az érzéseiben.
Az a sorsa, hogy szeretet nélkül éljen? Vagy mindvégig rossz dolog után kutatott? Ebben az önazonosságról és önelfogadásról szóló bölcs, együttérző és szellemes történetben Alice Oseman csúcsformában tündököl, miközben Georgia és a barátai felfedezik, hogy az igaz szeretet nem korlátozódik a romantikára.
Hagyd, hogy elvarázsoljon!

Saját véleményem:
Alice Oseman nevéről valószínűleg mindenkinek a  Heartstopper világa jut eszébe. A HarperCollinsnál viszont 2020-ban megjelent a szerző több szempontból is új, formabontó regénye, a Loveless, melynek központi témája nem más, mint az aszexualitás és az aromantika. 
És hogy miért is olyan különleges ez? Nos, amellett, hogy a Lovelesst leszámítva más könyvek nem igazán foglalkoztak még ennyire mélyrehatóan a témával, Alice Oseman saját bevallása szerint maga is ász és aro. Ám annak ellenére, hogy merített saját tapasztalataiból, azt fontos tisztázni, hogy a kötet nem önéletrajzi ihletésű!

"Azt gondolom, igazán csodálatos, hogy te nem érezted a társaink nyomását mostanáig, hogy bármit csinálj. Nem kényszerítetted magad semmire, amit nem akartál megtenni. Nem csókoltál meg valakit, csak mert féltél attól, hogy lemaradsz. Igazából, azt hiszem, ez a legérettebb dolog, amiről valaha hallottam."

A Loveless pozitív kritikai fogadtatásban részesült a külföldi irodalomkritikusok és sajtóorgánumok szerzői részéről, sőt, többeknek segített felfedezni saját aromantikus vagy épp aszexuális identitásukat. Mindennek fényében talán nem meglepő, hogy neves portálok olyan kritikai jelzőkkel illették, mint a "legfigyelemreméltóbb", "fantasztikus" vagy "legnépszerűbb". Én személy szerint ide sorolnám a hiánypótlót is, ugyanis a másság egyre szélesedő palettáján az aszexualitás és az aromantikus beállítottság alulreprezentáltnak nevezhető. 
No, de nézzük, zanzásítva mit is jelentenek ezek a fogalmak!
Az aszexuális emberek nem éreznek késztetést a testiségre, míg aromantikus társaik nem vágynak romantikára. E két tulajdonság járhat kéz a kézben is egymással, de épp így független is lehet. Ami közös bennük és az LMBTQ-ban, az a másság, valamint az ezzel járó szorongás, felfedezés, önelfogadás, megértés. Mert azért lássuk be, legyen szó bármiféle másságról, a legtöbb ember nehezen ismeri ezt fel vagy be, ha pedig mégis, még mindig ott a szorongás. S pont emiatt tartom nagyon jónak Alice Oseman történeteit, mert mindig emberi módon igyekszik edukatív tartalmakat átadni olvasóinak. Ráadásul ahhoz, hogy bárki élvezhesse ezeket a regényeket, képregényeket, nem feltétlenül kell hasonló nemi identitással rendelkeznie az olvasónak, minthogy a másság ezer és egy módon megnyilvánulhat, az ismeretbővítésről nem is beszélve.

Az aszexualitás fogalma nem volt teljesen idegen a számomra, talán még azt is mondhatom, hogy többé-kevésbé tisztában voltam a jelentésével is, mégis érdekes volt olvasni erről a beállítottságról. Ez pedig annak köszönhető, hogy Alice Oseman nagyon érti az olvasóközönségét. A szó legjobb értelmében a hétköznapi ember nyelvén szól olvasójához, pontosan ismerve annak egyszerűségét. Alice Oseman könyvet olvasni voltaképp éppen olyan, mint baráti csevejt folytatni egy hozzád közelálló ismerőssel: kötetlen, sallangoktól mentes, egyszerű, ugyanakkor üdítő és élő. 

A történet hősnője Georgia, akit végzősként az utolsó gimis bulin vág mellbe a felismerés, hogy kortársaitól eltérően nemcsak, hogy nem csókolózott még senkivel, de úgy igazán szerelmes sem volt senkibe. Nem élte meg a nagy tinédzserálom izgalmát és ifjonti varázsát, ami már csak azért is furcsa, mert valójában imádja a szerelmet. Szereti a romantikus történeteket, a Disneyt, a fanfictionöket, szeret az esküvője minden részletéről elmélkedni, és úgy egyáltalán: szereti a szerelmet. Érezni viszont sosem érezte. 
Amikor lehetősége adódik arra, hogy még az utolsó pillanatban megtapasztalja mindazt, amiről fantáziált, amire várt, és amiről olyan sokan meséltek már neki, rádöbben, hogy fizikailag képtelen rá, és ez rémülettel tölti el. Elhatározza hát, hogy az egyetem kezdetével újraalkotja magát, s valaki olyasvalakivé válik, aki képes szerelembe esni, aki illeszkedik a családjába, a kortársai közé, a világba. Új barátokat szerez, egyletekhez tartozik, összeszed egy pasit... vagy csajt, szexelni fog, és nem egyedül, vénkisasszonyként hal meg. Georgia álma, hogy valaki olyanná váljon, aki nem csak gondolatban, hanem fizikai mivoltában is megéli a nagybetűs szerelmet. 
A kérdés csak az, mi van akkor, ha az érzés nem jön? Ha az ember valójában azt sem tudja, melyik nemhez vonzódik pusztán azért, mert képtelen testileg szerelmet érezni bárki iránt is? És mi van a társadalmi nyomással, azzal, hogy a világ elvárja tőle, hogy párt találjon, hogy ne egyedül öregedjen meg, hogy kipipálja a kötelezőnek vélt elemeket, mint férj, házasság, gyerek?

A mai világban a pártalálás amúgy is nehéz, viszont Georgiának még az átlagnál is keményebb feladat jut osztályrészéül: annak felismerése, hogy ilyen szempontból más, mint a többség. Végtelenül megható és szívszorító mindaz a folyamat, amin átmegy, ahogyan rádöbben, hogy a fejében élő álomképek legnagyobb gátja önmaga. Szerencsére Alice Oseman nem hagyja magára, a tőle szokott módon olyan emberekkel veszi körbe, akik felkarolják, támogatják és barátként segítik ezen a nem mindennapi utazáson - ezzel is azt prezentálva, mennyire fontos a támogató közeg egy ilyen sérülékeny helyzetben. 
A Loveless egy igazán szívszorító, nem mindennapos, ugyanakkor bájos és érzelmes történet másságról, önelfogadásról és a szeretet szabadságáról.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Georgia és a barátai
Kedvenc jelenet: spoileres
Negatívum: olykor éreztem üresjáratokat
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Alice Oseman előszeretettel ír LGBTQIA+ karakerekről, a Loveless - Szerelem nélkül főszereplője például két, az irodalomban ritkán reprezentált “címkét” is magáénak tudhat, és játékunk is ezzel kapcsolatos! Mostani játékunkban a különféle LGBTQIA+ zászlókat kell felismernetek, és megírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, hogy kikhez tartoznak.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

07/21 Csak olvass!
07/23 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/25 Utószó
07/28 Dreamworld ~ idézetes extra
07/29 Dreamworld
07/30 Hagyjatok! Olvasok! 

Farrah Rochon - Szállnék már

A Manó Könyvek jóvoltából hazánkban is megjelent Farrah Rochon regénye, a Szállnék már, ami a Sorsfordító történetek legújabb kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják ezt a különleges, időutazásra invitáló regényt, melyből kiderül, mi lett volna akkor, ha anyja helyett Merida eszi meg a boszorkány sütijét.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet és annak szereplőit, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott nyereménykönyv egy példányát.
 
 
Farrah Rochon: Szállnék már
 
Kiadó: Manó Könyvek
ISBN: 9789635845354
Oldalszám: 424 oldal
Fordító: Nagy Linda

Fülszöveg:
Mi lett volna, ha Merida eszi meg a boszorkány varázssütijét?
Merida tisztában van azzal, hogy a DunBroch klán hercegnőjének lenni számos kötelezettséggel jár, abba azonban nem tud belenyugodni, hogy olyasvalakihez menjen feleségül, akit sohasem látott. A harcias hercegnő küzd a hagyományok ellen, ám édesanyja, Elinor királyné minden erejével ragaszkodik hozzájuk.
A lány az erdő mélyén egy kunyhóra bukkan, ahol egy boszorkánytól varázserejű süteményt kap, amely teljesen megváltoztathatja az édesanyját. A folyton lázadó Merida azonban úgy dönt, hogy inkább ő maga eszi meg a bűvös finomságot... és a múltba repül, ahol a saját, vele egyidős anyukájával találja szemben magát, aki egy tőrt tart a torkához, mert kémnek hiszi. Abban az időben a szülei klánjai ugyanis esküdt ellenségek voltak.
Vajon sikerül időben kibékítenie a két családot? Vagy a szülei ezúttal nem is szeretnek egymásba? Végül elfogadja a sorsát, vagy sikerül megváltoztatnia azt?

Saját véleményem:
Tizenkét évvel ezelőtt debütált a mozikban a Disney és Pixar közös tündérmeséje, a Merida, a bátor, ami világszerte óriási sikereket ért el. Számos díjat bezsebelt az Oscartól kezdve, a Golden Globe-on át, egészen BAFTA-díjig. Mi több, Merida magáénak tudhatja az első Pixar hősnő címét is! A lázadozó lány azonban nem csak emiatt nevezhető formabontó figurának, hanem amiatt is, mert ő volt az első Disney hercegnő, akinek love story helyett valami egészen mással kellett szembenéznie: önmagával.
Mindezek tekintetében egyszerre érthető és érthetetlen, miért nem övezi nagyobb hype a személyét. Érthetetlen, mert Merida egy bátor, talpraesett, önálló lány, ugyanakkor érthető is, hisz jóval túlmutat a mesefilm célkorosztályán. A film bizonyos tekintetben sokkal érettebb üzenetet közvetít, mint amivel a gyerekek azonosulni tudnának, s erre utal a szlogenje is: Ha megváltoztathatnád a sorsodat, megtennéd?

"Nincsenek jelentéktelen emberek a világban, Merida. Mindannyiunknak ki van osztva a szerepe. Ha te cselekszel valamit, az kihat egy másik emberre, ő pedig hatással van másokra, és így tovább."

Ha Merida válaszát nem is tudhatjuk meg, Farrah Rochon a Szállnék már által bepillantást enged abba, mi történik akkor, ha a dolgok nem egészen úgy alakulnak, ahogyan azt a mesében láthattuk. A változás pedig egészen drasztikus, mivel ezúttal nem Elinor királyné fogyasztja el a varázssütit, hanem Merida, aki ennek köszönhetően időutazásra indul...
Merida a DunBroch klán örököseként tisztában van azzal, milyen kötelezettségekkel jár együtt a rangja. Anyja az elmúlt évek során már számtalan előadást tartott a királyi származásából adódó kötelezettségekről, melyek fontos részét képezi a családi egység. Ám amikor a királyné közli vele, hogy a család tagjaként kötelessége úgy házasodni, hogy döntésével uralkodói felelősséget vállaljon, s ezáltal fenntartsa a klánok közti békét, a lány tiltakozni kezd. Három hónappal később pedig olyan lázadó lépésre szánja el magát a lánykérésére rendezett Játékokon, ami végzetes vitát szít közte és anyja között. Kegyetlen szavakat vágnak egymáshoz, a vita végén pedig Merida eltépi a királyné családi szőttesét, aki erre válaszul tűzre veti lánya szeretett íját. Ezt követően Merida elviharzik otthonról, majd egy boszorkány kunyhójában köt ki, ahol alkut köt az asszonnyal. Merida szabadságot, időt és új sorsot szeretne, ám arra nem számít, hogy a varázssüti elfogyasztásával visszarepül az időben és találkozik szülei fiatalkori énjével.
A mese rajongói számára mindez merőben drasztikus változásnak tűnhet, olyannak, ami messzire rugaszkodik az alapoktól. És részben igaz is, ám megnyugtatok mindenkit, hogy a Farrah Rochon által megálmodott történet közelebb nem is állhatna az eredeti szellemiségéhez! A Disney film középpontjában Merida szabadság iránti vágya és az azzal párhuzamba állított családi kötelék áll, azon belül is nagy hangsúlyt fektetve az anya-lánya kapcsolatra. Ahogy a hercegnőnek a medvévé változott édesanyját és testvéreit istápolgatva kell rádöbbennie a család fontosságára, úgy itt sincs ez másként.
A múltba utazva Merida megismerheti szülei fiatalkori énjét, kiemelt tekintettel anyjára, aki semmiben sem különbözik szabadságvágyó lányától. Merida érkezésekor Elinornak is arra kéne készülnie, hogy találkozzon leendő hitvesével - aki történetesen nem Fergus -, csakhogy esze ágában sincs férjhez menni. Meridának innentől kezdve az a dolga, hogy összeismertesse Elinort az ellenséges klánba tartozó Fergusszal, nehogy megváltozzon a jövő. Mindeközben pedig lehetősége nyílik több időt eltöltenie a fiatal Elinorral, megtanítani őt mindarra, amit szeret, s rádöbbenni, mennyire hasonlítanak egymásra.
Persze mindehhez jön még egy adag izgalom, ellenség, és a kérdés, vajon vissza tud-e térni a jövőbe vagy az immár örökre elveszett/megváltozott?

Elsőre meglepett az időutazás ténye, de utólag úgy gondolom, remek ötlet volt a szerző részéről. Meridának így esélye nyílt arra, hogy több időt tölthessen el a korban vele azonos szüleivel, s rádöbbenjen, mennyire hasonló a személyiségük, gondolkodásuk és habitusuk.
Szerettem ezt a történetet. Merida karaktere mindig is közel állt a szívemhez, ami abból adódik, hogy rendkívül hasonlóak vagyunk. Merida olyan, mint egy vadló: szabadságra vágyik, s minél inkább gúzsba kötik vagy be akarják törni, ő annál hevesebben tiltakozik ellene. Emiatt pedig nem képes racionális döntéseket hozni.
Mindemellett pedig ott van az anya-lánya kapcsolat, ami nem egy klasszikus regénytéma, holott véleményem szerint rendkívül fontos beszélni róla. Mi, gyerekek hajlamosak vagyunk dacolni, szembeszegülni a szüleinkkel, felnőve pedig vehemensen védeni az igazunkat. Hogy joggal vagy sem, az mindegy is, a valódi lényeg az, hogy sokszor elfeledkezünk a kötelék leglényegéről, a szeretetről.
A Merida, a bátornak mindig is Merida önismereti utazása és a szülő-gyermek kapcsolat volt a központi része, és ez az időutazás témájának ellenére a Szállnék már esetében sincs másként. Szóval, ha szeretitek az eredeti sztorit és szívesen elmélyednétek ebben a történetben, akkor őszintén ajánlom Farrah Rochon regényét.
Elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy ezúttal tényleg egy olyan Sorsfordító történetet tarthattam a kezemben, ami nem átírta az eredeti alapot, hanem hozzátett, s tovább szélesítette annak világát, és jobban elmélyítette a már ismert karaktereket.


Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Merida, Elinor, Fergus
Kedvenc jelenet: nem spoilerezek
Negatívum: -
Borító: 5/5
Sorozat: Sorsfordító történetek #8, önállóan olvasható
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során a Merida, a bátor Disney filmé lesz a főszerep. Minden állomáson olvashattok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint az arra adható helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Mivé változnak át Merida öccsei?




Nézzetek be a többi állomásra is

07/15 Csak olvass
07/18 Szembetűnő
07/21 Hagyjatok! Olvasok!
07/23 Utószó
07/28 Dreamworld  

2024. július 28., vasárnap

Blogturné extra - Loveless

Alice Oseman legújabb magyarul megjelent regényének főszereplője örök romantikusként definiálja magát, ám még sosem volt igazán szerelmes senkibe és nem is csókolózott soha. Ez a történet nem csak Georgia első egyetemi évéről szól, hanem arról, hogy bogozza ki a szerelemhez és a testiséghez kapcsolódó érzéseit, majd fogadja el önmagát.Tartsatok bloggereinkkel a Loveless ​– Szerelem nélkül című regény blogturnéján, és ne feledjetek el játszani se, hiszen a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a könyvet!




Kedvcsináló idézetek


"– A barátság is lehet épp olyan intenzív, gyönyörű és végtelen, mint a szerelem. Mint hogy a szeretet ott van mindenhol körülöttem: ott van a szeretet a barátaim iránt, ott van a szeretet a festményeimben, ott van a szeretet önmagam iránt. Még a szüleim iránti szeretet is ott van valahol. Mélyen – nevetett, és nem tehettem róla, de én is mosolyogtam."

"Azt gondolom, igazán csodálatos, hogy te nem érezted a társaink nyomását mostanáig, hogy bármit csinálj. Nem kényszerítetted magad semmire, amit nem akartál megtenni. Nem csókoltál meg valakit, csak mert féltél attól, hogy lemaradsz. Igazából, azt hiszem, ez a legérettebb dolog, amiről valaha hallottam."

"Ha az egyetemi tapasztalat alapja, hogy rossz döntéseket hozz, legalább egyvalamit jól csináltam."

" Oké – mondta Pip –, átjövünk ma este.
– Tényleg nem kell.
– Nem, felismerem a segélykiáltást.
– Nem kiáltok segítségért.
– Sürgősen szükségünk van egy pizzaestre.
Azonnal átláttam rajta.
– Te csak egy lehetőséget akarsz, hogy újra beszélhess Rooney-val, nem igaz?
Pip hosszan rám nézett.
– Talán így van – mondta. – De törődöm veled is. És törődöm a pizzával."

"Én csak. Szeretem. A szerelmet.
Tudtam, hogy ez nyálas, de nem vagyok egy cinikus alkat. Talán álmodozó vagyok, aki szeret epekedni, és hisz a szerelem varázsában. Mint a főszereplő pasi a Moulin Rouge-ból, aki Párizsba szökik regényeket írni az igazságról, szabadságról, szépségről és szerelemről annak ellenére, hogy valószínűleg azon kellene gondolkodnia, hogy munkát szerezzen, és egyáltalán tudjon miből ételt venni."

"Hogy szomoríthat ennyire el az, hogy feladok valamit, amit valójában nem is akarok?
Szánalmasnak éreztem magam, amiért elszomorodom emiatt. Bűnösnek éreztem magam, hiszen vannak olyan emberek, mint én, akik boldogok."

"– Tényleg rávetted Jasont, hogy beleegyezzen ebbe? – kérdezte Pip. – Nem mondta nekem, hogy beleegyezett.
– Megvannak a módszereim – mondta Rooney. – Nagyon meggyőző vagyok.
– Inkább nagyon bosszantó.
– Nincs különbség."

"– Próbáltad már valamelyik randiappot?
A telefonra néztem. Sosem találkoztam senkivel a korosztályunkból aki randiappot használt. Tétováztam.
– Használnak a korunkbeliek randiappot?
– Tizennyolc éves korom óta használom a Tindert.
Legalább tudtam, mi az a Tinder.
– Nem igazán hiszem, hogy nekem való.
– De honnan fogod megtudni, ha nem próbálod ki?
– Nem hiszem, hogy mindent ki kell próbálnom, hogy tudjam, nem szeretem."

"– Stresszes? Elnöknek lenni?
– Néha. De megéri. Azt érezteti velem, hogy valami fontosat csinálok. És hogy része vagyok valami fontosnak. – Kifújta a levegőt. – Én… sokáig egyedül csináltam a dolgokat. Tudom, milyen érzés teljesen egyedül lenni. Szóval most próbálok meggyőződni arról… hogy egyetlen queer embernek sem kell így éreznie ebben a városban."

"– Életem során sohasem voltam még belezúgva senkibe – mondtam. Kezdett minden leülepedni bennem. Még sosem voltam belezúgva senkibe. Se fiúkba, se lányokba, egyetlen emberbe sem, akivel valaha találkoztam. Mit jelent ez? Jelent bármit?"




Nyereményjáték


Alice Oseman előszeretettel ír LGBTQIA+ karakerekről, a Loveless - Szerelem nélkül főszereplője például két, az irodalomban ritkán reprezentált “címkét” is magáénak tudhat, és játékunk is ezzel kapcsolatos! Mostani játékunkban a különféle LGBTQIA+ zászlókat kell felismernetek, és megírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába, hogy kikhez tartoznak.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!



Nézzetek be a többi állomásra is

07/21 Csak olvass! 
07/25 Utószó 
07/28 Dreamworld ~ idézetes extra 
07/29 Dreamworld 
07/30 Hagyjatok! Olvasok!

2024. július 26., péntek

Evelyn Skye - A hercegnő és a sárkány

 
A Cartaphilus kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Evelyn Skye A hercegnő és a sárkány c. regénye, mely Dan Mazeau forgatókönyve alapján íródott. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel, ismerjétek meg a Netflixen nagy sikerrel futó film könyváltozatát és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

 
Evelyn Skye: A hercegnő és a sárkány
 
Kiadó: Cartaphilus Kiadó
ISBN: 9789632669335
Oldalszám: 408 oldal
Fordító: Stemler Miklós

Fülszöveg:
Életet ​az életért. Vért a tűzért.Elodie Brayford élete nem épp tündérmesébe illő. Egy aprócska, éhínséggel küzdő fejedelemség örökösnőjeként a fiatal lány napjait ügyes-bajos dolgok töltik ki: gondoskodni országa, Inophe népének élelméről, lakhelyéről – avagy épp latrináiról. Élete azonban mesébe illő fordulatot vesz, amikor Aurea titokzatos királyságának trónörököse, Henry királyfi feleségül kéri. A királyi frigy révén Inophe nélkülöző népe részesülhet Aurea bőséges javaiból, Elodie pedig egy csodálatos, varázslattal átitatott földön élhet boldogan, míg meg nem hal jóvágású és kedves hitvese oldalán.
Azonban a tündérmesék nem mindig érnek jó véget. Aurea aranyló búzában bővelkedő mezőinek és gyógyító gyümölcsökkel teli erdőségeinek ára van, amit minden egyes nemzedék vérrel vált meg – mégpedig fiatal lányok vérével. Elodie-nak rá kell döbbennie, hogy számára nem adatik meg a boldog élet; ehelyett áldozatként kell szolgálnia új népét, ahogy azt az őt megelőző hercegnők sora tette. Ő viszont nem holmi tehetetlen hercegnő, hanem Inophe szikár, kemény földjének szülöttje, aki nem adja fel harc nélkül. Sorstársai vérbe zárt emlékei segítségével szembeszáll az Aureát rettegésben tartó sárkánnyal. Ám lehet-e bármi esélye egyetlen lánynak a világ legpusztítóbb szörnyetegével és az egész királyság szörnyűséges hagyományaival szemben?

Saját véleményem:
Kisgyerekként mindannyian találkozunk a sárkány fogságába esett hercegnő történetével, akit végül megment a királyfi. De mi van akkor, ha a királyfi maga löki hitvesét a fenevad karmai közé? Egyáltalán túlélheti-e egy halandó lány, ha a vérre szomjazó sárkány barlangjába lökik anélkül, hogy bármi módon felkészülhetne rá? Erre keresi a válasz A hercegnő és a sárkány története, mely először a Netflix kínálatában jelent meg film formájában, majd nem sokkal később könyvként is debütált.

"Még a legkiszámíthatóbb élet is a legváratlanabb dolgokkal jutalmazhat."

Evelyn Skye regénye azon ritka kötetek közé tartozik, melyek forgatókönyvből sarjadnak, vagyis Elodie Brayford története előbb létezett filmként, mint könyvként. Ám még mielőtt fejvesztve kezdenétek menekülni ennek hallatán, arra kérlek titeket, ne tegyétek, hiszen az a kivételes helyzet állt elő, hogy a szerzőnek sikerült egy izgalmas, minőségi történetet papírra vetnie. Ráadásul a regény a film nézői számára is tartogat újdonságokat, extra információkat, egyéb meglepetéseket.
No de lássuk, miről is szól A hercegnő és a sárkány!
A történet központi alakja - vagy ha úgy tetszik, főhőse - Elodie Brayford, Inophe királyságának örökösnője, aki kiváltságos rangja ellenére sem rest lapátot ragadni és latrinát ásni, mesét mondani a szegény gyerekeknek vagy épp ezer másik módon segítségére lenni éhező népének. Így amikor Aurea titokzatos királyságának örököse, Henry királyfi feleségül kéri, s ezzel együtt felajánlja, hogy Inophe népe is részesülhet saját királysága jólétéből, a lány boldogan beleegyezik a frigybe. A helyes és kedves királyfi, a felajánlott segítség, a negédes fogadtatás, valamint a tündérmesei fordulat viszont hirtelen nem várt fordulatot vesz, amikor Elodie a vérre szomjazó sárkány barlangjában találja magát. Aurea mesés vagyonának és biztonságának ugyanis az az ára, hogy minden évben, az aratás napján feláldoznak három lányt a birodalmat rettegésben tartó sárkánynak. Csakhogy Elodie-t keményebb fából faragtál annál, semmint, hogy zokogva várja végzetét: a kezdeti sokk és árulás tényén felülkerekedve úgy dönt, mindent megtesz azért, hogy megfizessen azoknak, akik elárulták és becsapták. Na persze ehhez előbb ki kell szabadulnia a barlangból, ahol a sárkány macska-egér játékot játszik vele.

A hercegnő és a sárkány története nem szokványos történet, ahogyan Elodie sem szokványos hősnő. De hogyan is lehetne az egy olyan lány, aki az oltárt követően nem kedvese karjaiban éli meg a ráváró mesés boldogságot, hanem élet-halál harcot vív a vérszomjas fenevaddal, miközben szerettei árulásának terhe is a lelkét nyomja? Ahhoz, hogy a leghalványabb esélye is legyen a túlélésre, minden akaratára, fondorlatosságára és ügyességére szüksége lesz. 
Elodie karakterében egy bátor, lojális, elkötelezett lányt ismerhetünk meg, aki képes lenne bármit feláldozni népe és családja jólétéért, ám amikor azok hátba szúrják, fellobban benne a düh. És pontosan ez az az erős, mindent elsöprő érzelem, ami a túlélésért folytatott harchoz kell, ahhoz, hogy kiszabadulhasson Khaevis barlangjából. De vajon sikerülhet neki az, ami elődeinek nem, utat találhat a szabadsághoz - az élethez? A választ természetesen nem árulom el, de azt igen, hogy segítségére lesznek sorstársai vérbe zárt emlékei.

Ahogy fentebb említettem, ez nem egy szokványos történet, sokkal inkább egy mese, ami rengeteg mélységet, e-képp tanulságot hordoz magában. A mesék viszont szájról-szájra változnak, és ahogyan Elodie maga is rávilágít: az igazság ritkán található meg az első, második vagy sokadik verziójukban. Inkább csak annak morzsája. A valódi igazság mélyen a mesélőben rejtőzik, és csak akkor derül rá fény, amikor ő maga készen áll rá, legyen az bármennyire nehéz is. Épp ezért a legtöbb ember sosem leli meg. Csak a bátrak.
Mit jelent bátornak lenni?
A hercegnő és a sárkány történetének legfontosabb üzenete az, hogy nem a nagy, grandiózus tettekben rejlik a legnagyobb erő, hanem a mindennapos, apró döntésekben, így ahhoz, hogy másokon segíthessünk, nem szabad átgázolnunk önmagunkon. Elodie-nak nagy utat kell bejárnia ahhoz, hogy ráébredjen, önzetlen jóhiszeműségét a világ kihasználja, s hogy nem feltétlenül az önfeláldozás az, amivel segítheti népét vagy szeretteit. Természetesen a történet nem csupán magvas gondolatokból és megfontolandó üzenetekből áll, mert azért hősnőnknek mégiscsak ki kell keverednie a sárkány barlangjából, s ez bizony bőségesen tartogat izgalmat - méghozzá a torokszorító fajtából. Khaevis és Elodie játéka egészen fenomenális!
És ha már szóba jött Khaevis, muszáj elmondanom, hogy a szerző tizenhárom éves lánya csak és kizárólag ehhez a történethez megalkotott egy saját, működőképes sárkány nyelvet, amihez több tízoldalas függelék is jár!

Mindent egybevetve én nagyon szerettem ezt a történetet, jó volt valami újat, egyedit és mást olvasni. Szívből ajánlom nektek, ha szeretitek a fantasyt, a meséket, és szeretnétek valami valóban izgalmas, hangulatos történetet olvasni.


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Elodie
Kedvenc jelenet: nem spoilerezek
Negatívum: egy-két logikai baki
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mostani játékunk során a Netflixen látható könyvadaptációké lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, nektek pedig ninc smás dolgotok, mint kitalálni, melyik filmből származik, majd az angol vagy magyar címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!






Nézzetek be a többi állomásra is

07/17 Könyv és más
07/20 Kelly és Lupi olvas
07/23 Dreamworld

2024. július 22., hétfő

Alex Aster - Lightlark

A Maxim Kiadó jóvoltából lehetőségünk nyílt elolvasni a külföldön már nagy sikert arató Lightlark című könyvet. Isla a hat uralkodó egyike, aki arra született, hogy megtörje a népét sújtó átkot. Viszont ebből a játszmából csak öten kerülhetnek ki élve. Különleges hangulat, mindenre elszánt uralkodók, és ármányok sora vár ránk, Olvasókra. Ha kíváncsi vagy mit gondolunk róla, vagy szeretnéd megnyerni a kiadó által felajánlott könyv egy példányát, tarts velünk!

 
Alex Aster: Lightlark
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789634998310
Oldalszám: 448 oldal
Fordító: Ladányi Csilla

Fülszöveg:
Lightlark ​szigete csak százévente egyszer közelíthető meg, hogy otthont adjon a Centenáriumnak, annak a halálos játéknak, amelyre kizárólag a hat birodalom uralkodói kapnak meghívást. Ez egyben kihívás is, melynek elfogadása esetén a résztvevők kénytelenek szembenézni a sorsukkal, akármi is vár rájuk: győzelem vagy vereség, jutalom vagy végső pusztulás. A most következő Centenárium az utolsó esély a hat uralkodó számára: csak a részvétel által válhatnak képessé a birodalmaikat évszázadok óta sújtó egyedi, kegyetlen átkok megtörésére. Csakhogy minden uralkodó rejteget valamit. Ráadásul megtudják: az átkok megszüntetéséhez az egyiküknek meg kell halnia.
Isla Crown a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója. A Vadoncok veszélyes csábítók, akiket az az átok sújt, hogy meg kell ölniük a szerelmüket. Rettegett és megvetett népnek számítanak, így csak Islában bízhatnak, hogy a Centenáriumnak köszönhetően képes lesz megtörni az őket sújtó átkokat.
A túlélés érdekében Isla bármit hajlandó megtenni, akár hazugságra és csalásra is kész, hogy megmentse népét… A szerelem pedig egyáltalán nem könnyíti meg a feladatát.

Saját véleményem:
Alex Aster debütáló regényére a borítója miatt figyeltem fel. Noha a klasszikus értelemben talán nem lehet azt mondani rá, hogy szép, mégis megragadja az ember tekintetét az, ahogyan a fekete háttérből kiemelkedik a szívből fakadó virágok vöröse. És ha ehhez még hozzávesszük a fülszöveget is, akkor az Éhezők viadalán és/vagy a Caravalon szocializálódott könyvmoly már egyértelműen el is veszett.

"Eddig tolvaj voltam. És hazug. – Sóhajtott. – Épp ideje, hogy szélhámos is legyek."

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Lightlark nevű sziget, ahol minden nép békében élt egymással egészen addig, míg ki nem tört a káosz és a legtöbb birodalom el nem menekült, hogy új vidékeket népesítsen be. A sziget lakói egykoron kezükben tartották a napot, uralták a tenger hullámzását, felhővárakban laktak és tiszta erőt virágzó virágok között éltek. Még azelőtt, mielőtt Lightlark önmaga árnyékává lett volna, azzá a hellyé, ami immár az örök vihar csapdájában vergődik, s aminek a megközelítése lehetetlenné vált... egyetlen alkalmat kivéve. Százévente Lightlark szigete vendégül látja a birodalmak uralkodóit, hogy részt vegyenek a száz napig tartó Centenárium nevű, halálos játékon, melynek végén egy uralkodó és népe örök pusztulásra lel, míg a többieknek esélye nyílik arra, hogy a mérhetetlen hatalom elnyerése mellett megtörje a népét sújtó átkot. Ötszáz évvel korábban ugyanis mind a hat királyságot - a Vadoncokat, a Csillagfény, a Holdfény, az Égkék, a Verőfény és az Éjszaka birodalmát - átok sújtotta, mely által a rájuk leginkább jellemző erejük vált a legfélelmetesebb mérgükké.
A történet hősnője Isla, a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója,  népére pedig kettős átkot mértek, arra kárhoztatva őket, hogy mindenkit megöljenek, akibe beleszeretnek, és hogy kizárólag emberi szívekkel táplálkozzanak. Kirívó szépségük után félelmetesen gyönyörű szörnyetegekké lettek. Így hát Isla - aki néhány uralkodóval ellentétben először készül részt venni a versenyen, mely könnyen az életébe kerülhet - arra vágyik, hogy az átok megtörésével visszanyerje birodalma becsületét. Csakhogy a lánynak nincsenek hiú ábrándjai, pontosan tudja, hogy nagy eséllyel ő lesz az, aki veszít, s ezzel a Vadoncok is végleg eltűnnek a világból.
Vajon Isla-nak sikerül túlélnie a Centenáriumot, túljárni a másik öt birodalom uralkodójának ravaszságán? S mit tesz egy olyan elátkozott nő, akinek az életébe belép két férfi a fény és a sötétség oldaláról?

Nem fogok hazudni, az ígéretes alap ellenére elég döcögősen indult a regénnyel való kapcsolatom, valahogy nem igazán olvastatta magát és nehezen vettem rá magam a folytatásra. Hiányzott az a megfoghatatlan kis valami, ami odatapasztott- és elérte volna, hogy megszűnjön számomra a külvilág. Vártam, hogy a Centenárium véres és ravasz világa beszippantson, hogy beinduljon a taktikázás, emelkedjenek a tétek és azt érezzem, hogy a gyomrom csomóba szorult az izgalomtól. Nem mondom, hogy teljes mértékben elérkezett ez a pillanat, de határozottan van egy pont, ahonnan a kezdeti teszetoszaság más szintre emelkedik és megkezdődik a nagybetűs játék, amikor emelkednek a tétek, új fordulatok és meglepetések várják az olvasót. Ehhez jó narratíva Islaé, a fiatal uralkodóé, aki a legtöbb játékoshoz képest újoncnak, egyszerűnek és kevésbé vérmesnek tűnik, mégis hajtja a bizonyítási vágy, az, hogy megmentse népét, s tisztára mossa hírnevüket. Mindez azonban nem kis teher egy Islahoz hasonló lány esetében, s ezt a tényt hivatott ellensúlyozni - vagy ha úgy tetszik, lágyítani - az életébe belépő két férfi, Oro és Grim. Noha mindketten Isla vetélytársai, hármójuk kapcsolata kiszámíthatatlan, kiismerhetetlen. Hogy ez mennyire jó, az egyéni preferencia kérdése. Tagadhatatlan, hogy visz egy kis izgalmat bele. Ettől függetlenül számomra Isla sokkal izgalmasabb karakternek bizonyult.

Mindent egybevéve egy kicsit többet vártam a Lightlarktól, de végül kellemes kikapcsolódássá vált a nyári kánikulában. Ha szerettétek a Caravalt, és valami hasonlót keresnétek, vagy egyszerűen kíváncsiak vagytok egy veszélyes élet-halál játékra, akkor érdemes lehet adni neki egy esélyt. Van benne potenciál, ígéretes az alapja, és a szerző vitt bele olyan csavarokat, amik alapján a folytatás magasabb szintre emelheti.


Pontszám: 5/3,5
Kedvenc szereplő:Isla
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: valami hiányzott belőle
Borító: 5/4
Sorozat: Lightlark
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A játék során különböző idézeteket találhattok, amelyek a Maxim Kiadó által megjelent könyvek egyikében fellelhető. A feladat nem más, mint megtalálni, melyik könyvre gondoltunk, és beírni a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“Nem minden sebhelyünk olyan látványos, mint ez itt. Biztos vagyok benne, hogy te is számtalan másikat hordozol a lelkeden. De sose feledd, hogy minden egyes sebhely gyönyörű. És soha, de soha nem szabad szégyellned őket.”




Nézzetek be a többi állomásra is

07/15 Milyen könyvet olvassak?
07/17 Kitablar
07/21 Kelly & Lupi olvas
07/22 Dreamworld

2024. július 17., szerda

T. Kingfisher - Varázslókalauz önvédelmi sütéshez

 

A Kossuth Kiadó jóvoltából immár magyarul is elolvashatjuk T. Kingfisher Varázslókalauz önvédelmi sütéshez című könyvét, melyben bepillantást nyerhetünk egy tizennégy éves kis pékmágus küzdelmeibe, hogy megmentse az otthonát és az életét. Ezúttal öt bloggerünkkel vehettek részt a nagy kalandban, és természetesen a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
 
 
T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez
 
Kiadó: Kossuth Kiadó
ISBN: 9789636362935
Oldalszám: 352 oldal
Fordító: Rusznyák Csaba

Fülszöveg:
A tizennégy éves Mona más, mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy vödörnyi kovász, mágiája pedig kizárólag kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács embereket bír táncra.
Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja. Ráadásul a mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant várost olyan veszély fenyegeti, amelyhez képest az orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…

Saját véleményem:
forrás: Storyfae Studio
Az utóbbi években egyre nagyobb teret hódítanak a cozy fantasy könyvek, melyek jellemzője, hogy egy kisebb, kisvárosi vagy vidéki környezetben játszódnak, epikus csaták és a világ  megmentése helyett pedig főként magukra a szereplőkre és azok kapcsolatára összpontosítanak. De hogy ez mennyire helytálló a Varázslókalauz önvédelmi sütéshez esetében, azt mindjárt kivesézem. Annyit azonban elárulok, hogy a válasz nem annyira egyértelmű. 

"– A hősiesség tényleg rossz szokás. Elég egyszer hősiesen cselekedned, az emberek utána már elvárják tőled."

A T. Kingfisher álnéven alkotó Ursula Vernon egy mixer vásárlását követően, 2007 végén kezdett el azon gondolkozni, vajon mit is érezhet a tészta, amikor belemélyesztinaz ember az ujjait. Vagyis jóval korábban létezett A kenyérmágus története, mint bármelyik másik cozy fantasy, amit ma ismerünk. 
Ezen a ponton felmerülhet benned, hogy mi a fenéért írok én erről... Nos azért, mert nagyjából másfél évtized kellett ahhoz, hogy a covid-járvány közepén, amikor mindenkit elkapott a sütési láz, valamint az emberek lázongani kezdtek a hatalmi fellépések ellen, megjelenhessen ez a regény, ami lényegében pont e két dologról szól. 
2007-ben Ursula - az akkor már sok díjas szerző - hiába tett meg mindent azért, hogy Mona története megjelenhessen, bosszantó falakba ütközött. A Varázslókalauz sokkal felnőttesebbnek, komorabb hangulatúnak bizonyult, mint korábban kiadott könyvei, és valahogy sem a gyerek, sem pedig a felnőtt könyvek közé nem illett. Végül megelégelve a huzavonát, Ursula úgy döntött, álnéven (vagyis elkülönülve a gyerek brandjétől) magán kiadásként jelenteti meg. 
A fentebbiek fényében kijelenthető, hogy a Varázslókalauz több aspektusában is formabontó, mert amellett, hogy korát megelőzve cozy fantasynek született, mégsem teljesen az. Bizonyos tekintetben persze megfelel a zsánernek, ám nagyon is van benne világmegváltás és hatalom bírálat. És ugyanígy nevezhető a szereplők kora miatt ifjúsági fantasynek, míg komor hangulata, politikai felhangja okán felnőtt olvasmánynak. 

A történet in medias res indít: hősnőnk egy lány holttestére bukkan nénikéje pékségében, a gyilkossággal pedig őt gyanúsítják. A tizennégy esztendős Monának nem marad más lehetősége, mint a menekülés, miközben a város utcáit egy varázsnépekre vadászó orgyilkos járja. A gond csak az, hogy Mona is varázserővel bír. No nem valami félelmetessel, Mona mágiája kizárólag kenyéren működik. Mézeskalács figurákat kelt életre, ráveszi a kenyeret, hogy ízletessé süljön, míg familiárisa egy vödör kovász. Ennek dacára mégiscsak mágia felhasználó, ráadásul a gyilkos célkeresztjében is áll, tehát más választása nem lévén menekülnie kell. 
Útja során társául szegődik az elhunyt lány öccse, s közös erővel próbálnak rájönni arra, miért nem tesz semmit a Hercegnő, akinek hatalmában állhatna, miközben egy sor egyéb dolgot is meg kell oldaniuk a felnőttek helyett. 

Ezen a ponton legyinthetnék, mondván "újabb világmegmentős sztori, amiben a gyerekek a hősök". Részben talán igaz is, csakhogy Mona köszöni szépen, egyáltalán nem vágyik hősködésre, a világ megmentésére meg aztán végképp nem. Mi több, úgy véli, ez a felnőttek dolga lenne, nem pedig a gyerekeké. És pontosan ez az a nézet, ami egyedivé teszi a Varázslókalauzt. Ahelyett, hogy Mona elfogadná a sorsát, nagyon is jogos kérdéseket, társadalom kritikákat fogalmaz meg. 
Ettől függetlenül a hősszerep az övé, egy majdhogynem átlagos tizennégy éves lányé, akinek meg kell tanulnia, hogyan váljon azzá, amivé nem akar, s hogyan használja ki látszólag aranyos, de haszontalan képességét. 

A Varázslókalauz egy humoros, ámde komor hangulatú, krimi szálakkal tüzdelt félig-meddig cozy fantasy. Könnyen olvasható, többnyire gördülékeny olvasmány (bár van egy pont, ahol kissé leül a sztori), ami kortól és nemtől függetlenül üdítő olvasmány lehet. 
Én személy szerint nagyon élveztem a pék-vonalat, azt, mire képes néhány tésztakupac, de magukat a szereplőket is a szívembe zártam. Szóval ajánlom, ha valami komfort olvasmányra vágynál ebben a hőségben, vagy ha szívesen nyomoznál a lánnyal. 


Pontszám: 5/4z
Kedvenc szereplő: Mona, süti, stb. 
Kedvenc jelenet: -
Negatívum: valami hiányzott 
Borító: 5/5
Sorozat:
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Mivel a sütés nagyon fontos szerepet játszik ebben a könyvben, ezúttal sütéssel kapcsolatos kérdéseket találhattok a blogjainkon. A feladatotok az, hogy beírjátok a helyes választ a Rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Kiknek a lapos, palacsintaszerű mindennapi kenyere az indzsera?




Nézzetek be a többi állomásra is

07/10 Spirit Bliss Sárga könyves út
07/12 Utószó
07/14 Könyv és más
07/16 Dreamworld
07/18 Hagyjatok! Olvasok!

2024. július 15., hétfő

Grace Draven - Ragyogás


Az Anassa Könyvek jóvoltából megjelent Grace Draven - Ragyogás című könyve. A történet a kaiokról és a gaurikról szól, akik két merőben különböző nép. Azonban a béke fenntartása érdekében és az országok megerősítésének céljából mind a két oldal felajánl egy királyi sarjat, házasságuk remélhetőleg elhozza a kívánt békét. Gyere velünk a turné állomásaira és ha velünk játszol, megnyerheted a könyv egy példányát.
 
 
Grace Draven: Ragyogás
 
Kiadó: Anassa Könyvek
ISBN: 9786156507273
Oldalszám: 284 oldal
Fordító: Bosnyák Edit

Fülszöveg:
Egy ​férfi és egy nő – akiket a kötelességtudat és a politikai játszmák hoztak össze egymással – lassan ráébred, hogy a sors egymásnak szánta őket, miközben egy ellenséges királyság éppen a szétszakításukon mesterkedik.
Egy jelentéktelen herceg
A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást. A herceg kötelességtudóan beleegyezik a házasságba, és szembesül a ténnyel, hogy menyasszonya épp olyan csúnya, mint amilyenre számított, de mégis sokkal gyönyörűbbnek találja, mint elképzelte.

Saját véleményem:
A legutóbbi posztomban már kitértem arra, hogy ha az Anassa Könyvekről és a fantasy zsáneréről van szó, akkor én mindent és bármit olvasni akarok tőlük, hiszen hihetetlenül jó érzékkel választanak könyveket. Ezidáig még egyszer sem kellett csalódnom. A Ragyogás borítója - pontosabban a rajta látható két alak - viszont első látásra megbabonázott és rabul ejtett. Talán furán hangzik, de olyan történetet sugallt, ami én vagyok, amire leginkább vágyom. És hogy ez így is lett? Mindjárt elmesélem.

"– A magány egy sötét űr, és azt a barátot keressük, aki fényt hoz bele."

A történet alapját egy kényszerházasság adja. Ildikó, a király elárvult unokahúga arra készül, hogy feleségül menjen a kai herceghez, Brishenhez. A lány tudja, hogy ez a kötelessége, nemesi sarjként muszáj érdekházasságot kötnie, de az, hogy egy idegen, nem emberi lénnyel kösse össze az életét, s jó hitvesként háljon vele, mérhetetlen undorral tölti el. Így hát az esküvő előtti órákban kiszökik a kertbe, hogy kicsit rendezhesse a gondolatait, ám ott belebotlik egy kai férfibe. Diplomáciai okokból Ildikó úgy dönt, nem visít fel félelmében, hanem inkább beszélgetést kezdeményez az idegennel, ami végül egy őszinte, viccelődős diskurzussá alakul. A férfi persze nem más, mint Brishen, aki épp úgy undorodik az emberektől, mint leendő arája, mégis jó érzéssel tölti el a gauri lány kedvessége és nyers őszintesége.
A regény alapját tehát Ildikó és Brishen kényszerházassága adja, azzal a csavarral, hogy mind a frigy, mind pedig a két fél roppant intelligensen, kötelességtudóan áll ehhez az egészhez, ami üdítő újdonságnak mondható. 
Brishen rég elfogadta, hogy bátyja a trónörökös, ő pedig csak egy bábu, aki úgy szolgálja népe javát, ha politikailag megfelelő érdekházasságot köt, s ugyanígy van ezzel Ildikó is. A lány számára egy percig sem kérdés, hogy nemesi sarjként mi a vele szemben tanúsított elvárás. Ennélfogva egyikük részéről sincs ellenkezés, nyávogás vagy hiszti. Ami van, az őszinteség és tisztelet. Ildikó és Brishen legelső perctől kezdve végtelenül őszintén, nem kertelve, mégis tisztelettudóan kezeli a másikat, ami jócskán meglepett. Általában az ilyen elrendezett házasságok kéz a kézben járnak a páros ellenséges viselkedésével, de itt erről szó sincs. Persze egyikőjük sem rejti véka alá, mennyire visszataszítónak látja a másikat, ám ahelyett, hogy ez haragot szülne, jót nevetnek rajta.
A regény nagy részét Ildikó és Brishen ismerkedése alkotja, a fókusz teljes mértékben rajtuk van, és azon, ahogy megpróbálják megismerni a másik nemzetet, fajt és kultúrát, s mindezt el is fogadni. Mert bizony mind a ketten idegennek és visszataszítónak látják egymást, Brishen számára furcsa az emberek tengeri herkenytűkre hasonlító bőrszíne, a kocka fogaik, nem is beszélve a lovakéhoz hasonló, önálló életet élő-forgó-mozgó szemgolyójukról, míg Ildikóra taszítóan hat a kai-ok szürkés árnyalata, fenevad fogsora és körme, na meg egyszínű szeme. Elsőre lehet, hogy ez apróságnak tűnik, de véleményem szerint sokat hozzátesz a történethez az, ahogyan ezeket az alapvető testi adottságokat látják és próbálják megszokni a másikon, majd egyre jobban elmélyednek egymás kultúrájában-szokásaiban, kezdve az étkezéssel. 
Felmerül viszont a kérdés, hogy ha ennyire nagy az összhang és ennyire jól kijön egymással az újdonsült pár, mégis mi adja a cselekmény izgalmi faktorát. Nos, nem fogok zsákbamacskát árulni. A Ragyogás egy sorozat első része, s mint ilyen, inkább alapozó jellegű, ahol az olvasó megismerheti a világot, annak működését, szereplőit, és belekóstolhat a majdani konfliktusba. A történet jelentős részében az új otthon és család játssza a főszerepet, ami persze nem mentes drámáktól - ugye mindenki hallott már a rettegett anyósokról... na hát Ildikónak is kijut egy nem túl baráti anyós, aki jócskán megnehezíti az életét. Emellett pedig végigkövethetjük, ahogy Brishennel szép lassan barátokká válnak, majd felfedezik a másik valódi szépségét. De megnyugtatásul elárulom, hogy azért ennél többet is nyújt ez a kötet, csak inkább a hosszúra nyúlt felvezető után. 

Mindezeket figyelembe véve úgy vélem, a Ragyogás egy igazán formabontó, szerethető történet, ami magával ragadja az olvasóját. Szívből ajánlom mindenkinek, akinek elege van már a klisékből, szereti a humort, ugyanakkor olvasna valami egyszerű, gyors, kedvelhető fantasy-t. Ja és azt mondtam már, hogy vannak magyar vonatkozásai? Akadnak nevek, kifejezések és elnevezések, amik magyar eredetűek. Próbáltam rákeresni, hogy a szerzőnek vannak-e magyar gyökerei, de sajnos nem jártam sikerrel. Még. Remélem, egyszer kiderül, minek köszönhetőek ezek az apróságok, amik a mi szívünket extrán megdobogtatják. Mindenesetre én a magam részéről nagyon szerettem a Ragyogást és alig várom a folytatást!


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Ildikó, Brishen
Kedvenc jelenet: az első találkozás
Negatívum: valami pici fűszer hiányzott
Borító: 5/5
Sorozat: Wraith Kings #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


A Ragyogás című Anassa Könyvek által kiadott regény két főszereplője Brishen, a kai férfi és Ildikó, a gauri hölgy. Legelső találkozásuk nem éppen az udvarlásról szól, inkább sikerült szórakoztatóra. A kiadó honlapján megtalálható beleolvasóban ezt bárki el is olvashatja, úgyhogy mostani játékunkban a beleovasóból teszünk fel minden állomáson kérdéseket.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Mit tett volna Ildikó, ha Brishen kimászik az ágya alól?




Nézzetek be a többi állomásra is

07/07 This is My (Book) Universe
07/11 Insane Life
07/13 Kelly és Lupi olvas
07/14 Dreamworld