Blogturné Extra - A Serengeti köde

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában hamarosan magyarul is érkezik Leylah Attar A Serengeti köde című szívszorító, gyönyörű története, amely Tanzánia vadul lüktető szívébe kalauzolja el az olvasókat. Amellett, hogy történet számos izgalmat tartogat, rendkívül szívszaggató és fontos témát dolgoz fel. Tartsatok velünk a Blogturnén, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott három példány egyikét!

Idézetek

"Néha rátalál az ember egy szivárványra, ami betölti a szívét. Talán soha nem érheti el, és nem lehet az övé, de annyi színt és oly sok csodát hoz az életébe, amit soha nem fog megbánni."

"Más alkalommal Rodel elutasította volna. Az utóbbi időben viszont annyira csak arra koncentrált, hogy megvalósítsa az álmát, és saját otthona legyen, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem élt társas életet. Az sem sokat lendített a helyzeten, hogy igazi könyvmoly volt. Regényhősökbe volt szerelmes, akikhez egyetlen valóságos férfi sem ért fel. Amikor otthont keresett, egyúttal nyugalmat is keresett, a férfiak terén viszont viharos szenvedélyekre vágyott. Olyanokra, mint Vándor, azaz Aragorn, Gondor királya. Egy képzeletbeli, elérhetetlen ideálra. Igen, A Gyűrűk Uraminden valószínűséggel rányomta a bélyegét az életére. A Megyét, Gloucestershire-t már megtalálta, megszerezte a maga hobbitlakát, de azt szinte biztosra vette, hogy az ideálján változtatnia kell. A királyok, mint Aragorn, nem érintkeznek halandókkal."

"Egy igazi könyvmoly szerint van abban valami szexi, ha egy férfi úgy ismeri a könyvespolcát, mint a tenyerét.

Ó, drága, drága Darcym! – gondoltam magamban. Nagy bajban vagyok. És a megítélésem szerint elég súlyos a helyzet, ha már te sem tudod teljesen lekötni a figyelmemet. A torkomban dobog a szívem, ha elmegyek az ajtaja előtt. Libabőrös leszek, ha mellém ül. 

Becsuktam a könyvemet,és a holdsarlóra néztem. Fénylett az udvara a szénfekete égen, körülötte csillagok raja.

– Félek, Jack.

– Mitől?

Attól, hogy soha nem fogok így érezni senki iránt, mint irántad." 

"– És Afrika? – suttogta a lángokba bámulva. – Mi a véleményed Afrikáról?
Afrikáról most már mindig te jutsz majd az eszembe.
– Szép, ugyanakkor megszakad tőle az ember szíve. Meggyógyít. És elpusztít. Elvette tőlem a testvéremet. – És elrabolta a szívemet." 

"Miközben a ködös távolban kéken csillogó horizont felé hajtottunk, egy futó pillanatra megláttam a lelkét. Olyan sokszor vetették már az oroszlánok elé. És ha ettől el is veszítette az életkedvét, igazi gladiátornak bizonyult olyan helyzetekben, ahol én biztosan elbuktam volna."

"– Abszolút mértékben. És sok extrát kínálok. Előrecsomagolt ebédet. Banánsört. Ingyenes afrikai masszázst. Nem. Nem olyat, amilyenre te gondolsz, barátom, hanem ilyet. Érzed? – Felém pillantott. Éppen egy kátyúkkal teli utcán rázkódtunk. – Afrikai masszázs. Hehe. Jó, nem? Adnál majd egy értékelést? Négy és fél csillagos vagyok a...

– Bahati! 

– Igen, Miss?

– Túl sokat beszélsz.

– Dehogy, Miss. Csupa fontos információt osztok meg. A mai nap kiválóan alkalmas arra, hogy Rutemába menjünk. Holnap esni fog. Sár lesz az utakon. Nagyon örülök, hogy ma megyünk. Holnap az autómosás árát is fel kellene számolnom. Suzi, az autóm számára. –Megpaskolta a kormányt. –Szereti a tisztaságot. De ha csak a holnap felelne meg, abból sem lenne gond. Van egy esernyőm a csomagtartóban. A Hotel Tulipánból való. Hatalmas, nagyon jó. Oprah Winfrey kezében is járt már. Majd meglátod rajta a logót. A hotelét, nem Oprah-ét. Azért adták nekem, mert..." 

"– Tegyél le, Jack!

A lábam még mindig a levegőben kapálózott.

– Nem teszlek. 

– Hogyhogy nem?

– Meg kell büntesselek, amiért szórakoztál velem a csoportfotózás alatt.

– Jack, ne! – sikítottam fel, amikor a vállára kapott. – Harapni fogok! Átharapom a sérült karodat!

–Ó, bébi  –nevetett fel –, imádom, amikor bevadulsz!" 

"Azt mondják, az ember ereje a csapások idején mutatkozik meg. Különös, igazságtalan mérce ez. Mert a katasztrófa valószerűtlen, ijesztő szörnyeteg, ami ott leselkedik rád a látómeződ szélén. És amikor az egyik ilyen formátlan, alaktalan árnyék felfedi magát, és eléd áll a maga pőre, groteszk valójában, teljesen cselekvésképtelenné válsz."

"Árvaházi gyerekekkel foglalkozott, cserébe olcsó ételt, szállást kapott, és szabadidőt, amikor flamingók és gazellacsordák nyomába szegődhetett, vízesések keresésére indulhatott a Serengeti parkban.

– Tégy jót, és garantált élményekben lesz részed – mondta a legutóbbi telefonbeszélgetésünk alkalmával, majd részletesen ecsetelni kezdte, milyen hangos üvöltés közepette párosodnak az oroszlánok. – Tizenöt percenként, Ro! Most már tudod, mitől olyan nagy király Mufasza. Ez egyenesen kanfasztikus!

– Te perverz vagy, Mo! Csak ültél ott, és nézted? 

– Néztem hát! Közben meg is ebédeltünk. Le kell tolnod ide az arcod! Aztán csak várnod kell, amíg meg nem látsz egy elefántdorongot, Ro..."

"– Néha szükségünk van arra, hogy valami kizökkentsen minket a saját világunkból. Túlságosan sokat adunk mások rólunk alkotott véleményére. Bókokra, dicséretekre, elismerésre hajtunk. Pedig csupán egy meghatározó, kijózanító találkozásra lenne szükségünk önmagunkkal ahhoz, hogy meglássuk magunkban a csodát. Azt senki sem tudja megcáfolni, és senki sem veheti el tőlünk."

Nyereményjáték

A regény során a szereplők Tanzánia egy hatalmas területét beutazzák. A turné állomásain a regény helyszínéül szolgáló képeket találtok, a feladat pedig az, hogy a rafflecopter dobozba beírjátok a fotón szereplő hely nevét. (Ez lehet konkrét vagy akár általánosabb helyszín is.) A játék végén a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásának köszönhetően három példányt sorsolunk ki a könyvből.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/29 Veronika’s Reader Feeder - Interjú
10/31 Dreamworld - Idézetek
11/02 Könyvvilág
11/04 Angelika blogja
11/06 Sorok között
11/08 Kelly és Lupi olvas
11/10 Dreamworld

Egy birodalom végzete - Ismerd meg a szereplőket

A Könyvmolyképző kiadónál hamarosan megjelenik Alexandra Christo debütáló regénye, ami külföldön bestseller. A történet főszereplője Lira, egy királyi családból származó szirén, akit azzal büntetnek, hogy emberré varázsolják, és elveszti szirén képességeit. Lirát egy herceg menti meg, akinek a szirénvadászat a hivatása. Kövessétek blogturnénkat, hogy megtudjátok, mit szólnak bloggereink ehhez a nem mindennapi pároshoz! A turné végén három szerencsés olvasónk a kiadó jóvoltából megnyerheti a To Kill a Kingdom – Egy birodalom végzete című YA fantasyt!

Lira, 

a Hercegek Átka

"Annyi szívet gyűjtöttem be eddig, ahány éves vagyok. Vagyis a hálószobámban összesen tizenhét rejtőzik valahol a homok alatt"

"Az én hajam egészen a derekamig ér, és épp olyan vörös, mint a bal szemem – de csak mint a bal, a szirének jobb szeme ugyanis olyan árnyalatú, mint a tenger, amelyben születtek. Én Diavólosz hatalmas tengerében születtem, ami az alma és a zafír vize. Mivel mindkettő egyenlő arányban található meg itt, a szemem egyikre sem hasonlít különösebben."

"(...) az első dolog, amit észreveszek rajta, a csillag alakú szeplői. Égi konstellációk pöttyözik az arcát, épp olyanok, mint amilyeneket éjjelente szoktam figyeli, mikor a legénység többi tagja már alszik. Sötét vörös, dús haja az arcára tapad. Olyan sötét, hogy tulajdonképpen már majdnem barna. Nagyon fiatalnak tűnik(...)." - Elian

 

"Tökéletes összhangban éneklünk, midásziul, a legelterjedtebb emberi nyelven, amelyet minden szirén jól ért és beszél. Nem mintha számítanának a szavak: maga a zene babonázza meg őket. A hangunk visszhangzik az égboltról, dalunkat a szél a szárnyára kapja. Úgy éneklünk, mintha egy teljes kórust alkotnánk, és ahogy a bűvös dallamok elérik a fedélzetet, bekúsznak az utazók szívébe, a hajó lassítani kezd, majd megáll."

"A szívós szirének több száz évig élnek és legfeljebb néhány évtizedet öregszünk, ezért aztán a lányok egy idő után úgy néznek ki, mint az anyák, az anyák pedig nővéreknek tűnnek, és nagyon nehéz megállapítani külsőre, hogy ki hány esztendős lehet valójában. Emiatt is fontos hagyomány nálunk a szívek gyűjtése: mert a korunkat nem az arcunk mutatja, hanem az, hány életet vettünk már el."

"A szirének vére nem olyan, mint az embereké. Először is azért nem, mert a miénk hideg. Másodsorban, éget. Az emberi vér folyik, csepeg, tócsává áll össze, de a sziréneké bugyog, habzik és bugyborékolva csapódik ki a bőrünkön."

"Mikor egy szirén ellopja egy ember szívét, kötődni kezd az illetőhöz. Ez egy ősi varázslat, amit nem lehet könnyen megtörni. Azzal, hogy magunkhoz vesszük a szívet, belénk ivódik a tulajdonos hatalma, bármilyen életet is élt és bármilyen fiatal is volt –és örökké kötődni fogunk hozzá." 

Kahlia, 

Lira unokatestvére

"Pikkelye sötét rőt, szőke haja pedig nem ér le a melléig, amit narancssárga alga borít."

"Kahlia csak tizennégy éves és bár jobban tenné, ha a palota közelében maradna, én úgy döntöttem, hogy velem kell jönnie, és miután hercegnő vagyok, a kívánságom számára parancs."

"A jobb szeme részben zafírkék, mint az enyém, a bal meg krémesen sárga, és az íriszétől szinte nem is látszik a fehérje."

A Tenger Úrnője, 

Lira anyja

"Minden királynő szirénként kezdi, majd miután megkapja a koronát, a varázslattól eltűnnek az uszonyok, a helyükre pedig fenséges csápok nőnek, amelyekben olyan erő lakozik, mint egy egész hadseregben. Inkább kalmárra hasonlítanak ekkor, mint halra, a változásnak pedig része az is, hogy varázserőt kapnak, hatalmas, végtelen varázserőt. Akkorát, amivel kedvükre irányíthatják a tengereket. Egyszerre a Tenger Úrnői és a Tenger Boszorkányai.
Én nem ismertem őt szirénkorában és el sem tudom képzelni evilági lényként. A bőrét a hasától a gyönyörű formájú arccsontjáig vörös színű, ősi szimbólumok és rúnák fedik. A csápjai, melyek feketék és skarlátszínűek, úgy fonódnak egymásba, ahogy a vér meg a tinta, a szeme pedig már régóta rubinná vált.Még a koronája is egy pompázatos fejdísz, ami a feje tetején szarvakban végződik,hátul pedig végtagokként terül szét."

Elian,

Midasz hercege, a Szaád kapitánya, szirénvadász

"Tulajdonképpen gyilkos vagyok, de szeretek úgy gondolni erre, hogy ez a jobb tulajdonságaim közé tartozik. A hold felé tartom a késem és megcsodálom rajta a megcsillanó vért, még mielőtt a fém teljesen beinná. Akkor kaptam, amikor betöltöttem a tizenhetet, és világossá vált, hogy az ölés számomra több, mint hobbi.Az mégsem járja, mondta a király, hogy a midászi herceg egy rozsdás késsel mászkál. Úgyhogy most egy mágikus késem van, ami olyan gyorsan issza be az áldozata vérét, hogy alig marad időm csodálni. Azt hiszem, egy hercegnek ilyen fegyver jár. Bár egy kissé színpadias cucc."

" Szeretem, ha Kapitánynak szólít.Sokkal inkább, mintha uramnak, hercegemnek vagy ami a legjobb, őfensége Sír Elian Midasznakhívnak. Bármit is jelentsen ez utóbbi, legalább olyan ájtatoskodó és álszent cím, mintha hajbókolás közben köpnének egyet. A Kapitány sokkal jobban illik hozzám, mint a korábbi titulusom. Egyébként is inkább érzem magam kalóznak, mint hercegnek.Tizenöt éves korom óta érzek így, és az elmúlt négy esztendőben folyamatosan a tengert járom. Mikor Midaszban vagyok, semmi máshoz nincs kedvem, csak az alváshoz. Nagyon kimerítő dolog hercegként viselkedni: még azokkal sem tudok egy jót beszélgetni az udvarban, akik valóban kedvelnek engem, mert egész egyszerűen elalszom a társaságukban. Amikor viszont a Szaád fedélzetén vagyok, alig alszom. Egyszerűen nem fáraszt ki semmi. Állandóan pörgök és pezsgek. Mintha villámok cikáznának az ereimben. Éberen figyelek, és úgy tombol bennem a nyughatatlan kíváncsiság, hogy mikor a csapat többi tagja mély álmát alussza, én akkor is nyitott szemmel fekszem a padlón és számlálom a csillagokat.Különböző alakzatokat látok beléjük, aztán történeteket fabrikálok köréjük. Olyan helyekről, ahol eddig jártam, vagy ahová készülünk. Tengerekről, óceánokról, amiket felfedezünk, emberekről, akiket magunk közé toborzunk, démonokról, akiket majd legyőzünk. Az izgatottságom sosem lanyhul, még akkor sem, mikor a tenger halottnak tűnik. És akkor sem, mikor meghallom az ismerős dalt, ami a lelkem szorongatja, és mintha csak először tenné, elhiteti velem, hogy létezik igaz szerelem. A veszélytől csak még mohóbb leszek.Elian Midaszként, a midaszi trón koronahercegeként, örököseként rémesen unalmas vagyok.

Különböző rangokról, vagyonokról vagyok kénytelen beszélgetni, meg arról, melyik bálba menjek el, melyik hölgynek van a legszebb ruhája, és ugyan melyiket érné meg összegyűrni magam alatt. Minden egyes alkalommal, amikor Midaszban kötök ki, erre a játszmára kényszerítenek, és úgy érzem, ez mind elvesztegetett idő. És közben lemaradtam egy lehetőségről, vagy megmenthettem volna egy életet. 

(...)
Amikor azonban egyszerűen Elian vagyok, a Szaád kapitánya, teljesen átváltozom. Mikor én döntöm el, melyik szigeten kössünk ki, és velem van a teljes legénységem, akkor igazán önmagam lehetek. Szédültre ihatom magam és évődhetek a nőkkel, akiknek bőre hősi kalandozásoktól forró. A nőkkel, akik rózsa-és malátaillatot árasztanak, és mikor meghallják, hogy herceg vagyok, felnevetnek, majd közlik velem, hogy attól még fizetnem kell az italomért."

"Királyi származású vagyok, igen, de ennél sokkal meghatározóbb, hogy mennyi kalandvágy szorult belém. Az apám szerint az nem járja, hogy a midaszi örökös rozsdás késsel rohangáljon, a nyílt vizeket járja, hónapokra eltűnjön, vagy hogy tizenkilenc éves korára még mindig nincs egy valamire való felesége, ahogy az sem, hogy háromszög formájú kalapot visel meg madzagkötős, olcsó rongyokat,Az sem járja, hogy kalózként és szirénvadászként élek, nem hercegként."

Amara, 

Elian húga:

"Amara tizenhat éves, a szeme zöld, mint az egyiptomi molokhia, a haja pedig ugyanolyan fekete, mint az enyém. A bőrét, mint általában, most is aranypermet fedi és teleaggatta magát drágakövekkel."

Szaád, 

Elian szirénvadász hajója

"A Szaád egy fenséges hajó, ami kétszer akkora, mint egy rendes, négyszáz fős legénységű hajó, bár nekem fele annyi emberem van csak, mert a hűséget mindennél többre tartom. Vén fekete laternák díszítik a hajófart, az orrárboc pedig úgy nyújtózik előre, mint egy éles tőr. A Szaád valójában nem is hajó: inkább fegyver. Sötét tengerkék, mint az éjszaka, vitorlái elefántcsont színűek, mint a királyné bőre, fedélzete pedig épp olyan ragyogó, mint a király."

"A legénység felé fordulok. Kétszáz tengerész és harcos, akik büszkék arra, hogy velem tarthatnak és bátran vállalják a küldetést. (...) ezek a férfiak és nők tudják jól, hogy a mi szövetségünk egészen a halálunkig tart."

Madrid, 

Kye párja, Elian barátja, a Szaád tagja

"Madrid, a másik legjobb barátom (...), aki történetesen nő."

"Madrid nagyon ért ahhoz, hogy illendőségre kényszerítsen más embereket. Ahhoz képest, hogy képzett gyilkos, furcsamód igen tisztességes (...)."

"(...) éjfekete haját kisimítja az arcából, felköt a homlokára egy kendőt és felvillan az arcát díszítő Kléfteszisz-tetoválás. Azok a gyerekek kapnak ilyet, akik rabszolgahajókra kerülnek és bérgyilkost faragnak belőlük. Amikor rátaláltam Madridra, épp megvásárolta a szabadságát azzal, hogy jókor jó helyre helyezte a puskacsövét."

"Madrid sosem öl szívesen, akár szörnyekről, akár emberekről van szó. Kléfteszben egy egész életre eleget gyilkolt, és a sors furcsa fintora, hogy épp ettől vált belőle olyan erkölcsös és lelkiismeretes nő. Pedig a Szaádon ezekkel az értékekkel nem sokra megy. Mégis ő a legjobb mesterlövészem, és ha nem veszem figyelembe, milyen elveket vall, akkor azt is ki merem jelenteni, hogy ő tud ittlegjobban vigyázni az életemre."

Kye,
Elian legjobb barátja, egyben védelmezője

"(...) semmit nem vesz komolyan a világon, ellenben úgy öltözködik, mintha a Xaprár hírhedt tolvajtársaságának tiszteletreméltó tagja lenne."

"Kye szokás szerint most is feketét visel, foltozott bőrruhát és levágott ujjú kesztyűt. Világosbarna haját mindkét oldalon felborotváltatta, ahogy az omorfiai férfiak körében szokás – náluk a szépség mindennél nagyobb érték. Kye esetében ez azt jelenti, hogy az esztétikum a morálnál is fontosabb."

Kolton Torik,

a Szaád első tisztje

"Torik a negyvenes évei elejét tapossa, pompás fehér bajsza van és jó tíz centivel magasabb nálam. A karja olyan vastag, mint a combom, és minden tagja irdatlanul méretes. Az ilyen meleg nyári hónapokban rövid szárú, kopott térdű nadrágot visel, meg egy fehér inget fekete mellénnyel, amit vörös madzaggal köt meg –masnira, ráadásul. Számomra ezzel azt üzeni, hogy bár sok dolgot komolyan vesz –tulajdonképpen mindent a világon –, azt viszont, hogy szerepe szerint majdnem-kalóz, egy cseppet sem."

Szakura, 

az Arany Liba tulajdonosa

"Telt és csinos, világos szőke haját a fülcimpájáig vágatta, keskeny, ferdevágású szeme pedig épp olyan barna, mint a kocsma falai. Az ajkát sötét vörösre festi, hogy eltakarja vele a titkait, a bőre pedig annyira halvány, amilyet még nem láttam. A legtöbb ember szerint Págoszról való, ahol sosem olvad el a hó és keveset süt a nap.

(...) Szakura mindig is az Arany Liba tulajdonosa volt. Mintha mindig ittlett volna, azóta legalábbis bizonyosan, amióta ide járok. És bár gyönyörű nő, mégis olyan kegyetlen, hogy egy tolvajnak és gonosztevőnek sem jutna eszébe ujjat húzni vele."

Nyereményjáték

Történetünk főszereplője, Lira hercegnő gyűjteménye egészen különleges, ugyanis szirénünk hercegi szíveket gyűjt, ezért mi is minden bejegyzésünkben elrejtünk néhány szívet! A feladatotok annyi, hogy megtaláljátok őket, és beírjátok a rafflecopterbe, hogy az adott napi bejegyzésben mennyit találtatok. Vadászatra fel!Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/24 Sorok között
10/26 Kelly és Lupi olvas
10/28 Readinspo
10/30 Dreamworld - Borítók
11/01 Fanni's Library
11/03 Dreamworld
11/05 Ambivalentina
11/07 Csak olvass!
11/09 Hagyjatok! Olvasok! - Idézetek
11/11 Könyv és más
11/13 Booktastic Boglinc
11/15 Utószó
11/17 Hagyjatok! Olvasok!
11/19 Flora the Sweaterist
11/21 Flora the Sweaterist - Interjú

Blogturné extra - A legsötétebb csillag

Úgy tűnik, Jennifer L. Armentrout még nem tudott búcsút venni a luxenek világától - a rajongók legnagyobb örömére -, hiszen egy spin-off sorozatba kezdett bele nem is olyan régen. Az Originek első része, A legsötétebb csillag idén ősszel érkezik a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában, ami Luc és Evie történetét meséli el. Természetesen a Blogturné tagjaiként mi sem hagytuk ki a lehetőséget, hogy elolvassuk a könyvet, és elmeséljük Nektek a véleményüket róla. Ha Ti is szeretnétek visszacsöppenni a luxenek, hibridek és originek izgalmas világába, akkor tartsatok velünk, és játsszatok a könyvért, hiszen 3 példányt is nyerhettek belőle!

Borítók a világ minden tájáról

Az eredeti és a klón - A lengyelek ugyan nem tartották meg az eredeti borítót, mégis egy azon a koncepción alapuló, címet a fókuszba helyező verziót alkottak, melynél a csillagok egészen új értelmezésben jelennek meg. A borítót váltó országok közül talán még ők jártak a legjobban - szerintem.

A rózsaszín 50 árnyalata - A holland (bal) és a német (jobb) tervezők nagyon megirigyelték egymás munkáját, tekintve, hogy a két változat rengeteg hasonlóságot mutat, kezdve a páros sziluettjével, és a prizmaként megtörő rózsaszín háttérrel, hogy a jobbról balra tartó madarakról már ne is beszéljünk. A német egy fokkal kidolgozottabb borítónak tűnik, de én azért örülök, hogy a Könyvmolyképző nem kapott tőlük ihletet, egyiket se szívesen látnám a polcomon.

Főszerepben a lila - A franciáknál (bal) és a törököknél (jobb) erőteljesen megjelenik a lila különféle árnyalata, ezzel is utalva Luc szemének színére. A franciáknál olyannyira, hogy egészen konkrétan egy szem figyel a fedlapon (reméljük, nem Sauroné), míg a törököké a német és holland verzióhoz hasonlóan Evie és Luc párosát, pontosabban a sziluettjüket helyezi fókuszba, nem feledkezve meg a csillagokról. Véleményem szerint, és a többi borítót látva, a török rajongók is elégedettek lehetnek... nem úgy szegény franciák.

Szivárvány, te csodás! - Az olasz (bal) és spanyol (jobb) borítókat látva nehéz szavakat találni. De azt hiszem, ilyenkor szokták azt mondani, a kevesebb néha több. Bár a spanyolok legalább szép fontot találtak, ha már szőke hajú modellekből kifogytak.

Nyereményjáték

A mostani játékunk során kicsit fel kell elevenítenetek a múltbéli emlékeiteket a luxen sorozatról, ugyanis egy keresztrejtvényt hoztunk Nektek, ami természetesen ahhoz fog kapcsolódni. Minden állomáson egy feladványt fogtok találni, de legyetek résen, mert nem sorban fogunk haladni, ezért nagyon figyeljétek a feladvány előtti sorszámot, és oda illesszétek be a rejtvényben a szavakat is. A keresztrejtvény minden szavát várjuk a rafflecopter dobozba, és természetesen a legvégén a megfejtést se felejtsétek el beírni! Ha valamiben nem vagytok biztosak, inkább később írjátok be, mert sajnos utólag már nem tudtok javítani. A megfejtés már A legsötétebb csillaghoz fog kapcsolódni. Sok sikert!
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

2. Daemon egyik ikertestvérének keresztneve.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/21 Könyvvilág
10/23 Sorok között
10/25 Angelika blogja
10/27 Deszy könyvajánlója
10/29 Dreamworld - Borítók
10/31 Veronika's ReaderFeeder
11/02 Sorok között - Idézetek
11/04 Dreamworld
11/06 Fanni's Library

Adam Bray - Minden ami Marvel

A Kolibri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent a Minden ami Marvel. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere bemutatja a Marvel-képregények mozgalmas világáról szóló, teljes körű útmutatót hősökről, gonoszokról, járművekről, bolygókról és sok egyéb, izgalmas témáról.
Tartsatok velünk, merüljetek el a szuperhősök univerzumában, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott két nyeremény példány egyikét.

Adam Bray - Lorraine Cink - Melanie Scott - Stephen Wiacek: Minden ami Marvel

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9789634374039
Oldalszám: 320 oldal
Fordító: Sepsi László

Fülszöveg:

Ha az olvasók meglátnak egy Minden ami Marvel című könyvet, talán eltűnődnek rajta, mi lehet benne – biztosan nem minden a Marvel-képregények Multiverzumáról!
Tényleg lehetetlen vállalkozás lenne mindent egyetlen kötetbe gyűjteni, ezért lássuk, hogy mire nem vállalkozik ez a könyv. Nem mutatja be a cég történetét, és nem is egy teljességre törekvő karakterenciklopédia. Sokkal inkább kalauz a fősodorbeli Marvel-univerzumhoz, annyi, felbukkanásának időrendjében szereplő karakterrel, helyszínnel, járművel, fegyverrel és varázstárggyal, amennyi csak elfér 320 oldalon.
A Minden ami Marvel tényekkel és izgalmakkal teli utazásra hív a negyvenes és ötvenes évek első nagy Marvel-hőseitől, gonosztevőitől, cowboysztárjaitól és képregényszereplőitől a hatvanas évek ikonikus szuperhősein és -gonoszain át napjainkig, miközben bepillantást enged a karakterek szuperereje, az általuk használt technológia és a főhadiszállásaik titkaiba.

Saját véleményem:

Azt hiszem, erre a kötetre elég ránéznie egy valamire való Marvel rajongónak, és máris épp annyira  birtokolni akarja, mint Thanos a hat Végtelen követ. Eszméletlenül gyönyörű, igényes kiadás, ami a maga masszivitásában nem kimondottan táska és csuklóbarát, de egy otthoni multiverzum utazás esetében már egészen más a helyzet. Minőségi, fényes lapok, színes illusztrációk, és olvasóbarát kötés gondoskodik a maximális élvezetről, olyannyira, hogy már csupán kivitelezését tekintve is megéri minden forintját ez a kis útmutató.

„Csináljunk ​valami őrültséget… mondjuk mentsük meg a világot!”

A Minden ami Marvel az eddigi legkomplexebb gyűjtemény, amivel valaha találkoztam, felfoghatatlan mennyiségű információ rejlik háromszázhúsz oldalban, hét témakörre bontva. A legnagyobb egységet egyértelműen a majd' kétszáz oldalon átívelő Hősök és gonoszok kategória képezi, mely önmagában is hat alfejezetre (Aranykor, Atlas-korszak, Marvel-korszak, Bronz korszak, Modern korszak, Hőskorszak), vagy ha úgy tetszik, korszakra bomlik, így mutatva be ismert és kevésbé népszerű figurákat. Ezt követik a Járművek, Fegyverek és technológia, Kozmikus erők, Varázserejű tárgyak, Bolygók és létsíkok, valamint az Országok és helyek elnevezésű kategóriák, melyek ugyan rövidebbek, de tartalmukat tekintve épp annyira átfogóak, mint az első.
A kötetben ezen felül helyet kapott még egy idővonal, mely színkódok segítségével, lényegre törően összefoglalja a multiverzum főbb eseményeit, korszakait; a híres Roy Thomas előszava, továbbá egy név- és tárgymutató, ami jócskán megkönnyíti a tájékozódást.

Mindennek fényében, azt hiszem, kijelenthetjük, ez az útmutató nem a lekapom és gyorsan elolvasom típusú olvasmányok kategóriájába sorolható, idő kell hozzá. Ahhoz, hogy aprólékosan, maximális odafigyeléssel átbogarászhassuk a képeket, s feldolgozhassuk azt az elképesztően nagy mennyiségű, információt, amit ránk zúdít. Évtizedek szerteágazó története rejlik benne. Hihetetlen!
Sokszor eszembe jutott már, vajon lehetséges-e összefogni a Marvel képregényes világát,  annyira szövevényes, sok szálon futó, de végül mindig ugyanarra jutottam: nem. Tévedtem. Adam Bray, Lorraine Cink, Melanie Scott és Stephen Wiacek nagyon közel került ehhez, aprólékos, mindenre kiterjedő munkájuknak hála, megannyi izgalmas tényt, titkot, eseményt, karakter- és világtörténetet sűrítettek egybe. Olyanokat, amik a leghardcore-abb rajongók számára is tudnak újat mutatni, mert ez a gyűjtemény bizony a felnőtt(ebb) rajongóknak szól.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: -

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: bagatell, de annyira fáj a központozás hiánya a címben

Borító: 5/5
Sorozat: Marvel-képregények Multiverzum/önálló kötet

Nyereményjáték

Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek a Marvel univerzumot. Minden állomáson találtok egy kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a rafflecopter doboz megfelelő sorába beírni mindegyikre a helyes választ, és máris esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott két könyv egyikét.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

Kik kovácsolták Mjölnirt?

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/17 Olvasónapló
10/18 Utószó
10/19 Csak olvass!
10/20 Dreamworld
10/22 Könyv és más
10/23 Sorok között
10/24 Hagyjatok! Olvasok!

Julia London - A vad skót

A General Press Kiadó szeptember 2-án újabb névvel gazdagította a magyar fordításban olvasható történelmi románcok szerzőinek névsorát. A több, mint harminc regényt publikált Julia London, idehaza A vad skót című művével mutatkozik be az olvasóknak, amely hat részes Felföldi vőlegények sorozatának nyitó kötete.

Julia London: A vad skót

Kiadó: General Press
ISBN: 9789634523123
Oldalszám: 376 oldal
Fordító: Gieler Gyöngyi

Fülszöveg:

Arran McKenzie első látásra beleszeret a vörös hajú, zöld szemű Margot Armstrongba. A luxusban született és nevelkedett angol nemeskisasszony azonban képtelen beilleszkedni a skót klánfő barbár világába, így pár hónappal az elrendezett esküvő után elhagyja a férjét, és igyekszik mindent elfelejteni – leszámítva azokat a pillanatokat, amelyeket a vad Arran szenvedélyes ölelésében töltött.  Három évvel később azonban kénytelen visszatérni a férjéhez a Skót-felföldre, hogy kiderítse, milyen szerepet játszik a férfi egy Anglia elleni, feltételezett árulásban, mielőtt a gyanú a nő családjára terelődne. Vajon melyikük kerül ki győztesen a kémkedés és a csábítás szövevényes játékából? És sikerül-e túllépniük a félreértéseken és a megbántottságon, hogy beengedjék szívükbe a szerelmet?

Saját véleményem:

Kissé meglepődtem, mikor nem találtam az idei megjelenések között A Felföld rettegett fiai soron következő kötetét, de szerencsére a kiadó ebben az évben sem hagyott minket skót romantika nélkül. Julia London személyében új szerzőt hoztak el számunkra, melyhez új arculat is társult.
Bevallom, engem első látásra megnyert az eredeti borító (gyarló vagyok, tudom), anélkül vetettem rá szemet, hogy tudtam volna, melyik kiadóhoz tartozik.

"- Az ég szerelmére, tényleg nem tudom, hogyan járjak a kedvedben - mondta hidegen Arran.
- Én meg nem tudom, hogyan járjak a te kedvedben - vágott vissza Margot."

Szeretem a második esély típusú regényeket, főleg akkor, ha két különböző habitusú ember feszül egymásnak, A vad skótban pedig ez a helyzet. Margo angol nemes kisasszonyként nevelkedett, imádja a fényűzést, a szép ruhákat, bálokat, legnagyobb álma, hogy feleségül vegye egy tehetős, rizsporos parókát viselő férfi, kinek oldalán beteljesítheti felszínes vágyait. Ám amikor apja holmi árucikként eladja a barbár, skót Arran McKenzie-nek, aki frissen szerzett bárói címet, mindez szertefoszlik. A tizennyolc éves lány egyik napról a másikra távol kerül otthonától, a luxustól, és egy olyan helyen, olyan emberek társaságában találja magát, akik a szemében nem többek holmi vadembereknél: közönségesek, büdösöket, túlságosan nyíltak, modoruk és ruhájuk mellőzi a finomságot. Újdonsült férjéről nem is beszélve, akivel mindössze az ágyban találják az összhangot.
Margot néhány hónapnyi házasság után hazaszökik családjához, majd három év elteltével, váratlanul betoppan férje otthonába, mondván, hogy szeretné helyrehozni házasságukat.

A történet jelen és múlt váltakozása által teljesedik ki. A múltban játszódó fejezetek során megtudhatjuk, hogyan ment tönkre a páros kényszerházassága, miket élt meg férj és feleség, mi vezetett elválásukig, míg a jelen eseményei rengeteg izgalom, szenvedély és ármánykodás közepette esélyt ad Margotnak és Arrannek arra, hogy rendezzék kapcsolatukat. Csakhogy ez nem ennyire egyszerű. Margot az apja irányítása alatt áll, kémkednie kell férje után, aki nem kevés bizalmatlansággal viseltetik irányába, és ha mindez nem lenne elegendő, akkor a férfi sértett büszkesége mellett még olyan tényezők is nehezítik feladatukat, mint a származásuk.
A regény során kiemelkedő szerepet játszik az angol-skót ellentét, mind neveltetés, mind történelmi szempontból. Az események legfőbb mozgatórugója a történelemből is ismert jakobita mozgalom. Ugyan itt még csak 1710-ben járunk, Margotnak visszatérése során az a feladata, hogy kiderítse, férje franciákkal barátkozik-e, s az angolok háta mögött be kívánja-e engedni őket földjére, ezzel mintegy segítve az angol uralkodó leváltását, vagy sem. A kérdés rengeteg izgalommal, csalással és karakterfejlődést kiváltó okkal jár, ám engem sokkal jobban lenyűgözött az angol-skót ellentétek emberi oldalának ábrázolása.

Sokat gondolkodtam azon, vajon olvastam-e már olyan regényt, melyben ennyire élethűen, ennyire intenzíven jelenik meg a két főszereplő származása, és az a tömérdek ellentét, amit ez okoz kettejük között, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Julia London lehengerlő intenzitással szőtte bele magába a történetbe, a karakterekbe és azok hátterébe is mindazt, amit az angolság vagy a skót lét jelent. Két külön világ, ami sehogy sem fér össze.
Imádtam, ahogy angol és skót szemmel is megjelent a másik világ, és egészen fergeteges volt látni, hogy a különbözőség miként tud megmérgezni egy kapcsolatot, ha a mögött nincsenek valódi érzelmek, csupán szenvedély. A szerző húsba vágó emberséggel ábrázolta azt a küzdelmet, amit Margot és Arran vívott, míg próbáltak összecsiszolódni. Ahogy a fényűzésért rajongó, magányos kisasszony, akit egész életében arra tanítottak, hogyan legyen jó angol feleség, sehogy sem találta a helyét a klánvezér feleségeként, mert nem tudott azonosulni a skótok nyitottságával, felsőbbrendűen tekintett az általa barbárnak bélyegzett emberekre, miközben férje naphosszat távol volt, hajózott, vadászott, harcedzéseket tartott, és csak esténként tért haza. Vagy ahogyan a dolgokat a maguk egyszerűségében kezelő, nyílt skót vezér nem tudta, miként járjon sekélyes kis felesége kedvében, akinek semmi se volt jó. Mindketten hibáznak, mindketten próbálkoznak, mégis elsiklanak egymás mellett, holott semleges terepen, ahol nem skótok, nem angolok, nem bábok a játszmában, nem vezérek, nagyon is működnek együtt. És ez az, ez a kémia az, ami bizonyos keretek között nem elég, míg más időpontban, más szituációban, nagyon is elegendő ahhoz, hogy elindítson egy olyan folyamatot, ami által képesek lehetnek túllendülni az ellentéteken. Szerettem ezt a szálat, az emberségét, a valóságtartalmát; olvasás közben úgy éreztem, valódi időutazást teszek, olyat, ahol nincs túlidealizált romantika, csak őszinte valóság. Ahol apák lányokat adnak el önös érdekből, ahol egy vadidegen férfi tényleg elveszi arája szüzességét, ahol egy lánynak magányosan, saját közegéből kiszakítva új, szokatlan dolgokkal kell szembesülnie, megküzdenie, ahol egy férj nem érti az asszonyi lelket, ahol a nemzetek megvetik egymást, és még sokáig sorolhatnám.
Részben a fentebb felsoroltaknak, részben Julia London lendületes stílusának hála, szinte faltam a lapokat. Elolvadt körülöttem a valóság, a helyére öreg, hideg kastély költözött, ahol szél fütyült, fáklyák és gyertyák lángjai lobogtak, sercegtek, kutyák szaladgáltak, kiltes férfiak nyüzsögtek, fa nyikorgott, csizma csusszant, sör, whiskey, és pezsgő illata szállt. Mindezek tekintetében azt hiszem, bátran mondhatom, hogy imádtam A vad skótot, és hogy Julia London olyan szerző, akire a zsáner rajongóinak érdemes lesz odafigyelni. Ha szeretitek a történelmet, a felföldi hangulatot, a szenvedélyt, politikát, ármánykodást, csalást, akkor bátran vágjatok bele Arran és Margot történetébe. Outlander rajongóknak pedig kifejezetten ajánlott!

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Arran, Margot

Kedvenc jelenet: Margot megérkezése

Negatívum: -

Borító: 5/5
Sorozat: Felföldi vőlegények #1, önállóan olvasható

Nyereményjáték

A General Press már számos, a skót felföld szülötteit életre hívó történelmi románccal kényeztették olvasóikat a hosszú évek alatt. Mostani játékunkban ezek közül néhány címét adjuk meg, megfejtés gyanánt pedig azok szerzőinek neveit várjuk.Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

A harcos

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/30 Angelika blogja
10/02 Könyvvilág
10/04 Betonka szerint a világ...
10/06 Dreamworld

Vi Keeland sajtóbemutató - beszámoló & interjú

Egy napsütéses, őszi napon, épp azon tanakodtam, melyik bejegyzésemet írjam meg, amikor hagosat pittyent a telefonom. E-mailem érkezett. Nem is akármilyen! Meghívást kaptam Vi Keeland magyarországi sajtótájékoztatójára. Szinte még fel sem fogtam a hírt, máris regisztráltam, végtére is nem mindennap pottyan az ember lányának ölébe ilyen lehetőség, vétek lett volna lemaradni róla.

A levél azonban ennél sokkal többet is tartalmazott: esélyt arra, hogy interjút készítsünk a szerzővel.
Nos, ez megint egy olyan lehetőség volt, amiről úgy gondoltam, nem szabad kihagyni, így hát a bemutató reggelén (mikor máskor?) szépen nekiálltam összerakni a kérdéseimet, gyönyörűen felépítettem egy hat kérdéses interjút, bevezetéssel, lezárással, mindennel. Ezt követően bepakoltam a dedikáltatni kívánt könyveimet (az egyik természetesen a könyvkupacom legalján hevert - mert hát egy kis kardió sosem árt), és elindultam... könyvek nélkül (futhattam vissza értük). A minisportnap után szerencsésen megérkeztem a konferenciaterembe, ahova a meghívónk szólt; egy kicsit korábban is, mint kellett volna. Ezt az egy órát arra használtam, hogy átolvassam, átjavítsam az interjúmat, és kicsit próbáltam memorizálni is (mint utóbb kiderült, kevesebb, mint több sikerrel).

A gyorsaságomnak hála (vagy inkább átka?) megnyertem az első sor első helyét, ahol egy gyönyörű álomgyáros ajándékcsomag várt rám, benne Vi Keeland két legújabb regényével és novellájával. Közben R. Kelényi Angelikával, a kiadó szerzőjével és PR-vezetőjével megbeszéltük, hogy az interjús kérdéseimet feltehetném beszélgetés közben. Hangosan. Mindenki füle hallatára. Ha most arra gondoltok, hogy ott helyben, ülve kihordtam egy miniinfarktust, akkor meglepően közel jártok a valósághoz. Alapvetően van szám, de ilyen helyzetekben nyuszifül vagyok (és amúgy is borzalmas hangom van), főként úgy, hogy egyetlen ismerős sem volt a közelben, aki összekanalazhatott volna. Ekkor szerencsére még nem tudtam, hogy a kérdéseim feltételével szorosan együtt jár majd a mikrofon használata is. Meg Vi Keeland figyelő tekintete. 

Vi Keeland valóságos energiabomba! Vidám, nyitott, érdeklődő személyiségnek tűnt már a legelső percben, ahogy helyet foglalt az asztalnál, és később, a bemutató során is végig figyelt a közönségre, érdekelték az emberek, és minden, ami körülötte zajlott. Folyamatosan mosolygott, kereste mindenkivel a szemkontaktust, és olyan hihetetlen átéléssel mesélt, hogy szerintem még az is értette, mit mond, aki egy szót sem beszélt angolul. 

Ez utóbbi problémát egyébként remekül megoldotta a kiadó: Angelika magyarul tette fel a kérdéseket Vi Keelandnek, amiket a tolmács halkan lefordított neki, majd Vi válaszát hangosan a közönség felé is továbbította.

...aztán jöttem én és a mikrofon. Mivel az első kérdéseim, ha kicsit más formában is, de addigra elhangzottak már, rögtön a közepéről indítottam. Ez az első két alkalommal működött is, de harmadszorra, amikor lányos zavaromban megpróbáltam fejből feltenni a kérdést, akkora kuszaság lett belőle, hogy azt kívántam, bárcsak ott helyben megnyílna alattam a föld és elnyelne; a maradék két kérdést inkább el is engedtem.

A bemutató végén lehetőségünk nyílt dedikáltatni és fotózkodni is az írónővel. Jómagam kétszer is sorba álltam, első alkalommal nem mertem túl sok könyvet az orra alá tolni, és fotózkodni is elfelejtettem vele, de legalább neves papírkám volt. Vi Keeland irtó aranyos volt, mosolygott, a két kmk-s könyv láttán különféle - aranyos - megjegyzéseket tett, második körben pedig már meg is ismert. Készségesen aláfirkantotta a maradék két könyvemet, novellás füzetemet, a saját fotóját (amit nektek kértem és hamarosan ki fogom sorsolni), majd felpattant, hogy fotózkodjunk. Ezúton is köszönöm a tolmács hölgynek, hogy segített a fényképezésben. 

És hogy a beszélgetés miről is szólt? Az alább elolvashatjátok, vagy ha magatok hallgatnátok és néznétek meg, akkor ide kattintva megtehetitek.

R. K. Angelika: Az európai turnéd közepén látogattál el hozzánk, Magyarországra. Elmesélnéd, merre jártál eddig és hová mész legközelebb?

Vi Keeland: Két hete kezdtem ezt a turnét Európában, Londonban, a RARE eseményen voltam - Nem tudom, valaki ismeri, esetleg? -, aztán Rómába mentem, most itt vagyok, ezután pedig Lengyelországban fogok eltölteni három napot.

Már három napja Budapesten vagy, hogyan tetszik neked a város? Mit láttál eddig a városból? Egyáltalán jártál-e valamerre?

V.K.: Gyönyörű! Tegnap éjszaka hajóztunk a Dunán, nagyon szép volt este. Jártunk a Parlamentnél, sétáltunk a rakparton, illetve megnéztük a Budai várat is.

Melyik történeted jelentette számodra a legnagyobb kihívást, azok közül, amiket eddig írtál?

A Hate Notes volt az, amit nagyon nehéz volt megírnom, mert valaki meghal benne. Sajnos két héttel azután hunyt el az édesapám, hogy befejeztem a könyvet, illetve az anyukámat is rákkal diagnosztizálták. Ezért volt nagyon személyes és érzelmes számomra.

Nagyon szenvedélyes, romantikus regényeket írsz, és természetesen van benne mindig egy csodálatos férfi karakter. Milyen tulajdonságokkal kell bírnia egy olyan férfi karakternek, amelyik a te könyvedben szerepelhet?

Legyen hűséges, megbízható és jó humorú.

Honnan meríted az ihletet? Honnan inspirálódsz?
Mindenhonnan. Tévét nézve, embereket figyelve, az olvasmányaimból. Akárhová megyek, hatással van rám, akárcsak az engem körülvevő emberek. Őket látva néha csak úgy kipattan egy történet a fejemből.

Miért kezdtél el írni? Mi motivált arra, hogy írj?
Igazából mindig is nagy olvasó voltam. Mielőtt író lettem, ügyvédként dolgoztam, és már ekkor is írogattam, csak nem ennyire szexi dolgokat. Később úgy döntöttem, inkább az írás fele veszem az irányt. A bakancslistámon mindig is szerepelt egy könyv.

Három gyerek édesanyja vagy, hogyan tudod összeegyeztetni az írást a gyerekneveléssel? Egyáltalán, milyen idősek a gyermekeid?
A gyermekeim már nagyobbak, de amikor még kisebbek voltak, akkor nagyon szigorú, katolikus iskolába jártak, úgyhogy nem mondtam el senkinek, hogy írok. Most már, hogy igazából felnőttek, úgy gondolom, akárkinek elmondhatom, hogy írok, és a gyermekeim is igazán büszkék rám.

Olvassák a regényeidet?

NEEEM! Egyszer odaadtam édesanyámnak az egyik könyvemet, amit Penelope-val közösen írtam, és azt mondtam neki, hogy a szexi jeleneteket ő írta, nem pedig én.

A karaktereidet valós személyekről mintázod, összemixeled vagy teljesen fiktív személyeket jelenítesz meg a könyveidben?

Vannak olyan jelenetek, karakterek, amik a valóságot tükrözik. Ilyenek például az elvált testvérem randijai, azokat szeretem beleírni a regényembe. Néha a férjem párbeszédeiből is idézek.

A férjed ezt nem sérelmezni?
Nincs választása, szóval nem.

Soha nem kellett megküzdened azzal, hogy szenvedélyes regényeket írsz? Családdal, az anyukáddal, férjeddel, gyerekeiddel, bárkivel?
Mindenki nagyon elfogadó volt ezzel kapcsolatban. Nem igazán tudják, miket, milyen történeteket... De amikor az édesapám kórházba került, megkért, hogy vigyek be néhány könyvet, amiket aztán az éjjeliszekrényén tartott. A nővéreknek kérdezgették róla, ő meg ajánlgatta nekik, végül még vásároltak is belőlük. Apukám nagyon büszke volt magára, hogy ezáltal tudott segíteni nekem.

A rajongóiddal tartod a kapcsolatot? Vagy esetleg olyan sok van, hogy asszisztens ír a Facebookodra, instádra?
Nem, mindent én csinálok, én válaszolok a közösségi oldalakon a kérdésekre, üzenetekre. Nagyon sok barátot szereztem a könyves világ által, és azáltal, hogy írok. Illetve van egy nagyon jó blogger ismerősöm, egy barátnőm, akit mindenféle eseményre elhívok és minden dedikálásomon ott van. [A tömeg hátrafordult, és a barátnő valóban ott mosolygott hátul.]

Volt már olyan érzésed, hogy nem jut eszedbe semmi? Hogy nincs több történet?
Soha nem történt még velem olyen, hogy ne lett volna ötletem. Viszont huszonnyolc könyv után néha hasonlónak érzem őket. Ilyenkor kicsit hátralépek, olvasok, kikapcsolódok, hogy mielőbb újult erővel kezdhessek neki az írásnak.

Lilla (ez lennék én): Ha esélyed nyílna rá, melyik történetedbe csöppennél legszívesebben, és milyen szerepet töltenél be?
A most megjelent új regényembe, az All Grown Upba, amiben egy idősebb nő és egy fiatalabb srác a főszereplő. Bár elég vicces lenne, mert a fiú körülbelül annyi idős, mint az én fiam most.

Lilla: Az önálló regényeid mellett több olyan is van, amit Penelope Warddal közösen írtál. Mennyire nehéz egy szerzőtárssal együtt dolgozni? Hogyan képzeljük el ennek a folyamatát?
Könnyebb együtt dolgozni, mint egyedül. Mind a ketten írunk mind a két szereplőhöz, és mint egy labdát, passzolgatjuk egymásnak a word dokumentumot.
Az írás valójában egy elég magányos tevékenység, ezért nagyon örülök neki, hogy Penelope-val írhatok, rendkívül inspiráljuk, ösztönözzük egymást. Természetesen sokkal viccesebb is így.

Lilla: Egy regény születésekor van olyan személy, akinek adsz a szavára, vagy már az írás első szakaszában megjelenik a történet a fejedben és utána azon senki sem képes változtatni? [ez akart lenni az eredeti kérdés]

A szerkesztőmmel szoktam még írás előtt átbeszélni a legújabb regényem alapötletét. Valamint a csodálatos ügynökömnek, Kimberly-nek mutatom meg.

Milyen a munkamódszered? Van benne rendszeresség? 
Minden reggel korán kelek, 4:30 körül. Nyolc óráig megpróbálom elrendezni az adminisztratív munkáimat, aztán felmegyek az emeletre és délután 5 óráig írok.

A magyarul megjelent regényeid közül melyiknek a magyar borítója tetszik a legjobban?
A beosztotté!

Melyik volt életed legromantikusabb pillanata?
Talán az, amikor a férjem megkérte a kezem.

Köszönöm ezt a fantasztikus napot az Álomgyárnak, örök emlék marad. :)

Vi Keeland könyveit beszerezhetitek innen és innen.

M. Kácsor Zoltán - A boszorkány seprűje

A Kolibri Kiadó gondozásában megjelent M. Kácsor Zoltán A boszorkány seprűje című legújabb mesekönyve, amely számos klasszikus mesehős kalandjait mutatja be, közel sem klasszikus csomagolásban. A megjelenés alkalmából a Blogturné Klub négy bloggere mesél most a könyvvel kapcsolatos élményeiről. Tartsatok velünk, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott két példány egyikét!

M. Kácsor Zoltán: A boszorkány seprűje

Kiadó: Kolibri Kiadó
ISBN: 9789634373070
Oldalszám: 84 oldal
Illusztrálta: Horváth Ildi

Fülszöveg:

Hogy kerül egy mesekönyvbe a fogszabályzós sárkány és az ördög gonoszsága? Miért hagyja faképnél a seprű a boszorkányt, és miért nem bánja a kalózkapitány, hogy a cápa leharapta a lábát?
Fogós kérdések, ugye? Ezekből a muris mesékből megtudhatjuk az igazat, de csakis az igazat! A sikeres Zabaszauruszok-sorozat szerzője másképp, a megszokottól eltérő, vicces helyzetekben mutatja be a népszerű, klasszikusnak számító mesealakokat.
Királylányok és királyfik, sárkányok és lovagok, kísértetek és ördögök, kalózok és varázslók, na és egy boszorka… Tudd meg te is a féltve őrzött titkaikat!

Saját véleményem:

Új M. Kácsor Zoltán mesekönyv? Ide vele! Nagyjából valami ilyesmi játszódott le abban a két teljes másodpercben, amikor megláttam és eldöntöttem, hogy akarom ezt a könyvet. Sokszor elmondtam már, mennyire szeretem a szerzőt, azt, ahogyan és amit ír, hogy a történetei értéket képviselnek. Épp ezért vérzik most a szívem. Szeretni, imádni akartam ezt a könyvet, újra átélni azt a varázst, amit a Zabaszauruszok közben, csakhogy nevetés helyett egészen más érzések kerítettek hatalmukba.

"A sör biztos jót fog tenni, mert a lovag is mindig azt szokta mondani sörivás előtt, hogy Mi bajunk lehet tőle? (...)."

Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nem vagyok anyuka, csupán önnön szórakoztatásom végett vágtam bele A boszorkány seprűjébe, de ha az is lennék, nem vagyok benne biztos, hogy jó szívvel adnám a gyermekem kezébe. Kemény szavak, tudom, és alapvetően nem szokásom ennyire durván kifejezni magam, ám ez a mesekönyv kissé kibillentett a komfortzónámból. Úgy gondolom, hogy a gonoszság, a csalás, a kényszerítés és a szegények lenézése közel sem olyasmi, ami a kicsik számára követendő példa lehet, márpedig ezek sajnos nagyon is jelen vannak a történetekben.
A fülszöveg azt ígéri, hogy a szerző "másképp, a megszokottól eltérő, vicces helyzetekben mutatja be a népszerű, klasszikusnak számító mesealakokat", ami bizonyos pontig rendben van, gyerekként én magam is sokszor drukkoltam a sárkánynak, de úgy gondolom, a felnőttek feladata erkölcsileg helyes útra terelni a csemetéket, megtanítani, mi az, ami maga és mások számára jó, etikus, és mi az, ami elítélendő. Ilyen formában nekem visszás olyanokat olvasni, hogy a boszorkány seprűje a jóság helyett végül a gonoszságot választja, vagy hogy a nők egy megbabonázó varázslat miatt hamis boldogságban élik le az életüket olyan férfiak feleségeként, akiket amúgy megvetnek/ki nem állhatnak, és hát az olyan mondatok sem segítenek a gyerekek jellemformálásában, mint az "(...) úgy zsongtak a legyek a disznóól körül, mint a szegény emberek az ingyenkonyhán.”. És akkor még nem beszéltünk a varázskönyvről, ami megvetette és lenézte a szegény földművest. Szóval igen, ezek az etikailag és morálisan megkérdőjelezhető csattanók és tanulságok csöppet kiverték nálam a biztosítékot. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ezek után felüdülésként éltem meg a se eleje, se vége, tanulsága meg végképp semmi típusú meséket
Néhány pozitívumot, ami a maga módján megmelengette a szívemet, azért mégiscsak sikerült felfedeznem. Elsőként rögtön kiemelném a szerző elragadó stílusát, a magyar népmesei világra hajazó illusztrációkat, és azt a rejtett agytornát, ami megbújt a sorok és történetek között. M. Kácsor Zoltán furfangos köteléket képezett az egyes mesék között, mindegyikben visszaköszönt az előző történet valamely eleme, legyen szó varázslóról, sárkányról, páncélról vagy boszorkányról, ráadásul mindegyik sztori egyazon sémára épülve (elveszíteni valamit) megmutatja, milyen sokféle megoldás is létezhet ugyanarra a problémára.

Összességében tehát felemás érzéseim vannak A boszorkány seprűjével kapcsolatban. Persze fenntartom annak a lehetőségét, hogy nálam van a baj, minthogy én még Disney, Grimm- és népmeséken nevelkedtem, amik egészen más értéket közvetítettek, mint a mai mesék. Mindennek ellenére tisztelem és kedvelem a szerző munkásságát, a Zabaszauruszok legújabb részét pedig epekedve várom, így rendhagyó módon ezúttal nem szeretnék pontszámokat osztogatni.

Nyereményjáték

A könyvben szereplő mesékben a főhős mindig elveszít valamit, ami sokat jelent számára. Játékunk során az egyes állomásokon olyan klasszikus meséket idézünk fel egy-egy kép segítségével, amelyben az egyik szereplő szintén elhagyott valami számára fontosat. A feladat az, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok, hogy ki és mit veszített el.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

09/30 Spirit Bliss Sárga Könyves út
10/02 Veronika’s Reader Feeder
10/04 Dreamworld
10/06 Könyv és más