Richelle Mead - Dermesztő ölelés

Richelle Mead: Vámpírakadémia II. - Dermesztő ölelés

Kiadó: Agave
ISBN: 9789639868694
Oldalszám: 306 oldal

Fülszöveg:

Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg.
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van.

Saját véleményem:

Rose

A történet egy kicsivel az első rész eseményei után kezdődik. Rosenak le kell tennie egy testőrvizsgát, ami kimaradt az életéből, mialatt Lissával bujkáltak. Ám ehhez el kell hagynia az akadémiát, mert az egyik leghíresebb dampyr testőr, a Badicák testőre előtt kell megfelelnie. 

Miután Dmitrij és Rose megérkeznek valami furcsára lesznek figyelmesek, majd nem sokkal később rájönnek, hogy a strigák mindenkit meggyilkoltak a házban. Dampyrt, morát egyaránt. És nem ez a legkülönösebb az egészben, hanem az, hogy valaki, méghozzá emberek, megtörték a védővarázst. 

Ezek az események teljesen megbolygatják a mora társadalmat. Hiába közeledik a karácsonyi szünet, senki nem meri elhagyni az akadémiát, nehogy őket is megtámadják és legyilkolják. 

Közben megjelenik Rose anyja, Janine, és Christian nagynénje, Tása is, aki igen gyengéd érzelmeket táplál Dmitrij iránt. Sőt még egy különleges ajánlattal is előáll a férfi számára. Rosenak tehát n

em elég azzal megbirkóznia, hogy a barátnője egyre inkább hanyagolja a pasija miatt, de  még ott van az anyja, akit teljes szívéből gyűlöl, valamint a saját érzései az oktatója felé.

Időközben az Akadémia úgy dönt, hogy mindenkit kötelező sítáborba küld, ahol a tanulók együtt lehetnek a családjukkal. Ám Rose számára ez a hely is tartogat meglepetéseket. Olyasféléket, mint például Adrian Ivashkov, a rosszfiú mora nemes, aki kiveteti hálóját a mi kicsi dampyrunkra.

De a strigák sem tétlenkednek, újabb nemesi családra csapnak le...

Richelle stílusa gördülékeny, maga a sztori rendkívül olvastatja magát. Az olvasó még akkor sem tartja unalmasnak, ha éppen nem történik semmi eget rengető. Ez nagyon jól jön, mivel a könyv háromnegyedében nem túl sok izgalomban van részünk, mivel azon kívül, hogy Rosék elhagyják a sulit, és elrepülnek a védett üdülőhelyre, nem történik más. 

Rose sétál ide-oda, küzd az érzelmeivel Dmitrij iránt, valamint megpróbálja elfelejteni azt, ezáltal kialakítva egy szerelmi háromszöget, amiben ő, Mason és az oktatója a főszereplő. Ezzel egyébként nem is volt semmi baj, mert nem idegesítő a szituáció, teljesen érthető, hogy mit, miért tesz. Talán ez az egyik olyan könyves szerelmi háromszög, amire azt mondom, hogy nem volt zavaró. Bár szegény Masont valahogy nem tudtam megkedvelni. 

Aztán ott van nekünk Adrian is, aki bár nem túl sokat szerepel, mégis nagyon intenzív, és rengeteg meglepetéssel, titokkal szolgál számunkra. Nem mellesleg nincs olyan nő nemű lény, akit ne tudna levenni a lábáról. Egy vérbeli rosszfiú. 

Azt a szálat, amit ő jelentett a történetben, rendkívül kedveltem. Egyszerre laza, vicces, rejtélyes, és olykor félelmetes is. 

Lissával viszont még mindig nem tudtam kibékülni. Nála valahogy nem érzem azt a fajta odaadást, amit Rose tanúsít iránta. Mintha a barátságuk egyoldalú lenne. Ő inkább elvan a pasijával, és eleget tesz a rangjabeli követeléseknek. Ezáltal a lányok közti kötelék kevésbé hiteles.

Ám az utolsó egyharmadban felpörögnek a dolgok.

Itt muszáj kiemelnem, hogy az írónő mennyire jól eltalálta az aranyközéputat. Hiába van szó jól képzett testőrökről, mégiscsak tinikről beszélünk, akik még nem rendelkeznek annyi év tapasztalatával, mint az oktatóik vagy a profik, illetve maguk a strigák. És pont emiatt volt jó, hogy a végén lévő dramaturgiai szál nem egyik oldalról a másikra zajlott le, oldódott meg. Volt egy átmenete, íve az egésznek, mialatt szépen fel volt építve a cselekmény. 

Gyimka

 

A csatajeleneteknek mind a fizikai, mind a pszichés része jó, és hihető volt.

És persze a második rész során nem kevés jellemfejlődésnek lehetünk tanúi, hisz nemcsak maga Rose változik, ébred rá dolgokra, hanem a környezetében lévők némelyike is. Habár kétségkívül Rose az, akin ez leginkább kiütközik. 

Imádtam a fejében lenni, az ő szemével látni az eseményeket. Még mindig egy harcos csaj, aki nagyon sokszor zsigerből cselekszik, de ugyanakkor nagyon összeszedett és megfontolt karakter, aki képes felmérni egy-egy dolog következményét, súlyát. És ami még nagyon fontos, hogy van szíve. Tőle még a szerelmes részek sem voltak csöpögősek.

Az anyjával való viszonya pedig nagyon érdekes.

Összességében én nagyon élveztem. Egy kicsit talán olyan, mint egy bevezető, prológus az igazi akciók előtt, amik ott vannak ugyan a háttérben, és már kezdenek is megmutatkozni, de még csak az előszelüket érezhetjük.

  

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Adrian, Rose

Kedvenc jelenet: Adrian és Rose első találkozása

Negatívum: kicsit több akcióra vágytam

Borító: 5/5

TMI karakterposzterek

Íme a két legújabb TMI plakát (eredeti méretért katt a képekre):

Naprakész TMI és Cassandra Clare infókért pedig látogassatok el a legjobb magyar Árnyvadász oldalra :)

Alex Flinn - Csók, pont jókor

Alex Flinn: Csók, pont jókor

Kiadó: Könyvmolyképző
ISBN: 9789632454627
Oldalszám: 376 oldal

Fülszöveg:
Taliát egy átok sújtja… Jack megtöri az átkot.
Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus…
Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire számítottam.
Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben – egy vadidegen csókja ébresztett fel.
Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember.
Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel!
Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel… Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!
Képzeld el, hogy párkapcsolati gondjaid vannak. Aztán zárd az ajkad egy kábultan szunyókáló egyénéhez, akiről aztán kiderül, hogy idestova 316 éves az illető. Vajon egy csók átsegíthet mindenen – akár az időn is?

Saját véleményem:

Talia királykisasszony

A történet elején a 17. századi Eufráziában járunk, ahol belecsöppenünk Talia királykisasszony hétköznapjaiba. Megismerjük őt magát, és a rávonatkozó szigorú szabályokat. Többek közt megtudhatjuk, hogy miért is távolították el az összes rokkát a királyságból, és legfőképpen Talia közvetlen közeléből, valamint, hogy a fiatal lány miért nem teheti ugyanazokat a dolgokat, mint a többi hercegnő.

   A válasz igen egyszerű. Malvoliát, a boszorkányt elfelejtették meghívni az akkor még csecsemő Talia keresztelőjére, ezért az dühében átkot bocsátott a lányra, miszerint a lány még 16. születésnapja előtt megfogja szúrni az ujját egy orsóval, és meghal. Ám az utolsó tündérkeresztanya még nem adta át az ajándékát, ami a kreativitás lett volna,  így ahelyett enyhített a gonosz boszorkány átkán, és a halál ígéretét álomra változtatta, egészen addig, míg az igaz szerelem csókja meg nem töri a varázslatot, felébresztve a királylányt és a birodalmat.  

   Talia a 16. születésnapjára készülődik, apja a világ minden tájáról híres szabókat kért fel, hogy szebbnél-szebb ruhakölteményekkel kápráztassák el lányát, akinek csak ki kell választania, melyiket szeretné viselni a jeles alkalomkor. A királykisasszony szobáról szobára járkál, de sehol nem talál olyan zöld ruhát, ami hasonlítana a szeméhez, de végül sikerül egy rövid időre elszakadnia nevelőnőjétől. Így akad rá egy addig ismeretlen lépcsősorra, ami egy toronyszobába vezet. Belépve több olyan ruhát is megpillant, amilyenre vágyott. A szobában egy idős hölgy ül, ott készíti a fonalat. Végül ráveszi a naiv hercegnőt, aki nem ismeri fel a rokkát, hogy próbálja meg ő is. Talia viszont megszúrja az ujját, és álomba szenderül, akárcsak az egész királyság. 

   Ezután a 21. századba repülünk, ahol megismerjük a férfi főszereplőnket, Jacket. Épp egy európai osztálykiránduláson van, és roppant mód unja a folytonos múzeumról múzeumra járkálást, ezért gondol egyet, és megfűzi a legjobb barátját, Travist, hogy szökjenek el a strandra. Csakhogy eltévednek, és rálelnek a már rég elfeledett Eufráziára. Eleinte azt hiszik, hogy csak egy múltidéző kalandparkba csöppentek, de végül rájönnek, hogy mindenki alszik. A palotában való mókázás közben ráakadnak Taliára, akit végül Jack egy különös vonzódás miatt megcsókol, ezzel megtörve az átkot. Mindenki felébred, és Talia szentül hiszi, hogy Jack, az igen furcsa öltözetű közember az ő végzete, hogy hozzá kell mennie feleségül.

Ám Talia apja igen zabos a lánya miatt, sőt még a fiút is börtönbe záratja, annak a vádjával, hogy meggyalázta a lányát. A királykisasszonynak végül sikerül megszöktetnie Jacket, és meggyőzi a fiút, hogy vigye el magával, távol Eufráziától. És bár Jack vonakodik, de más választása nem lévén beleegyezik. Csakhogy a lány számára a 21. század igen sok meglepetést és újdonságot tartogat...

 A könyv elején komolyan megijedtem, mert a szereplők nagy része igen sekélyes volt. Talia úgy viselkedett, mint egy elkényeztetett, buta liba, mást sem hangoztatott csak, hogy ő milyen leírhatatlanul gyönyörű és csodálatos, nála nem létezik szebb lány a világon. Ergo evidens, hogy Jack előbb vagy utóbb beleszeret. Illetve Travisről, Jack barátjáról sem tudtunk meg mást azon kívül, hogy mennyire szeret enni, és enni, ja, meg enni. Bármerre is jártak, a srác állandóan falt valamit.
   A századik oldal magasságában, miután Jack és Talia elhagyja a királyságot, kezdett megváltozni a helyzet. Már nem akartam a falhoz vágni a könyvet. Érdekes volt látni, hogy a királykisasszony megismerkedik a mi világunkkal. És ezt egy remek húzásnak tartom az írónő részéről, mert sikerült egy vicces vagy kicsit meseibb környezetbe belecsempésznie olyan hatalmas igazságokat, amik valóságos - józanító - pofonként hatnak az olvasóra. Talia szemén keresztül megtapasztaljuk, hogy a rengeteg technikai és egyéb fejlődés mellett, mennyi értéket vesztettünk el az évszázadok során.

"– Nos… nekünk meg van egy csomó olyasmink itt Eufráziában, ami százszor jobb, mint a tieid.
– Mint például? A bili? A szolgák? A bubópestis? Mondj egy olyan dolgot a te idődből, ami jobb, mint a miénk!
– A szerelem! – zokogja. – Egymás tisztelete. Az én időmben nem csókoltak meg emberek másokat anélkül, hogy ne lettek volna szerelmesek az illetőbe, és ne akarták volna elvenni feleségül. … Az én időmben tisztelték a hölgyeket!"

Na, persze Talia rácsodálkozásra egy-egy dologra jócskán szül viccesebb szituációkat is. Számára még egy mekis krumpli vagy egy doboznyi kínai kaja is hatalmas újdonságnak számít, nemhogy egy tévé vagy repülőgép.

A másik dolog, ami nagyon tetszett, hogy kiszakadtak a mesebirodalomból, és egészen Miami-ig repültek, Jack otthonáig. Ettől lett hétköznapi. És bár a cselekmény azon része, ami ott zajlik, nem egy nagy durranás, nincsenek benne akciójelenetek, vagy különböző varázslatos próbatételek, mégis fontos alappillére a sztorinak. Hisz az olyan hétköznapi dolgok, mint egy buli vagy fára mászás képesek megváltoztatni két-, vagy akár több ember viszonyát is. 

   Talia a maga naivitásával és jóhiszeműségével úgy formálja át a környezetében élőket, hogy azok észre sem veszik azt, csak a végén. Viszont ez ránk, olvasókra is igaz. Mert míg az elején egy sekélyes lányból indul el, akit legszívesebben felpofoznál, addig a végére már olyannyira belelopja magát a szívedbe, hogy képtelen vagy nem szeretni. 

Jack

   Tetszett ahogy beépült Jack családjába, és finoman csiszolta őket, miközben nem csinált mást, csak beszélgetett velük. Ez is azt mutatja, hogy a 21. században is léteznek csodák, amiket úgy hívnak, hogy kommunikáció vagy odafigyelés, törődés.

"– Néha, ha az egyik ember kommunikál a másikkal, az eredményre vezet."

Alex Flinnre jellemző, hogy a könyveibe olyan társadalmi problémákat vegyít, majd talál rájuk megoldást, amik manapság a legtöbb családra jellemzőek. Szülő-gyerek kapcsolat, érdektelenné vált tinik, akiket szinte semmi nem köt le a bulikon kívül, nekik minden más unalmas, és még sokáig sorolhatnám. Itt viszont a történet végére Talia úgy hámozta ki Jacket, mint egy narancsot. Rétegről rétegre.

És az írónő megmutatta, hogy nem ciki, ha valaki olyan egyszerű álmokat kerget, mint akár a kertészkedés. És, hogy az álmainkat legyenek azok bármilyenek is fel kell vállalnunk, és ki kell állnunk önmagunkért, mert aki szeret, az így is fog. Aki meg kigúnyol, az nem igaz barát.

Colonial Williamsburg

A regény végére pedig megkaptuk a mesékhez már oly' nélkülözhetetlen próbatételeket is. Ám ezek is új köntösbe bújtak. Újra lettek értelmezve, mind a sárkány, mind a 4 próba. 

Ezt különösen jó ötletnek tartottam, mert élvezetes volt, és amellett, hogy visszaidézte a gyerekkoromban olvasott tündérmeséket, még szórakoztató és furfangos is volt. És persze megint csak a különböző értékrendekre fektette a hangsúlyt, meg arra, hogy mennyire figyelünk oda egymásra.

A történet legvégén aranyos volt ez a fajta megoldás, amolyan jut is-marad is elv alapján. Na, meg persze hű maradt a szereplők életkorához. Nekem bejött.

Annak ajánlom igazán ezt a történetet, aki szeretne egy kicsit kiszakadni a szürke hétköznapokból, vissza a tündérmesék világába, mert ennek a nagy része az. Egy varázslatos kis utazás két eltérő kor között. 

Viszont azt előre leszögezném, hogy ne úgy álljatok hozzá, hogy százszázalékosan olyan lesz, mint a Beastly, mert akkor könnyen csalódás lehet a vége. Noha színvonalban nem is éri el teljesen A szörnyszívűt, azért stílusban igen. Csak ne adjátok fel az elején! Mert megéri elolvasni. Aranyos, könnyed, vicces és varázslatos.

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Talia

Kedvenc jelenet: a fára mászás

Negatívum: a kezdeti sekélyesség

Borító: 5/5

A beavatott film - ismerd meg a szereplőket 2.

Két poszttal ezelőtt írtam már néhány szereplőről (Tris, Négyes, Christina, Tori, Eric, Caleb), de azóta még négy karaktert megszemélyesítő színész neve látott napvilágot. A mostani posztban róluk lesz szó.

Kate Winslet - Jeanine

1975 október 5-én született az angliai Readingben. Igazi színészcsaládból származik, hisz édesapja, és két lánytestvére is színpadi színészek.

Fiatalabb korában már játszott különböző színházakban, de a filmek világába csak 19 évesen tört be a Mennyei teremtmények című filmmel. Ám az átütő sikert az Értelem és érzelem hozta számára.

1997-ben kapta meg Rose szerepét a Titanicban, amiért Oscarra is jelölték. Ebben az időben ragadt rá az "angol rózsa" becenév is. 

Ezek után több neves filmben is szerepelt: Én, Pán Péter (ahol Johnny Depp partnere volt), Holiday, Fertőzés, Az öldöklés istene, Egy makulátlan elme örök ragyogása.

Számos Oscar-jelölés után, végül A felolvasó c. filmben nyújtott alakításáért megkapta a kis aranyszobrot.

Christian Madsen - Al

1990-ben született, apja a híres színész Michael Madsen, aki többek közt a Fedőneve: Donnie Brasco filmben játszott (Johnny Depp mellett), valamint édesanyja, Jeannine Bisignano is színésznő.

Christian több filmben is játszott már ( Lost in the Woods, The Brazen Bull), de a hazai közönség számára talán a Lopott idő c. mozifilmből lehet ismerős, ahol ő alakította Dayton Citizen Leader ügyvezetőt.

 Ben Lloyd-Hughes - Will

1988-ban született, testvére a szintén színész Henry Lloyd-Hughes.

Ben rengeteg sorozatban játszott már - Love Soup, A Touch of Frost, Genie in the House, Casuality, Roman Mysteries -, de ezek közül itthon csak a Skins az, ami ismertebb.

Első filmes szerepét 2009-ben, a Tormented-ben kapta, majd ezek után szintén különböző sorozatokban tűnt fel. 

Végül a várva várt áttörést a 2012-es Szép remények c. mozifeldolgozás hozta, ahol olyan neves színészek mellett játszhatott, mint Ralph Fiennes, Helena Bonham Carter vagy Holiday Grainger.

Ben Lamb - Edward

Eddig kevés filmben játszott, de munkái közé tartozik az Il maestro rövidfilm, valamint egy epizód elejéig feltűnt a Silk c. tévésorozatban. Továbbá némileg hosszabb szerepet tudhat magáénak a 2013-as The White Queen sorozatban, ahol összesen 8 részben szerepelt, mint Anthony Rivers.

Ezen kívül sajnos több adat nincs róla.

A.O. Esther - Hívogat a fény

A. O. Esther: Összetört glóriák - Hívogat a fény 

Kiadó: Decens
ISBN: 9789630847445
Oldalszám: 464 oldal

Fülszöveg:
Miután Sophiel kiszabadította az üvegcsékbe zárt lelkek millióit, a Mágus gyűlöletes haragjával kell szembenéznie, sőt, annak három nővérével is, akik a fekete mágia papnői. Az Igézőfiú, Joshua megkínzásával zsarolják Sophielt, hogy megkaparintsák angyali nyakékét, melyet csak ő képes levenni magáról, és ami a földi létéhez szükséges erőt nyújtja számára. Joshua és Sophiel egy időre megmenekülnek a varázslók karmai közül, de hiába. A nyaklánc nélkül a lány egyre erőtlenebb, és teste elkezd fénnyé válni…

A Jó és a Rossz küzdelme eközben tovább folyik a Földön, a cél a Mindenség Térképének megszerzése. A három papnő a Pokol urának szánja a kincset, aki végzetes háborúra készül a Mennyek Országa ellen.
Sophiel is útra kel – bár egyre erőtlenebbül –, hogy segítsen angyaltársainak a misszió teljesítésében, de miközben a világot szeretné megmenteni, ő is megmentőre szorul. Élet és halál közt sodródik, amikor egy gyógyító asszony fura jóslatot mond neki, de a fénnyé válást ő sem tudja megállítani. Sophiel élettelenül omlik össze egy öreg malom elhagyatott padlásán.
Eközben ketten is keresik, akik akár az életüket adnák, hogy megmentsék a földi haláltól. Egyikük, persze, Elijah, a Sötét Angyalok vezére – pedig mennyi, de mennyi fájdalmat okozott már a lánynak-, a másik Elijah ősi ellensége, a szelíd Gabriel arkangyal, aki szintén Sophielben talál rá a szerelemre. 

Vak gyűlölet és víztiszta szerelem, halálos csapdák és gyilkos merényletek, lüktető szenvedély és pokoli féltékenység, ördögi mágiák és égből jövő csodák színezik a rengeteg kalandot, melyek az angyali és kevésbé angyali hősökre várnak. 

De vajon ki birtokolja majd a Mennybe vezető út térképét, és megérkezik-e a segítség, amikor már minden veszni látszik? Meddig képes kitartani a bizalom? Túlélheti-e a szerelem a leggonoszabb ármánykodást, begyógyulhatnak-e a halálvágyba kergető csalódás sebei? Megbocsáthat-e egymásnak két ősi ellenség, ha ugyanaz a fájdalmuk, és küzdenek-e egymás életét védve, ha tudják, a harc után egyikük elveszíti, ami az életénél is fontosabb? És végül, képes-e lemondani saját boldogságáról az, aki igazán szeret?

Saját véleményem:

Diril, Lanazir és Rashan

Az írónő ott vette fel a történet fonalát, ahol az első rész véget ért. 

Sahranfer elkapta Sophielt, aki előzőleg szabadon engedte a Mágus erőforrását jelentő lelkeket. A vénember ezért irdatlan haragra gerjed, mindenáron megakarja kaparintani a lány égi nyakláncát, csakhogy megcsappant ereje híján képtelen rá. Ezért segítséghez folyamodik... a nővéreihez.

   Elsőként Diril, a legidősebb, ámde annál gyönyörűbb boszorkány érkezik meg, majd kisvártatva Rashan és Lanazir is megjelenik.

   Miáltal csak Sophiel képes levenni nyakékét, megzsarolják, hogy megölik Joshuát, és a Sötét Angyalt. Sophiel látva a meggyújtott máglyarakáshoz kötözött kisfiút, átadja erejét jelentő ékszerét. Majd miután a gonosz testvérek eltűnnek, egy újonnan szerzett - égi ajándék - képessége által, sikerül kiszabadulnia, és kimentenie Joshuát, és bár a kisfiú meghal, Raphael arkangyal visszahozza őt az élők sorába. 

   Ezután Sophielnek és Joshuának igen sürgetővé válik, hogy megtalálják Gabrielt, és a többi Térítőt, mert az angyallány ereje fokozatosan csökken. Csakhogy nem mehetnek arra, amerről érkeztek,ezért hát kénytelenek a Holdszirének világán keresztülvágni, ami nem kis bonyodalommal jár. Ám hiába jutnak át, Sophiel számára egyre megerőltetőbb az ütemes séta. Így kénytelenek elválni.

   Míg Joshua a Térítőkhöz indul, Sophiel pihenőhelyet keresve, rábukkan manó barátai lakhelyére, azonban a házak üresen állnak. De végül a tündérek segítségével sikerül rájuk lelnie. 

Sophiel lánca

   Mitsukóék egy különleges termést gyűjtenek ve, ami képes életerővel feltölteni őket, ezenfelül pedig csemegeként szolgál számukra. Sophielnek is adnak belőle, csakhogy ez sem használ, így a lány apránként kezd fénnyé válni. 

   Időközben megérkezik Joshua, Gabriel, Ariel és Sariel is, hogy segítsenek a lányon. Ariel látomásának köszönhetően a három angyal elindul a vikingekhez, hogy felkeressenek egy Astrid nevű földangyalt, aki segíthet az angyallánynak. Nem sokkal később Sophiel, és az érzelmeivel igencsak küszködő Gabriel is utánuk ered...

Mindeközben a boszorkányok és Sahranfer sem tétlenkednek, készek beépülni, és átverni a Térítőket, hogy megszerezhessék a Mindenség Térképét.

Azt kell mondanom, hogy az írónő rendkívül jó megoldást talált arra, hogy azok is feleleveníthessék az első részben történteket, akik már nem, vagy nem teljesen emlékeznek rá. Ugyanis egy pár oldalas, rövid, ámde igen velős összefoglaló található a kötet elején, elfüggetlenítve a második résztől. Így, ha valaki nem szereti a visszaemlékezést, könnyedén átlapozhat rajta.

   Míg az Elveszett lelkekben a szereplőket, az érzelmeiket, feladataikat, és a világukat ismerhettük meg, addig a Hívogat a fényben az akcióé, és a pergő izgalmaké lett a főszerep. 

   Folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Mindig történik valami, ami rátromfol az előzőre, így egy pillanatra sem lélegezhetünk fel. 

Cyrus

   De nem csak az állandó adrenalinlöket az, amiben megváltozott ez a rész, hanem a különféle szemszögek is. Immár nem pusztán Sophiel és Elijah szemén keresztül látjuk a dolgokat, és szerintem ez sokat segített abban, hogy még az előzőeknél is komplexebb képet kapjunk a történtekről, és a háttérben zajló eseményekről.

A három boszorkány színrelépése szintén a pozitív újdonságok közé sorolható. Felbolygatják, és nem kicsit összekuszálják a szálakat. Sőt, ők azok, akik rávilágítanak a férfiak legfőbb gyenge pontjára: a nőre! Hisz a mágián kívül létezik más fegyver is, sokkal pusztítóbb.

   Hármójuk közül Diril volt az, aki a leginkább megtestesítette a főgonoszt. Képes volt elhitetni velem, mint olvasóval, hogy ő sokkalta ördögibb, mint Sahranfer, vagy bármelyik általam eddig olvasott anti karakter. Minden adottsága megvan ehhez, teljes lényéből sugárzik a veszélyesség. 

   És külön örültem, hogy megismerhettük Sahranfer és a lányok múltját, mert lebilincselő volt, mintha egy újabb világba csöppentem volna  Így a Mágus is teljesen új megvilágítást nyert, a történetük által megértettem, miért lett olyan, amilyen. És szívesen olvastam volna tovább is. 

Sophiel

Ami pedig Sophielt illeti, hát neki bőven kijutott a negatív élményekből. Egyik csapás éri a másik után, mégsem adja fel, folyamatosan küzd a világért és önmagáért, az életéért.

   Becsületre méltó, hogy bár számtalanszor érik lelki és testi sérülések, ő mindig talpra áll. A teste törékeny, de a lelke gyémánt keménységű.

   Lehet, hogy olykor sír, de azokban a helyzetekben ki ne tenné?

Ő amúgy sem az a harcos amazon, aki minden útjában állót lekaszabol, és pont ez teszi hitelessé, ettől hiszem el azt, hogy ő egy tiszta, jóérzésű angyal, aki még hisz az emberekben, és a jóban.

Mindazonáltal neki is meg kell küzdenie emberi érzéseivel, akárcsak Gabrielnek, akiben eddig még - általa - nem ismert dolgok kavarognak.

Az arkangyalban éledező érzelmek fokozatos kibontakozása - ahogy a hasához kap, amikor az furcsán nyilall, vagy elkalandozik a figyelme, miközben a többiek hozzá beszélnek -, megint egy olyan momentum, ami szörnyen jól el lett találva.

Gabriel

"– Szó sem lehet róla! Sietnünk kell! Sophiel a végét járta, amikor magára hagytam!
A gyermek utolsó mondatától Gabriel gyomrába nyilallt a fájdalom. Óvatosan a hasához nyúlt, hogy kitapogassa, mi baja lehet, aztán felhúzta durva kötésű ingét, hogy meg is nézze a testét, de nem talált semmilyen fizikai sérülést.
Vajon akkor honnan ered ez a különös fájdalom? – gondolta.
Alászállása óta először érzett ilyesmit, és fogalma sem volt, mi lehet az oka."

 Tetszett, ahogy Sophielhez viszonyult, óvta és védte, ha kellett a karjában cipelte, vagy épp a lány boldogsága végett lemondott róla. Támasza volt, ha úgy hozta a sors.

   Talán akkor látszik igazán, hogy mit is érez Gabriel, mikor Diril szórakozik vele. Azok a jelenetek rettentően fájdalmasak. 

De szívfacsaró élményeket nem csak az arkangyal tud okozni, hanem Elijah is. És bár a Sötét Angyal csak a történet vége felé jelenik meg, mégis ő képes a legintenzívebb érzéseket kiváltani.

   Ebben a részben új oldalát ismerhetjük meg, beleláthatunk a szíve legmélyébe. 

Elijah roppant férfias, szinte minden mozdulatából árad a tesztoszteron, de az írónő vele kapcsolatban is mutatott valami újat. Lecsupaszította a lelkét, megtörte és összezúzta a szívét.

Elijah

   A vallomása, a tehetetlenségéből fakadó lelki vívódása, az elvei feladása a nő miatt, akit szeret, sőt még az áldozata is, mind-mind olyan tett volt, amitől a szívem szakadt meg érte.

"- A szívem ott van, ahol te vagy, Sophiel. Hát nem érzed, mit jelentesz nekem? Amióta megismertelek, megfordult velem a világ. Már semmi sem olyan, mint régen. Értelmét veszítette minden, ami régebben lázba hozott. Nem akarom már mindenáron megváltoztatni a világot. Veled akarok lenni. Téged szomjazlak. A csókodra, az érintésedre, a szerelmedre vágyom."

Azt meg már le sem írom, hogy mennyire kedvelem Elijah egyedi látásmódját. 

A káprázatosabbnál káprázatosabb tájak most sem maradnak el. Mesebeli és valós helyszíneken egyaránt kalandozunk, ugyanúgy, mint térben és időben. A.O. Esthernek sikerült megtalálnia egy olyan tökéletes egyensúlyt, amivel össze tudta kapcsolni a Perzsa Birodalom régmúltját a jelennel (amire most szintén választ kapunk - évszámmal), valamint a vikingek különleges kultúráját. Kaptunk egy kis ízelítőt a szokásaikból, hitvilágukból (Thor, Loki és a többiek) és úgy általában az egész kultúrájukról, ünnepségeikről. (Ők is tartogatnak ám meglepetéseket!)

Egyébként az egész könyv olvastatja magát, nem lehet letenni, csak a végén, utána pedig követelni a folytatást!  

Nekem olvasás közben hol darabjaira hullott a szívem, hol újra egy egésszé formálódott, de csak azért, hogy újfent összetörhessen. Mint egy hullámvasút. 

Pontszám: 5/5*

Kedvenc szereplő: Elijah, Diril és Ariel

Kedvenc jelenet: Elijah kétségbeesése, reményvesztettsége, fájdalma

Negatívum:Kicsit több Sophiel szemszög :)

Borító: 5/5*

Megjegyzés: A végén lévő kis függelék az angyalok nevével, képességeikkel és nevük jelentésével, valamint a különféle helyszínek rövid leírásával nagyon jó ötlet volt.

A beavatott film - ismerd meg a szereplőket!

Sokan kerestétek az oldalon A beavatott (Divergent) film szereplőit, ezért összegyűjtöttem néhány információt a szereplőkről.

A beavatott - Divergent

A Summit Entertrainment stúdiónál vannak a film jogai, és egyelőre úgy néz ki, hogy  2014. március 21-én kerül a mozikba (hazai premierről nincs hír). A rendező személyében Neil Burger-t tisztelhetjük, többek közt az ő nevéhez köthető a Csúcshatás c. mozifilm (ahol Bradley Cooper játszotta a főszerepet), vagy A mágus.

Szereplők közül, hivatalosan a  Tris-t, Négyest, Eric-et, Caleb-et, Christina-t és a Tori-t alakító színészek neve látott napvilágot.

Shailene Woodley - Tris

1991. november 15-én született a kaliforniai Simi Valley-ben. 

A színészi karrierje már 8 éves korában beindult, de 2008-ig csupán kisebb epizódszerepeket kapott (Szeretünk Raymond, Narancsvidék, New York-i helyszínelők, Döglött akták). Szélesebb körben a The Secret Life of the American Teenager sorozat főszereplőjeként várt ismertté, ám az igazi áttörést az Utód című mozifilm hozta számára, ahol George Clooney bajba jutott lányát alakítja. A filmben nyújtott alakítása miatt több díjra is jelölték, többek között Golden Globe-ra, de végül nem sikerült megnyernie.

2014-ben A beavatottan kívül A csodálatos Pókember 2. részében is láthatjuk majd.

Egyéb érdekességek:

- elkötelezett környezetvédő

- szeret kosarazni, úszni, futni (ez jó hír, mert Trisként szüksége lesz rá), a barátaival lenni, és bevásárlóközpontokban nézelődni

- kedvenc színészei közé tartozik Jake Gyllenhaal és Ewan McGregor, Reese Witherspoon és Marcia Gay Harden

- 2011-ben szerepelt egy indie rock zenekar, a Best Coast Our Deal c. klipjében, amit Drew Barrymore rendezett

Theo James - Négyes

1984. december 16-án született Oxfordban. Eredeti vezetékneve a Taptiklis, mert apai ágról, a nagyapja görög. De van benne skót és új-zélandi vér is. 

Theo 2010-ben a Passionate Woman c. sorozatban debütált, majd később a Downton Abbey-ben is feltűnt 1 epizód erejéig.

Továbbá filmjei közé sorolható még a kevésbé ismert Kamaszok kalamajkái Krétán is, ahol inkább csak mellékszereplőként van jelen, vagy a Férfit látok álmaidban komédiában is. Míg az Underwold - Az ébredés c. moziban ő alakítja Davidet, így talán többetek számára is ismerős lehet.

Ezenkívül ő a Shere Khane nevű banda énekese. (Nem mellesleg tök jó hangja is van.)

 Zoe Kravitz - Christina

1988. december 1-én Los Angelesben született. Apja nem más, mint a híres Lenny Kravitz, de színésznő édesanyja, Lisa Bonet sem ismeretlen a média számára.

2007-ben kezdett el a színészettel foglalkozni, de igazán csak 2008-ban robbant be a köztudatba, amikor szerepelt Jay Z  I Know c. számához készült klipben. 

2009-ben megkapta a Yellint to the Sky főszerepét, majd később szerepelt a Kaliforgia c. sorozatban, ahol Pearl-t alakította.

Első, jelentősebb szerepét viszont az X-Men: Elsőkben kapta, ahol Angel Salvadore-t játszotta.

A színészeten kívül modellkedik ( Vera Wang - Princess parfümének volt az arca) és énekel a 2009-ben alakult Elevator Fight-ban. Ám az éneklést csak hobbinak tekinti.

Jai Courtney - Eric

1986. márciusában Sydney-ben születt.

Első komolyabb szerepét a Spartacus - Vér és homok c. sorozatban kapta, ahol összesen 10 epizódban szerepelt, Varroként. Ám nevét valószínűleg a Die Hard 5. részéből ismerhetitek jobban, ahol John McClane fiát alakítja. 

Jai egyre felkapottabbnak számít, hisz játszott már Tom Cruise oldalán, a One Shotban, és forgatott Aaron Echarttal (akinek a neve szintén felmerült A beavatott kapcsán) is.

 Maggie Q - Tori

1979. május 22-én született Honoluluban. Teljes neve Margaret Denise Quigley. Ír, amerikai és lengyel felmenőkkel is rendelkezik. 

1998-ban kezdte meg televíziós pályafutását, a House of the Dragon c. sorozatban, ami igen nagy sikereket ért el Ázsiában. Később játszott Jackie Chan mellett a Rush Hour 2-ben és a Manhattan Midnight-ban.

Majd 2006-ban Tom Cruise oldalán tűnt fel a Mission Impossible III-ban, ahol Zhen-t alakította.

2007-ben pedig Bruce Willis mellett a Die Hard 4. részében játszott. De forgatott már olyan nagy és neves színészekkel is, mint Hugh Jackman és Ewan McGregor.

A nagy áttörés azonban csak 2010-ben jött el számára, amikor megkapta a Nikita c. sorozat címszerepét.

Ansel Elgort - Caleb

róla sajnos semmilyen infót nem találtam.

Amanda Stevens - Örök kísértés

Amanda Stevens: Örök kísértés

Kiadó: Athenaeum
ISBN: 9789632932415
Oldalszám: 366 oldal

Fülszöveg:

A fiatal és titokzatos Amelia Gray sírkő-restaurátor, aki látja a szellemeket. Az élősködő kísértetek nem tudhatják meg, hogy látja őket, hiszen akkor élete is veszélybe kerül. A lány ezért elkerüli azokat az élőket, akiknek nyomában szeretteik nyughatatlan szellemei járnak.
John Devlin detektívnek brutális gyilkosságok felderítésekor lesz szüksége Amelia segítségére, ám a férfit árnyékként követi elhunyt felesége és kislánya.
A lány hiába küzd a férfi iránt érzett vonzalmával, nem hozhatja a kísértetek tudomására, hogy látja őket, sőt látja azt is, ahogy parazitaként szívják el a férfi életerejét. Azonban hiába igyekszik tartani a távolságot, a kettejük közti vonzalom elmossa a határokat e világ s a másvilág között…

Saját véleményem:

Amelia Gray

A történet kezdetén Amelia gyerekkorába nyerünk egy rövidebb betekintést. Ez jelenti a sztori egyik legfontosabb alappillérét, mert a kilenc éves Amelia ekkor találkozik először a szellemvilággal. Vagyis konkrétan egy szellemmel. 

   Míg apjával kinek ez a szakmája, a temetőt gondozzák a kislány észrevesz egy különös alakot, ám apja utasításait követve megpróbálja kizárni az illetőt. Amelia számára hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak ő látja az elhunyt lelket, hisz apja fontos instrukciókkal látja el - ne vegyen róluk tudomást; kerülje az olyan emberek társaságát, akikhez szellem tapadt; soha ne lépjen kapcsolatba az elhunytakkal; stb - ezen a téren, és pluszban a lány lelkére köti, hogy erről ne beszéljen az édesanyjával. 

   Ezek után rögtön a jelenben találjuk magunkat, mivel az egész múltbeli dologra csak visszagondolt a már felnőtt, húszas évei végén járó Amelia. Aki időközben apja nyomdokaiba lépve, temető restaurátorrá vált, és éppen egy ehhez fűződő sikerét ünnepli egymagában. 

   Az autójához igyekezve, Ameliának az az érzése, hogy valaki követi a parkon át. Eleinte szellemekre gyanakszik, hisz alkonyatkor válnak láthatóvá, akkor nyílik meg számukra egy átjáró. De végül egy karizmatikus, igen helyes férfi állja az útját. Méghozzá egy nyomozó, John Devlin az, akit Camille Ashby (ő az egyik fejes az Emerson-nál, ahol Amelia éppen dolgozik, egy sírkert felújításán) irányított Ameliához. A nő eleinte nem érti, mi köze a rendőrséghez, de végül John beavatja egy gyilkossági ügybe, amihez szakértőnek szeretnék felkérni, mert a holttest az Oak Grave temetőben került elő, ahol Amelia most kezdett neki a munkálatoknak. Bár eleinte nem igazán füllik hozzá a foga, de mégis úgy nevelték, hogy mindig segítsen, ha tud. Na, meg Camille Ashby igen befolyásos, így nem árt, ha a nő kegyeiben jár. Még akkor is, ha a nyomozót egy gyermek és egy kreol bőrű asszony szelleme kíséri.

Amelia még csak nem is sejti, mibe keveredett. Míg a nyomozóval beszélget, feltörik az autóját, és ellopják a fényképeit, amiket az Oak grove-i  sírokról készített. Szerencsére otthon vannak biztonsági másolatai, amiket később Devlinnek is át tud küldeni. 

   Amelia otthona megszentelt földön épült, így ott elméletileg nem érhetnék el a szellemek, ám első éjszaka, miután hazaért a temetőből, megjelenik a kertjében a Johnra tapadt kislány szelleme és Amelia, másnap reggel megtalálja a kislány gyűrűjét a kertjében.

   Innentől kezdve beindul a mókuskerék. Sorra tűnnek fel az újabb és újabb tetemek, egyre több a rejtély, a szálak szerte ágaznak, és Amelia azon kapja magát, hogy érthetetlen okokból erősen vonzódik a nyomozóhoz, noha nem volna szabad. És az ajtó kitárul, teret engedve a túlvilágnak.

Amanda egy zseniális alapsztorival állt elő, ami a későbbiekben is bőven megállja a helyét. Néhány leírásnál ugyan nem voltam teljesen lenyűgözve (mint például: Amelia levette a ruháit. Lezuhanyzott. Felöltözött. Lement a konyhába és csinált egy teát. Leült a lap topja mellé), mert feleslegesnek és erőltetettnek tűnt, ugyanúgy, mint Devlin arcának a 3-4x magasztalása, szinte ugyanazokkal a mondatokkal, de ezt leszámítva minden megvolt benne, ami egy ilyen történetez kell. Az írónő nagy mestere a különféle hangulatok fokozásának. Képes elérni, hogy az olvasó ugyanúgy reagáljon az izgalmas, félelmetes jeleneteknél, mintha valóban ott lenne, és ő magával történnének meg azok, amik Ameliával.

   Remekül használta a félelem fokozó tárgyakat, effektusokat. Az egész olyan. mintha az olvasó nem is egy könyvet tartana a kezében, hanem egy filmet nézne. Számtalanszor azon kaptam magam, hogy én is körbe-körbe nézek a szobában...

   A szellemvilágot is sikerült nagyon életszerűen megjelenítenie. Mindegyikük más volt, megmaradt az élő személyiségük egy része, ugyanakkor mégis volt bennük valami közös, amitől rémisztővé váltak, és képletesen szólva, felállt tőlük a szőr a hátamon.

 Sok regénynél felmerül az a fajta probléma, hogy az olvasó már jóval előbb rájön a nagy csattanóra, mint maguk a főszereplők. Na, ez itt nem így van. Mindvégig csak találgatni lehet. Az én fejemben is számtalan gyanúsított megfordult, és ez a vége felé csak egyre inkább erősödött. 

   Szinte nincs olyan karakter, Amelián kívül, akire ne gyanakodhatnánk, mert mindenkiben van valami furcsa titokzatosság. Számtalan rejtély és érdekesség övezi őket. 

   Nem mondom, hogy a valódi gyilkos nem fordult meg a fejemben, mert az nem lenne igaz, viszont a vele kapcsolatos magyarázatok padlóhoz vágtak. De erről nem mondok többet, mert nem szeretném lelőni a dolog csattanóját, úgy már nem lenne érdekes.

Oak Grove

   Tetszett, hogy az elejétől kezdve a végéig, Ameliával nyomozhattunk, az ő szemén keresztül fejtegethettük a különböző sírfeliratok és jelképek magyarázatát, jelentését. Ezek a részek tényleg érdekesek, és ezeken kívül még rengeteg dolgot megtudunk a különböző temetkezési stílusokról, temetőkről. Botorkálhatunk szűk kis föld alatti járatokban, pókhálók és patkányok között botorkálva. Megtanulhatjuk a derítést, és még számtalan más dolgot. Tehát, ha szeretitek az izgalmakkal teli nyomozást, akkor bátran vágjatok bele. Persze kell hozzá egy kis tűrőképesség is, hisz mindegyik gyilkosság borzalmas, nagyon őrült, de azért nem kibírhatatlan, mert Amanda megtalálta a tökéletes egyensúlyt ebben.

A karakterek is rendben vannak. Amelia jó főhősnő. Nem nyavalyog, megvan a magához való esze, ért a szakmájához, és a legtöbb esetben feltalálja magát. És mindezek mellett még bátor is. ( Plusz pontot jelent, hogy nem egy címlaplánynak lett lefestve, hanem egy hétköznapi, átlagos nőnek, egyszerű, nem túl nőies ruhákban.)

John Devlin

   Az a képesség, amivel rendelkezik, nem kis teher és felelősség, mégis jól kezeli. Más a helyében nem biztos, hogy ennyire higgadt és nyugodt tudna maradni. Rengeteg dolgon esik át, de mégsem kesereg, inkább azon ügyködik, hogy megoldja. Akár az élete kockáztatásával is.

   Küzd az érzéseivel és a józan eszével, hiába próbálja apja intelmeit betartani, képtelen rá. Ő maga sem érti, miért, de nagyon hamar vonzódni kezd Devlinhez. John viszont nem a legjobb választás. Megvan a maga keresztje, emiatt zárkózott, magányos alkat, akit ráadásul még két szellem is követ. 

   Ám még a nyomozó is változásnak indul, és magához képest felenged egy kicsit, közelebb kerülve Ameliához. Együtt rengeteg kalandban és izgalomban van részük, és bár a kettejük kapcsolata nem a legfőbb része a cselekménynek, mégis fontos, és én kíváncsian várom, mi sül ki ebből.

Azt viszont előre elárulom, hogy akkora függővéget kaptunk, ami nagyon gyorsan folytatásért kiált. Hiába oldódik meg a gyilkosság, derül ki a tettes, mégis rengeteg elvarratlan szál marad.
Devlin, jó néhány másik szereplő, Amelia nevelőszülei és a titkaik, Amelia elejtett mondata Devlinnek, ami az Essie-nél tett látogatással nyer értelmet (Rapshody és Essie beszélgetésében, míg Amelia ájultam fekszik)... és a szívesség. 

Pontszám: 5/4

Kedvenc szereplő: Amelia

Kedvenc jelenet: Amelia és Devlin az alagútban + pókos eset

Negatívum: Devlin arcának a magasztalása

Borító: 5/5

Rebecca Hamilton interjú

A mostani interjúalanyom nem más, mint Rebecca Hamilton, akinek első, debütáló regénye március 18-án, az IPC Mirror jóvoltából nálunk is megjelenik, Az öröklétű - The Forever Girl címmel.  (ide kattintva meg is rendelhetitek)

Rebecca Floridában él férjével, és három gyermekével. Könyvei a paranormál fantasy rajongók számára igazi csemegének ígérkeznek.

Mindezek mellett egy rendkívül közvetlen, kedves és segítőkész írónőről beszélünk. Az interjú során nagyon profinak és gyakorlottnak mutatkozott, a nyelvi akadályokat is remekül megoldotta. :)

Fogadjátok sok szeretettel:

1. Magyarországon jövő héten jelenik meg a The Forever Girl sorozat első része. A fülszöveg alapján nagyon izgalmasnak ígérkezik.

Rebecca: Rendkívül izgatottan várom már én is! Vannak magyar származású barátaim, így számomra is csodálatos, hogy ebben az országban is megjelentethetek.

I’m really excited about this! I have friends from Hungary so it was an exciting market to become a part of.

2. A The Forever Girl sorozat az öt hagyományos őselemen alapul: Föld, Levegő, Víz, Tűz és Lélek. Honnan jött az elementálok ötlete? Mesélnél róluk néhány szót?

The Forever Girl Series are all based on the five traditional elements: Earth, Air, Water, Fire, and Spirit. Where did the idea of elementals come from? Would you tell us something about them?

Rebecca: Az ötlet, hogy az öt őselem mitológiájára alapozzam a könyvem, a Wiccan vallásról szerzett tudásomból fakadt, habár a történelem során majdnem minden vallás tudomást szerzett és beleszőtte az elemek mitológiáját tanításaikba. Ugyan én magam nem vagyok vallásos, mégis úgy gondoltam, hogy megéri ilyen alapot adni a Forever Girl-nek.

The idea of basing the mythology on my books around the five elements came from my knowledge of the Wiccan religion, although almost all religions at some time in history acknowledged and considered the five elements in their teachings. Though I am not religious myself, I thought it made for an interesting base to build the Forever Girl mythology from.

hungarian cover

3. Melyik a kedvenced (elementál)? 

 Which one is your favorite and why?

Rebecca: Ez a könyvsorozat a Lélek elementálokról szól, azaz az Öröklétűekről, viszont az én szívemhez pillanatnyilag a Levegő elementálok állnak közelebb. Számomra is jó szórakozást jelent a mitológiájuk kutatása, főként most, hogy a második kötetet írom, amelyben még több betekintést nyerhet az olvasó az ő világukba.

The series is about the spirit elementals, also known as Forever Girls. But actually, my favorite right now are the Air elementals. I have a lot of fun with their mythology, especially as I am writing the second book in the series which delves more into their species.

4. Van olyan karaktered, akit egy kicsit jobban kedvelsz, vagy mindegyiket egyformán szereted?

Is there any character that you loved a little bit more than the others, or do you love them equally? (The Forever Girl #1)

Rebecca: Ez egy nehéz kérdés. Természetesen szeretem a főszereplőmet, de akit még izgalmasabbnak tartottam, az a barátnője, Lauren. Vicces, kiszámíthatatlan és több van benne, mint amennyit az első könyvben magából megmutat. 

That’s a tough question. Naturally I love my main character, but the one I enjoy the most is probably her friend, Lauren. She’s fun, wacky, and there’s more to her than you would think from book one alone.

5. Mi inspirált a történet megírására? Volt valamilyen különleges oka?

What did inspire you to write the story? Is there any special reason?

Rebecca: Kicsi koromtól kezdve könyvet akartam írni, és aztán egy nap ez a történet szöget ütött a fejemben. Ugyanakkor a főszereplőt a legidősebb fiamról mintáztam, aki autista. Habár a főszereplő nem az, mégis arra törekedtem, hogy bemutassam, hogyan láthatja valaki a világot egy teljesen más szemszögből, ami eltér a megszokottól. Ezáltal próbáltam rámutatni arra, hogy másmilyennek lenni nem mindig rossz, csak más. Semmi gond nincs azzal, ha valaki másként lát dolgokat, sőt, talán pont ezáltal képes elérni olyasmiket, amiket más nem tudna. Ezért tartom olyan fontosnak, hogy teljesen mindegy, milyen vagy, csak légy hű önmagadhoz és küzdj azért, amiben hiszel. Pontosan ezt jelenti Öröklétűnek lenni.

I always wanted to write a book, since I was little, and then one day this story just “came to me”. My oldest son also inspired how I wrote my main character. My oldest son has autism, and while my main character does not, I wanted to show how a character can see the world different from the norm but how doing so doesn’t make them wrong. It just makes them different. And it’s okay to be different and sometimes being different means you can do something for this world that no one else can. Which is exactly why it’s important to stay true to yourself and fight for what you believe in, no matter who you are. And that is really what being a Forever Girl is really about.

eredeti borító

6. Van valamilyen furcsa, speciális szokásod írás közben?

Do you have any special habit when you are writing?

Rebecca: Nem igazán, talán csak annyi, hogy mindig akkor írok, amikor a gyerekeim már alszanak.

Not really, though I only write when the kids are in bed!

7. Honnan kapsz tanácsot?

Where from do you get advice?

Rebecca: Az első vázlatot csak a fejemben írom meg, majd az olvasókkal együtt én is újra átélem a történéseket. Természetesen a szerkesztőim is segítenek, és igazán hálás vagyok nekik, hogy tanácsokkal látnak el, amelyek a történet és az írásmód fejlődéséhez járulnak hozzá.

I write my first drafts with my characters in mind and I revise my stories with my readers in mind. Of course, when all that is said and done, I still have editors to answer to, and I’m very thankful that they are there to influence me to improve the story and writing 

8. Végezetül: üzensz valamit a magyar olvasóknak?

And finally do you send a messages to your Hungarian fans?

Rebecca: Remélem, a magyar rajongóknak is egyértelmű, hogy nyugodtan megkereshetnek Twitteren (@InkMuse). A nyelvi hátrányok miatt egyáltalán nem kell aggódni, ugyanis egy fordítórendszer segítségével igyekszem magyarul válaszolni, persze csak ha nem bánjátok, hogy néha helytelen mondatokat alkotok

I hope Hungarian fans will feel free to contact me via twitter @InkMuse. Don’t worry about the language barrier. I will do my best to speak to them in their language using a translation service, so long as they don’t mind forgiving me if I say things wrong.

Rebecca: Köszönöm az interjút!

Thanks for interviewing me!

Köszönöm az interjút! :)

Thanks for the interview! :)

 

Külön köszönetet illeti Petrát, aki segített az interjú lefordításában, illetve Regit, aki szintén segített, ha elakadtam!