Bridgerton box - unboxing

Sziasztok!

Rendhagyó poszttal készültem számotokra. Alapvetően nem szokásom meglepetésdobozokat vásárolni, mivel tapasztalataim szerint a hazai piac egyelőre nem - minden esetben - képes azt a színvonalat nyújtani, amit a külföldi, s ekképp (számomra) nem is érik meg az igen borsos árukat ezek a dobozkák - nekem pedig nincs keretem arra, hogy kísérletezgessek. 

Na, de valamiért mégiscsak megszületett ez a poszt...

Nos, töredelmesen bevallom, hogy december utolsó napjaiban én is áldozatául estem a világot hullámként letaroló Bridgerton láznak, olyannyira, hogy amikor tudomásomra jutott, hogy érkezik a Little Firesnél (a hazai legkedvesebb gyertyás cégemnél) egy ilyen tematikájú doboz, egyből fangörcsöt kaptam. Alig bírtam kivárni az előrendelést, éjszakánként a dobozzal álmodtam, és olyannyira rápörögtem, hogy sokszor még nappal is azon kattogtam. Ahogy megjelent a rendelés gomb, ragadozómadárként vetettem rá magam. 

A Foxpostnak azért sikerült megkeserítenie a várakozás napjait, s olyan lassan kiszállítani a rendelésemet, hogy annál még egy múltbeli postakocsi is hamarabb kihozta volna, így esélyt adva, hogy idő előtt tudomást szerezzek a box tartalmáról - életem első saját rendeléséről -, de fátylat rá. Nézzük, mi is lapult a Little Fires Bridgerton boxában. 

1) Összefoglaló kártya egyenesen Lady Whistledowntól

Kinyitva a dobozt, rögtön egy mini újságlap fogadott, rajta Lady Whistledown összetéveszthetetlen logójával.

E szellemes kis röplap - ahogy láthatjátok is - arról tájékoztatja a kedves olvasót-vásárlót, hogy micsoda felbolydulás is zajlik jeenleg a Bridgertonok körül. Megfordítva pedig olyan titkokat fed fel, melyre jobb a doboz tartalmának megismerése után visszatérni - így azt én is a bejegyzés végén mutatom meg nektek.
És hogy mi a véleményem róla? Imádom! Nagyon ötletes, passzol a témához, és a szövege is jópofa, simán elhiszem, hogy Lady Whistledowntól származik. Nem utolsósorban, insta fotók készítésekoz is remekül hasznosítható.


2) A Bridgerton ház szójaviaszgyertya

A pufi térelválasztókon átevickélve, egyből üveget értek az ujjaim, s rögvest egy gyönyörűséges szójaviasz gyertyával találtam szembe magam. Ezzel a gyertyával egyébként új kedvencet avattam: egyszerűen imádom a gyönyörű, lilaakácos címkéjét, az ahhoz passzoló, lila viaszt, és a nem túlságosan tolakodó akácillatot.

További különlegessége, hogy a textúrája láthatóan kicsit krémesebb, mint a megszokott gyertyáké, ami remekül utal a kor hölgyeményire, valamint magára a szépítkezésre, ráadásul a teteje selymesen fénylő.

Teljes mértékben elégedett vagyok ezzel az elemmel, tökéletesen passzol a box tematikájához, úgy a könyvbeli részéhez, mint a sorozatoshoz. Ha tehetném, állandóan ezt nézegetném, de valljuk be, az kicsit fura lenne.

 

 

3) Anthony és Kate szójaviasz gyertya

 

Másodszorra is gyertya akadt a kezembe, méghozzá egy, A Bridgerton sorozat második kötetének főszereplőiről elnevezett csoda. Őszintén szólva kellemesen meglepett, hogy a box képes volt túlmutatni Daphne és Simon románcán, annál is inkább, mert Anthony lett a kedvenc Bridgertonom, Kate-et pedig zseniális hősnőnek tartom. Szívből örülök hát, hogy ők is képviseltetik magukat.
Na, de lássuk magát a gyertyát:
Ennél a gyertyánál a címke kicsit klasszikusabb, kevésbé pulzáló - épp, mint a főszereplő páros -, az illata pedig méz és pézsma keveréke, ami remekül utal Anthony-ra és az ő méhekkel való kapcsolatára - ráadásul a színe is ehhez idomul. Mindezek tekintetében azt mondhatom, ezt az elemet is nagyon szeretem, és akárcsak az előző gyertyánál, úgy itt is azt gondolom, remekül illik a box témájához.

3) Fa Simon és Daphne könyvjelző

Őszinte leszek: míg másoknál láttam ezt az elemet, nem éreztem kitörő lelkesedést. Persze tetszett a kreatív része, de valahogy nem volt meg az a plusz, amire vágytam. Ám ahogy kihúztam a saját dobozomból, és ott hevert a tenyeremben, egyből beleszerettem. Élőben sokkal, de sokkal megkapóbb. Imádom, ahogy megjelenik benne Simon és Daphne párosának sziluettje, őket pedig körbeveszi egy cirádás  díszítés, ami engem leginkább Hamupipőke tökhintójára emlékeztet, és mindemellett rajta van a sorozat mostanra ikonikussá vált mondatának magyar fordítása is. Imádom!


4) Penelope illatviasz

Odáig vagyok ezért az elemért! 

Szerintem nincs olyan Bridgerton sorozat néző, aki ne zárta volna szívébe a citromsárga ruhákban pompázó Penelope Featheringtont, a maga bájos, reménytelenül szerelmes módján. Ráadásul Penelope fontos szereplője a sorozatnak, illetve a könyveknek is, ahol ugyancsak kénytelen eltűrni az anyja által ráöltetett, saját színeihez egyáltalán nem passzoló sárga ruhakölteményeket.

A box ezen eleme pedig pont ezt hivatott megragadni. A Penelopéról elnevezett viasz sárga, míg a matricán visszaköszön egy bizonyos pávatoll is, aminek ugyancsak fontos üzenete van. A viasz illata pedig alma és tavaszi virágok keveréke, ami valóságos csoda! Nagyon üde és friss, az alma annyira kellemesen kiemelkedik, hogy szinte kedvem lenne beleharapni.

5) Könyvvászon

Ahogy korábban említettem, mielőtt megérkezett volna hozzám a doboz, már láttam a tartalmát. De sajnos sem akkor, sem a saját dobozom esetében nem sikerült megtalálnunk egymást ezzel a könyvvászonnal. Jó anyagja van, kellően masszív, és az idézeteket is imádom rajta, de a képekkel képtelen vagyok kiegyezni. Őszintén szólva nekem egy kicsit ki is lóg a Bridgerton témából, bár ha jól sejtem, talán a királynő személyének megjelenítése lehetett a cél a teltebb hölggyel.

6) Simon és Daphne mágneses könyvjelzők

Be kell vallanom, betegesen rajongok a Little Fires-féle mágneses könyvjelzőkért, egyszerűen imádom őket. Olyan cukik!
Képzelhetitek, mennyire megörültem, amikor felfedeztem a doboz alján lapuló Simont és Daphne-t, akik elképesztően jók lettek! Annyira sorozathűek, hogy wow! Imádom Daphne ruháját, a haját, a ravasz kis vigyorát, és az összes ráutaló elemet. 

És kb. ugyanezt tudom elmondani Simon verziójáról is: egy az egyben hozza a karakter és Regé-Jean Page vonásait, az arckifejezétől kezdve, a tartásán át, a legapróbb részletekig.

Imádom

Imádom.
Imádom!

7) Kép keretben

Ha jól sejtem, ez lehetett az az elem, ami a bögre pótlására került a dobozba. 

Másoknál látva felemás érzéseket váltott ki belőlem, ám élőben már jobban tetszik - egyedül a Simonék felett lévő akármit sokkalom picit. Viszont maximális respect, hogy az elromló gép dacára nem maradtunk hiányos dobozzal.
A képkeretben egyébként konkrétan egy könyvlapot láthattok, ami A herceg és énből származik, és ha jól okoskodom, minden megrendelőnél más van. Tudom, hogy páran most talán felszisszentek - kitépett könyvlap? -, nekem mégis nagyon tetszik az ötlet, és az, hogy így a Bridgerton boxosokat összeköti valami. Sokunknak együtt van egy könyve! Hát nem menő?
Én egyébként a nászútból kaptam egy csipetnyit, amikor Simon és Daff a kocsiban utaznak. 

8) Matrica

Nem sokkal a Bridgerton box kihirdetése előtt kerestem meg Lívit, hogy nem szeretne-e majd valamikor a közeli jövőben könyves tematikájú matricákat is árulni. Mindig is irigykedve néztem a külföldi instásokat, akik szuperebbnél szuperebb darabokkal dobták fel a képeiket, és bár az etsy is hemzseg tőlük,  hazánkban eddig egyetlen cégnél sem találkoztam velük.
Hatalmas meglepetésként ért, hogy a Bridgerton boxba máris került egy adagnyi, méghozzá magyar nyelven. 

Most már csak azt kell kitalálnom, hogy használjam fel őket úgy, hogy ne ragadjanak a hátteremhez végérvényesen. De egyébkén naplókba is simán el tudom képzelni őket, vagy ezernyi más helyen. 

A grafikák szépek, akárcsak a feliratok. 

Ennyi lett volna a box. Pontosabban jelenleg ennyi, ugyanis érkezik majd még egy bögre, ami most a technika ördögének köszönhetően kimaradt a boxból. Amint befut, vele is kiegészítem a posztot, ám addig is megmutatom nektek, mi pottyant még bele a dobozomba a várakozás hetei során, illetve ahogy ígértem, a spoilerpapír hátuljáról is hozok képet.
Ha pedig szeretnétek videó formájában, élesben megtekinteni az unboxingot, akkor látogassatok el az instagram oldalamra, ahol az "unboxig" feliratú fókuszban megtaláljátok több más csomagbontós videó társaságában.
Mit gondoltok a Bridgerton boxról? Nektek melyik lett a kedvenc elemetek?

Book a Sloth Club - unboxing IV

A februári doboznál még abban a hitben éltem, hogy némi szünet következik a BASC unboxingolás terén, végül azonban a sors úgy alakította, hogy mégiscsak befutott hozzám a márciusi lajhár is. A téma ezúttal az Ötórai teára esett, amiről nekem automatikusan Gail Carriger ugrott be, de hát az ő könyvei több okból sem kerülhettek a dobozkába. Második nekifutásra persze már megvilágosodtam, a nyakamat tettem volna a tippemre (haha, micsoda szóvicc a megfejtés tekintetében). Ezzel együtt hősiesen bevallom, nem igazán csigázott fel a téma, az ötletadós játék dacára elképzelni sem tudtam, milyen elemek kerülhetnének bele meglepetés gyanánt.

Mire kézhez kaptam a "kis" csomagomat, internetszerte áradozásba botlottam, olyan reakciók sorával találkozva, hogy még a februárinál is jobban sikerült. Ezek után nem csoda, ha a kíváncsiságom, elvárásaimmal karöltve némileg magasabb szintre törtek az átlagnál...
...aztán jött a koppanás. A többséggel ellentétben egyáltalán nem éreztem azt, hogy igen, ez valóban egy fantasztikus doboz lenne. Akárhonnan néztem, inkább csalódott voltam, mintsem boldog. Egy jó félnapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy meglássam az előnyeit, és valahova, a BASC dobozok középmezőnyébe soroljam. Bár hozzáteszem, az ár-érték arány egymástól még így is igen távoli...

Csomagoláskor szokás szerint az összefoglaló kártya volt az első, amivel találkoztam, majd azzal a lendülettel gyorsan félre is raktam, nehogy belefussak valami spoilerbe, ám így utóbb elmondhatom, a grafikája és minősége ezúttal is gyönyörű lett.
Ezt követte a bögre, amin azóta sem tudok napirendre térni.
Utánanéztem, nem kifejezetten olcsó termék... sőt! A szememben mégis olyan hatást kelt, mintha a nagymamám vette volna a helyi százas boltban. Van rajta sajt, torta, kolbász(!) - igen, egy hosszú, lógó kolbászkupac -, mindenféle kitchen feliratok, benne teaszűrő, a tetején pedig egy túlméretezett porcelántető. Nem hittem volna, hogy visszasírom a dobbys bögrét, de igen... Úgyhogy nálam ez a tétel  felért egy hidegzuhannyal.
Másodikként egy - újabb - fürdőbomba akadt a kezembe, ami kisebb, mint a tesztdobozos elődje, ámde illatra milliószor finomabb és intenzívebb. Az egész dobozt átjárja tőle a levendula, ugyanis bár az összefoglaló szerint több fajta került belőle a dobozokba, nekem a levendulásat sikerült kifogni (rettegjetek fürdőben tanyázó molyok!).

Az ötórai tea nem is lenne ötórai tea, ha a dobozba nem került volna tea, teasüti vagy kandiscukor. Ahogy a lentebbi fotókon láthatjátok, mindegyik képviseltette magát: kaptunk 2 db felföldi kekszet (ahogy láttam, dobozonként ennek is változott az ízesítése), 2 db gluténmentes felföldi kekszet (ami a mindenféle érzékenységgel küzdők miatt dicséretes), egy kandiscukrot (dobozonként ennek is eltérő volt a színe), és egy kis doboznyi fekete teát (a doboz ebben az esetben is dobozonként változott), aminél angolabb dolog nem is létezik.
Önmagában ez mind szuper és elengedhetetlen része a tematikának, a buszos teadobozt pedig egyenesen imádom, de értékben igen kevés.
Adott kétszer nyolcvan forintos keksz, egy maximum kilencven forintos kandiscukor és körülbelül hatszáz forintos tea, amihez társult egy bögre, könyvjelző, apró fürdőbomba és egy teatojás (erről később).
Tisztában vagyok vele, hogy a csapat nem vásárolhat olyan értékben, amennyiért a dobozt adja, ezt nem is várom el, ám azt igen, hogy elhitessék velem ennek ellenkezőjét. A februári doboz esetében sikerült, viszont a márciusi a sok ehető-iható-elhasználható (fürdőbomba) termékével ugyanazt az érzést idézte bennem vissza, mint a régi, papírcuccokkal teletömött időkben.
Ezen túlmenően én rettentően hiányoltam valami könyvhöz köthető, szerzői (vagy bármilyen) meglepit, ami eddig mindig visszaköszönt.

De hogy jót is mondjak, rejlett még a dobozban egy nagyon szép, minőségi, idézetes könyvjelző, és egy eszméletlenül cuki, szilikon teatojás lajhár formájában! Iszonyú cuki, illik a csapathoz, a témához, egyedi és képtelenség letenni. Szóval telitalálat, akárcsak a fekete tea. Engem a buszos dobozka és a kis lajhár (na meg a doboz illata) kilóra megvett.
Ó, és a könyv!
Ugyan jó előre kitaláltam, hogy a Lady Jane bújik majd meg a dobozban, ami nekem megvan már, ám ez mit sem von le abból, hogy nagyon passzol a témához, új, és sokan vágytak rá.

Összességében úgy vélem, a csapatnak maximálisan sikerült elkapnia az ötórai tea - ezzel együtt az angol - témát, a doboz minden eleme erre épült. Csak kellett volna még egy-két apróság, ami ellensúlyozza a fogyasztható tételek illékonyságát. Illetve szerintem a bögre kiválasztásánál ildomosabb lett volna olyan mintát választani, ami jobban passzol a YA korosztályhoz vagy a könyvek világához - de ez csak az egyéni meglátásom.
Mindenesetre az oldalvonalról továbbra is figyelemmel kísérem majd a csapat munkáját, hisz ahogy azt többször hangoztattam is, rendkívül nyitottak, befogadóak és fejlődésorientáltak. Minőségileg nagy utat jártak be az elmúlt 5-6 hónapban, láthatóan kezdik kiismerni a vevői igényeket, és annak megfelelően alakítani dobozaikat, szóval minden elismerésem. Csak így tovább!

Book a Sloth Club - unboxing III

A teszt- és januári doboz csalódásai után félve bár, mégis reménykedve vártam a februári BASC dobozt, mint utolsó próbálkozásom fizikai megnyilvánulását. Ha emlékeztek, idestova egy hónapja azt írtam, "Bízom benne, hogy februárban végre megtapasztalhatom a meglepetésdobozokban rejlő örömmel vegyes elégedettséget.". Nos, ha nem is száz, de kilencven százalékos elégedettségi szinttel sikerült! 

Az ehavi doboz a Mágikus lények köré összpontosult, ami önmagában félsiker, hisz ki ne imádná a sárkányokat, unikornisokat, sellőket, vagy az e szavak hallatán, lelki szemünk előtt megjelenő Furkászt? Nem valószínű, hogy lenne ilyen.
Részben ezért, részben pedig a csapat által meghirdetett játéknak hála, ahol a vásárlók ajánlhattak dobozba kerülő tartalmakat, bíztam a sikerben... És láss csodát, nem tévedtem!
Végre őszintén írhatom, hogy a BASC rálelt arra az irányra, ami ár-érték arányban is kifizetődő.

 

Mire a karmaim közé került a lajháros doboz, már tudtam, mi rejlik benne. Ám ez egyáltalán nem rontott azon a varázslatos, semmi máshoz nem fogható élményen, amikor te magad bontod ki a sajátodat és csodálkozol rá testközelből a tartalmára. Szóval izgalommal vegyes kíváncsisággal láttam neki, hogy sorra kiszedegessem és megtapizzam a kincseket.
A korábbi dobozokkal szembeni fejlődés már a tartalmat részletező kártya esetében feltűnt, ami méretileg ugyan összezsugorodott, ám grafikai és fizikai szempontból is előnyös design váltáson esett át, így egy pixelektől mentes, strapabíró képet tarthattam a kezemben.  Erről ti magatok is meggyőződhettek, ha felnagyítjátok a bal oldali képet.
A jobb oldali fotó, a Sneak Peakként beharangozott párnahuzatot ábrázolja, ami önmagában és mint ötlet, tök cuki. Egyedül az anyag minősége és a kép enyhén homályossága az, amin lehetett volna még dolgozni... De hát unikornis... úgyhogy engem még így is megvett kilóra. Ráadásul díszpárnaként, távolabbról nézve tökéletes dísze a szobának.

A Mágikus lények tematikánál maradva, kaptunk egy könyvjelzőt is, ami nem csak a mágikus lény - sellő - vonalat követte, hanem az összefoglalón és a párnahuzaton megjelenő színárnyalatot is. Ez mindenképp dicséretes, jó összefüggő, egymással harmonizáló termékeket látni.
Egyébként a könyvjelzőn nem csak sellő, hanem csikóhal is látható, ami az én szívemet különösen megdobogtatta, minthogy rajongok értük.

A párnahuzat után valóságos meglepetésként ért, amikor az ujjaim porcelánt érintettek, a Sneak Peak szerint ez ugyanis az angol dobozok elemeként jelent volna meg. Pontosabban meg is jelent.
Őszinte leszek, számomra ez a bögre volt az egyedüli csalódás. Félreértés ne essék, imádom a bögréket, ez viszont nem nyerte el a tetszésemet. Egyrészt a Dobby-ról kiválasztott kép nem túl előnyös, sem színeiben, sem egyéb módon, másrészt a hátoldalon megjelenő felirat tipográfiája is paint hatást kelt élőben. Ráadásul az én bögrémre, a kép és fül közé - nyomtatási hibából adódóan - ugyancsak került szövegfoszlány, ami inkább kosznak hat, mintsem bármi másnak.
Amennyire láttam, többen kaptunk hibás bögréket, viszont a csapat minden esetben felajánlotta, hogy kicseréli őket - amiért maximális elismerés jár nekik.

A doboz minden kétséget kizáróan legfontosabb eleme a könyv. Februárban Kai Meyer A betű mágusa c. regénye lapult az ajándékok tengere alatt, aminek én a magam részéről nagyon örültem, régóta szemeztem már vele. És ha a fülszövegnek is hihetünk ("De ez a könyvtára különbözik az összes többitől: tele van mágikus lényekkel és mágiával."), a havi témának is tökéletesen megfelelt.
A könyvhöz járt egy exkluzív szerzői előszó, ami a korábbiakkal ellentétben immár minőségi papíron, igényes grafikával jelent meg. Sokkal jobb érzés volt így kézbe venni, mint lengedező, leheletvékony, pixeles elődjeit. Arról nem beszélve, hogy valóban úgy éreztem, exkluzív tartalmat kaptam.
A regény nyomvonalán haladva kaptunk egy Libropolis feliratú, igen masszív, s gyönyörűen kidolgozott könyvtári jegyet (=könyvjelzőt) is. Meglehet, apróság, mégis az egyik legszívmelengetőbb ajándék az összes közül. Azt sugallja, hogy a csapat odafigyelt a kiválasztott regényre, és megpróbálta azt közelebb hozni az olvasóhoz úgy, hogy megalkottak egy olyan jegyet, ami a műben megjelenő könyvtárba nyújt belépést.

Három további ajándék lapult még a dobozban: egy robbanócukorkás nyalóka (amiből én a trollosat kaptam, de volt minionos is), madártoll alakú toll (4 színvariáció köszönt vissza a dobozokban), és egy eszméletlenül cuki Furkász kulcstartó.
Azt hiszem, a kis furkász nem igényel különösebb áradozást, elég ránézni és az ember elolvad. Na meg az sem utolsó szempont, hogy általa aranyos visszakötés jön létre a mágikus lények témával és Göthe Salmanderrel kapcsolatban.
A nyalókát nem igazán tudom hova tenni, lévén kinőttem a nyalókás korszakból, de például a toll jópofa, szépen ír. Extra öröm, hogy az én aranyszínű tollam teljes mértékben harmonizál a könyv aranyozásával is.

Mindent összevetve, bár a februári doboznak is akadtak még gyengébb részei, de már sokkal jobban megközelítette azt, amit én egy meglepetésdoboztól elvárnék. Dicséretes a csapat fejlődésorientáltsága, és az, hogy ennyire adnak a vásárlói véleményekre. Úgyhogy végre kimondhatom, a februári BASC doboz zseniális lett!

Book a Sloth Club - unboxing II

A BASC tesztdobozáról még októberben írtam nektek. Sajnos nem voltam maradéktalanul megelégedve vele, de láttam benne fantáziát, így továbbra is figyelemmel kísértem a csapat sorsát, oldalvonalról szurkolva nekik. És bár izgalmas témákat láttam, egyik sem keltette fel annyira a figyelmemet, mint a januári fantasy hősnők. 

Amennyiben rendszeresen követitek a blogot, tudhatjátok, mennyire rajongok a fantasy regényekért, tehát kézenfekvőnek tűnt egy újabb próba.

Alig győztem kivárni a január 15-ét (ami a BASC által meghirdetett szállítási időszak első napja volt), hogy végre kezemben tarthassam... de csak nem jött. Mint később kiderült, az első szállítási nap ténylegesen január 17-e volt. Ekkor már reggel rátapadtam az ablakra, úgy várva a postást, mint a Messiást. Amikor pedig megérkezett, komoly erőfeszítésembe került higgadtan kivárni, míg a bácsi kiveszi a csomagomat szépen, lassan, komótosan, ahelyett, hogy kitéptem volna a kezéből.  (A kép után spoileresen folytatom.)

Ami kézbe véve elsőként feltűnt, az a pehelykönnyű súlya, bár a bontás előtti pillanatokban ezzel valahogy nem foglalkoztam, pedig árulkodó lehetett volna...

A sors úgy hozta, hogy ismételten a kutyám, Topi társaságában láttam hozzá a bontáshoz, aki a karácsonyfa árnyékában most aztán végképp azt hitte, másodszor is karácsonyi ajándékot kap (nem tudom, melyikünk akart hamarabb a doboz aljára érni, ő vagy én). Mindenesetre a dobozkámat feltárva, a csomag tartalmát tételesen felsoroló levélke fogadott, szépen beágyazódva a selyempapír tetejébe. Rutinosan ezt most is félrepakoltam, nehogy elrontsam a meglepetést. 

A kék védőpapír alatt Arya Stark és Tű nézett velem farkasszemet (haha, micsoda szóvicc!). Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a bennem - nem kifejezetten - szunnyadó Trónok harca fanatikus pillanatok alatt utat tört magának, és nagyjából minden más megszűnt létezni körülöttem. Halványlila fogalmam sem volt, mi lehet Arya pontosan: kép vagy könyvecske, de kiemelve már láttam, hogy füzet formája van. Amikor megfordítottam, Brienne köszöntött, én pedig kis híján táncot lejtettem, hogy kaptam egy képes füzetet... ám amikor kinyitottam, kipukkadt az álomvilágom. Szimpla, homemade üres füzet csücsült a kezemben, olyan, amit bárki el tud készíteni, ha összehajt és megtűz néhány A/4-es lapot. Öröm az ürömben, hogy legalább a "borító"  belső oldalain is ott figyelt egy-egy erős, okos, bátor hölgy a sorozatból. Én viszont jobban értékeltem volna, ha négy A/5-ös karakterfotót kapok, annak nem lett volna olcsó szaga...

A szemem ezután a doboz fénypontjára fókuszált, miközben gyanítom, az utcánkban mindenki megsüketült, mert egy Dany mini Funko várta, hogy kiemeljem. Az összefoglaló szerint a másik lehetőség egy Hermione baba lett volna, úgyhogy sokszorosan örülök, hogy a sors kegyeibe fogadott és a khaleesit kaptam. Szóval nálam ez a tétel 5/5 pontos.
Második kedvencként a vászontáskát említeném meg, amin igényes tipográfiával a Just one more chapter áll. Jó választás, hisz egy könyvmolynak lételeme az ilyen szatyor, és azzal, hogy nincs rajta kiadói/csapat logó, nem is érzem azt, hogy ingyenes reklámfelület lennék. A felirat maga pedig roppant találó. Ezért is jár a dicséret.

A doboz ezenkívül tartalmazott egy Hermione fanartot, két kis matricát könyves fanartokkal, könyvjelzőt, ami passzol a könyvhöz, rajongói üzenetet a könyv szerzőjétől, bascos mágneses naptárat, könyvet és egy olyan matricát, ami leverte a biztosítékaimat.

A könyv remek választás, nagyszerű történet, még azt se bánom, hogy nekem már megvan; a hozzáillő könyvjelző úgyszintén igényes, szép, betalált. A naptár is jópofa, egyedi ötlet. Önmagában nézve a fanart és a két karaktermatrica is cuki. 

Ami a szerző üzenetét illeti... jó, hogy már magyarul és angolul is olvasható, de egy kicsit minőségibb, nem csomagolópapír fajtájú papírt el tudtam volna viselni.

Végül, de nem utolsósorban a matrica, amin kiakadtam. Értem én, hogy vannak közösségek, amik ötletekkel látják el a csapatot, na de hogy a megvehető dobozba az ő logójukat reklámozó cucc szerepeljen, az számomra olvasóként is kínos és visszás... bloggerként meg aztán végképp. Akkor már ezerszer inkább legyen benne bascos matrica, vagy a dobozban lapuló könyv kiadójáé. 

Összességében tehát egy kicsit csalódott vagyok, számomra ez a doboz talán még a tesztdobozt is alulmúlta, egyáltalán nem érzem azt, hogy megérné az árát. Igen, tele van jópofa, tematikus dolgokkal, amik önmagukban aranyosak, megdobogtatják a könyvmoly szívét, de ha egészében nézem, 6990 forintért túl sok a filléres papírtétel, egyedül a könyv és a funko képvisel jelentősebb értéket, plusz néhányszáz forintot a vászontáska, minden más... 

Optimista vagyok, szóval a februári doboz (mágikus lények! hip-hip hurrá!) még tutira jönni fog, aztán meglátjuk, lesz-e márciusi. Bízom benne, hogy februárban végre megtapasztalhatom a meglepetésdobozokban rejlő örömmel vegyes elégedettséget. 

És akkor a doboz: