Elizabeth Richards - Szárnyak

A Maxim Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelenik Elizabeth Richards Szárnyak című regénye, A Fekete Város krónikái trilógia befejező kötete. Ennek örömére a Blogturné Klub négy bloggere bemutatja Ash, Natalie és szövetségeseik sorsdöntő összecsapását Tiszta Rózsával.

2015. október 2-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Elizabeth Richards: Szárnyak

Kiadó: Maxim

ISBN: 9789632616513

Oldalszám: 372 oldal

Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Ash, a kevertvérű sötétfajzat és menyasszonya, a félvér szívű Natalie elszakadnak egymástól. Mindkettejüknek szembe kell nézni saját démonaival, és megtalálni a kiutat és egymást.
Ash, az Ember az Egységért polgári kampány jelképe, hazamegy Fekete Városba, hogy rendezze sorait. Közös célpontjuk a Tizedik, az a koncentrációs tábor, ahova Tiszta Rózsa a vámpír sötétfajzatokat és a velük szimpatizálókat börtönözte be. Emberi és nem emberi szövetségeseikkel ott találkoznak újra. Ash-nek rejtőzködnie kell, de nem hajlandó lemondani Natalie-ról, sem arról, hogy megdöntse Tiszta Rózsa borzalmas uralmát, és lerombolja a falakat, amelyek mögé a népét zárták. Eközben Natalie váratlanul ismét találkozik a szüleivel, akik kulcsfigurái az őrök Tiszta Rózsa elleni lázadásának. Velük, valamint egy barátjával, Elijah-val bujkál a lázadók föld alatti főhadiszállásán. Bár biztonságban és kényelemben él, Natalie másra sem vágyik, mint hogy megkeresse Ash-t, de az őt túlzottan óvó szülei nem hajlandóak kockára tenni a biztonságukat. De Natalie megesküszik, hogy felkutatja a fiút.
És a történéseket már nemcsak Ash és Natalie szemszögéből látjuk, hanem bekapcsolódik egy harmadik elbeszélő is: egy mélyen elrejtett, sötét titokkal élő, magányos fiú, Edmund, aki egy személyben ellenség és áldozat. A története harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza a múltba, még a Tiszta Rózsa előtti időkbe...A Fekete Város krónikái című trilógia befejező kötete.

Saját véleményem:

A Főnix a tavalyi évem egyik legkiemelkedőbb olvasmánya volt, mi több, az év végi összesítésemben megkapta a Legjobb disztópia címet is. Lendületes, látványos, izgalmas, és drámai kötet volt, idegőrlő befejezéssel. Alig vártam, hogy a kezemben tarthassam a folytatást, s egyben a befejezést. Bár azt azért bevallom, kicsit féltem is tőle.
Féltem, hogy Elizabeth Richards a második kötettel olyan magasra emelte a lécet, amit képtelen lesz megugrani, féltem a veszteségektől, de leginkább a búcsútól rettegtem. Noha Ash, Natalie, Cékla, Elijah és a többiek kiszakíthatatlanul belopták magukat a szívembe, ahol mindig is helyük lesz, mégsem álltam készen a végső búcsúra.
De itt van, eljött, el kellett engednem őket.
Nem mondom, hogy azt kaptam, amit vártam, mert nagyon nem (ami nem baj), és azt sem, hogy maradéktalanul elégedett vagyok a lezárással, mert nem teljesen.
Kettős érzések keringenek bennem, mióta becsuktam a Szárnyakat. Egyrészt kitépte a lelkemet, érzések százait váltva ki belőlem a székbe szögezett, és addig el sem eresztett, míg be nem fejeztem. Másrészt viszont miután leülepedtek az olvasottak, és a tudatom felocsúdott az Elizabeth Richards-féle kábulatból, tisztábban, racionálisabban láttam az egészet.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a Szárnyak egy pörgős, igazán drámai, meglepő csavarokban bővelkedő zárókötet, mely a grandiózus összecsapások, véres harcok helyett a karakterekre helyezi a legnagyobb hangsúlyt.

Rögtön a történet elején visszarepülünk az időben, és megismerünk egy teljesen új szereplőt, Edmundot.
Eleinte nem tudtam őt hova tenni, nem értettem, miként kapcsolódik Ash és Natalie sztorijához, arról nem beszélve, hogy alig vártam az ő színrelépésüket, így egy picit dühített is, hogy ilyenekkel húzzuk az értékes időt. Aztán egyszer csak arra eszméltem, hogy valósággal szomjazom Edmund fejezeteire, amik tulajdonképpen egy önálló sztorit alkottak, amolyan történet a történetben jelleggel.
Edmund személyében egy igazán különleges figurát ismertem meg. Magányos, sokak által megvetett, szeretetre éhes srácot, aki csak arra vágyott, hogy kis faluja lakói elfogadják, és egyetlen barátnője ne barátként tekintsen rá, miközben lepleznie kellett valódi származását is. Azt, hogy sötétfajzat vér is csörgedezik ereiben. Engem teljesen levett a lábamról, mi több, kedvencemmé avanzsált.
Ám Edmund segítségével nem pusztán egy érdekes, szívszorító és drámai szálat alkotott az írónő, hanem bemutatta az évtizedekkel korábbi életet. Hogy az általunk ismert világ előtt milyen hierarchia és szabályok szerint csoportosultak és éltek az emberek és mindenféle lények.
Olyan, mint egy kalandos történelemlecke emberekről, Sötétfajzatokról, és Hegyifarkasokról. Én teljesen elvesztem benne, alig vártam, hogy újra egy Edmund fejezethez érjek. Érdekes volt a harminc évvel korábbi csatározásokról és karakterdrámákról olvasni. Mindemellett rengeteg pluszt adott korábbi ismereteimhez. Az Edmund-történet karakterei pedig legalább olyan érdekesek – ha esetenként nem érdekesebbek -, mint Ashék. Megkockáztatom, hogy akár önálló könyvet is érdemeltek volna.

Edmund mellett azonban nem szabad elfeledkezni Ashékről sem, akik mindeközben továbbra is azért küzdenek, hogy megdöntsék Tiszta Rózsát. Na meg, hogy újra megtalálják egymást.
Natalie – akárcsak mi – megdöbbenve tapasztalta az előző kötet végén, hogy anyja és kezdetektől fogva halottnak hitt apja nagyon is életben van.
Lányuk távollétében egy titkos, földalatti szervezet élén, azon fáradoztak, hogy megdöntsék Rózsát, ami még kapóra is jön a lánynak, ám az már kevésbé, hogy családja mindentől óvja, beleértve Ash-t is, akit néhány sikertelen keresési kísérlet után, nem is próbálnak megtalálni. De mint tudjuk, Natalie-t nem olyan fából faragták, hogy békésen üldögéljen babérjain, kertészkedjen, vagy hátradőlve pihengessen. Nem. Eltökéli, hogy kezébe veszi az ügyet, és szüleit kicselezve saját csapatot toboroz, majd életmentő kezeléseit is hátrahagyva megszökik a bázisról.
Ash pedig ezalatt előbb a Fekete Városba, majd közös célpontjukba, a Tizedik rettegett koncentrációs táborába utazik Elijah testvéreivel, és újdonsült foglyával.

Útjuk során mind a ketten számos bajba keverednek, rengeteg új dolgot fedeznek fel, veszteségek érik őket, és hajmeresztő kalandokba bonyolódnak, melyekben jócskán szükség van talpraesettségükre és ügyességükre. Akárcsak segítőkre. Új és régi kedvencek tűnnek fel… és el. De ezek az emberek/lények hiába képezik szerves részét egy-egy küldetésnek, a korábbi kötetekkel ellentétben valahogy kevésbé tűnnek élőnek. Ha nem ismertem volna kezdetektől Cékláékat vagy Elijah-t, nem éreztem volna a fontosságukat, és ezt sajnáltam, mert ők igenis szerves részei ennek a sorozatnak. Elijah például rengeteg szörnyűségen esik át, mégsem jutott idő arra, hogy megismerjük a benne lejátszódó folyamatokat.
A másik dolog, amit még kifogásoltam, az az akadálymentesség. Valahogy – a gyomorszorító érzés dacára is – vártam, hogy Ashék több akadályba ütközzenek, nehezebben birkózzanak meg a feladatokkal, mert legtöbbször túl egyszerűen elérték, amit kellett. Egy disztópia zárókötetétől több szenvedést, grandiózusabb összecsapásokat vártam volna, pláne az első két rész- és a cél nagyságának tekintetében.
Félreértés ne essék, szenvedett ám a pici szívem eleget, csak az érzelmi vonal miatt.

Azt viszont nagyon értékeltem, hogy Elizabeth Richards nem Ash és Natalie szerelmét helyezte előtérbe, hanem Tiszta Rózsa megbuktatását. Tetszett, hogy még utoljára körbejártuk a régi, ismerős helyszíneket, ahonnan elindultunk, és végre megismerhettük azokat is, amikről csak hallottunk. Ráadásul egészen új, eddig ismeretlen búvóhelyek is felbukkantak.
Mindegyik színtér más és más volt. Felépítésében és működésében is tükrözte az ottani élet színvonalát, hangulatát, szabályozottságát, vagy éppen kegyetlenségét.
A Tizedik koncentrációstábora hátborzongató volt. Valahogy úgy képzeljétek el, mint azt a bizonyos, általunk is ismert, történelmi haláltábort – csak disztópiásítva.
Ettől függetlenül persze, az ide-oda rohangálás közepette sem veszett el teljesen a romantika, mindössze kisebb adagban vegyült el. Ezáltal viszont sokkal hitelesebbé tette a művet, mert azért valljuk be, két bombarobbanás, fegyveres támadás között senki nem áll meg rózsaszín ködben úszkálni.
Ash és Natalie nem dobálóztak giccses szavakkal, inkább gesztusaik, jól irányzott, rövid mondataik, aggályaik, és tetteik beszéltek őszinte, igaz és mély szerelmükről. Az írónő nagyon jól elkapta az egymás iránti érzéseiket, és az őket mardosó kétségeket. Az én szívem nem egyszer tört darabokra, amikor Natalie életben maradása, az őket összekötő fizikai kapocs eltávolítása, vagy a fensőbb célokat szolgáló dilemmák kerültek szóba. Mert ugye tudjuk, a disztópiák nem mindig, vagy legalábbis nem teljesen érnek boldog véget.

Fentebb ugyan azt írtam, hogy a karakterek és az ő történetük, drámájuk hangsúlyosabb, mint az összecsapások, ami végső mérlegelés tekintetében így is van; attól azért mégsem kell félni, hogy a menekülés, közelharc, vérontás, kutatás kimarad, mert nem. Szereplőink állandó mozgásban vannak, életük egyetlen percre sincs biztonságban, ha éppen nem őket lövik, akkor ők ügyködnek valamin, terveket szőnek, betörnek, stb., stb.
Továbbá amiből szintén nincs hiány, az a meghökkentő csavarok és váratlan pálfordulások özöne. Komolyan mondom, Elizabeth Richards engem úgy bevitt a málnásba, mint még senki. Minden ott volt előttem, mégsem vettem észre, utána meg nem győztem hápogni. Brutális ez a nő, de tényleg. Utálom és imádom emiatt. Előre szólok, készüljetek fel, hogy fenekestül felfordít szinte minden eddigi ismeretet. És ha most azt hiszitek, tudjátok, mire gondolok, elárulom: tévedtek. Fogalmatok sincs. De garantálom, hogy újra akarjátok majd olvasni az egész sorozatot.

Összességében tehát azt tudom mondani, amíg a kezemben volt a könyv, minden érzékemet megdolgoztatta, és csak vitt és vitt magával a történet, a lendület és a karakterek, és ha akkor kérdeztek, azt mondom, ez a legjobb rész. Így, leülepedve viszont látom a hibáit, hiányosságait, ám dacára mindennek továbbra is tartom, hogy zseniális mű, ami, ha megugrani nem is tudta a Főnixet, de azt a szintet mindenképp hozta.
Mindazonáltal én nem vagyok hajlandó megelégedni ezzel a befejezéssel. Nem. Csomó dolog van még, amire válaszokat akarok, látni bizonyos eseményeket, és… oké, befogom, nem spoilerezek. Olvassátok el.
Ash, Natalie, Cékla, Elijah, Edmund és a többiek élete, története mindig is a szívem része lesz – akármi történt is velük –, hisz a hibái ellenére ez a trilógia marad az egyik legjobb – ha nem a legjobb – disztópia sorozat, amit valaha olvastam. Ash, téged pedig bármikor férjemül fogadlak.

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Ash, Edmund, Elijah, Natalie

Kedvenc jelenet: Edmund fejezetei, Ash felajánlása

Negatívum: a kivégzés

Borító: 5/5
Tetszett? Vidd haza!

Idézetek

"Nincs miért aggódnod. A kortyolgatók már régen eltűntek - harapok az almába. - Nem maradtak, csak az emberevő hegyifarkasok.

- Ettől mindjárt ezerszer jobban érzem magam!

- Szeretek a kedvedben járni - vigyorgok színlelt udvariassággal."

"Hm... nem kéne ezt valamihez rögzíteni? - mutatok a fémtárcsára Acelot kezében.

Szégyenlősen vigyorog rám. - De igeeen, bocs, talán véletlenül levertem. De ne izgasd magad, nem olyan fontos - teszi hozzá sietve, amikor látja a megrökönyödést az arcomon. - Szerintem a hőcserélő tartozéka, amely az ülések fűtését vezérli. - Megfordítja a kezében, aztán lehervad a mosolya. - Hacsak nem a hűtőrendszer alkatrésze. Akkor komoly gondba kerülhetünk.

- Mifélébe? - kérdezem gyanakvóan.

- Előfordulhat egy pici robbanás, amikor begyújtjuk a motort.

- Mennyire pici? - faggatom.

- Majdnem biztos, hogy az ülésfűtőhöz tartozik - tér ki a válaszadás alól." 

"- Nem csak az ő hibája, hogy ilyen - folytatja Acelot. - Csak ez a vége, ha valaki kiváltságosként éli az életét. Azt képzeli, hogy az övé a világ.

- Te nem vagy ilyen - emlékeztetem.

- Idősebb vagyok, és... azt nem állítom, hogy bölcsebb is, de kevésbé szemétláda, mint régebben voltam, bár odahaza a volt barátnőim ezt talán nem írnák alá."

"(...) Acelot a kardfogával beleharap a csuklójába, és a vérét egy pohárba csorgatja. Több régebbi fognyom is van a karján, az értem tett felajánlása nyomai. Hálásan elveszem tőle a poharat - gyomrom hangosan korog az éhségtől -, és egy hajtásra kiiszom a tartalmát. 

- Köszönöm - törlöm meg a számat. 

Acelot rongyot teker a csuklójára. - Nia probleme - mondja anyanyelvén. - Nem szívesen ébrednék arra, hogy a nyakamat szívod. Ne érts félre, jóképű fickó vagy, de szeretem, ha előbb elvisznek vacsorázni - vigyorog rám, én meg nevetek."

"Marcel meglepően szórakoztatóan ad elő egy mulatságos történetet Acelotról, akit a szüleik rendkívül kompromittáló helyzetben találtak az egyik szobalányukkal.

- Azt bizonygatta, hogy csak a padlót segített neki sikálni - kuncog Marcel. - Apa csak állt ott elszörnyedve! És mama mit is mondott?

Acelot női hangot mímel: - Ott hagytál egy piszokfoltot, drágám!"

"- Könnyű gyűlölni. A szívünk igazi próbatétele a megbocsátás."

"A szerelem nem múlik el, ha a szív megszűnik dobogni."

"- Nem ítélhetsz meg egy egész fajt egyetlen ember tettei alapján."

Nyereményjáték

Mostani játékunk során Tiszta Rózsáé, és a hozzá hasonló fanatikus, diktátori hajlamokkal rendelkező könyves karaktereké lesz a főszerep.

Feladat:
1) Minden állomáson találtok egy idézetet, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik népszerű, könyves antihős szájából hangozhatott el az adott napi részlet, majd ha megvan, beírni a nevét a rafflecopter megfelelő sorába. Érdemes figyelni az idézet tartalmára is, ugyanis a figurára, valamint annak céljaira jellemző idézeteket válogattunk össze.
2) Ahhoz, hogy megnyerjétek a Maxim kiadó által felajánlott könyv egy példányát, vagy az írónő által dedikált könyvjelzőcsomagot, mind a négy állomást teljesítenetek kell. De még ekkor sem dőlhettek hátra, egy feladat még hátra van!
3) Látogassatok el a www.blogturneklub.com oldalára, azon belül pedig keressétek a Szárnyak összesítő bejegyzését. Látni fogtok egy szókeresőt; a hozzátartozó feladatról pedig ott olvashattok bővebben. De természetesen annak megfejtését is a rafflecopter erre kijelölt mezőjébe kell majd beírnotok.
4) Amit várunk: 4 db könyves karakter neve, valamint a szókereső megfejtése.
5) Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Mai karakter:

“Néha a fertőzött növényt gyökerestől kell kitépni, hogy megóvjuk a kertet”

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/02 Dreamworld - Idézetek
10/04 Kelly & Lupi olvas
10/06 Deszy könyvajánlója
10/08 MFKata gondolatai

Elizabeth Richards - Főnix

A Dream Válogatás sorozatban jelenik meg Elizabeth Richards A sötétség városa sorozatának második epizódja, a Főnix. Az előző könyvben megismert Ash és Natalie szerelme új kihívásokkal szembesül, és a sötétfajzatok nemzedékének sorsa is tőlük függ.

Olvassátok a Blogturné Klub értékeléseit erről a folytatásról hat állomáson át. A játék ezúttal sem maradhat el, ezúttal is a könyv 3 példányát nyerhetitek meg, ha velünk tartotok.

Elizabeth Richards: Főnix

Kiadó: Maxim
ISBN: 9789632615318
Oldalszám: 366 oldal
Fordító: Szűr-Szabó Katalin

Fülszöveg:

Ash Fisher azt hiszi, túl van minden megpróbáltatáson. Eljegyezte Natalie-t, az élet csak jót tartogat számára. De a boldogsága csak addig tart, míg fenyegető látogatást nem tesz nála Tiszta Rózsa, és ultimátumot intéz hozzá: ha nem szavaz Rózsa Törvényére, ami a sötétfajzatokat és a többi másként gondolkodót haláltáborokba gyűjti, megöli Natalie-t. Elsőre egyszerűnek tűnik a döntés, de odadobhatja-e Ash sok millió sötétfajzat életét, hogy megmentse a szerelmét? Ash rögtön megpecsételi Natalie sorsát, amikor nem képes a szerelmét feláldozni több millió sötétfajzatért. Ekkor bukkan fel Elijah Theroux, a jóképű Básztet-fiú, akit Natalie korábban kimentett az anyja laboratóriumából, ahol Elijah-t kínozták és kísérleteztek rajta. Az őrök az ő mérgéből készítették a halálos Arany Ködöt, ami a Fekete Városban kitört lázadáshoz és Ash Főnixként, a lázadás jelképeként való újjászületéséhez vezetett. Elijah most visszatér, és Ash nem kedveli: nyilvánvaló, hogy Elijah odavan Natalie-ért, és Ash attól fél, hogy Natalie sem közömbös iránta.
A Fekete Város krónikái című trilógia rajongói számára a Sötétség Városának lenyűgöző második része.

Saját véleményem:

Ash a feltámadását követő időszakban példaképpé, valóságok ikonná vált a sötétfajzatok, valamint a lázadók szemében. Ennek következtében a Tiszta Rózsa elleni mozgalmukhoz is egyre többen csatlakoznak azok, akik felnéznek rá, vagy egyetértenek csoportjuk céljaival. 

Ám amikor úgy tűnik, végre a lehetőségekhez mérten sínre került Ashék élete, megjelenik Tiszta Rózsa és megfenyegeti a fiút. Ash választás elé kerül. A közelgő szavazáson vagy Tiszta Rózsa törvényjavaslatára teszi élő adásban a voksát, ezzel megmentve Natalie életét, de haláltáborra ítélve az összes sötétfajzatot és lázadót, vagy kiáll saját javaslatuk mellett, megmentve többezer fajtársát, ám szerelmét juttatva sírba. A választás nehéz és a tét sem kicsi. Főként hogy éppen most jegyezte el a lányt.

A szavazás végül váratlan fordulatot vesz és minden a feje tetejére borul. Ráadásul döntése miatt Ashéknek menekülniük kell, csakhogy időközben, amíg mindenki a téren gyülekezett, Natalie testvére eltűnt..

A Sötétség városa a tavalyi olvasmányaim egyik legjobbja volt. Nagyon tetszett az a komor, sötét és kegyetlen világ, rengeteg új fajjal, szabállyal és helyszínnel, amit az írónő teremtett. És bár rettentően vártam már a folytatást, bevallom, kicsit tartottam is tőle, hisz ismeritek a második részek átkát... Azok általában átkötő jellegűek, és jóval gyengébbek elődeiknél. De nem a Főnix esetében! Ez ugyanis bőségesen túlszárnyalta minden elképzelésemet! Fényévekkel jobb lett az elsőnél. Olyannyira, hogy nálam felkerült a minden idők legjobb disztópiája lista első helyére. Pörgős, izgalmas feszültséggel teli. Nincs olyan pillanat, amikor ne történne valami. Az olvasó idegei folyamatosan pengeélen táncolnak.

Már rögtön a kezdésnél észlelhető egy bizonyos fokú feszültség, és annak ellenére, hogy látszólag rendben van a szereplők élete, tudjuk, hogy ez nem igaz. Sokkal inkább nevezhető az állapotuk vihar előtti csendnek, mintsem tényleges nyugalomnak. Ehhez pluszban hozzáadódik a megoszló társadalom közti ellentét, valamint a közelgő törvényjavaslatok megválasztása. 

Ashék ugyanúgy szervezkednek, mint ahogyan Tiszta Rózsáék. Ám Tiszta Rózsa fenyegetése váratlanul éri az időközben Főnix néven ismertté várt hősünket. Rengeteget tipródik azon, hogy a szívére vagy az eszére hallgasson. Vajon a szerelem elegendő ürügy arra, hogy több ezer vagy millió társát halálra ítélje? Netán a hazafias hűség megbocsátható indok jegyesünk feláldozására? Az biztos, hogy a szituáció nagyon kemény, és nem is lehet helyesen dönteni. Kis híján tövig rágtam a körmeimet, míg kiderült, Ash miként cselekszik. Pedig ha tudtam volna, hogy mindez semmi ahhoz képest, ami a későbbiekben vár rám... 

A szavazást követően, ami finoman szólva kicsit elfajul, káosz tör ki a városokban. Az embereket Ashhez hasonlóan döntésre kényszerítik, szoros határidővel. Vagy feladják a sötétfajzatokat és a velük tartó lázadókat pár napon belül, vagy a katonák végigégetik az egész várost. A lázadóknak emiatt menekülniük kell, hisz a hely, ahová Tiszta Rózsa száműzni akarja őket, egyenlő a haláltáborral. Mindeközben megjelenik Elijah, az a Básztet, akit Natalie megmentett anyja laborjából, és melléjük szegődik, súlyos titkokat fedve fel előttük. Ezt követően hőseink, Ash, Natalie és Elijah elválnak a többiektől, és útra kelnek. 

Útjuk számos veszélyes kalandot tartogat, miközben mi sorra ismerünk meg újabbnál újabb helyszíneket, városokat és kultúrákat ebből a félelmetes, ámde lenyűgöző világból. És miközben a szereplők egyik életveszélyes szituációból a másikba keverednek, komoly belső csatákat is meg kell vívniuk. 

Talán Natalie-é mind közül a legnehezebb. Súlyos teherként nehezedik vállára a titok, melyet nem hajlandó megosztani szerelmével, mert tudja, hogy Ash összetörne, ha megtudná, hogy elkapta a haragvó vírust. De Elijah rájön, és igyekszik segíteni neki, közben pedig nem titkoltan vonzódni kezd hozzá. Ash mindebből viszont csak annyit vesz észre, hogy Natalie és a Básztet srác egyre közelebb kerül egymáshoz...

Ez a szerelmi háromszög, ami később négyszöggé bővül már önmagában is eléggé idegőrlő. Hiába értettem meg Natalie-t, mégis sokszor kedvem lett volna megrázni, hogy térjen észhez és döntse már el végre, hogy kit vagy mit akar. Asht pedig legszívesebben megölelgettem volna. Lapról lapra a szívem szakadt meg érte amiatt, amin keresztül kellett mennie. Elizabeth Richards marha jól elkapta a lelkiállapotát, és úgy sikerült tálalnia, hogy a sráccal együtt az olvasó is érezzen minden dühöt, fájdalmat, kínt és szenvedést. 

Ami Elijaht illeti... hát vele kapcsolatban folyamatosan váltakoztak az érzéseim. Alapjáraton kedveltem őt és a humorát, ugyanakkor volt benne valami, ami elbizonytalanított és nem tudtam teljesen a szívembe zárni. Kétségtelenül megbolygatta a szálakat. Nem is kicsit.

De bármennyire is hangsúlyos a szerelmi szál, nem emiatt lett toplistás regény nálam, hanem a különféle disztópia "kellékek", a hangulat, a rengeteg akció és a még ennél is több váratlan és bizony nem kicsit meglepő fordulat miatt. 

Határozottan jót tett a sztorinak, hogy az írónő kimozdította a karaktereket a megszokott helyükről és komfortzónájukból. Sokkal keményebbek és edzettebbek lettek, ami részint a sok tragédiának is köszönhető, merthogy abból sincs hiány. Bizony folyik a vér és hullanak a szereplők. De az egészben az a legbrutálisabb, hogy nincs idő a gyászra vagy megmentésre. Sokkoló és kijózanító tény, hogy nem lehet megállni és bánkódnia azokért, akiket elveszítettünk... vagy szorult helyzetbe kerültek. 

De legdurvább minden közül a vége! Hogy ebből hogy lesz happy end? Érzésem szerint sehogy. Már előre sejtem, hogy a szívem darabokra fog törni (igen, még ennél is jobban), de nem érdekel. Ide nekem, de azonnal a folytatást egy ilyen csavartenger és brutális függővég után!

Összességében tehát ajánlom minden disztópia rajongónak, aki szeretne egy igazán tökös, kemény és fordulatos regényt olvasni.

Pontszám: 5/5***

Kedvenc szereplő: Ash, Cékla

Kedvenc jelenet: az összes Ash jelenet

Negatívum: az a bizonyos négyes éjszaka

Borító: 5/5

Elijah Theroux

Elijah a Basztetek különleges fajába tartozik, és mint minden sötétfajzatnak, így nekik is vannak jellegzetes külső vonásaik. Íme:

Nyereményjáték

A sötétfajzatoknak két szívük is van, de az emberek egyetlen szíve is ketté tud szakadni. A Ti feladatok lesz összeilleszteni a darabjait. Keressétek a fél szíveket a blogturné bejegyzéseiben és párosítsátok össze őket.

A lenti rafflecopter megfelelő mezőjébe ezeket a blogpárokat kell beírnod. Pl.: egyik blog-másik blog, az a blog- eza blog, …
(A kiadó csak Magyarország területén belül postáz! Ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az értesítő emailre, automatikusan újra sorsolunk.)

a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a többi állomásra is

10/31 Roni Olvas
11/04 Dreamworld
11/06 Deszy Könyvajánlója
11/08 MFKata gondolatai
11/10 Kelly Lupi olvas

Elizabeth Richards - A sötétség városa

Október 1-én jelenik meg A Sötétség Városa a Maxim Kiadó jóvoltából a Dream válogatás keretében. Az újszerű disztópikus fantasytörténet bemutatását tette céljául a Blogturné Klub. Szeptember 26 és október 1. között hat blogger hat állomáson írja meg a véleményét a könyvről, miközben érdekes információkkal lát el Titeket a frissen megjelenő könyvről!

Az izgalmas könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A blogturné keretében három könyvet sorsolunk ki. A nyereményjátékok részleteiről a poszt alján olvashattok!

Elizabeth Richards: A sötétség városa

Kiadó: Maxim Kiadó

ISBN: 9789632612959

Oldalszám: 392 oldal

Fordító: Béresi Csilla

Fülszöveg:

Egy véres, brutális háború után, a Fekete Város még füstölgő romjai között a tizenhat éves Natalie Buchanannal és Ash Fisherrel megtörténik az elképzelhetetlen: egymásba szeretnek. Natalie ember és egy kormánytisztviselő lánya. Apját megölte egy hibbant Sötétfajzat, és a lány még nem tért magához az egész életét felforgató megrázkódtatásból. Hogyan lehetséges ezek után, hogy belezúgott Ashbe, ebbe a Sötétfajzat félvér fiúba? Pedig szíve varázslatosan megdobban a közelében, megtagadva mindent, amiben a lány addig hitt. Ez a felkavaró szerelem választásra kényszeríti családja és Ash között. A fiú sem adja könnyen át magát érzéseinek elvágyik saját vérei közé, a Határfal túloldalára. Ekkor lép az életébe Natalie, így neki is választania kell. Szenvedélyes románc veszi kezdetét ebben a lepusztult, mégis lenyűgöző világban, amelynek hangulata szinte magába szippantja az olvasót. Letehetetlen könyv, semmiképpen ne hagyd ki!

Saját véleményem:

A történet elején éppen a kijárási tilalom idejébe csöppenünk, és egy sötét híd alatt találkozunk először Ashsel, a kevertvérű sötétfajzat fiúval, aki egy új kliensre vár, ugyanis a jobb megélhetés érdekében, kénytelen Köddel kereskedni. A Köd egyfajta drog az emberek számára, amitől elkábulnak és jól érzik magukat, ráadásul így a sötétfajzatok, illetve a kevertvérűek is táplálékhoz juthatnak a vérük által. Ám a lány rosszul lesz, és mialatt Ash azon agyal, hogy mitévő legyen, megjelenik Natalie, akit katonák keresnek. Miután kiderül, hogy Natalie a Parancsnok lánya, Ash megfenyegeti, hogy megöli, ha az elárulja, mit látott, mivel a Köddel való kereskedés bűncselekménynek számít. 

Másnap Natalie anyja meglepő ötlettel áll elő: lányának a köznép iskolájába kell járnia. A sors furcsa fintora, hogy Natalie és Ash itt találkozik újra. Bár mind a ketten igyekeznek kerülni a másik társaságát, mégis valami nagyon furcsa és szokatlan történik kettejükkel, amire nem találják a megfelelő magyarázatot...

Hónapokkal ezelőtt, amikor a kiadó facebook-os játékában kiderült, hogy nálunk is megjelenik a könyv,  hihetetlenül megörültem, mert amellett, hogy a disztópia, mint műfaj, igen közel áll a szívemhez, még a fülszövege is ígéretesnek tűnt. Így talán nem is meglepő, ha azt mondom, hogy óriási hévvel vágtam bele az olvasásba.
Már rögtön az elején érezni lehetett, a történeten átívelő sötét, komor hangulatot. Egyrészt ott volt a kijárási tilalom, a járőröző katonák, és az illegális droggal kereskedő Ash, másrészt a várost beborító hamuréteg, lebombázott épületek, és a diktatúra, mely jelentős mértékben korlátozta az embereket, és mindenki mást is. Viszont bevallom, hogy rettentően megijedtem attól az óriási mennyiségű információtól, ami az első ötven oldalon szakadt a nyakamba, mert úgy éreztem, hogy bedobtak egy számomra teljesen új világba, ahol semmit sem tudtam arról, mik a szabályok, melyik tisztség kit képvisel, avagy, hogy egyes élőlények miként is néznek ki, milyen tulajdonságokkal rendelkeznek. Ráadásul a legkülönfélébb helynevek cikáztak körbe-körbe. De aztán ráakadtam az írónő által készített térképre, és minden a helyére került, ami pedig nem, az a későbbiekben kibontakozott. (A térképet lentebb megtaláljátok magyarosítva.)
Ami viszont nagyon tetszett, az a régi és az új keverése. Szöges ellentétben állt egymással a turnűr és a katonai uniformis, mint ahogyan a hintó és a tankok is, ám ettől függetlenül mégis megfértek együtt. Imádtam, hogy az emberek többsége 18-19. századi ruhákat hordott, itt-ott gótikus épületek terpeszkedtek, de közben pedig jelen volt a mobiltelefon, a síkképernyős kivetítő, és a többi rengeteg egyéb kütyü.

És az írónő által megteremtett világ... Egek! Hát az fenomenálisra sikeredett. A történet elejétől a végéig, komplett képet kapunk az egész állam felépítéséről, működési elveiről, hajtórugójáról. Ebbe beletartozik Tiszta Rózsa, az elnök kormányának, valamint a különféle ellenszegülőknek, illetve Sötétfajzatok birodalmának működése is. Sok más disztópiával ellentétben itt nem kötetről-kötetre ismerjük meg mindezt, hanem fokozatosan már most, így a későbbiekben nagyobb tér jut az akció számára. Bár abból most sem volt hiány.
Ráadásul az írónő nem csupán egy új államrendszert alkotott meg, hanem újfajta lényeket is, a sötétfajzatokkal. Rengeteg fajtában léteznek, akadnak köztük szárnyas teremtmények vagy macskaszerűek, de alapvető működésükben megegyeznek. Kivétel nélkül mindegyikőjük vérrel táplálkozik, hegyes agyaraik vannak (ezekben található a Köd), nem bírják a napot, és nem dobog a szívük. Valójában hasonlítanak a vámpírokra, de mégis teljesen mások. Saját szertartásaik, dalaik, és törvényeik vannak, továbbá akadnak köztük kevertvérűek is. Ők az emberek és a sötétfajzatok keveredéséből születnek

"Ez a szív kezdete, ez életünk dele. Vérem lesz véreddé, örökkön örökké"

Ami pedig a karaktereket illeti, mindannyian megfeleltek a szerepüknek. Akit utálni kellett, az garantáltan tett is róla, hogy az olvasó szívből gyűlölhesse, akit meg imádni... hát az gondoskodott róla, hogy beférkőzzön a szívekbe.

Ash igen összetett személyiség. Törvénytelen dolgokat művel, de mindezt nem élvezetből teszi, hanem azért, hogy megélhessenek az apjával, és mindennek tetejébe rendkívül hányattatott élet jutott számára osztályrészül. Anyja elhagyta őket, sötétfajzat rokonai a Fal túloldalára szorultak, az emberek megvetik, féregnek hívják, és az állam állatként kezeli. Ám ő ezek ellenére apjával ételt oszt a rászorulóknak, igyekszik leszoktatni legjobb barátját, Céklát a Ködről, és csupán egyetlen álma van, hogy végre igazán élhessen és önmaga lehessen. 

Ashben azt szerettem, hogy megvoltak a saját elvei, és a legtöbb esetben racionálisan gondolkodott, nem játékként kezelte az életét. Persze volt egy-két alkalom, amikor szívesen képen töröltem volna, mert szemét módon viselkedett Natalie-val, de végül mindig sikerült jóvá tennie azt. 

Natalie eleinte kicsit irritált, de ő gyönyörű karakterfejlődésen esett át. Egy elkényeztetett, gazdag lányból, aki bár nem volt rosszindulatú, sekélyes vagy buta, de a legtöbb dolgot a szolgálónőjére hagyta, átalakult egy akaraterős, bátor lánnyá. És ami a legfontosabb, hogy nem volt idegesítő, nem hisztizett, ha a helyzet úgy kívánta, akkor nem várta tátott szájjal, hogy minden megoldódjon, hanem tett érte.

Ez a kötet egyébként egy akciódús prológusként fogható fel, amiben az írónő előkészítette a terepet egy sokkalta monumentálisabb küzdelemre, hisz a valódi háború még csak ezután kezdődik. És egészen biztos vagyok benne, hogy tartogat még számunkra jó néhány meglepetést, ha abból indulok ki, hogy már az első kötetben mennyi csavart kaptunk. 

Rengeteg olyan fordulat volt, amire nem számítottam, vagy ha volt is sejtésem, végül úgyis teljesen másként alakult, én meg csak kapargattam az államat. És a vége... hát az abszolút nem olvasóbarát volt :D

Mindenkinek ajánlom, aki vágyik egy igazán jó disztópiára, szereti az izgalmakat, vagy szeretne részese lenni  valami pörgős és fordulatokban bővelkedő történetnek. Továbbá egész biztos, hogy azok az olvasók is imádni fogják, akik szerették Marie Lu Legendáját. 

Röviden összefoglalva pedig: komor hangulat, pattanásig feszült helyzet, titkok, árulás, szerelem, (kereszt)halál, fajok közti gyűlölet, kísérletek

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Ash
Kedvenc jelenet: Ash éneke az anyukájának (hüpp)
Negatívum: túl sok infó az elején
Borító: 5/5

Térkép

  

Nagyobb méretért katt a képre

Nyereményjáték

1) 2 db könyv + 5 db könyvjelző - Csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.

2) 1 db könyv + 5 db könyvjelző - Még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a betűket mutató képeket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy értelmes szót tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!

 a Rafflecopter giveaway

Nézzetek be a turné többi állomására

09/26 Dreamworld - Térkép
09/27 Deszy Könyvajánlója - Tiszta Rózsa
09/28 Roni Olvas - Fajhatározó + Aegeus és Zanthia
09/29 MFKata gondolatai - Ash karakterinterjú
09/30 Kelly és Lupi olvas - Natalie karakterinterjú
10/01 Nem harap a… - Interjú az írónővel