Morgan Rhodes - Falling Kingdoms

A világon Trónok harca YA változataként emlegetett high fantasy sorozat megérkezett hazánkba is a Menő könyvek jóvoltából. Tartsatok ti is a Blogturné Klubbal a birodalmak csatájába, és ha velük játszotok, lehetőségetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányt Morgan Rhodes: Királyok harcából.

Morgan Rhodes: Falling Kingdoms - Királyok harca

Kiadó: Menő Könyvek
ISBN: 9789634033523
Oldalszám: 416 oldal
Fordító: Nagy Boldizsár

Fülszöveg:

Mytica három királyságában már rég a feledés homályába merült a mágia. Bár évszázadok óta béke uralkodik a birodalmak között, a felszín alatt most megmozdul valami fenyegető sötétség.
Mindhárom királyság vezetője egyeduralomra tör, így az alattvalóik élete nagy fordulatot vesz. A főszereplők - köztük a királyi családok tagjai és a lázadók - ráébrednek, hogy sorsuk visszafordíthatatlanul összefonódik. Cleo, Jonas, Lucia és Magnus egy olyan új, őrült világban találják magukat, ahol gátlástalan árulók, hidegvérű gyilkosok és titkos szövetségesek keresztezik útjukat. Utazásuk során egyre több váratlan fordulattal, titokkal és ismeretlen érzéssel találják szembe magukat.
Az egyetlen dolog, amiben biztosak lehetnek, hogy az egyik birodalom el fog bukni. De vajon lehet bárki győztes, amikor minden széthullik körülöttük?
A Trónok harca YA verziójaként emlegetett Falling Kingdoms végre magyarul!

Saját véleményem:

Már így a legelején fontos tisztáznunk: nem, ez nem a Trónok harca YA verziója, köszönőviszonyban sincsenek egymással. Jómagam ezt már azelőtt sejtettem, hogy belevágtam volna az olvasásba.
Élek-halok a high fantasyért, és az ígéretes borító alapján úgy gondoltam, újabb gyöngyszemre bukkantam. Vannak fedlapok, amik mesélnek, a Falling Kingdomsé pedig határozottan ilyen volt, a képre nézve rengeteg gondolatom támadt, s a fülszöveg kíséretében jócskán nekilódult a fantáziám. Kár volt. Egyrészt másra számítottam, mint amit a kötet nyújtani tudott, másrészt a körülötte kialakult hype is bekavart - és mint tudjuk, ha magas elvárásokkal fogunk hozzá valamihez, ellenben az nem hozza az elvártakat, jön a csalódás. Félre ne értsetek, nem rossz könyv ez, csupán lehetne jobb is (és ahogy nézegettem, később lesz is).
Rengeteget agyaltam rajta, mit is írhatnék róla, mert bár számtalan dologba tudnék belekötni, és sok minden meg is akasztott, valahogy mégis vitt magával a történet. Van benne potenciál.

A Falling Kingdoms minden ízében sorozatkezdő kötet. Olyan, mint egy hosszúra nyúlt prológus, mely elsősorban az alapok lefektetésére szolgál. Így történhet meg az, hogy a könyv negyedénél még csak kezdetlegesen formálódik a cselekmény. Mi több, erre még a négy plusz egy nézőpontkarakteres mesélés is rátesz egy lapáttal.
Mytica három királyságból áll, és bár látszólag béke honol köztük, a háttérben - ha szolidan is, de - zúgolódnak a népek; elég egy rossz lépés, máris kész a háború. Ez a kis ballépés pedig nem is várat sokáig magára...
Történetünk főhősei a három királyság hatalmi részéből származnak, vagy legalábbis kapcsolatba kerülnek vele, így megismerhetjük mindegyik birodalom sajátosságait, szabályrendszerét, életszínvonalát, valamint különféle családi modellekkel is találkozhatunk, melyek számtalan érdekességet tartogatnak. Ez így egyben képezi egy-egy karaktercsoport mozgatórugóját, kiegészülve egyéb konfliktusokkal.
Az epilógusban tanúi lehetünk egy gyermekrablással egybekötött gyilkosságsorozatnak, melyből kiderül, hogy a mágia is fontos részét képezi a világnak. Pontosabban annak a hiánya. Az elrabolt csecsemő viszont kulcsszerepet tölt be a későbbiekben, ugyanis egy jövendölés szerint ő lesz majd az, aki megmenti valamely birodalmat.
És akkor ehhez társul négy főszereplő, két fiú, két lány, akiket kezdetben nem köt össze semmi, távoli világokban élnek, idővel ilyen vagy olyan módon, mégis összefonódik a sorsuk.

Négy fiatal, négy különböző jellem és életút. Egyikük sorsa sem kifejezetten felhőtlen, még ha annak látszik is.
Van köztük olyan hercegnő, aki bár szerető nővér és apa mellett nőtt fel, mégis gúzsba köti egy titok. Egy titok, mely megannyi negatív következménnyel jár. Az, hogy Cleo-t meggátolják a félelmei, nem csupán gyilkossághoz vezet, de utóbbi miatt belekényszerül az undorító gyilkossal való eljegyzésbe, ráadásul kettejük tette miatt a birodalmak közti béke is megbomlik. Mindennek tetejébe pedig egy közelgő tragédia is árnyékot vet a szeleburdi hercegnő életére, s olyan lépésre sarkallja, mely kész őrültség - nevezetesen: visszatérni abba a birodalomba, ahol részben miatta lelte halálát egy ártatlan fiú.
A gyilkosság Jonas, a másik nézőpontkarakter szempontjából is lényeges mozgatórugó, ugyanis a szegénységben élő fiú bosszút esküszik bátyja gyilkosai ellen. A bosszúvágy hevében pedig igyekszik lázadó testvére helyébe lépni.
A maradék két főszereplő egy testvérpár, az északi királyság uralkodójának két gyermeke. Az ő életük látszólag eseménytelen, vallásos, megrögzött, rideg szüleik, és az általuk hozott szabályok szerint viszont vajmi kevés boldogság jut osztályrészükül. Ilyetén nem csoda, ha egymásban találják meg a szeretet forrását. Csakhogy míg Lucia bátyjaként tekint Magnusra, addig a fiú mocskos titkot őrizget szívében - gyengéd érzelmeket táplál húga iránt.
Talán nem fogtok meglepődni, ha azt mondom, Magnus a legizgalmasabb szereplő az egész sztoriban. Ő kezdettől fogva él, míg a többiek... kétdés alakban lézengenek. A karakterizálás, mint olyan, nincs a toppon. Van egy sor kecsegtető figura - akár fő-, akár mellékszereplő- -, de a tetteik mögül hiányzik az indíték, ami részben a kiforratlanságuknak köszönhető. Túl hirtelenek, érzelemmentesek, vagy éppen idegesítőek, és ez sem a romantikának, sem a magas halálozási ráta drámaiságának nem tesz jót. Bár megjegyzem, fejlődőképesek, szóval a jövőre nézve még nem írtam le őket.

Fentebb említettem, hogy számtalan dologba lehetne belekötni, ilyenek a logikai bakik, vagy a wtf pillanatok. Engem legjobban mégis a fordításból eredő hibák zökkentettek vagy éppen akasztottak ki. Tudjátok, nem szokásom kötözködni, de basszus milyen az a görbe tekintet? Vagy a megvágott torok helyett az átvágott? A halálom pedig a páros szervek többesszámozása... És bőven sorolhatnám tovább.

Ettől eltekintve nagyon tetszett a világ, a családi kapcsolatok és az azokból adódó konfliktusok, a Figyelők, a vallás, és a bravúrosan összefonódó szálak. Kedvelem a saját világgal rendelkező történeteket, és ha azok történelmében még fontos szerep jut a legendáknak, vallásnak, mágiának, akkor a szerző jó úton halad a megnyerésem felé. Persze ehhez elengedhetetlen a minőség, ám ilyen szempontból nincs gond a Falling Kingdomsszal. A lassan formálódó cselekmény, valamint a hosszas bemutatások eredményeként jócskán el lehet merülni a világban.

Mindent egybevetve, a Falling Kingdoms nem tökéletes, de kecsegtető pilotja a sorozatnak. Megítélésem szerint azok a dolgok, amik most visszafogták mind a cselekményt, mind a karaktereket, szükségesek voltak ahhoz, hogy a későbbiekben egy jóval kiforrottabb, epikusabb történetnek lehessünk részesei. A potenciál mindenképp megvan benne, én pedig kíváncsian várom, hogyan tovább. 

Pontszám: 5/3,75

Kedvenc szereplő: Magnus, Theon

Kedvenc jelenet: -

Negatívum: élettelen karakterek

Borító: 5/5
Sorozat: Falling Kingdoms 1. része

Térkép

Nyereményjáték

Morgan Rhodes debütáló regénye YA high fantasy, így a mostani játékban kicsit körültekintünk ebben a műfajban. A feladatotok az lesz, hogy az állomásokon található kulcsszavak alapján kitaláljátok, melyik hasonló műfajú regényre gondoltunk, a helyes választ pedig beírjátok a Rafflecopter megfelelő sorába. A megfejtők között kisorsolunk egy darabot a Királyok harcából.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

orosz, Árnyzóna, mágia, Éjúr

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/18 Always Love a Wild Book
04/20 Függővég 

04/22 Bibliotheca Fummie
04/24 Deszy könyvajánlója
04/26 Kelly & Lupi olvas
04/28 Dreamworld

Madeline Hunter - Lady Cassandra meghódítása

A General Press kiadó jóvoltából megjelent Lady Cassandra meghódítása című könyv, ami a nemzetközileg elismert írónő, Madeline Hunter legújabb kötete. Izgalmas történet egy társadalmilag kirekesztett nőről és egy férfiról, akit a rejtélyek nem hagynak nyugodni. Ha tetszett a Csendestárs, ne hagyd ki ezt se!

Madeline Hunter: Lady Cassandra meghódítása

Kiadó: General Press
ISBN: 9789636439972
Oldalszám: 312 oldal
Fordító: Melis Pálma

Fülszöveg:

Lady Cassandra Vernham amilyen szép, legalább olyan makacs is. Fittyet hány a társadalmi elvárásokra. Szabados életmódjáért azonban nagy árat kell fizetnie: a családja elhidegül tőle, és megannyi pletyka kap szárnyra nem éppen szűzi erényeit illetően. Anyagi nehézségeit a Fairbourne Aukciósház legutóbbi árverése egy időre valamelyest enyhíti ugyan, de a legmagasabb áron elkelő ékszeréért az új tulajdonos, a meglehetősen jóképű és kicsapongó életet élő, ám rendkívül eszes férfi hírében álló Lord Ambury egy pennyt sem fizet. És erre meglehetősen jó oka van: azt gyanítja ugyanis, hogy az ékszert valaki eltulajdonította a családjától - talán éppen maga Cassandra. A férfi elhatározza, hogy nyomozásba kezd a gyönyörű fülbevaló eredetét illetően. Lady Vernhammel számtalanszor keresztezi egymást az útjuk, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a legkevésbé sem közömbösek egymás iránt. Csakhogy mindketten mást akarnak: Cassandra a pénzét, Lord Ambury pedig az igazságot. Egy váratlan fordulatot követően végül mégis kénytelenek lesznek egymást segítve küzdeni, és még csak nem is sejthetik, hogy a múltról, a családjukról és az érzéseikről mennyi titokra derül fény.
Madeline Hunter legújabb, szenvedélyes és fordulatosan szőtt regényében folytatódik A csendestársban már megismert szereplők története.

Saját véleményem:

Madeline Hunter munkássága mostanáig kimaradt számomra, és ha nincs a Lady Cassandra gyönyörű (magyar) borítója, ez így is maradt volna. Pedig a történelmi romantikus könyvek mostanra havi szükségletemmé váltak, muszáj minden hónapban beiktatnom egyet. Ráadásul mióta a kiadó arculatot váltott, előszeretettel kísérletezek újabbnál újabb szerzőkkel. Ebből kifolyólag mostanra rengeteg stílust ismertem meg; korábban nem is gondoltam volna, hogy ugyanazon műfajon belül ilyen széles lehet a paletta. Ez már csak azért is fontos, mert Madeline Hunter egy egészen újjal ismertetett meg. A Lady Cassandra meghódítása lassan csordogáló, drámai cselekményektől és lángoló érzelmektől mentes történet családi titkokról, valamint a társadalom általi megbélyegzésről, némi vonzalommal fűszerezve.

Cassandra, a történet női főszereplője vérbeli lázadó jellem. Az életet egykor két kanállal habzsoló nénikéjével él és utazgat együtt, melynek következtében a társadalom nagyvilági nőnek titulálja. Helyzetén pedig a kétes pletykák, illetve a pár évvel korábbi, halállal végződő párbaj sem segít; mindenki megvetően tekint rá. Ám Cassandrát mindez egy percig sem bántja, barátnőjén és szeretett nénikéjén kívül nem foglalkozik a közvéleménnyel.
Hozzá hasonlóan egyébként a férfi főszereplő is nagyvilági férfi hírében áll, csakhogy Cassandrától eltérően Lord Ambury köztiszteletnek örvend. Mint tudjuk, más a férfiak, és más a nők megítélése, Madeline Hunter regényében pedig ez gyönyörűen meg is mutatkozik az azonos "bűnökkel" rendelkező párosnak hála.
Ebből a szempontból roppant tanulságos és korhű történetről beszélhetünk, mely remekül prezentálja milyen lehetett akkoriban a hölgyek és urak élete, vagy hogy mennyire bábként tekintettek a gyengébb nem képviselőire. Szerelmi házasságról álmodozni például egyet jelentett a bolondsággal; az ember lánya jóformán már annak is örülhetett, ha nem egy birkapásztorhoz vagy öregemberhez adták feleségül.  

Ahogy korábban említettem, a történetben fontos szerepe van a szabályoknak és a társadalmi megítélésnek. Mind a két főszereplő tudatos, tisztában vannak döntéseik következményeivel, s voltaképpen az életüket is jócskán meghatározza ez az egész.
Lord Ambury tipikus férfi, s mint ilyen elég vaskalapos, kötelességtudó, barátaihoz, családjához lojális ember. Vele ellentétben Cassandra az, aki amennyire csak lehet, igyekszik feszegetni a határait. Nagyjából tehát semmi közös nincs bennük, barátaikat és üzleti ügyüket leszámítva. Ám e ként pont bőven elegendő ahhoz, hogy kialakuljon köztük valamiféle kapcsolat. A nagyobb lökést mégis a fülbevaló jelenti, melytől Cassandra igyekszik megválni némi pénz reményében. Lord Ambury egy aukció során le is csap rá, csakhogy hiába telik az idő, nem hajlandó fizetni érte, egyre csak az ékszer eredetéről faggatózik. "És erre meglehetősen jó oka van: azt gyanítja ugyanis, hogy az ékszert valaki eltulajdonította a családjától - talán éppen maga Cassandra." Végül alkut ajánl a nőnek: egy hónapot kapnak, mely során vagy kiderítik a fülbevaló történetét, vagy semmisnek veszik az üzletet. Próbálkozásaik és sorsuk azonban számos ponton kereszteződik, s akarva-akaratlanul részeseivé válnak a másik életének...

A regény első harmada többnyire eseménytelen, jómagam ekkor még azt se igazán értettem, mit szeretne kihozni belőle az írónő, mivel se az ékszer, se a romantika, se semmi nem emelkedett ki. Így bizony előfordult, hogy elkalandozott a figyelmem, azt se tudtam, miről szólt az előző mondat. Egyszerűen nem kötött le - kivéve egy bizonyos kemény hátsós részt, azon jókat mosolyogtam. Szerencsére Toffy megnyugtatott, hogy olvassak tovább, s nem is kellett sok, az események elkezdtek beindulni. A szereplők közelebb kerültek egymáshoz, és izgalmas csavarok szorították görcsbe a gyomromat.

Cassandra nem véletlenül szeretne pénzt szerezni. Bátyja megzsarolja, hogy bolondok házába záratja szeretett nénikéjét, amennyiben a házasságot elutasító lány nem megy hozzá az általa választott kérőhöz... Ambury pedig fékezhetetlen vágyainak hála, belegabalyodik az ügybe, és kezdetét veszi egy ezerfelé ágazó hajsza. Cassandráéknak innentől fogva egy sor olyan döntést kell meghozniuk, ami ellen korábban tiltakoztak, az új élmények hatására pedig akaratlanul is elindulnak a változás útján.
Ám még így sem beszélhetünk tipikus romantikáról. Lord Ambury és Cassandra kapcsolata nem kifejezetten az a tündérmesékbe illő, rózsaszín ködös fajta. Inkább mondanám józannak. A vonzalmuk tagadhatatlan, testileg remekül funkcionálnak, én mégis úgy éreztem, hogy nem nagyon szakadnak el a kor általános szabályaitól. Valahogy hiányoltam a katarzist, az álomszerű ígéreteket. Hogy értsétek, mire gondolok, itt nem az hangzik el, hogy x év múlva sem lesz szeretőm, mert csak te kellesz, hanem az, hogy most úgy gondolom, x év múlva nem csallak meg. Tehát Madeline megmarad a realitások talaján, ami kifejezetten üdítő újdonságnak bizonyul a történelmi romantikusok tengerében - még azzal együtt is, hogy én vattacukor lelkem jobban örült volna a másik variációnak.

A Lady Cassandra meghódítása olyan történelmi romantikus, ami egyszerre próbál meg lázadni a kor társadalmi elvárásaival szemben, s mégis igyekszik megfelelni annak a maga módján. És tulajdonképpen ez, a szabályokkal dacoló-azoknak sajátosan behódoló játék a legfőbb érdekessége. A cselekmény is eköré összpontosul, míg a nyomozás és a romantika kiegészítő jelleggel követi. Ám még így is tud meglepetést okozni!

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Cassandra, Sophie, Lord Ambury

Kedvenc jelenet: egyértelműen a leskelődős rész

Negatívum: kicsit sajnálom, hogy az igazán jó ötletek, csavarok nem kaptak nagyobb hangsúlyt, vagy bonyolultabb megoldást

Borító: 5/5
Sorozat: Fairbourne kvartett 2. része, de önállóan is olvasható

Nyereményjáték

Madeline Hunternek hazánkban ezzel a kötettel együtt hat könyve jelent meg. Külföldön gyakran emlegetik több ismert írónővel együtt nevét, így a játék ehhez fog kapcsolódni. Kivételesen nem egy könyv címére leszünk kíváncsiak, hanem egy írónőjére. Mostani turné minden állomásán egy könyv címmel és egy karakter nevével találkoztok a sok közül. A könyv címe nem biztos, hogy kapcsolódik a karakteréhez, de egy közös mindenképpen lesz bennük - az írónő neve.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Könyv címe: Merész Álmok

Karakter neve: Daphne Joyes

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/19 Insane Life
04/20 Deszy könyvajánlója
04/22 Kelly & Lupi olvas
04/23 Könyvvilág
04/24 Olvasónapló
04/25 Kristina blogja
04/26 Szembetűnő
04/27 Dreamworld

Jennifer L. Armentrout - Oblivion 3.

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából megjelent a közkedvelt Luxen sorozat Daemon szemszögéből megírt sorozat utolsó kötete. Végre megismerhetjük a történet másik oldalát is! - Ha olvastad és szereted a Luxen sorozatot, semmiképpen ne hagyd ki!

Jennifer L. Armentrout: Oblivion 3. - Feledés

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 9789633999882
Oldalszám: 280 oldal
Fordító: Miks-Rédai Viktória

Fülszöveg:

Senki sem ér fel Daemon Blackhez.
Amikor elszántam magam arra, hogy bizonyítsam az érzéseimet, komolyan beszéltem.
Katy soha többé nem kételkedhet bennem – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még én sem védhetem meg a családtagjaimat, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülment, Katy sem ugyanaz már, mint azelőtt. Még mindig változik, és fogalma sincs, mi lesz a folyamat vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibridek vizsgálatára és kínzására kiépült titkos kormányzati szervezettel, ráébredünk, hogy nincsenek határok.
A halál a mindennapjaink része lett. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról is kiderülhet, hogy halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre összetöri a világunkat. Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Saját véleményem:

Daemonból nem létezik olyan, hogy sok, vele egyszerűen lehetetlenség betelni. Azt hiszem önmagában már ez is kellő magyarázat arra, miért is van létjogosultsága az Oblivion trilógiának, még úgy is, ha néha pont a lényeg hiányzik belőle.
A tükörregényekben mindig van egyfajta kockázat, így bármennyire is reneszánszukat élik az effajta folytatások, írói szempontból szerintem simán nevezhetjük őket kétélű fegyvernek. Hiába van ott a szerző előtt egy kész alapanyag, jobb esetben pedig még a korábbi siker is, azért valljuk be, nehéz ugyanazt a sztorit másodszorra is úgy eladni, hogy legalább akkorát robbantson, mint az első. Az olvasók már ismerik a csavarokat, végkifejletet, egyszóval mindent; tehát kell bele valami extra izgalom, csattanó, titok, ami lázba hozza az embert. Jennifer esetében ez nem más, mint Daemon. Az ő személye mondhatni, mára már saját márkává nőtte ki magát, ráadásul annyira jól összerakott figura, hogy az ritkaság.
Túl vagyok a sorozaton, a különféle kiegészítőkön, spin-offokon, és még most is, ha kezembe veszek egy Luxen kötetet, ugyanúgy megdobban a szívem, elakad a lélegzetem, fültől-fülig vigyorra húzódik a szám a jelenlétében, mint legelső alkalommal. Képtelen vagyok ráunni. Imádom a hangját, az egoista, seggfej beszólásait, a szexi kisugárzását, és hogy egy nyamvadt mosolyával pocsolyává olvaszt.

Az Oblivion harmadik része az Opál eseményeit hivatott bemutatni pimasz luxenünk szemszögéből. A cselekmény részletezésébe nem mennék bele, olvassátok el az Opálról írt bejegyzésemet - annál tömörebben, ködösebben úgysem tudnám összefoglalni. Azt viszont bizton állíthatom, az egyik legjobb kötete volt a sorozatnak, így hát naná, hogy kíváncsi voltam, milyen lesz a kedvencem újramesélése, fog-e akkorát ütni és érzelmileg olyan mélyen berántani, mint pár évvel korábban. A válasz: igenis meg nem is. Mást nyújt. Hogy ez jó vagy rossz, az egyéni ízlés megítélése, én a magam részéről elvesztem benne, mint Micimackó a mézesbödönben. Annyira, hogy a willes csattanóig fel sem tűnt, Katy szemszögének hiányával mennyire leszűkült a cselekmény, vagy hogy mennyire kiestek a korábban fontosnak vélt részek. Ismétlem, ez nem gond, hiszen ennek ellenére az Oblivion 3. működik, csak épp nem árt, ha ez ember tisztában van a másik oldallal is, hogy kellőképp tudja értékelni Daemon reakcióit. Azokból pedig van bőven.
Az Opál vízválasztó része a sorozatnak; még benne van a játékos fiatalság, de már érezhető a komolyabb vonulat, és hát tudjuk hova fut ki a vége... Vagyis itt már eleve fokozódnak az érzelmek, minden érintés, mozdulat, gesztus extra jelentéssel párosul. És tulajdonképpen ez az, amit nagyon jól be tud mutatni az Oblivion 3.
Az, hogy tudjuk, mi lesz Katy-ékkel, csak rátesz egy lapáttal, és sokszor egészen drámai színezetet ad még egy szimpla homlokpuszinak is. Nem is beszélve az előre utaló megjegyzésekről. Ebből a szempontból tehát kiváltképp izgalmas megélni Daemon Katy nélkül töltött pillanatait, tudni, milyen beszélgetéseken esett át Dawsonnal, milyen érzések kavarogtak benne annak az árnyékában, hogy esetleg ugyanaz történhet a szerelmével, mint Bethany-val.
Természetesen azért ennyire nem drámai a helyzet, hisz humorból sincs hiány. Tudjátok, abból a hamisítatlan Daemon Black-féle egoista-seggfej fajtából. És a cukisági faktor is bőségesen megvan.

Daemont tehát nem lehet megunni - mindegy, hogy épp az önbizalmát legyezgeti, Katy-t veszi le a lábáról, Blake-kel szemétkedik, vagy a testvéreiért aggódik. Ezzel együtt úgy gondolom, az Oblivion kötetek leginkább köszönetet jelentenek (Jennifer köszönetét az olvasóinak), és ez a rész rá a legékesebb bizonyíték. Semmi esetre sem ajánlom, hogy általuk vágjatok bele a sorozatba, viszont utána nyugodtan térjetek rá vissza, olyan élmény lesz, mint Daemonnak a csokis süti.
Ui.: A kötet tartalmaz egy különleges "epilógust", ami némileg előkészíti a terepet a Luc & Evelyn sorozathoz. Ne hagyjátok ki! 

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Daemon, Katy, Luc

Kedvenc jelenet: Daemonék tánca Lucnél

Negatívum: hiányoztak a fontosabb részek

Borító: 5/5
Sorozat: Luxen 3,5. része, az Opal tükörregénye

Nyereményjáték

Egy dologban egyetértünk, Daemon Blacket könnyen meg lehet szeretni.
A borítókon szereplő Tóth Pepe és Tziotziosz Sztella egybemosódott Daemon Black és Katy Swartz képével, de számos külföldi könyvön viszontláthatjuk arcukat, ezek a könyvek legtöbbször itthon másik borítót kaptak. Mostani játékunkban minden állomáson különböző Pepés és Sztellás borítókat fogtok látni, legtöbb angol, néhány egyéb nyelvű is bekerült, ezeket ott jelezzük és a címeket természetesen kitakarjuk. Az írónő neve és a borító alapján könnyedén megtaláljátok őket, végül mi a magyar címükre leszünk kíváncsiak.
Segítség: a goodreads.com és moly.hu-n kezdjétek a címek utáni keresgélést.
Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/22 Könyvvilág
04/24 Angelika blogja
04/26 Dreamworld
04/28 Sorok Között
04/30 Deszy könyvajánlója
05/02 Insane Life

Reynir levele

Egyszer volt, hol nem volt... volt egyszer egy lány, aki szeretett a tűzzel játszani, és amikor Kae Westa valentin napi játékot hirdetett, gondolt egy merészet. A játék egyik feltétele az volt, hogy ki kellett választani, melyik Kae Westa szereplőtől szeretnél szerelmes levelet kapni. Ez a lány arra gondolt, miért is választaná a kedves, törődő férfiakat, ha a háttérben ott settenkedik a tűz egy pszichopata képében?!
Hát... valahogy így történt, hogy a postaládámban landolt egy szerelmi vallomás Reynirtől. Mindemellett azt ígértem, ha túlélem a levelet, nem szivárog ki belőle mérges gáz, pottyan az ölembe egy snauka, akkor nektek is megmutatom. :)

Tavaszi MondoCon (2017)

Április utolsó előtti hétvégéjén újra megnyitotta kapuit a MondoCon, én pedig egy év kihagyás után ismételten belecsöppenhettem ebbe az élményekkel teli, színes világba.

Eleddig két alkalommal vettem részt a conon, és mind a kettő után feltöltődve, boldogan tértem haza, magamban megfogadva, hogy amikor csak lehetőségem nyílik rá, újra és újra visszatérek, és kiélvezem, hogy egy napig valóra válik a lehetetlen. Így történt, hogy Dóri és Mira oldalán ellátogattam Csodaországba. 

Az idei év első MondoConja különleges meglepetést tartogatott, ugyanis pont azon a hétvégén került megrendezésre, mint a Könyvfesztivál. Többektől hallottam, hogy nem értik, ez miként történhetett, hisz mind a két esemény látogatói között vannak átfedések, ám én akkor is és most is úgy vélem, probléma nélkül át lehetett hidalni a dolgot. Nekünk sikerült.
Attól már jobban tartottam, miként fog bezsúfolódni annyi ember egy csarnokba, mivel egy másik rendezvény miatt kevesebb terület jutott a connak. Szegény Mirát, aki azelőtt még nem járt kint, próbáltuk is felkészíteni Dórival, hogy teljesen normális, ha a kapun belépve sokkot kap, kell néhány perc, mire az ember akklimatizálódik (emlékszem, két évvel ezelőtt nekem is mennyire "wow" érzés volt besétálni). 

Ahogy fentebb említettem, mostanáig két conon jártam. Az egyik egy nyári volt, ami minden szempontból grandiózus, megismételhetetlen élményt nyújtott a hatalmas tömegével, színes programjaival, helyszíneivel, a másik pedig a tavaly tavaszi, ami hasonlóan élvezetes, ámde sokkal családiasabb volt. Feelingben az ideit valahova a kettő közé tenném. Nem tudom, hogy a kisebb terület miatt, vagy azért mert többen látogattak ki, de óriási volt a tömeg, mind kint, mind az épületben - utóbbiban tyúklépésben lehetett haladni. Egy valami azonban nem változott: a tolerancia. Mintha a kapun belépve elillanna az emberi előítéletesség. Nem számít, hogy teljesen hétköznapi ruhában, netán x farkincával, részeg kalózként botladozva, a szakállas haverjaiddal férfi létetekre selyem miniruhában, Pindúr pandúrokként, vagy a lépteidbe belezengő, óriási robotként vegyülsz el a tömegben, senki nem fog megvetően pillantgatni rád. Számomra ez megunhatatlan. Mint ahogyan a cosplayesek kreativitása, ügyessége is. 

Idén is elképesztőbbnél elképesztőbb jelmezekkel találkoztunk. Lélegzetelállító, ahogy egyesek kedvenc karaktereiket majdhogynem százszázalékosan képesek életre kelteni. Részemről a legnagyobb dicséret (a női) Jack Sparrownak jár. Nem csupán az öltözéke és a kiegészítői voltak pontos másai az eredetinek, de a járása, a testbeszéde és a mimikája is. (Amennyiben követitek a blogot, úgy tudhatjátok, hatalmas Johnny Depp rajongó vagyok, szóval a vele való találkozás maga volt a megtestesült álom. Innen is köszönöm! Miráéktól pedig elnézést, mert onnantól, hogy kiszúrták a tömegben, én mást sem tudtam hajtogatni, mint hogy Jack Sparrow! El kell kapnunk!)

A kevesebb csarnok miatt ezúttal két épületbe szorult a con. A bejárathoz közel, a szokott helyen volt a cosplay verseny, ahova ugyan belestünk, de nekünk túl zajos volt, úgyhogy néhány perc után a szabadban sétálgatva nézelődtünk. A szél ellenére jó idő volt, így már kint is zsongtak az emberek; a mi utunk viszont a D épületbe vezetett. És ott jött a sokk. Az ajtón belépve akkora tömeggel szembesültünk, amilyenre legvadabb álmainkban sem gondoltunk. Konkrétan nem lehetett látni az árusokat, és odajutni is csak akkor lehetett, ha kemény munkával megdolgoztál érte. 

Eleinte megpróbáltunk sorról sorra haladni, és úgy elevickélni ide-oda, de aztán valahol középtájon hagytuk az egészet és arra sodródtunk, amerre kevesebben lézengtek. Szerencsére a tömeg java az árusok köré összpontosult, míg a csarnok hátsóbb részein lévő kiállítók, színpadok kellemesen bejárhatónak bizonyultak. 

Jó szokásunkhoz híven elsőként ezúttal is a Gyűrűk Ura Cosplay Clubot látogattuk meg, ahol a térképek, fegyverek, sisakok és csodaszép kézműves áruik mellett egy újdonság is köszöntött minket, méghozzá játék formájában.
Mirával átengedtük legbátrabb hobbitunknak a lehetőséget, hogy a Végzet hegyében megsemmisítse valamennyi Egy gyűrűt. A feladat annyiból állt, hogy aranyra színezett függönykarikákat - bocsánat, Egy gyűrűket - kellett bedobálni a gyerekmagasságú Végzet hegyébe. Dórinak sikerült, méghozzá kétszer egymás után! Sőt az egyiket annyira jól bezsákolta, hogy szegény gyűrűlidércnek alig sikerült kihalásznia onnan (azt hiszem, Tolkiennak Dórit kellett volna választania Frodó helyett).
Jómagam is úgy voltam vele, hogy kipróbálom, de egyrészt mindent a csúcson kell abbahagyni, másrészt magamat ismerve a gyűrű nem hogy Középföldét, de még az univerzumot is elhagyta volna (igen, roppant profin tudok célozni), szóval inkább levadásztuk Jack Sparrow kapitányt, és Annát a Jégvarázsból.
Az igazi vadászat viszont csak ezután következett. Történt ugyanis, hogy kiszúrtam Thort, és miután egy diszkrét mutogatással a lányok is képbe kerültek, tettünk néhány kört, míg kölcsönösen rávettük magunkat a megszólítására. Természetesen a valóságban ez valahogy úgy festett, hogy Dórit Thort karjaiba löktük, aztán legnagyobb meglepetésünkre és tiltakozásunkra, mi is ott kötöttünk ki (Mira conos-képkészítős szüzességét is Thor tudhatja magáénak). Nagyon szimpatikus, jófej srác volt, innen is pacsi neki.

Északot magunk mögött tudva keletiesebb vizekre eveztünk, ellátogattunk a Japán részbe, amivel már két éve szemeztem. Minden alkalommal bátortalanul szemléltem, milyen jól szórakoznak az odatévedő emberek, hogyan próbálgatják a maszkokat, öltöznek be gésának. Na, ezt idén mi is kipróbáltuk. Dórival előbb tradicionális japán maszkokat öltöttünk magunkra (amik nagyon melegek, ámde annál stabilabbak voltak), majd a cseresznyefás sétány képénél fotózkodás után, Dórit rábeszéltük a beöltözésre.
Igazán érdekes - és nem kicsit szórakoztató - volt látni, hogy ha nem is teljesen így, de milyen nehéz, szertartásos lehet(ett) a gésák öltöztetése. 

És akkor most itt álljunk meg egy kicsit. Megígértem a lányoknak, hogy egy egész bekezdést fogok szentelni KockaSrácnak, tehát fiúk, kérlek ugorjátok át ezt a részt. Köszönöm.
Nos... míg Dóri teljes gésa felszerelésben tündökölt, pózolgatott, betoppant egy teljesen átlagos, szomszéd típusú srác. Eleinte nem is törődtünk vele, de miközben a segítő öltöztette, felcsúszott a pólója, és te jóságos ég! Csajok, én ilyet filmeken és könyvborítókon kívül még nem láttam. Olyan gyönyörű, kidolgozott kockái voltak, hogy azért még az angyalok is sírva lebuktak volna az égből. Minden túlzás nélkül állíthatom, a szemem háromszorosára nőtt - Dórival meg is állapítottuk, baromi jó meló lehet ez az öltöztetős dolog. 

Komolyabbra fordítva a szót, KockaSrác távozása után, félve, de én is úgy döntöttem, kipróbálom a beöltözést. Tartottam tőle, hogy nem lesz rám jó a ruha, de nem így lett. Az ottani, eszméletlenül aranyos lánynak pedig elismerésem; napi 10 órában nem lehet könnyű öltöztetni-vetkőztetni az embereket, ám ő olyan mosolygósan, barátságosan csinálta, mintha csak akkor kezdte volna a munkát. 

Ezek után elhagytuk a japán részleget, belepillantottunk a Just Dance versenybe, amit néhány srác nagyon komolyan nyomott - annyira ügyesek voltak, hogy szívem szerint én is kipróbáltam volna, ha nincs körülöttünk annyi ember és nem versenyre megy. Így viszont tovább ballagtunk, visszamentünk a Gyűrűk Ura standhoz fotózkodni a Zsákos lakkal és Mória kapujával, majd további lézengést követően belebotlottunk a Star Trek standba, ahol ingyen arcfestés is volt. Naná, hogy ki kellett próbálnunk! Még az sem rettentett el minket Dórival, hogy semmit nem tudunk a világról.

Elsőként én ültem be a székbe, és bár kicsit (jóval) nagyobb mintát kaptam, mint kértem, sok érdekességet megtudhattam a trillekről, és a hölgyről, aki rajtam ügyködött. Dóri elkészülte után pedig még gumicukorra és egy különleges zöld italra (Meztelen csiga Kóla) is meginvitáltak bennünket. 

Azt hiszem, ez volt az a pont, ami rádöbbentett, milyen könnyű egy ilyen rendezvényen búcsút mondani a korlátainknak, és elfelejteni, hogy később, a kevésbé toleráns világban még plázázni is akartunk. És tudjátok mit? Nem érdekelt! Jó, azért kellett egy kis idő, mire megszoktam, illetve a lányok jelenléte is bátorságot adott, de kifejezetten jó volt legalább néhány ceruzavonás erejéig közelebb érezni magamat a cosplayesekhez. 

Az arcfestést, kólázást követően a szabadban kötöttünk ki, ahol még elképesztőbb embereket láttunk, mint addig (lsd: Pindúr pandúr srácok), meglestük a "Free botozást", valamint a különböző csoportokat látva elmerengtünk azon, milyen jó lehet egy ilyen csapathoz tartozni, és végül, de nem utolsó sorban, kikötöttünk az Orgyilkosok Testvériségének "búvóhelyén", ahol figyelemmel kísérhettünk egy "kivégzést". 

Kifelé jövet belefutottunk még Havas Jonba és egy hírességbe is, akit ugyan nem ismertük, de cukin dedikálta az elé tolt képeket, lapokat. 

Mindent egybevetve én fantasztikusan éreztem magam, a lányokkal remekül szórakoztunk (csajok, folyt. köv.), és a connak is megismerhettem egy újabb arcát. 

A Star Trek standon a minket sminkelő hölgy megkérdezte, mit szeretünk a MondoConban, mire azt feleltem, hogy a hangulatot, valamint a tengernyi lehetőséget, amit kínál. Ez az a hely, ahol attól függetlenül, mennyire vagy jártas ebben a világban, biztosan találsz kedvedre való dolgokat, vagy éppen megismerkedhetsz egy sor újdonsággal, hisz a kiállítók, látogatók roppant készségesek e téren is. Ahelyett, hogy megvetően néznének rád, ha nem ismered a kedvencüket, inkább elmagyarázzák, megpróbálnak bevonni - anélkül, hogy rád kényszerítenék. Szóval én csak ajánlani tudom, próbáljátok ki. Könyvmolyoknak egyébként ugyancsak a megtestesült mennyország lehet a MondoCon, számos regényszereplővel találkozni - például árnyvadászokkal.

Köszönöm a MondoCon stábjának, hogy rész vehettem a szombati napon! Élmény volt.
Dóri, Mira, nektek pedig a sok nevetést, társaságot köszönöm; remélem, következőnek már tényleg beöltözve megyünk!
Apropó... lehet minket támogatni egy-egy bátorító hozzászólással, hogy legyünk-e árnyvadászok, Disney hercegnők.

(További képeket a blog facebook oldalán, vagy ide kattintva találtok.)

Kae Westa - Napsötét

A Könyvfesztiválra jelent meg Kae Westa regénye, amiben feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.
A lenyűgöző műről a Blogturné Klub négy bloggere mondja el a véleményét. A turné során a Delta Vision jóvoltából a regény 1 példányát meg is nyerhetitek.

Kae Westa: Napsötét

Kiadó: Delta Vision
ISBN: 9789633952375
Oldalszám: 312 oldal

Fülszöveg:

Túmilar világát elborította a Homály. A régi dicsőség a múlté: a pusztává lett földeket homályszülöttek légiói dúlják, és senki sem maradt, aki szembeszállhatna velük. Az Alkotók hatalma megtört, teremtőerejük elenyészett – rabláncon sínylődnek Mindenek Sötét Fejedelmének birodalmában, gyermekeik közül pedig csupán egy élte túl a végromlást.
Most ez az egy tartja fogságban őket.
Vrudla, a Kárhozott beteljesítette a bosszúját. Valaha ő volt a Nap az égen, az Alkotók lánglelkű Elsőszülöttje, aki szembeszegült a tilalmakkal, és elszabadította a pusztulást. Most kiválasztott: seregvezér, aki előtt egyetlen had sem állhatott meg, bajnok, aki diadalmaskodott egykori elöljárói felett, szerető, akit Mindenek Sötét Fejedelme, a testet öltött Homály emelt maga mellé… a folyvást zsugorodó világ peremén azonban feltűnik egy ragyogó ismeretlen, aki mindent felborít körülöttük és közöttük.
Mit tehet a Nap, ha a vetélytársa maga a Fény? Hűséges maradhat-e az örök lázadó, ha lábbal tiporják a kiváltságait? Létezhet-e megváltás egy haldokló világ számára, amiről már a hajdani és új urai is lemondtak?
Kae Westa harmadik regényével a fantasztikum ritkán látható szféráiba kalauzolja olvasóit: feledhetetlen élménnyel mutat be teremtést és bukást, hatalmasságok és feltörekvők, győztesek és legyőzöttek, zsarnokok és szerelmesek tündöklését és vég nélküli harcait.

Saját véleményem:

Vrudla. Vrudla mindenütt! Legalábbis a Napsötét megjelenéséig így érezhette az, aki hűségesen követte a szerző facebook oldalát.
Hónapokon át láttam ezt a nevet, tapasztaltam a felé irányuló szeretetet, rajongást, ami eszméletlen méreteket öltött; fanartot fanart követett, én pedig az oldalvonalról vártam, hogy végre megismerhessem ezt az - ízelítők alapján - igazán különleges figurát.
Hogy mit vártam, azt magam sem tudom. Voltak elképzeléseim a felcsipegetett infómorzsák alapján, de Vrudlát, Agrodét és a nemek hiányát leszámítva, vakon vágtam bele a történetbe, ami már rögtön az elején mellbe vágott.
Ám mielőtt bármibe is belekezdenénk, fontos tisztáznunk, hogy bár az a minőség, amit Kae Westától elvárhatunk, itt is megvan, a Napsötét egy egészen másféle sztori, mint az eddigiek. Monumentálisabb, érettebb, több. Egy teremtéstörténetbe ágyazott sötét tónusú románc.

Ahogy fentebb említettem, rögtön az első oldalak mellbe vágtak, hisz ott szembesültem vele, hogy én itt most szépen, tudatlanul egy grandiózus világba csöppentem. Egy olyanba, amiről az égvilágon nem tudok semmit. A történet viszont nem várt rám, mondatról mondatra ontotta magából az újabbnál újabb infókat, és annyira rám nehezedett, hogy muszáj volt két-három oldalanként letennem. Így történt, hogy az első huszonhárom oldalt három teljes napig gyűrtem-emésztettem, hogy aztán Agrodé zónában álljak, nem értve ki kicsoda, mi micsoda, meg úgy egyáltalán, mi is zajlik előttem. Toffy interjúja kellett ahhoz, hogy kicsit letisztuljon a kép, szóval melegen ajánlom nektek is az olvasását, amennyiben nem vagytok A szilmarilok típusú könyvekhez szokva. Innentől kezdve már nem egy tolkieni világba csöppent, pszichopata Achilleus-Brad Pittet láttam magam előtt, hanem elkezdtek helyükre kerülni az egyes darabkák, és önálló karakterekké, világgá fejlődtek az olvasottak. És azt kell mondanom, a szerző nem egyszer-kétszer állt sorba fantáziáért (ha egy filmrendező alapanyagot keresne, sok szeretettel ajánlom figyelmébe a Napsötétet)! Hátborzongatóan csodálatos mindaz, ami életre kel a lapokon.
Megpróbálhatnám elmesélni, milyen világ is Vrudláéké, de egyrészt úgysem sikerülne, másrészt órákig részletezhetném a különféle háttérelemeket, kitérve a legapróbb részletekig mindenre, ami egy kicsit is hozzáad a Napsötét leglényegéhez, és higgyétek el, Agrodé trónjának koponyadarabjaitól elkezdve, a homályszülötteken át, az Alkotókig millió ilyen van.  

A "mi lenne, ha Morgoth és Sauron győzött volna?" alapötlet, amiből tulajdonképpen az egész regény született, nem mindennapi elgondolás. Ráadásul igen merész vállalkozás antihősöket és pusztulást állítani a középpontba, ebben az esetben mégis működött. Izgalmas volt egyszer kivételesen látni egy olyan elképzelést, hogy mi van, ha nem a jók győznek; mivé lesz a világ, miként indul pusztulásnak a szép és a jó, vagy hogy mit tesznek leigázói. 

Nem mondom, hogy könnyen tudtam ezzel azonosulni, vagy hogy otthonosan éreztem magam a Homályban, de mindenképp érdekes volt szembesülni akár a helyzettel, akár a saját reakcióimmal (=lassan drukkolni kezdtem Mindenek Sötét Fejedelmének). Egy idő után már én is érzékeltem a "jók" rossz oldalát, ami Vrudláék érzéseivel vegyítve feje tetejére állította bennem a jó-rossz fogalmát. 

A Napsötét szerkezetileg is egyedülálló. Egyfelől egy nagy teremtéstörténet, másfelől átszövi a szerelem és az abból fakadó konfliktus. A romantikát viszont ne a megszokott módon értsétek, Vrudla és Agrodé kapcsolata leheletfinom, már-már költői szépségű. Olyan, mint a világuk egy felfedezésre váró terepe, amit együtt kell feltérképezniük, alakítgatniuk. Annál is inkább, mert az Alkotók szabályrendszere szerint korábban tilos volt bármiféle érintkezés.
A régi világban Vrudla, a Nap hiába volt az egyik Alkotó Elsőszülöttje, mégis egyszerű tanítványként kezelték, ráadásul folyamatos elnyomásban részesítették. Mint ilyen, a bizonyítási kényszere fokozatosan dühvé erősödött, melyet a megvetés vagy a sorozatos büntetések csak felerősítettek. Agrodé a felbukkanásával pedig pont azt kínálta számára, amire vágyott: bosszút és elismerést. Mindenek Sötét Fejedelme mellett Vrudla megkapta a neki kijáró tiszteletet, magas rangra emelkedett, ráadásul ura gyengéd érzéseivel a szeretet érzését is elnyerte. Megtapasztalhatta mindazt, amire vágyott... egészen Szelihé felbukkanásáig, akiről akár azt is mondhatnám, hogy ennek a kifordított világnak a bibliai kígyója.
Szelihé személye, hirtelen felbukkanása, különös tettei, éneklése, az Agrodéra gyakorolt hatása a Napsötét legnagyobb rejtélye. Rendesen megkavarja Vrudláék kapcsolatát.
De ha már Vrudla... Őszinte leszek, nem lopta be magát a szívembe. Láttam és értettem a tettei mögöttes tartalmát, bizonyos helyzetekben még sajnáltam is, az indulatossága viszont legtöbbször egy sértett kamaszéra emlékeztetett. Agrodé a maga kimért higgadtságával már annál inkább megdobogtatta a szívemet. Szeretem a megfontolt, csendes rosszfiúkat.

A Napsötét minden eddiginél kiforrottabb Kae Westa mű. Lassan csordogáló, gyönyörű leírásokkal teli, látványos történet a világ pusztulásáról, valamint az érzések-érintések-szavak táncát járó szerelemről. Nem könnyű olvasmány, nem lehet rajta két nap alatt átfutni, érlelni, ízlelni, kortyolni kell, mint egy jó bort.
Ami pedig a végét illeti, távol álljon tőlem, hogy eltántorítsam a kedves szerzőt bizonyos Snaukaszív megírásától, de erőteljesen kampányolnék egy Homálymélyért is.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Agrodé, Calamo

Kedvenc jelenet: szivárványos visszaemlékezés, valamit a vége vallomás

Negatívum: a szárnyak nekem már kicsit soknak bizonyultak, de ez legyen a legnagyobb problémám

Borító: 5/4
Sorozat: ???

Nyereményjáték

Az írónő a Facebook oldalán elárulta, hogy a regényt - avagy pontosabban Vrudla karakterét - egy csodálatos festmény inspirálta, ami Szauronról, a Gyűrűk ura kultikus főgonoszáról készült.
A mostani játékunk során eme szerencsés véletlent dicsőítjük, így a Gyűrűk urához készült lenyűgöző festmények között válogattunk, a feladatotok felismerni, hogy kit ábrázolnak.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/18 Sorok Között
04/20 Insane Life
04/22 Deszy könyvajánlója
04/24 Dreamworld

Abbi Glines - Te vagy nekem a jelen

Abbi Glines nagysikerű Sea Breeze sorozatának immár a negyedik része jelenik meg a könyvfesztiválra a Maxim Könyvkiadó gondozásában Te vagy nekem a jelen címmel. Ebben a részben Marcus húgocskája, Amanda kerül nehéz helyzetbe, mert nem másba szerelmes évek óta, mint a rossz hírű Preston Drake-be, a bátyja legjobb barátjába.Kövessétek végig a hat állomásos turnét, és nyerjétek meg a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Abbi Glines: Te vagy nekem a jelen

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632617336
Oldalszám: 350 oldal
Fordító: Sárossy-Beck Anita

Fülszöveg:

Preston Drake vonzó és megnyerő, ráadásul egy igazi rosszfiú. Nem okoz neki gondot, hogy bármelyik nőt az ujjai köré csavarja, és ezt ki is használja. Tipikusan olyan srác, akitől egy okos lány távol tartja magát. De valóban ez az igazi énje? Amanda Hardy szíve már egy jó ideje vadul dobog a bátyja haverjáért, Prestonért. De a lány azt kívánja, bárcsak ne remegnének meg a térdei minden egyes alkalommal, amikor meglátja a fiút. Gyűlöli, hogy a szíve őrült iramban kezd verni, valahányszor Preston megereszt felé egy mosolyt. Nem tud ellenállni neki. Az ismerősök aggódva figyelik az eseményeket. Senki sem akarja, hogy együtt legyenek. Sem Amanda bátyja, Marcus, akinek a házassága lassan menthetetlenné válik, sem Preston haverjai. Túl sokat tudnak a srác sötét oldaláról. Még maga Preston is tudja, hogy nem elég jó a lánynak. Mindennek ellenére Amanda mégis úgy érzi, több van amögött, amit Preston mutat a világnak, és elhatározza, felfedi, milyen titkok rejtőznek a csábító, kék szemekben – titkok, amelyek megmagyarázhatnák a tetteit. Titkok, amelyeket Amanda talán nem lesz képes megbocsátani. A veszélyes vonzalom nem múlik el, és ezt sem Preston, sem Amanda nem tagadhatja le.

Saját véleményem:

Abbi Glines olyan nekem, mint egy drog. Évente egyszer-kétszer (minimum) szükségem van rá. És bár minden alkalommal elmondom, hogy nem a legjobb szerző, nekem mégis minden történetével el tudja adni magát. Látom a hibáit, sokszor még bosszankodom is rajtuk, hogy aztán a következő oldaltól úgy elmerüljek a sztoriban, mintha mi sem történt volna.
Itt is ez történt. Vagyis pontosítok, a regény második fele hozta a megszokott színvonalat, míg az első ámulatba ejtett.
Egyrészt nem győzök elég hálás lenni a fordítóváltás miatt, jót tett a szövegnek, másrészt pedig a cselekmény, illetve a szereplők is robbantottak.

A történet középpontjában Marcus ártatlan hugicája és legjobb barátja áll.
Amanda titkon évek óta epekedik a minden nőt megdöntő Preston után, még legpiszkosabb fantáziái is róla szólnak; leghőbb vágya pedig, hogy egyszer a srác vegye el a szüzességét. Ám amikor ez bekövetkezik, az minden, csak nem álomszerű. Preston alkoholmámorosan egy raktárban, dobozok tetején teszi magáévá, de még ez is eltörpül a hogyan mellett. Együttlétük finoman szólva is a hivatásosok kimondatlan szabálya szerint zajlik... A tény azonban, hogy az akció után Preston kisétál, majd úgy tesz, mintha mi sem történt volna, felzaklatja a lányt.
Ez a fajta merész kezdet kellően drámai, nyers, sokkoló, egyszersmind figyelemfelkeltő. Minden lány számára fontos és emlékezetes az első alkalom, szeretünk hozzá különböző álmokat, ábrándokat társítani, csakhogy a valóság sokszor eltér ettől, és tulajdonképpen ezt vágja olvasója képébe Abbi Glines is. De éppen ettől lesz életszerű az egész. Na meg izgalmas, hiszen adott a kérdés, egy ilyen alkalom után miként lehet szeretni valakit, aki azt művelte velünk, amit, lett légyen bármilyen mentsége rá.
A regény első felében szépen körbejárjuk  ezt a szálat, mialatt párhuzamosan mellette kialakul egyféle alapkapcsolat a főszereplők között is, ami tökéletes táptalajt kínál a későbbi bonyodalmaknak, vagy a keményebb témáknak. Mert bizony az írónő Prestonnal nem mindennapi témá(ka)t kapirgál meg.
Véletlenül sem szeretnék spoilerezni, annyit viszont elárulhatok, hogy Preston morálisan megkérdőjelezhető dolgot űz, ami első és második - de még sokadik - látásra is elítélendő, de legjobb esetben is szemöldökemelő. Aztán érkezik egy magyarázat, ami ugyan nem menti fel, ám szokás szerint borít mindent, és beindítja az olvasó agyát.
Nem szeretnék belebonyolódni, mindenkinek magának kell eldöntenie, miként könyveli el a végeredményt, de az biztos, hogy a véleményemtől függetlenül értékelem, hogy Abbi bele mert tenyerelni ilyesmibe. Csupán azt sajnálom, hogy nem mélyesztette el jobban a dolgot, mert lehetett volna ez több egyszerű limonádénál.

A Te vagy nekem a jelen tipikus se veled-se nélküled történet. A páros között eszméletlen kémia feszül, szóban és tettekben is jól működnek - mindegy, hogy ölik vagy csókolják egymást -, mégis vannak akadályok, amik meggátolják őket a kiteljesedésben. Persze ettől még sisteregnek azok a lapok... Az ártatlan, burokban nevelkedett jókislány, és a szegény rosszfiú páros mindig nyerő. Az meg már csak hab a tortán, hogy mind a ketten szerethetőek.
Mindent egybevetve tehát úgy gondolom, azok, akik szeretik Abbi Glines stílusát, ebben sem fognak csalódni. Szórakoztató limonádé, helyenként némi fanyar ízzel, ámde sok szenvedéllyel, régi ismerősökkel, nyár illattal fűszerezve. Bevallom, én sokkal jobban élveztem Mandáék bonyodalmait, mint Cage-ékét, annak pedig különösen örültem, hogy ebben a részben minden eddiginél jelentősebb szerep jutott a korábbi párosoknak - jó volt látni, ki hol tart.
Egyedül a fináléval nem vagyok kibékülve, nekem az kissé összecsapottnak tűnik, és maradtak olyan aprócska szálak, amiket elvarratlannak érzek - bár az írónőt ismerve, gyanítom később a függő kérdéseimre is kapok választ.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Manda, Preston és a testvérei

Kedvenc jelenet: volt néhány

Negatívum: összecsapott befejezés

Borító: 5/4
Sorozat: Sea Breeze sorozat negyedik kötete, de önállóan is olvasható

Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Abbi Glines meglehetősen termékeny szerző, számos édesen romantikus sorozattal kényeztette már olvasói lelkét. De vajon sikerül-e ráismernetek egy-egy szériára a blogturné hat állomásán közreadott nyomok alapján? A főszereplő srácok nevei alapján a sorozatok elnevezéseit várjuk a válaszokban. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Melyik sorozatban szerepelnek az alábbi srácok?
West | Gunner | Brady

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/20 Angelika blogja
04/21 Kelly & Lupi olvas
04/22 CBooks
04/23 Dreamworld
04/24 Könyvvilág
04/25 Deszy könyvajánlója

Jamie McGuire - Gyönyörű pillanat

A Maxim Könyvkiadó jelenteti meg a Könyvfesztiválra Jamie McGuire Beautiful sorozatának legújabb részét Gyönyörű pillanat címmel. Nem lenne teljes a sorozat America és Shepley szerelmének története nélkül! Kövesd végig a hat állomásos blogturnét, ha minden kérdése jó választ adsz, megnyerheted a három nyereménykönyv egyikét a kiadó felajánlásában.

Jamie McGuire: Gyönyörű pillanat

Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789632618524
Oldalszám: 176 oldal
Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

Emlékeztek még Americára és Shepley-re? Az elmúlt évek egyik legsikeresebb könyvében, a Gyönyörű sorscsapásban ismerhettük meg őket. Itt az idő, hogy beavassanak titkaikba.
A pimasz America Mason az egyetem első évében ismerkedett meg a romantikus Shepley Maddoxszal, és viharos gyorsasággal egymásba szerettek. A heves érzelmek pedig elhamarkodott cselekedetekhez vezettek, és amikor America másodszor is visszautasította a korai lánykérést, ki kellett találniuk, hogyan tovább, hiszen az elválás szóba sem jöhet, összeköti őket a lángoló szerelem. Egy romantikus esküvőn való részvétel azonban felébreszti a lányban a vágyat, hogy mégis igent mondjon, Shepley pedig elhatározza, tesz egy utolsó próbát. Izgatottan indulnak neki a szülők meglátogatásának, mit sem sejtve arról, hogy mind a ketten ugyanazt akarják, azonban a természet végzetes ereje közbeszól… Hatalmas viharba keverednek, és már nemcsak egymásért és a szerelemért, de a túlélésért is küzdeniük kell.

Saját véleményem:

Annak idején, amikor a Gyönyörű sorscsapást faltam, nagyon megkedveltem Mare és Shepley párosát, szívesen olvastam volna róluk hosszabban is. Meglepő módon teljesült a kívánságom, most mégsem érzem, hogy maradéktalanul boldog lennék.
Egyfelől örülök, hogy megkapták a maguk rivaldafényét, és nekünk, olvasóknak, esélyünk nyílt meglesni kapcsolatuk különböző fázisait, másrészről viszont haragszom Jamie-re. Már megint Travisék!
Szeretném leszögezni, a maguk sztorijában imádtam Traviséket, ugyanakkor túlzásnak találom, hogy valamilyen úton-módon minden testvér, rokon életét befolyásolják; itt meg aztán különösen. A novella első negyedét-felét  konkrétan ellopták. És ez dühít. Dühít, mert Americáékban rengeteg potenciál rejlett, amit első randijuk, valamint Abby-ék kikopása után meg is mutattak.

A Gyönyörű pillanat több évet ölel fel, meg-megmutatva párosunk kapcsolatának jelentősebb fordulópontjait, kezdve első találkozásuktól, a veszekedéseiken és elutasított eljegyzéseken át az összeköltözésig. Ebből kifolyólag némileg olyan ez a kötet, mint egy "köszönet a rajongóknak" novellagyűjtemény. Természetesen ezzel nincs semmi gond, a valódi fanok számára semmit nem von le az élvezeti értékéből, ráadásul formailag is szükséges ahhoz, hogy a végére, a fináléhoz összeálljon Shepley-ék számára egy múlt. Egy múlt, ami jelentőséget ad a jelenhez.
Ami még extra érdekesség, hogy akárcsak a Maddox fivérek sorozatnál, úgy itt is váltott szemszöggel dolgozott a szerző, lehetővé téve a szélesebb körű olvasói rálátást. És azt kell mondanom, kifejezetten érdekes volt követni, mikor mi játszódik le egyik vagy másik fél szívében-agyában, hogyan élik meg a bonyodalmakat. Az élet ugyanis rengeteg próbatétel elé állítja őket, s ezzel olyan gondok merülnek fel, melyekkel bármelyik hétköznapi párnak meggyűlhet a baja, legyen szó összeköltözésről, házasságról, vagy a szülői befolyás erejéről.
A terjedelmi megkötés dacára Jamie szépen ábrázolta a szerelmesek útját, ahogy a kezdeti szertelenség és szenvedély az időnek, valamint a különféle behatásoknak köszönhetően átalakul, megváltozik és felnő. Hozzáteszem, szenvedélyből azért így sincs hiány...

Fentebb említettem, hogy Americáék megismerkedését és első randiját leszámítva Travisék ellopták a történet elejét. Ebbe jobban nem is mennék bele, viszont ott van a második fél, ami egy nagyobb, összefüggőbb, nem mellesleg sorsdöntő része párosunk kapcsolatának. Én igazából itt éreztem azt, hogy végre valóban azokról olvasok, akikről kell. Ugyanakkor teljesen le is döbbentem, nem számítottam ilyesféle fordulatra.
Lehet mondani, hogy hollywoodi húzás volt Jamie részéről, meg azt is, hogy életszerű, mind a kettő igaz. Mégsem ez a lényeg, hanem az, hogy ezzel Jamie-nek sikerült egy olyan helyzetet teremtenie, amiben mind ő, mind a szereplői sziporkázhattak. Szóval nekem ez a hányad minden szempontból jobban tetszett.

A Gyönyörű pillanat egy köszönet a hűséges Maddox rajongóknak. Aranyos, humoros, szenvedélyes, hol rózsaszín, hol drámai. Nem tökéletes, vannak hibái, a dinamikáján is lehetne mit javítani, de úgy vélem, a tősgyökeres fanok nem fognak benne csalódni.

Pontszám: 5/3,5

Kedvenc szereplő: Shepley, Mare

Kedvenc jelenet: az első találkozás és randi, valamint a zuhanyzós jelenet

Negatívum: Travis és Abby hatása

Borító: 5/4,5
Sorozat: Gyönyörű sorscsapás spin off 
Megtetszett? Vidd haza!

Nyereményjáték

Híres filmekből válogattunk, ahol jelentős kérdés a leánykérés, ahogy Shep életében is. Minden állomáson találsz egy képet, amit be kell azonosítanod, és beírnod a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Tehát a film címét kérjük, magyar vagy angol nyelven.A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre jelentkezni a megküldött e-mailre. Ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/17 Kelly és Lupi olvas
04/19 Dreamworld
04/21 Deszy könyvajánlója
04/23 Insane Life
04/25 CBooks
04/27 Kristina blogja

Colleen Hoover - Maybe Someday

A Könyvmolyképző kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Colleen Hoover világsikerű regénye, a Maybe Someday - Egy nap talán, melyhez Griffin Peterson saját dalokat is írt. A Blogturné klub nyolc bloggere ennek örömére bemutatja Sydney és Ridge dallamokon és szövegeken átívelő, szenvedélyes történetét barátságról, megcsalásról, szerelemről és zenéről.
Tartsatok velünk, ismerjétek meg a történetet, annak főszereplőit, Griffin Petersont, és vigyétek haza a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét.

Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán

Kiadó: Könyvmolykézpő Kiadó
ISBN: 9789633999387
Oldalszám: 392oldal
Fordító: Barthó Eszter

Fülszöveg:

A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába.

Saját véleményem:

A magyar ábécé mindössze negyvennégy betűből áll. "Az ember azt hinné, hogy ennyiből nem lehet olyan sok mindent csinálni. Az ember azt hinné, hogy az ezek összekeverésével összeállított szavak csak bizonyos mennyiségű érzelmet képesek kiváltani. De ez nem igaz. A lehetőségek száma korlátlan, és erre ez a" történet "az élő bizonyíték. Sohasem értettem, hogy tud néhány egyszerű, egymás mellé rakott szó megváltoztatni valakit, de ez a" regény, "ezek a szavak ezt tették velem." 
Negyvennégy betű, ami elvarázsol, szerelembe ejt, darabokra tör, megtanít érezni, lélegezni és élni. Negyvennégy betű mégis kevés ahhoz, hogy akár csak megközelítőleg is átadjam nektek mindazt, amit a Maybe Someday adni tud. Dobálózhatnék olyan szavakkal, mint a legjobb, elképesztő, gyönyörű, lélegzetelállító, mi több, felsorolhatnám az összes szinonimájukat is, de akkor sem járnék közelebb az igazsághoz.
Nehéz erről a történetről beszélni.

Colleen Hoover neve önmagában elegendő garancia, ha valaki szívmegszakadós, lenyűgöző, érzelmes, de életszagú New Adultra vágyik. Mégis... a Maybe Somedayre már azelőtt kíváncsi voltam, hogy istennőmmé avattam volna Colleent. Tudat alatt éreztem, hogy ez lesz A KÖNYV. Az én könyvem. És így is lett.
Annyi és olyan mély, intenzív érzelem áradt a lapokból, hogy jómagam is túlcsordultam. Akadtak pillanatok, amikor úgy éreztem, muszáj letennem és mást csinálnom, különben kipukkadok. Ridge és Sidney érzelmei elhatalmasodtak rajtam. Bennem. Eggyé váltam velük. Sírtam, dühöngtem, nevettem, szerettem, szerelembe és kétségbe estem, amikor ők. Mintha elmosódtak volna a határok, én pedig elfelejtettem volna, hol kezdődnek ők, és hol végződöm én.

Egyszer, régen, a Hopeless bejegyzésemben azt írtam Colleenról, "eljut az olvasó szívéig mindaz, amit mondani szeretne"; a Maybe Someday esetében ez hatványozottan igaz. Igaz a valós életre kivetíthető dolgokra, igaz a lelki folyamatokra, és igaz a karaktereire is.
Ridge, Sid, és a többiek olyan hétköznapi helyzeteket tapasztalnak meg, s járnak körbe, ami bárkivel megtörténhet, legyen szó szerelmi háromszögről, megcsalásról, barátságról, hűségről, vagy azokról a dolgokról, amikről nem beszélhetek. Netán siketségről. Vagy, ha már itt tartunk, a zene erejéről.
A legjobb mégis az, hogy Colleen nem a szokványos módon boncolgatja a fentebb említett témákat. Vegyük például a megcsalás-szerelmi háromszög problémáját. Normális esetben, az ember felháborodik a hűtlenségtől, senki nem szeretne Tori vagy Hunter lenni, és hát valljuk be, a háromszög témaköre is irreális és taszító hatású. Jómagam Johnny Depp "Ha egyszerre két embert szeretsz, válaszd a másodikat, mert ha az elsőt igazán szeretted volna, nem szerettél volna bele a másodikba" nézeteit vallom. Ebből kifolyólag soha nem sikerült még megértenem az ilyen problémáktól szenvedő karaktereket. Itt viszont nem csupán megértettem, de át is éreztem a helyzetüket (miközben dühöngtem egy sort Colleen és az élet igazságtalansága miatt). Colleennak - és általa szereplőinek - sikerült olyan megfogalmazásban tálalnia ezt a lehetetlen állapotot, ami rengeteg választ adott a kényes körülményekre. Hisz előfordulhatnak helyzetek, amikor lehetetlen választani vagy haragudni, amikor az életen és az időponton kívül nincs más hibás.
Számomra ez volt a legszebb része a történetnek. Minden lappal kicsit belehaltam, miközben reménytelenül vártam az "egy nap talán"-t, és fogalmam sem volt, kiért szorítsak jobban. Persze ehhez kellett három értelmes, aranyos, kedves, lüke, barátságos, okos karakter. Plusz egy Warren.

Gőzöm sincs, mi a titka drága írónőnknek, de minden egyes könyvében olyan erős kémiát teremt főszereplői között, hogy épp csak nem lobbannak lángra a lapok. Ráadásul mindehhez alig van szüksége/szükségük testi érintkezésre. Nem hittem volna, hogy valaha képes lesz überelni Holder és Sky csókmentes randiját, de örömmel jelentem, sikerült. Hajjaj, de még mennyire!
A zene, a hangok, a hallás, a szavak, a gondolatok, valamint az érzések egyvelege egészen új, különleges szintre emelik a vonzalom, szerelem és a szenvedély trióját. A Maybe Someday tehát ilyen szempontból (is) felfokozottabb. Pusztán emiatt megéri elolvasni.

Ezer okot tudnék felsorolni, miért szerettem, és miért ajánlom nektek az Egy nap talánt, kezdve a Zene és szöveg típusú alaptól, Ridge-en át (aki nem mellesleg jobb, mint Will Cooper és Holder összegyúrva) a szívatásokig, de nem teszem. Nem teszem, mert nem ez, vagy a rövid ismertető a lényeg, hanem, ami benne van: a lélek. A sok-sok apró mozzanat, gondolat, szó, érzés teszi azzá, ami.
Egyetlen nevet kell még megemlítenem, aki legalább akkora részben hozzájárult a "lélekhez", mint maga a szerző, ez pedig nem más, mint Griffin Peterson, a tehetséges zenész, aki életre keltette az egészet a dalaival. Nem mindennapi élmény, hogy a szereplők által megalkotott dalokat utána mi magunk is meghallgathatjuk. Sőt! A legjobb értelemben borzongató. (Ha rám hallgattok, nem estek neki egyszerre az egésznek, hanem abban az ütemben veszitek őket sorra, ahogy a regényben elkészülnek.)
Szóval: Maybe Someday-t mindenkinek!

Pontszám: 5/5****

Kedvenc szereplő: Ridge, Sidney,

Kedvenc jelenet: a dalszövegírások, az, amikor Ridge hallgatta Sid éneklését az ágyban, Ridge hangja + Griffin Peterson dalai

Negatívum: sajnálom, hogy Ridge nem ül az ágyamon a gitáromat pengetve

Borító: 5/5
Sorozat: Egy nap talán első része, de teljes mértékben önálló könyv

Könyv trailer

Nyereményjáték

Játékunk során a zenéé és a jelnyelvé lesz a főszerep. Minden állomáson találtok egy képet, rajta egy dal címével és annak előadójával, nektek pedig nincs más dolgotok, mint megfejteni őket, és a helyes megoldást beírni a rafflecopter megfelelő sorába (pl.: Avril Lavigne: Bad Girl). Ha segítségre lenne szükségetek, a www.blogturneklub.com oldalon találtok egy daktil abc-t.Ahhoz viszont, hogy tiétek legyen a kiadó által felajánlott három nyereménypéldány egyike, mind a nyolc állomást teljesítenetek kell!
Figyelem! A kiadó csak magyarországi postacímre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

04/10 Angelika blogja
04/11 Deszy könyvajánlója
04/12 MFKata gondolatai
04/13 Könyvvilág
04/14 CBooks
04/16 Sorok Között
04/17 Kristina blogja
04/18 Dreamworld