2026. augusztus 18., kedd

Brigitte Knightley - Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe

 
A Maxim Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasható Brigitte Knightley hatalmas sikert aratott romantasy regénye, Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják egy bérgyilkos és egy gyógyító humorral átitatott, izgalmas, lassú izzású románcát.
Tartsatok velünk a turné állomásain, lessetek be a kulisszák mögé, és játsszatok a kiadó által felajánlott nyereménypéldányért.
 
 
Brigitte Knightley: Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789636903121
Oldalszám: 480 oldal
Fordító: Szujer Orsolya

Fülszöveg:
A tét nagy, a szerelem tiltott, és a lassan kibontakozó vonzalom komoly szenvedéllyé válik.
Amikor Osric Mordauntot, a Fyren Rend elit bérgyilkosát ledönti a lábáról egy olyan betegség, amit még egy jól irányzott tőrdöfés sem old meg, a túléléshez sürgősen szüksége van egy kivételes gyógyítóra… a sors pedig, mert nyilván remek humorérzéke van, pont egy Haelan Rendbeli gyógyítót sodor elé — vagyis egy olyan embert, akinek normál esetben a közelébe sem szabadna mennie.
Aurienne Fairhrim és rendtársai egy gyerekeket sújtó halálos himlőjárvány megfékezéséhez igyekeznek kétségbeesetten pénzhez jutni – olyan kétségbeesetten, hogy amikor Osric betör a főhadiszállásukra, azért, hogy lefizesse Aurienne-t, gyógyítsa meg őt, a nő kénytelen elfogadni az ajánlatát.
Időközben Osric és Aurienne munkához látnak, hogy meggyógyítsák a férfit, és annak is a végére járjanak, miért ütötte fel a fejét a himlő, és azon kapják magukat, hogy hevesen tagadják az egymás iránti vonzalmukat – ami pedig csak még tovább tüzeli a köztük lévő szenvedélyt.

Saját véleményem:
forrás: pinterest
Általában kétféle módon találnak meg az olvasmányaim: vagy tudatosan várom őket, vagy egyszer csak meglátom és valamiért megfog, beleszeretek. Brigitte Knightley regénye egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik. 
És nem, nem azért mert az épp trendi Dramione-vonal vonzott, sokkal inkább a mókás cím és A Gonosz asszisztensére emlékeztető fedlap csábított el. Már első pillantásra azt sugallták, hogy egy könnyed, szórakoztató és kissé őrült történetre számíthatok. Ezek alapján úgy éreztem, hogy pontosan azt fogom kapni, amire vágyom: humoros fantasy-t, némi romantikával és az elmaradhatatlan enemies-to-lovers dinamikával.

"Mi is volt kettejük közt? Egyfajta apály-dagály, kíváncsiság és bűntudat, a ma végzetes álmodozása és a holnap hegei."

Mi történik, ha egy bérgyilkosnak éppen attól a gyógyítótól kell segítséget kérnie, akit elvileg gyűlölnie kéne? És mi történik akkor, ha éppen az a bérgyilkos kínálja fel az új kutatáshoz az anyagi forrást, akit gyűlölsz?  Brigitte Knightley Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe c. regénye pontosan erre az alaphelyzetre épít, és egy olyan világba kalauzol, ahol a halálos betegség, az egymással rivalizáló rendek és a kimondatlan vonzalom bizony halálos elegyet alkot. 
A történet középpontjában Osric Mordaunt, a Fyren Rend bérgyilkosa, valamint Aurienne Fairhrim, a rivális Haelan Rend gyógyítója áll. Amikor Osric megbetegszik, kénytelen ahhoz az emberhez fordulni, aki ellen minden idegszála tiltakozik, és akinek normál esetben a közelébe se szabadna mennie. De ha már így alakult, úgy véli, könnyen ráveszi Aurienne-t arra, hogy segítsen - ha más nem, némi zsarolással. Csakhogy a lányt keményebb fából faragták. Egy kis zsarolás, fenyegetés nem fog ki rajta. Osric azonban olyat ajánl, amit Aurienne kénytelen elfogadni: pénzt, amelynek segítségével rendtársaival megpróbálhatják megfékezni a gyerekeket sújtó halálos himlőjárványt. Így hát hőseink akaratuk ellenére együttműködésre kényszerülnek. 

Klisésnek tűnik? Mi tagadás, az. Ellenségek, akik összefogásra kényszerülnek? Olvastunk már pár ilyen sztorit. Jogos lehet a kérdés, mégis mivel tud többet Knightley regénye? A válasz azonban meglepően egyszerű: a szórakoztatásra helyezi a fő hangsúlyt. Na meg persze a romantikára. A slow burn románc kellően lassan izzik ahhoz, hogy legyen időnk megismerni a szereplőket és átélni, ahogy a kezdeti ellenszenv fokozatosan valami egészen mássá alakul. És amíg erre várunk, bőven kapunk humort, szópárbajokat és sziporkázó párbeszédeket.
A romantika mellett persze akad itt némi akció és rejtély is, minek után Aurienne és Osric nem csak a bérgyilkos betegségének meggyógyításán dolgozik. Közösen erednek a rejtélyes, újra felbukkanó járvány nyomába is, miközben saját rendjeik ellentétei és a közöttük húzódó bizalmatlanság folyamatosan akadályozza őket. Nem beszélve a többi rendről. 
És akkor ezen a ponton megállnék egy pillanatra. Amikor kinyitottam a könyvet, egyből mindenféle összefoglalóval, leírással találkoztam, amik a regény során felbukkanó elnevezéseket, rendeket és miegymást voltak hivatottak elmagyarázni, csakhogy ez megfelelő szövegkörnyezet híján nem sokat segített. Aztán, ahogy belekezdtem a történetbe, úgy éreztem, mintha elfelejtettem volna bemagolni a kiosztott házimat. A szerző természetesnek vette a mindenféle fogalom, rend és konfliktus ismeretét, ami véleményem szerint hiba volt. A folyamatos ide-oda lapozás, puskázás kizökkentett és bosszantott. Szeretem a történet által megismerni az adott mű világát, annak felépítését és működését, élesben látni, mi mit is jelent pontosan. Sajnálom, hogy Knightley nem így gondolta, nekem ez határozottan rontott az élményen, ami ha nem is volt tökéletes, de szórakoztató mindenképpen. 

Az ellenállhatatlan késztetés, hogy belezúgj az ellenségedbe közel sem tökéletes, cserébe végtelenül sziporkázó. Az egész történet szellemes hangvételű, ami megjelenik a szereplők gondolataiban és párbeszédében is. Mindehhez pedig társul egy izgalmas fantasyvilág, egy jó konfliktus és a lassú izzású románc feszültséggel teli kialakulása. További jó hír, hogy duológiáról van szó, ami kifejezetten ideális, ha szeretitek a rövid sorozatokat. És igen, érezhetően a Dramione alapok is, ha valaki kifejezetten erre utazik. 
Mindent egybevetve én szerettem Osric és Aurienne történetét, szórakoztatott a civódásuk, érdekes volt a világ, a rendek és a kapcsolataik, na meg a rejtélyes járvány kérdése is. Ha szeretitek a humoros, könnyed, mégis izgalmas romantasy regényeket, akkor bátran ajánlom. Nem fogtok csalódni benne. 


Pontszám: 5/4
Kedvenc szereplő: Osric, Aurienne
Kedvenc jelenet: első találkozás
Negatívum: magyarázatok hiánya
Borító: 5/5
Sorozat: Dearly Beloathed #1
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Brigitte Knightley legújabb regényében egy bérgyilkos és egy gyógyító kényszerül egy csapatba, a sorsuk pedig elválaszthatatlanul összefonódik. Ennek örömére a mostani játékunkban a fantasy irodalom gyógyító-beteg párosai előtt tisztelgünk.
A turné állomásain egy-egy olyan idézetet találtok, amelyek olyan népszerű könyvekből származnak, ahol a főhősök között gyógyító és beteg/sérült kapcsolat alakul ki. Találjátok ki, melyik könyvből származik az adott állomáson olvasható magyar idézet, majd a címét írjátok be a Tally megfelelő sorába.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


“– Ugye tudja, hogy kerekesszékben ülök?
– És? A szája azért még működik.” 




Nézzetek be a többi állomásra is

08/13 Kelly & Lupi olvas
08/15 Utószó
08/17 Dreamworld

2026. augusztus 12., szerda

Gareth Hinds - Odüsszeia képregény

A Maxim kiadónak köszönhetően új formában vehetjük kézbe a régi, még a középiskolából megismert klasszikust, az Odüsszeiát: képregényként. Tartsatok Odüsszeusszal és blogturnés társainkkal a hosszú utazáson, és a turné végén ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.
 
 
Gareth Hinds: Odüsszeia képregény
 
Kiadó: Maxim Kiadó
ISBN: 9789636903213
Oldalszám: 256 oldal
Fordító: Beke Zsolt

Fülszöveg:
Gareth Hinds merész képi világgal, de a homéroszi eposz zeneiségével értelmezi újra az ókori klasszikust.
Odüsszeusz, Ithaka királya a győztes trójai háború után végre haza akar térni szerető családjához. Tetteivel azonban magára haragítja Poszeidónt, a tengerek istenét, aki bosszúból elsüllyeszti a hős hajóját, akinek így esztendőkön át hontalanul kell vándorolnia. Odüsszeusznak emberevő szörnyetegekkel, viharokkal, valamint szirének és más természetfeletti lények csábításával is meg kell küzdenie. Minden erejére és ravaszságára szüksége van – meg némi segítségre is az Olümposz hegyéről –, hogy hazatérhessen, és visszaszerezhesse királyságát a trónjára és a felesége kezére áhítozó kérőktől.
Gareth Hinds az Odüsszeia mellett képregény-adaptációt készített már Edgar Allan Poe ismert műveiből, a Beowulfból, a Macbethből, a Lear királyból és A velencei kalmárból. Washington D.C. közelében él.

Saját véleményem:
Vannak történetek, melyek sosem merülnek feledésbe. Miközben a világ változik, mi, emberek is változunk, újabb és újabb történelmi korszakok váltják egymást, addig ezek a művek eltörölhetetlenül megmaradnak. Ugyanazt a történetet mesélik el újra és újra, mégis mindig egy kicsit mást, attól függően, hogy az adott kor embere miként értelmezi őket. Homérosz Odüsszeiája pontosan ilyen.

"Ezek a halandók folyton minket okolnak minden bánatukért, holott ők a felelősek a szenvedéseikért!"

Odüsszeusz történetével valószínűleg mindannyian találkoztunk már, ráadásul Christopher Nolan filmjének köszönhetően éppen reneszánszát éli Homérosz eposza. Felmerül a kérdés, mégis mit tud még ehhez hozzátenni Gareth Hinds. A válasz az, hogy semmit, mégis sokat. Hinds olyan módon nyúl ehhez a klasszikushoz, ami nem csak azok számára teszi befogadhatóbbá Homérosz eposzát, akik most ismerkednek vele, hanem azoknak is adhat valami újat, akik már jól ismerik. A képregényes formátumnak megvan az az előnye, hogy sokkal feszesebbé tudja tenni a sztorit,  a látványvilág által pedig olyan oldalait is megmutatja, amik felett olvasás közben könnyebben átsiklunk. 

Az Odüsszeia történetét valószínűleg senkinek sem kell bemutatni: Odüsszeusz a trójai háborút követően csapatával hazaindul Ithakába, ám az út, amelynek eredetileg néhány nap alatt véget kellene érnie, tíz évig elhúzódik. Odüsszeusz útja során küklopsszal, szörnyekkel, istenekkel, varázslónőkkel és tengeri veszélyekkel találkozik, miközben odahaza felesége, Pénelopé és fia, Télemakhosz várják és próbálják feltartóztatni a kérőket, akik mind arra várnak, hogy Ithaka új királyává léphessenek elő. Vagyis adott egy kalandtörténet, melyben egy férfi próbatételekkel és veszélyekkel tarkított utazáson vesz részt, amit végigkísér az emberi gyarlóság.
Csakhogy az Odüsszeia ereje szerintem sosem csak a kalandokban rejlett, hanem a hazatérésben. Nem véletlen a mesélési formája sem. Nem jelen időben követjük figyelemmel az eseményeket, legalábbis Odüsszeusz próbatételeit nem. 
Odüsszeusz számára Ithaka az otthon, a család és a régi élet szimbóluma. Olyan elképesztő hajtóerő, ami útja során végig segít neki kitartani, hogy ne adja fel a legnagyobb borzalmak vagy a legbujább ölelések közepette se. Egy évtizeden át vágyakozik a hazatérésre (plusz előtte tíz évig háborúzik Trójánál), otthona melegére, szerető felesége ölelésére, fiára, kutyájára, a valódi életére. Csakhogy húsz év után már ő sem az az ember, aki egykor hajóra szállt és útnak indult. És véleményem szerint pont ezért annyira időtálló ez a történet, mert mindannyian tudunk vele azonosulni. Mindannyiunk számára ismerős a régi élethez való ragaszkodás, miközben az idő és a tapasztalat akaratlanul is átformál minket.

Gareth Hinds adaptációjában különösen szerettem, hogy nem próbálja meg elrejteni a történet sötétebb oldalát. Az Odüsszeia sokszínű és izgalmas ugyan, sok esetben mégis kegyetlen és tragikus. Az istenek szeszélyesek, az emberek esendők, a hősiességnek pedig gyakran nagy ára van. Odüsszeusz nem hibátlan. Okos, leleményes és kitartó férfi, ugyanakkor büszke, önfejű, gyarló, és bizony előfordul, hogy saját döntéseinek következményeivel is meg kell küzdenie.
És persze ott van Pénelopé is.
Homérosz eposzát könnyű lenne Odüsszeusz történetének titulálni, ahogy azt rendszerint teszik is. De véleményem szerint tagadhatatlan, hogy a háttérben ott van a nő, aki kitartóan, hűségesen, reménykedve várja haza szeretett férjét, s minden asszonyi fortélyt bevet, hogy távol tartsa magától a kérőket és megőrizze férjének helyét és királyságát. 
Míg Odüsszeusz többnyire úton van, addig Pénelopé otthon maradva próbál időt nyerni neki. Gareth Hinds pedig nagyszerűen érzékelteti ezt a kettős utazást:míg Odüsszeusz térben halad előre (legalábbis többnyire), Pénelopé pedig érzelmileg éli át azt a tíz plusz tíz évet.
 
Magáról a történetről nem is szeretnék ennél többet mondani, hisz úgyis ismeritek, vagy hamarosan fogjátok. Hinds képregénye nyilván nem helyettesíti Homéroszét, annak jóval zanzásítottabb, feszesebb verziója, ami tényleg a lényeg magjára összpontosít, így téve még feszesebbé a történetet. Ugyanakkor van itt valami, amiről muszáj beszélnem: a vizuális tartalom. 
Elsőként, amikor kézbe vettem ezt a könyvet, súlya mellett az tűnt fel, hogy nagyon hasonlít a régi művészetismeretek könyvemre, az illusztrációk kevésbé tűntek realisztikusnak, kicsit tényleg olyan törikönyv feelingje volt. Aztán elkezdtem olvasni és nézni a lapokat, és rájöttem, hogy ennek direkt így kell lennie. A szerző által használt képi világ látványosan épít a görög mitológiára színek, kompozíciók és karakterábrázolás tekintetében. Mi több, a képek tökéletesen kiegészítették a kötött szövegi részeket, 
érzelmeket, életet lehelve a műbe. 
Mindent egybevetve szerintem ez a képregény egy jó belépési pont, ha eddig idegenkedtél a régies nyelvezetű eposz verziótól, de mégiscsak szeretnéd megismerni Homérosz klasszikusát mozivászontól függetlenül. Gareth Hinds saját vizuális nyelvén meséli el neked Odüsszeusz és a többiek viszontagságokkal teli történetét, melynek középpontjában mindvégig a hazatérés áll. De akkor is bátran elolvashatod, ha már volt szerencséd az eredeti változathoz, mert a képregényes formátum garantáltan új életet lehel bele.
Az Odüsszeia képregényben az a nagyszerű, hogy Gareth Hinds képes volt közelebb hozni a mai kor olvasójához ezt a több ezer éves történetet anélkül, hogy megfosztotta volna valódi erejétől. Megmaradt benne a kaland, a mitológia, a szörnyek és az istenek, de mindezek mögött ott maradt az emberi történet is. Odüsszeusz gyarlósága és elbizakodottsága, a kérők hataloméhsége, Pénelopé reménykedése és félelmei.
Talán ezért nem évül el az Odüsszeia. Mert nem arról szól, hogy milyen hosszú és viszontagságos az út Ithakáig, hanem arról, mit tesz velünk az út, amit járunk - fizikailag vagy érzelmileg. 
 

Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Pénelopé, Télemakhosz, kutya
Kedvenc jelenet: a kutyás jelenet (sorry, de ez a legmeghatóbb)
Negatívum: -
Borító: 5/3
Sorozat: -
Megtetszett? Vidd haza!




Nyereményjáték


Ezúttal néhány az Odüsszeiával kapcsolatos kérdésre kell válaszolnotok a játék során. Írjátok be a helyes választ a Tally megfelelő helyére.
Figyelem, a kiadó csak magyarországi címre postáz; a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy válaszoljon, ellenkező esetben automatikusan újat sorsolunk!


Mely város királya Odüsszeusz?




Nézzetek be a többi állomásra is

08/11 Spirit Bliss Sárga könyves út
08/12 Dreamworld
08/14 Könyv és más
08/16 Kitablar
08/18 Kelly és Lupi olvas
08/20 Hagyjatok! Olvasok!
08/22 Utószó