Csontváros kampány - 13. nap: Miért jó?

Sziasztok!

Ma véget ér a Csontváros kampány (köszönöm, hogy velünk tartottatok!), és szerettem volna méltó módon lezárni, ezért megkértem néhány Árnyvadászt, hogy mondja el, miért jó Árnyvadásznak lenni, illetve, hogy számukra mit is jelent ez.

"Nehéz néhány mondatban összefoglalni, mennyi mindent köszönhetek az árnyvadászoknak. Az elmúlt egy évem alatt minden nap velük keltem, velük feküdtem, már el sem tudom képzelni, milyen lenne az árnyvilág nélkül. Mert árnyvadásznak lenni számomra - és sokunk számára - életstílus. Ott vagyunk egymásnak, együtt izgulunk, sírunk, nevetünk. Összetartunk, mert van, ami összetart minket. Egy csodálatos történet, szereplők, akiket szinte már a családunknak érzünk és egy világ, amiben elmerülhetünk, amikor csak kedvünk tartja. Ha tényleg egy mondatban kellene összefoglalnom, azt mondanám: az Angyal velünk van :) "

Mihóczy Mercédesz (Deszy) - vegzetereklyei.net

"Egészen a KÁP- szavazásig "csak" egy lelkes Cassandra Clare- rajongó voltam, akit mélyen megérintettek A Végzet Ereklyéi- könyvek. Aztán a KÁP- szavazás alatt ráébredtem, hogy a magyar Árnyvadász- közösség igazi, összetartó társaság, ahol folyamatosan szövődnek az új ismeretségek, barátságok. Sokakkal beszélgettem a közös virrasztás alatt és rájöttem, hogy tényleg úgy lehet a legkönnyebben barátokat szerezni, ha magad is barátságos vagy. Árnyvadásznak lenni számomra egy életforma. Meglátni egy kacsát és félni. A többiekkel együtt olvadozni a filmet és a szereplőket nézve. Rúnás tetkót tervezni. ... Az egyik legjobb dolog az életemben, hogy Árnyvadász lehetek, tagja a közösségnek."

Szijjártó Réka

"Hogy miért jó Árnyvadásznak lenni? Számomra egyértelmű: mert úgy érzem, hogy részese lehetek a könyv világának, ami egyszerűen egyedülálló és fantasztikus – korábban soha nem hittem volna, hogy hasonlóról olvashatok. A ráadás az, hogy a valóságban is tagja lehetek egy olyan összetartó rajongói közösségnek, ami büszkeséggel tölt el."
Enikő 

"Hogy miért jó Árnyvadásznak lenni? Erre egy szó jut azonnal az eszembe: A közösségért. Nagyon ritkán lehet kifogni ennyire összetartó embereket. Igen, egy film, és a könyvsorozat hozta össze a népet, de mára bátran állíthatom, hogy kialakult egy szuper mag, ami egyre csak bővül és bővül. Méghozzá nem is akárhogy, hiszen legyőzünk minden akadályt. Nekem akkor vált igazán valóságossá, amikor Magnus nyert a KÁP-on, akkor mutatkozott meg, kik azok az Árnyvadászok, és igenis nagyon jó érzés volt ott lenni. Ezen felül itt film, premier előtt, feliratosan, csak nekünk.. És még ha egyszer el is múlik a film, a most szerzett élmények, emberek nem fognak eltűnni...."

Máté Brigitta

"Számomra ez nem csak egy őrület. Nem csak egy szimpla rajongási tárgy, ami majd véget ér. Árnyvadásznak lenni, annak vallani magad, egy olyan összetartó csoportba való bekerülést jelent, ami nem csupán napokra, hónapokra szól. Az Árnyvadászok hűségesek, barátságosak és kitartóak - ez ad nekem is erőt a mindennapokhoz. "

Pataki Andi

"Árnyvadásznak lenni olyan, mintha az ember folyton hazamenne a saját kis világába, ahol nem zavarják a mondén világ gondjai. Elmerül a Cassie könyvei által nyújtotta pörgős kis rengetegben, és egyszer csak arra eszmél, hogy elfogytak a lapok."

Egyed Regina

"Amikor elolvastam a könyvet, nem gondoltam volna hogy ebben a csapatban fogok kikötni. Imádom ezt a csapatot, amit már talán a második családomnak is tekinthetnék, mert az összefogása páratlan ezen a világon , és maga az érzés hogy tartozhatok valahová ...  főleg hogy ide, hihetetlen számomra. Naponta több órát töltök akár hogy lássam mi hírt oszt meg a többi társam. Hogy akár a mozin is végig vonulok talpig árnyvadászként , s vállalom hogy mindenki megbámul, mer tudom, nem vagyok egyedül!"

Kovács Zoé  

 

"Két és fél éve, hogy Árnyvadász vagyok, 2011 januárjában olvastam először a Csontvárost, és be kell valljam, a könyv háromnegyedéig kételkedtem abban, hogy ez nekem maradandó élmény lesz. Cassie viszont azzal a fantasztikus csavarral (aki olvasta, az tudja, melyikről beszélek) elérte, hogy nyilvánosan sírjak a könyvön (amit az előtt sosem csináltam, utálok nyilvánosan sírni), és akkor már tudtam, hogy végleg szerelembe estem a könyvvel és az egész Árnyvadász világgal. Azóta is aktív része vagyok a világnak, mert egyszerűen lenyűgöz az, amit Cassie felépített, és imádok a világában élni. Imádom a humort és a karaktereket, imádom az apró pici elrejtett jeleket, de legjobban az élő embereket szeretem, akik szintén részesei az Árnyvadász világnak. Tavaly nyáron, amikor Deszy indította az Árnyvadászok oldalt, akkor kezdtem aktívabb lenni, újra bekerülni a világba, akkor kezdtem más Árnyvadászokkal megismerkedni, és egyszerűen hihetetlen, mennyire összetartó ez a csapat. Annyi mindent sikerült elérnünk együtt, és nem igaz, hogy egy ember nem számít, mert igenis számít, és ez itt nagyon jól megmutatkozik. Ez nem csak a magyar fanokra vonatkozik, hanem a külföldiekre is, nemzetközileg tartjuk a kapcsolatot. Imádom, hogy Cassie annyira szereti a rajongóit, hogy mindig igyekszik mindenre válaszolni, tartja velük a kapcsolatot, és igen, mondhatnátok, hogy persze, hiszen a rajongókból él meg, de látszik rajta, hogy ő ezt szívből teszi, nem munkából. Tényleg szereti a rajongóit. A filmes stáb pedig egyszerűen fantasztikus. Az csak egy dolog, hogy a filmben mindenki odatette magát, még az is, aki az utolsó csavart szerelte, de annyira figyeltek ránk, a rajongókra, hogy az hihetetlen. Tartják velünk a kapcsolatot, mert szeretnek minket, és szeretnek minket, mert mi szeretjük őket, azért akik és amilyenek. Árnyvadászok, maradjunk mindig ilyenek! :) "

Kasza-Tóth Rita - Fummie 

Csontváros kampány - 12. nap: Sztereotípiák

Sziasztok!

Úgy gondoltam, hogy a mai napot a különféle sztereotípiáknak szentelem. Itt leginkább az egyéb YA adaptációkhoz való hasonlítgatásra célzok, mivel tudjuk, hogy a nézők és kritikusok azon rétege, akiknek a leghalványabb fogalmuk sincs arról, milyen filmre ülnek be, vagy, hogy valójában miről is szól az, amit majd nézni fognak, előszeretettel alkalmazzák a nagy elődök farvizének említgetését. És manapság ez sajnos nem jelent pozitívat. 

Mondjuk ki nyíltan: a Twilight szó mára cikivé vált, vagy olyan kifejezéssé mely képes tömegeket eltántorítani egy-egy filmtől, könyvtől. Holott emlékezzünk csak vissza, pár évvel ezelőtt mennyire trendi volt! 

Én magam bátran felvállalom, hogy igen, Twilight rajongó voltam, vagyok és leszek is, mert rengeteg dolgot köszönhetek neki. Barátságokat, új ismerősöket, élményeket, és a legfontosabb dolgot: az olvasás szeretetét. Ha régebben nem tuszkolják elém, hogy olvassam el, akkor most nem mondhatnám el magamról, hogy már KÉT ÉVE Árnyvadász vagyok (igen, ma van pontosan két éve, hogy belevágtam a Csontvárosba). És persze mellette még rengeteg más varázslatos világnak sem lehetnék részese. Azt hiszem, ezzel nem csak én vagyok így, ugye?

Emiatt pedig nem szégyellem a múltat, és nem húzom le azt a filmet, könyvet, amiért régebben rajongtam. Természetesen megvannak a hibái, de kinek, vagy minek nincsenek?

És, hogy ezzel hova szeretnék kilyukadni? Naná, hogy a Csontvároshoz és A végzet ereklyéihez, mert azoknak, akik már olvasták, mondanom sem kell, mit jelent ez a történet. Nem pusztán könyveket, filmeket, hanem olyan plusz értékeket, mint az újonnan kialakult barátságok, akár nemzetközileg is; összefogást világszinten, és a lehetetlennek tűnő akadályok leküzdését. Lásd felirat a szinkron helyett, vagy a rossz bevételek miatti siránkozás helyett remény és fény.

De egy kicsit elkalandoztam, szóval Twilight bélyeg. Mi, rajongók, ha meghalljuk ezt a szót, legszívesebben sikítani tudnánk. Ti, kedves nézők, akik nem tudtok semmit a Csontvárosról, pedig azt mondjátok ennek a hallatán: inkább üljünk be egy másik filmre. Viszont, ha megálltok egy percre, és nem figyeltek oda a kritikusokra, gyűlölködőkre, akkor részetek lehet valami egészen újban (és ezt nem csak a Csontvárosra értem, hanem például A burokra is, vagy a Lenyűgöző teremtményekre, stb.).

Íme a leggyakoribb hasonlítási alapok:

Vámpírok

Ez egy vámpíros tinifilm, ergo pont olyan, mint a Twilight - mondja az ismeretlen. 

(Ilyennek egyébként élőben is találkoztam a premier előtti vetítésen. Mögöttünk ült a kedves kritikus/újságíró hölgy és telefonált, majd arra a kérdésre, hogy éppen hol van, azt felelte: - Moziban, valami vámpíros tinifilmet adnak, ami olyan, mint a Twilight. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek.)

Igen, valóban vannak benne vámpírok, de mindössze 5 vagy 10 percre. És még véletlenül sem képesek kimenni a napra és nem is csillognak. A végzet ereklyéi vámpírjai sokkal inkább olyanok, mint az ősi legendák vámpírjai. Csak és kizárólag sötétben mászkálnak, vért isznak, nem léphetnek megszentelt helyre, nem igazán képesek emberi élelmiszert fogyasztani, és őket is el kell ásni, mielőtt feltámadnának. Ja, és Bambikat sem kergetnek New York utcáin.

Vérfarkasok

Igen, a Twilighthoz hasonlóan itt is vannak farkasok, ám a teremtéstörténetük rendkívül különböző. Nem azért lesz valakiből farkas, mert a környéken megjelenik egy vámpír, hanem mert megharapták, vagy, mert a szülei azok voltak.

Szerelmi háromszög

Ami inkább sokszög, de legyen, feledkezzünk meg Alec Jace iránti-,  Magnus Alec iránti-, valamint Simon Izzy iránti vonzalmáról, és vegyük csak Jace-t, Clary-t és Simon-t. 

Ez a helyzetet már csak azért is nem lehet összehasonlítani az Edward-Bella-Jacob trióval, mert míg a Twilight sagában Bella valóban kötődik érzelmileg Jacobhoz, addig itt Clary nem érez semmi mást Simon iránt, csak és kizárólag barátságot. És így máris nem lehet háromszögről beszélni. 

Bugyuta, magatehetetlen főhősnő

Nem szeretném Bellát lehúzni, mert én őt is kedveltem, hisz ilyen típusú lányok is vannak, de Clary a tökéletes ellentéte. Míg Bella próbálkozik tenni valamit, addig Clary nem ül a babérjain, hanem odateszi magát és eléri a célját. Ha kell küzd, gondolkozik és nem áll le napokat, heteket agyalni, hogy miért verte át az anyja, vagy, hogy mi ez az új világ. Nem szenved, hanem keres egy megoldást, bármit, amibe kapaszkodhat, vagy a segítségével változtathat. És nem vár arra, hogy a hős lovag megmentse. 

Szerelmi sztori

Míg a Twilight sokkal inkább Edward és Bella kapcsolatára épített, némi akciószállal megspékelve, addig itt pont a fordítottja van. Adott egy óriási probléma, amit főhőseinknek meg kell oldania, de, a sok harc, rejtély és akció közé nyilván kellett egy romantikusabb szál is, ami jóval bonyolultabb az öröklét kérdésénél. Ezt úgy értem, hogy nem azon van a főhangsúly, hogy Jace és Clary összejöjjenek, hanem azon, hogy megmentsék a lány anyját, Clary megismerje az új világot, aminek a létezéséről eddig nem igazán tudott, valamint, hogy megakadályozzák Valentine-t a céljai elérésében. 

Jamie

Mivel Jamie közös pont a Twilightban és a Csontvárosban, ezért újabb alapot képez az összehasonlításra, de könyörgöm, Johnny Depp is volt Ollókezű Edward,  mégsem futkározik a Karib-tenger kalózaiban ollókkal, hogy megnyírja a legénységet vagy a sövényeket!
Színészek. Ez pedig annyit tesz, hogy több szerepben is meg kell állniuk a helyüket, és pusztán véletlen egybeesés, hogy Jamie a legnagyobb fandomokat magában egyesíti (Twilight, Harry Potter és Csontváros).

Persze ezeken kívül van még milliónyi dolog, amire ráhúzhatják, hogy utánzat, de én azt ajánlom: olvassátok el, nézzétek meg, és győződjetek meg magatok, hogy mi is az igazság! 

A kritikusok zöme más korosztály, más ízlésvilággal, és legtöbbjük azt sem tudja, mit néz meg. Ír valamit róla és kész. Megkapja a fizetést, letudja a munkát, és hátradőlhet, hogy milyen jó volt, és pacsi neki. Az egy másodpercig sem motoszkál bennük, hogy hát ennek talán utána kéne járni bővebben, vagy, hogy a tudatlanságommal százakat, ezreket tántorítok el. Nem, ez nekik pusztán egy munka, megélhetési forrás. Tisztelet a kivételnek. Mert lehet írni kulturált hangnemű! kritikát a film hibáit bemutatva, de akkor legyen fogalmunk arról, hogy mit írunk, és ne menjünk át sarazásba, meg hülyeségek felsorakoztatásába. És újfent hangsúlyoznám: ez a véleményem minden filmre, adaptációra áll!

A beavatott film előzetese

Sziasztok!

Ma hajnalban közzétették A beavatott első hivatalos előzetesét, ami a hosszát tekintve inkább csak egy teaser, de annak rendkívül tartalmas, izgalmas és akciódús. És Négyes... tökéletes!
Nektek hogy tetszik?

Csontváros kampány - 11. nap: Színek és a hozzájuk tartozó szokások

Mint minden népnek, úgy az Árnyvadászoknak is megvannak a maguk szokásaik. Náluk a négy legfontosabb eseményhez, az esküvőhöz, a temetéshez (gyászhoz), harchoz és a szertartásokhoz,  különböző színek is párosulnak.

Arany

A házasság színe az arany.  Míg a férfiak fehér öltönyt viselnek az esküvőn, addig a nők aranyszínű ruhába bújnak. A ceremóniára általában a Szövetség Termében kerül sor, ahol az ifjú pár megjelöli egymást az Elkötelezettség rúnával is. 

Fehér

A gyász és a temetés színe. Az elhunyt Árnyvadászokat elhamvasztják, majd földi maradványaikat a Csontvárosban helyezik örök nyugalomra. Az emberek szokásaival ellentétben pedig azért nem a fekete a gyász színe, mert azt a harcok során viselik, így nem lenne illendő ehhez az eseményhez.

További érdekesség, hogy a temetéseken akár piros rúnákat is rajzolhatnak magukra. 

Fekete

Az Árnyvadászoknak köztudottan 1234 óta jobban áll a fekete, mint ellenségeik özvegyeinek... egyébként a fekete a harc színe. Ha csatába mennek, akkor mindig csak és kizárólag fekete ruhákat öltenek magukra.

És, ha jobban belegondolunk, akkor ez a szín nem is olyan meglepő választás a nevüket tekintve. Mivel általában a sötétben vadásznak/harcolnak (hiszen ellenségeik zöme démon), ezért tökéletes rejtőszínként funkcionál a fekete.

Piros

A különböző szertartások, varázslatok színe.

Erről konkrétabban nem tudunk semmit, de feltehetően az összes olyan szertartáson pirosban vannak, aminek egy cseppnyi köze is van a varázslatokhoz. Például az árnyvadász gyerekek születésénél, amikor megkapják a védő bűbájt a Néma testvérektől, vagy amikor egy mondén felemelkedik, és Árnyvadász lesz belőle. 

A négy főszín mellett azonban a többinek is megvan a maga jelentése. Például a zöld gyógyító, a szürke a tudás, stb. Erről tanúskodik egy vers is, amit majd a Mennyei Tűz városában olvashatunk, ám addig is íme:

"Black for hunting through the night
For death and mourning the color’s white
Gold for a bride in her wedding gown
And red to call enchantment down.
White silk when our bodies burn,
Blue banners when the lost return.
Flame for the birth of a Nephilim,
And to wash away our sins.
Gray for knowledge best untold,
Bone for those who don’t grow old.
Saffron lights the victory march,
Green will mend our broken hearts.
Silver for the demon towers,
And bronze to summon wicked powers."

Magyarul, Deszy fordításában:

"Fekete a vadászathoz sötét éjen át,
Fehér a szín, ha halál, gyász vagy bánat rág.
Menyasszonynak ruhájára arany fodor s topán,
A vörösnek meg bűbáj jár léptei nyomán.
Fehér selyem, mikor a testünk ég,
Kék lobogó, mikor az eltűnt visszatér,
Láng, ha Nephilim születik,
És hogy elmossa bűneink.
Szürke a tudásért, mit jobb lenne nem ismerni,
Csont azokért, akik már nem fognak megöregedni.
Sáfrány fények a győzelmi menethez,
A zöld összetört szíveket gyógyít meg.
Ezüst a démontornyoknak,
a bronz meg sötét erőket mozgat. "

(Ide kattintva megtaláljátok az eredeti bejegyzést a hivatalos magyar Árnyvadász oldalon)

Elisa J. Smith - Ultimate Case

Elisa J. Smith: Ultimate Case - Az Utazó

Kiadó: Publio
ISBN: 9789633811313
Oldalszám: 284 oldal

Tartalom:

"Cassia Crawford vagyok és boszorkány. A huszonegyedik születésnapom nem csak egy hatalmas bulit tartogat számomra, hanem ezzel egyidejűleg a beavatásomra is készülök, amikor teljes jogú taggá válok abban a boszorkány-közösségben ahová szüleim és barátaim is tartoznak.
De a dolgok nem mennek simán. Ahelyett, hogy szórakozva tölteném el az estét, az Orákulum, a szellemi vezetőnk választás elé állít. Meg kell találnom a leendő társam, aki ráadásul tiszta, tehát fogalma sincs arról, hogy ő is boszorkány. Nem csak hogy fel kell kutatnom, de meg kell védenem azoktól a fekete boszorkányoktól, akik bármit megtennének azért, hogy megtalálják. Ugyanis Alex Fagyasztó. Az Egyetlen. Az egyetlen olyan boszorkány, aki képes megállítani az időt és erre a képességre sokaknak fáj a foga. Vagy ha nem találom meg időben, akkor meghalok."
Képes vagy-e megmenteni a társad, akit még nem is ismersz? Képes lennél-e felforgatni a fél világot, azért hogy megtaláld? Az igazi kérdés az: képes vagy-e saját életed feláldozni, csak, hogy megmentsd őt? Mert amennyiben nem teszed, te is meghalsz.
Elisa J. Smith fordulatos és váratlan eseményekkel teli fantasy regénye végigkalauzol minket a jó és rossz boszorkányok világában, miközben a főhős rengeteg furcsa szerzettel, mágikus képességekkel rendelkező alakkal találkozik, a végén pedig abban sem lehetünk biztosak, hogy kiben bízhatunk meg. Te kiben bíznál meg, ha az életed forogna kockán?

Saját véleményem:
A történet Cassiáról szól, egy fiatal hétköznapinak tűnő lányról, aki fősulira jár,  tanul, és küzd azért, hogy megszerezhesse álmai hivatását. Ám a látszat roppant csalóka, ugyanis Case boszorkány, akárcsak szülei, legjobb barátnője, és a srác, akiért odáig van.
Minden bizonnyal sokan örülnének annak, ha boszorkányok lehetnének, de Case cseppet sem repes az örömtől, pláne, hogy rohamos tempóval közeledik a huszonegyedik születésnapja. A törvények értelmében, minden huszonegy évet betöltött boszorkánynak az Orákulum elé kell járulnia, hogy az szembesíthesse őket saját erejük mibenlétével, valamint, hogy kiválassza számukra a társukat, akivel majd leélik életük hátralevő részét.
Napokkal a szertartás előtt azonban Cassiának furcsa látomásai támadnak, minden előjel nélkül rosszul lesz, majd egy srác testében tér magához, akit folyamatosan üldöznek. A lány nem érti, hogy mi lehet ez, teljesen összezavarodik, ám a hosszú évek óta nem látott nagybátyja egy nap megjelenik, és segítségével rájönnek, hogy Cassia nem más, mint egy Utazó. Képes mások testébe kerülni.
És amikor Case azt hinné, hogy ennél rosszabb már lehet, az Orákulum közli vele, hogy a társa egy Alexander nevű fiú, akit minél előbb meg kell találnia, ugyanis nagy veszélyben van. Alex rendkívüli képességgel rendelkezik, Fagyasztó, ezáltal megtudja állítani az időt - emiatt pedig sokaknak értékes lehet; ő maga azonban mit sem tud arról, hogy boszorkány.
Így hát Cassiának más választása nem lévén, bele kell vágnia az ismeretlenbe, és mindezt mogorva nagybátyja segítségével...

Carell

Maga a történet és az alapgondolata nekem nagyon tetszett. Nem az a tipikus  sablonos boszorkánysztori. Elisa rengeteg új dolgot csempészett bele, amitől egyszerre lett tradicionális és merőben új.
Imádtam, hogy a boszorkányok kaptak egy ősi törvényt, ami kicsit középkori volt, korlátozta, de mégis összefogta őket egy közösségé, mely merőben más volt, mint a hétköznapi embereké. Mégis egyszerre voltak átlagosak (iskolába jártak, dolgoztak), és mágikusak (varázslatok, főzetek, stb).
Az a fajta elgondolás is tetszett, hogy a fekete mágiával foglalkozó negatív figurák, egyfajta boszorkány maffiaként jelentek meg a történetben, és amellett, hogy természetfeletti képességeiket rosszra használták, még a normális emberi életbe beépülve is különféle bűnbarlangokat létesítettek. És rosszfiúként tökéletesen megállták a helyüket mind a két világban.
A bár hangulata egyébként megint csak remek lett, mintha az olvasó egy teljesen új, sötét világba csöppenne azáltal, hogy átlépi a Merlin kapuját. Az emberek, és úgy általában véve a nagy közönség számára fenntartott előrésze teljesen olyan volt mint egy komor, sötét hangulatú bár, ahova az emberlánya valóban nem szívesen teszi be a lábát. Mindenhol fura, kétes alakok, lenge öltözetű lányok, és természetesen pia. Ám a biztonsági ajtón átlépve, valami még sokkal veszélyesebb húzódik meg. Egy olyan hely, ahol a nagykutyák szórakoznak, és ahol sötét üzletek folynak.
Itt találkozhatunk először Carellel, a Merlin jóképű tulajdonosával, aki nem mellesleg New York egyik leghatalmasabb boszorkánya. Fiatal kora ellenére cseppet sem mondható tapasztalatlannak. Kisugárzása fenyegető és vészjósló, hiába beszél nyájasan, mindig a másik fél tudtára adja, hogy egyetlen másodperc alatt képes lenne bárkit eltenni láb alól, ha a helyzet úgy kívánja. És tökéletes főgonosz! Hiába negatív karakter, nekem mégis ő lett a kedvencem, és nagyon bízom benne, hogy a folytatásban is felbukkan.

Alex

Case mellett egyébként ő az egyetlen figura, akit jobban megismerhetünk, beleláthatunk a fejébe, mert bár rengeteg szereplőt kapunk, mégsem olyan hangsúlyosak, vagy éppen nem szerepelnek annyit, hogy kiismerhessük őket. A mellékkaraktereket leginkább úgy tudnám jellemezni, mint  valami megállókat, akik a maguk idejében segítik Cassia utazását, majd lemorzsolódnak, miután teljesítették a kötelességüket. Viszont ez cseppet sem zavaró. Kíváncsian várom, hogy a következő részben mennyit vagy mit mutat meg magából Alex és Everard, mert mind a kettejükben van potenciál, mint ahogyan a referusokban is.
Amit viszont negatívumként (bár nem ez a tökéletes szó rá) emlegetnék, az a sok gépelési-, helyesírási hiba, valamint a szöveg szerkesztése. Látszik, hogy olykor Elisa elkezdett egy gondolatot, ám a mondat végére elfelejtette, hogy miként indított annyira belemerült a világba, és teljesen másként fejezte be, amitől kicsit értelmetlen lett az adott rész. Ez minden írónál, írópalántánál természetes, hisz írás közben az agy már jóval előbbre jár, mint a kéz, ami pötyögi a betűket; valamint azt is tudom, hogy ez magánkiadás, így szerkesztő nem folyhatott bele a folyamatba (innen is látszik, mekkora szerepük van egy-egy könyvnél, milyen mértékben terelgetik az adott írót). Viszont mindenképp ajánlott átolvasni az elkészült szöveget, csiszolgatni, és igen, még így is becsúszhatnak a hibák, mivel az író tudja, hogy ott mit akart, és ezért alapból felületesen olvas, de ilyenkor jönnek be a barátok, családtagok. Ők rengeteget segíthetnek, kiszúrják azt, ami a szerzőnek nem tűnik fel.
Ám ennél a regénynél van még pozitívum, mégpedig a gondosan felépített cselekményszál. Az elejétől kezdve megvan egy bizonyos alaptempó, majd ez folyamatosan emelkedik. Nincsenek üresjáratok, amikor az olvasó unatkozhat. A nyomozás és az izgalom fokozatos, olykor-olykor megáll egy picikét, de tényleg csak keveset, hogy szusszanjunk, majd folytatódik tovább, jön egy újabb nyom vagy rejtély. És bár féltem tőle, hogy a vége képes lesz-e tartani a szintet, ha már az elején annyi kalandba bonyolódtak a szereplők, de igen. Még a nagy csata után is volt tartalék patron, ami durrant... nem is kicsit. Viszont az kicsit sok volt, hogy ugyanazt a poént, rövid időn belül kétszer is ellőtték. Elég lett volna az egyik. Persze, tudom, hogy a meghökkentés volt a cél, de nálam a duplázás visszavett ebből. Valamint számomra Alex és Case kapcsolata is gyorsan alakult át. Főként, hogy eleinte Cassia nem igazán volt oda a srácért. Ezeket leszámítva nekem tetszett, és várom a folytatást. :)

Összességében tehát mindenkinek ajánlom, aki szereti a boszorkányokat, az izgalmakat és a nyomozást, mert ebből garantáltan nincs hiány. A helyszínek pedig kivétel nélkül telitalálatok! És a szereplők közt is biztosan akad mindenki számára legalább egy olyan, akit megszeret, vagy magához közelinek érez.

Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Carell
Kedvenc jelenet: vidámparkos jelenet
Negatívum: néhány ellentmondásos rész, szerkesztési hibák
Borító: 5/4

Csontváros kampány - 10. nap: Valentine

Valentine Morgenstern

Egyéb felvett nevei: Michael  Wayland, Jonathan Clark

Születési idő: 1970
Szülei: Seraphina Morgentern és ismeretlen a apja
Felesége: Jocelyn Fairchild
(ex)Parabatai: Luke Garroway
Gyerekei: Jonathan Christopher Morgenstern, Clary Fray
Státusz: Árnyvadász

Valentine az Árnyvadász Akadémián  tanult, és már fiatalon is roppan karizmatikus személyiség, valamint kiváló harcos volt. Jó megjelenése, és varázslatos kisugárzása népszerűvé tette társai körében. Ennek köszönhetően sikerült maga köré gyűjtenie egy nagyobb baráti társaságot, kikkel megosztotta azt a nézetét, miszerint minden generációban egyre kevesebb Árnyvadász születik, és szentül hitte, hogy a Végzet Kelyhe, valamint Raziel segítségével újabbakat teremthetnének, ám ezt tanáraik valódi szentségtörésnek minősítették.  Így Valentine titokban megalapította a Kört, hivatalos nevük pedig Raziel Köre lett.

Miután befejeződött az iskola, a kapcsolatuk cseppet sem lazult meg, Valentine továbbra is kitartott nézetei mellett, és ezért mindent megtett, hogy még több embert toborozzon, hatalmuk pedig egyre növekedett, céljaik pedig változtak. Immáron háborút fontolgattak az Alvilágiak ellen. Közben feleségül vette Jocelyn-t, és a nő családjának birtokára költöztek.

Valentine újabb nézeteivel, miszerint meg kell tisztítani a világot az Alvilágiaktól, egyre többen nem értettek egyet, de nem mertek kilépni, így összefogva vadásztak az Alvilágiakra.

Később Jocelyn terhes lett, ám akkoriban a férfi viselkedése nagyon megváltozott. Napokra a pincébe zárkózott, és démonvérrel kísérletezgetett. Eleinte csak önmagán, majd megidézte Lilith-et, minden démon anyját, és a segítségét kérte. Az adott a véréből, de előre figyelmeztette Valentine-t, hogy a gyermek, melynek szánja el fogja veszíteni minden emberségét. Valentine-t nem érdekelte, és a vérből Jocelynnak adott, így mérgezve tulajdon fiát. 

Miután Jocelyn megosztotta a Valentine-al kapcsolatos félelmeit Luke-al, az elment parabatai párjához, hogy beszéljen vele, ám Valentine megnyugtatta, hogy a terhes nő csak képzelődik, és elhívta barátját vadászni, ahol tőrbe csalta, és Luke-ot megmarta egy vérfarkas. Ezután Valentine megvetette egykori társát, és ey erdőben magára hagyta egy tőrrel, hogy végezzen magával. 

Közben elérkezett a Fegyverszünet éve, és Valentine terve körvonalazódott. Úgy tervezték, hogy megvárják amíg a fegyvertelen Alvilágiak megérkeznek Idrisbe aláírni a szerződést, amit 15 évente újítani kellett, és akkor lecsapnak rájuk. Ám Jocelyn elárulta a férjét, szövetkezett az életben maradt Luke-al, és előre figyelmeztették a Klávét, valamint az Árnyvadászokat a merényletre. Ám még így is rengetegen vesztették életüket a Felkelésben.

Miután Valentine rájött, hogy felesége elárulta, elmenekült, felégette egykori otthonukat, és megrendezte fia, valamint saját halálát. 

Jocelyn viszont még azelőtt teherbe esett Clary-vel, hogy elhagyta volna Valentine-t. 

Valentine további életútjáról Jace-nél olvashattok. Katt ide.

Ha Valentine, akkor Jonathan Rhys Meyers

Azt hiszem, JRM nem igényel hosszasabb bemutatást, mert rengeteg filmben, sorozatban láthattuk már, és elég sok fajta karaktert tudhat maga mögött. Az viszont biztos, hogy kapásból nem rá gondoltunk volna Valentine neve hallatán, hisz tudjuk, hogy Valentine a könyvben egy magas, méltóságteljes, őszhajú férfi. Viszont a pszichopata, hatalommániás és egyedi nézeteket valló  figura nem állt olyan távol JRM-től, hisz a Tudorokban Henrik is hasonló.

A film készítői pedig kénytelenek voltak áldozni az akció oltárán, és kicsit átformálni Valentine-t, hogy a film vége kellően izgalmas, pörgős, és eseménydús legyen. Emiatt a külsején is sokat kellett alakítani, mert valljuk be, egy dögösebb, vadabb Valentine sokkalta vonzóbb a vásznon, mint egy jól öltözött elegánsan lépkedő férfi, aki kard helyett a szálakat bonyolítja.

Csontváros kampány - 9. nap: Alec Lightwood

Alec Lightwood

Valódi név: Alexander Gideon Lightwood
Születési idő: 1989
Szülei: Maryse Lightwood (Trueblood) és Robert Lightwood
Testvérei: Isabelle (Izzy) és Max
Parabatai: Jace Herondale
Státusz: Árnyvadász

Alec 1989-ben született Idrisben, ám a Kör bukása után szüleit száműzték Idrisből, s kizárólag hivatalos árnyvadász ügyekben térhettek vissza. Ezek után a new york-i Intézetben éltek, majd amikor Alec kétéves lett, megszületett húga, Isabelle, és pár évvel később öccse, Max is. 

Tizenegy éves volt, amikor megjelent az Intézetben Jace. A Két fiú hamar összebarátkozott, sőt később olyan szoros kapcsolat alakult ki köztük, hogy parabataik lettek. 

Alec és Izzy bár külsőre nagyon hasonlítanak, habitusuk igen eltérő. Míg Izzy lobbanékony és hirtelen természet, addig Alec megfontolt, öntudatos és komoly. Emellett  pedig okos, bátor és remek harcos. A szeretteiért kész bármit megtenni, ha kell, akár az élete árán is megvédi őket. 

Azt viszont még önmagának sem meri bevallani, hogy homoszexuális, holott sokáig féltékeny szerelmesként védelmezi parabatai társát, Jace-t. Egészen addig míg fel nem tűnik Magnus Bane, aki cseppet sem közömbös a fiú számára. Miután sikerül felvállalnia másságát, és összejön a boszorkánymesterrel, egészen új oldaláról ismerhetjük meg. Megmutatja, hogy igenis tud gyengéd lenni, ráadásul a féltékenység is felüti a fejét nála, lévén, hogy Magnusnak elég hosszú ex-listája van. 

Alec sok dolgot a szívére vesz, és ebből, valamint a halandóság és halhatatlanság kérdéséből kifolyólag képes meggondolatlanul cselekedni. Emiatt az elkeseredettség miatt pedig roppant megvezethetővé válik. 

Ám Alec kinézetre sem utolsó. Rövid, fekete haja és vakítóan kék szeme van, ráadásul Jace-hez hasonlóan vékony, izmos testalkatú, és nagyon magas. 

Fegyverei: irón, íj/nyíl, tőr, szeráfpenge

Érdekességek: utálja a pókokat

És, ha Alec, akkor egyértelműen Kevin!

Kevin az a színész, akinek óriási mázlija volt a válogatások során. Ugyanis Alec szerepére már leszerződtették Ed Westwicket,  ám mivel tolódott a forgatás időpontja Ed nem tudta elvállalni, így visszalépett. Kevin pedig egy másik film forgatásáról érkezett a meghallgatásra, és egy rövidebb beszélgetés után már meg is kapta a szerepet. (Erről bővebben ide kattintva olvashattok, az infó pedig a hivatalos magyar Árnyvadász oldalról származik.) Mi ez, ha nem mázli? Neki is, és nekünk is, mert semmi kétség afelől, hogy Kevin a tökéletes Alec.

Az utóbbi napokban rengeteg olyan kijelentéssel találkoztam, hogy egyes emberek szerint Kevin nem elég meleg. Ezelőtt pedig értetlenül állok. Több okból is. Egyrészt a könyves Alec, mint fentebb már írtam nagyon sokáig önmagának sem képes bevallani, hogy a saját neméhez vonzódik. Úgy viselkedik, mint bármelyik hetero pasi. Másrészt pedig attól, hogy valaki meleg, még nem feltétlenül kell az amerikai filmekben látott eltúlzott díszbuzikra gondolni (elnézést, hogy újfent ezt a szót használom, de ez tökéletesen összefoglalja a lényeget). Ők ugyanolyan emberek, mint mi, és legtöbbjükről meg sem lehet mondani, hogy a saját neméhez vonzódik. 

És végül, de nem utolsó sorban, Kevin tökéletesen visszaadja a féltékeny szerelmes - védelmező barát szerepét. Az a vehemencia, amivel Clary-nek támad, és amilyen odaadóan beszél Jace-szel. Nézzétek meg, kevin roppant tehetséges színész!

Kevin Zegers

Születési név: Kevin Joseph Zegers
Születési idő: 1984. szeptember 19.

Születési hely: Woodstock, Ontario, Canada 

Kevin 1984. szeptember 19-én, Woodstockban született. Édesanyja, Mary Ellen Zegers, tanár egy katolikus középiskolában, míg édesapja James Zegers kőbányamunkás. Kevinnek két nővére van, Krista és Katie. Nagyszülei pedig  Hollandiából származnak. 

2002-ben végzett a St. Mary középiskolában, de pályafutása már jóval előbb, hatéves korában elkezdődött, ugyanis akkor több mint 30 televíziós reklámban szerepelt. Hétévesen kapta meg élete első filmszerepét, Michael J. Fox vígjátékában, a Life with Mikey-ben. Ezután sorozatokban kapott kisebb vendégszerepeket, játszott a Váratlan utazásban, és az X-aktákban is.

1997-ben megkapta élete első főszerepét a Szájkosaras kosaras című filmben ahol egy 12 éves fiút alakított, majd részt vett a három folytatásban is. Színészi karrierje innentől kezdve fellendült, rengeteg felkérést kapott, ám ezek közül a legismertebb, melyért még 2006-ban megkapta a Cannes Filmfesztivál Chopard díjat is, a Transamerica, ahol Felicity Huffmann mellett brillírozhatott.

2009-től vendégszereplőként feltűnt a Gossip Girl című sorozatban, Damian Daalgardként. 2010-ben pedig Miley Cyrussal együtt megjelent a Rock Mafia zenekar The Big Bang című videoklipjében.

És mint tudjuk, hosszú ismertség után, idén végre feleségül vette barátnőjét, Jaime Fieldet, akivel máris van egy adoptált fiúk Jamie Campbell Bower személyében. ;) 

Néhány film, amiben még láthatjátok:

Lelkes testcsere, Szupersuli, The Entitled, Holtak hajnala, Halálos kitérő, The Colony (2013), The Curse of Downers Grove (2014)

Csontváros kampány - 8. nap: Miértek

Sziasztok!

Ezt a posztot egyáltalán nem terveztem megírni, de tegnap annyi negatív kritikát olvastam a filmről, hogy mégiscsak szükségét éreztem, mert az emberek jelentős többsége olyan dolgokba kötött bele szerintem, amiket, ha logikusan átgondolunk, akkor megértjük, hogy a készítők miért úgy csinálták ahogy.  Ezzel nem azt mondom, hogy mindenkinél tízből tíz csillagnak kell lennie, meg nem is fizet nekem senki azért, hogy korteskedjek a film mellett, de mielőtt elítélünk valamit, gondoljuk át.
A bejegyzés további része SPOILERES lehet, ha nem láttad a filmet, vagy nem olvastad a könyveket.

A legfontosabb dolog: próbáljuk meg különválasztani a filmet és a könyvet. Mert míg Cassie-nek volt arra 500 oldala, hogy mindent kibontson, leírjon, elmagyarázzon, és a tetejébe még egy akciódús cselekményszálat is belevigyen, addig a készítőknek időkorlátok közé kellett szorítkozniuk. 120-130 percbe képtelenség mindent belesűríteni. Emiatt rákényszerülnek arra, hogy ezt-azt megváltoztassanak, átírjanak.  Ráadásul nekik nem csak a rajongókat kell beültetni a moziba, hanem olyan embereket is, akik esetleg még nem olvasták, nem hallottak róla.
Minden adaptáció eltér a könyvtől. Csak, hogy néhányat soroljak: A Gyűrűk Ura, Harry Potter, Twilight, A burok, Rubinvörös, Beautiful Creatures, Percy Jackson. És mégis szeretjük őket, nem?

Clary haja miért nem lett répavörös?

Abban a tudatban éltem, hogy egy év alatt sikerült a rajongóknak eljutni arra a szintre, hogy megértsék ezt, de a tegnapból ítélve, tévedtem. Lily haját azért nem festették be répavörösre, mert egész egyszerűen nem állt volna jól neki, amíg ez a sötétebb vörös - mert igen, ez is a vörös egyik árnyalata, és nem a barnáé - igen. Aki nem hiszi, az próbálja ki a photoshopot.

Idősebbek a szereplők!

Igen, idősebbek, de a legtöbb adaptációban nem azonos korú színészek játsszák az egyes szereplőket. Kristen Stewart sem volt annyi idős, mint Bella. Vagy a Rubinvörös és Beautiful Creatures szereplők sem, hogy Percy Jacksonról már ne is beszéljünk.

Egy fiatalabb színész egészen egyszerűen nem tudja úgy visszaadni az adott karakter esszenciáját, mint egy valamivel idősebb, tapasztaltabb.

Simon miért nem lett patkány?

Már egy ideje tudjuk, hogy Simonból nem lesz patkány a film során, mégis elég nagy port kavart. Viszont az indok egyszerű: felesleges időpazarlás. Ha átváltozott volna patkánnyá, akkor a készítőknek meg kellett volna magyarázni azt, hogy mitől, kik azok a tündérek, stb. - ez pedig időhúzás lett volna. Olyan fajta, ami értékes perceket vesz el az alap 130-ból. 

Ráadásul gondoljatok bele, egy olyan néző, akinek fogalma sincs az egészről, mit lát szívesebben? Amint egy kis szürkebundás állatka futkorászik, vagy egy látványos megoldást, ahol izgulhat? Szerintem a készítők itt remekül megoldották, hogy a rajongóknak és az ismeretlen nézőknek is kedvezzenek. A lényege megvolt, csak látványosabb, izgalmasabb közegbe ágyazva. 

Valentine

Erre aztán végképp nem számítottam. Nem egy embernél láttam azt, hogy kifogásolja JRM kinézetét, harciasságát. Holott már 1 éve tudjuk, hogy a filmes Valentine nem lesz ősz!

Most megint csak azt kell kérdeznem, szerintetek egy sima nézőt melyik kinézet taglózza le jobban? Az átlagos, elegáns, ősz  vagy az extravagáns, vad? Naná, hogy az utóbbi. 

És akkor el is érkeztünk a vadságához. Igen, ez a Valentine keményebb, nem olyan kimért, nem olyan higgadt, mint a könyvben, de ez szintén olyan változtatás volt, ami azt szolgálta, hogy látványosabb, izgalmasabb legyen a film. Valljuk be, a mozivásznon fele akkora hatást nem ért volna el a Valentine-Clary-Jace jelenet, ha nem küzdenek meg. Az egyébként is pörgős, akciódús film elég hülyén nézett volna ki, ha csak szócsatát vívnak. És itt most nem a könyvet akarom lehúzni, hanem csak azt szeretném szemléltetni, hogy ami baromi jó könyvben, az nem biztos, hogy a filmben is eléri a kellő hatást. 

Renwick

Felesleges pénzkidobás. A helyszínnek nincs különösebb jelentősége a történet szempontjából, ergo csak pénzt és időt pazaroltak volna vele, mert egy új színteret megvalósítani nem kis munka. Emiatt hozták a nagy csatát az Intézetbe. 

Hodge

Miért hősködik a végén Hodge? Ha megpróbálunk a készítők fejével gondolkozni, akkor nagyon egyszerű a válasz: mert szerették volna megmutatni azt az érzelmi ingadozást, amin végigmegy a karakter, és erre máshol nem lett volna alkalom, így kénytelenek voltak a végére beszúrni. 

Hodge, mint tudjuk egyfajta rab az Intézetben, és folyamatos rettegésben él. Emiatt szövetkezik Valentine-nal, aki megadja számára egy gondtalan élet reményét, hitegeti őt. Hodge pedig érthető módon segít neki. (Eddig még oké, mert könyvazonos a dolog.) Ám amikor Valentine megtagadja a segítségét, és átveri Hodge-ot, mi marad annak azok után, hogy belemart az őt etető kézbe (itt az Intézet lakóira gondolok)? Semmi. Érthető, hogy kétségbeesésében, csalódottságában megpróbálja jóvátenni a lehetetlent. Emlékeztek még az Üvegvárosra, ugye? Mielőtt Sebastian végezne Hodge-dzsal? Akkor most húzzatok egy vonalat a film készítői által alkotott Hodge dolgok és aközött. Megvan már? 

Valószínűleg a Hamuvárosban nem lesz idő vele foglalkozni, és így most kellett megoldaniuk ezt. 

Testvérséget jelentő spoiler

Bevallom, elsőre én is meglepődtem ezen, de rájöttem, hogy a készítők részéről teljesen logikus húzás. Egyrészt a könyvben nem láthatunk bele mélyebben Valentine fejébe, nem tudjuk hogyan zajlanak a dolgok a háttérben, kivel mit beszél, míg a film ilyen szempontból is más. Beenged minket a "kulisszák mögé".  Másrészt oké, hogy mi elfogadtuk a vérfertőzés gondolatát, de mit gondolna arról egy szülő, aki a gyerekét kíséri el a moziba? Pláne amikor majd Jace és Clary a Tündérek udvarában csókolózik. Egyértelműen kiakadna.

Plusz megint csak az a helyzet, hogy míg a könyvekben van elég idő arra, hogy ez a szál, valamint az eseményszál is nyugodtan fejlődjön, alakuljon, addig itt gondolniuk kell arra, hogy a további filmek esetében ugyanúgy 120-130 perc fog a rendelkezésükre állni, ahol vinni kell tovább az eseményeket, megoldani az újabb problémákat, és nem sok idő fog maradni arra, hogy tüzetesebben bemutassák Clary és Jace lelki vívódását. Vagy a testvérséget jelentő kérdést boncolgassák. 

Hová lett a szarkasztikus Jace?

Ott van, pusztán Jamie nagyobb hangsúlyt fektetett a sebezhetőbb felére. És ez megint roppant logikus húzás, mivel mint már annyiszor elszajkóztam, egyszerűen nem volt idő arra, hogy Jace a kimért, hűvös, bunkót játssza, majd szép lassan megváltozzon. Pörögtek az események, és a sok akció mellé azért kellett a szerelmi szál is, ez pedig kivitelezhetetlen lett volna úgy, hogyha arra is külön időt kellett volna fordítaniuk, hogy áttörjék a szarkasztikus, kemény páncélját. De egyébként azért kaptunk ám szarkazmust is, nem is egyszer! :P

Alec, Izzy és Magnus keveset szerepelt

Igen, de a könyvben sincs túl nagy szerepük. Ők majd a további részekben kerülnek előtérbe. Ráadásul még így is többet kaptunk belőlük, mint a könyvben. 

Kevin nem Alec

Ez az a pont, ami külön posztot fog kapni holnap. Addig meg, aki úgy érzi, hogy Alec nem elég meleg (igen, ilyenekkel is találkoztam), vigyen magával egy hősugárzót, vagy értse meg, hogy attól, hogy valaki meleg, még nem kell (elnézést a csúnya szóért) díszbuzinak lennie, és rózsaszín cicanadrágban és tütüben rohangászva csókokat dobálnia Jacenek

Összesítve tehát gondoljatok arra, hogy FILM, IDŐKORLÁT és PÉNZ.

Csontváros kampány - 7. nap: 10 ok...

10 ok, hogy miért érdemes megnézni a Csontvárost

1. Látványvilág

A díszletek már önmagukban megérnék a 10 pontot. A háttérvilág olyan részletességgel van kidolgozva, hogy még a legutolsó kanálnak vagy csavarnak is megvan a maga helye, és garantáltan hordoz valamilyen jelentést. Mindezek mellett pedig talán az egyik legfontosabb szempont, hogy élethűek. 

A három legjobban sikerült helyszín/effekt: Csontváros, a Portál és az Intézet, amint kibontakozik az Árnyvadászok előtt.

2. Könyves idézetek

A film során számtalan a könyvből már jól ismert mondattal találkozhatunk. Többek között megtartották Eric versét, Jace szarkasztikus beszólását az üvegházas jelenet után, vagy Clary vérfarkasos-goldenretriveres megjegyzését Luke-nak. 

3. Izgalom

Ha valamiben, akkor izgalomban egészen biztos, hogy nincs hiány. Egyik akció követi a másikat, olyannyira, hogy még inni sem lehet mozizás közben. És  pont ettől válik a Csontváros olyan filmmé, amit nem csak a lányok, hanem a fiúk is szerethetnek. Harc, démonok, félelmetes jelenetek. Kell ennél több?

4. Zene

Az összes szám telitalálat. Mindegyik a kellő időben szól, megadva az adott szituáció megfelelő aláfestését. Ezektől válik az adott pillanat még romantikusabbá, félelmetesebbé, vagy éppen pörgősebbé. Valamint a készítők azt is megmutatták, hogy két, egymástól rettentően eltérő dolog igenis üthet nagyot. Gondolok itt arra a merész húzásra, amikor tuctuc beütésű zenét kevertek az egyik harcjelenethez.

5. Színészek

A színészi teljesítmény minden karakter esetében lenyűgöző. JRM, Kevin és Jamie úgy játszik az arcával, hogy akár szavak nélkül is megérthetőek lennének. Lily szintén lehengerlő teljesítményt nyújt. Az ő esetében jól kivehető az átmenet, amelyen a film elejétől a végéig átmegy.  

És ott van a többi badass karakter: a harcias Jocelyn (Lena); a veszedelmes vérfarkas, Luke (Aidan); valamint a hol dögös, hol bunkó, ámde rendkívül badass Izzy (Jemima).

6. Önvédelmi leckék

A Csontváros tökéletes alapul szolgál egy, hogyan védjük meg magunkat, ha hirtelen ránk támadnak oktatófilmnek. Megtanulhatjuk, hogy az olyan egyszerű tárgyak segítségével, mint egy serpenyő, vagy alumíniumtálca, miként hatástalaníthatunk nálunk erősebb embereket... alvilágiakat. 

7. Helyes pasik/dögös lányok

Legalább hét igen szexi hímnemű egyeddel találkozhatunk a film során (Jace, Alec, Magnus, Valentine, Luke, kékhajú démon,  Simon), és ezek jelentős része ilyen vagy olyan nézőpontból, de látható félmeztelenül, vagy lengébb öltözetben. És külön pluszpont, hogy nem plakátfiúkról, agyon ps-ezett modellekről van szó, mert akad itt teljesen hétköznapi szőrös láb; teljesen átlagos tinifelső is. De azért kockahasból és izmos karokból sincs hiány! :D

Ám a férfi nézők sem panaszkodhatnak, mert mind a három hölgy ultradögös, és gyönyörű!

8. Ruhák/Fegverek/Kiegészítők

A jelmeztervező remek munkát végzett. A ruhák kellően dögösek, és abszolút jól állnak a színészeknek. Nem erőltettek rájuk olyan göncöket, amik abszolút nem illenek hozzájuk, vagy nem állnak jól nekik. Ezenfelül itt is, mint a háttérvilágban, mindenre aprólékosan odafigyeltek. 

Fegyverek terén ugyan voltak újítások a könyvhöz képest (szenzor), de azok is nagyon ötletesek lettek. A szeráfpengék bámulatosak, akárcsak a vámpírpisztoly, de a legjobban mégis Izzy elektrumkorbácsa-karperece sikerült.

9. Eredeti hang

Ezer hála és köszönet a Pro Videonak, hogy meghallgatta a rajongók kérését, és nem erőszakolt a filmre egy életidegen szinkront, mert így a nézők hallhatják Jamie semmihez nem fogható akcentusát és hangszínét, amint azt mondja, hogy Welcome to the City of Bones, vagy Have a little faith.

10. Magnus Bane

Magnus önmagában megér egy külön okot, hogy beüljetek a moziba. A boxere, a kihúzott macskaszemei, és a beszólásai! Róla nem is lehet értelmesen írni. Legyen elég annyi, hogy Magnus Bane gatya nélkül!

Csontváros kampány - 6. nap: Vélemény a filmről

A végzet ereklyéi: Csontváros

Nyelv: eredeti angol - magyar felirattal
Hossz: 130 perc

Tartalom:

Clary Fray (Lily Collins) egy rejtélyes gyilkosságot követően rájön, hogy különleges képességekkel rendelkezik, és a világ, amiben eddig élt nem is olyan átlagos, mint amilyennek képzelte. Miután édesanyja (Lena Headey) eltűnik, Clary csatlakozik az Árnyvadászok csapatához, akik megmutatják neki New York valódi arcát: egy démonokkal, vámpírokkal, vérfarkasokkal, félelmetes lényekkel teli világot. Az ősidők óta tartó küzdelemnek most már Clary is részesévé válik, és az Árnyvadászokkal együtt veszi fel a harcot a démonok ellen.

Saját véleményem:

Előre szeretném leszögezni, hogy ez a vélemény kicsit más lesz, mint az eddigiek, mert nagymértékű rajongást és elfogultságot tartalmaz! Pláne, hogy néhány órája lett vége a filmnek :D

A nyitójelenet szerintem roppant jó húzás volt a készítők részéről, mert így legalább azok a nézők is képbe kerülhettek, akik nem olvasták még a könyveket. És az angyali erő rúnák megjelenése is roppant ötletes  volt, adott a történetnek egy plusz löketet, sejtetve valami nagyobb, jelentőségteljesebb titkot a háttérben. 

Ezután, a felolvasó esten - ahol egyébként megtartották Eric versét, szóról-szóra -, Clary épp a Simon által hozott kávéját  fahéjazza, de nem figyel oda rá, így meglepődve konstatálja a végeredményt: az angyali erő rúnát.

Hazafelé tartva Clary kiszúrja a Pandemonium klub tábláját, ahol szintén egy angyali erő rúnára lesz figyelmes, és elhatározza, hogy barátja tiltakozása ellenére kideríti annak jelentését. De hiába faggatja a biztonsági őrt, az Simonhoz hasonlóan nem lát semmilyen jelet a klub nevén kívül. Ám a kék hajú démon meghallja a lány kérdését, és elintézi, hogy beengedjék őket.

Odabent a táncoló tömegben Clary valami szokatlanra figyel fel, hamarosan szemtanúja lesz egy gyilkosságnak. Ijedtében hazasiet, ám otthon mindent a legnagyobb rendben talál. Egészen reggelig, amikor az egész szobáját angyali erő rúna rajzok borítják... 

A Csontváros készítői egyértelműen az angyali erő rúnára alapoztak, ami elsőre furcsa lehet, hisz a könyvben

nincs ilyen fontos szerepe, de a filmnek roppant jó alapot adott. Nem gondoltam volna, hogy ennyire össze lehet hangolni a történettel, de igen. Nekem ez az újítás nagyon bejött! Összességében az is elmondható afilmről, hogy könyvhű. Ahol mégsem lenne az, ott ésszerű változtatásokat eszközöltek, amik jól illettek a történet fonalába, valamint olyan részeket hagytak ki, amik itt teljesen feleslegesek lettek volna.

Legjobban a Dumort jelenettől tartottam, mert azt már régóta tudtuk, hogy a Csontváros filmből kimaradt Raphael, és Simonból sem lett patkány, de őszintén szólva nem is hiányoztak, mert helyette olyan elmés  megoldásokat eszközöltek, amik ugyanúgy átadták a Dumort lényegét, azt, ami ténylegesen ott törtét, emellett pedig jóval látványosabb is lett, mint az eredeti. 

És, ha már látványosságról beszélünk, akkor le a kalappal. A 130 percből 130 percben képtelenség máshova figyelni, mint a vászonra. Folyamatosan pörögnek az események, akció akció hátán, a nézőnek szinte lélegezni sincs ideje! A különböző számítógépes effektusok baromi jól sikerültek, mind-mind élethűek, természetesek, olyannyira, mintha valóban a világunk részesei lennének. A démonok pedig... hát ők ütnek! Félelmetesek! Hogy a zenéről ne is beszéljünk. 

Minden zene a helyén volt, hűen tükrözte az adott jelenetet. Ha kellett, pörgött, baljósat sejtetett, vagy éppen szívet tépet.  A legjobban mégis az Into the Lair (Zedd) ütött. Annyira más stílusú zene volt, mint a jelenet, ami alá bevágták, de mégis tökéletesen passzoltak együtt. Mintha a gázt meg a tüzet vegyítették volna, aminek a vége egy óriási erejű robbanás lett.

És a részletek! Ez a stáb komolyan hihetetlen! A legutolsó csavar hegyéig minden a helyén volt, millió utalással megfűszerezve. Olyan tömény volt a képi világ, hogy első nézésre képtelenség mindent észrevenni. Én is csak kapkodtam a fejemet, hogy jééé ott van egy olyan, jééé ott is. Rúnák, rajzok, feliratok, festmények. Utóbbinál leginkább Bachra gondolok, aki köré olyan legendát építettek, hogy csak kamilláztam. Nem tudom, hogy kinek jutott eszébe, de zseni volt, tényleg!Aztán ott volt még a Portál és a

Néma testvérek, na, meg a Kör! A portál gyönyörű, és igazán vicces dolgokra is használható, de ezt most nem lövöm le (Valentine-nél keressétek a választ). A Néma testvérek pedig hátborzongatóak, mint ahogyan maga a Csontváros is. Csak szuperlatívuszokban tudok róluk nyilatkozni. Ugyanúgy, ha nem még sokkal jobban tudták visszaadni a könyvbeli helyszínt. A Néma testvérek külseje egyszerre volt félelmetes és
bámulatos. És a szertartás? Hidegrázós!
Említettem a Kört: nem tudom, hogy a fantasztikus melyik szinonimáját használjam rá, mert fentebb már az összeset előttem, de eszeveszetten jól sikerült. Igaz, hogy rövid volt, de annál tartalmasabb és izgalmasabb. Jó volt látni a fiatal, lázadó Árnyvadászokat, mint ahogyan azt is, Valentine miket művelt a múltban. 

És ezzel meg is érkeztünk a színészekhez. Kivétel nélkül mindenki előtt megemelem a kalapomat, mert az összes színész át tudta adni a karaktere lényegét, elhittem nekik, hogy tényleg az adott szereplőt látom, és nem egy épp a munkáját teljesítő embert. Megvolt bennük az a bizonyos esszencia, ami életre keltette a a 2D-s papírfigurákat. Ha pedig mindenképp ki kéne emelnem azokat, akik a legtehetségesebbek voltak számomra, akkor Jamie-t, Kevint és JRM-et  mondanám. 

Jamie úgy tud játszani az arcával, hogy akkor is képes lenne elmondani mindent, ha nem szólalna meg.. Bámulatos érzelmi palettán mozog. Volt szomorú, csalódott, megtört, céltudatos, harcos, és még a végtelenségig sorolhatnám. És érdekes oldalról ragadta meg Jace-t. A szarkasztikussága mellett megfogta és kiemelte a fiú megtörtségét, sebezhetőségét. Nem kell megijedni, nem ment át depressziós árnyvadászba, nagyon is Jace maradt, csak éppen hangsúlyosabbá tette ezt a tulajdonságát. És előre szólok, hogy ő az a színész, aki hobbijának tekinti a nézők megsiratását... Engem kétszer sikerül megbőgetnie. Először akkor, amikor az Üvegházas jelenetnél a gyerekkoráról, és a madaráról mesélt - ezt nem  is feltétlenül a szavakkal érte el, hanem azzal ahogy mondta, és amilyen arccal -, másodszor pedig a végén, miután már tudják, és meglátogatja Clary-t. 

Az este folyamán pedig többször is szerettem volna átbújni a képernyőn és megölelgetni, mert nem csak az ő szíve tört össze, hanem az enyém is.

De ott van nekünk Kevin is, aki szintén bámulatos. Nem szerepel hű, de sokat, de amikor ott van, akár a

háttérben, akár az előtérben, süt belőle a Clary iránti ellenszenv, a gyűlölet, és a Jace iránti őszinte szeretet. És ijesztő, félelmetes. Remekül megfogta Alecet, én pedig imádom!

A fentebb felsorolt triómból már csak JRM hiányzik, aki odavágott a székbe. Az a pasi félelmetes (és igen, eszembe jutott, hogy én ezt a csodát láttam élőben is, és úristen!)! Elhittem neki, hogy képes bármire azért, hogy elérje a célját, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell pusztítania a saját vérét. Mindemellett pedig olyan lendület és energia van benne, hogy tényleg felkapja a nézőt, megpörgeti és a falhoz vágja. És ahogyan azokkal a fegyverekkel bánt, vagy ahogy mintává szurkálta őket, hát váó!

De egyébként nem csak ez a három pasi nyújtott kiemelkedő teljesítményt, hanem Jemima is, aki tökéletesen hozta a hideg, dögös, vagy éppen badass Izzy-t, vagy Robbie, aki szintén zseniálisan nyúlt Simon karakteréhez, pontosan ugyanazt adva vissza, mint a könyves figura (vicces volt, megtört, vagy éppen rácsodálkozott az ismeretlenre). Hogy a többieket ne is említsem. Aidan tökéletes Luke volt, és Fummie-t idézve, nagyon badass. Hodge is hozta a formáját, és a hangja, imádom, ahogy mesél.

És persze Lily. Láttam már pár filmben, de egyértelműen a Csontvárosban tudta megmutatni, hogy mire is képes valójában. Zseniális volt, és tökéletes Clary. Vele kapcsolatban (is) minden a helyén volt, szépen felépítette a karakterét a kezdetektől a film végéig. Megvolt az az átmenet, ami a könyvben is jellemezte. Nem bambult és várta a sült galambot, hanem ment, csinálta, és színészkedett, játszott az arcával, bevetette a testbeszéd minden eszközét. 

Ám ez a bejegyzés nem lenne bejegyzés, ha nem említeném meg 2013 Könyves Álompasiját, Magnus Bane-t. Roppant keveset szerepelt (mint ahogyan a könyvben is), de ez elegendő volt ahhoz, hogy megállítsa a szívünket, és beindítsa a nyáltermelődésünket. Csillogó volt, fensőséges, de látszott a felszín alatti igazi énje. És hát nadrág nélkül volt... kell ennél több? Ha igen, akkor a szeme egészen biztosan lehengerel mindenkit, a nézése, meg az Aleces beszólása! Ahww...

Több, mint valószínű, hogy a felét kifelejtettem annak, amit szerettem volna, de még mindig nem tértem magamhoz, viszont íme néhány dolog, ami még kiemelkedő volt:

- Jace írisze! A plakátokat nem véletlenül kaptuk különböző színű szemmel. Mindenkinek kielégítették az igényét, és sikerült megoldaniuk azt, hogy még véletlenül se mondhassa senki, hogy olyan a szeme, mint Edward Culennek.

- Díszletek: aprólékosak, végtelenségig kidolgozottak.

- Ruhák: irtó dögösek, fiúké lányoké egyaránt.

- Helyszínek: csodálatosak. Minden pontosan olyan, mint amilyennek olvasóként elképzelhettük. 

- Hugo! Igen, még rá is figyeltek, mert őt is láthattuk. 

- Vámpírok és vérfarkasok: élethűek, és még véletlenül sem mutatnak egyezést más YA filmadaptációkkal.

- Fegyverek: a zseniális mely szinonimáját nem használtam el ma még? :D

- Humor.

- Csókok, romantikus jelenetek: pont elegendő mennyiségben voltak, és csodaszépek.

- Szó szerinti idézetek a könyvből! Rengeteg volt belőlük, és őszintén örülök, hogy a Pro video végül Kamper Gergelyt (a könyvek fordítója) bízta meg a felirattal, mert így mi is viszontláthattuk a már ismerős sorokat. 

Végül, de nem utolsó sorban még annyit hozzáfűznék, hogy a Csontváros nem csak lányoknak készült, hiszen tele van akciódús jelenettel, ami kellően félelmetes és izgalmas. 

És egyúttal köszönöm a Pro Videonak, hogy meghallgatta a magyar Árnyvadászok kérését, és nem szinkronosan, hanem eredeti hanggal hozta el nekünk, mert ez így zseniális volt.

Csontváros kampány - 5. nap: Fegyverek

Szeráfpenge

Az Árnyvadászok legismertebb harci eszköze, és, mint minden más fegyvert, ezt is a Vasnővérek készítik. Létezik hosszabb és rövidebb méretben.

Anyaga adamantin.

Használaton kívüli, deaktivált állapotában, fénytelen, életlen, míg aktiválás után pengéjük éles és fénylő lesz. 

A penge csak akkor kel életre, ha a használója előtte hangosan kimondja a szeráf nevét, amit a készítésekor kap.

Minden egyes szeráfpenge egy angyalról van elnevezve, és ezekhez mérten akadnak köztük erőteljesebbek, és valamivel gyengébbek. A legerősebbek egyike például Mihály (Mihály arkangyal után). Ám eddigi ismereteink alapján Raziel nevezetű nem létezhet... 

Létező szeráfpenge nevek:

Malik, Uriel, Israfel, Anael, Jerahmeel, Eremiel, Nakir, Sanvi, Sansanvi, Semangelaf, Nakir, Israfiel, Jophiel, Harahel, Sandalphon, Tahariel, Abrariel, Camael, Telantes, Samandiriel, Ithuriel, Jahoel, Cassiel, Michael (Mihály), Gabriel (Gábriel), Nuriel, Dumah, Amriel

Irón

Az Árnyvadászok az irón segítségével rajzolják fel magukra a különböző rúnákat, és minden Árnyvadász rendelkezik egyel.

A fegyverekhez hasonlóan, szintén a Vasnővérek készítik adamantinból. Rengeteg féle létezik belőlük, mind egyedi, személyre szabott.  Ám a formai követelményeket tekintve, mindegyik hosszú, vékony, olyanok, mintha egy varázspálca, gally és toll kereszteződései lennének. 

Boszorkányfény

A boszorkányfény legegyszerűbben egyfajta "zseblámpaként" jellemezhető. Használaton kívüli állapotában sima, egyszerű, szürke kőnek tűnik, ám használat közben kékes fénnyel izzik. 

Csak és kizárólag az Árnyvadászok képesek használni, mert az Alvilágiak, valamint a mondénok kezében nem működik. Illetve eddig egyetlen kivételről tudunk, amikor is Magnus átadott Alecnek egy vöröses fényben izzót... 

Izzy korbácsa

Vagy másnéven elektrumkorbács. 

Használaton kívüli állapotában a gazdája csuklójára tekeredve, úgy néz ki, mint egy arany és ezüst színű karperec. Ám fegyverként pokoli kínokat képes okozni. Az áldozatára tekeredik, beleváj annak a bőrébe, és szorosan fogva tartja, közben ezüstös lánggal izzik.

A többi fegyverhez hasonlóan szintén a Vasnővérek készítik. 

Rubin nyaklánc

Izzy nyaklánca egy ősi Lightwood örökség, és amellett, hogy gyönyörű ékszer, van egy igen fontos funkciója: világít, ha démonenergiát észlel (hasonlóan a szenzorhoz).

Néhány érdekesség róla (Enyhén SPOILERES lehet):

- a hátuljába egy latin felirat van vésve: Amor verus numquam moritur vagyis Az igaz szerelem sosem hal meg. 

- eredetileg Magnus készíttette Camille-nak, de egy kisebb kálvária következtében, ami spoileres, így inkább nem fejteném ki, a Lightwood családhoz került

Lauren Kate: Fallen - film

Sziasztok!

Egy régebbi bejegyzésben már említettem, hogy "Lauren Kate Fallen" című könyvsorozatának eladták a megfilmesítési jogait, és a készítők nem is teketóriáztak sokáig, ugyanis Lauren Kate augusztus 16-án közzétette a Luce-t és Daniel-t alakító színészek neveit.

Addison Timlin - Luce

1991. június 29-én született Philadelphiában. 

Első filmszerepét, ahol egy cukorbeteg lányt alakított, 2005-ben kapta a Deralied (Kisiklottak) című filmben, olyan hírességek mellett, mint a szüleit alakító Clive Owen és Melissa George.

Ezek után pedig több filmben, rövidfilmben, valamint sorozatban is szerepelt. Többek között játszott Al Pacino oldalán a Született gengszerekben, Anthony Edwards mellett a Zero Hour-ban, és az Odd Thomas - A halottlátóban. De a hazai közönség számára talán a Kaliforgiából lehet a legismerősebb, ahol fiatal kora ellenére már a bájait is megmutatta. 

Plusz érdekesség, hogy a We The Kings nevű banda Check Yes Juliet című videoklipjében ő alakítja Julietet.  Megtekintéshez katt ide. 

Jeremy Irvine - Daniel

1989. november 30-án született Cambridgeshire-ben. Két öccse van. Édesapja, Chris mérnök, édesanyja, Bridget, pedig helyi politikus. 

Jeremy egy vidéki faluban, Gamlingayben nőtt fel, és hat éves kora óta küzd a cukorbetegséggel. Eredeti neve pedig nem Irvine, hanem Smith. Az Irvine csupán egy művésznév, mely a nagyapja keresztnevéből származik.

A Bedford Modern Schoolban kezdte tanulmányait, majd később a National Youth Theatre-ben, és a London Academy of Music and Dramatic Art-on folytatta. Plusz érdekességként jegyezném meg, hogy Jamie Campbell Bower is a National Youth Theatre-ben tanult, ráadásul ugyanabban az időben!

Rengeteg filmben szerepelt, ám első főszerepét, és ezáltal a hírnevet is a Steven Spielberg által rendezett Hadak útján hozta meg számára.  Ezek után már nem volt megállás, karrierje nyílegyenesen elindult felfelé. Olyan hírességek mellett játszhatott, mint  a Szép remények című legfrissebb adaptációban, Helena Bonham Carter, Ralph Fiennes vagy Holliday Grainger; valamint Dakota Fanning partnereként is láthattuk az Amíg élek című könyvből készült film adaptációjában, a Most jóban