Patrick J. Morrison - A Holló hatalmában

A Főnix Könyvműhely sorra jelenteti meg az izgalmas, letehetetlen ifjúsági regényeit a fiatal olvasók nagy örömére. 

A Blogturné Klub három bloggere most Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában című regényét mutatja be, mely a Nostradamus Levelei sorozat első része. Érdemes követni a bejegyzéseket, szokás szerint a turné végén egy példányt kisorsolunk az akciókban és talányokban bővelkedő történetből - azok közül, akik mindhárom állomás kérdésre jó választ adnak.

Patrick J. Morrison: A Holló hatalmában

Kiadó: Főnix Könyvműhely
ISBN: 9789637051609
Oldalszám: 200 oldal

Fülszöveg:

2025-ben egy rejtélyes vihar hatására örökre megváltozik a világ.
Miután a kilenc éves, különleges képességekkel megáldott Noszter Ádám szüleit elragadja egy megmagyarázhatatlan fényjelenség, a fiút csupán egyetlen cél vezérli, megtalálni őket mindenáron. Ám sorsa látszólag másra szánja őt: két évvel szerettei elvesztése után tagja lesz egy tíz-tizenkét éves gyerekekből álló csapatnak, akik az időben utazva egy középkori látnok, Nostradamus útmutatásait követik, és az emberiség jövőjének megvédéséért harcolnak egy nagyhatalmú titkos társaság ellen.
Első küldetésként Ádám vállalja, hogy visszamegy 1844-be, és segít megóvni a híres író-költő, Edgar Allan Poe ellopott levelét a Holló Szövetségétől. Hamarosan azonban kiderül, ellenségei már tudnak érkezéséről…
A Nostradamus Levelei sorozat nyitó darabja hajmeresztő kalandokon és váratlan fordulatokon keresztül repíti olvasóit a végkifejlet felé, számtalan sejtelmes titokról lebbentve fel a fátylat, miközben a színfalak mögött természetfeletti erők ádáz küzdelme dönti el a világ sorsát.
Képzeld azt, hogy tizenegy éves időutazó vagy, és rajtad múlik az emberiség jövője!
Ha nem adod fel, győzhetsz, ám ha veszítesz, örökre a Holló hatalmába kerülsz!

Saját véleményem: 

2022. december 26. estéje ugyanolyannak indul, mint az összes többi. A Noszter család is békésen teszi a dolgát, amikor egyszerre hirtelen látomás tör Ádámra és apukájára, mely egy perceken belül bekövetkező Megavihar pusztításának képét vetíti előre számukra. 

A háromtagú család mindent hátrahagyva elindul, hogy menedéket találjon magának, ám próbálkozásuk kudarcba fullad. A vihar kellős közepébe csöppenve kénytelenek szembenézni sorsukkal: a vadul tomboló szélvihar, mint sok mást, úgy a tízéves Ádám szüleit is elragadja. Az árván maradt Ádám ezek után kitanulja az utcai élet minden csínját-bínját. Elsőosztályú tolvaj válik belőle.
Néhány évvel később, újabb betörést készül végrehajtani, némi csoki és élelem reményében, csakhogy mutatványa nem várt fordulatot vesz. A házban egy egész seregnyi fiatallal akad össze, akik eleinte üldözik, s lőnek rá, majd elkapják, őrizetbe veszik. Noha a fiúnak sikerül meglógnia tőlük, némi kálvária után mégis visszakerül menedékükre, ahol megdöbbentő dolgokkal szembesül. Kiderül, hogy a gyerekek, hozzá hasonlóan egytől-egyig időutazók, akik Nostradamus jóslatai alapján próbálják megakadályozni, hogy a világ elpusztuljon. Ráadásul mindannyian az ő érkezésére vártak.
Ádámnak fontos küldetést kell végrehajtania: vissza kell utaznia 1844-be, hogy segítsen a híres költőnek, Edgar Allan Poe-nak megszerezni egy levelet.

A könyvre elsőként a sorozat címe, majd később a fülszöveg miatt figyeltem fel. Nostradamus és Edgar Allan Poe neve egy történetben, hát valljuk be, elég nagy húzóerő. Mind a ketten olyan személyek, akik így vagy úgy, de felcsigázzák az embereket. Nem véletlen, hogy annyi film és regény nyúlt már hozzájuk, mint - csúnya szóval élve - alapanyaghoz, ám arról elképzelésem sem volt, miként férhetnek meg egy sztorin belül. És mégis lehetséges.
A Holló hatalmában-nal viszont bajban vagyok. Olvasás közben végig vegyes érzések keringtek bennem. Az alapsztori rettentően tetszett, de a kivitelezése már kevésbé. Szerintem egy ilyen remek kis anyagból sokkal, de sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni.
Adott volt egy Megavihar, ami lerombolta Budapestet, sőt szinte az egész világot. Majdhogynem teljesen megszűnt az áramszolgáltatás, és a modernkori embereknek vissza kellett térniük egy korábbi időszak életstílusához az anyagtakarékosság miatt. Ennek az eredménye pedig egy jó kis steampunkos háttérvilág lett, ahol a kütyük és a gőzgépek vették át az uralmat, kiegészülve a millenniumi korokat idéző közlekedési eszközökkel (fiákerekkel). Eddig számomra teljesen rendben volt minden. Odáig vagyok a steampunkért, a fémes, ködös hangulatáért, amely egyszerre modern és régi. De az, hogy ehhez még hozzájöttek mindenféle hipermodern közlekedési eszközök, fegyverek, mutánsok, stb., nekem már túl sok volt. Vagy lézerfegyverek és szuperhős ruhák legyenek, vagy steampunkosak. A kettő együtt kissé kaotikus, hát még akkor, ha mindenféle természetfeletti lények is párosulnak hozzájuk.
Az az érzésem volt, mintha a szerző fogott volna mindent, ami az eszébe jutott, majd bedobálta őket egy turmixba és tálalta. Az viszont már egyéni ízlés kérdése, hogy kinek csúszik mindez egyszerre, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. 
A könyv egyébként két részre tagolódik és mind a kettőben pörögnek az események, sosincs megállás.
Az elsőben a (2025-ös) jelenben vagyunk, ahol megismerjük Ádámnak azt az énjét, amit az árvaság hozott ki belőle, valamint végigkövetjük az utat, miként kerül az időutazók közé, és szembesül azzal, hogy voltaképpen ő is közéjük tartozik, miközben a mozgatórugója kezdetektől ugyanaz: megtalálni a szüleit.

A Menedékhelyen élő fiatalok és vezetők érdekes karaktereknek tűntek, kicsit sajnáltam, hogy nem kaptam belőlük többet, főleg Lillából és Mr. Gatsby-ből (igen, az a Gatsby). Illetve hát voltaképpen az egész megalakulásukra, történetükre kíváncsi lettem volna, mert csak nagyon célirányosan jöttek az infók, és azok is leginkább olyanok voltak, amik Ádám küldetéséhez kapcsolódtak. Rengeteg kérdés maradt bennem: miért csak a magyarok? egészen pontosan hogyan is működik ez az időutazósdi? hogy változhat meg valami a múltban most, ami egyszer már megtörtént, de most mégsem? Tudom, tudom, ne kukacoskodjak, de az időutazás témája igazán összetett és bonyolult. És az, hogy az író részletesen megmagyarázva kitért egy-két - szerintem jelentéktelenebb - momentumra, még több kérdést vetett fel. Néha jobb, ha bizonyos dolgokat meghagyunk a fantáziának, mintha megpróbáljuk megmagyarázni a majdhogynem lehetetlent.
A Nostradamus versikék viszont telitalálatok. Nagyon ötletes megoldásnak tartom, hogy a híres látnok képességét, és valóban létező 4 soros versikéit átalakítva, történetre szabva alkalmazta Patrick J. Morrison. És ezzel tulajdonképpel minden zökkenő nélkül be is tudta vonni Poe-t.
A könyv második részében ugyanis az időutazás és a Poe-küldetés kerül előtérbe. Ádám egy rettentő gyors - és összecsapott - felkészítés után az 1844-es év Baltimore-jában találja magát, ahol rengeteg kaland és csavar vár rá.
A korleírás tökéletes, jól átjön a 19. század sejtelmes, misztikus és veszélyekkel teli világának hangulata. Már-már maga előtt látja az olvasó az embereket, a gőzös hajókat, a macskaköves utcákat, a tilosban mulatozó, ópiumozó embereket, stb.
És tulajdonképpen a kalandok is izgalmasak, amikbe Ádám keveredik. Ügyes, talpraesett, csavaros eszű fiú módjára jól kivágja magát egy-egy szituációból. Számomra sokkal jobban is tetszett az emberi ereje. Addig, amíg újra be nem kúszott a szuperhősös, szuperképességes rész. De miután a srác átváltott Mission Impossible Tom Cruise-módba, bevallom, elvesztettem az érdeklődésemet. Megintcsak sok volt az a mutatvány, ahogy megpróbálta teljesíteni a küldetését. És az, hogy az ellenségei leálltak vele, és betanult szerepként, szinte már-már kötelezően bevallották minden mozgatórugójukat és titkukat... Ilyen nincs. Egy gonosz, ha ki akar nyírni, nem fogja nekem előtte elmesélni az élettörténetét.
Összességében tehát úgy gondolom, hogy A Holló hatalmában egy jó alappal rendelkező, érdekes témákra épülő történet, mely itt-ott vérzik. A borító hátulján lévő 9 éves korhatárral ellenben én azt mondanám, hogy 12 éves kortól ajánlom. Nem a brutalitása vagy hasonlók miatt, inkább azért, mert sok benne az olyan történelmi, vagy technikai magyarázat, ami egy 9 évest nem fog lekötni, mint ahogyan a sok monológ sem. De a kaland és rejtélykedvelő nagyobb fiúk, lányok már minden gond nélkül élvezhetik. Pörgős, izgalmas, hangulatos kis történet, ami a hibái ellenére bizony tartogat váratlan fordulatokat.

Pontszám: 5/3

Kedvenc szereplő: Baltazár, Mr. Gatsby, Lilla

Kedvenc jelenet: inasos rész

Negatívum: stílusok keveredése, Ádám kiképzése, a Levéltáros magyarázata, vízköpők

Borító: 5/4

Nostradamus

Michel de Nostredame, vagy latinosított nevén Nostradamus, (Saint Rémy, Franciaország, 1503. december 14. – Salon, Franciaország, 1566. július 2.) a francia reneszánsz neves alakja; IX. Károly francia király udvari orvosa, képzett csillagász-asztrológus, misztikus jós, látnok, gyógyszerész. Kortársai körében nemcsak pestisdoktorként, hanem látnokként is ismert volt, utóbbi tevékenysége alapozta meg máig tartó hírnevét. Az emberiség jövőjére vonatkozó jóslatai, melyeket A próféciák (más néven (A) Centuriák) c. könyvében hozott nyilvánosságra, sokak szerint ugyanis teljesültek, illetve teljesülnek.

Az utókor által Nostradamusról kialakított vélemények széles skálán mozognak.
Bár sok jóslat értelmezésében eltérnek, de általában egyetértenek abban, hogy megjósolta a francia forradalmat, Napóleon és Hitler fellépését; mindkét világháborút, ezen kívül többnyire olyan események előremondásában is egyetértenek, mint a német V1 szárnyas robotbomba felfedezése, a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtámadások, avagy Louis Pasteur működése. Ezen művekre szintén jellemző, hogy a legtöbb ilyen könyv nagyjából egybehangzóan állítja, hogy Nostradamus megjósolta az adott könyv megjelenésének idején történt fontosabb aktuális eseményeket, mint például a holdraszállást, Diana hercegnő halálát, a Challenger-katasztrófát.

Anekdotái:

A róla szóló irodalom gyakran idézi egy olyan jóslatát, mely szerint, egyszer amikor Itáliában találkozott egy szerzetessel, letérdelt előtte és Őszentségének szólította. Kb. 45 évvel később a szerzetest V. Szixtusz néven pápává választották. Az ilyesfajta anekdoták hitelessége sokszor kérdéses, esetenként Nostradamus halála utáni hamisítványoknak bizonyulnak. Fennmaradtak azonban olyan jóslatai is, melyeknek van írásos bizonyítéka; például asszisztense, Chavigny jegyezte fel a Nostradamus saját haláláról adott jóslatot is; amikor a halála előtti este Chavigny elbúcsúzott tőle, Nostradamus azt mondta: „Nem fog látni életben hajnalkor.”

Levelei:
Jóskönyve előszavában fiához, Caesarhoz írt levelében általános, pesszimista jellegű rövid jövendölést fogalmazott meg a világ sorsáról (Isten irgalma egy ideig nem fog kiáradni, Fiam, amíg jóslataim többsége be nem teljesedik. Ezek beteljesednek a nagy forradalom megvalósulása által. Többszörös sötét viharban szétzúzom és széttöröm őket, nem kegyelmezek, mondja az Úr.).
Fontosabbak azonban azok a megjegyzései, melyek a könyve egyik kiadását kísérő levélben küldött II. Henrik francia uralkodónak, ezek segítenek versei értelmezésében. Ebben a levélben a jóslatokhoz, jósversekhez vezető és a könyve összeállításában alkalmazott munkamódszeréről is írt.

Próféciái:

A próféciák, mely mű az idők során több, egyre bővülő kiadást ért meg, négysoros (ritkábban hatsoros) versekből áll, ezek a jósversek, melyeket Nostradamus százas csoportokba, centuriákra osztott. Néha emiatt magát a könyvet is (A) Centuriáknak nevezik. A centuriák mellett a könyv egyéb, nem jóslat célzatú verseket is tartalmaz (ezek általában nem négy, hanem hat sorosak).

Nostradamus látomásai már több éve tartottak, míg arra kezdett gondolni, hogy ezek mások számára is fontosak lehetnek.
A könyv több, egyre bővülő kiadást ért meg. Első kiadása 1555-ben jelent meg Lyonban (ennek minden példánya elkallódott); a második 1557-ben jelent meg, és mint erről a próféciák címlapja értesít, az elsőhöz képest 300 új verset tartalmaz. Nostradamus a II. kiadás megjelenése után sem fejezte be a versek írását, 1558-ra még további háromszáz verset írt (VIII.-X. centuria). Ezeket az (egy évvel később meghalt) II. Henrik királynak szóló ajánlással látta el és neki elküldte; de életében nem jelentek meg. Posztumusz kiadás formájában, melyet Nostradamus rokonai és Chavigny állították össze, 1568-ban jelentek meg, Benoit Rigaud nyomdájában.

Nostradamus és Magyarország

Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a „nagyhírű és vitéz” nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében a 99. vers alapján gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. szeptember 8-án halt hősi halált. Mint a vers megjósolja, a „pogány” török még valóban százhúsz évig uralja Magyarországot, és Zrínyi Miklós valóban két nép, a magyar és a horvát közös hőse.

Nyereményjáték

Minden állomáson egy-egy fontos szereplő betűit rejtettük el, melyeket helyes sorrendbe rakva kell beírnotok a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Sok szerencsét a kis nyomozóknak!!
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő email-re!

Akit ki kell találnotok:
Az Asylum bolygón lévő Menedékhely vezetője.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/17 Kelly Lupi olvas - Steampunk hangulat

02/19 Bibliotheca Fummie - Edgar Allan Poe

02/21 Dreamworld - Nostradamus

Kleinheincz Csilla - Üveghegy

Kleinheincz Csilla egy különleges világba vezette be az Ólomerdő című regényében az olvasókat. Az utazás folytatódik az Üveghegyben, ahol még többet megtudhatunk Emese sorsának alakulásáról. Kövesd te is a három állomásos blogturnét, amelyet ennek az igazán különleges fantasymesének szentelünk! Ráadásul 3 szerencsés meg is nyerheti a regényt, ha helyesen válaszol a lent feltett kérdésekre!

Kleinheincz Csilla: Üveghegy

Kiadó: Gabo SFF
ISBN: 9789636899943
Oldalszám: 384 oldal
Illusztálta: Cserny Timi Pookah

Fülszöveg:

„Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből.”
A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.
Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is – de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják.
Az Ólomerdő hét éve várt folytatása két kisregényt tartalmaz, amelyek újra igazolják, hogy Kleinheincz Csilla sorozata elvárásainkra rácáfoló fantasy, egyúttal nagyon is emberi konfliktusokat bemutató családtörténet a döntések súlyáról.

Saját véleményem:

Az Ólomerdő végén történt váratlan események érezhetően nagy hatással vannak az életben maradt karakterekre.
Lóna, megszabadulva az Özvegy átkától, igyekszik helytállni az emberek-, valamint a tündérek világában egyszerre. Ám hattyútündérként egészen más értékrendekkel bír, s a gondolkodása is nagyban különbözik a halandókétól. Ugyanakkor egy félig tündér-félig ember kislány anyjaként ezek az eltérések még inkább kiéleződnek. Hiába szeretne szerető és felelős szülője lenni Emesének, a dolog közel sem annyira egyszerű... 
S Lónához hasonlóan Emese sem találja a helyét. Nem tudja ki ő, melyik világba tartozik, milyen célt szolgál az élete. Súlyos hibájáról, mely fél karjába került, nem is beszélve.
A lány egyszerre érzi otthon és mégis kívülállónak magát a Rengetegben és az emberi világban egyaránt. Mind a két hely az otthona, és egyik se. Így hát útra kel, hogy válaszokat találjon, csakhogy útja során egyre gyakrabban botlik bele az Ezüstkezű legendájába, és minél több képzeletbeli ajtót nyit ki, annál több megoldásra váró feladat zúdul a nyakába. Fájdalmas titkok, elfeledett történetek, kitörni készülő lázadások...

"De olykor, hogy valóban visszatérhessen valaki, előbb messzire kell mennie – és szörnyeket kell legyőznie, kincseket találnia, hogy amikor újra hazaviszi a lába, az lehessen, aki valóban ő."

Míg az Ólomerdő önmagában egy komplex történet volt, addig ez a kötet két kisregényből áll. Az elsőben Lóna kerül előtérbe, a másodikban pedig Emese. Ám az mind a kettőről elmondható, hogy az akciódús jelenetek helyett, a hangsúly ezúttal a lelki részre kerül. A lányoknak szembe kell nézniük tetteikkel, és azok következményeivel, továbbá meg kell találniuk önmagukat, hogy beteljesíthessék azt, amire hivatottak.

Ami a könyvet illeti, bevallom, kezdetben kicsit megrémültem, mivel tavaly, az ólomerdős interjúban Csilla elárulta, hogy a kedvenc szereplőmet ebben a kötetben sajnos nélkülöznöm kell (és hát Rabonbán híján a Rengeteg olyan, mint szivárvány színek nélkül - legalábbis az én kicsi szívemben). A lehetőségek így hát igencsak leszűkültek, konkrétan két főre, akik közül korábban egyik sem igazán lopta be magát a szívembe. Utólag visszagondolva azonban, hálás vagyok, hogy bepillanthattam a lelkükben zajló harcokba. De nem is húzom tovább az időt, térjünk rá a lényegre:

Az Üveghegy címet viselő kisregény nem sokkal István halála után játszódik. Adél és Emese gyászol, Lóna viszont igyekszik erdője úrnőjeként és anyaként viselkedni. Fejébe veszi, hogy lányát magához költözteti, és kitanítja a tündérlét minden csínjára-bínjára.
Ám mind a ketten erős személyiségek. Emese akaratos kislány, aki nemcsak, hogy haragszik anyjára annak évekkel korábbi eltűnése miatt, de még István halála miatt is őt okolja. Lóna pedig képtelen elviselni az emberi allűröket, zsarnokságot. Ebből kifolyólag, újsütetű kapcsolatuk nem alakul túlságosan zökkenőmentesen.
A cselekmény többé-kevésbé az ő anya-lánya viszonyuk kompromisszumkötéséből áll. Végigkövethetjük milyen engedményeket tesznek, miként próbálnak meg nem idegenekként, hanem rokonokként működni. Nagy szavak helyett apró lépésenként közelítenek egymás felé, már amennyire ez természetükből fakadóan lehetséges.
Számomra például kifejezetten érdekes volt látni, hogy az alapjáraton magányos típusú, magának való Lóna, hogyan próbál emberi értelemben vett anyaként viselkedni, mindazok után, amiket tett. Első perctől érződik rajta, hogy szereti a gyermekét, csak nem tudja, hogyan és milyen formában mutassa ezt ki úgy, hogy a tekintélye is megmaradjon, Emese anyaképének is megfeleljen, és saját egyénisége se csorbuljon.
Rettentően összetett, izgalmas személyiség. Sokszor hibázik, de ha az olvasó odafigyel rá, minden lépése, ha nem is megérthető, de érthető. Én ebben a rövid kisregényben nagyon a szívembe zártam ezt az aranyos, makacs, indulatos nőt. Jót tett a karakterének, hogy bizonyos mértékben ingoványos terepre került. Emese mellett megtapasztalhatta milyen szeretni és féltékenynek lenni. A civakodásaik éppoly' szórakoztatóak voltak, mint azok a pillanatok, amikor tanítgatták a másikat. Imádtam a közös iralás órákat, a gyógynövényismeretet,  és igazán sajnáltam, hogy olyan hamar véget ért ez a kisregény. De még milyen véget! Csilla akkorát csavart az addig nyugis történetszálon, hogy nem győztem a padlóról összekaparni az államat. Mondjuk ki: kisebb sokkot kaptam.

"Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből."

Miután sikerült többé-kevésbé feldolgozni az előző csattanót, kíváncsian estem neki a Kősárkánynak, melyben néhány év elteltével, Emese vándorévbe kerül. Ez annyit tesz, hogy útra kerekedik, hogy megtalálja valódi önmagát, és rájöjjön, mit szeretne kezdeni az életével, hol képzeli el azt, milyen céljai vannak.
A történet kezdetben két szálon fut - amire a tagolás miatt kicsit nehezen jöttem rá, eleinte csak néztem, hogy most mi van. Az egyiken Emese embervilágbeli útkeresését ismerjük meg, ami a mostani sztori előtt játszódik, s inkább csak hozzátesz a jelenlegi főrészhez, amikor is a lány Szépországba, a tündérek országába indul.

Az igazsághoz hozzátartozik az, hogy Emesét, mint karaktert sosem kedveltem. Az én szememben ő egy kissé önző, hisztis, önfejű kislány - és ezt továbbra is tartom.
Nem éreztem azt a nagy mozgatórugót, ami emögött a fene nagy útkeresése mögött rejlett. Persze, csinált hülyeségeket, elveszítette az apját, ingázott a két világ között, mégis hiányzott az érveléséből az a löket, ami ahhoz kellett volna, hogy megértsem, miért most indult el, miért nem akkor, amikor megtette, amit... Ettől eltekintve az útja viszont nagyon tetszett.
A kalandja által előttünk, olvasók előtt is egészen új színterei nyíltak meg ennek a gyönyörű, veszélyes és rejtélyes világnak.
Elhagyva a Rengeteget bebarangolhatjuk az Üveghegyet, megismerhetjük Szépország tündérfalvait, azok működését, a tündérek falvakban betöltött szerepeit. Részt vehetünk egy fergeteges vásári kavalkádon, mely tengernyi színt, varázslatos hangulatot, és  útkereső, tündérfiatalok tehetségének kibontakozását mutatja be. És ez még közel sem minden!
A békés, csupa báj világ hátterében bizony akadnak olyanok, akik másként gondolkodnak, éreznek, mint a többség. Lázongás szele járja körbe a varázslatos világot, s rettegett lények ébredeznek.
Bizony, a kép nem véletlen. A tündérek mellett a sárkányok is felbukkannak! A spoilertartalom miatt róluk nem mondok semmit, csak azt, hogy igen jelentős szereppel ruházta fel őket Csilla, és rengeteg mítosz, legenda kapcsolódik hozzájuk és teremtéstörténetükhöz a könyvben.
Sárkányfanatikusként léleksimogató volt a jelenlétük. És - végre! - végre úgy istenigazából megmutatták, milyenek ők természetüknél fogva. Veszélyesek, kiszámíthatatlanok, félelmetesek, hatalmasak... és szerethetőek. A hozzájuk fűződő háttértörténet pedig egészen egyszerűen zseniális és egyedi!
Összegezve tehát azt mondom: az Üveghegy elképesztő lett! Más, mint az első rész, de talán éppen emiatt, nekem sokkal jobban is tetszett. Közelebb került a szívemhez - Lónával és a sárkányokkal együtt.
Minden megvan benne, ami csak kell: útkeresés, féltékenykedés, kaland, tündérek, varázslatok, sárkányok, izgalmak, rengeteg fájdalom, könny, szívfacsaró pillanatok, elképesztő háttérvilág, csodálatos helyszínek, titkok, rejtélyes jóslatok, és egy olyan befejezés, ami után sikítok a folytatásért... és Rabonbánért! Sok-sok Rabonbánt kérek! És sárkányt.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Lóna, Kő, sárkányok, Firene, Ispiláng, Kökény

Kedvenc jelenet: Kő és Emese szertartása

Negatívum: Emese hisztijei

Borító: 5/5

Dreamcast

A Dreamcast készítése előtt még csak nem is sejtettem, mekkora fába vágtam a fejszém. A fejemben ugyanis minden szereplőről élénk képek éltek, csakhogy mivel még nem találták fel a google/pinterest és egyéb helyek keresőjébe való gondolatátviteles keresést, így hát Firene-vel, Kővel és Adéllal igencsak meggyűlt a bajom.

Ami Lónát és Emesét illeti, velük viszont rettentő könnyű dolgom volt. Emese az Ólomerdőtől kezdve Katniss húgaként, Primként élt a buksimban, és az Üveghegy első kisregényében Lóna arca is körvonalazódott előttem. Számomra ő külsőre-belsőre olyan, mint a Trónok harca Cersei-je (Lena Headey).

Nyereményjáték

Aki szeretne Emese és a tündérek világába elutazni, nincs más teendője, mint kitölteni az alábbi Rafflecoptert, és izgulni, hogy ő legyen a 3 szerencsés nyertes egyike! Varázsolni nem ér. :)
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz! A nyertesek jelentkezésére 72 óra áll rendelkezésre a megküldött e-mailre válaszolni, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/16 Könyvgalaxis - Playlist
02/18 Deszy könyvajánlója - Üveghegy pinterest
02/20 Dreamworld - Dreamcast

Brigid Kemmerer - Spark

A kanóc meggyulladt... Gabriel Merrick pedig szó szerint a tűzzel játszik az Elementálok-sorozat második kötetében. A forróság nem csak a tűzet jelenti Gabriel számára, hanem félénk padtársa, a titkokkal teli Layne is.

Ne állj ellen a csábításnak, engedd, hogy megismertessük veled Gabrielt, a második Merrick-fivért a Szikra blogturnén! Ha rád mosolyog a szerencse, megnyerheted a Könyvmolyképző kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét is!

Brigid Kemmerer: Spark - Szikra

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789633991855
Oldalszám: 472 oldal
Fordító: Vallató Péter
Tetszett? Vidd haza!

Fülszöveg:

Gabriel Merrick a tűzzel játszik. Szó szerint.
Néha még uralja is. Máskor viszont képtelen rá.
Gabrielnek mindig ott voltak a testvérei, különösen az ikerbátyja, Nick. Amikor viszont egy gyújtogató hoz káoszt a városukra, minden jel Gabrielre mutat. Csak épp nem ő gyújtogat.
Ráadásul mintha senki sem hinne neki. Kivéve Layne-t, a félénk, kitűnő tanuló tizedikest, aki magas nyakú garbóban és farmerben jár – és teljesen feldúlja Gabriel érzelmeit. Layne nagyon jól megérti, milyen az, ha családi problémákkal küzd az ember, és érti a titkokat is. Neki is van jó néhány.
Gabriel nem engedheti meg, hogy Layne rájöjjön, milyenek is a testvérei, a képességeik, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Van azonban néhány olyan kockázat, amit nem hajlandó vállalni.

Saját véleményem:

Annak idején, a Storm értékelésemben Gabrielt emeltem ki, mint kedvenc karaktert. Egészen pontosan ezt írtam róla: "Az én kedvencem egyértelműen a lobbanékony, tűz elemmel bíró Gabriel lett. Az ő személyisége, karizmája egészen egyszerűen lehengerlő (...)". Ennek ellenére sokat lamentáltam azon, hogy folytassam-e a sorozatot, mert bár a hibái ellenére tetszett a könyv, hosszútávon mégsem hagyott bennem annyira mély nyomot, hogy mindenáron olvasni akarjam a Merrick tesók történetének folytatását. Most viszont rettentően örülök, hogy megadtam neki az esélyt, hisz felülmúlta minden képzeletemet! És annak is örülök, hogy nem Gabrielé lett a kezdőkötet. Mégpedig azért, mert a Storm során bőven jutott időm megérteni, kitapasztalni, hogy Brigid Kemmerer a természetfelettit csak mellékes elemként alkalmazza. Ehelyett sokkal hangsúlyosabbak nála a különféle emberi érzelmek, -kapcsolatok, illetve azok alakulása, és ehhez jön extraként az elementál lét, valamint annak minden velejárója, nem pedig fordítva.
Ami a Szikrát illeti... kezdetben elképzelésem sem volt, miként folytatódhat a sztori Gabriel főszereplésével úgy, hogy jóformán Becca és Chris része sem lett lezárva, nem is beszélve a Becca apja jelentette csavarról.

Nos, a válasz igen egyszerű: ahogyan az elementálság meghúzódik a háttérben, úgy az Őrzőkkel való konfliktusuk is szépen lassan alakulgat, és minden egyes kötet hozzátesz valami apróságot a várható nagy fináléhoz (legalábbis bízom benne, hogy az valamivel látványosabb lesz, mint az eddigi fantasy rész). Ez a Spark esetében tényleg apróság, jóformán az elején és a végén kerül említésre.

A történet nagyjából ott folytatódik, ahol az előző véget ért. Becca és Chris próbálkoznak a randizással, Huntert mindenki kerüli, Nick gyógyulgat, Michael viszi tovább a vállalkozását, Gabriel pedig újra és újra elemzi magában, mit rontott el akkor, amikor Becca apja elfogta ikertestvérét. Ám nem sokáig nyalogathatják sebeiket, ugyanis az, hogy Becca apja nem iktatta ki őket, egy sor új problémát vet fel. A veszély továbbra is fennáll, és ezért minden eddiginél fontosabb, hogy meghúzzák magukat.
A bökkenő csak az, hogy Gabrielt egyre intenzívebben foglalkoztatja az eleme, és míg a többiek könnyen kapcsolatba léphetnek a sajátjukkal, addig számára a tűzzel való érintkezés nem annyira egyszerű.
Folyamatosan gyűlik benne a feszültség, ami a legrosszabb pillanatban ki is tör belőle, s ennek hála magára haragítja a testvéreit (és mindenki mást a környezetében), nem is kicsit. A vitájuk annyira elfajul, hogy az ikertestvérként hozzá legközelebb álló Nick, kis híján megfojtja. Mindannyian őt okolják, és ez a helyzet a napok múlásával nem, hogy javulna, méginkább romlik. Gabriel végül ott talál menedéket, ahol soha nem gondolta volna: Hunter oldalán.
Kifejezetten érdekes látni, hogy a nagymenő, magabiztos, temperamentumos, szabadszájú fiú miként éli meg a magányt, s hogyan dolgozza fel azt, hogy a családja ennyire kiközösíti.
Gabriel érzései igazán emberire sikeredtek. Teljesen érthető eszmefuttatásokkal rukkol elő, s teszi mindezt úgy, hogy a karaktere nem csap át egy siránkozó, depresszív egyénné. A sérelmei és fájdalmai mellett ugyanúgy ott van benne a tűz és a szenvedély, mint máskor.
Hozzáteszem, vele ellentétben a többiek mérhetetlen haragját mind a mai napig nem tudom mire vélni. Lehet, hogy Gabriel hibázott, de az a szintű utálat, hiszti és vádaskodás, amit a nyakába zúdítanak... Beccát, a barátnőjét, Christ és Nicket olykor szívesen felképeltem volna, rettentően irritáltak. Néha még Michael is, bár ő azért komplexebb eset. A Gabriellel folytatott beszélgetéseit például nagyon szerettem. Jó volt bepillantani a múltjukba, és egy kis szeletét megismerni annak, miért lett olyan a legidősebb Merrick fivér, amilyen.
És ahogyan már említettem, Gabriel a sors furcsa fintoraként Hunter mellett találja meg a vigaszt, megnyugvást és minden egyebet, amire szüksége van. Ahelyett, hogy elítélnék a másikat, segítenek egymásnak megtalálni önmagukat, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy lángoló épületekben kell rohangálniuk és embereket menteniük titokban. (Ami bőven tartogat adrenalin dús pillanatokat)
De persze nem maradhat el a romantika sem, ami egy tizedikes lány, Layne képében érkezik. Gabriel akkor figyel fel rá, amikor a matekzseni megmenti őt egy röpdoga alkalmával.
Layne amúgy egy teljesen átlagos lány, igyekszik beleolvadni a tömegbe, nem visel kirívó ruhákat, nem pasizik, ehelyett a tanulásra és az igencsak bajos családjára koncentrál. Van egy siketnéma öccse, aki hozzá hasonlóan élcelődés tárgya a suliban, egy ügyvéd apja, aki szinte sosincs otthon, és egy olyan anyja, aki elhagyta őket, mivel nem tökéletesek. Emellett reggelente lovagol, és mindent elkövet, hogy szörnyű titkára ne derüljön fény.
Összességében egy igazán szerethető lány, főként azért, mert sok hősnővel ellentétben nincsenek idiótaságai. Nem akar több lenni, mint ami.
Gabriellel együtt nagyon aranyosak, imádtam az ugratásaikat, a felelsz vagy mersz játékukat, mely során fokozatosan megnyíltak egymásnak, továbbá a másikra való hatásukat. Érezhetően működött köztük a kémia. És pluszpont, hogy elérték nálam, hogy egyáltalán ne gondoljak arra, hogy ennek a történetnek természetfeletti elemeket is tartalmaznia kéne. Sőt! Őrzők és mindenféle hülyeségek helyett még többet akartam belőlük. 

Mindent egybevetve, nekem ez a rész ezerszer jobban bejött, mint a Storm. Teljesen magába szippantott. Ráadásul érdekesebb témákat feszegetett: iskolai erőszak, lovaglás, állatok szeretete, sportolók, önkéntes tűzoltósdi, és Layne testvére révén a jelelés. Talán azért is éreztem közelebb magamhoz a Szikrát, mert középsuliban nekem is volt egy siketnéma barátnőm, és Brigid Kemmerer annyira élethűen adta vissza azt, amivel ez jár, vagy ahogyan megnyilvánul, hogy újra felidéződtek bennem az emlékek, egy-egy jelelés, szinte kedvem lett volna mutogatni (igen, barátnőm miatt megtanultam). Úgyhogy én azt mondom, aki szerette az első részt, az mindenképp olvassa el, akit pedig nem annyira fogott meg, az is adjon ennek még egy esélyt. Sokkal pörgősebb, összetettebb, a szereplők is milliószor szerethetőbbek, és nem csak suliból áll a történet. Romantika, izgalom, humor, szenvedély és rengeteg tűz - ez mind a Spark.

Pontszám: 5/4,5

Kedvenc szereplő: Gabriel, Hunter, Layne

Kedvenc jelenet: az összes Gabriel-Layne, illetve a futás utáni Hunter-Gabriel beszélgetés

Negatívum: Chrisék viselkedése

Borító: 5/5

AxelJordan

AxelJordan nem más, mint a Spark borítójának előterében lévő modell, aki nem is annyira modell, mint inkább zenész. Csak és kizárólag két könyv fedlapján találkozhattok vele, melyből az egyik a Spark, a másik pedig a sorozat kiegészítő novellája, a Breathless. Megtalálhatjátok őt facebookon, twitteren, valamint a személyes honlapján.

Végül, de nem utolsósorban, íme néhány fotó róla:

Nyereményjáték

Azt ugye tudjuk, hogy Gabriel Merrick szeret a tűzzel játszani - és a tűz is szívesen játszana vele… Ahol pedig tűz van, ott előbb-utóbb felbukkannak a tűzoltók is, akik nagy szerepet kapnak a Szikrában.

A játék során jól ismert tűzoltókat mutatunk nektek különböző filmekből és sorozatokból, nektek a feladatotok, hogy felismerjétek őket, és megírjátok, mely filmben, vagy sorozatban láttátok őket.A nyeremény a Könyvmolyképző kiadó felajánlásában három példány a regényből! Sajnos csak Magyarországi lakcímmel rendelkező játékosok jelentkezését tudjuk elfogadni.

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/09 Media Addict - Könyvtrailer
02/12 Insane Life - Tűzoltók
02/15 Dreamworld - AxelJordan
02/18 Bibliotheca Fummie - Idézetek

02/21 Deszy könyvajánlója

Jeney Zoltán - Rév Fülöp és Nyár Lőrinc

A Blogturné Klub február 11-e és 15-e között három állomásos turnéra indul, méghozzá egy nagyon fontos küldetéssel: végére kell járnunk, hová tűnt az éltető víz a Tóból.
Rév Fülöppel és Nyár Lőrinccel az oldalunkon biztosan nem fogunk unatkozni, és olyan kalandokat élhetünk át, amelyeket soha nem felejtünk majd el.

És ha ügyesek vagytok a nyereményjátékunkban, Ti is elmerülhettek a kalandban, hiszen megnyerhetitek a regény egyik példányát!

Jeney Zoltán: Rév Fülöp és Nyár Lőrinc

Kiadó: Kolibri
ISBN: 9786155234996
Oldalszám: 232 oldal
Illusztrálta: Haránt Artúr, Fórizs Gergely
Tetszett? Vidd haza!

Fülszöveg:

Vészesen apad a Tó. De vajon miért? Rév Fülöp, a lovaglegény a litéri sárkány hátára pattan, hogy kiderítse az okát. A nyomok Nagylapály birodalmába vezetnek, ahol találkozunk Nyár Lőrinccel, Zivatarzug lovagjaival, Hötödik Hőbörödött királlyal és a világ legpimaszabb leányzójával, akire nem lehet haragudni.
Kiderül, mi van a Mély Kút mélyén, és az is, hogy miért nincs tó, ha van…

Saját véleményem:

Balatónia lakossága békében éli mindennapjait. Nem fenyegeti őket harc, háború vagy viszály. Idilljüket mindössze a nyugalmazott király, Csobánc éves tűzvédelmi terepgyakorlata bolygatja fel, melyen mindenkinek kötelező részt vennie.
Ám a mostani gyakorlat kissé balul sül el, minek következtében majdnem porrá ég a vár. Szerencsére azonban Rév Fülöp és a Litériai - tűzfóbiás - sárkány idejében cselekszik.
Az uralkodói család hálája jeléül nagy lakomát rendez tiszteletükre, csakhogy a vacsora új fordulatot vesz, amikor az Udvari Fővízállásjelentő, türelmetlenül, meg nem várva a király beszédének végét, beront, hogy közölje: a Tó vészesen apad.
Fülöp, sárkánybarátjával elvállalja, hogy kideríti ennek a szörnyűségnek az okát, s azon nyomban útnak is indulnak, de nem sokkal később, a kőtengerrel borított tavon való átkelés közben elszakadnak egymástól, így a fiú egyedül kénytelen nekivágni a kalandnak. Útja során megismerkedik egy testvérpárral, kikkel temérdek bajba bonyolódnak, s még annál is több titkot fedeznek fel.

Arra a kérdésre, hogyan került a kezembe elsőre egy sorozat harmadik része, igazán egyszerű a válasz: sárkány. Imádom őket! Bármilyen formában és mennyiségben jöhetnek, soha nem unok rájuk. Az irántuk érzett szerelmem egészen hátulgombolós koromig nyúlik vissza; sok kislánnyal ellentétben én ugyanis nem a szőke hercegeknek drukkoltam, hanem mindig a sárkányoknak. (Fránya Targaryen vér)
A sárkánymániám gyakorlatilag azóta sem ismer határokat, így amikor megláttam a borítót, és a fülszövegben lévő "Litériai sárkány" szót, menthetetlenül elvesztem. Litériai barátunkban pedig abszolút nem kellett csalódnom, ő egy kissé sete-suta tünemény, imádom! Ráadásul azt is megtudtam, hogy az előző részekben is benne volt, úgyhogy, ha másért nem, már ezért muszáj beszereznem a többi kötetet. De az igazság az, hogy nem ő az egyetlen oka annak, hogy a kívánságlistám plusz két fővel gyarapodott; elmesélem, miért...

Amikor kézhez kaptam a könyvet, nem győztem csodálni. Meseszép kívül-belül! A borító részletes kidolgozása, a gyönyörű illusztrációk, az ajándék-, valamint a beépített könyvjelző mind-mind hozzáadott az élményhez. És, hogy miért térek ki erre, mikor a tartalom a lényeg? Azért, mert a borító egyszerre keltett bennem olyan érzést, mintha egy középkori, díszes kódexet tartanék a kezemben, és idézte fel a régi mesekönyvek igényességét, stílusát. A nosztalgia mellett pedig vizuálisan is megadta az alaphangulatot ehhez a középkori világhoz. (Említettem már, hogy a középkor és a lovagok a másik nagy szenvedélyem?)

A Rév Fülöp és Nyár Lőrinc tipikusan az a meseregény, amit korra és nemre való tekintet nélkül mindenkinek szívből ajánlok. A család apraja-nagyja találhat benne olyan dolgot, mely leköti, megérinti és rabul ejti.
Gyerekek számára adott a kaland, kiegészítve vicces szituációkkal, poénokkal. Könnyen azonosulhatnak a merész, bátor, furfangos, mégis esendő fiatal szereplőkkel: Fülöppel, Lőrivel (bocsi, Lőrinc, de nekem már Lőri maradsz), vagy Zsanával. A felnőttek pedig élvezhetik a szerző által beleszőtt szójátékokat, régies szóhasználatot, hangvételt, hisz Jeney Zoltán élt a magyar nyelv szépségével, és bátran mert játszani is vele. Bevallom, ezidáig nem találkoztam hasonló könyvvel, de nagyon élveztem, számomra ez jelentette a sztori egyik báját a sok közül.
Továbbá tetszett, hogy a könyv első fejezete viccesen vezetett be Fülöpék világába. Nem akart nagyot ütni, helyette kinyújtotta felém a kezét, és hagyta hogy megszorítsam azt, majd szép fokozatosan magával húzott, és huss, mire feleszméltem, már Balatóniában jártam.
A kifejezetten laza és humoros kezdés után, túljutva az első döbbeneteken (tűzfóbiás sárkány? tűzvédelmi gyakorlat, amiről mindenki azt hiszi igazi, pedig tudják, hogy nem?), megérkezett a főkonfliktus, mely köré tulajdonképpen ez az egész épült: a Tó apadása. Fülöp és a Litériai azzal a céllal indult küldetésükre, hogy kiderítsék, mi történt.
Közös útjuk azonban hamar ketté vált (igen, itt sárkányrajongó énem majdnem zokogásban tört ki), amikor a Litériai elsodródott, mi meg Fülöp oldalán maradtunk, akinek ezt követően számtalan nehézséggel kellett megküzdenie. Bandukolása közben népmesei vonásoknak megfelelően újabb és újabb próbatételek követték egymást életében. Hol galibába keveredett, hol csatlakozott hozzá egy másik karakter, hol pedig újabb rejtélyekkel találkozott, melyek egyszerre adtak hozzá az alapkonfliktushoz, és ágaztak szét.
Ez a fajta láncszerűség meg-megtörte a történetet, frissítőleg hatott rá. Ha csak rövid időre is, de kiragadta az olvasót a mostból, adott egy új élményt. Az új szereplőkkel érkező kis mesék pedig kifejezetten érdekfeszítőnek bizonyultak, amolyan történet a történetben jelleggel.
Ami érdekes még, hogy meséhez képest jobban felépített, mint az átlag, szövevényesebb, ráadásul a háttérvilág is rettentően kiforrott. Érződött rajta, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett rá, gondosan kialakította a történelmét, a szabályokat és minden egyebet. Részletekbe menően helyén vannak a dolgok. Egy 9-10 éves gyerek nyilván nem ezt fogja nézni, neki ebből az élmény és a hangulat marad meg, de az nagyon.
Összességében tehát én nagyon szerettem ennek a kis lovalegénynek a kalandját. Minden megvolt benne, ami kellett: rengeteg humor, bonyodalom, titkok, izgalmas szituációk, nyomozás, összecsapás, szerethető karakterek egyedi jellemmel. Az is nyugodtan olvashatja, aki hozzám hasonlóan kihagyta az első két részt. Önmagában is tökéletesen érthető, főként úgy, hogy az elején van egy kis összefoglaló az alapinfókkal. Ami pedig engem illet: várom a folytatást, merthogy így nem lehet vége! Ugye? Kérek még Fülöpöt, Zsanát, Lőrit és Litériait.

Pontszám: 5/5

Kedvenc szereplő: Fülöp, Litériai sárkány, Lőri, Zsana, Hatodik Hőbörödött

Kedvenc jelenet: Fülöp és Hőbörödött "futkározása" az udvarban, és a náthás sárkány

Negatívum: -

Borító: 5/5*

Sárkányok a mesékben

A sárkányok mítoszai évszázadok óta foglalkoztatják az emberiséget. Számtalan legenda kering róluk. Írók, filmesek egyaránt előszeretettel alkalmazzák őket, más és más tulajdonságokkal felruházva. A Rév Fülöp és Nyár Lőrincben is felbukkan egy, a szerethető fajtából (de hát létezik olyan, amelyiket nem lehet imádni?), ennek apropójából pedig összegyűjtöttem nektek, milyen mesékben találkozhattok velük.

Magyar népmesék

A sárkányok a magyar mesékben is jellegzetes szereplők, csakúgy, mint más népek mesevilágában. Különböző egyedi sajátosságaikon túlmenően számos közös vonással rendelkeznek.
A népmesék sárkányai általában sötét erdőben, barlangokban vagy a föld alatt élnek. Gyakran laknak arany-, ezüst- vagy gyémántvárban; kastélyaik nemritkán kacsalábon forognak.

Néhány példa:

• Benedek Elek: A kék liliom és más mesék
• Csukás István: A Hétfejű (Tűzokádó) Sárkány
• Csukás István: Süsü, a sárkány
• Fedina Lidia: Akiről a mesék szólnak
• Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese

Így neveld a sárkányodat

Shrek

Mulán

 

Bűvös kard

Süsü, a sárkány

Nyereményjáték

Jeney Zoltán úgy tűnik, szerelmes a Nagy Tóba, és imád játszani a nevekkel meg a nyelvvel. A Rév Fülöpben éppen ezért emberszereplők, állatok, növények, ételek és foglalkozások is ismerős földrajzi neveket vettek fel. 

Mi ezek közül most hármat választottunk ki. Nincs is más feladatotok, mint az egyes állomásokon található kis leírások alapján kitalálni, milyen földrajzi név lett névadó a Rév Fülöp sorozatban.

"Egyike a Balaton-felvidéki tanúhegyeknek, lapos tetejéről könnyen felismerhető."

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

02/11 MFKata gondolatai - Interjú Haránt Artúrral
02/13 Dreamworld - Sárkányok a mesékben
02/15 Deszy könyvajánlója

36 nap A lázadóig - Jelenetfotók I.

Rengeteg jelenetfotó látott napvilágot, amiket igyekszem egytől-egyig hozni. Íme az első tíz a teljesség igénye nélkül (nagyobb méret eléréséért kattintsatok a képre, vagy mentsétek le őket):