Joe Abercrombie - Half the World

Az Athenaeum kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Joe Abercrombie: Half the World - A harcos című regénye, a Szilánkos-tenger sorozat második része. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Yarvi kalandjainak folytatását, melyben az immár miniszterré és atyává vált fiú cselszövéseit követhetjük figyelemmel. Gettföldet háború fenyegeti, Yarvi kezében a döntés: mit képes feláldozni országa megmentésért?

2015. december 17-től egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Joe Abercrombie: Half the World - A harcos

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632934945
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bottka Sándor Mátyás

Fülszöveg:

Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle.
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre. Tüske az úton harcossá érik, de mint mindenki más belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.

Saját véleményem:

Abercrombie egy isten! A Half the Worldnél pedig keresve sem találhattam volna méltóbb könyvet a 2015-ös évem zárására. Egyszerűen lehengerlő! Epikus. Sodró lendületű. Fondorlatos. Tele van feszültséggel. Imádtam!
Amennyire a fülszöveg miatt féltem belekezdeni, annyira a kezemhez ragadt, és még hajnali 4-kor is azon kaptam magam, hogy olvasok. Előjött a tipikus, csak még egy utolsó fejezet, aztán leteszem dolog. És szerencsére a Yarvi miatti aggodalmam is alaptalannak bizonyult.
Rettegtem attól, hogy az immár miniszteri hivatalt betöltő fiú átvedlik antihőssé, és az ármánykodásaival beszennyezi a róla kialakult képemet, de hála az égnek nem így történt. Persze ettől függetlenül Yarvi nem egy szent, soha nem is volt az, de hát éppen ezt a kiszámíthatatlan kettősséget szerettem meg benne - és szeretem mind a mai napig.

A Half the Worldben azonban nem Yarvié a főszerep, hanem Tüskéé és Brandé; az ő váltott szemszögeik által követhetjük figyelemmel az első kötet után, kb. 2 évvel zajló eseményeket. Mindketten harcosnak készülnek, ez minden álmuk, ám a jellemük és habitusuk igen eltérő.
Tüske egy harcos szenvedélytől fűtött, dühös, mogorva lány, akit csak a csata heve és a bosszú éltet. Legfőbb álma, hogy a férfiak között elismerést szerezzen, hősi énekek zengjék dicső tetteit, s hogy végezhessen szeretett apja gyilkosával, Gorm-gil-Grommal.
Vele ellentétben Brand jóval nyugodtabb típus, aki anyja hitvallásának fényében szeretne harcossá válni. Halk szavú (túlságosan is),  mindig a háttérbe húzódik, amolyan szürke kisegér, aki inkább csendben marad, akár jót tesz azzal, akár nem.
Az események váratlan fordulatával azonban egy ismeretlen kaland kellős közepén találják magukat. Tüskét gyilkosnak kiáltják ki, hamis vádakkal illetik, s ezáltal halálra ítélik. Egyedül Brand az, aki megmentheti, feltárhatja az uralkodói család és Yarvi atya előtt az igazságot. Hosszas tépődés után meg is teszi, amivel kivívja edzője és társai ellenszenvét, megfosztják álmaitól, Tüske pedig kénytelen egy nem ismert feltételű eskübe bonyolódni Yarvival.
Mindezek önmagukban is óriási horderejű válságok, hát még úgy, hogy a Főkirály háborúra készül, Gettföldnek pedig szövetségeseket kell kerítenie, ha fent akar maradni. S itt jön képbe Yarvi atya, az ő tervei, és a nagy kaland melynek Brand és Tüske mellett új és régi kedvencek egyaránt szereplői lesznek.

"Nem lett volna szabad reménykednie, de a remények olyanok, mint a gyom: mindegy, milyen gyakran tépi ki az ember, mindig újra kihajtanak."

Eleinte szokatlan volt ugyanabban a világban, ámde új narrátorok mellett mozogni. Abercrombie stílusának, s sokrétű-, egyáltalán nem papírmasé karaktereinek hála viszont könnyen belerázódtam a dologba. Mi több, kissé megkopott emlékeim is özönvíz szerűen tértek vissza, ahogy egy-egy ismerős helyszín, figura vagy tárgy felbukkant.

Tüske első perctől kezdve megvett magának. Tragikus múltja dacára nem tipikus sebzett karakterként kesergett a sarokba kucorodva, hanem erőt merített fájdalmából, s nagyon is élő, ambiciózus lányként, határozott elképzelésekkel azon ügyködött, hogy véghez vihesse, amit csak akar. Sőt, többet is. De legjobban azt szerettem benne, hogy hiába kapott virtuális vagy valós pofonokat, egyetlen pillanatig sem törődött bele. Hiába taposták a földbe, mondtak neki ellent, hárították el, ő csak ment, és utat tört magának. Ha zsákutcába került, keresett egy másik kiutat.
Konoksága ellenére, buzgott benne a fejlődés iránti vágy. Fejlődésre pedig bőven nyílt alkalma, ugyanis Yarvinak hála, amikor nem az evezőlapátot húzta, éjt-nappallá téve gyakorolhatott egy igazán kivételes mester társaságában.
A kiképzés természetesen rengeteg humort, bölcsességet, vért és verítéket tartogat Tüske és az olvasó számára. Az öreg Szkifr egyáltalán nem kíméli tanítványát, nincs tekintettel nemére, fizikai állapotára, sőt, semmi másra.
Részben az asszony keménykezűsége, részben az út során szerezett tapasztalatok befolyására Tüske jellemfejlődése nagy utat tesz meg a történet kezdete és vége között. Felnő. Felnő az álmaihoz, a történethez, és a sorsdöntő összecsapáshoz - aminél megjegyzem, virtuálisan lerágtam háromszor mind a tíz körmömet.

Branddel már nehezebben sikerült megbarátkoznom. Ő nekem az a tipikus Peeta Mellark karakter volt, aki ott van, jelen van, cuki meg minden, de mindenki érzi, hogy ez a bonyodalom nem neki való, és nehéz mit szeretni vagy tisztelni benne. Szép lassan persze azért csak belopja magát az olvasó szívébe; sokat fejlődik (mi több, talán ő fejlődik a legtöbbet), bravúros dolgokat művel, és Laithlin szavainak megfelelően cseperedik hőssé.

"A bolond dicsekszik azzal, amit tenni készül. A hős megteszi."

Az első résszel ellentétben itt kapunk szerelmi szál(ak)at is, amolyan Abercrombie stílusban (csak semmi nyál, fokozatosan kialakuló, icipicit gyengéd, de leginkább nyers, emberi érzések), ami hála az égnek nem nő túl a tényleges sztorin, nem csökkenti annak értékét, inkább hozzáad. (És csak nagyon halkan mondom, mennyire örültem, hogy végre a régi shippem is részesülhetett egy icipici jóban!)
Mindezek mellett kötelességemnek érzem megemlíteni a világot, melynek felépítése továbbra is rendkívül kidolgozott, stabil alapokon nyugvó, csak éppen ezúttal jóval szélesebbre tárul előttünk. Hőseink mellett új, eddig ismeretlen területeket, népeket, szokásokat térképezünk fel, melyek némelyében felfedezni véltem a saját világunkkal való egyezéseket is. Ilyen és egyéb jelentéktelennek tűnő dolgok miatt érdekes feltételezések merültek fel bennem, amikre kíváncsian várom, az utolsó kötetben, választ kapok-e, vagy a szerző meghagy kérdések és kétségek között vergődve. Mindenesetre figyeljetek az apró részletekre, hisz Abercrombie ugyanolyan rafinált, mint örök kedvencem, Yarvi.

Összegezve úgy vélem, a Half the World kiforrottabb, felnőttebb elődjénél, mind cselekmény, mind karakterek, mind pedig érzelmek terén. Aki szereti a harcos, kalandozós, minden szenvelgéstől mentes, szavakkal és acéllal vívott csatázós, ravasz taktikázással átszőtt történeteket, ne hagyja ki!
Én a magam részéről szerelembe estem ezzel a könyvvel, úgy ahogy van. Imádtam a karaktereket, a történet lendületességét, hogy egyetlen pillanatra sem éreztem úgy, unatkoznék. Tetszettek az új helyszínek, a megnövekedett tétek, a visszatérő karakterek és elemek (utóbbiak esetében extra pacsi Abercrombie-nak, hogy képes volt úgy visszahozni őket, hogy valami egészen újat alkotott belőlük - gondolok itt a Déli Szélre vagy az evezésre), a fondorlatosság pedig elvarázsolt. Epekedve (és mivel véletlenül belefutottam egy spoilerve, félve) várom a befejezést.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Tüske, Yarvi, Rulf, Szkifr, Laithlin

Kedvenc jelenet: a végső csata, Tüske edzései, kardkészítés

Negatívum: -

Borító: 5/4

Hild 'Tüske' Bathu

Nyereményjáték

A könyv két főszereplője két kiváló harcos. Összeszedtünk nektek négy hozzájuk hasonlóan remek harcost a történelemből, akiket fel kell ismernetek, majd a nevüket beírni a rafflecopter megfelelő sorába. De ez nem minden, az ünnepekre sem hagyunk titeket unatkozni. Karácsonykor a közös blogon találtok majd egy puzzle-t, amely kirakva egy hajót ábrázol. Írjátok be a hajó nevét a rafflecopterbe, és ezzel extra pontokat szerezhettek!

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re, különben automatikusan újrasorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/17 Bibliotheca Fummie
12/21 Tekla könyvei
12/24-25 Blogturné Klub
12/28 Always Love a Wild Book
12/31 Dreamworld

Jessica Park - Flat-Out Celeste

Celeste-be lehetetlen volt nem beleszeretni a Szeretni bolondulásigban! Egy tündéri, intelligens fiatal lány, aki meglehetősen egyedi módon próbálja feldolgozni azt, ami vele történt.
Ki ne lett volna kíváncsi, hogy alakul az élete később? A Flat-out Celeste - Celeste bolondulásigból most kiderül! Mi lett a kislánnyal, és hogy áll a korábbi mellékszereplők élete? Ez mind kiderül ebből a könyvből! Kalandozzatok bolondulásig a Blogturné Klub tagjaival hat állomásos turnénkon!

Jessica Park: Flat-Out Celeste - Celeste bolondulásig

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633993415
Oldalszám: 360 oldal
Fordító: Komáromy Zsófia

Fülszöveg:

A végzős gimnazista Celeste Watkins számára minden egyes nap brutális bátorságpróba. És Celeste nagyon fél. Elszigeteltté válik, mert túlságosan okos, a beszéde túlságosan modoros, viselkedése pedig túlságosan eltér az átlagostól, ezért úgy érzi, nem marad más választása, mint direkt távol tartani magát mindenkitől.
De az egyetem felszabadíthatja, nem? Ha kibírja ezt a borzalmas utolsó évet a gimiben, akkor talán minden rendben lesz. Ha sikerül találnia csak egyetlen embert, aki mentőkötelet dobhat neki, akkor talán, talán nem lesz baj.
Justin Milano, a másodéves, szintén különc egyetemista lehet talán az a személy, aki kicsalogatja Celeste-et magányos világából. Talán megmentheti a lányt… legalábbis ha Celeste elfogadja a segítségét.Ha összefognak, talán jó páros lehetnek. Ha összefognak, talán megmenthetik egymást. És ha összefognak, talán megmenthetnek egy másik párost is: két embert, akikről Celeste tudja, hogy teljes szívből, szenvedélyesen, bolondulásig szeretik egymást.

Saját véleményem:

Annak idején, amikor a Flat-Out Love-ot olvastam, egyből magára vonta a figyelmemet egy 13 éves, antiszociális, kortársaitól nagyon eltérő lány, aki bár hihetetlenül okos volt, a hétköznapi dolgok terén elég visszamaradottnak tűnt. Még a lakkozásra vagy a shoppingolásra is rácsodálkozott. Szerencsére Julie-nak, az első rész női főszereplőjének sikerült a fejlődés útjára terelnie, így rettentő kíváncsian vártam, hogyan is fest majd a 18 éves Celeste.
Nos, az a helyzet, hogy Celeste nem sokat változott önmaga szerencsétlenségére, és a mi szerencsénkre. Utolsó éves gimisként továbbra is visszahúzódó lány, aki tanórákon brillírozik, de a társadalmi élete a béka popója alatt mozog. Ezzel ő maga is tisztában van, emiatt pedig alig várja, hogy végre egyetemre mehessen, hisz azt reméli, ott csak és kizárólag annak szentelheti majd figyelmét, amihez igazán ért: a tanulásnak.

A történet fűszerét elsősorban Celeste gátlásai, korlátjai és problémái adják. Személyében adott egy tizennyolc éves, gyönyörű külsejű lány - amivel tulajdonképpen ő maga is tisztában van -, de egyrészt zavarja nőiessége - melyet bő ruhákkal próbál leplezni -, másrészt pedig képtelen összehangolni belső lényét testi adottságaival. Egyszerűen nem tud azonosulni társaival. Olyan, mint egy fiatal testbe zárt, 18. századbeli értelmiségi hölgy. Nem csupán feltételes módban való társalgásával rí ki a tinik köréből, hanem régi korokat idéző stílusával is.
Amikor először szembesültem Celeste modorosságával, azt hittem, a fordítás miatt lett olyan, amilyen (láttunk már erre példát), de aztán hamar rájöttem, hogy itt bizony mélyebben gyökerezik a probléma.... Megdöbbentő (és sokszor rendkívül humoros) élmény volt látni, mennyire burokban él ez a lány. És itt nem csupán a beszédére gondolok.
Celeste rengetegszer viselkedett úgy, mintha épp egy százéves álomból ébredt volna egy számára ismeretlen korban, ahol a fiatalok előszeretettel alkalmazzák a szlenget, a lányok mindenféle csajos dolgokról beszélnek (a gyantás rész iszonyat vicces és egyben sokkoló volt), és lengén öltözködnek. 
Mindezek összessége - és hát valljuk be - (szerethető) strébersége miatt teljesen elszigetelődött a külvilágtól. családján kívül nincs senkije. Egyetlen mentsvára az egyetem. Ám ahogy Celeste egyre jobban beleássa magát a továbbtanulásba, úgy kénytelen rádöbbenni, hogy amit addig biztonságnak és megváltásnak hitt, annyira nem is különbözik jelenlegi helyzetétől.
Nem számolt a szobatársakkal, a pezsgő egyetemi élettel, bulikkal, stb. Nem marad más megoldás: változnia kell.

És itt lép képbe Justin, a másodéves egyetemista srác, aki tanintézménye kérésére ír egy hozzájuk csábító mailt Celeste számára, amiből végül kettő, három, négy, majd még több lesz.
Justin a lány tökéletes ellentéte. Optimista, vidám, szétszórt, dilis, kissé esetlen. Valódi napfény, aki saját hebehurgyaságának köszönhetően, szép fokozatosan beköltözik Celeste életébe. Hivatalos levélváltásaik egyre kötetlenebbé, bensőségesebb hangvételűbbé válnak. Ezeknek az üzeneteknek pedig éppúgy megvan a maguk varázsa, akárcsak anno Julie és Finn esetében. Jessica Park félelmetesen jó levelezgetés terén (is)!
Justin egyébiránt egy nagyon szerethető, szívet melengető figura, akiért nem lehet nem rajongani. Nem az a tipikus álompasi, kicsit Bella-szindrómás is, állandóan esik-kel, lever ezt-azt, de mindezt mókásan teszi. Ahányszor felbukkant - valódi vagy írásos formában - széles vigyor költözött az arcomra.
Az írónő megtalálta a legtökéletesebb párt Celeste mellé. Amiben kell kiegészítik egymást, s noha két véglet, azért akadnak furcsa egyezéseik is. Abszolút bombasztikus páros!
Nekem nagyon tetszett, ahogy Celeste lépésről-lépésre engedett fel jégpáncéljából, és kezdte megtapasztalni az első szerelem csodáját. Aranyosak voltak együtt, a tejhabos szokásukkal karöltve. Ráadásul szerintem sokkalta szebb ívet írt le az ő kapcsolatuk, mint anno Juliéké. Itt nem éreztem azt, hogy ugrálnánk, Celeste változása teljesen természetesen, észrevétlenül következett be.

Apropó, ha már szóba került Julie és Matt... kíváncsian vártam a felbukkanásukat, ami meg is történt, de nem egészen abban a formában, ahogyan reméltem.
Öt év hosszú idő, rengeteg dolog történhet az ember életében, és nos... történik is. Hiába nagy és mély a szerelem, az akadályok éket verhetnek egy olyan erős kapcsolatba is, mint az övék.
Elég nagy arculcsapás ez az első kötet kálváriája után, de ha a végkifejletet nem is, annyit azért elárulhatok, hogy őket, és további sorsukat sem hanyagoljuk. Kevésbé intenzív jelleggel, de éppúgy részét képezik a történetnek, mint korábban Celeste, hisz tulajdonképpen a Flat-Out sorozat egyik kulcseleme a család, ami mindig aktív részét képezi a könyveknek.
Az első résszel ellentétben, ahol a család elsiklott egymás mellett, itt már jól látható a Julie által előidézett változás. A szülők valóban szülőkként viselkednek, odafigyelnek csemetéikre, és státuszukhoz mérten kellően viccesek, cikik, vagy éppen odaadóak.
Örömmel konstatáltam, hogy végre sikerült túllendülniük a tragédián, és úgy tudtak funkcionálni, ahogy kellett. Nem mellesleg odáig voltam minden megszólalásukért! Még mindig fantasztikusak.
De a végére hagytam mindenki kedvencét, az idióta pólókat pártoló Mattet, akiből nem létezik kellő mennyiség, a szerző mégis gondoskodott arról, hogy ne legyen hiányunk belőle. Matt még mindig nagyon mattes. Ám ami ennél is fontosabb, az a testvéri szeretete. A húgával való kapcsolatára két szó létezik: meghatóan gyönyörű.

Összességében azt tudom mondani, ez a kötet klasszisokkal felülmúlta az első részt!
Nagyon más, mint a legtöbb New Adult regény. Úgy ragadja meg a műfaj kötelezőnek mondható elemeit, hogy azok nemhogy sablonosak nem lesznek, de még az újdonság varázsával is hatnak. Egyedi, különleges történet ez a szeretet összes formájáról. A Flat-Out sorozat rajongóinak kötelező olvasmány! Továbbá ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy igényes, aranyos, humoros, megható, romantikus történetet olvasni új köntösbe burkolva.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Celeste, Justin, Matt, Julie, Dallas

Kedvenc jelenet: Justinék tejhabos szokása, az üzeneteik, és a fenyőfás rész

Negatívum: -

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Ezúttal múltidéző játékkal készültünk! A blogturné állomásain egy-egy idézetet találtok az első könyvből. Nincs más feladatotok, mint kitalálni, vajon melyik szereplő szájából hangzott el az idézet - ha az megvan, írjátok be a szereplő nevét a Rafflecopter megfelelő sorába!
Ha ügyesek vagytok, megnyerhetitek a könyv három példányának egyikét!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyerteseket e-mailben értesítjük, amennyiben 72 órán belül nem jelentkeznek, új nyertest sorsolunk.

“– Mesterien értek a konzervnyitáshoz. Bár nem akarok dicsekedni.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/19 Media Addict

12/20 Kristina blogja

12/22 Kelly & Lupi olvas

12/24 Insane Life

12/26 Deszy könyvajánlója

12/28 Dreamworld

Salla Simukka - Ébenfekete

Hol volt, hol nem volt egy lány, aki fiatal kora ellenére rengeteg titkot megtudott már a világról és a magáról is. Ez a lány nem volt hercegkisasszony, de sok mesés és izgalmas dologban volt már része az életében. Ha nyomon követtétek Salla Simukka krimisorozatát, akkor a trilógia befejező kötetével is tarts a Blogturné Klub 5 bloggerével, mert végre minden titokra fény derül és megtudhatod, hogy mi lesz Lumikkivel.

A turné végén, ahogy az lenni szokott meg is nyerhetitek a magatoknak a Hófehér trilógia befejező részét, ehhez nincs más dolgotok, mint Lumikki utolsó kalandjának elszórt morzsáit követni.

Salla Simukka: Ébenfekete

Kiadó: Athenaeum Kiadó
ISBN: 9789632932828
Oldalszám: 208 oldal
Fordító: Panka Zsóka

Fülszöveg:

Az utolsó kaland mindig hátborzongatóbb a többinél. Egy krimisorozat utolsó részében viszont mindig fény derül a sokáig rejtegetett nagy titokra is.
Hiába oldja meg két köteten át a legkomplikáltabb bűnügyeket alkalom szülte ifjú nyomozónk, Lumikki, a fő rejtély, a legvéresebb rémálom végig ott lappang a mélyben, nyugtalanítva a vadóc gimnazista lányt, na meg természetesen az olvasót…
Ezúttal végre kiderül a súlyos családi titok. Nem is akárhogy: Lumikkit üldözőbe veszi egy nyomasztó Árnyék, egy rejtélyes zaklató, aki a lány múltjának legapróbb részleteit is ismeri. Nyugodt párkapcsolatát ugyancsak megzavarja valami: betoppan régi szerelme, a nemének megváltoztatására váró Szikra. Amikor pedig az iskolai színpadon el kell játszania „saját magát", azaz Hófehérkét egy alternatív meseátdolgozásban, kezd egészen belegabalyodni a rátörő víziókba. 

Nem hétköznapi figurák, nem hétköznapi kalandok. Felforgatják Lumikki életét. De talán éppen erre van szüksége ahhoz, hogy megszabaduljon nyomasztó emlékképeitől, és kitisztuljon előtte a múlt és ezzel talán a jövő is. Hogy megbékélhessen végre önmagával. Az olvasó is felszusszanhat: minden csomó kibogozva, minden sejtelmes kaland lezárva.

Saját véleményem:

A trilógia első kötetével, a Vérvörössel nem alakult ki köztünk instant szerelem (akkor még nem igazán találtam ennek okait, de mostanra rájöttem, hogy az északi stílus más, mint a nagy átlag), a kíváncsiságom mégis a sorozat folytatására ösztökélt.  Jól döntöttem, hisz a Hófehér sokkal olvasmányosabb, izgalmasabb és átélhetőbb lett elődjénél. Ráadásul felbukkant egy Lumikki magánéletét érintő szál is, mely a kötet végeztével függőben maradt, én pedig égtem a vágytól, hogy végre megtudjam az igazságot. Aztán megjelent az Ébenfekete, és izgalommal vegyes kíváncsisággal vetettem bele magam.

Biztos láttatok már olyan filmeket, amikor az egyik szereplő nagy hévvel beleveti magát az előtte álló medencébe, azzal a szándékkal, hogy aztán jókat lubickoljon benne - csakhogy a fejest követően kiderül, a víz pusztán a térdéig ér. Na, én valahogy így éreztem magam, miután a történet úgy vette kezdetét, hogy Lumikki lemondott a válaszok kutatásáról, s helyette egy totál átlagos életet élő lánnyá lényegült, aki a szabadidejében a pasijával romantikázik, sulidarabokban játszik és jóban van osztálytársaival.
Nem mondom, hogy a hétköznapibb, szürke Lumikki és az ő új élete nem tetszett, mert de. Sokkal jobban elkapott, mégis ott motoszkált bennem, hogy akárhogy is örülök a tizenkettő egy tucat Lumikkinek, ez mégsem ő. Nem az az elvont, melankolikus, nehezen szerethető, rideg, furcsa lány, akit megismertem. De úgy voltam vele, biztos, megvan az oka, és majd az események felpörgésével rátalál önmagára. Tévedtem.
Nem Lumikkit illetően, ő szép lassan visszanyerte valódi személyiségét, és újra távolra sodródtunk egymástól. A cselekményt illetően tévedtem.

A Vérvörös és Hófehér során megszokhattunk, hogy főszereplő hölgyeményünk állandóan belekeveredik valami életveszélyes galibába, ami nyomozással és idegőrlő vagy éppen adrenalindús pillanatokkal társul. Természetesen most sincs ez másként, hisz Lumikki névtelen, fenyegető tartalmú leveleket kap valakitől, aki állandóan zaklatja és olyan dolgokat tud róla, amiket senki más. Árnyékkal (így hívják a zaklatót) pedig újra előjön a Lumikki családját érintő titok is. De mindennek ellenére  engem valahogy nem kapott el a gépszíj. Sokáig vártam, hogy történjen valami nagy dolog, valami, ami felpezsdít, körömrágásra késztet, de aztán rá kellett jönnöm, hogy itt bizony nem ezen van a hangsúly.

A történet ezúttal Lumikkire és az ő múltjában rejlő titokra fókuszál. Árnyék csak egy eszköz ahhoz, hogy az a mélyre temetett ládika előkerüljön és felfedje a benne rejlő dolgokat, legyenek azok szépek vagy éppen szörnyűségesek.
Mielőtt azonban belemennék ebbe a titokba, el kell mondanom, hogy Árnyék karaktere zseniális! Imádtam a rövidke fejezeteit, amikből sütött, hogy egy pszichopatával van dolgunk, és bevallom, a kiléte is feladta számomra a leckét. Lehet, hogy én vagyok fájdalmasan járatlan a műfajban, de nagyjából mindenkire gondoltam, csak arra nem, aki Árnyékk "álarca" mögött rejlett, pedig... Ám amikor kiderült, nem Heuréka! pillanatként éltem meg, inkább csalódtam. Csalódtam, mert kilógott a trilógiából, és csalódtam, mert a magyarázatai több sebből is véreztek, és valahogy túl gyorsan átsiklottunk rajta.

Ami viszont minden aspektusában tetszett, az a Csipkerózsika szál, vagyis a múlt. Kellően felépített, kidolgozott, rejtélyes, meglepő, és húsbavágó. Mi több, az újabb hátborzongató, szürreális formába öntött tündérmesei kidolgozás is ötletes húzás volt a szerzőtől. Akárcsak a műben megjelenő horrorisztikus Hófehérke darab. Az olyannyira jól sikerült, hogy szó szerint megelevenedett lelki szemeim előtt, és képszerűen láttam az egészet. Nagyon elvont, de zseniális megközelítés! Arról nem is beszélve, hogy mennyire keretbe foglalja a trilógiát, Lumikki személyét és életét.
És csak halkan mondom, nehogy pszichopatának nézzetek: én annyira, de annyira megnézném ezt a darabot színházi vagy mozifilm változatban is!

De ha már utolsó kötet, akkor természetesen van még valami, aminek a végére pont dukál, mégpedig a kezdetektől ott lappangó szerelmi szálnak. Ez most jóval nagyobb adagban jön elő, mint korábban.
Lumikki életében volt egy nagy szerelem, Szikra személyében. Csakhogy a lány elhagyta Lumikkit a nemátalakító műtétje előtt, hősnőnk pedig összetört. Az ebből fakadó ridegségének két köteten át lehettünk néma megfigyelői. Most azonban azzal szembesülünk, hogy Lumikki megpróbál talpra állni, felejteni és normális életet kezdeni. Ebbe beletartozik iskolatársa, a kedves, aranyos, nyíltszívű, odaadó srác, Sampsa is. Kapcsolatuk ugyan nem tökéletes, Sampsa hiába van odáig Lumikkiért, az még nem képes teljes szívvel szeretni, de próbálkozik... aztán a semmiből felbukkan Szikra, és mintha mi sem történt volna, jogot formál Lumikkire.
Lássuk be, nem egy szokványos szerelmi háromszögről van szó - és itt elsősorban nem csak a nemi szerepekre gondolok. Sampsa tényleg egy édes srác, imádtam őt, még a pillanatnyi elpapucsosodása ellenére is, de az a helyzet, hogy a kémia közte és Lumikki között nyomokban sincs meg. Vagyis de, Sampsa részéről - viszont Lumikki olyan mellette, mint egy fadarab. Ellentétben Szikrával.
Szikra első látásra lángra lobbantja Lumikkit, serceg köztük a levegő, csakhogy óriási szakadék húzódik kettejük között, aminek áthidalásában Szikra viselkedése sem sokat segít. Baromi unszimpatikus csaj/srác.
Mindennek fényében, a szerelmi szálak végkimenetelét illetően annyit elárulok, hogy minden tiszteletem az írónőé. Úgy oldotta meg, ahogy az Lumikkihez leginkább illett.

Összességében tehát az Ébenfekete ugyan lassabb lefolyású, passzívabb, mint elődjei, mégis gyönyörűen keretbe foglalja a trilógiát. Bennem rendkívül szélsőséges érzéseket mozgatott meg, ami talán a bejegyzésből is látható.
Salla Simukka sorozatát az ifjúsági skandináv krimik kedvelőinek ajánlom, illetőleg azoknak, akik szeretnének megismerkedni egy nagyon más stílussal, kultúrával, és nyitottak az északi országok mentalitására.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Sampsa

Kedvenc jelenet: a múlt eseményei, a Hófehérke darab és a vidámpark

Negatívum: a "krimi"-szál

Borító: 5/4

Borítók

 

Nyereményjáték

A regény fő helyszínét Tampere adja, ez a csodálatos finn város az ország déli részén. Számos látványosság található itt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a kép alapján kitalálni, hogy hívják ezeket az épületeket, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába. Ha szerencsések vagytok, tietek lehet a könyv egy példánya.Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy az általunk kiküldött e-mailre válaszoljon, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/18 Bibliotheca Fummie

12/20 Zakkant olvas

12/22 Deszy filmajánlója

12/24 Tekla könyvei

12/27 Dreamworld

Jessica Sorensen - Ella és Micha titka

A több, mint harmincöt regényt jegyző Jessica Sorensen egyik legsikeresebb sorozata A titok kvartett, amelynek első részét immár magyarul is olvashatjuk a Könyvmolyképző Kiadónak hála.

Jessica Sorensen: Ella és Micha titka
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633995310
Oldalszám: 264 oldal
Fordító: Komáromy Rudolf

Fülszöveg:

Ella fékezhetetlen, heves természetével tűnt ki, mindenki tudta róla, hogy ami a szívén, az a száján. De azután mindent maga mögött hagyott, egyetemre ment, és ott átváltozott valaki mássá, aki betartja a szabályokat, fegyelmezetten ügyel a rendre, és gondosan elrejti problémáit. Most azonban itt a nyári szünidő, és nem mehet máshová, mint haza. Márpedig fél, hogy otthon újból a felszínre bukkanhat mindaz, amit fáradságos munkával eltemetett, kivált, hogy Micha a szomszédban lakik.
Micha szexis, dörzsölt, magabiztos, és úgy olvas Ella lelkében, mint senki más. Mindent tud a lányról, még a legsötétebb titkait is. Ella tudja, hogy ha a fiú megpróbálja előcsalogatni régi énjét, nehezen bír ellenállni neki. Csak azt nem ismeri föl, hogy amikor távozott, magával vitte Micha szívének egy darabját. És a fiúnak most feltett szándéka, hogy újra megnyeri a lányt, akit elveszített.

Saját véleményem:

Jessica Sorensen neve számomra garancia, ha éppen egy remek New Adult műfajú regényre vágyom, ami Callie és Kayden történetének ismeretében talán nem is annyira meglepő.
Szeretem az írónő fiatalos, üde, gördülékeny stílusát, és azt, ahogyan az érzelmekkel operál. Korából adódóan pedig képes szereplői korosztályával azonosulni, és az ő nyelvükön keresztül megszólalni, amitől könyvei csak még közelebb kerülnek az olvasókhoz.
Tagadhatatlan, hogy Ella és Micha titka nem éri el a Véletlen sorozat szintjét, de éppúgy tartalmazza a szerző előnyös ismertetőjegyeit, mint az - csak a nagy bummhoz hiányzik egy kis fűszer, ami kiemelné a mára klisés alapokkal operáló NA tengerből. Aki tehát újdonságra számít, csalódni fog. De ha - hozzám hasonlóan - még nem untatok rá végérvényesen a problémás múltú, sérült főszereplőkre, fájdalmas titkokra, akkor egy jó, szenvedélytől fűtött, karakterközpontú történet részesei lehettek

A regény újrakezdésről, és az önmagunk démonaival való szembenézésről szól.
Ella, a történet női főszereplője azelőttig egy igazi vadóc, talpraesett csaj, aki nem fél használni az öklét, kiáll a gyengébbek mellett. Amolyan vérbeli szenvedélyes leányzó, ehhez illő darkos kinézettel. Majd történik valami, és a lány úgy dönt, mindent maga mögött hagyva - beleértve gyerekkori barátját-szerelmét, Michát, szülővárosát, s régi énjét -, egyetemre menekül és száznyolcvan fokos fordulatot vesz. A lázongó Ellából csendes, visszahúzódó, tipikus jókislánnyá lényegül. Mindez egészen addig szép és jó, míg el nem érkezik a nyári szünet, és neki haza nem kell utaznia. Otthon ugyanis régi élete, és egy elszánt Micha várja, aki válaszokat követel tőle. Mi több, szeretné visszakapni az igazi Ellát.

A könyv legfőbb erénye a karakterekben, valamint azok fejlődésében és egymással való viszonyában rejlik. Tulajdonképpen ezen tényezők azok, amik élvezhetővé teszik a klisés cselekményszálakat - értve ezalatt a titkot, a problémás múltat, és minden ilyesmit, amit a hasonló művek 80%-ban megtalálhatunk.
Valami egészen gyönyörű folyamat, ahogyan a rossz hírben álló, tetovált, piercinges (igen, én itt már kész voltam Michától), zenészsrác olyan óvatosan, rétegről-rétegre bontja le a lány önmaga által felhúzott falait, mintha törékeny porcelánnal lenne dolga. És valamilyen szinten így is van. Michának oda kel figyelnie mit és hogyan tesz vagy mond, nehogy visszaűzze biztonságos kis odújába Ellát.
Kettejük közt rengeteg érzelem feszül. Szeretik egymást, ezt tökéletesen tudják. Amiben nem biztosak: megéri szeretni egymást? Biztonságos? A választ természetesen nem árulom el, ám az út, amit végigjárnak csodaszép, s a kémiának hála, igen szenvedélyes is.

Ha viszont nem párosként, hanem egyénként nézem a címszereplőket, akkor az a helyzet, hogy Ellával sokszor hadilábon álltam. Nem mindig értettem őt, és néha túl sok volt a húzódzkodása. Vele ellentétben Michával rögvest instant szerelem alakult ki köztünk, ahogy megjelent. (Abszolút semmi köze ehhez a piercingjének, tetoválásainak, zenész mivoltának, vagy holmi négykerekű csodának... Hogy én sekélyes? Áh, dehogynem!)
Viccet félretéve, Micha nekem azt a tipikus rosszfiút testesítette meg, akinek ugyan híre van, legbelül mégis egy csupaszív srác, értékes gondolatokkal, tele gyengédséggel - vagy ha kell, vadsággal.

Összességében tehát nem csalódtam az írónőben. A hibái ellenére egy vérbeli New Adult regényt kaptam, értékes szereplőkkel, szép gondolatokkal, zenével, doromboló autókkal, és egy jó, kisvárosi élethelyzetet bemutató körítéssel. Apropó, Michát említettem már?
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a műfajt, vagy egy könnyed, ámde minőségi kikapcsolódásra vágyik

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Micha, Ethan, Lila

Kedvenc jelenet: Ella és Micha romantikus pillanatai

Negatívum: Ella nyűglődései

Borító: 5/5

Nyereményjáték

Micha egy ajakékszert visel, ezért arra gondoltunk, hogy keressünk még piercingeket más könyvekben is.
A feladat egyszerű, hisz minden állomáson találtok egy idézetet a testékszert viselő szereplőről és nektek csak annak a könyvnek a címét kell beírnia Rafflecopter adott sorában, amelyikben ez a személy szerepel.
Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

“Hiába próbálom bevetni a csőlátást, nem tudom az összes piercingjét kizárni a látóteremből. Tizenkettő van a fülében és egy az orrában. Legalább tudom, hogy hova álljak, ha villámlik.”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/12 Tekla könyvei

12/13 Angelika blogja

12/14 Deszy könyvajánlója

12/15 Kristina blogja

12/16 Insane Life

12/19 MFKata gondolatai

12/20 Kelly & Lupi olvas

12/21 Media Addict
12/22 CBooks
12/23 Dreamworld
12/24 Zakkant olvas

Rácz-Stefán Tibor - Túl szép

A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában jelent meg Rácz-Stefán Tibor második regénye, a Túl szép! A Fogadj el! véresen komoly témái után a szerző kicsit könnyedebb vizekre evez, de természetesen főhősei ezúttal sem ússzák meg gondok nélkül.
A Blogturné Klub bloggerei hat állomáson keresztül követik a túlsúlyos, de aranyszívű Márk és a jóképű, utat vesztett volt sportoló, Olivér kalandjait.
Tarts velünk, és ha ügyesen úszol az akadályok között, a könyv egy példányát is megnyerheted!

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633994139
Oldalszám: 384 oldal

Fülszöveg:

A túlsúlyos Márk mindennél jobban vágyik rá, hogy végre igazán szeressék. Mégis, azt hiszi, hogy a súlya miatt nincs joga a szerelemre. Elkeseredésében finomságokba fojtja bánatát.
Vajon a csupaszív srácra rátalálhat a nagy Ő?
Képes lesz elfogadni önmagát?
Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredik, eltiltják a versenyzéstől, és darabjaira hullik az élete. Azt sem tudja, mit hoz a holnap, a szerelemre gondolni sem mer.
Újjáépíthetjük a nulláról az életünket?
Rátalálhatunk az igazira akkor is, ha nem keressük?
A két fiú közös munkahelyen kezd el dolgozni. Előbb megismerik egymást, aztán a titkaik is felszínre bukkannak. De kialakulhat köztük több, mint barátság? Vagy csak a külső számít?Van egy pont, amikor az ész a szív útjába áll…

Saját véleményem:

Nehéz úgy írni egy könyvről, ha a szerzője nem csak egy név a sok közül, hanem társad egy viszonylag kis létszámú csapatban. Mert ha barátok nem is vagytok, attól még évek alatt megismered a stílusát, a felszíni gondolatait, a jellegzetességeit, a viselkedést, és sok más apróságot, ami ő. Persze önmagában ezzel nincs semmi gond, ám, ha az adott történetben felfedezed az illető hangját, jellegzetes vonásait, megnyilvánulásait, és szép lassan egyre inkább azt érzed, ez nem csupán egy könyv, hanem az Ő története, magáról, a tapasztalatairól, álmairól, múltjáról, akkor nehéz felette ítéletet mondani és semlegesnek maradni.
Félreértés ne essék, attól függetlenül, hogy ismerem Tibit, ugyanúgy el fogom mondani, mik nem tetszettek a történetben, mint ahogyan azt is, mit vagy kit imádtam (súgok: Olivér).

A történet két, egymástól igen eltérő felfogású, -világú srácról szól. A túlsúllyal élő Márk suliba jár, miközben élvezi a pesti életet, melyre vidékiként oly sok éven át vágyott. Szabadidejében sorozatokat néz, gyönyörködik a fővárosban, főzőcskézik vagy barátnőivel lóg. De lakótársával, Dorinával ellentétben neki nincsenek tehetősebb rokonai, így kénytelen valami munka után nézni
Vele szemben pedig ott van Olivér, az egykori nagyreménységű úszó, aki doppingbotránya után gyorsan eltapsolta vagyonát, mestere, szponzorai, barátai - egyet kivéve - mind elpártoltak mellőle, s nem maradt más öröme, mint az egyéjszakás kalandok hajszolása. Fényes olimpiai dicsőség helyett mindössze testnevelés tanári diploma áll előtte. Ráadásul pénzszűkében is van, tehát melót is kell szereznie.
Márk és Olivér sorsa tehát egy közös munkahelyen fonódik össze először és végérvényesen. Onnantól kezdve, mintha vad, érzéki táncot járnának, hol közelebb, hol távolabb sodródva partnerüktől.

A cselekmény kettejük kapcsolatában nyilvánul meg, amit sikerült Tibinek gyönyörűen végigívelnie a sztorin. Viszonyuknak éppúgy megvan a kezdeti státusza (távolságtartás, félénkség), mint a későbbi, kötelező jellegű fokai (puhatolózó ismerkedés, felbátorodás, megnyílás, egyre merészebb érzelemnyilvánítás, színvallás, stb.). Tetszett, hogy a srácok lépésről lépésre kerültek egyre bensőségesebb kapcsolatba, s tették mindezt úgy, hogy észre sem lehetett venni a váltásokat; az egész egybeolvadt, gördült előre. Mindig akkor ugrottak szintet, amikor annak érezhetően ott volt az ideje.

A romantika ellenére a Túl szép elsősorban mégsem cselekmény-, sokkal inkább karakterközpontú regény. Márk és Olivér (jellem)fejlődése, és az ebben rejlő üzenet az, ami azzá teszi Tibi történetét, ami. A hangsúly a másságon, az elfogadáson és a fejlődés lehetőségén van.
És ha már szóba került a másság, akkor igen, két fiú románcáról beszélünk, és mint ilyen, van benne szex is, de ami a nemi hovatartozásnál is fontosabb, az a külsőségekben megnyilvánuló másság. Mind a két esetben.
Mi, emberek hajlamosak vagyunk külsőségek alapján ítélkezni. Mindegy, hogy túl szép vagy túl ronda, kövér vagy sovány, alacsony vagy magas a másik. Ha az esztétikailag bántja a szemünket, netán a kisördög kibújik belőlünk, beskatulyázzuk az illetőt anélkül, hogy bármit is tudnánk róla. Te is, én is, mindenki.
Ez remekül látszik mind a túlsúlyos Márk, mind pedig az adonisz testfelépítésű Olivér esetében. És talán ez volt az a téma, aminek a körbejárása legjobban tetszett. Tibi roppant élethű gondolatokkal adta át az ehhez kapcsolódó dilemmákat, félelmeket, érzéseket - még úgyis, hogy két igencsak kisarkított pólust kreált.

Ami pedig magukat a karaktereket illeti, hozzám Olivér került közelebb. Nem a külseje miatt - bár kétségtelen, hogy odafent bőkezűen bántak vele -, sokkal inkább a gondolatvilága, a cselekedetei és belső értékei miatt. Imádtam az ő szemszögét! (Oké, talán egy icipicit az is közrejátszott a dologban, hogy egyszer ismertem egy Olivér 2.0-át.) Mindenesetre le a kalappal Tibi előtt, hogy két fiú főhős esetében képes volt ennyire eltérő hangokat adni nekik.

Márk.
Róla a legnehezebb beszélnem. Hazudnék, ha azt mondanám, nem kedveltem, ugyanakkor nem mindig találtuk meg a közös hangot sem. Sok tettével, gondolatával nem értettem egyet. Minden terhet a nyakába vett, olyan dolgok miatt is magát okolta, amiért nem kellett volna, míg más szituációkban hevesebben, túlreagálva kezelte a barátait. És megint másokkal jóval elnézőbb volt, mint kellett volna.
(Jó, kimondom: Dorinát egyszerűen ki nem állhattam! Az a csaj annyira idegesítő libává változott a végére, hogy szívem szerint nyakon öntöttem volna egy hordónyi jeges vízzel. Egyszerűen nem értettem, miért olyan megbocsátó és ragaszkodó vele szemben Márk. Mint ahogyan a nagy barátságuk sem igazán jött át nekem.)
Márk mindemellett egy picit túlidealizált karakter, és nekem leginkább ezekkel a "túl"-okkal volt bajom, mert amúgy rengeteg jó, azonosulásra alkalmas gondolata volt. Ebből eredően kifejezetten örültem annak a pillanatnak, amikor Tibi "bekoszolta" a srác jófiúságát azzal a kis gyarlósággal. Attól nagyon emberivé vált.

Negatívumok:
Dorinát ugyan ki nem állhattam, mégsem sorolnám a történet negatív halmazába, hisz érzelmeket váltott ki belőlem - bár kétlem, hogy Tibinek az idegem megcincálása volt a célja azzal a nőszeméllyel -; amit viszont igen, és lényegében ezért a -1 pont levonás, az a miértek hiánya.
Több sorsdöntő pillanatban, amikor Márkkal vagy Márkban valami változás történt, nem értettem az okokat. Megvolt az A és B pont, de a köztük lévő híd kiesett. Nem értettem, Márk hirtelen mitől lett bátrabb a meleg bárban, vagy például mitől lett másabb az a fogyókúra, amibe belekezdett, ha előtte annyi dolgot kipróbált, és egyik sem működött. Mint ahogy a fülszövegben ígért, egymással megosztott titkok mennyiségét is kicsit hiányosnak éreztem.

A Túl szép ugyan nem tökéletes, engem mégis megfogott. Annyira viszi magával az embert, hogy amikor leültem, mondván olvasok belőle két-három fejezetet, csak arra eszméltem hogy hopp, már a könyv közepénél járok.
Ajánlom mindenkinek, aki nyitott az LMBT téma irányába, vagy egyszerűen csak szeretne egy romantikával fűszerezett, fiatalos történetet olvasni, melyben fontos üzenetek lappanganak. Egyszerre valósághű és túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
(Ó, és Budapest rajongóknak is ajánlom, jó kis leírások vannak benne fővárosunkról - amikhez én tipikus pestiként álltam, nem értve, mi olyan szép a sok, nagy, romos/koszos épületegyüttesben. :P )

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Olivér 

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: Dorina és a Ricsit fordulat

Borító: 5/4

Nyereményjáték

A könyv egyik főszereplője versenyszerűen úszott, és nem is volt rossz benne. Mostani játékunkban minden állomáson híres és sikeres úszókról találtok fotókat - magyar és külföldi úszókról egyaránt -, a Ti feladatotok pedig nagyon egyszerű: írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy hívják.
Megéri játszani, hiszen három szerencsés megnyerheti a Túl szép egy-egy példányát.
Medencére fel!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre szállít. A nyerteseket e-mailben is értesítjük, innentől számított 72 órán belül várjuk a jelentkezésüket, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/06 Deszy könyvajánlója

12/10 Letehetetlen

12/12 CBooks

12/18 Zakkant olvas

12/20 Kelly & Lupi olvas

12/22 Dreamworld

Sara Raasch - Hó, mint hamu

A Twister Media Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvashatjuk Sara Raasch izgalmas trilógiájának első részét, a Hó, mint hamut. A regény nem is lehetne aktuálisabb, mint most, amikor sokan közülünk annyira vágyják a havat, mint Meira és a Télországiak. Gyertek és járjátok be velünk Primoria királyságait, keressük meg együtt a mágiasztereket, ismerjétek meg velünk ezt a mágiával és érzelmekkel teli kalandos regényt.

Az út első napjára 2015. december 14-én kerül sor, majd ezt követően minden nap másik hat blogger segítségével ismerhetitek meg a Hó, mint hamu világát. Eközben persze érdekességekkel is találkozhattok, illetve részt vehettek a nyereményjátékunkon is, melynek díja - a kiadó jóvoltából - három példány a Hó, mint hamu című könyvből!

Sara Raasch: Hó, mint hamu
Kiadó: Twister Media
ISBN: 9786158029438
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Bozai Ágota

Fülszöveg:

TIZENHAT ÉVE annak, hogy a Tél Királyságát megszállta az ellenség; lakóit rabigába hajtották. Varázslat és uralkodó nélkül maradtak. A télieknek nem maradt más reményük a szabadságra, mint a nyolc túlélő, akiknek valahogyan sikerült elmenekülniük, és akik a lehetőségre várnak, hogy visszacsempészhessék a Tél varázslatát, és újjáépítsék a birodalmat. Meira nagyon kicsi volt, amikor Tél vereséget szenvedett és ő elvesztette a szüleit. Menekültként élt, a téliek tábornoka, Sir lett a gyámja, ő pedig harcosnak nevelte. Meira szerelme legjobb barátja, a leendő király, Mather; a fiatal lány pedig mindent megtenne azért, hogy Tél birodalmának hatalma helyreálljon. Így hát, amikor a kémek felfedezik, hol őrzik azt az ősi medaliont, amelynek segítségével visszakaphatnák a varázserejüket, Meira elhatározza, hogy maga indul a keresésére. Magas tornyokra mászik, ellenséges katonákkal harcol; valóra vált régi álma. Ám a küldetés nem a tervek szerint alakul, és Meira hamarosan gonosz varázslat, veszélyes politika, fortélyos üzelmek világában találja magát… és végül rádöbben, hogy sorsa felett nem ő rendelkezik… és ez mindig is így volt. Sara Raasch első regénye hűségről, szerelemről, életünk céljának kereséséről szóló lenyűgöző olvasmány.

Saját véleményem:

Coverwhore énem örömében felzokogott, amikor a külföldi megjelenéskor meglátta ezt a meseszép borítót, melynek tanulmányozásával órákat lehet eltölteni. A második érzelmi állapotom pedig a nosztalgiában nyilvánult meg, ugyanis a fedlapon látható fegyver - melynek becses neve: csakram - felidézte gyerekkorom egyik kultikus sorozatát, a Xenát, ahol a harcos amazon ugyanilyennel ritkította ellenségeit. Ebből kifolyólag nem is volt kérdés, hogy nekem ezt olvasnom kell, tökmindegy miről szól. (Megjegyzem, műfaját tekintve, első körben valami disztópiára tippeltem, de miután világossá vált, hogy high fantasy, csak még boldogabb voltam.)

Maga a történet iszonyatosan sokrétű, az írónő komoly történelmet és háttérvilágot épített a cselekmény köré, melyeket érzékletes leírásai tettek még valósághűbbé. Én pedig egyre csak azt éreztem, hogy jó, jó, hogy virtuálisan itt vagyok, látok és érzek mindent, na, de akkor most valaki úgy istenigazából is szuszakoljon be ebbe a világba - lehetőleg Theron vagy Mather közelébe.
Primoriában 8 királyság létezik, négy Évszak és négy Ritmus. Mindegyiknek megvan a maga uralkodója, jellegzetessége - hagyományok, munkakörök, természeti erőforrások, lakosság külső-, belső tulajdonságai, stb. -, fővárosa (az Évszak-királyságok esetében ezek roppant találóak, de a Ritmus-királyságoknál nem sikerült kibogoznom, hogy például a Rintiero mit takar), s noha nem különösebben kedvelik egymást a különböző királyságok, sokáig mégis viszonylagos békességben éldegélnek. Egészen addig, míg Tavaszföld uralkodója úgy nem dönt, leigázza a világot, és egyeduralkodóvá nem válik. E terv első részeként legközelebbi szomszédját, Télországot teszi a földdel egyenlővé. Megöli az uralkodót, az embereket, kettétöri Hannah királyné mágiaszterét, a túlélőket pedig rabszolgatáborokba száműzi.
Néhány télországinak mégis sikerül megmenekülnie, és tizenhat évnyi bujkálással terveket szövögetnie, felkészülnie egy revansra. Elsődleges céljuk visszaszerezni a mágiaszter medál darabjait, amelyeket azonban Angra folytonos mozgásban tart, minthogy nagyon különleges és hatalmas erővel rendelkezik.
Minden királyság rendelkezik egy-egy mágiaszterrel, mely nevéből adódóan az adott ország mágiaforrását rejti. Ezt azonban csak az uralkodó tudja használni. Ám ami ennél is nagyobb csavar: az ehhez szükséges erő vagy csak női, vagy csak férfi ágon öröklődik. Szerencsétlenség a szerencsében, hogy a megmaradt télországiak között ott bujkál Hannah királynő gyermeke, ám az nem lány, hanem fiú. A kis csapat ennek dacára mégis a medálban látja a reményt. Mi pedig ebbe az állapotba csöppenünk bele.

Idegenvezetőnk szerepét a kissé forrófejű, harcos szenvedélytől fűtött, tenni vágyó Meira ölti magára, aki a nomád életmódot folytató csapat legifjabb tagjainak egyike a király, Mather mellett. Részben emiatt, részben más okokból kifolyólag a rangidős Sir nem engedi a lányt kibontakozni. Meira hiába szeretne a medálszerző kalandok részese lenni, harcolni, vagy egyáltalán tenni valamit országáért, nem engedik. Aztán amikor mégis, a fülszövegben leírtak szerint felfordul a csapat élete. Hiába kaparintják meg a medál egyik felét, a másikat olyan helyen őrzik, amely elvételéhez nem elég nyolc ember - így hát szövetségesre van szükségük. És tulajdonképpen innentől válik igazán szövevényesé, s letehetetlenül izgalmassá a dolog.

Egy jó YA high fantasy-hez híven egyszerre kapunk kalandokat, rejtélyeket, ármánykodást, politikai taktikázást, és nos igen, egy csipetnyi szerelmet is. Sara Raasch pedig mindezen adalékokat olyan mennyiségben és milyenségben adagolja, hogy az garantáltan folytonos kíváncsiságot váltson ki az olvasóból.
Egyébként ha nagyon hasonlítgatni akarnék, akkor azt mondanám, hogy érzésre az Üvegtrón és (egy bizonyos szakaszon) A Párválasztó sorozatok hangulatát idézte fel bennem. Annyi különbséggel, hogy míg azoknál tudtam választani a szerelmi háromszögek pólusai között, itt úgy ingadoztam, mint búzakalász szeles időben.
Noha a romantika nem elsődleges fontosságú, azért érezhetően végigível a sztorin, és egy rövidke ideig nagyobb figyelmet is követel.
Meira kezdettől fogva gyöngéd érzéseket táplál barátja, s egyben királya, Mather iránt. A fiú szintén. Egyikük sem hangoztatja úton-útfélen, nem keseregnek miatta, de az olvasóban ettől még tudatosul, hogy van ilyen, és a nehezítő körülmények miatt csak méginkább drukkol nekik. Aztán egy baromi unszimpatikus helyzet következményeként megjelenik Theron, akit dunszt is utálni kell.... de nem lehet. Egyszerűen túl kedves, aranyos, pimasz, helyes, érzékeny, bátor, sebzett, talpraesett, találékony...és ahh. A helyzet mégsem ilyen egyszerű. Theron miatt nem kopik meg Mather fénye, így amikor csak egyik van jelen, az ember lánya ő érte epekedik, amikor a másik, akkor azért. De ha ezek ketten együtt bukkannak fel, na az maga a mennyország vég! Ezzel kapcsolatban egyébként van egy nagyon jó jelenet, amit imádtam!
Most kicsit úgy tűnhet, mintha nem is lenne itt más, csak egy szerelmi huzavona, de higgyétek el, nem így van. Mather és Theron jó karakterek, és bár kétségtelenül megdobogtatják a hölgyek szívét, mégsem ilyen szempontból fontosak. Alakjuk inkább katalizátor Meira számára. Theron például számos jó tanáccsal, buzdítással ösztökéli Meirát, amikor az hullámvölgybe kerül, vagy nem látja a kiutat.
Igen, igen, tudom, megint Theronról beszélek (felé jobban húz a szívem :D ), de mielőtt tovább lépnék, muszáj elmondanom, mennyire szerettem a Meirával közös jeleneteiket. Gyönyörű gondolatoknak, eszmecseréknek lehetünk tanúi általuk, amikben ott bujkál egy fontos üzenet: sose add fel, ne törődj bele, inkább idomulj hozzá és keress az álmaidhoz/céljaidhoz vezető másik utat.

De ha már Meira... az írónő személyében egy igazán olvasóközeli hősnőt alkotott meg.
Meirát az élet nevelte fel, s a körülmények tették olyanná, amilyenné. Egy harcos szellemű, hazaszerető, bátor lánnyá, aki nem szeretne semmi mást, csak bizonyítani. Bizonyítani tehetségét, fontosságát, kitartását. És bár tény, hogy átlagos nőtársait meghazudtoló tehetséggel bír a harcművészetek terén, és jóval karakánabb is náluk, mégis esendő. Vannak gyengepontjai, hibái. És bizony többször is szembesülnie kell neméből adódó hátrányaival: a férfiak szemében báb, s mint ilyen, a politikai taktikázások szenvedő alakja. Kitartása, szenvedélye, bátorsága, tanulékonysága révén azonban képes felülkerekedni az elnyomó tényezőkön. Teszi mindezt úgy, hogy nem válik túl idealizálttá vagy idegesítővé, mindvégig szerethető, tisztelhető és azonosulásra alkalmas lány marad.

Ez az aranyközépút a regény több pontjára is jellemző. Például a politikára. Egy olyan hatalomközpontú high fantasy-ben, mint ez, döntő szerepe van az elme játékának. Az írónőnek pedig sikerült egy olyan egyensúlyt találnia, ahol érezhető a hatalmasok stratégiai taktikázása, ármánykodása abban a formában, ahogyan kell, mégsincs túlkomplikálva. Tehát bárki képes befogadni és megérteni, éppen mi is zajlik.

A cselekményt a medál másik felének megszerzése és Angra elpusztítása jelenti, ami nem kis feladat. Hőseinknek nagy utat kell bejárniuk, áldozatokat kell hozniuk a nagyobb jó érdekében. Nem biztos, hogy mindig mindenki tette szimpatikusnak hat, mégis minden okkal történik.  Ám a kaland az izgalmakon felül egy rejtéllyel is párosul, melynek legfőbb alakja Meira. Nem mondom, hogy már jó előre nem lehet kitalálni a csattanót, mert nem lenne igaz. Mégis annyi kis zsákutca nyílik közben, amik sokszor kellő mértékben elbizonytalanítják az olvasót, s ettől nemhogy kevesebb, hanem több lesz az élmény.
Az élményhez azonban hozzájárul más is: a világ. Sara nem operál barokkos körmondatokkal, nincs semmi túlkomplikálva, pusztán egyszerű szavakat rakosgat egymás után, melyek valamilyen varázslat folyamán bekúsznak az ember fejébe, és a betűket képpé alakítják, mígnem a mondatokból fáról lecsüngő jégcsapok, titkos folyosók, vagy bűzös csatornák nem lesznek.
Rengeteg jó könyvet olvastam, mégis igen ritka, hogy a cselekményeket, a külvilágot vagy akár magukat a szereplőket moziélményszerűen lássam magam előtt - itt mégis megtörtént. És őszintén szólva fogalmam sincs, hogy miért, mert a szerző stílusa  igaz, hogy gördülékeny, lendületes, sodor magával, mégsem kimagaslóbb, mint a kedvenceim zöme. De némi töprengés után szüntelenül ugyanoda lyukadtam ki: Sara Raasch nem leírja a dolgokat, vagy megalkotja a külvilágot. Nem. Ő benne él, a részese.

Ezek után talán mondanom sem kell, hogy a Hó, mint hamuval új kedvencet avattam, szerző és sorozat tekintetében is. A meseszép külső éppoly' lélegzetelállító belülről is! Ajánlom mindenkinek, aki szereti a YA high fantasy-t, mert ez a műfaj legjobbjainak egyike. Összetett, erős karakterek, kellő mennyiségű romantika, kaland, mágia és rejtély, komoly történelemmel vegyítve!

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő:Meira, Theron

Kedvenc jelenet: amikor Meira a gyakorlótérre téved + kardpárbaj

Negatívum: -

Borító: 5/5
Megtetszett? Vidd haza!

Az írónő Pinterest táblája

A képre kattintva elérhetitek a táblát

Nyereményjáték

A Twister Media Kft. felajánlásának köszönhetően ismét nyereményjátékra invitálunk Titeket. A szerencsés nyertesek megnyerhetik a három könyv egyikét!

A Hó, mint hamu világában, Primoriában nyolc királyság, így nyolc főváros is található, de az első részben egyelőre csak hetet ismerhetünk meg (Nyárföld, Őszföld, Télország, Tavaszföld, Yakim, Ventralli és Cordell – Paisly egyelőre még ismeretlen), ráadásul hét bloggerünk is van. A feladatotok az, hogy kitaláljátok a hét főváros nevét és beírjátok a rafflecopter doboz megfelelő mezőjébe. A hét fővárost hogyan is találjátok meg? Olvassátok el figyelmesen a bejegyzések/vélemények szövegét, ugyanis a városnevek a mondatok valamelyikébe bújtak. Honnan lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő városnevet találtad meg? A városnév értelmezhetetlen, nem odaillő módon szerepel a mondatban. Kalandra fel!

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újra sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

12/14 Letehetetlen

12/15 Könyvszeretet

12/16 MFKata gondolatai

12/17 Kelly & Lupi olvas

12/18 Deszy könyvajánlója

12/19 CBooks

12/21 Dreamworld