November 2-a és 7-e között olyan kalandra indul a Blogturné Klub, ami örökké tart majd. Legalábbis az élmény mindenképpen, ugyanis Natalie Babbitt Örök kaland című könyvével indulunk hat állomásos turnéra. Olvashatjátok a kritikáinkat és rengeteg érdekességgel is készülünk, többek között a filmváltozatról is. És természetesen nyereményjáték is lesz, három példányt nyerhettek a könyvből az Európa Kiadó jóvoltából.
Natalie Babbitt: Örök kaland
Kiadó: Európa
ISBN: 9789630796521
Oldalszám: 144 oldal
Fordító: Pap Vera-Ágnes
Fülszöveg:
Winnie Fostert, a tízéves kislányt gazdag szülei még a széltől is óvják.
Winnie unatkozik a kerítésekkel körbevett birtokon, és bosszantja a sok
óvintézkedés, ezért kiszökik a közeli erdőbe. Itt ismerkedik meg Jessie
Tuck-kal, aki nagyjából tizenhétnek néz ki, de elmondása szerint
száznégy éves. A Tuck család ugyanis minden jel szerint megtalálta az
örök élet forrását.
Az öröklét misztériumát kutató regény izgalmas formában fogalmazza
újra az emberiséggel egyidős kérdéseket: miért vagyunk halandók, és ha
tehetnénk, választanánk-e az öregedés helyett az örökkévalóságot.
Natalie Babbitt 1975-ös fantasyje több díjat elhódított, kétszer
(1981-ben és 2002-ben) megfilmesítették, és több ízben beválogatták a
gyermek- és ifjúsági irodalom legfontosabb száz kötetét összesítő
listákra.
Saját véleményem:
 |
Tuck család - balról:
Jesse, Miles, Mae, Aengus |
Vannak emberi életek, sorsok, melyek szorosan összefonódnak. Okkal. Elvégre nem léteznek véletlenek. Az Örök kaland pedig pont egy ilyen találkozásba enged betekintést az olvasó számára. Megismerhetjük, mi történik akkor, ha három idegen, teljesen más világból származó ember - avagy éppen család - útjai keresztezik egymást.
Winnie még csupán egy tízéves kislány, aki unja már a kötöttségeket, és azt, hogy a szülei üvegburában tartják. Szeretne kiszabadulni, és felfedezni a kerítésen túli világot. Egy nap pedig meg is teszi. Kiszökik a közeli erdőbe, csakhogy elfelejti merről indult. Szerencséjére találkozik egy fiúval. Méghozzá nem is akármilyennel...
Jesse és a családja különleges. Több mint 80 éve egyetlen napot sem öregedtek, köszönhetően egy véletlen balesetnek, amikor is rábukkantak - akkor még mit sem sejtve róla - az örök élet forrására. Azóta elszigetelődve élnek, mindent megtesznek annak érdekében, hogy az emberek ne jöjjenek rá a titkukra, és ne fedezzék fel a forrást. Így Winnie felbukkanása teljesen összezavarja őket, fogalmuk sincs, mitévők legyenek. Jobb megoldás híján kénytelenek magukkal vinni a kislányt.
Mindeközben megjelenik egy sárgaruhás idegen, aki megszállottan keresi a Tuck családot.
Bevallom, egészen addig, amíg nem láttam a várható megjelenések között az Örök kalandot, nem tudtam sem a film, sem a könyv létezéséről. Viszont a könyv fülszövege megfogott. Érdekes és forradalmi ötletnek tűnt egy 1975-ös regény esetében az öröklét téma boncolgatása, anélkül, hogy bármilyen fantasylényt csempésztek volna bele. Egyedülálló, még ma is.
Végül megnéztem a filmet, és bár nem szeretem előbb látni a történeteket, mint olvasni, most mégsem bántam meg. Na, nem azért, mert a könyv nem tetszett. Épp ellenkezőleg. Teljesen más, mégis ugyanaz a kettő. Tudom, hogy ez nagy ellentmondásnak tűnik, de tényleg így van. Nézzétek meg, és olvassátok el a regényt. Én személy szerint mindenkinek a kezébe nyomnám, mert elgon
dolkoztató.
Nem akarja megtéríteni az embereket, nem mondja, hogy válaszd az örök életet, vagy éppen ellenkezőleg. Egyszerűen megmutatja a pro és kontra érveket. A döntést pedig mindenkinek magában kell meghoznia.
Rengeteg olyan történettel találkozunk nap, mint nap, amelyek szintén a halhatatlansággal foglalkoznak, és hol alaposabban, hol felületesebben boncolgatják. Most joggal kérdezhetitek, hogy akkor mégis miben más ez? Abban, hogy egy új oldalról fogja meg a dolgot. Egy olyanról, amiről más írók nem sokat beszélnek, vagy elsiklanak felette - a végső döntéstől függetlenül.
Mindezek mellett egy aranyos, egyszerű, gyorsan olvasható és szórakoztató történet. Senki ne várjon tőle adrenalintól felfokozott izgalmakat, akciókat, vagy éppen érzelmektől csöpögő romantikát. Sőt még nagy karakterábrázolásokat sem. Itt egészen máson van a hangsúly. A különböző érzelmeken, emberi kötelékeken, és magán az életen és annak körforgásán.
A szereplők java szerethető. A Tuck család nagyon a szívemhez nőtt. Tetszett, hogy mindegyikőjüknek megvolt a maga mozgatórugója és háttértörténete.
Talán Miles és Aengus voltak azok, akik egy kicsivel jobban megfogtak, vagy megindítottak - de a többiek sem sokkal maradnak le mögöttük. Miles-t őszintén sajnáltam, és a szívem szakadt meg érte. Viszont érdekes volt látni, hogy Jesse a tökéletes ellentéte minden téren. Sokkalta lazábban, és teljesen más felfogásban kezelte a sorsát. Tele volt élettel, kalandvággyal, lehetőségek egész sorát látta maga előtt. Ő egy igazán üde színfolt.
Winnie, a korához képest érett felfogású kislány volt, miközben persze hajtotta mindaz, ami a gyerekeket.
Kitörni a korlátok közül, új dolgokat megtapasztalni, játszani.
Tetszett, hogy az ő karakterében is megvolt a felnőttség és a fiatalság kettőssége. Mindaz ahogyan fogadta az elrablását, Aengus szavait, Jesse ígéretét, vagy éppen a végén lévő dolgot, ezt jelezte.
És persze muszáj megemlítenem a sárga ruhás férfit. Az ő lényét átlengte a rejtélyesség és a fenyegetés érzése. Történet szempontjából rá mondhatjuk, hogy rosszfiú, pedig, ha jobban megvizsgáljuk a karakterét, rájöhetünk, hogy ő testesíti meg a legtöbb halandót, vagyis minket.
Plusz érdekesség vele kapcsolatban, hogy a ruhája színe sem a véletlen műve, ugyanis a sárga többek között az irigységet, gyávaságot, gyengeséget, veszélyt, megbízhatatlanságot és célravezetőséget is jelent. És ezek mind-mind jellemzőek a figurára, illetve a vágyaira.
Ezenkívül a környezeti leírás sem elhanyagolható. Csodálatosan festi le a tájat az írónő. Olyannyira, hogy valósággal életre kelnek az egyes helyszínek az olvasó előtt. Érezni lehet a könnyed szellőt, hallani a fák susogását, látni a víztükrön megcsillanó napfényt, vagy éppen az erdőben megbúvó házikót. Erre tényleg nincs jobb szó annál, minthogy varázslatos.
Összességében tehát
ajánlom mindenkinek. De tényleg, kivétel nélkül. Nagyon rövid, hamar lehet vele végezni, és nem érdemes megfosztani magunkat attól a mondanivalótól, amit a szereplőink szeretnének elmesélni nekünk. Gyönyörű, valóságos és megható.
Pontszám: 5/5
Kedvenc szereplő: Jesse, Miles, Aengus Tuck
Kedvenc jelenet: Winnie és Tuck beszélgetése a csónakban, és a vége
Negatívum:Winnie kora
Borító: 5/4
Kedvcsináló idézetek
"Ha belegondolunk, különös egy dolog a földbirtok. Végül is milyen mélységig miénk a föld? Ha van egy területdarabunk, az a darab vajon a Föld magváig a miénk, míg csak az ékformában elkeskenyedő szelet más területszeletekkel nem találkozik? Vagy a tulajdon csak a vékony felszínre vonatkozik - hiszen a pázsit alatt lakozó nyájas giliszták soha nem hallottak birtokháborításról."
"Ami a miénk, az nem tűnik izgalmasnak – csak akkor leszünk rá kíváncsiak, ha elérhetetlenné válik."
"Egy dolog, amikor az ember arról beszél, hogy szeretne egyedül lenni, nagy horderejű tetteket véghezvinni, de más tál tészta, amikor a lehetőség megadatik. A könyvekben, amiket olvasott, a hősök szemmel láthatólag minden aggodalom nélkül vágtak neki a nagyvilágnak, de a valóságban - nos, a világ egy veszélyes hely."
"- Az életet élni kell, akár hosszú, akár rövid - mondta csöndesen. - Azt kell elfogadni, ami szembejön."
"- (...) De a halál a körforgás része, akárcsak a párja, a születés. Nem lehet kiválogatni a nekünk tetsző darabokat, és a többit félredobni. A nagy egész részének lenni áldás."
"Megérted, hogy ez mit jelent?
Örökre? A kerék tovább forog, a víz továbbra is belefolyik az óceánba, de az emberek nem változnának, puszta kövek lennének az út mentén. Mert mindaddig, amíg meg nem történik, nem értenék meg, akkor viszont már késő volna."
Nyereményjáték
Te választanád az örök életet, ha tehetnéd?
Összegyűjtöttük nektek néhány könyvszereplő véleményét a halhatatlanságról, életről és halálról. Olyanokét, akiknek szembe kellett nézniük élet és halál közötti választással, vagy akik a maguk bőrén tapasztalták, milyen is az örök kaland.
A Ti feladatotok az, hogy kitaláljátok, kiktől származnak az öröklétről szóló idézetek.
Azért hogy kicsit segítsünk nektek, a szereplők nevének betűit elrejtettük a bejegyzéseinkben.
"Mit gondolsz, hány vámpírnak van ereje a halhatatlansághoz? Először is, rendkívül komor képük van a halhatatlanságról. Azt szeretnék, hogy halhatatlanságukban is megőrizzék életük változatlan és romlatlan formáit: a hintókat, amelyek mindig ugyanolyan elegánsak, a ruhákat, amelyek ugyanolyan szabásúak, mint életük virágjában; azt szeretnék, hogy az emberek mindig ugyanúgy öltözzenek és viselkedjenek, ahogyan megszokták és kedvelték. Akkor, amikor valójában minden változik, kivéve magát a vámpírt; az ő kivételével minden romlik és torzul. Egy rugalmatlan, de akár még hajlékony szellem számára is az öröklét előbb vagy utóbb reménytelenül érthetetlen és értéktelen alakzatok és formák bolondokházának tűnik, ahol büntetését kell letöltenie.”
11/02
Angelika blogja
11/03
Deszy könyvajánlója - Zenelista
11/04
Nem harap a... - Könyvelőzetes
11/05
Szilvamag olvas - Borítómustra
11/06
Kelly & Lupi olvas - Ki akar örökké élni?
11/07 Dreamworld - Kedvcsináló idézetek
Daisy, a 15 éves amerikai lány Angliába érkezik nagynénjéhez, és a soha nem látott unokatestvéreihez. A reptéren Edmond várja, az egy évvel fiatalabb unokaöccse, cigivel a szájában. 
Maga a történet nagyon érdekes módban íródott, mintha egy 15 éves lány naplóját olvasná az ember. Vagy talán találóbb, ha azt mondom, hogy olyan, mintha Daisy szemtől szembe neked mesélné el, mi történt vele, miket és hogyan élt át. A stílus, a szóhasználat, mind ezt hivatott szolgálni.
Ami a többi karaktert illeti, Pipert nagyon megszerettem. Aranyos, ártatlan, ámde rendkívül fejlett és okos kislány volt. Sokszor jobban észnél volt, mint a felnőttek, és a tudása is lehengerlő volt. Tetszett, hogy ennyire ismerte a természetet, tudott róla mindent, és a leglehetetlenebb helyzetekben is feltalálta magát. És a legfontosabb: ember bírt maradni, annak a sok szörnyűségnek a dacára, amiket át kellett élnie olyan fiatalon. 
Végül megnéztem a filmet, és bár nem szeretem előbb látni a történeteket, mint olvasni, most mégsem bántam meg. Na, nem azért, mert a könyv nem tetszett. Épp ellenkezőleg. Teljesen más, mégis ugyanaz a kettő. Tudom, hogy ez nagy ellentmondásnak tűnik, de tényleg így van. Nézzétek meg, és olvassátok el a regényt. Én személy szerint mindenkinek a kezébe nyomnám, mert elgondolkoztató.
