Nyelv: szinkronizált
Hossz: 139 perc
Tartalom:
Beatrice Prior (Shailene Woodley) a nem túl távoli Chicagoban él, ahol a társadalom öt csoportra tagolódik, melynek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Az emberek rájöttek, hogy a világban dúló háborúkért nem politikai ideológia, vagy vallási meggyőződés, hanem a személyiségben rejlő rosszra való hajlam okolható. A csoportok célja, hogy az emberekből kiirtsák azokat a tulajdonságokat, amik előidézhetnek egy újabb konfliktust. Az év egy bizonyos napján a 16 éveseknek el kell dönteniük, hova akarnak tarozni: a Bátrakhoz, az Őszintékhez, az Önfeláldozókhoz, a Barátságosakhoz, vagy a Műveltekhez. Egyetlen döntés, amely örökre megváltoztathatja sorsukat.
Beatrice a vizsga során szembesül különleges képességével: az Elfajzottak közé tartozik, akik egyetlen csoportba sem sorolhatóak. Egy szabályok uralta világban azonban ez a legveszélyesebb dolog, ami egy fiatallal történhet: ha kitudódik, az egyet jelent a halállal. A több hetes beavatása során számos félelmével, gyengeségével kell szembesülnie a fiatal lánynak, miközben titkolnia kell valódi kilétét. Amikor rájön, hogy az Elfajzottakat végleg ki akarják iktatni, olyan tettre szánja el magát, amely mindenki számára meglepetést okoz.
Saját véleményem:
Az elmúlt egy-két évben rengeteg könyvadaptációt láthattunk a moziban. Akadtak köztük olyanok, melyek egész jól sikerültek, de valljuk be, többségük inkább az egynek elment kategóriába tartozott. Óriási szükség volt már egy olyanra, ami megmutatja, hogy igenis lehet jövőjük a könyvekből készített filmeknek. Igen, A beavatott (stábja) megcsinálta!
Rettentően féltem (a Vámpírakadémia után pláne), hogy milyen lesz, ugyanakkor mindvégig hittem benne. A forgatás elejétől kezdve követtem a híreket, képeket, előzeteseket - ezeket többségében a blogon is megtaláljátok -, és már azokból leszűrhető volt, hogy minden a helyén van/lesz. Részemről a film marketingeseinek is óriási pluszpont azért, hogy nem ontották magukból az ízelítőket már hónapokkal a premier előtt. Szerintem ez nagyon jó döntés volt, hisz nem lőtték le magát a filmet.
Innentől kezdve viszont felhívom a figyelmeteket arra, hogy a beszámolóm inkább egy óda lesz a filmről, mintsem valódi értékelés. Ugyanis napok óta gondolkozom azon, milyen negatívumot hozhatnék fel róla. Biztos van benne, de én nem találtam. Úgy odaszegezett a székbe, hogy pislogni sem voltam képes, a végén pedig csak azt tudtam mondani, hogy "ez rohadt jó volt!".
A készítőknek sikerült megtalálni az aranyközéputat mindenben.
A film elején kapunk egy rövid kis narrációt Tristől, melyben elmeséli, hogyan élnek, milyen szabályokat követnek és, hogy milyen csoportokba osztva élnek. Ez a tendencia később is működik. Ha valami új dolog jön, amivel eddig még nem találkoztunk, akkor valamelyik karakter elmagyarázza. Mindezt úgy, hogy abszolút nem lóg ki a filmből, nem tűnik erőltetettnek, továbbá nincs elcsépelve vagy éppen túlnyújtva. Ebből kifolyólag azok számára is élvezhető és érthető, akik ez eddig nem olvasták a könyveket. (A hangsúly az eddigen van. Mozi után irány a könyvesbolt!)
Mindig nagy veszélyfaktor a könyvhűség. Nehéz úgy vászonra vinni egy regényt, hogy ne változtassanak rajta valamit, és nem is lehet. Ezt nekünk, rajongóknak el kell tudni fogadni. Ami jó könyvben, az nem biztos, hogy működik filmben is. Arról nem is beszélve, hogy a készítőknek szembe kell nézni az idő jelentette korlátokkal, és hacsak nem akarnak sorozatot csinálni, akkor kénytelenek ezt-azt kihagyni, tömöríteni.
Nos, azt kell mondanom, hogy a Divergent stábjának a lehető leghűbb adaptációt sikerült összehoznia. Minden benne van, ami kell. Csak és kizárólag olyan apróságokat hagytak ki, amik töltelékek voltak, és abszolút nem okoztak hiányérzetet. Ugyanez vonatkozik arra az egy-két átírásra is, amit eszközöltek.
Díszletek, helyszínek és jelmezek tekintetében számomra megdöbbentő volt, hogy ugyanazt láttam viszont a vásznon, mint amit anno Veronica Roth leírásai alapján elképzeltem. A kissé romos Chicago brutálisan jól nézett ki, akárcsak a Bátrak barlangja, vagy a Műveltek központja. De ilyen alapon megemlíthetném még a játszóteret az óriáskerékkel, a tetoválószalont, a kötélpályás beavatást, és így tovább. Szóval a látványvilág eszméletlenül ütős lett! És ha mindehhez hozzáadjuk a háttérzenéket... *sóhaj*
"Az egyetlen mód a társadalmunk túléléséhez, ha mindannyian tisztázzátok a jogos helyeteket."
Szereplők tekintetében mindenkiben pozitívan csalódtam. Amikor kiderült, hogy kik játsszák majd az egyes karaktereket, hát... maradjunk annyiban, hogy nem voltam teljesen elégedett. Viszont a Csontváros megtanított arra, hogy elsőre ne írjak le senkit, mert bizony a színészek okozhatnak óriási meglepetéseket, elvégre is nem hiába választották ki őket.
Legjobban Theo volt az, akinél húzogattam a számat. Más arc élt a fejemben és egészen az első trailerig nem is igazán tudtam megbarátkozni vele. Onnantól kezdve viszont elvesztem. Bizton állíthatom, Theo James a tökéletes Négyes. Amit a filmben művelt... Te jó ég! Imádtam. Szarkasztikus volt, távolságtartó, bátor, mégis emberi. Ergo pont olyan, mint Négyes. De nem mehetek el szó nélkül a külseje mellett. Theo első ránézésre talán nem az a tipikus szépfiú, mégis van benne valami, ami megfogja az embert. A hátán kívül is. :)
A Theo és Shailene közt lévő kémia pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Az elejétől kezdve érződött egy kis vonzalom, ami a cselekmények előrehaladtával fokozatosan nőtt, és a végére érte el a csúcspontját.
Tudom, hogy sokan kifogásolták a színészek közt lévő korkülönbséget, és ennek a számlájára írták, az erőteljesebb kémia hiányát. Ám azt nem szabad elfelejteni, hogy ebben a történetben egyébként sem a szerelemé a főszerep. Annál sokkal mélyebb dolgok húzódnak meg a háttérben. Tris és Négyes kapcsolata csak egy plusz szál. Arról nem is beszélve, hogy ők nem az a tipikus nyálas páros. A filmesek pedig ehhez mérten nem az ő románcukat helyezték előtérbe. Hozzáteszem, ez megint csak zseniális ötlet, mert így a pasik számára is emészthető ez az egész.
Shailene egyébként fantasztikus Tris. Látszott rajta, hogy igazán magáévá tudta tenni a szerepet. Mellesleg a maga természetességében gyönyörű lány. És annak dacára, hogy a legtöbb képen barnának tűnik a haja, a filmben szépen kijön, hogy ő bizony szőke.
Utolsóként Ericről mondanék pár szót, aki nem kifejezetten az a tipikus közönség kedvenc, mindazonáltal Jai brillírozott a bőrében. Olyannyira, hogy egyszerre tudtam volna képen törölni, és drukkolni neki, hogy még több szerephez jusson. Baromi jó negatív figura.
A többieket nem vesézném ki, de kivétel nélkül, mind zseniálisak voltak. Christina, Tori, a Prior szülők, Jeanine. Egyedül Alt és Edwardot nem tudtam megkülönböztetni egymástól, annyira egyformának tűntek.
Noha nem szokásom külön méltatni a szinkront. most mégis megteszem, mert tudom, hogy a rajongók nem túlzottan örültek annak, hogy a hazai forgalmazó nem hagyta meg a színészek eredeti hangját. Én magam sem repestem a boldogságtól, de azt kell mondanom, korrekt lett. Természetesen nem közelíti meg az igazit, de hallottunk már ennél sokkal rosszabbat is. Például a Twilightnál. Itt azért igyekeztek olyan hangokat választani, amik illettek az adott szereplőkhöz. Négyeshez például kifejezetten jól passzolt Stefan Salvatore, még akkor is, ha ez most furának tűnik. Tris sem volt rossz - azért annyira nagyon jó sem -, de Eric telitalálatnak bizonyult. Mondjuk igencsak kikerekedett a szemem, amikor megszólalt Jack Sparrow (szinkron: Király Attila). Vártam, hogy rákezdjen a
"Van egy üveg földem, van egy üveg földem"-re, ám ez sajnos nem következett be, viszont egy mindenki fegyvert fog mindenkire, Karib-tenger kalózai 2. jelenetet azért kaptunk vele. Viccet félretéve kibírható a szinkron. Sőt! :)
Összességében tehát azt tudom mondani, hogy egy lenyűgöző látványvilággal rendelkező, profi színészi játékkal megspékelt, izgalmas, pörgős, feszített tempójú filmet kaptunk, amiben végre nem a romantikát helyezték előtérbe. Mindemellett pedig kellően humoros.
Fiúknak, lányoknak egyaránt ajánlom. És azok is egészen nyugodtan megnézhetik, akik nem olvasták a könyvet, mert abszolút érthető lesz számukra is.