Emlékeztek még John Green és David Levithan: Will & Will című könyvére? Ebben a történetben szerepelt a Hold me Closer! című musical, melyet az egyik szereplő, Mini Cooper írt, és a többi szereplővel együtt adtak elő az iskolai rendezvényen óriási sikerrel.
Ennek a musicalnek a szókimondó, fergetegesen humoros szövegkönyvét olvashatjátok a kiadványban, melyet a blogturné során hat bloggerünk véleményez. A játékot is érdemes követni, három példányt sorsolunk a könyvből a kiadó felajánlásában.
David Levithan: Engedj közelebb!
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616445
Oldalszám: 232 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea
Fülszöveg:
Mini Cooper örök optimista. Bár az élet újra és újra nehézségekkel állítja őt szembe, nem csügged. A pillanatnyi akadályokat is mosolyogva fogadja. Mindene az amerikai foci és a színház. De mindez mit sem ér számára barátok és szerelmek nélkül. Mini megkapó történetének lehetünk részesei a gyermekkorától kezdve az iskolai éveken át egészen a kamaszszerelmekig. Receptet kapunk arra, milyen egy harmonikus szülő-gyerek viszony, milyen egy mély barátság, hogyan élhetőek túl a szívet tépő szakítások, és mit jelent az őszinteség a szerelemben. A történet bája, hogy az olykor-olykor nehéz helyzeteket is a jókedv és a szeretet hatja át. Mire az utolsó oldalakra érünk, úgy érezhetjük, nincs lehetetlen.
Ha ismerősen cseng Mini Cooper neve, akkor pontosan tudod, ki is ez a hihetetlen figura. Ha mégsem hallottál eddig róla, akkor ebben a kötetben biztosan megszereted, és ha kíváncsi vagy a további kalandjaira, ne hagyd ki John Green és David Levithan díjnyertes bestsellerét sem, a Will & will című regényt, ahol Mini először színre lép.
Saját véleményem:
Rengeteget gondolkoztam azon, miként tudnám a tőlem telhető legjobban szavakba önteni erről a musical forgatókönyvről a véleményemet. Mielőtt belevágtam, folyamatosan két ellenpólus ugrált előttem. Az ok, amiért szerettem volna elolvasni, és az indok, amiért féltem tőle.
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632616445
Oldalszám: 232 oldal
Fordító: Vince Judit Andrea
Fülszöveg:
Mini Cooper örök optimista. Bár az élet újra és újra nehézségekkel állítja őt szembe, nem csügged. A pillanatnyi akadályokat is mosolyogva fogadja. Mindene az amerikai foci és a színház. De mindez mit sem ér számára barátok és szerelmek nélkül. Mini megkapó történetének lehetünk részesei a gyermekkorától kezdve az iskolai éveken át egészen a kamaszszerelmekig. Receptet kapunk arra, milyen egy harmonikus szülő-gyerek viszony, milyen egy mély barátság, hogyan élhetőek túl a szívet tépő szakítások, és mit jelent az őszinteség a szerelemben. A történet bája, hogy az olykor-olykor nehéz helyzeteket is a jókedv és a szeretet hatja át. Mire az utolsó oldalakra érünk, úgy érezhetjük, nincs lehetetlen.
Ha ismerősen cseng Mini Cooper neve, akkor pontosan tudod, ki is ez a hihetetlen figura. Ha mégsem hallottál eddig róla, akkor ebben a kötetben biztosan megszereted, és ha kíváncsi vagy a további kalandjaira, ne hagyd ki John Green és David Levithan díjnyertes bestsellerét sem, a Will & will című regényt, ahol Mini először színre lép.
Saját véleményem:
Rengeteget gondolkoztam azon, miként tudnám a tőlem telhető legjobban szavakba önteni erről a musical forgatókönyvről a véleményemet. Mielőtt belevágtam, folyamatosan két ellenpólus ugrált előttem. Az ok, amiért szerettem volna elolvasni, és az indok, amiért féltem tőle.
Az ösztönző – és végül a fajsúlyosabb - erő maga a musical volt. Imádom a műfajt. Egy-egy darab képes kiszakítani a valóságból, hogy egy egészen új, álomszerű világba röpítsen.
Aki élete során legalább egyszer volt már musical előadáson, az tudja, milyen semmi máshoz nem fogható hangulata, légköre van az egésznek. És ha csak virtuálisan is, de a Will & will olvasásakor, amikor szóba került a darab, előjöttek belőlem ezek az érzések. Úgy éreztem magam, mintha a bársonyszékben ülnék, elsötétedne körülöttem minden lámpa, felvillanna a reflektorfény, színpadra lépnének a színészek, táncosok, s velük együtt begördülnének a díszletek. Sőt – ne nézzetek hülyének! – egy-egy dalbetétet már eleve dalolva hallottam.
Ezt az érzést vártam az Engedj közelebb! musical regényformájától. Vagy talán helyesebb, ha forgatókönyvnek nevezem, mert végül is az.
Aki élete során legalább egyszer volt már musical előadáson, az tudja, milyen semmi máshoz nem fogható hangulata, légköre van az egésznek. És ha csak virtuálisan is, de a Will & will olvasásakor, amikor szóba került a darab, előjöttek belőlem ezek az érzések. Úgy éreztem magam, mintha a bársonyszékben ülnék, elsötétedne körülöttem minden lámpa, felvillanna a reflektorfény, színpadra lépnének a színészek, táncosok, s velük együtt begördülnének a díszletek. Sőt – ne nézzetek hülyének! – egy-egy dalbetétet már eleve dalolva hallottam.
Ezt az érzést vártam az Engedj közelebb! musical regényformájától. Vagy talán helyesebb, ha forgatókönyvnek nevezem, mert végül is az.
"(...) maga az élet sem több annál, mint zajos és kevésbé zajos percek sorozata, megspékelve némi zenével."
Hogy megkaptam-e, amit vártam? Részben igen, részben nem. Egyes színeknél simán el tudtam képzelni az egész jelenetet, táncosokkal, énekkarral, szereplőkkel, díszlettel, és minden egyébbel együtt. Olyankor azt kívántam, bárcsak létezne ebből egy audiovizuális változat is.
Máskor viszont olyan érzésem volt, mintha kirángattak volna a kényelmes bársonyszékemből, és rám ruházták volna Mini Cooper asszisztensének szerepét. Ahelyett, hogy odalentről néztem volna az eseményeket, felkerültem a színpadra: utasításokra, beállításokra fordítva a figyelmemet. Ez pedig, valljuk be, megtörte a varázst. (Ami nem egyenlő a negatív érzettel)
Itt jön elő a forgatókönyvforma szükségességének kérdése, ugyanis pici, kényelmes szívem hiába kapaszkodott foggal, körömmel abba a székbe, és a kényelmességbe, a józan eszem felfogta, hogy – a technika jelenlegi állása szerint – szükség van az instrukciókra, magyarázatokra, hisz különben honnan a csudából tudná az olvasó, melyik karakter éppen milyen mozdulatot tesz, mi érez, vagy hogyan gesztikulál. Sőt, van az egésznek egy olyasféle hatása is, mintha te magad is részese lennél a társulatnak. És ez jó.
Amitől viszont féltem, az a musical szülőatyja, nevezetesen Mini Cooper. Ő egy olyan karakter, akit vagy imádsz, vagy menekülsz előle. Ezek után gondolom, sejtitek, én melyik csapatba tartozom. Azt ellenben szeretném leszögezni, nem a kinézetével vagy az identitásával van bajom, hanem a vehemens, túl drámai viselkedésével. Túljátssza magát. Nagyon. És emiatt egy-egy komolyabb témájú színnél is azt éreztem, hogy túl mű. Túlzó. Tudjátok, az a bolhából elefántot dolog. Nem hiába mondják, hogy a kevesebb néha több.
Leginkább akkor ütközött ki ez a színpadiasság, amikor az exek kerültek terítékre. Persze, egyfelől megértettem, hogy Mini nincs könnyű helyzetben, már önmagában a túlsúly miatt is sok atrocitás érheti az embert, hát még ha a saját neméhez vonzódik. Bármennyire is szomorú, sajnos ilyen világot élük. Másfelől viszont túl görcsösen akart szerelmes lenni, és ott is kapcsolatot, romantikát látott, ahol a legapróbb jele sem mutatkozott.
Leginkább akkor ütközött ki ez a színpadiasság, amikor az exek kerültek terítékre. Persze, egyfelől megértettem, hogy Mini nincs könnyű helyzetben, már önmagában a túlsúly miatt is sok atrocitás érheti az embert, hát még ha a saját neméhez vonzódik. Bármennyire is szomorú, sajnos ilyen világot élük. Másfelől viszont túl görcsösen akart szerelmes lenni, és ott is kapcsolatot, romantikát látott, ahol a legapróbb jele sem mutatkozott.
"Ki is akarok én lenni,
ha megtagadom, mi annyira sajátom,
magam?
Miért ilyen nehéz kimondani az igazságot?" Mindazonáltal akadtak pillanatok, amikor Mini elhagyott minden sallangot, és megmutatta a lelkét. Ilyenkor nagyon is tudtam kedvelni, mert nem próbálta puccparádéval leplezni a gondjait, vagy a benne felmerülő kétségeket. De leginkább az egyedi coming outját szerettem. Én, mint külső szemlélő ott tapasztaltam meg, mekkora erő és bátorság kellhet valakinek ahhoz, hogy beismerje, eltér társaitól.
Nem vagyok Mini, vagy a sok hozzá hasonló ember helyzetében, mégis úgy vélem, David Levithan rátapintott a lényegre. Az önmagaddal szembeni coming out a legkeményebb.
Nem mondom, hogy felejthetetlen élményben volt részem, de a hibái-, és a helyenként túl színpadias részei ellenére érdekes élményben volt (még mindig nagyon szívesen megnézném/hallgatnám élőben is). Elsősorban azoknak ajánlanám, akik szerették a Will & willt, netán Mini Cooper fanok, vagy egyszerűen csak musical rajongók, és érdekli őket, hogy nézhet ki egy szövegkönyv. Utóbbi értelemben kifejezetten különleges és merőben új tapasztalatot nyújt. Egy kicsit maga az olvasó is bekukucskálhat a színfalak mögé.
Végül, de nem utolsósorban egy tipp: mielőtt ebbe belevágtok, olvassátok el a Will & willt, mert annak ellenére, hogy a regény történései itt csak egy igen aprócska részt tesznek ki, Mini lénye, múlja, jelene, jövője azzal együtt lesz teljes.
Pontszám: 5/3
Kedvenc szereplő: Will és will, DJane, Mini szülei
Kedvenc jelenet: Mini coming outja önmagával szemben
Negatívum: Mini hivalkodó viselkedése
Borító: 5/4Megtetszett? Vidd haza!
Nyereményjáték
A musicalek világában maradunk a játék során, hat világhírű színpadi musicalből mutatunk egy-egy képet minden állomáson, melyekből a filmváltozat is óriási siker lett. A film, illetve színdarab címeket kérjük a rafflecopter doboz megfelelő sorába írni.
Figyelem! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő levelünkre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!
Nézzetek be a többi állomásra is
12/14 Kelly és Lupi olvas
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése